2020. január 29. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Hollandia >> Levelek itthonról - haza
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 következő lap )
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-12-29 18:11   
2008-12-29 17:44, genfi:

Köszönöm. Mostanában a folytatás itt és itt íródik
_________________
poe

 
 genfi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-12-29 17:44   
Kedves Poe!

Fantasztikus amiket írsz! Nagy örömmel olvasom Magyarországról. Jobb mint egy útikönyv. Várom a folytatást.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-03-23 17:46   
HATVANHARMADIK lEVÉL




Azok a régi márciusok


Mint a legtöbb ünnepen, ma is orvul szobámba lopódzik a nosztalgia. Megül egy homályos sarokban, s ha kicsit nem figyelek, nyirkos ujjait a torkomra fonja. Elfogy a levegőm, homályosan látok. Eszembe jutnak régi márciusok. A kézimunka-órán nemzetiszínű szalagból ügyetlen ujjaink girbegurba kokárdát idomítottak. Büszkén viseltem az olcsó sötétkék nylonköpeny zsebére tűzve. Aznap vajas-mézes kenyér volt az uzsonna a megszokott zsíros vagy margarinos helyett, és egy kekszet is kaptunk mellé. Nagyobbacska koromban jó szavaló voltam, ünnepi ruhában, vörös nyakkendőben álltam a színpadon, Petőfi verset mondtam. Az énekkarban, színjátszó körben is szerepeltem. Ez mindig jó nap volt, siker, taps, az ünnep és a tavasz megrészegített bennünket, még a notórius rendbontók is megszelídültek kissé.

Szerettem Petőfit, ma is szeretem. Csodálattal adózom rövidke életének gigászi alkotása előtt. Ha a Nemzeti Múzeumnál járok, felmegyek a lépcsőn és kiállok a magaslatra. Behunyom a szemem, s magamban valamelyik versét mormolom. Nemrég anyukámtól szép ajándékot kaptam, a háromkötetes Petőfi összest. Igazi ritkaság, mert nemcsak a verseit, de a prózai műveket és a levelezését is tartalmazza. Kívülről egyszerű fekete kötés, de belül a szinte átlátszó-vékony lapok közül régi könyvek illata árad felém. Élvezettel lapozgatom.

Kiskamaszként a Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) rendezvényei kissé megváltoztatták a 15-i ünnepet. Petőfi, Vasvári helyét átvették a kommunista hősök. A szózat, himnusz helyét meg a harci indulók.

“Fel vörösök, proletárok…”

“Április négyről szóljon az ének, felszabadulva zengje a nép….”

“Hej, te bunkócska te drága…”

Érdekes dolog az emlékezet. Nem tudok felidézni helyszíneket, alakokat, arcokat, de 40 év távlatából is bármikor felidézek verseket, dalokat.

Ahogy olvasom a neten a visszaemlékezéseket, mintha csupa forradalmárok szaladgáltak volna akkoriban az utcákon. Mindenki ott volt a Batthyányi örökmécsesnél, mindenkit megvertek, bezártak, mindenki szenvedett, több mártírja van ma ennek a korszaknak, mint volt a két világháborúnak együttvéve. Én voltam az egyetlen, aki ebből mit se vett észre? A hírekben hallgattak a “márciusi eseményekről”, a felnőttek, ha tudták is, mi történt, nem kötötték az orrunkra, nehogy ötleteket adjanak. Így nem lettem hőssé, igaz meg se vertek.

Később férjhez mentem, egy jugoszláviai-vajdasági kis faluba kerültem. A helyi Petőfi Sándor iskola óvódájában kaptam munkát, attól kezdve március 15-e ismét különleges jelentőséget kapott az életemben. Ezen a napon ünnepeltük az iskola napját. Megemlékeztünk Petőfiről, a 48-as forradalomról. A gyerekekkel hetekig készültünk, versek, dalok, rajzok, magyar tánc, csupa kellemes emlék. Petőfi szavalóversenyen voltam zsűritag. Petőfi vetélkedőre készítettem feladatokat. A bábcsoporttal a János Vitézt mutattuk be. Nézegetem a képeket. Az akkori ovisok már mint apukák, anyukák, ma este a saját csemetéik műsorában gyönyörködnek a moziterem színpadán. De szeretnék most ott lenni, látni, hogy semmi se változott.

Az ünnep estéjére vacsorát rendeztünk, a helyi vadászoktól kaptunk egy őzet, paprikásnak. Az iskola kertjében termett szilvából készült pálinka, némi finom bor, sütemény is került az asztalokra. Mindig jól szórakoztunk, csupa szép emlékem van abból az időből. Ott találtam meg ismét az ünnep szellemét.

Sok Petőfi iskola van a Vajdaságban. Találkozókat is szerveznek, olyankor két-három napig is eltart a mulatság, minden iskola igyekszik valami rendkívüli dologgal kirukkolni, vetélkedők, sportversenyek teszik emlékezetessé az ünnepet. Remélem, még manapság is.

A kilencvenes évektől ismét “forradalmi” változások történtek Magyarországon. Állítólag rendszerváltás is volt, mondják. A kommunista ünnepek helyét átvették az egyházi ünnepnapok, és munkaszüneti nap lett október 23-a, március 15-e is. De vajon ünnep lett-e? Ünnepnek nevezhető-e a hatalmas rendőri készültség, a vízágyúk, kordonok, a kődobáló, ordibáló, hadonászó tömeg? Ünnepi szónoklat-e a “monnyonle”? Jut még valakinek eszébe Sándor? A
Pilvax? A Nemzeti? Vagy ez a nap csak egy újabb alkalom arra, hogy a szembenálló acsarkodók egymásba marjanak?

Egyetlen örömöm, hogy a vajdasági magyar pártok végre megtalálták a közös hangot és a közös célt: irány Európa. A legutóbbi választáson dicséretes egységről tettek tanúbizonyságot. Így készülnek a májusi megmérettetésre is. Remélem, kitartanak. Hisz vállvetve minden könnyebb.



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-02-01 00:13   
HATVANKETTEDIK LEVÉL

Beatrix hetven éves

Ma ünnepelte a holland királynő a hetvenedik születésnapját. Nagy buli nem volt, családi körben, a húgával színházba mentek,



de a legtöbb rádió- és tévéállomás, újság megemlékezett a nagy napról. A rotterdami városi múzeumban Hetven év képekben címmel fotókiállítás nyílt a róla készült képekből, a televízió riportműsort készített az életútjáról. Ilyenkor nagy nyilvános közszereplés nincs, hiszen Beatrix a hivatalos születésnapját április 30.-án, a királynő napján tartja. Olyankor már szép idő van.

A királyi ház honlapján gratuláló oldalt nyitottak, és néhány elszánt royalista a palota előtt is várakozott virágcsokorral.
Az ünneplés azonban nem valami széles körű. A gazdasági nehézségek, politikai visszásságok növekedésével, a tolerancia és a közbiztonság rohamos süllyedésével arányban nő azoknak a száma, akik a királyi családot minél előbb szeretnék kizárni a hatalomból. Jó időzítéssel jelentette meg decemberben Jan G. Kikkert történész eddig öt kötetes művét, az Oranje-ház titkai címen. Ebben a legtöbb felmenő szadista, homoszexuális, műveletlen, bolond, szerencsejátékos, drogkereskedő, rabló stb. Érdekes, az író azt állítja, Beatrix, akárcsak az ősei, nem tűri az igazságot, nem viseli el a kritikát. Ennek ellentmondani látszik, hogy az írót nem üldözik, könyveit nem tiltják be, még csak nem is vitatkoznak vele nyilvánosan. A legtöbb bulvárlap is szívesen csámcsog a családi fotókon, vélt és valós történeteken. Az egyik színházban szappanopera formában sokadik része megy már a királyi család nem éppen hízelgő paródiájának.

Bár legutóbb Willem Alexander kissé megvadult, és hajtóvadászatot indított egy pedofil weboldal ellen, ahol a kicsi lányai képei tűntek fel. Ezt már megsokallta, nem is csodálom. Nem tudom, miért hiszik egyes médiahiénák, hogy a közönséget csak a rossz értelemben vett szenzációk, a sárdobálás, mocskolódás tudja még felcsigázni? Vagy lehetséges lenne, hogy a közízlés valóban ennyire elkorcsosult?
Őszintén szólva nekem mindegy, ki kezében van a kormány, amíg jó felé megy a kocsi. A királyság számomra kicsit érdekesebb, mint a köztársaság, bár mivel a törvényhozáshoz a parlament kell és egy köztársaság minden eleme megvan, valószínűleg duplán kell megfizetnünk ezt az ingatag kormányzást.

Azért mégiscsak szép dolog az a 70 éves születésnap. Elmerengek a sok régi fényképen, próbálom elképzelni, hogy én vagyok az a királykisasszony. Nézem Trixit a pólyában, az iskolapadban,a biciklin, az első autója kormányánál, menyasszonyként, boldog anyaként a három fiával, azt gondolom, bár izgalmas, de szép élete volt eddig. Talán kicsit soká is tart már az uralkodása, Hollandiának szüksége lenne egy erős férfikézre. Még a legmegrögzöttebb királynőpártiak is türelmetlenül várják Alex trónralépését. Nem tudom, mennyit nyerünk majd vele, képes lesz-e a monarchia süllyedő hajóját révbe vezetni?

Itt lehet képeket látni Beatrixról. Jobb oldalon a kis kamerára kattintva a televízió riportfilmjét lehet megnézni. Bár hollandul van, de sok képpel, így azoknak is érdekes lehet, akik a nyelvet nem értik.

_________________
poe

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-01-01 10:06   
HATVANEGYEDIK LEVÉL

Vuurwerk

Azaz tűzmunka, vagyis tüzijáték.

A hollandok szeretnek ünnepelni, bármiről legyen is szó, náluk tehát hamar otthonra talált a kínaiak hangos-tüzes szelleműzése. Év közben is rendeznek kisebb-nagyobb tüzijátékokat, akár magáncélokra is, de a királynő napján és szilveszter éjjelén igazán látványos a produkció. Míg az előbbi államilag illetve a városi tanácsok által szervezett és finanszírozott, addig az év végi magánkezdeményezés maradt.

Már olvashatók az idei program statisztikái, miszerint 9500 tonna tüzijátékot vásároltak Hollandiában 60 millió euróért. Ezen általában divat szörnyülködni, én nem sokallom. Ha azt vesszük, hogy ez a kiadás vagy 10 millió emberre oszlik, akkor fejenként az a 6 euro igazán nem sok. Italra, cigarettára több megy el! A legolcsóbb kis vacak 1 euró, de kaphatók kész csomagok 20 és 200 euró közötti összegért. Általában egy-egy együtt ünneplő társaság, szomszédság összedobja a pénzt, és közösen vásárolnak. A tüzijátékok árusítása 3 napig tart csak.



Más kérdés, hogy sok embert bosszant a felhajtás, a lárma és a füst. Elvben szabályozták a tüzijátékok, petárdák használatát, a rendőrség igyekszik kiszűrni az illegálisan készített, behozott, árusított cuccot - minden évben konténerszámra foglalnak le ilyesmit - és limitálják az őrület idejét is 31.-én délelőtt 10 órától hajnali kettőig. De hát nem állhat minden polgár mellett egy rendőr, így aztán a durrogtatás már egy hete tart. Napközben a kisebb gyerekek szórakoznak hangos, de veszélytelen patronjaikat durrogtatva, este az érettebb fiatalság puttyogtatja kicsit drágább és látványosabb tűzszereit. Ma reggelre köd ülte meg a városokat a sok elpufogtatott rakéta, petárda miatt, a földön meg bokáig ér a szemét, de hamarosan ébred a város. Sok ember kap söprűre-lapátra és saját portája előtt rendet rak, de a hivatásosok is sietnek eltakarítani az össznépi őrjöngés nyomait.

Mi minden évben kimegyünk valamelyik térre tüzijátékot nézni. Venni nem szoktunk, csak potyázunk a látványból. Idén okos ötletem támadt, a sokat emlegetett parkban van két mesterséges domb, valami 8-10 méter magas lehet, oda kapaszkodtunk fel, és mondhatom, megérte. Minden irányba elláttunk jó messzire, és mivel párszáz méterre voltunk a házaktól, a lárma és a füst kevésbé zavart. A látvány viszont gyönyörű volt, a sötét éjszakai égbolton sorra nyíltak a tűzrózsák, tűztulipánok, ragyogó pálmafák, szikraszökőkutak és gyöngysorok között tűzkígyók cikáztak sziszegve, apró zöld tűzmanók pörögtek az aszfalton. Vagy 20 percig tartott a látványosság, aztán a sűrű füstben hazaindultunk. Most várhatok egy évet a következőre



Apropó, boldog új évet minden kedves olvasónak!



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-06-09 22:42   
HATVANADIK LEVÉL

A hetedhét országra szóló születésnap

Nemrégiben fontos esemény történt velem, számomra egyszeri és megismételhetetlen. Ugyanis ötven éves lettem. Egy fél évszázad! Kimondani is sok!
Hollandiában nagy hagyománya van e kerek évforduló megünneplésének. A férfiakat ezen a napon az Ábrahám, a nőket a Sára névvel tisztelik meg, utalva a bibliára. Sára 127, Ábrahám 175 évet élt, és nevük az élemedett kort jelképezi.
Amikor itt valaki ötven éves lesz, már jó előre tudatja az ismerőseivel. Munkahelyén egy extra szabadnap jár neki. A nevezetes napon feldíszítik a házat, az ajtó elé egy életnagyságú bábu kerül öreges ruhában, esetleg egy 50-es közlekedési tábla, az ablakokba kiragasztva az ünnepelt gyerekkori és mostani fényképe. Aki teheti, sátrat bérel és zeneszóval nagy vigassággal ünnepli, hogy “védett kor-“ba lépett.



Hát ennyire én még nem vagyok holland. A nevezetes évforduló közeledtével azt terveztem, hogy meghívom a szomszédokat, és két baráti házaspárt némi esti eszem-iszomra, és szerényen elbúcsúztatom a fiatalságomat. Aztán minden másképp lett. A vigasság már kedden kezdetét vette, a nyelvtanfolyamon egy tálca sajtos pogácsával és némi vörösborral kellemesen bemelegítettünk. Szerdán este szokás szerint telefonon beszéltem otthon a családdal, és bár kihallottam némi türelmetlenséget a hangjukból, nem gyanakodtam semmire. A nagy nap reggelén, csütörtökön korán keltem, hiszen sok dolgom volt a vendégvárással. De hogy jól kezdődjön a nap, előbb megkaptam a páromtól az ajándékot: egy meseszép arany fülbevalót kétféle színű kövekkel.
Takarítani akartam, meg sütni-főzni is, amikor fél kilenc tájban csöngettek. Az ajtóban a húgom, sógorom és édesanyám állt. Nem igazán tudtam megszólalni a meglepetéstől. Egész éjjel utaztak, hogy személyesen gratulálhassanak. Mivel váratlanul jöttek, hát hoztak is mindent, nehogy zavarba jöjjek. A csomagból édes és sós sütemények, torta, italok kerültek elő. És persze az ajándékok. Egy gyönyörű orgonacsokros festmény, és egy öblös fonott szakajtóban 50 darab kicsi csomag, gondosan díszpapírba burkolva, megszámozva.



Ezzel hosszasan elbíbelődtem, mert sorban kellett haladni. Minden darab gondosan kiválasztott és találó “meglepke” volt, utalva 50 eddigi évem valamelyik fontos korszakára, mozzanatára, valami módon kedvenc, szép, jó vagy finom. Hetekig készült a család apraja-nagyja, gyűjtögették az ötleteket, jártak az ajándékok után, csomagoltak, és főleg őrizték a titkot előttem!
Mire kifáradtam az örvendezésben, egy futár csöngetett, kedves svédországi barátnőm impozáns csokrát hozta. Igazán hosszú életű virágokat sikerült összeválogattatnia, hiszen 1300 kilométert utazott a csokor, és tizenhat napig gyönyörködtünk benne.



Aztán persze a betervezett vacsora is megvolt, újabb virágcsodáknak és ajándékoknak kellett helyet keresnem, és mindenki jól érezte magát. A telefon egész nap csengett, a postás is hozott pár képeslapot, sms-ben és az interneten is érkeztek a köszöntések.
Röpke pihenő következett, pénteken egy kurta ünneplés a jóga-csoporttal, aztán megettük a maradékokat, becsomagoltunk és irány Budapest, majd pár nap múlva már Erdélyben folytattuk a mulatságot. Rokonokhoz voltunk hivatalosak egy lakodalomba. Közben izgultunk is, hiszen nem csak nekem volt májusban születésnapom, anyukám is májusi, és az összeesküvés a meglepetésre családunkban hagyomány. A mama számítógépet és internet-előfizetést kapott ajándékba, az ötlet várakozáson felül bevált. Utána nagyobbik keresztlányom huszadik születésnapja következett, az ő meglepetéscsomagjában mindenből húsz volt.
Aztán pár nap múlva Budapesten egy nagy közös születésnapi partit tartottunk a Trófea Grill étteremben. Svédasztalos vacsorát választottunk, rengeteg finomság közül lehetett válogatni. A három ünnepeltnek tüzijátékos tortát hoztak, és az én ötven szál rózsám mellett ott állt anyu hatvankilenc szálból álló gyönyörű csokra és a nagylány 20 szál tarka szegfűje is. A lakás ismét tele lett virággal, ajándékkal.



Eddig azt hittem, a tizennyolcadik születésnapom volt életem legboldogabb napja, hiszen azon a napon volt a ballagás, és az ölnyi virág mögül tekingetve azt hittem, az egész világ engem ünnepel. De már tudom, hogy ez a hetedhét országra szóló születésnap volt az igazi.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-03-06 00:35   
ÖTVENKILENCEDIK LEVÉL

A 21. század kórháza

Pár éve, mikor városkánk a szomszéd várossal egyesült, a munkaközvetítő, a betegbiztosító és sok egyéb közintézmény után bezárták a kórházunkat is. Hiába volt minden vita és könyörgés, a dupla beteglétszámnak és a dupla személyzetnek meg kellett férnie a szomszédok régi kórházépületében, ami kívülről egy toldozott-foldozott gyárhoz hasonlít, belülről meg a főépülethez polipként tapadó nyúlványaival inkább labirintusra emlékeztet. Bár lehetőség szerint igyekeznek megkönnyíteni a betegek helyzetét, a tájékozódást az erdei ösvények színjelzéséhez hasonlóan sikerült megoldani, de a zsúfoltság nagy és maga az épület sem tud már megfelelni a modern orvostudomány elvárásainak. Miután elkészült a közös mozikomplexum, a közös stadion, és a McDrive is, végre 2005 szeptemberében elkezdték építeni a két város határán a közös szupermodern kórházat. Ennek egy teljes évig nem sok látható jele volt, hiszen addig csak lefelé dolgoztak, hatalmas krátert mélyítettek a földalatti garázs, a vezetékek és a hideg-meleg vízzel működő hűtő-fűtő rendszer számára (ennek a gödörnek a földjéből készültek a dombok itt a mi parkunkban). Most már áll az épület, napról-napra szépül, hamarosan a belső munkálatok következnek, és jövőre átadják a nagy művet.
Ma voltam a régi kórházban, ahol a várakozás ideje alatt a falra szerelt zártláncú televízióban megnézhettem egy bemutatófilmet a leendő új kórházunkról. Elragadtatva figyeltem, és csak azt sajnáltam, hogy még egy évet, vagy többet kell várnom, mire valósággá válnak a tervek.

A sok újdonság alapját a megváltozott követelmények adják. A jövő kórházában a legkevesebb szükség az ágyra lesz. Kevesebbet is terveznek belőle. A minisztériumi előírások ezer lakosra két kórházi ágyat számolnak, ehhez kell szabni az ellátás minőségét. Mivel Sittard-Geleennek az egyesülés után mintegy százezer lakosa lett, az új kórház százágyas lesz. A vizsgálatok, kezelések nagy részét, a kisebb operációkat járóbeteg-rendelésen végzik majd, és kibővítik a már meglévő napközbeni ellátást, amikor a beteg éjszakára hazamegy.

A betegszobákat a magánélet fontosságának jegyében tervezték, valamennyi egyágyas, saját fürdőszobával. A nappali felé nyíló fala üvegből van, de eltolható, és sötétíthető is, így aki társaságra, mozgalmasságra vágyik, ágyából távirányítóval nyithat, aki magányra vágyik, elzárkózhat. Minden szobában lesz egy multimédiás képernyő távirányítóval, ami televízió, internet, és betegtájékoztató. A beteg a kórlapját, leleteit, kezeléseit figyelemmel kísérheti, információt kaphat a gyógyszerezésről, operációról, a rehabilitálás módjáról, a szükséges gyakorlatokról, de itt rendeli meg a másnapi menüt is.
A távirányító egyben telefon és nővérhívó gomb is. Hely van benne a bankkártyának, a szolgáltatásokat ezen a módon lehet majd fizetni.
A szoba berendezéséhez tartozik még a vendégágy, amit a beteg menedzsere vehet igénybe. Ez lehet családtag, barát, vagy akár magánápoló, aki a kórházi tartózkodás teljes idejét a beteggel töltheti, az orvosokkal és a külvilággal egyaránt tartja a kapcsolatot és eljár a beteg érdekében. Részt vehet a kezeléseken, rehabilitáción, megbeszéléseken, az operáció előkészítésében. Tehát gondoskodik a beteg jó közérzetéről mind testi mind lelki vonatkozásban. Mellesleg egy csomó feladatot ellát, amivel részben tehermentesíti a gondozókat. Igazi holland spórolós ötlet - mondanám, ha nem olvastam volna nemrégiben ilyesmit az olasz kórházi ellátásról.

A cél az, hogy a beteg minél kevesebbet tartózkodjon az ágyában. Minden osztályhoz tartozik nappali szoba is, itt tartózkodik majd a betegek nagy része, itt is étkeznek, társasági életet élnek, a nővérek nyitott pultja is itt található. Ezt eddig is próbálgatták már a lehetőségekhez mérten. Koedukált betegszobák vannak, a pizsma nem kötelező viselet, a napirend rugalmas, látogatni bármikor lehet. Az új épületben azonban külön helyiség lesz a látogatók fogadására és közös programokra is. Amennyire fontos a magánélet védelme a betegszobákban, annyira nyitottak és átláthatók a közös helyiségek. A mostani kórház csupa elszeparált sötét zug, az új épület tágasnak és világosnak ígérkezik. A bútorok, eszközök mind kerekeket kapnak, így könnyen mozgathatók, kevesebb kell belőlük. A szekrényeket, raktereket beépítik, nem foglalnak külön helyet.
Még a kórház elnevezése is megváltozik, az eddigi ziekenhuis betegház elnevezés helyett geneeshuis vagyis gyógyítóház lesz.

Ugyancsak jelentősen megváltozik majd a poliklinika jellege is. Eddig a beteg gyalogolt szobáról-szobára, vizsgálatról vizsgálatra, ez most fordítva lesz. Amikor bejelentkezik, kap egy szobát és ott keresik fel őt a szakorvosok. A 120 vizsgálóhelyiség hatféle, az igényeknek megfelelő felszereléssel. Négyes blokkokban csoportosítják őket. Mivel minden helyiségben van számítógép és internet, a betegek teljes kórtörténete bárhol, bármikor lehívható, minden addigi vizsgálati eredménnyel, röntgenfelvétellel egyetemben. Internetes konzultáción vehet részt a háziorvos, a masszőr, a gyógytornász, de akár külföldi szaktekintély is. A távolság többé nem akadály.
A tervek szerint 2008 elején kezdik meg a költözést. Már alig várom. Talán rövidebbek lesznek majd a várólisták, az egészségügyi dolgozók is több kedvvel és szakszerűbb felszereléssel végzik majd a munkájukat. Persze az sem utolsó szempont, hogy a régi kórházhoz most vonattal kell utaznom, az újhoz egy kellemes sétával eljutok majd.



Bővebb információt angolul vagy hollandul lehet olvasni.
Az építkezés fázisairól 2005 szeptemberétől 2007 januárjáig itt lehet fotókat nézegetni.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-31 11:09   
Mikor van katasztrófahelyzet?

Az ENSZ minden évben nyilvánosságra hoz egy listát a természeti katasztrófák áldozatainak számáról. Nagy meglepődéssel olvastam, hogy ezen a listán Hollandia a tavalyi évben az “előkelő” negyedik helyet szerezte meg. Furcsállottam a dolgot, hiszen ez egy biztonságos hely, se földrengések, se tájfunok nem háborgatják, árvíz sem volt. A júliusi nagy hőség viszont ezer áldozatot követelt. Ezt akkoriban nem kötötték az orrunkra a hatóságok, úgy gondolták, elég bajunk van a meleggel, minek izgassanak bennünket. Az újságok részletesen beszámoltak francia, német, spanyol halálesetekről, és a nép megnyugodott, hogy itt mégsem olyan rémes a helyzet, hiszen senki sem halt meg. Az áldozatok leginkább az idősek és a krónikus betegségekkel küszködők közül kerültek ki.

A listán ötödik helyen áll Belgium, ahol szintén a hőség okozta 940 ember halálát. A top 10 között van még egy európai ország,
Ukrajna is, ahol nyolcszáz emberéletet követelt a hideg.
A listavezetők azonban az ázsiai országok, Indonézia a földrengéssel és a Fülöp-szigetek a tájfunnal.
A jelentés készítője, Salvano Briceno, az ISDR (Bizottság a katasztrófák áldozatainak csökkentéséért) igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy a klímaváltozással Európában is szükségessé vált a lakosság felkészítése a katasztrófahelyzetekre, hiszen itt is egyre gyakoribbak a forgószelek, viharok, extrém hőmérsékletváltozások. A védekezés egyik módja jelen esetben a lakások jobb szigetelése, a légkondicionálás, a faültetés, és a felvilágosítás, mi a teendő, ha a hőmérséklet tartósan 30 fok körül van.

Az augusztus 20-i magyarországi vihar is számos kérdést vetett fel, azóta ilyen esetekben nem marad el a lakosság széleskörü tájékoztatása.



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-12-15 23:22   
ÖTVENNYOLCADIK LEVÉL

Fél évszázad karácsonyfái

Ilyenkor év vége felé gyakran csinál az ember számvetést. Honnan indult, hová jutott, merre tovább? A korai alkony, a gyertyák táncoló fénye, a meleg szoba puha fészket készít a nosztalgikus gondolatoknak, a múltba révedésnek, az álmodozásnak. Illatos-fűszeres forralt bort kortyolok, és lapozgatom a fényképalbumokat. A karácsonyi képeknél meg-megállok, behunyom a szemem és emlékezem.

Mindig szerettem a karácsonyt. Már advent idején megváltozott körülöttem a világ. Családtagokból, barátokból, szomszédokból egyszeriben titkos összeesküvők lettek. Suttogások töltötték be a szobákat, titokzatos csomagok kerültek a házba, majd tűntek el valamerre. Vanília, reszelt citromhéj, rum illata lengte be a konyhákat, de kilopózott az utcákra is. A garázs vagy a pince zugában ott bujkált a fenyőfa. Az asszonyok haditanácsot tartottak az ünnepi menüről, receptek keltek vándorútra. Ahogy peregtek a naptár lapjai, úgy nőtt a várakozás.

A szocialista Magyarországon nem kellett titokban ünnepelni, a karácsony mindig is kétnapos állami ünnep volt. A szereteté, a családé. December 24.-én korán végeztek a munkahelyeken, korán zártak a boltok, leállt a közlekedés, csak néhány magányos taxis tekergett az utcákon, csend és hó szitált. A két ablak között ott guggoltak a piros csokimikulások. A kisgyerekeket átküldték a szomszédba, míg feldíszítették a fát, és kirakták az ajándékokat. Hat óra tájban szólaltak meg a kis harangok, csengettyűk, meggyújtottuk a gyertyákat, csillagszórókat. A közös ének sem maradt el soha, és a meghatottság gombócai csak az
ünnepi vacsoránál tűntek el a torkokból. Legjobban az illatokra emlékszem. A nagytakarítás tisztítószereinek szaga volt az alap. Az olajkályha tetején pár fenyőtüske, darabka narancshéj pirult, alma sült.
Az asztalon illatozott a mákos és diós bejgli, citromot, mazsolát párázva. A szaloncukroknak, habkarikáknak is volt illata, kávés, csokis, eperhabos. A fenyő igazi volt, erdőillatot lehelt, a nyíló ajtón télszag tódult be némi fafüsttel. A konyha felől rántott hal és krumplisaláta hívogatott. A gyümölcsöstálon piros almák mosolyogtak versenyt a csak ilyenkor kapható mandarinnal, naranccsal, banánnal. Szenteste mindig bőség volt, meleg volt, fény volt, és békesség volt. Néha elmentünk az éjféli misére, az is kalandnak tűnt, az utcán járni alvásidőben.
Nem kaptunk drága, különleges ajándékokat, és sokat sem. Talán ezért tudtunk neki örülni. Egy új pulóver, bundás kesztyű, doboz társasjáték volt a fa alatt, és persze az elmaradhatatlan, a várva várt könyv. Mi gyerekek is készültünk, hiszen már az óvodában megtanultuk, hogy adni öröm. Eleinte magunk fabrikálta ajándékkal, később az összekuporgatott fillérekből már vásároltunk. Valahogy mindig jól sikerült a meglepetés.

Aztán férjhez mentem. Az ezerféle újdonság között talán a legfájóbb változással a karácsonyi időszak szolgált. Buta fruska voltam, eszembe sem jutott, hogy ne legyen karácsonyom. De hát bele kellett törődni, hogy bizony az ott nem állami ünnep. Dolgozni kellett mindenkinek, jobban mint máskor, hiszen az év vége a legtöbb munkahelyen nagy hajtást hozott. A képeslapokat is sokáig kerestem, hogy még időben elküldhessem, a nagy készülődésből alig látszott valami. - Nincs szaloncukor se! - jajdult belém a veszteség, és hiába volt ananász, amit még sose láttam, libamáj, sokféle földi jó, és hiába a színes tévé, a hóesés, a bennem sírdogáló gyereket semmi nem tudta megvígasztalni. A családban is más szokások fogadtak, bár volt kis fenyőnk a hideg előszobában, pár dísz is rajta, de nem volt csengőszó, se gyertyagyújtás, se ének. Persze halvacsora se. Aztán felszáradtak a könnyek és én felnőttem végre. Rájöttem, a magam ura vagyok, tehát magad uram! Második évben már készültem, terveztem, szerveztem, és teremtettem, ha valami nem volt. Lassacskán kialakultak a közös új szokásaink. A csernyei karácsonyok titkosabbak voltak, mint az elveszett régiek, hiszen csak kettőnkből állt a világ. Volt már újra gyertyafény, szaloncukor, és lemezről szólt a Csendes éj. És legalább odahallatszott a templomból a harangszó. Ha hó is esett, puhán szárnyaltak a hangok, és a fénykörön kívül maradt a világ.

Aztán világgá mentünk, és itt megint másféle karácsonyok vannak. Sokmillió apró égő teremt nappali világosságot az utcákon. Az ünnep már október végén támad, kommerciálisan, erőszakosan, harsányan.
Először a tavalyról maradt bóvlit próbálják meg jutányos áron elsütni, aztán kerülnek piacra az újdonságok. Az életnagyságú éneklő rénszarvas, a falramászó télapó, a háromdimenziós és zenélő képeslapok, a ruhaipar és a technika legújabb csodái, amiket majd januárban 30 százalékkal olcsóbban megkaphatnánk, de hiába, ha most van karácsony. Hol vannak már a szedett-vedett díszek, melyeknek nagy része anyáról leányra hagyományozódott? Hol vannak a receptek, a titkok, az összeesküvések? Az ajtókon kiillanó illatok? A karácsonyi menüt újabban házhozszállítják, de sokan mennek étterembe is szentestén. Van itt minden, csak a meghittséget nem találom. Meg a szaloncukrot, mert azt nyugaton nem ismerik.

Műfenyők állnak a szobákban, rajtuk gyertya formájú elektromos égők. Műhavat fújnak rájuk. Minden évben más divat jön a díszekben, egyszer szalmából fonják, máskor ezüstpapírból hajtogatják, majd az átlátszó plasztikgömbök következnek, bennük figurákkal. Agyagból, porcelánból, bőrből, tollból, minden sorra kerül. Azt hisszük, na vége, nem lehet már újat kitalálni. Aztán dehogynem. Itt sorakoznak már a zenélő díszek, a műanyag jégcsapok, a vörös masnik. Mindig újabb, másabb, mert vásárolni kell. A rikító színű gyertyák egzotikus illatokat árasztanak, a csillagszóró egy méteres, és nem járnak már kóringyálni, hiszen mindenkinek van saját betleheme. De ki tudja még, mi az a jászol?

Az éjféli mise szerencsére megvan, és hogy sokan hiányolják az ünnep lelkét, bizonyítja, hogy tele vannak a templomok. A gyerekkórus őszinte átéléssel énekel, tiszta hangjaik könnyet csalnak a szemekbe. Az emberek ilyenkor többet vannak együtt, figyelmesebbek, segítőkészebbek, adakozóbbak. A tévében kevesebb a lövöldözés és több a mosoly.
Nálunk itthon megmaradtak a régi tradíciók, bár a fenyőfára már mi sem teszünk gyertyát. Bejglit sütök, meg apró, cukormázas karácsonyi csillagokat. Ajándék is van mindig a fa alatt. Cicáink várják a csak karácsonykor vásárolt ünnepi Sheba menüt. Karácsonyi vacsoránkra évekig hívtunk egy-egy magányosan ünneplő ismerőst, pár éve pedig egy holland házaspárral osztjuk meg a szeretet ünnepét. Tizennégy éves barátság fűz hozzájuk.

Fél évszázad alatt megtanultam már, hogy a karácsony bennünk van. Olyan lesz, amilyenné mi tesszük magunknak és egymásnak.


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-04 16:18   
ÖTVENHETEDIK LEVÉL


(Szeptember elején megkért valaki otthonról, hogy írjak valamit a munkanélküliségről. Ez égető, aktuális probléma keleten és nyugaton egyaránt. Megpróbáltam, ám a dolgok másképp alakultak. Ez lett belőle. Elküldtem. Bemásolom ide is.)

A megbeszélt téma helyett

Eredetileg a munkanélküliségről akartam írni, a munkakeresés nehézségeiről. Napok óta bújom az internetet, az európai statisztikákat, gyűjtögetem a háttérinformációt, hogy ne csak a magam egyéni szemszögéből láttassam a helyzetet, hanem valamennyire átfogó képet tudjak adni. De mint oly sokszor már, a külvilág közbeszólt. A napi események, a mindenfelől záporozó hírek megakadályozzák, hogy magánsérelmekkel, a munkakeresés nehézségeivel foglalkozzam. Olyan piszlicsáré ügynek tűnnek most tegnapelőtti gondjaim.

Hollandia kormánya még a nyáron megbukott. Ez ugyan nem járt nagyobb zajjal, a holland nép igen türelmes. Hirtelen felindulásában ír egy vitriolos levélkét valamelyik helyi lapnak, vagy az interneten füstölög, de kényelmes foteljából még válsághelyzetben se szívesen áll föl. Ennek köszönhető, hogy bukás ide vagy oda, a régi kormány csak november végére írta ki az előrehozott választásokat. Ma van a Prinsendag, a “kenyér és cirkusz” napja. A cirkusz az aranykocsi felvonulása, a parádé, őrségváltás a palota előtt, a királynő trónbeszéde. Lehet bámulni az egyre fakuló csillogást. A kenyér a jövő évi költségvetés, amit az ünnepség után a parlament megszavaz. Utána már lehet menni választani, reklamálni, lényeges változás jövő szeptemberig nem várható. Kenyér lesz, persze, de mennyi lesz rajta majd a vaj????

Tágabb környezetünkben sincs minden rendben. Az új pápa vette magának a bátorságot, hogy egy német egyetem katedrájáról egy szinte elfeledett bizánci császár könyvéből idézett. Azt hitte szegény, Európában szólásszabadság van. Úgy tűnik, tévedett. Ő is.
A rövidke szöveg felháborította a muzulmán világot, és bár a kockás kendő mögé bújó tüntetők biztosan nem hallották hírét se a bizánci császárnak, se az egyetemi előadásnak, egy láthatalan karmester intésére mégis hadat üzentek a “hitetleneknek”. Az egyházfő mentegetőzése csak olajat öntött a tűzre

Még meg sem emészthettük a ránk zúduló információkat, mikor újabb események borzolták fel a kedélyeket. Azt már valahogy megszoktuk, hogy a volt Jugoszlávia utódállamai gyakran kerülnek az újságok címlapjaira vagy a híradóba, de Magyarországról eddig csak elvétve szóltak. Vasárnap óta azonban az onnan érkező tudósításokra figyel a világ. Nem akarom, nem is tudom kommentálni az ott történteket, hiszen majd 30 éve nem vagyok részese a magyar mindennapoknak, csak arról tudok írni, amit érzek.
Sokszor hittem, milyen jó dolog, ha az embernek több hazája van. Több országban érzi otthon magát, több helyen fogadják tárt karokkal. Szélesebb a látóköre, többet tapasztalt, jobban át tudja élni a történéseket, toleránsabb. Ebben van némi igazság, de ilyenkor, mikor nem tudom eldönteni, a három haza közül melyikben nagyobb a baj, hol mélyebb az elkeseredés, hol fenyegetőbb az aktuális politikai helyzet, hát ilyenkor teljes szívemből irigylem azokat, akik mindig hazalátnak a falunyele templomtoronyra. Lehet, talán vannak szerencsés emberek, akiket hidegen hagynak az elhagyott hazákból érkező hírek, én nem tartozom közéjük. Nekem fájt nagyon és fáj ma is, hogy széthullott egy szép ország, hogy szenvedett és szenved a népe. Nekem fáj látni, hogy ég a Magyar Televízió székháza. Nekem fáj, hogy az elkeseredett hollandok kivándorolnak a hazájukból. Fáj a tüntetőkön lecsorgó vér, de fáj a fiatal és riadt rendőr sebe is. És a fájdalom mellé társul a szégyen. Mindhárom ország negatív történései érnek engem is. Ha az olimpiai doppingbotrányról beszélnek, ha a srebrenicai tömegsírokról, ha a miniszterelnök hazudozásáról, erőszakról, anarchiáról, bármilyen disznóságról, az én arcom mindegyiktől ég.

Nagyszerű dolog a modern technika, sok előnye van, de körülbelül ugyanannyi a hátránya is. Ma már nem léteznek kívülállók, a tájékoztatás már régen nem naprakész, hanem percrekész. Nem kell már megvárni a reggeli újságot, álmatlanul ülök a számítógép vagy a tv képernyője előtt, és ott vagyok a téren, látok-hallok mindent. Tanú vagyok, szinte résztvevő, hiszen akarva-akaratlan állást foglalok. Érzem a lángoló autó bűzét és forróságát, a repülő kockakövek láttán lekapom a fejem. Félek, bár biztonságos csigaházamat nem hagytam el. Szeretném megváltoztatni az eseményeket, a fülekbe kiabálni, hogy elég volt!
Deja vu érzésem van. Először a romániai forradalomra gondolok, amikor egész éjjel a tévére tapadva virrasztottam, és gyomromban gombóccal néztem a diktátor bukását. Magamtól is megijedtem, hiszen az erőszakot éltettem. Majd a belgrádi tüntetések képei idéződnek föl bennem. Belátok a színfalak mögé. Felismerem a háttérben a rendező kezeket. Aztán ötvenhat jut eszembe, pedig akkor még nem is éltem. A párhuzamot sugallják ugyan, de ettől független. Ötvenéves évfordulóra készülnek a magyarok, nemcsak otthon de szerte a világban, és biztosan másnak is van deja vu érzése. Szinte csak perceken, métereken múlt, hogy nem a határ másik oldalára születtem. A párom öt éves volt, de ő sem felejti el azt a néhány hónapot, amikor a felnőttek mindig csak lepisszentették, mert nem hallották tőle a rádió híreit. Nem értette, mi történik, de érezte a félelmet. Én is abban a félelemben fogantam.
Furcsa, évtizedek is elmúlnak, hogy él az ember langyos állóvízben, teszi a dolgát, kicsit unatkozik is, és nem tudja, milyen jó dolga van. Aztán hirtelen felfordul körülötte a világ, nyakoncsapja a történelem, és attól a ponttól kezdve már semmi soha nem lehet a régi.

Mostanában mindenfelé zűrzavar uralkodik. A politikai zavargások természetesen kihatnak a gazdaságra is. A börzén látványosan zuhannak, vagy emelkednek az árfolyamok. Mindenki a bőrén érzi, hiszen ha mást nem lát is, a benzinkút árai mutatják a napi helyzetet.
Az ipar, a mezőgazdaság ennek tükrében vagy fellendül, vagy stagnál, vagy válságba kerül. Néha egész ágazatok mennek tönkre pár év alatt. Százezrek kerülhetnek utcára, csökken a szociális biztonság. Szaporodnak a munkanélküliek, fogy a vásárlóerő, az árufelesleg halmozódik.
Emiatt egyre kevesebb a munkahely. A spirálból alig lehet kitörni. És így jutunk vissza a munkakeresés problémájához. De erről majd legközelebb...



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-09-02 10:44   
ÖTVENHATODIK LEVÉL

Még mindig nem elég nagy a demokrácia, avagy hol húzódik a tolerancia szögesdrótja?

Pár hónapja írtam már az alakulgató pedofil pártról, de a kezdeti szenzáció után a médiából elfogytak ezek a hírek. A nyári uborkaszezonban szinte el is felejtettük már, eltűnt a bizarr hírek sűllyesztőjében. Ámde közelednek az előrehozott választások, hiszen tudvalevő, hogy a harmadik Balkenende-kormány szükségkormány csupán. Szükséges volt, hogy hatalmon maradjanak, míg keresztülviszik a legújabb megszorító intézkedést, miszerint 2011-től a nyugdíjakból is kell majd nyugdíjjárulékot fizetni.

Szóval a választások. A pártok palettája már az elmúlt években is sokat színesedett, a szó szoros értelmében, hiszen gombamód szaporodtak a bevándorlók pártjai. És ismét feltűnt a színen a pedofil csoport. Tegnap Hágában egy sajtókonferencián mint politikai párt mutatkozott be. Három vezetője panaszkodott, hogy a sajtó agyonhallgatja őket, és a többi párt sem kereste még velük az együttműködés lehetőségét.
“Velünk nem beszélnek, csak rólunk.”- sérelmezte Ad van de Berg. Ahhoz, hogy a választásokon indulhassanak, 570 aláírás kell. Nekik egyelőre 100 van, de bíznak benne, hogy meglesz a szükséges szám. Az aktivisták Utrechtben kezdik majd röplapjaikat osztogatni, hogy tagokat, szimpatizánsokat, választókat toborozzanak. Ha ott kedvező fogadtatásra találnak, terjeszkedhetnek tovább. Szóvivőjük azt állítja, az utca embere egyáltalán nem utasítja el őket, tartalmas beszélgetéseket folytatnak és mindenki osztja a nézeteiket. A programban elrejtve egy újdonság is szerepel, az első nekifutásban emlegetett 12 éves korhatár 0-ra változott. Tehát az újszülöttnek is joga van a szexre.

Eddig a cikk, alatta sorakoznak az olvasói hozzászólások, eddig 157. Mind elítélő. Többsége börtönbe, kínzókamrába, hóhér kezére küldi a botcsinálta politikusokat. Egyesek melléjük tennék azokat is, akik egy ilyen pártot engedélyeznek. Sokan szégyellik, hogy hollandnak születtek, páran az emigrálással fenyegetőznek. Ez egyébként egyre gyakoribb fordulat a közbeszédben is. Egy jólértesült olvasó az ügy kapcsán felhívja a figyelmet egy másik cikkre, a címe: A példás pedofil.

Egy fiatalember, a 28 éves arnhemi Norbert de Jonge viszontagságairól szól, aki állítása szerint “nem praktizáló” pedofilnak tartja magát. Gyermeklányok iránt érdeklődik, egyelőre csak elméletileg. Nemrég kitették a szűrét a nijmegeni egyetemről, amit ő sérelmesnek talál. Eddig sem volt titok szexuális érdeklődésének irányultsága, mondja. Már 2003-ban egy másik holland és egy német pedofillal internetes oldalt szerkesztett, amit azonban a szolgáltató gyorsan eltávolított.
Irányzatuk, eszméik azonban máshol is feltűnnek The human face of phedofilie címen.
Az egyetem eddig nem gördített akadályokat Norbert elé, mert elméleti pedagógiai tanulmányokat folytatott, de az idén februárban szakosodott orthopedagógiára, ahol már kapcsolatba kerülhetett gyerekekkel. Ezért a vezetőség megtiltotta számára a gyakorlati munkát, most pedig, mikor nyilvánvalóvá vált tevékenysége a pedopártban, eltanácsolták az egyetemről.
Norbert a diszkriminatív intézkedés miatti felháborodásában bírósághoz fordul, hogy a jogaiért harcoljon.
Mióta a tévében is szerepelt, szegényt folyamatosan zaklatják a “testépítők és a neonácik”. Fenyegetésekkel akarják befogni a száját, bár tettlegességre eddig még nem került sor.

Hollandia toleráns ország. Sok mindenben voltak eddig úttörők, példát mutatva a művelt világnak, hogyan kell békésen együtt élni mindennel és mindenkivel. Lehet, hogy 10-20 év múlva a világ pedofiljainak nemzetközi találkozójára készülünk majd? Pedparade. Jól hangzik. Ha megvédeni nem lehet a gyerekeket a szextől, tanulják meg élvezni. Mi toleránsak vagyunk.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-13 01:21   
ÖTVENÖTÖDIK LEVÉL

Vihar a biliben

A limburgi Heerlen városkában művészeti vita kavarja fel a kedélyeket.
A McDonald’s helyi éttermének férfitoalettjében a piszoárok hatalmasra tátott, vörösre rúzsozott, duzzadt női ajkakat ábrázolnak. A műalkotások az utrechti Baathroom Mania porcelánműhelyből kerültek ki, Meike van Schijndel iparművész és formatervező tervei alapján. Úgy tűnik, friss szelek fújdogálnak a kagylógyártásban.

A Kisses fantáziadús fantázianevű termékből két éve már felszereltek néhányat a New Yorki-i repülőtér egyik férfivécéjében, de a prűd amerikaiak gyorsan eltávolíttatták az életszerű és vidám hangulatú kagylókat, nőellenesnek titulálva azokat. Pedig nem hiszem, hogy Miss Monica volt a modell. Hiába, a feminizmus még a férfimosdókban is felüti a fejét.

Heerlenben három hónapig gyönyörködhetett a férfinép a műalkotásokban. Már ez is hátrányos megkülönböztetés nekünk, nőknek, hogy csak a nyíló ajtó résén lopva vethetünk egy pillantást a közbotrány okozójára. És a női vécé oly unalmas.

Az első tiltakozó egy német úr volt, aki azzal érvelt, hogy oda bizony gyerekek is bejárnak, és lelki fejlődésükre micsoda rémes hatással lehet egy ilyen mű.
“A péniszeddel a markodban egy nyitott száj előtt állni provokatív helyzet!” –nyilatkozta Peter Wahl.
“Érthetetlen – replikázott a tulaj, Bart Gloudemans – ha ennyit nem tud valaki elviselni, annak a nemi fejlődésében valami hiba lehet”. Ő egyébként nagy műpártoló, az étteremben gyakran állít ki más művészektől is, mint például Corneille, Brood, Jan Cremer.

Most megint az amerikaiakkal van a gond. Nemrégiben ugyanis egy amerikai turista járult a készséges női ajkak elé, de azonnal kultúrsokkot kapott. Mivel a McDonald’s amerikai érdekeltség, ment hamar a panasz a tengeren is túlra, minek következtében zordon hangú levél jött a holland főnöknek: azonnal távolítsa el az ízléstelen kacatokat.
Szerdán nyilatkozott a főnök, miszerint leszedeti és eladja a piszoárokat. Nem hajlandó cirkuszolni néhány vizelde miatt. A döntésben nagy szerepe lehet a közelben állomásozó amerikai katonaságnak, akik gyakran látogatják a vendéglátóhelyet.
Pedig szerintem bontás előtt érdemes lenne belepislantani (jó ez a szó ide?) a könyvelésbe, mennyivel emelkedett a látogatottság a "tárlat" megnyitása óta. Hiszen pénz beszél, kutya ugat. A karaván meg halad.

Alig jelent meg a hír, megindult a fórumon a kötélhúzás. Sokan sokféleképpen nyilakoznak. Van, akinek tetszenek a vidám kagylók, és nem érti, hogy miféle befolyása lehet az amerikai közízlésnek Heerlenben. Mások vásárlóként jelentkeznek a gazdátlanná vált műremekekre. Egy meleg polgártárs azt nyilatkozza, hogy őt érthetően nem hozza izgalomba, de vevő lenne más ötletekre. Egy-két begyöpösödött kispolgár és hajcsavarós satrafa tapsol az adminisztratív intézkedésnek, néhány művészetbarát pedig hallatlan önkényt, ízlésterrort emleget a falicsészék védelmében.

De tényleg, hát most hol végződik a művészet és hol kezdődik a giccs? Mit nevezzünk bátornak és mit arrogánsnak? A piszoár, a pénisz és az ajak egyaránt az ÉLET, a VALÓSÁG.
Minden tiszteletem a bátor művészé, aki dacolva kora meg nem értésével megalkotta ezeket a tárgyakat, és megmutatta nekünk a férfi-nő kapcsolatok színét és fonákját.



A gyártó honlapja
http://www.bathroom-mania.com/
Napi hir és fórum
http://www.home.nl/nieuws/binnenland/artikel/00239680



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-09 00:06   
ÖTVENNEGYEDIK LEVÉL

Hup Hup Holland

Megkezdődött a visszaszámlálás. Már csak órák választanak el bennünket a világbajnokság nyitó mérkőzésétől.



Hollandia narancsszínbe öltözött. Az utcák zászlódíszben, az ablakokban oroszlánok, koronák, pöttyös labdák. Gyerek és felnőtt már napok óta narancsssárga öltözékben jár. A fiúk csak kizárólag futballt hajlandók játszani. Ebben a szülők is pártolják őket, kapukat állítottak fel minden kis füves területen, és számozott mezeket vásároltak a srácoknak. Szép az idő, rá is érek, hát figyelem a szomszédságból összeverődött gyereksereget. A verekedés már az első percben kitört, amikor a harmadik apró Nistelrooy is megjelent. Egy apuka, észlelvén a bajt, pár liter narancsszínű üdítővel érkezett, és bíróként beszállt a játékba.

Szinte alig van olyan termék, amit ne lehetne sárgarépa árnyalatban kapni. Az üzletek rekord forgalmat bonyolítanak sporteszközökből, dekorárukból, és persze sörből is. Ládaszám cipelik haza az árpalét a férfiak, a nők inkább a narancstortával szemeznek.
Mások is igyekeznek profitálni a világbajnokságból. Egy biztosítótársaság biztosítást ajánl a cégeknek futball-láz ellen, vagyis a mérkőzéseket követő 1-2 „szabad” napot kívánja kompenzálni. Egy felmérésből kiderült ugyanis, hogy akár 20%-al is megnő a betegnapok száma, mikor játszik a CSAPAT.

Szemre úgy tűnik, az ország egy emberként áll a holland válogatott mögött. Akadnak azonban ennek az össznépi őrületnek ellenzői is. Vagy harminc asszony kezdeményezésére megalakult a Nők a Futballmentes Hollandiáért polgári csoportosulás, azaz a VVN. A tagok ebben a formában is tiltakoznak a férfiak futballfüggősége ellen. Az alapítók két ismert nevet használtak aláírásként: Johanna Cruijff és Marjo van Basten.nevét. Mint az manapság szokás, rögtön létrehozták honlapjukat is, ahol közzétették 11 pontból álló követelésüket.
1. Le a világbajnoksággal, most és mindörökre!
2. Többé nem állíthatnak ki minket a játékból!
3. A fű a tehenekért van, ha focizol, marha vagy!
4. Egy labda a házban = egy golyódba kerül!
5. Minden óra meccsközvetítésért ugyanannyi szappanopera jár!
6. A VVN mindent megtesz a követelések kiharcolásáért. Nem hátrálunk meg!
7. Minden holland gólt kompenzálni kell egy bevásárlónappal. A férfi számlájára természetesen!
8. Minden narancsszínű ruhadarab 1 hét kanapén alvást von maga után!
9. Minden kocsmában nézett meccs után másnap a feleség ágyba kapja a reggelit. A frissen fürdött, borotválkozott, józan férjtől!
10. A ház minden távirányítója mostantól a VVN tulajdona!
11. A fenti 10 parancsolat bármelyikének megszegése a világbajnokság teljes betiltását fogja maga után vonni!!!

A dolog csak félig humoros, ugyanis a felhívás sok követőre talált, az egyetértő mailek mellett akadtak nők, akik nagy táblákkal tiltakoztak a futball ellen, és a versenyek idejére is terveznek akciókat.
Ennek ellenére a fociláz tovább terjed. És nem csak a férfiakon láthatók a tünetek



Akadnak nem is kevesen, akik háziállataikat is a trend szerint öltöztetik. Nehéz ellenállni a tömeghisztériának, és mivel szeretem a focit, de sajnos a magyar válogatottnak nem szurkolhatok, én is bevásároltam a dívatszínből



Egy biztos, bárhogy szerepeljen is a holland válogatott a németországi megmérettetésen, egy pályán már biztos befutók. Igaz, ez nem narancsszínű, hanem zöld győzelem, ugyanis a 12 német stadion közül 7 holland fűszőnyeggel van befedve. A Bild szerint a németeknek mindössze kétszer kell „ellenséges” füvön játszani, ezt is csak azért mert a holland Hendriks cég tette a legkedvezőbb árajánlatot. Egy hónappal ezelőtt fektette le a cég 25 munkása a fűszőnyeget a pályákon. A müncheni stadion van a legmesszebb, 24 hűtőkamionnal szállították oda a gyepet. A vállalat a bajnokság egész ideje alatt ügyeletet tart, hogy előre nem látott galiba esetén pár órán belül akár teljesen új gyepszőnyeget tudjon varázsolni bármelyik stadionba. Azt mondják, a szomszéd rétje mindig zöldebb.

HUP HOLLAND HUP
Azaz Hajrá Hollandia!





 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-07 23:33   
ÖTVENHARMADIK LEVÉL

Gurulj garas

Még öt éve sincs, hogy 12 európai országban bevezették az eurót. Jól emlékszem az átállásra, milyen egyszerűen ment minden. Január elsején nulla óra egy perctől lehetett az új bankjegyeket felvenni az automatákból. A bankok felkészültek a gulden beváltására, de nem volt nagy tolongás. Addigra már elterjedt fizetési eszköznek számított a hitelkártya, vagyis a plasztikpénz. Egyébként is Hollandia harminc évig vállalja a bankjegyek beváltását, hát minek az a nagy sietség?
Mi sem tartottunk itthon papírpénzt azon a szilveszter éjjelén, hát szinte észrevétlenül csúsztunk át az euró használatára. Az aprópénzzel azonban egészen más volt a helyzet.

Sokszor eszembe jut Móricz Zsigmond Hét krajcár című novellája. Talán minden háznál úgy van az, hogy elbújnak a pénzecskék. Ha az ember rászán egy kis időt, pénzt talál a zsebekben, a táskákban, rég elfeledett pénztárcában, fiókok alján, bevásárlócekkerben, fületlen csuporban. Mindig lapul pár garas a szőnyeg alatt vagy a szekrény háta mögött, az autó kesztyűtartójában, pincében-padláson. Kis utánajárással összeszedhetünk pár marékkal. Dobozkákban, borítékokban gondosan eltéve rábukkanhatunk utazásból, nyaralásból visszahozott mindenféle aprópénzekre.
Erre jött rá egy zenebolt-hálózat a Free Record Shop főnöke is, vállalta, hogy boltjaikban még harminc évig érvényes fizetőeszköz lesz a gulden. Ezt később kiterjesztették a többi 11 divatból kiment fizetőeszközre is. Én is összekeresgettem a szanaszét gurult mindenféle garasokat, ami egy nemzetközi sofőrnél bizony rendkívül színes gyűjteményt eredményez. Elzarándokoltam vele a legközelebbi lemezboltba, és a 10 % kezelési költség levonása után a tarkabarka numizmatikai leletekért vettem egy zenei CD-t és egy DVD filmet.



Itt akár vége is lehetne a történetnek, de hát ez így unalmas, erre nem lenne érdemes a szót vesztegetni.
Rajtam kívül sokan mások is így cselekedtek, az üzletlánc rekord forgalmat bonyolított és hamar összejött a kasszában 2 millió gulden. Ebből hetvenezret beleraktak egy bőröndbe és megjelentek vele a Holland Nemzeti Bankban. Gyorsan végeztek, ugyanis a bank megtagadta a pénz beváltását. Érdekes helyzet alakult ki, bármelyik magánszemély beválthat guldent, de cég nem, hangzott az érvelés. Ez az elutasítás azért volt érthetetlen, mert ekkor még 1 milliárd euró értékű gulden hiányzott, a közvélemény szerint a szalmazsákokban lapult.
A vállalat beperelte az államot, a per hosszan húzódott, végül legfelső fokon is elutasítottak minden fellebbezést. A csőd szaga úszott a levegőben, de bátraké a szerencse. Valakinek a fejéből kipattant a mentő ötlet, melynek csak kedvezett az eltelt hosszú idő. Az történt ugyanis, hogy az euró bevezetése nem várt jelentős áremelkedést idézett elő Európa-szerte, annyira, hogy a németek az euró és a drága szavak megfelelőjéből összeállított "teuro" kifejezést használják a fizetőeszköz megnevezésére. A hollandok pedig eleinte csak halkan, majd egyre hangosabban kezdték emlegetni a régi guldenos világot. A jó pénz iránti nosztalgia tette lehetővé, hogy a Free Record Shop jóvátegye az üzleti balfogást. Kis ráfordítással mutatós csomagolásban, 10 %-al a névérték alatt - vagyis 25 guldent adva 10 euróért - dobta piacra a begyűjtött érmeket és bankjegyeket. A szlogen olvasható volt a honlapjukon is:

“Szerezz örömet nagymamádnak, barátaidnak vagy magadnak egy zacskó megbízható, értékálló öreg guldennal”



Amennyiben sikerül túladni a teljes összegen, úgy csak a csomagolás költsége lesz a veszteség. Erre pedig minden esélyük megvan, mert a pénz több mint fele tavaly novemberig gazdára is talált. Holland ész kellett hozzá, néhány óra alatt százával jelentkeztek, és vitték a pénzt mint a cukrot. Átlagosan 3000-15000 gulden közötti összegeket váltottak, és azonnal vitték is a Nemzeti bankba. Akadt, aki félórás munkával ezerkétszáz eurót keresett. Mindenki jól járt, a bolt megszabadult a teherré vált pénztől, a vásárlók haszonra tettek szert, az apró guldenokon pedig nosztalgiázik az ország. Ennek a nosztalgiának más jelei is vannak, például a Guldentvissza alapítvány.

Hogy van-e a történetnek tanulsága? Minden történetnek van. Nincs a bürokráciának az a tekergő mérgeskígyója, amelyiket ne győzhetné le egy talpraesett fickó. Vagyis bátraké a szerencse.


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-03 02:06   
ÖTVENKETTEDIK LEVÉL

Bíbictojás-rántotta

Ma egy közismert madárról szeretnék mesélni, mégpedig a bíbicről. A bíbic költöző madár ugyan, de nem megy messzire. A nagy hidegek elől csak Franciaország déli részére, esetleg spanyol földre menekül, ezért tavasszal leghamarabb tér vissza az önkéntes száműzetésből. Gázlómadár, szereti a nedves, mocsaras, vízben bővelkedő helyeket. Hollandiában sok a víz, tehát itt igazán otthon érzi magát, van is belőlük rengeteg. Óvatos becslések szerint számuk 200-250ezer párra tehető.
Érdekes, hogy neve a legtöbb nyelvben hangutánzó szó, peewit-angol, csibisz-orosz, Kiebitz-német, kievit-holland. Latinul kicsit másképp hangzik: Vanellus vanellus.



A bíbic népszerű madár. Az ezer guldenos bankjegyen is látható volt a képe, gyakori családnév is Kievit, Kivit és Kievits formában. Az interneten rengeteg információ található róla, képsorozatok is. Egy sok érdekességet tartalmazó oldalon a hangját is hallani lehet. Meglehetősen lármásak, különösen a párválasztás idején, ilyenkor a hímek remek légibemutatóval, szabályos műrepülő figurákkal kápráztatják el nem csak szívük hölgyét, de az embereket is.
Amikor kora tavasszal megérkeznek, a hímek nagy lelkesedéssel fognak a fészekrakáshoz, ami nem egyszerű dolog. A talaj legyen nedves, de ne fenyegessen árvíz, belvíz. Legyen fű, de ne túl magas, mert a gyorsléptű bíbicet akadályozza a haladásban. Több fészket is készítenek, egyrészt azért, hogy a tojó válogathasson, másrészt pedig bíbicéknél elfogadott szokás a bi- és trigámia. Márciusban kezdik rakni a tojásokat, és mire igazán kitavaszodik, a pelyhes kis fiókák már maguk szerzik főként bogarakból álló táplálékukat. A papák igazán modern felfogásúak, a kotlásból, gyereknevelésből is derekasan kiveszik a részüket.

Hollandiában, legfőképp az északi megyében, Frieslandban évszázados hagyomány a bíbictojáskeresés. Az év első tojását régebben a királynő kapta, ma a Királyi Titkárságnak ajánlják. Kicsik és nagyok február közepétől április 9-ig járták a réteket, legelőket, kanálispartokat. Nagy dicsőség elsőnek lenni, amit természetesen megfelelően dokumentálni kell. A sajtó, tv, rádio is hírt ad az örömteli eseményről.



Tavaly március 16-án találták az első tarka tojást Brabant megyében, de két nappal később úgy tűnt, az utolsót is. Az Európai Közösség a madárvédelemre hivatkozva betiltotta a tojásgyűjtést. Hollandián végigsöpört a hióbhír, nyomában összefogtak a politikusok, természetjárók, iskolaigazgatók. Az ügyet tárgyalta a parlament, értekezett a környezetvédelmi miniszter a Madártani Kutatóintézettel, állást foglaltak a zöldek és a történészek, épp csak a bíbiceket nem kérdezte senki. Végül petíciót indítottak Brüsszelbe, szívhez szólóan ecsetelve a bíbictojáskeresés kultúrtörténeti érdekességét, elmagyarázták, hogy a hagyomány nem érinti a bíbicek szaporulatát, mert a néhány összegyűjtött tojás helyett a madarak a következő héten újakat produkálnak, ezeknek pedig az egy heti késés miatt inkább nagyobb esélyük van az életbenmaradásra. Lehetséges, hogy a májusi népszavazás is a bíbictojásokon bukott meg?

Bátraké a szerencse. Pár hónapi izgalom után még időben megérkezett a magas helyről a válasz: szabad a vásár! Azaz a tojáskeresés. DE : kizárólag azoknak, akik rendelkeznek tojáskeresésre jogosító kártyával, kizárólag március 1-31 között, és maximum 15 tojás engedélyenként. A keresők kötelesek minden fészek mellé egy hosszú pálcát szúrni, figyelmeztetve a mezőgazdasági dolgozókat a madarak jelenlétére. A madárvédelmi felügyelők regisztrálják a fészkeket, a párokat és a tojások számát, és bíbictérképet készítenek. Az elorzott tojások száma nem haladhatja meg a természetes elhullás 1%-át. Ennyi az egész előírás, amit a kultúrtörténeti hagyományok ápolóinak követniük kell.

Az idén elaludt kicsit a természet, március 24.-én délután 4 órakor egy hatvanéves nyugdíjas volt a szerencsés országos első. A jutalmat, 15 eurót és egy oklevelet másnap vehette át. A többieknek sem kell elkeseredni, mert elsőket hirdetnek a falvak, az iskolák, a természetjárók, a sportklubok is. Össznépi mozgalom ez, a téli tespedés után megmozgatja a társaságot.
Na de mit csinálnak a sok bíbictojással? Hát bizony a magyar mesék is ismerik a bibictojás-rántottát. Igen, hát persze hogy megeszik. Az igazi ínyencek nyersen fogyasztják, bár ez a mostani madárnáthás időkben meggondolandó. Van az interneten erre is recept itt Főtt tojásnak melegen fogyasztva 5-6 percig kell főzni, hidegen szervírozva 8-10 percig, mellé friss tavaszi saláta és rozskenyér dukál.
A honlap érdekessége még a baloldali fríz és jobboldali holland nyelv összehasonlításának lehetősége.



Töltött bíbictojások


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-31 23:57   
ÖTVENEGYEDIK LEVÉL

A fák napja

Március 22-én, mint 50 év óta minden tavasszal, megtartották Hollandiában a Fák Nemzeti Ünnepét (Nationale Boomfeestdag). Százezer iskolás gyerek ültetett el ezen a napon háromszázezer bokrot és facsemetét. Az elmúlt fél évszázadban összesen egymillió fát ültettek a diákok, hozzájárulva ezzel a jobb levegőhöz, és a szebb környezethez. Nem utolsó szempont, hogy a kis kertészek biztosan nem fogják letördösni a gyenge ágakat, hanem inkább odafigyelnek a “saját” fájukra. Az akció természetesen országos, a községek 62%-a vett rész benne.
A gyerekek egész héten a fákról tanultak, meg a levegőszennyezésről, az üvegházhatásról. A tanultakat ezen a szép, bár hűvös tavaszi napon szó szerint átültették a gyakorlatba.

Van itt nem messze egy fiatal park, vadkacsás tavacskákkal, még meglehetősen kietlen, kopasz. A város diákjai, 21 iskolából ezer hatodikos-hetedikes gyerek most erdőcskét varázsoltak itt nekünk 2 hektáron. A városszéli utacska neve eddig is Bosweg azaz Erdő utca volt, bár néhány kivénhedt platán és tüskés bokor kevés volt a névadáshoz. A városrészt magát Lindenheuvelnek nevezik, ez Hársfadombot jelent, a környező utcák mind egy szálig fákról, bokrokról, virágokról kapták a nevüket. Nagyon jó helyet választott tehát a városi parkosítási felügyelet az erdőtelepítéshez.
Már hetekkel, sőt talán hónapokkal előbb megkezdődtek a munkálatok, hiszen a terület még tavaly is magánkézben volt, cukorrépa termett rajta.

Az erdősáv az itt élőknek szinte létszükséglet, hiszen az út másik oldalán ott terpeszkedik a DSM & Chemelot, Hollandia legnagyobb vegyigyára, amely 800 hektárnyi komlexumában, 60 gyárépületében évi 7.5 millió tonna vegyiárut termel, többek között PVC-t, műtrágyát, etilént és propilént. A magasba törő kémények és a hűtőtornyok gázt, gőzt, füstöt pöfékelnek, és finom fehér port hord a szél. A gyár másik oldalán fut az autópálya, megfűszerezve a levegőt a kipufogógázok bűzével. Szerencsére akad pár tehénistálló is erre, némi természetes odőrt vegyítve az ipari gázok közé. Úgy kellenek tehát nekünk a fák, mint egy falat kenyér. Ezt a város vezetői is tudják, minden talpalatnyi területet parkosítanak. A tavalyi búcsún az óriáskerék tetejéről készült ez a két kép, látható rajta, hogy igazán szép zöld a város.



De térjek vissza a fásitásra. Most felszántották, elegyengették a földet, kupacokban humuszt raktak le, a facsemetéket is időben odahordták, sőt mivel száraz telünk volt, öntözővízről is gondoskodtak. Kijelölték a majdani erdei ösvényeket és a fák helyét, karókat, gumiszalagokat készítettek a kikötözéshez.

A nagy napon megérkeztek a kertészinasok, egyes osztályok kerékpárral, másokat autókkal, vagy busszal hoztak a tetthelyre. Gumicsizmában, régi ruhákban topogtak egyforma sárga sildes sapkájuk messzire világított. Ásóval fegyverkeztek föl, volt, aki sehogy se tudta kivárni a munkára szólító jelet. A srácok élvezettel vetették bele magukat a munkába. Minden iskolának táblákkal, zászlókkal jelölték ki a területét, így nem volt kavarodás. Természetesen a városi tanács tagjai is jelen voltak, együtt dolgoztak a gyerekekkel. Ajándék is járt a jó munkáért, minden gyerek kapott egy Fák ünnepe könyvet és a Fák dalának szövegét és kottáját.

Az idei faünnep mottója: Fák és játék. Ezt jól illusztrálja a faünnep interaktív honlapja, itt a gyerekek játszva megtanulhatnak mindent a fákról, van kifestő, kvíz, és mesesarok is, ahol a fák mesélnek. Egy másik webhelyen megyékre és városokra lebontva lehet látni kik a résztvevők, itt online jelentkezni is lehet. Rengeteg oldal foglalkozik még a fák ünnepével, ebből is látszik, hogy a hollandok szeretik és óvják a természetet.


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-09 00:23   
ÖTVENEDIK LEVÉL

Tessék választani

Tegnap, március 7.-én helyhatósági választásokat tartottak Hollandiában. Ez adta az apropót, hogy kicsit utánanézzek a szavazások menetének, a választási törvénynek, a pártoknak és a helyi szokásoknak.
Eddigi tapasztalataimat és a lezajlott választás eredményeit szívesen megosztom itt az érdeklődőkkel.

A jelenleg érvényben lévő választási törvényt 1989-ben hozták. Ebben olvasható, kinek van szavazati joga. Háromféle választási jog van, az európai, ahol minden európai identitású személy szavazhat, a parlament alsóháza, ahová a holland állampolgárok választják meg a képviselőiket (ők élhetnek külföldön is, kivéve a Holland-Antillákat) és a helyhatósági választások, ahol külföldi állampolgárok is szavazhatnak, amennyiben hivatalosan és törvényesen élnek az adott körzetben több mint 5 éve. A bevándorló választók száma az idén 2,2 millió.
Kevés híján 12 millió választópolgárnak a 60%-a járult tegnap a szavazógépekhez



A szavazás módja nagyon egyszerű. Már egy hónappal előbb kiküldik a személyre szóló szavazócédulát és mellé a jelöltek pártonként felsorolt listáját. A mi esetünkben a százezres várost 37 tagú testület irányítja. A listán 11 párt szerepelt összesen 263 jelölttel, ezek közül ki lesz a 37 szerencsés, aki négy évig városatyánk lehet? A nagyobb, régebbi, országos pártoknak harminc jelöltjük van, a legkisebb helyi párt egy tucat névvel szerepel. Nemzetiségi megoszlásukat a nevek és fényképek alapján elég nehéz meghatározni, de segít kicsit a lakóhely, és a neten fellelhető adatok is. A legtöbb párt kis füzetkét is osztogat, a jelöltek rövid életrajzával. Így elég sokat sikerült “lekáderezni”. Eszerint 3 török, 8 arab, 2 kínai, egy vietnami, egy svéd (érdekes módon Örebróból) és vagy 5 belga is szerepel a listán.
Magánügy ugyan, de a GroenLinks (Zöldbal) listáján bosszankodva fedeztem föl régi varrodabeli főnöknőmet, Heyer asszonyt (Tunézia), aki félfeketén dolgoztatott egy évig éhbérért, és az utolsó fizetésemmel azóta is adós. Vajon mit szólna, ha elmennék a választási gyűlésükre??!

A pártok palettája elég széles itt vidéken is, a négy nagyvárosban még inkább. A szélsőbaltól a szélsőjobbig ível de van Öregek Pártja, Fiatalok Pártja, Diákpárt, Iszlám Demokrata Párt, Mokum Mobil (török) párt és Solidair Nederland, szintén bevándorlók pártja. Vannak persze zöldek és lilák, meg sárgák is. A választások előestéjén sem tudja senki megjósolni, mi várható. Az interneten találtam egy jó oldalt, bár csak hollandul van, mégis ideteszem mutatóba. A térképen ki lehet választani a saját lakóhelyemet, utána kérdéseket tesznek föl, amire válaszolni kell. Ha végigmegyek rajta, a számítógép kimutatja, hogy az én igényeim megvalósításához melyik pártra kell leadnom a voksomat. Utána azt is láthatom, az eddigi válaszadók mit tartanak fontosnak, százalékarányban Ugyanitt megkereshetem a pártok listáit, programját, célkitűzéseit. Imponálóan teljes, közérthető és könnyen kezelhető segédeszköz a helyes döntéshez.
No de térjünk vissza magához a választáshoz. Húsz éve Hollandiában még nem csak jog, de kötelesség is volt a szavazáson való részvétel, sőt a szavazóbizottságokban való munka is. (Belgiumban ma is ez a rend van érvényben, és Albert király is ott áll sorban az alattvalóival, hogy leadhassa a voksát. Ezzel szemben a holland királyi család hivatalból párton kívüli, és soha nem vesz részt a szavazásokon.)
Ma már csak a jog maradt meg, és mint látható, a lakosság 40%-a nem igazán akar élni vele.

A lebonyolítás teljes mértékben gépesített. Minden szavazókörzetben felállítanak1-2 szavazatszámláló számítógépet a közösségi házban. Mindig munkanapon tartják, és reggel kilenctől este kilencig lehet szavazni. Bemegy az ember, a háromtagú bizottságból egy elveszi a szavazólapot, egy másik beírja a neveket a nagykönyvbe, a harmadik kezeli a nagy piros gombot. A szavazó odaáll a géphez, a gép bekapcsol. Pontosan ugyanazt a listát látjuk, amit megkaptunk otthon, tehát akár behunyt szemmel is megtalálhatjuk azt a gombot, amelyiken a szívünknek kedves jelölt neve áll. Megnyomjuk, a kicsi képernyőn feltűnik a kiválasztott név és pártja, ezt meg kell erősíteni az igen gombbal. Készen is vagyunk, a gép kikapcsol. Mehet a következő. Mivel sok szavazóhely van, sosincs tülekedés, mindenki talál alkalmas időpontot a voksa leadására.
Ez tehát maga a technika. A nemes egyszerűség mögött azonban véres hatalmi harcok, drámák, aljas praktikák és vicces jelenetek is meghúzódnak. És néha csak ügyetlenségek. Lássunk párat az idei termésből.

1. Egy jó hónappal ezelőtt bosszankodtam az egyik okos fővárosi politikus szónoklatán, aki arra próbálta buzdítani a férfitársakat, hogy adják szavazatukat a női jelöltekre, mondván: “egy nappal a Nemzetközi Nőnap előtt ez igen szép gesztus, ajándék lenne”. Egy emberként hördültem föl, magam lévén egyedül itthon. Szóval nem azért, mert az ország tele van tehetséges, okos, szorgalmas nőkkel. Nem. Ajándékba nőnapra! Itt, ahol a nőnap megünneplésének nincs hagyománya, ahol az újságban jelenik meg esetleg egy rövidke cikk róla, ahol közel-távol én vagyok az egyetlen, aki ma virágot kapott. Hát mit mondjak, az úrnak van még mit tanulni.

2. A választási kampány éppen egybeesett a karnevállal. Számomra mulatságos volt látni a sok feldíszített ablakot, ahol egymás mellett mosolygott a bohóc és a választási plakátról a megválasztandó. A lámpaoszlopokon egy karnevál hercege- egy pártjelölt. A zászlórúdon a karnevál piros-sárga-zöld zászlaja mellett valamelyik párt hasonló tarka lobogója.

3. Új módi van születőben, a lélekvásár. Toborzók mennek utcahosszat, és győzködik a polgárokat jelöltjük vagy pártjuk javára. Jókai regényeinek kortesei jelennek meg előttem, tollas kalapban, bokrétával, bevert fejekkel. Ez még hagyján, de az idén már megpróbálták vásárolni is a voksokat. Kínáltak értük 5-10 eurót is, egy láda gombát, vagy karneváli báli belépőt, mígnem a rendőrség lefülelte az ügyeskedőt. Már 400 cédulája volt, egy családtagját szerette volna a bársonyszékbe segíteni. Tudni kell, hogy itt meghatalmazással is lehet szavazni. Ám okulva a tapasztalatokon, akinél kettőnél több cédula volt, azt nagyon alapos vallatásnak vetették alá, igazolnia kellett nemcsak magát, de megbízóját is. Mivel egyre több hasonló eset fordul elő, a törvényhozókra vár a feladat, hogy új szabályokkal tegyék lehetetlenné a csalást.

4. Tilburgban indult a választáson a 4 éve megölt jobboldali politikus, Pim Fortuyn sofőrje is, és sikerrel. Demokráciában semmi sem lehetetlen. Angliában Lady Di inasa, itt egy sofőr, Amerikában szinészek serege, a politikusi pálya, mint afféle végső menedék, nyitva áll okosnak-bolondnak.

Az idei évben vezették be először a “próbaszavazást”. Az ország 175 középiskolájában a nagyok választása előtt egy nappal megszavaztattak hatvanezer diákot. Megkapták a listát, választottak. Másnap jött a nagy meglepetés, a gyerekek és a felnőttek voksa megegyezett. A nagyvárosokban a helyi pártok és a kereszténydemokraták csúfos és fájdalmas vereséget szenvedtek. Meglepő volt viszont a mai lapok szerint, hogy az idén először ringbe lépő bevándorló-pártok már elsőre 4 helyet kivívtak maguknak a tanácsokban. Országszerte befutó lett a PvdA azaz a Munkapárt, és a polgári pártok. Persze ez nem véletlen, hiszen Balkenende és a CDA (kereszténydemokrata) nevéhez fűződnek az elmúlt évek népszerűtlen gazdasági megszorító intézkedései, az elszegényedés, a munkanélküliség, a termelés csődje. A munkapárt gyógyírt ígér mindezekre a bajokra.
Szeretném, ha így lenne.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-05 14:26   
NEGYVENKILENCEDIK LEVÉL

Mese a segbefújós kiskakasról

Egy örökzöld sláger elején a sármos és kedves emlékű Szécsi Pál búgta a fülünkbe:
“a távollét olyan, mint a szél, a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja”
Mi mindannyian tudjuk, milyen a távollét, bár a tüzeink biztosan mások. A távollét kicsit olyan, mint az idő, begyógyít sebeket, megszépít, elandalít. Vannak napok, amikor távolabb van a távol, és olyankor nagyobb a honvágy.

Február ötödike minden évben különleges napnak számít. Ágota napja. Szent Ágota a magyarcsernyei katolikus templom védőszentje, névnapját hagyományosan búcsúval ünneplik. Hát ezért van ma honvágyunk. Már napok óta emlegetjük. Találgatjuk, milyen időjárás vár otthon a búcsújárókra? Nagyokat nyelünk, ha eszünkbe jut az ilyenkor felsorakoztatott ételek, kalácsok hada.
(Ami Erdélyben a tészta, az a Vajdaságban kalács. Vagyis sütemény. Akkor is, ha nem sütéssel készül. Ami megint nonszensz.). Felhívjuk a többi külföldi földit, ők is érzik-e?
És itt lép be a történetbe a távollét kozmetikázó tudománya. Míg otthon voltunk, nem igazán szerettük a búcsút. A tóbait igen, meg a muzslait, meg bármelyik másik faluét, ahová el lehetett menni bámészkodni, beszélgetni, kóstolgatni. A csernyei búcsúnak egyetlen pozitívuma akkoriban az volt, hogy télidőre esvén nem kellett aggódni, hogy ránk romlik a sok drága étel. A többit borítsa jótékony félhomály.
Ma nosztalgiázunk. Elmesélem, hogyan emlékszem én a búcsúkra.

De hogy elölről kezdjem, a citerálás már akkor megkezdődött, amikor rájöttünk, hogy a nevezetes nap munkanapra esik. Ez pedig sűrűn fordul elő, 5 munkanapos búcsúra jut 2 hétvégi. Rossz arány. A hétköznapi búcsúnak több hátulütője van. Az egyik, hogy a dolgozó nő dolgozik, kevesebb ideje marad az előkészületekre, és nem maradhat otthon a vendégeket várni, kiszolgálni. A másik, hogy a téli napok rövidek, ha borús az ég, már négy órakor sötét van. Hát mikor jutnak ki kicsik és nagyok a vásárba? A harmadik, hogy kevés vendég érkezik ”vidékről”. (Ez nekem mindig mulatságos szó volt. A vidék Magyarországon a falu szinonimája, ám a mi Magyarcsernyénk is falu, ahová a búcsúra leginkább a városba szakadt népek járnak vissza.)

De sokat mérgelődtünk, amikor a rossz idő miatt elmaradtak a látogatók. Búcsúkor ugyanis sosem tudja a háziasszony, lesz-e és hány vendége egyáltalán? Vakrepülés, hiszen nem maradhat szégyenben. Elegendő étel-ital kell legyen, és a kalácsokból pakolni is az otthonmaradottaknak. Nem könnyű feladat, de az asszonyok csak megbirkóznak vele minden évben. Már karácsony előtt elkezdik a készülődést. Disznótor, tésztagyúrás, diópucolás, a készletek feltöltése, a tojások gyűjtése mind azt a célt szolgálja, hogy a nevezetes napon ne jöjjenek majd zavarba. Alig múlik el az újévvárás, megkezdődik a nagytakarítás. Padlástól-pincéig rendbeszedik a portát, sokan meszelnek is, tél ide vagy oda, különösen, ahol messzi földről várnak búcsújárókat. A baromfiudvarban a halálraítéltek reszketve számolják a napokat.
Hetekkel előbb kezdik az aprósütemények készítését, és mindent, ami eltartható, fagyasztható. Utoljára maradnak a torták.
A férfiak dolga az italok bevásárlása, de sokszor befogják az erősebb nem képviselőit diódarálásra, krémkavarásra is. Némelyik nem is bánja, ha kap kóstolót. Külön feladat megőrizni a sok jó falatot a két- és négylábú torkoskodóktól.
A nagy napon mindenki korán kel, az utolsó simításokat végzi, és aztán kiáll a kapuba a vendégeket várni. Ilyenkor már csak két aggodalom van a háziasszony szívében:
- csak jönnének elegen, hogy megegyék ezt a hegynyi ételt
- csak nehogy túl sok váratlan vendég legyen, még éhen marad valaki.
Ez utóbbi nem szokott előfordulni, még a legnehezebb időkben is előteremtette mindenki a búcsúravalót. Nem hozhatnak szégyent a házra, a falura.

Maga a szent nap már nem bír akkora jelentőséggel, mint régen, a templom nem telik meg, az árusok nem is pakolhatnak ki körülötte, lehúzódnak a mellékutcába, a piactérre.
Ritkán jutottam ki a vásárba, általában csak akkor, ha új fakanál, söprű vagy kissámli kellett a házhoz. Esetleg egy papucs. De a gyerekek mindig nagy izgalommal várják a búcsút. Spórolják a zsebpénzüket, csillogó szemmel nézik a kincseket és finomságokat. A segbefújós kiskakast, amit még apáik, nagyapáik is vettek. A fiúcskák a műanyag pisztolyokat, amik apró patronokkal töltve hatalmasat szólnak, sikkantásra késztetve a fejkendős öregasszonyokat és rózsaszínszalagos kislányokat. Ez utóbbiak kényeskedve válogatnak a hajgumik tarka tömegében, a bazári gyűrűk, karkötők halmában. Hamis barbi, hamis farmernadrág, hamis sportcipő. Néha olcsóbb, néha drágább, mint a kínai üzletben. De ez búcsúfia, tehát sokkal szebb.
A takonycúkornak csúfolt törökméz tömbje sárgán izzad. A fogakat próbáló, de pezsgőízű krumplicukorból bárddal hasítanak le kisebb darabokat. Jajlila és libazöld szopogatnivalók, pálcikára szúrt kandírozott alma kelletik magukat. Az egyik sátor alatt könyvek, lemezek, kazetták, hogy a kényesebb ízlésű is találjon vásárolnivalót. És persze a fazekasok, kádárok, kosárfonók, ötvösök, bőrösök, üveg-és porcelánfestők is képviseltetik magukat.
Legalábbis így volt ez tizenöt éve. Számunkra semmi se változott.

Vásár itt is van, nagyobb, színesebb, pörgőbb, csillogóbb. De nincs búcsú.

A mai levesbe otthonról hozott, cikcakkosra metélt házitésztát dobok. A céklasalátát otthonról hozott torma fűszerezi. És a mélyhűtőből elővettem az utolsó darab otthonról hozott kalácsot. Nosztalgiázunk....

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-23 23:46   
NEGYVENNYOLCADIK LEVÉL

Csiki-csuki avagy a ki-és bevándorlás kérdései

A 2004-es év különleges év volt Hollandia legújabbkori történelmében. Az ötvenes évek óta először történt meg, hogy sokkal nagyobb volt az emigráció, mint a migráció. Számokban kifejezve 49000 holland hagyta el Hollandiát, hogy másik országban telepedjen le, ezzel szemben csak 21000 személy kapott holland állampolgárságot.
Ez a tény sokak kíváncsiságát felkeltette, a média felkapta a témát, és egyre többen kezdenek foglalkozni a kérdéssel. Az okokat kétfelől kell vizsgálni. Egyik a bevándorlók számának drasztikus csökkenése, másik a kivándorlók számának gyors emelkedése.

Hollandia lakossága a második világháború óta megduplázódott.
Az elmúlt 25 évben a holland hatóságok összesen mintegy félmillió honosítási kérelmet bíráltak el, átlagosan 85%-uk kapta meg az állampolgárságot.


bevándorlók száma 1980-2004 között

A bevándorlási hivatal statisztikái között az is szerepel, melyik országból érkeztek a legtöbben.
Ezek szerint a kérvényezők 20%-a marokkói, 10 % török, őket az afgánok, a surinamiak és a volt jugoszláv államok lakói követik, elsősorban boszniai és kosovói illetőségűek. Majd a kínaiak, vietnamiak, koreaiak következnek.


török és marokkói bevándorlók száma

A szemmel látható csökkenésnek többféle oka van. A gazdasági helyzet romlása, a munkanélküliek számának gyors növekedése, a szociális juttatások csökkentése, az egyre erősödő ellenállás az idegenekkel szemben Hollandiát már nem teszik kedvelt célországgá. A 16 milliós népességgel az ország szinte megtelt. A kormány is megtesz mindent, hogy megnehezítse az elszánt bevándorlók dolgát. A tíz éve még ingyen kapott tartózkodási kártya ára jelenleg 300 euro körül mozog, évente újítani kell. Ez egy személyre nem sok, de egy házaspárnak 3-4 gyerekkel nagy anyagi teher.
Aki külföldről akar házastársat, élettársat beszerezni, megfelelő lakással és állandó munkával kell rendelkezzen. A leendő bevándorló még otthon a követségen vizsgát kell tegyen holland nyelvből és társadalmi ismeretekből, majd egyéves itt-tartózkodás és a kötelező nyelvtanfolyam elvégzése után egy újabbat. Régi állampolgárságáról is általában le kell mondania. A menedékjogot kérők is igen alapos kivizsgáláson esnek át. Megszigoritották a fekete munka ellenőrzését, a büntetések elrettentőbbek.
A két éve bevezetett új szabályok máris látványos csökkenést eredményeztek a kérvényezők számában.

Körülbelül hasonló okok játszanak közre abban, hogy holland családok ezrei kapják kezükbe a vándorbotot, és mennek világgá. De a gazdasági és szociális okok mellett az elemzők, nyilatkozók még az éghajlati viszonyokat és a közbiztonság drasztikus csökkenését is megemlítik. Politikai gyilkosságok a nyílt utcán, fegyveres leszámolások fényes nappal, az egyre gyakoribb bankrablások, a Hell Angels krimibe illő dolgai, a nagyvárosok gettói, a kábítószer- és alkoholfogyasztás emelkedő mutatói és a pestisként terjedő vandalizmus sokakat késztet menekülésre.

Melyek a legkedveltebb célországok? Első helyen kell megemlíteni a tágasabbakat. Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, a skandináv államok és Izland vonzzák a tömegnyomorba belefáradt, élettérre, levegőre, természeti szépségekre vágyó hollandokat. Amerika, a Karib-szigetek következnek utánuk. Sokan vannak, akik nem ennyire kalandvágyók, vagy kötelezettségeik nem engedik őket a világ másik felébe szökni, ők itt maradnak Európában. Spanyolország, Portugália, Dél-Franciaország, Olasz-, Spanyol- és Törökország a leggyakoribb választás. Egyre többen vannak azok is, akik épp csak a határon túlra költöznek. Míg 10-15 éve a németek jöttek Hollandiába, Belgiumba házat vásárolni, az ingatlanforgalom mára teljesen megfordult. Rengeteg holland vesz házat pár kilométerre a határtól. Alacsonyabbak az árak, kisebb az adó, nagyobbak a telkek. Hollandiában 1m² telek ára átlagosan 300 euro, Németországban 65-180 euro közt van. Az egészségügyi ellátás magasabb színvonalú és jobban szervezett (Belgiumban is), a bevásárlás olcsóbb, és van vasárnap nyitvatartó üzlet. Tágasabban állnak a házak, van garázs, nem az utcán parkolnak az autók, tehát a közlekedés is könnyebb, a megengedett sebesség az autópályákon nagyobb. Nagyobb a rend, a tisztaság. A szabályok is szigorúbbak, ez eleinte hátrány, de megszokható - így sorolja tovább tapasztalatait az, aki már átköltözött.
A kivándorlókat intézmények, brossúrák és weblapok segítik a tervezésben és kivitelezésben.
Vannak internetes tanácsadóirodák éppúgy, mint blogok az úttörők mindennapjairól.
Két könyv is napvilágot látott a témában. Az egyik Noor Huijboom és Jorrit de Jong tollából a ‘Belgen doen het beter' ( A belgák jobban csinálják) címmel. Az írók hat konkrét szituációt elemeznek ki, gondosan összehasonlítva a holland és belga ügyintézést, ellátást. Anekdotázó stílusuk kellemesen olvashatóvá, mégis tanulságossá teszi a könyvet. Alcíme is sokatmondó: Hat nyomós ok, hogy már holnap emigrálj.
A másik Anita Schmidt i Adios Holanda című könyve. A szerző három évvel Spanyolországba költözésük után írta meg tapasztalatait, főként a kisgyerekes kivándorolni szándékozók számára.

Nemrégiben érdekes tévéműsort láttunk, egy kétgyerekes holland család Magyarországra emigrált. Valahol az alföldön olcsón megvettek egy tanyát. Földműveléssel, állattartással foglalkoznak. A gyerekek már iskolába járnak, a szülők pedig nyugodtak, elégedettek. Többet dolgoznak, kevesebb a komfortjuk, de egészségesebbnek vidámabbnak érzik magukat. Sikerült beilleszkedniük a falu életébe, és bár évente többször is „hazajárnak”, már kezdik ott otthon érezni magukat. Szerintük az emberek sokkal nyitottabbak, barátságosabbak, segítőkészebbek, jobb a levegő, egészségesebb az élelmiszer, élhetőbb az élet. Elgondolkodtató riport volt, azóta sem megy ki a fejünkből. Tudni kell, hogy nem egyedüli eset, egyre több holland vásárol ott ingatlant, eleinte nyaralónak szánja, később talál megélhetési lehetőséget, kempinget, lovasiskolát, vegyesvállalatot nyit.
Itt található a Magyarországra emigrálók honlapja A sokféle témából számomra legérdekesebb volt, hogyan is látnak bennünket a hollandok, milyen használati utasítást adnak hozzánk.
Izgalmas kérdést tett fel valaki egy odatelepülőnek: Nem fél-e attól, hogy gyermekei pár év alatt magyarokká válnak? A válasz szabad fordításban: Dehogy. Azért választottuk ezt az országot, ezt a népet, mert megfelelőnek gondoljuk. Szeretünk itt lenni. Minél jobban integrálódnak a gyerekek, annál könnyebb, boldogabb életük lesz. És egy szülő annak örül, ha gyermeke jól érzi magát. A két- és többnyelvűség pedig a sokszínű és soknemzetiségű Európában csak előny lehet.

Néhány további honlap a hatalmas választékból, ahol a kivándorolni szándékozókat tanácsokkal segítik, csak ízelítőnek:
http://www.ouders.nl/mdiv2005-adios.htm - Spanyolország
http://home.wanadoo.nl/atlanta/ Franciaország
http://www.verhuizennaarnoorwegen.nl/ Norvégia
http://www.emigratie.nl/cmswebsite/index.php Amerika, Ausztrália
http://www.van-der-graaf.nl/eu/ Európai közösségen belül
http://www.emigratieboek.nl/ emigrációs kézikönyv

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-01 21:31   
NEGYVENHETEDIK LEVÉL

Újévi mártózás

Ma, 2006. január 1-én 12 órakor rendezték meg 38. alkalommal az “Újévi megmártózás”-t.
Hollandia partja mentén sok helyen immár hagyományosan szaladnak a fagyos hullámokba a bátor résztvevők.



A fürdőzés persze nem tart sokáig, és bár vacog a társaság foga, a pancsolás jó bulinak látszik. A téliesen fehér testek szinte vakítanak a borongós szürkeségben, az arcokon felszabadult mosoly. Nem csak fiatalokat látni, akadnak edzettek az éltesebb korosztály tagjai közt is. És a kosztüm, hát az is megér pár szót. Itt látni egy csapatot négy nyuszilányka egy dzsungelvadász felügyelete alatt.
Nem maradhat ki a mókából a Mikulás sem, a krampusz természetesen vele tartott.
És itt van három Oranje-fan, három királylány. Vannak konzervatív egyének, akik ebben a programban is csak állig felöltözve, öltönyben, nyakkendőben, mellényben érzik jól magukat. Hiába az úr a pokolban is úr.
És persze akad, aki nem sokat faxnizik, minek a jelmez, úgyis vizes lesz. Ö biztosan Ádám

A téli merülés 1965-ben kezdődött Scheveningenben. Akkor Jan Scheindel tette meg, aki egyébként marathonúszó volt, és átúszta már a La-Manche csatornát, és az Ijsselmeert, sőt a Loch Nesst is. Őrült ötletének akkor mindössze hat követője akadt. A résztvevők száma csak lassan szaporodott, de mostanra már tízezer körül jár, és a többi helyen, például Ketelmeer, Bussloo, Katwijk, Westland is sokszáz jelentkező van minden esztendőben. A nevezési díj fejenként 2 euro.

Mióta tömegessé vált az újévi fürdőzés, az Unox konzervgyár védnöksége alatt szervezi a Zwemclub Residentie úszószövetség. A konzervgyár önkéntesei tízezer narancsszínű, bojtos sapkát osztanak ki a megjelenteknek, merülőknek és drukkereknek, és ötezer liter forró levessel kedveskednek a didergőknek.

Az időjárás ma igazán kedvező volt, bár nem sütött a nap, de +3 fokot mértek, a tengervíz hőmérséklete pedig elérte a 8 fokot.
Tavaly fordult elő első ízben, hogy hóesésben fürdött a társaság, A legzordabb körülmények 1997-ben fogadták a bátrakat, -15 fok hideg volt, a strandot vastagon belepte a hó, és a tenger széle befagyott. Ez azonban nem tántorította el az ezerötszáz hőst, akik a nagyszámú nézősereg bíztatása közepette diadalordítással rohantak a vízbe.

A képeket jólesik nézegetni a meleg szobában, azért mégis nagy elszántság kell hozzá, hogy valaki ilyesmire adja a fejét. Bár azt mondják, egészséges, felpezsdíti a vért, kiűzi a testből az ünnepek alatt felgyülemlett mérget-salakot, fokozza az ellenállóképességet, és persze növeli az akaraterőt.
Az újévi merülés egyik honlapján azonban felhívják a figyelmet, hogy csak egészséges emberek jelentkezzenek, saját felelősségükre. Szerencsére nem szokott baj történni, az idén a nagyszámú elsősegélynyújtótól mindössze néhány ragtapaszt kértek.

Forrás: http://www.nieuwjaarsduik.nl

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-27 00:50   
NEGYVENHATODIK LEVÉL

Majdnem komoly tanulmány a városi gombapopulációk szerveződéséről és szocializációs jellemzőiről

Háromnapos háziőrizetre ítélt a tölgyfáinkat tépázó vad szélvihar és a negyedóránként lezúduló heves zápor. Ma délután szétnyílt végre a felhők drapériája és a szelíd októberi napsugár kicsalt a csigaházamból. Sétálni indultam, szerencsére fényképezőgéppel. Ötöt ütött éppen a toronyóra, a házakból forró olaj és sülő krumpli illata áradt: szerda van, friet-nap. Akinek nincs kedve vagy ideje főzni, az a lépten-nyomon megtalálható frituur nevű holland McDonaldsban szerzi be e heti egészségtelen, de finom étkét. Ilyenkor csend van és nyugalom, még a levegő is tisztább. Csupán néhány, játékba feledkezett gyerek iparkodik hazafelé, nehogy vacsora nékül maradjon. Ez a kedvenc sétaidőm.
Ma gombát akarok gyűjteni, persze ahogy itt illik, virtuálisan. Az elmúlt napok esőzése már esedékes volt, végre ismét úszhatóvá vált a vadkacsás tavacska, harsogóra zöldült megint a fű, és kalaplengetve köszöntenek a gombák. Városi nőszemélyként nem tudom néven szólítani őket, de az elmúlt tízezer év sem tudta kiölni belőlem a gyűjtögető életmódot. A gombák láttán legszívesebben hazavinném őket. Mielőtt falánkság vádját idézném fejemre, elmesélem, hogy ugyanígy érzek a fényesbarna, finoman erezett vadgesztenyék, a franciasipkás makkok, a csigaházak és fenyőtobozok, sőt a különös formájú kavicsok iránt is.

Ma azonban a gombákról van szó. Az utóbbi időben hihetetlen módon elszaporodtak. Megállapítottam, hogy a gombák vagy rasszisták, vagy arisztokraták. Nem keverednek, számukra ismeretlen a multikulti. Egy-egy útszakaszon csak és kizárólag egy fajta üti fel a tanyáját. De micsoda tarkabarka társaság! Azonban sietnem kellett, mert a városi fűkaszáló modelljeim életére tört. Mögöttem zakatolva kíméletlenül lefejezte őket. Ám a gombák legyőzhetetlenek. A heti rendszerességgel ismétlődő terror inkább megsokszorozza seregüket.

Mindjárt az ajtónk előtt néhány szegény koldus kéreget



a páriák kicsik, vékony lábukon szinte inognak, földszínű kalapjuk mélyen a szemükbe húzva, alázatos hajlongással mondanak köszönetet a nap melegéért. Éjszakára a rozsdás falevelek alá kuporodnak.

A sarkon túl kétes egzisztenciák



terepszínű gyakorlóban guggolnak a földön. Három nagyképű bandita, a zsákmányon osztozkodnak. Estére kiöltözve, kiszagosítva viszontláthatjuk őket a játékteremben.

Kis kínai kolónia, vezetőjük Li Shiitake



távolkeleti illatokat, ízeket vélek a levegőben, fülembe kecses szélcsengők csilingelnek.

Magányos fehér alak



Elhagyott menyasszony liliomos templomi díszben? Vagy talán elefántcsonttornyába visszavonult sápadt költő, aki a halálról penget keserves verseket?

Két szomszéd a tóparti parcellákon



mindketten szalmakalapban. Csak vikenden találkoznak.Bizalmatlanok. Az idősebb hetek óta latolgatja, kölcsönkérje-e a metszőollót. Végül inkább vesz egyet.

Kaszárnya. Újoncok.



Van Daal őrmester éppen sorakozni tanítja a ma érkezetteket.

Patikaszag terjeng a levegőben



a rovarok doktora igazi holland, joviális, vöröshajú, szeplős. Medicinája nagy dózisban erős méreg.

Ha öt-hat orvos együtt van



az már konzílium. Egy beteg őszi légyhez sietnek, akinek mind a hat lába gombás.

Fiatal platán zöldharisnyás lábánál népes csapat



egy mozi nézőközönsége, nyújtogatják a nyakukat,le ne maradjanak a csókjelenetről. Pattogatott kukoricát ropogtatnak egymás fülébe.

Divatos lakópark, egyenlakásokkal, egyenautókkal, egyenlakókkal



kispolgári allűrök, mindenki hasonulni igyekszik. Ha egyik új kalapot vesz, a többi is olyat akar menten. Ma valamennyien rántott gombát ebédeltek tartárral.

Művészházaspár gyerekkel



Formabontóak. Natúr- és natúrakedvelők, természetesen vegetariánusok Bioboltban vásárolnak, napimádók. Sportos testalkatúak, szálkásra izmoltak. A jövő idoljai.

Pártában maradt idősebb leányok klubja



babarózsaszín blúzukon hamis gyöngysor, dauerolt fejüket összedugják, fecsegnek és egy pikánsabb pletyka hallatán fel-felsikkantanak.

Veteránok társasága



Minden ünnepnapot kihasználnak, hogy előszedjék a naftalinból a penészfoltos, színehagyott, gombjavesztett egyenruhát. A régi harciassággal pödrik a bajszukat, de pergamenvékony bőrükön átütnek a kék erek. Egyenes tartással masíroznak, és fennhangon kommandíroznak. Egy letűnt kor büszke gyermekei ők.

Egy házaspár



Tipikusak. A mai válóperorientált világban is együtt mertek maradni.Maradiak némi túlsúllyal küzdenek, nincs bennük vállalkozószellem, a kalandvágy is rég kiveszett már. Bár fehérek, mégis ők a szürke eminenciások. Széles vállukon nyugszik a mindennapok terhe.

Az örök lázadók



formabontók, úttörők, az új, a mindenáron izgalmas tevékenységet keresők szűk rétege. Kinézetük egészen eredeti, tojásrántottára hajaz. Az utókor hálával emlegeti majd őket, mint bátrakat. Addig szél ellen.

A múlt idők nagy tanúja.



az idő vasfoga már megette kenyere javát, s az élet könyörtelen forgószele kidöntötte az óriást. De hírét hét határon túl is elhordják az apró bogarak.

A fenti társadalmi csoportokat 300 méteres hatótávolságú mikrokörnyezetemben figyeltem meg. Bármely hasonlóság vélt avagy valós személyekkel pusztán a véletlen műve.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-23 15:42   
NEGYVENÖTÖDIK LEVÉL

SOS avagy hogyan, mivel segítsünk a katasztrófák áldozatain

Érdekes cikket olvastam a tegnapi újságban (Dagblad de Limburger 22.10.05 5.oldal)
A címe: Musharaff kritikája a segítségről.
Nem szó szerinti fordítás, amit közreadok, csupán kivonata egy hosszú írásnak. Lényeges dolog nem hiányzik belőle, csupán az újságírói kanyarulatokat vágtam át, és a halálos áldozatok, sebesültek naponta változó számát hagytam ki belőle.

A pakisztáni elnök, Pervez Musharraf nem tartja elegendőnek a földrengéskárok enyhítésére eddig felajánlott külföldi segítséget. Tegnap a BBC-nek azt nyilatkozta, körülbelül 5 milliárd dollár kellene a katasztrófasújtotta területek újjáépítésére. Ehhez képest eddig mindössze 620 millió dollárt ígértek. Musharraf kommmentárja egy nappal az ENSZ ama jelentése után érkezett, amiben határozatot hoztak egy újabb akcióra, hogy megakadályozzák a gyorsan közelítő tél miatt fenyegető második halálozási hullámot.
A nemzetközi szervezet újabb egészségügyi csapatokat és mobil elsősegélyállomásokat küld a területre. Pakisztán azonban helikoptereket kér, ennek a kérésnek viszont nem tudnak eleget tenni. Hollandia is küldött már egy tábori kórházat 80 fős személyzettel, ami még mindig Afganisztánban vesztegel és valószínűleg haza kell térnie.

A holland hokisok afgán és indiai játékosokból összeállt csapat ellen játszanak, mérkőzésüknek és a közvetítésnek bevételét ajánlották fel a nemes célra. A segélyfolyószámla is aktív, amit minden TV állomás rendszeresen sugároz. Az eddig befolyt összeg, 5 millió euro , ez az összeg azonban azzal együtt, ami a tsunami után maradt, még nem lett elküldve. A hollandok nem érzik úgy találva magukat, mint decemberben – nyilatkozta egy nemzetközi segélyszervezet holland munkatársa.
Ebben az is közrejátszhat, hogy a tsunamiról azelőtt még kevesen hallottak, az olyan különleges volt. A turisták jóvoltából világszerte tucatszám kerültek a televízió nyilvánossága elé a képek, filmek.


Eddig a cikk, és bennem ezernyi gondolatot vet föl hirtelen. Ki dönti el, hogy a tsunamira adott garasainkból mennyit kaphatnak az áldozatok, és mi az, ami már fölösleg? Pénzt küldenek-e, avagy tárgyiasítják adományainkat, s ha dologi a segítség, milyen cégek mely termékei kerülnek leszállításra? Mi történik a fölösleggel, a majdnem egy évi kamat pl. kit illet? Adakoznak-e az érintett országok elitjei, uralkodói, milliomosai?
Eddig nem nagyon hallottam ezekről a dolgokról, pedig érdekes lenne nyomon követni az 50-100 eurókat.


_________________
poe

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-14 18:29   
NEGYVENNEGYEDIK LEVÉL

Kész cirkusz

Bár az áldott napfény még - mint nagybetegnek - hazudja nekünk a nyáridőt, ma idén először megéreztem az ősz szagát.
A házak előtt a gyepet tarkára pettyezték a sárga, barna levelek, köztük vidáman incselkedik néhány borvörös. A kiskertekben már ott guggolnak a dísztökök, az ajtó mellett nyírfaseprű álldogál, az ablakok mögött boszorkák leskelnek. A szomszédban ikrek születtek, vidám gólyamadarak, léggömbök fecsegik ki a jó hírt, a babák nevét az arrajáróknak. Gino és Naomi megérkezett.

Október közepe van.
Szép a természet ilyenkor, mégis valami csendes busongás ül a lelkünkön, hiszen olyan rövid volt a nyár. Az iskolából most tódul ki az aprónép, fejükön maguk készítette boszorkánysüveg, a Halloweenre készülnek. A szemközti temetőbe új lakó érkezik, a templom lélekharangja betolakszik a fülembe, de a gyászmenet lassú léptei alatt játékosan roppannak a kövér, franciasipkás makkok. A templom előtti téren már fölverték a moszkvai vándorcirkusz piros-arany sátorát. Látom és érzem a kontrasztot a gyerekek hangos, izgatott csivitelése és a fekete sokaság ünnepélyes némasága közt, ám ősz ide vagy oda, az életre, a jókedvre szavazok. Nem bandukolok hazafelé, ráérek, körbesétálom a teret, bámészkodok.

A hollandiai városkák, falvak terei többfunkciósak. Közönséges napokon parkolóhelyek, a hét bizonyos napján piac, alkalomszerűen iskolai közlekedési verseny vagy számháború helyszíne, de itt kap helyet a bolhapiac, a sörfesztivál, tavasszal a motorszentelés, évente néhány alkalommal pedig, mint most is, vidámpark vagy cirkusz telepszik meg a templom szomszédságában.

A hatalmas, piros kupola a tér közepén terpeszkedik, mint egy kövér polip, belőle csápok nyúlnak több irányba. Egyik oldalon a kassza, másik oldalon a direktor mozgó irodája fogja közre a kordonnal elkerített bejáratot. Az átelleni oldalon sűrű vasrácsos alagút; a vadállatok be-és kifutója. Egy másik csáp a fellépő művészeket kalauzolja a világot jelentő deszkákra. Mindezeket szorosan öleli körbe a tarka lakókocsitábor. Hívatlanul lopózik fülembe a régi sláger:

Vándorcirkuszos szeretnék lenni,
Hóban-esőben a cirkusszal menni




Nézem a vándorokat. Az egyik lakókocsi szúnyoghálós ablaka mögül fehér pincsi néz vágyakozva a szabadba. A másik családi batár mellett három gyerek futkos, két-három évesek, anyjuk felváltva kapja el őket, hogy pár falatot dugjon a szájukba. Amott a két fa közé állított ruhaszárítóra mosott ruhákat csíptet egy nagymamakorú asszony, mellette a napra kitett asztalnál ebédel a négytagú család. A gyep sarkában egy kis szabad téren gombaként ül a fűben hét-nyolc tányérantenna. Lovak szagát érzem, keveredik a tér tulsó oldalán felállított halsütöde olajszagával. Egy pirosra festett ősöreg batárból vidám zene szól, mellette szőnyegeket porol a fiatalember. Jókedvűen sétálok körbe és kis szégyenpírral az arcomon félszemmel leskelődöm. Amikor egy méternyi résen megpillantom a tigrisek ketrecét, elromlik a kedvem. Eszembe jut, hogy nagyon nem szeretem a cirkuszt.
A cirkusz a kiszolgáltatottság jelképe, fellegvára. Az artisták, kötéltáncosok, az ugrócsoport tagjai ki vannak szolgáltatva a gravitációnak, naponta vívják vele csatájukat, arcukra fagyva az obligát mosoly. A bohóc ki van szolgáltatva a közönség kényének, könnye és kacagása sem az övé. Az állatok az idomárok rabjai, a szűk ketrecben élik le az életüket. A közönség ki van szolgáltatva a bűvészeknek és szemfényvesztőknek, és gyermeki naivsággal hiszik, amit látnak.
És végül mindannyian, a trupp és a publikum ki vannak szolgáltatva Mammonnak, a 25 eurós beléptidíjakból kapott gázsinak fedeznie kell a csapat utazását és egy heti rezsijét, beleértve a tigrisek húsadagját is.

Nem járunk a cirkuszba. Nyomaszt a légkör, a tömeg, a produkció is. Ám amíg a többiek benn tapsolnak, mindig meglátogatjuk a tigriseket. Némelyik jóllakottan és rezignáltan, sorsába beletörődve hever a sarokban, mint egy odavetett rongypokróc. Apatikusnak mondanám. Másik, a királyi fenség rá se néz a legyek lepte véres cubákra, ingerülten jár faltól-falig. Néha megáll, ragyogó zöld szemével ránk néz, mintha kérdezné: "cserélünk?" Szóba ereszkedem vele, vígasztalom, amennyire tőlem telik, és sajnálom, hogy nincs varázspálcám, amivel visszaadhatnám a szabadságát. Ennél még egy állatkertben is jobb helyen lenne.
Igaz, a körülöttük élő embereknek se sokkal jobb az életük, de szeretném hinni, hogy ők legalább maguk választották sorsukat.

Ősz van. Mindenféle gondolatok járnak a fejemben….



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-09-23 01:19   
NEGYVENHARMADIK LEVÉL

Prinsjesdag


Az e heti hollandiai politikai esemény a kedden megtartott Prinsjesdag volt. Minden év szeptemberének harmadik keddjén kezdődik a törvényhozási ülésszak, ennek ünnepélyes megnyitója a Prinsjesdag, magyarul talán a Herceg Napjának nevezhetnénk. 1814
óta él ez az ünnepi ceremónia, bár akkor még májusban rendezték. Ezen a napon mondja el a királynő a parlamentben a trónbeszédét. 1848-tól száz éven át a miniszterek határozták meg a beszéd tartalmát, az I. Világháború után nyerte el az ünepnap mai formáját. Az éves trónbeszédet törvény írja elő.
A királynő és családja az aranykocsival érkezik a Lovagteremhez (Ridderzaal)
Az épületet a XIII. században építették, része a Binnenhofnak (belső udvart jelent) vagyis a királyi palotának A királyi család azonban nem lakik itt, a miniszterek irodái és a parlamenti üléstermek, valamint múzeumi gyűjtemények találhatók az épületben.
A bevonulást minden évben 30-40 ezer ember nézi végig, a palota udvarán ünnepélyes őrségváltás van.
A terembe érve a királynő elfoglalja a trónt, a családtagok, miniszterek az első sorba ülnek, az alsó- és felsőház tagjai is elhelyezkednek, majd a kölcsönös üdvözlések után az uralkodó megtartja trónbeszédét. A ceremóniát és a beszédet mindig közvetíti a televízió. A beszéd beszámoló a jelenleg folyó ügyekről és program a következő ülésszakra.



Idei beszédében Beatrix megemlítette a 25. kormányzási jubileuma megünneplését, és megköszönte a lelkesedést és a szervezési munkát. Szólt az európai változásokról, az új tagországokról, az integrálódás nehézségeiről, az éghajlatváltozásról, a nemzetközi terrorizmusról. Elsorolta a gazdasági megszorításokat: a fizetések befagyasztását, az előnyugdíjazás megnehezítését, a betegbiztosítás és rokkantnyugdíjazás gyökeres reformját. Ezek fájdalmas, de szükséges intézkedések voltak, mondta. Pozitívan nyilatkozott a takarékosság hatásáról. Lassan kezdenek nőni a termelési mutatók és ezzel párhuzamosan javul majd a közbiztonság és a közhangulat is. Az elkövetkező években a szociális helyzet fokozatosan javulni fog.
(Mi egyszerű polgárok ebből még nem sokat látunk, de reméljük, hogy így lesz!)
Hollandia jövője szorosan kötődik Európához, és a kormánynak valamint a polgároknak készen kell állniuk az együttműködésre. A szolidaritás azonban nem állhat meg Európa határán, az ország kiveszi a részét a szegények, katasztrófasújtottak, elmaradott nemzetek támogatásából, és szorosan együttműködik az ENSZ-szel.

A kormány négy legfontosabb feladata mostani helyzetben:
-az ország közbiztonságának javítása
- a munkanélküliség visszaszorítása
-kevesebb szabály, de jobb társadalmi gondoskodás
-egymás kölcsönös megbecsülése az együttélésben.

Beszédében Beatrix részletesen kifejtette ezeket a feladatokat, majd pár szóban megemlékezett édesanyjáról is. Idézett Julianna legutolsó trónbeszédéből, végül sok sikert kivánt az elnöknek a munkájához.
A résztvevők Éljen a királynő! felkiáltással búcsúznak, Beatrix elhagyja az üléstermet, de a program folytatódik az éves költségvetés vitájával.

Az is tradició, hogy ezen a napon a királyi család apraja-nagyja integet a Lovagterem erkélyéről. Az Oranje-imádók azonban hiába várták a kis hercegnőket. A gyerekek nem vettek részt az ünnepségen.

Szép napfényes őszi nap volt. Az aranykocsit kifényesítik, a királyi lovakat megcsutakolják, a trónszéket védőhuzattal takarják le, egy évig pihennek a mesebeli díszletek. Szeptember 23.-a már szürke munkanap a parlamentben.
A trónbeszéd szövegét hollandul és angolul itt lehet elolvasni.

És hogy miért éppen keddi napon tartják ezt a fontos ülést? Nos, eredetileg hétfő szerepelt a tervben, ám az 1800-as években a parlament tagjainak már vasárnap el kellett indulniok, hogy időben odaérjenek. Erősen vallásosak lévén sem dolgozni, sem utazni nem szabadott vasárnap, így esett keddre a Prinsjesdag.


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-08-23 01:00   
NEGYVENKETTEDIK LEVÉL



LEVÉL SCHIPHOLRÓL avagy a repülő hollandok

Hollandiában több repülőtér is van, de a legnagyobb és legnevezetesebb, a hollandok büszkesége az Amsterdam melletti Schiphol (ejtsd Szkiphól).

A repülőtér területét a XV. században még tenger borította, veszélyes öböl volt a tengerészekre nézve. Az erős délnyugati szél gyakran a partra futtatta a vitorlásokat, a monda szerint innen származik a hely neve is “a hajók pokla”. 1843-ban kezdték meg az öböl kiszárítását, polderesítését.

Az első repülés Haarlem fölött 1911 áprilisában a királynő napján volt, Anthony Fokker saját építésű Spin (Pók) gépével tett néhány kört a templomtorony körül. 1919-ben itt tartották az első légiközlekedési kiállítást, ahol a polgárok ismerkedhettek a repülőgépekkel, és próbaútra is mehettek. Ugyanekkor alapították meg a Holland Királyi Légitársaságot (Koninklijke Luchtvaart Maatschappij rövidítve KLM) és egy évvel később megindult a rendszeres utasforgalom London felé. Már az első évben rendkívüli sikereket mondhattak magukénak, hiszen 345 fizető utast és némi csomagot is szállítottak. Az adat ma már nevetségesnek tűnik, hiszen az évi utasforgalom most több mint 30 millió, de az akkori gépekben csak egyetlen utas számára volt hely! Az 1928-as Amsterdami Olimpiai Játékokon már kemény burkolatú leszállópályán landoltak a vendégek gépei.

A Brüsszel-Párizs járat szolgálati szabályzata 1929-ből itt látható

Innen kezdve a fejlődés rohamos és látványos volt. A helyben lévő Fokker gyár ontotta a különböző típusú és méretű repülőgépeket, négy évvel később már Indonéziába is indult gép.
A repülőtér egyre bővült, majd a második világháború után a turizmus terjedése életrehívott több légitársaságot is (Martinair, Air Holland, Transavia) és szükségessé vált újabb és újabb épületek, felszállópályák kialakítása. Jelenleg 4 új és 1 régi leszállópálya van, 1996-ban készült el az új központi épület 6 kijáratával (B-től G-ig), mivel minden leszállópályát innen lehet megközelíteni, így az átszállás problémamentes. Hotelok, üzletek, éttermek sora, hangárok, szerelőműhelyek, egész város nőtt az egykori tengeröbölben. A reptér alatt vasútállomás van, a vonattal 10-15 perc alatt be lehet érni Amsterdamba.
A londoni Heathrow, a párizsi Charles de Gaulle és a frankfurti után Schiphol mára Európa negyedik legnagyobb légikikötője lett.

Sajnos a gazdasági fejlődés megtorpanása és a terrorizmus miatt rossz idők jártak és járnak a légiközlekedésre is. A Fokker gyár tíz évvel ezelőtt tönkrement, csődöt jelentett és bezárt. A gyár egy része üzemel még szervizként és alkatrészgyártóként, de ez már nem a régi és nem sokáig tart.
2003-ban a KLM is nehéz helyzetbe került, amiből csak az Air France segítségével tudott kimenekülni. A két nemzeti légitársaság egyesült, így egyelőre megoldódott a holland cég gondja.
A KLM hófehér reklámhattyúja szárnyalhat tovább



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-08-12 01:36   
NEGYVENEGYEDIK LEVÉL

Levél a holland vasutakról


Angliában 1825-ben nyílt meg az első vasútvonal. A holland utazók hamar elhozták a hírét, és itt is kezdték tervezgetni az új közlekedési eszköz bevezetését.Ám a parasztok attól féltek, hogy az állataik megvadulnak a nagy zajtól, a szikrát hányó vasszörnyetegek tűzvészeket okozhatnak, az orvostársadalom pedig a 35 kilométeres sebességet tartotta veszélyesnek az emberi testre. De a németek és a belgák nem voltak ilyen félősek, és végül Hollandia sem akarván szégyenben maradni, 1835-ben királyi határozat született egy Amsterdam-Haarlem vasútvonal megépítésére. A konzorcium összeállt, pénz is került innen-onnan, és négy év múlva befűthették végre az első holland gőzlokomotívot. Újabb hat év kellett egy második vonal indításához, ez a vonat Arnhemen keresztül már a határon túlra, Németországba is szállította az utasokat. Innen egyenes út vezetett a sikerhez: 1885-re már kétezer kilométer vasútvonal hálózta be az országot.

A század végére már látható volt, hogy a vasútvállalkozás sikeres és jövedelmező, hamarosan a fő szállítási és utazási eszköz lett. Amikor 1903-ban először sztrájkoltak a vasutasok, Hollandia közlekedése és áruforgalma napokra megbénult.
Az I. világháború során az is kiderült, hogy az európai vasúthálózatnak a stratégiában is fontos szerepe van.
1937-ben az összes vasútrészvények egy kézbe kerültek, és a társaság felvette ma is használatos nevét :NS=Nederlandse Spoorwegen.
Az idők során a gőzmozdonyokat lassan felváltották a dízel- és villanymozdonyok, a kocsik is modernebbek, kényelmesebbek lettek. A vasúthálózat mára elérte a 2800 kilométert.

Ma naponta 1 millió ember utazik az 5000 vonal valamelyikén, ez a szám azt jelenti, hogy a holland vasút a világon a legforgalmasabb. 25000 alkalmazott munkája szükséges ehhez.
A 385 állomás általában jól felszerelt, tiszta, két év óta már a peronon is csak a kijelölt helyeken lehet dohányozni. Az információk közérthetőek, az utasok biztonsága érdekében az állomások és a kocsik nagy része is kamerával van felszerelve.
Az utazók számára ingyenes a Metro újság. Az állomásokon vagy az állomások közelében ott az internetcafé. A kerékpár szállítása a vonaton természetes, és minden állomáson hatalmas biciklitárolók vannak.
A helyi vonatozást a két kocsiból álló “stoptrein” azaz helyiérdekű személyvonat bonyolítja, távolabbi uticélokra az Intercity emeletes szerelvényeit vehetjük igénybe, ezek csak a nagyobb állomásokon állnak meg. A kocsik színe sárga-kék, és átlagosan 125 km/óra a sebességük.
A külföldre menő vonatok sebessége meghaladja a 300 km/órát is.
A leghosszabb vonat 400 méter és 1200 embert szállít egyszerre.



Hollandiában 24 vasútmúzeum van. A hozzánk legközelebbi, a limburgi neve Miljoenenlijn, nevét onnan kapta, hogy a 12 kilométeres szakasz építése kereken 12 millió guldenba került. A talaj süllyedt, rengeteg földet kellett megmozgatni, a dombok és völgyek között sok alagutat, hidat kellett építeni. A keservesen elkészült kis gőzvasút megmaradt turistacsalogató látványosságnak és múzeumnak.


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-29 01:14   
NEGYVENEDIK LEVÉL

Levél a holland otthonokról

Aki járt már Hollandiában, vagy látott képeket holland városokról, annak számára ismerős a kép: vörös, vagy az időtől megbarnult téglákból épült sorházak, fehér fugákkal díszítve.
Ez az az építési stílus, ami a holland kisvárosokat, falvakat egymáshoz oly hasonlóvá teszi.
Mivel a telkek szűkek, így kevés ház mellett van garázs. Az autók a nem túl széles utcácskákban parkolnak, szlalomozásra késztetve a közlekedőket. Ezért 30-as zónákat alakítottak ki, és fekvő rendőrökkel teszik lehetetlenné a száguldozást.

Viszonylag kevés a lakótelep és a toronyház, ezek köré is szép parkot telepítenek. A sok zöld kellemes a szemnek, és némi friss levegőhöz is juttatja a kaptárlakókat.
A sorházak két-, néha háromszintesek, előttük tenyérnyi virágoskert. Nagy ablak az utcára, természetesen függöny nélkül. Nem csak be lehet látni a házba, de szó szerint keresztüllátni rajta, hiszen a hátsó fronton a kert felé szintén nagy ablak, és üveges ajtó nyílik.

A földszinten pici, keskeny előszoba, tágas, de zsúfolt nappali, legtöbbször kandallóval, konyha, étkező, fürdőszoba található. Egy ajtó a pincébe, egy ajtó pedig az emeletre vezet. A lépcsőház sok esetben csigalépcső, de mindenképpen elég szűk feljáró. Az emeleten vannak a hálószobák, általában három, de picikék. Ahol lehetőség van rá, beépítik a padlást, tetőteret is, itt kaphat helyet dolgozószoba, studió, sportra vagy játékra való helyiség.
Sok holland lakásban még ma sincs központi fűtés, a hálószobák fűtetlenek. A parányi fürdőszobákban nincs helye fürdőkádnak, cask zuhanyozónak. Akinek szárítógépe van, az jobb híján általában a mosógép tetejére teszi.

Minden ház alá van pincézve, itt lehet tárolni a szerszámokat, koffert, általában a ritkábban használt dolgokat. A kertes házakhoz természetesen biciklitároló is tartozik, ahová befér a fűnyíró, a grillsütő, sőt nálunk a bogrács is. A kert is picike, néhány tő futórózsa, pár örökzöld és persze a muskátlik.

A hollandok legtöbb gondot a nappali szobára fordítanak, hiszen ott zajlik a család mindennapi élete, ott fogadják a vendéget, és oda az utcán járók is belátnak. Ide gyűjtik tehát a számukra szép, kedves, értékes dolgokat. Sok szép szobanövényük van, szeretik a nehéz faragott bútorokat, ezek némelyike muzeális darab. A falakon festmények, régi és újabb fotók, falióra.



Sok a ragyogóra fényesített réztárgy, a szép, festett porcelán, a kristály.
Az egyik sarokban áll a számítógép, ( sok családban van már 2-3 is) a másikban a televízió, zenetorony kap helyet. 8-10 lámpa világít, és esténként gyertyákat is gyújtanak.
A vázában mindig van friss virág, a szombati piacról kevés háziasszony megy haza vágott virág nélkül. Ugyanilyen természetes számukra a háziállat. Kutya, macska, kanári a legtöbb házban akad, és hatalmas, gyönyörű akváriumokat is láttam sok helyen.
A konyha meglehetősen kicsi, de modernül felszerelt. A holland asszonyok azonban nem viszik túlzásba a főzőcskét. Én vadonatúj konyhát kaptam a házzal, három éves volt ugyan már, de sosem főztek benne.

A hálószobákba nem sok bútor fér, és azok is elemes bútorok, ami darabokban vihető föl a lépcsőn. Fönn az ablakok is picik, bár ez nem zavaró, hiszen oda csak aludni járunk.
Mostanában változni látszik a hollandok igénye. Mivel melegebbek a nyarak, az ablakokra rolók, napvédő vászonernyők kerülnek. Az esedékes renováláskor dupla üveget rakatnak be, a központi fűtéssel radiátorokat tesznek a hálószobákba. A régi hajópadlókat kidobják, klikparketta kerül a helyére. De szerencsére az öreg házak maradnak, ritkán fordul elő, hogy bontanak. A hollandok szeretik a régi dolgokat, legyen az ház, bútor, vagy auto. Ragaszkodó népség.

Új lakótelep építése. Az épületek belül modernek, sok közűlük napelemekkel van ellátva, de külsőségeiben őrzi a hagyományokat.


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-25 01:13   
HARMINCKILENCEDIK LEVÉL

Beachparty

Nyaralási szezon van itt éppúgy, mint más országokban. És bár egy közvéleménykutatás szerint a mostani sanyarú gazdasági helyzetben egyre kevesebb családnak telik utazásra, mégis sok helyen látni, hogy fényesítik, rendezgetik a lakókocsikat, egyre több autón tűnik föl a tetőcsomagtartó, és a környékbeli utcákban sok ház kihaltnak látszik.

A felmérés szerint az idén a hollandok 35%-a nem megy nyaralni. De elkeseredésre semmi ok, itthon is lehet pihenni, és aki keres, az talál is rendkívüli szórakozásokat magának.
Sokszor megleptek már a hollandok a fantáziájukkal, a humorukkal és a magas színvonalú önbecsapási képességükkel. A “hová mentek nyaralni?“ kérdésre sosem sóhajtozás, nyafogás a felelet, nem mondják, hogy nem telik rá, ehelyett mosolygós választ kapunk:
-Zuid-Balkoniába vagy Tuinéziába megyünk! (zuid=dél, tuin=kert)
A szójátékról eszembe jutnak az otthoniak, akik a “tengeriben” nyaraltak.

Ezen a héten a közeli kávéház kirakatában megjelent egy hirdetés, értesítik a környék lakóit, különös tekintettel a törzsvendégekre, hogy szombaton beachpartyt szerveznek. Megvallom, kíváncsivá tettek. A 300 méterre lévő parkban van ugyan egy vadkacsás kis tavacska pár szál náddal, és 8 kilométerre innen folyik a Juliana-csatorna is, na de beachparty, itt?? Ahhoz ez nem elég!
Szombati bevásárlókörutam idején láttam, hogy hoztak egy teherautónyi szép sárga homokot és leöntötték a bejárat elé. A tulajdonosok lapátra kaptak, és a kávéház padlóját és teraszát szép egyenletesen beterítették vele.



A dekoráció sem késett sokáig, pancsolómedence, gumimatrac, úszógumik és színes napernyők kerültek elő, ezekkel díszítették a helyiséget.

A közönség persze örömmel ment bele a játékba, rövidnadrágok, hawaii ingek, bikinik és strandruhák, szalmakalap és természetesen napszemüveg a viselet. Van aki mezítláb gázol a puha homokban, mások strandpapucsban, szandálban topognak. Kár, hogy a hőséget elmosta az eső, de a vendégek elhatározták, hogy jól fogják érezni magukat, hát nem törődnek az időjárással.



Az itallapon egzotikus koktélok kínáltatják magukat. A pincérek lenge öltözékben hordják körül a hatalmas adag fagylaltokat. A gyerekek homokvárat építenek, miközben a jubox mexikói, olasz, spanyol zenét játszik. Sárga fényű lámpák szitálják a fényt a mulatozókra, és éhes szúnyogok döngicsélnek körülöttük.

Hurrá, mégis nyaralunk.


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-14 02:48   
HARMINCNYOLCADIK LEVÉL

Az arnhemi skanzen

Gelderland tartomány fővárosa Arnhem. Egy régebbi levelemben a második világháborúval kapcsolatban már említettem az arnhemi hidat, az érte folyó véres csatát és az erről készült filmet. Ebben a városban azonban van nagyon sok egyéb látnivaló is. Ezek egyike a Burger’s Zoo, az 1913-ban alapított és azóta folyamatosan bővülő és újuló állatkert

1998-ban nyílt meg a GelreDome harmincezer férőhelyes stadion, nyitható tetővel, padlófűtéssel, légkondicionálással. A 11 ezer tonnás, fűvel borított pálya gombnyomásra eltávolítható, alatta karcolásmentes kerámiaburkolat van, így az épület multifunkcionális, bármilyen rendezvényre alkalmas. Ezekben a napokban éppen a Herman Renz cirkusz vendégszerepel benne.

A múzeumok között is találunk érdekeset. Akit érdekel a történelem, az meglátogathatja a hadtörténeti múzeumot vagy a történelmi-archeológiai múzeumot. Érdekes lehet még a Vízmúzeum is, ahol mindent megtudhatunk az édesvízzel kapcsolatban.

A legizgalmasabb látnivaló azonban a skanzen, azaz a Arnhemi Szabadtéri Múzeum. (openluchtmuseum). Az 1918-ban életrehívott, nagyon színvonalas gyűjtemény 44 hektáron fekszik, jelenleg 85 épülete van, ezek mindegyike történelmileg hiteles, vagyis lebontották, darabonként megszámozva becsomagolták, ideszállították és újra összeállították.
Van itt szélmalom, gőzmosoda, földbe vájt barlanglakás, pékség, patika, tejgyár, halászkunyhó, villamosremiz, oskola, tanyaház és posta. Minden teljesen berendezve, és természetesen minden működik. A pékségben sütnek, a postán képeslapot vehetünk, a mosoda is üzemel, szapulnak, fehérítenek, teregetnek a korabeli ruhába öltözött asszonyok. A parasztház istállójában, udvarán ott vannak az állatok, az öreg villamossal utazhatnak, akik belefáradtak a gyaloglásba.

Számomra a legérdekesebb mindig az alvóhely. Jellegzetes holland találmánya a fűtetlen lakásoknak, egy szekrény, ahová visszavonulva magukra csukták az ajtót, egy forró cserepet tettek a lábukhoz, és hamar beszuszogták a kis légteret.

Kertek, tavacskák, kis erdők választják el egymástól a történelmi korokat és a különböző témákat. A tavon kötélvontatta komppal kelünk át a túloldalra. Sokat tanultam a pár órai kellemes séta alatt.

A gyerekek számára is szerveznek játékos tevékenységeket, ahol megismerkednek régi korok eszközeivel, játékaival. Két étterem is van és egy cukrászda, ahol poffertje és pannekoek (palacsinták) kínáltatják magukat.

Az utóbbi évtizedben a múzeum munkatársai külön gondot fordítanak a mai társadalom változásaira, ezeket is beépítik időszakos kiállításaik, programjaik anyagába. Kiváló munkásságuk jutalmául idén májusban megkapták Az év múzeuma európai fődíját. Különdíjat kapott a chemnitzi Ipari Múzeum, a Palamosi Halászati Múzeum és a svédországi Mölndal Múzeum.

Aki Hollandiában jár, és teheti, látogassa meg Arnhemet.

Itt található a skanzen térképe, ahol a látnivalók nevére kattintva meg lehet őket nézni, a legtöbb helyen van egy fekete-fehér kép, amelyiken láthatjuk az épületet az eredeti helyén is. Kellemes virtuális kirándulás, ám élőben jobb.



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-09 01:01   
HARMINCHETEDIK LEVÉL

A palacsintáról

Amikor sok évvel ezelőtt Hollandiába kerültem, semmit sem tudtam erről az országról.
Sok melléfogásom egyike volt, hogy a palacsintát valami magyar specialitásnak képzeltem.
Az első adandó alkalommal vittem is nagy büszkén a háziasszonyunknak néhány darabot, túróval és lekvárral töltve. Magyar túró, magyar lekvár. Nem volt elragadtatva, bár udvariasan megköszönte. Hamarosan rájöttem, hogy ez az eledel itt sem ismeretlen. A neve pannekoek, azaz serpenyős sütemény. Olyannyira régi és kedvelt édesség, hogy a nevét családnévként is használják. Többek között író, énekes, csillagász és rendező viseli ezt a nevet.

A holland palacsinta tejjel készül, tésztájában több a tojás, és kicsit vastagabbra is sütik, mint mi. Nem csavarják föl, és se túrót, se lekvárt, pláne mákot nem tesznek bele.



A legegyszerűbb palacsintára kis vajdarab és sok porcukor kerül. De van almás, fahéjas, melaszos, lehet tálalni friss gyümölccsel, fagylalttal, csokiöntettel, vaniliapuddinggal. És a sós fajták, a sonkás, a szalonnás, gombás, sajtos, zöldséges, spenótos, paradicsomos….
Ismert még a minipalacsinta is, a neve poffertje. A tészta ugyanaz, de speciális sütőben sütik, amiben 12-15 fél pingponglabdányi mélyedés van. A csöppnyi sült tésztákat vajjal-porcukorral, sziruppal fogyasztják. Ez a legtöbb piacon kapható, már messziről csalogat az illatával.

Évek óta kedvenc helyünk a gulpeni palacsintamalom.
Gulpen Hollandia legdélibb helysége, pici falucska a Gulp folyó mellett, bár hazai fogalmaink szerint esetleg a patak névvel illetnék a szerény de gyors folyású csobogót. Lehet, régebben bővebb vize volt, hiszen 1712-ben vízimalmot építettek rá két malomkerékkel, és papírgyártásra használták. A XIX. századra elavult, bezárták, és csak 1986-ban restaurálták. Ez a legnagyobb vízkerékkel rendelkező vízimalom Hollandiában, a kerék átmérője több mint 7 méter. 300 méteres vízgyűjtőjével lehet szabályozni a víz mennyiségét, és ez egyben a lazacpisztrángok ívóhelye is.

A malom körül piknikhelyek vannak felállítva, több turistaút indul innen, gyönyörű a kilátás a közeli Neubourg kastélyra és a parkra, a környező “hegyekre” (mi domboknak mondanánk). Az egész országban csak itt terem meg a szőlő, amiből még bort is készítenek. A környék kedvelt turistahely sok német, belga, francia és angol látogatóval. A csinos kis panziók, családias szállodák, a golfpályák, kerékpározási és lovaglási lehetőség vonzza őket.
A palacsintamalomban is mindig sok látogató van.
Csekély összegű belépődíj ellenében meg lehet nézni a malmot működés közben, hiszen az itt készülő palacsintát az itt őrölt lisztből sütik. A malom szerkezete 3 emeletet foglal el, a legfelsőn a garat, ahová kötélen, csigával húzzák föl a teli zsákokat, és öntik a gabonát a gépezetbe. A falak mentén szúette polcokon, almáriumokban régi háztartási eszközök, edények láthatók.
A középső szinten forognak a hatalmas malomkövek és törik porrá a szemeket. Mindent belep a finom malompor. A fából készült háromszáz éves fogaskerekek nyikorognak ugyan, mégis hajszálpontosan illeszkednek egymásba, és egykedvűen forognak az időben. A fehérruhás, lisztes hajú molnár szívesen magyaráz, felel a kérdésekre.
A legalsó szinten már a teljes kiőrlésű liszt folyik a teknőbe, amit átszitálnak, és visznek a konyhába, illetve a sarokban álló csomagolómasinával kilós zacskókba mérik, hogy megvásárolhassuk. A zacskó hátulján a palacsinta receptje.
Ha még nem haltunk éhen, egy különszobában videofilmet nézhetünk a malom történetéről, a restaurálásról, a megnyitóról.

Az étterem maga barátságos helyiség, fényűzés helyett inkább családias hangulattal, ám egy szabad helyre mindig várni kell. Tavasztól őszig a kerthelyiség is tele van vidám lakmározókkal. A sok virág és az üde zöld pázsit mellett miniállatkert és játszótér szórakoztatja a gyerekeket.

Az étlapon 60 féle palacsinta szerepel, de kérésre bármilyen egyéni igényt kielégítenek, így készítenek, tej-, tojás- vagy lisztmentes diétás palacsintát is.
Itt egyáltalán nincs konyhatitok, mert nemcsak az őrlést, de a sütést is figyelemmel kísérhetjük.

Gulpenben nem csak enni érdemes. A malommal szemben ott a Mosaqua trópusi fürdő, fedett és szabadtéri medencékkel, csúszdával, szaunával, havonta más téma szerinti dekorációjával és szórakozásaival. A kalózhajóval, dzsungelbárral, és a péntek esti vízidiscoval Hollandia ötödik legjobb fürdőhelye. Mellette egy élménypark, a Rocca, ahol sziklamászás és egyéb testedzési lehetőségek várják a bátrakat, a kalandot keresőket.
A faluban van egy muzeális értékű gyertyaöntő műhely, és a gulpeni sörgyárat is meg lehet nézni. Augusztus harmadik vasárnapján nagy sörünnepet tartanak, de nevezetes a novemberi Hubertus vásár és a Gulpeni Éjszaka titokzatos címet viselő 70 kilométeres gyalogtúra is.
Mindegyik program kitűnően kombinálható a palacsintaevéssel.

Ez a palacsintamalom honlapja, a szöveg németül és angolul is olvasható, és a képeket is érdemes megnézni. A választáshoz természetesen a palacsintasütőkre kell kattintani.

 
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó