2020. január 17.
Címlapra!
[
Regisztráció
] [
Profil szerkesztése
] [
Beállítások szerkesztése
] [
Keresés
]
[
Magánüzenetek
] [
Felhasználók listája
] [
Bejelentkezés
]
Üzenetküldés
Minden
regisztrált
felhasználó indíthat új topikot és küldhet új üzenetet ebbe a fórumba.
Felhasználó:
Jelszó:
Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenet:
2004-04-27 03:21, Koborlo: - 14.Rész. Tiltott határ átépés és következménye. Amikor határokat illegálissan lép át valaki lehetöleg biztosra kell menni mert ha nem sikerül az esetleg kellemetlenségekkel jár de ha sikerül is soha nem lehet tudni mi vár a másik oldalon rád. Még otthon kaptunk informáciot barátainktol, ismeröseinktöl hogy lehet a Jugoszláv határon Olasz országba vagy Ausztriába átlogni. A határt nem örzik ugy mint a Magyar osztrák vagy akár a jugoszláv részén. Amugy is a 67-töl 70-es években hazánkbol értékeink már nem Csapnál folytak ki. Dobos Attilla után szellemi értékeink tömegessen hagyták el az ország területét és elfelejtettek visszatérni. Ezért nagyon haragossak voltak vezető körökben hogy rések keletkeztek a vasfügönyünkön. Elöször a Jugoszlávia felé levő akna mezöket szedték fel mert nem illik egy jo barát felé menekülöket darabokban összeszedni mielött céljukat elérnék, majd elkezdték az Osztrákok felé vezetö ut tisztogatást is. A 68-as népvándorlás se csak a magyar polgárok angolos távozása volt már mert lengyel és csehszlovák turisták román és bolgár barátaink a Jugoszláv tengerparti pihenés után az osztrák és olasz menekült táborok lakoi lettek rövidebb hösszabb ideig mielött a menekült szervezetek segitségével megtalálták uj hazájukat. 68-ban unoka testvérem Bécsen keresztül szerencséssen Belgium polgára lett. Valoszinű hogy ez is hozzá tett végső elhatározásomhoz és érdeklödni kezdtem az olajra lépés kivitelének külömböző megoldásárol. A Jugoszlávok büntetési modja elég humános volt azok részére akik elég ügyetlenek voltak hogy hagyták elkapatni magukat a határörség ritka örjárataival. Elösszöri elkapás után két nap kihalgatás és elzárás, utána ujra probálhatta a szegény.De személyessen ismertem akit másodszor is elkaptak. 6 nap zárka volt büntetése. Arrol nem tudok hogy valakit egyszerüen vissza is toloncoltak volna de az a fiu kit 2-szer elkaptak mondta hogy egy barátja ugy jart hogy a magyar határon csak feltették a hazamenö vonatra. Ezért ki hogy gondolta ha már ott volt a közelbe kissé kalandossan de aránylag veszély nélkül dobbanthatott. Amikor kipihentük a Koperi házban az utazás fáradalmait másnap este felfedezö utra indultam Csorákkal. Mi a helyszini szemlét kerestük hol, könyen juthatunk át Olaszba. Szoba jött estleges halászhajoban csempészés vagy más modon valo megközelitése a határnak.A Koperi öböl nagyobb tenger járo teher hajok kikötöje és javitomuhelyek nem biztattak semmilyen megoldással, viszont a másik oldal ahol a határ volt elég jol felkeltette érdeklödésünket. A félszigeten nyaralok,üdülök sora és a másik oldala már a Muggiai öböl. Messziröl Triest fényeivel ért véget az Adriai tenger és az Olasz csizma szára hivogato közelsége felizgatta fantáziánkat. Kellemetlen érzés tudni azt hogy Barbara és Erzsi nem tudnák a hirtelen emelkedő Alpok merész emelkedöjén öt-hat kilométeres utat megtenni ezért hiába néztük körül nem találtuk meg a csövön a lyukat. Viszont nem messze találtunk egy kis vendéglöt ahol lenyeltünk pár pohár sligovicát és késöbb a lányokkal együtt egy finom vacsorát is. A következő nap Gyönyörű reggel volt. Egy böröndtöl megszabadultunk. Átraktunk mindent egybe és a nagy kézitáskába és ott hagytuk ajándékba a házi néninek. Kimentünk az öbölbe és egy kis motoros hajo fedélzetén ami az öböl másik oldalára vitt, az üdülök között kötöttünk ki. Mint a többi nyaralo mi is letelepedtünk a tengerpart homokjára, mint kirándulok laza öltözékben, Csorákkal ujra felfedező utra mentünk. Még a városban vettem egy üveg konyakot mert tudtam hogy szükségünk lesz ma egy kis sziv erösitőre, hisz valoszinü nem megyünk vissza, csak elöre célunk Olasz ország felé. Vagy 2 kilométert gyalogolva elhagytuk a félsziget végét is és megfigyeltük a határ állomáson áthallado auto forgalmat is ami a Muggiai öböl legtávolabbi pontján volt, szinte megállás nélkül repültek át külföldi kocsik turistákkal megrakott buszok. Nekünk nem volt ily szerencsénk hogy ilyen kényelmessen utazunk át nem csak a tényleges két ország közti de két külömbözö ideologia között is létező, értelmet, idegeket morzsolo határt kellett átugranunk utlevél nélkül. És ott álltunk e határ mellett, láttuk Muggia házait, Triest talán tizen öt kilométer távolban a hegy oldalában huzodo panorámája kékes páraszerüen majdnem délibábnak látszott. Csak a város elött horgonyzo Amerikai hadihajok képe volt tisztán kivehető.Vagy hat cirkálo volt ott amit este a városnak néztünk. Ahogy vissza fele mentünk az volt eszemben hogy az északi oldala e félszigetnek oly sivár nincs más csak kissebb sziklák és az ut kanyarog mig a déli részen üdülök százai egészen a csucsáig lapos homokos partján. de miután szeptember elsö napja volt már nem sokan élvezték a szép napsütést. Lementünk a homokos partra és a homokon sétáltunk visszafele közben szemem keresett mint a radar valamit ugy ereztem találnom kell ezen a részen amivel a tengeren talán a másik oldalára juthatunk ennek a teknönek. De par bezárt csonakházon kivul nem láttam semit,sehol egy motorcsonak vagy hasonlo jármü. És akkor egy hangos gyermekhad játékos hangjai jutottak el fülemhez. Mikor közelebb értünk látom vagy ötven fiatal 14-16 évesek szorakoznak pár idössebb vezető társaságában és lent a parton egy árva evezös aluminium csonak felforditvaa partra huzva. Mondtam Csoráknak, Laci az éjjel csonakon kelünk át. Mit szolnak majd Triestben ha meglátják szegény magyar menekülteket a rakparthoz huzó aluminium ladikban? Mert gondoltam ott lapul a felforditott csonak allatt a két evező is. Végre vissza értünk ahol Barbara és Erzsi pihentek de szegények éhessen és szomjassan szenvedtek a meleg délután napsütésében.kibontottam a konyakot de az nem oltotta a szomjat csak forron égette a torkot. Ezért mi megint önzetlenül elindultunk Lacival megint felfedezö utunkra immáron étel és ital felkutatására. Rövidessen találtunk egy nyár uton is nyitvatarto helyet és isten látja szörös lelkemet Wiener spitzer volt a menün. Laci rábeszélt hogy mi rendeljünk és majd ha ettünk a lányoknak is rendelünk.Mert az éhség nagy lukat furt bendönkbe bizony be vágtuk a jo méretü igazi borjubol kifaragott és elkészitett adagot uditö italokkal kezünkben visszaértünk. Itták az uditőt a lanyok. De az éhség szinte kergette öket is a vendéglő felé. A sziklák közé dugtuk cuccainkat és vezettük az éhezöket a Kánaán felé. Pincérünk kijelentette hogy a borju elfogyott. Oly savanyu képel enni az olasz hus gomboc szendvicset és szidni minket a finom falatokért még nem láttam nöket. mindenek voltunk csak szépfiuk nem. Bánatunkban szivtuk a konyakos üveg lukas végét és miután kezdett hüvössebb lenni a lányoknak is adtunk,már az üveg ajján alig lötyögött ezért még egy fél literes üveggel vettünk hogy megnyugtassuk izgulni kezdö kedveseinket. Pár képet is készitettünk amit elretentésül a fejezet végéhez mellékelek hogy mit nem szabad nyugtatonak adni ifju hölgyeknek. Mert mikorra az itoka elfogyott rajtam kivül nem maradt jozanul kis társaságombol senki. Sötétedés után látom jön az őrhajo. Sikerult elbujtatni mindenkit a sziklák mögé bár hangjukat nem tudtam elbujtatni. Még az volt a szerencse hogy a rocsonak is volt hangja. Reflektorozták a partot veszettül. Mi minél közelebb értünk a kiszemelt csonakhoz annál idegessebb lett a társaság . Csorák kezembe nyomta a 12 centis rugos bicskáját és megmutatta eddig még elölem is rejtett kincsét. Ekkor értettem meg hogy miert volt olyan ideges a Keletibe és késöbb a határnál. Bizony kezében egy pisztoly acélja sejtetett a gyér fényben. Ha tudtam volna örültségéröl lehet rám is ragadt volna félelme de most hogy ujra reflektorozták vissza a határ felé a rocsorol a partot, kezdtem félni hogy használni is fogja. Megint bujtunk.én nekem már nem volt más választásom találtam egy rácsos fa napozo deszkát azt huztam magamra. Oly lassan ment a motorcsonak és oly erövel kutatta a partot hogy amikor odaért a fény buvo helyem felé szinte tudtam hogy mindjárt lebukunk. De aztán elhalladt tovább és nem vett észre semmi különös mozgást. Viszont a napozo deszka darabja a kezembe maradt az izgalomtol. Mintegy másfél méter hosszu és tizenkét centi széles léc amit erös szoritásom lepattintott a rámárol. Még vagy fél kilométert vonszoltuk böröndeinket és kissé pityokás állapotba levö aszonyainkat a sötét éjszakába mire elértünk az üdülöhöz. A csonak felforditva a viz szélénél feküdt a part homokján. Kicsit arrább a tábor tüznél szorakoztak a fiatalok. Csendes felhös eget az Alpok nyulványa felöl hirtelen villám fényei cikázták keresztül,még messzire voltak ezek a fények de hüvös vihar elöszelle támadt. Ketten forditottuk Csorákkal a csonakot de nem fordult. Zseblámpánkat nem mertük használni mert nem akartuk hogy a fiatalok észre vegyenek amikor lovasitjuk a mentö csonakjukat. Tapogattam a sötétben mi tartja vissza a ladikot, éreztem egy vékony lánc van áthuzva vagy négy helyen rajta. Gondoltam a néha erös hullámzás ne vigye el. Az a darab kemény fa deszka mit még mindig hordoztam magammal jo szolgálatot tett. Segitségével elpattantottam az egyik lánc szemet és halk csörgéssel szabaddá tettem a csonakot. Alig hogy a vizre tettük és elhelyeztük a csomagokat és a két leányt kivált a tábor tüz melletti csoportbol két pár és közeledtek felénk. Evezök nem voltak a csonak mellett. Mindnyájan vietnami papucsban voltunk ezért amikor belöktem a csonakot és felugrottam a végén levö padra mindenkinek modtam evezzünk a papucsokkal . Talán tiz méterre voltunk a parttol mikor az arra sétálok észre vettek . Elöször megcsodálták lassan suhano árnyékát a csonaknak majd mikor rájöttek hogy az övékét emeltük el kiáltozva futottak a vizbe.utánunk. A többiek is rohantak a partra,és vagy tiz fiu uszott is felénk . Szerencsénkre elég gyorsan mélyült ott már a part mintegy ötszáz méterre voltunk csak a félsziget csucsához ezért üldözöink elmaradtak Nem tudták felvenni a versenyt a mi vietnam papucs evezöinkkel és a kormányzási tudományommal mit a léccel müveltem. Az áramlat gyorsabb lett a csucsnál és egész közel vitt a háromszáz méterre a tengerben lévö erös fényü villágito toronyhoz. Erös szél gátolta mozgásunkat, ha nem kormányoztam volna kidobott volna minket a partra. Az Alpokba tombolt a vihar, egymás utáni villongásai a természet felelösnek a maradék konyak kiüritését eredményezte. A lányok itták meg nagy részét, viszont még nem voltunk Olasz országba. Arrol hogy Triesztbe kössünk ki az idő a hihetetlennek látszo távolság egyre hangosodo pánikba esése a két hölgynek akik az alkohol hatására szégyen ide ,szégyen oda az evezést is abbahagyva a kormányos rokonainak le és felágazoival voltak elfoglalva. És akkor megláttam hogy a fényszorozo rocso közeledik a határ állomás felöl. Én probáltam csititani a részeg társaságot és uj eröre serkenteni immár Csorákkal bövülö zajos utastársaim aki szintén meghuzta az erös konyakot Konyakot idegesség ellen Nem rajtunk mult hogy a határörök nem kaptak el minket. Csupán száz ötven méterre voltunk tölük. De ök csak a partot tették majdnem napali fénybe . Lehet hogy nem gondolták vagy nem akarták hallani hogy az idönként erös kiáltozások egy alig kétszáz méterre tölük az olasz partok felé kacsázo aluminium ladikbol áradnak szét de szépen elhuztak és csak az égi zörejek lassan távolodo hangját részeg kiáltozásokkal keverve lehetett hallani a sötét éjszakába. Barbara elájult, hosszu haja a vizbe logott,Én ugy ugrottam oda hogy ne forduljon bele a vizbe ,majdnem felforditottam ladikunkat. Miközben probáltam az italtol és izgalmaktol felborzolt hirtelen elalélt párom feléleszliteni erös sziv masszázst adtam neki, láttam hogy Laci barátom pisztolyát be eresztette a tengerbe. Végre magához tért Barbara. Vizes ruháink a sok gyors csapkodás és nehéz elöre jutás végett mint egy sobánya illatát árasztották, mondhatnám büdösek voltunk.. A legközelebbi partok felé kormányoztam a cammogo vizi járgányt mert csak néha segitettek nekem részeg barátaim hogy elöre is menjünk ne csak forogjunk mint golya f... a levegöben. Éjszaka volt még de már vagy négy orája küszködtünk az amugy csendes öböl mindössze öt kilométerének átlapátolásával. Muggia fényben csillogott elöttünk. Kikötöttünk a strand homokos partján. Mintegy kétszáz méterröl egy árva horgász, ki nem tudott aludni azon az éjszakán figyelte keserves kinlodásunkat, látva hogy nem boldogulunk segitségünkre sietett. Barbara még gyenge volt egyedül járni ezért én ölembe vittem ki a partra a fél méteres viz langyosan csiklandozo husz méterét nehezen ,fáradtan tettem meg. Az olasz horgász segitett a partra huzni Lacinak és Erzsinek a ladikot . Mi jol megértettük az olasszal egymást mert mondtuk hogy policáj rendör police Ö meg hangoztatta Carabineri. Hogy ez csendört jelent arra nem is gondoltunk. Ki gondol mindenre amikor uton van egy ismeretlen élet felé? És miért pont olaszul tanultunk volna meg pár szot ha ép azon az országon keresztül akartuk kiprobálni az uj élet felé vezető utunk első lépéseit? Mire a csendörségre értünk már szemünkböl az álom, agyunbol az alkohol mámora eltünt és a friss hajnali levegö hatása jo hangulatot adott. Az olasz segitönk kiabálására és többszöri csengetésére álmos egyenruháját Igazgato carabineri nézett ránk. Biztos nyugodt éjszakai szolgálatát támado diverzánsoknak nézett minket . Persze abban a szerelésben kinéztünk mindennek csak éppen nem nászutasoknak. Rövidessen az egész örszoba jelenleg ott tartozkodo hat embere körülöttünk volt és erössen érdeklödtek, pisztoly bomb és ezekhez hasonlo szavak kérdések hangzottak el. Akkor nyugodtak meg mikor zsebemböl elökerült Csorák 12 centis rugos kése És csomagjaink tartalma közt nem láttak bombára emlékeztető alakot. Miközben személyinket odaadtuk és ök jegyzeteltek veszettül az egyikük forro kávéval és pár szendviccsel jelent meg és kinált minket. Szivessen vettük kedvességüket. Pár orára egy városzoba fa padjaira települtünk és szunyado idegeinket probára téve szemünket lehunyva ébren de majdnem alva vártuk sorsunkat. Dél felé az udvaron állo Jeepbe tették cuccunkat és mi is beültünk. Akkor egy sofför és egy carabineri társaságában mindenféle hegyre fel völgybe le vezető utakon vidéki kirándulásnak tetszö Játékot játszotunk. Egy orai utazás után megálltunk egy hegyi falu carabineri épulete ellött ahol két fiatal szöke husz éves is beszállt a Jeepbe. Lengyeleknek néztek ki. A leány kissé dundi a fiu hosszu vékony. Abba maradt a hüjéskedés játékos viccelödés mindenki figyelt . Az ujonnan felvettek is szo nélkül ülltek vagy öt percig. Látszott rajtuk hogy alapossan eláztak az éjjeli viharban. Miközben az auto hosszu hegyi utján Trieszt felé közeledett senki nem szolt egy szot se. Végre megszolalt Csorák, egy kanyart a sofför veszélyessen vett, inkább nem irom le a szöveget mit mondott. A reagálás a fiatal pár részéröl is hasonlo volt ,azért mindjárt tudtuk hogy ök is magyarok akik a viharos alpokon keresztül találták meg az utat olasz ország felé. Rövid bemutatkozás után már egymást kérdezve és az éjszaka történetét mesélve érkeztünk meg a Triesti menekült táborba. Itt Láthato képek Folytatása következik. Baráti szeretettel Géza. -
Beállítási lehetőségek:
Nincs engedélyezve HTML ennél az üzenetnél.
Nincs engedélyezve
Smilies
ennél az üzenetnél.
Mutasd az aláírást
(az aláírást a Profil beállításánál adhatja meg)
Topik áttekintése
Irjon nekünk!
-
Impresszum
-
Médiaajánlat
-
Súgó
MagyarOnline.
net
© Minden jog fenntartva! 2002-2006
