2020. január 19. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Nyugati magyar - magyar magyar kapcsolatok (Hol vagyunk otthon?)
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 következő lap )
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-23 10:27   
2005-01-29 00:39, Grace:
-
Apám lakott régen az Affolternstrassén, én a Wehntalerstrassén ahol elágazik az Affolternstrasse, fent a domboldalon két utca között. Danczkayhoz én is jártam röviden, késöbb inkább a Dr. Bartokhoz, az közelebb is volt nekem. Gondolom azota a régi fogorvosom Kozma Otto is nyugdijas lehet, habár akkor 30 körüli fiatalember volt.

Ott a Wehntalerstrassei patikában is volt egy nagyon kedves magyar patikus hölgy de ö aztán férjhez ment és leköltöztek német férjével a Welschlandba.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-23 10:07   
Kedves Gondolkodó

Van sok igazság abban, amit írtál, de...

amikor az ember külföldre költözik, általában vaktában ugrik az ismeretlenbe. Kevesen vannak, akik többszöri kinttartózkodás után mérlegelnek és tudatosan döntenek, ők nem is siránkoznak.
A külföldön élés első éveiben még nem is tudod, hová érkeztél, nem ismered a nyelvet, a szokásokat, az embereket. Kezdetben minden szebbnek, jobbnak tűnik, mint az elhagyott hazában, különösen ha valamilyen ok miatt sietve kellett távoznod.
Aztán ahogy egyre jobban megismerkedsz új hazáddal, úgy jössz rá, hogy mik a visszásságok, az elhagyott hazában történtekből pedig kezdesz csak a szépre, jóra emlékezni. De olyankor már általában késő. Fölégettél magad mögött mindent, régi hazádban nincs se lakás- se munkalehetőséged, kapcsolataid nagy része megszakadt, elmúltál 40, 50 nincsenek munkaéveid, sem reményed a nyugdíjra, tehát tetszik-nem tetszik , maradnod kell. Legalább addig, míg új hazádban el nem éred a nyugdíjkorhatárt.
Abban igazad van, hogy fölösleges az önsajnálat, a siránkozás, hiszen anyagilag jobban élünk az átlagos hazai polgárnál, de nem csak kenyérrel él az ember.
Szeretném egyben vissza is dobni a labdát, az otthon élőknek sem kellene siránkozni és sajnáltatni magukat, hiszen a te elméleted szerint az ő maradásuk is döntés. Sokan anyagilag ugyan hátrább vannak a külföldön élőknél, de családi és baráti kapcsolatokban, magyar kultúrálódási lehetőségekben, egyéb pénzzel nem mérhető viszonylatokban gazdagabbak.
Egyébként a szomszéd rétje mindig zöldebb.....és az ember már olyan, mindig arra vágyik, ami nincs.
Én személy szerint nem szoktam sikánkozni, panaszkodni, csak a "de jó neked" kezdetű szövegekre válaszolva megemlítem, hogy ez az élet sem fenékig tejfel.

_________________
poe

 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-23 09:51   
2005-02-23 07:52, Gondolkodó:

Kedves Gondolkodó, megkéredezhetlek, hogy éltél-e már huzamosabb ideig (mondjuk évekig) külföldön?

 
 Gondolkodó  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-23 07:52   
Helo mindenkinek!

Minden embernek van saját értékrendje, gondolkodásmódja, elvei és az emberi élet döntések sorozatából áll.

Ezeket a döntéseket mindig a döntés pillanatában meglévő aktuális értékrend szerint hozzék meg az emberek.

Tehát, ha választani kell A-, B-, és C dolog között -legyenek ezek bármilyen természetűek - az egyén mindig a számára legfontosabbat választja, még akkor is, ha esetleg mással magyarázza a döntését.

Az idegen hon választása is ilyen döntés, még akkor is, ha szívfacsaróak a külhonban élők történetei a honvággyal, a hazával, az otthonnal, a nemzettel kapcsolatosan.

Lehet persze azt mondani, hogy nincs lehetőségem a változtatásra, de az is egy döntés, ha nem változtat valaki.

