2018. szeptember 22. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Karácsonyi nyalánkságok
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 következő lap )
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-15 02:08   
Sütöttem ismét habcsókot. Megint nem sikerült. Asszem, ez volt az utolsó próbálkozásom. 100 C ellenére megbarnult, töttyedt lett és nem fényes. Ízre állítólag megfelel, de a látvány, az, biz nem ínycsiklandó.

Vannak dolgok, amelyek egyszerűen sose sikerülnek úgy, ahogyan kellene. Pl. összes jótanács ellenére sem sikerült eddig szét nem repedt és magas bájglit produkálnom. Idén ezzel nem is próbálkozom.

Helyette csinálok viszont délafrikai ú.n. "cigány tortát". Ez egy datolyás sült specialitás, amit, ha elkészült, megszurkálok és rumos/konyakos cukoroldattal locsolok addig, míg az egész folyadékot magába szívja a tészta. Kicsit szaloncukros lesz, ha megszárad és kihűl. Majd az egészet felvert tejszínhabbal a tetején tálalom. Fokvárosban és környékén ettem ilyet. A belevalók és a fűszerek alapján úgy döntöttem, hogy ez egy tipikusan karácsonyi csemege. Ott egész évben eszik. Nincs veszély, hogy elrontom, mert az eredetit nem ismervén itt a kutya sem tudja, hogy milyennek kell lennie.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-15 02:00   
2007-12-14 16:02, Ofi:
-
Kár vágyakozni, olyan, mint otthon és régen, olyan sose lesz. Erre akkor jöttem rá, amikor néhány évi n.o.-i tartózkodás után egyszer nyáron Bp-en voltam és a belvárosban 11-12:00 körül a nyitott ablakokon áradt felém az ebédillat. Ekkor tettem le arról, hogy ugyanolyan magyar konyhát vigyek itt, mint amire otthonról vágytam. Nem lehet. N.o. ugyan a savanyú káposzta hazája, de másként savanyítják. Ha kiteszed a lelked, akkor sem lesz olyan ízű. Hiába veszel Schmand-ot, Créme fraiche-t, a tejfölnek más az íze és más a konzisztenciája. Még a majonézt lehet leginkább M.o-on venni a a megromlás veszélye nélkül, a többit frissen kellene. A füstölt húsokat is másként füstölik.

Érdekes: disznóölésre, disznótorosra én speciell nem vágyom. Ezt M.o-on is eszméletlenül zsírosnak tartottam. Jelenlegi diétás helyzetemben ez kifejezetten előny, nem?

 
 Ofi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-14 16:02   
2007-12-14, 16:00, Perec:

Nekem se sikerül soha a töltöttkáposzta úgy mint otthon, meg a fasírozott sem. Anyukám fözi a legjobb töltöttkáposztát a világon! Ez is olyan jol szokott sikerülni disznóvágáskor!

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-14 14:51   
2007-12-14 11:27, Ofi:
-
Ez így van, bár szerintem talán már kevesebb helyen, mint régebben.
Nálunk itt ez inkább csak a karácsonyesti sült készítésében folyatódik. Eleinte egyszer-kétszer próbáltam töltött káposztát főzni mint otthon, de soha nem voltam megelégedve vele.

Az idei menü nincs eldöntve, még nem jutottam el odáig, hogy ezen gondolkozzak. Azért is jó ez a topik, segít karácsonyi hangulatba lendíteni!

 
 Ofi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-14 11:27   
A karácsonyi elökészületekhez tartozik a disznóvágás is, nem? Legalább is nálunk mindig ugy volt, hogy karácsony elött disznót vágtunk, hogy legyen friss kolbász, vesepecsenye és sült karaj.

Mindenki, akivel telefonálunk, ezt csinálja és én ugy kivánkozom ott lenni!! Egyébként utáltam mindig a disznóvágást, de most ha a rizseshurkára gondolok, sültkolbászra..., hüha nagyon kivánom, és ha haza tudnék repülni, megtenném.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-14 10:09   
2007-12-14 07:38, egyedls:

De jó is lenne, ha ilyen könnyen lehetne boldog gyerekkort teremteni
_________________
poe

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-14 08:51   
Pl. nekünk, Laci
 
 egyedls  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-14 07:38   
2007-12-14 01:01, poe:
Pl. igen, mert volt, akinek valóban nem volt szaloncukra (szaloncukorja?) sem...

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-14 01:03   
Új témát nyitottam ezeknek a "nosztalgikus" visszaemlékezéseknek:
http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=5615&forum=27&3

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-14 01:01   
2007-12-13 09:01, egyedls:

Kedves poe, bovi, perec!
Irigylésre méltó boldog gyermekkorotok volt.


hm, ezt vajon miből állapítottad meg? Mert volt szaloncukor?
_________________
poe

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-14 00:23   
2007-12-13 09:01, egyedls:
-
Relatív, persze az abszolútban. Nálunk, pl. az volt a helyzet az 50-es, 60-as években, hogy nagyanyámnak, aki a háztartást vezette, bizonyos összegből kellett gazdálkodnia. Este késhegyremenő vita volt anyám és nagyanyám között, hogy másnap mi legyen az ebéd, ahhoz mit kell venni és mennyiből. Szegény nagyanyám a közismert hiánygazdálkodás fénykorában többnyire nem kapta másnap a betervezetthez szükséges belevalókat és a mindenkori alternatív megoldás rendszerint drágább volt az előirányzott összegnél. A hó végén a kosztpénz tartozott a villanyszámla-borítéknak, az újságos a rádiónak, stb. Anyám ugyanis a költségfajtákat külön-külön borítékolta és mai szemmel az abszolút nyomorról szóló könyvelés valami rém fáradtságos és veszekedésteljes, viszont rendszeresen visszatérő folyamat volt. Asszem, az akkori jelenetek szövegei ma teljesen kimerítenék a groteszk műfaját.

Relatív nyomor volt mégis, mert mi, pl. a kosztra aránylag keveset költöttünk, primőr márciusban sose volt az asztalon, de jártam német-, zongora-, szolfézs-, és az ég tudja, még micsoda különórákra, továbbá operába, hangversenyre, színházba, szüleim rendszeres társaséletet éltek. Igaz, a vendégek mindig 8 után, vagyis vacsora után jöttek. Nem emlékszem rá, hogy nálunk valaha is meleg vacsora lett volna szombaton. A Zsolnai szervíznek csak a kis és nagy desszert-tányérjaira volt szükség (szendvics, sütemény), a nagy étkészletet csak magunk és csak karácsonykor használtuk. Viszont minden szombaton voltak vendégek, illetve szüleim mentek másokhoz.

Ezzel szemben az egyszerűen struktúrált sarki rendőr társbérlőnk eleinte még háztartásbeli, később vendéglátós nejével semmilyen kultúrára nem áldoztak, ellenben sokkal jobban ettek, mint mi. Viszont állandóan minket irigyeltek a flancos élet, később külföldi utak miatt, holott az 1 főre eső jövedelem - pláne, ha eleinte semmilyen, később havi 4-600,- Ft-os nyugdíjat "élvező" nagyanyámat is beleszámolom - náluk, a gyerektelen házaspárnál magasabb volt.

Az "abszolút" persze igaz, hisz szüleim végül 43 évig éltek társbérletben, amely - valószínőleg M.o-on utolsóként - a rendszerváltás után szűnt meg.

 
 egyedls  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-13 09:01   
Kedves poe, bovi, perec!
Irigylésre méltó boldog gyermekkorotok volt.
A relatív szegénység - szerintem - a környezet életszínvonalához viszonyított szegénység, amivel ma is úton-útfélen találkozunk. Az ötvenes évek elején Mo-on bizony abszolút szegénység volt, egy életközösségben (szinte) mindenki koldusszegény volt. És akkor mégis boldogok voltunk...

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-13 01:23   
Az ilyen tilalmakkal inkább csak türelemre, lemondásra neveltek bennünket. Nem csak a szaloncukorra vonatkozott, hanem a csokimikulásra is, amit az ablakban kellett tartani hetekig, mert ha mindjárt fölfaltuk volna, következő évben nem hozott volna semmit

A karácsonyfáról az édességeket anyánk elrakta egy nagy dobozba, és esténként kaptunk belőle 1-2 szemet. Ez a mértékletesség a mai gyerekeknek se ártana meg.
_________________
poe

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-12 22:37   
2007-12-12 19:27, egyedls:

A valódi szegénységnek rengeteg emléke él bennünk...

Nem szenvedtünk hiányt, de gazdagok sem voltunk. Apám vasúti alkalmazott volt, igy a bevétel a háború alatt is megvolt.
Az én idömben viszont,sokmindent nemlehetett kapni, még akkor sem, ha lettvolna miböl megvenni.
Háborús gyerek vagyok

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-12 21:49   
2007-12-12 19:27, egyedls:
-
...A valódi szegénységnek rengeteg emléke él bennünk...
-
Ezt inkább relatív szegénységnek nevezném (az én esetemben legalábbis), hiszen nem láttunk semmilyen alapvető dologban szükséget. Csak éppen "nyalánkságokkal" nem volt tele a kamra állandóan, olyan sem igen volt, hogy hónapokig ott állt valami amit a végén aztán nem is ettünk meg. Így aztán a szaloncukornak is nagyobb volt az értéke, és valahogy ez így volt jól (hogy Zoránt is idézzem, szabadon).

 
 egyedls  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-12 19:27   
2007-12-12 17:38, bovi:
Szerencsés vagy, ha ezt saját emlékkel nem ismered!
A szüleink vettek x mennyiségű szaloncukrot és tudták, hogy abban hány szem van. Néhányat félretettek kóstolónak, a többit a fára aggatták. A fához néhány napig nem illett hozzányúlni, hogy egyszer egy évben legyen előttünk ez a szemet gyönyörködtető valami. Ám, a gyerekek nem a szemükkel gyönyörködnek...A valódi szegénységnek rengeteg emléke él bennünk...

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-12 19:08   
2007-12-12 18:23, Ofi:
-
a szüleim nem jöttek rá hogy már üresek.

Dehogy nem, csak nem akarták megrontani örömödet.

 
 Ofi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-12 18:23   
2007-12-12, 18:19, Bovi:

Nekem sem volt szabad gyerekkoromban megenni a szaloncukrokat a fárol, mert több hetig tartottuk meg a fát, igy hát pár nap alatt üres lett volna. Aztán azt találtam ki, hogy csak a cukrot ettem ki a papirbol, a papirok meg csak ott lógtak tovább, a szüleim nem jöttek rá hogy már üresek.

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-12 17:38   
Azt valahogy nem értem, mért nem volt szabad a szaloncukrot a fárol leenni
Nem azért lett oda aggatva?
Vagy eltették a következö évre a szülök

Ez nem valószinü, mivel az avas élelem káros

Ki, hogy áll a beiglisütéssel
Csak Valika adta eddig tudtunkra, hogy készen van vele.

 
 egyedls  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-12 15:06   
2007-12-12 12:39, perec:
Ez mind így történt, kivéve, hogy az üres papírba szenet, jobb esetben krumplicukrot csempésztünk, hogy ne legyen feltűnően lapos...

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-12 12:39   
A halványkék papírosra én is emlékszem, de annak idején úgy tűnt, a kinézete jobb volt mint az íze. Tényleg volt hatszögletű is, de azt hiszem az már későbbi találmány volt. Úgy emlékszem, a legjobban talán az aranypapíros ízlett - kicsit nagyobb szemekből állt mint a többi, és mintha desszert szaloncukor névre hallgatott volna?

Lehet, hogy nem volt illendő dolog leenni a fáról a szaloncukrot, de az biztos, hogy akkor volt a legjobb íze, mint a tiltott gyümölcsnek. Igen szépen vissza lehetett az üres papírt csomagolni különben is, csak akkor volt baj, ha véletlenül huzat támadt.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-11 17:41   
2007-12-11 09:09, bovi:
-
...Még álmomban sem jutott eszembe magam késziteni, ami nincs az nics!
Van ezer más helyette!

-
Kezdő pubertáló koromban nagyanyám nyomására és kényszerből nyugdíjtalan barátnőjéhez jártam kozmetikába. (Más rovatba tartozik, hogy ma utólag is kiráz a hideg, ha visszaemlékszem Inci néninek a 30-as évekből visszamaradt, bakelit-dobozú, valami hosszúkás villanykörtére emlékeztető középkori elektromos kínzóeszközeire, amelyek segítségével a kinyomkodott pattanásaim hegeit igyekezett ki/leégetni számomra félelmesen villámló és szörnyen sziszegő hangokat produkáló, fájdalmas módszerrel.) Nos, a fent említett Inci néni szegény volt, mint a templom egere, 56-ban Amerikába diszidált egyetemista fia még életjelet sem adott magáról, sem hogy támogatta volna. Szóval Inci néni a vitrinből eladogatott dolgokból élt, amelyek hiánya az 1. emeleti, belső udvarra nyíló, nappal is töksötét lakásában nem-igen tűnt fel senkinek. Inci néni egyetlen öröme a hozzá hasonlóan szegény, de valaha jobb világot megért öregurakból és nagyanyámból álló heti bridge-parti volt. És most jön a lényeg:

Karácsony előtt néhány nappal a "kezelés" után megkért, segítsek feldíszíteni a karácsonyfát, melynek szerény mérete példamutatóan alkalmazkodott Inci néni anyagi helyzetéhez. Az ódon díszek mellett elővett egy doboz szaloncukrot is, amely viszont teljes ellentétben állt az előbb ecsetelt körülményekkel: az akkoriban kapható legdrágább, az ezüst színű sztaniolt halványkék, karácsonyi mintás celofánnal helyettesítő külsőben csokoládébevonatú fondant-szaloncukor rejtőzőtt. Általában. Nem is értettem, honnan telik neki erre és miért pont a karácsonyfára pazarol. Úgy-ahogy diplomatikusan fogalmazott kérdésemen nagyot nevetett és bíztatott, nyugodtan kóstoljak meg egyet.

Feltűnt ezek után, hogy a szaloncukrot mintha már inspiciálta volna valaki előttem: látszott, hogy már kinyitották. Belül pedig 2 db kockacukor rejlett - mindegyikben. Mondta, hogy néhány éve valaki megajándékozta ezzel a drága szaloncukorral, amit akkor karácsonytól húsvétig lassan megevett, de a csomagolást - a fán nem látszik, hogy mi van benne felkiáltással - megtartotta. Vagy modernül recycling. Ezt aztán én is alkalmaztam berlini éveim elején, amikor itt nem lehett beszerezni szaloncukrot. A feketekávé adalékához a csomagolást pedig magam gyártottam köré. Echte szaloncukor lett.A csalás nem zavart senkit és végtére is a fáról leenni amúgy sem szép dolog.

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-11 09:09   
Szaloncukor már rég nem volt a mi fánkon
Nemrég az itt reklamozott üzletböl hozattam és egész jónak bizonyult. (már megkóstoltuk )
Nostalgia Szaloncukor a neve, 400g 7€ körül.
Megszámoltam 40 db, tehát elég kiadós.

Igy az idén, majd nosztalgiázunk mi is

Még álmomban sem jutott eszembe magam késziteni, ami nincs az nics!
Van ezer más helyette!

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-11 00:02   
2007-12-10 11:44, Pompéry Berlin:

Úgy tűnik, nálunk csak az olcsóbbra futotta, mert a hatszögletű puháért hiába túrom fel a két féltekémet
_________________
poe

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-10 23:28   
Marcipán-ügyben a minap épp olvastam az itteni "Horváth Ilona" azaz Jane Grigson könyvében, hogy nem ajánlja a bolti marcipán használatát, szerinte a házilag készített változat sokkal finomabb és kevesebb cukrot is tartalmaz. De ez országonként biztos más és más, teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy Németországban igazán jó marcipánt lehet készen kapni. Mindezek ellenére azt hiszem, az idén csak zserbó lesz, esetleg majd újév körül valami más.

Erről jut eszembe, ma munkából hazafelé jövet végigsétáltam a karácsonyi piacon, ahol (úgy nagyjából) német kereskedők árulják portékáikat minden évben. Ahogy eddig sem, az idén úgyszintén nem volt ez egy olcsó mulatság. Például teljesen elképedtem azon, hogy egy perecért 1 fontot kért az árus! Végül mégis bedőltem egy dolognak: a méznek. A mézárus igen különleges mézeket árult (a perechez képest egészen visszafogott áron) - a szelídgesztenye-méz tényleg nagyon finom.

 
 Ibolya  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-10 21:01   
2007-12-06 06:43, Ferencz Zsuzsanna:
-
Hmmm Zsuzsa, örömet szereztél. A héten elkészitem a szaloncukrot. Az mifelénk marcipánt, diót is tartalmaz, arra meg párom roppant allergiás. Köszönöm

 
 egyedls  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-10 19:21   
2007-12-10 13:04, Pompéry Berlin:
Rendben! Kimagyaráztad magad

 
 Ofi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-10 17:07   
Szégyelhetem magam, idén még nem sütöttem egyetlen karácsonyi süteményt sem. De ez sem baj, legalább nem hizunk töle. Azonban szombaton már nem birtam magammal, vettem készen, de ne tudjátok meg, hogy milyen drágák. Ez nem jellemzö rám, de sok gondom volt és...
 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-10 13:04   
2007-12-10 12:55, egyedls:
-
olvasd tovább a bejegyzésemet

 
 egyedls  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-10 12:55   
2007-12-10 11:44, Pompéry Berlin:
"Nem volt mindig automatikusan kemény..."
Hm. Én pont az ellenkezőjére emlékszem...

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó