2020. november 26. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Turizmus
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 következő lap )
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-17 02:43   
2005-10-17 00:50, poe:
A város aznap amúgy se volt vendégmarasztaló
______________

 
 Ibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-17 01:24   
2005-10-17 00:50, poe:
-
Jól fog az Erdélyi utazásod beszámolása.
Meséld tovább élményeidet.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-17 00:50   
3.rész Bánffyhunyadtól Kolozsvárig

Gyönyörű napsütésben keltünk útra Bánffyhunyad és Körösfő érintésével Kolozsvár felé. Miközben érdeklődve nézegettem ki az ablakon, félszemmel egy régi Panoráma utikönyvet böngésztem, az érdekesebb részeket hangosan olvasva. Tehettem, mert - minden előzetes félelmünkre rácáfolva - jó minőségű utakon haladtunk.
Bánffyhunyadon “megcsodálhattuk” és lefényképezhettük a főút két oldalán sorakozó, finoman szólva is különleges stílusban épült roma palotákat. Hát ott aztán tényleg van minden: oszlopcsarnokok, tornyok, boltívek, a csupacsipke , aluminiummal kivert tetőzet szinte vakítja a bámészkodót. A legizgalmasabbnak az tűnt, amelyiknek a tetején malomkeréknyi Mercedes-jel ékeskedik. Ám az épületek lakatlannak tűnnek, bár az udvarokon, és a ház mögött zajlik az élet. Azt pletykálták nekünk, azért e stílus, hogy az indiai őshazára emlékezzenek.

Közjáték:

Számunkra mindig furcsa látni a sok villany- és telefonpóznát, vezetéket, ami az utak mellett illetve fölött van. Ez különösen fényképezéskor zavar, mert mindig belóg valami a képbe. Hollandiában mindent a föld alatt vezetnek, csak a villanytelepek körül láthatók a magasfeszültség traverzei. Angliában csodálkozva láttam kívül a házfalon a lefolyók csöveit. Bár ami azt illeti, praktikus, hisz könnyű hozzáférni, ha javításra szorul.

Továbbhaladtunk, és Körösfő, Kiskapus és Nagykapus érintésével hamarosan Kolozsvárra értünk. Magamban énekeltem a nótát a kincses városról : szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál...sajnáltam nagyon, hogy nincs időnk megállni, várnak bennünket. De fogadkoztunk persze, hogy majd legközelebb. A város aznap amúgy se volt vendégmarasztaló, valami “hercegi”esküvő ürügyén az egész belvárost ellepték a rózsaszín és kék pántlikákkal, tüllökkel és virágokkal díszített autók, a járdák tele gyalogos násznéppel, a forgalmat rikító mellénybe bújt irányítók próbálták mederbe terelni, de reménytelenül összezsúfolódtunk. Csupa dudálás és türelmetlenkedés, no meg legalább félórás időveszteség. Szerencsére elhajtottunk a Szent Mihály templom és Mátyás király lovasszobra előtt, és nyakamat tekergetve láttam sok szép régi épületet is. Ami szomorú volt számomra, hogy sehol semmit nem írnak magyarul, az egyetlen ismerős felirat a benzinkúté. Az magyar érdekeltség. Meg is álltunk tankolni, nem a szükség parancsolta, hanem a kíváncsiság. Az autónk gáz-benzin üzemű, de főleg a gázt használjuk, mert olcsóbb. Az viszont itt nyugaton sincs minden kúton, és a töltés módja is változó, siettünk hát kitapasztalni, mi is a helyzet. Ezügyben is várakozásunkon felül jók voltak a tapasztalataink, mindössze kétszer szorultunk a benzinre, pár kilométer hosszan.

Ha már megálltunk, elővettük a térképeket is, hogy haditervet csináljunk. Magyarországon vettünk vadonatúj Románia és külön Erdély térképet, jó hasznukat vettük. (Jól fogtak, mondanák Erdélyben )
Legjobb az egyenes út, felkiáltással egyhangúlag esett a választásunk az Apahida-Pusztakamarás-Szászrégen-Szováta-Parajd útvonalra. Na ez volt az a határozat, amit aztán nagyon megbántunk. De akkor már késő volt.
Sok kilométerrel és hat órával később módosítottam a közmondást: járt utat a járatlanért el ne hagyj.

Folytatása következik....



_________________
poe

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 21:49   
Poe!
Én is olvaslak, nagyon jól irsz. Várom a folytatást.

 
 naer  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 21:05   
Poe!
Nagyon tetszik a romániai útijegyzeted. Várom a folytatást.
Üdv. Erzsi

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 17:07   
én meg ott olvaslak Téged...ideális munkamegosztás


Uff ...egy eldugult konyhai mosogató elűzte ma a múzsáimat, hogy milyen messzire szaladtak, majd kiderül

_________________
poe

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 17:03   
Poe! Én itt olvaslak Téged, de hogy útjaink ne keresztezzék egymást, átmentem a Ki hol járt... témába.
 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 13:46   
Poe, reggel óta ülök itt és varom a folytatatást
Soha nem jártam Romániában, igy élvezet valamit megtudni!
_________________
üdv:bovi

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-16 00:30   
Folytasd poe, nagyon izgalmas... Érdekes olvasni, ami nekem megszokott és ezért részben elvesztette a varázsát.

A név különben azt jelenti, hogy "A hagyomány - nála otthon" (elég nyakatekerten hangzik magyarul). A Zimmer frei-t érted te is, tehát Szoba kiadó, de ez nem vonatkozik az éjszakai bezörgetésre, mert a román tulajdonos élesen elválasztja a magánéletét az üzlettöl. Tehát ragaszkodik a kényelméhez, de ha felköltöd, müködni kezd a számológép a fejében. Társul hozzá a tagadhatatlan szíves vendéglátás. Örülhetsz, hogy nem kínáltak meg reggelire a party-ról maradt cujkával (román szilvapálinkaféle), mert azt nem illik visszautasítani.

Érdekes a tapasztalatod a nyitva maradt autóablakkal: úgy látszik, nem minden elöítélet funkcionál megbízhatóan.

Mesélj tovább, érdeklödéssel várom!

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-15 20:17   
2. rész Túl a határon

Közjáték…

Van már annak negyed százada is, hogy Romániában jártam. Akkor is mindig rövid időre, és csak a nyugati végén, azaz Zsombolyán. Ez a városka esett ugyanis legközelebb hozzánk, volt időszak, hogy hetente átmentünk bevásárolni, párom apai ágról ott élő rokonait meglátogatni. Sok mindent hordtunk onnan, mert olcsó is volt, jó is volt. Még a fodrászhoz is beültem néha. És persze jöttek az ott élők is, magyarok és románok is a piacon árulni, a kapott pénzen bevásárolni. Határ menti kereskedelem. Akkoriban még a kispasszussal, de mindig kitéve a két ország gyakorta változó törvényeinek, rendelkezéseinek. És nem csak a vásározók jöttek arra, hanem a "nyúlpasszussal" érkezők is, néha magányosan, máskor családostul vagy csapatban, még mozdonnyal is egyszer.

Hát körülbelül ez jelentette nekem eddig Romániát. Nem igazán csábított semmi a visszatérésre, de Erdélyre mégis nagyon kíváncsi voltam. Könyvekből, dalokból ismertem már a szebbnél-szebb helységneveket, ismerőseimmé lettek a folyók, a hegyek, találkoznunk kellett végre.

Az első benyomás furcsán esett, sötét volt már. Nagyváradból nem sokat láttam, kihalt utcákat, valami építkezés miatt eltereltek bennünket, de így is hamar átsuhantunk a csendes városkán. Még kilencven kilométert autóztunk az éjszakában, kevés autóval találkoztunk, de az mind olasz rendszámú volt. Már a magyar oldalon is tucatjával jöttek szembe a milánói, torinói személygépkocsik. Azóta sem találtunk elfogadható magyarázatot erre a jelenségre.

Mezőtelegdnél átmentünk a Sebes-Körösön és jó tempóban haladtunk Élesden át a Királyhágóig. Hajnali kettőkor megelégelvén a sötét és magányos autókázást bekopogtattunk egy út menti motel kapuján. Az egyiptomi sötétségben alig láttunk valamit. A mellettünk parkoló autóban nyugtalan álomban forgolódott egy házaspár. Rossz előjel. Párom kitartóan kopogott, csöngetett, végre előcsoszogott a tulajdonos, de nem igazán örült nekünk. Szoba az nincs, morogta. Németül egyezkedtek, mivel románul nem tudunk. Végül csak megszánt bennünket, kitárta az udvarba vezető kaput, beállhattunk a kutyaház mellé. Az eb sem volt túlzottan barátságos, biztosan ő is álmából ébredt. A gazda elemlámpájával botorkált előttünk, a hátulsó épületbe vezetett. Rémeket láttam, Drakula kastélyát. Nyikorgó falépcső gomolygó porfelhőket pöffentett a lépteink alatt, jobb időkben kék nemezszőnyegek fedték a fokokat, ezek most művészi összevisszaságban hevertek mindenfelé. A táncoló lidércfény pókhálókat, salétromos falat világított meg.A második emeleten hodálynyi helyiségbe láttunk a nyitott ajtón keresztül, vastag dohányfüst és hangos román zene tódult ki rajta. A gazda berántotta az ajtót, és kissé mentegetőzve mondta, hogy legfiatalabb magzata születésnapi partyt rendez ma éjjel, az épület különben üres. Még egy félemelettel feljebb óvakodtunk, ahol egy gyanús padlásajtó mögött váratlanul kellemes szobát leltünk. A 15-ös égő homályában körülnéztem, minden tiszta volt. A fürdőszoba ugyan több kívánnivalót hagyott maga után, magyarul se szappan, se törölköző, se papír, de nem estem kétségbe, mindenre készültünk. Végre bezuhantunk az ágyba, és egy ideig még hallottuk az ifjú princ társaságát amint le-föl dübörögnek a falépcsőn (már értettem, miféle tornádó bánt el a szőnyegekkel), aztán megállapítottuk, hogy a vasút is nagyon közel van, de végül csak elnyomott bennünket az álom.

Reggel vettem észre, hogy szép fából faragott erkély is tartozik a szobánkhoz, muskátlisládák szegélyezték. Lenéztem az udvarra, a gazda már a jószágot etette, a kertben a nagylány reggelihez terített, és a mulatós legényke karikás szemekkel takarította az éjszakai dáridó nyomait. Összekaptuk magunkat , és leballagtunk reggelizni. Barátságos ebédlőre találtunk, a tea, a kávé akár itthon, a reggeli pedig kicsit fura, de nagyon finom fokhagymás tejben sült sonka és tojás volt, friss kenyérrel. A család apraja-nagyja igyekezett kedvünkre tenni, mindenki hozott valamit, bár németül csak az öreg beszélt. A többiek mosolyogtak.
Az udvarra érve rémülten láttuk, hogy a kocsi egyik ajtaján hiányzik az üveg. Közelebb menve derült csak ki, hogy nyitva felejtettük az éjjel a nagy kapkodásban. Semmi sem hiányzott, pedig a hátsó ülés, a kesztyűtartó is tele volt mindenféle aprósággal. Mindent összevetve jó benyomásokat szereztünk a vaktában választott éjjeli szálláson.

Búcsúzáskor egy reklámnaptárt kaptunk, legalább tudom, hol szálltunk meg:
Pensiunea Romanta Bologa helység határában. Balról egy hegyoldal, jobbról a vasút, előtte az országút..
"Aici traditia este…la ea acasa" ez a mondat fogadja a vendégeket.



Folytatása következik...

_________________
poe

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-12 02:22   
Nyaralásunk története

Az idén kissé későn indultunk nyaralni. Az ismerőseink, barátaink már régen visszatértek a hétköznapokhoz, amikor augusztus végén végre mi is nekivághattunk az útnak. Az előzetes tervek szerint három hetünk volt három országra.
Az első hét persze otthon, azaz Magyarországon telt el, a család, a rokonság és a régi barátnők meglátogatásával. Évente egyszer-kétszer járunk haza, ilyenkor nem győzzük számbavenni a változásokat. Járunk házról-házra, és megpróbáljuk a lehetetlent, mindenkire kellő időt és figyelmet fordítani. De azért akadt néhány nyugodt nap is Ráckevén egy nyaralóban. Ráckeve a Csepel-szigeten fekszik, komppal mentem át a Dunán. A várost szerbek, magyarok és németek lakják, a feliratok is többnyelvűek.
A házikó a Duna holtágának a partján van, közvetlenül a víz mellett. Csend, nyugalom, zöldellő pázsit, virágok, jó levegő, vízbe lógó fűzfák, a szomszéd diófáján veszekedő mókusok, locsogó, szemtelen vizimadarak…és pár százezer szúnyog. Ebben az édenben édes a semmittevés. Kiolvastam egy rakás újságot, a tábori könyvespolcról naponta egy könyvet is, például ezt. Aztán találtam egy kötelező olvasmányt, amit anno nem voltam hajlandó kézbevenni, mert unalmasan hangzott a címe. Mindkettő tetszett. Ezeket Moldova György követte Az utolsó határ című feledhető művével, majd Benedek Elek meséi következtek, végül egy pöttyös lányregény. Mint látható, könyvek tekintetében szinte mindenevő vagyok.
Az irodalmi csemegézés mellett persze kulináris élvezetek is voltak : bográcsban főtt csípős lecsó, puha fehér kenyér, padlizsánkrém, fagylalt és születésnapi torta. Szóló szőlő, mosolygó körte, csengős barack…és természetesen dinnye. Esténként egy-két pohár jó magyar sör.

Az ajándékba kapott nyári melegben pirosra pirultam. Nagyokat sétáltam, a part menti utcákon, nézegettem az eladó vityillókat, a türelmes horgászokat, az egyik újgazdag szomszéd ketrecbe zárt szerencsétlen kis cerkófmajmát. Barátságot kötöttem a kutyusokkal, etettük a kóbor cicákat. Integettünk "Ancsának", az alkonyatkor szúnyogokat permetező duplaszárnyú AN-2 repülőgépnek. Végigjártuk a piacot, vettem mákot a karácsonyi bejglibe.
Ímmár hagyományosan megörökítettem a giccses naplementét, a trükkös fényeket vizen és szárazon, a narcisztikus templomtornyokat, ahogy a folyóban bámulják magukat. Mikor besötétedett, jól felöltözve hanyatt dőltünk a napozószékeken, hallgattuk a tücsök- és békazenét, a lombok susogását, a víz loccsanását, a stég alatt alvó madarak neszezését és lestük a hullócsillagokat, a Ferihegy felé lavírozó és ránk kacsintó repülőgépeket, a hold előtt elsétáló pici felhőket.
Így telt el az első hét.
A másodikon Erdély került sorra. Végre. Sok év óta készülünk már, de mindig közbejött valami. Most is. Majdnem.

Közjáték....

Az augusztus eleji árvízkor rémülten hívtam a rokonokat telefonon, hogy vannak, nem érte-e őket is a veszedelem? Kinevettek.Ugyan már, nekünk csak egy cérnaszálnyi patakunk van itt a kertek alatt, itt sosincs árvíz. Megnyugodtam. Aztán egy nappal az indulás előtt, amikor már minden becsomagolva, eltervezve, megbeszélve készen állt, reggel kinyitom az internetet és mit látok: Székelyudvarhelyt elvitte a víz! De hiszen oda készülünk! Kaptam a telefont, sietve hívtam a rokonokat. A háttérben dörömbölés, gépzúgás, alig értjük egymást. Igen, emlegettek. Meglepte őket a cérnaszálnyi kis patak, szerencsére nem éjszaka. A lárma a szivattyútól jön. Ne aggódjunk, élnek, nagy kár nem esett, ami vizes lett, majd kiszárad, mondják. Várnak bennünket, ne is keressünk kifogást....

Tehát szeptember másodikán este hatkor elindultunk Budapestről Székelyföld felé. A borsi határátkelőt választottuk, előtte még a magyar oldalon megálltunk egy kamionos vendéglőnél vacsorázni. Élménydús esténk volt. A női mosdóban nem volt villany, így nyitva kellett hagynom az ajtót, hogy megtaláljam a porcelánt. Szappan sem volt, de víz igen, igaz, csak hideg, de hát még nyár volt. Beljebb óvakodtunk. A csaplárné nem fogadta a köszönésünket, de azért kezünkbe nyomott egy-egy étlapot. A csinos, faburkolatú helyiségben fakó fények, az egyik sarokban a román televízió helyszíni közvetítése egy szabadtéri koncertről, a másik sarokban a tévé japán karatefilmet sugárzott török felirattal. A bőség zavara, nem tudtuk, hová nézzünk, mit hallgassunk.
A vacsorát ne is emlegessem. Ezek után világos volt, hogy péntek este miért kong minden az ürességtől. A hetven személyre szabott teremben egy asztalnál két sofőr birkózott néhány sörrel, a söntésben egy ingatag vendég kornyadozott, rajtunk kívül még egy házaspár küzdött halált megvető bátorsággal a vacsorájával. Sietve gallérunk mögé dobáltuk az ételt és odébb álltunk, nem csekély izgalommal készültünk a határátlépésre. Ehhez képest senki nem volt kíváncsi sem ránk, sem a csomagtartónkra. Tíz perc alatt a túloldalon találtuk magunkat.

Folytatása következik....

________________
poe

 
 Ibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-03 13:00   
2005-06-02 17:14, Fredi:
-
Kedves Fredi, irtam magány üzenetet.

Ez a link talán nem ide tartozik de gondoltam hogy érdeke a téma.
http://www.insse.ro/ ; http://www.insse.ro/RPL2002INS/vol4/titluriv4.htm

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-02 17:14   
Kedves Sany,

megadom az Erdélyi Kárpát Egyesület honlapjának a címét. Ott találsz email cimet is ahova irhatsz. Ök eléggé kompetensek.
Ime a cim: http://eke.ngo.ro
Sok sikert!

 
 Sany  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-02 13:14   
2002-06-26 18:22, Fredi:

-

Sziasztok!

Ugyan elég régi ez a bejegyzés, de engem igencsak érdekelne egy Fogaras-gerinctúra idén (2005.). Ha van információtok arról, h. valaki készül erre, v. a gerinc egy szakaszának bejárására, légyszi osszátok meg velem!

Üdv' S.

 
 elckerlyck  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-05-27 10:17   
Kedves Bilkeiga, a
http://www.opodo.de
portál talált ajánatot a Lufthansától, Austriantól, Alitaliatól es a Carpatairtöl 320 ruppotól felfelé ezerig kb. (Odaút csak)
Von: Bonn
Nach: Timisoara

Az opodo segít autót is találni.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-05-27 05:08   
Kedves Bilkeiga, úgy tudom, talán van repülőjárat Temesvárra. De lehet, hogy csak volt...
 
 bilkeiga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-05-26 18:30   
Ha valaki még nézné ezt a topicot tanácsot kérek: szeretnénk Erdélybe menni Bonnból repülővel, ott autót bérelni és bejárni, megismerni ezt a vidéket. Tud valaki repülőjáratról Bonn környékéről valahova Erdélybe? Ott autókölcsönzési lehetőségről? Szálláshelyről 7 fő részére?
 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-06-02 16:27   
2002-08-02 12:22, Valeria:
-
Egy baratnom innen Williamsburgbol (Virginia), tavaly megtette ezt a setat "Camino de Santiago", de mivel mar 70 eves elmult, nem az egeszet, hanem Leonban kezdte es Santiago de Compostelaban felyezte be egy honap mulva. Az csak csekely 500 kilometer es nem 800. Nagyon kellemes emlekei vannak, de termeszetesen, elotte egy evig kellett edzenie. Minden este be kellett jelentkeznie a kijelolt helyeken es a zarandokoknak fenntartott menedekhelyeken kaptak vacsorat es szallast. Tobbet en nem tudok, de ha erdekel, megszerzem a cimet ahol tovabb erdeklodhetsz. :)
-

Egyedül tette meg a baratnöd ?
Milyen hónapban indult ?

Én egyedül megyek, hamarosan.

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-29 17:19   
Szia Kaytee,

gondoltam, mert ezt láttam, mikor voltunk egy ilyen elado elöadáson Mauiban, kiszámoltam, s mondtam amibe az évente kerülne, azért bérelt nyaralo lakást is kapok, jobbat mint az volt! Sok lakástulajdonos adta ingatlan iroda kezébe kezelésre s kiadásra, hogy valami vissza is jöjjön a költségekböl. Tudtommal azok, melyekben voltunk nem sharing volt hanem teljes tulajdon.

Andrea

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-29 02:19   
Szia, Andi,
nehezen találsz majd olyat, akinek pozitiv véleménye van time (vagy vacation) sharingről. A legrosszabb benne, hogy van egy évi fenntartási dij, többszáz dollár rendszerint. Ezért a pénzért már bérbe is veheted valaki más nyaralóját. Mi nemsokára pont ezt tesszük.

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-12 16:21   
Kedves Andrea,

irod: "ügynökök vacation sharing-et eladni", van par ismerosom akiknek van ilyen tulajdona, de oszinten en nem tudok rola semmi konkretat... en szeretem a kotetlen dolgokat/ utakat/ nyaralasokat igy nem is foglalkoztatott.

#####

Kedves Valeria,

koszonom!
nem akarok zavarni senkit vele.
Gratulalok az ismerosodnek szep teljesitmeny az O koraban!

 
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-02 12:22   
Kedves Calyx:

Egy baratnom innen Williamsburgbol (Virginia), tavaly megtette ezt a setat "Camino de Santiago", de mivel mar 70 eves elmult, nem az egeszet, hanem Leonban kezdte es Santiago de Compostelaban felyezte be egy honap mulva. Az csak csekely 500 kilometer es nem 800. Nagyon kellemes emlekei vannak, de termeszetesen, elotte egy evig kellett edzenie. Minden este be kellett jelentkeznie a kijelolt helyeken es a zarandokoknak fenntartott menedekhelyeken kaptak vacsorat es szallast. Tobbet en nem tudok, de ha erdekel, megszerzem a cimet ahol tovabb erdeklodhetsz.

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-02 08:17   
Kedves Calyx,

A Bed & Breakfast mindig érdekelt, mert olyan szép katalogusokat láttam itt, s csupa szép elegáns, régi házakban van, de sose probáltam ki, leginkább drágább, mint egy hotel vagy motel itt.

Az osztrák "Zimmer frei" viszont olcso szállás, különösen Tirolban emlékszem hogy láttam a táblákat kitéve, de azt se tapasztaltam. Ha igy visszagondolok, nyaralásaimat s késöbb a családdal lévöket mindig hotelokban vagy motelokban töltöttük, kivéve mikor Mauin kezdtünk nyaralo lakásokat bérelni.

Tünödtem azon is, hogy többször probáltak nekünk ügynökök vacation sharing-et eladni, de soha nem ismertem senkit, aki vett ilyesmit s pozitiv tapasztalata volt vele. Tudsz ezekröl valamit?

Andrea

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-02 07:04   
Kedves Andrea,

"Albérleti szobaszerüséget", nem annyira alberlet lett volna ra a legjobb kifejezes tolem, inkabb "bed and breakfast", ami valahol olyan, mint az alberlet , ugy gondoltam.

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-01 20:52   
Kedves Calyx,

megtaláltad a Turizmus-t is! Albérleti szobaszerüséget sose béreltem nyaralás alatt, de ha kellemes a háziasszony, az is jo élmény lehet.

Bécsi barátainkal történt meg egy Las Vegasi Hotelban az, hogy rossz kulcsot kaptak s mikor beléptek, látták, a szoba már foglalt volt! Nem egy kellemes érzés, ha arra gondolsz, a sajátoddal is elöfordulhat!

Londonban egyszer nekem is volt valahol egy rezervált helyem, de sose mentem el, akkor azok a weekend trip-ek repülövel együtt olcsok voltak, s ilyen modon mentem el Zürichböl unokahugom keresztelöjére de bátyáméknál háltam Londonban, utána utaztunk Herefordba együtt ahol a nagyszülökkel együtt lett a keresztelö megtartva. Talán jobb lesz, ha külön topikot nyitok a "kulinárikus élményeimröl" többek között ott is. roll

Andrea

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-01 20:37   
Kedves Andrea,

irod: "Nektek milyen élményeitek voltak, béreltetek már igy családnál nyaralo lakást a házban?"


En Brusszelben laktam igy egy neninel (alberletszeruseg), es nagyon aranyos volt, nagyon jol ereztem magam nala.

(Ha valakit erdekel, megvan cime es neve.)

Londonban is bereltem lakast (eleg surun vagyok ott), de megszunt ahol szoktam es kaptam egyet a Charing Cross Rd-nal (belvaros) es viszont nagyon rossz elmenyeim vannak, mert az "agent" duplan konyvelt egy idore engem es mast is.... rendorseget akartam hivni, de a masik amerikai turista ahogy felismerte a helyzetet atadta nekem a helyet... hogy mi lett nem tudom, egyszer hivott mar akkor a US-ben az ugyvedi dolgok miatt.

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-01 20:27   
"Camino Frances"

Van aki megtette itt? (St. Jean-Pied-de-Port (Basque fold) Francia orszag ->-> Santiago Spanyolorszag.... 800 kilometeres seta)

o - o - o - o - o - o - o - o

más:

Volt valaki innen Obidos-ban (Portugalia)?

 
 Miklos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-17 14:28   
Kedves Fredi,

Köszönöm az eddigi információkat, nagyban segitettél nekünk.

Miklos_d

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-16 14:24   
Köszönöm, Tibi!

Sok minden ismerös az Ungparty és Balla D. Károly (b.d.k.) jóvoltából, legalábbis ami az irodalmi életet illeti. Turisztikailag nem ideális környék, ezt eddig is tudtam, de majdcsak találok még valamit ebben a témában is.

Judit

 
 ubuge  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-16 14:16   
Kedves Judit,

sajnos, Kárpátaljával nem foglalkoztam különösebben, de íme, mire találtam: http://karpatalja.lap.hu/ , itt több kapcsolatot találhatsz magyar nyelvű oldalakra. Ezen kívül a Google-t is megkérdeztem, mégpedig magyarul, azaz ékezetes betűket használva. Az eredmény kb. 6100 internetes oldal címe lett. Sajnos nem volt időm részletesen végignézni őket, úgyhogy naprakész infókat nem tudok ajánlani. Az Erdélyiturizmus-on is található egy elég szűkszavú bemutató, de szerintem nem elég az arra bátorkodónak. Egyelőre ennyi.

Tibi

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó