2018. december 17. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> A költészet jelene és múltja
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-03-15 16:14   
Petőfi Sándor

Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idõ, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak õsapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

 
 boszildi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-18 19:00   
Kedves Karak!

Kár lenne törölni, jó olvasni.

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-18 11:48   
Kérném az ide általam beírt összes verset is törölni - nem akarok hívatlan vendég lenni újra és ismételten.
"Hunor" figyelmébe ajánlom kérésemet.

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-17 09:06   
Bertolt Brecht

Embertársunkról

1

Hogy számlálva: hányadik hó van,
Kirázzák, kacson nőtt bogyót,
Már bőg, míg rőten, nyomorultan
S aprón egy nőből kipotyog.
Várják. Szivaccsal, lepedővel.
Köszönti nagyhangú puzon.
Szutykát meghatott drága könnyel
Mossák (egyszer s mindenkoron).

2

Rááldozzák maguk ezentúl.
Fiuk s férjük lesz a gyerek.
Csupaszon látva könnyük úgy hull,
Lemossa falról a meszet.
Mikor eszik, mindenki ujjong,
Sarát is lesik boldogan.
S látja: mindenki gyászruhát hord,
Ha a kutyája oda van.

3

Szavaikat szájába rágják.
S ő mondja. Úgy, akárcsak ők.
Baj érte a hiéna lábát,
Most a hiénaláb lötyög.
S ha hattyúnak mondja a felhőt,
Szidják, hogy vak meg ostoba.
És mutatják: a foguk úgy nőtt,
S épp olyan, mint az ő foga.

4

Velük van tele minden álma
(Hisz, a szobájuk a szobája).
Az egy borjat vágják neki
(S néznek merőn, amint eszi).
Sózzák meghatott könnyeikkel -
És nem hagyják ott az evőt.
Fogát számlálják, s tiszta hittel
Várják az árnyékszék előtt.

5

Hogy mint embert megközelítsék,
Rásózzák a nővérüket,
S szent igét raknak rá bilincsként,
Hogy meghághassa szépüket.
Himtagját megkenik nevetve,
Kívánnak csendes nyugovót,
És fényszórózzák, és epedve
Hallgatják a lehallgatót.

6

S mert nem szörnyeteg egyikük se,
S nem a Jó Pásztor a fiuk,
Kezüket teszik érte tűzbe,
S sírnak, ha rokkant sorba jut.
S mutatnak neki rőt porontyot
S mondják - űzetvén általa -:
Akit a kedves melle hord ott,
Az ő gyümölcse a baba.

7

Rettegésükkel vele retteg,
Míg érzelmei ellepik.
Bőre préda az ügyeseknek,
El csak épp ingét nem veszik.
Testét, amelyre ingeket vesz,
Lopva viszi a fényen át.
Meghal. S lefésüli a kedves
Gyorsan arcába a haját.

8

Ő volt, ki végignyúlt e testen,
Ő támasztott benne csömört,
Ő leste, hogy a szeme rebben,
Ő volt, ki álmán őrködött.
Ő ráncigálta szolgaláncon,
Vassal vágva a lágy husig.
S ő volt, ki a halálos ágyon
Megkapta végső szavait.

/Tellér Gyula ford./


 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-17 08:53   
Nils-Öivind Haagensen

Önarckép

nem olyan vagyok mint mások
azazhogy éppen olyan vagyok mint mások
sose érkezem meg időben
s mindig nem vártan bukkanok fel
azt mondják nincs semmi jövőm
s hogy a múlt után kutatgatok folyton
mindig csak az árnyékban állok
s cipelem ezt a barna kézitáskát
(olyan könnyen felejtek)
ám álmodozni is tudok
arról álmodni hogy időben
bukkanjak fel a megfelelő helyeken
mivel: valamit elmondanék ott szívesen
azaz szeretném hallatni a hangomat
olyan örömmel mondanám el:
hogy láttam itt mindezt
hogy mindezt itt megőriztem magamban

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-17 08:51   
Kiss Dénes

Időző

Meg kell fejtenem ki vagy
mit akarsz velem
mennyi benned az áhitat
a barátság a szerelem
Visz-e szorongás
napfényes utcákon át
az élesre csiszolt őszben
hol mint kristályrácsok
villantják puszta fakoronák
a Nap cserepeit
s pókháló ejti csapdába
az időtlent

Meg kellene fejtenem e nagy
szelidgesztenyék alatt
vonásaid keresztrejtvényét
csönd-kondító pillantásodat
s ki vagyok neked
te nekem ki vagy?
Hadd tudjam meg
e tiszta szavú őszben
amiért e végtelen pillanat
ragyogó tisztásán
elidőztem


 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-17 08:51   
Nagyezsda Nyikityina

Ha magányos fa leszek

Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.

Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.

Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rámhajolsz,
a te szomjúságod.

Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-17 08:50   
Jorgosz Kakulidisz

Hosszú éveken át…

Hosszú éveken át cipeltem
egy öregembert a vállamon,
egyszer egy tóhoz értünk,
láttuk, ahogy elhalad a lovasság,
ahogy belegázol,
ahogy elmerül,
én felkiáltottam,
hátrafordultam,
semmi,
egy árnyat cipeltem.
Árnyként én is valakire várok,
aki majd értem jön, hogy a hátára vegyen.

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-17 08:47   
Kedves Fredi: szívesen.

Sajnálom, hogy -legalábbis a dátumokat nézve úgy tűnik- ennyire "elárvult" ez a topik és egyúttal azt is, hogy a MagyarOnline oldalain olyan kevés hasonló témakörű topik található.
Úgy gondolom, a vers szeretete internacionális érzés, ezért valóban közös nyelvként funkcionál az egész világban, sőt: több ,mint egy közös verbális eszköz, hiszen -a prózai nyelvtől eltérően- közvetlenül ad át érzelmeket, érzéseket és indulatokat, valamint közvetlenül -ugyanakkor áttételesen és rejtve is- ösztönöz gondolkodásra.
A vers: érzelem és értelem együttese. Hatalmas értéke a civilizációnak, az emberiség egyik legnagyszerűbb "találmánya".
Élnünk kellene vele és általa. Több helyen és többször.

Elnézést kérek az OFF-ért.

Karak

***

B. Radó Lili

Versek

Nekem vér és könny, izom és ideg,
nektek csupán szó: izzó vagy hideg.

Nekem egy villanás velőmön keresztül,
nektek röpke ötlet: pillátok se rezdül.

Nekem elérhetetlen vágy, mely elveszít,
tinektek könnyű sóhaj és jól esik.

Nekem vak szenvedélyek, kegyetlen várurak,
tinektek téli estén elfutó hangulat.

Ha vér, ha vágy, ha vád, ha könnyes szó, vagy nyersebb:
nekem az életem. Mindenki másnak: versek.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-17 06:40   
Köszönet Karak a szép verscsokorért!
 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-16 22:22   
Füst Milán

Hajnal előtt

A nyírfák kérgében a csend…
S a hű csillag figyel…
Nem halljátok-e hát
A kis csillagok sóhaját?

Nekik már menni kell,
De én még itt maradhatok
S mért is ne tenném?
Sóhajra mindenkor van ok
S minek halnék meg ily korán,
Ha még egy pirkadatot láthatok?
Majd rózsaszín leszek s áradni fog
Szívemből énekem, akár a nagy vizek
S a hold alól a szél
Máris ringatná habjaim, – nem érzitek?

Oh kár fáradnod vélem égi dajka, – lásd
Öreg vagyok
S nem érdemlek már annyi gondozást,
De ott, de ott, az ablakokba’ fenn
Kigyúlt a fény, világosság lett hirtelen
S megállitott,
Vaj’ mi történik ott?
Már gondolom, – légy gyengéd égi lány,
Ott gyermek született talán…
Oh én öreg csavargó, látod, hogy sirok.

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-16 22:16   
Cino da Pistoia

Kétségbeesés

Elbúsit mindaz, mi öröme másnak,
dühít az egész világ, s untat engem.
„És minek örülsz?" Azt kell rá felelnem:
„Örülök a gyakori kardcsapásnak;

ha bajvívók egymás arcába vágnak,
s a hajótörés is felajzza kedvem;
szeretném, hogy Nero újra szülessen;
s bárcsak minden szépasszony lenne ványadt:

A mélabú engem örömre pezsdít,
s mulatság és vígság búsít felettébb:
bolondot játszanék reggeltől estig;

a síróknak udvartartást szeretnék,
és megölnék mindenkit, kinek eddig
gondolatban kívántam szörnyü vesztét."




 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-16 22:14   
Bo Carpelan

Az ősz

Az évszakokból az ősz az enyém.
A fénylő nappalok, az alkonyati szürkék,
a vízbe fúlt utak,
az enyhe, lágy ködök.
Semmit ne követelj, ne ígérj túl sokat.
Úgyis: hullaszagú a meggyújtott avar,
a széna rothadóban,
jeges az agyagos talaj,
üresség a roppant szelekben,
akár a szemfedőkben és vitorlákban.
Mind e halott, kihúnyt, mind ez a nyugalom:
nem jött-e túl korán mind ez az érzet itt,
árnyékként és fényesre csiszolódott
kőként, júniusi napokra rávetülve?

 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-16 22:10   
Mezey Katalin

Olyan közel

Olyan közel engedtelek magamhoz,
hogy már végképp
sosem fogom megtudni:
ki vagy.



*




Testemben elrejted

Testemben elrejted
halálomat.
Megtalálja az orvos
és kiveszi.
De Te újra
elrejted valahol.
Az orvos az életemért,
Te a lelkemért harcolsz.


 
 Karak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-02-16 22:08   
Jannisz Ritszosz

Jelentéktelen magány

Az udvar sarkába kiöntött szappanos víz fölé hajolt
illata súlyától pár rózsaág.
Senkinek nem jutott eszébe megszagolni virágait.

Nincs jelentéktelen magány.

/Szabó Kálmán ford./

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-04-09 18:25   
Gömöri György

Jeruzsálemi beszélgetés

– Mi újság? Semmi különös.
Tegnap, pénteken, a rómaiak
kivégeztek három bűnözőt,
két rablót meg egy lökött ál-
prófétát, akit azzal vádoltak,
hogy lázított az állam ellen.
– Hogyan? Hát ahogy szokták,
kereszten. Estefelé, igen, volt egy kisebb
földrengés is, de csak a templom
fala repedt meg, magánvagyonban
és emberéletben kár nem esett.
– Különben holnap a helytartó nagy
vacsorát ad, amire meghívást
kapott minden fontosabb ember.
Úgy hírlik, egyenesen Alexandriából
hozatott rá szakácsot! Nem történt
tehát semmi különös, de a hétvége
– ez a vacsora – eseménynek ígérkezik.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-03-23 16:05   
Gömöri György
Aggodalmaim

Kora reggel érett fügét eszem,
én, a zöldpaprika-függő londoni magyar,
akit a Sziget most véd és eltakar
a hazai zűröktől. Meg a közönségtől is,
mert az csak tévé-sztárokra figyel
és az ágaskodó árakra, gondolom.
De tőlem sem vehetik zokon,
ha más érdekel, ha a fejemben
az jár: mi lesz a tengerekkel,
ha olvad a sarkvidék és néhány fokkal
melegebb lesz a víz, milyen tornádókkal
kell szembenéznünk? Mi lesz a gyerekekkel,
ebben a mind kegyetlenebb világban, és a nyelvvel,
a magánhangzókkal-virágzó magyarral,
amit egyre rohaszt a színtelen magyarangol-
a várható jövő elszomorít, lehangol.
.....................................................................
-És ilyenkor az érett füge sem vigasztal.


 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-10 18:33   
E hó 27-én lesz kilencven éve, hogy az egyik magyar költő titán meghalt. Emlékezzünk rá a következő versével:

Góg és Magóg fia vagyok én...

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit sem várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-12-31 19:27   
Garai Gábor

Jókedvet adj

Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő s folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jó kedvet adj, Uram

Boldog, eredményes és nyugalmas új esztendőt kívánok!




 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-12-23 18:34   
Heltai Jenő:

Karácsony


A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-11-19 08:40   
Kedves Frédi, erről jut eszembe: a házsongárdi temetőből rengeteg fát kivágtak, jaj.
 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-11-19 08:10   
Wass Albert:

Házsongárdi temetőben

Egy délután a zajtól messze szöktem,
s az életemet mentem kipihenni
a Házsongárdi öreg temetőben.

Ősz volt. Halálos. Lomb-hullásos. Szent.
Olyan lélek-csitító volt a csend:
a némaság és a néma ajkú holtak.

Akkor láttam: a fényvirágos álmok,
amik a lelkem szent csodái voltak,
halottak lettek: néma ajkú holtak.
És éreztem: egyszer majd újra ősz lesz,
s a hervadásban meglassul a vérem,
akkor az őszt majd könyörögve kérem.
A holtaktól megirigyelem az álmot,
s cserébe nyújtom mindem álmomat,
hogy én legyek az őszi csendtől áldott.
S meglátom majd: bűbájos álmaimmal
az életemet nagyon tele szőttem …
s megállok ismét kissé megpihenni
a Házsongárdi öreg temetőben.

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-09-01 02:22   
Kányádi Sándor - Ballag a folyó

Ballag a folyó
csöndeskén,
füzek állnak a
part mentén.

Nézik a vizet,
bámulják.
Ámuldoznak a
vén fűzfák.

Kérdik egymást s a
folyót is,
hová ballag a
sok-sok víz.

De a folyó csak
ballagdál.
Meg-megáll minden
pataknál.

Fölveszi őket
becézve
ülteti, mintha
szekérre.

Viszi, ringatja,
dajkálja.
Néznek a fűzfák
utána.

Összesusognak,
aggasztja
őket a folyó
nagy titka.

Víz fölött fecske
cikázgat.
Örömére a
fűzfáknak.

Tőle is kérdik,
s megtudják
végre a folyó
nagy titkát.

Tengerbe ballag,
tengernek.
Állnak a fűzfák,
merengnek.

S véges-végig a
part mentén
rügyezni kezdnek
csöndeskén.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-11 13:10   
Ma József Attila és Márai Sándor születésnapja van és a Magyar Költészet Napja.
Ebből az alkalombol mára kiválasztott kedvenc verseim egyike:

Bényei József:

Végrendelet


A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.

Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,

az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,

a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,

csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.

Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,

vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.

Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.

Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-01 11:04   
Máté Péter : Vallomások

Te légy a párnám, ha fáradt vagyok
Te légy az ágyam, ha elszunnyadok
Te légy az árnyék, ha bánt már a fény
És te légy a sírom, ha meghalok én!

Te légy az írás, és te légy a szó
Te légy a friss méz, és te légy a só
Te légy a csónak az idő vizén
És te légy a sírom, ha meghalok én!

Te légy a jókedv és te légy a gond
Te légy a vessző és te légy a pont
Te légy a léggömb a múltam egén
És te légy a sírom, ha meghalok én!

Te légy a virág, ha elmúlt a nyár
Te légy a mécses, ha későre jár
Te légy a tűzhely az élet telén
És te légy a sírom, ha meghalok én!

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-03-26 12:15   
Határ Győző
Minek írjak
csak úgy a vakvilágba?
fűnek-fának?
érvénytelen lettem
kiutálnak
kinek? a tohonyának?
írjak a degesznek?
minek írjak?
észre se vesznek

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-03-11 18:45   
Csoóri Sándor:

Nagypénteki aggodalom

Nagypéntek újra. Gyászlepel az égen.
Keresztfa, létra minden a helyén.
A háttér isteni! A golgotás dombon
virágzik épp a som és a kökény.

Lehet, hogy edzett vértanúként régi
sebeinkbe csak ma halunk bele?
Azt hallom: lesz ecet és szivacs bőven –
de harmadnapon vajon föltámadunk-e?

 
 boszildi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-02-09 19:32   
Weöres Sándor

Ellentétek

Mindig csak az van, ami van.
Mindig csak az nincs, ami nincs.
Mindig csak az nincs, ami van.
Mindig csak az van, ami nincs.

Ami van, folyton változó.
Ami nincs, folyton ugyanaz.
Ami nincs, folyton változó.
Ami van, folyton ugyanaz.

A mozdulatlan nem mozog.
A nyughatatlan nem pihen.
A mozdulatlan is mozog.
A nyughatatlan is pihen.

Aki él, az életben él.
Aki holt, nem él soha már.
Aki él, a halálban él.
Aki holt, nem hal soha már.

Ha nem érted: jobban figyelj.
Ha érted: hallgass, menj tovább.
Ha érted: többé ne figyelj.
Ha nem érted: hagyd s menj tovább.

 
 boszildi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-02-04 18:27   
Petőfi Sándor

Téli világ

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

A napszámos, napszámosné
Tuskót fűrészel és hasít;
Daróc pólyában gyermekök
A szélvésszel versenyt visít.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Jár nagy léptekkel föl s alá
A katona az őrhelyen,
És számlálgatja lépteit;
Kínjában mást mit is tegyen?
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

A hosszulábu drótostót
Kopott gubáját cepeli;
Az orra érett paprika,
S hidegtől folynak könnyei.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Barangol a vándorszinész
Egy falutól a másikig;
Meleg ruhája nincs ugyan,
De mindazáltal éhezik.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Hát a cigány?....vacog foga
A rongyos sátorok alatt;
Kopogtat a szél és bemegy,
Bár a cigány nem szól: szabad!
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-12-25 20:10   
2007-12-19 11:48, Fredi:

Döbbenetes! Köszi, Frédi, nem ismertem a verset, de olyan, mintha mindig is ismertem volna.

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó