2020. április 02. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Beszéljünk magyarul?!
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 következő lap )
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-10 22:57   
2002-09-10 22:09, Pompéry Berlin:
-
Kedves Pompéry

Magyarorszagon az iskolakban nem szlovén a kötelezö idegen nyelv, és a különoran biztos nem bulgarul tanittatjak a gyereket. Erre van egy kézenfekvö magyarazat ami bizonyara neked is ismeretes. Ennyit a nyelvismerettöl elvarhato profitrol.

Ha a tizenéves gyerek nem beszél külföldön magyarul (te szépen kürülirtad az okot) azért nem teszi, mert neki az hatranyos. Tahat a lemondasa raakcio a negativ feedbackre.

Hogy a harmadik generacio fogja-e beszélni a nyelvet arrol majd hidd el, dönt a harmadik generacio.
Egyébként leggyakrabban, és minden kényszer nélkül Magyarorszagon lehet legjobban magyarul beszélni.
A kérdésnek alcazott recés utoiratodra majd akkor valaszolok, ha abbahagyod a személyeskedést. (De ha akarod valahol mashol összemérhetjük a pengéket is)

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-10 22:09   
Kedves Ecet,

Beilleszkedési kérdéseid másik részére itt válaszolok:


<<Ha mar a szülök veszik a faradsagot kultura tolmacsolasra, akkor miért nem ismertetik meg az utoddal példaul a francia kulturat?<<
Köztudott, hogy az ember, ez esetben a szülő azt tudja csak továbbadni, amije van, azt viszont fokozott mértékben igyekszik is továbbadni. Hogy példádnál maradjak, franciául nem tudván a francia kultúrkör autentikus közvetítésére eleve nem vállalkoznék. Ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy hányan beszélik, mennyivel fontosabb a magyarnál, bár ez már igencsak szubjektív kérdés. De gondolom, hogy ez részedről is inkább csak retorikus fogás volt.

<<A külhonban született gyereknek az emocionalis köteléke a magyar kulturahoz nulla.<<
Minden gyereknek a felé közvetített kultúrá(k)hoz annyi az emocionális kötődése, amennyit a szülői ház, az iskola, a mindenkori környezet hatása alatt kialakul benne.

<<Profit az elsajatitott kulturabol Mo-n kivül ugyancsak nulla.<<
Definiálni kívántál hozzászólásod elején. Akkor definiáljuk először az elsajátított kultúra profitját. A Te kritériumaid szerint nulla - bármik is legyenek azok. Szerintem ez nem igaz. A többségi nyelven kívül elsajátított minden további nyelv és az azon keresztül közvetített kultúra plusz. Hogy azt az illető élete során mikor, miben, hogyan tudja hasznosítani, tudje-e aprópénzre váltani - már csak hogy a profit szó monetáris jellegénél maradjunk -, az persze különböző. De annak ismerete magában hordozza az általad profitnak nevezett plusz lehetőségét.

<<Tehat, miért pont magyar nyelv, magyar kultura?<<
Azért, mert autentikusan én ezt tudom elsőként, ha úgy tetszik a legjobban továbbadni. Ha oszét lennék, akkor azt. (Azt ugyan a Te mércéd szerint még kevésbé érdemes, hisz csak huszonhétezren vannak és ennek megfelelően a nagyvilág sose hallott róluk.)

<<Az ugyancsak gyakori jelenség, hogy tizenéves gyerekek a hazon kivül nem hajlandok magyarul beszélni, hogy értékelhetö? Beilleszkedés?<<
Erről a szindrómáról többször írtunk a gyereknevelés, nyelvtanulás rovatban. Igen, természetes, mint ahogy a gyerek általában nem akar elütni a többitől. Ez nemcsak a nyelvben nyilvánul meg. Ha mindenki nadrágot hord az iskolában, nehezen tudod rábeszélni a szoknyára lányodat. Lásd még a fejkendőviselési kényszert vegyes környezetben élő mohamedán lányok esetében.

Itt egy folyamat egyik gyakori jelenségéről van szó. Nem biztos, hogy ennyiben marad a dolog. Ha sikerül az utódban kialakítani azt az érzést, hogy a szülei nyelve nem kínos, nem fölösleges, nem rossz, hanem több, (minden több, ami több mint egy), akkor sikeres erőlködésünk. Egyben lehetőleg ne fájlaljuk már előre azt, ha a harmadik generáció várhatóan nem fogja beszélni a mi nyelvünket.

Üdv
Judit


(Jut eszembe, Ecet,
mondd, a Te legfőbb célod titokban nem véletlenül az örökös kötözködés? De ezt csak halkan és zárjelben kérdem.)

 
 Judit2002  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-08 22:53   
Szerbusztok, sajnos beteg voltam, igy már régebben nem tudtam irni. Itt az ösz, hüvösek a reggelek, nagyon megfáztam. Érdeklödéssel olvasom az üzeneteket. Képzeljétek, nagyon sokan megkérdeznek, hogy az unokáim beszélnek-e magyarul. (tudjátok, ök Németországban élnek; nem tudom, valaki is emlékszik-e még rám...?)

Ezen annyira föl szoktam háborodni. Hát ugyan az édesapjuk német, de hogy is lehet azt elképzelni, hogy egy MAGYAR édesanya ne MAGYARUL beszéljen az édes gyermekével. Hiszen mind a két országot "hordozzák" magukban a gyerekek! Ez egyszerüen elképzelhetetlen volt számunkra, ill. föl sem merült azt hiszem a lányomékban sem, hogy ez ne igy legyen. Az iskolában, oviban persze, hogy németül beszélnek, az édesapjukkal is, de ugyanugy megkapják a német otthonukban a "magyarságot", magyar versek, mesék, rengeteg könyv stb. Miután minden nyarat, és a legtöbb iskolai szünetet itthon töltik, hogy is lehetne ez másképp.

Próbálom beleélni magam ebbe a helyzetbe, el nem tudom képzelni, hogy akármilyen más nyelven teljes szivemet, lelkemet adjam a gyerekemnek. Mit szóltok??

 
 Zsizel  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 19:02   
Az unokahugom is (mint én) német fiuhoz ment férjhez. Pici kislányuk másfél éves, most kezd beszélni, mindent mond utánuk, és nem keveri a két nyelvet. A mama következetesen magyarul beszél vele, a papa meg következetesen németül. Egy alkalommal a papa a képes mesekönyvben rámutat a cicára, és mondja is magyarul: cica. Erre a kislány határozottan, szinte rendreutasitja a papát, vagy inkább megmagyarázza a papának, olyan hangsullyal mondja: mama - cica, papa - Katze! - Más alkalommal: mama - sajt, papa - Käse!
 
 veritas  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-11 21:34   
Sajnos az én környezetemben Nyitra környékén - Zoboralján mind több magyar gyereket szlovák iskolába adnak szüleik. Sok teljes magyar család választja a szlovák iskolát. A családok többségében a szülőknél és a nagyszülőknél sincs igyekezet, hogy a gyerek megtanuljon magyarul. Mind több a vegyesházasság, s ezekből már csak elvétve lesz magyar család. Az iskoláink épp a létszámhiány miatt leépülnek, megszűnnek. Az itt élő magyarság lassan "szórványsorsba juttatja" magát. Mert elsősorban rajtunk múlik, hogy mivé lesznek gyerekeink, unokáink.
 
 kenguru  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-06 03:41   
Kedves Zsuzsa!

Ugy tudtam, hogy Bukarest, Budapest után a második legnagyobb magyar közösséget számláló város. Volt aki szerint, ott többszázezer magyar él.

Csak kétezer lenne a magyarok száma?

kenguru

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-17 05:04   
Kedves Tasiordog, kedves Judit, kedves fórumozók!

Magam is szórványban élek, sőt a lányom szórványban is született: Bukarestben az idei népszámlálás szerint mintegy kétezer magyar él.Ráadásul bízvást elmpndható, hogy ellenséges közegben vagyunk. Az igaz, hogy Bukarest elég közel fekszik Erdélyhez. Viszont Magyarországtól távol van. Szerintetek Bukarest ebből a szempontból más, mint Új-Zéland? Miért?

 
 tasiordog  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-15 05:31   
Judit, bocs, felreertheto voltam! Szerintem is fontos mind a nyelv, mind a magyarsagtudat megtartasa! Azt szerettem volna csak kihangsulyozni, hogy egyikonknek konnyebb, masikonknak nehezebb ezt megtenni es - mint ahogy irod - az Erdelyben megmaradni, mas korulmeny, mas tema. Hogy mit tudunk tenni? Mi ilyen messze, annyit teszunk, hogy a gyerekekkel kovetkezetesen magyarul beszelunk, meselunk nekik sokat a csalad otthoni tagjairol es a magyar tortenelemrol altalaban. Mindketten beszelnek, ha nem is tokeletes nyelvtanisaggal. Fiam meg nem buszken, lanyom mar tudatosan vallalja a magyarsagat!Fiam is remeljuk oda fog noni, hogy ne csak elfogadja, de "hirdesse" is magyarsagat
 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-14 12:36   
Kedves Zsu & Tasiordog!

Úgy tünik, mintha különbözö dolgokról beszélnétek. Elöbb van a kérdés, akarom-e, gyerekemnek továbbadni nyelvvel együtt a magyarságtudatot? Ezt Zsu egyértelmü igennel, Tasi ambivalensen (szerinte inkább nem fontos) válaszolja meg. Sagizsu az ezt követö kérdést tette fel, ha ez elsöt egyértelmü igennel kezeljük: t.i. ha IGEN, akkor hogyan?

Nincs recept arra, hogy az elsöt hogyan KELL megválaszolni. Ez szubjektiv. Itt nics etalon. Nekem fontos, másnak nem. Szerintem nincs ettöl beilleszkedési nehézsége a gyerekemnek, más szerint van. Az én gyerekem "csak" félmagyar, a másik fele "bennszülöt", a beilleszkedés kérdése igy fel sem merül. Más a helyzet azoknál, ahol mindkét szülö idegen a befogadó országban.

Egyáltalán különbözö a helyzet az elvándorolatak ill. az eleve kisebbségben élök helyzete között.

Ami a hogyant illeti, arról szó ez a topik.

Pompéry Judit

 
 tasiordog  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-14 09:59   
Zsuzsanna, ne feledd, hogy Erdelyben megmaradni magyarnak nem azonos azzal, hogy magyar vagy idegenben! Erdely a mienk, ott szulettunk, az oseink is, itt idegenben masok a viszonyok es bizony sok csaladnak mar az is elegtetel, ha a gyerek tud meg magyarul beszelni, esetleg megtanitja az unokakat is kevesre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne torekedjunk arra, hogy tokeletesen tudjanak a gyerekeink magyarul es aki megteheti, annak en is azt ajanlom, hogy vigye, kuldje a gyerkocoket surun a magyar haza megerosito nyelvi kozossegebe. De sajna tobben vagyunk olyan messze es olyan anyagi korulmenyek kozott, hogy ez lehetetlen.
 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-14 05:26   
Kedves Lisa,

fájdalmat okoztál nekem, hiszen üzeneteddel cáfolod egész kisebbségi létemet. Ha a nagyszüleim így gondolkoztak volna, már a szüleim se lettek volna magyarok, Erdélyben. Hidd el, nekünk nagyon sokba került, hogy magyarok maradjunk. Hidd el, sokkal jobban menne nekem is, ha románul írnék.

Megtehetném.

Második megjegyzésem: az üzeneted nem passzol a főtopikba, hiszen arról szól, hogy hogyan NE maradjanak magyarok a gyermekeink.

 
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-13 20:37   
Szerbusz Sagizsu!

Válaszom a "Mit tanácsoltok a szülöknek?" kérdésedre: a gyerekeknek elég gyakorlat, ha a szülökkel beszélnek magyarul. Egymás között beszélhetik az adott ország nyelvét.

Gondoljatok csak bele a dolgokba jobban, az Ö részükre fontosabb az a nyelv ahol élnek, hiszen ott kell érvényesüljenek, az iskola, késöbb a munkájuk által. Ha ellenkezöleg lenne az eset, hiába születtek ott kinn, hátrányuk lenne az iskolában, ezt nem hiszem, hogy a szülök szeretnék!

Szivélyes üdvözlettel

_________________
LISA /vitéz/

 
 Attila  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-09 17:09   
Azt tudom tanacsolni a szuloknek, hogy:

1. Otthon csak magyarul beszeljenek a gyermekeikkel.
2. Lehetoseg szerint magyar kozossegbe jarassak a sracokat: magyar iskola ( a hetvegeken), magyar tanckor, cserkeszet, stb
3. Lehetoseg szerint a sracok tanuljanak verseket, amit elo lehet adni a kulonfele magyar unnepeken, amibol ugye van nehany minden evben...

Tehat a testvereivel, esetleg a magyar barataival is a fogado orszag nyelven fog beszelni, de a szuleivel mindig magyarul. Akkor is, ha nem magyar tarsasagban van. A kettos (harmas-negyes) anyanyelv hihetetlen mertekben megnoveli a tanulasi kepesseget.

Egy kanadai kutatas szerint az osztalyok elen mindig a tobbnyelvu diakok allnak. Ok a legjobb tanulok. Nem beszelve arrol, hogy egy szulo soha nem fog tudni erkolcsrol, tortenelemrol es mas fontos, melyenszanto dolgokrol beszelni a gyermekeivel a fogado orszag nyelven. Ismerek csaladokat, ahol a szulok nem tanultak meg a fogado orszag nyelvet, mig a gyerekek nem tudnak magyarul.

Igy maximum vizet tudnak kerni egymastol. Eleg nevetseges nevelni egy gyermeket azon a nyelven, melyet a gyermek nagysagrendileg jobban beszel es ert, mint a szulok!!! A tekintely mar az indulasnal elveszik. A legjobb esetben csak mosolyognak a sracok, de rosszabb esetben....

A gyermek soha nem tanulja meg a magyar nyelvet, ha nem kovetkezetes a szulo hozza. A hetvegi iskola nem er semmit, ha a szulok otthon nem magyarul beszelnek. Meg ugy is nehez a dolog, de nem remenytelen, amit az is bizonyit, hogy tobb harmadik generacios kulfoldon szuletett magyart ismerek, akik jobban beszelik a nyelvet, mint a tizenot eve kivandorolt kedvesuk-ferjuk-feleseguk.

Meg annyit: a tobbnyelvu gyermekeknek tobb a hazajuk, rokonuk, baratjuk es sokkal toleransabbak, ertelmesebbek, mint az egynyelvuek. Ez fuggetlen attol, hogy magyarokrol avagy nem magyarokrol beszelunk.

Csak annyit ezekhez, hogy minden gyermek idegenben ideiglenesen hanyagolja a magyar nyelvet. Atmenetileg ez elkeserito lehet, de kesobb ez visszall a rendes kerekvagasba a kamaszkor utan. (Lasd: ne adj puszit es csak a sarokig vigyel a suliba a kocsival, hogy ne lassak a haverok...) Kulonosen, ha van lehetoseg par alkalommal hazai nyaralasra-telelesre.

Udv: Attila

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-09 10:28   
Kedves Judit,

talán családhoz, diákcsere alapján jobb megoldás, ha valaki szerencsés.

Mi egyszer szereztünk ilyen tapasztalatot, mikor befogadtunk egy japán lányt, aki itt volt 3 hétig s nyelvtanfolyamra is járt. A college vitte öket néha kirándulásra, ha nem, akkor mi. Részemre fáraszto tapasztalat volt, habár a japán nagylány foglalkozott a mi akkor 6-7 éves gyerekünkel, de a leány nem volt hajlando kicsit korábban kelni azért, hogy carpool alapján ne kelljen minden nap nekem fuvarozni öt a következö kisvárosba, hanem felváltva tettük volna egy másik növel. Igy a fél nyaram továbbra is autozással telt el, naponta kétszer a négy uttal, hetente ötször.

Ami viszont a baráti kört s a gyerekek veszekedését illeti, hasonloan jártunk mi is, mi barátnömmel reméltük, hogy valamennyire kedvelni fogják egymást lányaink, de sajnos hevesen veszekedtek! Dacára annak 10 évig tartott a barátság, amig a család el nem költözött messze Arizonába.

Sokszor békésebben volt meg fiukkal, s a leghosszabban tarto barátsága is egy volt iskolatársával van, akit Matyinak kereszteltünk át, mert Matt a neve.

Andrea

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-03 16:51   
Kedves Andi,

A kérdés az volt, hogyan lehet jól megtanítani, megtaníttatni külföldön született gyerekeinket magyarul. Ehhez az otthoni környezet a legalkalmasabb. Hogy ott milyen szempontok szerint érzi magát jól a gyerek vagy sem, az más kérdés. Tapasztalat szerint ebben is kettön áll a vásár.

Néhány gondolat az utóbbihoz: Gyakorlott diákcsere-család vagyunk, az elmúlt 6-8 évben megfordult nálunk 15-20 fiatal, francia, magyar, erdélyi, cseh, lengyel, számtalan német, egyesek többször is. Zsófi kb. ugyanennyit volt cserében vagy ugyanott vagy másoknál. Ha egy mondatban akarnám összefoglalni a lényeget, azt mondhatnám: a szimpátiát nem lehet elöírni. Volt, ahol bejött a dolog, volt, ahol nem. A hecc kedvéért az is elöfordult, hogy a szülökkel a mai napig jóban vagyunk, csak gyerekeink utálják egymást. A tapasztalat összességében mégis jó. Ha nem is érzi jól magát gyerekünk, a dolog akkor is hasznos, mert belelát egy másik ország, család, kultúra, stb. életébe, mégpedig nem a túrista módján.

Nyelvtanulás szempontjából pl. franciául az a vendégkislány bizonyult a legeredményesebbnek, akivel egész nap veszekedtek, mert ez a kis vendégboszorkány provokativ lényével és állandó ellentmondásával rékényszeritette Zsófit a beszédre, az érvelésre.

Summa summarum: Egy esetböl nem vonnék le messzemenö következtetéseket.

Hogy hány éves korban szabad egyedül hagyni repülni, ez kinek-kinek beállítottságától függ. Magam a korai önállóságra nevelés hive vagyok, mások féltön örzik gyereküket. Erre nincs recept.

Judit

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-03 15:10   
Kedves Andi,

azt hiszem, a magyar gyermekek sem szörnyetegek, hanem mindenféle gyermek (és nagyon sok felnőtt) retteg vagy ódzkodik az újtól, a másféle gyermekektől, emberektől. Lehet, hogy a kislányod félve érkezett Magyarországra, és mindent megtett, hogy ez nehogy elmúljon?

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-03 10:57   
Kedves Zsuzsa,

ilyen távolságbol sose küldtem volna "haza" lányomat egyedül, s a mai napig is sajnálom azt a két kislányt, akik a Zürich-Budapesti Swissair gépen kis táblákkal a nyakukban ijedten ültek mögöttünk az üléseken, pedig ök ketten voltak, két testvér!

Alig 2 éves lányommal utaztam akkor kettesben elöször Budapestre. A két kislány 6-8 éves lehetett s a Stewardessek nem igen törödtek velük. Igyekeztem hát én gondjukat viselni egy kicsit a leszállásig, mert nagyon sajnáltam öket.

Ami a magyar gyerek társaságot illeti otthon, megdöbbentett lányom akkor, mikor kb. 10 évvel késöbb unokanövérem fia volt itt látogatoban, 24 éves fiatalember, s ö igen elhanyagolva kezelte, tüntetöen meghivta egyik jobarátját akivel együtt lekezelték a rokont! Mikor késöbb félrehuztam megkérdezni, azt a választ kaptam, hogy ö is ezt tapasztalta, mikor 1988-ban Budapesten voltunk, s akkor vele is csak a mama foglalkozott ott, de nem a gyerekek, pedig ö csak egy napot töltött ott! Nekem akkor nem panaszkodott, de ugy látszik sose felejtette ezt el! Szép élmények magyar gyerekekkel? Neki kellemesebb játszotársai akadtak Svájban s Ausztriában, mikor ott voltunk.

Andrea

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-29 02:44   
Pompérynak igaza van. Alighanem az az egyetlen természetes módszer, hogy a gyermekeket időnkint "hazaküldik". A tiltás - Ne beszéljetek itthon németül!- nem sok eredményt hoz, sőt.
 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-27 18:59   
Elöször is nem kell kétségbeesni, mert ez normális jelenség. A környezeti hatás mindig erös, ha több idöt töltenek házon kivül, akkor ez a dolog velejárójaként automatikusan igy lesz.

Tanácsom: ha van lehetöség, küldjék öket a szünetben haza (M.o.-ra, Erdélybe, kinek-kinek hol van erre lehetösége), tehát tiszta magyar nyelvi környezetbe. Ha van önálló útlevelük - én ezt pont ezért már korán kiváltottam Zsófinak -, akkor hagyják öket ott 2-3 hétre és ezt rendszeresen évente 2-3 alkalommal, ahogyan erre lehetöség nyilik. Lényeg a rendszeresség.

Ügyeljenek arra, hogy ez az otthoni környezet biztositson a gyerekeknek korukhoz passzoló gyerektársaságot.

Értékként fogják a kétnyelvüséget megélni, ha lesz hidfunkciójuk. Magyarán, ha tudnak tolmácsolni, magyar rokonnak segiteni bevásárolni Linzben, a Balatonon tolmácsolni a vizparton német gyerekeknek, stb. Fontos a sikerélmény.

Szerencsés továbbá, ha kaphat a gyerek valamit, ami neki fontos, és ami ehhez a nyelvhez kötödik. Akár tárgy, akár esemény vagy bármilyen élmény: pozitiv legyen és neki fontos. Ez lehet a különleges horgászat a rokonok közelében levö patakban, vagy olyan szines könyv, ami csak magyarul van de izgalmas, neki fontos a tartalma. Tehát bármi, ami hozzá közel áll és a magyar nyelvhez kötödik valamilyen formában.

Javaslom beiratni a szünetek idejére otthon ovódába, nyári táborba küldeni, esetleg késöbb iskolába is beiratni 2-3 hétre akkor, amikor Linzben szünet van, de "otthon" folyik a tanitás.

Nem kell félni elengedni a gyerek kezét és nem kell folyton mellette lenni. Ez egy pedagógiai alapkérdés, a nyelvtöl független, de a tanácsaim ezen a felfogáson alapulnak. T.i. minél több kapcsolathoz, minél több emberhez kötödik a nyelv, annál nagyobb az esély a további igényre.

Fenti javaslataim családi tapasztalatokon alapulnak és nálunk nagyon jól beváltak. Olyannyira, hogy Zsófi a francia érettségi rendszer keretén belül második idegennylevként mint vizsgatárgyat a magyart választotta és múlt pénteken vizsgázott belöle - tudtommal maximális pontszámmal. Ez utóbbit nem dicsekvésként irom, (bár dagad a mellem a büszkeségtöl), hanem biztatásként, hogy az energiabefektetés kifizetödik.

Baráti szeretettel

Judit

 
 sagizsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-27 14:09   
Az ismeröseim között van egy család, akik nagyon komolyan veszik a magyarságukat és a magyar nyelvet. Otthon magyarul beszélnek a gyerekekkel (4 és 7 évesek), és a gyerekek is nagyon szépen beszélnek magyarul. A szülök most mégis el vannak keseredve: mióta a gyerekek óvodába ill. iskolában járnak egyre többet beszélnek egymással németül is. Mit tanácsoltok a szülöknek?
Zsuzsa

 
 tasiordog  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-19 12:09   
Melinda, teljesen egyetertek veled! Mi mindig magyarul szolunk a gyerekekhez, nem okozott nekik gondot, hogy elsajatitsak az uj nyelvet.

Sot, mint irod, elonyukre valt a fonetikus magyarunk ismerete. Mar 16 es 18 evesek, neha elofordul, hogy angolul kell megismetelni egy "bonyolultabb" fogalomrol szolo beszelgetest, mert szokincsuk nem megfelelo tokeletesen a megerteshez. De akkor is elobb magyarul halljak es csak akkor forditunk, ha visszakerdezve jelzik, hogy nem eleg "vilagos" amirol beszelunk.

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-19 08:53   
Mind mint szülő, akinek van egy 16 és fél éves lánya, mind mint magyartanár azt javaslom, hogy a magyar anyanyelvű szülők beszéljenek magyarul a gyerekekkel a születésük napjától és énekeljenek altatódalokat, magyar gyermek- és mű- és népdalokat, meséljenek meséket csak nyugodtan magyarul a gyerekekkel, hogy legalább a magyar nyelvű szóbeliséget elsajátíthassák! (A magyarul helyesírás elsajátíttatása és a magyarul olvasás már egy másik és komplexebb feladat!) Ugyanis a nem magyar nyelvi közegben automatikusan elsajátítják a lakhely szerinti nyelvet! Azt is tapasztalatam, hogy az ilyen gyermekek sokkal nyitottabbak és fogékonyabbak minden más nyelvvel és gondolkodásmóddal kapcsolatban, általában sokkal nyitottabb, rugalmasabb mentalitásuak. (Lányom ennek köszönhetően könnyen veszi az akadályokat az angol és a francia iskolai nyelvtanulásban, sőt nagyon panaszkodik a tanárok hiányos és sokszor elégtelen képzettségére!!! Sőt még a matematikában is nagy szerepet játszott ez a különleges nyelvi helyzete, amit minden vonatkozásban most már ő maga is felismert s hangsúlyozza ezen szerencsés mivoltát!

Külön érdekes kutatási téma lehetne a nyelvek és a matematika logikája, s azok egymásra hatása!) Nem kell félteni a gyerekeket semmiféle pszichikai vagy identitás-zavartól! Ha egyszerre három-öt nyelvet kellene elsajátítaniuk, problémamentesen megtanulnák ha születésüktől fogva így lennének nevelve! A gyermeki agybefogadógépesség és elsajátítási képesség messzemenően túlhaladja a még a tanult felnőttkorit is! Tehát nem kell őket félteni. Az ellenkezőjét csak a korlátozott okoskodók állítják, mégha tudományos érvekkel akarják is bebizonyítani - szerencsére nem a többség! -!!! S mindezt lehetőleg kiegészíteni magyar anyanyelvi audio és vizuális technikai eszközökkel a magyar szókics gyarapítása érdekében!

Természetesen nem könnyű feladat, kitartó, következetes és hosszú munka! Sokszor - mert vannak lázadó korszakok is! - ellenállásba is ütközhetünk, de nem veszélyes, ha következetesek maradunk: nem szabad felhagyni és feladni, nem szabad lustaságból, fáradtságból lemondani! Ez nagyon fontos!

Üdvözlettel Mindenkinek:
Melinda

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-09 20:53   
Megismetelnem a topik elso uzenetet:

Szórványmagyarságban élünk, nyugaton. Társaságunkban nagyon sok a fiatal szülő. Megoszlanak a vélemények arról, hogyan beszéljünk a gyerekekkel. Tapasztalt szülők, külföldön nevelkedő gyerekek, másod-harmadgenerációs magyarok tapasztalataira, élményeire és véleményére lenne szükségünk.

Beszéljünk magyarul?

Vagy csak az adott ország nyelvén?

Megtanulnak majd a gyerekek mind a két nyelven? Vagy egyiken sem rendesen?

Kell nekünk még egyáltalán nyugaton a magyar?

Minden véleményre kíváncsiak vagyunk.


En meg tobb esetre lennek kivancsi, konkret tortenetekre, tapasztalatokra is, melyet korabban is olvashattunk.

Udv,

Hunor

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-09 20:13   
Kedves Zsuzsa!

Messzemenöen azonosak a nézeteink. Mégis vitatkoznék kicsit a lelkiismeretfurdalásról. Tapasztalataim szerint - és messzemenöen ezt igazolja a jelenlegi Möllemann ./. Friedmann vita a német belpolitikában - 57 évvel a háború után a "multikultit" gyakorló 2., 3. nemzedéknek nincs büntudata, hisz nincs is miért. Nemzetiségi és kisebbségi kérdéskben ez a nemzedék a 45 utáni határok tényként való elfogadása tudatában nött fel, nem tehet róluk és ezeket megváltoztatni sem akarja. Az országban élö kisebbségeket pedig szintén kész tényként éli meg mint adottságot, amelyek létezésére ö maga befolyással nem bir.

Ha azt érted büntudat alatt, hogy a fogyasztói társadalomban felnött baloldali beállitottságú ember anyagi jólétének tudatában a muktikulti keretében "támogatja" a harmadik világot, vagyis mintegy luxusadóként önként adakozik ezen a felelösséget, eröbevetést, döntéskényszert nem igénylö területen, akkor ugyanarról beszélünk. Ez szerintem inkább az együttérzés legegyszerübb és legolcsóbb kifejezése, de ehhez büntudat szerintem a szó klasszikus értelmében nem szükségeltetik.

Talán igazad van, be kellene vezetni a nyelvi konszenzust vagy kelet-nyugati értelmezö szótárt.

Szeretettel

Judit

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-09 04:35   
Kedves Judit!

Nagyon örvendek, hogy te is így látod a multikultit. Amikor Németországban éltem, és kifejtettem társaságban, hogy a multikulti majdnem semmi, már-már újnácinak néztek.

Igaz, annak néztek akkor is, amikor kijelentettem, hogy én romániai magyar vagyok, nem pedig román. Mivel nálunk, Kelet-Európában, az etnikai hovátartozás fontosabb jellegzetesség, mint az országhatár. Viszont veled ellentétben én úgy gondolom, hogy a multikulti nem nemes gesztus, hanem egy jó módja annak, hogy a nyugatiak megszabaduljanak bizonyos lelkiismeretfurdalásoktól. Mire ideért a multikulti divat, már veszedelmessé vált: mindenféle kelet-európai nemzetállam arra használja fel, hogy a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak elismerése helyett esetleg egy művelődési házat építsenek.

Nem tudom, mikor lesz már az, hogy kialakuljon egy közös szóhasználat a nyugatiak és a keletiek között. És mikor lesz az, hogy a kisebbségeket kérdezik meg, mit akarnak, nem pedig a többségieket, hogy mi kell a kisebbségeknek.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-07 19:36   
Ferencz Zsuzsa - multikulti

Zsuzsa, igazad van, ne hagyjuk magunkat félrevezetni a multikulti által.

Nyugat-európai tapasztalatom szerint a multikulti egy demokratikus indíttatású, de valójában a baloldal naiv, egyben felsőbbrendűségi tudatával átitatott mozgalma, amely jóindulatú szimpátiával megengedi és az egzotikum iránti nyitottsággal kezeli a környezetében fellelhető más kultúrát. Ez nem a másik nyelv és azon keresztül a gondolkodásmód, kultúra megismerése, hanem a többség biztonságérzetéből fakadó azon luxus, amellyel a többség megengedheti magának a kisebbségi igények kielégítését vagyok azok kielégítésének az eltűrését. Más szóval ez egy esetleges egymásmellettiség.

Amire törekednünk kellene, az a többnyelvűség. Ez a másik nyelvének és az ahhoz kapcsolódó kultúrának elsajátítását, az azzal való azonosulást jelenti. Ennek voltak hagyományai Erdélyben, a Felvidéken, a régi nagy Magyarországi nemzetiségek lakta vidékein. Vica versa. Ha gyermekeink ma külföldön megtanulnak magyarul, akkor ebben a szellemben neveljük őket, de magunk is eszerint élünk, amikor igyekszünk a befogadó ország nyelvét, szokásait minél tökéletesebben elsajátítani. Ez párhuzamosságot és egymással való létet jelent.

Visszatérve a Te példádra: Bizonyos körülmények között persze ma már az is eredmény lenne, ha legalább a multikulti funkcionálna, ha már annyit hangoztatják.

Ami pedig a magyar nyelv használatát, továbbadását illeti:

Hogy kell-e, szükséges-e, tanácsos-e? Azon túl, hogy ennek a megítélése szubjektív, e mögött egy szellemi magatartás húzódik.

Minél több nyelvben és kultúrában vagyunk otthon, annál inkább tudunk túltekinteni a fazék peremén. Annál jobban tudunk összehasonlítani, tudjuk relativizálni a helyzetünket. Annál inkább leszünk felvértezve az egyoldalú szélsőségek ellen, annál jobban tudunk kiegyensúlyozott véleményt kialakítani. Ráadásul az anyanyelvet ingyen teszik a bölcsőbe. Erről lemondani szerintem vétek.

Ez nem számszerű vagy statisztikai kérdés, hanem érzelmi. Ha a kis létszámú nemzetek jelentéktelenek, ezeknek nyelve ebböl következöen nem fontos, akkor, pl. az oszétoknak már otthon sem lenne érdemes megtanulni az anyanyelvüket, hisz ők csak huszonhétezren vannak.

Mindezek ellenére nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez érzelmi kérdés, tehát szubjektív, amelynek eldöntésére nincs sem szabály, sem mérce, csak különböző erejű igény.

Judit

 
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-05 22:19   
Kedves Valeria!

Teljesen egyetértek az utóbbi véleményeddel!! Minden sorod így igaz!

Szivélyes üdvözlettel:
LISA

 
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-03 13:56   
En csak a sajat gyakorlatombol beszelek. Harom gyerekem szuletett kulfoldon, egyik Venezuelaban es ketto Puerto Ricoban.

Otthon mindeg magyarul beszeltunk veluk, a szomszed gyerekektol megtanultak spanyolul es angol nyelvu iskolaba jartak, ahol tokeletesen megtanultak az angolt. Mindharom nyelven hibatlanul beszelnek.

Szerintem a gyerekeknek nagyon fogekony az agyuk, minden nehezseg nelkul megtanuljak a nyelveket. Csak akkor nem beszelik hibatlanul egyik nyelvet sem, ha a szuleik, ahelyett, hogy sajat anyanyelvukon beszelnenek veluk, a meg nem tokeletesen elsajatitott uj nyelven beszelnek hozzajuk.

Tehat, a gyerekek az eltorzitott uj nyelvet tanuljak meg es a sajat szuleik nyelvet nem fogjak beszelni. Igyekeznunk kell a nyelvet megtartani gyerekeinkben a sajat erdekukben, mert kesobb majd minket fognak okolni, hogy nem tanitottuk oket meg ra.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-03 07:11   
Kedves Fredi, úgy értesültem, hogy te is erdélyi vagy. Tudom (saját bőrömön is tapasztaltam), hogy mennyire nehéz a problema.
Azt hiszem, egyetértesz az alábbi megfogalmazással: Nekünk itt nem az a cálunk, hogy a gyerekünk multikulti legyen, hanem hogy magyar legyen, és a lehető legtöbb nyelvet és kulturát ismerje. Erdélyország szellemében, ahol aki akart, megismerhetett három nyelvet és három kulturát. Részemről akartam. Nektek ott másként fest a helyzet. Részben könnyebb, részben nehezebb a szituáció.

Visszatérve előbbi levelemre: itt Romániában most az a divat, hogy az etnikai követeléseket leöntik a multikulti szósszal, ami itt román részről nem jelent semmit,de jól hangzik, illetve azt jelenti, hogy iskola helyett valakik eltáncolnak egy csárdást.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-03 06:57   
Kedves Zsuzsa,

elnézést, hogy kérdésére csak most válaszolok, de oda voltam szabadságon és a forumba is ritkábban tekintettem be az utóbbi időben.

Szóval nem mindig könnyü, főleg ha az ember fáradt, vagy/és ideges konzekvensen magyarul szólni, tanítani, kijavitani stb. a gyereket
egy amugy nem kimondottan magyar kornyezetben, főleg ha az élettárs, kollégák, barátok - tehát a környezet nagy része nem, vagy nem elsősorban magyarul beszél. Ilyenkor kitartóan magyarul nevelni a gyermeket - hát ez amit én önfegyelemnek nevezek.

Frédi

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó