2018. november 14. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> MON 2002 - 2011 >> VENDÉG: Zemlényi Zoltán, vagyis ZZ
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 következő lap )
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 15:35   
2002-12-04 15:27, Kero:
- -
MINDEN?????

I'm Freeeeeeeeee
-

Nanana!!! Alljon meg a talicskas menet!! En meg nem oldoztalak fel!

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 15:29   
2002-12-04 15:27, Kero:

Szabad vagy fiam. HIGGY.

(Mi pedig meg leszünk itt ölve a sok off miatt)

_________________
Maya

Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 15:27   
2002-12-04 15:13, Maya:
-
2002-12-04 15:12, Kero:

Bűneid megbocsájtatva:-)
-
MINDEN?????

I'm Freeeeeeeeee

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 15:26   
2002-12-04 15:21, rigojanos:

Hogy porzott az egy dolog, de le is szakadt, tömeges balesetet okozva riadalmával! Rendőrség ki, ZZ előállitva, magyarázkodás, nem segit, meseautóba be, hát ezért hiányzott szombaton is.
_________________
M.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 15:21   
2002-12-04 14:59, Kero:
-

Ugy is van..elszaladt a Mayat meglatva, nem az elso s nem az uccso
-

Csak ugy porzott utana a mozgolepcso.

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 15:13   
2002-12-04 15:12, Kero:

Bűneid megbocsájtatva:-)

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 15:12   
2002-12-04 15:07, Maya:
-
Ott vagyok, a jo illat odacsalt

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 15:07   
2002-12-04 14:59, Kero:

Inkább menj a kávézóba gonoszkodás helyett, csodaszépet csináltam
_________________
M.

 
 Kero  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 14:59   
2002-12-04 14:48, rigojanos:
-

Ugy is van..elszaladt a Mayat meglatva, nem az elso s nem az uccso

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 14:53   
2002-12-04 14:48, rigojanos:

Ahhoz túlságosan fontos az üzlet, igy nem helytálló ez a feltevés Különben is, élőben kedvesebb vagyok mint irásban

_________________
Maya

Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 14:48   
2002-12-04 14:42, Maya:
-
2002-12-03 22:35, ZZ:

nem számit, ne csinálj belőle gondot.


-
Szerintem egy masik oszlop mogott all inkognitoban, es csak akkor jon elo, ha szimpatikusnak tartja az erdeklodot.

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-04 14:42   
2002-12-03 22:35, ZZ:

nem számit, ne csinálj belőle gondot.

_________________
M.

 
 ZZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-03 22:35   
...hát ez télleg elég maflán jött ki. Én komlyan mondom, MINDIG ott állok és ott álltam, pont akkor egyszer nem, há' erre nem épp akkor jön a Maya?!

Háddehogynem! Aztán mi itt közben a háttérben ki is vitatkoztuk magunkat, hogy ki mit mondott, dasztán én végülis most már Maya, belátom, h télleg azt mondtam, hogy fölösleges előre megbeszélni, mert állandóan ott állok, így annál inkább röstellem, hogy pont amikor jöttél, hült helyem volt

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-03 18:06   
2002-12-03 18:03, Zsizel:

Zsizel kedves nem tudtam, hogy a nagyija tud németül, azért adtam a tanácsot, nem okoskodásból
Vasárnap már visszautaztam Angliába, de a dolog csakis Oonának tett igéretem miatt idegesitett.

pusszancs neked is és este iktass már be egy jótékony minimum 15 perces fürdőt amikorra megigéred, hogy kikapcsolod az agyadat és legalább ennyi időre lazitasz. -:)


_________________
Maya

Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.

 
 Zsizel  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-03 18:03   
Hol vagy most Maya? Nahát, ez rémes, hogy nem sikerült találkoznod Zolival! Pesten vagy még? - Köszi az ötletedet, meg fogom csinálni, összeirok néhány mondatot. Tudod, csak azért gondoltam, hogy Zoli nagyikája csinálja, ö egy olyan tündéri teremtés, és perfekt tud németül. És az én idöm a hiánycikk, naponta az összeesés kerülget. De meg fogom mégiscsak tenni. Nagyon aranyos vagy. Puszi!
 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-03 17:58   
2002-12-03 17:42, rigojanos:

Nem. Első alkalommal lehet én voltam a hibás, nem tudom mikor állitottam át az órám, bár rendszerint már a repcsin szoktam.
Másodjára ő cipésznél volt én pedig Oona könyvét dedikáltatni akartam, s mikor később visszamentem akkor is csak egy nő volt ott.
Harmadjára szombaton iktattam be zsúfolt napjaimba, pontosan fél 5-kor már hire hamva sem volt, amin mélyen elcsodálkoztam és enyhén szólva felzaklattam magam, mert nem esett volna utba aznap az az oszlop.
Igy könyv nuku. Nademindegy.

_________________
Maya

Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-03 17:42   
2002-12-03 17:38, Maya:

Jut eszembe. Talalkoztal vele az oszlopnal??

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-12-03 17:38   
2002-11-20 17:17, Zsizel:

Kedves Zsizel, miért nem irjátok fel ti egyszerűen a Zz-nek ezeket a mondatokat? Úgy még egyszerűbb lenne.
_________________
M.

 
 ZZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-24 16:36   
Ahogy megígértem, itt vagyok, jelentkezem és ezúttal közzéteszem a Necc című online site ( http://www.necc.hu ) -on a közeljövőben megjelenő interview-mat. A Necc elsősorban tini lap, mely a számomra legfontosabb korosztályt látja el olvasnivalóval. A XXI. század legelső teenager nemzedéke ezekben a napokban még egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben tud a Hoppárézimiről, ami azért kínzóan érzékenyen érint engem, mivel éppen őnekik szól. Remélem, már csak napok, legfeljebb hetek kérdése, hogy mindegyikükhöz eljut az információ.

ZZ IDÉN A NYUGATI ALULJÁRÓBAN TELEL (egy oszlopra csavarodva)


"Egyszer, 15 évvel ezelőtt egy 15 éves fiúnak be kellett bizonyítania, hogy normális. Mert senki se hitte el neki." Ez áll a szórólapodon. 15 éve dolgozol. Nem vagy fáradt?


Először is köszönteni szeretném a Necc olvasóit. Sziasztok, igazán jó kis hecc ide a Neccbe írni, remélem, sikerül valami értelmeset összehozni, mostanában minden nap reggel 8-tól este 8-ig a Nyugati téri aluljáróban kavarok. A csirkeszendvicsesnél lévő „oszlopomnál”, amit egyébként kineveztem a saját oszlopomnak, mindenkit szeretettel várok minden nap 12 órán keresztül. Eközben egyszer sem ülök le, így fejlesztem az állóképességemet. Meg lehet szokni, nem vagyok fáradt, legfeljebb utána, amikor hazaérek, mert akkor döglök be az ágyba. Pár napig csináltam, hogy nem ettem, meg nem ittam semmit, szintén poénból, de ezt már sajnos nem tudom tartani, mert – röstellem - éhes vagyok.

Tizenöt éve nem pihensz, hanem hol naplót, hol könyvet írsz, előadásokat tartasz és folyton emlékezel. Nem nehéz újra és újra feltépni a sebeket, vagy ehhez is hozzá lehet szokni?


Nincs szó sebekről! Igaz, hogy voltak kemény élményeim is, de ezt ma már inkább egy óriási lehetőségként élem meg, ami keveseknek adatik, meg, mármint hogy igazán megmutathattam, hogy mire vagyok képes. A teljes bénultságtól a jelenlegi állapotomig eljutni egyébként azért nem volt valami hűdenehéz eljutni, ugyanis nem volt más lehetőség. Akinek pedig ép elméje van, biztos nem fog beleragadni a tolószékbe, már ha van lehetősége abból kikerülni. És nekem volt.

Amit azóta művelek, az pedig nem egyéb, mint az élményeim megosztása a széles tömegekkel. Annyi minden jó, vidám, szerintem „példaértékű” dolgot éltem át az elmúlt 15 évben, hogy azt képtelen voltam magamban tartani. Folyamatosan buzog bennem az energia, amit előadásaimon, vagy köteteimben igyekszem levezetni, olyan módon, hogy érzéseimet, gondolataimat olvasóim, hallgatóim elé tárom. Ez számomra élvezet.

A legtöbb ember, ha valami rossz történik vele, sokszor fásult és koravén lesz. Rajtad, a munkáidon semmi ilyesmit nem érez az ember. Áruld el hogyan csinálod?


Lehet, hogy különösen hangzik, de én ezt soha nem éltem meg „rossz”-ként. Az élet mindenki elé feladatokat állít, hát nekem ez jutott.

Honnan van ennyi energiád?


Én azt csodálom, másnak hogyhogy nincs ennyi!

Hogyan találtál rá az írásra a baleset után?


A baleset után azért voltak gondjaim is szép számmal. Mivel másra nemigen voltam képes, az írógépen vívtam meg kis ütközeteimet az engem ért sérelmekkel.

Mi vett rá, hogy újra és újra rákényszerítsd magad, hogy ne add fel - hiszen az elején fizikailag is rettenetesen nehéz lehetett számodra.


Ismétlem: azért nem kell ezt túlmisztifikálni. Az unalmas dolgok mellett azért akadtak érdekesek is, csak rájuk kellett találni. Egy átlagos gyerek számára – mint amilyen én is voltam – teljesen természetes, hogy reggel felkel az ágyból, megtörli a szemét, kinyújtózkodik, kimegy a fürdőszobába, megfogja a fogmosópoharat, megmossa a fogát, közben jóreggelt köszön a családtagjának és így tovább. Egy bénánál – mint amilyen én is voltam – meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy lehet, hogy pár perce az álmában éppen mászkált és beszélt, felébredve a valóságban semmit sem képes a felsoroltakból megcsinálni. Mindent lépésről lépésre újra kellett tanulnom. A mozgásokat is, a beszédet is. Így például 16 évesen tudtam meg, hogy milyen nehéz a fejet tartani. Ez egy semmihez sem fogható élmény. Miután többhónapos fekvés után kiültettek tolókocsiba, egy hatalmas erőfeszítés volt a fejemet tartani, egyébként hetekig nem is tudtam, folyton előre bukott. Az ülés is csak percekig ment, folyton lecsúsztam, oda kellett, hogy szíjazzanak a háttámlához. Baromi fárasztó volt, csak nyüszíteni tudtam, mint egy magatehetetlen állatka. Fejemet iszonyú erőfeszítéssel fölemeltem, de csak azért, hogy szememmel találjak valakit, aki megszán és visszafektet az ágyba. Ma már ezek önsajnáltatásnak tűnhetnek, de akkor még a megszégyenülést is vállaltam, ugyanis nem volt más lehetőségem. Jóval később, amikor már járni tanultam, tudtam meg, hogyan kell a különböző hangokat, betűket a szájban képezni. Egyébként ez ki a fenét érdekelne?! Ott viszont nem volt mese, a lebénult nyelvet föl kellett nagy nehezen emelni a felső fogsor mögé, ha „lö”-t akartam képezni, vagy „nö”-t, de ez még könnyebb volt (igaz, a „dö”-vel a mai napig gondjaim vannak). Hátul, a gégében képzett hangok (a „kö”, meg a „gö”) jöttek össze legnehezebben, de míg pl. a „mö” aránylag egyszerű volt, a „bö”-vel éveken át szenvedtem. Hosszú hónapok teltek el, mire sikerült egy betű, vagy egy egyszótagú szó mások számára is érthető hangoztatása. Ráadásul még a tüdőm is össze volt szűkülve, így a levegővételt is sokat kellett gyakorolni. – hosszú út, de nem volt más választás. Emlékeztem, milyen voltam előtte, én csak onnan szerettem volna folytatni, ahol abbahagytam.

Nem adták ingyen, de az biztos, hogy sokkal megfoghatóbb volt, mint például az algebrákat megtanulni (amiket azóta sem tudok, hogy micsodák).

A kamaszkorról neked mi jut eszedbe először? Van valami kedves emléked, amire különösen szívesen emlékezel vissza?


Nekem aztán egy boldog kamaszkorom volt! A baleset előtt teljesen kibontakoztathattam minden érdeklődésemet, tehetségemet, és ezt különösen élveztem. Imádtam rajzolni, állandóan rajzoltam, nem érdekelt semmi más. Minden nap hajnali ötkor felkeltem, csak, hogy rajzolhassak, minden könyvem tele volt rajzolva, egész órán rajzoltam. Rajzolós füzeteim, ún. „magazinjaim” voltak – pl. Bakó Barnabás Magasine (Bakó Barnabás egy rajzfigura, akiről egyébként nagyobbik fiamat elneveztem) - és nem érdekelt, ha a tancsó elvette, előkaptam egy másikat, s ott folytattam a rajzolást. Délután edzésre mentem – kenuztam. A kenunál nincs szebb sport!! Szelni a habokat, érezni a Duna illatát, a természet részévé lenni, s közben jól kidögleni, mert azért a kenuhoz bika erő kell, hát ezt az élményt semmiért nem adnám!! Amikor nem kenuztam, a legjobb barátommal, Fezóval zenéltem. Totál amatőrök voltunk, főleg én, ugyanis Fezó egy géniusz volt már akkor is. Doboltam és énekeltem. Szuper volt!! A koncertünkre nem jött el senki, de mi csak gyártottuk sorban a kazettákat a tré BRG magnóval, Polimer kazettákra, piti „Pille” játékorgonával, meg egy olcsó tornadobbal és élveztünk gyereknek lenni. Együtt hülyültünk nap mint nap. Szüleim nem bírták Fezó fejét, elég rossz híre volt a suliban, a baleset után azonban megváltozott a véleményük, ugyanis Fezó volt az egyetlen, aki mellettem maradt.

Fezó most már kopasz és pocakot eresztett, de attól még a régi. Földalatti-vezetőként melottínózik, de most, ennyi év után végre felfedezte egy filmrendező és ő a fő és címszereplője a Szabó János című filmnek. Bemutató január körül és én is szerepelek benne, meg Nulli (az öcsém) is.

Alig hinné az ember, hogy már komoly, családos ember vagy. Lassan (két év múlva?) a nagyobbik gyereked is eléri a tizenéveit. Fel vagy erre készülve?


Mint a szél! Barni most éppen 9 éves és a lehető legjobb a kapcsolatom vele. Az életnek ez az értelme, hogy gyereke lehet az embernek. Csodálatos dolog, igaz, felelősségteljes is, de én ezt a magam módján, vidám, humoros módon teszem. Azt hiszem, jó apa vagyok, igaz, kisebbik fiamra, a 6 éves Zsömire nem jutott annyi időm kiskorában, mint Barnira. Ez meg is látszik. Ezzel együtt úgy vélem, ez később változni fog, mármint Zsömivel is közelebb kerülünk egymáshoz.

Tényleg, te mennyire vagy szigorú apuka? (Bevallom, nehezemre esik ilyennek elképzelni, persze tévedhetek is:-)


Vannak dolgok, amiben szigorú vagyok (persze nem sok), de nincs szigorra szükség, valahogy fel se vetődnek problémás helyzetek, amikor szigorúnak kéne lennem. Például rosszul viselném, ha a gyerekeim csúnyán beszélnének. Vagy ha szemtelenek lennének. Persze ők se szentek, kis ördögöcskék mind a ketten, de nagyon jó velük élni, semmi máshoz nem fogható élmény velük együtt tölteni a napokat, enni adni nekik, velük együtt játszani, Barnival tanulni, velük beszélgetni, hallgatni, ahogy valamit elmesélnek, este együtt fürdeni velük, Zsöminek fogat mosni, este énekelni nekik, amíg elalszanak.

Az én szüleim se voltak túl szigorúak velem – igaz, néha-néha el-el csattant egy-egy pofon -, de én még annyira se vagyok, mint ők voltak. Verni egyáltalán nem szoktam őket, de fel se merül olyan szituáció, amikor na most le kéne keverni egy frászt annak a büdös kölöknek, mert – nemtom miért – velem mindig jók. Tudni kell őket kezelni. Velük egy hullámhosszon gondolkozni.

Milyen terveid vannak a közel illetve a távoljövőre nézve?


Karácsonyig a Hoppárézimi-Kitiltottak könyvemet árulom minden nap a Nyugatinál. Amennyiben marad még belőle, folytatom, mint atom. Már kaptam meghívást könyvesboltból. A ZZ Tour is folytatódik, már több iskola jelezte, hogy szeretnének látni. Február körül Németországban turnézom, ugyanis a Hoppárézimi német nyelven is megjelent. Meg lettem fenyegetve, hogy csak akkor mehetek ki, ha megtanulok néhány üdvözlő mondatot. Guten Tag – erre még emlékszem általánosból, többre nemigen, úgyhogy lehet, hogy maradnom kell, de valószínűbb, hogy összekapom magam és betanulok pár mondatot. Januárban lesz Fezó filmjének premierje, hoppá! El se mondtam: a ’hoppárézimi’ szót Fezó találta ki, ő használta örökké, én tőle vettem át.

2003 elején indul el a Hoppárézimi színdarab a székesfehérvári Vörösmarty színházban. Iskolák mehetnek csoportostul, magánzók egymagukban, esetleg párban. Valószínűleg én is ott leszek.

Milyen könyveket várhatunk tőled? Esetleg kipróbálod-e magad valamilyen más szakmában is?


A fejemben már készül az ötödik könyv, de most még pár hónapig csak a mostani dupla kiadással foglalkozom, mely első két könyvemet tartalmazza, a Hoppárézimit és a Kitiltottakat. Érdekességképpen elmondom, hogy a könyv belső borítóján tutkó színes fotók találhatók, a borítót (és a könyvet) öcsém, Nulli tervezte. Csupa jót lehet erről az ünnepi kiadásról mondani. Ünnepi, mivel a Hoppárézimi éppen ezen a napon jelent meg 15 éve (1987-ben) először. Akkor 58 forint volt, de most is roppant olcsó, 2.000 forint, ami ma, 2002-ben két könyvért szinte bágátell.

Januártól folytatom „polgári foglalkozásomat”: számítógépes adatrögzítő vagyok, illetve újságíróként is tevékenykedem. Egyébiránt sem az acélkohászattal, sem a mélyvízi búvár szakmával nem tervezek kacérkodni.

Elfoglalt ember vagy - jut idő valamilyen hobbira is?


Jelenleg semmi időm rá, nem is tudom, mi a hobbim, így legalább nem vágyom rá. A zz oszlopnál állni napi 12 órát rettentő izgalmas és élvezetes számomra. Igazából nem is munka, hanem szórakozás, figyelni az embereket, találkozni az olvasóimmal, egy-egy szót beszélni velük.

Rajzolsz még?


Kisgyerekeknek szoktam Helihalat rajzolni a könyvbe. (Most persze jó lenne tudni, mi az élet az a Helihal, mi? Tessék elolvasni a könyvet! )

Ha egy lexikon szerkesztői arra kérnének, hogy te írj meg egy szócikket pár sorban, és azt a szót kapnád, hogy boldogság, mit írnál? Te boldog ember vagy?


Szerintem az a boldogság, ha az ember meg tudja valósítani önmagát. S mert ez így van, én boldog ember vagyok.

Végül pár kontakt:


zz fórum: http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=575&forum=26&28
zz fotók:
http://groups.msn.com/ZZpictures/pictures
zz weblap:
http://www.zzcompany.inm.hu
zz email:
zzcompany@hotmail.com

Orisek Andrea – necc.hu

 
 ZZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-20 21:25   
oké, Zsizel, remélem, ennyit meg fogok tudni tanulni, sőt, talán valamivel többet is. Karlsruhe óta különöse szeretem a németeket, úgyhogy nem lesz gond. Köszi a szervezést. Sziasztok zz
 
 Zsizel  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-20 17:17   
Szia Zoli,

hogy megkönnyitsük: ird fel (irasd fel) egy cédulára azt a pár mondatot németül, például, "nagyon örülök, hogy eljöhettem ide Németországba és találkozhatok Önökkel / Veletek)" ... szóval elég lesz, ha céduláról aztán leolvasod, ok? Föleg, reméljük,hogy összejöjjön az a bizonyos, még nem akarok elöre semmit mondani, nagyon a tervezö fázisában van. Karácsony után lenne, januárban / februárban, ha sikerülne ... addig is minden jót, szia Zsizel és Sandra

 
 ZZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-16 17:18   

 
 ZZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-15 21:22   
....hááááát, Zsizel, nehezet kérsz, de én azon leszek. a 3 könyvet aláírtam, megy ki.

én meg aludni, sziasztok zz

 
 Zsizel  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-15 21:16   
Szia Zoli, kérünk, tanulj meg néhány kedves mondatot németül, és egy pár választ olyan kérdésekre, amiket leggyakrabban szoktál kapni. A Levente és aranyos nagyikád segitsen, légyszi jó???? Karácsony után, ha eladtad a magyar nyelvü könyveidet. Fontos lenne. Talán sikerül Sandrának megint valamit szerveznie. De ez feltétel lenne.
Szia, puszi Zsizel és Sandra

 
 Zsizel  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-12 16:49   
Szia Zoli,
sok sikert az uj magyar kiadásodhoz! Sandra is sok szeretettel köszönt! - Megyek a "HOPPARESIMI! rovatba irni!
Zsizel

 
 Maya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-10 21:51   
2002-11-10 21:22, ZZ:

- puszillak, Maya, várom a találkozást az oszlopnál ZZ
-

23.-a után megkereslek ott mert megbizásom van vásárlásra is, s most már én is kiváncsi lettem a könyvedre.

...hát őszinteség dolgában te sem panaszkodhatsz, igy olvasva az alábbi leeled

_________________
Carpe Diem

 
 ZZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-10 21:32   
a másik hosszabb levelem ehun olvasható:

Szia!

Most már tuti: a Hoppárézimi-Kitiltottak című jubileumi dupla kiadás megjelenési időpontja november 8, péntek. Délben a nyomdából hozom el, s délután kb. 1-től kint vagyok az oszlopomnál. Ott árusítom és dedikálom minden nap 8-tól 8-ig. Amennyiben lehetőséged van rá, megkérnélek, juttasd el ezt az információt minél több emberhez. Köszi.

Az elmúlt napokban én se tétlenkedtem: könyvbemutatókat tartottam iskolákban, ahol egyelőre senkinek sincs fogalma arról, mi az hogy hoppárézimi. Ez persze érthető, mert ők még nem voltak befogadóképes állapotban akkor, amikor erről szó volt országszerte, úgy 10-15 éve. Holott a könyv éppen a 12-18 éves korosztálynak szól főleg. Éppen ezért szeretnék nagy súlyt fektetni arra, hogy ők is megismerjék, megszeressék.

A másik, amit szintén nagyon fontosnak tartok, az a vidék. Ez problémás, mert a könyv egyedül nálam lesz kapható a Nyugati téri aluljáróban. (Az első könyvbemutatót Pakson tartottam, egy általános iskolában és onnan már biztosan kocsival jönnek föl hozzám könyvért, valahogy ugyanezt kéne mindenhonnan, hiszen valahány iskolakönyvtárban keresett darab válhatna belőle - szerintem) Nem kerül könyvterjesztői hálózatba, de ez amennyire hátrány, annyira előny is. A Nyugati pályaudvaron , aki jár, megvásárolhatja, akár több ismerősének is, névre dedikálva, s a Déliből, de a Keletiből se nagy kunszt a Nyugatiba eljutni.

Pesten gyakorlatilag minden vidéki jár, ráadásul ott a West-end, ez a kétes értékű bevásárló-őrület, McDonalds, az meg a másik, ami nem biztos, hogy éppen az én vásárlóköröm igényeit elégíti ki, bár ki tudja. Fő, hogy alapvetően központi helyen van. A Skála Metró előtt lévő karácsonyi vásárt ne is említsem. Bárki megtalálhat. A könyv gazdára talál, így is-úgy is, de mint mondtam, nekem szívügyeim az iskolás gyerekek, hiszen 1987-88-ban (és utána is bőven) ők épültek belőle a leginkább, ők olvasták széles körökben az óra alatt, padok sötét zugaiban, jártak kézről kézre a salátára olvasott könyvek, amellett, hogy gyakorlatilag mindenkihez eljutott, az országgyűlési képviselőtől kezdve a kétkezi munkáson át a takarítónőn és az egyetemi professzoron keresztül színészekig (Bubik István pl. nagy "rajongóm" ), de nyugdíjas nénikék garmada is ezt olvasta esténként és számolt be élményeiről másnap nekem, munkanélküliek ismernek meg és köszönnek rám nap mint nap, faluhelyen bárhol járok, a mai napig mindenhol emlegetik a most már 15 esztendeje múlt emlékeiket, a könyvet, a színdarabot, a tv műsorokat, amiket rólam láttak. Nekem mégis a saját korosztályom az igazi közönségem, s most a mostani tinédzserek, akik még ezekben a percekben sem sejtik, mi vár rájuk az elkövetkezendő napokban.

Őszinte leszek: én robbantani szeretnék. Nem hiába választottam éppen Paksot a vidéki terítés kiindulópontjául. Egy robbanást szeretnék előidézni, hasonlót, mint ami 15 éve zajlott le Budapesten, majd az egész országban. Az a sikerhullám valószínűleg megismételhetetlen, én ebben azonban nem vagyok annyira biztos. Mármint hogy ne lehetne egy hasonlót összehozni. Ugyan több ismerősöm hűteni próbál, hogy ne számítsak nagy sikerre, mivel egy bomba sem robban akkorát másodjára. Én viszont abban látom ennek „valószínűthetőségét”, hogy éppen a már sokat emlegetett diák társadalom nem hinném, hogy a régi, lerágott csontot fogja benne látni, inkább valami újat, melynek egyszer már ugyan sikere volt, de ez talán még érdeklődőbekké teszi majd őket.

1987-ben 67.500 példányban jelent meg és fogyott is el a Hoppárézimi, melyet 94-ben további 10.000 követett. Az együttvéve 77.500 kötet. Manapság 3.000 példánynál többet nyomni vakmerőség, mivel változott a helyzet. Legfeljebb Kepes András és hasonló kaliberű közéleti személyiségek kísérelnek meg ennél többet piacra dobni. Engem ne hasonlítsanak Kepes Andráshoz – mondta a hitetlenkedő nyomdásznak számomra hízelgően a barátom, aki – kiadóm nem lévén – finanszírozta a nyomdaköltségeket. Több kiadó visszautasított azzal, hogy ma a reprintben nincs üzlet. Egy tény: 87-ben 58 forintba került, most 2002-ben egy könyv 2000 forint lesz, igaz, tartalmazni fogja a folytatást is. Hosszas győzködés után sikerült kiharcolnom 4.000 példányt, de szerintem ez kevés lesz. Igaz, hogy az eredeti számítások szerint egy hónapja már árulnom kéne (épp elég ideges voltam és vagyok is emiatt), de én szinte biztos vagyok benne, hogy még így is megvan az esélyem mindenre.

Természetesen ennek alapfeltétele a láz, ami vagy kitör vagy nem. Azzal kezdtem, már sok mindent tettem ezért. Ez így is van. Beszéltem már több újsággal, ahol cikkek jelennek meg (Nők Lapja, Színes Mai Lap), az m1-en is fogok szerepelni, valószínűleg a megjelenés másnapján és további tárgyalásokat is folytatok média gurukkal (pl. mti, ahol már jelent meg hír a paksi könyvbemutatóról, internetes újságokkal, stb.) A lényeg, amiben te is tudnál nekem segíteni: minél több helyről áradjon a hír. Az iskolások esetében ez a tanárokon keresztül történhet meg, vagy amire én most szintén erőteljesen gondolok: iskolaújságok lapjairól. A www.zzcompany.inm.hu webcímen minden suliújságnak nyilatkozom, illetve az alábbi – a korábban elküldötthöz képest átdolgozott – újságcikk teljes egészében, részleteiben, kivonatolva, vagy bármilyen formában megjelenhet.

***************************

15 éve egy 15 éves fiúnak be kellett bizonyítania, hogy normális. Mert senki se hitte el neki. Kőkemény küzdelme közben mindent leírt. Nyíltsága és humora az egész országot megérintette. ZZ naplója most megjelenik könyv formájában, HOPPÁRÉZIMI! címmel. A kötet tartalmazza a folytatást is, a KITILTOTTAK-at, valamint egy csomó színes fényképet. Sehol másutt nem lehet kapni, egyedül a Nyugati téri aluljáróban, a csirkés mellett, ahol a szerző dedikálja is, karácsonyig minden nap reggel 8-tól este 8-ig.


 
 ZZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-10 21:30   
2002-11-10 19:20, Miklos:
-
Halló hogyan jutottál ehhez az írás-és puplicisztikai nyelvezethez ami valóban forradalminak számít a literális világban.

- Miklós! Ebben nem volt semmi ördöngősség, egyszerűen hagytam, hogy jöjjenek belőlem a szavak.

 
 ZZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-10 21:27   
2002-11-10 20:55, anri:
-
Kedves Zoli (ZZ)

Nagyon örülök ennek a topiknak es ... kivancsian varom valaszodat

anri

- anri, én is örülök, de sajnos már mennem kell alunni, t'd, holnap 12 órázom az oszlopnál, bocs. A könyvet Nulli tervezte teljesen, ezt a legújabbat, Fezó pedig most forgatja élete első mozifilmjét, melyben ő a főszereplő. csa zz

 
 ZZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-10 21:22   
2002-11-10 19:04, Maya:

Most már mennem kell, örülök, hogy találkoztunk.

szia, Maya

- puszillak, Maya, várom a találkozást az oszlopnál ZZ

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó