2018. június 23. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> Vallás, gyakorlatilag
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 következő lap )
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-03-25 05:55   
Kedves Sztalker, minden egyház azt állítja, hogy a tévedhetetlenség letéteményese. Tudtommal még ti is...
Az is világos, hogy az egyházak nagyon lassan korszerűsödnek. Tudtommal még ti is.
Ha én elismert "vallásfelügyelő" lennék, megpróbálnám rávenni az egyházakat:szigorúan vizsgálják felül, a XXI. évszázadban melyik dogma nem áll már a lábán.
Ne mondd, hogy eretnek vagyok, mert nem vagyok az.


 
 sztalker  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-03-24 20:59   
Nem vagyok próféta, de én nem hiszem hogy felszámolnák a cölibátust. Jóllehet (egyház)jogilag nem lenne semmi akadálya, de túlságosan hozzá tartozik a kat. klérus imídzséhez. Kicsit olyan lenne, mintha beismernék hogy tévedtek, vagy meghátráltak, ami nem jellemző egy olyan szervezetre ami évszázadokig a tévedhetetlenség jogosítványát tudta a magáénak. Inkább azt tudom elképzelni, amit mondanak is, hogy az egyre fogyatkozó papság helyett a diakónusok fognak átvenni egy csomó feladatot, annak fog megnőni a presztizse. Ebben az esetben a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Én inkább arra lennék kíváncsi hogy a szintén rengeteg szerzetest magábafoglaló Buddhizmusban hogy tudják kezelni ezt a "feszítő" problémát.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-03-24 15:10   
Kedves Sztalker, ez az az érem, amelynek több oldala van...
Mint ismeretes, vannak korszakok az emberiség történetében, amikor a szex nyomatékosabb, és kevésé válogatós, és eltűnik nagyon sok gátlás.
Pl. a római birodalomban.
Vagy jelenleg.
A korszellem hatása alól nagyon nehéz kivonnod magad. A pap a gyónások révén nagyon sok mindenről értesül, amiről nem is akarna.
A papi nőtlenség témája nagyon régi, azt hiszem, már minden elmondtak róla, és annak az ellenkezőjét is.
Beszéltem két-három fiatal pappal, aki bizalommal volt irántam, s aki nagyon reménykedett a katolikus egyház korszerűsődésében, s abban, hogy pár évtizeden belül a kat.papoknak is megengedik a nősülést.
Visszatérve az ortodox papokra: náluk a pap nősülhet, a szerzetes természetesen nem.

A pápa fennhatósága alá tartozó román görög-katolikus papok is nősülhetnek.

 
 sztalker  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-03-24 14:07   
bocs de az idézet véletlenül rajtamaradt a válaszon
 
 sztalker  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-03-24 14:06   
Kedves Zsuzsa
Nem lehet hogy csak a nyilvánosságra kerülő esetek száma nő? Nem tudnám kitalálni az okát mitől terjedne egy ilyen dolog, inkább a nyilvánosság a szenzációéhség van növekvőben. Szegény ortodox atyafinak a védelmében pedig csak annyit mondanék, mi reformátusok is gyakran esünk abba a hibába, hogy szimplán "lebálványimádózzuk" azokat a katolikus testvéreinket akik ereklyékhez zarándokolva, azok előtt térdencsúszva keresik lelkük megkönnyebbülését, s szentségimádásra járnak összetévesztve a jelképet a dologgal amit a jelkép megtestesít, kiábrázol. Ez az érem másik oldala.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-03-24 09:18   
Kedves Frédi: igen.
Katolikusként azt is nagy fájdalommal figyelem, hogy egyre terjed a pedofília a katolikus papjaink sorában.
Azon sem csodálkoztam, hogy sok fiatal katolikus áttér protestánsnak, mivel: "az új pápa mácsó".
Ennél szörnyebb az ortodox egyház. Hiszed-é, hogy az utcánkban lévő templom ortodox papja a protestánsokat szektának véli és nevezi? A reformátusokat is...
És lehazugozott, amikor közöltem vele, hogy a protestánsoknál nő is lehet lelkész.
Négy- vagy ötéves Teológiát végzett, vajon mit tanult annyi ideig?

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-03-24 08:57   
Kátyúban az ökumene?


Nemhiába nevezték annakidején Ratzinger bíborost, a Hittani Kongregáció prefektusát „páncélbíborosnak” . Merev, konzervatív és dogmatikus hozzáállásával bizonyítani látszott, hogy a Hittani Kongregáció méltó utódja az inkvizíciónak.
Hajthatatlanul őrködött afelett, hogy sok laikus és a klérus egy részétől óhajtott
változások ne valósulhassanak meg. (cölibátus eltörlése, újraházasodás, a nők pappá szentelése, stb.)
A protestánsokkal közösen tartott úrvacsorától is mereven elzárkózott és egyáltalán minden az ökumenét érintő kérdésben úgy tűnt, hogy csak az ortodox egyházakkal létezik hajlandóság intenzívebb ökumenikus együttműködésre.
Ezért igen nagy volt az evangélikusok öröme, amikor 1997-ben megszületett a Lutheránus Világszövetség és a Katolikus Egyház közös nyilatkozata a megigazulás
tanáról. Ez a nyilatkozat sokéves vita, egyeztetés és kompromisszum eredménye volt és az, hogy egyáltalán megszületett, katolikus részről úgy tűnik nem annyira Ratzinger bíboros érdeme, hanem sokkal inkább II. János Pál pápáé.
A megigazulás-tan lényege: bűneink bocsánata nem tetteink nyomán, hanem egyedül
Jézus Krisztus kegyelméből történik. A közös nyilatkozat bizonyította, hogy ha van jóindulat és kompromisszumkészség, akkor nehéz teológiai kérdésekben is lehetséges az ökumenikus együttműködés és reménykedtünk további pozitív lépésekben.
Sajnos Ratzinger bíboros pont az ellenkezőjéről gondoskodott. 1999-ben megjelent a szintén Ratzinger bíboros kézjegyét viselő Dominus Jesus nevű dokumentum.
Ez arculcsapása a protestáns egyházaknak. Az egyetlen igaz egyház a dokumentum szerint, csak a katolikus egyház. Az ortodox egyházak részegyházaknak minősülnek és minden más keresztény egyház egyházi közösségnek van degradálva.
Amikor aztán majd két éve Ratziger bíborost pápának választották, újra halvény remény derengett, ami az ökumenét illeti XVI. Benedek pápa rokonszenves, jóságos stílusa azt szuggerálta, hogy talán elvi kérdésekben is enyhülés várható. Néhány napja bebizonyosodott, hogy XVI. Benedek pápa semmiben sem különbözik a Hittani Kongregáció egykori prefektusától.
E hó március 13-án lett közzétéve a Szinódus utáni SACRAMENTUM CARITATIS című apostoli levél (tehát egyértelműen pápai levél és nem a Hittani Kongregáció fogalmazása) aminek központi súlypontja az eucharisztia. Ennek kapcsán a 71 oldal hosszú dokumentumban sok mindenről szó esik – az én protestáns olvasásom szerint mind tiltó és kirekesztő hangsúllyal. Ami az ökumenét illeti világosan kimondja a dokumentum, hogy szó sem lehet arról, hogy katolikusok és protestánsak közösen járulhassanak az Úr asztalához: „... nem katolikus keresztények számára általában lehetetlen az áldozás szentségében részesülniük anélkül hogy tagjai lennének a communionak (közösség). Még értelmetlenebb lenne egy közös celebrálás más egyházi közösségek tisztségviselőivel, akik nincsenek teljes közösségben a katolikus egyházzal.”¹ Azt hiszem egy ilyen exkluzivista, kirekesztő állásponthoz felesleges minden kommentár.

Ezek után úgy tűnik valóban kátyúban az ökumene. Én mégis reménykedek, nem csak keresztény hitemből fakadóan, hanem mert tapasztalom minduntalan, hogy alul, ahol Krisztus népe él, létezik megélt ökumene. Számtalan evangélikus és katolikus közösség intenzív összefogását lehet megélni közös istentiszteletekben, közösen kivitelezett szociális projektekben, stb. Azt is örömmel figyelem, hogy katolikus testvéreink egy része él az általunk felkínált úrvacsorával, sőt egyik másik katolikus pap is diszkréten lehetővé teszi nem katolikusok részvételét az áldozásban.

¹A hivatalosan közzétett németnyelvű szövegből fordítottam

Schneider Alfréd


 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-13 12:09   
Én azért hiszek a tiszta, őszinte, és a keresztyén értékeket képviselő egyházban és annak a gyakorlatában. Még akkor is, ha az egyház szolgálata néha sok csalódást, illúziórombolást okoz.

Az egyik gyülekezetben ahol szolgálatot végeztem volt egy fiatal ember, aki az ellen tiltakozott, hogy a presbitérium megszabja az egyházadót. Azt mondta, hogy ameddig az egyház azzal fenyegetőzik, hogy annak kifizetése híján nem hajlandó szolgálatot teljesíteni, addig ő nem hajlandó azt kifizetni.

Én eljöttem, a következő lelkésznek sikerült meggyőzni a presbitériumot arról, hogy változtasson ezen az álláspontján. Az illető azóta sem hajlandó magát aktiválni.

Nekem ebben a tekintetben mindig van egy alapvető aggályom amihez egy kérdés is társul: Ugyan bizony miből állapítható meg az, hogy valaki egyháztag vagy sem?

Mindig igyekeztem nem sarkított válaszokat keresni, de egy adott ponton fehéren-feketén tisztázni kellett a kérdést. Az nem buli, hogy valaki belép a parókia irodájába és kér egy kiló keresztelést, egy fél kiló esketést és 2 dkg. temetést. Az egyházi alkalmak normális körülmények között az oda tartozóknak szólnak. S ha valaki nem jár se templomba, nem is fizet egyházadót, de néha megjelenik és „rendel” az engem nem győz meg arról, hogy ő oda tartozik.

Nem a Pompéry esete az ami ezt igazolja, hiszen sajnos minden felekezet szolgái között akad olyan, aki méltatlanná teszi magát a tiszteletre, a szolgálatra, de szeretném hangsúlyozni, hogy ők nem „az egyház”. Vannak ugyan olyanok (nevet is tudnék mondani) akik fenntartják maguknak a tisztet, hogy mint egyház nyilvánulnak meg, de az elképzelésük téves.

Amikor egyházról beszélünk, az én meggyőződésem, szerint tisztázni kell azt, hogy milyen cél vezeti az embert ahhoz, hogy egyik vagy másik egyház tagjaként tartassa nyílván magát. A hovatartozásnak van, kell legyen legalább egy jegye. Ez többféle lehet, de mindképpen sajátos és egyértelmű kell legyen. Ez lehet lelkesedés, jóság, őszinteség, tagsági díj, tized, vagy sorolnánk tovább. Ezek alapján - vagy éppen ezek híján - azonban sajnos ma már nehezen lehet az egyház „intézményét” felismerni. Ez azonban nem bizonyíték arra, nem jogosít fel arra, hogy azt állítsuk, hogy nincs egyház, csak érdekközösség, nincs hit csak, holmi pszichológiai, manipulatív, a realitástól távol álló „valami”.

Ha valaki nem hisz valamiben, az még önmagában nem igazolja, hogy a tagadott dolog nem létezik, legfeljebb azt igazolja, hogy a tagadó személy nem hajlandó elfogadni annak a létét, nem hajlandó annak a jó vagy számára kevésbé jó értékrendjét a saját életében alkalmazni.

Ilyenként ha valaki távol marad az egyháztól, az legfeljebb saját magát „szegényíti” meg, hiszen (jó esetben) jó dolgok is akadnak ám az egyház gyakorlatában.

_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-12 17:17   
2005-10-09 07:50, Salaj:
-
Csak az egyházi temetési praxisra reagálva jut eszembe édesanyám temetése, amelynek előkészületei több szempontból is lehangoló élményekben volt gazdag.

Előzményként talán annyit, hogy szüleim aranylakodalmuk napján szerettek volna csendben és pap nélkül eltölteni néhány áhítatos percet ugyanabban a belvárosi templomban, ahol 50 évvel korábban esküdtek. Apám ezért két nappal az esemény előtt odament, hogy beszéljen a pappal. Ez nem sikerült, mert a sekrestye hátsó bejárata (örökké) zárva, pap sehol, templom előtere szintén zárva, a bent takarító asszony pedig apám bejutási kísérletét agresszív molesztálásnak érezte, ezért az elővigyázatosságra, valamint a hozzá. vagyis apámhoz hasonló alakok állandó lopási kísérleteire való hivatkozással az egyre dühösebb idős embert melegebb éghajlatra küldte. Csodálkoztam, hogy ezek után házasságkötésük napján mégis odamentek.


Néhány éve múlva és nem sokkal anyám halála előtt szüleim közösen úgy döntöttek, hogy ha eljön az ideje, nem a családi kriptába temetkeznek, hanem elhamvaztatják magukat és - meglepetésemre - ugyanennek a belvárosi templomnak (altemplomnak nem igen nevezhető) pincéjében vásároltak maguknak urnahelyet.

A vártnál sokkal hamarabb került sor a "befektetés" részleges aktivizálására. Rám hárult a feladat, hogy a temetés részleteit tisztázzam. Az illetékes atya csak a hét bizonyos napján és kizárólag 16:45 - 17:00 között fogadott. Elvben. Gyakorlatilag 17:05-kor érkezett, rajtam kívül még ketten vártak rá, de 17:15-kor kezdődött az általa celebrált és ezúttal temetéssel egybekötött szentmise. Együttérzése kifejezésére így kevés idő jutott. Rövid eszmecserénk számomra rendkívül illúziórombolónak minősült. Mindössze az érdekelte, hogy ki van-e valóban fizetve az urnahely. Amennyiben igen, úgy igyekezzünk a*b*c-nél nem nagyobb urnát venni, lehetőleg négyszögleteset, mint a rögtön megmutatott minta: akkor idővel hárman is elférnek a kis lyukban.

A rövid beszélgetés alatt nem győzte eleget hangsúlyozni, hogy tilos virágot hozni a temetési szertartásra, mert azt a kriptába levinni - helyhiány miatt - szintén tilos. Csak a kötelezően (és drágán) megvásárolandó és a templom által beszerzett virágok engedélyezettek, de megnézhetem, hogy milyen, hisz épp egy temetés következik. (Megtekintettem és az volt a benyomásom, hogy hosszúszárú krizantémfajtákat látok a hosszú, vékony, tipikus oltári virágvázákban, amelyek költségkímélő recycling eljárással multifunkcionálisan és "projektorientáltan" hol a felravatalozott urna mellé, hol a mellékoltárok valamelyikére helyezhetők.) Nem, nem kíván részletesebben sem velem, sem más családtaggal beszélni, nem szükséges az elhunytról semmit elmondanom. A nevét és egyéb adatait felírta, ez elég. Külön gyászmise nincs, hanem a mindenkori 17:15-os mise keretén belül és csakis akkor. Basta. Most siet, mert temetés van. De megnézhetem.

Levegőt alig kaptam ekkora empátia láttán. Elhatároztam, hogy amennyiben a pap nem akarja személyesen elbúcsúztatni, akkor én kívánok szólni még pár szót. Ezért a temetés előtt néhány nappal apám felhívta, hogy ezt egyeztesse vele. A keresztényinek legkevésbé sem nevezhető elzárkózás után apám arra kérte, hogy szólhasson legalább a családhoz közel álló szerzetes néhány szót. Ez is elutasítást nyert. A kolléga legitimitását a plébános a személyes ismeretség ellenére kétségbe vonta. Ezek után apám szintén elég keresztényietlen módon elvesztette önuralmát és hangosan összekülönböztek.

A konfliktus végső kimenetele és egyetlen pozitív eredménye az volt, hogy a tisztelendő végül nem jelent meg az elvben általa tartandó misén, így a kedvünk szerinti és hozzánk közelálló atya kiemelkedően nagyszerű, tartalmas, magas színvonalú és személyes búcsúztatásában lehetett része mindazoknak, akik megadták a végső tiszteletet anyámnak.


Megvallom, a temetés óta nem jártam ott, akkora az averzió bennem. Ezzel rendszeresen kivívom öcsém rosszallását, aki gyakran látogatja. A gyász feldolgozását én másként, önmagamban intézem.

Ez egyéni tapasztalat. Nem akarok belőle általánosítani.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-10 22:04   
2005-10-07 19:35, Klaus Matefi:
-

Kedves Klaus,

sajat topik is lehetseges - ha egy-egy tema feldobas utan nagy erdeklodest valt ki (ertsd sok hozzaszolas a konkret tema korul), akkor nyugodtan nyithato, es a korabbiakat is atkoltoztettem a ujba. De addig viszont a meglevo, vallas kapcsan letezo topikokat erdemes erre hasznalni - van beloluk 3-4 is.

Udv,

Hunor

PS: hosszu leirasok, ismertetesek eseten erdemes linkes megoldast alkalmazni.

 
 Salaj  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-09 07:50   
2005-10-08 22:58, Pompéry Berlin:
-
Nos, nem is olyan egyszerű (bár látszólag talán annak tűnik), hisz több oldalon keresztül lehetne taglalni a témát. Az előzményekről sokat nem írnék, de valamennyit kénytelen vagyok már csak azért is, ne mondhassa senki, úgy mondok véleményt, hogy templomot csak távolról láttam.

Keresztény családban nőttem fel, s gyermekként rendszeresen jártam templomba. Nem voltam ezzel persze egyedül, köszönhetően az akkori lelkipásztornak, aki maga is fiatal lévén, nagyon kedvező hangot talált meg a gyerekekkel, s szinte örömmel jártunk oda. Minden pénzét ránk költötte (volt terepasztal, játszószoba, vallási tesztek, stb. stb.), kiváló hangulatot teremtett. Mindez történt 25-30 évvel ezelőtt.

Akkoriban az volt a divat, hogy a lelkipásztorokat kb. évente-kétévente áthelyezték. Ő sem kerülte el a sorsát, s hiába próbáltam tartani vele a kapcsolatot, egy idő után már nem tudtam követni...
Egyébként mindenütt hasonlóképp szerették a gyerekek, kedvet csinált a valláshoz, a templomba járáshoz. Mindezt abban a korban, amikor (most megpróbálok olyan finoman fogalmazni, amennyire csak tudok, s visszaszorítom indulataimat) a vallás aktív gyakorlását az akkori politikai rendszer "nem nézte jó szemmel". Ennek részleteibe nem mennék megint csak bele, hisz ez sem lenne rövid...

Nemrég újra megtaláltam ezt a lelkipásztort (hozzáteszem, kerestem ), és nagy öröm volt számomra a viszontlátás. Ma családja van, de ugyanolyan jólelkű, mint annak idején volt. Sok mindent mesélt, többek között azt is, hogyan ért véget pályafutása. Csak nagyon röviden:
ez a "munkamódszert", amivel annyi fiatalt mozgatott meg, és "terelt a nyájba" felettesei számára ismeretlen, s ezáltal "üldözendő" volt. Ahol tudtak, keresztbe tettek a szervezésének, s lassan be kellett látnia, jobb ha feladja... lehetetlenné tették.

Szóval én, aki gyermekkoromról megismertem egy "hangulatot", egy "szellemiséget" az egyház kapcsán, a nemrég történt temetés "szervezése" kapcsán érdekes(?) dolgokkal kerültem szembe.

Hozzávetőlegesen 10 éve hagytam el szülővárosomat, ahol most is ugyanaz a lelkipásztor van, aki akkor is volt. A jelek szerint megszűnt a rendszeres áthelyezésük (nem mondom, hogy ez rossz, csak érdekes számomra).

Saját irodája van berendezve (ilyen régen nem volt), ahol előre egyeztetett időben fogad, és a részleteket kell megbeszélni vele. Itt már érezhető volt számomra, hogy inkább egy üzletemberrel beszélek, mint egy lelkipásztoral. Megjegyzem, a megbeszélés alatt végig böfögött, s ez valószínűleg természetes lehet, mert mintha mi sem történt volna, folytatta tovább a mondandóját . Én pedig, úgy tettem, mint aki jól nevelt, s nem vettem észre...

A városban két temetkezési vállalkozó van. Mi régi ismeretségből adódóan mentünk az egyikhez. A temetés "megrendelésénél" sok kérdést előre akartam tisztázni, a meglepetések elkerülése végett. Itt került szóba a lelkipásztor is (mint kiderült jó kapcsolatban volt a vállalkozó vele). Kérdeztem, mennyibe szokott kerülni a lelkipásztor temetési szertartása, csak hogy mégis hogyan kalkuláljuk. És a válaszon majdnem leültem... ugyanis nincs szabott ár a szertartásra, egy saját maga által szabott tól-ig határon belül mozog. Kérdeztem, hogy azért mégis, kb. mit tud mondani, hiszen régóta "dolgoznak" együtt. Ekkor tudtam meg, hogy 13-26 ezer forint között mozog az ár (ami sehol nincs megszabva). Itt előadta, hogy ez sok mindentől függ. Egyrészt attól, hogy kivel temettet a hozzátartozó. Ha vele, akkor az első árkörnyékén fog mozogni a díjszabás, ha a másikkal, akit a lelkipásztor annyira "nem kedvel", akkor az utóbbi ár környékén. Emellett megemlített egy olyan tényezőt is (amit a lelkipásztor szintén figyelembe vesz), hogy az elhunyt mennyire volt "templomba járós". Ha az volt, az általában szintén díjcsökkentő tényező.

Itt adott több "jó tanácsot" is még. Elmondta, hogy az "imádkozó asszonyok" díja egy-egy csomag kávé, a papot öltöztetőé 2 doboz cigaretta, stb. stb. A kántort külön kiemelte, hogy feltétlenül előre fizessünk neki, mert ha utólag akarnánk, előfordulhat, hogy nem fog megjelenni... az meg elég kínos...

Hát, nem állítom, hogy egy világ omlott össze bennem, de azért szíven ütöttek ezek a dolgok. Főleg ez a szabadáras szertartás, amit ilyen kivitelezésben semmiképp sem tartok tisztességesnek. Nem tudok még egy olyan szolgáltatást mondani (mert most már itt is arról kell beszélnünk), ahol ez megengedett lenne (talán a taxit lehetne említeni, bár már próbálják őket is kordában tartani).

S mindehhez leírom - bár nem tartozik ide - hogy a temetés végén a jelenlévők közül többen felháborodva mondták, mennyire megbotránkoztatta őket a pap, aki a szertartás alatt végig böfögött... igen, ott is.

A végeredményt tekintve még leírom, hogy az elhunyt rendszeresen járt templomba, így a lelkipásztor (gondolom figyelembe vette még, kivel temettetünk), 16e forintot kért el.

Én azt gondolom, ez az "üzletpolitika" minimum sajátságosnak nevezhető... dehát miért is csodálkozom, hisz az élet (s az üzlet) minden területén megvannak az összefonódások, érdekek. Csak azt nem tudtam, hogy ezalól az egyház sem kivétel. De ha már üzlet, és szolgáltat, azt gondolom számukra is kellene korlátokat állítani, hogy ne lehessen ebből "szabadrablás". Hisz nincs olyan különbség egy-egy szertartás között, ami ilyan árkülönbséget kellene hogy eredményezzen... legalábbis az Ő részéről.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-08 22:58   
2005-10-07 23:52, Salaj:
-
Rigó nem olyan sértődős. Csak nyugodtan fejtsd ki!

 
 Salaj  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-07 23:52   
2005-10-07 23:12, rigojanos:
-
Attol meg kifejthetned bovebben A kultura alatt van par topik ilyen temaban.

Rendben, ígérem holnap kifejtem bővebben, ma már késő van belekezdeni. De jól érzem, hogy megjegyzésem bántó volt számodra, vagy csak egyszerűen nem értesz vele egyet?

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-07 19:54   
2005-10-04 12:48, Zuloaga:
-
1. Egy M. Hinton nevezetű brit pap, két éves fáradtságos munkával, elkészítette a Biblia azon összefoglaló változatát, amely tulajdonképp Jézus szerepét helyezi középpontba, mondván ő a "főszereplő".
Hinton azokra gondolt ezzel az összeállítással, akiknek nincs idejük elolvasni a Bibliát. Műve állítólag 100 perces.
http://www.the100-minutepress.com/index.htm



Erdekes, hogy egyreszt mekkora lesz a kereslet erre, masreszt pedig, hogy mekkora "ellenallasba" utkozik a tortenelmileg talan egyik legfontosabb konyv ilyen szintu atdolgozasa es leroviditese. Mert kerdes, hogy tobbek szamara vonzo lesz-e igy a Biblia olvasasa, akik eddig nem vettek volna a kezukbe, vagy egyszeruen tiszteletlen dolog igy "kimagozva" ujrafelhasznalni eppen a Bibliat. Elveszti-e a mondanivalo a lenyeget igy?

Vegul is rengeteg klasszikus munek letezik leroviditett valtozata, ennek eppen miert ne?


 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-05 20:21   
KLAUS MATEFI UZENETE:


Biztosan sokan olvasták már Teres Ágoston jezsuita szerzetes (a Specola Vaticana - a vatikáni csillagvizsgáló tudományos munkatársa) Csillagok a Bibliában címü igen figyelemreméltó könyvét. Tulajdonképpen ez a könyv volt a kiváltó oka, egy általam elkészített tanulmánynak, amit 2003.08.11.-én fejeztem be tíz évi intenzív kutatómunka eredménye alapján.
A tanulmány címe: "Der wahre Stern von Bethlehem, oder die Lösung der Geheimnisse aller Mysterien" (""A valódi Betlehem-i Csillag", avagy minden misztérium megoldása"). Személyesen is volt szerencsém Teres Ágostonnal levelezést folytatni a könyvemmel kapcsolatosan. Meggyözödésem, hogy tanulmányom elsöként(!) pontos kozmikus magyarázatot ad a "Betlehem-i Csillagra", Jézus születési és halálának idöpontjára, stb. .

Tanulmányomat három helyre elküldtem felülbírálatra:
- Kardinal Joseph Ratzinger (A katolikus hitért felelös vatikáni Kongregáció vezetöje - 2005.04.19. óta XVI.Benedek pápa)
- Prof. Dr. Helmut Reinalter ("Tudományos Bizottság a Szabadkömüvesség Vizsgálatára" - Insbruck/Österreich - elnöke)
- Prof. Dr. Walter Jacob Förabbi (Az Abraham Geiger Rabbiképzö Kollégium -Potsdam- elnöke)

A Földünkön eddig életrehívott vallások mindegyike "kozmikus gyökerekböl táplálkozik". Ezt ugyan meg lehet kérdöjelezni, tagadni, de nem változtat semmit az igazságon ("... miképpen a Mennyben, azonképpen itt a Földön is...").


Klaus Matefi
Levélcimem:Hintere Gasse 4.
73529 Schwäbisch Gmünd
Deutschland
E-mail:klaus_matefi@web.de
Az internetben fellelhetö egy rövid rész a tanulmányból: http://www.derwahresternvonbethlehem.de.vu

 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-05 15:06   
2005-10-04 12:48, Zuloaga:
Elgondolkoztató a vallás és az univerzum egymáshoz fűződő viszonya ...
-
Ennek a megértését természetesnek talàljuk, ha abbol indulunk ki, hogy a vallàsok 3 fejlödési fokàt ismerjük:
1.màgikus
2.mythikus
3.mentàlis
A régebbiek mind megtalàlhatok a jelenlegi fàzisban, nem tüntek el, ennek bizonyitéka, amit irsz a természeti jelenség napfogyatkozàs és ramadan összefüggése között.
A màgikus fàzis "éntelensége", a természethez valo kötöttsége, a felelösség nélküli lét jellemzö a tudat elsö fejlödési fokàn.
_________________

 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-04 12:48   
Két érdekesség.

1. Egy M. Hinton nevezetű brit pap, két éves fáradtságos munkával, elkészítette a Biblia azon összefoglaló változatát, amely tulajdonképp Jézus szerepét helyezi középpontba, mondván ő a "főszereplő".
Hinton azokra gondolt ezzel az összeállítással, akiknek nincs idejük elolvasni a Bibliát. Műve állítólag 100 perces.
http://www.the100-minutepress.com/index.htm

2. Tegnap napfogyatkozás volt és Európában Spanyolországban lehetett a legtökéletesebben látni. Bár Baszkföld nem esett a tengelybe, mégis úgy elsötétült, hogy villanyt kellett volna gyújtani, ha az ember mást csinált volna és nem az erkély_TV között rohangál.
Érdekes egyébként, annak ellenére, hogy tudta az emberfialánya mi van, milyen misztikusak ezek az "elsötétedési" színek. De tegyük félre, azt akartam csak mondani, hogy a napfogyatkozás miatt elnapolták a Ramadant.
Elgondolkoztató a vallás és az univerzum egymáshoz fűződő viszonya ...

 
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-19 21:43   
Kedves Fredi!
Én is emlékszem gyerekkoromból, hogy sok falu végén, vagy elején kereszt volt.
Mostmár nem kell az embereknek, hogy eszükbe jusson az Isten. Megvannak nagyon jól anélkül is.
Szépek a képek amiket betettél.
Szeretettel

_________________
LISA /vitéz/ Svédország

Az igazi tartós boldogság titka, Isten müködése a lélekben!

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-19 19:08   
Útszéli keresztek


A népi vallásosság leggyakrabban látható megnyilvánulásai az útszéli keresztek. Még emlékszem halványan, hogy útban az Alverna (egy volt templom neve Kolozsvár szélén) felé nagyapámmal mindig elmentünk egy útszéli kereszt, egy úgynevezett bádogkrisztus mellett. Aztán valahogy eltűntek a keresztek.
Ahol Isten kegyelméből most élhetek, a Fekete-erdőben (Schwarzwald) nagyon sok útszéli kereszttel találkozom barangolásaim során. Ezek tarka homokkőből, mészkőből, fából, fémből valók és rajtuk a corpus fémből, kőből, vagy fából készült, soha nem bádogból.
Vannak közöttük egészen régiek, amelyeken a felírat nem, vagy csak részben olvasható, de vannak aránylag újak is. Majdnem mindenik keresztnél megállok és szánok rá annyi időt, hogy a feliratokat elolvassam. Ezek nagyon különbözőek. A bibliai idézeteken kívül,
olvashatóak elgondolkoztató népi bölcsességek is, vannak egészen igényes szövegek, de nyelvtanilag, tartalmilag szegényes szövegek is. Ami azonban mindenikben közös az a hit.
Némely szövegből azt is meg lehet tudni, hogy milyen alkalomból állíttatott a kereszt. Vannak keresztek melyeket hálaadásból állítottak, másokat valakinek az elhunyta alkalmából.
Íme egy néhány e keresztek közül az eredeti és a fordított szöveggel:

Image hosted by Photobucket.com




Gehst du am frühen Morgen
o Wanderer hier vorbei, weißt nicht
ob dies der letzte in deinem Leben sei.

Und wenn du zur Mittagsstunde
ein solches Feldkreuz siehst,
so bleib ein wenig stehen, verricht ein still Gebet.

Und wenn du dann am Abend
dein Tagwerk hast vollbracht,
so richt den Blick nach oben zu der Sternenpracht.


Vándor, ha korán reggel
elmész e helyen tova,
hogy végső útad lehet
nem tudhatod soha

És, hogyha ebédidőben
ilyen keresztet látsz
maradj előtte állva
s mondj egy csendes imát

És , ha aztán este
napi munkád készen
felemelt fővel csodáld
a csillagogat az égen

Image hosted by Photobucket.com

Was will das Kreuz
das hier am Wege steht
Es will dem Wanderer
der hier vorübergeht
das große Wort
des Trostes sagen.
Der Herr hat
unsere Schuld getragen



Mi a kereszt
mely az út szélén áll ?
Vándornak üzenet
ki errefelé jár,
igaz szóval
vigasztalja meg őt:
az Úr az
aki viseli bűnöd

Image hosted by Photobucket.com

Über Mensch
Natur und Welt
ist das Kreuz hier aufgestellt
Dorf und Stadt und Feld und Wald
leiden unter der Gewalt
die wir Menschen ständig üben
ganz nach unserem Belieben
Herr vergib und schenk uns Kraft
Die endlich
Das Gute schafft



Ember, természet
és világ felett
állittatott e feszület.
Erdő, mező, falú, város
erőszaktól mind, mind káros.
Ezt tesszük mi emberek.
Bününk több mint rengeteg!
Uram Isten adjál erőt
bölcsen élni jelent, jövőt,
Kegyelmedért könyörgünk!




Sok kereszt viseli a „svéd”, „orosz”, vagy „francia” nevet, utalva a történelem során a tájon áthaladó hadakra, illetve azok elhunytjaira.
Ilyen két orosz kereszt, az egyik Schwärzenbach település határából, a másik Reichenbachból:
Image hosted by Photobucket.com

Image hosted by Photobucket.com


Érdekes megfigyelni, hogy mindkét kereszten teljesen azonos szöveg olvasható, csak az elsőn egészen régies írásmóddal, míg a másodikon modern írással. Feltételezem, hogy a másodikat a felújításkor modernizálták. Egyébként a két kereszt között nincs több mint másfél kilométer távolság.

A keresztfelirat:

Image hosted by Photobucket.com


Magyarul:
Itt pihennek Őfelsége az orosz császár katonái,
akik az 1813-1815-ös felszabadító háborúkban
Barclay de Tolly tábornok főparancsnoksága alatt
áthaladtak ezen a tájon és itt meghaltak hazájukért.
Köszönet és tisztelet emléküknek.¹

Egy francia kereszt Kappel helység határából:

Image hosted by Photobucket.com

A következő felírat olvasható rajta:

Image hosted by Photobucket.com
Magyarul:

Az 1799. április 4.-én elesett osztrák és francia harcosok emlékére.²

A legérdekesebb útszéli keresztek az u.n békéltető keresztek (Sühnekreuz), nem csak azért mert ezek a legrégebbiek, de azért is mivel súlyos tragédiák nyomán készültek.
A békéltető keresztek nagy része 1400 és 1600 között készült, amikor még nem létezett egy kifejlett világi törvénykezés. Az akkori jog is már élesen megkülönböztette a gyilkosságot az emberöléstől. Míg az elsőnél a tettes büntetése – tekintettel a szándékosságra majdnem mindig halál volt, úgy az emberölésnél az ügy egy az elhunyt családja és a tettes közötti szerződéssel rendeződött. Ezekben a szerződésekben a tettesnek - figyelembe véve anyagi helyzetét, vállalni kellett a hátramaradottakról való anyagi gondoskodást, bizonyos számú mise celebrálását, részletezve még azt is, hogy mennyi gyertyáról kell gondoskodjon. A tettes részt kellet vegyen egy, vagy két nagy búcsún (Aachen, Santiago de Compostela, stb.) és a szerződés egyik fontos kitétele volt, hogy a tettes egy békéltető keresztet kellet alapítson, a legtöbb esetben saját kezűleg faragjon. Ez mindjárt meg is magyarázza, hogy e keresztek miért olyan darabosak, sokszor aszimmetrikusak. Ha ez mind megtörtént a halott lelke is megnyugodhatott és a tettes is visszafogadtatott a társadalomba.
Ezeket a szerződéseket sokszor a tett színhelyén, vagy az áldozat sírjánál kötötték.
Példának íme három békéltető kereszt, Zarten, Schwärzenbach valamint Reichenbach helységekből (a két utóbbi az orosz keresztek közvetlen közelében van, feltehetően az orosz kereszteket tudatosan helyezték ezek mellé):
Image hosted by Photobucket.com

Image hosted by Photobucket.com

Image hosted by Photobucket.com


A zarteni keresztről szerencsés módon fennmaradt a békéltető szerzödés amiből megtudhatjuk, hogy 1508 október 10-én Conrad Mörlin megölte Zartenban Hans Schneidert.
A felek kiegyeztek, hogy Mörlin 30 misét fizet és harminc félfont viaszgyertyát. Kétszer megy búcsúba Einsiedelnbe és Aachenba. Az elhalálozott gyermekeinek 20 aranyforintot (gulden) fizet, valamint a zarteni út mellé egy kőkeresztet alapít.

A békéltető keresztekkel kapcsolatos sok kutatás és feltárás ellenére, még ma is ezeket egy bizonyos titokzatosság övezi.
Ma az útszéli keresztek helyzete a Fekete-erdőben jónak mondható, amennyiben kevés az elhanyagolt , vagy tönkrement kereszt. Nagyon sok kereszt ápolását végzi a Fekete-erdő turista egyesület, melynek deklarált céljai között a honismeret (németül Heimatpflege= honápolás) is megtalálható, de teszik ezt más egyesületek és magánszemélyek is.



Schneider Alfréd


¹ A lipcsei győzelem után a cár seregei űzték Napoleon seregeit. Így jutottak el a Fekete-erdőbe is.

² A terület ekkor még Előausztriához (Vorderösterreich) tartozott. A francia csapatok februárban átkeltek a Rajnán. Áprilisban már Kappelnél is csatáztak.



 
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-10 17:47   
Én ilyen egyszerüen fogom fel, mint tanulatlan ember. A Jóisten szabad akaratot adott az embernek, így hagyja hadd "marják" egymást, nem avatkozik bele. Ami szenvedés van a világban, mind az ember csinálta. Még a természeti katasztrófák is abból származnak, az ember nem becsüli a természetet, a természet "visszavág".
Sokszor csodálkoznak, miért visz el mindent a megá´radt folyó, mert nem hagytak neki helyet az áradásra. A házakat közvetlen a partokra építik, mert vízközelben akarnak élni.
Szeretettel
_________________
LISA /vitéz/ Svédország

Az igazi tartós boldogság titka, Isten müködése a lélekben!

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-27 20:38   
2004-12-31 05:49, Fredi:
-

Hát ezért a nagyszerü tartalomért érdemes volt végigolvasni, örvendek az írásodnak Fredi.

Utólag is köszönöm.

Egy kis teológia

Már napok óta szörnyű képeket látni a televízióban az ázsiai természeti katasztrófáról és annak következményeiről, a halottak és sebesültek száma óráról órára nő.
Ez a megrázkódtató esemény akaratlanul is eszembe jutatta a theodice problemetikáját.

A keresztény/keresztyén, de az izraelita istenkép szerint is Isten jóságos, igazságos és mindenható.
A világban állandóan természeti katasztrófák vannak, háborúk, sok embert, embercsoportot, egész országokat töméntelen szenvedés gyötör. (Példának elég az aktuális ázsiai földrengést/árvizet és a holokausztot említeni)
Az emberi logika szerint ha Isten jóságos, akkor meg akarja mindezt akadályozni, ha pedig mindenható, akkor meg is tudja. Hogy lehet, hogy Isten mégis megenged ennyi szenvedést? Ezt a paradoxont nevezik a teológiában theodicének.
Kemény dió, sok, de kevéssé megnyugtató megoldással.
Egy ideig az eredendő bűnnel próbálták az ügyet lezárni. Ma már ezt egyetlen valamire való teológus sem veszi komolyan.
Az ateisták is röviden elintézték az ügyet. Van szenvedés, tehát nincs Isten.
A hallgatás teológiájának hívei (Hans Küng) nem adnak megoldást, de felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek semmire sem kötelezhetik Istent, arra sem, hogy minden kérdésükre választ adjon.
Egy másik irányzat szerint Isten ugyan meg tudná akadályozni a sok szenvedést, de nem teszi, hanem együtt szenved velünk.(Lásd : keresztre feszített Krisztus)
Vannak akik úgy próbálják a kérdést megoldani, hogy Isten mindenhatóságának korlátot szabnak. Eszerint Isten megteremtette az ősrobbanással a világot és a világot mozgató természeti törvényeket, de nem tud ezekbe beleavatkozni.
Vannak akik azt propagálják, hogy a szenvedést nem megérteni kell, hiszen nem lehet, hanem kiállni, elbírni.
Nos a sort folytathatnám, de hadd végezetül említsem Armin Kreiner véleményét, ami nagyon röviden és leegyszerűsítve körülbelül így hangzik:
- Ha Isten úgy teremtette volna a világot, hogy abban nem lenne szenvedés, akkor nem léteznének azok az értékek sem, amelyeket például egy Albert Schweizerban, vagy Theresa anyában csodálunk. Egy szenvedésmentes világban nem lenne sem együttérzés, sem felebaráti szeretet, sem irgalmasság, sem önzetlenség. Mindezek a tulajdonságok a szükség és ínség szülöttei.
- Isten amikor az embert teremtette, nem robotokat, hanem szabad akarattal rendelkező embereket kreált. Ez nagy érték (mármint a szabad akarat), aminek az ára a sok baj és szenvedés. A szabad akarat az élet folyamán nem konstans. Növekedhet, de el is sorvadhat.
- Ha nem létezne a szabad akarat, akkor senki nem lenne a tetteiért felelős. Persze a szabad akarat nem jelenti azt, hogy mindig mindenben minden döntésünk és tettünk teljesen szabad. Sok tényező szab korlátokat a szabad akaratnak.
- A szabad akarat, vagy ha úgy tetszik az akarat szabadságának argumentuma kimondja, hogy Isten az embert szabad lényként teremtette. A szabadság akarata igen nagy érték, de azzal a lehetőséggel van összekötve, hogy ezek a szabad lények fájdalmat és szenvedést tudnak okozni. Isten nem tud egyrészt akaratszabadságot teremteni, másrészt minden szenvedést megakadályozni. Így az ember a többi ember számára, sőt minden élőlény számára lehet egy áldás, de átok is!
- Isten gondolt erre a rizikóra is. A szenvedés nem lehet korlátlan és végtelen. Egy bizonyos határon túl jön az eszméletlenség, majd a halál, ami véget vet a szenvedésnek.
Ez az érvelés megmagyarázza ugyan azokat a bajokat amelyeket az emberek okoznak, de nem ad magyarázatot a természeti katasztrófák okozta rengeteg szenvedésre. Ezzel kapcsolatban a szerző egy bonyolult és számomra nem meggyőző magyarázatot ad, épp ezért eltekintek a leírásától.

Nem akarok senkinek fejfájást okozni, de azért nyugodtan el lehet gondolkozni ezeken. És még valami: aki hisz Istenben az nyugodtan perelhet is vele. (Ezt tette Job is.)


Schneider Alfréd
-

_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-24 16:46   
Van egy nagyon kedves kép ami egy kicsit közelebb vitt mindahoz amit ökuméniának gondolok.

Egy kis faluban, Nagyváradtól ( Erdély ) tíz kilométerre, Hegyalján, a római katolikusok és a reformátusok közös templom építésébe kezdtek. Mindez egyrészt kényszer is volt, hiszen mindkét gyülekezet kevés lelket számlál, de a két lelkész is jó viszonyba volt-van.

Mikor a templom építése végetért, következett volna az oltár felállítása, amire viszont a reformátusok heves tiltakozással reagáltak. Anélkül viszont a katolikusok nem akartak maradni.

Hosszas tárgyalást követően megszületett a legegyszerübb, s számomra a legszimpatikusabb megoldás: egy mozgó falat építettek, melyet attól függően húznak ki illetve be, hogy melyik felekezet tart istentiszteletet vagy misét. Ha a katolikusok vannak soron kihúzzák a falat, mögötte ott az oltár a katolikus szertartási kellékekkel, ha a reformátusok vannak soron, akkor behúzzák a falat, s az egész olyanná válik mint egy kis egyszerű református templom.

Azt hiszem klasszikus, jó és követhető példa lehet a témában.

Mellesleg a keresztyén világ együttműködésének a próbálkozásai a tavaj Berlinben újra megismétlődtek. Mikor azonban az evangélikusok és a katolikusok együtt úrvacsoráztak, a katolikus plébánost egy héten belül el is bocsátották, minden gyülekezeti tiltakozás ellenére.

Hát ez egy nagy kérdés, hogy XVI Benedek pápa milyen irányba mozdítja el ezt a kérdést.

_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-20 15:05   
Ahol élek a lakossàg nagyrésze katolikus én a protestàns kisebbséghez tartozom. Az ökumene sajàtos gyümölcsöket teremt, mert az egyhàzak anyagi és személyi okokbol is kényszerülnek együttmüködni. Tehàt elöadodott az a nagyon érdekes helyzet, hogy megengedték ugyan,hogy az ökuménikus hitoktatàson a bérmàlàsra valo elökészitést tartsam, de mikor a Bischof hiveinek (és tanitvànyomnak) kiosztotta az àldozàsnàl az ostyàt, én még felàllni sem mertem. Es megértettem, hogy micsoda abszurdum egy ilyen felemàs ökumene: igen is nem is, hozzàl is meg nem is.....
_________________

 
 gvirag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-20 13:09   
Érdekes dolog ez az ökuméne. A leghatározottabb elzárkózás éppen a görögkeletiek részéről mutatkozik, ahol tisztán szervezeti és liturgikus külömbségek vannak, dogmatikai eltérések nincsenek.

Aztán kinek árt (vagy kinek használ?) a különböző felekezetek egymás mellett élése? Skandináviában, a hol a katolikus ritka mint a fehér holló, de megfordítva is a mediterrán vidékeken ahol a népesség lényegében teljesen katolikus, a vallási élet "ellaposodik", szemben azokkal a territóriumokkal, ahol különböző felekezetek együtt vannak jelen.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-20 12:37   
2005-04-20 11:20, Fredi:
-
Az ökuméne egy érdekes dolog. II. János Pál rengeteget tett érte. Mármint konkrétan a katolikus egyház és a nem keresztény vallások békés egymásmellettéléséért. Mindazonáltal mindvégig az volt az érzésem, hogy sokkal könnyebben müködik az ökuméne az iszlámmal, zsidósággal, budhizmussal, sintoizmussal és ami most nem jut eszembe távolabbi felekezetekkel, mint a keresztények között. Mindezen szóbeli igyekezet számomra megkérdöjelezhetö mindaddig, amíg még a közös áldozás/úrvacsoravétel sem engedélyezett.

Ami a további forradalmi vágyakat illeti (cölibátus feloldása, nök aktiv szerepe, fogamzásgátlás, stb.) - állandó és visszatérö módon azt az érvet hallom: Hát ha mindezt engedélyezné a kúria, akkor mi marad? Valami különbségnek azért csak kell lenni?! Utóbbi engem nagyon emlékeztet a mindenkori napi politika hatalmomféltö megnyilvánulásaira.

Lehet viszont, hogy mi itt Eu hanyatló jóléti társadalmaiban eleve beszűkült módon fókuszálunk ezekre a problémákra. Róma adófizetőinek többsége nem eu-i. Hogy Délamerikában, fekete-Afrikában mik a valós problémák, ill. mik a katolikus egyház kihívásai, a cölibátusból fakadó gondok mekkora súllyal esnek latba az éhhalál, háború, nyomor, egyéb szociális problémák mellett, arról itt kevés fogalmunk van. És ők vannak többségben.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-20 11:20   
XVI. Benedek személyében új Pápa áll a katolikus egyház élén. Mint német állampolgár, tulajdonképpen büszke kéne legyek, de erre nem vagyok képes, túl sok és nagy aggályam személyével szemben. Bár sokszor megesett, hogy egy pápa másképp kezelt néhány dolgot, mint ahogyan arról megválasztása elött vélekedett, alapvetö kérdésekben (cölibátus, abortusz, nök pappá szentelése) nem igen várhatunk változásokat. Egyetlen terület van, ahol én valami pozitiv változást remélek az új pápától: az ökumenikus mozgalom, talán remélhetjük mi protestánsok is, hogy katolikus templomban is hivatalosan részünk lehet majd az urvacsorában (eucharisztia).
 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-24 22:36   
2005-01-24 21:08, Zuloaga:
-
Szerencsere kevesen hallgatnak a papara

 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-24 21:08   
http://www.mtv.hu/cikk.php?id=18802

Először emelem meg a kalapom a spanyol egyházfők előtt. Azért előttük, mert ők adták be a derekukat.
Komolyra fordítva a szót, a témát megalapozó spanyol püspöki kézfogás a spanyol eü. miniszterasszonnyal annyira meghatározó volt ebben a katolikus társadalomban, hogy egyszerűen nem lehetett érezni semmi világnézeti különbséget.

Sajnos a vatikáni visszhang vissssssszazökkentett...

hm....

 
 houstontx  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-09 05:51   
2005-01-05 20:22, kaytee:
AMEN!

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-05 20:22   
2005-01-05 20:10, Mary:
Ha-ha, ha itt élnél az USÁban, bizony mást tapasztalnál, különösen "Mély délen".

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó