2018. november 16. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> ÉLET EUrópában >> Információszerzés EUról
Új topik indítása   Üzenet küldése
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-01-30 21:44   
Kedves Csibe,
többek között ezt irtad:

Megtanultam feladni az ambícióimat, hogy tiszta lappal indulhassak.

Remélem, nem feladtad, hanem csak a megvalósitásukat halasztottad el.
Ha van cél, lesz út.


 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-01-30 21:02   
2004-01-30 18:20, Csibe99:
-
Drága Csibe!

"Másfél év alatt teljesen átalakult a hozzállásom az élethez. Megtanultam a legkisebb apróságnak és figyelmességnek is tiszta szívbôl örülni, mert tudom, hogy amit kapok, azt szívbôl kapom.. a többi meg lám nem is olyan fontos.. Megtanultam feladni az ambícióimat, hogy tiszta lappal indulhassak. És ami a legfontosabb megtanultam kiírtani magamból a korosztályunkra jellemzô elôítéleteket, mert most már tudom, mennyi fájdalmat okozunk vele olyan embereknek, akit nem is ismerünk.."

- látod mennyi mindent kaptál? Ha itthon maradtál volna, talán ma is "csak" egy "hölgy" lennél. Ma pedig EMBER vagy - a szó igazi értelmében!!!
A türelem, a kitartás, az akaraterő - ezeket mind mind tanuljuk az élet során, főleg a környezetünk hatására. Mennyi jót-rosszat adunk-kapunk, mire megtanuljuk, de megéri!

Ami a gyakorlati érzéket illeti, a szükség törvényt bont, és sok mindent megtanul az ember. Nekem sem gond a villanyszerelés, a falglettelés, festés, fahasogatás, stb.
A kolléganőmnek a múlt héten adtam egy olcsó süteményreceptet, hogy olcsón is jót tudjon sütni a kislányának. A lányom 22 évesen tanulta meg, hogyan kell tüzet gyújtani egy kályhába, vagy kazánba, mert addig csak "jött a falból" a meleg és a melegvíz, stb. stb. Nem vasalóval és fakanállal a kezünkben jöttünk a világra - hála Istennek. Milyen unalmas lenne, ha nem lenne mit tanulni az életünk során. Mert ugye egész életünk során tanulunk.
itt küldök Neked erről valamit...

Ah! Vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az, mígy csak él!
Leckéjét a sírig tanulja,
Nehezebbet folyvást a réginél!

A tájékoztatást, a beszámolót nagyon köszönöm, a többiek nevében is.
Biztosan sok-sok nehézséggel kell még szembenézned, de jól döntöttél, mert a szívedre hallgattál! Emlékszel a rókára: "Jól csak a szívével lát az ember."

Szeretettel üdvözöllek, osztom Etelka puszikészségét, úgyhogy puszi jobbról-balról - és nagy ölelés!!!

Ideals


 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-01-30 18:46   
2004-01-30 18:20, Csibe99:
-
Drága kis Csibe!Sajnálom, hogy olyan messze vagy, mert most egy nagy puszit adnék Neked!
De tudod Csibe a legfontosabb az, hogy amikor arról döntöttél, hogy kivel akarod leélni az életed hátralévö részét akkor szent meggyözödésed volt az, hogy ez a választás az egyetlen lehetséges folytatása az életnek.Ölel : Jellige : 40 év óta máshol.

 
 Csibe99  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-01-30 18:20   
Kedves ideals

Hogy milyen fiatalként az Eu-ban élni? Errôl bizony sok mindent lehetne írni, sok rosszat és talán némi jót is..
Másfél éve élek Németország nyugati részén, párválasztás útján német nyelvtudás nélkül kerültem ki. "Mert az angolt úgyis mindenki beszéli", hát nem beszélik, legalábbis nem nagyon... Az elsô fél év volt a legnehezebb, míg megtanultam egyedül bevásárolni mindent, elmenni a patikába és feladni egy csomagot a postán.. Ha most visszagondolok, ha tudtam volna mi vár rám, nem indulok neki ilyen bátran.
Rengeteg megaláztatással kell szembesülnie, annak, aki hazát változtat. Csak pár példát mondok: A buszon fiatal (velem egykorú) anyuka ült le mellém csemetéjével, amikor megszólalt a telefonom, és magyarul szóltam bele, úgy pattant fel melôllem, mintha ragályos beteg lennék. De sûrûn kell szembesülnöm vele, hogy az emberek megnézik meg van-e a pénztárcájuk, hogy a boltban az utánnam lévôket hamarabb szolgálják ki, hogy a buszsöfôr udvariatlan...stb. Ezek apróságok, de a mindennapi életet bizony nagyon meg tudják keseríteni. A korosztályom nem áll velem szóba, munkát nem kapok a rossz kiejtésem miatt, iskolába nem járhatok, mert nem tudjuk mibôl fedezni. Otthon fiatal hölgynek számítottam, itt csak egy kelet európai vagyok...
Igaza volt Melindának (azthiszem Ô írta), hogy párválasztás útján csak az jöjjön ki, aki biztos az érzelmeiben. A párom az egyetlen aki miatt érdemes eltûrni mindent, és az elsô elkeseredés után sikerült felfedeznem azt is, ami jó...
Másfél év alatt teljesen átalakult a hozzállásom az élethez. Megtanultam a legkisebb apróságnak és figyelmességnek is tiszta szívbôl örülni, mert tudom, hogy amit kapok, azt szívbôl kapom.. a többi meg lám nem is olyan fontos.. Megtanultam feladni az ambícióimat, hogy tiszta lappal indulhassak. És ami a legfontosabb megtanultam kiírtani magamból a korosztályunkra jellemzô elôítéleteket, mert most már tudom, mennyi fájdalmat okozunk vele olyan embereknek, akit nem is ismerünk..
Sosem rendelkeztem túl sok gyakorlati érzékkel, és ez bizony nagyon megbosszulja magát. De azért már nem vagyok elkeseredve, hisz társra leltem, a többi meg csak rajtam múlik..

Mindenkinek, aki útra kell csak azt tanácsolhatom: türelem, kitartás, akaraterô, és tûrni tudás!! Aki ezekkel nem rendelkezik, az neki se induljon!! és a példámból tanulva: Nyelvtudás, el sem lehet mondani mekkora elôny beszélni az adott ország nyelvét, nem is csak elôny, egyszerûen alapfeltétel..

Üdvözlettel

Csibe

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-01-08 21:16   
2003-12-31 11:20, melinda:
-
Kedves Melinda!

Bocs, hogy ilyen későn válaszolok, valahogy nem jutottam el a MON-ig.

Azon gondolkodtam, hová is lenne a világ Nélkületek, művészlelkek nélkül??!! Milyen furcsa, hogy a művészeknek mindig a nehezebb életforma jut, és mégis ők teszik széppé a világot!!!!


 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-01-08 21:02   
2004-01-03 10:55, OMGI:

Kedves OMGI!
Köszi, megnéztem-megnézem.
Ajánlgatom a topikot az Origo-n minden fiatalnak. Az Origo fórumon a külföldön élő magyarok csak acsarkodni tudnak, amiből a fiatalok legfeljebb a mentalitást tapasztalják!
Itt legalább hasznosakat is megtudnak, és a "légkör" összehasonlíthatatlanul jobb!

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-01-03 10:55   
Kedves fiatalok!

Benneteket, akik otthonról az EU felé kacsintgattok, ajánlom az esô topikot, ahol egyre több info jelentkezik az EU országok árairól és lehetôségeirôl.
Kukkantsatok be oda!

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-31 11:20   
2003-12-30 20:30, ideals:
-
Igen kedves Ideals, osztom gondolataidat és köszönöm.
Csak éppen egy nagy lelki nyomás, lelki teher az, hogy a mûvész-lelkek sokkal érzékenyebben reagálnak mind a mások, tõlük kívül állók - beleértve az idegeneket is -, mind saját valós vagy vélt gondjaikra-bajaikra, mindenféle igazságtalanságra, stb. s ez triplán, sõt még jobban hat rájuk, s nem könnyû ilyen lelki megterheléssel együtt élni: túltenni magukat, érzéketlenné, vagy közömbössé tenni magukat képtelenek és ez megnehezíti létüket; jobban szenvednek, mint egy nem mûvészi beállítottságú.
Az is igaz, hogy a legkisebb szépségjelt is észreveszik, s hallatlan tudnak érte lelkesedni, s erõt adhat a nehézségek áthidalására, elviselésére...

Nem beszélve a sokszor jelenlévõ «meg nem értettség» problémájáról...

S hány sokat ígérõ mûvésztehetség kallódott el a nyomorúságos, egy cseppet sem mûvészi életkörülmények között!!!...
Csak errõl több kötetes enciklopédiát lehetne írni...

Az is igaz, ha a sorsom nem úgy alakult volna, ahogy alakult, még saját hazámat sem ismerhettem volna meg úgy, mint ahogy megismertem: a kötelezõ tanulmányi s a munkahelyi kirándulásokon kívül nem adatott volna meg egyáltalán a lehetõség, hogy majdnem minden zeg-zúgát bejárjam!

Azt sem felejtem el, amikor összetakarított kis pénzemmel - osztályfõnöki pótlékkal együtt 2.400 Ft volt a fizetésem, s ehhez jöttek a helyettesítések, iskolai különórák, nyári napközistetések: nyáron kaptuk a legmagasabb átlagfizetést, szeptemberben a legalacsonyabbat - elõször kijutottam ide mint turista (Velence, Bologna, Firenze, Roma voltak az állomásaim) mennyire megrészegített ez az ország azzal a töménytelen szépségével, amit minden turista csak elragadtatással csodálni tud. Egy elvarázsolt álomvilágban találtam magam! Diafilmeket vásároltam ezekben a városokban - erre költöttem a kevés kis pénzemet -, s irodalom- és történelemóráimon nagy elõszeretettel használtam fel ezeket! Ebbõl az élménybõl éltem sokáig, nem is sejtvén, hogy valamikor itt is fogok élni!...
Persze, mint ahogy sokan mások is mondták: más törvények vonatkoznak a turistákra, s más az itt lakókra...
S ugyanez érvényes a helyi lakosságnak a viszonyára is az idegenekkel szemben. Erre csak itt élve jön rá az ember. Nemhiába kifejezõen mondja jó magyar mondásunk: «Lakva ismeri meg az ember egymást»...

Befejezésül: én nagyon szívesen segítek ellenszolgáltatás várása nélkül, tõlem telhetõen, s én is úgy vagyok: Isten ments, hogy valakire is rászoruljak. Csak engem nagyon bánt, hogy nincs már igazi szolidaritás az emberek között, az is elkalmáriasodott... Természetesen tisztelet a kivételnek!

Megköszönve jókívánságaidat teljes szívembõl viszonzom Neked és BÚÉK mindenkinek + EGÉSZSÉG!!!
Sok szeretettel:
M.

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-30 20:30   
Kedves Melinda!
Látod... azért a művészetek hazája mégis adott Neked valamit, ami itthon nem lehetett volna. Az egyik barátnőm pedagógus, kisiskolásokat tanít már vagy 30 éve. Igaz, van egy szép kis háza egy Pest környéki faluban, de az álma volt egy új Suzuki. Hát??? Kb. annyi pénzt kell kifizetni rezsire, autóra, mindennapi megélhetésre, amennyi a fizetése. És bár lehet,hogy szeretne néha változtatni, de nem mer, mert a pedagógus fizetés fix jövedelem, még ha kevés, akkor is. Mellette más dolgokkal foglalkozik (hajt, persze!), hogy megkeresse a különbözetet.
De egy művész lélek, egy művész ember ezt nem tudná végigcsinálni.
Elmesélek egy hasonlatot, mire "képes" a művész lélek. Van egy festőművész barátnőm (olyan "lelki társ"), akinek akkor még csak egyik lábában volt mélyvénás trombózis, és akinek megadatott elutazni Olaszországba 1-2 évvel ezelőtt. (98-ban én is voltam Olaszországban, az egy csoda!). Firenzében, az Uffizi (jól írom? lehet, hogy 2 z és 1 f?) előtt, ugye ezrek állnak sorban, hogy bejussanak.
Mondom én: - ha nekem fizetnének, akkor sem állnék sorba.. - nincs az a kép, amiért kivárom a sort!
Mondja ő: - végigállták a sort (a rozoga, fájós lábával!), végigjárták a képtárat, és szinte hallom, ahogy lelkesedik minden egyes kép előtt, vagy a színe, vagy a formája, vagy "akármi" miatt.
Na, ez a különbség a művész lélek és a nem művész lélek között...
Persze biztos van más is, de ez jellemző.
Szóval, ha Te művész lélek, művész ember vagy, akkor Olaszországban a helyed,a művészetek hazájában, mert ami ott "megvan" nem találod meg sehol a világon - idehaza különösen nem.

Ami a rokoni viszonyokat illeti (nekem itthon már csak a két lányom van, meg az unoka), és a köszönetet, Apám mondta mindig, ha valami szívességet nem kaptunk meg: - "Legalább nem kell megköszönni!" Tényleg így van! Én már megtanultam, hogy csak magamra számíthatok, és az Isten mentsen meg attól is, hogy valaha a gyerekeimre szoruljak. Ami a nyugdíj korhatárt illeti? Itthon a többség azzal kalkulál, hogy mi azt már nem érjük meg...

Szeretettel üdvözöllek, újra szerencsés és egészséges új esztendőt kívánok!
Vigyázz Magadra, és gondolj arra, mi minden megadatott abban az idegen országban, ahol tulajdonképpen a lelkületed miatt jobban "otthon" lehetsz!

Ideals

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-30 20:20   
Nagyon bizom benne nem törtel le de inkabb kellemetlen dolgokra szamits es aztan azok kellemesekke valjanak mint forditva. Tudnek rengeteget meselni jo es rossz dolgokrol de hiszen ilyen az elet. Egy dolog biztos akinek a magyar identitasa a legfontosabb es magyarnak akarja nevelni a gyerekeit az a legkönnyebben ezt Magyarorszagon teheti. Aki mast priorital(elönyben reszesit?) annak persze könnyebb, mert itt kint döngetni a melled hogy magyar vagy mit sem er.
 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-30 20:09   
Kedves Böbe!

"....de a fiataloknak ha kemenyen elhatarozzak es es kitartanak sikerul."
- már ezért a mondatért "megérte", ha beszélgetünk.
Minden információ fontos, mert a sok apróból lesz az egész.
Továbbra is köszönök minden információt - és persze meg is fogadom, de legalábbis igyekszem, hogy hasznomra váljék.

üdv.:
Ideals

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-29 09:21   
Melldöngetök? Hisz csak azokat hallgatod meg azok hallatjak magukat mert a többiek lehet haza sem tudnak menni mert nincs anyagi lehetöseguk. Meg aztan az egy dolog hogy itt sirunk panaszkodunk de nem halunk ehen. Ritka az az ember aki karriert tud befutni kulfoldikent de vannak. Egy szo mint szaz ideals neked kicsit kesö orszagot valtani de a fiataloknak ha kemenyen elhatarozzak es es kitartanak sikerul. A hazassaggal valo megoldas az lutri. Azt csak az tegye aki igazan szereti a parjat es aki feltud adni mindent regi hazajaban.
 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-29 01:20   
2003-12-28 22:48, ideals:
-
Tudod Melinda, csak az érdekel, hogy hol van az a sok sikeres távolba szakadt hazánk fia, aki mikor hazajön látogatóba, csak úgy "döngeti" a mellét?? Vagy a fele sem igaz?
-

Kedves Ideals!
A nagy zöme megjátssza magát!... Sosem dõltem be nekik!

Itt olyanok is elõfordulnak, amikor lejár a próbaidõ nem véglegesítik, azzal az indokkal, hogy «nem állta ki a próbát», s másokat alkalmaznak szintén próbaidõre. A munkaadónak sokkal jövedelmezõbb így!

Persze vannak tisztességes munkaadók is. De sajnos a tisztességtelenekrõl hallani gyakran!

Hogy visszatelepedjek, az nem fordult még meg a fejemben. Kis családom ideköt. Az igazat szólva nem is tudnék visszaszokni!

Nincs rossz sorom, csak nem tökéletes a szakmai megelégedettségem. Ha a körülmények nem olyanok lettek volna, amilyenek, több mindent produkálhattam volna, s derûsebb körülmények között.
Rosszabb is lehetett volna, ezzel vígasztalom magam, noha egy örök szellemi és mûvészi aktivitást igénylõ embernek, mint nekem, ez ugyancsak sovány vígasz.

Ha otthon maradtam volna, talán csak a szeretett oktatással foglalkoztam volna, s nem tanultam volna annyi mindent, (2-2 éves részképzéses jog- és bölcsészettanulmányok 1986-1988, 1993-1995, újabb - a hazai 10 évesen kívül - 10 éves 1987-1997 közötti zeneakadémiai zeneelméleti- és zongoratanulmányok, stb.), nem lenne olyan sokrétû - mégha alkalmi - elfoglaltságom.

S ha belegondolok, mégha önálló egzisztenciám nincs is, de a honoráriumjaimból összespórolván csak tudtam munkaeszközöket beszerezni: zongorát, komputereket, nyomtatógépeket, mobiltelefonokat, rengeteg könyvet, kottát, stb. venni, amit talán a tanári fizetésembõl a lakásom rezsiköltségeinek és egyéb kiadások után nem nagyon tudtam volna megtenni. S emellett még ajándékokra is tudtam spórolni a megfelelõ alkalmakra...
Az is igaz, feleslegesen sosem adtam ki pénzt.

Csak a bizonytalansági érzés keseríti meg a mindennapjaim: mi lesz ha nem lesz bármi folytán az egyetlen biztos családi jövedelem?
Ha eddig nem sikerült állandó álláshoz jutni, hogyan tudnék a késõbbiekben, öreg fejjel? Sehogy... Az esetleges özvegyi nyugdíj nem lesz elegendõ a gyermek taníttatására s egyéb fizetéskötelezettségekre...
Ez az élet egy csupa aggodalom, rettegés...

Dehát ez nem érdekel senkit, nem az õ gondjuk, hanem az enyém. Nekem kell ezzel együttélnem...

Számítani senkire sem lehet. Ránk mindenki számíthat - idegenek, rokonok egyaránt -, de mi senkire sem... (Sajnos volt rá eset - egy-két rendkívüli alkalommal rászoroltunk volna - !...) S ez borzasztó! Ez a tragédia!

De egyre büszke vagyok: senki nem mondhatja, hogy ezt tette értem, azt tette értem, neki köszönhetem mindazt, amit elértem, tehát most rajtam a sor, hogy visszaadjam a szívességet! Semmiféle követeléssel nem léphet fel senki, mint ahogy körülöttem sok helyen látom és hallom. Én senkinek sem tartozom, ellenkezõleg, nekem tartoznának inkább, ha nekem is olyan szemléletem lenne! De ez nem az én esetem!!!
Amit tudtam, megtettem. Amit megtehettem volna még, az nem rajtam múlott, hogy nem valósult meg! Az én lelkiismeretem az tiszta, a rám testált képességekkel, tehetséggel minden tõlem telhetõt igyekeztem megtenni, nem herdáltam el azokat, s ameddig csak lehet folytatom amennyire erõm s egészségem engedi... Ez kicsit megnyugtat...

Ha lesz valami hasznos információm, nem mulasztom el, hogy közöljem.

Akárhogy is döntesz, kívánom, hogy szerencsés választásod legyen!
Szeretettel köszöntelek.
M.

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-28 22:57   
Kedves Miklós!
Köszönöm a tanácsokat. Tudod, én már nem akarok sem karriert, sem meggazdagodást.
Soha nem is akartam gazdag lenni!
Én "mindössze" egy biztos megélhetést szeretnék, akár a Európában, akár itthon. Hogy mondjuk ne legyen gond az unokának vagy Uram bocsá' magamnak megvenni egy pár cipőt.
Milyen nagy dolgok ezek...!!!
Nem akarok Hawaiin nyaralni minden évben - ugyan! Csak ne legyenek mindennapos kenyérgondok. Igazán semmi mást nem szeretnék ami a megélhetést illeti...
Köszönöm a szerencsekivánatokat, remélem lesz is.

Azért még várom a tapasztalatokat.. - tanulok belőle, az biztos! Aztán egyszercsak úgy döntök, hogy szedem a sátorfámat.. - vagy nem. Még nem tudom.
Mindenesetre azt is szeretném tudni, a fiatalok mire számíthatnak.

üdvözlettel:
Ideals


 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-28 22:48   
Kedves Melinda!
Köszönöm a részletes választ, valami ilyesmire gondoltam... Ebből megismerszik egy népnek a külföldihez való hozzáállása, és örülök, hogy mondod a férjhezmenetel veszélyeit is, mert az egyik barátnőm mindenáron férjhez akar menni - bár eddig Olaszország még nem jutott eszébe.
A munkanélküliséget én megéltem idehaza - bár előtte nem hittem benne, míg a saját bőrömön nem tapasztaltam.
A mostani munkahelyem a "véletlen" műve, az igazságszolgáltatásban van, de bizony csak 3 hónapos szerződéseket nyomnak az ember kezébe, mert 3 évig megtehetik, és általában meg is teszik. Majd aztán véglegesítenek, ha a 3 év próbáját kiállták az emberek. Ráadásul a "kaszt", az érezteti, hogy nem közülük való az, aki a mindennapi munkájuk során kiszolgálja őket.
Nem mondom, hogy VALAKI vagyok itthon, sőt! Az is igaz, hogy az asztal széléhez ragaszkodni kellene, mert kb. 30 jelentkező volt csak az én helyemre.
Azért az elmúlt 2 évben volt egy kis "kóborlásom", Londonban és Svájcban voltam egy kicsit, mint házvezetés. Optimista az egyik topikon "cselédkedésnek" nevezi - ami majdnem igaz is. Mindig magyaroknál voltam, tehát a nyelvgyakorlás majdnem lehetetlen volt, de azért Londonban megértettem magam simán a vásárlások, a szabadnapi séták és a baráti látogatások alkalmával, és a nyelviskolában, ahol pár nemzetiség összegyűlt.
Tehát, azt hiszem, marad az angol nyelvterület - ha már ebbe belefogtam.
Azt gondolom, hogy a diplomámat sutba dobhatom, itthon is megtettem, miután A3-asra fénymásoltam, és "kitapétáztam" vele a szobám egy részét. Ez ahhoz kapcsolódik, hogy annak idején Apám a hír hallatára, hogy újra tanulok, azt mondta, "Te is kitapétázhatsz a bizonyítványaiddal."
Hát, kitapétáztam...!!! - mert kb. annyit "ér".
Tudod Melinda, csak az érdekel, hogy hol van az a sok sikeres távolba szakadt hazánk fia, aki mikor hazajön látogatóba, csak úgy "döngeti" a mellét?? Vagy a fele sem igaz?

Mindenesetre köszönöm szépen a részletes felvilágosítást, és kérlek, hogy írj még, ha úgy gondolod, hogy más is eszedbe jut.
Drukkolok Neked, hogy kicsit jobb legyen akár Olaszországban, akár idehaza, ha rászánod magad, hogy visszatelepedj.

üdv.:
Ideals

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-28 21:55   
Itt van egy másik adalék:

Sajnos én is az elõzõ honfitársaimhoz tudok csatlakozni.
Annyival kiegészítve, hogy vannak országok, ahol még a befogadó ország nyelvének perfekt tudása sem garancia!
Elsõsorban fiatalokat keresnek 20-35 év között. Noha törvény tiltja a nemek közötti diszkriminációt, a gyakorlatban mégis sorozatban megtörténik a férfiak javára! Ez persze nem zárja ki, hogy nincs magas létszámú munkanélküli férfi. De itt Olaszországban a munkanélküliség is nõnemû! Azt sem lehet elfelejteni, hogy nem örülnek, s nem fogadják tapsikolva a külföldieket. Márcsak azért sem, mert éppen elég nagy társadalmi probléma a magas munkanélküliség. Elsõsorban a «bennszülött» olasz állampolgároknak kellene állást biztosítani - ami sajnos nincs!!! -, aztán az idegen származású, de olasz állampolgárokat kellene e téren kielégíteni, s ezután jöhetnek azok a külföldiek, akiknek van biztos, érvényes munkaszerzõdéssel igazolt munkalehetõségük s akkor megkapják az itt tartózkodási engedélyt, arra az idõre, ameddig a munkaszerzõdésük szól.
Az idegeneket elsõsorban olyan kétkezi munkalehetõségekhez juttatják, amelyekre nem találni hazai munkaerõt.
Nagyon keveseknek van olyan szerencséjük - ami szinte lottónyereményként van elkönyvelve -, hogy sikerül értelmiségi pályán elhelyezkedni!
Az idegent nem segítik a bennszülöttek - sõt ellenségüknek tekintik, akik a munkalehetõségük megfosztóját látják bennük - de még sok esetben a rokonok sem, a honfitársakról meg nem is beszélve: azok sokszor még kutyábbak!
S ha egy idegen tudja is bizonyítani, hogy mit ér, akkor sokszor még inkább ellenségeskedéssel fogadják - én saját tapasztalataimból beszélek -, s irígységbõl még ott akadályozzák, ahol csak tudják! Idegent nem szívesen ajánlanak sehova! Sajnos itt úgy megy a született olaszok körében: kinek minél nagyobb az ajánlóköre, annál nagyobb a lehetõsége - mégha nem is alkalmas! - munkát találni.

Igaza van Bovinak, aki otthon volt VALAKI, az külföldön SENKIVÉ válik, s nem mindenkinek adatik meg, hogy ott is VALAKI legyen! 48 évesen pedig nagy felelõtlenség lenne a 26 éves munkaviszonyt felrúgni: sajnos ennyi betöltött évvel - még a jóval fiatalabbaknál is kétséges - semmiképpen nem lehet számítani - nemhogy jobban keresõ munkalehetõségre -, de egyáltalán alul fizetett munkát sem lehet találni! (Nekem 27 éves tanári munkaviszonyom lenne...)
Állami, tanácsi köztisztviselõi állásra, bármiféle szellemi munkára nincs remény, a közép- és kis magánvállalkozók nem nagyon alkalmaznak újabb munkaerõket, mert az plusz adómegterhelést és kiadást jelent nekik.
Sajnos nagyon reménytelen a helyzet. Ahogy most állnak a dolgok, még maguknak az olasz fiataloknak is nagyon kilátástalannak tûnik a jövõjük!
Elég csak a híreket olvasni errõl.
Nyelvtudás nélkül meg még inkább reménytelen a helyzet. Igen, sok helyen kérik az angol nyelvtudást, de a befogadó ország nyelvének ismerete elengedhetetlen. Arról meg ne is beszéljünk, hogy itt minden tartománynak megvan a saját nyelvjárása, ami egy másik nyelv (!!!), s a tömegember azt beszéli keverve az olasz nemzeti nyelvvel - tehát se tiszta dialektus, se a tiszta nemzeti nyelv -, ami még inkább megnehezíti a kommunikációt.
Szívbõl ajánlom: mindenképpen megtartani a hazai állást s nem kockáztatni a biztos meglevõt s a nyugdíjjogosultságot!
Sajnos nincsenek azok a jaj de nagy munkalehetõségek, s nem is lesznek. Mert Olaszország hiába is Eu-tagország, elsõsorban a saját nemzeti érdekek jönnek számításba! Az idegen az a legutolsó, vagy a végszükségben jöhet számításba!
Olaszországnak éppen elég gondja van a sok illegális, a tenger felõl nap mint nap beözönlõ nagy népvándorlási invázióval.
S nem szólva arról, hogy a szervezett bûnözés nagyon éber, s a jóhiszemû munkát keresõket csapdába csalják.
Itt a közelünkben, Ferrarától kb. 15 km-re, Masi Torelloban a napokban lepleztek le egy engedély nélkül mûködõ textilüzemet, ahol 16 becsempészett kínait tartottak iszonyatos higiéniai körülmények között kimondottan rabszolgasorban 12-14 órát feketén dolgoztatva! Vagy a fiatal lányok esetében: vendéglátói állást meglebegtetve kicsalják õket hazai közremûködõk segítségével - «art-manager», võlegény, férj, barát - kihasználva õket a prostitúció útjára terelik õket!...

Nagyon sajnálom. De nem mondhatom, hogy igenis, vannak lehetõségek. Mert bizony nincsenek.
Nekem annak idején, mielõtt véglegesen eldöntöttem volna a férjem utáni kijövetelem, bíztató igéreteket kaptam, s semmi sem lett abból! Sõt, az elsõ két évben, csak a kellemetlen meglepetések értek... Ez egy másik, külön téma lehetne. Akkor még reménykedtem, fiatal voltam, reménykedtem még 10 évvel ezelõtt is. S mindent megtettem, nem ültem ölbetett kézzel, a sült galambot várva. Sajnos olyan városba kerültem, ahol sosem volt, s most sincs nagy munkalehetõség. A lakosság legnagyobb része ingázó, férjemet is beleértve.
Amikor meg néha, nagy ritkán kitûnõ lehetõségem adódott volna, az Ferrarán kívül volt található: a gyermek miatt kellett elutasítanom. Nem tudtam a gyermek elhelyezését megoldani az óvodai idõ lejárta után, anyósom nem jött a segítségemre.
Amikor úgy adódott, hogy vidékre kellett mennem dolgozni - tolmácsolni, elõadást tartani, vagy az egyetemre kellett Bolognába utaznom -, legkétségbesettebb esetben a szomszédhoz fordultam, vagy az egy-egy barátnõjének háztartásbeli édesanyjához. De nap mint nap ezt nem tehettem volna meg, s még fizetség ellenében sem vállalták el egy külföldinek a gyerekét. Ostobaság, de így volt. Alkalmanként igen, de folyamatosan nem.
Hiába volt magas a pontszámom, a munkaközvetítõ inkább az alacsonyabb pontszámmal rendelkezõ de olasz születésû állampolgárokat hívta be a kínálkozó állások betöltésére! Hiába tanultam, hiába vettem részt számtalan szakmai továbbképzésen, nem számított semmit: az évek csak teltek, biztos állás sehol! Legalábbis nekem! A kollokviumokon ha elhallgattam a felsõfokú végzettségemet, akkor kevesellték a gimnáziumi érettségit, a szakmai tapasztalotokat semmibe vették; ha bevallottam, sokallták: tehát mindenütt az ürügy, hogy másokat vegyenek fel, s ne engem! Volt egy olyan borzalmas élményem a 90-es évek közepén, hogy sírva jöttem hazáig a centrumból a munkaközvetítõtõl: a lakóhelyemhez közeli jogtudományi kar könyvtárában lett volna üresedés, mint könyvtárosnak. Azonnal jelentkeztem az állásra a munkaközvetítõnél, egyetlenegy jelentkezõ voltam. A kifogás az volt, hogy három nappal korábban betöltöttem a 42. életévemet, a korhatármegjelölés 42. életév volt a házasság és a gyerekszám után kapott évkedvezménnyel! Annak ellenére, hogy egyedül csak én jelentkeztem erre az állásra s minden pontszámom megfelelt, sõt optimális volt, nem kaptam meg a könyvtári állást! Pedig milyen ideális lehetett volna! Ezek szerint arra kell gondolnom, hogy csak látszatmeghírdetés volt! Borzalmas volt, mert amikor jelentkeztem fel sem írták a nevem, mondván, hogy azért nem vesznek számításba, mert három napja betöltöttem a fent jelzett éveket, még akkor sem, ha csak egyedül én vagyok rá a jelentkezõ, s ilyen magas pontszámmal!!! S mindezt oly szenvtelenül mondta a hivatalonoknõ! Iszonyatos érzés volt, senkinek sem kívánom, hogy hasonlókat éljen át!
Ahová eljutottam hosszú évek során, azt foggal-körömmel oroszlánként harcolva - az elõítéletekkel, a patriarchális mentalitással volt a legnehezebb a küzdelem -, tudtam elérni. Hasznosítható segítséget még tanácsok formájában sem kaptam sehonnan, mindenre magamtól kellett rájönnöm, utánajárnom, megszerveznem. Sõt, inkább egyre inkább visszahúzó erõk voltak hol innen, hol onnan... Ugyanis mit akarok én többet az anyai, feleségi, háziasszonyi szerepnél?... Miért nem elegendõ csak ez a szerepkör nekem? - szegezték nekem a kérdést bárhonnan. Egy olyantól ilyet kérdezni, akirõl tudták, hogy az önálló egzisztenciához szokott, s nem azzal ment férjhez, hogy otthon ragadjon az olasz automatizált «mosogató- és mosódézsák» és a tûzhely fölött!
S ebben a patriarchális mentalitású országban bizony a nõknek még most sem könnyû, noha sok változás történt a nõk javára jogilag is... A gyakorlat sajnos azért még mindig más és nõkre nézve negatív, hátrányos! Olaszország nagyon hátul kullog a két nem közötti egyenlõ esély gyakorlati biztosításában, mégha törvény rendelkezik is róla! Most, hogy szabadon mozoghatok, a korom miatt selejteznek - a betöltött 50. esztendõ - a munkakeresõk közül... Sõt, szóba sem állnak velem az álláshírdetõk... S ugyanez történik azokkal, akik 40-50 évesen veszítették el az állásukat az üzem, a munkahely csõdje miatt, vagy a leépítések miatt!
Reméltem, hogy az Eu-tagság során majd rugalmasabb lesz ezen a téren minden... A csudákat! (Az elbocsátások azok rugalmasan könnyen mennek végbe...)
Ha lett volna megfelelõ anyagi bázisom, nyithattam volna profit magán nyelviskolát fordítóirodával egybekötve. Mivel nem volt megfelelõ indulási tõkém, ettõl el kellett állnom, s nincs más választásom, mint megelégednem a személyes adószámommal az alkalmi, honoráriumot biztosító munkákkal (fordítás, tolmácsolás, szakértõi tevékenység, kulturális-nyelvi közvetítõi munka, alkalmi közoktatás, magánórák adása...), mint szellemi szabadúszó vagy autonóm dolgozó - ahogy tetszik, mindegyikbe beletartozom -. De ezzel még a hajdani tanári önálló egzisztenciájú státuszomat nem tudom biztosítani, de még a nyugdíjamat sem! S ez még most is nehezen lenyelhetõ keserû pirula számomra, s különösen, hogy teljesen önálló egcisztenciát hagytam a hátam mögött nem felelõtlenül. Voltak remények, biztos ígéretek, amelyek ködbe vesztek, amint olasz földre tettem a lábam. Helyettük kellemetlen meglepetésben részesültem, ugyanis nem lettem automatikusan olasz állampolgár a házasságkötéssel, mint eddig volt, mert abban az esztendõben (1983. júliusa) a sok látszatházasság miatt megváltoztatták az állampolgársági törvényt - s errõl nem értesítettek engem az olasz hatóságok, a magyar hatóságnak fogalma sem volt errõl a változásról, s még szerencse, hogy a kitöltendõ nyomtatványon kijelentettem, hogy meg kívánom tartani az automatikusan megszerzett olasz állampolgárság mellett a magyart is! -, s emiatt két évig törvényileg, az olasz állampolgárságom elnyeréséig tilos volt a munkavállalásom, mint magyar állampolgárnak, akinek bizonyos idõközönként jelentkeznem kellett a rendõrség külföldiek hivatalában, s meghosszabbíttatnom a turista vízumomat, amivel a férjem után jöhettem. (Még belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha a magyarról lemondtam volna, s akkor mint hontalant találtam volna magam Olaszországban! Akkor biztos, hogy nem két évre kapom meg az olasz állampolgárságot!...) S hogy szellemileg el ne satnyuljak, különféle saját nevemen megjelent cikkek, esszék, tanulmányok írásával is foglalkozom hol itt, hol ott publikálva szaklapokban, saját lapomban (grátisz), a non profit kiadványom szerkesztésén és kiadásán dolgozom, ez utóbbit az alkalmi honoráriumaim egy részébõl fedezem. Az olasz államtól támogatást nem kapok, mert nem politikai lap: a kulturális, irodalmi lapok nem részesülnek semmiféle anyagi segítségben. Egyéni szponzorokkal meg az a helyzet, hogy annyi év után is, az emberi butaság határtalan korlátai miatt távol tartják magukat a külfölditõl, aki persze olasz állampolgár is. Én koldulni meg nem megyek. Márcsak azért sem, mert okulva egy régi szponzor-esetbõl: jobb függetlennek lenni, minthogy kitenni magam a szponzorok kénye kedvének.
Mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Sajnos sokan vannak, akik sehogy sem tudnak, s ezek közül bizony egyik sem fogadja örömmel a beözönlõ keletieket, akik esetleg elvehetik elõlük a munkát!!! Akkor hát mit várhat egy külföldi?!... Ráadásul keleti?… (A magyarokat is keletiekhez sorolják be.)

 
 Miklos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-28 18:35   
Kedves Ideals,

Kicsit vártam a válaszommal, mivel biztos voltam benne hogy sokan reagálnak a kérdésedre.
A valós helyzet az, ahogyan Judit, Bobe,Bovi emliti, és ahogy megéljük mi mindanyian kik hosszabb vagy rövidebb ideje nyugaton élünk.
A legelsö, hogy az valójában nem érdekel kint senkit, hogy Mo-n a keresett pénzböl nem lehet megélni. Erre azt mondja az itt lakó, hogy ö sem tud megélni a jövedelméböl, vagy ha egyáltalán megél, egyre rosszabbul, és most jönnek a keletiek!
Régen elmúlt az 56-os szolidáris világnézet, és elmúlt a nagy megértési idöszak a vasfüggöny mögül elöbújó menekültek iránt. A valóság ha valóban komolyan külföldre készülsz, ismerd az ország nyelvezetét, de lehetöleg nem gögicsélve hanem folyékonyan, legyél felkészülve a kultúrális elvárásokra ami a befogadó országban van, és ami a legfontosabb, legyen elképzelésed hogy milyen munkát tudsz elvégezni úgy, amit más nem tud megcsinálni, olyanok akik itt születtek, vagy már jóval elötted oda megérkeztek.
Tudnod kell azt is, hogy mennyi idöt szeretnél a választott országban eltölteni, mert abban biztos lehetsz egyik napról a másikra nem lehet sem meggazdagodni, sem karriert csinálni. Tehát többségiben ez egy több éves folyamat, sok buktatóval és nehézséggel egybekötve.
A legegyszerübb lépés, ha elötte találsz munkakadót a válsztott országban ki mindenképpen biztosít munkahelyet számodra és minden bürokratikus kényszer ellenére alkalmazni akar.
A többi sem egyszerü, de egy biztos háttérrel megoldható.

Sok szerencsét,
Miklos (d)

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-28 15:13   
Itt is egy kis információ Ideálisnak.
Elsösorban, arra mérget vehetsz, hogy 48 évesen, nyelvtudás nélkül és nem kézmüvesként (munkás)ne is álmodj a kivándorlásról! Mit tudnál végezni, ha nem tudod annyira perfekt a nyevet, hogy irj, olvass? Otthon vagy valaki, akkor is, ha kevés a bevételed, de itt pénzt kell keresned, minden áron.
Egy példát tudok a közeli ismeretségemböl.
44 éves gyári munkás, 17 éve itt él (Bánátból való magyar) hozott magának egy töle 13 évvel fiatalabb lányt Romániából. Szintén magyar származású. A lány otthon diplomás ovónö volt, beszél angolul, de németül csak ir és olvas, nincs nyelvgyakorlata. Egy évig ö csak a szakmájában akart dolgozni, de hogy lehet gyerekekt nevelni/oktatni hibás nyelvtudással? Kimosolyogták mindenütt és most pizasütönél kiszolgáló. Ha valaki azt hiszi ez könnyü munka, az nagyon téved.
Minden nap, szombat/vasárnap is 17 órától 24 óráig rohanás. Ha kevés a vendég pohármosás, árúfeltöltás stb.. és ezért a munkáért, kap 4 €-t óránként, havi 780€ ra jön ki. Ne számold át most Forintba, hanem próbálj ebböl itt Németországba megélni, spórolni, hogy jobb jövöd legyen.
Ez a valóság!!!Soha nem fog a szakmájába dolgozni, mert arra már nincs idö, hogy tanuljon, meg az igazság az, hogy pl.gyermekmeséket csak az anyanyelven lehet igazán tovább adni. Vannak szakmák, amit nem lehet külföldön folytatni, ilyennek tartom a tiéd is.
Ha nem tudom magam szépen kifejezni, annak az az oka, hogy 45 éve itt élek, de gondolom a lényeget meglehet érteni.

_________________
üdv:bovi

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-28 14:14   
En nem tudom mas orszagokban hogy s mint van de azt allitom hogy itt Svedorszagban ha nem tudsz svedul akkor nem talalsz munkat, es itt nem papirokrol beszelek hanem konkretumokrol. Beszelned kell, az jo hogy ha tudsz angolul is, az csak egy elöny de itt sem a papirokra ertem hanem a tenyleges nyelvtudasra gondolok. Gondold el az orvosnal az uzletben barhol boldogulnod kell. Az hogy a gyerekek jol tudnak angolul az egy dolog de a mi korosztalyunkban levok 40-50 evesek akik a javareszet teszik ki a munkaerönek nem biztos hogy angolul tudnak. Ideals en nem akarlak letörni sem elkedveniteleni teged de szociologus van eleg söt eleg sok a munkanelkuli itt nalunk ,es sajnos meg kell mondanom a korod sem elöny. Nincs mit kendözni takarni a munkaadonak csak 30 evesek kellenek olyanok akik dolgozni tudnak latastol vakulasig nem betegek nincs csaladjuk. A lanyom aki 28 eves egy honappal ezelött megpalyazott egy munkahelyet es az intervjun az elsö kerdes amit feltettek neki :van -e gyerek es ha nincs lesz-e akar-e gyereket. En tudom a sajat börömön tapasztalom hogy nem könnyu nekunk sem akik itt elunk es tudjuk a nyelvet tudjuk a szokasokat es teljes erteku allampolgarai vagyunk ennek az orszagnak. A svedorszagi bevandorlok 60-70 %-a munkanelkuli ez teny. Ezzel nektek akik itt szeretnetek szerencset probalni szembe kell neznetek es megint mondom jol at kell gondolni mire keszultok. A Judit peldaja a fiartalemberrel eleg relevans: fiatal ferfi aki beszel nemetul biztosan jo szakmaja van , könnyebben boldogul mint egy 40 eves ket-haromgyermekes anya aki nem tud nemetul.
 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-27 23:26   
2003-12-27 17:51, ideals:
-
Nyelvvizsga: én is legális munkahelyről mondom mindezt. 28 éve élek itt. Ittlétem első 23 évében határozottan a nyelvtudásomból éltem mint magyar fogalmak szerinti külker. üzletkötő. Soha senki semmilyen papírt nem kért tőlem, - nota bene, diplomát sem -, viszont elvárták, sőt feltételezték, hogy valóban folyékonyan beszélek angolul, oroszul, magyarul. Ha viszont nem tudnék németül úgy, ahogyan teszem, soha nem érhettem volna el ilyen szakmai sikereket. A hibás der/die/das-t még csak kijavítja a helyesírási program, de a találó, diplomatikus, választékos kifejezést nem tudja helyettünk.

Bizonyos szint felett persze mindenki tud angolul. De az azért még a fővárosban sem várható el, hogy az élet minden területén meg tudd értetni magad angolul, ill. az adóhivatalnál, bevándorlási hivatalnál, egyéb intézményeknél angolul tudd elitézni ügyeidet. Hacsak nem vagy nemzetközileg elismert angol karmester (és Sir), világhírű szólóhegedűs, egyedülállóan pótolhatatlan amerikai-kínai építész, stb., akiknél eltekintenek a némettudástól. Egy idő után Daniel Barenboim és Claudio Abbado is kitűnően beszélnek/tek németül. Továbbá a "The Times" és a "Le Monde" berlini tudósítói is.

De minek alapján céloz meg valaki egy országot? Vagy privát okokból kerül oda az ember (párválasztás, emigrációs sors) vagy tudatosan oda készül szakmailag. Mindkét esetben eleve elengedhetetlen szerintem a nyelv. A magam részéről nehezen tudnám elképzelni a letelepedést, mondjuk Barcelónában a katalán nyelv elsajátítása nélkül. Nyilván lehet, de sokkal több tövisre lehet számítani az amúgy is várható mentalitásbeli beilleszkedési problémák mellett.

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-27 17:55   
Kedves Böbe!
Közben utánanéztem.. az eu2004.hu oldalon, igazán sok minden található.
És tudom, hogy nem vár senkit diadalmenet....

Legyen szerencsés és egészséges új esztendőd!

üdv.: Ideals

-

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-27 17:51   
Kedves Pompéry!
Köszi a felvilágosítást, megfogadom.
Ami a "papírt" illeti, még ma is ezt sulykolják, úgyhogy valóban nem nagyon tudok tőle elvonatkoztatni, ezen kívül a hivatalos munkára gondoltam...
Az önmagunkkal szembeni igényességet (jelen esetben egy új nyelv nulláról kezdődő tanulását) igen erősen meghatározza az idő és a pénz, amit erre fordítani lehet. Mivel alapszinten - mondjuk eladni nem tudnak - beszélem az angolt, ezért érdekelt az angol. És most egy "célzott" ország nyelvét elkezdeni tanulni, bizonyára nem lenne túl könnyű. Persze, sejtem, hogy nem feltétlenül tud mindenki angolul, de azért kérdeztem, mert úgy tudom, hogy ezekben az országokban kisiskolás koruk óta tanulják második nyelvként az angolt.
Azt nem tudom, más nyelvekre hogyan lehet "átültetni" a magyart, de hogy angolul fele olyan "igényes kommunikációt" sem lehet folytatni, mint magyarul - az biztos.
Javíts ki (megköszönöm!), ha rosszak az információim, de fogadd el, hogy nálam tájékozatlanabb emberek is vannak, ezen kívül, nyilván annak, aki "benne" van, kicsit bugyutának hangzanak bizonyos kérdések.

Legyen szerencsés, békés, egészséges és boldog az új esztendő Németországban bárhol Európában!

üdv.:
Ideals

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-27 00:47   
2003-12-26 22:13, ideals:
-
... de a nyelvvizsga az hiányzik! Pedig 2 évig nem kaptam kézhez a diplomát, éppen a ny.vizsga miatt. ... A nyelvvizsga kapcsán két dolgot szeretnék tudni. Kell a papír is, vagy elég, ha beszéli valaki a nyelvet - készségszinten.

Verd kia fejedből ezt az évtizedek óta BETEGESEN HIBÁS MAGAYRORSZÁGI BEIDEGZŐDÉST!
ITT NEM PAPÍR KELL, HANEM BESZÉLNI KELL TUDNI.

Szerény többéves tapasztalatom szerint a magyar nyelvvizsga egy kalap ... sem ér - nem, karácsony van, így nem beszélünk. Ismerek embereket közép és felsőfokúval, de egy pohár vizet sem tudnak folyékonyan kérni. Nem az a lényeg, hogy hanyadfokú, hanem, hogy el tudod e mondani történetesen az idegenforgalomban pl., hogyan jut el a vendég Szerencsről Sárospatakra és mik ott a látnivalók.

AZ adott ország nyelve mindenképpen kell, ha ott akarsz élni. Angolul egy bizonyos értelmi, társadalmi és pozició-szinten egyszerűen tudni kell, de ez nem helyettesít(het)i a befogadó ország nyelvét. Egyáltalán, hogyan akarsz értelmi szintedhez mért színvonalas munkát végezni, emberekkel kommunikálni, ha nem beszéled az ország nyelvét legalább olyan szinten, amely a fenti igényes kommunikációt lehetővé teszi? Azt hiszem, ez az ember önmagával szembeni igényességén múlik első sorban.

További kérdéseidre nincs recept. N.o-ban is vannak szép számmal diplomás munkanélküliek. A szaktudáson, nyelvismereten kívül a boldogulás mindig is és mindenütt az illető talpraesettségén, nyitottságán, rátermettségén, kockáztató, kapcsolatteremtő, jég hátán is megélni tudó, küzdő készségén múlik. Tudok, pl. egy magyar fiatalemberről, aki 3-4 hete vaktában jött Berlinbe és néhány nap alatt szerzett albérletet, állást, helybeli mobilt magának. Használhatóan beszél németül és életkörülményeit illetően nem túl igényes, viszont a jég hátán is megél. Biztos recept nincs, de vannak példák.

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-26 22:13   
Kedves Böbe!
Igazán nagyon rendes vagy, hogy rögtön reagálsz, és őszintén mondod a dolgokat. Annak, hogy tényleg mikortól lehet munkát vállalni, valami EU-irodában vagy a neten lehet utána nézni, még a héten meg is teszem. Azt hiszem, mindenki tisztában van vele idehaza, hogy sehol sincs kolbászból a kerítés, és mindenütt dolgozni kell. Ami a szakmákat illeti, nekem a kenyérkereső szakmám igazándiból mindig a gépírás volt. Ebben perfekt vagyok, és persze szövegszerkesztésben, de nincs meg hozzá a papírom. Én mindent a magam kútfejéből tanultam, amit számítógépnek hívnak, de tisztában vagyok vele, hogy erről kell egy papír. Egyébként bármilyen nyelven gépelek, bár a japánt, kínait még nem próbáltam, de volt olyan 3 ezer oldalas munkám, aminek két sora francia, másik kettő orosz, harmadik szláv, angol, stb. A legutolsó szakmám, amit nagyon szerettem volna elérni, a szociálpedagógia. Tehát igazándiból szociálpedagógus vagyok (ő foglalkozik az emberek szocializálásával 0-tól kb. 100 éves korig), de korom is van(48!), diplomával ugyan, de a nyelvvizsga az hiányzik! Pedig 2 évig nem kaptam kézhez a diplomát, éppen a ny.vizsga miatt. Aztán a nyáron jött egy rendelet, miszerint kiadható... A "hivatásomban" - azért mondom így, mert tudom, hogy a szociális munka a "nekem való" - nem sokat dolgoztam, azért mondom, hogy a kenyérkereső szakmám mindig is a gépírás maradt. Jó, másképp hívják, mert azért több egy kicsit, most pl. írnok vagyok egy bíróságon, és a kb. 30 év munkaviszonyomból 26-ot végig titkárnősködtem általában "menő" helyeken - de ez nem a gazdaság, hanem a tudomány.

A nyelvvizsga kapcsán két dolgot szeretnék tudni. Kell a papír is, vagy elég, ha beszéli valaki a nyelvet - készségszinten. A másik kérdés ezzel kapcsolatban, hogy angollal lehet-e boldogulni (mi azt mondtuk annak idején, hogy a nyugati országokban úgy jönnek ki a gyerekek az anyjuk hasából, hogy beszélik az angolt), vagy kifejezetten a "célzott" ország nyelve az, ami szükséges.
Egyébként azt gondolom, bármilyen munkát elvállalnék - persze nem nehéz fizikait, mert azt tényleg nem bírnám. Tulajdonképpen itthon is azt a munkát vállalja el az ember gyereke, amit kap. - ez eddig rólam szólt.

DE! Ami a fiatalokat illeti, vannak, akik két diplomával, nyelvvizsgával, stb. vannak állás nélkül. - és persze nem mindegyik informatikus! Azért gondolom, hogy ha lehet, elmennek, mert kenyeret keresni mindenképpen szükségeltetik. Ezen kívül az Euró az most jó fizetés (persze, ha jó fizetést adnak!) itthon, mert még át lehet váltani. Azt hiszem, nálunk csak 2007-ben vezetik be, vagy 2005-ben legkorábban. Persze, nyilván akkor sem lesz több, csak másképp fogják hívni. Most is nagyon érdekes, mikor kb. 4 darabban megkapja valaki a fizetését. Ezt úgy értsd, hogy egy 80 ezres fizetést megkaphatsz 4 db 20 ezresben. És persze, az értéke az más kérdés és egy másik fórum lehetne.

Köszönöm, ha válaszolsz minden kérdésre, és azt hiszem, fogok is vele élni. Ez a nyelvtudás és nyelvbizonyítvány komoly kérdés sokaknak.

üdv.: Ideals



-

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-26 13:48   
Kedves Ideals!
Termeszetesen segitek es elmondom sajat tapasztalataimat:
a legfontosabb az hogy tudjad az orszag nyelvet ahova keszulsz. Ugyanakkor fontos az is hogy munkavallalasi engedelyed legyen . Meg meg van egy aprosag pontosan erdeklodd meg tenyleg lehet-e uj Eu-tagallamokbol kimenni dolgozni? En utoljara ugy hallottam hogy 7 evig nem . Aztan meg fontos a szakmad ,mert azert itt is eleg nagy a munkanelkuliseg nezz körul olvass nehany statisztikat menj be egy munkaközvetitö oldalra nezz körul milyen munkakörökben van hiany?
Erre felenk az egeszsegugyben vannak gondok ott szukseg van munkaeröre (Svedorszag) de nyelvtudas nelkul semmire sem messz. En megertem azokat akik szerencset probalnanak kulfoldon de ha nem menekultkent vagy ki-bevandorlokent akarnak elni azok uljenek le es gondoljak jol meg mire keszulnek . A kerites nincs kolbaszbol itt sem . Termeszetesen ha az embernek van kitartasa es eldöntötte hogy ezt akarja akkor nincs akadaly akkor erdemes megprobalni, csak arra ne szamitsatok hogy nagyon sok segitseget kaptok.
En drukkolok es sok szerencset kivanok mindenkinek aki meg akarja probalni. Azt hiszem egyelöre ennyi a mondanivalom, ha kerdesed van tedd fel igerem öszinten valaszolok.


 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-26 13:25   
Kedves Miklós!
Az általános tapasztalat az, hogy igen sokan most is mennének külföldre dolgozni - mert itthon, Mo.-n lehetetlen a megélhetés, bár egyeseknek igen jól megy, a többség a "kettesek" közé tartozik.
Ha az EU-ban szabadon lehet majd munkát vállalni - amit igérnek -, minden bizonnyal igen sok fiatal vagy középkorú nekivág az ismeretlennek inkább, mint itthon tengődjön a munkanélküliségben, ami egyre inkább nő.
Az EU-csatlakozással idehaza nyilván előbb az árak fognak nőni, nem a fizetések. Persze nem kell feltétlen Eu-tagállamnak lenni, anélkül is nőnek az árak már mindjárt januártól, ami még addig nem emelkedett, majd most fog.
Szóval, itthon az az elmélet, hogy az EU-csatlakozással jobbak lesznek a lehetőségek - a KÜLFÖLDI MUNKAVÁLLALÁSRA! - nem az itthoni életszínvonal emelkedésre! Itthon olyan feltételekkel kell majd megküzdeni pl. a vállalkozóknak, amire szinte egyáltalán nincsenek felkészülve per pillanat. Túl sok a követelmény, amit a kisvállalkozók zsebe nem tud követni.

Azt hiszem nagy hirtelen ezzel tudom indokolni....

üdvözlettel:
Ideals

 
 Miklos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-26 11:57   
Kedves Ideals,

nekem lenne egy viszont-kérdésem : MIÈRT ?
Miért akraják sokan elhagyni Magyarországot, csak azért mert a - sokak részéröl vitatott - EU-tagság megtörténik ?
Nem goldolják végig, hogy esetlegesen olyan lehetöség és perspektiva nyílik meg otthon, hogy érdemesebb a Hazát válsztani az elmenetel helyett?

Miklos_d

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2003-12-26 11:19   
Kedves Európában élő, kivándorolt, vagy ideiglenesen külföldön tartózkodó, dolgozó Magyarok!
Szeretnék Mindenkit megkérni, írja meg a saját tapasztalatait új hazája társadalmi körülményeiről, munkalehetőségekről, stb. Mivel Magyarország most lesz EU-tag, nagyon szeretnénk tudni (nem csak én), kb. mire számíthatnak a fiatalok (vagy akár idősebbek), ha úgy döntenek, hogy elindulnak egy jobb világ reményében...
Az "apró" momentumok is számítanak, mert sok kis részletből lesz az egész. Úgyhogy kérek Mindenkit - ha lehet, segítsen ezzel a hazai szárnypróbálgatóknak. Köszönöm.

 
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó