2020. január 19. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Kicsit nosztalgiázunk is...
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 következő lap )
 Pacsirta  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 20:30   
Eszembe jutottak a hajdani oroszórák:
Pápa dóma, máma dóma.
Minyá zavút...
És a hetesi jelentés:
Tovaris ucsítyelnyica, ja daklaziváju, sto nyikto nye atszusztvujet...
Most rögtön megpróbálok cirill betűkkel írni!

 
 Grace  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 20:24   
Milyen dolgokat irogattok le. Rendkivül élveztem az olvasast. Mennyi kedves emlék tör fel az emberböl ilyenkor. A nagymamikam cukros kenyere, az elsö szerelem, az elsö csok - jaj de szép idök is voltak. Mikor otthon vagyok, mindig talalkozom a baratnöimmel. Ilyenkor magam elött latom a lofarkas tarsasagot. Volt közöttünk barna, szöke, fekete. egyforma bikinit viseltünk. Milyen messze kerültem el otthonrol... és milyen régen. Van egy Nosztalgia zenék oldal, imadom hallgatni.
Annyi régi slagert megtalaltam rajta. Jo olvasni benneteket.

üdv. Grace

 
 klari  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 17:17   
Nagyon élveztem ezt a rovatot. Én nem szoktam nosztalgiázni, de eszembe juttattatok egy pár dolgot.

Milyen finom is volt a sülthús megmaradt barnás zsírját kenyérre kenni és elmajszolni egy nagy darab vöröshagymával (Kanadában nem esznek zsírt. Nem is főznek vele).

Gyerekkoromban kedvenc nassolnivalóm a krumplicukor volt. Nemrég ezt kértem ajándéknak egy hazai látogatótól és nagyon csalódtam a gerezdes csoki formájú cukorkában amit kaptam.

Ami az orosz nyelvet illeti, Hunor, én mást nem tudok csak az orosz ábécét, de azt még most is piszokul fújom.

 
 Balu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 11:24   
Ez az "őrsi-riadólánc" az egy kutya dolog volt: az tolt ki az emberrel aki akart ha nem szóltak.

Az első TV-t 69-ben vettük. Nekünk volt a kertségben egyedül: hát volt itt annyi ember! Semmit nem tudtunk Tölük csinálni, se enni, se tanulni, semmit, mert akkor Mindenkinek adni kellett volna pl. a kajából, de annyi sajnos nem volt.

És ki emlékszik a Tánciskolákra, szörnyű szigorú tanárokkal???

_________________
a lélek a legértékesebb részünk, mert képes az igazságot felfogni és szeretni.

 
 Bömbike  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 09:31   
Volt egy osztálytársnőm a szülei pékek voltak. Én mindig csak részegnek láttam őket és egy felvonulási házban éltek (egyszoba-konyha) 5-en. De rengeteg pénzük volt. A lánynak már akkor volt Barbie babája (mi jól kiröhögtük, hogy milyen egy idétlen formátumu baba és még cicije is van, közben irultunk-pirultunk). De volt neki egy papir öltöztető-babája. Azért megvoltam veszve. Vastag kartonpapirból készült és kis vaslemes volt benne. A hozzátartozó ruhákban meg mágnes. Sokáig nem mertem kérni otthon mert nem voltunk éppen gazdagok és az a baba nagyon drága volt. (legalábbis igy emlékszem). Aztán persze hallva sóvárgó elbeszéléseimet a baba nagyszerűségéről én is kaptam.

Emlékszem az osztályterem olajszagú padlójára. Minden nap a pedellus frissen lelocsolta olajjal. (minek?)

És mennyire szerettem a kokuszkockát, meg volt még egy csoki ez hosszukás lapos volt és annak is fele fekete, fele fehér.

Emlékszem az őrsi riadóláncra. Volt egy osztálytársunk ő lakott a legközelebb (az iskola mellett) mondtuk legyen nála az őrsi zászló, mert neki nem kell messzire vinni, azt mondta a szülei nem engedik meg, mert nem fér el a lakásban. Bosszubol kihagytuk a riadóláncból.

Olajkályhával fütöttünk (édesapám csinálta)és télen nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy elmehettem vele olajért. Ráültem a szánkóra magam elé vetttem a két olajos kannát és mentünk a benzinkuthoz, ahol a fütőolajat lehetett venni. Nagyon fontosnak éreztem megam, hisz hogyan is tudta volna apu megoldani nélkülem az olajszállitását?

Az is ekkoriban lehetett (én kb 8-10 éves voltam) mikor elmondták a gyerek hogy születik. Egész egyszerűen nem akartam elhinni, azt mondtam, hogy az nem lehet, mert nem fér ki. Felvágják a mama hasát és kiveszik a babát. Slusz passz. És mikor megmondták, hogy márpedig igy van sőt képet is mutatak szószerint rosszul lettem.

Mikor uttőrőnek avattak nagyon büszkle voltam és allig vártam, hogy felhuzhassam a piros nyakkendőt! Ennek oka, hogy igen kicsi lány voltam, és onnan legalább tudta mindenki, hogy már felsőtagozatos vagyok. Később ugyanez okból viseltem nagyon büszkén a matrozbluzt.

Most hirtelen ennyi, ha még lesz valami jövök, addig olvasok.

 
 Bubó doctor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 09:21   
78-ban Moszkában voltam egy hivatalos uton. A szállodában minden szobában volt televizió és hütöszekrény (nem müködö). Készültek már az olimpiára!!! De szemétkosár, és WC papir az viszont nem volt.

És az üzletekben hatalmas polcokon sorokban az egy féle konzerv. Nem tudom látta-e közületek valaki a "Moszkva a Hudson partján" cimü filmet (igaz az 80-as évekbeli.) A moszkvai föhös nagy ajándékja a barátnöjének egy tekercs WC papir volt. Mikor kikerült New Yorkba, elküldték vásárolni, körülnézett az élelmiszeráruházban, és a mentök vitték el, akkora megrázkódtatás érte.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 01:15   
En akkortajt Pepsi rajongo voltam, csehorszagi Adidas cipot kaptam, es valami csoda folytan nem kellett soha oroszt tanulnom, helyette csak nemetul. Volt egy farmernadragom, szerintem az lehetett a csonadrag, de az anyag azert masabb volt, mint a mostani farmereknek.

Nem is tudok tobbet oroszul, mint Davaj Csasz, bar ezt szerintem mindenki tudja, aki olyan orszagban lakott, ahol az oroszok elidoztek, meg Konyec (szovjet filmek vegen), illetve, hogy Da (ez is filmbol).

Hunor

 
 klara  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-26 01:00   
Emlékeztek a budapesti földrengésre 56-ban?

Reggeliztünk és a bögre kakaóm elindult az asztalon. A második emeleten laktunk, lerohantunk a földszinti szomszédhoz, és ott lefektettek a szekrénybe (?). Később kimentünk az utcára, távol tüzet lehetett látni, de lehet hogy csak pirkadott...

Emlékszem az óvóhelyre a forradalom alatt, egymás hegyén-hátán aludtunk matracon, pár hónapos öcsémnek volt a legjobb helye a babakocsiban. Szegény szüleim hogy izgulhattak, de nekem nagy élmény volt hogy a többi gyerekkel kedvünkre rohangálhattunk.
Akkor láttam először tankot, mindenki kiszaladt megnézni.

Valamikor a hatvanas években szüleim végre megkapták a vizumot Bécsbe. Csak egy dolgot akartunk, meg akartuk kóstolni a Coca Colát, a kapitalizmus jelképét. Hát én olyan rosszat még nem ittam! Mire hazaért, meleg volt és kiment belőle a szénsav. Mondtuk is, hogy hát ez az a hires ital?

 
 Térka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 16:44   
70-ben a hazmesterno bizalmasan elujsagolta, hogy nala jartak a BMesek es erdeklodtek, hogyha megkapnam a nyugati utlevelet, disszidalnek-e. A hazmesterno tudta, hogy nemreg szereltettem villanyboylert a furdoszobaba, ezert biztositotta a gorenyeket, hogy senki se olyan hulye, hogy ekkora erteket csak ugy otthagyjon. Amit nem sejtett, hogy a kemenyseprot korabban lefizettem egy szazassal, ezert eletveszelyesnek nyilvanitotta furdoszobakalyha hasznalatat, amire a KIK (vagy FIK?) kiutalt nekem egy boylert. Mar nem emlekszem, ott is adtam-e csuszopenzt.

Az utlevelet ev vegere megkaptam. Elotte mindig elutasitottak. Nem iteltek el tavolletemben a disszidalas miatt, mert a lakasom kellett egy jo elvtarsnak. A jogi eljaras nyilvan elhuzta volna bekoltozesenek idejet.

Nagyon erdekes szomszedaim voltak, mikor Pesten eltem. Sokat buliztak, altalaban athivtak. Egy este tobb uj arc volt naluk. Bemutatkoztak, de a zaj miatt nem hallottam jol a neveket. Pialtunk, jottek a viccek. Elsutottem a Lenin elvtarsosat, amikor a kakukkosorabol is kislenin ugrik elo. Nagy rohoges, hallom, vki. szol a mellettem ulo sracnak, "Kolja". Kerdem tole, mi az igazi neve, mondja o, akcentusmentes magyarsaggal, hogy tenyleg Kolja. A szoke srac meg a Vologya. Mindketten a szovjet kovetsegen dolgoztak. Ma is csodalom, hogy nem pisiltem be az ijedtsegtol. Semmi bajom nem lett, csak az, hogy Vologya kesobb neha reszegen vendegsegbe akart jonni hozzam, es dongette az ajtot.

 
 Ultra Viola  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 16:31   
Igen, az nagy szám volt, az első színes tévé!! /Mi a moszkvai olimpia alkalmából vettük meg az elsőt, ..., az már nem 70-es évek./

Nekem szerencsém volt, parketta, kő... de a "szőnyegre szőnyeg" őrületre emlékszem, meg a növénykultuszra is. Meg a minden fal más színű..../ Mikor festettem, mondtam: fehér legyen...nagyon csóválta a fejét a mester. Akkor divat volt a népművészeti tányérok felrakása a falra..., a nyomott kalocsai mintás függönyökre emlékszem a konyhákban...

Meg a kékfestő anyagokra. Igen olcsó volt, ruhában, mindenben divatos. /Sajnálom, hogy nem spájzoltam be belőlük..../ A trapéznadrág, magastalpú cipők... mini, midi, maxi... forró nadrág, hosszú mellénnyel... Akkor már nem voltam fiatal, emlékszem hogy 12-es méretű kamaszoknak való cuccokat vettem olcsón. A nőiek meg nagyok voltak rám.

 
 Rabsz Olga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 16:28   
Valamikor a 70-es évek vége felé vettük meg az első szines televiziót. Color Star - ormótlan egy jószág volt, és hát a szinei meg minden... de akkor nagy szám volt.

Kétszer is felrobbant a drágám. Ha nem ülök éppen előtte, és nem húzom ki rögtön a konnektorból a dugót, leégett volna símán a lakás, mert pont a függöny előtt állt. Micsoda büdös volt utána!

Emlékszem a lakótelepi lakásunkra: gyakorlatilag mindennek előre meg volt a helye, a szekrényfal (Réka) csak oda jöhetett ahol a szomszédoknál is volt, az ülőgarnitúra (Ikon), csak a bal sarokba stb.

Arra is emlékszem hogy később ahogyan gyarapodtak a családok jövedelmei, mindenki igyekezett "egyénibbé" tenni a lakását. Először jött a szőnyeg őrület. Szőnyegpadlóra szőnyeg, arra védőszőnyeg, védőszőnyegre futószőnyeg... Majd jött a lambéria őrület. Mindenki lambériáztatott. Konyhafalat, a loggiát (!), az egyik szomszédunknak jól ment, takarító kisiparosok voltak, ők még a WC-t is kilambériáztatták, behívtak, hogy eldicsekedhessenek. Úgy nézett ki mint egy barlang. Később jött a loggiák beépítése.
Voltak olyanok, akik szerint az a szép lakás, ha sok benne a növény. Jártam egy ilyenben is, a kisszoba teli volt növénnyel, olyan volt mint egy esőerdő kicsiben, fogalmam sem volt, hogyan tudnak lefeküdni a sok növénytől - nem beszélve azokról, akik ugyanezt az őserdőt a loggiára telepítették.

Aztán pl. mikor új házmesternénk lett, valahogy divatba jött MEGÓVNI A PISZOKTÓL A LÁBTÖRLŐT. Rongyot terítettek a lábtörlőre, hogy ne legyen piszkos. Nekem is felhívta rá a figyelmemet a nő, mire mondtam neki, hogy mi bizony beletöröljük a lábunkat és attól piszkos, ez van. Juszt se terítettem rá rongyot, egy ideig csúnyán is nézett rám...

 
 Bömbike  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 16:16   
Eszembe jutott valami:

Általános iskola alsó tagozat,tornaóra: mindenkinek van babzsákja ezt kell egymásnak dobálgatni a padok között. Szinte minden tornaórán elöfordul, hogy valakinek - a dobás zenitjén - kiszakad a babzsákja. Az egész osztályt beteríti a tarkabab.

 
 Ultra Viola  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 16:13   
Elsőben: Újságpapír füzet (A5-re felvágott újságpapír összefűzve: gyengébbek spárgával, menőbbek miltonkapoccsal) - gondolom akkor még kár volt belénk a fehér papír.

Töltő ceruza (v.ö.:Versatil, esetleg koh-i-noor) vastag okkersárga test. Le lehetett csavarozni és a külseje isteni köpőcső volt.

Bogár gyüjtemény - ha jól emlékszem min 20 db. kellett. Olyan ma már védett ritkaságok is voltak benne, mint szarvasbogár. Az egészet be tudtuk szerezni a saját kertünkben (Bp, Rákosszentmihály). Az akkori élővilág nem lehetett semmi. Mai gyerekek mit találnának egy fővárosi kertben?

 
 Tutajos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 16:08   
Jé egy ilyen klasz fórum is van itt és csak most vettem észre.

Lehet, hogy rosszul emlékszem, a gombfoci játékosokat úgy készitettük, hogy két, három gombot szurokkal összeragasztottunk, majd szögben megcsiszoltuk egy részét, ez volt a "játékos" lába

 
 Bömbike  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 15:52   
Mint a mókus fenn a fán,
Az úttöro oly vidám,
Ajkáról ki sem fogy a nóta.
Ha tábort üt valahol,
Sok kis pajtás így dalol,
Fújja estig kora reggel óta.

R. ||: Évek szállanak a nyári fák alatt,
Oly vidám az ének.
Boldog dallama így önti dalba ma:
Csuda jó, gyönyöru az élet. :||

2. Fürgén, mint a könnyu szél,
Gyorsan jár és messze ér,
Nincs túra, ami kifog rajta.
Hívja erdo nyári rét,
Vígan {...}
És a szemét mindig nyitva tartja.

R.

3. Mint testvér, vagy hü barát,
Megsegít, ha bajban lát,
Munkában alig akad párja.
Hol szöget ver, hol meg föz,
Mindent megtesz, amit gyöz,
És a helyét mindenütt megállja.

R.

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 13:06   
Calyx:
-
Olvasom az irasaidat, és elfanyalodok.... a MAGAM SORSAN
Egy igazi katalizator vagy vagy mi!

72-ben disszidaltam, 73-ban anyamék egy öröklakast vettek és mindent, de valoban majdnem mindent ami a gyerekkorommal öszzekötött volna eldobtak. A könyveimet könyvespolccal együtt a köbanyai bérhazban ahol felnöttem a szomszédnéninél fedeztem fel 86-ban. A latvanytol ugyancsak legörbült a szivem. Felvettem videora, és a mai napig nem szoltam a szüleimnek semmit.

Anyam - anélkül hogy a latogatasomrol tudott volna - azt hazudta, hogy ez a bizonyos Vera néni "mar rég meghalt".

Na ezek a borus nosztalgiak. Ilyennek is kell lenni...

eZ

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 12:10   
Aug. végén mi is mentünk az ÁPISZ-ba tancsomagot venni. Áhitatos irigységgel néztem azokat a "nagyokat", akiktől az eladó megkérdezte: humán vagy reál.

Állati büszke voltam az iskolában, amikor Apa hozott az NDK-ból nekem egy Richter-körzőkészletet. Nekem kisebbet, Mamikának nagyobbat - ő műszaki rajzoló volt.

Szüleim első "nyugati" útja 1962-ben a Nemzetközi Dunatúra déli szakaszára Jugoszláviába vezetett. Szegények voltak devizakeret nélkül, tehát ajándékra végképp nem tellett. Anyám két hétig gyötörte apámat, hogy üres kézzel nem lehet hazamenni. Végül - Mamika legmélyebb szégyenkezése mellett - kaptam egy csatosüvegben tengervizet. Én voltam a Bem József utcai Ált. Isk. legbüszkébb diákja: IKKA csomagot, cuccot Amerikából bárki kaphat, de ilyen szenzációja senkinek nem volt!

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 11:56   
Első sátrunk a háborúból visszamaradt terepszínú két sátorlap volt, amelyet két lapátra húztunk föl a szigetspiccen (Szentendrei sziget felső vége). Körbe kellett árkolni eső ellen, mert még nem létezett fenéklapos sátor. Majd bementünk Kisorosziba a parasztokhoz szalmát venni (gumimatrac sem volt még). Menet közben vettünk tejet és én kaptam egy nyalókát. Az istállóban megláttam a lovakat és Apa megkérte a gazdát, fogy felülhessek az egyikre. Mindehhez két kéz lett volna szükséges, de az egyik foglalt volt nyalóka ügyben. Hosszas lelkitusa után Apára bíztam a nyalókát - szigorúan csak őrzési céllal - és nehezen felkecmeregtem a lóra. De nem tudtam élvezni a "lovaglást", mert folyton azért aggódtam, hogy Apám meg ne egye közben a nyalókámat. (Ennek reális veszélye nem igazán fenyegetett.)
 
 Balu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 08:20   
Nekem nem volt klassz a bevásárlás az uj tanévre: egyszerüen azért mert nem volt pénzünk, és mégis megkellett venni valahogy, mindent. Meg is lett.

A copf és akonty az így volt. Na meg a magasszárú "cipellő"! Nekem már volt rollerem, igaz csak kölcsön, kaptam is érte ha véletlen nem adtam vissza csak késéssel a "gazdinak"! Ledolgoztatta velem: konyhát kellet Náluk mosni. 6 éves sem voltam. (Már Ő nem él...)

Lssan később a középiskolában meg már ilyenkor a kukoricára gondoltunk: nemsoká TÁRSADALMI-MELÓ LESZ! MEKKORA ŐRÜLTSÉGEKET CSINÁLTUNK OTT. Aztán jöttek a dogák, a felmérők, a sok "puskaírás". Volt is eredménye.

Jöhetett a Főiskola. Na az sem volt akármi...

_________________
a lélek a legértékesebb részünk, mert képes az igazságot felfogni és szeretni.

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-25 00:29   
<<Az uj iskolakönyvek szagat viszont még most is érzem ha letöltöm az emléket a merevlemezemröl>>

APISZ-nak is az illata jo volt.
Milyen nagy sorok voltak ilyenkor.
Nekem sokszor hasznalt tankonyvem volt Ecet, neked mindig uj ?
Mar 14 evesen nyarat vegig dolgoztam, hogy a tankonyveket megvegyem a kovetkezo evre.
Klassz volt ilyenkor augusztus vegen a bevasarlas az uj tanevre.

En mikor elsos voltam akkor ujsagpapirra kellett irni a betuket, Anya osszekotott ujsagpapirokat es az volt a fuzet, piros ceruzaval betuk gyakorlasara.

Eszembe jutott a Szivarvany aruhaz a Bosnyak teren, valami szurke dobozokba voltak a cipok, sokaig Anya nem engedett mast mint magasszarut es unnepre lakkcipot.
Hetkoznap 2 copf, unnepre lofarok a hajbol.

Osszel a kirandulasok a Pilisbe es Janos hegyre, gesztenye/ makk gyujtes baba butornak.
Otthon faragni belole.

A fapadlos IKKA illata, az is velem marad.

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-24 21:56   
Térka:

Finomfözelék hanyas vicc:

En is lattam de otthagytam ...

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-24 21:54   
Bömbike:

Erdekes. A cimke teljesen kiesett az emlékezetemböl. Biztos nyomos okom volt ra kiszortirozni.
Ugyanis a füzet kötést, margozast gyülöltem.
Az uj iskolakönyvek szagat viszont még most is érzem ha letöltöm az emléket a merevlemezemröl.

 
 Ultra Viola  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-24 21:53   
Ajaj!!!!!

Az a megkötős fecske!!!

Nálunk volt nagy strand is, két medencével. Egyik emlékem, amikor egy férfi ugrál, leesik róla a nadrágja, és keresi. Kislány voltam, anyu a tenyerén tartva tanított úszni, én meg kiabáltam, hogy?: anyu, pocos a bácsi!!! Pocos: meztelen.

Nők: kombiné, bugyival, idősek: fehér hosszú ing+ uaz..
Férfiak: klott... vagy fecske.
Gyerekek: meztelen, bugyi... majd
SZENZÁCIÓ!! Az első gumírozott fürdőruha. Annyira büszke voltam rá, hogy bele sem mentem a vízbe 1 napig.

 
 Térka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-24 21:46   
TEis ettél cukrozott zsíros kenyeret?

Végre. Igen. Most már én is ki merem mondani. Eddig gyötört a múlt. A finomfőzelék - talán a sárgarépától - olyan volt, mintha egyszer már kihánytam volna.

De igenis finom volt a tejes rizs leves (nem a tésztás!), no meg a koleszterinbomba a zsírban pirított kenyér fokhagymával. Nem bírtam felfogni, mikor azt olvastam, hogy - angolok - piritóst esznek reggelire vajjal.

Minden filmen bőgtem, így nagyon szerettek velem moziba járni. Főleg a Pitkin filmeken. (nem biztos, de az talán a '60-as évek eleje már.)

Ja. És nagynéném hosszabb időre elutazott nyaralni. Elég világosra szívta ki a nap. A franc se tudta mi az a feketézés. Meg hogy ülve hogy' lehet nyaralni.

 
 Ultra Viola  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-24 21:41   
Nekem is tetszik nagyon ez a fórum. Király!!!! Tudod a NOSZTALGIA engem is el szokott kapni azért!
 
 Ultra Viola  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-24 21:39   
A háztartásról:

Takarítás, vizes ecetes kissöprüvel a szőnyeget, egyenesen rá a kislapátra. A parkettát partvissal. Kisebb szőnyegeket a kertben prakkerral kellett kiverni. A parkettát időnként be kellett ereszteni valami sárga katyvassza, aztán táncikálva felkefélni. A kályhába minden nap - reggel - este be kellett fűteni. Alulra két nagyobb fa, arra jöttek az aprófák, alája papír gyujtósnak, majd mikor már jól égett jöhettek a nagyobb fák, és ha parázslott, el lehetett zárni 12 órán át tartotta a meleget. A fát mindig nyáron hozták, ott kellett állni a mázsálásnál, mert a "trógerok" folyton csaltak. Utána fel kellett "slichtolni" azt a ménkű sok fát.

Mosás: kézzel, mosószappannal, a kényesebbeket szappanpehellyel, az ágyneműt kifőzni, csavarni, teregetni, télen úgy megkeményedtek mint a páncél, aztán a kályha tetejére raktuk tovább száradni, olyan lett a szoba mint egy mosókonyha.

Bevásárlás: csirkét élve, mindent magunknak kellett feldolgozni. A borsót megtisztítani, lencsét szétválogatni, satöbbi. A vajat, cukrot, lisztet stb nagy fakanalakkal mérték ki staniclikba. Húst ujságpapírba. Tejet tejeskannába (fedeles).

Hetente egyszer fürödtünk. Előbb anyám befűtötte a fürdőszobakályhát. Vigyázni kellett túl ne fűtse, mert akkor felrobbanhatott.

Öten voltunk: Nagyanyám, apám, anyám, öcsém és én. Először fürödtem én, aztán az öcsém, aztán az anyám, aztán a nagyanyám. Ugyanabban a vízben!
Apám gőzfürdőbe járt.

Reggelente a mosdóba kaptunk egy kis felmelegített vizet, azzal kellett gazdálkodni. Hajmosás: szappannal, aztán ecetes vízzel leöblíteni, attól szép fényes lett.

Na majd holnap folytatom, mert egyre több jut az eszembe, de már fáradt vagyok.

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-24 21:23   
Te jó Ég! Hát mások is tartoznak az idösebb korosztályhoz???

Végre egy topik, amelyiken jót tudtam derülni, és aminek olvasása közben szinte tódultak a múlt képei az orrom elé.

Azért aki emlékszik rá, valamikor egyszer, mikor is tán???, kisiskolás gyermekeket is megállítottak az utcán, "most csendben légy és ne mozogj, meghalt a mi drága Sztálin apánk". A nagyobb baj az volt, hogy ezt megelözöen 3 évvel, az akkor alig 3 esztendös kis "énem" az IGAZI édesapát vesztette el, és valójában egyiket sem tudtam felfogni. De az utcai csend az megmaradt bennem.

...és még néhány:

- nemcsak abroncsos szoknya 1961-62-ből, de a lisztbôl-vízből főzött keményítő sem volt kutya!
- ja, és 56 október végén a VII. ker. Murányi utca-Elemér u. sarkon álló, lakóházra irányított tank,
- a szénkupac tetején való alvás a pincében,
- a nagy elhunyt ATYA csizmadarabja valahol a pincejáróban,
- kódolt üzenetek a távolból,
- ...oly távol, messze van hazám,...
- iskolában szétosztott segélycsomag, "mackóruha", meleg, bordó,-isteni!
- levélbecsomagolt Kossuth cigaretta kifelé, az első rágógumi befelé,

Ja, mi otthon maradtunk, csak ezek most eszembe jutottak.

üdv. minden nosztalgiázónak!

 
 Rabsz Olga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-24 18:39   
Anyukám a 30-as években "Gazdaasszonyképzőbe" járt, ő polgárit végzett akkor.

Nagyszüleim 20 évig laktak Pesten/ Ranolder utca, körfolyosós ház/... és az ostrom után költöztek vissza falura.

Anyu, mamám nem követelte meg, hogy tudjak főzni, kíméltek, de az oszt.társaimnak még a földekre is kellett menni, meg állatokat etetni.

De volt rendje mindennek, nagy volt a családi összetartás. Természetes volt, hogy 1 hónapig 3-4 unokatestvér városról ott nyaral... ünnep volt az ún. rokoni látogatás...

Volt "komatál"... ezt a gyerekágyas nőknek vitték az ismerősök. /Húsleves, stb...és mindig madártej /

Este mamám imát mondatott velünk... "Én kis morzsa... Én Istenem, Jó Istenem, /Becsukódik már a szemem.../

Közös ebéd nem volt... csak hétvégeken. De: közös vacsora mindig.

Meg kellett köszönnünk a vacsit, ebédet. Egyszer nem tettem.... azt a letolást, amit papámtól kaptam a neveletlenségem miatt!!!!!!!!!!

 
 Térka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-24 18:31   
Nekünk volt egy Vörös Szikra magnetofonunk, azzal nem nagyon lehetett házibulira járni, mert nagyon nehéz volt. A mi lakásunk nem volt alkalmas bulizni, de mindig akadt egy-egy hely, ahol összejöhettünk, ahol a szülők elutaztak, vagy toleráltak bennünket. A zenét egymástől vettük át, borzalmasnál borzalmasabb minőségben. A lemez ritka volt, mint a fehér holló és bármennyire is sercegett a sok ócska lemezjátszótű sérüléseitől, mégis hifi minőségnek számitott a szalagos magnók minőségéhez képest akkoriban. A minőség ellenére alkalmatlan volt a lemezjátszó házibuli-zenélésre, mert oda folyamatos zene kellett, mégpedig lehetőleg megfelelően rendezve, lassú számokat nem lehetett gyorsakkal keverni, mert a történet általában csak az elején szólt a táncról... aztán legfeljebb ébresztőként vettük újra elő a tempósabb zenét.

Nekem ma is van egy eredeti '60-as évekbeli házibulis szalagom, sajna, vagy szerencsére nem tudom lejátszani eszköz hiányában.

 
 Bubó doctor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-24 18:25   
Vastag kolbászt csak ritkán készítettek nálunk, és ha volt, az került elöször az asztalra, mert az hamarabb romlott. Nyár végén már alig lehetett megenni a kolbászt, olyan kemény volt, de az ételben kiváló ízt adott. Az meg igazi tragédia volt, ha nyár végére megavasodott a zsír. Sorra jártuk a szomszédokat, kitöl lehetne venni.

Muszáj megemlítenem a nagyanyám paprikás kalácsát. Úgy készült, mint a mákos kalács, csak éppen valami különösen finom édespaprikából készült töltelékkel. Azóta sem hallottam ilyenröl?


_________________
Az élet úgyis édes, legalább a kávé legyen keserű!
Gáspár a Lakatosék kicsi fia!

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó