2018. február 19. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> A költészet jelene és múltja
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-10 00:58   
Memento

(Heinrich Heine)

A hajad oly fekete,
a ruhád oly fehér,
az ifjúság ígérete a
az élettel felér.

Ó, baj az ember élete,
ki tudja, mi nem ér,
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is lesz fehér.

(U. I. Elnézést az esetleges hibákért, fejböl szoktam idézni, nagy a tévedés lehetösége).

 
 Szőnyi Bartalos Mária  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-31 20:33   
Petőfi Sándor:

MÖGÖTTEM A MÚLT...

Mögöttem a múlt szép kék erdősége,
Előttem a jövő szép zöld vetése;
Az mindig messze, és mégsem hagy el,
Ezt el nem érem, bár mindig közel.
Ekkép vándorlok az országúton,
Mely puszta, vadon,
Vándorlok csüggedetten
Az örökkétartó jelenben.

(Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt.)



 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-31 01:45   
SZILÀGYI DOMOKOS
Kis, szerelmes himnuszok

...
"Ízlellek, mint gyermek a szót.
Szavak, ezüst szavak!
Fényetekböl, csengésetekböl
csak ez a dadogás marad.

Ízlellek, mint nyelv a szót,
talp a járást, szem a fényt,
újszülöttként kínlódom,
újszülött világomért."
...
"Nem negyedszázad: évezredek súlya nyom,
felnöttem, hátamra nött a világ -
ezért tudok nagyon szeretni
ilyen nevetnivaló fiatalon."

"Virágvállú, hogy bírod
cipelni a súlyt?
Fájdalom és szerelem
iker-átka sújt."

"Falogatom napjaim,
ìgy, köröm közül,
mint ki el nem kárhozik,
nem is üdvözül.

Falogatom napjaim
- álmomban, imitten? -
egy hét alatt, istenem,
hogy megöregedtem.

Üres lettem, megteltem fájdalommal,
vadul birkóznom kell a nyugalommal;
kit vállalok? - Màr nem tudom: - ki vállal?
Kiért szálljak pörbe a halállal?
Ki száll érettem pörbe a halállal?"
...
"Reám várnak, akik remélnek.
èbredeznek, akik nem élnek.
Halak tátognak: szeressem öket.
Jövöt szerkesszek csecsemöknek.
ènnekem tanul a világ
nagyszerü dialektikát!
A törvények vállamra szállnak.
Emberré lesz a lelkes állat.
Növényi sejtek fényem esdik.
Látod, akad munkám napestig.
A Rend vagyunk, mi, ugye, kedves,.
Fàradni jó, hogy megpihenhess."
...
"Vállalja gyönge vállad,
amit vállam elvállal?
Nem szabad szövetkeznünk
halál ellen halállal."

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-25 21:09   
Fáy Ferenc (1921- 1981)
MELENGETŐ

Az arcod itt már nem beszélik,
csak én szoktam dadogni még,
mikor a lábamhoz terítik
s mondják, mondják az estikék.

Átlépsz a fák csodálkozásán
mellemre szikkadt földemen.
Kék pára vagy meséim száján
s az őszt veled melengetem.

Téged beszélnek fent a fényben
a lomhán szálló reggelek,
s estéim csillag-hűvösében
szemed rőzséi fénylenek.

S átúsznak rajtad régi fáim,
az érted félő félelem,
engedd didergő éjszakáim
öled lombjába rejtenem.

Lapul az ősz. Viszlek a számban,
s még magamtól is féltelek,
s a szeptemberi búcsúzásban
föléd terítem csendemet.

VÁLOGATÁS FÁY FERENC VERSEIBŐL és Gyöngyös Imre versei
_________________
Szeretettel: Melinda

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-24 20:49   
Kosztolányi Dezső (1885-1936)
AKARSZ-E JÁTSZANI

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?


_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-21 20:20   
Márai Sándor

HALOTTI BESZÉD

Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk.
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet?...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat.
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A "pillangó", a "gyöngy", a "szív" -– már nem az, ami volt,
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt,
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek `Toldi`-t olvasol, és azt feleli: `oké`.
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
"A halál gyötrelmei körülvettek engemet!..."
Az ohiói bányában megbicsaklik kezed,
A csákány koppan, és lehull nevedről az ékezet.
A tyrrheni tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát,
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát.
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: `"Az nem lehet, hogy oly szent akarat..."`
De már tudod! Igen, lehet... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár.
A konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét,
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét. --
Havi ezret kap és kocsit. A mistress s a baby
Fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
`"Az nem lehet, hogy annyi szív..."` Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú üzenetet.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál,
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, élsz?... Valahol?... És ha máshol nem is,
Testvéreid szívében élsz?... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: `"Testvért testvér elad"`
Egy hang aléltan közbeszól: `"Ne szóljon ajakad..."`
Egy másik nyög: `"Nehogy, ki távol sír e nemzeten..."`
Még egy hörög: `"Megutálni is kénytelen legyen."`
Hát így. `Keep smiling`. És ne kérdjed senkitől: miért?
Vagy: "Rosszabb voltam, mint ezek?..." Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet,
A rádióaktív hamu mindent betemet.
Tűrd, hogy már nem vagy ember `ott`, csak osztályidegen,
Tűrd, hogy már nem vagy ember `itt`, csak szám egy képleten,
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt, s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség.
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet,
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
Ne mukkanj, amikor a boss megszámolja fogad.
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt --
Mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet,
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet,
És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk,
Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk?
Íme, por és hamu vagyunk.

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-21 20:19   
Raffai Sarolta

KÖNYÖRGÉS

Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél világ velem.
Hát méregess - óvjál te jobban,
mint magam megőrizhetem.

Tenyeredből a tenyeredbe -
alig érinthet bármi más.
Ha senki, te tarthatnál vissza
egységbe zártan, így vigyázz,

így félj, ítélj, emberré rendezz:
széthulltam volna védtelen.
Maradj meg, óvj annál is jobban,
mint magam megőrizhetem.

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-11 15:38   
Áprily Lajos (1887-1967)
BIZTATÓ VERS A MAGÁNYOSSÁGTÓL IRTÓZÓ LÉLEKNEK

Tudom, hogy hull a nap,
örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz,
mindegyre elereszt,
mindennap vereség,
mindennap új kereszt.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj -
nem maradsz egyedül.

Ködödben csillag ég,
gondodból fény terem:
vers-lelkek lengenek
nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat,
elszánt és bús-szelíd
vers-lelkek, viharos
vad korban tetteid.

S szűkülő kör mögött,
halkuló ház körül,
mélyülő bú felett
hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian,
árvák és elesők,
szépséget szomjazók,
kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad,
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet.

Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszu ág,
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag,
tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át
kinyújtom tefeléd.

Örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
vén sírok mállanak,
estébe hull a nap.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.



_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-10 23:37   
A költészet múltja

Énekek éneke (1508)

Ìme, én szeretőm szól énnékem:

„Kelj fel, én barátom, én galambom, én jó termetem! Siess és jöjj! Mert immár tél elmúlt, hideg eltávozott és elment. Mi földönkre virágok jelentek, irtásnak ideje bejött. Mi földönkbe gerliceszó hallatott, figefák bomboztak, virágos szőlők illatjokat adták. Kelj fel, én barátom, én szépem, én galambom és jöjj el erős külyikakba, kűrakásnak vermébe! Mutasd meg te orcádat énnékem! Te szód hangasuljon én fülembe: mert édes te szód és ékes te orcád...“
(...)
Tégy engem te szívedre, mint jegyet. Mint jegyet te karodra. Mert szeretet olyan erös, mint halál. Kedvelés kemény, mint pokol.“

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-10 18:36   
Eszteró István

(Sz. Végvár, 1941). tanár, költő A Babes-Bolyai Tudományegyetem filológia karán szerzett magyar szakos tanári oklevelet. Jelenleg a temesvári Bartók Béla Líceumban tanít magyar irodalmat. Verseket 1970 óta közöl. Szerepel a Hangrobbanás (1975) című versantológiában. 1983-ban Üveges címmel önálló verseskötete jelent meg



CSÁNGÓK


Temploma nincsen, bár szava ó, és távol az Isten,
Mint a Halotti Beszéd s késlekedő szeretet,
Már a nevén vicsorog marakodva sok érdemes elme,
Mintha vadászterület volna a nemzet, a nép.



INDULATOK


Emlékművet a gyáva orozva gyaláz meg az éjnek
Leple alatt, kalapács sújt a szoborra sötét
Indulatok szikráit okádva a zsenge füvekre,
S reggel a béke törött csonkjain ébred a nap.


BEOLVASZTÁS


Fosztogató tolvajt állít szentképül elébe,
És tolvajnyelven áldja meg ősi zsebét,
Országot kaparint, míg bűnjeleket töröl egyre-,
Két ima közt gondol rád, aki sorra kerülsz.


MINT TÓ VIZE


Istent, ki mindenek forrása, bármi
sejtekbe fűződő génekig, egy
szent dalba révülő leánygyerek
szeméből láttam először kiszállni,

szép volt és kék volt, mint tó vize, tiszta,
fenséges tükrén megvillant a nád,
barna bugából kibomló haját
arany sugárba szeptember felitta,

röppent, repült a szédületes tájba,
ezer selyemszösz vitte az igét,
fohász-leplet a mennyei oltárra;

azóta zenglek, isteni vidék,
ahol szemekből nyílt a dal virágba,
és gyöngyharmatot lélegzik a rét.


 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-10 09:49   
Váci Mihály:

Még nem elég!

Nem elég megborzongni
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni
Fagyot is bírjon el,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.

Nem elég álmodozni,
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
Hogy milyen kor jön el;
Jövõnket? tudni kell!

Nem elég a célt látni;
Járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell
Egyedül is! Elsõnek,
Elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
Aki vezetni mer!

Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hûvös ész?!
Több kell: -az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
De seb és szenvedély,
Keresni, hogy miért élj,
Szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég-a Világért!
Több kell: -a nemzetért!
Nem elég: -a Hazáért
Több kell most: -népedért.
Nem elég: Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
Kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!


 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-09 18:51   
Pilinszky János

Ismerem


Ismerem Jézus éjszakáit,
és a bal lator istentelen magányát.
A jótett szelíd mezejét, s a merénylő
elhagyatott, üszkös kezét a tett után.

És ismerem a bárány vesztét,
úgy is, mint aki veszkődve topog
halálos esése előtt,
és úgy is, mint aki hitével
a meleg belsőt keresi.


 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-09 11:59   
Juhász Gyula (1883-1937)
FORMÁT KERESNI...

Formát keresni minden gondolatnak
És elvérezni egy fonák igén,
A parfümét érezni a szavaknak
És tudni: minden szó gonosz szirén,

Mely holt szépségek barlangjába csábít
S az élettõl, amely vár, eltakar
S megunni a szép formák orgiáit
S érezni: meddõn vergõdtünk tavaly!

És hogy az élet derûs, tág mezõin
Csak hervadások illata fogad
S hogy élni, élni nekünk már merõ kín

S siratni szép, megölt halottakat,
Kik bennünk szunnyadoznak már örökre,
Bús és beteg szavaktól elgyötörve...


Szabó Lõrinc (1900-1957)
A LEGFŐBB BOLDOGSÁG

A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké -
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué Fi és Kleopátra se tud.

_________________
Szeretettel: Melinda

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-09 07:51   
2004-07-09 02:51, Annita:
-
2004-07-09 02:49, Annita:
-


_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-09 02:51   
??Gyula (1883-1937)

Gyöngyök

Vannak dalok, mik titkosak,
Szívünk éjében élnek,
Elfojtott, néma dalai
Mély szenvedélynek.

Vannak gyöngyök, mik titkosak,
Örvény mélyén teremnek,
Becsesek, fénylo˝k, nem valók
Az embereknek.

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-09 02:49   
Hermann Hesse (1877-1962)

A magány

Egy ero˝s szellem terjesztette szét
A hegyek fölött nagy, fehér kezét.

Tekintetének fénye rám mered,
De én nem félek: nem bánt engemet.

Fekete mélyben bukkantam reája.
Magas csúcsokra csalogat ruhája.

Mély álmaimból gyakran keltem én.
Játszom az élet s halál ösvenyén.

S órákon át, míg szívem fájt nekem,
A hegyi úton lassan járt velem.

És hu˝vös kezét áldón tette ottan
Ho˝ homlokomra és én - megnyugodtam!

Juhász Gyula fordítása

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-08 22:24   
2004-07-08 21:30, melinda:
-

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-08 21:30   
Reményik Sándor (1890-1941)

AZ ÉN BÉKESSÉGEM


Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon,
S szívembe egyszer az a béke szállna,
Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom: —
Előbb elzárnám a ládafiába.
Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett,
Trónolnék vele a világ felett.
Nagy-óvatosan körültapogatnám:
Hogy hát igazán, igazán nem álom?
Nem riasztja el első mozdulásom?
De aztán végigvinném a világon:
Testvér, testvérem, rokonom, barátom,
Itt, itt a béke, itt van aranytálon!
Itt, itt van mindennek a megoldása,
Szűnjön szívetek szüntelen sírása!

És elrendeznék mindent olyan szépen:
Nem volna sokkal szebb az üdvösségben.
_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-07 11:42   

Lászlóffy Aladár

Álljad


Senkit sem üldöznek hiába.
Hol kõnek lenni nem kívánatos,
ha nem õrlõdsz porrá, homokká,
ne add az ártatlant, ne
csodálkozz, ha minden arra
elhaladó beléd tapos, minden
kerék útja épp rajtad vezet keresztül.
Álljad. Néha puszta léted vállalása
a megtehetõ legtöbb,
különösen, ha úgy adódott,
hogy kõ vagy -
és különösen
ha már egy falnak része,
türelemmel és töredelemmel
odaillesztett, megfaragott.
Álljad egy kultúra nevében,
mely már barokk, vagy még
csak reneszánsz, kuruc,
de még romjaiban, de
majd romjaiban is
áldott és felismerhetõ.


 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-06 07:16   
Szabó Lőrinc:

Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kináld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bizom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!



 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-05 21:43   
Kisfaludy Sándor (1772-1844)
HIMFY
(2. rész. Boldog szerelem)


16. Dal.

Más a világ ábrázatja,
Másként látnak szemeim;
Más a dolgok folyamatja,
Más hangúak verseim;
Mások éltem érezeti,
Más alakja testemnek,
Mások lelkem repûleti,
Más aránya létemnek;
Más most egész természetem; -
Mert szeretek s szerettetem;
Másként jár most az idõ,
Miólta már enyém õ.


18. Dal.

Tiéd minden gondolatja
És értelme lelkemnek;
Tiéd minden indúlatja
S érzeménye szívemnek;
Tiéd minden kivánatom,
Tehetségem és erõm;
Tiéd minden akaratom,
Téteményem és idõm;
Tiéd vagyok mindenemmel,
Mind lelkemmel mind testemmel,
Ébren úgy mint álmomban,
Éltemben mint holtomban.


21. Dal.

Eddig csak bús henyélésben
Múlt életem ideje;
Sorvadt a sok epedésben
Csontom s agyam veleje;
De megtérvén most már béke
S nyúgodalma szívemnek,
Ujjúl ismét tehetsége
És ereje lelkemnek:
Buzog ismét ifjúságom;
Munkál s teremt valóságom;
Mert van tárgya éltemnek,
Birodalma szívemnek.



_________________
Szeretettel: Melinda

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-02 08:05   
Anitának:

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-02 00:06   
2004-07-01 18:14, szigy:
-
Koszonettel, es szeretetteljes udvozlettel,
Anita

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-01 23:56   
Draga Melinda,
E ket utobbi Remenyik koltemenyt szivem minden melegevel koszonom meg Neked. Ugy erzem, a sorok kozott Te is szoltal enhozzam. Megegyszer, halasan koszonom erzekeny figyelmessegedet.
Jaaaj, es az elobbi CSEND-et is! Gyonyoru, sokat-mondo. Sosem hallottam. Koszonet erte.
Szeretettel olellek,
Anita

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-01 21:57   
Reményik Sándor (1890-1941)

VISSZA

Én nem tudom: hova.
Én nem tudom: mire.
Én nem tudom, hogy ki után.
Csak vágyom, vágyom - -
Talán egykor élt életem,
Talán sosem élt életem után.

Vágyom, vágyom -
És nem tudom, e vágy
Elõre néz, vagy vissza:
A reménység, vagy az emlékezet
Felbuzgó talajvizét issza.
Vágyom, vágyom - -
Én azt hiszem, hogy vissza.

Így vágyhatik a kinyílt és csalódott
Virág bimbókorába -
Így vágyhatik a meglett és megrendült
Férfi gyermekkorába -
Így a kipattant rügy a fába vissza -
Így a fa gyökerébe -
Így nemzet a talán valaha volt,
Talán sosem volt õsi dicsõségbe -
Így vissza, vissza
Egyetlenegy nagy fehér békességbe
Az össze-vissza tarka sokaság -
Istenbe vissza,
Vissza, vissza
A teremtett és megromlott világ.



CSAK EGYMÁSHOZ

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelsõ csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem fõlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
_________________
Szeretettel: Melinda

 
 szigy  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-01 18:14   
2004-06-30 23:18, Annita:
-
Drága Annita!

Most keveredtem erre, köszönöm szépen a verset.
Nagy örömet szereztél vele, a keserűségben pedig veled vagyok.

Szeretettel: szigy

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-01 17:19   
Strohmayer Éva

A HALOTT SZERETŐ DALA

—Pille lennék - eltaposnál;
Fűszál lennék - lekaszálnál;
Forgács lennék - tűzbe dobnál;
Bohóc lennék - kigúnyolnál.-
Pillangódra rátapostál,
Pázsit-szívemen kaszáltál,
Láng rőtjében érted égtem,
Torz grimasszal nevetgéltem.
Száll az álmod lepkeszárnyon,
Arcom látod kis parázson,
S a harmatos fű-fényképet
Komor bohóc őrzi néked.

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-01 16:29   
Bródy János
CSEND

Csend, a csendre vágyom én
hogy hallható legyen
ki vigaszt küld felém

Valaki hív, valaki vár
Valaki hang nélkül beszél

Csend, a csendet kérem én
ha bántó már a zaj
és túl sötét a fény

Valaki hív, valaki vár
Valaki hang nélkül beszél

Jöjj, a holnaptól ne félj
bár fenyeget még az éj
de közel a hajnal

Jöjj, a holnaptól ne félj
majd csitul a szenvedély
és győz a józan ész
ha közel hajnal

Hát engedd, hogy halljam a szót
a békéltetőt, a vigasztalót
És engedd, hogy érezzem én
hogy van még kiút és van még remény

(Forrás: http://brody.mediastorm.hu/1990/08.htm )

_________________
Szeretettel: Melinda

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-01 00:43   
Drága Annita, köszönet érte!

_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-30 23:18   
Melinda-, Szigy-, és Fredinek; -de Minden vers-kedvelo˝nek is!

Fenyo˝ a Hargitán
_______ Dr. Dobos Ferenc

Földrengés vagy villámcsapás alatt
a Hargitán egy szikla meghasadt.
Tenyérnyi rés volt. Az eso˝k, szelek,
mind vittek abba néhány porszemet.
Es évek múlva oda hullatott
madár, vagy szél egy kis fenyo˝magot.

Az a mag megszerette ott a földet.
S más tavasszal már mint kis fenyo˝ zöldelt.
Gyökereit sziklába kellett vájja
-S mégis egyre szebb lett a koronája;
Száz szél, vihar támadta, hogy kidöntse
-De csak annál ero˝sebb lett a törzse.

Oseink az ily fenyo˝kto˝l tanulták meg talán,
Hogyan lehet megélni a Hargita oldalán.
Es mi, mai székelyek is, ha élni akarunk
A ko˝bo˝l is kenyeret kell kiszoritson karunk. (!)


(picurka jegyzet: Réges-régen, Marosvásárhelyen, egy munkahelyi "Télifa-ünnepélyen", egy édes-aranyos öt éves kislányka ezt a költeményt szavalta, nagyokhoz méltó átéléssel; -minden kisgyerek szavalt "Mos Niculai"-nak, igy kapott to˝le ajándékot. A magyar munkatársak robbanó tapsban törtek ki, a románok némelyike csatlakozott, jól neveltségbo˝l. Pár nap múlva a kislány anyukáját hivatta a zord "Domnul Director": -Mire volt jó az a szavalat? -kérdezte; -Csak egy vers volt a sok közül, apám emlékére, volt az anyuka válasza. -"Jövo˝ ünnepkor inkább ne szavaljon a kislány!!" ) Megértettük!!!!)

Szeretettel,
Anita

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó