2018. július 20. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> A költészet jelene és múltja
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-19 01:08   
Kosztolányi Dezső:
Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok...
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszín égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-18 03:44   
Reményik Sándor:
Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-17 18:21   
Itt egy klasszikus, elévülhetetlen:

MILYEN VOLT

Juhász Gyula

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
de azt tudom, hogy szőkék a mezők,
ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
s e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
a szeptemberi bágyadt búcsúzónál
szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
de tavaszodván, ha sóhajt a rét,
úgy érzem, Anna meleg szava szól át
egy tavaszból, mely messze, mint az ég.



 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-17 07:24   
Köszönöm kedves fellegvár,
Kisfaludy cizellált bonyolítását: a hetesek és nyolcasok variálásának meghatározott rendjét átszelő Weores Sándor egyszerűsítette és milyen csodálatos vers jött ki belőle. Nem ismertem (szégyenszemre nincs Weores kötetem!) és nagy élmény volt!
Köszönöm! A Himfy strófa biedermeyeres precizitását így is fel lehet használni! Trochaeikus nyugateurópai mérték, amely hetes és nyolcas kétütemű magyar hangsúly is egyben, tehát szimultán! Precízen: elejétől végig!
I...

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-17 06:21   
József Attila - Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új meg ép,
Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek. . .
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-17 06:02   
Gyönge ágam, édes párom,
már enyémnek tudtalak ­
távolodsz mint könnyü álom ­
minek is bántottalak?
Minden napom tél borúja,
minden éjem új halál.
Csak a hideg kályha zúgja:
édes párom mit csinál?

Szivedet kis mécsnek véltem,
mely egy légynek is örül ­
most érzem csak, vaksötétben,
hogy lángerdő vett körül.
Fázom, nincs egy langy lehellet,

minden puszta, pőre, holt.
Most, hogy elfogy a szerelmed,
most tudom csak: mennyi volt.

Te megbántott kedves lélek,
jó hogy nem vagy gyermekem,
hátha néha megvernélek
s fájna néked és nekem.
Jó hogy nem vagy cirmos macskám,
amílyen gonosz vagyok.
Akár kútba ugorhatnám,
önmagamba fulladok.

Majd ha nyárfa-testben élek,
rezgő lombbal hintelek,
majd ha árny leszek, kisérlek,
ha koporsó, rejtelek,
ha tűz leszek, melengetlek,
ha fény leszek, áldalak,
ember vagyok és szeretlek,
minek is bántottalak?

/Weores Sandor/

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-06 19:47   
Csiki László

Hol a haza?

A válasz ösztönös. Mint falról a labda… Árnyékom a falon.
A hazám bennem.
Határtalan.
Csillagközi,
tehát magyar.

Ezt mondogatom, amikor átmegyek a Dunán. Az igazságban viszont nincs annyi szép közhely, mint csillag. Ekkor, a híd másik végén azt mondom, magamnak:

Kofferban hoztam,
vihetem.
Benne minden holmim
idegen.
Hol vagyok én? Megvagyok?
Miféle vámon?
Bőröndömben Balassi
és három várrom.
Némi vér, némi mag,
némi forradalmak,
kis dölyf, nagy bánat –
a kofferen egy ablak.

Folytathatnám. De jó magyar módra, nem teszem. Megint csak rólam szólna. Lehet, hogy rólunk szól a hazánk?

Haza csak ott van, hol jog is van…”
Haza a magasban…”
E nyelvben élek, ez a hazám…”

Hazám csupa másoktól vett idézet. Köztük az enyém.
„Hazám lelkiállapot.”
Mi mást mondhatnék, mikor hazámmal tele a szájam?
A hazám bennem,
idegenben.


 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-03 09:26   
FELLEGVAR UZENETE:



Dsida Jenő

December
........

A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.

Pelyhet kavarva dudorász a szél
és nagy titokról halkan
meséket mesél.

...Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete,

s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat
csak azért, - mert fehér.

(1925)

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-01 07:32   
Kedves Karak,

sajnos az ember csak visszaböngészéssel képes szétválasztani az ocsút a magtól.
Eszteró István valóban az intellektuális
észköltők kikristályosodása. Sokkal többet kéne ismerni a munkáiból!
Az a tény, hogy még erdélyi is csak emel az értékén.
I...

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-26 22:45   
Thándor Márk: EST

Oly jó az esti órák fénye,
a csillagos égre nézve.
S oly jó a fáradtságnak leple,
mely óvva lep be.
S oly szép a hold iramló árnya,
mely telten sugárzik az éjhomályba,
s a vidáman éneklő lég,
mit oly régóta vártam én.
Köszönt engem az ágy, s a párna,
nyugovóra kéne térni mára,
s ha szemem pillái egymáshoz érnek,
hálaszót éneklek én az éjnek,
megfordulok, s álmodom,
egy más világba távozom,
s ha majd helyet cserél a hold, s a nap,
meglátod vidám lesz a holnap.

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-26 19:28   
Kedves Ibolya,
nagyon köszönöm, hogy az írást betetted. Ne jusson eszedbe töröltetni! Nem is valami "Ibolya versus Mozart" igazságtétel akart lenni a kis blankversem, de más elítélő véleményekre vonatkozó megfigyeléseim adtak egy kis verstémát. Felfogásoddal teljes párhuzamban vagyok!
i...

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-26 09:26   
Ezt a dalt mi is elénekeltük, mi=kis városunk evangélikus templomának korusa, igaz, hogy nem a nyilvánosság előtt, hanem csak a saját szórakozásunkra.
 
 Ibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-26 08:50   
Kedves gyöngyös, komolyzene rajongok,

Mozart akkor is zseninek marad. Ez is hozzátartozik.
Márpedig ezt a kis dalocskát, többek közt, egy Salzburgi elöadáson hallottam elöször nyilvánosság előtt. Az elöadás Mozárt születésnapja tiszteletere rendezték.
Személyem pedig, annak idején egy müvészeti iskolában növekedett fel és nem volt hozzászokva „fátyolt“ boritani azokra a müvekre sem, amit az akkori rezsim nem értett s nem is akarta megérteni. Ezért a szabadságért a legtöbb tanárom, iskolatársaim végül is elhagyták a hazát önkéntesen vagy „segitséggel“. Másrészt meg kell itt tisztáznom hogy én imádom Mozárt alkotásait és nem tudom életemet ugy elképzelni hogy ne hallgassak komolyzenét, habár a Mozárt zenéi a „könnyen emészthetö“ zenéhez sorolhatnám. Szerintem Bach és Mozárt „együttjárnak“ ,kiegészitik az én „mindennapi kenyeremet“.
Egy igari Mozart rajongonak, komolyzene szeretönek nem csorbitja meg a zeneszerzö kellö tiszteletadását „semmivel sem lesz kisebb alkotássá“ ; söt bebizonyitja hogy életszeretö ember volt és idönk legnagyobb, legnépszerü komponistája. Mozárt összes alkotásait szeretem, imádom azokat is amit cenzura alat tartja az ugynevezett "zenefogyasztok".

Ha te vagy mások is ezt kegyeletsértésnek látjátok, akkor érdemes az alábbi üzenetemet törölni és mivel már ezt személyesen nem teszem, megkérem Hunort hogy tegye meg, ha jónak látja.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-26 07:11   
Roger Mc Gough

Tegnapelőtt

Tegnapelőtt ahogyan a Dale utcán mentem
egy kis ember teljesen idegen csak azért hogy
valami erős megrázkódtatással bizonyítsa létezését
leugrott a buszról & belelőtt egyenesen a homlokomba
(rém kínos volt)
Elfojtottam egy sikítást & ráhúztam a kalapom
a szememre de azért sajnos a vér tönkretette
az új ingemet & a hosszába-csíkos olasz kabátomat
a rézgombokkal.
De a forgalom az elállt & a kisfiuk kivették a
zsebükből a kezüket & a kislányok bepisiltek
& a menyasszonyok elélveztek & az öregek elundorodtak
nahát micsoda extroverált viselkedésű úr ez itten
hogy imbolyog & vérzik ez a jó öreg Dale utcán
(rém kínos volt)
Nem akartam tovább bosszantani az embereket ezért
áttántorogtam a csődületen & bebotorkáltam az útbaeső
Kardomah kávéházba. A pult mögött a lány roppant
kedves volt mikor kávét rendeltem & sonkászsemlyét
de közölte hogy összerondítom a cukrászsüteményt &
vigyem el a csöpögő hullámat máshová.
(rém kínos volt)
Valami bocsánatkérés-félét buggyantottam & elindultam egy
öklendező úr után a férfi WC-be ahol nem sokat vacakoltam
& feltűnés nélkül kileheltem a lelkemet

Fordította: Gergely Ágnes


 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-26 06:37   
"A zsenínek még többet engedek,
s nem érdekel a mágánélete,"

A fenti két sorodat tanitani kéne kedves Imre, hogy ne legyen mellőzve semmilyen igazi érték a művészetben. Példa Szabó Lőrinc, akinek magánélete és hibás politikai nézetei matt csodálatos alkotásai mai napig is hátrányt szenvednek.

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-26 03:49   
Mozart
szexuálpszichológaiai hiányai
és kielégítetlen disznóságai
az életművét nem szürkíthetik le.
A huszonegyedik zongoraversenye
vagy a negyvenedik szimfónia
semmivel sem lesz kisebb alkotássá,
mint amilyennek mindmáig tünik.
Nem is beszélek más csodáiról.
A zsenínek még többet engedek,
s nem érdekel a mágánélete,
csak hangzása, amely nemcsak zene,
de a muzsika szentelt kegyhelye,
melyet nagyon kevés más komponista ér el.
Mi haszna hát hibáiról beszélni,
nem üdvözöljük társadalmilag,
nem tartunk véle közelebbi nexust,
mint, hogy egy egy melódiája néha
műélvezőn lelkünk mélyébe ég.
Minden más kegyeletsértés tehát
küzdelmes életében pletykafolt.
Mi haszna lenne gyarlóságait
a szürkeségeinkkel összevetni?!

 
 Ibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-26 00:31   
Image hosted by Photobucket.com Wolfgang Amadeus Mozárt, egyik tréfás kánonja, ami a „szük“ baráti körében viccesen énekelték.

BONA NOX !


Bona nox!
Bist a rechter Ochs,
Bona notte,
Liebe Lotte,
Bonne nuit,
Pfui, pfui,
Good night, good night,
Heut' müß' ma no weit,
Gute Nacht, gute Nacht,
's wird höchste Zeit,
Gute Nacht,
Schlaf' fei' g'sund und
Bleib' recht kugelrund!

Bona nox!
bist a rechta Ochs;
bona notte,
liebe Lotte;
bonne nuit,
pfui, pfui;
good night, good night,
heut müßma noch weit;
gute Nacht, gute Nacht,
scheiß ins Bett daß' kracht;
gute Nacht,
schlaf fei' g'sund und
reck' den Arsch zum Mund.


Kevesen ismerik ezt a Mozárt dalocskát. Érthetö...

http://www.macsimum.ch/songs/pdf/bona_nox.pdf

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-25 13:26   
Kassák Lajos

Szemek

Figyelem a szemeket
ahogyan mély üregeikből
árulásra
és zsákmányolásra készek
-
Szemek végzetes útra csábítók
jövőt idéző tükrök
a síró gyermek ágyánál.
És szakadékok
és örvények
-
Szemek
mögöttük a fekete csuhás pap
és a vörös taláros hóhér
rejtőzik.
-
Szemek
veszedelmesebbek a kéjes láznál
a bűnbe taszító alkoholnál.
-
Szemek
egy pillantással tőrbe ejtik a szüzet
megállítják a menekülőt
térdre kényszerítik a szolgát.
-
De vannak szemek
amelyek szelíden mosolyognak
könnyek nélkül sírnak
-
A te szemeid
az én szemeim.


Elszántan

Pont
amelyből ha meghosszabbítom
vonal lesz.

Vonaglik tekereg
körré alakul.

Bezárja
a fehéret feketét
egymásra uszítja.

Egyik marja a másikat
másik az egyiket.

Elementáris erővel
halálig.

Pusztulásukból született meg
a szürke.

Belemártom ecsetem
és rákenem
az ég vásznára.

Ki nézi meg
ki érti meg.






 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-25 05:28   
2005-11-25 04:23, gyongyos:

Ehelyett Neked köszönöm meg, fellegvár!
________

Szerencsesek vagyunk, hogy olvashatjuk...

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-25 04:23   
2005-11-25 02:45, fellegvar:
-
Dsida fordítása olyan könnyed, mintha eredeti lenne. Biztosan gratulálnék neki, ha élne! Ehelyett Neked köszönöm meg, fellegvár!
I...
_________________
ignotoo

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-25 02:45   
2005-11-25 01:33, Ibolya:

Ibolya , koszi a gyonyoru verset !

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-25 02:45   
Eminescu: Jó éjszakát

Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!

Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!

Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!

Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!

ford.: Dsida Jenő

 
 Ibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-25 01:33   
Reményik Sándor:

Az ismeretlen Istennek

Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenbõl, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.

Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlõk a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.

Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvérny betûje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.

S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve.

 
 amadeus  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-22 08:37   
Ma 128 éve, 1877 November 22-én született Ady Endre.
Emlékezzünk meg róla ezzel a versével:

Négy-öt magyar összehajol

Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-õsi könny, magyar könny:
Miért is?

És utána, mint a zápor
Jön a többi könny:
Miért is, miért is, miért is?
S nincs vége könnynek és miértnek.
Fölöttük hahota köszön,
Hahotája, akik nem értnek
S akik sohase kérdik s kérdték:
Miért is?

És csöpög a könny:
Miért is, miért is, miért is?
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha, soha.

Ennyi búsulással fényesen
Nyílnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van
S itt nem elég.
Itt nem kell csak a könny
S itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is?

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-21 07:12   
Kedves Fellegvár,
nekem is nagy örömöt okoztál a Bródy verssel. Ehhez erős érzelmi kötődésem is van két okból is. Először azért mert a verset Konc Zsuzsa énekli, akinek kellemes hangtónusa nagyon ínyemre van, másrészt azért, mert amikor ez a vers és dal nyilvánosságra került még fiatal voltam és azonosulni tudtam az akkori korban igen merész szöveggel (főleg az utolsó két szakasz) Tudtommal egy ideig le is volt tiltva.

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-21 01:54   
2005-11-21 01:29, gyongyos:

Kedves Gyongyos !
Orulok , hogy tetszett ! En is szeretem a szepet

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-21 01:29   
2005-11-21 00:28, fellegvar:

Kedves Fellegvár,
nagyon dicséretesen egészen széles skálájú izlésed van, mert két teljesen szembenálló koncepciójú költő kiváló munkáját jelenítetted meg. Az első, Bródy egy szűkebb formavilággal rendelkező, de annál mélyebben érző művész, aki a maga nemében és formavilágában is képes több, mint maradandót alkotni, mert a magyar tizenkettest is nagyon felszbadultan (majdnem ösztönösen!) használja. Még a rendhagyása (a harmadik strófa egy sorában van egy nagyon szükséges "ha" 13. teljesen hangsúlytalan szótagnak!) is precíz, sőt szükséges!
A másik, Ábrtányi a végletekig elfinomult, mindent kipróbált, nagy műfordításokkal márványsímára csiszolt formavilágával rendelkező irodalmi szalonkígyó a sajátmaga számára egyszerű, de kimondhatatlanul pontos művében talán csak két sóhaját regisztrálja, de azt ösztönösségének be-automatizált verselési készségének szuperlatívuszában! Köszönöm mind a két verset esztetikumaik teljesen különböző pólusáról! Üdv: I...

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-21 00:28   
Bródy János : Ha én rózsa volnék

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyilnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott éjjel fényben megfürödnék,
És ha egyszer engem lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-21 00:10   
Ábrányi Emil

NAPFÉNY A MEZŐN.

A nap benéz az ablakon,
Ahol lakom,
Ragyogva, álmot oszlatón.
Aludni többé nem tudok.
Felöltözöm s megyek, futok,
Futok ki nyakra-főre
A szomszédos mezőre!

Vidám pacsirta már dalol.
Nótája szól
A tündöklő kékség alól.
Nincs a bohónak semmije,
Mégis dalol szegény feje.
Dalolgat egyre, szépen,
Az ég sugár-ölében.

Azt súgja minden zsenge ág,
Minden virág:
"Légy üdvöz ó édes világ!
Légy üdvöz ó meleg sugár!
Gyors elmulás a vége bár,
Én semmitől se félek,
Csak élek, élek, élek!"

Bolyongok én is boldogan,
Csak úgy magam,
S lelkemben ujra dal fogan.
Érzem, hogy a halál se más,
Csak folytonos feltámadás
Víz-cseppben, fűben, fában,
Virágok illatában.

Érezlek, roppant Alkotó,
Te bölcs, te jó,
Magadról mindig hallgató!
Érzem, mily szép a földi lét!...
S mély áhitattal száll feléd,
Míg látok, hallok, élek:
A halhatatlan lélek!

 
 gvirag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-20 23:56   
2005-11-20 10:29 Fredi

Kedves Fédi, kitünő műveket mutatsz itt be és számomra teljesen ismeretlen szerzőktől.

Lehet, hogy ez másnak nem gond, de én (és talán még mások is?) nem vagyok járatos a mai magyar irodalomban. Elképzelhető lenne, hogy valami ismertetést kapjunk a szerzőkről is? Rövid életrajz, tartózkodási hely, megjelent művek...


 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó