2020. január 21. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Miért fontos nekünk magyar kötődésünk? - Magyarnak lenni - Magyarkodni?
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 következő lap )
 pesti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-06 22:52   
Kűlönös dolog az anyanyelv,még inkább a magyarságtudatnak az ápolása.3 fiam van mind közgazdászok, foglalkozásuk és házasságuk miatt sehol egy magyar szót nem hallanak,de nem is ejtenek ki a szájukon.A nagyobbik olyan munkahelyen kezdett el előszőr dolgozni,évekkel ezelőtt, ahol időnként az ügyfelekkel telefonon kellett beszélnie, néha magyarokkal, akikkel többre ment a magyar tudásával, mint az angollal,mert meglepte az űgyfeleket, amint magyarra fordúlt a beszélgetés.Mind a két idősebbik volt otthon meglepően gyorsan sajátítoták el a magyart,de manapság megint törik és ritkán használják.De ők mindenütt magyarok, csak angolúl beszélnek,mintha ez a világon a legtermészetesebb volna.
 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-06 22:31   
Kedves Mary,

a magyarkodás értelmét megtalálhatja mindenki a magyar értelmező szótárakban, így pl. a Magyar értelmező kéziszótárban, ahol a szó következő jelentését olvashatjuk:
fn. (mármint, hogy főnév) pejor (azaz pejorativ) Az a tény, hogy valaki magyarságát fitogtatja.
Jól érezted egyértelműen negatív fogalom. Valaki legyen magyar, vállalja azt, de ne melldöngetéssel hívja fel a figyelemet magára és nemzetére, hanem pozitív tetteivel, kulturált viselkedésével, stb.
A román kattonaságnál senki nem engedhette meg magának, hogy magyarkodjon, a magyaroknak mégis jó hírűk lehetett, mert abban az időben nagyon sok raktáros és szakács volt magyar - nyilván mert legalább három jó tulajdonságuk volt: nem loptak, tiszták voltak és jól tudtak főzni.
Egyébként a magyarkodásnál már csak a nagy-magyarkodás rosszabb, úgy érzem a hozzászólók között vannak erre hajlamosak is.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-06 20:59   
Kedves Szkyta, kedves Hunor,

a "magyarkodás" szóra én sem tudok definíciót, de nagyon negatívnak érzem a szót, mert többek között ilyen emberi megnyilvánulások jutnak eszembe:

- "én ezt a munkát nem csinálom, elvégre magyar vagyok!"
- az a melldöngetö tézis, hogy a magyar "elöbbrevaló", ill. a ranglétrán fennebb álló nép, mint mások.
- nálunk bátrabb senki sincs, egy nép sem szenvedett ennyit, mint mi, egyikkel sem történt ennyi igazságtalanság, mint velünk.

Kapásból ennyi jut eszembe, de van több ilyen "gyöngyszeme" a magyar mentalitásnak. Ezt nevezem magyarkodásnak. Ha valaki pl. népmüvészettel foglalkozik, az egy egészen más tál tészta - legalábbis az én szememben. A magyarságunkat ápolni - nyelvet, kultúrát, népmüvészetet, konyhát, irodalmat stb. - szerintem "magyarnak lenni". Viszont minden, ami túlzás, ami más népek történelmét, kultúráját lekicsinyíti, lebecsméreli, hogy a maga magyarságát fitogtassa, elötérbe helyezze és föleg a többi fölé - nos ez az én szememben "magyarkodás".

Tudom, ez még mindig nem definíció, csak sebtében leírt gondolatok. Nem tudom, mások hogy érzik, hogy élik meg ezt.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-06 20:45   
2005-04-01 19:27, kmelinda:
-

Huuu, bocs, ezt lekestuk mar.

De elmondod, hogy mikeppen zajlott a bemutato, mirol esett szo?

Hunor

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-06 20:44   
2005-04-06 19:03, szkyta:
-

"Több hozzászólást végigolvastam, azt hittem, meg fogom tudni, mi az, hogy "magyarkodás". Sajnos, nem tudtam meg, s ennek tán az az oka, hogy a fogalomnak - bár szinte minden nap halljuk az médiából - nincs definíciója, mert nem is lehet!"

Az egy dolog, hogy mit irnak mashol, attol meg meghatarozhato, hogy mit ertunk mi alatta, illetve ertunk-e egyaltalan valamit.

En ertettem, megismetlem, ime:

"En a magyarkodas negativ ertelme alatt az egyszeruen melldongeto, masokat hatterbe szorito, ures, tettekhez nem kotheto, csak szolamokban megtestesulo magyar vonatkozasu megnyilvanulasulasokat ertem. "

Mary, itt vagy Megkisereljuk a magyarkodas meghatarozasat, ha egyaltalan van ilyen? Csinalhatjuk ugy peldaul, hogy minden MONos, ha hozza szeretne szolni, feldob egy-egy fogalmat, mely szerinte ide tartozik, megindokolja, es szavazzunk.
(Bar alaposan belegondolva ez meglehetosen szubjektiv, hogy ki mit ert alatt.)

Hunor

 
 szkyta  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-06 19:03   
Kedves Omgi!
Remekül összeszedted a véleményedet. Világos, és bárki számára egyértelmű.
Több hozzászólást végigolvastam, azt hittem, meg fogom tudni, mi az, hogy "magyarkodás". Sajnos, nem tudtam meg, s ennek tán az az oka, hogy a fogalomnak - bár szinte minden nap halljuk az médiából - nincs definíciója, mert nem is lehet! Ez egy kitalált, nem létező fogalom. Olyan, mint a sorstalanság.
Egy magyar ember nem tud magyarkodni, hiszen magyar. Magyarkodni tehát csak egy idegen tud.
Itthon Magyarországon, ha valaki hagyományőrzést folytat, és nem áll be shoppingolni a konzum-idióták sorába, az magyarkodik. Aki őstörténeti előadásokat hallgat, ismeri és használja a rovásírást, netán süveget nyom a fejébe és magyar íjjal lődöz, az már nemcsak magyarkodik stb.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-03 22:08   
2005-04-03 21:42, hunor:

Kedves Hunor!

Ha definíciót akarunk keresni, akkor mire? Mert magyarnak lenni és magyarkodni - az két különféle dolog. A magyarkodás már magában negatív - magyarnak lenni viszont nem. Csak a megkülönböztetés nehéz.

"Szoval talan hatarozzuk meg ezeket "

Igazad van, az alábbiakban sok szó esett egyikröl is, a másikról is, de nincs egy határvonal húzva, hogy hol végzödik az egészséges "magyarnak lenni" státusz és hol kezdödik a néha aberrált magyarkodás?

Engem is érdekelne, hogy mi esik az elöbbi vagy az utóbbi kategória alá. Kíváncsi vagyok a véleményekre.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-03 21:42   
Elolvastam parszor OMGI irasat, aztan Eotvos Peter cikket, es forditva, es csak nem tudok szabadulni attol az erzestol, hogy noha a ket velemeny egymastol elteronek tunik, azert csak ugy gondolom, hogy egy erem kulonbozo oldalai - nem egymas ervei ellen szolnak, hanem egymast egeszitik ki.

Hianyzik a magyarnak lenni, magyarkodni meghatarozasa, bar szerintem Mary, es reszben Bobo uzenete tartalmazza.

Szoval talan hatarozzuk meg ezeket

En a magyarkodas negativ ertelme alatt az egyszeruen melldongeto, masokat hatterbe szorito, ures, tettekhez nem kotheto, csak szolamokban megtestesulo magyar vonatkozasu megnyilvanulasulasokat ertem.

Es hogy a nem magyarkodo jellegu, de magyarsaggal kapcsolatos megnyilvanulasok? Ez alatt reszben az OMGI altal felsoroltakat ertem, de a MONos magyar vonatkozasu temakat is, melyek en magamban "realista magyar temaknak" nevezek, es amelyek a jelennel, jovovel, tettekkel kapcsolatosak, valamint az identitas apolasaval, mint pl. a hogyan orizzuk meg az anyanyelvet, es szinte valamennyi MONos tema.

Hunor

 
 manoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-03 20:51   
Kedves Nanagenius!
A szívemböl szóltál. Köszönöm.

 
 nanagenius  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-03 19:05   
Erdelyben szulettem, magyar szulok gyermeke vagyok. Habar 6 orszagban eltem lakoskent es nem turistakent, sehol nem ereztem magam hazamhoz "hutlennek", magyarsagomat nyelvemben, ertekeimben, csaladomban talaltam meg. Ezt az erzest nem tudja az ember foldrajzi meretekben feloldani. Tovabba, szemelyesnek talalom, es nem ertem miert kellene a magyar nyelvnek vagy kulturanak "folottebb" vagy "alabb" allnia mas nyelvnek illetve kulturanak. Ez legalabb annyira szemelyes egy erzes, mint az ember hite Istenben vagy mas termeszetfolotti eroben. Fanatikusok es xenofobok belyegeznek kulturakat vagy nyelveket "legjobbnak" vagy "legkifejezobbnek". Ugyanakkor nem ertek egyet a "multikulti" nezettel sem, amely a kulturak egybefolyasat es egymasra hatasat isteniti. Van egy Shakespeare, Vorosmarty, Kafka, Andersen, akit mindenki ismer, vagy ha nem, konnyen megtalal egy konyvespolcon, ahol a vilagirodalom ertekeit orizuuk, mi, mint emberiseg. Ebben a szellemben neveltek, onmagtol ertetodonek erzem, hogy anyanyelvemen fejezem magam ki a legjobban, anyanyelvem jelenti a legtobbet, de soha nem fogom elfogadni mastol magatol ertetodonek.
 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-01 19:31   
2005-04-01 19:27, kmelinda:
-
Itt mazsolázhatsz az ötletekben
http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=1345&forum=60&59
Továbbá:
http://www.magyaronline.net/cikk.php?id=79

 
 kmelinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-01 19:27   
Megkertek, hogy egy tanora kereteben mutassam be Magyarorszagot egy olasz altalanos iskolas osztalynak. (13 evesek). Ti mit mondanatok? kedden lesz az ora (aprilis 5), ugyhogy gyorsan valaszoljatok!
 
 bobo2003  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-01 08:25   
« Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita….. »

A vitaindito cikk pontosan leirta a magyarkodas jelenseget , amivel nagyjabol meg egyet is ertek, nem is kivanom ezt tovabb ragozni. Mindossze kiegesziteni szeretnem egy lenyeges momentummal, amit a vitaindito szerintem figyelmen kivul hagyott. A magyarkodas a hazaszeretetnek , patriotizmusnak mellekhajtasa , ezt a provincializmusnak nevezem.
Ha patriotizmus a szulofold onzetlen szeretete, akkor a provicializmus a haza onzo, szuklatokoru, szukkeblu szeretete. A ketto elvalaszthatatlanul jar egyutt:

Hogy is forditotta Vorosmarty a fenti jelmondatot: A nagyvilagon e kivul……
Viszont ott van elotte a patriotizmus is: Hazadnak renduletlenul … A ketto egyutt jar-kel evszazadok ota a magyar koztudatban, sot meg csak nem is tipikusan magyar jelenseg.

A magyarkodas az egy mindennapi lehetoseg , a hazaszeretet kinyilvanitasara pedig egy ember eleteben ritkan adodo tortenelmi pillanatok kellenek.

Ebbol az is kovetkezik, hogy a magyarkodas afiuma ellen valo orvossag az nem mas
mint egy adag gyakorlo patriotizmus ! Peldaul a magyarkodot felszolitani, egy kis konkret segitsegre egy adott magyar kozossegben . Tapasztalatom szerint 90 % azonnal bedobja az unalmast, odebball, es legkozelebb is gondosan fogja kerulni a tarsasagod !

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-24 21:33   
Köszönöm Manóka, öröm, ha az ember nincs egyedül.
 
 manoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-24 20:30   
Kedves OMGI!
Olvastam soraidat, s mintha saját véleményem tükrözödne vissza.

 
 eötvös  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-24 19:46   
Sajnálom, hogy gondolataim nem okoztak nagyobb viszhangot. Jellemzö azonban, hogy sokan feltétel nélkül egyet értenek a felsoroltakkal, mások sértödötten visszautasítják. Az elözö kategóriában rendszerint a már hosszabb ideje (20-30 éve)nyugaton élö és ott szocializálódott barátaim tartoznak. Az "otthoniak" meg vannak sértve. Miután azonban már 10 éve fél életemet Pesten töltöm, idöközben (ismét) jól ismerve az otthoni életet, az az érzésem, hogy megállapításaim nem légböl kapottak.
 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-21 18:14   
Kedves MON-Barátaink!

Bizonyára észrevettétek, hogy mostanában ritkán folyok bele ezekbe a magasröptû beszélgetésekbe, de most megint, mégis….

Nem akarok senki szavaiból idézni, arra válaszolni, csupán gondolatokat ébresztettek bennem.

Ha együtt van két magyar..? Igen, akkor megváltozik a beszélgetés menete, erôsebbek leszünk a talán sokévtizedes jelenlét után még mindig (igenis) idegen környezetben.
Tudjátok; a falka ereje ! Akinek a vendégei vagyunk, vagy akinek a hazájában élünk, úgyis erôsebb ott, mint mi.

Hogy miért vagyunk büszkék, hogy miért hangoztatjuk a magyarság (tehát nem a saját!!) elért eredményeit? Azért, mert km-ben minél távolabb megyünk a határainktól, annál kevesebbet tudnak rólunk. (”Általánosítok”, mert errôl csak így lehet szólni).
Azért, hogy tudják, Magyarország nem Kelet-Európa, -még földrajzilag sem!-.
Azért, hogy tudják, Bukarest Románia fôvárosa, nem Magyarországé.
Hogy tudják, hogy Magyarország önálló állam, és nem volt része és ma sem az, az egykori Szovjetúniónak.

Mert nemcsak a puszta, a gulyás meg a paprika érdemli ki, hogy tudjanak azoknak a magyar kötôdésrôl, hanem

csodálatos természeti tájaink,
a másokénál –nem mindenkinél!- talán többévszázaddal régebbi kulturánk (azért az elsô irásos emlékünk márcsak nem vitatható el?),
a magyar kézmûiparosok, képzômûvészeink alkotásai,
a zenénk, a népzenénk, ami a MIÈNK, nem pedig tatár, török német v. orosz hangzású,
a nyelvünk, ami kevesekkel hasonló,
a történelmünk és az ahhoz kötödô az ünnepeink,
a cseppnyi nép minden vihart túlélô képessége
- és sorolhatnám, napestig.

Miért, miért nem szabad nekünk büszkének lennünk a magyarságunkra??? A hibáinkkal együtt!!
Miért kellene szerényen meghúzódnunk és hallgatni róla?

Másoknak szabad? Másutt a termékek akkor jók, ha azok “hazaiak”? És ott nem jelenti azt, hogy az ember nacionalista. Csupán szereti a hazáját és a népét! Erre tanítják ôket csecs-szopó koruktól. Miért hiba ez???? Inkább tanuljuk el!!
A finnek büszkék mindenre, ami az övéké, a szívósságukra, a kitartásukra stb. A szívósságukról gépet neveztek el (SISU), -hát nem ez a jó?

Miért kell magunkat mindig alulértékelni, miért kell valakire rossz szemmel nézni, ha lobbizik azért, ami a szívébe légkalapáccsal verôdött be, (a magyarsága).
Ha az apróbb dolgokra nem tudunk, vagy nem lehetünk büszkék, akkor megadtuk magunkat és kitölthetjük a blankettát, aminek segítségével gyermekeinket beolvasztják egy olyan tégelybe, ahol, mint olaj a vízbôl, mindíg ki fog csapódni,- és hontalanná válik. Elveszti tartását, identitását, - biztos, hogy ez kell és ez a jó?

Tudom, hogy a határon belül nehezebb magyarnak maradni, mint valahol a szórványban.
Otthon, ott élik meg az emberek azokat a kudarcokat, mindennapi nehézségeket, azokat a pofonokat amiket a háboruk utáni politikai rendszerek (és a nagyhatalmak remek megegyezéseit követôen) kimértek nekünk.
Akik pedig távolkerültek, -mindegy miért, hogyan-, igenis legalább annyit kell segíteniök az otthoniaknak, hogy NE CSAK a pénzüket vigyék haza befektetni,NE CSAk felvásároljanak, amit csak lehet, NE CSAK tanácsokat meg utasításokat osztogassanak, hanem adjanak erkölcsi, szívbéli támogatást, azt, hogy bárhol, bárki elôtt, bármilyen társaságban merje vállalni azt, aminek és akinek született.
Mert azt azért senki nem tudja velem elhitetni, hogy a pénzét nem a saját anyagi megfontolásából fekteti be otthon bármibe.

Nem kérlek benneteket, hogy analizáljátok a soraimat, senkivel nincs szándékom vitatkozni, nem ezért jöttem egykoron a MON-ba.
Most is visszatérek a "fôzöcskéhez" (bár tudok magam is) meg a "virágokhoz", mert nem kívánok besorakozni a filozófiai eszmefuttatók társaságához.
A tagnévsort elnézegetve, úgyis –bár a létszám nô- egyre kevesebben szólalnak meg. Vajon miért?
KÀR, hogy a MON elmegy ebbe az irányba.
üdv. Mindenkinek a “magyarkodó” OMGI-tól

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-21 10:43   
2005-03-21 09:27, eötvös:
-
IGY IGAZ!

Minden egyes állítást alátámaszthatok saját hasonló tapasztalataimmal. A cikket személy szerint öszintén köszönöm, mondanivalójával messzemenöleg egyetértek, magam is igyekszem ilyen szellemben élni, tevékenykedni.

 
 eötvös  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-21 09:27   
2005-03-21 01:20, rigojanos:
-
2005-03-19 12:44, hunor:
-
Eotvos Peter (Nemetorszag) kuldte a MON szamara az alabbi vitacikket.
http://www.magyaronline.net/cikk.php?id=116

Mitől magyar a magyar?


Ha nyíltan dicsérjük kiválóságunkat, a nem magyar beszélgető partner automatikusan hátrányosabb helyzetben érzi magát. Az ilyesmi bizony nem nagyon erősíti a szimpátiát nemzetünk irányában. Pedig erre igencsak szükségünk van.

Valóban, talán kicsit pongyolán fejeztem ki magamat. Inkább arra gondoltam, hogy sok egyéb hátrányunkat, elönytelen tulajdonságainkat és kétségtelen súlyos lemaradásunkat a gazdaság és a (politikai) kultúra terén a számunkra fontos környezetünk és partnereink jobban tolerálják, ha általános szimpátiát keltünk viselkedésünkkel. Lemaradásaink okát itt nem érdemes taglalni, ez egy open end programm lenne-:)
Ami a meglévö velünk szembeni szimpátiát illeti, az itteni tapasztalataim szerint sokkal pozitívabbak - mondhatni elölegezettek - mint más itt élö (D) nemzetek gyerekei tapasztalhatnak. Soha az elmúlt 36 év során, sem a munkahelyemen, sem társaságban semmiféle hátrányom nem volt magyar mivoltom miatt. Inkább jóindulatú érdeklödéssel találkoztam ismeretlen emberek között is. Gondolom, ha Anatóliából, vagy Ukrajnából jöttem volna, más lett volna az alaopállás. Tehát esetünkben (esetemben) inkább pozitív elöitéletröl lehet beszélni. No ezt nem szabad eljátszani. Kár lenne érte.
Eö.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-21 01:20   
2005-03-19 12:44, hunor:
-
Eotvos Peter (Nemetorszag) kuldte a MON szamara az alabbi vitacikket.
http://www.magyaronline.net/cikk.php?id=116

Mitől magyar a magyar?


Bar kezdem azzal, hogy alapvetoen en is ugy latom a legtobb Peter altal megfigyelt dolgot, ahogyan o, most mas perspektivabol is megprobalom megkozeliteni az irottakat.

Ha két magyar valahol összejön, garantáltan perceken belül nemzeti hovatartozásuk és ennek kimagasló, egyedülálló kiválósága a főtéma. Vagy közvetlenül, vagy kerülő úton. A diaszpórában élő honfitársaink szenvednek e betegségben, de iszonyúan, de megtalálható e vírus az óhazában is.

Azzal egyetertek, hogy ket magyar nemzeti ontudata – barmilyen kontextusban nyilvanyuljon is meg – nem feltetlenul kelt szimpatiat olyan kornyezetben, ahol a beszelgetok idegenek, a fultanuk pedig otthon vannak. Ahogyan vendegsegben sem feltetlenul jo otlet, ha a hazigazda IKEAs ulogarniturajan a sajat antik divanyaink egyedulallosagat hangoztatjuk, kiemelve, hogy annak a mai modern uzletlancok altal arult osszeszerelheto butorai a nyomaba sem lephetnek.

De nemzeti ontudatrol (nevezzuk igy) leven szo, azert megkerdezhetjuk azt is, hogy tulajdonkeppen mi a problema azzal, ha valaki “buszke” (es ezt hangoztatja is) arra, honnan o jott, es amit kepvisel? Termeszetesen aligha objektiv a sajat magunk leirasa sajat magunk altal, de az igy megnyilvanulo nemzeti ontudat nemhogy nem ritka, de mas orszagok nepeire legalabb ennyire igaz. Egy amerikainal kevesebb “buszke” nepet latni, amikor hazafiassagrol van szo, mig egy magyar fiatal elobb vesz fel egy amerikai zaszlot abrazolo polot, mint egy piros-feher-zoldet.

Termeszetesen ez nem az idealis allapot, es a magyar buszkeseg mas teruleten is meg kellene, hogy nyilvanuljon, mert ahogyan Te is mondtad:

Mitől magyar a magyar? Attól, hogy állandóan arról beszél, attól biztosan nem.

De virusos betegseghez megsem hasonlitanam.

Mások azonban nem röstellik az ilyen sommás kijelentéseket: „Én már másfél éve élek Németországban, így bizonyíthatom, hogy a magyar nyelv színvonalban messze a német fölött áll. Németül semmit sem lehet olyan árnyaltan kifejezni, mint magyarul " -mondta egy nyilvános vitában egy fiatal honfitársunk Frankfurtban. „No akkor ideje lenne megtanulni németül " - gondoltam……..Sokszor hallok kemény kritikát külföldet járt hazánkfiaitól, például a német szokásokat és viselkedésmódot illetően. Hangsúlyozom, hogy azokról a nem ritka esetekről beszélek, amikor kritikus honfitársunk kielégítő nyelvismeret nélkül gyűjtögette megfigyeléseit a turistaúton. Látott egyet és mást, amiről levonta a logikusnak látszó következtetést. Így aztán sok groteszk dolgot láthatott barátunk.

Az, hogy ezen a fenti bologatva vigyorogtam, azt bizonyitja, hogy egyetertek az eszreveteleteleiddel, tehat nem ezeket vitatom, csak azon tanakszom, hogy ezeknek a jelensegeknek a jelentosege valoban ott mutatkozik-e meg, es valoban azt tamasztja-e ala, amit Te a magyarok nemzeti ontudanak visszassagait illetoen probaltal kifejezni.

Megfigyeltem azonban, hogy vannak kivételek. Kivételt föként azok a külföldön élő magyarok képezik, akik hibátlanul beszélik választott hazájuk nyelvét és akik szakmájukban elismerést élveznek, hogy úgy mondjam sikeresek. Itt nem feltétlenül a dolog anyagi oldaláról beszélek. Igaz ugyan, hogy e két dolog, a nyelvismeret és a szakmai siker igencsak összetartoznak. Más szóval az intelligencia és a műveltség bizonyos fokán beleilleszkedhetünk új környezetünkbe és ez a környezet ezt hálásan honorálja.

Aaaaah, na de az intelligencia velunk szuletett adottsag, amibol sokminden mas kovetkezik, ergo egy intelligens ember eseteben nemcsak a nyelvtudas meglete vagy hianya okozza az objektiv hozzaalast, a nyilt gondolkodast, valamint az altalanos tolerancia erzeset.

Nem akarom a kicsit leegyszerűsített tételt ismételni, mely szerint minket ide senki sem hívott, de ha már itt vagyunk, kutya kötelességünk a környezetünkbe beleilleszkedni. Itt szó sincs arról, hogy ezen közben feladjuk nemzeti identitásunkat!

Egyetertek.

Ha nyíltan dicsérjük kiválóságunkat, a nem magyar beszélgető partner automatikusan hátrányosabb helyzetben érzi magát. Az ilyesmi bizony nem nagyon erősíti a szimpátiát nemzetünk irányában. Pedig erre igencsak szükségünk van.

Ezen az utolso kijelenteseden egy kicsit fennakadtam. Miert van “igen nagy szuksegunk” a nemzetunk irant tanusitott szimpatiara? Ez a megjegyzest arra enged kovetkeztetni, hogy a nemzetunk irant erzett erzesek nemcsak gyakran negativak, de szamunkra (magyarok szamara) is negativ hatasuak. Ha ezt akartad mondani, en szemely szerint nem latom mealapozottnak. Sot, inkabb egy olyan kisebbsegi erzest sugall (mint magyar, nem mint Eotvos Peter), ami talan tobbet art azegeszseges ontudatnak (nemzeti ez esetben), mint hasznalt. Termeszetesen varom a magyaraztodat, mert kivancsi vagyok, es ha felreertem, akkor kerlek, javits ki.

Úgy látom, hogy a mai magyar helyzet kicsit hasonló a száz évvel ezelőttihez.

Ha 100 ev alatt nem valtoztunk valamilyen teren, es funkcionalunk tovabbra is, akkor kerdes, hogy valoban olyan komoly-e a problema? Ami a politikai/gazdasagi helyzetet illeti, az mar talan komplexebb vizsgalatra szorul a nemzeti ontudathoz valo kapcsolatat tekintve.

Az egyetlen, amit tehetek, beszélek a visszásságokról. Bízom a szó erejében, mely oly gyakran társadalmi változásokat idézett elő.

Ugy legyen


 
 eötvös  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-20 19:56   
2005-03-19 17:57, Takács:
-
Kedves Takács,
kérem olvassa el még egyszer figyelmesen a cikket, majd a saját válaszát. Nem a legcélszerübb módja a vitatkozásnak a vagalkozás, és a beszélgetö partner (sértö) minösítése. Sokkal inkább célra vezetö, (ha van egyáltalán célja az ilyen módon folytatott beszélgetésnek)ha a tárgygyal és nem egymással foglalkozunk.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-19 20:03   
2005-03-19 12:44, hunor:
-
Eotvos Peter (Nemetorszag) kuldte a MON szamara az alabbi vitacikket.
http://www.magyaronline.net/cikk.php?id=116


A cikket nagyon jónak találom és föleg bátornak, hogy ki meri mondani a nyilvánvalót. Hogy a jó magyart nem a melldöngetés és nem a más nemzetek lenézése teszi jó magyarrá, hanem az útja az életben, tükörképe a külvilág felé.

Néha én sem tudom, melyik magyartól féljek jobban: amelyik tele szájjal hirdeti mindenfelé önmaga magasabb rendüségét, vagy attól, amelyik körmönfontabb, nem prédikál, de tetteiben és döntéseiben elárulja magát. Az elöbbit felismerem, a másiknál a megjátszott toleranciát késöbb veszem észre.

Néha bizony groteszk, hogy sok magyar, aki életében nem járt sehová, ítéletet mond mások fölött és ezt másokra is ráeröszakolja. Vagy egy rövid szabadság alatt alkotott véleményét végérvényes igazságként könyveli el. Érdekesmód, nem lehet az ellenkezöjéröl meggyözni. Meglévö elöítéletei megerösödnek. Minden, amit más nemzet csinál, hülyeség, a magyar szokásokkal összehasonlítva. A háttér a legtöbb embert nem érdekli. Példaként: mekkora hülyeség, hogy vasárnap Németországban minden üzlet zárva. S akkor hol vesztek kenyeret? - ez a kérdés. Hogy ez miért van így és miért kellene vagy nem változtatni rajta, az senkit nem érdekel, aki éjfélkor a Tesco, Auchan, Cora vagy egyéb szupermarkt kasszájánál szokott állingálni. A következtetés egyszerüen az, hogy a német hülye, a magyar viszont tudja, mi az életminöség. (???)

A más nemzetek szokásai, életvitele iránti tolerancia sok magyarnál egyenlö a nullával. Pedig nem is kell úgy éljenek, csak respektálniuk, tolerálniuk kellene, ha valaki másképp él. De viccfaragásnak mindig jó a hülye amerikai, német, francia, svéd vagy bárki. A létrán még alább helyezkednek el az ázsiaiak és más, Amerikán és Európán kívüli nemzetek.

Azzal is egyetértek, hogy külföldön nem az a magyar lesz elfogadva, aki állandóan hovátartozását hangoztatja, hanem inkább az, amelyik megtanulja az ország nyelvét, beilleszkedik, tolerálja az ottani polgárokat - akkor öt is tolerálják. Tovább megyek és azt mondom, ha szimpatikus karaktered van, akkor azt a magyarságod róvására írják és egy pozitívummal gyarapodik a magyarokról alkotott kép.

Én elsösorban mindig egyszer ember vagyok, aztán nö, anya, aztán szakmailag valahol - és ráadásnak magyar. Kb. ilyen sorrendben. És minden téren vívhat ki magának az ember elismerést, nem kell magunkat a magyarságra redukálni, habár az is szerves része létünknek.

A magyarságunk miatt másokat lenézni, megbántani - szerintem ez szegénységi bizonyítvány és, sajnos, túl sokszor fordul elö.

"A egyetlen, amit tehetek, beszélek a visszásságokról. Bízom a szó erejében, mely oly gyakran társadalmi változásokat idézett elő."

Ehhez csatlakozom teljes szívböl. Írhatnánk a pozitívumokról is, abból is van elég, de azokon nem kell változtatni. Ami rossz, azt kell kiirtani és ez csak úgy lehetséges, ha minél többen elgondolkodnak különféle dolgokon és felülvizsgálják saját szerepüket, viselkedésüket az élet különbözö területein. Változás csak így lesz.


-

 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-19 19:28   
2005-03-19 12:44, hunor:
Eotvos Peter (Nemetorszag)

A cikkiro minden soràval egyetértek, ugyanazzal a tapasztalattal rendelkezek. A 37 itt eltöltött év alatt mindig igyekeztem annak a pozitiv képnek megfeleni, amit az 56-os magas müveltségü menekült magyarok alapozhattak meg!
Az alkalmazkodàs nem csak kutyakötelesség, hanem jol felfogott egyéni érdek is. Mindig éreztem a mély csendben azt a viszolygàst, ha egyes magyarok felvàgtak olyan érdemekre, amiket senki sem ellenörizhetett.
Csak a bevezetö mondat sommàs kijelentése nem illik ebbe a kivàlo cikkbe: "ha két magyar valahol összejön.".szoval ez igy nem igaz, mert szerencsére sok jo kivétel van.



_________________

 
 Takács  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-19 17:57   
2005-03-06 14:26, hunor:
-
SZERETEM Magyarországot, és a benne élő embereket,csakis ez jelentheti azt hogy magyar vagyok.
Érzelmek.
Nem lehet róluk "felsorolásban" "minősítésben", "elemzésekben", beszélni.

Erre csak olyan ember képes, aki nem itt éli a mindennapjait, és ezért, vagy ráérésében, vagypedig azt gondolja hogy "Ő" okos mert sokat látott és tapasztalt, - túl komplikálja!!!
Ugyanis a magyarság NEM SZORUL MEGMENTÉSRE!!!
Az hogy a "magyar" a mindenkornak megfelelően, és annak hatására csiszolódik, alakul, nem jelenti azt hogy "rohamosan pusztul"

Nem róható ki senki feladataként sem ,még akkor sem ha ez úgy lenne.

A másik néphez való viszonyulást pedig a tájékozotság teszi, nem az hogy valaki magyar -e vagy nem?

Anyagi vagy erkölcsi áldozathozatalt még csak meg sem említettem volna a levél írója helyében.
Egyébként, az itthon élők egyebet sem tesznek nap mint nap.(legfeljebb nem látják valami rózsásnak a helyzetet, biztosan van egy kis problémájuk!!!)
Azért mert a levél írójának ezek a dolgok néha unalmában eszébe jutnak, az itthon élők pedig ebben élnek.
Neki is akkor volna joga ilyen dolgokról nyilatkozni, ha minden este itthon hajtaná álomra a fejecskéjét, és itt is "ébredne fel álmából"
Nekem is megadatott volna, hogy anyagi javak reményében külföldön éljem az életem.
Köszi, inkább nem.
Milyen "magyarság értékéről" beszél?
Beszélhetnék róla én, mert nekem tényleg ez az érték, ezért élek itt.

Üdvözlettel

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-19 16:52   
Jo ez a cikk ,nagyon jo, fejen talalta a szöget tulzottan magyarkodo "honfitarsaink" ábrázolásával. Lehet mi is estünk már ilyen csapdába nem vagyunk hibatlanok. Mi csak 15 eve elunk az uj hazankban de hamar rajöttunk arra mennyire fontos a tolerancia es szeleslatokörüség embertarsaink irant. Ritkan szoktunk altalanositani mert az sosem igaz hogy a skot fukar, az afrikai lusta, es az amerikai bunko, mint ahogy az sem igaz hogy a magyar felsöbbrendu mint mas nemzet. Mikor azt hallom hogy a sved hulye mindig rakerdezek es akkor hogy sikerult ennek a nepnek a vilagelsök köze verekednie magat? Talan volna mit tanulni tölük.
Mindezek tudataban könnyebben tud egy bevandorlo beilleszkedni az ujonnan valasztott társadalomba



 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-19 12:44   
Eotvos Peter (Nemetorszag) kuldte a MON szamara az alabbi vitacikket.
http://www.magyaronline.net/cikk.php?id=116


Mitől magyar a magyar?


Attól, hogy állandóan arról beszél, attól biztosan nem.

Ha két magyar valahol összejön, garantáltan perceken belül nemzeti hovatartozásuk és ennek kimagasló, egyedülálló kiválósága a főtéma. Vagy közvetlenül, vagy kerülő úton. A diaszpórában élő honfitársaink szenvednek e betegségben, de iszonyúan, de megtalálható e vírus az óhazában is. A napvilágra az esetben kerül, ha két, vagy több „honi " magyar bármely okból a „nyugatról " beszél, vagy ha ugyanez a társaság egy külföldi magyarnak igyekszik érthetővé tenni, teszem azt a német viszonyokat, vagy a franciák lelkületét. Az egyenesbe történő magyarkodást nem kell elmagyarázni. Ez kijelentő módon kerül megfogalmazásra. Konkrét esetek felemlítésével, amikor is az esetek főszereplői egyszerűen kimagaslók a nemzetközi mezőnyben. Sajnos tehát tejesen tehetetlenek vagyunk tökéletességünkkel szemben.

Az indirekt mód kicsit körmönfontabb. Ez esetben a fafejű németjéről, a primitív amerikairól és a szrevő hollandusokról van szó. Mivel a beszélő magyar, nyilvánvalóan olyan szellemi és erkölcsi magaslaton áll, ahonnan a megítélt szerencsétlen nemzetek összességükben, vagy jobb esetben ezek eltévelyedett egyedei esetében jól és föként jogosan megítélhetők.

Az ítéletek sokszor igen rejtélyes módon születnek, ugyanis a verdiktet kimondó személy igen gyakran sajnos semmiféle idegen nyelven nem beszél és sokszor még turistaként sem volt a negatívan megítélt szerencsétlenek földjén. Ez kicsit viccesen hangzana, ha egyedi esetekről lenne szó.

Igen jó közvetítő eszköz a fent idézett jelenségek taglalásánál anyanyelvünk. Nyelvünk kiválósága és egyedülállósága vitathatatlan. Azt azonban már talán lehetne vitatni, hogy nyelvünk összehasonlítása más idegen nyelvekkel ennek finomsága, kifejezőereje, színessége és költőiessége tekintetében minden kétségen kívül a magyarok fölényes győzelméhez vezetne. Arról nem is beszélve, hogy minden ilyen összehasonlítás képtelenség. Ki ítélhetné meg, hogy például Heine, vagy Vörösmathy voltak-e költőibbek? Ha egyáltalán bárki is vállalkozna ilyen döntnök szerepére, ítélete csakis szubjektív lehetne. Hogy e döntőbíró egyáltalán hozzáfoghasson a dologhoz, bizony legalább úgy kéne beszéljen mindkét nyelven, mint az említett költök. Ki beszél a kérdéses idegen nyelveken e feladatnak megfelelően Magyarországon? Az a néhány biztosan nem ragadtatja el magát a fenti csacsiságokra. Mások azonban nem röstellik az ilyen sommás kijelentéseket: „Én már másfél éve élek Németországban, így bizonyíthatom, hogy a magyar nyelv színvonalban messze a német fölött áll. Németül semmit sem lehet olyan árnyaltan kifejezni, mint magyarul " -mondta egy nyilvános vitában egy fiatal honfitársunk Frankfurtban. „No akkor ideje lenne megtanulni németül " - gondoltam.

Sokszor hallok kemény kritikát külföldet járt hazánkfiaitól, például a német szokásokat és viselkedésmódot illetően. Hangsúlyozom, hogy azokról a nem ritka esetekről beszélek, amikor kritikus honfitársunk kielégítő nyelvismeret nélkül gyűjtögette megfigyeléseit a turistaúton. Látott egyet és mást, amiről levonta a logikusnak látszó következtetést. Így aztán sok groteszk dolgot láthatott barátunk. Ezzel kapcsolatban talán gondoljuk át a következő szituációt. Csavarjuk le a televízió hangját egy tévéző társaság elött, majd mondja el mindenki, hogy szerinte mit látott? Ahányan csak nézték a műsort, annyiféle magyarázatot adnának a néma cselekményről. Hasonlónak tartom nyelvtudás és kultúrtörténeti ismeretek nélkül külföldön utazgató honfitársaink helyzetét. Csakhogy a hangot külföldön „felcsavarni " lényegesen munkaigényesebb, mint a tv készüléknél. Ehhez évek nyelvtanulása szükséges. Egyszerűbb lehülyézni mindenkit, aki nem ért magyarul.

A nyugati határokon túl élő magyarokat is terheli a magyarkodás átka.

Megfigyeltem azonban, hogy vannak kivételek. Kivételt föként azok a külföldön élő magyarok képezik, akik hibátlanul beszélik választott hazájuk nyelvét és akik szakmájukban elismerést élveznek, hogy úgy mondjam sikeresek. Itt nem feltétlenül a dolog anyagi oldaláról beszélek. Igaz ugyan, hogy e két dolog, a nyelvismeret és a szakmai siker igencsak összetartoznak. Más szóval az intelligencia és a műveltség bizonyos fokán beleilleszkedhetünk új környezetünkbe és ez a környezet ezt hálásan honorálja. A gyenge nyelvismeret nem képesít intellektuális teljesítményekre. Természetesen igaza van annak, aki e tételt megpróbálja cáfolni, hogy nem mindenki végzett egyetemet és e nélkül is lehet valaki értékes tagja... stb. Ez való igaz. De a kétkezi munkásokra pontosan úgy vonatkozik a tétel. Ha egy iparos, vagy egy gyári munkás csak infinitívuszokban tudja magát kifejezni, az ö szintjén is boldogtalan lesz a szakmájában.

Németországban azt tartják, ha valaki nem beszél tisztességesen németül, biztosan nem is tud rendesen dolgozni. Ez részben igaz, másrészt előítélet. Igaz, mert a hiányzó kommunikáció csak a félreértéseket táplálja, ami valóban a munka minőségét is befolyásolhatja. Nem beszélve arról, hogy intellektuális pályákon az a legkevesebb, hogy valaki kultúrált szinten írjon és olvasson.

A dolog társadalmi vetülete azonban még fontosabb. Gyakran hallgatom honfitársaimat, hogy miként szidják a németeket, jobb esetben csípős megjegyzésekkel illetve új honfitársaik szokásait, viselkedését. Nem akarom a kicsit leegyszerűsített tételt ismételni, mely szerint minket ide senki sem hívott, de ha már itt vagyunk, kutya kötelességünk a környezetünkbe beleilleszkedni. Itt szó sincs arról, hogy ezen közben feladjuk nemzeti identitásunkat!

Más itt a lényeg.

A „nembeleilleszkedés" sajnos gyakori jelenség. Igen gyakran a nyelviség az oka. Próbáljuk a német - francia, holland, vagy tetszőleges nemzetiségű - szomszédunkat megérteni, akivel - jobb nyelvtudás hiányában - egy, mondjuk 8 éves gyerek nyelvi szintjén próbáljuk nap nap után a kapcsolatot tartani. Ki az, aki egy gyerekkel szívesen kommunikál a felnőttek dolgáról? Tehát a szomszéd visszahúzódik és esetleg csak alkalmilag „vezet fel " minket vendégeinek, mint etnográfiai különlegességet. Ez persze mindkét félnek kellemetlenné válhat. A reakció: "a hülye fafejű németje "... Mi pedig mind inkább csak egymás társaságát keressük, ahol nem arról beszélünk, hogy miért nem működik a kapcsolat a szomszédsággal. Egymás között a közös vélt pozitívat hajtogatjuk: a magyarságunkat. Ebben mindenki egyetért, hisz e nyelven legalább valamennyien tökéletesek vagyunk.

A politikában, de a kereskedelmi reklámok között is azok a legsikeresebbek, melyek indirekt, hogy úgymond szubtil módon hatnak a vevőre. Ha kiállunk a porondra és nagy hangon kijelentjük, hogy csak az idióták nem veszik portékánkat és csak a féleszűek nem választják pártunkat, már a kezdet kezdetén vesztettünk.

Egy kicsit így áll ez magyarságunkkal is. A szakadatlan magyarkodás, ha kell, ha nem, csak visszatetszést ébreszt a hallgatóságban. Harminc év németországi tapasztalata beszél belőlem. Aki időben rájött arra, hogy a leghelyesebb a nemzetiségi témát, magyar voltunkat meg sem említeni és inkább arra koncentrált, hogy úgy a munkahelyén, mint a társadalomban mint embert, illetve mint munkatársat akceptálják, jobb követe lett a magyar ügynek, mint azok, akik magyarságukat az unalomig, sőt ami még rosszabb, a nevetségességig hangoztatják.

Ha nyíltan dicsérjük kiválóságunkat, a nem magyar beszélgető partner automatikusan hátrányosabb helyzetben érzi magát. Az ilyesmi bizony nem nagyon erősíti a szimpátiát nemzetünk irányában. Pedig erre igencsak szükségünk van.

Kérdezheti bárki, hogy miért írok ezekről a problémákról? Mert érzelmi szálak kötnek ehhez a sokat próbált, de saját hibáiból csak nehezen tanulni akaró társadalomhoz. Meg azért, és főleg azért, mert ezek a problémák, melyek puszta megemlítése is már sok esetben ellenérzést váltott ki barátaimból, ami egyértelműen arra utal, hogy Magyarországon, úgymond belülről nézvést nem láthatók e problémák elég élesen. Pedig sajnos mindez nem új jelenség. Had idézzem e helyen báró Eötvös Lórándot, aki 1889 június 24-én a Tudományos Akadémia elnöki megnyitó beszédében a következőket mondata: „Az utolsó ötven évben az európai műveltség tekintetében sokat haladt előre a magyarság, de a nagy nemzetek színvonalát még nem érte el. Ezért egész erejét erre kell fordítania. "... „Vannak akik az eredeti népszokások eltűnését siratják, s van is abban valami szomorító, épp úgy, mint abban, hogy a gyermek ártatlan játékait nem folytatja férfikorában, de azért a kedves gyermeknek mégis derék férfivé kell válnia, s mi is csak azt kívánhatjuk, hogy művelt nemzet legyünk, nem pedig etnográfiai kuriozitás. "

Úgy látom, hogy a mai magyar helyzet kicsit hasonló a száz évvel ezelőttihez. Az elmúlt évszázad második fele nem kicsit oka e fenti idézet változatlan aktualitásának.

Tudom, hogy gyakorlatilag semmit nem tehetek sem a politikai, sem a gazdasági helyzet megjavításában.

Az egyetlen, amit tehetek, beszélek a visszásságokról. Bízom a szó erejében, mely oly gyakran társadalmi változásokat idézett elő.

 
 espa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-18 13:29   
2005-03-16 20:25, ideals:
-
a hazaira hasonlít az íze. De rájött!!!
------------
Edi vagy Ideals, de eleg nekem a gulyasleves es a porkolt gyartas.
Nagyuzemi szinten muvelem. Gondoltam nyitok itt egy etkezdet.
Olyan szinten megy az "istenit ettunk Aginal, kerd meg legkozelebb, hogy fozzon neked" hogy lassan mar gyarnak nevezhetem a konyhat.

Megmondtam a zuramnak, ha nem tisztel annyira, hogy megtanuljon magyarul, elvalok.
Erre tanult egy uj szot: tokehal.

Igen Ideals kedves, most itt vagyok itthon...
De megyek haza nemsokara


_________________

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-17 16:58   
2005-03-17 16:46, optimista:
-

Kedves Optimista,

persze, nezz be a Kultura temakor ala, ott vannak ennek megfelelo topikok, valaszd ki az egyiket, amelyikhez tartozna, es oda nyugodtan tedd be.

Udv,

Hunor

 
 optimista  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-17 16:46   
2005-03-16 20:29, ideals:
-

Nagyon kedves vagy !DE ?????Biztos vagy benne, hogy a tobbiek egyetertoen bologatnanak???

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-03-16 20:29   
2005-03-15 20:32, optimista:
-
"Leaps When I Behold"Az egesz 9 sor es gyonyoru English proza ha valakit erdekel majd bemasolom ! "

Kedves Optimista!
Szerintem nyugodtan másold be mindazt, amiről azt gondolod, hogy örülnénk neki!
Szerintem a többiek most egyetértően bólogatnak!

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó