2018. szeptember 22. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> A költészet jelene és múltja
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
 jozsefgaal  módosítás |   válasz erre |   profil |  2016-09-25 09:07   
Petőfi Sándor Szeptember végén

https://www.youtube.com/watch?v=suW-e6mel3Q

https://www.youtube.com/watch?v=lcjbL7TU8Lo

 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2015-01-30 06:49   
"Az ember nem tesz semmi egyebet, csak egész életében hazatér." (Novalis)

Nagyon jó, hogy sokfélék vagyunk! Így tudunk egymástól tanulni minden nap újat.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2015-01-29 20:25   
2015-01-29 19:12, ossian:

37 éve élek külföldön, de mivel készülök hazaköltözni, nekem mást mond a vers Sokan vagyunk, sokfélék... szerencsére.
_________________
poe

 
 ossian  módosítás |   válasz erre |   profil |  2015-01-29 19:12   
2015-01-29 16:06, poe:
-

Hm, lehet igazad van.
Noha: egy másik lehetséges olvasata az irodalomnak: ahhoz szól, aki olvassa s magát megszólitva érzi...
(S én, mint 25 éve No.-ban élö, megszólitva éreztem magam...Söt, egyfajta szemrehányást is kiolvastam a versböl...)
De, lehet, ez egyéni szocprobléma...

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2015-01-29 16:06   
A vers nem azoknak, s azokról szól, akik már külföldön élnek, akik esetleg terror, önkény, üldözés, háború elől menekültek. A vers a mai fiataloknak, középkorúaknak szól, akik anyagi jó-, jobblét reményében, sőt megkockáztatom, egyesek kalandvágyból, divatból mennek el. Sokszor azt sem tudva, hová, csak "innen el".
Kicsit olyan ez, mint a házasság: régebben kitartottak a párok egymás mellett jóban-rosszban, ma már a jóban is ritkán.
_________________
poe

 
 ossian  módosítás |   válasz erre |   profil |  2015-01-29 08:30   
Én is köszönöm a verset. Emlékeztetett kissé Reményiknek a Végvári verseire (föleg: "legyél tüske a bör alatt"). Csak a helyzet a következö: a Végvári-versek 1919 körül keletkeztek, egy teljesen más történelmi és ideológiai helyzetben. Ezen helyzet végét s új idöl új parancsát valamint lehetöségeit maga Reményik is észrevette, amiért is késöbb elhatárolta magát a Végvári-versektöl.
Jómagam túlhaladottnak vélem azt a szembenállitást, ami végigvonul a versen: otthon a hösök, nyugaton a bevándorlók. Otthon a kultúra örzése, védése - nyugaton... Otthon a (nemzeti) közösség, nyugaton az egyén elpusztulása...
Más korban élünk: a Technika (DunaTV, Skype stb.) segitségével igenis lehet tartani a kapcsolatot az otthoni kultúrával, szombati iskolákban legalábbis alapfokú magyarságismeretet s -tudatot lehet a gyerekekben nevelni (egy alaposabb, továbbmenöbbnek a fennállása Erdélyben, Vajdaságban is magától az egyéntöl függ), 10 euróért a GLS-el 15 kilós könyvcsomagot hozatok Peströl, 100-200 euróért Pestre repülök a nyári hónapokban stb.
Tehát nem vagyunk sem 1919-ben, Sem a 40es években, amikor Márai írta híres s szép (s szerintem a szóbanforgónál jobb versét) a Halotti beszédet...
S ezért tartom az idézett verset eröltetettnek, patetikusnak... S akkor még nem beszéltem mindarról, amit mint nyugaton élö Magyar emigráns/bevándorló stb. közvetitöként tehetünk. Olyanokként, akik Magyar kultúrát nyugaton terjesztenek, népszerüsítenek, közvetitenek - avagy nyugati kultúrát próbálnak hazafele terjeszteni.- Ez lehet talán a megfelelö válasz az ilyen versekre, s a megfelelö tartás és feladat, amelyet a klasszikus emigráció nagyjai is (Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Gombos Gyula, Borbándi Gyula stb.) magukénak tekintettek.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2015-01-28 21:12   
Ez a vers olyan, amelyik mellett nem lehet csak úgy elmenni. Köszönet Poenak, hogy feltette.
Nekem is volt egy darabig lelkiismeretfuirdalásom, amiért nem otthon (Erdély) álltam helyet. Ma már bizonyos vagyok benne, ha otthon maradtam volna sokkal kevesebbet tudtam volna tenni az erdélyi transzilvanizmusért, az erdélyi magyar kulturáért, mint azt vállat hazámból tettem, ráadásul gyermekeim jövőjét is kockáztattam volna. Ettől függetlenűl nagyerejű vers, és talán igaza is van, hiszen eljön az idő, amikor már nem marad senki, akin segíteni tudnánk!

 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2015-01-28 08:26   
A verset többször elolvastam. Talán túl öreg vagyok és nem tudnék, főleg versformában méltóképp reagálni, de nagyon foglalkoztat a téma.Sok kérdés is felmerült bennem a költőnő személyét illetően. Volt e bevándorló, s ha igen mennyi ideig? Hetedik éve vagyok újra itthon, de épp a nyelv és a zene (most nem a főváros ragyogására gondolok), amit az itthon maradottak jóval kevésbé szeretnek, ápolnak, mint én a hosszú kinn eltöltött éveimben tettem. De ez csak egy a sok közül, ami kibuggyant belőlem.
 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2015-01-27 21:29   
Elhangzott napjainkban Budapesten, a Katona József Színházban, az "Illaberek" előadásán.



Kiss Judit Ágnes: Szó

Hazádból,
hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még , ki zenét szerez,
És színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mély repül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül.
Míg annyi jóval tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj, tövisnek bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt.





_________________
poe

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2014-04-28 08:30   
Karinthy Frigyes

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2014-04-16 15:24   
Nagypéntek

Csiha Kálmán

Szívem fájó és néma volt,
Mint súlyos gránit sziklabolt,
Feküdtek benne mind a holtak;
Reményeim és vágyaim,
Kigúnyolt élet-álmaim,
S szeretteim, kik egykor voltak.

Úgy tudtam, akkor: nincs remény,
S csak vittem némán egyre én
Halottaim e sziklaboltban
Azt hittem, minden elveszett,
Nem nyújtott senki sem kezet,
Árva, koldus és néma voltam.

De akkor jött: Ő; Szent Király
S nagypéntek véres lánginál
Királyból lett koldus-szegény.
Vért izzadott, hogy én ne féljek,
Elhagyatott, hogy én reméljek,
S kereszten halt, hogy éljek én.

Kihűlt testét a néma csendben
A keresztfáról már levettem.
Mint József tette egykoron.
Érintetlen, hűs szikla boltom
És makulátlan tiszta gyolcsom
Ó, nincsen nékem, jól tudom.

De áldok minden mély sebet,
S testét, a megtört, véreset
Magamba zártam mélyen el.
S azóta én Övé vagyok,
Szívemben hét seb ég, ragyog
S felettem húsvét énekel!

 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2014-01-05 17:43   
2014-01-04 22:58, ravic:
-
Ezzel a gyönyörű ringatóval könnyű lesz elaludni! Köszönöm!!!!

 
 ravic  módosítás |   válasz erre |   profil |  2014-01-04 22:58   
Ket karodban
Ket karodban ringatozom
csöndesen.
Ket karomban ringatozol
csöndesen.
Ket karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Ket karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Ket karoddal atölelsz te,
ha felek.
Ket karommal atölellek
s nem felek.
Ket karodban nem ijeszt majd
a halal nagy
csöndje sem.
Ket karodban a halalon,
mint egy almon
atesem.

/Radnoti Miklos, 1941/

 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2014-01-04 16:34   
Kosztolányi: Zsivajgó természet c. aprócska kötetéből:

Nyárfa

Mily szép nevem van. Hallod?
Nyárfa, nyárfa.
Karcsún, fehéren állok a határba.
Úgy reszketek és sírok, mint egy árva.
S minden széllel zenélek, mint a hárfa.

A hét könyvből ezt a legkisebbet már végig olvastam, miután az Antik internetes könyves árúház kihozta. Belekeveredett egy angol-magyar nyelvű is. Omelette a woburn a címe 94 ben jelent meg.Novellák. Akár borítékban elküldhetem Neked Valeria...ha akarod.

_________________

 
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2014-01-03 20:47   
Mostanaban ez a vers kedves nekem:

Remenyik Sandor

Azután...


A porba vegyül könnyünk, vérünk.
Jajunk a végtelen felissza,
Mi nem jövünk ide vissza.

Mi elmegyünk, ki tudja merre... messze,
Nyomunkba jõnek újak, mindig újak,
Valahol örök takarodót fúnak.

Vagy visszatérünk? holnap? jövendõre?
Leszünk árboctetõkön Elmo-tûz,
Titoklánc, mely szíveket összefûz?

A gyûlölségünk lesz szúró tövis,
A szeretésünk csipkerózsa -
De ah, fogunk-e tudni róla ?


 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2014-01-03 16:23   
Valéria, szeretném, ha Te is egy Neked fontos verssel jelentkeznél!
 
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2014-01-03 02:41   
Gyorgyi, ez nagyon szep volt. Koszonom.

 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2014-01-02 15:58   
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?




A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?



 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2013-12-23 18:45   
Épp a napokban kerestem meg Szilágyi Domokos verseit a MEK oldalan. Köszi Fredi ,nem vagyok egy irodalmar de öt nagyon szerettem.
 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2013-12-23 15:29   
Szilágyi Domokos

Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2013-10-06 13:55   
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.

József Attila - Kész a leltár

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2011-12-20 15:44   
Szilágyi Domokos

Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2011-06-26 08:00   
Ágh István

A magány közhelyeiből

Akkor sem vagyok egyedül
ha elmész pár napra
mindig az jár az eszemben,
hogy nem vagy itt
s mint egy hivatlan vendég
formát öltött hiányod
költözik be hozzám
és nem hagy békén megnyugodni
pedig e kurta árvaság csak annyi
együttlétünkhöz képest
mintha boltba szaladtál volna
én meg délben itthon
fölmelegítem főztödet szorongva
hátha özvegyi ebédem fogyasztom
kihűlőben, s akár az élet vége
kifárad lassan ételeid íze számban
s már nemcsak Téged nélkülözlek
az egész lakást, a házat, a várost
ahogy az egyetemes kényszerképzet
kibírhatatlan alakít magához pár napra
közben az jár az eszemben
mivé lennék, ha nem szeretnél engem.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2011-04-20 13:19   
Nagypénteki gondolatok

Harcos Katalin

Nagypéntek

Véres szögek… reszkető tenyér,

a fej lecsuklik, a lélek kiszáll.

Fájdalmas, sikoltó, vad képtelenség

ez az embertelen istenhalál.

A keresztek alatt hever a két lator

megtört csontokkal, dicstelenül,

mégis az egyik arcán a mosoly…

mert Jézus vele van. Nincs egyedül.

Mária ölében gyermekével zokog,

mint zokogna minden anya,

ha így tartaná két kezével,

mint neki kell őt tartania.

Az arcokon körben döbbenet ül.

Hát ennyi volt csak? Bevégeztetett?

Apostolai nézik értetlenül

a feláldozott istengyermeket.

Vad szél nyargal tova a Golgotán.

Jézus testét sziklasír rejti el.

Harmadnapra feltámad majd talán…

és hogy valóban így lesz, hinni kell!

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-12-21 14:29   
Márai Sándor:

Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal
New York, 1956.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-10-22 09:17   

Heltai Jenő

Szabadság

Tudd meg szabad csak az, akit
Szo nem butit, fény nem vakit,
Se rang, se kincs nem veszteget meg:
Az aki nyiltan gyülölhet, szerethet,
Alázatot lenézi, meg nem óvja
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki
Vagy forró, vagy hideg , de sose langyos
Tüzet fölöslegesen nem harangoz
Van mindene, ha nincs is semmije
Mert nem szorul rá, soha senkire
Nem áll szemébe huzott vaskalappal
Mindig kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal
És győzi szivvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindig mindenütt
Többször cirogat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelmüen, ingyen ajkadra ne vedd.
Tudd meg szabad csak az, aki
Oly áhitattal mondja ki
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az kit nem
rettent a holnap
Inség veszély, kit meg nem tántorit.
És lelki béklyó többé nem szorit.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sosem rab, ki lélkeben szabad.
Az akkor is ha koldus, nincstelen
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs , nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, s élni mernek érte.
De nem azért dult érte harc,
Hogy azt csináld amit akarsz
S mindazt, miért más robotolt
Magad javára letarold.
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliok kincse az
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dus kelykét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra.
Hogy abból jótestvéri jusson.
Minden szegénynek ugyanannyi jusson
Mig több jut egynek, másnak kevesebb
Nincs még szabadság, éget még a seb
Amig te is csak másnál szabadabb vagy
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-08-16 17:00   
AKAROM

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcsõ, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az õ érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezõn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendõ, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad,
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Reményik Sándor

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-03-15 16:14   
Petőfi Sándor

Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idõ, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak õsapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

 
 boszildi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-18 19:00   
Kedves Karak!

Kár lenne törölni, jó olvasni.

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-18 11:48   
Kérném az ide általam beírt összes verset is törölni - nem akarok hívatlan vendég lenni újra és ismételten.
"Hunor" figyelmébe ajánlom kérésemet.

 
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó