2020. január 22.
Címlapra!
[
Regisztráció
] [
Profil szerkesztése
] [
Beállítások szerkesztése
] [
Keresés
]
[
Magánüzenetek
] [
Felhasználók listája
] [
Bejelentkezés
]
Üzenetküldés
Minden
regisztrált
felhasználó indíthat új topikot és küldhet új üzenetet ebbe a fórumba.
Felhasználó:
Jelszó:
Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenet:
2002-09-27 22:33, bab: - Kedves U.dit, nezzed csak sajat szavaidat, hiszen ott a megoldas is.. "Az embernek onnon magahoz kell alkalmazkodnia; "Munkankban, napi eletrendunkben, a modban, ahogyan a vilag jelensegeire jellemunk, ertelmunk, izlesunk felel, mindebben van egyfajta belso torveny, melyet onkenyesen megkerulni buntetlenul nem tudunk." (Marai S.) S amint leirtam hozzaszolasomban: Minden ember egy öntörvényü csoda, saját, csak reá jellemzô belsô törvényszerüségeivel...(Mindket gondolat ugyanarrol beszel, s a gondolatbol eredendoen lathato, hogy ami egyik embernek szélsôséges, a másiknak nem.) Az én belsô normáim meglehet kiégetnék mások 'életvezetékeit', én meg elaludnék mások aludtej-normáiktól... :) Hát errôl van szo. (Ezert irtam mar irasom elején, hogy mind a kettotoknek igazatok van. Zsuzsa nagybátyjával, aki egy tizedhang eltérést anyagyilkosságnak tart, nincs semmi gond, ezek az ô mértékei, igy kell ôt elfogadni)A legtöbb problémát a világban az okozza, hogy dolgokat, eseményeket, személyeket nem ugy fogadunk el, ahogyan vannak, hanem ahogyan mi szeretnénk oket látni belsô elképzeléseinket keresztül. Pedig ez a kulcs az élet 'tulélésehez', hogy mindent s mindenkit ugy próbáljunk tudomásul venni, ahogyan az van. Az arany középut nem azt jelenti, hogy egy langyos taccsvonalra állunk, ahol csak mint külsô megfigyelôi a létezésnek, semmi közremüködéssel csak drukkolunk vagy ellendrukkolunk az ellenfeleknek. Az életet minden hôfokával át kell élni, bátran bele lehet omolni a fájdalomba s örömbe, mert minden, ami lelkünket érinti, s csak! az! szamit!, közben szert kell tenni egy furcsa tulajdonságra, ami a felborzolt szenvedélyünk közepette is döntésképes, kivülrôl figyeli a világot s bennünket. Ez legmélyebb önvalónk része. 'Aki' mindig megtalálja a mértéket, pontosan azért, hogy el ne vesszünk, le ne essünk. Egy müvész vagy tudós ezer oldalról égô élete az illetô belsô normáinak megfelelôen zajlik. Ezekre a kivételes emberekre igen nagy szüksége van az emberiségnek. önpusztitó belsô mértékeik az egyszerü ember számára halálos körforgásnak tünhet, azonban ôk csak ebben a közegben képesek létezni, alkotni. S ahogy idezed Marai szavait, "...mindebben van egyfajta belso torveny, melyet onkenyesen megkerulni buntetlenul nem tudunk." Ha tehát Mozart nem éli ki belsô törvényeibôl felfakadó ôrületeit, azt hiszem soha nem tudta volna leirni világot felforgató müveit. Mindenkinek a saját belsô, csak önmagára jellemzô mérték megtalálása, s megélése a cél. E mértékek elnyomása, vagy természet ellenes felfokozása, a legkisebb eltérés is disszonanciát hoz létre mind fiziailag, mind lelkileg. Nem minimumrol s maximumrol beszelunk, hanem a rendszer optimális beállitottságáról. S a rendszer mi vagyunk, az ember, fizikai és szellemi valóságában. :) bab :) -
Beállítási lehetőségek:
Nincs engedélyezve HTML ennél az üzenetnél.
Nincs engedélyezve
Smilies
ennél az üzenetnél.
Mutasd az aláírást
(az aláírást a Profil beállításánál adhatja meg)
Topik áttekintése
Irjon nekünk!
-
Impresszum
-
Médiaajánlat
-
Súgó
MagyarOnline.
net
© Minden jog fenntartva! 2002-2006