Általában az a véleményem, és e szerint cselekszem, hogy nem siránkozni kell, hanem meghatározni a célokat és eldönteni, hogy meg is valósítom.

A siránkozás álságos és hamis, csak a önsajnálatra, sajnáltatásra jó, pedig az ember nem sajnálatra született.

Ne fájjon a szívetek Magyarországért, a hazáért, az otthonért, hanem ha tényleg ez a legfontosabb nektek, hozzátok meg az értékrendetek szerinti legfontosabb érték érdekében a döntéseiteket és gyertek haza és érezzétek magatokat igazán otthon a szülőföldeteken - és tegyetek az országért, hiszen ez a hazátok.

G

 
 paquito  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-18 13:55   
2005-02-17 18:40, Ibolya:

-

Ibolya, nagyon egyutt erzek veled. En Londonban elek mar 3 eve es sajnos ahogyan a dolgok allnak, mar itt is maradok. Szeretek itt elni, de ez meg nem igazan az otthonom. Magyarorszag pedig mar nem. Es amikor hazautazom a szuleimhez es ismeros tajakra erek, nekem is bizony osszeszorul a szivem es kicsordul a konnyem. Ezt igazan csak az ertheti meg aki hasonloan elszakadt otthonrol. Es nagyon talalo amit irtal: "Nekem nincs hazám, csak szülőföldem és nemzetiségem."

 
 manoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-18 08:48   
Nekem a hazám Magyarország, hiszen itt születtem, itt tettem meg az elsö lépéseket, itt mondtam ki az elsö szavakat, itt volt az elsö szerelmem, itt ismertem meg a természetet. Ès ez a haza az enyém. Az otthonom Ausztria, itt dolgozom, itt élek, itt van a családom, itt is jól érzem magam. Ez is az enyém. De nekem haza csak egy van.
 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-18 00:36   
Ez egy nagyon fogas kérdés. Lehet egy frappáns fordulatban összefoglalni, miszerint ott van a hazám, de itt vagyok itthon. Másrészt megér egy hosszabb írást is, miért nem érzi magát otthon valaki a hazájában néhány évtized elteltével. És mindez menekülési kényszer, politikai üldöztetés, kisebbségi lét, egyéb korábbi rossz emlékek nélkül.
 
 manoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-17 20:54   
Kedves Ibolya, ne legyél elkeseredve! Minden a Tiéd, a hegyek a völgyek, a patakok, a folyók. Az emlékeidet nem lehet elvenni. És bármikor, ha hazamész, teleszívhatod Magad a Te levegöddel. És ez így is jó. Mert ez a Te levegöd, a Te fáidnak, virágaidnak, folyóidnak, hegyeidnek az illatával. Ez mindig a Tiéd marad.
 
 Ibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-17 18:40   
Hol vagyunk otthon?, Jó kérdés. Sem itt sem ott, sem amott. Amiota a férjemmel együtt vagyunnk, mondhatom hogy itt, Németországban.
Viszont, be kell valjam hogy mikor "haza" utazom, csak akkor érzékenyülök el mikor beérkezek Brassóban és megtekintem a "hegyeimet", könyes lesz a szemen. Sajnos ez már nem az enyém (nem a miénk), már itt sem vagyok "itthon". Gondolom hogy más elszakadott Erdélyi is hasonlo képpen érez mind én.

Image hosted by Photobucket.com Image hosted by Photobucket.com
_________________
Nekem nincs hazám, csak szülőföldem és nemzetiségem

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-17 15:03   
2004-05-15 21:22, Toeby:
-
Ezekkel a szavakkal csak azt akartam mondani, hogy a német és magyar fiatal gondja esetleg hasonló, de abszolut eltérö szinten van.

Ez igy van sot ez igaz minden mas orszagban elo fiatalra is. Van, ahol abszolut elvarhato, hogy egy egyetemi diploma pl nemcsak allast, de tobb mint valoszinu meg minimal fizetessel is garantalja, hogy az ember el tud koltozni otthonrol, lesz sajat autoja, (es felteve, hogy az egyetem alatt nem verte magat adossagokba a felvett kolcsonok miatt), nem fog raszorulnie a szuleire annyira, amennyire sok magyar fiatal.

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-30 18:37   
2005-01-30 18:32, manoka:

Akkor Te is onnan hazamész és otthonról ujra vissza az otthonodba
Mi is igy csináljuk már majdnem fél évszázad óta!

 
 manoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-30 18:32   
Érdekes kérdés, hogy hol vagyunk otthon. Nekem Magyarország a hazám, és mindig az is marad, annak ellenére, hogy Ausztriában vagyok otthon.
 
 Grace  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-29 00:39   
Schaffhauserstrassenál. Magyar orvosok között ismertem a Dr. Bartokot és a Dr. Danczkayt, akiknek saját praxisuk volt.
::::::::::::::::::::::::
Egy kis hiradas..Dr. Bartok nyugdijban van
mar..Dr. Danczkay pedig ha jol emlekszem
1988 vagy 89-ben halalos balesetet szenvedett a felesegevel Becsben. En hozza jartam mert a közelben lakom ZH-Afforternba.
Ekkor Zeley Evi vette at a prakszisat..nagyon aranyos teremtes.

 
 Toeby  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-15 21:22   
2004-05-15 19:18, Tessényi Györgyi:

Kedves Györgyi!

Ugyan már emlitettem más témákban, de talán nem ilyen értelemben, ezért irok itt most néhány sort.

Ha jól veszem ki szavaidból, hasonló felfogással viszonyolunk szülöhazánkhoz. Amikor 13 év után elöször mehettünk haza, már gyermekeinket is vihettük magunkkal, akik akkor még nem egészen, de kezdték megérteni ott a környezetüket, ami elsösorban a nagyszülök, unokatestvérek, s csak a dolgok jó oldalai voltak. Azt hiszem odáig nem is jutottak el egy-két eset kivételével, hogy valamilyen negativ dologgal is megismerkedjenek. Az, hogy sok minden egyszerübb volt, nem volt minden "megfésülve", mint a Svájcban, itt Németországban, de nem felejthetem ki a többieket sem, nehogy megsértödjenek, az persze feltünt nekik is, de ugyanakkor egy bizonyos fejlödés is, amit még nem a 90-es évekre vonatkoztatok, hanem látható volt már a 80-as évek közepén is.

Ma már felnöttek, s tudják, hogy az az élet szebb oldala volt, a tanulmányok után jött a munka, ha valódi családalapitásról ugyan még mindig nem beszélhetek, de most már keményebb nekik is minden. Szivesen emlékeznek vissza az ott töltött idökre, vagy azokra, amikor látogatóink voltak itt otthonról.

Nem vicc, de pl. több idöt töltöttünk mi a nagyszülökkel el együtt, mint ök az azonos városban lakó másik gyerekeikkel vagy unokáikkal.

Sokan negativan fogják fel, ha a száraz tényeket soroljuk fel, ha nem lelkesedünk azokért a dolgokért, ami ott új, különleges, de nekünk valójában természetes. Ebben már nagyon elütöttünk gyermekeinktöl is, mert ök spontán tudtak mindennek örülni, mindegy volt, hogy hol élték át. Pl. nekik nagyon tetszettek a nekünk joformán semmit fel sem kináló régi ABC-ék. A strandon sem érdekelte öket, hogy nincs vizforgató, s hogy a lángosért nem egy esetben nemcsak hosszu perceket, hanem volt, hogy egy órát is sorba álltunk.

Erröl persze még nagy legendákat lehetne mesélni, de amit még talán ebben a viszonyban fontosnak tartok, hogy mint felnöttek, miként itélik meg a helyzetüket. Ha nehéz jövöröl beszélnek, gondjaik vannak, azok csak mind az itteni környezetükre vonatkozik. Még véletlenül sem emlitenék meg, milyen jó lenne Magyarországon, mert azt elöször is csak szüleik hazájának tekintik, másrészt utolérte öket is a valóság, mert elég sok információt kap az ember mindenütt a médiákon keresztül. Nem tartom viszont rendkivülinek, hogy voltak olyanok, akik ott próbálták meg a szerencséjüket, s meg is találták.

Más az is, amikor "fél vöm" csinál problémát a jövöjéböl. Ezek a jelenlegi gazdasági, szociális témák ugyan nagy káoszról tanuskodnak, de még egy minimális gazdasági fejlödés vagy a szociális leépitések sem jelentik azonnal azt, hogy mindentöl, amit eddig felépitettünk vagy kivivtuk magunknak, attól máról holnapra elesünk.

Nem fogjuk leépiteni modern repülötereinket, nem fognak megszünni az ICE-k, vagy adjuk el modern villamosainkat, s hozzuk elö valahonnan a kocsiszinböl az 50 éveseket. Az autópályákat sem épitjük vissza két sávos utakra, autót is fogung továbbra is venni, többé kevésbé a nyaralásról sem mondunk le. Jólétünket tkp. a közösségnek köszönhetjük, s amit megteremtettünk, hacsak nem omlik össze a világ, nem vész el olyan hamar.

Ezekkel a szavakkal csak azt akartam mondani, hogy a német és magyar fiatal gondja esetleg hasonló, de abszolut eltérö szinten van. Egyénileg lehetnek több hasonlatosságok, de a közösségben, amit az egyén élvez, évtizetedek rejtödhetnek. Azt hiszem az ICE-ék példája (Svájcban hasonló vonatokat láttam, de nem a Siemenstöl, hanem azok Bombardier-k voltak) megmagyaráz mindent. Ameddig pl. a magyar vasuti közlekedésben ugyanaz foglalkoztatná a MÁV-ot, mint itt a Német Vasutat, addig még mindig 30-40 évnek el kell múlnia, de eddig is már elmult 15. Nem olyan egyszerü egy országot Hollandia szintjére hozni, mint ahogy kijelentették. Nem lehet egy átlag évet meghatározni, hogy mikorra lehet az lehetséges. Van ami gyorsabban megy, talán néhány év alatt, de van, amihez évtizedek is kevésnek bizonyulnak. Pl. egy várost minden tekintetben magas szintre hozni, infrastruktura, lakásviszonyok, stb. még 100 évet is igénybe vehet. Legjobb példa erre a kibombázott német városok, ahol még majdnem 60 év után is sok tenni való van, holott az eddigi léptek bizonyára nem hasonlithatók össze a "sztálinista korszakokkal".

Ezzel nem a reményeket szeretném lerombolni, csak fékezem a túlzott optimizmust, a "terülj, terülj, asztalkámat", amit sok esetben meg lehet figyelni. Az, hogy végül is mindkét oldalt miképp lehet megitélni, véleményem szerint arra sem egy otthoni, sem egy itt született magyar, de német vagy svájzi sem képes, mert eleve más poziciókból indulnak ki.

Ha túl hosszúra is sikerült, de annak ellenére is kellemes hétvégét kivánok!

Toeby

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-15 21:00   
Kedves Györgyi,

nekem rosszmáju anyosom azt mondta mikor kezdetben honvágyam volt itt Kaliforniában Svájc után, hogy sose fogom itt megszokni! Nem jártam állandoan Svájcba, volt egy idö amikor Mauiba mentünk inkább nyaralni, a 90-es években. Mikor 3 éve ujra mentem Svájcba és láttam a sok változást realizáltam, hogy már nem élnék ott, itt jobb!

Magyarországra nem igen volt honvágyam habár sokáig nem tudtam menni utlevél nehézség miatt, innen mentem elöször felnötten, 1981-ben, akkor alig vártam hogy beszálljak a Zürichbe repülö gépbe (igen, akkor még imádtam Svájcot) de mások jobban tolongtak! A második utam a közben felszabadult Magyarországra pár évre volt de akkor sem vonzott engem az ottani élet.

Nagyon sok ismeröstöl hallottam hogy honvágya van és szivesen visszajönne, ha tudna, anyosom is azok közé tartozott aki megbánta és vissza akart jönni Kaliforniába.

Igazad van hogy más ott látogatoban lenni és ott élni, az minden országra stimmel. A szép emlékeim Svájcra megmaradnak, azt senki se tudja elvenni tölem, de az igazi hazám Kalifornia lett.

Férjem márciusban volt otthon Budapesten, ö ott született és nött fel, felnött korában menekült el, csalodottan jött vissza. Persze ö testvéreit és rokonait akarta látni és a még élö volt osztálytársait.

Szeretettel üdvözöllek,


 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-15 19:18   
2004-05-04 12:27, Theodóra:
-
Kedves Theodora,
nagyon màs dolog valahol élni és màs egy kis idöt eltölteni,akkor is ha azt nagyon szép magyarsàggal hazàdnak mondod!
Neked, ha itt születtél, ahol én 36 éve vagyok, egész màs tapasztalataid vannak a mindennapokrol, mint ahogy az dràga hazànkban élnéd meg. Az ügyek intézéséröl,a bürokràciàrol, egy munka kivitelezéséröl stb.
Ezen, ha nem tart csak rövid ideig, lehet mosolyogni, megértéssel lenni, de ha tartosan kell kibirni, màr màsképp làtnàd.
Itt megtanultad a jogaidat, M.o.-on ha igazad is van,nem hasznàl semmit, ha harcolsz érte, csak a pénzed költöd hiàba...
A szervezetlenség és fejetlenség meg mindenütt észbonto, nem a pénzen mulna vàltoztatni, hanem csak kicsit utàna kéne gondolni és akkor az emberi méltosàg nem lenne semmibe véve!
Azért hazajàrok, baràti köröm és csalàdom miatt, de hazaköltözni nem fogok, akkor sem, ha Svàjc jövöje sem néz ki rozsàsan, ahogy ezt emlited.
Üdvözlettel
Györgyi

 
 Theodóra  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-04 12:27   
Én végülis mindig azt mondom hogy Zürich az otthonom de Magyarország a hazám! Úgy is hogy én itt születtem és 7 évesen mehettem elöször haza, mert a szüleim nem kaptak elöbb útlevelet. De most már 11 éve járok sürün magyarországra és nekem szinte nincs jobb érzés mint beülni a kocsiba, bedobni valamien magyar zenét (lehet az ákos is ) és látni a magyar tájat elöttem, föleg hogy annyira külömbözik a svájcitol!

Szivesen költöznék valamikor vissza de az persza attol függ hogy anyagilag letudom biztosítani magamat. Mondjuk ha így megy tovább akkor Svájc sem lessz valami anyagilag biztos ország!

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-22 13:15   
en evente töbször vagyok aban a szerncses helyzetben hogy mondhatom othonrol haza jöttem, szerintem ez egy nagyon jo dolog több orszagban othon lenni.

 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-21 22:14   
Olyan szép és gazdag ez a magyar nyelv ... amikor Magyarországról visszajövünk ide és felhívom a hazaiakat, mindig ezt mondom: szerencsésen megérkeztünk otthonról itthonra.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-21 00:41   
Nekem is nehez azt mondani, hogy ide "haza jovok," mikor Magyarorszagrol visszajovok. De ettol fuggetlenul hianyzik azert sokminden innen, ha otthon vagyok. De meg mindig nem tartom ezt itt az otthonomnak. Lehet, hogy nem is fogom soha.
 
 Cunibaba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-02-18 11:23   
Hello! Hozzà szolok én is és elmondom a véleményem.
Mint màr irtam màs topikban 12éve élek belgiumban és elötte pedig romàniai magyar voltam.
Igy 12éve sem voltam igazàn otthon és többnyire ez az oka annak hogy ma itt vagyok.
Ennek ellenére mikor a nagyvakàcio ideje eljön (férjem tanàr igy csak akkor tudunk elutazni) alig vàrom màr, hogy "haza" menjünk. Nappokkal elötte tervezgetem hogy lesz mint lesz. Aztàn eljön a nagy nap és nekivàgunk az 1800 kilométernek. Érdekes modon mikor àtlépjük az Osztràk-Magyar hatàrt abban a pillanatban én otthon érzem magamat. Addig izgatott vagyok utànna màr mindeggy mennyi idö alatt csinàljuk meg azt a kb. 600 km-ert ami még hàtra van.
Aztàn 2-3 hét utàn (romàniàban) màr nem birom tovàbb és nekem van menökém. A férjem (aki belga) az még mindig jol érzi magàt és szivesen maradna még 1-2 hetet de nekem van elegem. Elegem van belöle hogy semmi sem vàlltozott ott 12év alatt (vagy még roszabb mint volt),hogy annyira nagy lett a korupcio, hogy a fiatalsàg màr hirtelen akar meggazdagodni de a munkàt nem nagyon fogja a foguk, minden csak "biznic",hogy semmit sem vàltozott az otthoni felfogàs (vagy lehet hogy az enyém vàltozott nagyot??) . Igy elindulunk "haza". Igaz még néhàny kellemes napot töltünk a baràtainknàl Debrecenben és az uton hazafelé. De ujra otthon érzem magamat mikor àtlépjük a Német-Belga hatàrt(!!!)az elkövetkezö 9-10 honapra. S tavaszal màr ujra azon gondolkozom milyen is lesz mikor a nyàron "hazamegyünk"!

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-04 14:02   
2003-01-04 13:09, Fredi:

Kedves Fredi, nincs mit hozzáfűznöm, teljes mértékben egyetértek veled.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-04 13:09   
Kedves Maya !
Érdekes gondolatot vetettél fel és azt hiszem igazad van, több helyen is otthon érezhetjük magunkat. Némi cinizmussal azt szoktam mondani, hogy kivéve a korházat, a rendőrséget, a hadsereget, meg a börtönt én mindenütt otthon érzem magam. Persze egészen másképp áll a dolog a hazával. Haza csak egy van és az nem feltétlen ugyanaz mint az a darabka föld ahól születtünk.

Üdv. Frédi

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-03 14:00   
Hol vagyunk otthon? Ahol otthon érezzük magunkat. Az én értelmezésemben ez akár több hely is lehet.
 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-29 12:16   
kenguru üzenete:


szóval azt mondjátok, hogy: nem tudom itt vagyok-e otthon, vagy OTT vagyok itthon?
Érdekes.
Nekem mint kengurunak, semmi gondom. ITT is, ott is otthon vagyok. És elöször magyar azután kenguru.
Miért fontos ez? Mert magtanultam valamit:
a magyar, ne ugráljon... a kengurként való ugrálás, meg egyszerüen megkövetelt.
Valahogy igy...

egy magyar kenguru

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 17:15   
andi_usa:
-
Szia

Neked is valaszolok a Svajc topikban, gäll?

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 17:10   
Szia Ferencz Zsuzsanna
-
Zsuzsa! Valaszom a "Svajc" topikban

eZ

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 16:39   
Kellemes jo estét, ecet,

Köszönöm az informáciot, meglátjuk, az itteni Amazon megtudja-e szerezni nekem, 8 hetet adtam nekik erre.

Gödrös Mátyást nem ismerem, én Kozma Ottohoz jártam elöbb, késöbb egy másik, idösebbhez akinek egy fiatal magyar forgorvosnö helyettese volt, aki engem kezelt, de érdekes, elfelejtettem a nevét, ott volt közel az ügyvédi praxishoz a Schaffhauserstrassenál. Magyar orvosok között ismertem a Dr. Bartokot és a Dr. Danczkayt, akiknek saját praxisuk volt.

Köszönöm a Tagi linket is, sajnos nem engedett teljes cikket olvasni, kijött mindig egy kitöltendö tábla Passwort miatt. Dr. Bilkei megölte nejét??

Andrea

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 12:45   
Szia, Ecet!
Én ismerem, nagyon kedvelem. Miért beszélsz múltidŐben róla?
Nem tudnád rávenni, hogy beálljon közénk?

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 12:21   

Kellemes jonapot andi_usa

Sajna se a Pintér se a Gödrös Matyi (Das ganze Matterhorn) könyv mar nem kaphato. *Kiarusitva*

Gödrös Matyast a zürichi fogorvost nem ismerted?

üdv. eZ



 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó