2018. július 16. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> Riportok
Új topik indítása   Üzenet küldése
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-20 14:33   
Kedves Rigojanos,

ha vásárolok például, egy jó DVD-playert 50 €-ért, akkor az biztos megérte. Egy kioltott emberéletnél a „megérte” szó nem ilyen egyértelmű. A tett és annak következményei közötti arány nem mérhető. Biztos vagyok benne, hogy amikor Palach elhatározta magát tragikus tettére, nem készített előtte egy „költség-haszon”-elemzést. Ő csak egyszerűen nagyon csalódott volt és elkeseredett és nem látott semmi kilátást.
Azt írtam, hogy „Palach halála nem volt teljesen értelmetlen” és ezt komolyan gondolom. Az elfojtott „Prágai tavasznak” immár lett egy hús-vér megtestesítője, akit megöltek, mint a „Prágai tavaszt” Ez talán sokaknak segített az eszmét Pallachhal együtt nem elfelejteni.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-20 03:21   
2005-01-16 08:53, Fredi:
-
Palach tettét mások is követték, de ők mártírhaláluk ellenére alig ismertek. Bauer Sándor a budapesti Nemzeti Múzeum lépcsőin gyujtotta fel magát 1969 január 20-án, míg Moyses Márton a brassói Román Kommunista Párt székháza előtt 1970 február 13-án.


Vajon lehet azt mondani Pallach eseteben, hogy "megerte"? A tobbi emlitett nev kapcsan aligha, hiszen azon kivul, hogy megemlitik oket itt-ott a sajtoban, mint erdekesseget, tulajdonkeppen hasznalnak, vagy artanak egy ugynek azzal, hogy igy kerulnek annak kapcsan a kozeppontba? Mit gombolsz?



 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-16 08:53   
Ma 36 éve történt

Emlékezés Jan Palachra

Az 1968-as „Prágai tavasz” nem csak a cseh, illetve akkor még csehszlovák lakosságot töltötte reménységgel el, de a környező országok népeit is. Így a magyarok is nagy rokonszenvvel, majd aggodalommal követték az események menetét.
1968 augusztus 21-én aztán nem csak meteorológiailag volt a prágai tavasznak vége. A Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát. Az ügy szomorú magyar vonatkozása, hogy a Kádár-rendszer csapatai is részt vettek ebben a szégyenletes akcióban, igaz nem egészen szabad akaratukból és tudtommal atrocitásoktól mentesen.
Jan Palach ekkor csak pár nappal múlt 20 éves (1948 augusztus 1-én Vsedadyban született) és a prágai Károly Egyetem filozófiai karának volt a hallgatója.
A szovjet csapatok megtorlása és a cseh kollaboránsok nemzetellenes tevékenysége keserűséggel töltötték őt el. Ezek elleni tiltakozásul, valamint – meggyőződésem szerint a nyugat tétlensége (hasonlóan mint 56-ban) elleni tiltakozásul is, - egy kétségbeesett tettre szánta el magát.
1969 január 16-án a prágai Vencel-téren a cseh nemzeti zászlóba burkolódzva benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. Január 19-én belehalt sebeibe.
Temetése január 25-én volt és szovjetellenes tüntetéssé alakult.
Palach földi maradványait egy prágai temetőbe helyezték el.
Sírjára Olbram Zoubek cseh szobrászművész készített emlékművet.
Mivel sírja a cseh kommunizmus és szovjetellenesség szimbólumává és mint ilyen állandó búcsújáróhellyé vált, az akkori csehszlovák hatóságok 1973 egyik éjszakáján exhumálták Palach holttestét, elhamvasztatták és a hamvakat tartalmazó urnát elrejtették. Ezzel egy időben eltűnt az emlékmű is.
Az urna 1990-ben megkerült, az emlékmű soha. Olbram Zoubek új emlékművet készített.
Palach halála nem volt teljesen értelmetlen, sok fiatalt buzdított tettekre, az 1989-es prágai események is a Pallach-héttel vették kezdetüket.
Jan Palachot Csehország határain kívül is ismerik és tisztelik. Szobra van például Luxemburgban és Romában is.
Hadd idézze emlékét a következő vers is:

Heves volt a nyár,
Európa nyara;
Erős hang szólalt meg:
A szabadság szava.

A cseh nép is kiállott
A szabadság mellett,
De Moszkva parancsolt
És hallgatniok kellett.

A nyár régen elmúlt,
De tovább tart heve.
Lángoktól lett fényes
Hős Jan Palach neve.

Forró lángokban
Lelete a halálát,
Mert forrón szerette
Népét és hazáját!


Palach tettét mások is követték, de ők mártírhaláluk ellenére alig ismertek. Bauer Sándor a budapesti Nemzeti Múzeum lépcsőin gyujtotta fel magát 1969 január 20-án, míg Moyses Márton a brassói Román Kommunista Párt székháza előtt 1970 február 13-án.


Schneider Alfréd



 
 zitazita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-04 12:43   
Fradit írtam,nem vetted észre?
véletlen volt,de lehet,hogy drukker vagy?
_________________
:zita

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-04 11:40   
Külön köszönet a hölgyeknek, hogy felhozták ezt a rovatot, így reggeli teám mellé elolvashattam a Dunakrimit.
Nagyon jó olvasmány volt Fredi, türelmetlenül lapoztam mindig a folytatásért.
Ez a nagyszerű itt a Mon-fórumon, az ember minden nap talál valami meglepetést
_________________
poe

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-04 11:23   
Hát ez a meglepetés! Két méltatás is mejdnem egyszerre. Köszönöm lányok, aranyosak vagytok!

 
 zitazita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-04 11:16   
Fradi!
Szép volt,így gondolkodom én is.
_________________
:zita

 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-04 10:45   
2004-07-08 13:31, Fredi:
-
Most fedeztem fel ezt a nagyon elgondolkoztato, szep irasodat! Vajjon tenyleg csak azert harcoltunk, hogy ne mondhassa senki, hogy mi egyetertettünk a sok rosszal, szörnyüseggel a vilagban?
Vagy ez a harc neha neha rövid idöre örömöt is szerzett, mert azert ha ritkan is, de sikereket hozott? Nem tapasztaltuk meg epp a harcokban, hogy erösek is tudunk lenni? A dolgok masik oldalat keresem,hogy ne csupan a szelmalomharcot,ertelmetlen,remenytelen küzdelmet lassam.
Jo volt elgondolkozni,soraid nyar ota semmit nem avultak! Örökzöld ebben a korai telben!

_________________

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-08 13:31   
A Harc

Az ember élete születésétől haláláig harcból áll. Születésünkkor harcolunk a világrajövetelért. Itt segítségünkre van anyánk és a bába. Aztán harcolunk az óvodában anyánk ellen, eleinte azért, hogy ne hagyjon ott, később azért, hogy még ne vigyen haza. Otthon , a családon belül is sok a harc, apánkkal, aki minduntalan megszól mert rendetlenek vagyunk, mert hosszú a hajunk, mert rossz jegyet hoztunk az iskolából, mert megint későn jöttünk haza; édesanyánkkal, mert ránk akar tukmálni egy ruhadarabot, nehogy megfázzunk, mert zsörtölődik amikor az ebéd felét a tányéron hagyjuk, mert sír amikor szemtelenek vagyunk; a testvérrel, aki mindig akkor veszi fel a kedvenc bárminket, amikor az nekünk is kéne, mert neki több csoki maradt mint nekünk, mert Pintyőke szebben néz rá, mint ránk.
Később jöttek a komolyabb harcok az osztályellenség, a burzsoázia, a csőnadrág,
a kozmopolitizmus és még egy tucat hasonló ellenség ellen. Sokszor a harc könnyűnek mutatkozott. Nem kellett csak tapsolni és hurrázni. Hanem egy idő után már sajgott a tenyerünk és kiszáradt a torkunk. A hatalom nem jött zavarba. Kitalálták, hogy a tapsot, éljenezést magnóról is be lehet játszani.
Én is sokat harcoltam. Harcoltam én már rendőrrel, kiképzőtiszttel, vámossal; harcoltam mások butaságával és a sajátommal; küszködtem könnyekkel és kacagó görccsel. Pereltem Istennel és emberrel.
Harcoltam hajhullás ellen, hízás ellen és helyesírási hibák ellen. Mindég és mindenütt harcoltam.

Kenyerem javát megettem, szeretném befejezni a harcot. Szeretnék csak élni csendesen. Sajnos nem lehet. Most például harcolnom kell az egészségügyi reform ellen, a nyugdíjreform ellen, más változások ellen és dolgok ellen melyek nem változnak. Harcolnom kell a kormány ellen és az ellenzék ellen.
Bizonyára mindez csak szélmalomharc, de legalább senki nem mondhatja később, hogy ami rosszabb lett, ami félresikerült az, az én beleegyezésemmel, sőt kérésemre történt !

 
 pici  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-13 20:07   
A füzfa-sipos, szilvalekváros csodavilág eszembe juttatta falusi nyaralásaimat.
Egy budapesti kislánynak a tanyai nyaralások (és telelések) felejthetetlen emlék marad.
Csak a régi fotók maradtak és a vágy, a régi visszahozhatatlan falusi idill után.
Köszönöm Frédi, hogy pillanatra visszavittél a békevilágba- s hogy ezt az interneten keresztül írom:- hát ez is a sors iróniája.
Gondolom sokakban ébresztetted fel ezt az érzést-köszönjük.
pici
Àlomvilág

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-27 13:10   
Fûzfa síp

A háború utáni évek igazán nem voltak gondtalanok, de a stressz mégis ismeretlen volt.
A nap valószínüleg akkor is csak 24 órából állott, mégis maradt idô olyan dolgokra, amelyek már rég kimentek a divatból, mint baráti vagy rokoni találkozások, kötetlen, nyugodt beszélgetések, mesemondás, éneklés, bigézés, stb.
Sok szép nyári estére emlékszem. Csak ültünk a ház elôtt és csendben beszélgettünk. Néztük a csillagokat, mélyet szippantottunk a viola illatából, és versenyeztünk, ki tud több szentjánosbogarat összeszámolni. Nagymama majdnem minden este mesét mondott, igen, mondott, csak úgy emlékezetbôl, nem olvasta ôket. Nagyapámmal pedig a Békásra mentünk, onnan hoztunk köveket, amivel a kaputól a házig vezetô utat raktuk ki. A Békáshoz vezetô út széle kéklett a szarkalábtól. Nem siettünk. A Békáshoz érve leültünk, nagyapám fûzfa sípot faragott nekem, csak azután raktuk meg a kis szekeret kövekkel. Hanem azért nekem is voltak ám feladataim! Ha a hóstátiak lovai a Méhes utca porába szotyogtatták gôzölgô citromaikat, egy vederrel, lapáttal és seprûvel felszerelve az utcára vonultam és összeszedegettem azokat. Ezek aztán a kertbe kerültek, amitôl olyan zöldségek, gyümölcsök és virágok nôttek nálunk, hogy még Palocsai is megcsodálhatta volna.
Nagy esemény volt számomra ôsszel a szilvalekvárfôzés. Ez amolyan családi ünnep volt. Jó években a hét szilvafán annyi volt a termés, hogy éjszakán át fôzte a család hatalmas üstben, petróleumlámpa fényénél a szilvalekvárt. Közben szilvapálinkát iszogattak és jókat kacagtunk. Elmúlt azonban a kacaghatnékom, amikor minden rimánkodásom ellenére az ágyba zavartak. Akkoriban nem lehetett télen sem paradicsomot, sem pedig görögdinnyét enni, nem is kívánta azt januárban senki. Télen a pirítós fokhagymás dukált, de amikor nyáron beérett a paradicsom, annak olyan zamata volt, amilyet a mai holland, vagy spanyol melegházi, az EU által engedélyezett vízízû fajok soha elérni nem tudnak. De más volt az alma és a krumpli is. Ma már nem hallani sem batulról, sem jonatánról, sem nyárirózsáról, sem pedig gülbabáról. A virágoknak — szegfûnek, liliomnak — illata volt, nem voltak még a mûvirágokhoz hasonlatosak.
Szüleimmel sokat jártam a strandra, de még többet a Szamos-partra a gáthoz, a háromszögbe, vagy a Spáda-kertbe. A szomszéd telken, Tunyogiéknál volt egy rádió, ott hallgattuk vagy ötvenen az 1954-es foci világbajnokság tragikus döntôjét Szepesi felejthetetlen közvetítésében. Tv akkor még nem volt, de nem volt Csernobil sem, mobbing sem, nemzetközi terrorizmus sem (ha eltekintünk az államitól), AIDS sem, és allergiáról is csak ritkán lehetett hallani. Igaz, hogy nem volt szívátültetés sem, ellenben volt kommunizmus, nem volt egy valamirevaló telefonhálózat, hogy a mobilokról ne is beszéljek, de volt hidegháború, vasfüggöny, nem volt személyi számítógép, de spam sem volt, és ilyen angol szavak nem rondították a szép magyar nyelvet. Az iskolások még tudtak papírral, ceruzával számolni, és a bolti eladók sem keresték idegesen a zsebszámológépet, ha három számot össze kellett adni. A vasárnapról lehetett tudni, hogy vasárnap, mert az emberek ünneplôbe öltöztek és a templomba mentek, legalábbis egy darabig. Persze gutaütés és infarktus akkor is volt, talán azért mégis kevesebb, mint manapság. Érdekes módon az egész házban csak egyetlen óra volt, egy nagy vekker. Ma a lakás minden helyiségében legalább egy falióra, karórák, mobil telefon, a számítógép és rádiók szinte másodpercenként figyelmeztetnek az idô múlására, ôk maguk a stressz szimbólumai.
Na, és mi a helyzet a fûzfa síppal? Ugyan kérem, kinek van ma ilyesmire ideje ? Különben is tudja-e még valaki, hogy hogyan kell azt faragni ?

Schneider Alfréd

(Megjelent a kolozsvári Szabadság mai számában)


 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-31 23:27   
Kedves Frédi,

ezúttal tolmácsolom édesapám köszönetét, akinek átadtam a Dunakrimit. Éppen a Nemzetközi Dunatúra nemzetközi vezetöségi találkozóján vett részt vasárnap este. Oknyomozó riportod kitünöen passzolt: a "tájming" tökéletesre sikeredett.

 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-24 13:44   
Kedves Frédi, ennyit a Dunáról én még nem olvastam és nem is tudtam. Még jó, hogy nyomoztál.
Szép munka volt!

 
 pici  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-16 21:34   
Köszönjük Frédi...

köszönöm a különös ötletet, ami a Dunakirmi megirását eredményezte. Valami más, mint a szürke hétköznapok.
Ezért érdemes nap- mint nap a MON-ba látogatni.
Frédi, mi lesz a következö?
Titok?
Ne sokáig várakoztass minket.
Igaz, hogy este van- de holnap elsö dolgom lesz, hogy szemeimmel megsimogassam az Aach-ot,hiszen a partján lakom- a DUNA-nál!

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-14 10:01   
Mégegyszer köszönöm Mindnyájatoknak úgy a meleg szavakat, mint önzetlen segítségeteket. Egy olyan közösségi érzést tapasztaltam itt újból, ami a MON-nak a fő pozitívuma.
Ölellek Benneteket.

 
 Szőnyi Bartalos Mária  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-13 02:14   
Amikor először olvastam az eredeti "DUNAKRIMI" tanulmányt - Alfred Schneider kutató munkájának eredményét sajátos stílusában - egyszerűen nem is tudtam kuncogjak, mérges legyek, sírjak, vagy nevessek. A Duna titokzatosságából, titkaiból kaptam ízelítőt az eredeti kézirat olvasásakor. Aztán kaptam e-mail útján a képeket. Csodálatos felvételeket!
Azért, hogy segítse az én terveimet, munkámat egy majdani Dunával kapcsolatos film előkészítését. Majdnem film lett belőle, de kell még a "Duna hangja" és néhány eszköz a kivitelezéshez.
Örömmel láttam, olvastam az eredeti kézirat feldolgozását most itt, a MON-ban, mely későbbi filmem hivatkozási alapjául is szolgálhat.
Kedves Fredi, megköszönöm neked nyilvánosan az önzetlen segítőkészségedet. Arra kérlek, ha van még meglepetés a fiókod mélyén, akkor osszad meg velünk a MON-ban.
Bizonyára nem csak nekem jelent sokat a Duna. Nem csak nekem érdemes tudni az eredetéről, érdekes és tanulságos történeteiről.
Az illusztrációs képek pedig a Duna helyett beszélnek.
Szeretettel üdvözöllek.
Mária

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-13 01:39   
2004-03-13 00:53, elckerlyck:
-
Kedves elcky,

Millio koszonet es puszi Neked, panaszom gyors es nagyszeru orvoslasaert.

Mit is csinalnank mi, különös emberkek ( ), a MON "alma-tudosa" nelkul?

szeretettel: Anita

 
 elckerlyck  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-13 00:53   
Ezidöszerint Mac felhasználóknak (Appleworks - változat) nem elérhetö.
DUNAKRIMI

Fredi riportja:

- letöltés:




 
 elckerlyck  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-03-10 08:22   
DUNAKRIMI

Fredi riportja:

1. oldal


2. oldal

3. oldal

4. oldal

5. oldal

6. oldal

7. oldal

8. oldal

9. oldal

10. oldal


© Schneider Alfréd

 
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó