2020. április 02. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Beszéljünk magyarul?!
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 következő lap )
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-03 04:53   
A hozzászólásokból kiderül, mennyire foglalkoztat bennünket a téma. Azt hiszem, nagy a különbség azok között, akik külföldre mentek, vagy akik - mint mi- nem mentünk sehova, hanem a határ lépett át fölöttünk. Mi talán görcsösebben ragaszkodunk magyarságunkhoz. Ez persze lehet annak is a következménye, hogy itt az asszimiláció csak kis részben természetes: leginkább a román állam könyszerítette ránk, válogatott módszerekkel. Románok betelepítése, a hazai történelemkönyvek (ahol a magyarok gyűlölnivalók) stb. Most már nincs az államnak pénze az etnikai összetétel további erőszakos megváltoztatásához (Ceausescu alatt az Erdélybe települő románok lakást sőt bútorzatot is kaptak), maradtak a tankönyvek és a más módszerek, pl.az iskolahálózat kiépítésének akadályozása, a különböző tévéadások stb. A multikulturalizmus, amely oly nagy divatban van, itt csak azt jelenti: a magyarok számára legyen minden vegyes (román-magyar). Múlt héten, a bukaresti könyvvásáron, a főmeghívott Svájc kerekasztal vitát szervezett ebben a témakörben. A magyarokat én képviseltem. A multikulti dícsérete folyt, a svájciak és a románok részéről. A következőket mondtam: "Én, mint romániai magyar, tökéletesen tudom, miket írt az itt jelen levő Bogdan Lefter. Szintúgy ismerem a román szellemtörténetet, kultúrát. Neki viszont halvány fogalma sincs a romániai magyarság történelméről, kultúrájáról, vagy arról, hogy én miket írtam. Ő a multikultin a francia kultúra ismeretét érti".

Azt hiszem, nekünk a multikulti semmire sem megoldás.

 
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-01 15:04   
2002-05-28 16:01, hunor:
-

.... A kerdes csak az, hogy mennyire fontos egy adott nyelvet beszelni, hogy ahhoz a nemzetiseghez tartozonak tartsd magad.


- Itt az utolsó mondattal kapcsolatban: csak a nyelv tökéletes elsajátítása által lehet megérteni az ahhoz a nemzetiséghez tartozók gondolkodását. Én is így voltam pl. a svéd nyelvvel. Szinte csak akkor tudtam igazán a "svédek" gondolatvilágát megérteni, mikor már svéd könyveket tudtam olvasni.

LISA

 
 kallayjoseph  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-30 06:23   
Kedves Hunor!

En nem feltem a magyar nyelvet. 1000 even at az egyszeru paraszt ember nyelve volt. A tanult arisztokracia latinul szovegelt, majd kesobb a nemetes akcentust racssolo mar kisse komikusnak tuno ujgazdag polgar probalkozott okosnak, fontosnak tunni magyarul. Minden kivandorolt magyar csalad olyan gyermeke aki nem tanul meg magyarul, boven potolva lesz afrikai, kinai, kubai gyerekekkel, akiket mar nagyon szepen hallottam beszelni az uj anyanyelvukon Pesten. Senki nem vetette Puskin szemere hogy remekmuveket alkotott oroszul, annak ellenere hogy neger volt az elodje!

Dodi.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-28 16:38   
Az EPMSz idei konferenciájának cime: Nyelvében él a nemzet. Lehetett volna kérdöjelet is tenni. Többek között volt egy kerekasztal, amelyben egy kárpátaljai magyar föiskola tanára, egy Erdélyböl Amerikába kivándorolt magyar orvosprofesszor és német anyanyelvü férjem vitatkoztak erröl immáron "Nyelvében él-e a nemzet?" cim alatt.

A nyugati résztvevök sokkal liberálisabban kezelték az anyanyelv használatának a kérdését, mint a kárpátaljai vitapartner, ill. a teremben ülö erdélyi hallgatóság. Jelesen azt a kérdést, hogy milyen szinten, hány generációig szükséges/kell/kötelezö ragaszkodni az elödök anyanyelvéhez.

Ugyanez az ellentét volt érzékelhetö az ú.n. amerikanizmusok, nyelvtani helytelenségekkel szemben, amelyek a mai nyelvet áthatják. Nádasdy Ádám nyelvész provokáló elöadása éppen arról szólt, hogy a nyelvésznek Grétsy Lászlóval ellentéteben szerinte nem az a feladata, hogy örizze a nyelv (általa megfogalmazott etalon szerinti) tisztaságát, henem hogy leirja a jelenségeket.

A külföldön élök nyelvhasználatával is hasonló a helyzet.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-28 16:01   
Ebben Juditnak van igaza. Feleslegesnek es ertelmetlennek is tartom azt osztalyozni, etalont felallitani, hogy ki, mennyire tud, amikor az a kornyezettol, es a lehetosegektol fugg. Megjegyeznem, meg a tobb helyen egy tombben elo, magyar iskolaban jaro, folyamatosan magyarul beszelo erdelyiek is hasznalnak roman szavakat a beszelgetesben, igaz, elsosorban a hivatalos szavakat (pl. szemelyi igazolvany - buletin, munkanelkuli segely - somerpenz, stb.).

Gondolom egyebkent, a "frissen" kivandoroltak beszelnek legtokeletesebban magyarul, a masod-, illetve a harmadgeneracional valtozik a helyzet.

Mindenkeppen jo, hogy aki szamara meg ilyen korulmenyek sem adottak a nyelvtanulashoz, legalabb tudnak, ertenek (ha nem is mindnyajan irnak) magyarul. Tobb olyan ismerosom van, akinek magyarul irok, ok viszont angolul valaszolnak. Tokeletesen olvasnak, ertenek, de az iras mar nem igazan megy nekik... Es ugyanakkor olyan Parizsban elo arisztokrataval is talalkoztam, aki nem ert, olvas magyarul, es megis annak (es csak annak tartja magat). A kerdes csak az, hogy mennyire fontos egy adott nyelvet beszelni, hogy ahhoz a nemzetiseghez tartozonak tartsd magad.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-28 12:08   
Az pedig, hogy mit jelent a "tud magyarul", az nagyon különbözö. Óvakodnék ebben etalont felállitani és itélkezni. Függ a szülök igényétöl / igényességétöl, de a lehetöségektöl, a magyer nyelvi környezet intenzitásától, stb. is. A semmihez képest már a "hodj vadj" is magyarul van. Nekem persze ennél több az igényem - ez szubjektiv.

Judit

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-28 12:03   
Nem az a lényeg, hogy milyen a helyesirása, hanem hogy legyen motivációja. Ez a srác szemmel láthatólag talált valakit magyarul, akivel tud beszélni az öt érdeklö témáról, t.i.a grafikakártyáról. Nem a nyelvért tanulnak a gyerekek és elvi meggondolásból, hanem gyakorlatban és öket izgató dolgokról akarnak beszélni - akárhogyan. Ha ez a srác történetesen véletlenül még több segitséget is kapna magyarul az öt érdeklö PC-témában, mint német környezetében, úgy motivációja a magyar nyelvhez biztositott lenne - egy idöre.

Ezt a rendszeres motivációt, sikerélményt megtalálni - ez a "kunszt". Ha sikerül, fog helyesen beszélni, mert a gyakorlatban ráragad, ill. mert nem akarja, hogy a neki fontos körök kiröhögjék.

Judit

 
 sagizsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-28 10:38   
Kíváncsi vagyok, mit jelent számotokra az, hogy a gyerek tud magyarul?

Idézek itt néhány mondatot egy olyan 14 éves fiútól, aki a szülei és önmaga szerint tud magyar. Az írást ne nézzéték, mert írni nem tanult! Az más kérdés. Természetesen tökéletes mondatokat is idézhettem volna töle, a beszélgetés kb. 50% állt hasonló mondatokból:

"igen tudok magyarul" "te tudzs egy 32/64 mb Grafikkartyad kölzön adni?????" "ti mentek nyaralni de mi nem vadj" "te majd ezer el wiesem a computert es te meg tudnand zinalni windows ujra ra es ijeneket ha wan idö??"

Zsuzsa


 
 MagyarOnline.net  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-28 00:30   
LISA hozzászólása. Hunor

Én Svédországban élek a családommal már 1971 óta. A gyermekem 3 nyelvü. Magyar, svéd és angol. Otthon MINDIG magyarul beszéltünk!

Természetes volt számonra, hogy gyermekemmel a saját anyanyelvemen beszéljek, nem egy idegen nyelven! Különben is a magyar nyelv nagyon gazdag. Viszont nekünk a férjemnek azon kellett lennünk, hogy minél hamarább elsajátitsuk a svéd nyelvet, mert nélküle kívül érezné magát az ember a társadalmon, ahol él. Annak idején azért jöttünk ide, hogy itt akarunk élni.

Tehát lehet a gyereket is megtanítani magyarra és saját maga is megtudja tanulni az ember az "idegen nyelvet" mert az is nagyon fontos.

Szeretettel üdvözlök mindenkit: LISA

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-27 04:29   
Kedves mindenki!
Én ugyan Bukarestben (is) élek, viszont tagadhatatlan, hogy Buki a Kárpát-medencén kívül fekszik, és bizonyos szempontból úgy viselkedik, mintha külföld lenne nekem, aki Kolozsváron születtem.
Visszatérve a témára: sajnos, kevés szociológiai felmérés készül ebben a témában.
Valamikor a hetvenes években az erdélyi Korunk című folyóirat(nagyon színvonalas olvasmány) közölte egy felmérés eredményét, amelyből kiderült, hogy a romániai magyar ifjak közül elsősorban azok kerültek egyetemre, akik végig anyanyelven tanultak, otthon azt a nyelvet használták.Tudom, hogy a romániai és a nyugati helyzet ebből a szempontból összehasonlíthatatlan, mégis megfontolandó ez a felmérés.Mi a véleményetek?

 
 György  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-27 04:26   
Én azt hiszem ez legalábbis részben generációs kérdés is. Én Amerikában élek és itt azt látom, hogy azok, akik még 56-ban vagy korábban, esetleg a 60-as, 70-es években jöttek ki, kevésbé voltak hajlamosak ragaszkodni a magyar nyelvhez, gyerekeiknek megtanitani azt, mint azok a 90-es években és azután jöttek ki. Sokszor voltam tanúja annak, hogy öreg magyarok egymás közt angolul beszélnek (ráadásul gyakran rossz angolsággal), sot nekem is élnek itt kint idosebb rokonaim, akikkel angolul beszélek (ezeknek a gyerekei pedig gyakran szüleik szemére vetik, hogy nem tanitották meg oket magyarul). De ennek szerintem az is oka, hogy mikor ezek az emberek kijöttek Amerikába, ez egy életreszóló, végleges döntés volt és gyakorlatilag teljesen el voltak vágva az anyaországtól.

Ma azért más a helyzet. Tolem Magyarország 12 órára és 600 dollárra van. Ha úgy tartja kedvem, jövore hazaköltözök. Ki tudom hozni az édesanyámat vagy az anyósomat, hogy vigyázzanak a gyerekeinkre, vagy éppen haza tudom küldeni a gyerekeket egy nyárra a nagyszülokhöz. Tudom hallgatni a magyar rádióadókat, olvasni a magyar lapokat.

De mindezen dolgokon túl, én el nem tudom képzelni azt, hogy otthon a feleségemmel angolul beszéljek...

 
 Miklos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-26 20:39   
Halló minden kedves Társalgónak!

Teljesen egyetértek Gyertyafénnyel, ha valaki meg akarja örizni magyarságát, az független hogy milyen régóta nem él magyar nyelvterületen. A közös indítás, származásunk, kultúránk, a szüleinktöl kapott belsö értékeink életünket gazdagítja s ez az amit kütelességünk tovább vinnünk és adnunk. Én nekem sajnos nem sikerült az "apanyelvet" olyan formában gyermekeimnek átadnom, ahogyan egy anya biztosan tudta volna, s ez életem végéig bántani fog. De tudatuk, nevelésük, eddigi életük tükre egy igazi magyarnak.

Miklos

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-16 10:04   
Gergönek nagyon igaza van. Pár hónapja olvastam a berlini Der Tagesspiegel (legszinvonalasabb) napilapban erröl. Egyetemi oktatás, felkészültség, általános müveltség, felkészülés a megmérettetésre volt a téma a hires-hierhedt PISA tanulmány kapcsán. Kiemeli a cikk a többnyelvüség fontosságát, valamint azt is, hogy az EU-bövités tükrében az alapvetö nyelveken kivül (angol, német, francia) nagy jövöt jósolnak azoknak a fiataloknak, akik valamilyen exotikumot beszélnek. Konkrétan felsorolták a magyart pl. az észt mellett.

Ezt én azért tartom lényegesnek,mert nem mindegy, hogy egy magyarországi tud-e pl. németül vagy egy német tanul-e meg magyarul. Az értékközvetités, a mentalitáskülönbség szempontjából teljesen más súlya az utóbbinak. Tapasztalható, pl., hogy nyugati befektetök szivesebben alkalmaznak magyarországi leányvállalatuknál másodgenerációs magyarokat vagy nyugaton tanult magyar fiatalokat. Ez a réteg nemcsak beszéli mindkét nyelvet, hanem ismeri mindkét mentalitást, miközben a nyugati befektetö nagyobb biztonsággal érezheti az ö értékeinek, érdekeinek a képviseletét.

Ez egy további adalék az anyanyelv létjogosultságához, fontosságához.

Pompéry Judit

 
 gergo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-16 01:12   
Sokan azt hiszik, hogy ha magyarul beszelnek a gyerekkel, akkor annak gondja lesz az iskolaban es kesobb az eleteben, nehezebb lesz az elorejutasa, mert a masik nyelvre kevesebb energiaja marad. Hat ez egyaltalan nem igy van, es ezt a hivatalos nyelvoktatasi es nyelvtanulasi tenyek tukreben is allithatjuk, nemcsak szemelyes tapasztalatok alapjan. Hollandiaban peldaul vannak ovodak, ahol eleve harom nyelvre tanitjak a gyerekeket parhuzamosan, es ez nemcsak egy uj nyelvet ad a gyereknek szinte ingyen, ajandekba, hanem az IQ-jat is bizonyitottan noveli. Attol nem kell felni, hogy az agya kifarad. Szerintem sokszor szuloi LUSTASAGON mulik a dolog, vagy azon, hogy a hazalatogataskor rongyot raznak, hogy ok a "maradi magyart stb." nem tanitjak meg a gyereknek stb. stb. En viszont rengeteg olyan masodgeneracios magyarral talalkoztam sokfele, akik felnott fejjel bizony a szuleik szemere vetettek, hogy annak idejen elhanyagoltak az anyanyelv megtanitasat. Es ha ez ervnek keves, akkor a materialista felfogasuak azt talan megertik, hogy ahany nyelvet beszelsz, annyi embert ersz. Teny, hogy igy vagy ugy, Magyarorszag is elobb-utobb EU-tag lesz, ami a magyar nyelvet hirtelen fel fogja ertekelni a mostani megbecsultsegehez kepest.
Gergo

 
 sagizsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-15 22:35   
Szia Gyertyafeny!

Mondd csak, ha van testvéred, vele hogyan beszéltél otthon?
Zsuzsa

 
 sagizsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-15 22:33   
Kedves infocean!

Üdvözlet a feleségednek! Azt hiszem, az írásod alapján mindannyian megszerettük.
Szerinted lenne kedve neki is írni nekünk a "magyaros" élményeiröl?
Zsuzsa

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-14 11:09   
Kedves Zsuzsa!

A magyarságtudat ápolásához füzödö igény valóban az egyik kérdés, amelynek fontossága családonként változó.

Hogy tud-e a gyerek "rendesen" a befogadó ország nyelvén, az szerintem szintén igény kérdése. Tapasztalatom szerint nem rontja a magyar nyelv az esélyt. Gyakran az a gond, hogy a szülök a gyerekkel nem konzekvensen viselkednek és hol magyarul, hol (adott esetben) németül beszélnek hozzá. Ez fatális hiba, mert a nyelv a gyereknél kezdetektöl fogva személyhez kötödik és ez a nyelvkeveredés zavart okoz. Ilyen esetekben nem tud végül is sem magyarul, sem németül jól a gyerek. Gyakran a szülök maguk sem tudják jól a befogadó ország nyelvét és a családban egymás között horribile dictu keverék nyelven beszélnek:
"Elmentem a Straßenbahnnal a Rathausba, ahol beantragoltam a Sozialhilfét." - hátborzongató!!!

Ilyet tapasztalhatunk környezetünkben pl. a másodgenerációs törököknél: a tanárok szerint a gyerekek pocsékul beszélnek németül, az otthoni rokonság szerint pedig nem tudnak törökül. Ez a probléma gyakran kötödik szociális réteghez, ill. általában nem túl magas müveltségi szinthez.

Úgy gondolom, nem a kétnyelvüség a probléma nyitja, hanem a nyelvi igénytelenség és a konzekvenciahiány. Ezen egy tanár sem tud segiteni, ez nem az iskola, hanem a család feladata.

Judit

 
 sagizsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-14 00:14   
Kedves Pompéry!

Az a kerdes, hogy kell-e a magyar, ket okbol is erdekes lehet.
Az egyik, amire valoszinüleg te is gondoltal, a magyarsagtudat. Vagyis kell-e nekünk meg a magyar, ha mar mas orszag allampolgarai vagyunk?
A masik inkabb nyelvi jellegü: vagyis ha a szülök anyanyelve magyar, de nem Magyarorszagon el a csalad, segiti vagy gatolja a gyerekek nyelvtanulasat, ha a csalad otthon a szülök nyelvet hasznalja?
Eleg sok osztrak tanar ismerösöm van, akik mind arrol panaszkodnak, hogy a szülök otthon nem nemetül beszelnek a gyerekekhez, igy a gyerekek nem tudnak rendesen NEMETÜL. Csakhogy a legtöbb szülö sem tud am tökeletesen nemetül...
Hat nem tudom... Tökeletesen anyanyelven, vagy hibasan, de idegen nyelven?
Mit gondoltok?
Zsuzsa


 
 Gyertyafeny  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-11 18:10   
Hat erre en is azt mondanam hogy aki igazi magyar az ugy is marad. Egyetertek teljesen a Bebyke-evel, aki mar szinten jol ismer engem. Aki pedig nem, annyit mondanek hogy en 3 eves koromban jottem ki Ausztraliaba a szuleimmel es testvereimmel. Otthon magyarul beszeltunk, de irni es olvasni kesobb tanultam meg onszorgalombol mert ugy ereztem hogy egy igazi magyarnak tudni kell tobbet mint csak beszelni. Hat igy is van. Magyarul majdnem sosem beszelek, de igy is jol tudok, magyarul is fozok, de legfokeppen, mindamellett hogy 45 eve itt elek, magyarul gondolkozom es nem angolul. Buszke vagyok a magyarsagomra es igyekszem fenntartani minden aron. Azert is magyarokkal foglalkozok a neten, es ala kell irnom hogy nagyon sokat tanultam masoktol a helyesirasban. De csak azert mert AKARTAM. Es jol esik ha barmikor valami ujat tanulok. Engem is idegesit amikor hallom hogy valaki kint el kulfoldon 20-30 eve, de otthon jart iskolaban, es alig tudja mar a kedves nyelvunket gugyogni. Tiszta szegyen. Mindenki fenntarthatja a magyarsagat ha akarja, attol fuggetlenul hogy nincs magyar tarsasaguk, vagy az elettarsuk nem magyar. Ez csak gyenge kifogas. Maradjunk magyarok, tartsunk ossze, es mindenaron segitsunk egymason minden teren. Es barhol elunk, sose felejtsuk el hogy magyarok vagyunk, a szivunk es lelkunk nem is lehet mas. Nekem biztos hogy mindig is az marad.
 
 Bebyke344  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-09 15:19   
Tovabb folytatom az elozo beirasomat a forumba. Amint latjatok, 1946-ban jottem el Magyarorszagrol, ott egyaltalan nem jartam iskolaba, a szuleimmel viszont mindeg Magyarul beszeltunk. A kornyezetemben nem elnek Magyarok, es megsem felejtettem el az anyanyelvemet. Rettenetesen fel tud bosszantani az a teny, amikor valaki 1988-ban jott el Magyarorszagrol es mar ugy mondja, hogy: "en nadzson keves beszelni mar madzsarul, mert nadzson regen eljott mar". Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel?

 
 Bebyke344  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-09 13:05   
Kedves Mindenki,

1946 ban kislanykent jottem el Magyarorszagrol. Spanyolnyelvu teruleten eltem, Magyar ferfi lett a ferjem es ott szuletett harom gyerekem is. Mindharman beszelnek Magyarul, mert otthon csak Magyarul beszeltunk, mert ugy gondoltuk, hogy a baratoktol majd megtanulnak Spanyolul, viszont Angol nyelvu ovodaba es iskolaba jartak mindenkor. Harom eves korukra mar harom nyelven beszeltek tokeletesen es nem volt semmi fele nyelvkavarodasuk. Egyik nyelvbol gondolkodas nelkul valtottak at a masikba. Tehat, csak egy kis gondoskodassal meg lehet tartani a Magyar nyelvet tavol a hazatol is.

Sajnos unokaim mar nem fognak Magyarul beszelni, mert az Edesanyjuk Amerikai es otthon csak Angolul beszelnek, en meg nagyon tavol elek toluk, hogy megtanithassam oket.
Udvozlettel,

 
 sagizsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-03 22:10   
Kedves Mindenki!

Elvezet volt olvasni az eddigi hozzaszolasokat! Nem tudtam meg mindenkinek egyenkent valaszolni, mert most egy kicsit hosszabb ideig Magyarorszagon voltam, ahol sajnos nincs internetem. De ami kesik, nem mulik! Rengeteg gondolatom lett olvasas közben, visszatérek majd rajuk. Most csak egy közeli elmenyem irom le.

Kaptam nehany honapja egy levelet, amiben a következöket irja egy apuka:

Ez itt Ausztria. A magyar nyelvvel nem megy semmire, mindenhol a nemetet kerik. Különben is, aki már itt van, annak az osztrak körülmenyekhez kell alkalmazkodnia.

 
 juci  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-02 00:24   
En Amerikaban elek 18 eve, angolul egyforman jol beszelek mint magyarul. Ket fiam van 1.5 es 3 eves. Ferjem amerikai. Gyerekeknek enekelek, mondok mondokakat magyarul, de sajnos hetkoznapok alatt en is leginkabb angolul szolok hozzajuk. Ez nagyon aggaszt. Onfegyelem hianya, vagy mi, azt nem tudom. Mar arra is gondoltam hogy magyar iskolat alapitok, hogy be tudjam potolni a hianyt. Van itt sok magyar anya amerikai ferjjel, meg magyar ferjjel is. Sokaknak nem sikerul a magyar nyelvet fenn tartani pedig szeretnek. Segitseg jo lenne.


 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-01 23:31   
Kedves infocean!

Az a topik most is olvasható, méghozzá a Magyarként külföldön, külföldiként otthon! fórumban.

Üdvözlettel,

Hunor

 
 infocean  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-01 23:03   
Egy korabbi uzenetben akkor ottan leirtam hogy mikent vettem hasznat annok a kicsike nemet nyelvtudasnak Frankfurtban 1988-ban. Sajnos Szerkesztoseg ingyom-bingyom leszaggata azt az elektonyos postat, mert mostan eppen itten nyomat sem lelem. Szeddte-veddte-teremtette ! Huncut ez a Hunor !! Magyar nyelv ? Uhmm... Asszonyom, kivel egybe-keltem 11 evvel ezelott az elso talalkozasnal bizony azt sem tudta hogy a magyart eszik-e vagy isszak. Ket het mulva mar tudta hogy kell mondani: "A lampanal fordulj balra". Negy evre ra Manhattanben egy ebedido alatt a varos legforgalmassabb keresztezodesenel magyar szo utotte meg a fulet. Ket Magyarhoni fiatal turista tanakodott hogy milyen iranyba is induljanak az A pontbol hogy B-be jussanak. Nos, gondoljatok el a ket "idegenbe szakadt hazankfianak" a megrokonyodeset, amikor egy fekete/neger no valasztekos magyarsaggal elmagyarazza nekik hany rendorlampat kell menniuk, s hol forduljanak balra meg jobbra ahhoz hogy az A pontbol B-be jussanak. Majd elgazolta egy taxi oket amint mentek at a zebran - mar a tiloson - mert a fejuk meg mindig hatrafele csavarodott a nagy csodalkozastol.

Masik tortenet. Kis falumban itten eppen nem tul messze a ket osszedolt toronytol, a helyi iskola egy kis esemenyt tervezett annak erdekeben hogy a helyi kozepiskola felepitesenek tervet a lakossag tamogassa. Asszonyom a ket gyerekkel elment, hogy nezze mi is a helyzet. A bejaratnal egy lapot kellett mindenkinek kitolteni. A 10 eves mondja az 5 evesnek: "Attila, ide kell a neveded leirni, hogy Janos Attila." Az elottuk allo not mintha tuvel szurtak volna meg olyan gyorsan megfordult. Meg jobban meglepodott mikor a ket gyerek anyja - egy fekete no - szinten magyarul mondja a kisebnek: "Igen Attila, oda kell beirni a nevedet". Mondotta a megfordult: "Azt hallom hogy magyarul beszelnek itten, de ki itt a magyar ?". Asszonyom valaszolta:" Az emberem aki nincs itt o a magyar". Nos mondanom sem kell volt nagy magyar beszelgetes, meg telefonszamok csereje.

Velemenyem szerint a jo csaladban a gyerek magatol megtanulja a nyelvet. Van egy kis varos nem messze - Ujvarosnak hivjak - ahol az altalanos iskola konyvtaranak vezetoje egy igen helyes gorog asszony. O hozzament egy egy amerikaihoz, akinek elso felesege egy magyar no volt. Abbol az elso hazassagbol szuletett egy fiu, s hogy hogy nem, a reszleteket nem tudom, de mikorra a fiu iskolaba kerult akkorra az edesanyja mar nem volt ottan korulotte, hanem az apjanak a masodik felesege, a fentebb emlitett konyvtaros, nevelgette. A csaladban csak angolul beszeltek, de az asszony forditott arra gondot hogy a gyerek melle magyarul tudo magantanart fogadtak egeszen a kozepiskola befejezeseig. A fiu felnott, s odaig vitte, hogy volt olyan idoszak amikor magyar nyelv szerkezetet tanitotta az Oxford egyetemen Angliaban.

Csoka Csaladnak

_________________
Nemet katona mossa a kezet az orosz fronton amikor kiesik a kezebol a Szappan...

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-27 08:20   
A gyermek neveles a szulok hozzaallasatol fugg. Hogy mijen nyelven tanul meg beszelni es mijen nyelveken beszel az a szulok de foleg az anya hozzaallasa, a tanitasra valo kepessegenek es altalanos tudasanak eredmenye. Ezt bizonyitani tudom csaladom eletenek rovid leirasaval.

1970-ben jottunk az USA-ba egyhonapos fiunkkal. Egy ev mulva megszuletett leanyom. Felesegem aki nem beszelte az angol nyelvet (en is csak kicsit) termeszetesen magyarul tanitottuk kis gyermekeinket, tehat termeszetes hogy az elso szavak, mondatok amiket gyermekeink hallottak, kimondtak magyar nyelven, az anyanyelvukon tettek. Az anyai feltes is hozza jarult hogy fiam es lanyom ket es fel evig illetve masfel evig foleg csak otthon hazunkban es csak magyar nyelven tanultak. Persze a Tv-musorokat angolul hallotak tehat amikor 73 tavaszan elkezdtek beszelni a szomszed gyerekekkel mar volt fogalmuk az angol nyelvrol is. Kisfiam 74-ben szuletett. A baratok kesobb, az iskola, a tanulas, a sport nem csak oket, de felesegemet is megtanitotta masodik nyelvunk, az angol tokeletes hasznalatara. Talan eppen azert mert ket nyelven beszelnek mind a harman es felesegem tanitasa aki veluk egyutt(haromszor is) vegig tanulta es tanitotta ovodatol az erettsegeiig oket. Gyermekeim az atlagnal joval tobbet tudnak es ertek el az eletben mint az olyan fiatalok akiknek nyelv tudasa egy nyelvre es altalanos muveltseguk szukebb korre oszpontosul. Azt az elmeletet kovetik meg ma is amit bevezettunk gyermek korukban, ha egymas kozott vagyunk a beszelgetes mindig magyar nyelven tortenik.

Unokaink ertik nyelvunket de miutan apjuk amerikai otthon az angol nyelvet beszelik igy a mi hatasunk hogy magyarul is megtanuljanak, eleg kicsi. De probaljuk. Talan ha olyan korulmenyt sikerul letre hozni (Magyarorszagi latogatas vagy Magyar baratok) akkor ok is megtanulnak magyarul.



 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-25 23:19   
Kedves Zsuzsa,
még néhány gondolat a kiindulóponthoz:

A kérdést, kell-e?, mindenki önmagának kell megválaszolnia. Sokéves tapasztalatom szerint az anyanyelv ápolása és továbbadása iránti igény erösen különbözö. Eleinte mindenkit mélységesen elitéltem, aki nem tanitotta meg (vagy nem elég jól) a gyerekét magyarul. Késöbb rájöttem, hogy ennek a szükségessége szubjektiv és kinél-kinél különbözö lelki sérülésekkel, deficitekkel függhet össze: pro és contra.

Hogy megéri-e? Hát persze, mindenképpen. Minden nyelv, amit beszélünk az anyanyelven kivül, plusz. (Ezt már Goethe is megmondta.)

Hogy lehet-e belöle konkrét hasznot húzni, az szintén relativ és az évek során változhat. De mindentöl függetlenül már az haszon, ha a nyelv segitségével egy kultúrkörhöz is közelebb kerül az illetö. Ezzel mindenképpen relativizálni tudjuk a magunk helyzetét a társadalomban, hisz ismerünk a környezeten kivül mást is. Én pl. nagyon szerencsésnek érzem mgam, hogy nem a német fogyasztói társadalomban láttam meg a világot, mert tudok összehasonlitani. Ezt a képességet tudja - többek között - elsajátitani a második generáció a nyelvtanulással, hisz a nyelvvel óhatatlanul élö kapcsolatok párosulnak.

Üdvözlettel

Judit

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-25 05:50   
Kedves Zsu, elfelejtettem valamit.
Mint ismeretes, a hatvanas évek végétől az ó.n. 89-es forradalomig a történelmi román vidékek megteltek magyar értemiségiekkel, a RKP "értelmiségtelenítő" programja függvényében. Nekünk, magyar nőknek, volt egy jókivánságunk: Sose kerülj oda,hogy az unokád úgy nevezzen, hogy BUNICA.
Ami románul nagymamát jelent.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-25 05:11   
Kedves druszám,
lehet, hogy a kérdés nyitja a környezet nyelvi erőszakossága lenne? Itt Bukarestben azt láttam, aki egyszerre 2 nyelven tanítja kisgyerekét, annak a gyermeke magyarul sose fog tudni.
Pompéry Juditnak igaza van abban, hogy a gyermeket nem szabad befolyásolni eredete tekintetében, főként, ha vegyesházasságból származik. Az én lányom úgy lett magyar,hogy egy bukaresti auóbuszon magyarul beszélt az osztálytársához, mire valaki felpofozta, hogy "román kenyeret eszik, beszéljen románul."Ő ettől a pillanattól számítja magyar létét.
Abban is igaza van, hogy a nyelv személyhez kötött legyen,míg a gyermek még elég kicsi. Sose felejtem el, milyen dührohamot kapott az akkor 4 éves lányom, amikor németül beszéltem telefonon.Azt hiszem, egy pillanatra elvesztette a biztonságérzetét.
Lányom hároméves kora után párhuzamosan tanulta a németet és a románt, a férjem családjától illetve a gyermekektől. Aztán német ovodába és magyar iskolába járt,(ahol persze románt is tanult) de úgy tud románul, hogy a román irodalmi versenyeken a román gyerekek elől elvitte a pálmát.
Rátérve eredeti kérdésre: az első három év alatt a környezetében csak magyarul hallott, mert úgy rendeztem az ügyeket. Nagyon fontos a zenei anyanyelv és a mondókák megtanítása ebben a korban.

 
 T:)nde  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-04-25 04:04   
kedves Pompéry Berlin:

csakis elismeresemet tudom tolmacsolni,
nem semmi amit tett es tesz!
en is osztom az On es Fredi velemenyet mi szerint csakis onfegyelemmel, celtudatossaggal es persze kitartassal kell gyereket nevelni.
nekem nincs meg gyerekem, de ha majd lesz, akkor en is hasonloan szeretnem nevelni mint azt On tette es teszi.
nagyon fontosnak tartom en is, ha a gyereket mar egesz kicsi koratol megtanitjuk az anyanyelvere, illetve apanyelvere.
orommel olvastam sorait. maskor is, amikor ideje es kedve tartja ossza meg velunk tapasztalatait.

udvozlettel,
T:)nde


 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó