2018. november 17. Címlapra!






Feliratkozás a hírlevélre:

Budapest - Irisz Webcam

Lőwy Dani több nyeregben
Ferencz Zsuzsanna
2005. november 16.





Lőwy Dániel - vegyészkutató, tudományos főmunkatárs, helytörténész, egyetemi tanár. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Kolozsváron végezte, majd ugyanott a Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett vegyészkutatói és tanári oklevelet (1977). A Román Tudományos Akadémia Nicolae Teclu díjának 1985. évi kitüntetettje. A romániai rendszerváltás után egyetemi adjunktusnak nevezték ki; fizikai kémiát tanított magyar nyelven. 1991-ben a Babes-Bolyai Tudományegyetemen fizikai kémiában doktorált, 1996-ban pedig a West Virginia Universityn analitikai kémiában szerzett Ph.D. fokozatot. Négy évig a University of Memphis (Memphis, Tennessee) tanára. Ötven kémiai szakközleménye és három könyvfejezete jelent meg, öt bejegyzett szabadalom társszerzője. Jelenleg Washington, D.C.-ben él, ahol a tengerészeti kutatóközpont (Naval Research Laboratory) munkatársa. Nős, kislánya, Alice-Alletta harmadéves gimnazista. A Washingtoni Magyar Klub vezetősegi tagja. A Panoráma magazin virginiai tudósítója, A Dunánál c. budapesti folyóirat főmunkatársa.

Az irodalmi műveltséget a reáltudománnyal párosító - a "két kultúrát" együtt láttató - tanulmányaival a Korunkban tűnt fel (Szász János értékelése). Közel 200 magyar nyelvű írása jelent meg. Kultúrtörténeti tanulmányait, tudományos ismeretterjesztő írásait, esszéit és szakmai interjúit romániai, magyarországi és kanadai folyóiratok, évkönyvek közölték. Kőbe írt Kolozsvár című kötete (társszerzők: Asztalos Lajos és Demeter V János, Kolozsvár: NIS Kiadó, 1996) a város feliratos emlékeit ismerteti. A téglagyártól a tehervonatig (Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh, 1998) című kötete a kolozsvári zsidóság történetét mutatja be, a kezdetektől a világháborús pusztulásig. A monográfia második kiadása megjelenés előtt áll (Koinónia Kiadó, Kolozsvár). Készülőfélben levő interjúkötete a második világháború kortanúit szólaltatja meg (A sárgacsillagos kor tanúságtevői, előkészületben). Öt fejezettel járult hozzá a Magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája c. megjelenés előtt álló munkához (szerkesztő: Randolph L. Braham). Ennek Szatmár vármegyét ismertető fejezetét feleségével, Hegyi Ágnessel írta.

Magyar nyelvű előadásokat tartott a Washingtoni Magyar Klubban és a new yorki Fészek Klubban.


- Hogyan osztod meg magad, a sokféle munka között?

- A heti átlagom ötvenórás vegyészkutatás, heti hét óra oktatás és heti tizenkét-húsz órányi helytörténeti és újságírói tevékenység.

Tehát Lőwy Dániel komolyan veszi önmagát és a tehetségét. Vagyis az, aki komoly embernek szokás nevezni. Mégis mindenki Lőwy Daninak hívja...

A fentebb említett monográfia második kötete A kálváriától a tragédiáig címet viseli, 620 oldalnyi legsúlyosabb történelem. Folyóév november 17.-én este mutatják be a kolozsvári Rádióstúdió dísztermében.

- Nézem az 1989 előtti cikkeid, tanulmányaid listáját. Ezek főleg az aradi illetve kolozsvári napilapban, valamint a nagyon ismert és színvonalas Korunkban jelentek meg. Egy-két cím:

A madelaine illata avagy az illatok kultúrtörténete
Egymásba csendül a szín és a hang s az illat. Adalékok az illatok XX. századi kultúrtörténetéhez
Ifjúkor, koraérettség, zsenialitás

Akkoriban sem volt az erdélyi magyar zsidók elhurcolása tiltott téma, sőt, mondhatni, a román rendszer "szerette" és támogatta az ilyen könyveket. Te mégsem írtál zsidó tragédiáról.

- Érdekelt ugyan, de nem foglalkoztam vele, mert úgy hittem, hogy a világháborús pusztulásról senki sem akar beszélni. A túlélők hallgattak, a kortanúk pedig legtöbbször elzárkóztak a válaszadástól. Úgy tűnt, mintha a gettósítást és a deportálást teljes titokban hajtották volna végre. Amikor az 1980-as évek derekán többedmagammal Kolozsvár emléktábláinak megörökítésén dolgoztunk, rám hárult a zsidó vonatkozású emléktáblák ismertetése. Egyik alkalommal megkérdeztem Demeter János professzort, mit lehetett a városban tudni a zsidó lakosok sorsáról? A jogászprofesszor előbb elsápadt, aztán arca valósággal elszürkült, a tekintete pedig elsötétült, és csak annyit válaszolt: "én mindig mondtam, hogy meneküljenek". Jóval később tudtam meg, hogy Demeter professzor szervezte meg barátja, dr. Neumann Jenő ügyvéd bújtatását. Id. Demeter János az ügyvédi iroda titkárnőjét is elrejtette, mígnem a fiatal hölgy önként bevonult a téglagyári gettóba, hogy az édesanyját ne hagyja egyedül. E jellemző példával csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy a kérdésről azok sem beszéltek, akik teljesen tiszta lelkiismerettel megtehették volna. A kommunizmus utolsó éveiben valóban nem volt tabu téma, de kizárólag az észak-erdélyi elhurcolásról írtak, és a leggyakrabban magyarellenes felhanggal. Az 1980-as évek elején Tudor Bugnariu professzor gépírt kéziratként terjesztett esszéjében megrökönyödését fejezte ki afelett, hogy az akkori Romániában közölt holokauszt-tanulmányokban és cikkekben a súlypont a "fasisztáról" egyre inkább a "magyarra" tevődött át. Röviden: a jelenkor történetének e gyászos szakaszát politikai célokra, a közvélemény befolyására használták.

- Te főként a kolozsvári zsidóságról írsz. Különbözött-e Kolozsvár zsidósága más erdélyi vagy magyar város zsidóságától?

- Kolozsváron nyelvileg és kulturálisan asszimilált zsidóság élt. Izraelita vallású magyarok voltak, akik kultúraalkotóként vagy kultúrateremtőként részt vettek a város életében, soraikból került ki a helybéli értelmiség számos meghatározó egyénisége: írók, újságírók, szerkesztők, színészek tanárok, orvosok, ügyvédek, továbbá voltak közöttük a művelődési ügyeket támogató vállalkozók és kereskedők. A ma gyakori hiedelemmel ellentétben - 1941. évi adatokra alapozva - Kolozsvár zsidó lakosságának kevesebb, mint két százaléka volt mágnás, és hozzávetőleg 10-15 százaléka élt polgári értelemben vett jómódban. Túlnyomó többségük szerény anyagi körülmények között élt: kiskereskedő, elárusító, szabó, gyári munkás volt, vagy pedig magát és családját éppenséggel alkalmi munkából tartotta fenn.

- Hogyan élte meg az erdélyi magyar zsidóság Erdély Romániához csatolását?

- Ugyanolyan sorstragédiaként, mint a keresztény magyarok. Emőd Tamás fájdalmasan szép Trianon-verse a Babitséhoz mérhető. Mindketten A Holnap antológia költői voltak, européerek és magyarok. Mígnem a harmincas években - a Kristályéjszaka szomorú tapasztalatával - Emőd tudatára ébredt kettős identitásának. Halála előtt, súlyos betegen írta meg a numerus clausus ellen feljajduló A sárga folt és a Miért haragudtok? c. verseit.

- Elolvastam a magyar illetve román zsidóellenes törvényeket, kezdve a XIX. századtól. Megállapíthatom, hogy ezek nagyon hasonlóak, mind tartalomban, mind hangvételben, mind pedig születésük idejét tekintve.

- Többek között Konrád György írt arról, milyen magas szintű volt a zsidó vállalkozók munkamorálja, gyakorlatilag kora reggeltől késő estig együtt dolgoztak a munkásaikkal, beosztottjaikkal. Nem meglepő, hogy az eredmények is megmutatkoztak a hirtelen felívelt vállalkozói sikerekben. A nagyváradi pinceműhelyében dolgozó Moskovitz foltozó varga fiából lett Magyarország első cipőgyárosa. Reklámplakátja szőrmékbe bugyolált sarkutazót ábrázolt, aki éppen elérkezik az Északi sarkra, és ott kétségbeesetten felkiált "Megelőzött Moskovitz"! Ez országos szállóigévé vált. A kolozsvári cserzőüzemhez kiküldött Farkas Mózes ügyvédbojtár felfuttatta (a szász származású) Renner bőrcserző család cégét, és közösen beindították Európa egyik legkorszerűbb cipőgyárát. Nem meglepő, hogy Farkas Mózes hamarosan betársult a vállalkozásba, és Kolozsvár egyik leggazdagabb embere lett. A gazdasági megerősödés maga után vonta a gyermekek iskoláztatását, így egyre többen kerültek értelmiségi pályára. A sikerek irigységet szültek, és ahelyett hogy felvették volna velük a versenyt, gazdasági és adminisztratív eszközökkel próbálták visszaszorítani a zsidó vállalkozókat és szabadfoglalkozásúakat.

- Sokat gondolkoztam a zsidók elhurcolásán, a kivégzőtáborokon, azon, hogy milyen "csodálatos" szervezettséggel történt a zsidóirtás. Hogy mennyire átgondolt volt a módszer: értéktelen tárgyakká tenni a kivégzendő embereket. Miben különbözik a zsidóirtás pl. a kommunista büntetőtáborokban történt gyilkosságoktól?

- Elméleti fejtegetések helyett, hadd éljek egy igen szemléletes példával. Megadatott nekem, hogy hangversenyteremben meghallgassam korunk egyik legnagyobb hegedűművészét, Itzhak Perlmannt, aki többek között ismert művészfilmek hegedűszólóját is játszotta, például a Schindler-lista c. többszörös Oscar-díjas Spielberg-alkotásét. Perlmann mindkét lábára béna, két mankóra támaszkodva valósággal bevonszolja magát a színpadra, leül, és úgy játszik, mintha mennybéli hegedű szólalna meg. Hallgatóközönsége a végén felpattan, és hosszú percekig állva éljenzi. Önkéntelenül is arra gondoltam, hogy ezt a fizikailag fogyatékos, kiváló művészt, Mengele egyetlen intéssel a gázkamrába irányította volna. Csak azért, mert zsidó. Kérdésedre visszatérve: a szakirodalom a holokauszt-tagadás egyik formájának tekinti, ha valaki egyenlőség jelet tesz a halálgyárakban végrehajtott, megtervezett és származási (faji?) alapon módszeresen végzett népirtás és bármilyen más tömeg-áldozatot követelő emberirtás között. A kommunizmus is a vélt ideológiai ellenfeleit pusztította el. Gyermekeiket többnyire "átnevelték". A zsidókat viszont - beleértve fél-zsidó és kikeresztelkedett személyeket - náci mintára fabrikált törvények által előbb a társadalom perifériájára taszították, majd - a középkorban alkalmazott módon - gettóba szorították. Zsidókra nem vonatkozott az egykori jogállamiság egyetlen törvénye sem: javaikat "nemzeti tulajdonnak" nyilvánították, és elkobozták, bankszámláikat zárolták, telefonkészülékeiket bevonták, többé nem vehették igénybe a közszállítást, és a bicikliket is elrekvirálták tőlük. Mielőtt marhavagonokba zsúfolták őket, még az addig engedélyezett karikagyűrűt is levették ujjukról.

- Gyakran említik a második magyar hadsereg pusztulását, amelynek során nyilván sok munkaszolgálatos is elesett...

- A második magyar hadsereg 1943. január 12-én, a szovjet áttöréskor, elpusztult a Don-kanyarnál, közöttük rengeteg sárga karszalagos - a fronton csákánnyal és lapáttal "harcoló" - munkaszolgálatos is. Csakhogy az utóbbiak megmaradási esélye már előzőleg is sokkal kisebb volt, mert ún. negyedosztályú, kalória-szegény kosztot kaptak, így már eleve legyengültek a fagyos orosz télben, és ilyen állapotban a legnehezebb és legveszélyesebb munkát végeztették velük. Aknát szedtek csupasz kézzel, az ágyúvontató szekerek mellől kifogták a lovakat, és munkaszolgálatosokat fogtak be helyettük. Merthogy a lovakat kímélni kellett...

- Könyved melyik fejezetét érzed a legreprezentatívabbnak?

- Talán azt, amelyik Járosi Andor evangélikus esperesnek állít emléket. E fejezet első változatát a Torontóban megjelenő Menora - Egyenlőség c. magyar nyelvű zsidó lap jelentette meg, majd újraközölte a Credo Evangélikus Műhely című, Magyarországon kiadott egyházi folyóirat. A fejezet bővített változatát lehozta A Dunánál c. budapesti folyóirat. A zsidó kislányt mentő Járosi Andorban "a Szamos-parti város Wallenbergjé"-t tisztelem, és e név átment a köztudatba. E fejezet hozzájárult ahhoz, hogy a Jad Vasem Járosit - több mint fél évszázaddal a halála után - Igaz kereszténynek (más szóhasználatban: a Nemzetek jámborának) ismerje el. Végül, a kolozsvári evangélikus templomban tartott megemlékezésen beszédet mondtam, amely után kitüntettek a Reményik Sándor Társaság emléklapjával azért, mert elsőként neveztem Járosi Andort Kolozsvár Wallenbergjének.

- Esetleg újabb könyveken is töröd a fejedet?

- Évek óta szinte készen áll A sárgacsillagos kor tanúságtevői című nagy terjedelmű interjú- és dokumentumgyűjtemény. Ennek az anyagnak egy részét használtam fel a most megjelenő kötetem dokumentációjaként. Mégis nagy a különbség: ameddig a Kálvária témák szerint összegezi a tanúságtételeket, az interjú kötet időrendbe helyezett egyéni sorsokat tár fel, a maga teljességében. Értem ezalatt, hogy a Kálvária csak a Kolozsváron történteket veszi számba (egyetlen - a munkaszolgálatosokról szóló - fejezete játszódik a városon kívül), az interjúk viszont nyilván tartalmazzák az elhurcolás túlélésének krónikáját.

- Te már amerikai vagy, vagy még mindig kolozsvári?

- Bárhol is élnék, kolozsvári maradok. Ezt Szőcs Géza szépen fogalmazta meg a könyvem első kiadásának bemutatóján. Akkor még Memphisben voltam tanár, és Géza hasonlata szerint "Lőwy Dani úgy él a Mississippi partján, hogy közben lábát a Szamosba lógatja". Kolozsváriságomat az utóbbi öt évben a Potomac mellett, az amerikai fővárosban, gyümölcsöztettem.

- Te hogyan élted meg a saját származásodat, előnyként vagy hátrányként? Fájdalmasan vagy büszkeséggel? Többletként vagy hiányként?

- Értelmiségi szülők gyermeke vagyok, ezért a kommunizmus éveiben nem kaptam és nem is igazán kaphattam volna vallásos nevelést. Magyar tannyelvű középiskolába jártam, a most Báthory István fejedelem nevét viselő volt Piarista Gimnáziumba, ahol soha sem ért származásom miatti megkülönböztetés. Magyar érzelmű vagyok, de idegenek tőlem a szélsőséges érzelmek és megnyilvánulások (például olyanok, hogy utáljam az "efféléket" vagy a focimeccsen "ellen-szurkoljak"). Egyetemista koromban kezdtem érdeklődni a zsidó hagyományok és vallás iránt, inkább értelmiségi kíváncsiságból. Származásomat mindig nyíltan vállaltam, és ez általában elnyerte a környezetem tetszését. Akik rákérdeztek, nyilván tudták, és csak arra voltak kíváncsiak, mit válaszolok? Két kis esetre emlékszem. A Román Autósklub idegenvezetői vizsgáját Kolozsváron tettem le, egy Bukarestből érkezett bizottsági elnök jelenlétében. Elégedett volt a szereplésemmel, és a végén viccesen megkérdezte: "honnan ez az angolosan hangzó családnevem"? Válaszomra elmosolyodott, és abban az évben talán Kolozsvárról talán egyedül engem vettek fel tengerparti idegenvezetőnek. Elsőéves vegytanhallgatóként az egyik adjunktus kérdezett rá Dániel nevem eredetére, majd közölte, hogy csak miután a fiát Dan-nak nevezte el, tudta meg, hogy ez zsidó eredetű név. Tanárként nagyon elvszerűen bánt velem, sajnos, a rendszerváltozás után a Nagy Románia Párt egyik szekértolója lett.

- A könyveidet milyen célból írtad?

- Ezt a kérdést gyakran szegezték nekem. Egyszerűen az igazságkeresés vezérelt. Fényt akartam deríteni szülővárosom történetének egyik leghiányosabb időszakára. Kolozsvár igen szerencsésnek mondhatja magát azáltal, hogy történetét a 19. századvéggel bezárólag gyönyörűen megírta Jakab Elek.

Műemlékeiről nagy kaliberű művészettörténészek értekeztek, közöttük Kelemen Lajos, Balogh Jolán, Entz Géza, B. Nagy Margit és dr. Kovács András. A város két világháború közötti, második világháborús és azt követő időszakának viszont még sok a fehér foltja, és egyre több történész dolgozik rajta. Úgy érzem, talán a legalkalmasabb voltam arra, hogy a város zsidó lakosságának történetét megírjam. Egyfelől azért mert a szüleimet nagyon sokan ismerik Kolozsváron, és mire e munkának nekikezdtem, engem is sokan ismertek. Így a túlélők és kortanúk - akik nagy része tanárom, ismerősöm vagy a szüleim barátja volt - mintegy kézről-kézre adtak, bizalmukba fogadtak, megválaszolták kérdéseimet, sokszor olyan részleteket tártak fel sorsukból, amelyet élettársuknak negyven év házasság alatt nem mondtak el. Magyar, román, német, francia és angol nyelvű kéziratokat és ritkaság számba menő könyveket bíztak rám. A másik előnyöm az, hogy a családom Temesváron veszteség nélkül vészelte át a háborút. A háború után született azon ritka zsidó gyerekek közé tartozom, akiknek megadatott, hogy három nagyszülőjét ismerje a négy közül. Ez hozzásegített ahhoz, hogy saját magamat ne vetítsem bele az írásaimba, megpróbáljak mindvégig távolságtartó maradni (erre egyik méltatóm Tordai Zádor külön felfigyelt), nem én minősítettem a leírtak résztvevőit, hanem mindenkit a cselekedetei minősítettek. Mint ahogyan azt Györgyey Klára irodalomkritikus megjegyezte, saját érzelmeimnek csak a Kislányom arca néz vissza rám című epilógusban adtam hangot.



Kapcsolódó linkek:

FÓRUM: Cikkeink kapcsán


Kereshet név, földrajzi fogalom, foglalkozás, hobbi alapján!







· Interjú Cserey Erzsi amerikai magyar színésznővel - ápr. 21
· Aranyjelvényes Guszti avagy Gus - máj. 10
· Kossuth emlékművet avatnak New Orleansban - ápr. 05
· Nyolc év után - jún. 14
· Bartók Béla, a lyukas zokni és a cserkésznyakkendő - jún. 08
· Lőwy Dani több nyeregben - nov. 16




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó