2017. november 25. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> ÉLET EUrópában >> Társadalmi problémák, az EU-ban és máshol
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 )
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-28 23:32   
Szerintem ez is olyan dolog, ami ellenkezőjébe csap át, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy előnyös azoknak, akik érdekében alkották. Mint ahogyan a sok nőt védő munkajogi törvény sem szolgálja a dolgozó nő javát, inkább hátrányára van. (Minél több kedvezményt élvez az anya a munkahelyén, annál kisebb az esélye, hogy a munkaadó szülőképes korban lévő munkatársat alkalmaz.

Ami a verést illeti: Arról kevés a statisztika, hogy az erőszakos férj elől menekülő nők hány %-a megy vissza önként és főleg mi ennek az oka.

Ahogyan nem hiszek a drákói börtönbüntetések jogi lehetőségének pedagógiai hatásában és preventív jellegében, úgy nem hiszem azt sem, hogy ezek a törvények az erőszakoskodó családtagot bármiben is akadályoznák.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-28 11:07   
2004-07-27 17:45, kaytee:
-
" Érdekes, hogy szinte sose esik szó a fizikailag bántalmazott férjekről, pedig vannak olyanok is."

Vannak bizony, habár a fordított eset gyakoribb. A nöi verekedés általában olyan formában zajlik le, hogy nö növel, vagy a vert feleség is visszaüt. De persze ilyen eset is van, amit leírtál. Hogy valóban hány, nem lehet tudni, férfiaknak még inkább nehezükre esik segítséget keresni vagy bárhol az ilyesmit bevallani. Bármelyik irányból jön az eröszakosság, a háttere sok esetben ugyanaz, az esetek között sok párhuzam van: érzelmi és anyagi függöség, félelem az egyedülléttöl és félelem attól, hogy egyedül kell megbirkózni az élettel. Az anyagi függöség általában nöknél jön létre, két-három vagy több terhesség, munkából való kiesés és izolálódás utat egyengetnek a függöségbe és lehetöséget adnak a férjnek (ha olyan a karaktere), hogy kénye-kedve szerint uralkodjon a családon belül. Itt természetesen nem beszélhetünk egyenjogú párkapcsolatról. A nö sokszor a gyerekek miatt dönt úgy, hogy tovább folytatja ezt az életmódot, mert anyagi lehetöségei nincsenek, általában a férj gondoskodik az anyagiakról ès az elismerést ezért( ha kell, kiverekszi magának). Sokszor viszont, ha a férj aggressziója a gyerekek ellen is irányul, összeszedi magát és változtat az életen. Ha valakiben megvan az akarat, a törvény segít rajta. Eddig csak a károsult hagyta el a lakást, ha volt ahová mennie. Most kirakják a verekedöt, a bíróság két héten belül eldönti, ki kapja a lakást és mennyi idöre. Megtilthatja a verekedönek, hogy kapcsolatba lépjen a károsulttal, akár személyesen, akár telefonon vagy ismerösökön keresztül. Ha ezt megszegi, pénzbüntetés és egy évig terjedö szabadságvesztés a büntetés. A károsult kaphat szociális segélyt és segélyt ügyvédre, ha nincs pénze. Elmehet tanácsadásra, akik segítenek intézni a papírokat, kéréseket stb. Tehát a törvény lehetöségeket nyit - hogy elfogadják-e, más kérdés. Létrejön olyan groteszk helyzet is, hogy a nö beengedi az ajtó elött állingáló férjet, aki természetesen szán és bán mindent. Ilyenkor mindketten büntetendö cselekményt követnek el: a férfi megszegi a kontaktustilalmat, a nö büntárs. Ha a nö azelött kérést tett le a bíróságon, pl. a lakás odaítélése miatt, visszavonhatja és vissza is fogja vonni, a megbékülés jegyében. Ilyenkor az eset a hatóságoknak el van intézve, nem foglalkoznak vele tovább, a férj folytathatja tovább, ahol abbahagyta.

"Akárcsak a gyerekek molesztálása, ez is olyan társadalmi probléma, amit a nyilvánosságrahozatal és azzal járó büntetés csökkentene."

Nekem is ez a véleményem. A nyilvánosság kell tudjon az ilyen esetekröl, el kell ítélje és bizonyos helyzetekben közbe kell lépjen. A legtöbb országban (már amelyikeket ismerem), ha kihívja valaki a rendörséget, mert a szomszéd éppen fojtogatja a feleségét, kijönnek, szétválasszák és elmennek. Családi ügynek tekintik, amibe nem szólhatnak bele. Ha ugyanaz a szomszéd a szomszédját fojtogatja, feljelentik testi sértés miatt és a dolog nem marad következmények nélkül, még ha a sértett fél idöközben esetleg vissza is vonja a feljelentést; az államügyész hivatalból is büntetést kér neki. Erre van törvény, az elöbbi esetre nincs (illetve kerülökön keresztül és hosszú pereskedéssel esetleg...)
-

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-27 17:45   
Érdekes, hogy szinte sose esik szó a fizikailag bántalmazott férjekről, pedig vannak olyanok is.
Torontóban volt egy kollégám, harmincas, teljesen normális(nak tünt), akin egyszer arcfestéket vettünk észre! Persze nem szóltunk, csak suttyomban bámultuk az alapozót és ami púdernak nézett ki. Pár napig tartott, akkor nem is gondoltunk semmi rosszra, csak hogy a fiú esetleg AC/DC ... volt sok meleg a TVnél, ahol dolgoztam, és különbet is láttunk némelyiken.
De amikor legközelebb is festve volt a kollégám arca, valaki észrevette, hogy alatta monoklik vannak a szeme körül és más sérülések az arcán. Sok sutyorgás után egy másik férfire háritottuk a kérdezést. Azt hittük, hogy kocsmában szokott verekedni a srác, bár tudtunkkal nem volt piás.
Aztán bevallotta, hogy a felesége és anyósa együtt szokták ütni-verni! A felesége egy vékony kis szőke angyalkának nézett ki. Az anyóst nem ismertük. Azt mondta a srác, nem tudja, miért verik meg, de ő sose üt vissza, mert gentleman
Úgy megdöbbentünk, hogy nem is tudtunk mit mondani neki, pedig voltunk vagy huszan közvetlen kollégák. Végül a férfifőnök odamotyogta neki, hogy talán nem kéne hagynia, türnie, de ő azt válaszolta, hogy nincs más választása, a felesége nélküle nem tud anyagilag megélni, mert különben is szeretik egymást.
Úgy képzeltük, valami szekszuális perverzióról lehet szó, és többé nem emlitettük a dolgot. Aztán a srác felmondott.
Engem biztos nem lehetne kétszer megütni.
És nem is titkolnám, ha odahaza vernének. Sokkal hamarabb javulna a helyzet, ha a bántalmazottak nem szégyellnék, amit nem is nekik kéne szégyellni, kivéve, hogy tán rosszul választottak.
Akárcsak a gyerekek molesztálása, ez is olyan társadalmi probléma, amit a nyilvánosságrahozatal és azzal járó büntetés csökkentene.

 
 nyanyabandi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-27 14:10   
Olyan nincs hogy en elturnem hogy barki megusson......soha megbocsajtani nem tudnam......abban a pillanatban vege lenne a kapcsolatnak....abban sem hiszek hogy gyereket csak utessel lehet nevelni, dacara annak hogy en is kaptam otthon gyerekkent, nem valt a karomra de a gyerekemhez en maskepp kozeledtem........igenis hiszek a Makarenkoi elvekben,- lehet buntetni maskepp is es azt nem is kell buntetesnek hivni.......Azt szoktam mondani a lanyomnak amikor kicsi volt hogy ha ezt meg ezt csinalod vagy nem csinalod annak ara van......ez lesz megtiltva,-/nem kell mindjart a fenyegeto buntetes szot hasznalni/, gondolkozz hogy megeri-e? Manapsag az nem buntetes ha egy gyereket bekuldunk a szobajaba hogy nem mehet ki jatszani mert az inkabb jutalomnak tunik....a szobaban ott a televizioja, a kompjutere a jatekai csodalatosan fogja erezni magat......talan eppen az ellenkezoje kellene............2 napig meg ne lassam hogy belepsz a szobadba csak a holmidat hozhatod ki, itt alszol a kanapen, a konyhaasztalnal irod a lecket es itt vagy kozottunk.../ebbol meg haszon is szarmazik a kolyoknek ha nem is tudja/, jobban reszt vesz a csalad eleteben, kozelebb kerul hozzank.....nekem legalabbis bevalt igy,-de nem sokszor kellett alkalmaznom.Nalunk sajnos a ferj kenyezteti a lanyunkat, mindent elnez neki en vagyok aki szigorubb amiert mar volt jopar vitank a multban,de nem utott ki rosszul mert nem latom hogy a gyerekunk most felnottkent ugy erezne hogy en voltam, vagyok a mumus.......Tiszta veletlen mert lehetett volna emiatt rossz velemenye a kolyoknek rolam, de tinikoraban az a sok megertes amit tanusitottam amit az apja nem, az kiegyenlitett......de mondom hogy az biztos hogy a 2 szulonek kozos nevezon kell lenni.......A legnagyobb baj az amikor a gyerek nincs kellokeppen lefoglalva, se hobbi, se semmi es akkor esetleg rosszban tori a fejet vagy a baratok majd atnevelik......Igazan mondhatom hogy nagyon jo gyerekunk van......szoktam is neki mondani/ nem art kozolni veluk meg apro dolgokban is ha meg vagyunk elegedve/ hogy ugy orulok szivem hogy olyan rendes gyerek vagy, nezd meg hogy masok, itt egy csomo /sajnos/ ismeros csalad gyerekeinek a felsorolasa.....azok eltoltak az eletuket.....utazaskor mindig szoktam neki mondani hogy nezd szivi hat nem klasszabb menni, latni, elni mint elsullyedni a kabitoszerbe, alkoholba.....csavargasba, fiatalkori esetleg gyerekkel sulyosbitott kapcsolatba.../gyerekkori baratnoje most 19, terhes, se ferj, se munka, se befejezett iskola,mar elvonokuran is volt, nagyon tavol kerultek egymastol evek ota miota az a gyerek elkezdett zulleni,-nagyon jo pelda volt neki hogy igy nem lehet.......ami a felnott kapcsolatot illeti arra is megtanitottam hogy olyan mint pofon nem letezik egy kapcsolatban.....veszekedes lehet, de nem ocsmany szaj....arra is hogy nem szukseges ferjhezmenni joideig....raer a nyakaba szedni a haztartas meg egy ferj gondjat....es ott is kovetelje meg a fele munkat/ ugysem lesz fele ezt mi mar jobban tudjuk ugye/......es ne turjon mert egyenlo a masikkal........elmultak mar azok az idok.......stb.....hat csak ennyit akartam mondani....................
_________________

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-27 10:21   
2004-07-25 22:09, Fredi:
-
Kedves Bobe,

én annyira demokrata vagyok és annyira ismerem az embernek, mint fajnak és mint társadalmi lénynek a gyarlóságát, hogy minden embernek, minden téren elismerem az egyszeri (ez igazán nem sok) tévedéshez való jogát.


Igen igazad van tevedni tevedunk de en szerintem a pofozkodas az nem emberi tevedes . A gyermeknevelesben hasznaltak a mi idönkben mit gondolsz en nem kaptam? .A ferjemet naponta "megneveltek " mert bizony csintalan eletrevalo kisgyerek volt. Az unokam pontosan a nagyapja elenkseget es csintalansagat örökölte megsem uti meg senki es hidd el szep szoval is lehet nevelni ,latom a kisunokamon. A ferjem igaz sokszor elmondja latszik nem kaptam eleg verest otthon , igen en nem sokat kaptam de annal többet az anyam es en mikor pofozkodasrol beszeltem akkor erre gondoltam nem a gyereknevelesre.
Biztosan nagyon nehez egy nepet nemzetet atnevelni es ehhez hosszu idö kell, most is törtennek csaladi tragediak ,de a fontos szerintem az hogy mindenki tudja ez buntetendö ez nem jo es csak beleszokik . Hiszen a rabszolgasag is eltunt nem-e?

 
 Tessényi Györgyi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-27 09:46   
2004-07-26 23:14, kaytee:
-
Azt mondják: az első pofont áldozat kapja, a másodikat önkéntes.
-
Jo meghatarozas, de ezeknek az önkenteseknek elettörteneteben a pofon es egyeb eröszak a napirenden volt, es ezert viselik el neha szo nelkül, neha hangosan.
Nekem nagyon sok csalad eletebe van betekintesem, ahol a szülök csak azt kepesek müvelni elettarsukkal es gyerekeikkel, amit ateltek otthon. Nagyon kevesen vannak, akiknek ebböl az ördögi körböl sikerül kiszabadulniuk. A törvenyes beavatkozas gyakorlati hatasaban ezert kevesse hiszek, sokkal összetettebb es csak hosszutavon megoldhato, ha egyaltalan....
_________________

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-26 23:14   
Azt mondják: az első pofont áldozat kapja, a másodikat önkéntes.
 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-26 21:10   
2004-07-25 22:43, Mary:
-
A másik pont, hogy mi a megbocsátható? Sok családpszichológus, szociálpedagógus és más szakemberek azt mondják: aki egyszer odaüt, az máskor is odaüt. Vajon igaz-e, hogy aki átlépte a határt, utána ignorálja azt, neki tovább nem létezik? Vagy egyszer “kicsúszik” a keze, de utána többé soha? Én erre választ nem tudok. Csak olyant ismerek, aki mindig üt (volt neki is egy „legeslegelsö“ ütés), vagy olyant, aki ezt nem tudja megtenni. Középutat még nem láttam. Tán valaki más?

Szerintem egyszeri kiveteles alkalombol adott pofon nincs. Egy pofon a sok kozul mar inkabb. Mindannyian voltunk mar allati idegesek, de a tobbseg nem jut el a tettlegessegig. Aki meg igen, az barmikor megteszi.

De itt van meg egy fontos dolog. Azok a nok, akik az elso pofon utan maradnak, es megvarjak a masodikat, meg a harmadikat. Es ha jol tudom, sok "vert" no a kovetkezo kapcsolataban sem egy nyugis gavallert valaszt maganak. Azt hiszem valahol arrol van szo, hogy megtanul az ember letezni egy bizonyos kozegben, es akarmilyen szornyunek tunik az kivulrol nezve, tudjak hogyan kell benne funkcionalni - az a komfort-zonajuk. Az agresszio mar nem meglepetes, latjak, mikor jon, ismerik a folyamatat, tudjak kezelni. Es azt hiszik, ha kepesek letezni ebben, akkor minek vallalni a rizikojat annak, hogy kilepjenek ebbol - ami maga utan von egy csomo elore nem lathato problemat, viselkedest a ferfitol, aki nyilvan nem fog nyugisan szakitani.


 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-25 23:51   
En azt gondolom, hogy a pofonmentes elet es az elso pofon kozott joval nagyobb a tavolsag, mint az elso valamint a masodik/ harmadik/ stb. pofon kozott. Es mint a pofonmentes parkapcsolatok hive - elfogadhatatlannak tartok akar egy legyintest is.

A szulo-gyerek kozotti esetleges pofonok teren (marmint elobbi adja, utobbi kapja, nem pedig forditva) pedig meg nincsen velemenyem, nem vagyok szulo. De talan Fredi ervelese kozel all hozzam, bar kerdes, hogy az erelyes (helyesebb) nevelesnek lehet-e eszkoze a fizikai fenyites?


Hunor

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-25 22:43   
2004-07-25 09:07, bobe:

Kedves Böbe!

Nagyon érdekes pontot érintettél : tény az, hogy ezért a témáért nem kell a szomszédba menni, ez valahol ma is mindenhol megvan, ezért neveztem tabutémának. Mindenki tud róla, mindenki tehetetlen ellene. Példának hozzuk fel az arab államokat, de a nyugati társadalmakban is megvan ez a probléma.

A másik pont, hogy mi a megbocsátható? Sok családpszichológus, szociálpedagógus és más szakemberek azt mondják: aki egyszer odaüt, az máskor is odaüt. Vajon igaz-e, hogy aki átlépte a határt, utána ignorálja azt, neki tovább nem létezik? Vagy egyszer “kicsúszik” a keze, de utána többé soha? Én erre választ nem tudok. Csak olyant ismerek, aki mindig üt (volt neki is egy „legeslegelsö“ ütés), vagy olyant, aki ezt nem tudja megtenni. Középutat még nem láttam. Tán valaki más?


 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-25 22:09   
Kedves Bobe,

én annyira demokrata vagyok és annyira ismerem az embernek, mint fajnak és mint társadalmi lénynek a gyarlóságát, hogy minden embernek, minden téren elismerem az egyszeri (ez igazán nem sok) tévedéshez való jogát. Persze nem minden eset egyforma. Kedvenc idevágó hasonlatom, hogy ha egy könyvelő téved, akkor sztornirozza a hibás műveletet, elvégzi a helyeset és minden rendben van. Ha egy sebész téved, akkor a paciens halott. Ami a mai gyereknevelést illeti, ha egyáltalában még ilyen, létezik, úgy gondolom, nem kell az ebadta kölyköt naponta vizes kötéllel félholtra verni ahhoz, hogy ember legyen belőle, de ha hazudik, lop, erőszakos tetteket hajt végre és embert öl - ma egyik sem ritkaság ezek közül, akkor a "na- na te kis hamis, ilyet nem szabad csinálni" röhelyes. Kellő időben és kellő mennyiségben én is, és sok-sok ismerősöm is megkapta az atyai pofont és ember lett belőlünk. Akkor ugyan rossz volt, de most hálás vagyok apámnak, hogy nevalésemet nem bízta az utcára, vagy az akkor még nemlétező antiautoritárius idiotákra.

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-25 09:07   
"A csaladon beluli eröszak" =hat azert nem kell az arab orszagokba menni van az itt is . Epp ezert vannak törvenyek itt Svedorszagban ha a ferj vagy elettars a parjara emeli a kezet az börtönbuntetes gyermeket megutni sem szabad. Ezt minden gyermek tudja es azt is tudja mi a rendörseg telefonszama. En szemelyesen ismerek olyant aki miutan megverte a feleseget ki lett toloncolva az orszagbol es soha többet vissza nem jöhetett.
En Fredivel nem ertek egyet az elsö pofonnal kapcsolatban , azzal emberrel aki a masikra emeli a kezet nincs mit megbeszelni. Tudom mert sajnos benne eltem, anyamnak 13 evig nem volt könnyu es mi gyerekek tanui voltunk ennek .
Igenis törvenyeket kell hozni. Azonnal nem lesz nagy a valtozas de segiteni fog.

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-24 22:26   
Nincs ugyan saját tapasztalatom, és a szomszéd sem verekedik. Azt viszont hallottam egy értelmiséginek számító férfitől, akinek a svájci felesége is értelmiséginek számít, hogy azért üvöltözik vele, hogy tanuljon meg konfliktussal élni.

Ezután szinte előadást tartott nekem arról, hogy a "verbális erőszaknak" ez a műfaja miért hasznos, hiszen az emberek meg kell tanuljanak konfliktushelyzetben is élni.

Na erről a fickóról simán el tudom képzelni, hogy egyszer meg is pofozza a feleségét, hogy edződjön, hiszen az is egy konfliktushelyzet és az asszonynak meg kell tanulni abban is élni.

Komikusan hangzik de szomorú.

Egyébként a verekedős férfi képe számomra minden esetben egy gyenge idegzetű vagánykodást, a dekadens élet helyreállításának a falcs szándékát fejezi ki. Hiszen valahol meg kell mutatni, hogy én vagyok az úr. S ha ez nem megy a munkahelyen, nem megy a barátok között akkor valahogy a családban kipofozok egy kis elismerést.

Egyébként van egy másik mondás is ami erről szól: Asszony, ma kipofozom a házat, veled kezdem.

Szóval én azt hiszem hogy egy kis lélektani megközelítés sem ártana a témában. Másrészt pedik következetesebb büntetőjogi rendszer amelyik az elriasztás erejével legalább a nyilvánosságra nem kerülő esetekben elgondolkoztathatja a feleket.


_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-23 22:59   
Tudom, hogy a téma "rágós", de biztosan van mindenkinek tapasztalata ezen a téren. Majdnem mindenki volt szomszéd, ahol ezt vagy azt hallott, van rokonság, barátok stb., ahol ilyesmi elöfordul. Nem személyes élményekröl van szó, hanem ki mit tapasztalt ezzel a témával kapcsolatosan. Ki hogyan reagál, ki milyen megoldásra gondolt ilyen helyzetben? Sajnáljátok a szerencsétlen feleséget, vagy ki mint veti ágyát alapon ö a hibás a ti szemetekben? Vagy belegondolt valaki a dolog mélységeibe, hgyan lehetséges ilyesmi (Európában) és miért természetes más kultúrákban? Lenézünk másokat, de nálunk is megvannak a monoklis feleségek. Hogy lehetne ezt megelözni? Mit kellene tenni azért, hogy egy verekedö kétszer meggondolja, mielött odaüt? És játszanak-e a gyerekek egy szerepet, függetlenül attól, hogy passzív vagy aktív résztvevöi a cselekménynek? Milyen kihatásai vannak, hosszútávon nézve? Kell-e ma invesztálni a megelözésben? Az Európai Unió kellene-e szabályozza az ilyesmit, vagy inkább hallgasson mélyen? Mi a személyes véleményetek?
 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-22 11:05   
2004-07-21 15:37, Fredi:
-
Kedves Fredi,

"A nökkel szembeni brutalitas es azok kiszolgaltottsaga, vilagszerte nem uj talalmany, gondoljunk csak a magyar közmondasra: - a penz szamolva, az asszony verve jo."
Fején találtad a szöget, éppen erröl van szó, hogy sok helyen természetesnek veszik az ilyesmit, viccelödnek is a témán. Elfogadott dolog sok társadalomban (lásd pl. arab országok). A törvény nem tud mindent orvosolni (egyik törvény sem), de büntetté nyilváníthatja, ami jogi lehetöségeket nyit. És hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom felfogása megváltozzon, egy elutasító magatartás alakuljon ki ezzel kapcsolatban, egy mentalitásbeli változás jöhet létre. Persze, nem rögtön, de elsö lépésnek elég, több, mint semmi. (A nöi egyenjogúság sem alakult ki egyik napról a másikra, ez csak egy példa).

"Visszaterve a nemetorszagi körülmenyekre, az a velemenyem, hogy ha egy hazassagban elcsattan az elsö pofon, akkor azt nagyon komoly megbeszeles utan meg meg lehet bocsatani, de ha mar a masodik is elcsattant, akkor azt a hazassagot fel
kell bontani. Csakhogy egy hazassagot felbontani nehez elhatarozas, föleg egy olyan nönek aki nem rendelkezik sajat jövedelemmel. Ebben pedig nem csak a verekedös ferj a hibas, hanem a hazassag utan munkahelyeiket oly könnyen es szivesen felado felesegek is, de a tarsadalom is, amely nem kepes bölcsödeket fenntartani es nem akar, meg akkor sem, ha magat szocialisnak es demokratanak nevezi, a nöknek egyenlö munkaert a ferfiakkal egyenlö bert biztositani. Nem erdeklödtem közelebbröl a törveny hatasarol, de mar több esetröl beszamoltak a mediak, amikor az azt igenybevevö hölgy, vagy a gyerek, vagy mindkettö bosszubol meg lettek ölve.
A tetöpontja az ilyen jogi zsonglöröskedesnek az u.n. hazassagon belüli nemi eröszak. Hat ez nem mas, mint fabol vaskarika."

Sok mindenben igazad van, de egy-egy dolog pl. nem egészen pontos. A családon belüli nemi eröszak eddig is megvolt. A család kiirtása szintén. Hogy a törvény igénybevétele mennyire befolyásolja ennek a felfokozódását, nem tiszta. Én azt hiszem, a személyiségen múlik. A legtöbb férfi nem veri a feleségét és terhesség, gyereknevelés idején nem használja ki a kiszolgáltatottságát sem. Eszébe se jutna, bárkit is megölni. Az a csoport, amelyik ezt teszi, már indulásból gyáva. Sokukra elriasztó hatással van, ha tudják, verekedésük pl. büntetett elöéletet eredményezhet, ami nekik minden szempontból hátrányos. Ez is egy szempont.

-

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-21 15:37   
Kadves Mary,

a tema amit felvetettel - mint minden eletböl meritett dolog, rendkivül bonyolult. Nem vitatom azt, hogy a brutalis elettarsak ellen valamilyen modon vedekezni kell, de hogy ez a törveny valamit is megold a gondokbol, azt alig hiszem. A nökkel szembeni brutalitas es azok kiszolgaltottsaga, vilagszerte nem uj talalmany, gondoljunk csak a magyar közmondasra: - a penz szamolva, az asszony verve jo.
Visszaterve a nemetorszagi körülmenyekre, az a velemenyem, hogy ha egy hazassagban elcsattan az elsö pofon, akkor azt nagyon komoly megbeszeles utan meg meg lehet bocsatani, de ha mar a masodik is elcsattant, akkor azt a hazassagot fel
kell bontani. Csakhogy egy hazassagot felbontani nehez elhatarozas, föleg egy olyan nönek aki nem rendelkezik sajat jövedelemmel. Ebben pedig nem csak a verekedös ferj a hibas, hanem a hazassag utan munkahelyeiket oly könnyen es szivesen felado felesegek is, de a tarsadalom is, amely nem kepes bölcsödeket fenntartani es nem akar, meg akkor sem, ha magat szocialisnak es demokratanak nevezi, a nöknek egyenlö munkaert a ferfiakkal egyenlö bert biztositani. Nem erdeklödtem közelebbröl a törveny hatasarol, de mar több esetröl beszamoltak a mediak, amikor az azt igenybevevö hölgy, vagy a gyerek, vagy mindkettö bosszubol meg lettek ölve.
A tetöpontja az ilyen jogi zsonglöröskedesnek az u.n. hazassagon belüli nemi eröszak. Hat ez nem mas, mint fabol vaskarika.
Egyelöre ennyit.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-21 14:00   
Az utóbbi időben sokat foglalkozom egy törvénnyel, ill. annak a gyakorlatba való átültetésével. Sok interjút végighallgattam (le is írtam, ami különösen nehéz volt, de ez más téma). Egy viszonylag új német törvényröl van szó, két éve vezették be és most femérés készül arról, mennyire vált be. A neve „Gewaltschutzgesetz“, a családon belüli eröszakot próbálja felszámolni vagy legalábbis az érintetteknek egy legális védekezési lehetőséget nyújtani.

A fö pontjai a következök: a helyszínre hívott rendőrségnek hatalmában áll két hétig terjedő helytilalmat (Platzverbot) kimondani az agresszor ellen – tehát el kell hagyja a lakást és ha mégis megszegi a tilalmat, őrizetbe veszik. A bántalmazottak védelmi kérvényeket tehetnek le a törvényszéken és ezekről a kérésekről nagyon hamar dönt a bíróság – pl. a lakást odaítéli az áldozatnak.

Itt elsősorban a családon belüli erőszakról van szó, de nem a gyerekek ellen (ott a gyámhivatal nagyon hamar közbelép), hanem a felnöttek egymás ellen irányuló erőszakos tetteiről. Az esetek 97 %-ában a nő az áldozat, szintén 97 % a férfi tettesek aránya. A maradéknál nők az agresszorok, a férfi az áldozat. Mindkét számadat a nyilvánosságra került esetekre épül, ami sose derül ki, nincs benne a statisztikában. Talán csak a jéghegy csúcsa, ami kiderül. A törvény fő célkitűzése, a nyilvánosság elé hozni az eseteket, a tabuzónából kihozni és egy konkrét üzenetet küldeni a potenciális erőszakoskodóknak: ez nem OK, amit teszel, nem privátügy és ez nem a helyes módja a konfliktusok megoldásának.

Én arra lennék kíváncsi, kinek milyen tapasztalata van ezzel a témával, a saját földrajzi és társadalmi környezetében (mivel itt globálisan majd minden ország képviselve van). Hogyan viszonyul ehhez a témához a törvénykezés, hogyan a nyilvánosság? Van-e egy megrögzült kép a verekedő férjről a fejekben, mint pl. iszákos, munkanélküli, alacsony értelmi színtje van, nehéz gyerekkora volt, ezt tanulta a saját családjában vagy egyebek? Vagy esetleg előfordul ez a legjobb családban is? Függ a műveltségi szinttől, családi helyzettől, társadalmi státusztól, vagy ezek előítéletek? Van-e közös vonásuk? Másrészt az áldozatok: mi készteti a nőket arra, hogy évekig elviseljenek egy ilyen életformát? Vannak-e közös jellemzőik, mint pl. a kulturális háttér (pl. iszlám családokban)? A gyerekek akadályozzák-e a válásban, vagy inkább elősegítik, hogy maga mögött hagyja a masszív erőszakok idejét?

Remélem, minél többen szólnak hozzá, hátha kialakul egy kép. Sok, egymásnak ellentmondó, dolgot hallottam, de erről majd később szólok. Kíváncsi vagyok, ugyanazok az ellentmondások itt is előkerülnek-e. Egy példa: egyik interjúalany, szociálpedagógus azt mondja, az érintettek általában a férjüktől függőségben élő nők, akiknek a műveltségi foka is alacsony. Egy másik azt mondja, az érintettek általában értelmesebbek a férjüknél, amit az nem tud elviselni és a verekedés a reakciója, de egyéb ok leple alatt.

Kinek mi a véleménye? Hogy bánnak EU-szinten ezzel a problémával? És hogyan máshol?

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó