2018. július 20. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> ÉLET EUrópában >> Magyarország rendszerváltás előtt-után, Eu előtt
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 következő lap )
 kata52  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-23 18:05   
2005-10-10 11:46, Salaj:
-

Salesz! Sok mindenben értek egyet veled. Valóban sokakat kitesznek az utcára, és a pénz nem az övék. Ezt én is a nevelt gyerekemtől hallottam amikor hozzánk került. Elmondta, hogy kórházban is vagy rendelőbe be kellett mennie, és tudni kellett koldulni is. Minden kolduló gyereket alaposan ki kellene vizsgálni. Mert igy a gyerek ebben a formában mókuskerékként forognak. Igy él tovább, gyerekét igy neveli a következő generációt, és igy tovább de kinek jó ez igy?kata52

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-14 16:54   
2005-10-10 20:47, Salaj:
-
Nem haragszom, az pedig külön jó, hogy kerekedett egy diskurzus erről is.

 
 Salaj  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-10 20:47   
2005-10-10 19:40, perec:
-

Kedves Perec!

... Erre kérdeztél rá azzal, hogy "ezt honnét veszed?" A kérdést én kicsit másként fogalmaztam volna, de mint láttad, válaszoltam rá.

Maximálisan igazad van, ezért most elnézést kérek tőled az udvariatlan stílusomért... remélem nem haragszol .
Általában van időm alaposan átgondolni egy-egy választ, de néha csak "beugrom", és belefutok a "hirtelen felindulásból megírt" válasz hibájába. Tudom nem mentség, de én sem vagyok tökéletes.

Sokszor azt sem nézem meg, ki honnét ír (sokszor nem is tudni a profilból), csak feltételezem hogy nem Mo.-ról, s így mindig úgy érzem, nem láthatja semmiképp reálisan az ott élők helyzetét (különösen nem statisztikák és elemzések alapján), mivel nem ott éli mindennapjait. Még akkor sem, ha időnként hazalátogat.

Annak kiszámítása, hogy ma hány tonna kenyeret vagy hány hektóliter tejet tudna venni valaki az éves átlagkeresetből nem feltétlenül mond egymagában túl sokat. Az összes, a mindennapi életben használt árucikket figyelembe kell venni...
Igaz, csak az élelmiszereket szinte minden nap meg kell venni, az energiát hónapról-hónapra fizetni kell... ezt próbáltam ezzel mondani. Hiába vehetek két színes televíziót (vagy akár tizet) a fizetésemből, nincs rá szükségem. Kenyérre, tejre, vízre, áramra viszont van, ezeket minden nap használom, fogyasztom. Ezeket meg KELL vennem... ha jut rá.

...Ugyanakkor ezen az alapon még nem győztél meg arról, hogy az én véleményem nem helytálló, és arról sem, hogy a belinkelt elemzések semmit nem érnek.
Ez nem is állt szándékomban .
Nem vagyunk egyformák, nem egyforma a gondolkodásunk és véleményünk. Mindenki más szemszögből látja a világot, és ez így van jól.

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-10 19:40   
2005-10-10 01:09, Salaj:
-
Kedves Salaj,
Miután kicsivel alább az általam belinkelt (és általad idézőjelbe tett) két elemzésről volt szó, még egyszer hozzászólok a kérdéshez, eddig nem volt rá időm.

Azt írtam az "Összetartás-széthúzás" témában, hogy szerintem az emberek jó része jobban él, mint 20 éve. Erre kérdeztél rá azzal, hogy "ezt honnét veszed?" A kérdést én kicsit másként fogalmaztam volna, de mint láttad, válaszoltam rá. Azzal egyetértek, hogy a statisztikák nem tökéletesek, nem lehet a valóságot a maga teljességében csak ezekből megismerni, és manipulálni is lehet őket.

Válaszodból az derült ki, hogy te egy az egyben elutasítasz minden statisztikát, mint írtad, különösen ha magyarok. Ez a te véleményed, és nem is akarok vitatkozni vele. Viszont a nagyszámú ember adatain alapuló statisztikai alátámasztás nélkül, egyedül saját tapasztalataid alapján hogyan állíthatod, hogy az emberek jelentős része sokkal rosszabbul él, mint a rendszerváltás előtt? Miért lenne ez valószínűbb, mint amit én eredetileg írtam, hogy az emberek jó része jobban él?

Annak kiszámítása, hogy ma hány tonna kenyeret vagy hány hektóliter tejet tudna venni valaki az éves átlagkeresetből nem feltétlenül mond egymagában túl sokat. Az összes, a mindennapi életben használt árucikket figyelembe kell venni. Ennek keretében természetesen azt is, hogy az élelmiszerek megdrágultak, ezért az átlagkeresetből aránylag többet kell ezekre költeni. Ugyanakkor ilyen szempontból szerintem nem az a lényeg, hogy milyen gyakran kell tévét, autamata mosógépet vagy éppen DVD-t venni, hanem az, hogy ha aránylagosan elosztjuk ezek költségét, belefér-e a keresetbe, és hogy végsősoron van-e ezekből a polgárnak vagy nincs, továbbá hogy tud-e olyan dolgokra is külteni, amelyekre 20 éve nemigen volt lehetősége. Ugyanez vonatkozik az autóhasználatra és a mobil vagy vezetékes telefonra.

Mivel említetted az utóbbi példát, maradjunk ennél. A 20 évvel ezelőtti helyzettel összehasonlítva sokkal több embernek van telefonja mint akkor volt, és szerintem itt ez a mérvadó, nem az, hogy milyen okból mondja le valaki a vezetékes telefont a mobil javára. Pompéry Juditnak igaza van, amikor azt mondja, hogy az összehasonlítási alapok változnak idővel, hiszen ami 5 éve luxus volt, az ma már lehet hogy standard és így tovább. Ugyanakkor ha a 20 évvel ezelőtti helyzettel hasonlítjuk a mai életvitelt össze, akkor abba a mára már standarddá vált dolgok is beleszámítanak.

Összegezve, én a személyes tapasztalataidat nem vonom kétségbe, továbbá az ebből levont következtetéseidet sem. Ugyanakkor ezen az alapon még nem győztél meg arról, hogy az én véleményem nem helytálló, és arról sem, hogy a belinkelt elemzések semmit nem érnek.

 
 Salaj  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-10 18:44   
2005-10-10 17:32, Pompéry Berlin:
-
... Viszont azt sem hiszem, hogy mindenki "Pista koldus".
Azt hiszem, ezt én sem álítottam. Azért említettem meg, mert Ő kimondottan egy kirívóan negatív.

...Mindazonáltal ellenszenvet kelt bennem az általánosító és egyértelműen elutasító, mert elítélő hangszín. Egy - nyilván sántító - hasonlatot juttat eszembe: "Az alkoholisták és drogosok maguk tehetnek bajukról. Csak le kellene szokniuk, de nem akarnak, tehát így jó nekik" - vélik sokan.
Az általánosításra sajnos hajlamosak vagyunk, ez esetben (tudom hogy rosszul) azért teszem, mert nem egy, nem kettő, és nem tíz hajléktalannal volt lehetőségem beszélgetni. Az általam írtak csupán az általuk elmondottakat tükrözi vissza. Sajnálom, ha ennek alapján elutasítónak és elítélőnek tűnök, de beszélgetéseink során nekem ezek szűrődtek le. Lehet, hogy az a kb. 40-50 hajléktalan, akivel lehetőségem volt beszélni, túl "negatív" volt, és egy téves általánosítást látok belőle (igaz, én cikket egyikről sem írtam, de a linkelt írást már olvastam). Az is lehet, hogy sokan viszont az általam írt véleményt nem látják szívesen, mert az nem lehet reális... ám legyen. Mint már többször elhangzott itt, minden példára lehet ellenpéldát felhozni.

Sehol nem állítottam, hogy mindannyian saját hibájukból kerültek abba a helyzetbe, amibe vannak. Sokan közülük bűncselekmény áldozatai (pl. eladták fejük fölül a lakásukat), és jelen állapotukban is ki/felhasználják őket. Ettől függetlenül viszont amit írtam, igaz, még ha rossz is olvasni, és elítélőnek s elutasítónak minősítetek.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-10 18:24   
2005-10-10 08:46, boots:

Hova lett ezeknek az embereknek az élete? Mi lesz velük?

Tulajdonkeppen nem is kell hozza olyan sok, hogy valaki fedel nelkul talalja magat sok esetben. Tegyuk fel, hogy a lakbered, jelzalogod (barmilyen havi reszlet, ami lehetove teszi, hogy fedel legyen a fejed felett) nagy szazaleka a havi keresetednek. Aztan elveszited a munkadat, es mivel felrerakott penzed nemigen van, igy egyszercsak nem tudod fizetni a lakasodat. Tegyuk fel, hogy kolcson kerni sem tudsz, vagy mar kolcson kertel. Egyszer csak ott allsz lakas nelkul, munka nelkul. Az uj munkahelyhez kell bejelentett lakcim (feltetelezem mindenhol), de igy 22-es csapdaja.

Nem tudom, hogy legtobben hogy valnak hajlektalanna, csak azt feltelezem, hogy konnyebb eljutni eddig az allapotig, mint kimaszni belole. De azt is hozzateszem, hogy a hajlektalanok lathatoan nagy szazaleka (amint azt masok is emlitettek) akarattal bent ragad ebben az allapotban, legyen annak az oka fuggoseg, vagy sok mas.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-10 17:32   
2005-10-10 11:46, Salaj:
-
Bevallom, személyesen aránylag kevés hajléktalant ismerek. Egyikről viszont írtam is:
http://hhrf.org/up/szerz/pomp/
Egy a sok közül. Nem gondolom, hogy ő lenne az átlag, azt sem, hogy minden hajléktalan olyan, mint Gerd. Viszont azt sem hiszem, hogy mindenki "Pista koldus".

Salaj, nem kételkedem az általad leírt tényekben. Mindazonáltal ellenszenvet kelt bennem az általánosító és egyértelműen elutasító, mert elítélő hangszín. Egy - nyilván sántító - hasonlatot juttat eszembe: "Az alkoholisták és drogosok maguk tehetnek bajukról. Csak le kellene szokniuk, de nem akarnak, tehát így jó nekik" - vélik sokan.

Hallottam több előadást szakemberekkel, szociális munkásokkal. Az, hogy valaki nem mászik maga ki ebből a nyomorból, nem jelenti, hogy jól érzi magát benne, még akkor sem, ha néha dacosan ezt hirdetné, azt sem, hogy eleve itt van a helye. Inkább azt, hogy deficitjei vannak a mentálpszichigénia olyan területein, amelyek a "normális" társadalomban mozgó embereknél nem okoz gondot.

A szocialista időkben többek között azért sem láttunk ennyi hajláktalant, mert a rendszer nem tette lehetővé a sorból kilógást, rákényszerítette a "normát" az ambivalens, deficites egyékre is, ha kellett, erőszakkal. Utóbbi a demokráciában megszűnt. A szabad ember azt tesz, amit akar, ill. amire képes. Ha valamilyen oknál fogva nem akar vagy nem képes, akár fel is fordulhat, nincs kötelező állami "felkarolás".

Szerintem a gyakran kinyilvánított nem akarás inkább előretolt indok a nemképesség palástolására. De ezt egy pszichológus jobban el tudná magyarázni. Persze attól, hogy megértem, még nem válik számomra sem egy engem esetleg molesztáló, alkoholgőzős és piszkos ember alapvetően szimpatikussá, de mindenképpen kivált belőlem sajnálatot, együttérzést akkor is, ha adott pillanatban visszahőkölök. Megjegyzem, nem minden hajléktalan büdös, tolakodó és alkoholizált.

Hogy kell-e, s ha igen, hogyan lehet segíteni? Vannak kimondottan ezzel a társadalmi problémával, anomáliával, betegséggel foglalkozó elkötelezett emberek és intézmények. Bennem nagy szimpátiát kelt az alábbi egyesület:
http://www.hajlekmisszio.fw.hu

Engedelmeddel indézek Dr. Kárpáti Krisztina hozzám intézett leveléből:
"... Budapesten nagyságrendben 20 ezer hajléktalan ember él. Férfiak, nõk, gyerekek, öregek. Valószínû láttátok õket amikor itthon voltatok. Az egész városban ott vannak az aluljárókban, és a köztereken. Tényleg nem tudnak magukon segíteni. Ha nincs hol lakniuk nem veszik fel õket dolgozni. Ha nem keresnek pénzt nem tudnak lakást bérelni. A helyzetük szinte reménytelen.

Tisztelettel kérem a segítségeteket abban, hogy közelebb kerülhessünk egy épület megvásárlásához amelyik átmeneti otthont biztosít a hajléktalan emberek számára. ..."

 
 Salaj  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-10 11:46   
2005-10-10 08:46, boots:
-

Annyira reménytelen a helyzetük, hogy nincs más megoldásuk. Hiába az emberi méltóság, a büszkeség, a sok nyomor hatására az már kiveszett, és nem okoz belsõ kellemetlen érzést kiülni egy aluljáróba, kinyujtani a kezet és kérni. Még mindig jobb, mint éhezni...

A kuldusokat nyugodtan két részre lehet osztani. Egyik részük, az általad is említett külföldi koldusok. Ők az esetek 90%-ban nem egyedi akcióként jöttek az országba, hanem hozták őket. Ezeket az embereket - szó szerint - reggel kiteszik, este beszedik a bevétellel együtt.

A hajléktalanokkal más a helyzet - erről már valahol egyszer írtam - Ők valóban maguknak koldulnak (pl. hajléktalan újság árulásának látszatát keltik ). Ők viszont nem "dolgoznak" egész nap, mert amint összejön egy kis pénz, mennek és elköltik. Legjellemzőbben a nyugati pu. környékén figyelhetők meg, hogy amint összejön egy üveg borra való, a pu. ABC-jében azonnal "levásárolják". Volt alkalmam beszélgetni velük, és teljesen elfogadták helyzetüket. Nem is akarnak visszatérni a "normális" életvitelbe, hisz nem kell minden nap dolgozni járni, mégis megvan amire szükségük van. Általánosságban elmondható róluk, hogy mellőzik a tisztálkodást. Ők megszokták már azt a bűzt, amiben élnek, viszont számukra nagyon hasznos, hogy ilyenek. Ezzel ugyanis megkönnyítik a saját helyzetüket, mert minket "elriasztanak" vele. Buszon utazva pl. nincs aki leüljön melléjük, így több "körön" keresztül nyugodtan alhatnak, pihenhetnek.
Részben törvényen kívülinek érzik magukat, mert az pl. az ellenőrök nem kérnek tőlük jegyet, és nem is tudnak velük mit kezdeni (nem úgy, mint más emberrel). EZ persze irritálja a tisztességes utasokat, mert neki jegyet kell vennie, és mellé ezt a bűzt szagolnia...

Egy részük azonban nagyon agresszívvá vált - ki tudja minek a hatására - és ez több téren megmutatkozik. Sokszor előfordul, (szintén visszatérve a tömegközlekedésre) hogy ha valaki gyorsan száll fel, s nem veszi észre, hogy egy hajléktalan mellé ült, akkor az tombolni kezd, veri a busz oldalát mindaddig, amíg fel nem állnak mellőle.
A másik megnyilvánilási forma az "erőszakos" koldulás. Legjellemzőbb példája a néhány évvel ezelőtt szintén a Nyugati pu.-on tanyázó Pista nevű koldus volt, aki felcicomázva (királyi korona, különböző faágak és dekorációk) járta az aluljárót, s kis műanyag poharába mindig tartott néhány forintot. Ezzel odament áldozatához, s mint egy csengettyűt addig rázta az ember fülétől 2 cm-re, amíg nem adott neki valami pénzt, csak álljon már tovább.

Egyszer láttam egy dokumentumfilmet, ahol egy japán hajléktalan életét mutatták be. Úgy élte mindennapjait, hogy azzal más embereket ne zavarjon. Este kartonpapírból megágyazott magának, reggel viszont gondosan eltüntette fekhelyének nyomait. Rendszeresen kimosta a ruháit. Kérdésre, hogy miért teszi, azt felelte, nem szeretné, ha a szaga miatt az emberek undorodnának tőle, nem akar másoknak kellemetlenséget okozni ezzel.

Néha elnézem a hontalanokat... Hova lett ezeknek az embereknek az élete?
Átalalkult... de mint mondtam, megbékéltek vele, megszokták, nagy részük nem is akar ezen változtatni, hiszen sokkal többet "keresnek", mint a minimálbér, viszont kiadásaik értelemszerűen jóval alacsonyabbak, mint a normális életvitelt folytatóké.

Tudunk-e összefogva segiteni rajtuk?
Szerintem nincs olyan összefogás, mely segíteni tudna azon, aki maga nem akarja. De szerintem nem a mi feladatunk lenne ez, hanem az államé... ezért választottuk őket.

Vajon boldogabbak-e, mint mi, akik munkahelyen szerzett stresszel küzdünk, és akik elforditjuk a fejünket, befogjuk az orrunkat, ha egy otthontalan "otthona" elött haladunk el?
Miért, mi feltétlenül boldogok vagyunk? Nem boldogabbak, de azt hiszem, nem is boldogtalanabbak... más értékrendben, másképp élnek.

 
 boots  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-10 08:46   
"Soha korábban ennyi hajléktalan, koldus, kéregető nem volt az országban. Ha leszámítjuk ... még akkor is nagyon nagy azon hajléktalanok száma, akiknek esélyük nincs visszailleszkedni az általunk normálisnak nyilvánított életvitelbe. "

Gazdaságtan: amire van kereslet, arra lesz kínálat is. Mi lehet az oka annak, hogy ennyi sok koldus van az utcákon?

1) Az emberek adakoznak, eltartják õket. Ezt nem csak emberségességbõl teszik, ezzel a saját belsõ békéjüket is megteremtik. Jót tesznek, ezáltal csökkentik azt a feszültséget amit a pénz megkeresésének módja (zsebbe kapott fizetés, ügyeskedés) okoz nekik. Vagy csak egyszerûen így vannak nevelve (lásd templomba járás). Ezáltal megvalósul a javak újraelosztása, amit a korábbi rendszerben az állam végzett, és ami most részben a szürke gazdaság miatt nem mûködik. Ugyanis nincs mit újra elosztani, ha minden vállalkozó minimálbér után adózik.

2) Annyira reménytelen a helyzetük, hogy nincs más megoldásuk. Hiába az emberi méltóság, a büszkeség, a sok nyomor hatására az már kiveszett, és nem okoz belsõ kellemetlen érzést kiülni egy aluljáróba, kinyujtani a kezet és kérni. Még mindig jobb, mint éhezni...

3) Ezt szokták meg. Ki tudja, milyen nemzetiségûek ezek a kéregetõk, mert sokszor magyarul sem tudnak, csak mormognak számomra ismeretlen nyelven. Lehet, hogy eddig máshol kéregettek, mindig is így éltek, csak eddig más országokban. Most itt jobban adakoznak, ezért itt telepedtek le.

Néha elnézem a hontalanokat. A buszmegállókban, parkokban, kapualjakban ágyaznak meg maguknak kartondobozokból, kidobott ruhákból, szivacsokból. Hova lett ezeknek az embereknek az élete? Mi lesz velük? Meddig élhetnek ilyen körülmények között? Tudunk-e összefogva segiteni rajtuk? Vajon boldogabbak-e, mint mi, akik munkahelyen szerzett stresszel küzdünk, és akik elforditjuk a fejünket, befogjuk az orrunkat, ha egy otthontalan "otthona" elött haladunk el?

Lehet, hogy egy adott szint után az embernek már mindegy, a fennmaradás utáni vágy erõsebb a méltóságnál... De nekem valami itt bûzlik. Sokan vannak, és mintha nem tennénk értük semmit.

Boots

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-10 01:53   
2005-10-10 01:09, Salaj:
-

"Nekem az elemzésekkel és statisztikákkal (különosen ha az magyar) az a problémám, hogy... hogy is fogalmazzak finoman... nem hiszem el őket ... ebből kifolyólag ezek, érvelés alátámasztására - legalábbis az én szememben - nem alkalmasak."

Megboldogult diákkoromban Köves Prof., a statisztika tudományának koronázatlan királya a következő aforizmával indította az akkor még Marx Károly, ma már csak Közgazd.Tud. Egyetemen előadás-sorozatát:
"Kérem, van füllentés, van hazugság és van ststisztika."

De félre a viccel, részben igaz, amit mondasz, de azért nem vetném el teljesen a dolgot. Viszont maga a cikk is melíti azt az általános igazságot, hogy a mérők eleve hamisak, hisze a szürke- és feketegazdaság erejét az adatok nem tükrözik.

"Továbbra is állítom, hogy a magyar lakosság ... jelentős része nem él jobban, illetve sokkal rosszabbul él, mint a rendszerváltás előtt, de vitathatatlanul más körülmények között."

Talán másképp kellene fogalmazni. A jobb vagy rosszabb nem feltétlenül a lakosság egyedi háztartásait érinti csak, hanem az egész országot, amely tartalmazza az általam felsorolt infrstruktúrát, szolgáltatásokat is, amelyek nem jelennek meg Tóth13János zsebében megfogható javként, de ott vannak a mindennapi életben.

Amit saját tapasztalatalataidról írsz, azokat mindannyian leírhatjuk és igazak lesznek, mégis kiragadott példák és szubjektívak. Ma, pl. sokkal több ember utazik külföldre, mint 30-40 éve, mégis a nemutazók negatívabban élik meg otthonmaradásukat, mint korábban, mert akkor másnak sem lehetett - és nemcsak pénzügyi okból.

"Azt hiszem egyik nagyvárosunkban sem lehet olyan nehezen közlekedni, mint Budapesten. "

Igen, ez így van és ennek oka a rengeteg autó. Ezeket azért mégiscsak használja valaki. Hogy kifizette-e vagy lízingeli az az adott szempontból mindegy. A finanszírozás is lehetővé teszi a birtoklást, a használatot. Azt mégsem lehet állítani, hogy az összes közlekedő gépkocsi az igazságtalanul meggazdagodott új elit tulajdona lenne. Ugyanez vonatkozik a többi tartós fogyasztási cikkre. Továbbá fejtegetésem - és a statisztika - szempontjából teljesen mindegy, hogy miért és miből, de van.

"Más korban, más körülmények között élnek, de sajnos jobban nem. És ismét hangsúlyozom, hogy a lakosság nagyobbik részéről beszélek, akiknek a hó vége már gondot okoz anyagilag."

ebben teljes a nézetazonosság köztünk. Azt kívántam magam is mondani, hogy 1:1-ben nem hasonlíthatók a dolgok, mert bekövetkezett egy műszaki fejlődés, ma már standard, ami 20 éve még luxusnak nyilvánult (pl. szines TV).

"Soha korábban ennyi hajléktalan, koldus, kéregető nem volt az országban. Ha leszámítjuk ... még akkor is nagyon nagy azon hajléktalanok száma, akiknek esélyük nincs visszailleszkedni az általunk normálisnak nyilvánított életvitelbe. "

Igaz. És ez aggasztó jelenség. Épp így ekkora privát gazdagságot sem látott a világ 40 évvel ezelőtt. Erről nem olvastam statisztikát, dé érzésem szerint ez szintén alig hasonlítható a háború előtti elitek vagyonához. Ill. nem tudom, akkor mások voltak a lehetőségek és a státuszszimbólumok.

A statisztika átlagról beszél, mi pedig egyedi tapasztalatokról. Én kevésbbé kételkedem ezekben a számokban, mert szerintem egyáltalán nem zárják ki az általad is leírt negatív tapasztaklatokat. Megjegyzésemmel mindössze arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy milyen nehéz
a.) mérni
b.) értelezni
c.) mennyi a benyomást befolyásoló szubjektív tényező.

 
 Salaj  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-10 01:09   
2005-10-09 21:59, Pompéry Berlin:
-
Elolvastam mindkét Perec által belinkelt cikket, amelyek nagyjából saját vélekedésemet igazolják.

Nekem az elemzésekkel és statisztikákkal (különosen ha az magyar) az a problémám, hogy... hogy is fogalmazzak finoman... nem hiszem el őket (halkan utalnék itt Hofira, remélem sokan ismertétek , mert a statisztikákról (vagy tervekről) alkotott véleménye szerintem örökérvényű )... ebből kifolyólag ezek, érvelés alátámasztására - legalábbis az én szememben - nem alkalmasak.

A belinkelt "elemzések" hamis képet adnak azáltal, hogy olyan termékekkel, árucikkekkel csinál összehasonlítást (pl. színes TV), amit az ember jó esetben csak 3-4 (esetleg több) évente vásárol meg, így az emberek mindennapjaiban ez nem mérvadó. Annál inkább a kenyér, tej, és más minden nap megvásárolandó élelmiszerek, ezekkel már inkább lehetne "mérni", mint az előzővel, érdekes módon a cikk mégis ezt a mérést nevezi torznak.
Persze minden statisztika és elemzést azt mondja, amit a megrendelő tudtunkra akar adni, amiről meg akar bennünket győzni. Biztos vagyok benne, hogy ha az ellenkezőjét akarnák bizonyítani, percek alatt össze tudnának dobni egy annak "megfelelő" elemzést is, csak akkor másképp közelítenék meg.

Továbbra is állítom, hogy a magyar lakosság (itt nem veszem figyelembe a magyarországon élő külföldieket) jelentős része nem él jobban, illetve sokkal rosszabbul él, mint a rendszerváltás előtt, de vitathatatlanul más körülmények között.

Ezt valóban nehéz mérni, és objektíven megítélni. Ha nagyon leegyszerűsítjük, nézhetnénk azt is, hogy egy adott korszakban a polgár a bevételéből milyen (adott körülmények között elvárható) életszínvonalat tudott magának biztosítani. Mivel én mindkét korszakot megéltem "dolgozóként" magyarországon, az én személyes tapasztalatom az, hogy a rendszerváltás előtt könnyebben tudtam megélni. Az akkori kb. 3.000.-Ft-os fizetésem elég volt arra, hogy abból fenntartsak egy lakást (úgy, hogy azt részletre megvettem), rezsit fizessek, és normálisan megéljek. Értelemszerűen akkor még nem volt internet, másak voltak az igények, mondjuk úgy, "szerényebb" világban éltünk.
Viszont nagyon sok fix pont volt az életünkben. Tudtuk pl., hogy áremelésre januárban kell számítani, ennek mértékét előző év végén közzétették, be lehetett "tárazni". Ehhez képest ma akár napról-napra is emelhetik az árakat, s minderről kis túlzással a pénztárnál értesülünk.

Az egész gazdaság egy teljes árstruktúra-átalakuláson ment át: más ma a villamosjegy, lakbér, kenyér és ruhanemű ára a mindenkori átlagfizetéshez képest, mint a szocialista éra politikailag képzett árai idejében.
Ez tökéletesen igaz, jól fogalmaztál: "más"... csak sajnos duplán negatív. Egyrészt az árak megugrottak, másrészt a szolgáltatások minősége nem követte az árak növekedését. Arról nem beszélve, hogy sok helyen (szak)képzetlen, goromba, udvariatlan alkalmazottak dolgoznak, akiken nyíltan látszik a munkaundor. Tehát az árakat átstruktúrálták, csak elfelejtették hozzáigazítani a minőséget.
Jellemzően minimálbéren dolgoztatják az alkalmazottakat, már aki van olyan szerencsés, hogy egyáltalán be van jelentve. Egy része kényszervállalkozó, egy része feketemunkás. És ezek összes kombinációja megtalálható. Hozzáteszem, hogy ilyen árképzés mellett állítólag a közlekedési vállalat veszteséges, csakúgy mint a MÁV.

A nagyvárosi közlekedést lehetetlenné tévő gépkocsipark-nagyság tagadhatatlanul az életszínvonal-emelkedés jele, melynek egyik oka az árstruktúra-váltásban keresendő.

Azt hiszem egyik nagyvárosunkban sem lehet olyan nehezen közlekedni, mint Budapesten. Ugyanolyan katasztrofális a tömegközlekedés, mint a gépkocsis. Itt is van összehasonlítási alapom: 2002-ben kezdtem el gépkocsival járni a munkahelyemre. Forgalomtól függően az adott távolságot 15-18 legrosszabb esetben 20 perc alatt tettem meg azonos napszakokban. Ugyanazon az útvonalon 2004-ben ez az idő 45-55 percre emelkedett. Ez alatt az időszak alatt érezhetően ennyivel nőt a résztvevő gépkocsik száma...
Itt kell elmondanom azt is, hogy jóérzésű ember, ha csak teheti, nem utazik tömegközlekedésen, mert az igénytelen, koszos, a hajléktalanok melegedő és pihenőhelye. Én is inkább fizettem többet az üzemanyagra (pedig ingyen kaptam az éves bérletet), mint tömegközlekednem kelljen, küzdeni azért hogy felférjek, s ébernek lenni mellette, hogy ki ne zsebeljenek.
A gépkocsik zöme manapság már finanszírozott, lízingelt, ami a rendszerváltás előtt nem volt jellemző. Ott össze kellett gyűjtögetni, és megvenni. Tehát azt gondolom, a megnövekedett gépkocsipark nem jelent egyértelműen életszínvonal emelkedést. Az is igaz, hogy manapság nem nagyon van miből gyűjtögetni, tehát megint ott tartunk, hogy az adott kor lehetőségeit mérlegeve kellene véleményt mondani a "jobblétről".

Megfigyelhető, hogy az elszegényedett rétegek is rendelkeznek olyan technikai cikkekkel, amelyek korábban – ha egyáltalán léteztek – státuszszimbólumnak minősültek (mobiltelefon, színes TV, videó)

A mobiltelefon jó befektetés pl. azoknak, akiknek a vonalas telefon havi fix. költsége megterhelő, de mégis szeretne elérhető maradni. Sok idős (vagy más okból szegény réteg) adja vissza a vonalas telefonját, mert sokkal jobban jár egy feltöltőkártyával, hisz azon is tud segítséget hívni, mindig nála lehet, így eléri a család vagy ismerős akkor is, ha éppen nincs otthon. Ha van pénze feltölti, ha nincs, akkor nem. Bár furcsa, de míg régen ezt esetleg státuszszimbólumnak tekintették, ma inkább egy takarékos megoldás, s szintén nem jelent életszínvonal emelkedést. Egy színes TV, videó, sőt, már egy DVD lejátszó is manapság szinte fillérekért megvehető, vagy részletre hosszú futamidőre, ezáltal alacsony törlesztó részlettel.

A rendszerváltás előtt relatíve kicsi volt a mindenki által elérhető cikkek köre. Az azóta kialakult nagyobb áruválaszték növeli az életszínvonalat, ill. a komfortérzést.
Ez a korokban egyre visszább menve szintén igaz, nem új jelenség. A konfortérzést ugyan valóban növeli, de ebből sem látom igazolva, hogy a lakosság ettől jobban élne. Más korban, más körülmények között élnek, de sajnos jobban nem. És ismét hangsúlyozom, hogy a lakosság nagyobbik részéről beszélek, akiknek a hó vége már gondot okoz anyagilag.

Ezzel együtt tagadhatatlan, hogy létezik egy egyre szélesebb, a létminimum alá szorult réteg.

Sőt, ez az egyre szélesebb, sajnos mára már nagyon széles.
Soha korábban ennyi hajléktalan, koldus, kéregető nem volt az országban. Ha leszámítjuk a szomszédos országokból érkezett koldus szerveződéseket, és a vonatokon, pályaudvarokon kis figurákat kísérőszöveggel ülésre lepakoló ukrán, román és más nemzetiségű szervezett csoportokat *, még akkor is nagyon nagy azon hajléktalanok száma, akiknek esélyük nincs visszailleszkedni az általunk normálisnak nyilvánított életvitelbe.



* Öngyújtót vagy más értéktelen figurákat raknak az utasok mellé egy kísérőszöveggel, melynek lényege, hogy a tárgy megvásárlásával a siket-némákat (mint amilyen Ő is) segíted. Az emberek egy része, aki még nem ismeri azt a módszert, meghatódik, és gondolkodás nélkül fizeti ki az 50 forintos öngyújtóért a papíron szereplő 500 forintot. Érdemes tudni, az illető nem azért nem szól, mert néma, hanem azért, mert egy szót sem beszél magyarul .

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-09 21:59   
Jobban vagy rosszabbul él-e ma a magyar lakosság a megboldogult kádári érához képest?

Átjöttem ezzel a témával az összetartás-széthúzás vitakörből, mert - majd látni fogjuk - sok érzelmi elem van a kérdésben, de mégis tartalmilag idetartozik.

Elolvastam mindkét Perec által belinkelt cikket, amelyek nagyjából saját vélekedésemet igazolják. A lényeg az, hogy nehéz egyértelmű és mindenki számára kézzelfogható véleményt alkotni, mert sok befolyásoló tényezőt kell figyelembe venni:

• Tény, hogy a rendszerváltás óta nagyon szétvált a szociális olló 2 szárnya. A szocialista egységes langyos lábmosó víz idejéhez képest hatványozottan nagyobb a különbség az egzisztencia-minimumon élők és az ú.n. gazdagok életviszonyai, fogyasztási szokásai között.
• Az egész gazdaság egy teljes árstruktúra-átalakuláson ment át: más ma a villamosjegy, lakbér, kenyér és ruhanemű ára a mindenkori átlagfizetéshez képest, mint a szocialista éra politikailag képzett árai idejében. (Mint ahogyan annak idején is más, vagyis a mai hoz hasonló volt a nyugati országokban.)
• A nagyvárosi közlekedést lehetetlenné tévő gépkocsipark-nagyság tagadhatatlanul az életszínvonal-emelkedés jele, melynek egyik oka az árstruktúra-váltásban keresendő.
• Megfigyelhető, hogy az elszegényedett rétegek is rendelkeznek olyan technikai cikkekkel, amelyek korábban – ha egyáltalán léteztek – státuszszimbólumnak minősültek (mobiltelefon, színes TV, videó)
• A rendszerváltás előtt relatíve kicsi volt a mindenki által elérhető cikkek köre. Az azóta kialakult nagyobb áruválaszték növeli az életszínvonalat, ill. a komfortérzést.
• Előzőből kifolyólag az elszegényedett réteget szubjektívan érzékenyebben érinti, hogy az általa elérhetetlen cikkek tömege ma sokkal nagyobb, mint 30 évvel ezelőtt. (Erről nem szólnak az említett cikkek, ez az én észrevételem, amely statisztikailag, gazdaságilag nem mérhető álláspont.)
• A személyes vélekedésekben nem játszik szerepet az a tény, hogy a rendszerváltás óta ugrásszerűen megjavult a telefonhálózat, az úthálózat, civilizált lett a vonatközlekedés és a vonatkozó infrastuktúra (pályaudvarok, vagonok, stb. állapota), a szolgáltatások sora, azok körülményei (határátkelőhelyek, önkormányzati intézmények, stb.). Ez a tény ugyan nem az egyes ember pénztárcájában mutatkozik, de életminőséget befolyásoló tényező. Hogy ez mennyire így van, ahhoz elegendő ma összehasonlítani ezen szolgáltatások színvonalát M.o. keleti/dél-keleti szomszédaiéval.

Ezzel együtt tagadhatatlan, hogy létezik egy egyre szélesebb, a létminimum alá szorult réteg. Miközben egyre több az autó az országban, a mobiltelefonok száma, stb. – lásd a linkelt cikkben. A statisztikai átlag pedig ezek összességéből adódik.

 
 Salaj  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-09-26 11:17   
A hét végén Mo.-on jártunk... ez nem hírérétékű, mert (relative)gyakran előfordul. Gondoltam, egyúttal a lejárt útlevelemet is megcsináltatom. Úgy indultunk, hogy reggelre érjünk Budapestre.
Az ügyfél fogadás azon a napon 8-13 óráig tartott. A bejáratnál három hölgy dohányzott. Lerítt róluk, hogy ott dolgoznak, csak éppen csoportos cigarettaszünetet tartanak.
A helyiségbe lépve furcsa érzés uralkodott el rajtunk. Üres ügyfélváró a kb. 13-14 munkaablakos útlevélosztályon pénteken 10 óra körül. Négy ügyfélablak volt nyitva. Ezek közül háromnál ült ügyintéző, a negyediknél ügyfél... ügyintéző nélkül.
Arra gondoltunk, milyen szerencsénk van, gyorsan végezni fogunk, bár a magyar hivatalokat ismerve óvatos voltam előre örülni.
A bejáratnál sorszámgép üzemelt, a feliratokból kiderült, az 1-es gomb megnyomása szükséges új útlevél igényléséhez. A sorszámmal kezünkben várakoztunk (le sem ültünk, hiszen láttuk, van három szabad ügyintéző, akik nyilván mindjárt megnyomják a gombot, megjelenik a sorszámunk, és mehetünk ügyet intézni). Természetesen most sem kellett csalódnom a hivatalban, mert kell-e mondanom, nem így történt. Már vagy 10 perce álltunk a helyiség közepén (párom folyamatosan dühöngött, hogy miért nem rúgják ezeket ki), miközben az ügyintézők erősen bámulták a monitorjaikat és kattogtatták az egeret (én Internetre tippelek, de bizonyára rosszindulatú vagyok). Aztán még egy ügyfél érkezett, aki szintén sorszámot kért a gépből. Ő azért rutinosabb volt, néhány perc álldogálás után helyet foglalt.

Az üres ablaknál ülő ügyfél egy idő után megunta, hogy a nyitott, ám ügyintéző nélküli ablakkal néz farkasszemet, ezért odaszólt a másik ablaknál "dolgozó" ügyintézőnek, hogy nem szeretne türelmetlennek látszani, de fog végre jönni valaki, aki foglalkozik vele? A megszólított - csodálkozva, mint aki most veszi észre, hogy itt emberek vannak - készségesen mondta neki, hogy persze, fáradjon át az Ő ablakához (később ki fog derülni, miért is ült ott szerencsétlen).
Ezt követően a már említett Hölgy (a többi ügyintéző továbbra sem vett rólunk tudomást) felénk, várakozók felé fordult, s csodálkozva kérdezte, mire várunk (na, vajon mire vár az ember egy útlevélosztályon??). Válaszoltunk (az utánam követező Úrral együtt), hogy bizony útlevélre. A Hölgy erre - mintha értelmi fogyatékosokkal beszélne - megkérdezte: "és megnyomták az egyes gombot?". Erre már kissé ingerülten válaszoltam, hogy igen, és mutattam a kezemben lévő, soron következő sorszámot. Ezután teljesen nyugodtan közölte, hogy akkor várakozni kell, majd a kollégái szólítani fognak. Úr Isten!! Mi lehet itt, ha tele van a helyiség??!!

Szóval újabb hosszú percek után bejöttek a dohányzók, akiknek létszáma időközben négy főre nőtt. Ebből kettő volt a fényképezős ügyintéző, akik a helyszínen készítik az útlvélképet. Összesen ketten vannak, két ablaknál, de nekik feltétlenül egyszerre kell dohányozni, különben nem élet az élet. Felváltva nem lehet, hisz akkor folyamatos maradna az ügyintézés...

Elkészült a kép, majd közölte, melyik ablaknál lévő ügyintézőhöz kell mennem. Ott elkérték az összes szükséges okmányomat, kaptam egy csekket, mondván, befizetés után menjek vissza. A szomszéd épületben lévő "posta hivatal"-nak kinevezett irodában mentem, az útmutatásnak megfelelően. Csak sajnos ott bankkártyával nem lehetett fizetni (készpénz meg nem volt nálam, mert még épphogy megérkeztünk), így el kellett mennem keresni egy ATM-et. Időközben megérkezett az egyik jó barátom, akivel ott beszéltem meg találkozót. Beszélgettünk egy darabig, majd mondtam, hogy én egy kis időre még elmegyek, mert be kell fejeznem az ügyintézést. A "postán" befizettem a csekket, visszamentem az Útlevél Osztályra, ahol az én ablakomnál továbbra is engem várt az ügyintézőm. Ez aztán a munkaszervezés. Ha történetesen elmentem volna megebédelni, Ő akkor is megvár (abba bele sem merek gondolni, hogy ha közbe jön valami, és nem tudok visszamenni... akkor volt egy jó napja). Bemutattam a csekk igazoló szelvényét, újra elkérte az összes okmányomat, majd néhány perc elteltével végeztünk. Az ablak előtt, mindent összevetve kb. 3-4 percet ültem, de több mint fél órát voltam távol. S ezalatt az ügyintéző csak rám várt. Nehezen tértem magamhoz... fejlődik kicsiny országunk... de merre is??

Visszatérve az érkezésünkkor üres ablak előtt ülő ügyfélre, valószínűleg Őt is várta az ügyintéző egy darabig, de aztán valamilyen halaszthatatlan dolgát mehetett el intézni. A visszatérő ügyfél így leült az ablakhoz (mivel még mindig az Ő hívószámát mutatta ott a kijelző), és várta az ügyintéző visszatértét... aki erről valószínűleg megfeledkezett, s később a kolléganője vette át a panaszkodó ügyfelet.

Mit lehet erre mondani? Nagyot nem csalódtam (pedig szerettem volna), gratulálok a szervezéshez. EU, Magyarország, 2005...

 
 Törölt Nicknév  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-01 09:06   
Kedves Ibolya,

Nem kell Erdelybol erkezni, hogy az ember vegyes tapasztalatokra tegyen szert Magyarorszagon. Nekunk ez otthon is, otthonrol is kivaloan ment annak idejen. Nem hiszem, hogy Romaniaban sokkal jobb volt a helyzet, szerintem itt is ott is kijutott mindenkinek. Az elmult tizenvalahany evben Amerikaban is besetaltam kenyelmetlen, idetlen, avagy abszurd helyzetekbe. Itt sincs kolbaszbol a kerites. Mindezzel egyutt sajnalom, hogy minden magyar torteneted lehangoloan vegzodott.
Udvozlettel, Lia

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-21 17:02   
2005-02-21 12:11, espa:
-
Már ne haragudj, de ezt nem értem. Az események, amelyek után kutatsz, nyilván 20-40 évvel ezelőttiek. Ha érdekel ma, akkor feltételezhetőleg nem szösszenetnyi ideig foglalkoztat pillanatnyi ötlet alapján. Gondolod, hogy egy év annyit nyom életed jelenlegi fázisában a latba, hogy jövőre számodra már nem lesz aktuális 20-40 évvel ezelőtti múltad? Vagy valamit félreértettem?

Különben az ú.n. "Gauck Behörde"-nél, ahol a Stasi-aktákat tartják lakat alatt, szintén egyéves volt az átfutási idő komolyabb mennyiségű tartalommal rendelkező súlyosabb irathegyek esetén. Azért beszélek múltidőben, mert az egyesülés után aránylag hamar megnyitották az archívumot és akit érdekelt, az már az elmúlt 15 év alatt belenézhetett. Férjem is kikérte a maga aktáját. Bár ő mindig nyugat-berlini volt, de egy szövetségi (NSZK) kutatóintézetnél, amely a Stasi számára valamilyen ma már érthetetlen oknál külön politikai pikantériát,izgalmat jelentett. Tettek is kísérletet férjem megkörnyékezésére. Ezért ő mély meggyőződéssel gondolta, hogy róla kell lenni aktának. Találtak is 11 oldalt, amelyből - 7 velem foglalkozott .

Számomra a dolog legfőbb érdekessége abban rejlett, hogy ebből megtudtam, a Stasi és a magyar Belügy egymás között ékes orosz nyelven és ennek megfelelő speciális telex-gépeken levelezett.

 
 espa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-21 12:11   
Hát képzeljétek el, mondom felhívom már a Történeti Levéltárat , mert hogy régóta izgatja a fantáziámat, vajon kinek voltam szálka a szemében anno az átkosban.
Megnézem, jelentett-e valaki rólam és mit.
Mert hogy szerintem igy utólag nézve volt mit jelenteni rólam is, ugyanis többször nem megfelelően viselkedtem, meg ugy általában az életformám asszem nem felelt meg az akkori elvárásoknak.

Szóval azt mondja a hölgy, hogy ezt az űrlapot töltsem ki, (internetről le lehet tölteni! ) adjam be személyesen is akár, és majd kb. EGY ÉV MÚLVA értesitenek!

De ki a fenét érdekel egy év mulva???




_________________

 
 Toeby  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-27 16:56   
2004-03-27 12:32, ideals:

Kedves Ideals!

Az egy biztos, ha a vonatjegyet megvetted, elvárhatod, hogy télen fütsenek, s nyáron is csináljanak valamit. Nem minden vonat klimás, de gondolom, ha azon a szakaszon különbözöek közlekednek, a klimásra az utiköltség magasabb.

Én csak feltételezni tudok dolgokat, mert amikor egyszer-kétszer utaztam Magyarországon, szemügyre vettem a kapcsolóberendezéseket, legalábbis azokon a vonatokon, amin utaztam. Különben unalmas lett volna az út! A normális IC-én, ami már modernebb, mint gözöseink valamikor, jó le volt zárva minden, úgyhogy teljesen a vonatkiséröre voltunk ráutalva. Ezek már társas, tehát nem fülkés kocsik, s mindenkinek ugyanazt kell elviselni.

Nejem egyszer 230 km-en majdnem megfagyott, én meg olyankor voltam párszor, amikor úgy ment a fütés, mintha kiakarnának robbantani a kocsiból! Ez az egész lehet szerintem tudatlanság, nemtörödömség is.

Amit emlitettem, pl. német és osztrák szakaszon, hogy a két magyar kocsit nem fütötték, annak valóban takarossági okai lehettek, mert valutával kellett megfizetni a kötségeget az idegen vasutakkal szemben, s az villamos áramot jelentett, mert azzal megy a vonat, de a fütés vagy klima is. Tehát a fogyasztás lényegesen nagyobb! A mozdonyéhoz képest ugyan még nem olyan jelentös, de ha a vasutaknak saját erömüveik is vannak, egy 1.200 km-es szakaszon összegyülik egy elég nagy fogyasztás!

A MÁV aránylag olcsón szállitotta utasait, s a külföldre megvett jegy sem olyan árban volt, mint pl. a német vasutnál.

Azok az emlitett Siemens vonatok nagyon jók, de ha úgy használják azokat, akkor igazad van, jobb még a kis pöfékelö gözös is, ahol kinyidod az ablakot, s legfeljebb kormos lesz nemcsak az arcod, hanem a ruhád is! De ez már csak vicc, mert olyanok úgysem közlekednek!

Különben a gözösöknél a fütés az melléktermék volt, vagy legalábbis nem kellett sokkal több szenet a kazánba lapátolni!

Egyik rokonunk mozdonyvezetö volt. Ö minden nap kormos volt, de mennyire! Tkp. nem is lett volna neki érdemes naponta mosakodni ill. fürdeni!

Szép hétvégét!

Toeby

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-27 12:32   
2004-03-25 21:39, Toeby:
-
Kedves Toeby!

Köszönöm a "tudományos" műszaki magyarázatot. Bővítsd ki még valamivel légy szíves. Szerinted a fűtés több energiába kerül a mozdonynak? Több áramot használ? Vagy mi a fene? Mégis hogy működik? Hogy működik az, hogy a külföldi vonaton fizetni kell a fűtésért??? - Mert ugye írod, hogy a magyar vagonokat nem fűtik. Az utasnak nincs benne a jegy árában a fűtés? Legalább a helyjegy árában? Mert ugye azt mintha kötelező lenne venni - nem?
Vagyis nem értem!!!

A legfrissebb vasúti történet. Most ugye itthon röpködnek a mínuszok, mire felszállunk egyik reggel, átfagyva, mondom a kalauznak, nem lehetne-e - esetleg - a fűtést rákapcsolni. Azt mondja, minek, meleg van - kicsit "dundi" volt, lehet, neki melege volt, de ne legyek rossz májú, lehet, hogy pusztán a rohangálástól volt melege, meg tudod, az utasok "belehelték" a vagont.
Mondom neki, Monortól már biztos hogy hideg lesz, néz rám értetlenül. Annyit nem tud arról a vasúti kocsiról, amiben naponta dolgozik, amit több százszor végigjár, hogy azzal a ventillátorral, amivel befújják a meleget, ha nincs fűtés, a hideget fújják be....
Na, úgy átfagytam Pestig, hogy azt se tudtam hova legyek... - mert ugye az ablaknál ültem, a "befúvás" mellett - nem volt szerencsém...

Szóval, légy szíves még ezzel a technikai magyarázattal megtoldani, hogy mibe kerül ez a mozdonyvezetőnek? Ha fűt kevesebb bért kap? Vagy több áramot fogyaszt a mozdony? Vagy mégis mi az oka? Egyszerűen a rosszindulat? Úgy szeretném megtudni...

Ja, és ami a klímát illeti. Azért nyitják ki az ablakot nyáron (igaz, télen is), mert már nincs bent levegő... - mert a "klíma" az nem működik, valamiféle oxigént szeretne a jónép kapni, még mielőtt megfulladna - szerintem teljesen ösztönös cselekvés...

Köszi, és üdv.:
Ideals



 
 Toeby  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-25 21:39   
2004-03-21 19:13, ideals:

Kedves Ideals!

Ezek mind egy kicsit "rafinált" vagy eszetlen dolgok! A fütés hiánya a vagonokban az egy nagyon régi jelenség, célja a spórolás volt: "Elvisszük az utast, de felölünk meg is fagyhat!".

A hetvenes évek elején, amikor elsö látogatóink jöttek Kölnbe, mesélték már, hogy a magyar szakaszon nincs fütés. Söt elöfordult, hogy az osztrák és német szakaszon sem, de csak a két magyar vagonban nem, amit idáig hozzácsatoltak. Valószinüleg azért nem akartak fizetni, s igy az nem is lett fütve!

Éppen ezért a helyjegyet mi mindig a német kocsiba vettük Bécsig, s látogatónk jól felmelegedve ott mentek át a magyar vagonba.

Az új Siemens-vonatok két vagonos dizelhajtásu szerelvények, s mindig kettös kötelékben járnak, a motor többet nem is bir el. Hasonlóak a Bombardier-szerelvények is, amiket a német vasút rendszeresitett. Ha több az utas, akkor két egységet kötnek össze, azaz két meghajtott vagon kiséri, de azt itt én még nem tudtam megfigyelni, mert ezeket a szerelvényeket a regionális közlekedésben, ahol az egyes részszakaszok nem villamositottak, vetik be, de ott is csak, ahol nem olyan nagy a forgalom.

Valószinüleg nálatok ez nem alkalmas, mert egyszerre több az utazó. A másik az, ha már megveszik ezeket a drága vasuti jármüveket, utána ne spóroljanak azon, hogy a klimát nem kapcsolják be! Az ablakokat éppen azért nem lehet kinyitani, mert akkor annak megszünne a hatása, s úgyanúgy, mint ahogy a peneloknál az utcát fütik, úgy próbálnák ugyanazt hüteni. Ez olyan, mint amikor a hütögépet nyitvahagyod, s csodálkozol a villanyszámlán, s az étel mégis megromlott! De ez a legnagyobb eszetlenség!

Nem folytatom, mert épp ezek azok a dolgok, amin az ember, mint látogató már megpróbál "nem kiakadni"!

De azért fel a fejjel!

Toeby

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-21 19:18   
2004-02-11 09:51, bovi:
-
Kedves Bovi!
Az előtörténet valószínűleg a politikánál kezdődik - a régi-régi politikánál. A többiek majd megírják részletesen biztosan, szerintem Trianonnál, vagy még előbb kezdődik, tán a Szabadságharc idejénél.
Mostanában csak az történik, hogy van minimum egy magyar politikus, aki átmegy Erdélybe, uszítani az ottani magyarokat, akik végre kiküzdöttek maguknak valami kis "hozzászólást". Mert tudod, uszítani könnyű, de a mindennapokat ott élik meg, azok, akik ott maradnak. Az uszító meg mint aki jól végezte dolgát, hazajön, és éli világát. Egyébként meg csodálkozik, ha egyszercsak nem engedik be a román határon.. - fel van háborodva ...

Nagy kérdés, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás???

üdv.: Ideals

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-21 19:13   
2004-02-10 16:08, MagyarOnline.net:
-
Kedves Ibolya!

Mindössze vigasztalásképpen írom Neked a MÁV-val kapcsolatosan - a magyaroknak is lekapcsolják a fűtést! Mínuszok röpködnek - nincs fűtés! 40 Fok meleg van odakint - bekapcsolják a fűtést! Ez nem vicc!!! Tényleg így van. Volt régen egy ilyen dal, a "süsü vasutas" - na, hát az tényleg igaz. Nem változik semmi, csak rosszabb lesz, ami a süsüségüket illeti.
Megvettek egy vonattípust, amivel állítólag megyünk Európába! Na, egy kocsiban nyitható két nagyobb ablak - félig, és két picike ablak - szintén félig. Van rajta összesen két ajtó, és az ülések enyhén szólva keskenyek. Egyébként van rajta légkondi - állítólag - mert bekapcsolva?? - azt már nem!! Had tanulja meg a magyar, mi a magyarok istene! Egyébként pedig már a Zuglói megállótól lehet állni kb. Monorig - ezen a vonalon legalábbis - a debreceni vonalon állítólag a WC-ben is állnak az emberek, olyan a túlzsúfoltság - mert annyi esze már nincs, hogy még egy kocsit hozzácsatoljon a szerelvényhez. Lehet, nem bírja a mozdony? Talán ki lehetne segíteni néhány igás lóval??? - na, a sok bosszúság a gúnyt hozza elő az emberből, de nem ez a szándék, csak a nagy magyar valóság ecsetelése.

üdv.:
Ideals

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-11 09:51   
Kedves Ibolya!
Nekem mindez lesúlytó, amiket irsz a magyarokról. Mi Németországban élünk már nagyon régen és amikor hazamegyünk csak jót éltünk meg. Mostanában hallok hasonló eseteket itt a Fórumon, mivel itt sokan, söt többségben romániai magyarok vannak.
Kérdem mi ennek az elötörténete, hogy a magyarok ennyire diszkriminálják a románokat?
_________________
üdv:bovi

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-11 08:05   
Kedves Ibolya,

érdemes lenne keserü észrevételeiddel részletesen foglalkozni, sajnos csak kevés idom van. Mégis meg kell említsem, hogy hasonló tapasztalataim nekem is voltak a régi idökben. Söt ennél volt különb is, amikor a román rendszám alapján le lettél oláhozva. Ma is él, még ha nem is ilyen durván egy bizonyos „már pedig itt mi vagyunk a hatóság amit vegyél tudomásul” mentalítás. A német számtáblával is próbáltak minket hülyének nézni, igaz csak addig, amig hangosan és határozottan meg nem szólaltam magyarul. Mindezek dacára én úgy érzem, hogy sokat javult a helyzet úgy a határörségnél, mint a rendörségnél és a még sajnos mindig létezö túlkapások és udvariatlanságok azért már nem jellemzöek.



 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-10 19:30   
2004-02-10 16:08, MagyarOnline.net:
-
Ibolya1950 uzenete:

Kedves Ibolya!

Figyelmesen elolvastam hosszú leveledet. Nagyon sajnálom, hogy ennyi negatív tapasztalatot sikerült összegyűjtened magyar-magyar viszonylatban. Nem derül ki, hogy csak ilyenek vannak-e, vagy leírtad a sok közül a négy negatív élményedet. Remélem, hogy az utóbbi.

Szubjektív élmények lehetnek általánosan jellemzőek, de lehetnek véletlenek. Ezért nem kívánom őket általában kommentálni. Negyedik tapasztalatodat azonban magam is osztom. Nem szokás Magyarországon válaszolni a levelekre. Nem szokás visszahívni. Vagy talán helyesebben úgy fogalmazhatnám: az emberek nem tartják magukat az udvariasság azon elemi szabályához, hogy ha nem is akarnak/tudnak lépni az adott ügyben, de legalább nyugtázzák az üzenet vételét. Ezt konferenciaszervezés, könyvszerkesztés, egyáltalán bármilyen ügyintézés, "hivatalos" érintkezés során sajnos magam is gyakran tapasztalom. Kivétel persze néha akad.

Az Erasmus-, Sokrates-, stb. ösztöndíj tudtommal elsősorban egyetemisták cseréjét, külföldi tanulmányútját segíti elő és mindenképpen az adott oktatási intézménynél kell kezdeményezni a nemzeti kultúrális tárcán keresztül. Milyen segítséget tud itt nyújtani a MON / vársz Te a MON-tól?

Üdvözlettel

Pompéry Judit, Berlin

 
 MagyarOnline.net  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-10 16:08   
Ibolya1950 uzenete:



Kedves FORUM tagok!

Ez a mondat szakasz kenyszeritett ra …hogy irjak………

Megosztjak tapasztalataikat - a jokat es a rosszakat -

Kaptam a hotmail cimemre egy levelet -a a MagyarOnline.net Szerkesztosege -tol

- ami felkeltette az erdeklodesemet es arra “kenyszeritett” hogy a PC ele uljek es irjak.

Tanarno vagyok, matematikat tanitok mar 28 eve, kozben “informatikat” is kezdoknek.

Megosztom a rossz tapasztalataimat valakivel aki talan elfogja olvasni ezt a levelet…

1. Tortenet,

Meg 1973 ban kezdodott…harmadeves egyetemi hallgato voltam a temesvari egyetem matematika szakan.
Mint fiatal igegenvezeto(a vakaciokban) egy kirandulast rendeztem Budapestre a kollegaimmal akik mind romanok voltak. Budapestet nagyon jol ismertem mivel ott elt annak idejen a nagybacsikam es sokat voltam naluk, azonkivul elvegeztem az Egri nyariegyetem kereten belul egy “regeszeti kurzust”.
Tudtam sokat meselni Budapest nevezetessegeirol, de nem ezt akarom most elmeselni…

Minden a magyar vamnal tortent…

Jon a “kedves” magyar vamos es kerdi ki az idegenvezeto?…en nagyon buszkemn mentem es felmutattam a kulonbozo engedejeket hivatalos papirokat…minden rendben volt…pontosan megvolt minden …nem lehetet kotekedni…
Erre fel, egy nagyon pompas otlettel all elo a “kedves” magyar vamos, azt mondja “kisasszony mutassa csak a maga csomagjat” szo nelkul mutattam mivel tudtam nincs semmi a mi tilos lett volna. Kinyitja a kezitaskat es benne volt 2 uveg konyak amirol lesrofolta a kupakot es kidobta a vonat ablakjan…csufosan mondta “na most kiasszony ezt megihatja Pestig”…
Amit akkor ereztem…nem tudom meg mai napig se megerteni se megmagyarazni magamnak se elfelejteni, pedig a felejtes emberi dolog de en nem tudom elfelejteni…es meg mindig FAJ…
A roman kollegak rohogtek rajtam es elkellet halgassam az ehez hasonlokat “ungurii tai ”… / (annak idejen megvolt engedve 2 l alkohol, nekem volt ket 7dl konyakos uvegem, amit vittem a nagybacsikamnak, sajat ruhajaimon kivul semmim se volt), (hivatalosan megvolt engedve fejenkent meg plusz 2 l alkohol, de kellet ra fizetni 7 lej vamot annak idejen, a kollegaimnak volt tobb …de ezt nem erdekele a “kedves”magyar vamost).

2. Tortenet, (2003 jan es 2004 jan)

A telen utaztam Becsbe a lanyomhoz (aki ott lakik csaladjaval), a Dacia gyorsvonattal, egeszen a magyar hatarig jo meleg volt minden fulkeben… “atlepjuk” a vonattal a magyar hatart hirtelen lehult es hideg lett a fulkekben, en aki beszelek magyarul a vamosbacsi nyelven, megkerem szepen udvariasan hogy allitsa be a melegito berendezest…miutan beallototta a melegito berendezest a fulkeben minden reszrol suvitatt a jeghideg levego… tehat most mar keztunk a borondokbol eloszedni pulovereket es mindent amit vastag volt… annyira hideg lett…ez a dermeszto hideg addig tartot mig elertuk az osztrak hatart…ott jottek az osztrakok es megint meleg lett…
Kozben a fojoson a ferfi utasok keztek kommentalni es kifeszitettek a melegitoberendezes ajtajat es osszevissza nyomogattak minden gombot es karonkodtak es szidalmaztak a magyar vasutat stb.
A visszafele ut is ugyanijen korulmenyek kozott tortent. Osztrak szakasz meleg, magyar szakasz jeghideg roman szakasz meleg….

3 Tortenet.

Van 2 gyermekem egy fiam aki kozben Amerikaban (USA) mernok (informatika/Software)es egy lanyom aki epitesz Becsben, mig egyetemistak voltak nyaron elmentek Magyarorszagra satorral...(keresem az volt hogy csak engedelyezett heljen allitsak fel a satort), egy alkalommal a kovetkezo tortent: a bejartnal erdeklodnek hogy van e meg sator hely, a valasz az volt hogy igen van hely csak mutassak fel a szemelyi igazolvanyt hogy legyenek hivatalosan beirva es hogy fizessenek, meg ami evvel jar....amikor elovettek a roman utlevelt minden megvaltozott mindenki utalatos volt es egyszeribol mar nem volt satorhely...Utalatos modon elzavartak...(gyermekeim tudnak irni olvasni magyarul).
Igen ez volt 1996 nyaran.

4 Tortenet (nagyon friss, 2004 januar vege)

Az EU kereten belul megjelentek ugynevezett Socrates / Comenius 1 pajazatok ezen belul tobb Europai orszag iskolajai oszthatjak meg velemenyuket, dolgozhatnak ki uj ideakat...
Hat en is megprobaltam az en iskolamat is bevonni egy ijen programba nivel tudok nemetul magyarul... es egy iljen pajazathoz szukseges minimum harom orszag, kerestem partner orszagot .. talaltam is, 5 orszag fog egyutt dolgozni ha minden rendben lesz ( D, Pl, Sk, H es Ro), mivel a roman feliratkozasi szelveny csak angol es francia nyelven van , volt ket dolog amit nem ertettem hat... megint boldogan irok a Papai magyar kolleganak es szepen megkerem hogy vannak ojan dolgok amit nem ertek mivel az angol es francia nyelvet nem ismerem, valaszoljon a kerdesemre amit felteszek...mai napig se valaszolt...termeszetesen magyarul irtam... gondolvan hogy anyanyelvemen fogom megkapni a valszt es megfogom erteni azt amit nem sikerult szotarral angolrol leforditani (a fenti 5 orszag kozos nyelve a nemet).
Irtam a nemet kolleganak, es mindjart aznap megkaptam a valaszt es meg azt is hogy szivesen valaszol minden kerdesemre mert tudja hogy kezdok vagyunk...

Tisztelettel
FARKAS IBOLYA
RESICZABANYA
2004 FEBRUAR


_________________
2-3 honapos tapasztalat cserere lennek kivancsi, ami a tanitast illeti, a fiatalok koreben toltottem le 28 evet es szeretek a fiatalokkal tarsalogni tanitani es tanulni tolluk...

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-02 23:53   
Kedves frimi,

köszönöm a figyelmeztetést. Ennek megfelelöen nyitottam új témát:
http://magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=1286&forum=60&3
Toeby lakástémét felvetö írását átmásoltam, de itt is meghagytam, mert nem csak lakásról szól. Az utolsó két csak lakáskérdést érintö cikket áttettem az új témakörbe.

Várunk ott Téged a vita folytatására.

 
 frimi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-02 22:57   
Kedves "irogatok"1

Szivesen kapcsolodnek be ebbe az eszmecserebe, de azert szerintem nem artana rogziteni, hogy "mi a focsapas iranya"? Csak azert, mert a tema igen-igen osszetett es sokretu s igy nagyon "elszaladhat a lo".
Legyen a lakaskerdes?
Frimi

 
 Toeby  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-02 16:54   
Kedves Frimi!
Mielött ma még eldobom a tollat, gyorsan benéztem a MON-ba. Mivel az "ország kiárusitását" én hoztam fel ismét, ehhez pár gondolat.
Az egyén, kevés kivétellel, valóban szegény volt. Az ország nem is annyira, mint amilyen utána lett, csak a nagy sietségben, tapasztalatok hiányában, most nem a hiányzó belsö tökét emlitem itt meg, és hogy azzal csak idegenek rendelkeztek, hanem azt a tényt, hogy egyszerüen kifejezve, sok minden elkótyavetéltek! Pl. az állami vagy közösségi lakások eladása túl olcsón történt, még ha azt sokan talán nehezebben is fizették ki! De a legtöbben rendelkeztek valami módon olyan anyagiakkal, s ehhez jöttek bizonyos kártéritések is, hogy aránylag könnyen, de legalább is 2-4 év alatt kifizették a lakást. Itt helytelenül jártak el, mert most ott ül a tulajdonos a romokon, egy ingatlan tulajdonos társaság sem tudott megalakulni. Tehát itt még munkahelyet is veszitettek el! S mivel a lakások rekonstruktiója is alig halad, munkát ezzel sem teremtettek! Másik nagy hiba volt itt a közterületek megtartása! Az épületek körülötti telket nyugodtan eladhadták volna a lakótulajdonosnak, ha másért nem, 1 Ft-ért, akkor legalább nem az önkormányzatok terhére lenne most a parkok, stb. rendbentartása. Igy most nem csinál senki semmit!
Másik példa: Mely okosnak jutott eszébe közösségi érdekeltségeket a külföldnek eladni, hogy aztán azok szabják meg a szolgáltatások diját? Lásd szemétbegyüjtés! A volt igazgató tárgyalt az eladás érdekében, meghivták Párizsba, ök állapitották meg az árat, zsebre is tett azért valamit, de késöbb mégis megfosztották a posztjától!
Harmadik példa: A volt igazgató 1.000.000 Ft árat szabott meg egy informatikai cégnek, amelynek most is a tulajdonosa. Ez az összeg akkor is már csak egy zsebpénz volt, s most a cégnek elég jól megy. Itt eleve egy olyan kötöttséget kellett volna kiszabni, hogy amennyiben egy bizonyos idön belül egy meghatározott forgalom vagy nyereség, mindegy hogy mihez kötöm, megvalósul, fizesse be az értékkülönbséget!
Több nyugati cég is volt, amelyik nem törte ki azonnal a kezét, lábát! Elöször is olcsó munkaeröhöz jutott, pl. az épitöiparban, s mivel nem nagyon épitkeztek ott, a munkaeröt itt vetette be! Persze ez is bizonyos értelemben egy fejlödés!
De azt hiszem, erröl mindenkinek lenne számtalan példája! És a gazdaságban nem, vagy legalábbis nem egyedül a nagy cégek játszák a szerepet, hanem a közepes és kis gazdaságok. Ezeknek kellene életképessebbeknek lenni! Jelenleg a multik uralják a helyzetet, s tölük függ mindenki!
Most megnézem otthon, megmelegedett e már a pizza a sütöben!

Bis bald! Toeby

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-02 13:02   
Mint MON-függô, két ételkavarás között beugrottam ide.

A két percbôl több lett, mert valami kisördög motoszkált a fülemben, hogy nem túl régen már elég hasonló "ízû" beszélgetést olvastam itt valahol.
Kis kereséssel megtaláltam. Az ott véleményét kifejtô társunk most hallgat, s akaratlanul úgy tûnik, mintha nem is "kis hazám", (ahogy ezt valahol korábban írtam), hanem korábbi megszólalónk hivatlan prókátora lettem.

Tudjátok, ha rendszertelenül is, de azon munkálkodom, hogy unokám egyszer az általam ráhagyományozott "olvasmányok az unokámnak" albumból és irományaimból kapjon képet a mi korunkról, ne pedig a "kitudjamilyen" rendszer által tanított történelemkönyvbôl.
Köszönöm Nektek ehhez a segítséget! A legjobbak azok, amiket nem is én írok!
Remek dolog látni, hogy ugyanazt a dolgot hányan, miféleképpen látjuk és magyarázzuk.
Nekem annak idején -fiatalként- (ne itéljetek el érte!!!) semmit nem jelentett, hogy magyarok élnek a határon túl is. Nem volt téma. Hogy miért? Mert a családunkat nem érintette, szegények voltunk, mint a templom egere, -az meg ismeretes, hogy másutt ezekrôl nem beszéltek velünk. Ez is egy kis cseppecske volt abból az agymosóvízbôl, amibôl azért jócskán kaptunk!

Sokat járt a lepénylesôm, ... nagy érdeklôdéssel lesem következô soraitokat!


 
 frimi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-02-02 10:41   
2004-02-02 00:37, Pompéry Berlin:
-
Kedves Pompery!

"Mielőtt elmélyedünk az "ország kiárusítása" c. témában fontos szerintem leszögezni, hogy a szocializmus legnagyobb átka az volt, hogy elszegényítette nemcsak az országot, hanem az egyént is."

Nem tudom, hogy van-e megfelelo elszanas, hogy megvitassuk az "orszag kiarusitasa" c. temat? Mert hosszadalmas es sokretu dolog...

A szocializmus atkanak - es bukasanak okat - alpavetoen en az egyeni erdekeltseg kirtasaban latom. Egy oldalrol jo volt a "mindenkinek keveset, de mindenkinek" elv, ugyanakkor aki tobbet teljesitett, az sem kaphatott tobbet. Legfeljebb a fejere, mert o lett azutan a norma. (Ezt altalanos ertelemben mondom, nem a teljesitmenyberre.)
Frimi

 
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó