2018. június 24. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Munka
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-24 11:19   
2004-04-23 18:13, Lacoka:
-
Kedves Lacóka!
Isten hozott! - mondom én Hunor helyett... - a MON-osok között.

Böbének írt leveledből idézek egy kicsit - ha megengeded:
"...hanem a munkához fáradságot ad, azaz a munka fáradságát adja büntetésként, amit addig az ember nem ismert. Nem a kenyér a büntetés, hanem a kenyér előteremtésének a verejtéke az, amit a bűneset pillanatától kezdve tapasztalt először az ember."
- én ismerem a jóleső fáradtságot is.
Szerintem a "nem szeretem" munkák eredménye a büntetés-verejték.

"Hanem a fájdalom a büntetés, ami a teremtésbeli tervben nem volt benne." -- ezt a születéssel kapcsolatban írtad. Szerintem a születéssel, egy gyermek világrahozatalával "járó" "büntetés" pont az a kín és szenvedés, amely olyan értékessé teszi a pillanatot...

Nem tudom, kérhetek-e egy igen furcsát ebben a topikban Tőled.
Engem valamikor reformátusnak kereszteltek - amiből gyakorlatilag semmire nem emlékszem - persze.
Kb. második osztályos koromban meglógtam a hittanóráról - erre világosan emlékszem.
Ateista nevelést kaptam kb. kamasz koromtól - mint annyian mások a korosztályomból.
Imádkozni a gyerekem súlyos betegsége kapcsán "tanultam" meg - addig azt ismertem, amit a Nagyanyám tanított, az "Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem..." - esti imádságot.
Az Istenben való hitre magam találtam rá az életem folyamán. Nem járok templomba (bár van egy-két kedvenc templomom, akkor megyek be, mikor mások nem nagyon vannak ott), nem szeretem a közös imákat, Istennel én magam "beszélem" meg, amit szeretnék...

És bár nem szeretem a vallások közti különbségeket, mert úgy gondolom, bár másként nevezik, mégiscsak a Teremtőt tisztelik, imádják, hiszik az emberek (mégis ölik egymást "Isten nevében", saját vallásuk védelmében) - arra kérlek, írd meg, ha van időd, kedved türelmed a vallások közötti alapdifferenciákat.
Pl. a katolikus-református-ortodox (sorolhatnám még!) közti különbségeket. A ceremóniákban, az ünnepeikben, a megszólításaikban, ugye pl. tiszteletes vagy tisztelendő, vagy Atyám, stb. - mondhatnám az alapokban rejlő különbségeket.

Szóval, remélem érted, mit szeretnék kérni Tőled. Azt is nagyon remélem, hogy nem veszed tehernek.
Nem kandidátusi értekezést várnék, sem a stílusát, sem a terjedelmét tekintve, csak némi felvilágosítást. Feltéve, ha kérhetem!

- Köszönöm! - remélem a többieket is érdekli majd.

Szeretetteljes üdvözlettel:

Ideals




 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-23 18:13   
2004-04-23 16:28, bobe:

Kedves bobe,

Ha viccesen akarom kezdeni, akkor most azt mondanám, én sem szeretem a munkát, mert ha lenne, nem volna még ennyi időm se itt a MON-on tevékenykedni, pedig ezt nagy szerettel teszem. Ha komoly akarok maradni, akkor azt mondom alíg várom, hogy valamilyen formában újra gyülekezeti lelkész lehessek, hiszen nekem a lefőbb "hobbim" az a szolgálat, így annak a helyére még semmi nem nőtte ki magát. No de sok kellemes és hasznos pótcselekvés vídámítja a szívemet, mint például a MON.

A felvetett Varga Imre-i ( egyébként én sem ismerem, lehet hogy szégyenemre )teóriára ha cinikus akarok lenni akkor akár azt is mondhatnám: ő képzőművész és nem teológus.

Nem mondom viszont, mert ezt a gondolatkifejtést nem vele kapcsolatban hallom először. Mindazonáltal veszélyesnek tartom, ha valaki ilyen egyszerűen nyílvánosság elött olyan teológiai tézist akar igazoltan lenyeletni jóhiszemű hallgatókkal, amelynek nagyon sántít a valóságtartalma.

No de csak ennyit a kissé felemelkedett hangnememről, ugyan bizony miért akarnék én bárkit is bántani? Csak esetenként szomorú vagyok, ha ilyesmit tapasztalok.

No de vissza a kérdésre:

Én ezt a "teológiai-filozófiát" ( szerintem önmagában ellentmondásos a két kifejezés, de ebben az esetben tudatosan párosítom ) a Román ortodoxia életfelfogásának az indoklásaként ismertem meg. Ha megfigyeled, a Román ortodox egyházi kalendárium tele-tele van piros bejegyzésekkel - értsd alatta egyházi ünnepek megjelölésével - aminek az egész országra vonatkozó gyakorlati kihatásai vannak. Hiszen a román ortodoxia, mint a német Evangelische Landeskirche, államegyházi tekintélyt követel magának, leglább is elméletileg. Illetve Romániában, ha ünnep van akkor zár a bolt. Egyszóval majdnem egy az egyben ha "piros írásos" egyházi ünnep van, akkor a hithű ortodoxok megállnak majdnem még lélegezni is. ( ahol én lelkészkedtem, még a presbitériumom arra is kért, ha lehet, akkor még mi reformátusok se dolgozzunk ezeken a napokon, ne iritáljuk az ortodox testvéreket, amit rájuk való tekintettel igyekeztünk is betartani, tehát nem mentünk kapálni, vagy az utcafrontra látható tevékenységet nem folyattunk.

S mindez az általad idézett "írásmagyarázat" miatt, arra hivatkozva. Szerintem egy kicsit nevetséges, illetve aki ezt így elhiszi, hogy Isten büntetésként adta a munkát, az érzéseim szerint nem akar mást, mint minnél kevesebbet dolgozni, s azt teológiailag is alátámasztani.

Hiszen ha a Bibliát lapozgató figyelmesen elolvassa a Mózes első könyvének előbb az első részének a végét, majd a második részét rájön, hogy Isten első perctől fogva az ember "uralma" alá rendelte a földet, azaz a gondjaira bízta. Lásd az ember ad neveket az állatoknak is. Egyszóval "dolgozik".

Ha ezek után elérkezünk a harmadik részhez akkor rájövünk, hogy az e témában szerintem mindenképpen félreértelmezett vers nem a munkát határozza meg büntetésként, hanem a munkához fáradságot ad, azaz a munka fáradságát adja büntetésként, amit addig az ember nem ismert. Nem a kenyér a büntetés, hanem a kenyér előteremtésének a verejtéke az, amit a bűneset pillanatától kezdve tapasztalt először az ember.

A munkát büntetésnek értékelni ezeknek a verseknek az alpján épp olyan nevetséges , mintha ugyanezeknek a verseknek az alapján azt mondanám, hogy a gyermek születése azaz szülése büntetés, mert az Isten azt mondta: " fájdalommal szűlsz magzatot". Hiszen nem a szülés a büntetés, azt Isten maga parancsolta mikor "szaporodjatok és sokasodjatok"-ra bíztatta az embert. Hanem a fájdalom a büntetés, ami a teremtésbeli tervben nem volt benne.

Egyszóval Isten ránkbízta ennek a világnak a gondját és gondozását, ezért bárki hálás lehet. Az egyedüli dolog ami a bünesetre emlékeztet ebben a folyamatban a fáradság, amit Isten nem teremtett együtt az emberrel.

Köszönöm kérdésed, remélem sikerült közelebb vinni és mégiscsak hálásnak lenni a munkért, nem beszélve az ugyan egyre megfáradó, de mégis új célokért ébredő erőért.

Tisztelettel



_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-04-23 16:28   
Varga Imre közismert kepzömuvesz portrefilmjet kaptam el es neztem meg a Duna tv-ben. Szep tanulsagos meleg film volt sok mely igazsaggal tele . Egy dolog volt megdöbbentö mikor a muvesz azt mondta :" en nem szeretem a munkat". Kijelenteset meg is magyarazta : A Fennvalo Adamot buntette igy:
"Arcod verejtekevel keresd kenyered".
Erdekes volt ezt hallani hisz engem igy neveltek fel hogy a munka nemesit igaz csekely eletem folyaman soha nem ereztem nemesnek magamat . Ezert ez a mondat mellbevert kisse. Tehat buntetve voltunk vagyunk mert öszinten megvallva en sem dobom el magam a munkaert. Tudom most azt gondoljatok na nezd a lustat! Nem vagyok az dolgozom is dolgoztam is egesz eletemben de nem ez volt es nem ez az eletem celja. Remelm megertitek hogyan gondolom es erzem . Alapjaban veve Lacokatol szeretnem megkerdezni hogy is van ez?
itt egy gyönyöru alkotasa Varga Imrenek hatha raismertek kiröl van szo. En szegyenkezve vallom be nem ismertem .


 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó