2018. február 19. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> A költészet jelene és múltja
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-30 15:50   
Kányádi Sándor

A FENYÕ ÚGY LÁTTA

A fenyõ úgy látta, hogy a Nap
kilendül helyébõl: föl-le-föl
lódul néhányszor, majd elszáll,
mint egy parittyakõ, rést ütve
a végtelen ég falán; még hallotta,
amint recsegve-ropogva beomlik
a magasság; fölsuhant elõtte a
szemközti sziklafal, mint a liftakna
oldalán az egymásba torlodó,
kivilágított emeletek;
egy madár riadt röpte,
egy bokor ijedt arca,
és valószínûtlen hosszúra nyúlt
fûszálakkal: a föld, a föld.
A döndülést már nem is hallotta.
Fekszik a maga rontotta csapáson, s a
holtak nyugalmával tûri, hogy ágait
lecsapdossák, hogy valódi nagyságát
lemérhessék a hüledezõ fejszések, akik
maguk sem gondolták ekkorának.

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-30 15:12   
Abrányi Emil (1851-1920)

HA RÁM TEKINTESZ...


Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e még?" Én megfogom kezed,
És ajkamat ajkadra téve:
Egy néma csók ékes beszéde
Elmondja mindazt, amit érezek.

Elmondja üdvöm szép történetét,
Hogy életem zavart volt és setét,
Egy céltalan, homályos álom.
Akkor te jöttél, napsugárom,
S fényes, derűlt hajnalra ébredék!

Te hoztad el jobb létem hajnalát,
A biztos révet, a fészek dalát.
Meleg mosollyal, játszi kedvvel
Te száritottad könnyemet fel,
S most csak gyönyörtől permetez le rád!


II.

Idővel fonnyad sok, sok szerelem,
A magamét virágzásban lelem,
S úgy érzem én: egy örök élet
Sem volna hosszú, hogyha véled
Lehetnék mindig és te én velem!

Nem rémit az, ami megírva áll
Rejtett jövőnkben. Mert ha nincs halál,
Ha mindig új föltámadás van:
El nem fogyó szerelmi vágyban
Lelkünk csillagról csillagokra száll.

S ha elenyészünk végkép odalenn:
Melletted nyugszik hamvadó fejem,
A néma éjben átkarollak,
Porló szivem szivedbe olvad,
Együtt leszünk, míg tart a végtelen!
_________________
Szeretettel: Melinda

 
 szigy  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-30 13:04   
2004-06-26 09:20, Annita:
-
Kedves Anita!

Köszönöm szépen a virágot. Nagyon szép.

Szeretettel: szigy

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-29 21:44   

Weöres Sándor (1913-1989)

A TÜNDÉR

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen o˝szi levélen,
Két csiga o˝rzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-29 16:43   
2004-06-29 00:48, szigy:
-
2004-06-26 09:20, Annita:
-
Kedves Szigy!
Elkerülte figyelmedet, én már azonnal megköszöntem: nézd csak lent a puszit adó arcocskát az ajánlott link elõtt!
De azért még egyszer, most szavakban is:

Drága Annita , ismételten nagyon szépen köszönöm a fekete liliomot! Én is hasonlóan cselekedtem, mint Szigy!

_________________
Szeretettel: Melinda

 
 szigy  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-29 00:48   
2004-06-26 09:20, Annita:
-
Kedves Annita!

Köszönöm szépen a küldeményt, már el is mentettem. Melinda nevében nem nyilatkozhatom, de nyomban írok neki privit, hiszen én is ritkán járok itt.
Nagy örömet szereztél vele, még sosem láttam ezt a virágot, és gyönyörű.

Szeretettel: szigy

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-26 11:41   
Anitám, sajnos nem tudom. Én is csak ma találkoztam vele, ahogy kinyitottam a postát; mert a tegnapi késõ éjjeli - európai idõ szerint - e-maillel lett nekem elküldve. Majd, ha lesz rá idõm, utánanézek, de fontosnak találtam azonnal megjeleníteni!
_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-26 10:41   
2004-06-26 10:00, melinda:
-
Melinda drága,
Kivételes köszönet az Üzenet Erdélybo˝l-ért. Megrázó költemény, sosem hallottam róla. A tanitóno˝ irt más/több verset is?
Szeretettel ölellek,
Anita

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-26 10:00   
Drága Annita!
Üzenet Erdélybõl... (Lásd a Web-lap végén )
_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-26 09:20   
Kedves Melinda, Kedves Szigy,

Mivel is lephetnelek meg Benneteket kedves figyelmetekert? Megvan: egy itt, Brit-Kolumbiaban is honos, csodaszep viraggal.
Fekete Liliom, native neven Northern Rice Root, vagy Eskimo Potato, ugyanis a gumoja finom eledel: Fogadjatok szeretettel,
Anita

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-26 08:54   
2004-06-26 02:36, Annita:
-
Annita drága, hálás köszönet érte!

_________________
Szeretettel: Melinda

 
 szigy  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-26 02:45   
2004-06-26 02:36, Annita:

-

Kedves Annita!

Köszönöm, hogy rátaláltál.

Szeretettel: szigy

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-26 02:36   
Szergej Jeszenyin (1895-1925)

BOKRAINK KÖZT
/Fordította: Rab Zsuzsa/
 
Bokraink közt már az o˝sz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizego˝, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
 
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
 
Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, mesze szállt.
Gyu˝rött sálam o˝rzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.
 
Amikor a házteto˝n a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tu˝no˝do˝ szavakkal
vizimanók, dúdoló szelek.
 
Kéklo˝ esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
de tudom - aki formálta vállad,
fénylo˝ titkoknak volt mestere.
 
Bokraink közt már az o˝sz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizego˝ szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-25 09:50   
2004-06-25 09:48, Annita:
-
Hálás köszönet! Ölellek és :
S még ez is:



_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-25 09:48   
Melindanak:
 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-24 21:48   
Pilinszky János

KÖNYÖRGÉS

Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.

Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.

Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szivemben nincs már más, mint durva dárdák.

Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-23 14:18   
Ady Endre (1877-1919)

LELKEK A PÁNYVÁN


Kipányvázták a lelkemet,
Mert ficánkolt csikói tûzben,
Mert hiába korbácsoltam,
Hiába ûztem, hiába ûztem.

Ha láttok a magyar Mezõn
Véres, tajtékos, pányvás ménet:
Vágjátok el a kötelét,
Mert lélek az, bús magyar lélek.


_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-19 08:46   


 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-19 07:25   
Lászlóffy Aladár


A menet


Kis menetünk a nap alatt.
Előttem egy űrlap halad:
én falábon, ő fanyelven
tesszük túl magunk az elven,
kitárván Beregnek, Ungnak
a sok ravasz rovatunkat.
Körbejáró kerge szentek,
honnan hová ? Gyertek, gyertek...

Hős menetünk egy nap alatt
minden téren nagyot haladt:
Biharbátyról Alsógödre,
mögöttünk a Meszes gödre,
előttünk kis Bakony-polcok
pannonhalmozzák a dolgot.
Sejde, a mi korunk késett
de mindent eszébe vésett...

Nagy menetünk. Sok nap alatt.
Lám csak. Ezerével halad.
Bólintgattunk balra, jobbra,
tutajt törtünk a Marosra,
magunkat kaptárba vágva
Csákot nyitráltunk a Vágra,
Kőszegig hátrálva ruszkit
s pasát, jó pár Malinovszkit,
kiknek Bécsbe vízum kellett,
felfogtunk, kitárván mellet...

Vizsgálom a rubrikákat:
itt se láttak, ott se látnak.
- - - - - - - - - - - - - - - -
Elnézem kis menetünket.
Mitől látszik ? Kinek tűnhet ?
- - - - - - - - - - - - - - - -
Fogoly Kárpátházy Szentek,
na most haza mit üzentek ?


 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-18 17:42   
Eszteró István
/temesvári költő/

MAGYAR HÁZ

Lásd vendégül régi barátodat évtizedekre,
Asztalfőre utóbb ősi jogon települ,
Megkínál kegyesen, hogy a szomjadat oltsad utolszor,
S holnap az utca hazád, házad a csillagos ég.


 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-17 16:19   
Molnár Rózsa

LEPLEZETLENÜL

Sötétülő felhőkből néznek ránk a Kajafások
(Pilátus kezét még nem mossa,
de készül már töviskoszorúnk),
toporgó türelem vitatkozik szemeikben...
lassan vigyázzba rajzolják arcukon a ráncokat,
hogy savas tekintettel próbálják
lelkünkből a titkot.

Maradj csöndben, kedves!
Istenszagú dörgedelem ne tévesszen!
A szeretés vámszedői ők
- Zakeus tenyerükbe fér -,
villámot ütnek szöges fájdalmul karjainkba,
bár elszenesedik majd,
nekünk már elég lesz egy pillantás.

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-16 23:40   

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-16 20:46   
Melinda, Karak, Melinda

Milyen jo is elidozni itt, ebben a kis tiszta oazisban. Mennyi mely gondolat, mennyi igazsag rejlik ezekben a gyongyszemekben... Hogyan is lehetne elni olvasas nelkul? Elerzekenyultem, bocsassatok meg...

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-16 17:47   
Reményik Sándor

PILÁTUS

János evang. XIX. 22


A pörnek vége. Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.

"Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat, a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.

"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe.
Amíg unottan odalöktem nékik.

Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajjon álmodik-e még a kereszten?

Valamit szólt nekem az igazságról,
Azután némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: "én vagyok".

Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!

A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is.
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilatus lelke nem lesz nehezebb
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.

"De jaj! vajjon kire szállott a vére?!"

Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.

"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy - vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívről, hess!

"Feszítsd meg!" üvöltötték a fülembe.
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véres kezű, szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!"

Csend most. De hallga! most az éj kopog,
Pilatus pitvarában a papok.
"Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk,
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát,
Nem készítetted jól a Golgothát!"

Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím kővé vált a nádszál: oly kemény.

(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilatus nő, ahogy beszélni kezd:
"A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.

E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!

Papok, zsidók, hozzátok szólok nyiltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam."

Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt

****************
OFF
/majdnem/

..és azóta hány és hány messiást megfeszittettünk mindenféle új és még újabb Pilátusok által..

Nincs már elég víz,hogy mossuk kezeinket...

ON





 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-16 08:58   
Tóth Árpád (1886-1928)

MA LELKEMET...

Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat szűzi szél,
Kitűzve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.

Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.



SÓHAJFÉLE

A messzeség
Egy percre csupa lila láng:
Tündérvidék.

Vágyam is ég,
Mint alkonyi… nyulánk
Nyírfaderék.

Aztán kiég,
Színt, vágyat elnyel a falánk,
Nagy szürkeség.

Mily gyors a vég!
Csak egyszer, szép tüzes világ,
Kigyúlsz-e még?


ARANY FELHÕ

Arany felhő az égen,
Hova száll, hova száll?
Fekszem az esti réten,
A fűvön, a setéten,
Hallgat a táj.

Arany felhő az égen
Tova száll, tova száll,
Egy szív az esti réten,
A fűvön, a setéten,
Hallgatva fáj.


_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-16 08:29   
2004-06-16 08:18, melinda:
-
Melinda draga, regota tudom, hogy Te szavak nelkul is tudsz uzenni nekem (masnak is biztos)
..igen, rakosgatom ujbol a tornyomat

Szeretettel olellek, Anita

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-16 08:18   

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-16 03:57   

HORVÁTH ISTVÁN

TORNYOT RAKTAM...

Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdo˝n; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az o˝serdo˝, melyben nem járt ember lába,
csodálatos o˝svilág volt, babonák, mesék világa.
A mezo˝ volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betu˝kkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amibo˝l én tornyot raktam.
No˝tt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy no˝tt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedo˝lne!
Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat.
"Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod beteto˝zd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s teto˝tlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"
- A tu˝zön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.



 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-14 19:45   
Mihály Vörösmarty: Idához/A Ida Flóra Majthényi: Mi a haza?/Cosa è la patria?, A válás perce/Il momento della separazione, Ágnes Nemes Nagy: Absztrakció/Astrazione, Sándor Szúnyogh: Aspetto te; ,
Gyula Juhász: Anch'io, Fabrizio Galvagni: Ottobre, Magnolia Barna: Dallam leszek/Sarò melodia


_________________
Szeretettel: Melinda

 
 zitazita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-06 16:09   
Tóth Árpád
Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelid
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges,fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul
S ki tudja,mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet,mely végre most
Hozzám talált s szememben célhoz ért.
S boldogan hal meg,amig rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én,hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hirt az égi fény.

Magamba zárom,véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég , elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság? _
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen,éjen,s messziségen át?

Ó csillag,mit sirsz!Messzebb te sem vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb,
Vagy egy-egy társam,jaj,ki mondja meg?

Ó,jaj,barátság,és jaj,szerelem!
Ó,jaj,az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát
S köztünk a roppant,jeges űr lakik.!__

_________________
:zita

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó