2020. április 02. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Beszéljünk magyarul?!
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 következő lap )
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-12 19:43   
2003-08-12 19:02, andi_usa:
-
Hol vannak poncihterek? Ki tudja?
-
Andi Sopronban es környeken
Puszi anri

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-12 19:15   
Kedves Fredi,

az elönye az, hogy könnyebb nyelveket tanulni, a hátránya pedig hogy sehova nem érzem magam teljesen oda tartozonak. Fiatalkorban jobban formálodik az ember és pár év tartozkodás után bizonyos fokig annak is érzi magát valaki. Németben mindig kitünö voltam, talán mert elemiben kezdtem tanulni.

Magyar-osztrák-svájci-amerikai vagyok habár állampolgárságom utlevéllel csak az USA-bol van. De mivel sose mondtam le, kérhetnék magyart is. Mentalitásban viszont jobban megértem az osztrákot és a svájcit mint a kaliforniait, habár itt élek a leghosszabb ideje. De lehet hogy azért, mert nekem az angolbol eredt itt ápolt mentalitás éppen olyan idegen mint a brittániai.

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-12 19:02   
2003-08-12 18:03, etelka:
-
Möggyüttem mondta prof O. amikor belépett egy konferenciaterembe. Mit gondolsz honnét gyütt?
Etelka-
-
Szöged? (Szeged).

Hol vannak poncihterek? Ki tudja?

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-12 18:27   
Etelka csak tapogatozni tudok mert gyüttem az nekem is ismerös de azt hiszem az alföldön elterjedtebb
 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-12 18:03   
2003-08-12 17:09, anri:
-
Möggyüttem mondta prof O. amikor belépett egy konferenciaterembe. Mit gondolsz honnét gyütt?
Etelka-
_________________

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-12 17:09   
Nagyon kedvelem a nyelvek sok szinüseget itt Nemetorszagba vagy a Nemet nyelvterületen szamtalan különbözö dialektus van.
A magyar nyelv sem mentes tajszolasaitol, menyire es hol apoljak meg ezt?

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-12 07:03   
Kedves Andi !

én nem akarom azt mondani, hogy feltétlen örvendened kell ennek, de az bíztos, hogy nem vagy egyedül. Közvetlen környezetemben is ismerek ilyeneket, akik attól még nagyon értékes, értelmes és szeretetreméltó emberek.
Azonkívül azok között, akik anyanyelvi szinten beszélik az anya-, vagy apanyelvüket, nagyon sokan kizárólag csak azt az egy nyelvet beszélik, mig az olyanok mint Te több nyelvet beszéltek, ugyan nem anyanyelvi szinten, de jól.

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-12 04:57   
2003-08-12 01:46, Zsu:
-
Letrejohet egy olyan furcsa helyzet, hogy egy nyelvet sem beszel az ember anyanyelvi szinten - talalkoztam ilyennel!
-
Moi? Vicc nélkül, mivel nem voltam 12 éves koromig egy helyen, hanem magyar, szerb, spanyol, osztrák és svájci-német nyelvekkel éltem 12 éves koromig, rám ideálisan passzol ez!

 
 Zsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-12 01:46   
2003-08-09 20:42, andi_usa:
-
Erdekes azt is megnezni, hogy mennyi ido kell (es milyen korban) ahhoz, hogy valaki elsajatitson egy nyelvet akcentus nelkul.

Azt mondja az iras, hogy 12 eves koraig van az embernek kepessege egy nyelv elsajatitasasra - anyanyelvi szinten. Persze vannak kivetelek, de ritka.

Letrejohet egy olyan furcsa helyzet, hogy egy nyelvet sem beszel az ember anyanyelvi szinten - talalkoztam ilyennel!

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-08-09 20:42   
Mennyi idö kell ahhoz, hogy valaki törve beszélje a magyart? Elgondolkoztam a ma kapott emailen, melyben irta az ismerösöm akinek francia a neje és semmi magyar kapcsolata nincs ott a közelben, hogy a megtalált ismerösöm telefonon törve beszélte vele a magyart nyelvet. Külömben ö tisztán beszéli a magyart, felhivott engem egyszer mikor itt voltak az USA-ban nejével látogatoban.

Eddig mindig az volt a benyomásom, ha valaki Magyaroszágon szerezte az orvosi szakdiplomáját mely elég hosszu kiképzés, és csak utána került ki külföldre, és az elsö férje is magyar volt, hogy akkor nem felejtené el anyanyelvét akkor sem, ha a második férje netán nem magyar.

Az én párom, akinek elsö felesége dán volt, nem beszélt magyarul amig Dániában, Svédországban és Montreálban éltek. Mikor sikerült az USA-be kerülniük, találkozott ide kivándorolt rokonaival és akkor beszélhetett velük anyanyelvén. Talán az a ritka rokoni kapcsolat elég volt hogy sose volt akcentusa magyarban, még akkor sem, ha nejével itthon angolul beszéltek amig el nem váltak? Mikor Zürichben találkoztam vele, nehézség nélkül beszélt és semmi akcentusa nem volt.

Bátyám, aki kb. 30 éve él Angliában és semmi magyar kapcsolata nem volt ott, beszél angol akcentussal ujabban. Ezt még nem tette az elsö években, mikor meglátogattam ott.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-07-30 14:34   
Frédi,
tapasztalataidat osztom. Annyiban múlik majdnem minden a szülőkön, hogy az ő tisztük lenne a gyerekek számára valamilyen módon megszervezni a magyar nyelvű nyári tábort, nyaralást, kortársak nyelvi közegét, megtenni mindent annak érdekében, hogy a gyereknek legyenek anyaországi (erdélyi, ki hol tudja megoldani) kapcsolatai, magyar nyelven barátai, sikerélményei. Ezt akkor is elősegítheti a szülő, ha ő maga nem vagy nem jó pedagógus. A többi stimmel.

Nekünk a fenti kisérlet mintha sikerült volna. Annak ellenére, hogy férjem német, (aki viszont kitűnően beszél magyarul), ma 19 éves lányunk a korosztályának megfelelő szleng és e-mail-rövidítésekig bezárólag akcentusmentesen beszél magyarul és teszi mindezt szívesen, mert kötődik az országhoz, a nyelvhez, az emberekhez. (Jelenleg 12 berlini részben volt osztálytárssal, valamint jelenlegi évfolyamtárssal a Pepsi-sziget kultúrajánlatát élvezi. Utána 3 hétre Erdélybe készül egyedül egy nagy körútra és felmérést kíván készíteni..., de majd jobb, ha ő maga számol be róla.) Mindezt csak annak igazolására, hogy megtanulta, szereti és hasznosítja a magyar nyelvet.

Mindazonáltal semmi kétségem afelől, hogy potenciális unokáim magyar nyelvtudására garancia nincs - lásd Frédinél. Ezen azonban nem kell elkeseredni.

Családfám szerint déd- és ükszüleim között voltak görögök, bajorok, svábok, tótok, szerbek - és még elvétve magyarok is. Ebből rám csak a magyar nyelv maradt. Német nyelvtudásra pedig nem az ősök révén, hanem tanulással tettem szert. Férjem felmenői között voltak lengyelek és litvánok is. Akkor a mi lányunknak ezek szerint fél Európa a rokona. Hány identitása kellene, hogy legyen?

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-07-30 13:51   
A külföldöm élő magyarok megmaradása magyarnak egy borzasztó komplikált dolog.
Én is egyetértek veletek abban, hogy az volna a jó, ha minél tovább és minél tökéletesebben megmaradhatnánk mi és leszármazottjaink magyarnak, ami nem feltétlenül egy 5x3m-es piros-fehér-zöld zászló erőteljes lobogtatásában merül ki.
Csakhogy a realitás mást mutat. Óvakodok az általánosításoktól, hiszen nincs két egyforma család sem Magyarországon sem másutt. Másképp tevődik fel a probléma azoknál a külföldön élők magyaroknál, akik csak magyar állampolgársággal rendelkeznek és valamikor ismét vissza akarnak térni, megint másként azoknál akik kettős állampolgársággal rendelkeznek, még eltérőbb a helyzet a magyar állampolgársággal nem rendelkezőknél és a vegyesházzasságban élőknél.
Mint mondottam nem szívesen általánosítok, mégis, véleményem szerint naggyából az a helyzet, hogy két generáció megmarad úgy-ahogy magyarnak, de a harmadik, illetve negyedik generáció már csak nevével árulja el magyar származását, de több esetben már ez sem áll fenn, mert társadalmi-gazdasági nyomásra sokan német, francia, angol, stb. nevet vesznek fel, vagy minimum az illető ország írásmódját használják még nevükben is.
Az a vélemény, miszerint kizárólag a szülőktől függ a gyerekek magyar jövője szerintem erősen tulzott. Már eleve egy nagy hátrány a magyar iskola, a magyar barátok és ezzel nagymennyiségű magyar kommunikáció hiánya és az is világos, hogy nem minden szülő jó pedagogus is, hogy a megfelelő időráfordítás hiányáról ne is beszéljek.
A külföldön élő magyar gyerekek kevesebbet beszélnek, olvasnak, szinházolnak, párválasztanak stb. magyarul mint az otthonélők, egyszerűen nincs esélyegyenlőségük ugyanolyan magyaroknak maradni.
Ami engem illet én erdélyi szász apa és magyar anya szülöttjeként láttam meg a világot. Magyarul érettségiztem és románul védtem meg a diplomamunkámat. Gyermekeim mind beszélnek magyarul, de a legtöbbször már csak velünk, szülőkkel; élettársaik mind németek, akik ugyan megtanultak néhány szót magyarul, de igazán nem beszélik a nyelvet.

 
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-07-30 02:06   
Nekem errol a temarol az a velemenyem, hogy szaz szazalekig a szuloktol fugg, hogy a gyerekek, akik kulfoldon szulettek, vagy kicsi korukban kerultek el Magyarorszagrol, megtanuljak e az anyanyelvet. Ha a szulok otthon egymas kozott magyarul beszelnek, nem tudom megerteni, hogy a gyerekek miert is beszelnenek maskent a szuleikkel.

Nekunk minden gyerekunk kulfoldon szuletett, viszont otthon magyarul beszeltunk veluk, spanyolul megtanultak a tobbi gyerektol a jatszoteren, angolul meg az iskolaban, mert angol nyelvu iskolaba jartak. Nem volt problemajuk egyszerre beszelni a harom nyelvet. A gyerekek agya olyan mint a spongya, mindent nehezseg nelkul felsziv.

.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-07-29 18:56   
Mi is volt a Ludas Matyi mottója? Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek. egy újszülöttnek minden vicc új.

Hát, valahogy így van ezzel a kérdéssel is. ha visszalapoz az újonnal érdeklődő vagy később csatlakozott MON-fan a topic elejére, akkor láthatja, hogy szinte mindent elmondtunk erről a kérdésről egy éve. Azonban az a tény, hogy újra felmerül, bizonyítja azt. hogy minden újabb külföldre került generáció problémája. Talán érdemes lenne erről (többek között) előadást hallani a téma szakavatott hozzáértőitől a tervezett MON-találkozó során.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-07-29 17:11   
Szórványmagyarságban élünk, nyugaton. Társaságunkban nagyon sok a fiatal szülő. Megoszlanak a vélemények arról, hogyan beszéljünk a gyerekekkel. Tapasztalt szülők, külföldön nevelkedő gyerekek, másod-harmadgenerációs magyarok tapasztalataira, élményeire és véleményére lenne szükségünk.

Beszéljünk magyarul? Vagy csak az adott ország nyelvén? Megtanulnak majd a gyerekek mind a két nyelven? Vagy egyiken sem rendesen? Kell nekünk még egyáltalán nyugaton a magyar? Minden véleményre kíváncsiak vagyunk.



Ez volna a topiknyito hozzaszolas. Alapvetoen tehat a magyar nyelv ismereterol, annak apolasarol, illetve gyermekeinknek valo atorokiteserol szol. Eppen ezert ennel a temakornel kellene maradnunk, mas (legyen az rovasiras, hieroglifa, morze), - bar erdekes – aligha relevans.

Ha mar a magyar nyelv hasznalatanal/apolasanal/tovabborokitesenel tartunk – jo peldak a kulfoldi orszagokban mukodo magyar nyelvu hetvegi iskolak, amelyeket pusztan abbol a celbol alapitanak, hogy a kornyeken elo magyar szulok gyerekei egyreszt sajat koruknak megfelelo kozossegben hasznalhassak a nyelvet, masreszt a vegyes hazassagba szuletett, es ezert a magyar nyelvet otthon nem elsodlegesen es kizarolag hasznalo gyerekek megtanulhassak, vagy fejleszthessek a nyelvtudasokat ezen a lehetosegen keresztul.

A magyar nyelv tovabborokiteset nem tartja minden kulfoldon elo szulo fontosnak, kulonbozo okokbol, es ezzel vagy egyetert az ember, vagy nem, nincs arra szabaly, hogy milyen hagyomanyokat kell apolni egy csaladon belul. Ha masert nem, egy masdik nyelvkent sem rossz otlet a magyart valamilyen szinten eletben tartani, meg a legregebb ota kulfoldon elo csaladok szamara sem, hiszen rosszul egy gyerek sem jar attol, hogy tobb nyelven ert/beszel.

 
 villarosa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-07-28 18:36   
Kedves mindenki
Én itt Magarországon élek nem is beszélek más nyelvet, sajnos ,de el vagyok hülve hogy akicsi gyerekek és nagyok mennyire nem értékelik a magyar nyelv szépségét forulatait .? hogy 13 éves fiam angoból 5 de magyar irodalom és nyelvetan 3. hogyangolu szerintem jobban érti amit olvas mer magyarul nem is olvas , hogy régies szavakat órákig kell magyyaráznom neki, nem sokéig beszélnek ők sem magyarul.
Ismerőseink 1956 ban mentek ki Belgiumba tökéletesen beszélnek magyarul, de ők otthon csak magyarul a gyerekek 5 gyerekük van unokák déddunokák már nem, vagy kevésbé, mert ha összjön a család nem lehet magyarul mert a férj , feleség nem érti.

Van egy orosz barátnőm idjött férjhez a férje is perfekt beszél oroszul. Az apuka mindig magyarul a barátnőm oroszul beszél a gyerkekhez , nagyon arnyos volt a 2, fél éves kislány mondta az anyjának nyet és odfordult a férjemhez és mondta neki Laci húzza fel a cipőmet.
Barátnőm azt mondja akcentusuk van a gyerekeknek oroszból.de nagyon becsülöm hogy tanitja őket pedig Szentpétervár de messze is van .
_________________
villarosa
Jezsamen

 
 Mr Spock  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-07-27 22:51   

A topic cime:"Hogyan maradjunk magyarok? >> Beszéljünk magyarul?!"

Amikor en kijottem USA-ba, ugyan eleg gyorsan megtanultam angolul, de igazan akkor ugrott meg a nyelvtudasom amikor elkezdtem ilyen forumokon resztvenni (akkor angol nyelvu). 17 even keresztul alig beszeltem magyarul. Ugyan nem felejtettem el, de igazan akkor ugrott meg a magyar "visszaszokott" nyelvtudasom, amikor......elkezdtem resztvenni ilyen....akkor magyar nyelvu forumokon.

Gabor

 
 Magyar Lány  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-07-27 18:17   
Nem erzem ugy, hogy barom vagy, vagy nnem neked kene ezt csinalnod. A lenyeg az, hogy csinalod, hogy egyaltalan valakinek eszebe jut ilyesmi. Es gratulalok hozza, es nagyon jo erzessel tolt el, hogy vannak meg ilyen emberek a magyarok kozott!!
 
 Takács István  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-03-31 15:03   
Kedves Mindenki aki épp ezt olvassa,

Gyerek koromban hosszabb időt töltöttem Dániában, Magyarországtól távol esően. Utáltam az ének órákat a suliban, ha lehetett kibekkeltem hogy semmiféle énekhangféleség se hagyja el a torkomat. Különösképpen a költészet se kötött le. Aztán távol mindentől, egy napon valahol Ringsted városkának valamelyik zugában a "Megkötöm lovamat..." kezdetű népdalféleséget hallottam szöveg nélküli, zenélés formájában. Szíven ütött, s bőgve mentem a buszmegálló fele. Aztán a suliban ahová bekerültem, s mint jópofa "fehérelefántot" körbejártak, meg röhögcséltek rajtam, szóval ott, a focikapuban, a sok dán kölyök közt hangosan énekelve kötögettem a lovamat a szomorú fűzfához. Valahogy ettől helyére került minden egy kis időre bennem. S az utcákon bolyongva Petőfit mormogtam, össze vissza ahogy épp eszembe jutott. Szegény Petőfi biztos betegre röhögte magát odafönn, amint az anyám tyúkja, meg a talpra magyar, meg ami még eszembe jutott, keveredve motyogtam, amolyan "Petőfi best of..." gyanánt. Aztán fölnött fejjel is voltak időszakok, amikor világító torony gyanánt, egy egy vers-sor, egy irodalmi töredék, egy szakasz, egy kis regény részlet, régi imatöredék felidézése kirántott a nehezebb szituációk markából. Aztán arra gondoltam, hogy oké én itt élek Budapesten, s ha nagy gáz van bemegyek egy antiquariumba, könyvesboltba és kész. Minden kötél szakad ott van valamelyik könyvtár...,de mit csinál valaki Izraelben, a mandarin fa tövében, vagy Izlandon, vagy Arizonában, Berlin még közelébb van, talán az nem olyan végzetes távolság... szóval a magam válogatása alapján több hónapja digitalizálom a régi magyar imák, egykori költők, írók munkáinak egy egy kis részletét, ami, ma egy átlag ember érdeklődésére számot tarthat. Egész munkákat azért nem, mert ennek szerzői-jogi hátterével nem szeretnék foglalkozni, meg nem is igazán tudnék. Rossz persze megvágni egy verset, novellát másképp mint ahogy a szerzője azt szerette volna, ámbátor igyekezetem szerint ép gondolatoként "szabom meg őket". Célom nem felülbírálni a szerzők mindennemű szándékait, pusztán az érdeklődés szeretném irányukba fölkelteni azzal a néhány sorral. Aztán ki-ki lehetőségéhez ( könyvesbolt, virtuális könyvtár stb...) mérten beleártódhat a dolog olvasásába. Szóval időm függvényében kreálódik egy, amolyan magyar irodalmi digitális szemelvényféleség, non profit üzemmódban. Nincs lehetőségem pillanatnyilag fix http. helyre fölpakolni, mindenki számára elérhetően, viszont már van és létezik. Jobb hijján elküldöm, akinek ilyen tipusú vágyása van, a taki@colorpark.hu címre írva, válaszképp.
Ha van jobb ötletetek, vevő vagyok mindenféle irányban.
Cél: a srácok, gyerekek, unokák, meg a szülők, meg mindenféle magyarul értő emberke találhasson magyarul olyan gondolati forrásokat, amelyből erőt merítve csinálja a dolgát abban az országban ahol él. Más is kaphasson a hazai napsugárból.
Persze, lehet, hogy egy naiv barom vagyok, és görcsölök olyanon, amin nem, nekem kéne.
Sziasztok: Taki - Budapestről

 
 Muity Mijo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-03-05 01:47   
2003-03-04 18:04, Laci Ken:
-
_______________

Az én egyik barátom, '57-ben indult útnak, egy éven át Somborban időzött, az ottani tejgyárban dolgozott, onnan ment tovább Olaszországon át az USÁ-ba, ahol azóta is él.
A fia egy Puerto Rico-i asszony gyermeke. A fiú imádja a bunyevác & szerb zenét, nótákat, és egyre nagyobb rajongással beszéli - ha nem is tökéletesen - a magyar nyelvet. Imád a srác Magyarországa jönni a májkóhoz :))).....
(Sombor a csúcs!!! Nagyszerű emberek, nagyszerű vendéglátás, élő tamburazene :)... Hej salasi ...:)!)

Mijo


 
 Laci Ken  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-03-04 18:04   
Édesanyám a magyar Délvidékröl, Zomborból származik. A magyar anyanyelvén kívül a szerb nyelvet is beszélte. Még emlékszem, hogy sok szerb szót tudtam, felkapott mondatokat, amik viszont egy folyamatos beszédhez még elégtelenek voltak. Bár érdekelt az idegen nyelv, de a megtanulásához már nem volt elég energiám, avagy kedvem.
De nem is éreztem hiányát egy másik nyelvnek a mindennapokon. A magyar nyelv volt az a kommunikációs eszköz, amelyik nékem a hétköznapokon kellett, ezzel együtt automatikusan a magyar kultúra volt számomra az “egyetlen és természetes”. Bár késöbb, amikor azt tapasztaltam, hogy Magyarországon kívül még nagyon sok más nép és nyelv is létezik, szerettem volna más – pl. a szerb - nyelvet is tudni, de akkor már késö volt egy anyanyelvi szinthez.
Az én gyerekeim is valahogy így voltak a magyar nyelvvel.
Mint ahogy egy másik topicban már írtam is erröl, én szerettem volna nékik a magyart megtanítani, de nem sikerült.
Itt úgy írom, hogy “szerettem volna” és “nem sikerült”.
Vagy inkább mondjuk úgy, hogy nem voltam eléggé következetes a nyelv tanításánál.
De ez sem egészen jó, mivel csak minden második héten voltam otthon, de akkor sem egész nap. Egy idö multán vettem észre, hogy a gyerekek elfordulnak tölem, ha én más nyelven szóltam hozzájuk, mint a számukra megszokott “hétköznapin”.
Igen.
De miért szerettem volna ?
Miért szerettem volna, hogy éppen a magyar nyelvet tudják ? Objektíven szemlélve a dolgot, mi különösebb hasznuk lenne belöle ?
Persze azon kívül, hogy a magyarokat megértenék.
Hát azért, mert …
Mert én ebben a normában nöttem fel, nékem a magyar értékek az elemem, a magyar történelem és a magyar kultúra az, amihez a világtörténelmet és „világkultúrát“ csatolom és nem fordítva. Tudom, hogy ez így egyoldalú dolog, de ez egyszerüen az én világom.
Idök multával viszont megvilágosodott bennem, hogy az én szemléletemet nem kényszeríthetem senkire, még akkor sem ha ezzel tulajdonképpen senkinek nem ártok.
Úgy, mint Édesanyám sem kényszerített engemet, én sem kényszerítettem a saját gyermekeimet arra, hogy csak úgy mellékesen, az én szeszélyeimnek megfelelöen még egy más nyelvvel is bíbelödjenek. Bár itt majdnem tudathasadásosan a saját soraimmal sem értek egészen egyett, de valahogy így éreztem akkortájt.
Úgy alkalomadtán, nem tanáros stílusban, csak úgy spontán gyakran szóltam hozzájuk magyarul, de tovább nem eröltettem a dolgot. Ennek meglett az az eredménye, hogy ök egy magyar társalgásból meglepöen sokat kicsípnek, de egy önálló társalgás magyarul már egyáltalán nem megy. Kár, de így van.
Szerintem döntö szerepet játszik az a szülöi fél, aki a nyelvre fogékony idökben leginkább egy kisgyerekkel foglalkozik és egy bizonyos nyelvet elönyben, avagy döntö elönyben részesít.
Ezért magasra emelem a kalapom azon néhánygenerácíós magyar származásúak elött, akik
még beszélik, avagy legalább részben beszélik a magyar nyelvet.
De nem kell messzire mennünk.
Itt, a MON oldalain is egyre inkább láthatóak nemmagyar, angol, német, spanyol, francia, stb sorok.
Ez a mi sorsunk.
Egy az, ami közös bennünk, azokban a magyarokban, akik a Kárpátmedencén kívül élnek; a multunk, a szivünk az magyar. De a jövönk ? ….
Üdv. Laci Ken

 
 ex-MON-tag3  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-20 22:16   
Kedves Elyaqim
-
itt folytatom:
http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=474&forum=29&86

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-20 22:07   
Elyaqim,

ami az irodalmat illeti, éppen virtuális konferencia folyik az ungparty c. honlapon a határontúli irodalom integrálásáról. Nézz bele, biztosan találsz Neked érdekes szempontokat.

http://www.hhrf.org/ungparty/

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-20 22:02   
2003-01-20 21:27, Elyaqim:
-

Szia!

Jol fogod itt magad erezni!

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-20 21:59   
Kedves Elyaqim,

sok új bölcsességet, tanácsot nem-igen lehet adni. Ha elolvasod a rengeteg eelőzményt ebben a topic-ban, akkor látni fogod, hogy már majdnem mindent elmondtunk ebben a témában. Persze ez is olyan, mint a szakállas vicc: nincsenek régi viccek csak örek emberek.

Mindenesetre mindannyiunk nevében mondhatom, hogy örülünk, hogy ránk találtál. Ha jól érzed itt magad, úgy érzed, hogy nyitott fülekre és szivekre lelsz, akkor már megérte.

 
 Elyaqim  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-01-20 21:27   
Szervusztok.

Teljesen új vagyok ezen a fórumon, és mivel távol élek a magyar környezettől, minden olyan hely, ahol magyarul beszélhetek, írhatok, nekem ajándék.

14 éve élek a családommal Izraelben. Nem nagyon dicsekszem ezzel, mert ha annak idején előrelátóbb vagyok, és kivárom a "puliszka pukkanását" (ezzel elárultam, hogy erdélyi vagyok), akkor talán most OTTHON élhetnék. Otthonom nekem Magyarország, amióta az eszemet tudom.

Régóta írok, de komolyabban csak az elmúlt két és fél évben kezdtem foglalkozni vele. Három kisregényem jelent meg a Magyar Elektronikus Könyvtárban, és azóta is hiába keresek hagyományos kiadót. Szerintetek mi lehet az érdektelenség oka?

Gyermekeim nem itt születtek, de kicsik voltak, amikor idejöttünk. Erőm függvényében igyekeztem, hogy ők se felejtsék el a magyar nyelvet, de sajnos a környezeti bedolyás erősebb volt, mint akartam. Szerintem a folyamat visszafordítható volna, ha bennük is megvolna a kellő akarat. Mivel azonban már felnőttek (unokám is van), úgy érzem, elkéstem. Hogyan tovább?

Szándékomban áll Magyarországra települni. Másfél évvel ezelőtt jártam ott, és valóban OTTHON éreztem magam. Lehet, hogy szentimentális vagyok, de úgy érzem, ott - és CSAK OTT - a helyem.
_________________
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/modern/gabe/

Beszéljenek az írásaim helyettem.:)))

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-29 07:59   
Szerbusztok! Nekem két felnött gyerekem van,akik nem tudnak magyarul. Férjem nem magyar, amikor idejöttem elsö dolgom volt, hogy rendesen megtanuljam az ország mindkét hivatalos nyelvét hiszen magyarországi egyetemi diplomámat nem tudtam használni nyelvtudás nélkül. Gyermekeim születésekor az én szüleim már nem éltek, itt a szülési szabadság 54 munkanap volt akkor.Amig én dolgoztam, a gyerekek az itteni nyelvet beszélö lánnyal voltak otthon.Én sem beszéltem több mint 10 évig senkivel magyarul.A hatvanas és hetvenes években elképzelhetetlen volt, hogy valaki idelátogasson Magyarországról. Gyerekeim az itteni angol iskolába jártak- nem élünk angol nyelvterületen- és az ott töltött 12 év után anyanyelvi szinten tudnak angolul, hiszen az itteni nyelveken és a tornán kivül mindent angolul tanultak.
Minthogy ez kétnyelvü ország, sok a " vegyesházasság" és azt lehet észrevenni, hogy ha az egyik szülö konzekvensen és mindíg a saját nyelvét használja akkor a gyerekek teljesen kétnyelvüek lesznek, függetlenül attól, hogy melyik nyelven fognak iskolába járni, hiszen az iskolában a másik nyelvet hivatalból is megtanulják.

Valamikor találkoztam itt ameriakaiakkal, akik remekül beszéltek magyarul . Mikor megkérdeztem, hol tanultak meg ilyen jól, azt mondták, hogy a szüleik mind a ketten magyarok és otthon tanultak, de egyetlenegy szót nem tudnak rendesen leírni és olvasni sem tudnak.
Akkor arra gondoltam, hogy anyanyelv csak abból a nyelvböl lesz, amin az ember irni és olvasni is tud.
Kiváncsi vagyok, mi a véleményetek?
Sagizsu, ha Neked magyar a férjed vagy ha nem is magyar, de Te otthon vagy a kisfiaddal,beszélj hozzá magyarul. Pláne, ha a szüleid is élnek és meglátogatnak, vagy Te mész haza. Biztos vagyok abban, hogy semmiféle pszichologiai kár nem éri a gyereket attól, hogy többnyelvü környezetben cseperedik fel. Szeretettel.Etelka

 
 sagizsu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-10-21 10:56   
Kedves Mindenki!
Amióta nem jártam itt a fórumban, nagyon sok új hozzászólás született melyek alapján bennem is rengeteg új gondolat fogalmazódott meg. Annyi idöm most nincs, hogy mindent leírjak, de azért két kérdésem mégis lenne:

Lisa, júliusi hozzászólásod szerint a gyerekeknek árt, ha egymással nem az adott ország nyelvén beszélnek. Hátrányuk lehet az iskolában. Hát nem tudom...Egyes szakkönyvek azt írják, hogy a "külföldi" gyerekeknek azért hátrányos a helyzete az iskolában, mert az ország nyelvét szinte csak a kortársaiktól tanulják. Ès ez a gyereknyelv más, mint az iskolai nyelv. Ezek a könyvek azt mondják, az iskolai nyelvhasználat még az anyanyelvü gyerekeknek is új, azt nekik is meg kell tanulni, hogy ne lenne az az idegen anyanyelvü gyerekeknek nehéz. Ha ez így van, akkor viszont az iskolai elömenetel szempontjából biztosan fontos, hogy a más anyanyelvü gyerekeink egymással a befogadó ország nyelvén beszéljenek?

Kedves Ecet, a következö mondat engem is meglepett: <Lehet, hogy csak az elsajátított magyar nyelvre és nem a kultúrára gondoltál?
Ha a nyelvre gondoltál, akkor megértem a hozzászólást, bár egyet nem értek vele. Sokan vannak, akik hozzád hasomlóan gondolkodnak a nyelvtudás hasznáról. Szerintem minden elsajátított nyelv elöny, mert mindegyiknek más a rendszere és más a szemlélete. Azt gondolom, minden elsajátított nyelv által a személyiség is gazdagodik, és szerintem ez az igazi profit.
Biztosan a nyelvre és nem általában a magyar kultúrára gondoltál, mert a magyar müvészek, sportolók, Nobel-díjasok és feltalálók eredményei elismerten a világ kultúráját is gazdagítják.

Judit, Zsuzsanna, Attila, Zsizel (elnézést, ha valaki kimaradt) - köszönjük a tanácsokat! Továbbadtam a családnak!

Üdv, Zsuzsa

 
 mesi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-22 17:44   
Kedves Hunor!

12 éve itt élek Ausztriában és két gyermekem van (9 és 11 éves). Soha nem jutott volna eszembe az, hogy ök ne ismerjék meg a magyar nyelvet hiszen az anyanyelvük. A világ akármelyik sarkán is élnék akkor is az anyanyelvük és azt ápolni kell. Nagyon következetesnek kell lenni, s igy szerintem el lehet érni, hogy tudják a nyelvet.

Nálunk teljesen természetes, hogy egymással magyarul beszélünk és a gyermekeim igenis büszkék hogy több nyelven tudnak csevegni és nem egyszer mondták az osztálytársaik, hogy milyen jó nekik hogy nagyobb megeröltetés nélkül egy nyelvet elsajátitotak. Két nyelven nöttek fel és fütyülök azokra a pszichológusokra akik azt merik állitani, hogy nem jó egy gyereknek több nyelven felnöni. Én is igy nöttem fel és biza sokkal könnyebben tanultam meg más nyelvet.

Üdv. Mesi

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-11 12:46   
2002-09-10 22:57, ecet:
-
Kedves Ecet,

<<Magyarorszagon az iskolakban nem szlovén a kötelezö idegen nyelv, és a különoran biztos nem bulgarul tanittatjak a gyereket.<<
Eddig azt hittem, hogy mi itt az anyanyelvünk továbbadásáról vitatkozunk, nem az iskolai kötelező első idegen nyelvről. Hogy az kevés kivételtől eltekintve nem a magyar, az már nekem is feltűnt.

<<Ennyit a nyelvismerettöl elvarhato profitrol.<<
Csak abból a nyelvből lehet profitálni, amit beszélünk. Hogy valóban lehet-e, ez persze később dől el. Latinul pl. rengetegen tanulnak. Abból milyen profit várható? Egyáltalán, hogy mi a profit definíciója, mércéje, azt még nem sikerült tisztáznunk. Ha, mondjuk, a nyelvet beszélő emberek létszáma lenne a döntő, akkor az angol, francia, német, orosz, arab, kínai, spanyol nyilván jöhet. De mi lenne a helyzet pl. az olasszal? Hol húzzuk meg a határt?

Nem tudom, más hogy van ezzel. Nekem, amikor gyerekemnek tolókocsis korában magyar népdalokat énekeltem, "ez elment vadászni, ez meglőtte, ... stb". mondókával számoltuk az ujjacskáit, József Attila Altatóját, a "Mehemedet", később a Kincskereső kisködmönt olvastam neki, közgazdász mivoltom ellenére nem az ebből húzható profit lebegett a szemem előtt. Egyszerűen ez jött automatikusan belülről. Talán azért is, mert nem itt voltam gyerek, s noha beilleszkedtem, az adekvát helyetteseket nem ismertem németül (se angol-orosz-francia, stb. egyéb profitábilisabb nyelveken).

<<Ha a tizenéves gyerek nem beszél külföldön magyarul (te szépen kürülirtad az okot) azért nem teszi, mert neki az hatranyos.<<
Garantáltan hátrányos? Nem lehet, hogy esetleg csak annak véli? Nem lehet, hogy csak egyszerűen nem akar elütni a többitől konkrét félelmek nélkül? Ha így is lenne, ezt a sérelmet vagy vélt sérelmet a szülő meg se próbálja feloldani? A gyerek lelkivilága állandó? A pubertás (többnyire vélt) sérelmei örökké fennmaradnak?

<<Hogy a harmadik generacio fogja-e beszélni a nyelvet arrol majd hidd el, dönt a harmadik generacio. <<
Ha kap egy ilyen ajánlatot, akkor dönthet. Ha nem, akkor helyette döntöttek. Ez már a második generációnál is így van. Ugyanis való igaz, hogy nyelvünk továbbadása az idegen környezetben a gyermek személyiségi jogait teljesen figyelmen kívül hagyó antidemokratikus, a gyerek feje fölött történő autoriter döntés, amelyet lehet finom körülírással a szülő konzekvens munkája eredményes gyümölcsének is nevezni. (Nota bene, az anyanyelvről sem a gyerek dönt).
Az viszont kétségtelenül igaz, hogy a harmadik generáció nyelvismeretére a nagyszülők kevés befolyással bírnak.

<<Egyébként leggyakrabban, és minden kényszer nélkül Magyarorszagon lehet legjobban magyarul beszélni. <<
Látod, ezzel teljesen egyetértek.


Eme egyetértésben, és mert szeretem karakán odamondogató stílusodat, nem akarok Veled párbajozni. Már csak azért sem, mert vélhetőleg alulmaradnék. Akkor pedig oda a Veled való vita vérpezsdítő öröme.

Baráti szeretettel

Pompéry Judit

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó