2020. november 26. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Nyugati magyar - magyar magyar kapcsolatok (Hol vagyunk otthon?)
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 következő lap )
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-17 13:07   
Bravo Zuloaga, a szivem szerint szoltal. Gondolkodtam, hogy hogyan is valaszoljak Peternek, de mar nem kell gondolkodnom, Te mindent megmondtal helyettem is. Koszonom a tobbi regi kulfoldon elo Magyar neveben, akik 1946 ota apoljak a magyarsagukat, de az otthoniak szerint ok nem honpolgarok.
 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-17 12:45   
2005-03-17 11:16, Mary:
„ arról kellene írnom, hogy a hazájukat tartósan és véglegesen elhagyó - és nem elhagyni kényszerülő -emberek, vajon tekinthetők-e honpolgárnak?”

Igen, a kérdés érdekes. Kíváncsi vagyok, mások ezt hogy látják. Én erre nem tudok válaszolni.



Miért ne lehetne honpolgároknak tekinteni bennünket Péter?
Személy szerint a spanyol állampolgárságot csak a magyar megtartása mellett vettem fel. Ha ezt nem tehettem volna, nem kell a spanyol, hiába élek itt és köt ehhez az országhoz majdnem fél életem. Miért ne lennék honpolgár, ha több ezer km távolságban megtartom a magyarságom, fiamat tanítom, első dolgom reggel a magyar sajtót olvasni, állandó kapcsolatban lenni az otthoniakkal (telefon, internet, rendszeres hazautazás vagy bennünket látogatás - legutóbb februárban volt egy barátnő egy hétre, a másik a jövő héten jön ... tehát a forgalom folyamatos)? Miért ne lennék honpolgár, ha fűnek, fának hírdetem, magyarázom, megosztom, segítem, viszem, hozom, szétosztom, ajándékozom ... bármit, ami magyar, legyen az egy íz, egy könyv, egy film, egy választás, egy márka, egy folyó, egy dal, egy évszak, egy bármi, legyen kézzelfogható, vagy megfoghatatlan, de semmi esetre sem kommentár nélkül hagyott magyar csoda? Nektek az kevés odahaza, hogy bennünket magyarokat külföldön zömében általunk ismernek az emberek?
És miért ne lennék honpolgár, ha arra a mütyür kis Ferihegyre megérkezve érzem azt a különleges lelki dobbanást, amit Te soha nem fogsz megtudni milyen élmény?

Egyszer már felhoztam a fórumban, másodszor hasonló felindulásomban egy magyar lapnak írtam meg (és behúzták a farkukat alattomosan!), most harmadjára újra itt teszem és egyre nagyobb meggyőződéssel hiszek benne: Könnyű magyarnak lenni Magyarországon! Annál nehezebb, de nemesebb külföldön!
Féltjük, védjük, őrizzük kulturánkat idekinn és nem túlzok azt hiszem, ha állítom: minden egyes külföldi magyar egy kis Magyarország (egyéni konzulátus) a maga módján. Lehet, hogy az csak egy uborka salátában bontakozik ki tejföl nélkül (mert sok helyen az sincs, hiába van tehén s belőle a tej, tehát a produkciós folyamatba bele lehetne építeni a tejföl gyártását is, de nem teszik, mert az adott ország szokásai átlépik ezt és más tejtemékbe lyukadnak ki, tehát nem tejfel az életünk) és az is lehet, hogy attól, mármint az uborkasalátától többen. Jómagam totál béna vagyok a konyhában, de publikáltam már az itteni sajtóban (nem kis lapban, hanem pl. a legnagyobb példányszámú baszk napilapban és egyéb nemzeti szaksajtóban is) Magyarországról cikkeket, alapítottam vegyes vállalatot, delegációkat kísértem és kopogtattam ezer helyen magyar érdekekért. Miért ne lennék akkor honpolgár a francba? Mit tesznek az otthoni magyarok nevük öregbítéséért? Ők, akik az általad vélt igazi honpolgárok? Bocsáss meg, de nagyon sok magyarral találkoztam, akik állami, hivatali, vállalati pénzen kiutazva mindent, csak épp nem a jó hírünket terjesztették.

Ne feledd! Magyarország, nekünk nem olyan, mint, amikor valaki leszokik egy szenvedélyéről (pl. dohányzás) és pár hónapos erős önmegtartóztatás után már nem is ígényli.

Nem sajnáltatja itt magát senki, csak Ti beszéletek ezt be.
Párdon, én most mégis sajnáltatni fogom magam. Borzalmasan megfájdult a fejem. Olyan szögediesen.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-17 11:16   
Kedves Péter,

lassan dereng nekem, hogy miért is botránkoztál meg és milyen félreértések vezettek ehhez. Megpróbálom ezeknek egy részét eloszlatni, a többi valószínüleg nem lehetséges, mert egyszerüen nézöpont kérdése, amit nem lehet csak úgy megváltoztatni.

Kezdjük a hazától való elszakadással: a fizikai elszakadás nem jelent lelki elszakadást is. Talán provokánsnak találtad a szavaimat, de figyelmen kívül hagytad, hogy itt nem kimondottan hazaszeretetröl volt szó, hanem arról, hogy ki mit tesz a hazáért (többek között). Tehát nem érzelmi, hanem inkább gyakorlati dolgokról volt szó. Mert én bizony frázisnak találom az ilyen fajta megnyilvánulást és ezt meg is írtam. Mostmár ha a hazaszeretetröl és érzelmekröl lett volna szó, akkor pl. más dolgokat írtam volna. Vagy ha itt a fórumon feltünne bármelyik más nemzet fia és nekiállna a magyarokat ócsárolni, biztos lehetsz benne, hogy veled és másokkal vállvetve védeném meg saját magunkat. Úgy vagyok, mint a gyermek: szereti a szüleit, de azért néha kritizálja. Ha egy kívülálló tenné ugyanezt, akkor már más, nem? Azt nem engedném. Szóval ezért veszem magamnak a jogot, hogy kétségtelenül létezö lojalitásomat a magyar nemzettel szemben kritkával is kiegészítsem, ha szükséges.

„Talán legrövidebben úgy mondhatnánk, hogy a haza az valójában a szülőföldünk.“

Ebben egyetértünk.

„Ezt ha megengeditek nemis kommentálnám:"Én nem tudok Magyarországra “haza menni”. „

Ez a mondat például egy félreértés eredménye. Azt hittem, hogy a fórumozók nagy része tudja, hogy erdélyi vagyok. A te megfogalmazásodból következtetve azt hiszem, egyetértesz, ha azt mondom, „haza“ Erdélybe megyek, mivel az a szülöföldem. És Magyarországra is járok, természetesen, de nem „haza“. Ennyi az egész. Semmi egyebet nem kell beleinterpretálni.


„ arról kellene írnom, hogy a hazájukat tartósan és véglegesen elhagyó - és nem elhagyni kényszerülő -emberek, vajon tekinthetők-e honpolgárnak?”

Igen, a kérdés érdekes. Kíváncsi vagyok, mások ezt hogy látják. Én erre nem tudok válaszolni.

„Mary írásából keserüség , világ fájdalom és csalódottság érződik.A lélek valamiféle betegsége, amit" titkos féreg rág".”

Kedves Péter, ezen a részen önkéntelenül elnevettem magam. Biztosíthatlak arról, hogy egy nagyon optimista beállítottságú ember vagyok, nem szenvedek sem világfájdalomban, sem lelkibeteg nem vagyok. Amúgy a pszichém is elég stabil. Ezt a részt tovább nem is akarom kommentálni, csak annyit, hogy nem betegségek miatt írom, amit írok, efelöl nyugodt lehetsz.

„A hazáról és hazátlanságról szól, mégis úgy kezdi, mintha egy jelentéktelen kis ügyecskéről lenne szó:"Én még megjegyezném ezzel a témával kapcsolatosan..."”

Nem tudom, hogy ezzel a mondattal mi a baj. Szerintem ez az egész írás legártatlanabb mondata, bevezetönek volt szánva. Ha elolvastad az elözményeket, akkor tudod, hogy Gondolkodó írt valamit, többen válaszoltak rá és aztán én is hozzáfüztem valamit. Nem vettem észre, hogy valami szentséggyalázást követtem volna el ezzel a mondattal. De aki hibát keres, az talál nem igaz?

„.Azzal, hogy itt születik meg - erről ugyan nem tehet - itt tanul meg járni, beszélni, írni ,olvasni, ezt a kultúrát sajátítja el és átveszi a hagyományokat a megelőző korosztályoktól,hogy ennek a földnek a gyümölcseit eszi és maga termeli is, hogy itt alapít családot és neveli gyermekeit és dolgozik egész életében és végül hal meg, ezzel lesz "hazafi", ezzel tesz a hazájáért, természetesen itt fizeti az adóját is.Életünkkel és halálunkkal teszünk a hazánkért.”

Hm. Látod, pontosan ez az, amit én nem hiszek. Milyen érdem van abban, ha ott születsz? Ha ott termeled és ott eszed meg az anyaföld gyümölcseit? Ha ott halsz meg? Látod, én ezeket nem találom érdemnek és nem találom aktív cselekvésnek. És ennek az állandó hangoztatását tartom „forró levegönek” vagy frázispufogtatásnak. A lakosság mekkora része tesz aktívan valamit a hazáért? És ez a gyakorlatban hogy néz ki? Én erröl beszéltem.
„Én mint magyar-magyar gyakran érzem és egyre gyakrabban úgy, hogy valami olyasmiért tesznek felelőssé, olyan történelmi tragédiák miatt kellene rossz lelkiismeretemnek lenni, amikért nem vagyok felelős. és nem követtem el,de nem hogy én, még az apám sem.”

Miért érzed így magad? Nem egészen értem, hogy miért kellene felelös legyél.

„És mindezek után még fokozottan számítanak a patriotizmusomra és szentimentalizmusomra, ha határon kívüliekről van szó.És én nem is vagyok ezeknek hijján, és amikor arra szükség volt minden lehetőségemmel segítettem is, ahogy éppen tudtam, de mindig megtettem amit köteleségemnek éreztem.”

Ha ez így van, akkor nem tudom, miért van lelkiismeretfurdalásod. Ha ahhoz a részhez tartozol, amelyik aktívan is tesz valamit a hazáért vagy a nemzetért, akkor az én írásom nem neked szabott „ing”, ne vedd fel.

Ami a magyar kultúra fenntartását illeti, szerintem jogos a kritika az anyaországi magyarokon: csak üljél be egy buszba, menjél be egy üzletbe stb. és hallgasd magad körül az embereket. Milyen nyelven beszélnek? Értesz te mindent belöle? Mert én pl. nem, pedig mindig azt hittem, hogy türhetöen tudok magyarul. Ezzel ellentétben találsz külföldön rengeteg olyan magyart, aki megörizte az anyanyelvét tisztán (nem magamról beszélek). Ehhez aktív cselekvés tartozik. Ugyanúgy, mint gyermekeknek tovább adni a nyelvet, méghozzá idegen nyelvkörnyezetben.

Motsmár természetesen úgy van, hogy nem lehet sem egyik, sem a másik oldalon általánosítani. Egyik sem rossz, egyik sem jó. Az életben nem minden fekete vagy fehér. Ha úgy érzed, hogy a kritikámmal minden magyarországi magyart egy kalap alá vettem, akkor készségesen elnézést is kérek, mert akkor rosszul fogalmaztam, a véleményem egy más. A kritika természetesen azoknak szól, akik beszélnek, de nem tesznek, viszont a külfödre szakadt magyartól elvárják azt, amit ök maguk nem hajlandók megtenni.

„Ezt meg egyszerűen nem értem:"Hogy az ember állandóan nosztalgiázik, a múlt után vágyik – természetes emberi szükséglet.....” (...) Már sokszor elolvastam,de ez nekem egy kicsit zavaros.

Ez egyszerüen egy utalás az elözményekre. Néhány fórumozó nosztalgiázott, mire Gondolkodó írta, hogy akkor haza kell jönni, stb. Nem ismétlem el a beírásokat.


„Nem érzem magam sem alávalóbbnak,sem többnek más nemzetek népeinél beszéljenek akármilyen nyelvet, eredeztessék magukat akárhonnan,legyen a bőrük szine akármilyen.”

Ebben igazad van, ezt én is így látom. És gondolhatod, hogy én nem az olyanokat siratom, mint te, hanem egész másfajta embereket, akikböl van elég.

Remélem, részben sikerült kérdéseidet megválaszolni és néhány félreértést eloszlatni. Mivel a témának rengeteg ágazata van, nem akarok egy beírásban mindegyikre kitérni, hanem apránként.

Még a végére beírnám egy ismert „hazaáruló”-nak a sorait, aki vette magának a bátorságot, kritizálni a szeretett szülöföldet, egyetlen okból: hogy változások, mentalitásbeli fellendülés, más országokhoz való felzárkózás jöjjön létre:

„Dalolj, dalolj. Idegen fiad
Daltalan tájra megy, szegény:
Koldus zsivaját a magyar Ég,
Óh, küldi már felém.

Fagyos lehellet és hullaszag
Száll ott minden virág felett.
Elátkozott hely. Nekem: hazám.
A naptalan Kelet.

Mégis megyek. Visszakövetel
A sorsom. S aztán meghalok,
Megölnek a daltalan szivek
S a vad pézsma-szagok.”
(Ady Endre: A Gare de l’Est-en)


 
 eRPeti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-16 21:37   
2005-03-15 20:03, Mary:


Kedves Barátaim.

Szeretném néhány gondolatomat megosztani veletek Mary egyik hozzászólása kapcsán. Nem tagadom egyy kicsit megdöbbentett mikor olvastam,bár lehet, hogy nem vagyok naprakész a hazájuktól elszakadt emberek gondolataiból amit nyilvános fórumon is megosztanak velünk.Nem véletlenül említem a hazájuktól elszakadt kifejezést, mert ebben az írásban is főszereplőnek érzem e fogalmat.Vajon mit értünk hétköznapi emberként és nem politikus, művész, költő avagy éppen katonaként ezen.A hétköznapi jelzőt természetesen nem lenéző értelemben értem, hanem úgy mint akiknek nem hivatásuk a hazát dicsőíteni művészi alkotásokban, védelmezni illetve törvény alkotással igazgatni.Milyen megfogható dolgot jelent a haza?Talán legrövidebben úgy mondhatnánk, hogy a haza az valójában a szülőföldünk.Maga a szó is gyönyörű és kifejező és azt hiszem, hogy más nyelvü népcsoportok is hasonló képpen fegalmazzák meg, talán van aki apaföldnek hívja,de ez a lényegen nem változtat.Lehet extrém példákat hozni, hogy valaki a repülő gépen születik két kontinens között,de azt hiszem mindannyian érzitek mit is akarok mondani.
Van egy megengedőbb meghatározás is, a hely ahol egy népcsoport életlehetőségre talál.Ez nem mond ellent az első meghatározásnak de valahogy kevesebb,mert nem feltétlenül a születésünk helyét jelenti.
Ettől a ponttól azonban rendkívül nehéz a dolgom, mert arról kellene írnom, hogy a hazájukat tartósan és véglegesen elhagyó - és nem elhagyni kényszerülő -emberek, vajon tekinthetők-e honpolgárnak?Szándékosan nem hazafit írok, mivel ez a romantikus meghatározás nagyjából a 19-ik század végéig volt létezik.Félek tőle, hogy nem pontosan fejezem ki magam,de majd kiigazítotok, ha érdemesnek találjátok erre írásomat.

Mary írásából keserüség , világ fájdalom és csalódottság érződik.A lélek valamiféle betegsége, amit" titkos féreg rág".A hazáról és hazátlanságról szól, mégis úgy kezdi, mintha egy jelentéktelen kis ügyecskéről lenne szó:"Én még megjegyezném ezzel a témával kapcsolatosan..."És ezt a könnyedséget mintegy ellensúlyozva következik a sommás megállapítás:" az « otthoni » kb. tízmillíó közül nagyon kevesen tesznek valamit a hazáért.... Az adófizetésen kívül nagyjából semmit"
Ez annyira általánosító, hogy nem is lehet tapasztalat mögötte csak érzelem.Ez a tízmillió ember független attól, hogy milyen nézeteket vall, hogy milyen nemü és vallásu,vagy hogy szereti a fagylaltot vagy nem a saját kis szürke életével tesz a hazájáért.Azzal, hogy itt születik meg - erről ugyan nem tehet - itt tanul meg járni, beszélni, írni ,olvasni, ezt a kultúrát sajátítja el és átveszi a hagyományokat a megelőző korosztályoktól,hogy ennek a földnek a gyümölcseit eszi és maga termeli is, hogy itt alapít családot és neveli gyermekeit és dolgozik egész életében és végül hal meg, ezzel lesz "hazafi", ezzel tesz a hazájáért, természetesen itt fizeti az adóját is.Életünkkel és halálunkkal teszünk a hazánkért.
Botorság azt feltételezni, hogy a jó hazafi- ugye amiből kevés van-még munkába menés előtt kipattan az ágyból és farag egy lelkesítő rigmust, amit legott el is szaval a Nemzeti Múzeum lépcsőjén.Tudom túlzó a példa,de valójában úgy gondolom, hogy nem csaka hősök lehetnek a hazájukért tevő kevesek, hanem egy kicsit mindannyian.

"A többi nagy szlogen « tegyetek a hazáért » stb. nem egyéb, mint forró levegö."
Sajnálom, ha így gondolod, szerintem nem az,de én így érzem, te meg úgy.

"Érdekes mód a határon kívül élö magyartól többet várnak el, mint az országban élötöl, mert alapoznak a szentimentalizmusra, patriotizmusra, rossz lekiismeretre"

Látod ez érdekes és tulajdonképpen igaz mindkét oldalról.Én mint magyar-magyar gyakran érzem és egyre gyakrabban úgy, hogy valami olyasmiért tesznek felelőssé, olyan történelmi tragédiák miatt kellene rossz lelkiismeretemnek lenni, amikért nem vagyok felelős. és nem követtem el,de nem hogy én, még az apám sem.És mindezek után még fokozottan számítanak a patriotizmusomra és szentimentalizmusomra, ha határon kívüliekről van szó.És én nem is vagyok ezeknek hijján, és amikor arra szükség volt minden lehetőségemmel segítettem is, ahogy éppen tudtam, de mindig megtettem amit köteleségemnek éreztem.

a következőkben azt kérdezed, hogy miért várják el a magyar kúltúra fenntartását és ápolását egy akár ausztrál magyartól, amikor erre magunk sem vagyunk képesek.Most abba nem szeretnék belemenni, hogy a globalizálódó világban ki tudja fenntartani nemzeti kultúráját teljes egészében,de általánosságban ez nem is lehet elvárás kérdése, hanem vagy belülről fakad a kényszer a hagyomány továbbadása iránt, vagy nem is létezik,akkor viszont nem vagyunk magyarok és főképp nem hazafiak,csak ilyen- olyan származásu világ polgárok, akik tudnak ugyan bárhol a szűkebb családjuknak otthont teremteni és ez az otthon akárhol is lehet.
Ehhez nem kell szülőföld, ehhez nem kell hovatartozás és az adónkat is odafizetjük ahol soha sem fognak minket honpolgároknak tekinteni csak holmi "jött-menteknek".Ettől szenvednek a legtöbben, hogy élhetnek akár 50 évet is külhonban teljesen asszimilálódva az ottani közösségbe, mégis mindig kívülállók maradnak.

Ezt meg egyszerűen nem értem:"Hogy az ember állandóan nosztalgiázik, a múlt után vágyik – természetes emberi szükséglet. Ha ebböl azt a következtetést vonjuk le, hogy minden külföldön élö magyar haza kellene jöjjön és a « nemzet » meg a « haza » felvirágoztatásán kellene müködjön – nevetséges".Mi köze van a nosztalgiának, a határon túli magyarok hazavárásának és a nemzet felvirágoztatásának egymáshoz?Már sokszor elolvastam,de ez nekem egy kicsit zavaros.
Ezzel viszont egyet kell értsek, nem a szöveg összefüggésben,de kiemelve:" Jó példával a « haza » kellene elöl járjon.
Ami viszont egyértelmünek látszik és valamiféle sajátos csúcspont az írásban, legalább is érzelmileg, az"Én elnézem a magyarországi magyarokat és sírhatnékom van. Tisztelet a kivételnek. ". Minthogyha minden magyar -magyar valamiféle szánnivaló eltévelyedett szegény ördög lenne és ebben az is benne van, hogy természetesen minden határon kívüli magyar maga az emelkedettség és a tiszta forrás.Nos én nem kérek ebből az elsiratásból.Nem érzem magam sem alávalóbbnak,sem többnek más nemzetek népeinél beszéljenek akármilyen nyelvet, eredeztessék magukat akárhonnan,legyen a bőrük szine akármilyen.

Ezt ha megengeditek nemis kommentálnám:"Én nem tudok Magyarországra “haza menni”. Nem hazám, csak elméletileg. Amit tudok tenni érte, megteszem, pedig ö sose tett értem semmit. Lakói sem. Bocsánattal legyen mondva.Inkább maradok, ahol vagyok. Egyenes hátgerinccel, magyarként, Magyarországon kívül. Igen, ilyen is lehetséges, habár sokaknak érthetetlen, hogyan lehet a határokon kívül magyarnak lenni. És nem kívánkozni oda."

Vagy talán mégis.De inkább még sem.Ez már valóban annyira személyes lenne, hogy nem bírják el Mary engedékenységét a személyével kapcsolatban és nem is lene értelme.Neki kell ezekkel az érzésekkel együtt élni.

Befejezésül néhány kiegészítő gondolat.Ha valaki azt gondolná, hogy mit dumál ez itt határon kivülieknek az érzéseikről aés gondolataikról,akkor elárulhatom, hogy nekem is van 56'-os rokonom egy határon kívüli országban és bőséges tapasztalata áll a mondandóm mögött.Nagyon szeretem őket az isten tartsa meg még amig csak lehetséges jó erőben és egészségben ott ahol otthont teremtettek maguknak és gyereküknek tisztességben és becsületben és egy pillanatig sem "magyarkodva" mégis megtartva önmagukat európainak és magyarnak az idegen és mondhatni ellenséges közegben.Az első lehetséges alkalommal 68'-ban már hazalátogatak a családhoz, és nem törődtek a titkos rendőrökkel és az akkor szokásos tortúrákkal,amiket végig kellet csinálniuk, hogy együtt lehessenek ismét a szeretett családdal és úgy térjenek vissza feltöltekezve a hideg és barátságtalan közegbe,hogy kitartson az itthon szerzett védőréteg a következő hazajövetelig.

Sok minden maradt még bennem mondanivaló,de most elég ennyi.Ha hozzászólni valótok van, vagy kérdés szivesen állok elébe.Szeretettel Péter.


_________________
A kutya az embert választotta,ne éljünk ezzel vissza!

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-15 20:03   
Kedves Péter,

természetesen szólhatsz hozzám személyesen is, miért ne? Látom, hozzászólásom megbotránkoztatott és szeretném tudni, melyik pontok azok, amelyek esetleg sértenek. Elöre kell bocsátanom azonban, hogy csakis saját véleményem, amit írok, saját tapasztalatokon alapszik és nem sértés céljából íródott. Mivel mindannyian nem lehetünk egy véleményen, elöfordul, hogy egyikünk véleménye összeütközik a másikéval - ezen a fórumon lehet erröl is beszélgetni.

Várom a te véleményedet, a te álláspontodat.
Szeretettel:
Mary

 
 eRPeti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-15 18:57   
2005-03-15 14:00, Mary:
-
Egyetértek szavaiddal, kedves eRPeti és várom a te véleményedet, gondolataidat is.


Szervusz.

Rendben Mary, megosztom veled és a többiekkel is természetesen az én gondolataimat is a 2005-02-27 01:42-kor írt hozzászólásoddal kapcsolatban.Mint már írtam ez jött hozzám kvázi vitaindítóként, azóta azonban tudom, hogy reakció egy megelőző beirás(ok) kapcsán.De ez most nem is érdekes, hogy mire reagáltál csak az , hogy hogyan.
Nem egy személy hsz-ra írtad, hanem :"Én még megjegyezném ezzel a témával kapcsolatosan,"nagy általánosságban, összemosva mindenkit aki az "óhazában" él.És még az is csak sejthető, hogy konkrétan Magyarország-ról írsz, mivel "az « otthoni » kb. tízmillíó " erre enged következtetni.
Hogy akkor mégis miért vagyok megütközve?Ezt is megírom,de előtte engedélyezd, hogy személyedhez szóljak, mivel ezek nem általában gondolatok, hanem a "te " gondolataid.
Szeretettel üdvözöl Péter.

_________________
A kutya az embert választotta,ne éljünk ezzel vissza!

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-15 14:00   
2005-03-15 11:17, eRPeti:

"Hiszen ha belátjuk, hogy nem csak a mi elgondolásunk az egyetlen igazság, hanem véleményünk formálásában támaszkodhatunk mások meglátásaira, akkor csak gazdagodhatunk"

Egyetértek szavaiddal, kedves eRPeti és várom a te véleményedet, gondolataidat is. Valamin nagyon megütköztél; föleg az érdekelne, mi váltja ki ezt a heves reakciót?

 
 eRPeti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-15 11:17   
2005-03-13 23:33, hunor:
-
Tulajdon képpen amióta felkeltetted a figyelmemet eziránt a topic iránt és tényleg elég szerencsétlen módon Mary írását kaptam meg kedvcsinálónak azóta rágódom azon hogyan és mit írjak.Nem arról van szó, hogy nincs határozott véleményem.Nagyon is van.De úgy nem írhatom meg - és ezt most nem fejteném ki - ahogy valójában spontán jönnek a gondolataim, mert nem vonatkoztatható el a személytől és annak számomra egy-egy bántó megállapításától.

Az még egy külön érdekesség, hogy a valódi téma indító cikk Gondolkodótol nem irritál, bár az utolsó mondatokkal nem értek én sem egyet teljesen.

Egy mondatot azonban kiemelnék Gondolkodó hsz.-ból és figyelmetekbe ajánlanám.

"A siránkozás álságos és hamis, csak az önsajnálatra, sajnáltatásra jó, pedig az ember nem sajnálatra született. ".

Nem tudom, hogy valaha megszületik-e a hozzászólásom, mert eddig több változatot dobtam el a személyes érintettség miatt,de azt sem akarom, hogy az anyag "vágott" legyen.Attól viszont ne féljetek, hogy indulatokgerjednek bennünk, azért nagyszerű találmány a fórum, hogy kibeszéljük magunkból és elrendezzük több szempont figyelembe vételével.Hiszen ha belátjuk, hogy nem csak a mi elgondolásunk az egyetlen igazság, hanem véleményünk formálásában támaszkodhatunk mások meglátásaira, akkor csak gazdagodhatunk és nem leszünk egysikúak, bezárkózottak saját kis énünkben.

_________________
A kutya az embert választotta,ne éljünk ezzel vissza!

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-13 23:33   
2005-03-13 23:23, eRPeti:
-

Hm. Pedig egyetertek az irassal (marmint feltetelezem, hogy egy irasra gondolunk, mert altalaban tobb vitaindito iras is van). De innen ez mar szemelyes vonatkozasu beszelgetes lenne...

Szoval kivancsian varom az irasban foglaltak kapcsan a velemenyed, de feltetlen olvasd el az elozmenyeit is, mert az valasz korabbi hozzaszolasra, es ugy ertelmezendo.

Hunor

PS: Bar talan a reszemrol nem volt a leghelyesebb, hogy egyet ragadtam ki az egesz kontextusbol, kornyezetbol, de az egesz nem fert volna be. Tehat ha eme topikban megjelent irasra gondolunk, akkor az Gondolkodo irasaval kezdodik, es meg tart... Lapozni a topik neve alatti szamokra kattintva tudsz.

 
 eRPeti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-13 23:23   
2005-03-13 23:18, hunor:
-

Köszönöm a segítséget és nagyon megkönnyebbültem, hogy nem te irtad.

_________________
A kutya az embert választotta,ne éljünk ezzel vissza!

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-13 23:18   
2005-03-13 23:10, eRPeti:
-

Kedves Peti,

lapozz vissza egy oldalt meg a topikban, es ott, Gondolkodo irasaval kezdodik a tema.

Udv,

Hunor

PS.: A vitaindito iras(ok) szerzoje azonban nem en vagyok.

 
 eRPeti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-13 23:10   
Üdv.fórumtársak.

December óta nem írtam a fórumba, erre okom volt úgy érzem,de most annyira provokatívnak érzem a vitaindító cikket, hogy később kifejteném a véleményem.Előtte azonban szeretném tudni, hogy ki írta a vitaindítót.Talán Hunor?
_________________
A kutya az embert választotta,ne éljünk ezzel vissza!

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-13 15:10   
2005-03-12 00:31, Mary:
-

Én úgy látom, hogy minden elvándorolt ember lehet két ország hüséges polgára...Tehát manapság lehet lojális lenni két országhoz, lelkiismeretfurdalás nélkül, mivel az országok érdekei nagyjából megegyeznek.

En is igy gondolom, hogy a lojalitas iranyulhat tobbfele is, ha azok nem allnak erdekkonfliktusban egymassal de ettol fuggetlenul azt is megertem, hogy ehhez szubjektiv erzelmi es szemelyes elvi szempontbol maskepp is lehet viszonyulni.


De van más is, ugye. Pl. néha viccesnek tünik az állampolgárság hangsúlyozása az EU-n belül,mert az a szubjektív érzés alakult ki, hogy ez mindegy lesz az Egyesült Európában. Mégsem egészen mindegy, mivel európai állampolgárság nem létezik, csak a nemzeti állampogárságok.

Szerintem sem mindegy, en szemely szerint nem tudom elkepzelni, hogy "Europa allampolgaranak" hivjam magam valaha is.


Azt hiszem, Kennedy mondta kb. ezt: Ne azt nézd, hogy a haza mit tehet érted, hanem hogy te mit tehetsz a hazáért.

Man of soundbites.

Az állampolgárság kérdésében ez a mondás sose érvényesül, csak az individualizmus. Mindenki a helyzetének megfelelöen azt választja, ami neki éppen passzol.

Itt is egyetertunk

 
 espa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-13 08:11   
2005-03-12 21:05, ideals:
-
ritkán jövök, mert már nagyon sok a felhasználó, és nekem "sok" az új ember.

------------------

Kedves Ideals!

Csak ezt az egy mondatot nem ertem.
Es akkor mi van? Attol meg gyere es szolj ahhoz, ami valaszra kesztet. Ugy, mint most.
Azert mert sok az uj ember, meg nem kell elmaradnod!

Aztakrucifikszet na!

 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-12 22:42   
2005-03-12 21:05, ideals:
Kedves Ideals, annyi mindent összesűrítettél itt, hogy csak na!
Tisztelem a dolgokhoz való állásod, korod, otthonod, de...izé... szóval...

Szerintem a külföldön élő magyaroknak 3 fő csoportja van: a "trianoni" magyarok, az emigráltak és azok, akik nem sorolhatók az előzőekbe (speciál saját példám: a diplomamunkám megírása motivált, hogy nagy kalandba vágjak...) Hogy az általad említett 90 % reális-e, nem tudom, viszont az új idők tendenciája valóban az, hogy a magyar értelmiség része el fog vándorolni, ha odahaza nem kapja meg, amit hivatása szerint érdemel. Ezt egyébként egy 2. kivándorlásnak nevezném, mert hiába politikai okok, ki vándorolt el otthonról anno...? Zömében az értelmiség. Most nincs háború, fajüldözés, forradalom, csak rothadó maradványok mellett épülni próbáló kísérletezés az emberek idegeinek határkövén. Jóhogy kiborul otthon a bili.

Írtad, sőt kérted, ne említsük, hogy másutt is így van ... mármint, hogy "magasan kvalifikált szakemberek állnak sorban munka nélkül " ... azért szegülök ellen kérésednek, (és bocs érte) mert a spanyol munkanélküliség mindig is kiemelkedő helyet foglalt Európában, sokkal maga mögött hagyva a magyart ... a probléma tehát adott, ha x ország nem tud mit tenni, ne lepődjenek meg az illetékesek, hogy bizonyos % bizony elvándorol. A magam részéről egyébként nem bátorítom őket, egyszerűen csak megemelem a kalapom bátorságuk előtt. (A spanyolra mellesleg nem jellemző most (!) ez a kivándorlási mánia, hiába a több évtizedes kedvezőtlen munkanélküliségi statisztika.)

Szívügyek. Lelkizés. Szerintem ezt hagyjuk. Azt mondod gazdag ország Magyarország. Igaz (a szó, egyelőre átvitt értelmében!).
Magam azt mondom, én is gazdag vagyok - szintén a szó átvitt értelmében, hiszen a gazdagságom nem anyagi, hanem két nyelv, két kultúra, két anyámtyúkja birtokosa vagyok és senki nem piszkál egyikért sem. (Sőt!) Mint, ahogyan otthon sem piszkálnának érte. Az anyagi rész pedig magyarországi tapasztalataim szerint kiegyenlítődik - legalábbis esetemben.

Ezek után miért fontos magyar kötődésem? Mert magyar vagyok, fiamat tanítom, átadom, másoknak mesélem a magam módján ... hogy megértsd, olyan ez, amikor Nagymamámtól csomagot kaptam faluról a pesti albérletben ... (és nehogy félreértsd a falut, annak a csomagnak óriási értéke volt a maga zamatával az idegen Pesten!)

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-12 21:05   
Szervusztok!

Igyekeztem figyelmesen végigolvasni a hozzászólásokat. Immáron másodszor kaptam egy emailt, nyilván Hunortól, a vitaindító írással, ezért úgy érzem, "felhívtak keringőre", és hozzászólásra, de lehet, hogy tévedek, azért mégis írok.
Talán kicsit kapkodva írok, de igyekszem rendezetten, és érthetően, "hangosan" gondolkodni - és mindig örülök, ha megmondjátok, ha nincs igazam...

Itt főleg - természetesen - az olvasható, milyen külhonban magyarnak lenni, mit lehet az óhazáért tenni, és ki mit tud cselekedni magyarsága megőrzése érdekében saját kis környezetében.

Én szintén csak a magam nevében, és az itthoni szemszögből - természetesen a saját kis környezetem példája kapcsán - beszélhetek.

Lassan elérem az 50. évemet és manapság egyre inkább foglalkoztat néhány kérdés.

Például:
- Mint önző gyerek, természetesen előbb arra gondolok, én mit kaptam a hazámtól, és majd kicsit később eszembe jut, mit is adtam/adok én.
Manapság csak azt állapítom meg minden nap, hogy a szép magyar nyelven kívül, azon kívül, hogy ezt a csodálatos nyelvet ismerhetem, beszélhetem, nem mondhatom, hogy túl sokat kaptam...
És rögtön felmerül a másik gondolat, ha mondjuk svédnek születtem volna, a svéd tájakat látnám csodaszépnek, és a svéd nyelvet tartanám felülmúlhatatlannak..

- Hogy mit adtam? A munkaerőmet, a tudásomat, a hűségemet (ez manapság vitatott), a szeretetemet. Lehet, ha hősi korszak jönne, "életemet és véremet" adnám a hazámért - ebben azért nem vagyok biztos -, de a mindennapi kis hősies küszködésekben ugyanúgy adom az életemet és a véremet, legfeljebb kevésbé látványosan.

- A hazaszeretet tudatában/érzésében nőttem fel, és mostanában gyakran kérdezem, mi is a hazaszeretet?
- Aztán. Melyik az a haza, amelyiket szeretni kell/lehet, és ugyan miért?
- Mit lehet a hazáért tenni, és mit tesz értem a haza?
- Van egy csomó dolog az országban, a magyar mentalitásban, ami nem tetszik, Uram bocsá' esetleg más nép kultúrája jobban tetszik, vagy egy-két dolog más népek kultúrájából és mentalitásából.
Sajnos nem lehet összeragasztgatni és egyet formálni a sok-sok jó dologból, és nem lehet csupa-csupa jó dolog.
- Melyik lehet az a haza, amelyiket választhatnánk, hogy egy biztos megélhetésre tegyünk szert?
- Melyik az a nép, amelyik fenntartások nélkül befogad? Egyáltalán fontos, hogy befogadjanak? - úgy bővebb értelemben. Hiszen itthon is csak egy szűk környezet az, amelyiktől szeretnénk, ha befogadna... - a többi nem lényeges.

Ma már tudom, hogy az emberek 90 %-a azért hagyta el a hazáját, mert egy szebb jövő derengett valahol (bármelyik nemzetiségről és korról lehet szó). Mindegy, hogy gazdaságilag szebb jövő, vagy egy politikailag szebb jövő. Egyszerűen jobb életre vágytak, szebbet, jobbat reméltek és szerettek volna biztosítani maguknak, a családjuknak, a gyerekeiknek, unokáiknak, stb. stb. - mindenképpen ahhoz mérve, amilyen életük akkor volt, amikor elindultak.

Régen azt gondoltam, könnyű annak, aki kint él. Ma már nem egészen így gondolom... - igaz, pár hónapra csak, de megtapasztaltam, milyen távol lenni a szeretteinktől. Nyilván, akik elindultak, nem mentek könnyű szívvel. "aki kis holmiját elhagyja, s jóformán meztelen, annak szép könnyűléptű szívében megterem az érett és tűnődő, kevés szavú alázat..." Nyilván nagyon-nagyon sok küzdelem árán érték el mindazt, amit elértek. Akik hátrahagyták a családjukat, a gyökereiket, annak nehezebb lehetett.
Szerintem az a hazájuk, amelyikben "felnőttek" - nem 20 éves korukig! -, ahol családot alapítottak, vagy megalapozták a családjuk életét.
A gyökereik csupán a nyelvükben létezik, az anyanyelvükben. A közös nyelv az, ami összeköti a népeket, minden más "tanulható".

Szóval, mostanában nagy-nagy dilemmában vagyok. Szívesen változtatnék házat-hazát.
"Szívet cseréljen, aki hazát cserél, mert bárhol él, bárhol csak félig él." - énekelte annak idején Kovács Kati. (Ha szívátültetés, hát legyen szívátültetés!)

- De hol a szív? Hol a lélek? Itt marad magyar földön, vagy veletek/velünk megy?
Mikor elégedett a szív? Mikor boldog a lélek? Ha viszonylagos megélhetést és nyugodt életet tud biztosítani magának és a családjának egy idegen országban, vagy lyukas cipőt, rosszabb életminőséget a hazájában?
- Melyik a fontos? A hazaszeretet, a kultúra, vagy a jólét? El lehet ezeket egymástól választani?
- Melyik hazát lehet szeretni? - azt, amelyikben viszonylag nyugodtan élsz, nincsenek mindennapi "pitiáner" gondjaid, vagy azt, amelyikben nyugodtan telnek a napok, a "pitiáner" gondok nélkül.

Szóval, ilyen gondolatok gyötörnek manapság.

Egyébként Magyarország rendkívül gazdag ország... A héten egy meghirdetett osztályvezetői állás ügyében majdnem 40 ember állt sorban meghallgatásra. 2-3 diplomával, meglett emberek, akik között majd egy elnyer egy közepesen fizetett, ám viszonylag biztos állást...

És akkor ők mit tettek/tesznek/tehetnek a hazájukért? És a sorstársaik?

Gazdag ország Magyarország, mert magasan kvalifikált szakemberek állnak sorban munka nélkül - kérlek, ne mondjátok, hogy másutt is így van!!! - és ezek a magasan kvalifikált szakemberek előbb utóbb egy másik országért/hazáért fognak rengeteget tenni...

Legyen jó a hétvégéje/hete/tavasza MINDENKINEK!
Jó köztetek lenni! Mostanában ugyan ritkán jövök, mert már nagyon sok a felhasználó, és nekem "sok" az új ember.
DE! MINDIG KÖSZÖNÖM, HOGY BEFOGADTATOK, ÉS MINDIG SZERETETTEL GONDOLOK RÁTOK - a világ bármely pontjára vetett Benneteket a SORS!
("Nekem szülőhazám itt, e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa." - azt hiszem, ez a nyitja a vágyakozásnak, a gyerekkor... )

Szeretettel: Ideals


 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-12 16:27   
2005-03-12 00:31, Mary:
De van más is, ugye. Pl. néha viccesnek tünik az állampolgárság hangsúlyozása az EU-n belül,mert az a szubjektív érzés alakult ki, hogy ez mindegy lesz az Egyesült Európában. Mégsem egészen mindegy, mivel európai állampolgárság nem létezik, csak a nemzeti állampogárságok.

Egy példa megjegyzésedre:
Adott egy ország, mondjuk a spanyol. Benne a baszkok, katalánok, galíciaiak stb... a maguk külön nyelvével, kultúrájával ... "begyömöszölve" egy állam keretébe. Egy demokratikus országban több nemzetiség megfér egymás mellett, élvezve saját autonómiáját ... példádban lehet Európa az állam és az országok az autonómiák. Ez így nagyon szépen hangzik, ugyanakkor a kivitelezés mégsem olyan egyszerű, amilyennek tünik.
Hiába demokratikus állam pl. a spanyol a maga kis autonómiáival, bizony vannak, akik ezzel nem elégedettek. Az érdekek gyakran ütköznek, hol szócsatákban, ld. pl. a napokban történt konfliktust a katalán parlamentben a nyelv miatt ... a drasztikusabb eshetőségekre nem is mondok példát ("a közepében ülök").
Nem kell azonban helyben maradnom, a nemzetiségi problémák sok helyen kivérezték magukat (pl. Jugoszlávia).
Tehát valóban nem mindegy, amit fentebb említettél ...

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-12 00:31   
2005-03-06 23:08, rigojanos:

Én úgy látom, hogy minden elvándorolt ember lehet két ország hüséges polgára. A MON is ezt bizonyítja. Ha belegondolunk a modern kori népvándorlásba, akkor bizony sok ember állampolgára olyan hazának, ahol nem született. De ragaszkodik az újhoz, mint a régihez. Ebben nem látok problémát, éppen az általad felhozott érvek és Fredi ellenérvei miatt: miért ne "szolgálhatna" az ember két "úrnak"? Ez inkább költöi fogalmazás és morálisan visszariadunk, de a szolgálás ma már nem az, ami régen volt. Az egyesülö Európán belül az "úr" akinek "szolgálunk", ugyanaz. Kivétel a háború, ami pillanatnyilag nem fenyeget minket. Tehát manapság lehet lojális lenni két országhoz, lelkiismeretfurdalás nélkül, mivel az országok érdekei nagyjából megegyeznek.

De megértem a német álláspontot is, ami szerint nincsen nemzetiség, csak állampolgárság, méghozzá egyetlen egy. Ill. nem értem egészen, de elfogadom. Párom is romániai szász, magyar nagyapóval, ezért volt lehetöségem ezt a fajta mentalitást is megismerni.

De van más is, ugye. Pl. néha viccesnek tünik az állampolgárság hangsúlyozása az EU-n belül,mert az a szubjektív érzés alakult ki, hogy ez mindegy lesz az Egyesült Európában. Mégsem egészen mindegy, mivel európai állampolgárság nem létezik, csak a nemzeti állampogárságok. Jogi háttere is van a dolognak, mert pl. ingatlan vásárlásnál, cégnyitásnál stb. minden ország más mércét szab. Az állampolgárnak több minden szabad, mint a külföldinek (itt nem nemzetközi cégekröl beszélek, hanem átlagemberekröl).

Objektíven nézve én így látom: fogadott hazámat kedvelem (kritizálom is konstruktívan ), adót fizetek és megteszek érte, amit kell és amit tudok. A szívem egy másik hazához húz, ahhoz is lojális vagyok. A kettö között nincsen konfliktus. Feltevödik a kérdés, miért is ne lehetnék mindkettönek állampolgára? Mert az érv, hogy két úrnak szolgája nem lehetek, valahogy nem húz. Példa rá a sok Amerikába vándorolt német, akik mai napig beszélnek németül, akcentussal ugyan, de magukkal vitték egész kultúrájukat. Van német és amerikai állampolgárságuk. A két ország természetesen békében van egymással, de vannak konfliktusok. Ez mégsem zárja ki a kettös állampolgárságot.

Lehet, nem mindenkinek fontos ez a kettös állampolgárság. Nekem sem, mivel eggyel is megvagyok. Inkább szimbolikus és jogi jelentösége van a dolognak. Akinek érdeke, megszerzi. És nem idealizmusból, az biztos. De az érv, mellette, vagy ellene, soha nem az, hogy melyik országot szolgáljuk, hanem egyéni megfontolás, vagy írásbeli bizonyíték (mint az erdélyi magyarok esetén, ha már Pompéry behozta ide a témát).

Azt hiszem, Kennedy mondta kb. ezt: Ne azt nézd, hogy a haza mit tehet érted, hanem hogy te mit tehetsz a hazáért.

Az állampolgárság kérdésében ez a mondás sose érvényesül, csak az individualizmus. Mindenki a helyzetének megfelelöen azt választja, ami neki éppen passzol.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-06 23:08   
2005-03-06 19:49, Fredi:
-
Pont ez az a témakör amiatt én hevesen ellenzem a kettös állampolgárság intézményét. Nem lehet egy ember egyszerre két úr szolgája, azaz nam lehet senki, főleg krízishelyzetben két államhoz egyszerre lojális.


De miert ne lehetne ket orszaghoz lojalis valaki? Marmint milyen krizishelyzet lephet fel manapsag, ahol valoban dilemmat okozhat valakinek egyik vagy masik orszaghoz valo lojalitasa? Maximum haborut tudok elkepzelni, ahol a ket kerdeses orszag eppen egymas ellen harcol, es ott kell egyenruhaba bujni. De ennek az elofordulasi valoszinusege mekkora?



 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-06 19:49   
Pont ez az a témakör amiatt én hevesen ellenzem a kettös állampolgárság intézményét. Nem lehet egy ember egyszerre két úr szolgája, azaz nam lehet senki, főleg krízishelyzetben két államhoz egyszerre lojális. Én nem csinálok abból problémát, hogy attól a perctől kezdve, hogy elhagytam Romániát és befogadott a német állam már csak a Német államnak vagyok lojális állampolgára, még akkor is ha az itteni rengeteg hülyeséget bírálom. Persze más a helyzet azoknál az embereknél akik külföldön élnek, de magyar, illetve csak magyar állampolgársággal rendelkeznek. Nos az ilyeneknek dönteniük kell, ezt a nehéz feladatot senki nem veheti át tőlük.
 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-06 16:56   
2005-03-05 22:49, Mary:
-
Kb. 100 %-unk vallja magát magyarnak (javítsatok ki, ha találtatok mást is.) Egyenes következtetés: a kettö jól megfér egymás mellett, ha néha identitászavarhoz is vezet (föleg, ha kollízió keletkezik a két "haza" ellentétei révén - lásd pl. iraki háború).


Nagyon jo gondolat! Tenyleg, mi van akkor (most nem a politika a lenyeg), ha az uj haza valami olyasmit kepvisel, amivel abszolut nem ert egyet egy kulfoldrol szrmazo ott elo? Ilyenkor mennyire jatszik szerepet a lojalitas, ha "meg kell vedeni" vagy tamogatni/nem tamogatni az uj haza allaspontjat? Ilyenkor kivel azonosul velemeny szempontjabol egy Amerikaban, vagy Nemetorszagban, vagy Angliaban elo magyar? A helybeli vele egyetertokkel, vagy az otthoni vele egyetertokkel? Es kulfoldikent kritizalja az uj haza kormanyat, donteseit pl, vagy amerikaikent/nemetkent/angolkent?

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-06 16:52   
2005-03-06 02:28, Pompéry Berlin:
-
Támogathatom a helyi egyesületet, ha oda kötődöm, de támogathatom az anyaországi ügyet, ha oda fűznek személyes szálak. Erre nincs és ne is legyen recept.

Ez egy ugyanolyan hipotetikus kérdés, mint annak eldöntése, hogy helyes-e, ha az erdélyi magyarság átkívánkozik M.o-ra, vagy maradjanak a helyükön, mert ellenkező esetben kivész a magyarság pl. Kalotaszegen. Nem hiszem, hogy lehetne elvi és általános álláspontra helyezkedni. Nem hiszem, hogy el lehet várni bárkitől, hogy "magasabb" nemzeti/nemzetiségi céloknak vesse alá a saját boldogulását.



Ah, hat en sem gondoltam arra, hogy itt receptklubot csinaljunk a kulfoldon elo magyarok viselkedesere es tetteinek motivacioira vonatkozoan. A kerdes tenyleg hipotetikus, de en pl pont ilyen velemenyekre voltam kivancsi. Hozzeteszem meg, hogy egyebkent is minden egyes "tett" - legyen az a kulfoldi magyarsagert, vagy az otthonhagyottakert - csak csepp a tengerben, es egyeni tetteket nyilvan senkinel nem motival, hogy en most megmentem a kalotaszegi magyarsagot, vagy felviragoztatom a bostoni magyar kulturat.



 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-06 09:24   
2005-03-06 02:41, Pompéry Berlin:
Minden gond nélkül érzem magyam egyszerre magyarnak és berlininek és nem találok ebben semmilyen ellentmondást. Az ember mindig valamihez viszonyítva definiálja önmagát.


Ha a berlini-t behelyettesitenem mondjuk nemet-svajcival, akkor gondolataid a temahoz 1:1 ben azonosak az enyemmel, jo volt olvasni ilyen formaban megfogalmazva!
_________________

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-06 02:41   
Kettőt együtt - Ambivalencia

Erre sincs definíció. Van, aki ambivalenciát érez, más nem. Csak a magam nevében tudok nyilatkozni.

30 év alatt rájöttem, hogy hála istennek nem kell eldöntenem ezt a kérdést. Minden gond nélkül érzem magyam egyszerre magyarnak és berlininek és nem találok ebben semmilyen ellentmondást. Az ember mindig valamihez viszonyítva definiálja önmagát. A németek között magyar vagyok, de itthon vagyok N.o-ban. M.o-on is magyar vagyok, de bizonyos távolsággal és nem vagyok otthon. Az idő, különösen az elmúlt 15 év annyi változást hozott, amivel nem tartottam lépést, ezért adott helyzetben idegennek érzem magam. Otthon vagyok mégis más szituációban, mert az anyanyelvemen beszélhetek, és ha viszontlátok gyerekkorból ismert, nekem kedves dolgokat, embereket, az az otthonosság érzésével tölt el. Ha látom a Plázákat, ha megint új ára van az időközben többféle villamos/metrójegynek, ha megint átkereszteltek néhány utcát és nem arra jár a busz, mint korábban, ha az újgazdagok gazdagsága messze túlszárnyalja az én jólétemet, ha televan a város vadonatúj és a berlinieknél drágább üzletekkel, éttermekkel, ha megint újabb adószabályok érvényesek, ha volt osztálytársaim, kollégáim hirtelen többet utaznak privát más kontinensekre egy évben, mint én 5 év alatt, ha a pék helyén (60 évig volt pék) hirtelen mosógépüzlet áll, ha látom az aluljárókban a tömérdek hajléktalant, ha látom a gyűlölködést a bal és a jobb között, ha az egést társadalmi átértékelődésre gondolok, ha ..., akkor nem. Összetett dolog ez .

De képzeljük el, hogy valaki 30 éve egy alföldi faluból elkerült Bp-re, ott végezte az egyetemet, megtanult 1-2 nyelvet, megházasodott, ott dolgozik, közben bejárta a világot és csak x év múlva tér vissza a szülőfalujába. Akkor ő most pesti vagy falusi és hol van otthon? Felteszi-e egyáltalán magának ezt a kérdést, okoz-e neki ez dilemmát?

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-06 02:28   
Szinte mindenben egyetértek Maryvel, csak azt nem értem, hogy miért kellene bármit is eldönteni ebben a kérdéskörben, miért kellene meghatározni, hogy mi helyes, mi nem. Az emberek önálló individuumok különböző életutakkal és ennek megfelelő különböző hozzáállással. Ha valami összeköt, az jó, de szerencsétlennek tartanám, ha egységes mércét akarnánk felállítani hazaszeretet, támogatás, haza iránti kötelesség, identitástudat ápolása, nyelv továbbadása, segítségnyújtás itt vagy ott, stb. témákban.

Megfigyelésem szerint ha az ember (külföldön élő magyar) segít - akár helybeli egyesületet, akár hazai bármit, azt elsősorban önmagáért teszi. Mert neki ez igénye, örömet okoz, hálát/elismerést vár/kap (vagy csak vár, de nem kap) érte, valamilyen sikerélményt ad. Nem a mítikus hazáért teszi, hanem belső indíttatásból önmagáért. Lehet az akció hasznos "a" hazának is, de a motiváció mindig az önmegvalósítás. Ez, bevallom, nagyon prózaian hangzik, de pszichológiai tény. Ez a családon belül is igaz. azért adom tovább a nyelvet, mert az nekem kedves, mert azon tudom magam legjobban megértetni, mert szeretnék a gyerekemmel is ezen a nyelven komunikálni, mert a nekem kedves irodalmi élményeket meg szeretném vele osztani. És mert ebben eredményes voltam, ez sikerélménnyel gazdagít. (Gyerekemet is.) Ilyen egyszerű. Az összes többi fellengzős sallang.

Namost azt megszabni, hogy ez az önmegvalósítás (sikerélményszerzés) hogyan helyes, ez lehetetlen. Amikor ma este megálltam egy láthatólag bizonytalanul ténfergő magyar teherautó mellett az útkereszteződésben és megkérdeztem a sofőrtől magyarul, hogy segíthetek-e, akkor nyilván a magyar vénám szólalt meg, de a motivációm holtbiztosan nem az imaginárius hazaszeretet volt. Átéreztem a helyzetét egy idegen városban és nem tagadom, gyarló ember lévén kíváncsi voltam az arcára, amikor váratlanul az anyanyelvén kap segítséget. Szó sincs itt fennkölt hazaszeretetről.

Amikor támogatom valamilyen programban a berlini magyar egyesületet/Magyar Házat, stb., akkor sem az a cél vezényel, hogy helyesen erősítek itt valamit, hanem kedvem van a dologhoz. És amikor nincs, akkor nem érzem, hogy cserben hagytam volna a nemzetet. Érzek segítőkészséget XY iránt Bp-en/Hegyalján, de eszembe nem jutna segíteni ugyanott egy pökhendi újgazdagnak, ha az antipatikus. Támogathatom a helyi egyesületet, ha oda kötődöm, de támogathatom az anyaországi ügyet, ha oda fűznek személyes szálak. Erre nincs és ne is legyen recept.

Ez egy ugyanolyan hipotetikus kérdés, mint annak eldöntése, hogy helyes-e, ha az erdélyi magyarság átkívánkozik M.o-ra, vagy maradjanak a helyükön, mert ellenkező esetben kivész a magyarság pl. Kalotaszegen. Nem hiszem, hogy lehetne elvi és általános álláspontra helyezkedni. Nem hiszem, hogy el lehet várni bárkitől, hogy "magasabb" nemzeti/nemzetiségi céloknak vesse alá a saját boldogulását.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-05 22:49   
2005-03-05 20:22, rigojanos:
-
"Ah, de errol van szo, HA kapcsolatban akarnak maradni."

Igen, azt is meg lehet kérdöjelezni, hogy akar-e mindenki kapcsolatban állni honfitársaival? A gyakorlat azt mutatja, hogy nem mindig. Ez általában negatív tapasztalatokon alapszik, vagy túl nagy buzgalmon, az új hazában integrálódni. De itt bejön a képbe a klasszikus magyar széthúzás is.

"Tulajdonkeppen valamilyen szinten erdekes dolog, hogy ugyan tiszteletben tartjuk mindenki motivaciojat a kulfoldre koltozesenel, es biztatunk mindenkit, hogy nyugodtan erezze magat annak, aminek akarja, es hivja hazajanak azt a helyet, amelyiket akarja, megis kotelessegkent tartjuk szamon a magyar identitas megorzeset. Legyen az a nyelv, vagya kultura barmely resz, az otthoni kapcsolatok fenntartasa es apolasa, stb."

Ez az ambivalencia átszövi lényegében minden külföldre szakadt magyar életét. Még néhány évtizeddel ezelött nem tolerálták annyira a szabad akaratból való eltávozást a szülöföldröl, isten bocsá', még a hazaáruló szó is sokszor elhangzott. Az utóbbi idöben nagyobb ugyan a tolerancia, elfogadott lett az individualizmus, hogy mindenki maga választ magának sorsot, életformát, boldogulást, hazát. A másik oldalon a mai napig megmaradt a kötelezettség a nyelvvel, a kultúrával (söt, a mentalitással, a magyar konyhával, önkényes humorral, önsajnálattal stb.) szemben. Hogy ez miért van így és jó-e vagy rossz, segít-e vagy akadályoz az elörejutásban, a mindennapi életben - erröl regényeket lehetne írni és a vélemények bizonyára eltéröek. Én úgy látom, hogy ez az egyedüli közös dolog, ami a magyarokat összefogja: az elkötelezettség érzése.

"Valoban lehet a kettot egyutt?"

Hát, mi mindenesetre megpróbáljuk.

" Vagy ilyenkor az ember automatikusan ellentetben all onmagaval, mikor olyan kerdesekre kell valaszolnia, hogy hol a hazaja, a csaladja, a lojalitasa, mi a nyelve, a leszarmazottait minek nemzet kepviseloinek tartja, stb?"

Igen, pontosan ezek a mi, nyugaton élö magyarok problémái. A két párhuzamos élet, amit élünk, néha kollíziókat idéz elö és megkérdöjelezzük önmagunk identitátását. De én ezt jónak, produktívnak tartom és semmi esetre sem egy oknak, hogy eleresszük magunkat és állandó önsajnálattal és önalízissel töltsük el napjainkat.

A fórum több témakörében szó esik ezekröl a dolgokról és a leszürt következtetésem az, hogy tagjaink nagy része lojális állampolgára választott hazájának. Nagyrészünk szereti a helyet, ahol él, tiszteli és szereti az embereket, akikkel együtt él. Viszont kb. 100 %-unk lojalitást érez a magyar nemzet, a magyar nyelv, hagyományok és kultúra iránt is. Kb. 100 %-unk vallja magát magyarnak (javítsatok ki, ha találtatok mást is.) Egyenes következtetés: a kettö jól megfér egymás mellett, ha néha identitászavarhoz is vezet (föleg, ha kollízió keletkezik a két "haza" ellentétei révén - lásd pl. iraki háború).

Summa-summarum: a magyarságot levetni nem könnyü és majd' senkinek sem akaródzik. Jól van ez így, de miért? Én sem tudom.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-05 20:22   
2005-03-05 10:28, Mary:
-
Szerintem alapvetöen fontos, hogy a külföldi magyarok saját egyesületeiket (ha van ilyen) támogassák. A magyar vonatkozású ügyeket is, pl. ismeretterjesztés formájában, rendezvények látogatásában, kulturális egyesületek létrehozásában stb. Ez létszükségletü lehet sokunknak, akik külföldön élnek, ha kapcsolatban akarnak maradni a magyar kultúrával és honfitársakkal.


Ah, de errol van szo, HA kapcsolatban akarnak maradni. Tulajdonkeppen valamilyen szinten erdekes dolog, hogy ugyan tiszteletben tartjuk mindenki motivaciojat a kulfoldre koltozesenel, es biztatunk mindenkit, hogy nyugodtan erezze magat annak, aminek akarja, es hivja hazajanak azt a helyet, amelyiket akarja, megis kotelessegkent tartjuk szamon a magyar identitas megorzeset. Legyen az a nyelv, vagya kultura barmely resz, az otthoni kapcsolatok fenntartasa es apolasa, stb.

Valoban lehet a kettot egyutt? Vagy ilyenkor az ember automatikusan ellentetben all onmagaval, mikor olyan kerdesekre kell valaszolnia, hogy hol a hazaja, a csaladja, a lojalitasa, mi a nyelve, a leszarmazottait minek nemzet kepviseloinek tartja, stb?

A probléma az, hogy ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy "mit teszel a hazáért?", ebben már benne van általában az értékelés is. Ha a nyugati magyar iskolát, egyesületet, müvészt támogatod, akkor lényegében önmagadat támogatod és nem a hazát.

En is pontosan igy erzem, ahogy az utolso mondatodban irtad, hogy minden ilyen jellegu megnyilvanulas tulajdonkeppen a sajat identitasunk fenntartasat, vagy szandekos elhanyagolasat reprezentalja.


 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-05 20:10   
2005-03-05 01:09, Pompéry Berlin:
-
Azt hiszem, 1-1 adott döntés nem ilyen elméleti töprengés után születik, ennél sokal egyszerűbb, közvetlenebb mechanizmus alapján.

En sem felteteleztem, hogy onvizsgalatot tart mindenki, mielott segit mason, de en most Mary irasabol kiindulva kerdeztem, hogy vajon melyikre mondhatjuk ra es miert, hogy fontosabb, vagyis inkabb kotelesseg (vagy van ilyen kotelesseg egyaltalan?)?


 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-05 11:31   
2005-03-05 08:23, adalbert25:
-
Sokakkal osztod a sorsot es a sebeket.Ne is akarj valahova pontosan beilleni, odatartozni!Legyenek a te kategoriaid emelkedettebbek, vagyis a te titkod, ki vagy, kinek erzed magad! A nyelv, a kultura, amit gyerekkent megelünk vegigkiser egy eleten at, abbol nem bujhatunk ki,megved es biztonsagot ad. Amit hozza szereztel, az tovabb gazdagit elettapasztalattal, bölcsesseggel. A sebeket el nem felejted sem te, sem a többiek, ezek megovhatnak attol, hogy reszt vegyel kegyetlen ostobasagokban. Sok sikert az önmagad felfedezeseben es megtalalasaban!

_________________

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-05 10:28   
2005-03-04 21:56, rigojanos:

Kedves Rigó!

Szerintem alapvetöen fontos, hogy a külföldi magyarok saját egyesületeiket (ha van ilyen) támogassák. A magyar vonatkozású ügyeket is, pl. ismeretterjesztés formájában, rendezvények látogatásában, kulturális egyesületek létrehozásában stb. Ez létszükségletü lehet sokunknak, akik külföldön élnek, ha kapcsolatban akarnak maradni a magyar kultúrával és honfitársakkal.


"Fontosabb-e az uj hazaban elo magyarokat tamogatni (legyenek azok muveszek, magyar iskolak, esemenyek, raszorulok, stb.), mint a Magyarorszagon elo segitsegre szorulok szamara adakozni, illetve azoknak segitseget nyujtani?"

Hm, fogas kérdés, azért, mert az elsö inkább kulturális, másik inkább szociális jellegü. Azt hiszem, mindkét rész segítségre szorul és az ember a helyzetböl adódóan hol egyik, hol a másik oldalt támogatja. Sok ember szelektíve támogat: segíti otthon maradott, esetleg gyengébb anyagi helyzetben lévö családtagjait, de más irányban nem hajlandó segíteni. És viceversa. Olyannal is találkoztam, aki szívvel-lélekkel támogatja a külhöni magyar egyesületet, de nem találja se fontosnak, se szükségesnek, az otthoniakat támogatni (különféle okokból).

A probléma az, hogy ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy "mit teszel a hazáért?", ebben már benne van általában az értékelés is. Ha a nyugati magyar iskolát, egyesületet, müvészt támogatod, akkor lényegében önmagadat támogatod és nem a hazát. A végsö következtetés legalábbis ez. Ha a dolgot viszont megfordítom, a hazának is jót tesz, ha nyelve, kultúrája külföldön is érvényesül és az elkövetkezö nyugati magyar generációknál is megmarad a kötödés a nyelvhez meg általában Magyarországhoz.

Azt hiszem, kérdésedre nincs egyértelmü válasz.

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó