2018. április 21. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Idősek vs. fiatalok?
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 )
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-02 00:30   
Mary,
természetesen igazad van abban, hogy sok jót is tanulhatott a fiatal generáció és abban is, hogy a környezet szintén roppant erősen befolyásoló tényező.
A környezetről azért annyit: azt is "mi" alakitottuk.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy jó példával is előljártunk: ezt azért nem részleteztem, mert azt hittem, nélkülem is gondol rá mindenki.

Férjem, aki közel negyven évig tanitott fiatal embereket Amerikában, ugyancsak sokat lamentálja a "minőségromlást", amit ő a hatvanas évek fiatalságához vezet vissza, illetve ahhoz, hogy az volt az első nemzedék, amelyik büntetlenül megkérdőjelezhette és elutasithatta az autoritást.
Az elidegenedésnek több oka is volt. Elkényeztetett gyerekek a háború után, a technológia fejlődése, ami könnyebbé tette az életet, és Amerikában mindenekfelett: Vietnám.

 
 gvirag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-01 00:21   
A szülőktől kapott nevelés és példa csak egy a rengeteg hatás közül. Nagyon fontos az iskola, a baráti kör, a társaság, a sajtó a TV. A politikai hatalom szándékai. Sajnos erre a konzumszemléletre bíztat az egész nyilvánosság. Nem véletlenül!
Ezt a felelősség nélküli, könnyelmű életet kínálják nekik, de nem ingyen, cserébe az egész életüket kérik. De ez fedve marad előttük.

Az erdőt járva meg nagyon nehéz fákon kívül mást is látni.

Mary kérem nincs egyedül. Ketten már biztosan vagyunk!

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-30 23:16   
2004-06-30 22:17, kaytee:
-
'Lehet, egyedül maradok vélemémyemmel.
A mai fiatalokat az előző generáció nevelte olyanná, amilyenek lettek.'


Ezt alapvetö igazságnak tartom, minden generáció az elözönek a "terméke", bizonyos fokig, ne felejtsük el a környezet hatásait. Ezzel kapcsolatosan eszembe jut egy német évfolyamtársnöm, aki egy továbbképzésen a szünetben olyan dolgokat mondott, ami engem mellbe vágott. Pl. hogy ö a lányát nem engedi a buszban felállni, ha egy idösebb reklamál, hogy "állj fel fiam, nem látod, itt állok és te ülsz?". Azzal argumentált, hogy a lánya a borsos árú jegyet éppen úgy megvette, mint a nyugdíjas, terhes vagy rokkant. Ha fel akar állni és udvariasságból a helyet átadni, jó, ha nem, úgy is jó. Joga van ülni. Én erre félig-meddig sokkot kaptam, mert ez a fajta mentalitás nekem teljesen idegen volt (ma is az), de legalább tudom, mi jár a fejükben és mire nevelik a gyerekeiket. Talán nem is a mai fiatalok vétkesek 100 %-an abban, amit mások a szemükre vetnek?


'Hisz mit tanulhattak az őket nevelő, előző két generációtól?
Fasizmust, kommunizmust, emberirtást, rasszizmust, toleranciahiányt, könyvégetést, személyi kultuszt, kussolást, kétszinüséget, mellébeszélést, sorok közt olvasást, félelmet, megalkuvást, hazudozást, gulyáskommunizmust, gyanakvást, irigységet, felelősségátháritást, köpönyegforgatást.
(És nemcsak az európaiak nem voltak angyalok.)'

Szerintem nem csak ezt tanulták. A háború után a semmiböl világot teremteni, diktatúrákat legyözni, késöbb a munkanélküliséggel és kilátástalansággal élni - ez mind megvolt a családokban, ezt látták, tanulták és élik a következö generációk is. A világ nem csak fekete vagy fehér. Csak a negatív oldalakat fesorolni, nem visz semmire. A dolog nem ilyen egyoldalú.

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-30 23:00   
Kaytee
meg a legujabb generacio is megtapsol


nagyon szivem szerint irtad

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-30 22:17   
Lehet, egyedül maradok vélemémyemmel.
A mai fiatalokat az előző generáció nevelte olyanná, amilyenek lettek. Illetve talán jobbak lettek, mint lehettek volna.
Tükörbe nézve kell felelősséget osztani.
Hisz mit tanulhattak az őket nevelő, előző két generációtól?
Fasizmust, kommunizmust, emberirtást, rasszizmust, toleranciahiányt, könyvégetést, személyi kultuszt, kussolást, kétszinüséget, mellébeszélést, sorok közt olvasást, félelmet, megalkuvást, hazudozást, gulyáskommunizmust, gyanakvást, irigységet, felelősségátháritást, köpönyegforgatást.
(És nemcsak az európaiak nem voltak angyalok.)
Ehhez képest a mai fiatalok közül nagyon sokan udvariatlanok, felelőtlenek, pénzhajhászok, és nem ismerik a klasszikusokat.
Valamit mégiscsak jól csináltunk!

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-30 19:56   
2004-06-30 00:34, Pompéry Berlin:
-
Régen, ha valaki sportolni akart, akkor belépett valamilyen egyesületbe. ........Ma inkább magasabb havi anyagi áldozat mellett, de mindennemű elkötelezettség nélkül inkább fitness-club a divat, ahol mindezen szolgálatok elvégzésére fizetett alkalmazottak vannak. Tehát semmi áldozatvállalás időben, munkában, csak fizetési kötelezettség, amiért csak jogok járnak és mindez természetsen fakultatív alapon. .......Nem is alakul ki semmilyen közösség a fitness-klubokban, ami nemcsak hogy nem cél, de az individuális igénykielégítéssel éles ellentétben áll.

Na ezt most nem igazan ertem. Eloszor is a fitness klubot en nem tartanam ide vonatkoz "jelensegnek." Eloszor is "kenyelmi" szempontbol valtak nepszeruve a fitness klubok, de ez nem feltetlenul a kotelezettsegek elharitasanak kenyelmet jelenti, hanem egyszeruen idobeni rugalmassagot. Masreszt az fitness klubban van legalabb heti egyszeri, de inkabb tobbszori rendszeressegel talalkozo csoportok (joga, aerobik, pilates, spinning, akarmi), es aki csupan a gepek hasznalata miatt megy oda, az is legalabb olyan rendszeresseggel teszi, mint tenne azt egy szervezett roplabda csapaton belul pl. Ami hianyzik, az a csapatjatek, de ezt azert tulzas a fiatalsag kotelessegtudat-romlasaval kapcsolatos jelensegnek kikialtani.

Nem is alakul ki semmilyen közösség a fitness-klubokban, ami nemcsak hogy nem cél, de az individuális igénykielégítéssel éles ellentétben áll.

Kinek nem celja? Es melyik individualis igeny kielegiteserol van szo?


Tessek mar felvilagositani Frau Pompery!

 
 Balu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-30 13:47   
..."kvázi belenőnek a konzumtársadalom szociális kapcsolatainak konzumálásába is". Így igaz Judit!

Semmi kötelezettség,semminemű elkötelezettség,renszertelenség.A jogokat ismerik a kötelezettségeket már nem,sőt nem is akarják.Ez a rosszabik oldal.

Jó esetben:munka ,pénz,karrier,esetleg családalapítás.

Mary egy bizonyos kommunikációt szeretne idősek és fiatalok között .Az udvariasság szintjéig talán.Rohannak jó esetben.Hogy lehetne idejük "tanulni" az idősebbtől és vajon tanulnának-e?Nem hinném.
A külső ráhatás a domináns,behatárolja Őket meghatároz Nekik dolgokat.Abban bízom hogy mindig a jó dominálja Őket.

Igenám,de hol marad a család?Bizonyos szintig önállóak és tovább?

Valahogy belevesznek ebbe a felgyorsult világba a fiatalok.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-30 00:34   
2004-06-29 18:40, rigojanos:
-
... Konzumálják a világot, egymást. Mindez vonatkozik az emberi kapcsolatokra is. ...

Talán rosszul fejeztem ki magam. Arra a jelenségre gondolok, amelyre a sport terültén jut most éppen megfelelő szemléltető példa eszembe. Régen, ha valaki sportolni akart, akkor belépett valamilyen egyesületbe. Ez nem csak jogokkal, hanem a közösségégel szembeni kötelezettséggel is járt. Nemcsak használhatta a szereket, az infrastruktúrát, hanem el is kellett rámolni, kitisztítani a használt dolgokat (pl. egyesületi csónak esetén azt tisztára mosva visszatenni a helyére), volt ügyeleti beosztás kötelező évi munkanapokkal, stb. Ma inkább magasabb havi anyagi áldozat mellett, de mindennemű elkötelezettség nélkül inkább fitness-club a divat, ahol mindezen szolgálatok elvégzésére fizetett alkalmazottak vannak. Tehát semmi áldozatvállalás időben, munkában, csak fizetési kötelezettség, amiért csak jogok járnak és mindez természetsen fakultatív alapon. Vagyis ha nem tetszik vagy ráun az ember, legfeljebb nem fizeti be a következő időszakot. Nem is alakul ki semmilyen közösség a fitness-klubokban, ami nemcsak hogy nem cél, de az individuális igénykielégítéssel éles ellentétben áll.

Nos ez a szemlélet jellemzi a párkapcsolatokat, a szociális kapcsolatokat egyáltalán. Ezt a mintát látják a gyerekek és kvázi "belenőnek" a konzumtársadalom szociális kapcsolatainak konzumálásába is. Ezért nem kell felállni a villamoson, mert aki előbb jött, annak jár az ülőhely. Ilyen egyszerű.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-29 22:47   
A mai fiatalságot én is sok mindenben másnak találom, mint "az én idömben". Különben melyik fiatalságról és melyik idösekröl van szó, mert több generáció is van, akik egymást fiatalnak vagy idösnek tartják? Egy hetven évesnek én is fiatal vagyok, néhány kolléganönek már idös
A tinédzser fiamnál érdekes módon megfigyelhetö a külsö és belsö hatások különös keveréke. A konzumtársadalom rányomta bélyegét és természetesnek veszi, hogy mindene megvan, söt, kijár neki. Úgy öltözködik, ahogy a csordaszellem megköveteli. A nadrágja legalább három számmal nagyobb a kelleténél, húzza maga után a földön. Engem borzasztóan idegesít, mert úgy néz ki, mintha a nadrágot egy hajléktalanról lopta volna le az aluljáróban és ki van rojtosodva. Másrészt ugyanebben a rongyos nadrágban átbattyog a 80 éves szomszéd nénihez és lesöpri a járdáját, meg végighallgatja a néni összes betegségeiröl szóló elöadást. A lépcsöháztakarítást is megcsinálja és a biciklimet is leviszi a pincébe, mert én nem bírom. A húgát is hordja-viszi, ahová kell, ha nem vagyok otthon, a buszon átadja a helyét idöseknek. Az efféléket otthon tanulta, de csak akkor csinálja, ha egy haver sincs a környéken, aki látná, ez ugyanis nem "cool". Ha egy barátja is itt van, hirtelen egy nyegle vagány lesz belöle.
Tény az, hogy magam is pironkodva gondolok a miniszoknyás korszakomra és a barátnöim körében én is más voltam, mint otthon. De ez talán jellemzö a tinédzser korra, mindenki átesik rajta. Amíg belül minden stimmel, addig a külsöt megpróbálom ignorálni. Néha azért félek, mert nem tanítottam meg, hogy kikönyökölje magának a helyet az életben, mint más fiatalok. Én mindig azt prédikáltam neki, hogy erre nincs szüksége, többre megy az életben, ha udvarias, figyelmes és másokkal is törödik, nem csak önmagával. Viszont nem cserélnék vele, habár az ö gyerek- és fiatal kora könnyebbnek tünik, de valójában nem az.
Az ideális az lenne, ha fiatalok és idösek között egy bizonyos kommunikáció létezne: mindkét fél tanulhatna a másiktól.

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-29 22:18   
Nos szapultuk öket eleget pedig mi neveltiuk neveljuk öket ;van egy jo sved mondas:
az en gyermekem a te kölyköd. Mindig a mase a neveletlen .
A kislanyom buszon ult es felszallt egy idös neni , a lanyom felallt hogy adja at a helyet erre a ven boszorka hangosan ráförmedt: mit kepzelsz olyan ven vagyok nem vagyok kepes allni a sajat labamon ? Tudjatok ugye kinek all fel es adjaat a helyet a lanyom senkinek. Akkor ott a buszon a ven harpia megsertette. Mondhatta volna köszönöm de nem ulök le, mennyivel civilizaltabb lett volna. Na ennyit a fiatalokrol. Ideals en amit ott lennebb irtal enyhen viccesen irogattam oda. Egy szot nem gondoltam komolyan.
Szemelyesen az a velemenyem hogy a fiatalok megalljak a helyuket dolgoznak es kemeny verseny szamukra az elet. Jo hogy mar nem vagyok fiatal (87) mert lehet kiakadnek en is.

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-29 20:16   
Hát igen...

Sok minden van az orruk elé tolva - én úgy szoktam mondani, a fenekük alá...
Ez talán - sőt biztos - az én korosztályom hibája (az 50-eseké). Mert ugye ha nekünk nem volt színes tévé, szegény gyerekeknek legyen... Az én gyerekeim sem "ismerték" a zsíros kenyeret - legfeljebb a margarinosat.
Mióta saját háztartásuk van, éredekes módon megismerkedtek a "szegényesebb" kajával is - ezt csak példának említem. Míg a fenekük alá volt tolva, csak a vajas kenyér volt az OK. Most már megeszik a "disznóságokat" is, pedig annak idején nagyon fanyalogtak.
Hiába, holtig tanul az ember - meg még ők is!
Legfeljebb kicsit később tanulják meg.

Aztán még egy kommentár Szigy írásához.
Az én zsebemben kinyílik a bicska, mikor nap mint nap látom, hogy a fiatal anyuka áll, kicsi fiacskáját meg leülteti az ülésre... - idejekorán kezdi a jónevelést! (Érdekes módon a kislányokat nem látom ily módon utaztani, de lehet, hogy nincs igazam, majd megfigyelem!) Én még ma is átadom a helyet, ha úgy érzem, hogy a másik rászorul - akkor is, ha nem a 70-es éveit tapossa. Valahogy belém nevelték.
Az ifjú anyukákat pedig rendkívüli módon sajnálom, a gyerekeikkel együtt, mert fogalmuk nincs, milyen jó dolog a gyereknek az anyja ölében ülni, és bámészkodni kifelé az ablakon: mennyi minden érdekes dolgot látni ott kint, a buszon, vonaton, bármi más közlekedési eszközön kívül - és a látnivalók kapcsán mennyi csodát meg lehet beszélni EGYÜTT, miközben érzik egymás közelségét - azt hiszem, ezek is azok az apró dolgok, amivel közel kerülhetnének gyerekek és anyák egymáshoz. Talán oktatni kellene nekik? Nem is tudom...




 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-29 18:40   
2004-06-28 00:22, Pompéry Berlin:
-
Ha már nem tetszik, eldobjuk. Konzumálják a világot, egymást. Mindez vonatkozik az emberi kapcsolatokra is.
Szerinted ebben nem a környzetet, az előző korosztály, a médiák sugallta mintát követik?


A "kovetik" talan nem jo szo. Egyszeruen sokban valtoznak a kulso behatasok az evek elorehaladtaval, es nyilvan nagyobb a valasztek mindenbol, beleertve a zenet, filmeket, kulsosegeket. Tobbet is utaznak a fiatalok, kulfoldrol is tobb van az orruk ele tolva. Masok a terveik is altalanossagban, a lehetosegek es karrier teren is. Egy mai fiatalnak mar prioritas a csaladalapitas, elso a munka, penz, karrier. Es ezt nem negativ ertelemben mondom.

A masik dolog, hogy ami az en szuleim gyerekkoraban szinte kotelezo volt - pl. megtanulni haztartast vezetni ugy, ahogyan azt az o szuleik tettek - ugy egy mai tizenevest aligha akar kulonsebben megtanitani barki fozni, lekvart eltenni, inget vasalni, stb. Ami a jovokepuket illeti, a csaladban betoltott szereprol kialakulo kepuk mas, mint a szuloke/nagyszuloke volt, ami sokmindenre ranyomja a belyeget. Es meg egyszer, nem feltetlenul negativ dolgokat soroltam fel, holott a hatulutoje ennek is megvan persze itt-ott.


 
 szigy  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-28 03:03   
2004-06-28 00:22, Pompéry Berlin:
-
Igazad van, kedves Judit, mint már túlságosan is sokszor.
Ennek a mintának is mi vagyunk a szülői, de van egy plusz, amit meglepetésemre nem veszel figyelembe. A mi velük szembeni tetyetutyaságunkat ezek az ifjak nem vették át. A kölyök a buszon rárivall anyjára, hogy fáradt vagyok (egész délelőtt ücsörgött a középiskola első két osztályának valamelyikében, és miután az anyja megvetéssel tapasztalja, hogy életem hetedik évtizedében, seregnyi általa nem ismert, fájó nyavalyámmal küzdve sem adom át FÉRFI létemre a helyet az ő szerelmetes (fiú) magzatának, oda szól, hogy én átadom a helyemet, kisfiam! majd letapos, és attól kezdve ő áll, mert az édes gyermek, mozgásigény hiányában, még állni sem hajlandó a buszon, és anyja helyére (már-már ájultan) mellém rogy.
Ami mégis állításod ellen szól: 59 éves koromig soha nem ültem le templomban sem. Addigra a derekam kikészült, kénytelen voltam.
A kiskamasz, akinek bevált helyét véletlenül elfoglalni merészeltem, keresztényinek nevelt lélekkel heteken át valósággal őrjöngött emiatt. Nagyrészt igazad van, ez vitán felüli, és én azért sem ültem le soha, mert - mint tanultam - a NÉNIK és BÁCSIK fáradt felnőttek (rögzült idétlenül a nevelés), de amikor már nagyon fájt fizikailag is az állás, kezdtem le-leülni.
A gyerekek nyilván mintát követnek, azonban úgy találom, van valami más is a mintán kívül (hogy FELÜLt mégse mondjak), ami valóban a politika és a média hatására jött létre.
Lassacskán végre teljesen obligón kívül leszek, hála Istennek, és én sem szeretnék EZEK KÖZÖTT újra fiatal lenni. Azonban nagyon sajnálom, hogy nem naiv a hitem, és így nem reménykedhetem abban, hogy odaföntről majd kajánul élvezkedhetem azon, mi lesz akkor, amikor EZEK egymásra szorulnak majd.
Pedig a történelem ezzel a következménnyel jár.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-28 00:22   
2004-06-27 17:37, ideals:
-
... kb. 20 év múlva egymást fogják "felzabálni" olyan szinten durvák, figyelmetlenek, intoleránsak, antiszociálisak és még sorolhatnám - nem csak az idősebbekkel, hanem saját korosztályukkal szemben is.

Ezt én konzummagatartásnak szoktam hívni. Mottó: Megnézzük a kínálatot és a mi dolgunk csak annyi, hogy igénybevegyük, "fogyasszuk", ami ebből adott pillanatban tetszik. Felelősség, személyes angazsáltság nélkül. Ha már nem tetszik, eldobjuk. Konzumálják a világot, egymást. Mindez vonatkozik az emberi kapcsolatokra is.
Szerinted ebben nem a környzetet, az előző korosztály, a médiák sugallta mintát követik?

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-27 17:42   
2004-06-27 17:36, bobe:
-
Drága Böbe!
A szülő-gyerek konfliktusban szokott ez a vigasz lenni - számomra. Mi is ilyenek voltunk (de itt nem feltétlen az öltözködésre gondolok). Mikor a lányaim dolgai jöttek sorra kamasz és későbbi korukban, gyakran gondoltam szegény Anyámra, mennyi baja lehetett velem...
Nekünk ugyan nem volt lila hajunk, de voltak más "bogaraink". Valahol becsülöm ezeket az extrém öltözködésű fiatalokat, mert legalább felvállalják amit szeretnek.

Ha lila hajú, zöld csíkokkal, stb. egy fiatal, az nem zavar, az inkább, hogy nem segít mondjuk egy vak embernek az utazásban, vagy félrelöki az idősebbeket, vagy egy kismamának nemhogy helyet nem ad, de még fel is löki, stb. stb.
-

 
 ideals  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-27 17:37   
Előre bocsátom, hogy én nagyon szeretem a fiatalokat... - minden túlzás nélkül.

DE! Az a véleményem róluk - általában - hogy kb. 20 év múlva egymást fogják "felzabálni" olyan szinten durvák, figyelmetlenek, intoleránsak, antiszociálisak és még sorolhatnám - nem csak az idősebbekkel, hanem saját korosztályukkal szemben is.

Sokszor hallom az idősebbektől, "ha újra fiatal lehetnék" - hát én nem szeretnék ma fiatal lenni - semmi pénzért.

Nehezebb, de sokkal jobb életünk volt, mint nekik. Egy csendesebb, szolidabb világban éltünk - bár lehet, hogy csak mi éltük meg annak. Ki tudja?

Azért drukkolok a mai fiataloknak - mert szeretem őket - övék a jövő, csak nem tudnak vele bánni - a saját leendő életükkel-jövőjükkel.
És persze vannak jó kivételek - tiszteletem nekik...

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-27 17:36   
A mai fiatalok rettenetesen öltöznek viselkednek szoval pont olyanok mint mi voltunk fiatalon
Vannak azonban akik ezt elfelejtik közöttuk, neha en is meg a parom is . Megtargyaljuk milyen csunyan öltöznek miket aggatnak magukra es a hajviseletuk hat az rettenetes .Aztan eszunkbe jut: pont ilyenek voltunk mi is.

 
 espa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-27 16:59   
Hát én csak azt tapasztalom ezzel kapcsolatban, hogy a fiatalok (köztük a fiam is) csipőből tüzel mindenre, amit az idősebben mondanak, tesznek, javasolnak.

Pl. 8-10 éve mondom ennek a gazfickónak, hogy egyen barna kenyeret, felsorolván az előnyeit ennek, hátrányait annak, hatástalanul persze. Néhány napja látom, hogy kapkodja ki előlem a barna kenyeret reggelinél a kosárból. Kérdezem lázas-e?
Erre közli, hogy a barátnője azt mondta, hogy a barna kenyér egészségesebb mint a fehér.
No comment. válaszoltam. Ő meg semmit sem válaszolt. Hát igy vagyunk ezzel .

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-06-27 16:50   
Idosek vs. fiatalok? - kapcsolodoan tobb helyen szo esett a forumban, ezert talan megerdemel a tema egy kulon topikot. Tehat: vannak-e ellentetek a mai fiatalok es az idosebbek kozott, illetve milyen eloiteletek dominalnak? Ha nincs, akkor honnan ered peldaul az a kritika, ami ugy kezdodik, hogy "ezek a mai fiatalok, bezzeg a mi idonkben..." Es masreszrol - miert lennenek fontosak a fiataloknak "azok az idok"? Lehetne tanulni belole, es ha igen, akkor miert kellene? Egyaltalan, biztos, hogy kellene?

Hunor

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó