2017. november 23. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Mi a hasznom a családból, mi a haszna a családnak belőlem?
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-04 11:29   
2004-06-04 09:59, szigy:

Kedves Szigy,

Érthető is és logikus is amit írsz, ilyenként csak egyetérteni tudok vele, de ne haragudj, ez alkalommal nem vettem a kanyart az összefüggéseiben. Mindezt amit írtál a topikban megfogalmazott kérdésfelvetésem melyik irányában tartod meggyőző erejünek? Van-e, leghet-e minden értelemben pozitív és negatív kölcsönhatás külföldön élő és otthonmaradott között vagy nem?

Egyébként az erkölcs idő-kor függvényében történő átminősülése egy kérdés. Miért változik meg az erkölcsi norma? Miért nem marad állandó? Legalább bizonyos tekintetekben? Lehet, hogy a gazdaságilag elmaradt régiók egyik védőpajzsa eddig éppen a fejledt országok "erkölcsi felfogása" ismeretének a hiánya volt? Például mi a feladata ebben a vonatkozásában a fejledt nyugaton élő, annak valódi és hamis értékeit ismerő rokonnak? Vagy netalán az úgynevezett kulturális, erkölcsi asszimiláció már e kérdésekben is annyira aktuális, hogy igazából könnyebb azt mondani, hogy az erkölcs megváltozott, és hogy az előző általunk ismert erkölcsi normák is relativizálódtak?

Végül még csak egy mondat. Azt hiszem ha azt mondanátok, hogy semmilyen kapcsolat nincs az a legsúlyosabb, hiszen az vagy egyik vagy másik oldalról önteltséget vagy éppen érdektelenséget sejtet, amire már voltak előzőleg is utalások valaki részéről, tehát nem mondok újat.

Tisztelettel

_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-04 10:22   
Kedves Szigy,

persze, hogy érthetö, amit írtál. Ertelmemmel el is fogadom azt, legfeljebb érzelmileg nem, vagy nem rögtön.

 
 szigy  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-04 09:59   
2004-06-04 07:18, Fredi:
-
Egyáltalán nem akarok kötözködni, de a 'haszon' szót lefoglalta magának a haszonelvűségen alapuló gyakorlat, vagyis a termelés és a piac.
Persze képes volnék megmagyarázni, hogy az erkölcsi "gyarapodás" hasznára van az embernek, de a helyzet alapvetően más.
Az erkölcs mindig teljes és egész, legfeljebb más és más.
O tempora! O mores! Amit mi "Mily idők, mily erkölcsök!" kifejezésre fordítunk, igen pontosan mutatja ezt.
Nem lesz az erkölcs se nagyobb, se kisebb, de lehet más. Vagyis nem gyarapodhat, hanem változhat. A szellemi (szakszerűen: nem tárgyi) értékekkel ugyanez a helyzet. Egy könyvtárnyi lexikonban lehet több tudás felhalmozva, mint a fejünkben, de a lexikon nem lehet okosabb nálunk, bárhol álljunk is a szellemi képességek terén. A szellemi értékeknek csak mennyiségét jelöli a gyarapodás, de azzal, hogy furfangosabban tudok meggyilkolni, vagy megöletni valakit, mint más, nem változtat azon, hogy ugyanolyan ócska gyilkos vagyok, mint aki egy mellékutcában azért késel meg, hogy elvegye a készpénzedet.
Remélem, jól érthető, amit mondok.
Belemehetünk filozófiai, etikai vitába, de utálatos lenne a MON-tagokat ezzel fárasztani.
Amit eddig ide írtam, valószínűleg érthető.
Bízom abban, hogy meggyőző is.

Szeretettel: szigy

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-04 07:18   
Talán a haszon szó értelmét kéne egy picit pontosítani, mivel a Lacókával vitába szállók úgy tűnik ennek kizárólag merkantil értelmét vették figyelembe.
A magyar értelmező kéziszótár ezt írja:
haszon 1. Anyagi előny, nyereség
2. Szellemi, erkölcsi, társadalmi érték, előny

Amikor elhagytam Erdélyt világos volt számomra, hogy ezt többségében elitélik, ha nem is rokonaim, de az ismerős intellektuelek. Sok jelszó el is hangzott, mint: „itt kellene helyt állni”, „egy tál lencséért..”, stb. Magam is egy ideig lelkiismeretfurdalást éreztem, bár ezzel egyidőben tudtam, hogy gyermekeimmel szemben bűnt követnék el, ha maradnék.
Ma bíztos vagyok benne, hogy úgy megmaradt rokonságomnak, mint az erdélyi magyarságnak álétalában többet tudok nyújtani innen, mintha otthon maradtam volna és ezt nam csak és nem elsősorban anyagiakra értem. Ugyanakkor nekem is több a „hasznom” az otthonból és otthoniakból, mivel csak most értékelem igazán a kevés, de igazi megmaradt barátot és mindent ami pozitív Erdélyben.


 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-04 00:36   
Hmmmmmmmmm. A haszonnak nemcsak pejoratív értelme van, hanem van egy nagyon "hasznos" jó értelme is. De ha ez nem lett világossá a kérdésből akkor átfogalmazom: Mit adhat elszármazottként az idegenben élőnek az otthonmaradott család illetve mit adhatok én külföldön élő a családomnak?

Egyébként a kérdés egy ici-picit meglep, hiszen Pompéryvel egy ideig csűrtünk csavartunk egy két dolgot-gondolatot, ő nem említette, hogy érthetetlen a kérdés. Szerintem ha visszalapoztok akkor jobban megértitek hogy mire gondoltam.

Különben valóban igaz: ha a "haszon" szó általatok felvetett értelmére gonoltam volna akkor már egy korábbi beírás megválaszolta a kérdést. Viszont ha komyolan érdekel mire gondoltam akkor az eddigi beírások egy kicsit talán érthetővé tehetik a felvetett kérdést.

_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 szigy  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-03 17:17   
2004-06-03 13:37, melinda:
-
2004-06-03 13:31, etelka:
-
Hárman vagyunk.

 
 melinda  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-03 13:37   
2004-06-03 13:31, etelka:
-
Akkor már ketten vagyunk olyan buták... Csatlakozom a kérdéshez én is...

_________________
Szeretettel: Melinda

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-03 13:31   
Lacoka, én olyan buta vagyok, hogy nem értem az egész cimet. Miért legyen nekem hasznom a családomból és miért legyen hasznuk nekik belölem ? Miért kell manapság mindenben a haszont nézni?
_________________

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-24 17:28   
Áh fenét. Én ha pótólhatatlannak tartanám magamat, akkor sok helyről nem tüntem volna el időlegesen vagy éppen végleg. És még csak nem is a pesszimizmus az ami velem leíratja azt amit olvasni lehet, bár igazatok van, úgy tűnik, mintha magam alatt lennék. Szó sincs róla.

Én csak provokálok, ellenpéldákat hallgatnék ha volna, s ha nincs akkor én magam fogok írni arról, hogy milyen nagy szeretettel vár-várt otthon a családunk és hogy mennyi örömünk volt abban, hogy újra láttuk őket, miután ha Isten éltet június 16 és július 11 között újra megszünök lenni, ( és az élet menni fog tovább, észre se fogjátok venni )hiszen haza utazunk majdenm egy hónapra.

S bár az idézett mondás bölcsessége teljesen nem megkérdőjelezhető, én sem értek vele egyet.
_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-24 15:51   
2004-05-24 01:07, Lacoka:
-
Azt hiszem hogy a külföldre szakadt embernek egyik legnagyobb ellensége az amúgy túlélési mechanizmusára épülő naivitása: biztos hiányzunk azoknak, akiket otthon hagytunk.


Azert ne legyel mar ilyen pesszimista Nem az a lenyeg, hogy ne varjunk szinte semmit, hanem hogy realisztikusak legyenek az elvarasaink.

De mondok egy peldat. Katonakkal elofordul sokszor, hogy elkuldik oket valahova egy evre, kettore, es mikor visszajonnek, csalodottak egy kicsit attol, amit otthon latnak. Nem azert mert nem vartak oket - mert az o szeretteikrol aztan aligha lehet elmondani, hogy nem varjak haza oket epsegben - hanem mert mikor ok elmentek, szamukra megallt az ido otthon. Ugy maradt meg minden es mindenki bennuk, ahogyan utoljara lattak, tapasztaltak. De az elet megy tovabb kozben, mert ugy a normalis, es sokminden megvaltozik, mire ujra latjak. Nem az irantuk erzett szeretet persze, egyszeruen csak a kep, ami a fejukben elt a tavolletuk alatt.

Szerintem az otthonrol elszakadtaknak is realisztikusnak kell lenniuk, es szamitani arra, hogy az elet ott sem all meg, es valtoznak korulmenyek, ami nem azt jelenti, hogy ok ettol kevesebbet jelentenek az otthonmaradottak szamara.


 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-24 12:28   
2004-05-24 01:07, Lacoka:
-
Nem erre találták ki, de ide is vonatkozik az a mondás, amely szerint a temetők tele vannak pótolhatatlan emberekkel. Azt hiszem, ebből kell kiindulni és ez kicsit segít visszasrófolni a reménykedő elvárásokat.

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-05-24 01:07   
Van egy régi bölcs mondás, ami eszembe jutott, és sajnos ebben a pillanatban a valóságtartalmát sem tudnám megcáfolni: Ne várj senkitől semmit és akkor nem érnek kellemetlen csalódások.

Azt hiszem hogy a külföldre szakadt embernek egyik legnagyobb ellensége az amúgy túlélési mechanizmusára épülő naivitása: biztos hiányzunk azoknak, akiket otthon hagytunk.
_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-30 14:05   
Azt hiszem egyébként, hogy ez a viszony egy kicsit az "idő gyógyhatása" alatt is van. Hiszen politikailag is ez a folyamat része volt a volt keleti blokk országainak a alkalmazkodási fejlődésében. Az első sorban elutasító "magam is boldogulok" önbizalmi magatartás idővel átalakult egy kérő majd függő magatartásá. Hogy ez jó-e vagy nem nem tudom. Illetve egy tanácsadási procedurának a részévé válni még nem gond, de amikor ez nyíltan vagy csak rejtetten magával hozza az anyagi függőséget akkor teherré válhat.

Én sok olyan civil társadalmi szerveződést ismerek, ahol azért állt be a csőd - önfelszámolási eljárás, mert anyagilag függővé vállt és amikor a támogatások megszüntek összeomlott a kezdeményezés.

Ezeknek a folyamatoknak a megállítása csak egyféleképpen lehetséges, ha előbb vagy utóbb belátják, hogy vannak dolgok, ( nem mindenben ) ahol a nyugati részek nagyobb tapasztalattal rendelkeznek. Ilyenként, amennyiben együtt dolgoznak ki megvalósíthatósági terveket a már említett szinten, elképzelhető egy együttműködés, kölcsönösségi és nem függöségi alapokon.
_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-27 14:05   
2004-04-26 16:13, Pompéry Berlin:

Kedves Pompéry,

Mivel én is otthonról jövök egy kicsit kénytelen vagyok védelmembe venni azokat akiket otthon hagytam, mely kényszerűséget szívesen gyakorlok.

Én is hallottam külföldről érkező bölcs és sokatmondó előadásokat magyar ajkú ember szájából, tudod miért nem tudott megragadni? Mert az volt néha nekem is az érzésem, hogy egy kicsit hülyének vagyunk nézve, akiknek fogalma sincs, hogy miből főzik a paszulylevest, azaz egy teljesen indokolatlan és felesleges felsőbbrendű érzést sugárzott azoknak az irányába, akiket tulajdnoképpen meg kellett volna nyerjen az elmondottak elfogadására, vagy ami még jobb befogadására.

Nem jó ez így, de ilyenkor értelemszerűen fellép egy lélektani ellenállás, és "mi azt mondtuk": nosza mutassuk meg neki(k), hogy mi is tudunk paszulylevest főzni az ő receptje nélkül is, saját magunktól. Ezen a ponton aztán mondhatsz még olyan virágzó euópai uniós gazdassági fellendülésről szóló receptet, az a kutyának se kell, mert mindenkiben ott lehet az az érzés, itt bizony "nekünk" akarnak beszélni, ahelyett hogy velünk beszélgetnének.

Másrészt én is állítom, hogy sok olyan recept van, amit már a kutya se használ otthon, de mert az "már elődeink és az elődeink elődjeinek az idejéből is úgy volt" még mindíg használják. S noha illene az új világ kihívásait valóságként figyelembe venni, némelyek azt hiszik, kikérik maguknak az ( szerintem néha falcsúl értelmezett ) örökség tiszteletben tartását.
_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-26 16:13   
2004-04-26 15:31, Lacoka:
-
... Poliltika, oktatás, szabadegyetemi törekvések, egészségyügy, biztosítási rendszerek, egyház, civil társadalmi szerveződési lehetőségek, NGO-k, gyermeknevelés, játékpedagógia stb. stb.

Egyáltalán semmit nem éri meg átadni az otthoniaknak?

-

Lacóka, már hogyne érné meg! Csakhogy ehhez kell antenna, fogadókészség. Utóbbinak gyakran tapasztalom hiányát. A reakciók jellege röviden összegezve: "Azok onnan ne akarjanak okosabbak lenni!" "Nem él itt, nem tudhatja, hogy itt ... " "Lehet, hogy máshol mindenütt úgy van, de itt mi speciális helyzetben ..." De legfőként: "Ne akarjanak kioktatni bennünket azok, akiknek fogalmuk sincs, hogy ..."

Egyfolytában mérlegelem, hogy a kioktatottság érzése csak mondanivalóm esetleges rossz hangvételű előadásán múlna-e.

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-26 15:31   
Na és a módszertan? Mi van azzal a sok-sok kiválló módszertani anyaggal, amit minden társadalmi szférába el lehet juttatni, kicsiben családtagokon, nagyban barátokon keresztűl?

Poliltika, oktatás, szabadegyetemi törekvések, egészségyügy, biztosítási rendszerek, egyház, civil társadalmi szerveződési lehetőségek, NGO-k, gyermeknevelés, játékpedagógia stb. stb.

Egyáltalán semmit nem éri meg átadni az otthoniaknak?
_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-23 12:28   
Kedves Lacoka!

Felvetesedrol elsore Judit egyik interjuja, az ELET EUropaban rovat kapcsan elhangzott mondat jutott eszembe - miszerint a minket otthonrol (ertsd karpat-medencei) olvaso ugy erezheti az itt elerheto informaciok kapcsan, mintha csaladja rengeteg kulfoldi rokonnal gyarapodott volna. Az interjuk itt egyebkent itt letolhetok, meghallgathatok:
http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=739&forum=29&49

A MON egyik, az otthoni olvasokat erinto szerepet en is ebben latom - segit a nyugati magyar emigracio megismerteteseben, befogadasaban - statisztika alapjan a MON eddigi olvasoinak mintegy 23 szazaleka el otthon.

Udv,

Hunor

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-23 11:53   
Hmmmm!

Elég gyakran visszatértünk a pénz dolgára, ezzel kapcsolatban csak egy megjegyzésem lenne. Az otthoniak nagyobb része ( hangsúlyozni szertném, hogy messze nem mindenki ) két kategoriára osztja e föld lakosságát:

- vannak a segélyezésre szorultak, az elesettek, a hátrányos politikai de még inkább gazdassági helyztebne élők

és

- vannak a segélyezők, akiknek "erkölcsi kötelessége" az előbbiket leginkább anyagilag segíteni.

Valóban úgy van, hogy ez egy olyan elvárási - mikuláslista állandó szerkesztéséhez vezet, amit soha le nem zárnak. Ez azonban nem mindíg gonoszság, hanem néha egyszerűen naívság, ( ne vegye senki sértésnek ) gyermeki "együgyüség".

Van viszont egy másik oldal: az én drága megboldogolt nagyapám, akit lelkészként 20 évre ítéltek mondvacsinált politikai okokra hivatkozva, könyvet írt az élményeiről. Ezen élmények kézíratos krónikáját a legkeményebb diktatúra idején rokonok és barátok csempészték ki Romániából és így került a Szabad-Európa rádió vallási hírműsorába, illetve így adták ki előbb talán Kanadában magyarul, majd ha igaz, de ezt még csak most nyomozom, itt németországban is talán németűl is.

Egyszóval a segítség bizony jól fogott, a kis öreget ugyan megszorongatták, hogy a Szabad-Európa rádiót fel kellett hívja, hogy szüntessék meg az írás beolvasását, de nem mertek újra hozzányúlni. Mindegyre hívatták a securitatera, gyötörték, apámat vele gyütt, de mégsem mertek nagyon csúnyán csinálni.

Összefoglalva: bizony a világ különböző részein élő rokonok, barátok, MON-osok akár bironyos dolgok következetes mediatizálásában is szerepet játszhatnak.

Hogyan gondoljátok? E kérdésem akár Hunor felé is hangzik, hiszen nem tudom, hogy mint szó "mediatizálás" és ennek a szakmai tartalma mennyire fér bele a MON profiljába.

_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 nyanyabandi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-22 23:47   
Tegyel bele minden leveledbe egy csekket es biztos lehetsz benne hogy tartos kapcsolat lesz kozottetek.De had mondjak en valamit neked, aki velem nem akarja holmi sertodesek miatt tartani a kapcsolatot azzal en sem ohajtom, nem futok olyan szeker utan aki nem vesz fol,-annyi onerzetem otthon is volt.Es nem eroltetem, -ismerem ezt a problemat, az egesz csaladbol csak a noveremmel tartom a csaladi viszonyt o az egyetlen aki kitartana mellettem akarmikor es megosztana velem az utolso falat kenyeret is.........de mar jott ide uzenet hogy az egyik unokahugom akit 25 eve nem is lattam sosem probaltak felvenni a kapcsolatot sot eljovetelunkkor kavartak is "valamit"- a mult evben eszebe jutott hogy van amerikaban egy nagynenije es hogy az o lanya angolt akar itt tanulni.Ritkan szoktam kertelni, most sem kivantam,- azota sem hallottam roluk.Nekem csak a noverem hianyzik akit nagyon szeretek a tobbi nem. Eroltetett rokoni szeretetbol nem kerek, jol megvagyok nelkule.
_________________

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-22 23:20   
Néha az az érzésem, hogy nekünk külföldre szakadt atyafiaknak fontosabb az otthonnal való kapcsolattartás mint az otthon maradottaknak. Lehet, hogy mindez csak azért van, mert az otthon maradottak egymással való kapcsolattartása olyan magától érthetődő?

Én is kaptam már levelet, amiben valamire megkértek, s miután a felvetett témával kapcsolatban a nekem küldött levél irójának kedvezőtlen választ küldtem, azóta se írt egy levelet sem. S annak lassan két éve.

Vagy amikor más esetben az otthoniak saját érdekében arra kértem őket, hogy dolgokra azonnal válaszoljanak, hiszen itt az életet, az időt nem olyan lazán mérik, akkor szinte sértődötten válaszoltak, hogy mitől lettem egyből ilyen nyugati.

Ugyan hogyan és mit tehetünk azért, hogy otthonainkban megértsék, hogy a jóléti társadalom egyik alapvető törvénye az intenzív és szisztematikus kapcsolattartás?


_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 Szőnyi Bartalos Mária  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-17 20:58   
Mindenkinek önmagának kell - ha fontos azámára - súlyozni e kérdés lényegét.
Ha úgy szakadtál el, hogy tiéidnek érzed mindazokat, akiktől valamiért elszakított a sors, akkor nagyon tud fájni, mert a kötődésed erős. Ráadásul a lehető legváratlanabb pillanatokban, helyzetekben - esetleg asszociálva - tör fel belőled az érzés.
Ha nem fűnek erős érzelmi szálak senkihez, akkor is van egy érdekes érzésed, ha elmész.
Lehet, hogy először megkönnyebbülve érzed magad, de később, fokozatosan felszinre jöhet a vágy, hogy újra visszamenj - esetleg csak látogatóba. Azért, hogy megnyugtasd magad, jól döntöttél, amikor elmentél.
A súlyát, fontosságát, mélységét mindenki másképp éli meg.
Amiről te kérdezel, az nem más, mint bűntudat, amit önmagad döntése iránti kétely táplál.
Ha el tudod fogadtatni önmagaddal, hogy életünk minden percében, órájában, napján döntenünk kell kisebb-nagyobb dolgokról, s az ember elfogadja ezeket a döntéseit, akkor nyertél. Ugyanis akkor képes vagy elfogadni azt a döntésedet is, ami most még esetleg emészt. Így döntöttél. A következő pillanatban akár újra dönthetsz - másképp. Senki sem tiltja meg neked, csak te, saját magad. A döntéseink tapasztalatokhoz juttatnak bennünket. Ha bármilyen szinten kudarc felé vezető útnak kezdi érezni az ember a korábbi döntését, akkor ez az érzés arra ösztönzi, hogy újra döntsön. És szabadítsa fel önmagát e nyomasztó érzés alól.
Nem kell keresni, hogy ki a hibás, nem kell az önostorozás, mert annak nincs értelme. Hanem merni kell újra dönteni.
Mária

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-17 20:20   
2004-04-17 18:43, Annita:

Anita kedves,

Engem nagyon megragadott a küzdelem és nyiltság által átitatott írásod. Egyáltalán nem kell tartanod egy egyirányú értelmezéstől, sőt ha szabad mondanom a kérdésem egyik vonatkozása éppen az általad említett vonatkozás.

Kérlek el ne zárkozz a további részvételtől, hiszen a kérdező, azaz én magam is válaszokat keresek, én magam is érdekes tapasztalatokkal bírok, s szeretném ezeket másokéval összevetni.

Köszönöm jelentkezésedet, nagyon szívbemarkoló, örömmel figyelem további megjegyzéseidet.

 
 Annita  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-17 18:43   
2004-04-17 17:54, Lacoka:
-
Mi a súlyosabb, ha én felejtem el az "otthon" maradott családomat, a gyökereimet, vagy ha o˝k felejtenek el engem?

( az elfelejtés nem feltétlenu˝l "emlékezetkiesést" akar kifejezni, hanem mello˝zést, ignorálást )


Kedves Lacoka,

Nehez, mndhatnam ugy inkabb, hogy nagy sullyal biro kerdest tettel fel, melyre az elvart feleletek is sullyal biroaknak kellene lenniuk; ami nem is oly konnyu (-Itt nyilt forumon plane!)

Ha tudnam is pontosan, hogy kerdesfeltevesedet mennyire szuk-, vagy tagabb csaladra, "gyokerekre" ertelmezed, akkor is -ugy erzem-, az en valaszom csak egy lehet: Mindket valtozat egyarant sulyos!! Es epp, de nem kizarolagosan, a zarojeles seged-megjegyzesed miatt talalom sulyosnak!!

Persze, egy ily mely-erzelmeket bocolgato kerdesre, a valaszadasban igen nagyot nyomhat a latban a szemelyes tapasztalat, a minden napok megelese is. Mert en ( X ) peldaul, akar "husz" körömmel is ragaszkodhatok a "gyokereimhez", ha azok az "emlekezetkieseses-mellozest" gyakoroljak inkabb..

(..az emlekezetkieses es mellozes osszevonasa, altalam, nem tevedes!)

Udv. Anita

UI: Miutan fenti valaszomat megirtam, azutan visszamentem a rovat kezdeteeig, elolvasvan minden beirast. Most mar nem is irnek semmifele valaszt... De ha mar valaki latta volna, ezert megis itt hagyom.Ellenben, visszakozom a tovabb-gongyolitestol, megertven, hogy az en megkozelitesem meroben elter a tema, altalatok, joval tágabb ertelmezesetol.

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-17 17:54   
Hadd tegyek fel egy kérdést, ami szerintem a téma további kibontakozását elősegítheti:

Mi a súlyosabb, ha én felejtem el az "otthon" maradott családomat, a gyökereimet, vagy ha ők felejtenek el engem?

( az elfelejtés nem feltétlenűl "emlékezetkiesést" akar kifejezni, hanem mellőzést, ignorálást )

Bármely válasz mellett foglaltok állást kérlek indokoljátok meg, hogy miért azt választottátok.

 
 Szőnyi Bartalos Mária  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-13 15:20   
Így sosem tettem fel ezt a kérdést.
 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-11 22:57   
Annit írtatok ide, hogy nem érek rá végigolvasni, de a kérdésre csak egy válaszom van:
Nekik a hasznuk, hogy én vagyok, nekem pedig az, hogy ôk vannak! A családom nélkül iszonyúan szegény és árva lennék!

BOLDOG HÚSVÉTOT Mindannyiotoknak!


 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-10 23:41   
2004-04-10 22:48, Pompéry Berlin:
-
Terhesen ( nem elírás, tudatosan nem teljesent írtam ) igaz amit mondasz. Most csak egy dolgot szeretnék helyesbíteni: én a szegénységet nem kifejezetten monetáris, bankszámlán kifejezett szegénységre értettem, hanem pont egy más kultúra, más nép ismeretének a hiányára.

Tudniillik sok olyannal találkoztam Németországban, aki odaáig van a nemzeti identitásával, de gőze nincs arról, hogy mit jelent egy más nemzet tagja lenni, hogy esetleg a más nemzete jellegzetességének az értékeiről ne is beszéljek.

Az ígénytelenség meg néha éppen abban mutatkozik, hogy azt mondják: végülis az ország anélküli is jól fejlődött gazdasságilag, hogy tudjam, hogy Németországgal mely országok határosak, s a szakmámban senki nem kérdezi, hogy milyen kissebségek élnek még itt, akkor miért kéne én azt tudjam, én nem vagyok azért felelős.

Mégis megtűzöm egy mondattal: az igaz, hogy keleten, de a balkáni országokban megtanul az ember balkáni módon élni, számolni, szervezni, de mint sok minden mást, ezt sem szabad általánosítani.

Tudniillik én is könyveltem, bár soha nem tanultam, de tudom, hogy a pénzzel való foglalkozás nagy kísértés lehet kivált egy olyan országban, ahol az az életfilozófia uralkodik, hogy " találékonynak " kell lenni. Viszont nagyon nem szerettem az olyanfajta híreket, amikor pusztán a csalás létezésének a lehetőségéből kiindulva azt állították rólam, hogy bizonnyal magam is kihasználom az ellenőrizhetetlen lehetőségeket.

Ha jól vagyok informálva a családom sem csal. S hogy egy külföldön járt lélek felvilágusltabb lehet becsületből ez valószínű, de azért garanciákat itt sem találok.

Míg otthon voltam ugyanis nem sokat tudtam arról, hogy Németországban milyen belpolitikai vagy gazdasági feszültségek vannak, azaz ezek a Németországi gondok Erélyben számomra nem léteztek. Így könnyű volt arról képzelődni, hogy itt biztos minden tökéletes. Csak az egy kicsit régebb óta tartó ittartózkodásom alatt nyílhatott meg a szemem dolgok felismerésére. De hogyan tegye meg mindezt az aki nem jár itt?

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-10 22:48   
Visszatérve az eredeti kérdésre, nekem személy szerint a rokonságommal nincs gondom, mert eddig sem szorultak a segítségemre. Annál inkább tapasztaltam egyéb M.o-i kapcsolatokban azt az irreális elképzelést, hogy

a.) Nyugaton kolbászból fonják a kerítést
b.) A külföldre szakadtnak kutyakötelessége az otthoniakat segíteni. Ezt egy bizonyos ki nem mondott luxus-adónak tekintik azért, mert nem otthon sínylődött az illető, hanem megcsinálta a maga tányérmosó karrierjét Nyugaton (akár igaz, akár nem).
c.) Adjon pénzt, fektessen be, csináljon közös céget, hozza a know-how-t, stb., de aztán ne akarjon számonkérni, ne adj isten beleszólni, hisz azt csak mi tudjuk, hogy itt, ebben a korrupt kis országban mit hogyan kell.
d.) Nekünk aztán külföldről ne akarja senki megmondani, hogy mi hány, mettől meddig, mert ... --> lásd c.)
f.) Az utóbbi 1-2 évben pedig megjelent egy újgazdag lenéző fennhéjázás. Aki ma M.o-on az eredeti tőkefelhalmozás módszereivel éppen felkapaszkodott az uborkafára - vagy a rózsadombi kertitörpés villába -, az újabban szívesen lenézi a korábban esetleg csodált nyugati embert. Utóbbi ugyanis már rég tudja, hogy elérkezett a Max Weber-i protestáns etika ideje, amikor nem a többszörösét szakítjuk, hanem évi 3-5%-os haszonért kell güzü módjára kitartóan és folyamatosan dolgozni. Ez a tapasztalat a honi újgazdag életéből egyelőre még hiányzik.

Engem ezek a jelenségek zavarnak.

Megjegyzem, kellő távolból néha sokkal jobb a rálátás dolgokra...

Ezért mondtam tegnap, hogy szerintem égető szükség lenne, csak nincs igény. A kettő távolról sem ugyanaz.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-10 22:40   
2004-04-10 11:40, Lacoka:
-
... Ti is úgy gondoljátok, hogy az a nyugati, aki soha nem járt más országban, vagy ami még jobb, hazáinkban, éppen olyan mint a Magyarcsaholyi bácsi? ( igénytelen és szegény )
-

Közvetve így igaz, de ez nem az első, hanem csak a második odanézésre derül ki. Nem biztos, hogy az itteni ember igénytelen és szegény. Inkább alapvetően elégedetlen. Utóbbi pedig azért, mert nem tud összehasonlítani.

A gazdag (vagy ma már nem is olyan gazdag, de mondjuk, relatív gazdag) németek állandó panaszkodása a romló gazdasági helyzetet illetően folyton mosolyt fakaszt belőlem. Nem azért, mintha a lefele trend nem lenne igaz. De: Először is azt hiszik, hogy örökérvényű bérletet váltottak a felfelé ívelő életszínvonalra, másrészt legtöbbjüknek fogggggalma sincs arról, hogy 70 km-rel odébb (ennyire van Berlintől a lengyel határ) milyenek, mennyivel rosszabbak a viszonyok. Pedig az ott A-Polen, és nem B-Polen, ahogy arrafelé mondják. (Közérthetőség végett Dunántúl és nem Kelet-Magyarország). Ugyanez vonatkozik a bürokráciára való állandó panasszal. Aki itt vállalkozó és szidja az adóhivatalt, még nem vállalkozott Magyarországon. Nekem mindkét országban két-két bejegyzett cégem van, tehát elegendő összehasonlítási alappal rendelkezem.

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-10 11:40   
Én nem csupán egyfajta jól vagy rosszúl értelmezett keresztyéni magatartásból fakadó tevékenységet értek a kérdésben megfogalmazott kapcsolat alatt. Sokkal inkább általános értékek megosztását. S számomra ebben nem az első és nem az egyetlen a pénz.

Talán pont azért, mert otthonainkban a nyugat szó Pavlovi reflexei dollárok és eurók ömlését - megszerzési lehetőségének reményét váltják ki honfitársainkból, meg lehet mást is osztani velük. Igen én is a családomat tudatosan hozom látogatóba ide, hogy a pénzben kifejezhető gazdagság mellet megmutassam ennek az országnak egyébb értékeit is. No meg a hibáit is.

S tudjátok, hogy mi a legérdekesebb? Én hiszem azt, hogy a népek és nemzetek megismerésének ez egy nem elhanyagolható része, sem általános értelemben, sem pedig egy új EU vonatkozásában. Hiszen volt olyan bácsi Magyarcsaholyban ( ahol dolgoztam )aki a csupán 16 km-re fekvő Tasnádon sem volt soha. Olyan is volt szegénykém. Igénytelen. Viszont mielött ide kerültem volna tudom, hogy milyen csodálattal néztem fel emberekre, akik már nyugaton jártak, hiszen valami másságot sugalltak. No nem mindíg pozitívat de mindenképpen észrevehetőt.

De hadd kérdezzem tovább? Ti is úgy gondoljátok, hogy az a nyugati, aki soha nem járt más országban, vagy ami még jobb, hazáinkban, éppen olyan mint a Magyarcsaholyi bácsi? ( igénytelen és szegény )


 
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó