2018. január 17. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Életünk végéig tartó ismerkedés! - jó élettársi kapcsolat
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
 Em  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-03 12:28   
Kedves MON barátaim!

Bocsájsatok meg hogy én is hozzá szolok de engem is kisérnek a régi emlékek még most is.
Én is keresztül mentem ezen az uton 1979-ben amin ti.Csak én Romániából SzetMiklostól egy határ melletti kis várostól egészen Triesztig gyalog tettem meg az utat. 17 éjjel és 17 napon keresztül egy egy kis pihenéssel tetem meg az utat. Sajnos nekem nincs eröm megirni peddig rengeteg mindenen mentem keresztül mig eljutottam Triesztig utána Latina és Kanada.
Koborlo igazán élvezettel lehet olvasni irásodat.
Kérlek ird tovább élményeidet ha van még mit.

Részemröl külön köszönöm hogy papirra veted azt amin keresztül mentél Egyszoval az életed történetét.

Üdv
Em

_________________
Em

 
 gyogytorna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-03 03:35   
2004-10-02 23:47, rika:
-
Kedves Koborlo, en´71-ben voltam a Triesti taborban, megjartam Capua-t es Latina-t is. Nagyon örulök hogy leirtad elmenyeid --
---

Megjartam en is ezt az utat 70 augusztusaban.
Keletitöl--Capuaig mint Koborlo, csak en usztam a tengerben..

Kedves Koborlo köszönet ezert a hosszu beszamoloert. Nagyon erdekes elmenyekben dus volt. Folytasd a törtenetet, hisz elbeszelesed,elettörteneted irott formaban a te kezed alltal egy elmeny olvasni.
Barati Udvözlettel Gyogytorna

 
 fioka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-04-02 21:42   
hova tűntél Géza?
 
 T.Nagy Sándorné  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-03 00:31   
2004-08-02 21:40, Koborlo:
-
Kedves Géza !!!
Tudni szeretném mikor érsz ide Keskemétre!!
Bp-n már jártál hallom.
Örültem volna ha sikerülne talkozni. Én vagyok az csibike.

Légyszíves irj a csibike1961@feemail.hu -ra, vagy hivj fel: 06/30239-2664 mobilon !
Nagyon szeretném ha sikerülne a személyes megbeszélt találkozó !

Várom leveled, vagy sms-t vagy a telefonondat!
Vigyázz magadra az óton!

Üdv. T. Nagyné Csilla /csibike/

 
 rika  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-02 23:47   
Kedves Koborlo, en´71-ben voltam a Triesti taborban, megjartam Capua-t es Latina-t is. Nagyon örulök hogy leirtad elmenyeid (a hozzaszoloknak is) a Triesti foto teljesen megrazott, nem gondoltam volna hogy ennyire erösen reagalok ilyen regi emlekekre. Ki voltam akkor, es ki vagyok ma? Hosszu ut volt es nem egyenes, megis faj hogy az idö olyan gyorsan elszallt azota.
Meleg udvözlettel: Erika

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-21 10:53   
Szerelem kapcsan innen az uzenetek a Szerelem c. topikba kerultek:
http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=367&forum=27&268

Udv,

Hunor

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-17 01:01   
Kedves Barataim!
Ma felkerestem azt a helyet amirol kovetkezo beszamolom es a kovetkezo resz keszuloben van.
Enek a helynek leirasa mint ket emlek dupla elvezet lesz szamomra mert 35 evvel ezelott de mostani latogatas is a vilag egyik legszebb szigetere visz el benneteket gondolatban.
Capri szigete biztos sok MON baratomnak is jelent valamit. Nekem a mult es jelen osszefonodasat az emlek es valosag szepsegenek elvezetet jelenti.
De errol jovo heten tobbet irok.



_________________
Baráti szeretettel Géza

Skype ID: Koborlo64

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-02 21:40   


17-ik rész. Pokolbol Menyország.

A Capuai ösz gyönyörű.
Oktoberben ugyan olyan meleg van mint Magyarországon Augusztusban. Valahol 30 kilométerre a Földközi tenger felöl gyenge leheletként érezni lehetett a lassu lég mozgást de élveztük a nap forroságát, felhőtlen tiszta levegö tette napjainkat boldoggá és várakozásunkat elviselhetövé.
A fő épület elött minden nap összegyült vagy kétszáz ember mikor a postát hozták, mert mindenki várta otthonrol a hireket.
Azután meg vártuk hogy mit intéztek utazásunkkal kapcsolatba.
Ebéd időig hosszu beszélgetések folytak a kantin elött.
Barbarával ott töltöttük délelötünket legtöbbször a szolós fiuk társaságában mert az sokkal kellemessebb volt mint a családosok barakjának gyerek sirástol és az albán muzsikátol szinte elviselhetetlen zaja.
Leveleket sürűn kaptunk otthonrol. De az utazásrol szoló hirek késtek.
Már a második honap telt igy. Miután az USA-ba jelentkeztünk azt mondták öt honapot is kell várnunk.
Délutánonként kisétáltunk Capuára. Miután a campoi ételek nagy része ehetetlen
volt részünkre gyorsan fogyott megtakaritott vagyonunk.
A pénz váltoban már ismertek minket hiszen hetente elöfordultunk ott,.
Miután munka lehetöség nem nagyon igérkezett ugy folyt el a rettentő nagymenyiségű lira mint Capua patakjának vize.
A hibás az a kis Pizzéria volt ahol majd minden nap megettük a kézzel készitett elöttünk nyujtott és minden joval megrakott bubos kemencében frissen sütött Pizzát. Persze arra izlett az olcso de finom olasz bor is.
Mig a Peroni sör 200 lira volt a liter könnyű édes Chianti csak 150.
Ott volt egy jo Bár is a városban ahol nagyon finom kávét föztek.
Bizony csupa olcsoság 250 lira az Esspeso kávé és 250 lira a Courvoisier
amit nem stampedlis pohárral mértek ki hanem öntötték a pohárba nem sajnálták
szegény menekültektöl.
Szoval jol éltünk a pokol tornácán.
Ebbe a Bárba megismerkedtünk egy nagyon kedves Olasz emberrel is.
Adolf nem Cápuai volt,nem is beszélgetett velük.
Ö egy felsőbb rendű Észak olasz volt aki lenézte a Dél olaszokat.
Fegyver mester volt a közeli hadi üzemben.
Miután minket nagyon megszeretett ha meglátott mindig odajött és vett nekünk italt.
Soha nem engedte hogy én fizessek.
Mi is értetük és használtuk is már az olasz formáját a beszédnek hisz mutogatással mindent ki lehet fejezni és sokkal hatásossabb mint a buta beszéd.
Nagyon kellemes beszélgetéseket folytattunk Ismerkedve orákig Adolf-al.

Ha nem is volt sok munka lehetöség azért a szolos fiuk akik barátaink voltak találtak lehetöséget.
Egy egy napot én is elmentem velük dolgozni.
Aversán egy börcserző mühelybe nyolc ora allatt a só szétmarta a kezem
De 12 ezer lira megérte a pokoli fájdalmat.
November közepére Barbara nagynénje tudatta velünk hogy minden papir munka kész a fogadásunkra de az USA másként döntött.
Miután a fiam születését Januárra vártuk Ök is megakartak bizonyosodni
Hogy nem ut közben estleg a repülön születik ezért nem utazhattunk.
Ezért jártam többször Kazertán is mert ott megismerkedtem egy ékszerüzlet tulajdonossal akinek a tulajdonába ment át szép lassan minden ékszer amit sikeressen átmentettünk a határon
Elég jo árat adott érte persze azért nem üritette ki a pénztárcáját.
De segitő készsége abban is megmutatkozott hogy ismeröséhez ugy Nápolyba mint Romába elküldött, hátha adnak munkát.
És Én mentem.
Gondoltam ha szakmámban tudok dolgozni könyebb munkával megfelelő
keresetel növekvő családomnak mindent elö teremtek amig olasz országban leszünk

Nápoly egészen más mint az eddig látott kis városok.
A millios nagy városban alig találtam el az ékszer negyedbe.
Felszálni buszra vagy villamosra nem akartam ezért vagy két orát gyalogoltam mire megtaláltam.
De megérte mert igy láttam az egész várost.
A tengerparton az öreg fortest, gyönyörü parkokon mentem keresztül.
Elnéztem a dombokon a drága villa sorokat mig végre egy öreg negyedben sok régi ház közt végre rátaláltam arra a cimre amit Kazertai ékszerész ismerösöm adott. Nehéz elhinni hogy mindenkinek van munkája ott ahol száz apro házban ugyan annyi ékszerész mühely van
A fönök éppen nem volt ott mikor beléptem a mühelybe.
Öt ember dolgozott mint a gépek.
Gyártották az üres kos fülbevalok ezreit amerikai megrendelésre.
Ezt a tésztát ismertem hisz ipari tanulo koromban nekem is volt részem belöle.
Mi is ezer számra készitettünk fülbevalokat (de utálatos valami a tömeg munka)
Mint gondoltam itt én nem fogok munkát találni.
A fönök nagyon kedves volt, mondta hogy Ő nem tud adni nekem munkát .
Elvitt másik mühelyekbe beszélt helyetem is de mindenüt csak szerencsét kivántak az USA-ba való utazáshoz, megjegyezve ha itt akarnánk letelepedni akkor Florenziában kapnák munkát de itt délen nem nagyon van.
Olasz ország az olcso ékszerek hazája volt. Napi 12-15 dollárért tömeg munkába gürizni nem volt inyemre ugy hogy hamar letettem az itt tartozkodási szándékrol.
Hiszen elképzeéseimbe amugy se fért volna bele Europa.
De azt is tudtam hogy az értékeink nem tartanak ki fél évig hiszen én mindent megadtam Barbarának hogy a terhesség kellemetlenségeit enyhitse.
Jo ételek séták, mozik, rövid utazások voltak a müsoron minden nap.
Sokszor csak kettesben de volt hogy baráti körünkkel.
Capuán a moziban nagyon sok Cowboy filmet láttunk.
Sorozatba mutatták a spanyol országban rakásra készitett egy személyes
Filmeket. (miután fő hősünk az akkor befutó csendes fiatal super star Clint Eastwood mindenkit kinyirt )
Olyan ujdonságok mint Al Pachino Serpicoja és persze a többi jo olasz film mindig napirenden volt. Hiszen a mozi olcso szorakozás.
Utána persze a pizza és presso kávé konyakkal.
Kazertán nagyon finom volt a grill csirke is.
Néha trolival elmentünk oda, de vigyázni kellett mert ha nem ünnepnap volt (amikor a troli nem járt) akkor fél napos strájk.
Egyszer példának okáért pont ugy jártunk hogy nem volt mivel visszamenni.
Erre én beálltam auto stop helyzetbe de hiába integettem már vagy tiz percet senki se állt meg.
Barbarának már csinos dudor volt a has tájékon és fáradt volt nagyon.
Szidott minek jöttünk el és nem tudunk hazamenni.
Jellemző az Olasz férfiakra hogy mint az örültek robognak a keskeny utakon
És rám se hederintettek.
Mondtam neki probáljon Ő stoppolni,erre mint kis iskolás félénken jelentkezésre elelte kezét.
Hihetetlen esemény tortént.
Két kocsi is robogásukat gyors fékezéssé változtatva majnem balesetet okozva megállt.
Mi a kényelmessebbet választva nagyon gyorsan visszaértünk a Campoba.
Még évek multán is kacagás jött rám ha vissza gondolok nejem első és utolsö auto stop sikerére.
Másik esetet már leirtam de ide is beteszem.

Ricco-val az akkor 56 éves Olasz férfivel Capua egyik bárjában ismerkedtünk meg.
Nem volt nehéz,egész jol beszélte nyelvünket mert a háborü allatt két évet Magyar országon élt.Álitolag hadi fogolyként dolgoztatták őt egy vidéki tanyán.(azt hittem hogy az olaszok és a magyarok EGY tengelyen pendültek de soha nem értettem meg azt az ő elbszéléséböl miért volt ott hadi fogoly)
Kedves olasz volt ezért töbször is találkoztunk vele
Ő igazán tudta hogy Barbara és én férj, feleség vagyunk és már látszott feleségem hat honapos terhessége is.
Mégis mikor egy barátjával négyesben immár visszatéröben a Kazertai restaurántbol ahova meghivtak (ott kostoltam meg a kagylo pörköltet elöször és utoljára)
Miután elég sok bort is elfogyasztottunk jokedvüen szorongtunk a 500-as Fiat hátsó ülésén,a keze ott motoszkált feleségem combján.
Én nem akartam balhét csapni ezért rátettem kezem a combjára amit aztán nagy elöszeretettel, gondolva az Ö kezét simogatja, majdnem megszakadva a visszatartott nevetéstöl hagytam, hadd kapargassa tenyerem, simogassa kezem.
Igaz többet nem találkoztunk vele.
De szerintetek milyen gondolatai lehettek az olaszoknak akik látták hogy a szolos lányok jo része elég kis pénzért adta bájait és jo pár esetben egyes férjek is ott futtatták feleségeiket a tábor környékén?
Az hogy milyen véleményem volt nekem Rocco-rol és álltalában az ott éllö férfias
Kanokrol most itt nem irom le.
Oktober közepe 1969.Olasz ország.


Most nem teszek be képet de igérem kipotolom.
Hiszen a következő részben egy olyan kirándulásrol irok ami ritkán fordul elö még a legjobb családba is.
Arrol készült képek és még sok másik a témához kapcsolodo most készül részetekre

_________________
Baráti szeretettel Géza

Skype ID: Koborlo64

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-21 18:10   
Megint felidéztél egy rég elfeledettnek hitt emléket.
Noha nem lágerben kezdtem, hanem egy római szállodában, amit a HIAS fizetett egy hétig, ott is Pasta Sutta vagy hogyisirják volt a napi ehetetlen előétel.
A húsra egy szép nap egy hasonsorsú azt mondta: Grande Cane! mivel csak ennyit tudott érthetően előadni. A pincért ez annyira sértette, hogy kihivta a konyhából a szakácsnőt, aki hangosan tiltakozott az ellen, hogy nagy, vagy akár kicsi kutyát főzött volna.
Jó hangos kiabálás lett belőle az étteremben, de ez természetesen csak a normálisnak tekinthető római showbiznisz része volt volt.
A honfitárs ugyanis hamarosan táncraperdült a szakácsnővel, aki időközben odarendelte a kutyáját, és vidáman
paskolgatta, azt hajtogatva, hogy naugye itt a kutyám, nem őt főztem meg.
Másnap sokkal jobb volt az ebéd. A szakácsnő és a velem együtt érkezett menekültkülönitmény végül csóközönökkel vett egymástól búcsút.

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-21 10:13   
16-ik Rész. Bent a pokolban.

Vannak Helyek melyek neve a történelem folyamán többször is rosz emléküvé vállik.
Egy ilyen város név az Olasz történelemben Capua.
Spartacus rabszolgafelkelés Kr.e. 73-71 végén
Cápuátol Romáig keresztre feszitett rabszolgák emlékeztetnek a névre.
http://wings.buffalo.edu/AandL/Maecenas/italy_except_rome_and_sicily/capua/ac880613.html
Engem ez a hegy a romokrol nem beszélve.
Na azért még jopár más hirhedt esemény is kötödik hozzá.
Lajos Király seregének is volt pár kellemetlen veresége a környéken a XIV században Aversán.
A II-ik világháboru allatt a Nácik lágerében szenvedtek évekig a szövetségesek hadifoglyok.
De Cápua hü maradt régi hagyományaihoz ezután is.
Mert ugyan azokban a barakokban minden náciok menekültjei egészen a század végéig várták
hogy a szabad világ befogadja öket.
Ugyan a szöges keritések eltüntek az idővel a barakokba vilany lett bevezetve de a kényelemtöl messze voltak akik rövidebb hosszabb időre tartozkodtak e sivár odukban.

Az Aversai állomásra érkezett vonatunk ami hol cammogva hol 60-as sebességgel de végre oda ért. A 6 km-re levő lagerba viszont igazi katonai teherautokkal (gondolom azok is a II-ik világháborubol maradtak ott) fapadokon ülve érkeztünk.
Miután az irodákban elosztoták a mintegy kétszáz uj erkezőt,mindenki kapott ágyat szobát, kinek mi járt.Barbarával nekünk egy szoba mert családosoknak ugye az járt ki,. mi midjárt az első barak épuletben. szomszédaink természetessen Albánok voltak.
Hogy miért jegyzem ezt meg kérdezhetitek?
Páran akkik ezt az utat járták mint mi tudják hogy az Albánok Europába tévedt ázsiaiak akik élet stylusuk szerint nomád barlanglakok, és zenéjük amit imádnak hangossan halgatni az arab sivatagok és a néger gettok hangulatát idézik.
Miután a jobol is megárt a sok inkább vágytunk a szolosok nyolcágyas szobájába mint ide a sok gyermekes Albánok közé.
A raktárba felvett két vaságyat és matracokat ágynemüt szép lassan vonszoltuk szobánk felé de hamarossan a szolos fiuk segitségünkre siettek és igy a költözködést elég hamar elintéztük.
Ott lent délen szeptember végén még szép idő van ugy hogy bele izzad az ember még egy kis mozgásba is. Ugy hogy a cucunkat lerakva mindjárt a közös szorakozo helyre a kantinba mentünk ahol hüs Perroni sörrel öblitettük le az egy napos éjszakás fáradalmainkat.
Persze az ismerkedés az uj tábor lakok és a régiek között ott már folyt javában. Az ebéd ellött mindig igy volt, de pláne most mikor vagy ötven uj érkezö találkozott a mitegy száz régebben itt élővel.
Mint páran sorstársaim közül megjegyeztétek tényleg sok link is volt ott, olyanok akik bejárva Europát idönként lustálkodni, semmit tenni vagy két börtön büntetés közti szabad idejüket éppen ott töltöték. De a többség csak háromtol öt honapig tartozkodott e leány álomnak éppen nem mondhato helyen.De miután a száloda és az ellátás ingyenes volt mindenki jol érezte magát.
Ha már egy ilyen luxus helyre kerültünk nem szabad elfelejteni az étlapot se, ezért leirom a heti Alacartot. Aki még nem kostolta e csodálatos menüt az nem tudhatja milyen jo menekültnek
(l) enni. Reggelire kávé és sülemény vagy rizs(szinte ehetetlen izü.) Gyermekek tejet is kaptak.
Ebédre minden nap Pasta Suta, (ez fött kagylo tészta paradicsommal nyakon öntve)Bivaly hus
(cipő talp keménységű)fél tenyér nagyságu. Ezt szerettem mert elvágva kis darabokra hagymával és krumpival kevés olajban megdinsztelve es több orán keresztül fözve gulyás levesnek nagyon finoman el lehetett késziteni.
Másnap Pasta Suta apro sült szardinia Sajnos nézte a hal azokat akik ették Lehet a gyomra se lett kivéve. Én minden esetre elkerültem e finom csemegével valo találkozást mert bár szeretem a halat de nem éreztem hajlamot fogyasztására.
Minden héten volt egyszer Spagetti apro husgomboccal is, ha nem volt nagyon elázva szinte ehető néha élég sajt is volt rajta.
Penteken Paradicsomos Hal konzerv Narancs. A kenyerük finom volt.
Szoval ki megszokta az üzemi konyhát annak nem volt probléma étkezni.
Szabad idö volt böven
Mindenki már délben várta a napi postát a fö épület elött. Munka lehetöség sajnos nem sok.
Bár kontaktorok reggelenként jöttek néha épitkezéshez pár fiut elvittek.
Két nap én is voltam épiteni a Kinai nagy fal kis részét amit az olaszok házuk köré epitenek hogy az örökké állni fog. Ha házukat már az idő vasfoga szét is tépi de a méteres falak az örök magánterületeket fogják hirdetni ép ugy mint három ezer éve épülteké mik ma is állnak.
Késő délutánonként viszont idösebb urak jöttek szép nagy kocsikkal felvenni a szolos lányokat akik testüket árulták jo vacsorákért és egyébb földi joért.
Persze ismertem olyat is aki a feleségét futtatta és elkisérte a bárba is. De erkölcsök és pofonok külömbözök miért szolja meg az ember legfeljebb az ilyenekkel nem kell szoba állni..

Folytatása következik
Baráti szeretettel Géza.

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-22 12:06   
Kedves Kaytee és Grace.

Mi Capuára kerültünk amit majd a következő részben illletve fél év eltöltését a mi kis olasz Paradicsomunkban leirását több részben ismertetem majd.
Minden esetre örömmel olvasom hozzá szolásotokat mert látom hogy mint sorstársam hasonlo (joban roszban)cipöben jártatok mint mi.
_________________
Baráti szeretettel Géza

Skype ID: Koborlo64

 
 Grace  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-21 02:13   
Kedves Géza
Rendkivül örültem az irasodnak, ugyanis 69 szilveszterén kerültünk mi is a trieszti lagerba. Egészen husvétig voltunk ott...közben megérkeztek a növéremék is.
Mi Latinara kerültünk...és egészen augusztus
közepéig voltunk ott..aztan meguntuk a varakozas...és egy olasz ismerösünk athozott bennünket svajcba. Itt 1 napig maradtunk csak..és egy masik magyar ismerösünk atvitt bennünket németorszagba
a nürnbergi lagerba. Itt mi csak 2 hetet voltunk..de annyire nem tetszett az olasz
lezserség utan,hogy mi visszajöttünk Zürichbe...az akkori férjemmel,meg a legidösebb fiammal és a masodikkal (aki 91-ben meghalt 21 évesen) voltam terhes...
Megnéztem a képeket...a vörös tégla épületek...még elfogadhatoak voltak...de Latinan én sokat szenvedtem. Mivel lezartak az olaszok a villanyt..igy gazon föztünk..
a borzaszto melegbe...meg csak egy héten kétszer volt fürdési lehetöség..akkor megnyitottak a zuhanyozokat. Igy aztan lavoroztunk minden este. A fiuk kijartak dolozni..mi meg megkaptuk az élelmet nyersen. Mégis szép volt..21 éves voltam..jaj de rég volt. Mi is voltunk börtönbe:)) az akkor 2 éve Dezsö fiunkkal.
A hegyeken keresztül jöttünk,jo hogy nem tövedtünk el...a hatar allomas fényeit figyeltük..az utat ami keresztül meg rajta.
Volt egy régi moskvicsunk..azt ott hagytuk
a jugoszlav oldalon..csak kevés holmival indultunk el..és a hegyekböl figyeltük a fényeket..ha a masikoldalara kerülünk...akkor az mar olasz orszag. Ugy is volt...egy olasz férfi vett fel bennünket..a fiamat elarasztottak édességgel. Bevitt bennünket egy rendörségre is...aztan meg megjelent a csalad..és annyi ételt hoztak..hogy még a renörök is abbol ettek. Azota ia szeretem öket.Nem volt rossz tapasztalatom velük..csak annyi..hogy mivel volt egy két hazankfia aki a feleségét arulta(ez mar latinan volt) igy ezek mind azt hitték,hogy mi is kaphatok vagyunk.De hat azért egy idö utan tudtak,hogy kit lehet leszolitani kit nem. Mi végig dolgoznuk...a kiaürült épületeket takaritottuk,meg a konyhan segitettünk..vagy amikor a ruhascsomagok jöttek.Ugy hogy azért megvoltunk Egy nagy valtozast hozott az életemben. Felejthetetlen emlék. Köszönöm,hogy irtal rola.

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-20 18:59   
Kedves Géza, remélem ti nem Latinára kerültetek, mert arról nagyon sok rosszat lehetett hallani.
Ideiglenes római lakosként, újdisszidens koromban valami nyilvános helyen egy idegen magyar fiatalember, miután meghallotta, hogy honfitárs vagyok, könyörögni kezdett, hogy mentsük ki Latináról. Azt mondta, ott még 56ból visszamaradt "kopaszfejüek" terrorizálnak.
Végül egy levelet elfogadtunk tőle és feladtuk. Akkor még mindenkiben magyar BM-eseket láttunk, akik vissza akarnak rabolni minket Magyarországra, úgyhogy hazudtunk, hogy turisták vagyunk.

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-19 22:32   
15-ik Rész. Pokol kapujában.

Az aki átlépi az Olasz határt illegálisan és kinyillik számára a trieszti menekült tábor kapuja
három napos karanténra kárhozik. (Az ne zavarjon senkit hogy a kapu mindig nyitva volt a belépök számára)
Legalább is mikor mi ott voltunk ez volt a szokás.
A lányoknak külön, a fiuknak is külön zárkájuk volt.A szoba ahova kerültünk elég tágas volt és több emeletes vas ágy állt rendelkezésünkre.
Az a két éjszaka amit ott töltöttünk vagy huszanhárman fiuk öröké emlékezetes lesz.
Az ösz elején már nem volt tömeges határ átlépés csak lassu szivárgás.
Négy lengyel, két román fiu vagy hat csehszovák két albán és az elit magyar társaság kilenc tagja volt jelen.
A lányok szobájárol is volt valami fogalmam mert engem áthivtak hiszen Barbara idegeit (és gyomrát) nagyon megviselte az éjszakai tengeren átkelés(persze a töménytelen konyak is)
De az Ő szenvedése semmi se volt ahhoz a siránkozáshoz képest amit a szöke cseh leány csapott. Marko, MARKOOOO ,MARKOOOOOOO hallatszott át a panel épület vékony falain
a zokogo leány hangja éjjel nappal.
Marko a szöke fiu nevetett a párnája allatt mivel e böditő siránkodás miatt két napon keresztül mig ott volt velünk csak mint tunya lustálkodo feküdt az ágyán.
A mi legnagyobb gondunk azonban az a tizen öt éves albán fiu volt aki felvillanyozott állapotban élvezte a modern technika vivmányának ujszerü felfedezését.
Nem emlékszem pontossan hogy sikerült a tejfeles ajku kecske pásztort leszoktatni azon
csodálo szokásárol hogy az ajtó mellett állva millioszor fel és lekapcsolva a villany kapcsolot éjt nappallá változtassa szobánk fényét.
Rövid élete során ezt a csodát még nem ismerte hogy egy katintásra fény támadjon és a következö pillanatban a másik kattintással elmuljon, azt hiszem rövid távol létem ideje allatt valaki beváltotta a sokszor megigért igéretet és hátsójába irányitot láb emeléssel elvette a kedvét a gyereknek az állando fel és lekattintástol. Utána csak idönként jött rá és megfelelő emelt hangu figyelmeztető után belefolytottuk mükedvelő felvilágositonkba további tevékenységét.
Hogy telt el a Karantén három napja és két éjszakája?
Mese mondással.
Mindenki elmesélte hihetetlennek tünő diszidálásának történetét.
Igaz hogy a tényleges esemény csak pár ora allatt játszodott le a legtöbb esetben de beszélni rola napokig lehet.
Hiszen átélni egy életünket megváltoztato eseményt még szinessebbé tenni a valosnál
kimaszkirozni a viharos éjszakát frissen nagyobb élmény mint évtizedekkel késöbb leirni.
Mi nem nagyon tudtunk beszélgetni a külföldi tizennéggyel de mi kilencen jol össze jöttünkés volt miröl társalogni.

Hogy igaz történeteket irok le itt azt az itt készült fénykép is bizonyitja.
igaz nyolc fiut láttok rajta de becses személyem az ügyködés miatt nem láthato.Ha valaki felismeri magát tudok küldeni belöle.
Sajnos az évek során ezekkel a fiukkal elvesztettem a kapcsolatot.
a sors a világ külömbözö helyeire sodoprt és a körülmények csak egy találkozást tettek lehetővé eddig azt is évekkel ezelött mikot Fiam keresztapja Clevelandban járt.

Vele kezdem a határ átkelés történetét.
Mint látjátok a képen Kersztély mint tizennyolc éves éretségi után frissen szárnyait bonto fiatal ember aki a piaristáknál végzett nyakkendöben egy kis kézi táskával kezében az Olasz határ elött megállitott egy angol rendszámu sportkocsit amiben pár csinos leányzo ült.
Friss angol tudásával megkérte öket hogy vigyék át a határon.a lányok válalkoztak rá hogy a fiatal embert elviszik célja felé és átrobogtak a határon minden papir nézés nélkül.
Söt egyenessen a trieszti menekült tábor kapujáig vitték.
Mint egy unatkozo uriember csak besétált a táborba.
Sikeres élet utja igy kezdödött. Folytatása se rosszabb. Mert Elektromérnökként találkoztam vele tiz év mulva aki egy kétszáz ötven dolgozot foglalkoztató gyár tulajdonosa is volt.
Barátságunk nem folytatodott azota de ha ugy adodna ujra szivessen felvenném vele baráti kapcsolatunkat.

http://f1.pg.photos.yahoo.com/ph/repairmangeza/detail?.dir=/be55&.dnm=4cc3.jpg&.src=ph
alul Marko lustálkodik.
Az emeleres ágyon ülö két fiu unoka testvérek. Nevükre nem emlékszem.
De ök hagyták Fiume tengerpartján a Panoniájukat amiröl elöző részben már irtam.
Csak második nekifutásra sikerült átlépni az Olasz határt nekik mert mikor elöször probálkoztak az ép alvo jugoszláv határör kutya farkára lépett az egyik fiu és igy három napot egy jugoszláv határörség zárkájába töltöttek és csak uj nekifurásra az eredeti határrésztöl mintegy 25 kilométerre lévö ponton jutottak át a viharos villámlo esöben börig ázva.

Laci kit már ismertek elözö kocsiutunkrol szintén elázott Jutkával a hegyen kétszer is átlépték a határt. Vissza mentek Jugoba majd látva tévedésuket ujra Olasz földre.
Azért néztük öket lengyeleknek mert hosszu hajuk csapzottan a zuhárétol szemükbe logott.
Abban az idöben még a magyar fiatalok nem nagyon viseltek ilyen hosszu hajat,legalább is a fiuk nem.
Jo pár évig leveleztünk velük ,elösször Svéd országba mentek.
Ott megesküdtek majd évekkel késöbb Californiábol jelentkeztek.
A mindennapi munka és a családunk nevelése a batráti kapcsolatok lazulásához vezetett föleg ha távol éltünk egymástol.
A külömbözö sértödések se alakitottak ki olyan légkört hogy az kedvezett volna a régi barátságoknak akár a jo rokoni kapcsolatoknak nem hogy a felületes néha csak pár honapos
felületes ismeretségekböl tényleges kapcsolat alakuljon ki.

A következö ket fiu esete érdekes volt részünkre mert nem ismerték egymást de egy határ melleti faluba a jugoszláv oldalon találkoztak egymással. Gyuri titokzatos volt három honapig,szinte semmit se beszélt magárol mig Joska elmondása szerint majdnem megölte öt még a határ olasz részén is azt hitte utána küldték Gyurinak.Ausztráliába jelentkezett az erös magas fiu és csak elütazása elötti nap tudtam meg hogy magyar határör volt aki átlogott és félelmében hogy vissza akarják hurcolni magyar területre ölni tudott volna.

Imre egy olasz országi utrol vissza téröben lépett le Triesztben a buszrol. Mint györi papnövendék Romai Vatikáni látogatás után ahol még az Amerikai követség segitségét is kérte ajánlották neki hogy az a legjobb lehetöség ha ott jelentkezik.
Késöbb New Orleáns-bol irt párszor de elvesztettük a fonalat ami az embereket hol össze hözza hol a távolság akadályokat gördit közénk.

Persze a mi logásunk kétszeressen el lett mondva.
Laci mokamester modján még jobban kiszinezte mint a valoságban történt.

Ha a szervezetek a menekültek igazi történetét akarnák feldolgozni vagy önkénteseket toborozni különböző feladatokra ilyen helyeket kellene felkeresniük ahol az első napok ön valo alanyaibol kis rábeszélés után remek gárda állana rendelkezésre mert megismerhetö nem csak az ok de a végrehajtás érdekéhez szükséges merész akarata is az egyéneknek.
Ahány ember annyi történet.

Abban az idöszakban a négy ország aki a legtöbb menekültet fogadta Svéd ország Canada
USA és Ausztrália.
Laci barátom Erzsivel Svéd országba akartak és végül mentek is ki.
Mi Barbarával Canadát választotuk de amikor az a hir járta hogy Ausztráliába 3 honap allatt eljuthatunk átjelentkeztünk oda.
De Anyosom testvére rövidessen meghivo levelet küldött az USA-bol amit biztonságosabbnak véltünk elfogadni gyermekünk közelgö születése érdekében.

A Triesti tábor a hegytetön volt vagy nágyszáz méter magasságban. Mikor a karanténbol kiengedtek minket betettek a családosok közé. mif a fius és lányok külön épületbe kerültek.
Inkább mentünk volna mi is oda mert az Albánok föleg a jugoszláviai albánok kik száz számra menekültek családostol már akkor sem voltak a legcsendessebb szomszédok.
http://f1.pg.photos.yahoo.com/ph/repairmangeza/detail?.dir=/be55&.dnm=b2d8.jpg&.src=ph
Minden esetre Mi a legtöbb időt a magyar szolos fiuk és lányok társaságában töltöttük.Barbara is szivessen volt a társaságba mert az amugy vad gyerekek is tisztelet teljessen viselkedtek vele. Ime egy kép arrol is . A kantinnál kis csoportok élvezik az öszi napsütést.
http://f1.pg.photos.yahoo.com/ph/repairmangeza/detail?.dir=/be55&.dnm=1bb5.jpg&.src=ph
Igazán kiváncsiak voltunk az olasz városra. Ezért egyik reggel ulindultunk gyalog a három kilométeres sétára. Söt mikor láttuk hogy egy nagy kanyart le tudunk vágni a köbánya melleti dülledező kerités mellett elég veszélyes lejtön majdnem fenéken csuszva ereszkedtünk alá.
Barbara is tartotta velünk az iramot bár már látszott gömbölyödö terhessége.
Sétáltunk a városban egészen a moloig majd egy kis restarontéban tanultuk olasz modon enni a spagettit. Villára feltekerni a kanál segitségével teljes pofára valo tésztát és szinte fuldokoltunk a sok sajttal teleszort tészta nyelésétöl. Csoda jo étvágyunk volt.
Peroni sörrel öblitettük le az ut porát és a spagetti is jobban csuszamlott töle.
a két Laci vicceit halgatva kezdtünk menni vissza a hegyre. De hamar rájöttünk hogy felfelé nehezebb mint lefelé.
Ugy megvártuk a buszt ami végül vissza vitt a Camp-be.

Tiz nap után és egy csomo papir munka után a társaságot két részre osztva délre vitte a vonat.
egy részük Latina és a nagy rész Capua felé zötyögöt.

Folytatása következik.
Baráti szeretettel Géza

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-09 22:26   
Kedves szigy
Köszönöm a felvilágositást. De én azután távoztam két évvel miután Ő elment.
Sajnos joval késöbb és csak látogatoba fogok vissza térni.

Géza.

 
 szigy  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-06 20:55   
2004-04-27 03:21, Koborlo:
-
Kedves Géza!

Bocs, hogy beleszólok, de Dobos Attila már elég régen hazatért.
Időnként fellép nosztalgiakoncerteken, ilyesmiken.
Jelenleg a Nemzetőr c. lap főszerkesztője, és még egy lap kiadására készül.

Szeretettel: szigy

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-30 13:18   
2004-04-30 01:01, Koborlo:

remélem most feljönnek a képek.

Sajnos nekem nem lesznek láthatók, akár bejelentkezem, akár nem





 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-30 01:01   
Kedves Bovi.
Potolom a hiányt, remélem most feljönnek a képek.

http://f1.pg.photos.yahoo.com/ph/repairmangeza/album?.dir=/be55&.src=ph&store=&prodid=&.done=http%3a//f1.pg.photos.yahoo.com/repairmangeza




Baráti szeretettel Géza

 
 Anikeunike  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-30 00:42   
Köszönjük ,hogy megosztod velünk azokat a pillanatokat amiket átéltetek .Amit itt leirsz szereintem csak egy kis része lehet annak ami akkor történt veletek ,hisz mindenki tudja,vagy gondolhattya,hogy ez mivel jár (minek voltatok kitéve ).Reméljük a következö rész vidámabb lessz valamennyivel. Szeretettel Anik
 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-28 22:28   
A szép történet után, nagy csalódás, hogy a képeket nem lehet lehivni. Mindig ugyan az az AOL oldalt hozza, kép nélkül.
_________________
üdv:bovi

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-27 03:21   
14.Rész. Tiltott határ átépés és következménye.

Amikor határokat illegálissan lép át valaki lehetöleg biztosra kell menni mert ha nem sikerül az esetleg kellemetlenségekkel jár de ha sikerül is soha nem lehet tudni mi vár a másik oldalon rád.
Még otthon kaptunk informáciot barátainktol, ismeröseinktöl hogy lehet a Jugoszláv határon Olasz országba vagy Ausztriába átlogni. A határt nem örzik ugy mint a Magyar osztrák vagy akár a jugoszláv részén.
Amugy is a 67-töl 70-es években hazánkbol értékeink már nem Csapnál folytak ki.
Dobos Attilla után szellemi értékeink tömegessen hagyták el az ország területét és elfelejtettek visszatérni. Ezért nagyon haragossak voltak vezető körökben hogy rések keletkeztek a vasfügönyünkön.
Elöször a Jugoszlávia felé levő akna mezöket szedték fel mert nem illik egy jo barát felé menekülöket darabokban összeszedni mielött céljukat elérnék, majd elkezdték az Osztrákok felé vezetö ut tisztogatást is. A 68-as népvándorlás se csak a magyar polgárok angolos távozása volt már mert lengyel és csehszlovák turisták román és bolgár barátaink a Jugoszláv tengerparti pihenés után az osztrák és olasz menekült táborok lakoi lettek rövidebb hösszabb ideig mielött a menekült szervezetek segitségével megtalálták uj hazájukat.
68-ban unoka testvérem Bécsen keresztül szerencséssen Belgium polgára lett.
Valoszinű hogy ez is hozzá tett végső elhatározásomhoz és érdeklödni kezdtem az olajra lépés kivitelének külömböző megoldásárol.

A Jugoszlávok büntetési modja elég humános volt azok részére akik elég ügyetlenek voltak hogy hagyták elkapatni magukat a határörség ritka örjárataival. Elösszöri elkapás után két nap kihalgatás és elzárás, utána ujra probálhatta a szegény.De személyessen ismertem akit másodszor is elkaptak. 6 nap zárka volt büntetése.
Arrol nem tudok hogy valakit egyszerüen vissza is toloncoltak volna de az a fiu kit 2-szer elkaptak mondta hogy egy barátja ugy jart hogy a magyar határon csak feltették a hazamenö vonatra.
Ezért ki hogy gondolta ha már ott volt a közelbe kissé kalandossan de aránylag veszély nélkül dobbanthatott.

Amikor kipihentük a Koperi házban az utazás fáradalmait másnap este felfedezö utra indultam Csorákkal. Mi a helyszini szemlét kerestük hol, könyen juthatunk át Olaszba.
Szoba jött estleges halászhajoban csempészés vagy más modon valo megközelitése a határnak.A Koperi öböl nagyobb tenger járo teher hajok kikötöje és javitomuhelyek nem biztattak semmilyen megoldással, viszont a másik oldal ahol a határ volt elég jol felkeltette érdeklödésünket.
A félszigeten nyaralok,üdülök sora és a másik oldala már a Muggiai öböl.



Messziröl Triest fényeivel ért véget az Adriai tenger és az Olasz csizma szára hivogato közelsége felizgatta fantáziánkat.
Kellemetlen érzés tudni azt hogy Barbara és Erzsi nem tudnák a hirtelen emelkedő Alpok merész emelkedöjén öt-hat kilométeres utat megtenni ezért hiába néztük körül nem találtuk meg a csövön a lyukat.
Viszont nem messze találtunk egy kis vendéglöt ahol lenyeltünk pár pohár sligovicát és késöbb a lányokkal együtt egy finom vacsorát is.

A következő nap Gyönyörű reggel volt.
Egy böröndtöl megszabadultunk. Átraktunk mindent egybe és a nagy kézitáskába és ott hagytuk ajándékba a házi néninek.
Kimentünk az öbölbe és egy kis motoros hajo fedélzetén ami az öböl másik oldalára vitt, az üdülök között kötöttünk ki.
Mint a többi nyaralo mi is letelepedtünk a tengerpart homokjára, mint kirándulok laza öltözékben, Csorákkal ujra felfedező utra mentünk.
Még a városban vettem egy üveg konyakot mert tudtam hogy szükségünk lesz ma egy kis sziv erösitőre, hisz valoszinü nem megyünk vissza, csak elöre célunk Olasz ország felé.
Vagy 2 kilométert gyalogolva elhagytuk a félsziget végét is és megfigyeltük a határ állomáson áthallado auto forgalmat is ami a Muggiai öböl legtávolabbi pontján volt, szinte megállás nélkül repültek át külföldi kocsik turistákkal megrakott buszok.
Nekünk nem volt ily szerencsénk hogy ilyen kényelmessen utazunk át nem csak a tényleges két ország közti de két külömbözö ideologia között is létező, értelmet, idegeket morzsolo határt kellett átugranunk utlevél nélkül.
És ott álltunk e határ mellett, láttuk Muggia házait, Triest talán tizen öt kilométer távolban a hegy oldalában huzodo panorámája kékes páraszerüen majdnem délibábnak látszott.
Csak a város elött horgonyzo Amerikai hadihajok képe volt tisztán kivehető.Vagy hat cirkálo volt ott amit este a városnak néztünk.
Ahogy vissza fele mentünk az volt eszemben hogy az északi oldala e félszigetnek oly sivár nincs más csak kissebb sziklák és az ut kanyarog mig a déli részen üdülök százai egészen a csucsáig lapos homokos partján. de miután szeptember elsö napja volt már nem sokan élvezték a szép napsütést.
Lementünk a homokos partra és a homokon sétáltunk visszafele közben szemem keresett mint a radar valamit ugy ereztem találnom kell ezen a részen amivel a tengeren talán a másik oldalára juthatunk ennek a teknönek.
De par bezárt csonakházon kivul nem láttam semit,sehol egy motorcsonak vagy hasonlo jármü.
És akkor egy hangos gyermekhad játékos hangjai jutottak el fülemhez.
Mikor közelebb értünk látom vagy ötven fiatal 14-16 évesek szorakoznak pár idössebb vezető társaságában és lent a parton egy árva evezös aluminium csonak felforditvaa partra huzva.


Mondtam Csoráknak, Laci az éjjel csonakon kelünk át.
Mit szolnak majd Triestben ha meglátják szegény magyar menekülteket a rakparthoz huzó aluminium ladikban?
Mert gondoltam ott lapul a felforditott csonak allatt a két evező is.
Végre vissza értünk ahol Barbara és Erzsi pihentek de szegények éhessen és szomjassan szenvedtek a meleg délután napsütésében.kibontottam a konyakot de az nem oltotta a szomjat csak forron égette a torkot.
Ezért mi megint önzetlenül elindultunk Lacival megint felfedezö utunkra immáron étel és ital felkutatására.
Rövidessen találtunk egy nyár uton is nyitvatarto helyet és isten látja szörös lelkemet Wiener spitzer volt a menün. Laci rábeszélt hogy mi rendeljünk és majd ha ettünk a lányoknak is rendelünk.Mert az éhség nagy lukat furt bendönkbe bizony be vágtuk a jo méretü igazi borjubol kifaragott és elkészitett adagot uditö italokkal kezünkben visszaértünk.
Itták az uditőt a lanyok.
De az éhség szinte kergette öket is a vendéglő felé.
A sziklák közé dugtuk cuccainkat és vezettük az éhezöket a Kánaán felé.
Pincérünk kijelentette hogy a borju elfogyott.
Oly savanyu képel enni az olasz hus gomboc szendvicset és szidni minket a finom falatokért
még nem láttam nöket. mindenek voltunk csak szépfiuk nem.
Bánatunkban szivtuk a konyakos üveg lukas végét és miután kezdett hüvössebb lenni a lányoknak is adtunk,már az üveg ajján alig lötyögött ezért még egy fél literes üveggel vettünk hogy megnyugtassuk izgulni kezdö kedveseinket.
Pár képet is készitettünk amit elretentésül a fejezet végéhez mellékelek hogy mit nem szabad nyugtatonak adni ifju hölgyeknek.
Mert mikorra az itoka elfogyott rajtam kivül nem maradt jozanul kis társaságombol senki.

Sötétedés után látom jön az őrhajo. Sikerult elbujtatni mindenkit a sziklák mögé bár hangjukat nem tudtam elbujtatni. Még az volt a szerencse hogy a rocsonak is volt hangja.
Reflektorozták a partot veszettül. Mi minél közelebb értünk a kiszemelt csonakhoz annál idegessebb lett a társaság .
Csorák kezembe nyomta a 12 centis rugos bicskáját és megmutatta eddig még elölem is rejtett kincsét.
Ekkor értettem meg hogy miert volt olyan ideges a Keletibe és késöbb a határnál.
Bizony kezében egy pisztoly acélja sejtetett a gyér fényben.
Ha tudtam volna örültségéröl lehet rám is ragadt volna félelme de most hogy ujra reflektorozták vissza a határ felé a rocsorol a partot, kezdtem félni hogy használni is fogja.
Megint bujtunk.én nekem már nem volt más választásom találtam egy rácsos fa napozo deszkát azt huztam magamra.



Oly lassan ment a motorcsonak és oly erövel kutatta a partot hogy amikor odaért a fény buvo helyem felé szinte tudtam hogy mindjárt lebukunk.
De aztán elhalladt tovább és nem vett észre semmi különös mozgást.
Viszont a napozo deszka darabja a kezembe maradt az izgalomtol.
Mintegy másfél méter hosszu és tizenkét centi széles léc amit erös szoritásom lepattintott a rámárol.
Még vagy fél kilométert vonszoltuk böröndeinket és kissé pityokás állapotba levö aszonyainkat a sötét éjszakába mire elértünk az üdülöhöz.
A csonak felforditva a viz szélénél feküdt a part homokján.
Kicsit arrább a tábor tüznél szorakoztak a fiatalok.
Csendes felhös eget az Alpok nyulványa felöl hirtelen villám fényei cikázták keresztül,még messzire voltak ezek a fények de hüvös vihar elöszelle támadt.
Ketten forditottuk Csorákkal a csonakot de nem fordult. Zseblámpánkat nem mertük használni mert nem akartuk hogy a fiatalok észre vegyenek amikor lovasitjuk a mentö csonakjukat.
Tapogattam a sötétben mi tartja vissza a ladikot, éreztem egy vékony lánc van áthuzva vagy négy helyen rajta. Gondoltam a néha erös hullámzás ne vigye el.
Az a darab kemény fa deszka mit még mindig hordoztam magammal jo szolgálatot tett.
Segitségével elpattantottam az egyik lánc szemet és halk csörgéssel szabaddá tettem a csonakot.
Alig hogy a vizre tettük és elhelyeztük a csomagokat és a két leányt kivált a tábor tüz melletti csoportbol két pár és közeledtek felénk.
Evezök nem voltak a csonak mellett.
Mindnyájan vietnami papucsban voltunk ezért amikor belöktem a csonakot és felugrottam a végén levö padra mindenkinek modtam evezzünk a papucsokkal .
Talán tiz méterre voltunk a parttol mikor az arra sétálok észre vettek .
Elöször megcsodálták lassan suhano árnyékát a csonaknak majd mikor rájöttek hogy az övékét emeltük el kiáltozva futottak a vizbe.utánunk.
A többiek is rohantak a partra,és vagy tiz fiu uszott is felénk .
Szerencsénkre elég gyorsan mélyült ott már a part mintegy ötszáz méterre voltunk csak a félsziget csucsához ezért üldözöink elmaradtak
Nem tudták felvenni a versenyt a mi vietnam papucs evezöinkkel és a kormányzási tudományommal mit a léccel müveltem.
Az áramlat gyorsabb lett a csucsnál és egész közel vitt a háromszáz méterre a tengerben lévö erös fényü villágito toronyhoz.
Erös szél gátolta mozgásunkat, ha nem kormányoztam volna kidobott volna minket a partra.
Az Alpokba tombolt a vihar, egymás utáni villongásai a természet felelösnek
a maradék konyak kiüritését eredményezte.
A lányok itták meg nagy részét, viszont még nem voltunk Olasz országba.





Arrol hogy Triesztbe kössünk ki az idő a hihetetlennek látszo távolság egyre hangosodo pánikba esése a két hölgynek akik az alkohol hatására szégyen ide ,szégyen oda az evezést is abbahagyva a kormányos rokonainak le és felágazoival voltak elfoglalva.

És akkor megláttam hogy a fényszorozo rocso közeledik a határ állomás felöl.

Én probáltam csititani a részeg társaságot és uj eröre serkenteni immár
Csorákkal bövülö zajos utastársaim aki szintén meghuzta az erös konyakot Konyakot idegesség ellen
Nem rajtunk mult hogy a határörök nem kaptak el minket.
Csupán száz ötven méterre voltunk tölük.
De ök csak a partot tették majdnem napali fénybe .
Lehet hogy nem gondolták vagy nem akarták hallani hogy az idönként erös kiáltozások egy alig kétszáz méterre tölük az olasz partok felé kacsázo aluminium ladikbol áradnak szét de szépen elhuztak és csak az égi zörejek lassan távolodo hangját részeg kiáltozásokkal keverve lehetett hallani
a sötét éjszakába.
Barbara elájult, hosszu haja a vizbe logott,Én ugy ugrottam oda hogy ne forduljon bele a vizbe ,majdnem felforditottam ladikunkat.
Miközben probáltam az italtol és izgalmaktol felborzolt hirtelen elalélt párom feléleszliteni erös sziv masszázst adtam neki, láttam hogy Laci barátom pisztolyát be eresztette a tengerbe.
Végre magához tért Barbara.
Vizes ruháink a sok gyors csapkodás és nehéz elöre jutás végett mint egy sobánya illatát árasztották, mondhatnám büdösek voltunk..
A legközelebbi partok felé kormányoztam a cammogo vizi járgányt mert csak néha segitettek nekem részeg barátaim hogy elöre is menjünk ne csak forogjunk mint golya f... a levegöben.
Éjszaka volt még de már vagy négy orája küszködtünk az amugy csendes öböl
mindössze öt kilométerének átlapátolásával.
Muggia fényben csillogott elöttünk.
Kikötöttünk a strand homokos partján.
Mintegy kétszáz méterröl egy árva horgász, ki nem tudott aludni azon az éjszakán figyelte keserves kinlodásunkat, látva hogy nem boldogulunk
segitségünkre sietett.
Barbara még gyenge volt egyedül járni ezért én ölembe vittem ki a partra a fél méteres viz langyosan csiklandozo husz méterét nehezen ,fáradtan tettem meg.
Az olasz horgász segitett a partra huzni Lacinak és Erzsinek a ladikot .
Mi jol megértettük az olasszal egymást mert mondtuk hogy policáj rendör police
Ö meg hangoztatta Carabineri.
Hogy ez csendört jelent arra nem is gondoltunk.




Ki gondol mindenre amikor uton van egy ismeretlen élet felé?
És miért pont olaszul tanultunk volna meg pár szot ha ép azon az országon keresztül akartuk kiprobálni az uj élet felé vezető utunk első lépéseit?

Mire a csendörségre értünk már szemünkböl az álom, agyunbol az alkohol mámora eltünt és a friss hajnali levegö hatása jo hangulatot adott.
Az olasz segitönk kiabálására és többszöri csengetésére álmos egyenruháját
Igazgato carabineri nézett ránk.
Biztos nyugodt éjszakai szolgálatát támado diverzánsoknak nézett minket .
Persze abban a szerelésben kinéztünk mindennek csak éppen nem nászutasoknak.

Rövidessen az egész örszoba jelenleg ott tartozkodo hat embere körülöttünk volt és erössen érdeklödtek, pisztoly bomb és ezekhez hasonlo szavak kérdések hangzottak el.
Akkor nyugodtak meg mikor zsebemböl elökerült Csorák 12 centis rugos kése
És csomagjaink tartalma közt nem láttak bombára emlékeztető alakot.
Miközben személyinket odaadtuk és ök jegyzeteltek veszettül az egyikük forro kávéval és pár szendviccsel jelent meg és kinált minket.
Szivessen vettük kedvességüket.
Pár orára egy városzoba fa padjaira települtünk és szunyado idegeinket probára téve szemünket lehunyva ébren de majdnem alva vártuk sorsunkat.

Dél felé az udvaron állo Jeepbe tették cuccunkat és mi is beültünk.
Akkor egy sofför és egy carabineri társaságában mindenféle hegyre fel völgybe le vezető utakon vidéki kirándulásnak tetszö Játékot játszotunk.
Egy orai utazás után megálltunk egy hegyi falu carabineri épulete ellött ahol két fiatal szöke husz éves is beszállt a Jeepbe.
Lengyeleknek néztek ki. A leány kissé dundi a fiu hosszu vékony.
Abba maradt a hüjéskedés játékos viccelödés mindenki figyelt .
Az ujonnan felvettek is szo nélkül ülltek vagy öt percig.
Látszott rajtuk hogy alapossan eláztak az éjjeli viharban.
Miközben az auto hosszu hegyi utján Trieszt felé közeledett senki nem szolt egy szot se.
Végre megszolalt Csorák, egy kanyart a sofför veszélyessen vett, inkább nem irom le a szöveget mit mondott.
A reagálás a fiatal pár részéröl is hasonlo volt ,azért mindjárt tudtuk hogy ök is magyarok akik a viharos alpokon keresztül találták meg az utat olasz ország felé.
Rövid bemutatkozás után már egymást kérdezve és az éjszaka történetét mesélve érkeztünk meg a Triesti menekült táborba.

Itt Láthato képek






Folytatása következik.

Baráti szeretettel Géza.

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-16 19:20   
Szép volt ma is a történeted, föleg az az izgalmas benne, hogy tudjuk ez valóság volt.

Ha a képed láthatóvá akarod tenni, akkor tedd elé >img src=" a végére meg csak ezt:">
_________________
üdv:bovi

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-16 15:41   
13.Rész. Utazás visszatérés nélkül avagy Hosszú Nászut.

Csorák nagyon izgatott volt a vonaton minek okát nem tudtam mire vélni.
Persze én se voltam tul nyugodt. Volt mit féltenem mert ketté szedett és ujra összevart széles fonot bör övemben ott lapult vagyonunk.
Kétszázhusz dollár, száznegyven angol font,négyszáz nyugatnémet márka két napoleon és egy
ötszáz piaszteres török arany pénz.
Minden esetre nem kis összeg nászutra induloknak tiltott devizákban.
Barbara két karkötöje Platinábol is elég nehéz volt amibe 28 darab összesen öt karát kissebb gyémántokkat foglaltam bele.
De igyekeztem nem tul feltünöen foglalni és nem fényesitettem ki se ne hogy tul feltünő legyen.
kicsit félhettem ha netalán a jugoszláv határ átlépése elött vámvizsgálaton furcsának látnak és estleges motozás alkalmával lebukunk. De Csorák izgalmát nem értettem. Hiszen barátom nem volt oly gyüjtö szenvedélyű mint én.
Mondta nekem menjünk a wc-re, modta vigyázzak mig ö bemegy ne engedjek be senkit.
Minden esetre furcsálottam viselkedését hisz nem szokták használni a wc-t az állo vonaton.
Idegessége rám is ragadt de késöbb ő is megnyugodott.
Pár böröndünkben és kézi táskánkban föleg ruhanemük közt telerrakott két nehéz ezüst cigaretta tárcán is könnyen megakadhatot volna egy jo megfigyelö vizsgálodo szeme de gondoltam nem vizsgálnak egy utasokkal tele vonatot annyira és egy ujra baráti államba megyünk nem nyugatra.
Végre elindultunk a Keletiböl. A vonat elég jol meg volt pakolva emberrel.
Nekünk jo helyünk volt mert a majdnem üres kocsiba szálltunk be a Riekába (Fiumeba)rohamos sebességgel száguldo gyorsvonatba.Két helyen ahol megálltunk még többen felszálltak ugy hogy sötétedésre mire a határhoz érkeztünk már böröndökön üllő vagy állo ember tömeg közepén voltunk és a határörök és papirokat ellenörzök nehezen jutottak át ezen a tömegen.
Egész megnyugodtunk amikor végre a Dráva hidján átjutottunk.
Már a szabadság szele kissé ott lebegett a levegöben. A határ után már a tömeg is eloszlott hiszen ujra gyorsvonat sebességével robogtunk.
Zágrábnál tiz perc pihenöben viz után is nézhettünk és zsibbadt lábainkba ujra megindult a vérkeringés.
Fiumébe dél delé érkeztünk és miután már reggelre elfogyott minden otthonrol hozott szendvics
bementünk egy büffébe enni.
Gyorsan elfogyasztottunk valamit ami jol nézett ki mert uticélunk még messze volt és nem akartunk tul késön oda érni.
Az olasz határhoz legközelebbi települést Kopert választottuk uticélul mert az volt az elgondolásunk hogy körül kell nézni mielött a "hosszu lépésre" elszánjuk magunkat.
Na de itt állunk egy város közepén nézzük a forgalmat és a tengert mert ugye a tenger a másik fele Fiumenek mint minden tenger parti településnek.
Tanakodtunk kit szolitsunk meg és mily modon tudunk nyelvi szinten érvényesülni, hiszen egy idegen városban hol találunk egy árva magyart akit megértünk.
Oroszul értünk mert az iskolába ugye belénk neveltek pár hasznos de több haszontalan mondatot,bár a szlávok utálják hallani azt a rokon nyelvet mert láncos kutyát csináltak szeretett Titojukbol a rokon elvtársak.De vajon kinek a kutyája lett a Generalisszimus?
Akire joggal haragudhattak elvbarátaik,mert kizavarták öket 45 után mondván saját maguk szabadultak meg a Náciktol.majd élvezve a Marshal terv gyümölcseit és az elvtársak adakozását is elfogadva elég ügyessen összetákolt ujra tüzzel,vassal egy államot.

Ekkor én elöjöttem egy remek ötlettel.
Angolul tudot keresünk hisz én tanultam az iskolába.
Rövid kérdezés után megszületett az első nagy csalodás angol nyelv területen.
Hiszen a fiatal nő akit kérdeztem You speak english? felelt de oly angolsággal amiböl én csak minden tizedik szot értettem.
Hápogtam mint egy kacsa akinek nyakán van a kés és készül megválni fejétöl.
Igazán nem is tudom miért jártam kétszer is tanulni az angolt ha az élő nyelvet ilyen satnyán sajátitottam el, beszédem szinte egyenlő a semmivel.
Pedig az iskola padban ülve azt hittem a több mint két év allatt ragadt rám annyi amivel elkezdhetem külföldön akadály mentesen az életet.
Sajnos sokszor tapasztaltam késöbb is hiányos nyelvtudásom miatt még évekkel ezután rá kellett kérdezni hogy megértsek vagy számtalanszor körül irni hogy engem megértsenek.
Végül annyit megértettem hogy busszal kel folytatni utunkat Isztriai félszigeten keresztül és megmutatta hogy honnan indul az a busz. A nagy Thank You után zavarodott idegállapotba
feleségem és barátaim elött kissé szégyeltem magam hiányos nyelv tudásom miatt de felvidultam látva nevető arcukat.
http://members.aol.com/bkassai/images/fiume.jpg














Várakozás a busz megállonál.

Hogy egy kissebb népvándorlás volt abban az évben Illetve években Jugoszlávián keresztül azt
látni lehetett már ott Riekába. A sétányon egy pálma fa tövében láttunk egy elhagyott magyar rendszámu Panoniát, ebböl is tudtuk hogy nem csak mi igyekszünk az olasz határ felé.

Gyönyörü látvány az Isztriai félszigeten kesztül kitekinteni a tengerre.Nézni Abázia villáit ahol tényleg érdemes nyaralni.Utunk nem ide vezetett hanem a koperi öböl zajos kikötöjének közelébe.
Már késő délután volt mire oda értünk.
Ki tudja hogy de össze jöttünk egy magyarul pár szot beszélö kissé részeg horvát fiatal emberrel aki egy magán háznál szobát igért és el is kisért oda minket.
Persze hogy egy ismeretlen kikötöbe tévedve mint idegenek Rejtő figurák közé féltünk hogy esetleg csak kirabolnak minket ott a sötétedö sikátorban (esetleg hullánkat a tenger pár nap mulva kimossa a partra) de azért követtük őt.
Egy kedves idössebb néni házához kisért ahol elég olcson hozzá jutottunk két tiszta szobához
amit három napra elöre ki is fizettünk.
Hulla fáradtan jo pár napi hol alvás hol nem alvás vagy csak vonat zakatolás közbeni bobiskolo
szem pihentetés után végre nyugodt másnap délutánig tartó pihenést találtunk.

Baráti szeretettel Géza

 
 Anikeunike  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-14 15:08   
Kedves Viktor ! nem tudom megálni,hogy ne reagáljak erre a találkozásra ,mivel az egyike voltam, a név alapján a felkutatásotokban .Örülök ,hogy megtaláltad a rokonokat akik sok idon keresztül távol éltek a családjuktol.Olvasva soraidat sirva fakadtam mivel ,tudom milyen ez az érzés.Isten hozott a Mon chat-re és remélem igaz barátokra találsz.Sok szeretettel Anik
 
 elchico  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-14 00:31   
Geza rokona vagyok, tegnap talaltuk meg egymast, miutan ratalaltam erre az oldalra es telefonon beszeltunk. Ma este vegigolvastam a tortenetet, hangosan felolvastam az ittenieknek mind a 25 oldalt. Gyonyoru, katartikus elmeny volt es mar nagyon varjuk a folytatast. Egyszeruen nem is talalok szavakat annyira gyonyoru tortenet. Nap, mint nap elfutok a wekerlei haz elott, ahol Barbara lakott, emlekszem a nagymamara es sok emlitett szemelyre. Nagyon sajnalom, hogy csak most talaltuk meg egymast, de mindannyian varunk szeretettel Magyarorszagon. Kaland, szerelem, oszinteseg, remeny es mindezek igazolasa. Egeszen maskent fogok holnap reggel felebredni, koszonom.
Viktor

 
 Anikeunike  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-07 00:49   
Szia Géza türelmesenn várjuk a következö rész ,nagyon izgalmas ,és egyre érdekesebb. Szeretettel Anik.

_________________

 
 krisztina  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-02 22:25   
szia geza szepen irsz es nagyon tetszik amit irsz udvozlettel: krisz
 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-30 05:13   
12 Rész. Felkészülés a nászutra.

Ha valaki hosszabb utra készül jol gondolja meg mit vigyen és mit hagyjon hátra maga után.
Készüljön fel több lehetöségre ha illegális (abban az időben minden esetre csak az az ut volt járható számunkra) uton készül elhagyni szeretett hazáját.
Vikend házunk tulajdonjoga nem volt a nevemen mert Edesanyám ismerve az akkori helyzetet hugom nevére iratta évekkel elötte. Még azelött hogy távozásom bejelentettem.
Hogy ne legyen senkinek követelése társbérleti szobámra átjelentkeztem Wekerlei lakosnak.
Már arra a cimre kaptuk meg igazolványainkba a Jugoszláviába érvényes bejegyzést is.
Szép pénz ajándékot kaptunk rokonaimtol az esküvönkre.
Ezzel elkezdtem kiböviteni deviza gyüjteményem, eladtam sok olyan tárgyat is amire ugy gondoltam nem lesz szükségünk hosszú nászutunkon. Igyekeztem megfogni minden lehetöséget értékesiteni mindent hogy ne legyen sok dolog amit hátra hagyunk.
Több mint egy honapig készülödtünk.
Egy nagy hibát is elkövettünk.Barbarának több mint négyszáz nekem százötven kötetes könyv
gyüjteményünket potom ezer forintért vette meg egy anrikvárius. Késöbb rokonaink vásároltak és küldtek ki részünkre több mint ezer könyvet.(ha ezeket nem adjuk el mind meglenne a mai napig)
Barátom csorák és szerelme Erzsi is készültek velünk jönni.
Igy érdekesnek tünt utazásunk. Ahogy Lacit ismertük aki moka mester volt egész életébe még kellemes utunk is lehet. Hisz bece neve is tréfái egyikéröl árulkodik
.
Hallotátok? Meghalt a Csorák.Ki az? Egyesek kik nem akarták butának mutatni magukat ugy kerdezték. Melyik?
Ott mentem a Köruton és láttam az egyik étterem ablakába kiirva Halva Csorák.

Igaz ezt a viccét már a fél város ismerte, Öt is de az igazi nevét nem sokan.
Ha az ember vissza emlékszik ifjuságának szinhelyére olyan történetek események jutnak eszébe amik multunkat édessé,érdekessé ma élövé formálják.
Pedig hol vannak az akkori barátok, ismerösök?
Az idössebb nemzedéket temetők csendje veszi körül. Velünk egykoruak nagypapák, nagymamák. Szinte félek harminc öt év után szülöföldem viszont látni.
De kiváncsiságom az akkori emlékeket ujra élni kivánja.
Tudom nem találom meg hiszen nagy változás ment végbe bennem is Szűlő városom se maradt
a régi de ez több mint az emlékek kergetése. Mint uj barátaimnak itt a chat-en,a forumban
mondom honvágyat eddig nem éreztem. De lehet most ez az.
Ahogy közeledik utazásom időpontja kedvenc költőm verse egyre jobban birizgálja gondolataimat. " Egész uton hazafelé azon gondolkodám".

Barbara emlékezetének kivántam csak adozni és most átváltanák egy uj lapra?
Nem teszem.
Maradok a tények méltatásánál.
Barbara Nagyikája és Nagyapja naponta fájdalommal nézték egyre izgatottabb készülödésünket. Rokonai közül csak Ők és Édesanyja tudták milyen cél felé indulunk.
Édesapja, Nagybátyja kit nagyon szeretett azért nem tudták mert nagynénje biztos lebuktatott volna minket. Egy piszkos száju ávos volt.
Igy is mikor megtudta szidta szegény öregeket miért nem mondták. Minden szava az volt hogy mi milyen szégyentelen árulók vagyunk. (Disznoságairol regényt lehetne irni.)
Szégyenletes cselekedetei nem csak férjét de az egész családot hihetetlen rettegésbe tartották. Még gyermekeit is elüldözte maga mellöl.

Augusztus avval telt el hogy végig látogattuk rokonainkat.Akik tudták hogy lelépünk sirva bucsuztak mert fájdalmas egy dolog tudni azt hogy évekig esetleg az életbe soha nem láthatja valaki szeretteit.
Akik nem tudhatták azoknak csak részünkröl volt nehéz a bucsuzás mert ők csak a nászutast, két boldog fiatalt láttak bennünk nem egy uj életet máshol kezdő "diszidenseket".

Három nappal indulásunk elött nagy lelki fájdalommal megváltam kedvenc járművemtöl is.
Jo áron adtam tul három évig jol kihasznált Pannonia motoromon mely sok sok örömteli ora
és ut hasznos emlékét ébreszti fel most is bennem.
Ez volt az utolsó járművem amitöl még élet képes állapotban váltam meg.
Amerikában a kb negyven auto mindegyike az elfekvőben, Junkyardon végezte be pályafutását,mert vagy én vagy gyermekeim végső sohajig kihasználtak minden járművem.

Utazásunk ellötti estén szomorú szivvel vettünk bucsút Nagyikátol és nagyapátol akik Barbara tényleges nevelői voltak élete huszonhét évén keresztül. Biztak abban hogy én jo férje és gyermekének jo apja leszek és sirva kivántak nekünk boldog életet.
Azt hitték az életben soha nem látják ujra unokájukat.
Másnap délelött munkatársaimtol és barátaimtol bucsuztam.
Délután Édesanyámtol, Balázs bácsitol volt fájdalom bucsuzni.
Egy Anya aki egész életében gyermekeinek adja szeretetét még ha be is látja hogy el kell válnia fiátol a másik Nő veszi le vállairol a mindennapi gondoskodás terhét nehezen tudja elviselni hogy ország határok
is elvállasszák és hosszu évekig ne lássa szeretteit.
Utolsonak hugomék és legjobb barátom Feri és felesége Panni voltak a bucsuztatok.
Unoka hugom a négy éves Ágika cirogatását sirva viszonoztuk csokjainkkal. Nem akartunk senkit hogy a Keletibe kisérjenek mert feltünő lett volna estleg hogy siro rokonok kisérnek ki nászutra indulo fiatalokat.
Ezért mindenkitöl otthon bucsuztunk. Hugom nagyon szeretem, de ujra találkozni csak 35 év után lesz alkalom megint mert betegsége miatt őt nem tudtam kihozatni ide.
A taxi és Csorákék egy időben érkeztek ugy hogy betetük a két böröndöt és kér kézi táskát a taxiba és indulás elött egy orával már a vonaton ültünk ami ismeretlen jövőnk felé indul és visz minket.

Folytatása következik.

Baráti szeretettel Géza.

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-13 19:23   
11 Rész.Egy legény élet vége- Avagy a boldogitó Igen.

Aki még nem probálta nem tudhatja milyen is bentröl kifelé nézni valamit amit eddig csak kintröl láthatott. És az teljessen más volt. Az csak moka.
Kostolgattam eddig is az együtt élés gyönyöreit barátnöimmel rövidebb hosszabb ideig de Házasság az más.
Tudtam hogy az szent dolog és szentségtörés büntettét is csak egyszer követtem el mikor Marikával (egy évi rábeszélés után) közvetlen kapcsolat alakult ki köztünk.
Bár a husz éves nő öt évi rákényszeritett házasság után szivessen adta szerelmét hisz gyerekként csupán érzéstelen szálak füzték férjéhez.
Mellettem már egy érző nő szabad akaratábol érzéseivel tisztába volt, irántam érzett szerelme nem törödve sem férjével sem szüleivel melletem szépnek, jonak oda adónak bizonyult.
Egy évig bár otthon lakott de hivásomra mindig megjelent és odaadása igaz érzésböl fakadt. Én nem vettem anyira komolyan hogy szabadságom veszélyeztette volna és Édesanyám kinek véleményét már elözöen leirtam Balázs bácsival együtt ellenséges magatartásukkal a bemutatás alkalmával is okozoi lettek hogy utána rövid időre megszakadt kapcsolatunk.De másik körülmény is közrejátszott abban amit itt most nem szeretnék leirni hogy két hétre rá már nem volt meg kapcsolatunk.

Barbarát viszont egész családom nem csak én szerettem és már fél évvel ezelött befogadtuk
mint családtagot, ugy hogy bejelentésünk csupán Formaság volt ami csak az Ő családját lepte meg hogy válása után egy hétre már esküvönket készitettük elő. Persze nem voltunk olyan
öszinték se mint az én rokonaimmal akiknek szándékom hogy külföldre fogunk távozni rövidessen nem volt ujkeletü.Már ismertem mindegyik rokonát. Édesapjával már esküvönk hirét bemutatkozásom után tudattuk. Elötte is tudott rolam hogy létezek de nem találkoztunk.
Se neki se Nagybátyának de két kivételtöl eltekintve rokonainak nem jelentettük azt hogy mi esküvönk után Hosszú nászutra megyünk.Hogy miért azt késsöbbiek folyamán el fogom mondani.

Miután ékszerész és ékszer tervező is vagyok egy csodálatos pár karika gyürű készitésébe kezdtem bele junius végén aminek elkészitése alapos és hosszú időt vett igénybe föleg azért is mert még jopár rendelést is be kellett fejeznem. igy lassan halladt a munka viszont az idő rohant.
Eskűvönk Julius 11-re volt bejelentve a VII Kerületi tanácsnál. De annyi minden munkával jár egy ilyen esemény és én még tapasztalatlan voltam e téren ugy hogy Barbarát küldtem minden ügy
elintézésére mig magam az esküvői vacsora elintézésén kivül semivel nem járultam hozzá.
Azt viszont gyorsan megoldottam hisz barátom Elemér a Royal Szálló első pincére volt igy vele és a fő pincérrel gyorsan megegyeztünk a harmincöt személyes négyfogásos menűbe és jutányos árba. Itt most leirnom a menűt mert a késöbbi rohanásba esetleg elfelejteném.
Elő étel: Hideg Fogas tekercs. Konyak és a hölgyeknek likörök a leöblitéséhez e finom csemegének. Ujházi tyukleves. Párizsi és Bécsi szelet burgonya,gombás rizs körettel savanyú paprika, meggy kompot uborka saláta.Farörzs torta italok választéka négy féle magyar bor pilzeni és kinizsi sör és az ifjabbaknak Coca Cola és gyümölcs italok.
Senki se nyeljen nagyokat elöre.

Nem tudom pontossan leirni,jellemezni akkori lámpalázam de valahogy ugy érezhettem magam mint kezdő szinész akit nagy szerep várt a szinpadon első fellépése idején és lámpalázát nem tudta titkolni.
Ez az érzés még azért is meglehetett bennem mert ruhám Barbara hazavitte az elöző este de miután két orai munkám volt még a gyürűk elkészitésén esküvöm napjának reggelén még be kellett mennem a mühelybe dolgoznom is és tizenkettő harmincra Wekerléröl a házasságkötő terembe a Körutra. Ez szinte örületes távolságnak tünt hogy az időbe ott is legyek minden helyszinen.
Miért választottam az egyik föszerepet erre a napra?

Szerencsénkre gyönyörű napsütéses Napra ébredtem.
Mororommal mint az örült téptem a kocsik közt a belvárosi mühelybe és sikeressen befejeztem a gyürüket. Nem volt problémám mert legjobb barátom volt az üzem osztályvezetője aki csak az én biztatásomra fogadta el pár honappal ellötte a művezetői munkakört de miután az osztály vezetői post megürült Őt automatikussan beültették a fönöki székbe.
Azt hiszem Ő volt a legfiatalabb osztályvezető 27 éves korára Magyar országon.
30 szakmunkás és 7 fő kisegitő tejhatalmu fönöke. Évekig vezette ezt a mühelyt kiváló eredménnyel, még ugy is hogy legjobb barátját és mindenben támogatóját akit tudta hogy nem fog visszont látni mert hisz én megmondtam neki, aláirásával elengedett Yugoszláviai nász utjára. Az ö engedélye nélkül a rendörség nem adta volna meg a határ átlépésre jogositó engedélyt.

Negyed tizenegy volt mikor belsö zsebemben a karika gyürűkkel elindultam Wekerlére.
Az Üllői ut forgalma elég nagy volt de tuljutottam sokszor szabálytalanul is elözve annélkül hogy szemfüles közlekedési rendöröktöl tiketet kaptam volna. Sajnos az idő ugy rohant hogy egy idöben érkeztem a minket Pestre vivö taxival ugy annak husz percet várnia kellett rám.
Mire megmosdottam és felöltöztem már késésbe voltunk.Végre elindultunk.
Már a Határ utnál voltunk amikor eszembe jutott hogy a gyürűk bör zekém belső zsebébe hagytam ugy hogy vissza kellet menni .
Az idegesség ragados. Barbarán is láttam hogy legszivesseben lefujta volna a házassági elképzeléseit velem kapcsolatba,de amikor megmutattam neki mester munkám a gyürűket
pillanatok allatt elfelejtette mérgét.

Egy érdekes perc ami emlékezetes taxi utazásunk során a Házasságkötő felé.
Hat teherauto tele kiskatonákkal lelkes hurrázások után lemaradt mögöttumk az Üllöi utat versenypályának használt soförünk igyekvő szorgalmának erdménye képpen. Lelkesedésük bizalmat adott e nehéz orában mikor tudtam hogy miattam komoly esélyünk van hogy nem lesz esküvő.

Mire a Házasságkötő terembe értünk mindenki a folyoson várakozott ránk, ki látni akarta hogy kötnek engem Barbarához egy életre az érzelmeink gondolataink és tetteink sürű szövevényei valamin ez conto-versa.
Huszonöt perc késéssel érkeztünk.
A hivatalnok épp az utánunk következő fiatal párt adta össze. Szerencsénkre rövid beszédet mondott csak az alig nyolc vendég ellött és lelkiismeretes munkájának köszönhettük hogy utána minket is össze adott.
A kis terembe nem is fért el a kilencven fönyi család, kolegák, barátaink, ugy hogy egy részük kint a nyitott ajto ellött halgatta végig a ceremoniát.
Az alábbi képen csak a családaink tagjait láthatjátok.
Még szerencse hogy anyosom családja nem jött mert tizenkét testvére és azok rokonai,gyerekei talán a Körutig álltak volna. <;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;
http://members.aol.com/bkassai/images/Eskuvonk-1.jpg

Itt mondtam ki a boldogito igent.

http://members.aol.com/bkassai/images/Eskuvonk-2.jpg

A kolegáim közül is sokan ott voltak sőt Irén és öcse is gratulált amin kicsit meglepödtem de már nem volt szikrányi villanás se irányában. Érzéseim csak párom Barbara irányában volt nekem és még nem láthato de élő fiam kik életem értelmét alkották.

Pár ora mulva kis pihenés után csak szükebb családunk és barátomék jöttek el az esküvői vacsorára. Barátom Elemér és a felcsolgáló pincérek kitettek magukért. Már az elő étel oly nagy menyiség és oly finom volt hogy sokan avval jollaktak.
A hangulat is remek volt mert a zenészek átjöttek a külön terembe szorakoztatni minket.
Mindkettönk családja kellemes estét töltött el barátkozva egymással.


http://members.aol.com/bkassai/images/Eskuvonk-3.jpg


Barbarának nagybátya nekem Barátom voltak a tanuk.


Ime végleg lezárult egyéni koborlásaimnak fejezete de életünk mely egy kis kalanddal kezdödött evvel uj fordulatott vett.
Az igaz hogy ha két ember elhatározását egy közös cél vezérli hogy életüket egymás mellett kivánják leélni ugy minden nehézség ellenére öszinte szeretettel és megértéssel egymás hibái iránt ezt megtehetik együtt csak a bizalom, egymás iránti megbecsülés mindig megmaradjon.

Folytatása következik.

Baráti szeretettel Géza.




 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-04 23:11   
10 Rész. Választás elött-után.

Ez a választás nem az urnákba dobott szavazatokrol ,egész másrol számol be az olvasónak.
Vizsgáljuk meg magát a szót.
Miután egy össze tett szó lehet csűrni csavarni.
Elhatároztam hogy azt fogom most tenni, hogy meg győzzem magam gondolataim helyességéről. Az akkori és a mostani gondolataimrol van szo.
Miután a Tő szó VÁL-ik tehát elő és utó tagok hozzáadásával külömböző értelmet kaphat.
Majd elválik jo vagy rosz sűl ki belöle.
Ha most egy házas pár válik akkor annak több oka is lehet.
Barbara esetében a válás érthetö volt két okbol.az egyik hogy nem élt volt férjével és nem is akarta tovább nevét viselni.
Másik oka hogy beadta a válásra a papirt hogy megismerkedett valakivel akivel együtt akart élni teljes jogokkal estleg mint a felesége(ebben az esetben becses személyemröl van szó)
habár én erröl nem tudtam még. De idővel minden elválik, kinek mik a gondolatai és hogy tudja azokat tetteké formálni.
Most folytatom a szó további taglalását. Ez válasz is lehet kérdésekre.
Mi van akkor ha egy férfi ugy gondolkozik hogy életét Muszály megváltoztatni, de választani kell?
Választani a megszokott Haza ,Otthon, Barátnő,Szerető, Rokonság,Család és még sorolhatnám és a Szabadság között?
És elöre tudja hogy mindez nagyon nehéz lesz.
Ge a Muszály napja egyre közelebb van.
Önző érdek ha ott hagy mindent amit és Mindenkit akit szeret csak azért hogy szabadon és ne a börtönbe élje le az életét? Vagy életének egy részét?
Ilyen választás volt elöttem azon a Május végi napon mikor Barbara jött avval a hirrel ami még nehezebbé teszi az elöre kigondolt és megvalositásához időben közel álló tervemet.
Mint tudjátok volt egy egy évre szoló utazási engedélyem a személy azonossági igazolványomba amivel már kétszer is elhagytam Magyar ország területét ugy hogy nem volt problémám utlevél beszerzésével mert tudtam hogy Jugoszláviábol könyen át lehet logni Olasz országba és ezen az uton nincs problémám távozni.
Elszántam magam és tudtam nincs semmi amiért hajlando lennék tervem sutba vetni.
Tervemröl csak három barátom tudott és majdnem biztos voltam benne hogy ök azt titokba tartják.
Feri a legjobb barátom Ki legjobban ismerte tervem fiatal házas volt, neki nem voltak ilyen elképzelései hogy velem jöjön.
Másik Barátom (szintén motoros) Csorák velem tervezett. Bár erös kötöttsége hat éve barátnöjéhez Erzsihez szinte naprol napra gondolkodoba ejtette terve iránt de a leány féltékenységi jelenetei után mindig biztositott hogy velem tart ha törik ha szakad.
Természetessen Öreg barátom és kolegám Feri akivel eggyüt voltam a három hetes Románia, Bulgária, Jugoszlávia utunkon tudta hogy én miért készülök és fogom elhagyni Hazám.
Tudta hogy azért néztem körül mert meggondolt vagyok és nem csak beleugrok egy kalandos válalkozásba de számitok annak tervszerű végre hajtására,keresztül vitelére.
Az ö részéröl se kellett tartanom terveim elárulására.

Miután Barbarának is elmondtam hogy el kell hagynom az országot. Ő is megértette de szerette volna ha nem teszem. És azon a Május végi estén nem kiss fájdalommal vettem tudomásul a hallottakat.
Igen. Gondolom már ti is sejtitek mi volt az a fontos bejelentés.
Egy Anya aki elvesztette hat honapos gyermekét és most tudja hogy születendö gyermekének apját is elveszitheti aki szerelme,szeretöje,barátja és rövid idöre élettársa az nem a legjobb
hangulatba mondja ki hogy a honap elejei szerelmi kapcsolatunk következménye képpen most állapotos lett.
Elgondolkoztato. Részemre a bejelentés nagyon örömteli és ugyanakkor megrázoan fájdalmas is volt.Mert azt tudtam hogy Barbara el nem veteti.
Söt felneveli még ha egyedül is még ha én elhagyom akkor is képes lesz. Gyermekünknek minden áldozat árán az anya beszélt belöle és sirva halgatta ujra végig érveim hogy nekem muszály elmennem már azért is mert ujra egy kellemetlen ügy van kialakuloba és nem várhatom azt hogy erösen bekeverjenek megint a volt kollegák mert nem biztos hogy szabadlábon kerülök ki belöle.
Amikor aranymüves ipari tanulonak mentem a Pénzverdéböl a hátunk mögött vitték kihalgatásra a mühely több mint felét, szigorú ellenörzéseket is kijátszva ment az arany magán kereskedelem Magyarországon.
Mint mindenüt a fusizás a korupcio ugy a munkások mint nagy vonalakban sőt nagyvonaluabban a vezetök között is, hiszen én papiron elismerve kaptam a fizetésem azért mert a vállalat vezetőinek és azok barátainak egész a miniszterekig felfelé száz számra megrendelésre készitettem ékszert a vállalat anyagábol. Azért történt meg hogy a lebukások alkalmával föleg csak a készitök vagy a bután önmagukat nem védő egyének buktak le.
Bolond lettem volna ha pont én nem fusizok vagy nem kereskedek amikor az igazgato engedélyével mindenki elnézett nekem évekig mindent azon a munkahelyen.
De keresték az alkalmat és meg is találták hogy szabaduljanak meg tölem.Amikor a müvezető naponta tiz alkalommal is mindenbe amit csináltam belém kötött egy reggel azt mondtam tanuk elött hogy vigyázzon mert nem állok jot magamért ha mindig kötözködik velem. Persze ez akkor történt amikor uj igazgató jött a céghez és a régi pereputya ment.
Igy én is bele estem a szorásba.A vállalati egyeztetön vesztettem de a területit megnyertem mert a kollegák akiket tanunak vittem egyöntetüen tanusitották hogy ő ugyan jo szakmunkás de csapni valo vezető.
Visszamenöen kaptam két honap fizetest holott már másfél honapot dolgoztam máshol.
Vissza térve Barbara és köztem lejátszodo tragikus gondolatokra ugy gondoltam csak ugy tudom megvigasztalni ha kompromisziumos megoldást találunk.
Megkérdeztem hogy szeret e? Igen volt a válasz amit kérdés nélkül is tudtam.
Annyira szeret e hogy itt hagyva Rokonait jön velem hogy külföldön éljünk és neveljük gyermekeinket?
Ez már nehéz kérdés volt.Nagymamáját nagyon szerette hisz Ő nevelte. Unoka testvéreit imádta
Édesapja ,Edesanyja ugy ahogy közel álltak szivéhez nagybátyja ki tiz évvel volt idössebb mint ő volt az igazi barátja.
De Én voltam minden ami ezen kivül volt neki ezért igent mondott.
Boldog voltam. A szeretett lény aki már majdnem mindenem volt sőt születendő gyermekem Anyja is lemondott Otthoni estleges kényelmes megszokott életéröl hogy velem a bizonytalan de igéretes külvilágba jöjön. Megbeszéltük jövő héten közvetlenül ha kimondták a válást bejelentjük az esküvőnket családunknál. Figyelmeztettem bizonytalan esetleg nehéz körülményekre de elhatározásában hogy együtt leszünk biztos volt és boldog.

Mikor a Biróságrol kijöttek volt férje szeretett volna megismerni. Én a Bajcsky Zsilincky uton levő Pressoban vartam Barbarát Mikor a pacák odajőtt gratulált nekem és azt mondta Örülök hogy megismertelek és legyél olyan jo férje mint én voltam.
Pofátlan egy pacák volt és a szemtelenségének sem volt határa.Mondtam neki hogy szerencsés napja van ma és remélem elösszöri találkozásunk egyben az utolso is lesz.
Pedig Sanyi köbb mint tiz évvel idössebb volt mint én de közel hozott a ponthoz hogy vigyorgó képét véresre verjem, csak remek hangulatom és jolneveltségem gátolt meg benne.

Édesanyám volt az elsö akinek bejelentettük házasságra lépésünk és egyben külföldre távozásunk tervét is. Ezt két okbol is tettük.
Nem akartunk nagy esküvöt csak hogy amit arra szánnak rokonaink azt készpénzbe adják És ne csináljon oly nagy felhajtást mint Hugomnak volt.Ahol közel háromszázan voltak.
Csak polgári esküvő és pár barát,rokonok lesznek a vacsorán ami a Royal Szálló éttermébe lesz

Folytatása következik.
Baráti szeretettel Géza..

 
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó