2018. november 17. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> A költészet jelene és múltja
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-16 00:26   
2006-04-15 20:33, menon:
-

-
Itt (a Füst címűről) is csak ugyanazt mondhatom, hogyha van neve a strófának, (ami valószínű!) az biztosan ó-kori név, mert a modern költészetben csak műfordításokból ismeretes. A sorok egy része az ú.n. HIPODOCHMIUS kólonból, míg a hosszabb sorok egy egy leküthionból állnak. Az egész vers trohaeikus hangzású, mert mind a két kólon trohaeusokból áll, de miután kólon, seholsem helyettesíthető spondeussal vagy más helyettesítő verslábbal.

_________________
ignotoo

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-16 00:09   
-
Kedves Menon,
a legtöbb antik strófának már Horatius kiválogatása elött is megvolt a maga neve és egészen biztosan az én Szerdahelyi könyvemben is meg kell lennie valahol. A saját fejem szerint csak a különböző kólonokat ismerem fel és az Átébredés priapuszi sorokból van összeállítva, amelyek egy glükóneus és egy pherekráteus kólonnak a kapcsaolata ahol az aiol bázis helyén (Catullus nyomán) spondeus van. Egészen biztosan kisérletképpen íródott, mert Horatius után nem nagyon használták még a magyar költészetben sem, ahol pedig ugyancsak mindent kipróbáltak.
Köszönöm a verseket, Kedves Menon!

 
 menon  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-15 20:42   
És ez?

ÁTÉBREDÉS

Hajnal, hűs aranyat nyugodt
szálerdőre ma úgy bocsáss,
úgy teregess a buzán, rozson, füzekre,
hogy kapjon latolatlanul
fényedből a korán kelő
álma törött viaszát magán felejtse.

Erkélyére amint kilép
tajtékot vet a szél haján,
fecske köszönti, sudár pacsirtaének.
Ámul pántlikafán. A szűz
hang még cseng, de ma rózsamély
illata lett a leány tekintetének.


_________________
Szeretettel: menon

 
 menon  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-15 20:33   
Vagy ez. Milyen forma is?

FÜST

Két kályhából egy
másik élet odabenn
ágazik, ha fönt
teljes arcot csókra nyújt
s érzed: elpirul a Hold.

Kózsa Füst-Fiú
újakért el ne feledd
jó barátaid,
csábítóbb vidékekért
szálldosol, de visszatérsz.

Gyűjtöd oszlopok
árnyait födél alá,
s törmelék lepi
hangya-áram, cickafark
tűzhelyed vasrácsait.

Gally-foganta láng
messzi hordtad illatuk
s őszi rózsaként
földhöz-árvulsz, átfakulsz -
testeden tél tündököl.

Láthatatlanul
van jelen anyád s apád,
szerteszórt szenes
csontok, ágak és üszök
éjjelét tücsök szegi

Két kályhából Egy,
halld tehát a cirregést:
hívnak is nem is
ősök élő lelkei,
mígnem újra füst lehetsz.



_________________
Szeretettel: menon

 
 menon  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-15 20:27   
Tessék, milyen antik forma, ha kérdezhetem

ANYAKÉP SUHOGÁSBÓL


Árnyéka eltűnt. Nélküle megy tovább
minden s a Napból mégis elém ragyog
a tudhatatlan kép, s a képpel
várakozó mosolyát felöltöm

némán, zavartan, késve. Hugom s öcsém
hárman, hagyásfák, évszakaink mögött
ha lelhetünk még dombjainkon
életerőt: az is égi fényed –

Táplálsz, anyácskám? Zöld suhogás körül.
Újulva törzsünk titkai, ágazik
megannyi mély meder belőlünk
s ág-futamok szele fölcirógat.

_________________
Szeretettel: menon

 
 menon  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-15 20:25   
2006-03-20 09:08, gyongyos:
-
A nyugateurópai metrikus verselésnek mindenesetre sokkal képzettebb művelője, mint a legtöbb mai poéta. Az a gyanúm, hogy az antik metrikát is alaposan ismerte sőt skandálása szakértőnek mutatja be.
Milyen kár, hogy a maiak, például Csóri, aki a Balassi kardot megkapta, vagy Juhász Ferenc, aki a "sine curá"-k magasfizetésű állásaiban csak annyit tudott bemutatni, amennyi a fantáziája világába fért, a versritmusok nyugatosok elképzeléseiből semmitsem tett magáévá és mitsem adott az irodalomnak. Mindazonáltal uralják a porondot és a Várnai Zsenik a szürke másodrendűségbe degradáltatnak. Lesz-e majd az irodalmi bírálatnak valósabb értékelése? Ki tudja?
Hadd élvezzünk belőle annyit, amennyi nekünk megadatik! Ez utolsót fellegvárnak köszönöm!
-------------------------------------------
Nem tartom egészen igazságosnak, amit írsz kedves Gyöngyös, de nem kutatom az okait.
_________________
Szeretettel: menon

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-15 20:11   
Dsida Jenö

Krisztus

Krisztusom,én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei -


 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-15 12:22   
Reményik Sándor

HÚSVÉTI VERSEK EGY HALOTT ERDŐRŐL

1. A LEDÖNTÖTT TEMPLOM

A gyermekkorom öreg erdejét
Kegyetlen kéz fektette le,
Nagyszombat estéjére épp.
A megmaradt gyér fák között,
Mintha nem történt volna semmi sem:
Madár dalolt.
Az ég a puszta földre ráhajolt.

Isten ledöntött templomában
Elmerülve sokáig álltam.
Nekem műtermem volt.
Itten dolgoztam én.
Ó, mennyi emlék, mennyi költemény
Ölelte át e vén fák derekát!
Most vége hát....

2. ÖREG ERDŐM

Öreg erdőm, hiszen mi elmegyünk,
Én is, Te is.
Csak a ritmus marad,
A Lélek örök, rejtett ritmusa.
Nekem Te adtad, én átadtam másnak.
Öreg erdőm, hiszen mi elmegyünk.

És fittyet hányunk mégis a halálnak!

3. AMI TEST VOLT...

Ami belőled test volt, test marad,
Anyag, - hogy rajta megosztozzanak
Az asztalos és a fakereskedő.
De ami benned nemesebb erő:
Az az enyém,
Belém szívódott örök költemény.

Ami belőled test volt, test marad.
Te most már szekrény leszel, asztal, ágy,
És benned teljesül sok bűnös vágy,
És benned gyűlik fel sok hitvány holmi,
S leszel nyomorult kincsek őrizője.

De bennem szunnyad a lelked jővője!
És bennem zúgni fogsz!
Tavasszal smaragdszínekben ragyogsz
És ősszel hullatod a leveled.
Te bennem folytatod az életed...

4. AZÉRT IS ÉLSZ!

Azért is élsz!
A gondolataim,
Nézd: a te tölgyeid!
A lelkem győzhetetlen talajába
Bocsátottad le bús gyökereid.
Halk mozdulásom: rügybepattanásod,
Kőkemény csendem: a te hallgatásod.
Bennem nő ki száz lemetszett karod,
Az én viharom: a te viharod,
Az én koronám a te koronád.

Hol a fejsze, mely belőlem kivág?!

5. IRTÁSOK

Az irtásokban mért nő több virág
És szebb virág, mint máshol?
A sok virág ünnepre készül,
Mindenkinek szép és senkit sem vádol.
Az irtásokban mért nő több virág
És szebb virág, mint máshol?

Kolozsvár, 1922. Húsvét



















 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-14 11:59   
Dsida Jenő

Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indul
végzetes földön, csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek.
A sűrű füst, mint roppant denevérszárny
legyintett arccul.
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem. Szerettem volna
néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt....
Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,
Máté aludt, és mind aludtak....
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-08 04:30   
2006-04-08 04:13, gyongyos:
-
..aranyos választ kaptam. Köszönöm.

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-08 04:13   
2006-04-08 02:10, SOM:
-
2006-04-07 07:50, gyongyos:
-
A vers olyan helyesen (verstani pontosságról beszélek, mert nem tudok oroszul!) van fordítva, hogy a formahűségről csak akkor lehetne vitatkozni, ha valami tipikusan orosz nyelvi karakterisztikát akarna bemutatni a műfordító azzal a magyar nyelvi sajátossággal, ami a magyarban általában az első szótag hangsúlyával kifejezhető! A trohaeus ugyanis a hosszú, rövid szótagok egymásután következése. Akár csak Arany Toldijának szimultanitása: felező magyar tizenkettesek és egyben hatos trohaeusok is!
Lehetséges az is, hogy az oroszban is írtak trohaeikus sorokban verseket, amely esetben: "What you see is what you get!" Ami azt is jelentené, hogy minden felesleges spekulációm kizárólag aprólékoskodás!!

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-08 02:10   
2006-04-07 07:50, gyongyos:
-
Kedves Gyöngyös,

Te mindig olyan érdekeseket irsz, hogy azok még a rimelésben tudatlant is szóra birják, olykor. Mármint engem. Most.

Ez a trohaeikusság azt is jelenthetné, a példázódásod okán, hogy ez a vers inkább a forditóé, mint az erdeti irójáé? Lehet furcsa a kérdésem, de válaszolj, légyszi.

A nagyon szép vers sok kérdést tesz fel!

Pl.?

megj. személyes kis dolog tette legkedvesebbik versemmé, hisz a magyar irodalomból, természetesen, rengeteg kedvenc versem van)

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-07 10:30   
hehehe, Som, nekem is az egyik kedvenc versem, már több évszázada.
 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-07 07:50   
2006-04-07 05:48, SOM:



Szép! Az érdekessége az, hogy trohaeikus! Lehet, hogy az orosz nyelvben is létezik, de Szabó Lőrinncnek nincs egyetlen trohaeikus fordítása oroszból, pedig Tjucsevtől Puskinig talán a teljes orosz lírát átültette. A trohaeikus sorok inkább a magyar nyelv jellegzetességei közé tartoznak, ahol a hangsúly természetesen az első szótagon van! Lehet, hogy Rab Zsuzsa nem műfajszerűen fordított?! A nagyon szép vers sok kérdést tesz fel!

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-07 05:48   
Kenvenc verseim közül való legkedvesebbiket hoztam ma estére ide..

Szergej Jeszenyin (1895 — 1925)
Bokraink közt


Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

(Fordította: Rab Zsuzsa)

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-07 03:01   
2006-04-06 06:34, gyongyos:
Kösz!
_________

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-06 06:34   
2006-04-06 03:53, fellegvar:

Bravó és Kösz!

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-06 03:53   
Várnai Zseni

VIRÁGOS ÁG...


Virágos ág az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyül,
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő ringatja, eső öntözi,
s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket, amikor tépázza a szél,
de nedvei forrók, akár a vér.

S mikor csillogó fátylat sző a hó,
s belepi őt e puha takaró,
már újra szép, és arról álmodik,
hogy tavaszra tündérré változik.

S az lesz belőle, tündér csakugyan,
ezernyi szép, feslő virága van,
ő bennük éli újra tavaszát,
s nyáron a nap deleje hatja át.

Így ringatja a változó idő,
a mag, ha pattan, az is újra ő,
kikél a földből, húzza őt a fény,
újjászüli az örök televény.

S ha teste már csak tűzre lenne jó,
olyan öreg, száraz és korhadó...
ifjú fákban tovább él lényege...
gyümölcsös ág az asszony élete...

(1958.)

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-02 09:23   
2006-04-02 09:13, gyongyos:
-
..de mi könyvmolyok gazdagodunk általad, én biztos igen, márcsakhogy más nevében ne kotyogjak.

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-02 09:13   
2006-04-02 06:06, Ferencz Zsuzsanna
Igazad van, ami az intenzitásomat illeti. Ugyanilyen "total commitment"-em volt matematikaversenyeken, sakkkorszakomban és a festő érámban. No, de ezáltal senkisem lett szegényebb és én sem gazdagodtam meg!

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-02 06:06   
Vagyis nyertem...
 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-02 05:34   
2006-04-02 04:18, Ferencz Zsuzsanna:

Mindebből annyi igaz, hogy 1948-ban volt egy korszakom, amikor a leghétköznapibb gonolataim sőt félszillogizmusaim is ötös és hatodfeles jambusokban jelentek meg az agyamban!

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-02 04:18   
Gyöngyös, döbbenet vagy. Azt hiszem, szép lassan annyira eltöltenek téged a versek, hogy már azt is hexaméterben kezded megfogalmazni, hogy: Kérek még egy szelet kenyeret.

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-01 23:40   
Várnai Zseni

ALUDNI


Aludni hosszan, mélyen,
mint gyökerek a télben,
s fölébredni tavasszal...

Így volna szép az élet,
soha nem érne véget...
s éjre virradna hajnal!

(1964.)

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-01 12:24   
2006-04-01 07:36, fellegvar:

Az én szememben nagy költő volt
és gyűjtögetem sorait,
különlegesen szenvedő kort
Általad tárt fel ő ma itt!

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-01 07:36   
Várnai Zseni

MINTHA ÖRÖKIG ÉLNÉL...


Úgy tégy. mintha örökig élnél,
úgy folytasd minden dolgodat,
mintha már semmitől se félnél,
az elmúlás se riogat...
Mert nem lehet fölérni ésszel,
hogy jön a Perc!
s mindent bevégzel...
megszűnsz létezni,
nem leszel!
Mintha sohase lettél volna...
s ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,
nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.

Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz
Megérik majd munkád gyümölcse,
kertedből kipusztul a gaz...
Teremtő zápor hull a földre,
jogod van fényre
és örömre...

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-26 05:33   
2006-03-26 05:20, gyongyos:
A jó versek felkutatásának "Frankó Jankó".ja vagy. Kösz!
_________
Orulok , hogy Neked is tetszik .

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-26 05:20   
2006-03-26 03:05, fellegvar:

Ez is nagyon szép! Nem ismertem, de így ismeretlenül is találtam benne gépelési hibát, mert a második strófa kilencedik sorában: "..hogy isteni, nagy mámort érezel.." kellene a jambikus sorvég követelményeképpen. A harmadik strófa vége egy nagyon megengedhető licencia, mert ki merné ráfogni, hogy nem érti meg a " termenek" kifejezést (t.i. "teremnek" helyett). (Sokkal kisebb vétek, mint Arany "tereh"-je)
Vörösmarty erősségű skandálása nekem különleges élvezet. Költői pátosza 'impeccable', mert seholsem túlzó és soha sincs hamisság érzetem.
A jó versek felkutatásának "Frankó Jankó".ja vagy. Kösz!

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-26 03:05   
Várnai Zseni
ÁLMODNI PUSZTA FÖLDÖN


Ne zúgolódj, rosszabb lehetne még,
Gondold csak el, vakok is élnek itt,
örülj, hogy fényt isznak a szemeid
és nem vagy sánta, béna, rút beteg,
az arcodon nem nyílanak sebhelyek,
és nem cipelsz púpot a hátadon,
ha sejtenéd csak, hogy mily fájdalom
görnyedni ily nehéz teher alatt.
Süket sem vagy és hallasz hangokat,
azt is, akár fűszál, ha szélbe leng,
és szólani tudsz, szabad zenéje zeng,
hisz nem vagy néma és az illatot
mély sóhajjal szívedre szívhatod,
nem ténferegsz, mint leprás, egyedül,
akitől fut és messze menekül
mind, aki él, mert rothadást lehel,
ne zúgolódj, mert akkor vétkezel!

Gondold meg, látsz! Szemed mint óriás
tengertükör, oly parttalan ragyog,
beleférnek a nap, a csillagok,
a hold, a felhők s minden életek.
Füledben olykor csodás énekek
csengője csendül s ajkad is dalol
és néha egy szellemszárny fölkarol
s repül veled oly régiókba fel,
hogy isteni, nagy mámort érzel,
termékenyülsz, vajúdsz szüntelenül
s szíved alatt az élet úgy feszül,
hogy szinte fáj és szenvedsz boldogan,
örülj, hogy nem vagy meddő, mint sokan
és pelyvaként a szél nem verhet el,
ne zúgolódj, mert akkor vétkezel!

Mit akarsz még? Szegény vagy, mondd mi az?
a pénz hitvány bogáncs csak, földi gaz
s ahhoz tapad csupán, ki gazba lép.
Meredek úton más a flórakép,
ahol te jársz s ha lábad feltörik
s vércsöppjeid a követ öntözik,
virág nő ott is, színes és remek,
minőt lapályok sosem termenek.

Mit akarsz hát? Látod, hogy mily mesés
gazdag vagy? Hozzád Dárius szegény,
Az fáj talán, hogy vánkosod kemény?
Álmodni puszta földön is lehet
s aranyban fölmérni a kincsedet
nincs arra mód, mert oly nagy véka nincs.
Vakokra és némákra tekints
s azokra, akik lelki koldusok
s szívedből, ha a jóság fölbugyog,
két kézzel adjál, annál több marad,
amint,hogy nem homályosul a nap,
hevét hogy ontja, s szórja pazarul,
tűzglóriája még fénylőbbre gyúl.

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-25 20:57   
Szívgyengesége költemény csupán?!...

Kösz! fellegvár, az adatokért és a versekért!

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó