2019. december 08. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Kinek, minek néznek bennünket otthon, ha hazamegyünk?
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 következő lap )
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-25 09:53   
2007-01-25 03:58, pesti:
Le nem írom, hogy én az első naptól mivel találkoztam, ami teljesen idegen tőlem, de a korrupció, a trágárság, az alkoholizmus és a lopások megismerése, a hazai rokonság, volt barátok történetén keresztül mélyen érintett. Egy sokkolt társadalom. Csapni való családi viszonyok, dolgok, amit én itteni életemben nem ismerek.

Kedves Pesti!
Egy országról beszélünk? Már megbocsáss, de ezt muszáj volt leírnom.
Ha Téged ennyire irritál otthon (mert nekem az otthon marad örökké) minden, akkor valóban jobb lenne békén hagynod a témát, csak magadnak ártasz.
Nem tudom miért, de egy negatív szürön keresztül látsz mindent, az emberektöl kezdve a szemetes utcákig.
Persze, hogy vannak gondok, hol nincsenek?
De ennyire leszólni ezt az országot egyrészt nem túl okos dolog, másrészt nem is hagyom, mivel többek között én is a része vagyok.

Azt mondom örülj neki, hogy olyan helyen laksz a világban, ahol minden olyan mint a mesében, ahogy az a nagykönyvben meg van írva vala. De ez a Te egyéni boldogságot, ne keresd máshol, mert nem találod. Magyarországon biztosan nem.

 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-25 09:31   
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de vélemenyem szerint olyan utakra tévedt a téma, ami engem személy szerint nagyon bánt.
Bánt bizony, mert számomra kiderült, hogy egy "egyéniség nélküli" társadalomból származom. Hogy ez mit jelent igaz nem tudom, de nem bóknak szánták az biztos.
Talán a legelsö hozzászólásomban megírtam, hogy pontosan érzem Pesti keserüségét, de akkor még csak a disszidensek otthoni megítélése volt terítéken. Erröl próbáltam írni, bemutatni, közelebb hozni a két oldalt, hiszen nem egyszerü a dolog, két egymástól teljesen eltérö világ kostolgatja egymást.
Hazalátogató magyarok, akik hiába is mondták, hogy az új hazájukban sincs kolbászból a kerítés, akkor is nyugati autóval látogattak haza, szállodában szálltak meg, repülövel utaztak, autót béreltek, vagy taxiztak, mind mind ellent mondott látszani annak amit próbáltak magyarázni. Mert arra nem gondoltak, hogy csak az új hazájukban nem számítanak különösebben módosnak, de otthon egyedül már az autójukkal egy bomba robban.

Megértem, hogy 1956-ban is sokan elhagyták az országot, de az is engedtessék meg nekem, hogy büszke legyek arra, hogy az én családom otthon maradt. Megkérdeztem mi is történt akkoriban, mivel nálunk erröl soha nem esett szó.
Igen, azoknak a bizonyos napoknak az egyikén szóltak a nagyapámnak, hogy este lenne legy kisbusz, amivel átvihetné a családját Ausztriába. Ùgy tudom nem sokáig tanakodtak.
Szóba se jöhetett és miért? Mert felelösnek érezték magukat a 3 gyerekükért és az idös szüleikért. Valamint el nem tudták volna képzelni az életüket máshol, messze attól a helytöl, ahol születtek, ahol addig éltek. Ez így leírva nagyon nem mond semmit, tudom, de higyjétek el, ez legalább annyira kemény döntés volt, mint azoké akik az elmenetelt választották. Hozzáteszem, hogy az én családomnak, soha semmilye nem volt. Se földek, se ingatlanok, semmi. Pontosan tudták, hogy az oroszok hatalomátvételével kutyavilág fog kezdödni, de majd csak kibírjuk valahogy, eddig is megvoltunk. Tisztességes munkával, tisztességesen élve csak rendben lesz minden. Ök bizonyára nem igazi hösök, nem avatnak nekik szobrot, de azért amit lehetett megtettek. Kis dolgok ugyan. A vágóhíd környékén laktak. A háborúban történt. Fiatal SS tisztek vigyáztak a közelben foglyokra. ètel-ital nélkül vegetáltak az emberek. Könyörögtek élelemért és italért. A dédnagyapám odament a kerítéshez és beadott nekik élelmet, amit a többi ember (és itt nagybetüs Ember) pakolt össze nekik. Az életét kockáztatta, oltári szerencséje volt, hogy ezek az SS tisztek még fiatal 18 éve körüli gyerekek voltak, és a szitut úgy oldották meg, hogy elfordultak, mintha nem is látták volna mi történik.
Más. Zsidó család a kitelepítés elött meglátogatta a nagyszüleimet. àtadtak nekik egy súlyosabb csomagot, egy összecsomozótt kendöt, ékszerekkel tele. Rájuk biztak. Ès ök meg is örizék. Ennek a zsidó családnak nagyon nagy szerencséje volt, visszatérhettek.
Aztán meglátogatták újra a nagyszüleimet, kérték a csomagot. Ök vissza is adták. Soha, egyetlen egyszer még csak meg sem nézték, nem is tudták mi van benne. Ott a szemük elött nézte át a zsidó család. Megállapították, hogy minden benne van, nagyon köszönik.
A családom átélte a bombázásokat (Györ a vasút miatt is kiemelt célpont volt) a mindenük elvesztését, az utolsó párnájukat is ellopták tölük, kifosztották öket, mégis mégis úgy érezték, hogy innen nem lehet elmenni.

Nagyon nehéz szívvel olvasom azokat a gondolatokat, amik arról szólnak, hogy Magyarország nem mondd az illetönek semmit, nem hiányzik, nem értik meg, rossz élményei, tapasztalatai vannak.
Biztos vagyok benne, hogy az országot elhagyók (nem kizárólag az 56-os) között is van jó pár mákvirág, ahogy az otthonmaradottak között is. Abban is biztos vagyok, hogy a kint élök között is lehetne jó párat találni, akik szíves-örömest mennének haza korbáccsal a kezükben az otthoni csürhét móresre tanítani.

Nagyon finoman kéne bánni ezzel a témával, ugyanis sokan vagyunk érintettek. Nekem többet jelent ez az ország, és fáj a hiánya.
Hiányzik legeslegelöször a családom, aztán sorrendiség nélkül minden. Meglepödve tapasztaltam, hogy magyarországi utjainkon el-el figyelgetem az embereket, minden érdekel. Egy falusi étterembe (csárdába) annak idején be se mentem. Ha mégis, akkor ettünk aztán haladjunk, mentünk tovább. Mert randa volt, egyszerü. Most pedig még a legutolsó himzett terítöt is megvizslatom a falon, és elmerülök az emberek beszélgetésében. èlvezettel szívok be minden szót, mindent, azt is, ahogy a csapos az egyik helyi Józsival beszélget. Mert ez olyan valami, amiben már régota nincs részem. Az anyanyelvem. Ezek a dolgok lényegtelenek, amig otthon élünk. Aztán egyszercsak elkap a hiányuk és rettenetes kezd hiányozni minden! (Ugyanúgy ahogy a korábban utált kapros tökfözelék egy mennyei mannává avanzsál. )
Es én is, ahogy Zulo is, örülök minden magyar rendszámú autónak, kamionnak, hangosan közlöm, hogy na végre, az elsö RévészKamion megjelent (mert ezekböl van talán a legtöbb az utakon) igenis megdobban a szívem, mert ez azt jelenti, hogy ott a kamionban ül még valaki otthonról.

Evidens, hogy teljesen másképp éltünk otthon, mint azok, akik külföldre távoztak. Nem is lehet összehasonlítani, nem is kell, de éppen ezért nagyon tapintatosan kell kezelni ezeket a témákat itt sokan igy vagy úgy érintettek.
Büszke vagyok a családomra, hogy vállalva a kilátástalanságot, az örökké tartó szegénységet, otthon maradt. De gondolom ugyanilyen büszke lennék rájuk, ha 56-ban másképp döntenek és számunkra egy lényegesen jobb életet biztosítanak.

 
 Exfórumtag1  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-25 08:42   
Elnèzèst kèrek, hogy èn is hozzàszòlok e becses tèmàhoz, de volna egy-kèt hozzàszòlàsom igen mèlyen tisztelt Pesti nevezetù tàvolbaszakadt hazànkfiàhoz. Meg szeretnèm kèrdezni, honnan veszi elòszòr is a bàtorsàgot, hogy ilyeneket irkàl a magyarokròl, idèzem: "abbòl az orszàgbòl az egyènisèg hiànyzik... szeretik magukat sajnàltatni, magukat leèrtèkelni ès tòbbre a nyugatiakat." Elòszòr is ez szemenszedett hazugsàg, mert ez egyàltalàn nem ìgy van, ès màsrèszt nem lehet ilyen ròvid idò alatt, amennyit ò otthon tòlt, ràadàsul annyi èv tàvlatàbòl helyzetkèpet ìrni az orszàgròl. Nem elèg hallani, mit mesèlnek a rokonok, ismeròsòk, egy-kèt ùjsàgba beleolvasni ès a tv-be belenèzni. Ehhez ott kell èlni az orszàgban, vagy legalàbbis huzamosabb idòn keresztùl ott tartòzkodni, àtèlve az ò problèmàikat, nem ùgy, ahogy egyesek teszik, eljònnek, szètnèznek, pfùjolnak egyet ès visszamenekùlnek a csodàs orszàgba, ahonnan elindultak. Hiszen mindennek van elòzmènye, annak is, hogy sok alkoholistàt làtsz M.-on (egyèbkènt megjegyzem, màshol nincs talàn?),a tràgàrsàg, lopàs, stb. Màr megbocsàsson, mit gondolt, mit fog talàlni, egy kànaànt, ahol minden szèp, ès jò? Ezek az emberek, amìg màsok kùlfòldre menekùltek, èltek is a kommunizmusban,- nemcsak hallottak ròla - àtèltèk minden keservèt, hazugsàgàt. Megismertèk a nèlkùlòzèst, milyen az, amikor szàmolgatni kell màr 20-àn a pènzt, hogy kijòjjùnk belòle kòlcsònòk nèlkùl a hònap vègèig. Milyen az, amikor le kell mondani valamiròl, mert a gyerekeknek tèlire ùj kabàt kell ès csizma, mert a règit màr kinòttèk. Nyaralàs? Az volt az àlmok netovàbbja, ha a vàllalati beutalòval sikerùlt eljutni 2 hètre a Balatonra. Mindezt csak azèrt ìrom le, hogy èrzèkeltessem, milyen atmoszfèràban èltek, èlnek az emberek, persze azok, akik bèrbòl ès fizetèsbòl.
Tudom, aki hosszabb idòn keresztùl èl egy tàvoli orszàgban, akarva, akaratlanul is elsajàtìt egy màsik mentalitàst, a dolgokat màskènt ìtèli meg, mert nem ismeri, nem tud lelàtni a gyòkerekig. Ezèrt nem is tudna ùjra Magyarorszàgon èlni, belepusztulna. Ezt nem is kèri senki sem. Csak egyvalamit: adjàk meg a tisztessèget ennek a nèpnek, amelyik sokat szenvedett, mìg màsok gyàvàn elmenekùltek ès gondoljàk meg kètszer, mèg mielòtt kritikàra nyitjàk a szàjukat.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-25 07:33   
Kedves Pesti!
Nem mondom, hogy nincs igazság is abban, amit mondasz.
Lenne viszont két kérdésem, hogy jobban megérthessem az ügyet.
Milyen környezetben laksz te, ahol minden tökéletesnek tűnik?
Sok egykori ötvenhatos hazatért a fordulat után. Szerinted miért?

 
 pesti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-25 03:58   
2007-01-25 03:21, Ferencz Zsuzsanna:
-
Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tűnik, te meggyűlölted Magyarországot.
-
Kedves Zsuzsa!

Nem gyűlöltem meg, hanem végtelenül csalódtam benne, nem egy mínőségi társadalom, ott csak feltűnik valami ami reménykeltő. Én előzőekben csak általános megállapításokat tettem, amivel sorokkal lejjebb te is egyetértettél, hozzátéve, hogy a (az egykori)szocialista országok mind olyanok.

Le nem írom, hogy én az első naptól mivel találkoztam, ami teljesen idegen tőlem, de a korrupció, a trágárság, az alkoholizmus és a lopások megismerése, a hazai rokonság, volt barátok történetén keresztül mélyen érintett. Egy sokkolt társadalom. Csapni való családi viszonyok, dolgok, amit én itteni életemben nem ismerek. Tudnék általánosságban beszélni, hogy ez mindenütt van a világon, de engem, környezetemben itt nem érint.

1993- ban az öcsém azzal fogadott, amikor megérkeztem, hogy hívjuk fel volt osztályfőnökünket telefonon. Úgy gondolod, hogy él még kérdeztem? Persze volt a válasz, mielőtt jöttél megnéztem a telefon könyvet. Felhívtuk, bemutatkoztunk, alig emlékezett ránk.

Említettük neki közös kirándulásainkat, eseményeket, akkor felismert. Nos mire vittétek fiúk, miután ő is elmesélte karierjét. Nagyon jó tanár volt, mélyen humánus, gyerekszerető ember. Lassan a tény, hogy felhívtuk úrrá lett rajra, úgy tűnt, hogy könnyeivel küszködött. Mesélni kezdtünk neki, és mivel engem többet tanított én megköszöntem neki emberségét, megemlítve egykori, többi tanáraim nevét is, akik ugyan olyan nemes jellemek voltak mint ő. Elérzékenyült megint, majd sokáig hallgatott, köszönöm nektek, hogy felhívtatok, a legszebb dolog, amit ma kaphattam volna, igérd meg nekem, hogy ha visszamész Kanadába írsz egy képeslapot nekem. Emlékezni fogok rátok.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-25 03:21   
Kedves Pesti, az bizonyos, hogy én sose voltam 56-os magyarországi emigráns, sőt nem is leszek. Nyilván jobban ismered a saját helyzetedet, mint én. És jobban átgondoltad azt.
Viszont az is bizonyos, hogy nem minden egykori 56-os emigráns élte meg ennyire drámaian az újratalálkozást Magyarországgal.
Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tűnik, te meggyűlölted Magyarországot.

 
 pesti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-24 17:25   
Kedves fórumtársak.

A franciák alapvető felfogása kelet Európáról, hogy azok minden stílus nélküli, "úszok az árral" felfogású társadalmak. Másod osztály Európában, ezzel helyben is hagyva a kínaiak első világ, második világ és harmadik világ felfogását. Az angolszász sajtó, irodalom is foglalkozott ezzel a témával, kelet Európa belső problémáit visszavezetve erre. Volt, aki a magyarokat a gyerekekhez hasonlította. Ezeket a megállapításokat az évek folyamán olvastam, megdöbbentett némelyik, de nem a hatásukra mentem haza, hogy történeteikhez a magamét is hozzácsapjam, „nesze magyar, megérdemled alapon”.

Otthon létemkor egy másik fórumon írók jelentős közösségével egy a Fehérvári úton lévő vendéglőben találkoztunk. Voltunk vagy harminc - negyvenen és a társaságot ismeretségen keresztül Tolcsvay Béla szórakoztatta. Figyelemre méltó létszám egy hazalátogató turistának, aki társaságot keresett, mint én, és mások is voltak ott külföldről. Már elutazásom előtt azzal a szándékkal mentem haza, hogy meglátogatom azt a jó egynéhány embert, akiket a netten megismertem. Betegségeim miatt sokszor szinte mozgásképtelen voltam, nem tudtam a többi néggyel személyesen találkozni, bár így is komoly kapcsolatban voltam három ismerősömmel. Az egyiket meg is látogattam nem messze Siófoktól.

Nem térek ki véleményükre, de meglep, hogy hírtelen olyan hangokat hallok, amely a felfogásom szerinti summás kritikámat alaptalan véleménynek tartja. Ha hallottátok volna azokét, akikkel találkoztam...és ők otthon élő magyarok. A három később megismert személyből, akikkel személyesen is találkoztam kettő nő volt, az egyik budapesti, a másik gyöngyösi, ő felutazott Pestre, hogy találkozzon velem. A budapesti hölgy minisztériumi vezető tisztviselő, napokig ő kalauzolt a városban, esténként a találkozás alkalmával volt részem vitákban is.

Én, aki ritkán járok haza, csak hüledeztem magamban, hogy milyen mélyről és elkeseredve jöttek a vádak a társadalmi minőség hiányosságai miatt. Hát még az összefoglalók..., hol itt a nemzet..? A hölgy sokat utazott külföldre és ismeretségi köre is, akikre hivatkozott a diplomáciai pályán dolgoztak. A vidéken meglátogatott ismerősöm, aki nekünk, külföldön élő magyaroknak (külföldi levelezői vagyunk) és egy másik fórumon társadalmi kritikákat írt, kíváncsivá tett, hogy milyen társadalmi háttérrel éli életét, mire alapoz, amikor a hazai élet sivárságán, stílustalanságán rágódik?

Véleményük nem pártpolitikai alapú volt, hanem személyes tapasztalat, kire hallgassak a látottakon, hallottakon kívül, amellett ostoba sem vagyok. Őket korábban személyesen nem ismertem, vád sem érhet, hogy szelektáltam. Nem tehettem meg, hogy kiszaladjak a társaságukból, mert, ha majd a véleményüket a magam módján egyszer megírom az ismereteimmel együtt, akkor lesznek olyanok, akik kétségbe vonják annak tartalmát. Feltételezve, hogy nem tapasztalatok alapján írtam. Valamit be kell látni, a társadalom életvitelét mindig kis csoportok kritizálják, a többség pedig rendszerint felzúdul, nem viseli el az általánosítást, mert nem ismeri el az egyéni képességet a kritikára, ők már régen tömegszemlélettel nézik életük alakulását.Illyés Gyula fejtegetéseiben -talán kevesen tudják -, azt is kétségekkel elemezte, hogy mennyire nemzet a magyar.

Bár ez egy nyilvános fórum, véleményemet Tihi számára fogalmaztam az ő előzetes megállapításához hozzátéve, arra ti nem, vagy keveset válaszoltatok. Pedig alapjában véve ő a szimptómát le is írta. Ügyeljetek, ha idéztek, mert csak az egész mondat, illetve annak előzménye a teljes kép. Az ember látogatóként nem találkozhat több személlyel, mint amit lehetőségei megengednek. Ez teljesen kielégítő, és nem írhatjuk meg véleményünket mindenki ízlésére sem. Állapotokhoz hozzáolvastam (hazai újságokat) és néztem a televíziót (egymást csépelték, sokszor megalázó hangon, botrányosan ideológizált), hallgattam a rádiót, figyeltem a viselkedési jellemzőket, összehasonlítottam, és nyílván el kellett készülnöm, ha véleményemet nyilvánosságra hozom, ott ellenvélemények is lesznek. Azért nyilvános.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-24 15:39   
Kedves Pesti, ez különben természetes folyamat. Több évtizednyi különélés eredménye. Az a peched, hogy odahaza nem kerestél-találtál olyan barátot, akivel megbeszélhettétek volna az ügyeket.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Magyarországon nincs épp elég ostoba ember, az van mindenütt.
Nekem úgy tűnik, hogy itt a MON-on kibeszélheted magadból a görcsöket.

 
 Exfórumtag1  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-24 15:21   
Pesti jobban tennè, ha nemcsak magàt neveznè Pestinek, hanem megpròbàlna egy kicsit az ò fejùkkel is gondolkodni. Mèg mielòtt elhamarkodott kijelentèseket tenne...
 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-24 15:11   
Kedves Pesti, megkockáztatnék egy következtetést: nemcsak téged ismernek félre otthon, hanem te is félreismered az otthoniakat. Elfogadható következtetés a számodra?
 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-24 13:28   
2007-01-23 21:58, pesti:
-
"Abból az országból az egyéniség hiányzik, mert ha lenne..."

Egy ország lakosságából hiányzik az egyéniség? Megbocsáss Pesti, de egy ekkora általánosítás számomra nehezen elfogadható. Természetesen mindenki a saját tapasztalatai után ítél, de egy egész országra ezt kivetíteni talán enyhe túlzás.

Másrészt ez a jelenség, a kisebbrendűségi érzéssel egybekötött, realitástól elrugaszkodott nyugatkép talán nemcsak az egyéniséggel köthető össze, még az egyes ember szintjén sem, nemhogy egy országén (én ezt a témát most inkább meghagyom egy szociálpszichológusnak ).

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-24 12:34   
2007-01-24 04:53, Ferencz Zsuzsanna:
-
Így igaz. Amíg még havonta jártam üzletileg Moszkvába, nem sikerült ügyfeleimet meggyőzni arról, hogy nem lehet alig használt Mercedes-t kapni N.o-ban 2.000,- DM-ért, de ötért sem. (Ebben kérték ugyanis a segítségemet.) Lengyel takarítónőnk pedig panaszkodott a szomszédaira, akik azt hiszik, itt a járda szélén állnak a majdnem új, kiválóan működő TV-k, mosógépek, amit utánahajigálnak a Keletről érkezetteknek.

Azt hiszem azonban, hogy ez az idő már régene elmúlt. Ma aligha ilyen naívak az emberek. A renszerváltás óta elmúlt 17-18 év alatt széles körben beszerezték a tapasztalatokat.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-24 04:53   
A mi bánsági svábjaink Mária Terézia korában érkeztek ide, telepesek voltak, mezőgazdasággal foglalkoztak. Az erdélyi szászok vagy hatszáz évvel a svábok előtt érkeztek, fő feladatuk a határvédelem és az iparosítás, városépítés volt.
Pesti, azt írod:
"Abból az országból az egyéniség hiányzik, mert ha lenne gondolataik is a valóság körül keringene. Szeretik magukat sajnáltatni, és igen, ahogy te írod leértékelni önmagukat és sokkal többre a nyugaton élőket. És el is hiszik."


Hát tudd meg, szerintem ez nemcsak Magyarországra vonatkozik, hanem a szocialista tömb minden országára.

 
 pesti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-23 22:03   
2007-01-23 19:47, Tihi:
-

Ha jól emlékszem a svábok elöszőr az 1200 -as években jelentek meg Magyarországon és abből az időből származik a fukar szavunk, egy tehetős családot hívtak Fuggereknek, akik tényleg megfogták a pénzüket. Volt még több bevándorlás, mert ezek a svábok hajósok voltak és letelepedtek a Duna mentén, főleg Mária Terézia idejében, mert a török idők után a területek elnéptelenedtek.

 
 pesti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-23 21:58   
2007-01-23 20:10, Tihi:
-

Kedves Tihi!

Abból az országból az egyéniség hiányzik, mert ha lenne gondolataik is a valóság körül keringene. Szeretik magukat sajnáltatni, és igen, ahogy te írod leértékelni önmagukat és sokkal többre a nyugaton élőket. És el is hiszik.

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-23 20:10   
2007-01-23 14:11, bovi:
-
Már annakidején 1956-ban csodálkoztam, hogy milyen furcsán is gondolkodnak a körülöttem levö a magyarok. Egy különvonat hozott Bécsböl Passaun keresztül Németországba annakidején 1956 november végén. Valaki komolyan gondolva mesélte, hogy Németországban mindenki kap, aki akar egy "Volkswagent". Fiatal és tapasztaltalan voltam akkor még, de ezt akkor sem hittem el.

Ilyen furcsa gondolkozásra találtam Mo-i látogatásaim folyamán késöbb is. Saját magukról a legrosszabbakat gondolják, a nyugatiak meg luxus életet élnek, ott mindenkinek megvan mindenük amit csak kivánnak.
Ezt én egy "álomvilágban élö" a valósághoz elszakadt beállításnak nevezném. Manapság is úgy gondolkoznak egyesek, hogy nyomorban élnek pedig nem rég új autót vettek. (pl saját rokonaim)

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-23 19:47   
2007-01-23 04:50, Ferencz Zsuzsanna:
-
Nem mondom, hogy ismerem a körülményeket, miért és hogyan jöttek a svábok Mo-ra, de biztos azért, mert ott eredeti hazájukban nyomorban éltek és egy jobb megélhetéshez vágytak a Mo-i bevándorlásban és itt Mo.-n szükség volt a pusztítások után a segítségre. Valaki kecskeméti püspök hozatta be öket, így is hallottam.

Minden esetre sok hasznos tudást, dolgokat hoztak magukkal, a sváb települések a mai napig is tisztább, rendezettebb, mint a környék általában. A Hajós borfalu inkább példa mint kivétel a szabályra. A svábok hozták az alföldre a tudást, hogyan kell megrözgíteni a futó homokot. Egyszerü, akácfákat kell ültetni, az megfogja a homokot.

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-23 14:11   
2007-01-21 11:21, xavier:

Távol áll tölem, bárkit is megbántani, de talán kettön múlt a vásár már akkor is.
65-ben voltunk elöször otthon. Nem volt okunk felvágni a nyugat elvette férjem egészségét, munkabalesete volt 25 évesen.
Ez persze megtörténhetett volna otthon is, ha igy volt elöirva.
Igy, tolószékben ülve, mégis megszóltak bennünket irigykedve, hogy milyen kocsival mentünk már akkor haza. Az autó nekünk a mozgás egytelen eszköre volt, de irigységre nem adtunk okot a viselkedésünkkel. Mégis sokat szenvedtünk emiatt.
Végül annyi mindennel halmoztuk el a családot, hogy meglegyenek elégedve, megosztottuk amit csak lehetett.
Tudod mi lett a vége?
Nincs kapcsolat a családdal, vagy nagyon gyenge. Kevésnek bizonyult, amit adtunk!
Sajnos, ez nem csak a mi tapasztalatunk.
Már rég nem járunk haza, mint otthonunkba, hanem hotelbe, de szeretünk Magyarországra menni, oda fogunk tartozni életünk végéig!
Ahol nem ismernek bennünket személyesen, ott nagyon jól érezzük magunkat!
Ez egy mánia volt akkoriban otthon, hogy a nyugatiak jönnek haza fölvágni.
Azt nemlehetett látszatra eltitkolni, hogy itt jobban éltek az emberek.

 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-23 10:21   
Szolnokon történt két éve.
Felkiáltottam: magyar kamion!
Utána kapcsoltam.

Ingázni országok és kultúrák között néha olyan, mint amikor nem tudja az ember mikor álmodik és mikor van ébren.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-23 04:50   
Lipcsében 1998-ban felvettem a kapcsolatot az ottani magyar szervezettel, és néhányan elmentünk a vendéglőbe.A vezető egy Magyarországról kitelepített sváb ember volt, aki a táskájában folyvást kis magyar zászlót hordott, s ha vendéglőben magyarokkal beszélgetett, azt kitette az asztalra.
 
 pesti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-23 02:27   
2007-01-23 02:07, Valeria:
-
Kedves Valéria!

Úgy tűnik, hogy minden kor számüzetteinek, menekültjeinek, emigránsainak megvan a maguk jellemző viszonya a magyar néphez és az országhoz.
Amikor én Kanadába kerültem 37 évvel ezelőtt, meglepődtem, hogy a magyar egyházi közösségekhez, de még a klubbokhoz, nem beszélve a magántársaságokhoz visszatértek a háború után elüldözött svábok, akiket még Németország sem akart a magáénak vallani, mert le cigány magyarozták őket.
Hogy mekkora lehetett az a létszám, amely a nehézségek és az elutasítás miatt elhagyta azt az országot nem tudom, de gondolom, hogy senki sem vezetett statisztikát róla. Az egyik alkalommal a városunkhoz közel eső kis tó partján, ahol magyarok és svábok is nyaralókat vettek, megismerkedtem egy nálam talán 20 évvel idősebb svábbal. Tizen három éves volt, amikor Baranya megyéből kitelepítették családjával.
Beszélgettünk, és megdöbbentett, hogy még magyartól sem hallottam olyan áhítattal beszélni valakit arról az országról, ahonnan kényszerrel távozott. A világ legszebb országának nevezte, tele fájdalommal, hogy nem élhetett ott. Bár már kissé törte a magyart, keserűen említette, hogy itt született fia, se magyarul, se németül nem hajlandó beszélni.Vajon ez miért van, hogy az egyik élete végéig sértett, a másik élete végéig szomorú marad?
Aztán vannak akik egyszer rászánják magukat, hogy hazamennek, még egyszer utoljára.

 
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-23 02:07   
2007-01-21 11:21, xavier:
-
Xavier, nagyon sokan vannak, akik, bar szeretik a hazajukat, de sokaig nem akartak hazamenni, mert nem szerettek a magyar nepet. Nagyon sokakat ismertem Venezuelaban, akik meg a magyar szot is el akartak felejteni. Hogy miert? Azok voltak, akiket a haboru alatt elhurcoltak, a csaladjukat megoltek, elgazositottak es elegettek. Nekik szerencsejuk volt, ok megmaradtak a koncentracios lagerekben, mert fiatalok es erosek voltak, oket dolgoztattak. Szoval, mielott kijelented, hogy nem erted, hogy egyesek miert nem szeretik a hazajukat, hat azert, mert a hazajuk nem szerette oket.

 
 amadeus  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-21 20:48   
2007-01-21 11:21, xavier:
èn bùszke vagyok rà, hogy magyarnak szùlettem.

Ez így nagyon szépen hangzik, de megmagyaráznád miért?
Miért lehet büszke valaki arra, amiröl mégcsak nem is tehet?
És ha ez valóban így van, akkor tele lenne a világ emberekkel, akik büszkék arra, hogy ott születtek ahol.
Lehet, hogy ebböl a büszkeségböl indul ki minden rossz ezen a földön?

 
 pesti  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-21 18:49   
2007-01-21 03:57, Ferencz Zsuzsanna:

Kedves Pesti, itt a MON-on olyan emigránssal is találkoztam, aki gyűlöli Magyarországot. Számomra érthetetlen: hogyan lehet egy országot gyűlölni? Azt mondani róla, hogy barbár, hülye stb.?
-
Talán ez nem is olyan meglepő, magyarban sok a szélsőséges jellem. A kellemetlen, hogy ennek hangoztatására mindig a magyar közösségre van szükségük. Mást ugyan is nem érdekel. Minden népnek megvannak a sovinisztái, nekik nem kellenek azok, akik öngyülölők, mint egy szövetséges.Öket is gyűlölik.

Szóval ezt teszik addig, amig emberükre nem találnak, aki vagy szavakban, vagy néha fizikailag eligazítja őket. Ezzel a modorral sehol sem érvényesülnek, ritka, ha egy házaspárt lehet ezzel megvádolni, valaki ettől még a családon belül is szenved tőle.

De én is hallottam Kanadában felnőtt fiatalokat lenézően beszélni Magyarországról, találkoztam a megérkezésemre három hónappal egy olyan otthonról jött fiatallal, aki csak 3 éve volt itt. Boldogan, de szemtelen hangon hagoztatta, hogy ő most vette fel az állampolgárságot, neki semmi köze nincs ahhoz a ...országhoz. Egy ideig mindenki hallgatta, majd valaki megkérdezte, hogy a neved miért nem változtatod meg, hiszen alig lehet kiejteni angolul? Nekünk is könnyebb lenne..., többet nem láttam őt.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-21 14:24   
Kedves Hunor, nem állhatok elő nevekkel, mivel magánüzenetben írták...
 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-21 13:04   
Arról is írtam, hogy külföldön érö magyarok dupla életet élnek ha tartják a kapcsolatot a régi hazával. Most akkor régi barátomról Udo-ról irok egy pár szót.

Udoval 1956 novemberében ismerkedtem meg a német felvevö tábor kapuján. Udo 16 éves fiatal volt és kapcsolatot keresett velünk magyarokkal, így ismerkedtünk meg. Közös nyelvünk nem volt, de jól megértettük egymást.

Siófokon 2003-ban régi barátommal Rudival (+feleség) és régi barátommal Udoval (+feleség) ünnepeltük közös találkozásunkat Siofokon egy étteremben. erre nagyon is kellemes élményeim vannak.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-21 12:59   
Szerintem idézzük, hogy hol, milyen módon szerepeltek ama Magyarország iránti érzések, és kérdezzünk rá konkrétan a szerzőjüknél, hogyan/ mire értette.

Hunor

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-21 12:45   
2007-01-21 03:57, Ferencz Zsuzsanna:
-
Kedves Zsuzsa, úgy vélem félrértettél. Nagyon is megértem magamat ismeröseimmel, régi barátaimmal, sajnos 50 év után a régi barátok már nagyon ritkák lettek. A 80-as évek végétöl, amikor a rendszerváltás már érezhetö volt, évente látogattam Mo-ra, épp tegnap vettem megint repülöjegyet következö látogatásomra.

Régi osztálytársamat Rudit és egy ismerös családot látogatok meg és nagyon is kedvesen el fogunk beszélgetni.

A félreértés oka esetleg az lehetett, hogy valahogy írtam, hogy nem nagyon szeretek vitázni, nem akarom véleményeimet másra kényszeríteni. Beszélgetni igen, de inkább azokkal, akikkel nem kell veszegetni, akikkel én egyetértü vagyok.

 
 Exfórumtag1  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-21 11:21   
Az èn vèlemènyem csak az, hogy az az ember szègyellje mèlysègesen magàt, aki gyùlòli a sajàt szùlòhazàjàt, azt a fòldet, ahol szùletett, ahol felnevelkedett. Ha valami sèrtès, vagy igazsàgtalansàg èrte Magyarorszàgon, mièrt az orszàgot kell utàlni? Akkor inkàbb azt a rendszert,vagy hatalmat, amelyik "uralmon" volt. Én sem àllhattam ki azokat a nyugati magyarokat, akiket lehetett làtni lèpten-nyomon, dicsekedni, hogy òk mire vittèk, stb. Ha jòl belegondolok, ez emberi butasàg jele is. Nem mindenkinek volt meg a lehetòsège, vagy nem is akart emigràlni, mièrt kell azèrt a szerencsètlen embert lenèzni, mert ò otthon maradt a kommunizmusban?
Visszatèrve az eredeti tèmàra, èn is làttam a MON-on, hogy vannak egyesek, akik utàlnak visszajàrni Magyarorszàgra. Az ilyen beszòlàsok olvastàn òkòlbe szorul a kezem. Akkor kònyòrgòm, mièrt jàr haza? Ki kènyszerìti? Mert meg illik làtogatni a rokonokat? Megtakarìthatnà az utat nyugodtan magànak. Nem lennèk soha erre kèpes, nekem mindig fàj a hazàm hiànya, èn bùszke vagyok rà, hogy magyarnak szùlettem.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-01-21 03:57   
Kedves Tihi,senki sincs Magyarországon, akivel szót értenél? Akivel találna a szó?
Itt, a MON-on, ha valami reakciót vagy kijelentést nem értesz, akkor rákérdezel, és a jelek szerint megérted a választ...
Kedves Pesti, itt a MON-on olyan emigránssal is találkoztam, aki gyűlöli Magyarországot. Számomra érthetetlen: hogyan lehet egy országot gyűlölni? Azt mondani róla, hogy barbár, hülye stb.?

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó