2017. november 25. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Kivándorlás, bevándorlás
Új topik indítása   Üzenet küldése
 Hogyhijjak  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-07-26 05:21   
2002-08-14 09:12, wrí:

-
Ezt nem hiszem.
Magamat illetoen: honnan tudnam, hogy megerte-e? Ki tudja masut mi tortent volna?
"Ha a volna nem lett volna, akkor minden ember gazdag volna."

 
 wrí  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-14 09:12   
egy nyitott embernek megérte,
egy zártnak meg nem érte meg.

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-11 18:37   
Hogy megérte-e vagy nem, az nagyon relativ dolog. Attól függ, hogy mit keresett az ember? Mi az, hogy "megérte?"!

Aki az anyagi lehetöségek és az érvényesülés miatt ment oda, ahol most van, annak biztosan megérte. A sok munka és igyekezet, tanulás és alkalmazkodás után most van lakása, állása, megélhetése,nyaralója, van lehetösége az utazásokra, világot látásra. A gyerekeinek van lehetöséga a tanulásra, müvelödésre, érvényesülésre.

Aki azért ment el otthonról, mert beleszeretett valakibe, egy külföldibe, annak vagy "megérte" vagy nem. Vagy boldog lett, vagy nem. Vagy megszokta az idegen környezetet, nyelvet, szokásokat, embereket, vagy nem.

De nem lehet tudni, hogy vajon otthon "megérte" volna vagy sem? A boldogság kék madara talán otthon is láthatatlan és megfoghatatlan és egyben elérhetetlen maradt volna. Ki tudja?

Mindenképpen "megérte" a szellemi szabadság, a gondolkodás- és szólásszabadság. A tanulás és dolgozás lehetösége, az áskálódások nélküli társadalom. Megérte a vallásgyakorlás szabadsága, a szabad véleménynyilvánítás. Hogy nem kellett félni az ÁVÓ kopogtatásától, a kitelepítésektöl. Hogy nem kellett belépni semmiféle pártba. Hogy nem kellett titokban járni templomba, hogy nem volt csak egy hivatalos ujság és egy elfogadott vélemény. Hogy a gyerekeket nem kellett hazudozásra nevelni, hogy nem volt uttörö mozgalom, se KISZ szervezet. Hogy az iskolában nemcsak oroszul kellett tanulni, hogy a szovjet himnuszt nem kellett kivülröl tudni. Hogy a magyar szinekért nem szólták meg az embert a honfitársai! Hogy az államföröl nem derült ki, hogy titkos tiszt és besúgó volt-és az is...

Megérte!

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-18 19:57   
Ria,

nagy érdeklödésel olvastam soraidat. Elöször is kalapot emelek elötted a szinte önkinzásig menö öszinteségedért. Ezt az összes rovatban megjelenö cikked után irhatnám, de talán elég ezen az egy helyen.

Hosszabb külföldi lét alapján (28 év) mondhattom, hogy amit az ember bármikor is megállapít, leír, az mindig az adott helyzet pillanatképe. Ez a kérdés is, mint az egész élet, egy folyamat. Én ugyan házasságkötés során kerültem Berlinbe, nem munkahely miatt, de helyzetünkben mégis az a közös, hogy én is szabad elhatárotásomból, önként jöttem/mentem el, fenntartván a jogot és lehetöséget a visszatérésre. Eképpen elég kritikusan viszonyultam az új környezetemhez. (Kritikus szemléletemet megtartottam.)

Hogy mikor jó, mikor nehéz, mikor éreztem úgy, hogy megérte, mikor mentem volna legszívesebben vissza, ezek a fázisok milyen ütemben és sorrendiségben változtak/nak, azt nehéz általános érvényü kijelentéssel leirni. Ma azt mondanám, már csak a sokoldalú élettapasztalat, megismert értékrend miatt is, - ahogyan valahol már egyszer leírtam -, hogy megérte. Nem tudhatom azonban, hogy mit hoz még az élet.

A lényeg az, hogy nincs abszolút helyzet, hanem egy folyamat van. Vannak tendenciák, de van sok véletlen is. Szerepet játszik a magánélet, de a karrier is. Az eltöltött évek száma, a szerzett tapasztalatok itt - a hiányzó tapasztalatok ott. Az ismét beszerzett tapasztalatok ott, de a saját életkorom szintén.

Ma már sokmindentöl nem félnék (egzisztenciális kérdések vállakozás alapításánál), de ugyanakkor nem is akarnék minden küzdelmet megküzdeni. Bizonyos dolgoknál kár az energiáért. Ez persze a tapasztalattal jön, elöre nem tudjuk. (Vonatkozik általában az életre, bárhol is töltöd el.)


Talán egyszer személyesen kellene beszélgetnünk.

Szeretettel

Judit

 
 Ria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-18 19:06   

Ez egy komoly kérdés, hogy megéri-e vagy sem. Én még nem vagyok kivándorolva, még csak dolgozok külföldön, de már tudom, hogy ha tehetem, akkor nem megyek vissza...

Nem tudom, hogy más országokban milyenek az emberek, de itt Svájcban béke van és nyugalom, nem foglalkoznak a börszineddel és általában a nemzetiségeddel sem. Ha jól dolgozol és az elvárt szinten beilleszkedsz a társadalomba, akor egy kellemes kényelmes életed lehet.

Otthon ugyanezzel a szakmával (programozó) sokkal nehezebb volt elhelyezkedni és állandó a bizonytalanság. Nagyon sok cégnél az áradat nézik (legyen minél olcsóbb) és nem a minöséget. Emiatt bármikor elveszítheted a munkahelyedet, ha jelentkezik oda valaki, aki hasonló tudással (vagy nem ) olcsóbban dolgozna.

A másik, ami szerintem itt jobb az a közbiztonság. Én otthon faluban laktam mégis ott is "rendszeresek" a betörések, lopások. Itt hasonló méretü helyen gond nélkül otthagyhatod nyitva a kocsit vagy éppen a lakást senki nem fog hozzányúlni (most nem a nagyvárosokról beszélek ).

Az tény, hogy a magyar könyvek, filmek hiányoznak, de amikor hazamegyek negyedévente egyszer egy hétre, akkor már pár nap múlva már kerülgetem a kocsimat, hogy indulnék vissza...

Az egyetlen problémám, ami szerintem nem csak az enyém, hanem minden külföldön dolgozó vagy már ott élö emberé az a család. Föleg olyankor, amikor a kiutazásod elött együtt éltél velük. Nekem mindeddig elképzelhetetlen volt, hogy a szüleimet, nagyszüleimet hónapokig ne lássam, de ennek ellenére jobb itt.

*-------

RIA

 
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-29 22:38   
Az elöbbi üzenetböl valahogy " kimaradt" egy szó a második mondatból.
Tehát: Egyévi ausztriai tartózkodás után
_________________
LISA /vitéz/ Svédország

Az igazi tartós boldogság titka, Isten müködése a lélekben!

 
 LISA  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-23 12:06   
1970-ben hagytuk el M.o.-ot. Egy évi tartózkodás után "regisztráltunk" Svédorszádba. Én soha nem az anyagiakat néztem, hanem a szabad életet! Nem azért hagytam el hazámat, mert milliomos akartam lenni! Emlékszem Ausztriában sok magyar aki velünk volt azt mondta, csak Amerikában lesz gazdag az ember, de ott gyorsan megy.

Ismerek azóta családokat USA-ban, és ez nem egészen úgy van. Nagyon örülök, hogy annak idején Svédországot választottuk! Az emberek kedvesek és becsületesek, már úgy értve, hogy nem csapnak be senkit. Nem szokás bejelentés nélkül másokat zavarni. Elöször furcsa volt kicsit, de mostmár ezt tartom helyesnek. Milyen nyugodtan lehet itt élni! Senki nem foglalkozik a másik dolgával, nincsen tolongás, sorbanállás, hiszen nem sürün lakott ország. Ami még nagyon fontos számomra, hogy az emberek nem idegesek, nyugodt természetüek. (Mikor M.O.-on vagyok naponta idegesítenek fel az emberek mindenfelé.)

Mi is mint minden kivándorló magyar honfitársam annak idején, a "nulláról" kezdtük. Nehéz volt a kezdet anyagilag és a nyelvtudás nélkül, de nagy akarattal, kemény munkával, és nem utolsó sorban a Jó Isten állandó segítségét érezve mindent el lehet érni! Mindenünk meg van Hála Istennek, a boldog élethez (ház, autók, nyaralások). De föképpen az egymáshoz való szeretet a családon belül.

Hogy megérte-e? -DE MEG ÁM!!

_________________
LISA /vitéz/

 
 Nostradamus888@yahoo.com  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-21 04:40   
Mindekinek!

Naah +ggyutM... -Hat nekM bizti, hogy +ERTE!

-Tobb reszN is. Habar senkihez nem gyuttM ide, a nyelvet sem ismertM egesz az "aljarol" kellett kezdjem. -Nnek orulok is, meer senkinek nem tartozok koszonetL..., mindent (aszt a kevesett...), a sajat erombu izzadtam ki. -Persze, mint mindN kezdetnel joparX hibaztam, de jobbara tanultam beloluk, s talan az anyagi resze, ezze kicsit "vekonyabb" lett, de nem panaszkodom...! -Masik oldala, pedighogy Varad-on nem 'Tam wona semmire se vinni..., meer annyira ramszallt a szeku...!, s valojaba az IGAZI SZABADSAGot ELVEZTm a legjobban maa Roma-ba, ahogy leszallt a gepM...! -Csak 10 napot wotam ott, es 8-at 1 raktarba dolgoztam, ugyhogy csomagot is kuttM, es telefonaltam is... (ami nekM AKKO naaagy szo wot, meer a sajat erombol izzadtam ki minden aprosagot...!) Akar ott is maradhattam wona (volt is keres ra, hogy Kamion-nal lesz 1 ut Milano-ba, es a korpa se wot tul rocc...), de +ggyutt a vizum, es menni kellett...! -Ez wot az utolso MUSZALY menes nekM!!!

-New York-ba 11 evet tettM be, +nosultM felesegM Del Amerikai, pontosabban Guyana-i(jajah..., ahol az a barom James vitte halaba a hivoket, a '70S evekbe...) Szowal o nem beszel csak angolul, es lett 3 gyerkocc is (bovebbN irtam a bemutatkozasi rovatba), es lehuztunk ide Phoenix-be '92-be.

-A masik resze, hogy +erte: az az hogy a gyerekek semmi "nyomas nelkul" tanultak(..nak), es lexnek amik akarnak, SZERETNEK lenni, es csinalni.

-Habar Katolikus -nak lettM nevelve..., nem tartom magam VALLASOSnak...!(Isten-be viszont HISZEK!!!), tovabba: a gyerekek jarnak templomba, sot EN viszem-oket, persze ha AKARNAK...! Azze +fogattam edesanyamnak annak idejen, hogyha 1X sikerul kijutnom, akko MINDEN ESTE IMATKOZom...! haaat 21 ev alatt..., 'tan 30X hagytam ki! (jobbara faradsag miatt) -De mind1.

-Kicsit viccapergetM az idot: -14 evSN, Lkaptak Orsova-n a hataron, es ulltM a bortonbe 10 napot... (ragtam a "turtoi"-t rendesN...) Kesobb par ehsegsztrajk(otthon), es ertesitettM Buk.et, es a Varadi "Secu"-t is...! Vegul '81 -be Lengedtek..., aprilis 1jen ulltM gepre az Otopeni-n (Bolondok Napjaan...<hahahha!>)

-Apa nelkul nottM fel, es NAGYON LIBERALIS vagyok a gyerkocokke! (amire BUSZKE is vagyok!), barcsak nekM lett wona ilyen Apam... Kulombe kamatozott a NEM SZIGORUSAGom, meer a 2 nagylany "scholarship"-et KAPNAK AZ EGYETmRE(osztondij vagy mi?)

-Buszke is vagyok rajuk!, a fiu az + "car dealership'-et akar... (kocsikereskedo) -Ezeket az ALMOKat Varad-on 100% LEHETETLEN lett volna (plane az EN MULTAMmal...!)

-Szoval 1ertelmu a valaszom, nyugodtan mond6om: +erte, HOGY LgyuttM!!!! S kozbe jartam 1-2 helyN a vilagba..., amit ugyszinten OTT nem tuttam wona Lerni!!!

-SzeretM a sport-ot: Hoki, box, foci, Olimpiak, termeszet, halaszni, keresztrejtveny, "quiz game"-ek, es jarni mas orszagokba.

-Tovabba:one egy 4 szobas hazunk (ugromedencevel), kocsi, kis "korpa a matracba bevarrva...", ami ugyszinten OTT SOHA NEM LETT WOOOONA!!!

-Ma kulombe + 47 Celsius fok meleg wot...(ez tart egesz szept. kozepeig..., hat ezzee is KOL ITT a medence..., hasznaljuk is rendSN!)

-Haat kb.ennyi wot 1elore, Lso nekifutasra...!

-Irjatok TI is,hogyan wot az Lejen, es hogy +erte E???

God Bless U All!

~Istvan aka:coyotes~


 
 Nostradamus888@yahoo.com  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-20 18:42   
Majd kesobb "kiontom magam...", most mennM kol!

~Istvan aka:coyotes~

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-27 00:13   
Kedves Hunor,

a kérdésfeltevés szugerálja azt a gondolatot, mintha mindenki valamilyen elözetes számitás alapján változtatott volna lakhelyet. Biztosan azok, akik szerencsét próbáltak (akár politikai okokból, akár megélhetési problémák miatt), valóban feltehetik igy a kérdést és nyilván fel is teszik. Vagy mások nekik, vagy ök önmaguknak - néha csak kétszemközt.

Vannak olyanok is, akik nem döntöttek, hanem vitték öket (pl. 56-ban kisgyermekként), vagy második generációban eleve idegenben születtek. Tehát a kérdés szerintem nem általánositható olyan egyszerüen.

Aki felteszi magának, annál is lehet a válasz különbözö az idötényezötöl függöen. Ha engem kérdeztek volna, biztosan mást mondtam volna 1976-ban, mint ma.

A megérte-e tartalmaz valami anyagias szinezetet. Még ez az oldala is változó az idö függvényében. 1989-ig nyilvánvalóan volt a nyugati létnek egy vitathatatlan gazdasági elönye. 1989 után, amikor az igazi aranyásó vagy az eredeti tökefelhalmozás kora elkezdödött a volt szoc. országokban, sokak számára hirtelen korlátlan lehetöségek nyiltak a gyors meggazdagodásra. A válasz tehát ettöl is függhet.

Ha engem kérdeznének, akkor azt válaszolnám ma, hogy megérte. A szó nem elsösorban anyagi vonatkozásában, noha nyilvánvalóan nem panaszkodhatom e téren. Ha nem materiálisan, akkor miben?

- Az a tény, hogy nem a nyugatnémet fogyasztói társadalomban láttam meg a napvilágot, sokakkal szemben összehasonlitási képességel ajándékozott meg.
- Az a tény, hogy más nyelven, más kultúrkörben kellett és sikerült boldogulnom, gazdagitotta a horizontomat.
- Az a tény, hogy a magammal hozott normákon kivül megismerkedtem itt, ill. utazásaim, munkám során másokkal, rávezetett arra az óriási fekismerésre, hogy különbözö értékrendek, értékitéletek léteznek, és ezeknek mind megvan a maguk létjogosultságuk. Az én mércém tehát nem abszolút.
- Az a tény, hogy konszolidált gazdaságba kerültem, megtanitott a Max Weberi protestáns etikára, vagyis kitartó szorgalommal dolgozni kis, de megbizható haszonért.
- Az a tény, hogy müködö demokráciába kerültem, megtanitott a konszenzus keresésére, a másokkal való együttmüködésre, az érdekegyeztetésre. Megtanitott a többségi érdek olyan képviseletére, amely megenegedheti magának azt a luxust, hogy a kisebbség igényeit figyelembe vegye.

Ezek azok az értékek, amelyekkel ma gazdagabbnak érzem magam, mint sok otthonmaradt társam, ez az, amiért, ha egyáltalán valamiért érdemes, hát érdemes volt, és ezt nem lehet forintra/euróra leforditani, átváltani.

Pompéry Judit

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-05-26 13:25   
Megérte, vagy nem? Miért éri meg, miért nem éri meg? Beszámolók, történetek helye.
 
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó