2017. november 25. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> ÉLET EUrópában >> Oktatás, tanulás
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 )
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-02 21:54   
Tudod, rigó, a férjem is mindig előszeretettel osztogatott csoportfeladatokat, és meg van győződve róla, hogy az nagyon hasznos dolog. Mert a hülyék is tanulnak belőle. Mindig tudta, hogy az "erős" fogja megcsinálni, de elhitte, hogy az majd panaszt tesz nála, ha a többi nem húzza a kocsit. Meg egy vezető egyéniség különben is eléri, hogy húzzák ... és aki jótanuló akar lenni, az legyen vezető egyéniség, stb. Szándékosan nem rakta ő se egy csoportba az idótákat és a lustákat, mert nem akart idótadolgozatot olvasni, és mert tulképpen, az egyteemi adminisztráció szerint tanulásügyben nincs "rossz" diák, csak rossz prof. van.


 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-02 21:42   
2004-08-02 21:20, kaytee:
-
De nem ám egyedül, hanem az oly népszerü közös munka keretében. Erre az osztályzatot a csoport kapja, mindegyikük ugyanazt. A 3 évfolyamtárs közül egy, akit melléadtak, közölte, ő nem nagyon ér rá a forgatókönyvön spekulálni és dolgozni. A másik a szó szoros értelmében szellemileg visszamaradott volt,úgy kellett elzavarni, hogy ne akarjon ötleteket adni. A harmadik egy tényleg ostoba alak volt, akire a végleges anyag gépelését lehetett csak bizni, de mint utolsó este kiderült, azt se. A barátnőmnek viszont a tandijkedvezménye és a későbbre remélt a magna cum laudeja múlott a dolgon. Végül egyedül dolgozott a feladaton.

Juj, hanyszor jatszottak ezt el velem az egyetem alatt a csoporttarsak. Mindig idiotakkal sikerult osszekerulnom. Es tenyleg nincs mas valasztasod, mint egyedul megcsinalni olyan minosegure, amilyenre szeretned, mert nem lehet masra szamitani. Vagy csak en vagyok nagyon rossz teamplayer

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-02 21:20   
Amerika nyilván nem Európa, de szigy leirása illusztrálja az itteni körülményeket is.
Egy barátnőmnek az egyetem harmadik évében vizsgafeladatként forgatókönyvet kellett irnia. De nem ám egyedül, hanem az oly népszerü közös munka keretében. Erre az osztályzatot a csoport kapja, mindegyikük ugyanazt. A 3 évfolyamtárs közül egy, akit melléadtak, közölte, ő nem nagyon ér rá a forgatókönyvön spekulálni és dolgozni. A másik a szó szoros értelmében szellemileg visszamaradott volt,úgy kellett elzavarni, hogy ne akarjon ötleteket adni. A harmadik egy tényleg ostoba alak volt, akire a végleges anyag gépelését lehetett csak bizni, de mint utolsó este kiderült, azt se. A barátnőmnek viszont a tandijkedvezménye és a későbbre remélt a magna cum laudeja múlott a dolgon. Végül egyedül dolgozott a feladaton. Meg is kapták mindannyian a kitünőt.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-02 09:14   
Kedves Szigy!

Koszonom, hogy bemutatast. Igy mar lehet latni az elterest, es osszehasonlitani ezeket. Kezzel iras - ez peldaul nekem nalam is furcsabb, mindig csodalkozast valt ki, hiszen iras kozben az iroeszkozt majdnem teljesen fuggolegesen tartom. Matek - amikor en jartam meg altalanos iskola also tagozataban, akkor nem engedelyeztek a szamologep hasznalatat egyaltalan. Miutan pedig nem szoktam hozza, nem is ereztem hianyat - bar igaz, en mindig is matekos voltam, szerettem es ertettem (igaz, matektanar nagypapa/ muszaki mernok papa mellett nem volt mas lehetoseg, a kulonorakon es a versenyeken (olimpiasz neven futottak ezek Erdelyben, iskolak kozotti, varosi, megyei, orszagos) kotelezo volt a resztvetel). Aztan a magyarorszagi iskola elo ket eveben boven megeltem a korabbi ismeretekbol, hianyzott is a komolyabb matekora, valamint hogy nuku verseny, nuku kulonora, stb. A csikszeredai osztalybol anno a fel osztaly jart kulonorakra, versenyekre, Budapesten pedig egy ilyen osztalytarsam nem volt. Pedig eme csiki osztaly nem is matek profilu volt, hanem muveszeti - tehat kiemelt oraszamu rajz, festeszet, szobraszat, muveszettori volt.

Visszagondolva (noha nem nosztalgiatopik ez ) szamomra a magyarorszagi altalanos iskolai/ kozepiskolai oktatas tul fegyelmezetlennek tunik - es ez azert nevesebb iskolakban szerzett tapasztalatokon alapszik. Viszont amivel nem ertek egyet - lattam egy-ket brutalis verest altalanos iskolaban, tanar adja, diak kapja alapon - szerintem komolyabb ok nelkul tortentek (pl.nem allt valaki vigyazzban rendesen, a hetes elfelejtette ertesiteni a tanart, hogy melyik teremben varja ot az osztaly, stb.). Neha kaptam en is, nem voltam am en sem a legjobb gyerek az osztalyban. Kerdes: szukseges a veres az iskolai fegyelmezeshez?

Udv,

Hunor

 
 szigy  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-01 14:26   
A személyes megszólíttatás okán.

Mint a legtöbb szervezett hazai intézményrendszer, ez is csak visszafelé ismerhető meg.

A magyar felsőoktatás látszólag elveszítette fokozatait. Elsőként az Állatorvosi Főiskola lett egyetem. Ez formailag érthető: doktorok a végzettek, és ilyen címhez minimum egyetem szükséges. A megoldás: legyen a főiskolából egyetem, és lőn.
Néhány főiskolai tanárnak még több pénzre volt szüksége, és hogy a pénzügyi korlátok átalakuljanak, a főiskolák egy hányada egyetemi rangot kapott. (Színház- és Filmművészeti Főiskola stb.) A következmény lemérhető: a színész kaphat doktorátust, de nem a diplomával automatikusan, hanem egy kis plusz árán.
A főiskolák legnagyobb hányadát valamelyik egyetem kebelezte be, és lett belőlük „főiskolai kar”, azonban ott nem lehetséges egyetemi végzettséget szerezni, hanem csak főiskolait.
Így vannak főiskolák, amik egy tollvonás révén doktori címet is adhatnak, de vannak olyan egyetemi karok, amelyeken a diploma nem egyetemi, hanem főiskolai.

A hazai középfokú oktatás megőrizte az utóbbi három évtized kettősségét. Van szakközépiskola, és van gimnázium. Mindkettő érettségi bizonyítványt ad.
A szakközépiskolai érettségi eredetileg az iparitanuló-intézeteket helyettesíti azzal, hogy egy szakmunkásnak is lehet érettségije, illetve szakmája is, érettségije is 18-19 éves korára. Fordítva is érvényes: érettségi mellé egyúttal szakmunkás-bizonyítványt is lehet kapni.
Ebből a képzési formából egyetlen dolog hiányzik csak: az az érettségi nélkül 3, és az az érettségivel 2 éves szakmai gyakorlat, ami nem nélkülözhető egy szakmunkás számára. (A szakmunkás neve egykor segéd volt.)

A szakközépiskolai érettségi jellegénél fogva egészen a közvetlen közelmúltig nem volt elegendő a felsőfokú oktatásban való részvételhez. Ennek két oka volt:
1. szakközépiskolába gyakorlatilag akárkit fölvettek, aki valahogy kikerült az általános iskolából;
2. a szakközépiskolai érettségi a szakmunka politikai megbecsülését jelentette, és ez köztudott volt, nem jelentett megfelelő szintű tudást (ma sem jelent).

A gimnáziumi érettségi maradt az, ami volt, és arra szolgált, hogy aki a gimnáziumban sikeres érettségi vizsgát tett, mind az érettségi eredményével, mind az egyetemi vagy főiskolai felvételi vizsgán teljesített pontszámokkal eséllyel vagy anélkül várja, vajon fölvették-e hallgatónak.

Időközben átalakult a pontrendszer: a 120 elérhető pontból elegendő volt 60 pontot elérni ahhoz, hogy a túlméretezett hallgatói létszámot ki lehessen tölteni. Tekintettel arra, hogy a magyar diákok már több mint két évtizede nemhogy nem győztesei a nemzetközi tanulmányi versenyeknek, hanem a „futottak még” kategóriában szerepelnek, szükség volt kitalálni az elégséges értékű 60 pontnál kevesebbet teljesítők egyetemi, illetve főiskolai kari felvételének lehetőségét. Ez a lehetőség az ún. költségtérítéses oktatás. Akik nem érik el az elégséges felvételi eredményt, azok (legutóbbi ismereteim szerint) havi 30.000 Ft-ért elvégezhetik a felsőfokú oktatást, és diplomát szerezhetnek.
Tekintettel az (elsősorban alsó- és középfokú) oktatás általánosan hanyatló színvonalára, valamint arra, hogy irreális mennyiségű diplomás előállítása csaknem teljesen kormányfüggetlen politikai cél, és az oktatás állami támogatását egyre inkább megvonják, az idei felvételiken az elérendő pontszám 72-re emeltetett. A létszámkeret ezzel szemben növekedett: az állam így kevesebb pénzért több diplomást tud előállítani, és a politikai cél így olcsóbban is elérhető.
Így ugyanis több a fizető hallgató, tehát több az intézmény nem állami eredetű bevétele.
Hogy mit ér havi 30.000 Ft egy felsőoktatási intézet költségeinek és tanári fizetéseinek viszonylatában, nem ide tartozik, nem is értelmezhető.

Tekintettel arra, hogy mind a közép-, mind a felsőfokú oktatási intézmények hatékonyságuktól függő támogatásban részesülnek, az alig másfél évtizedes varázsige, a hatékonyság jegyében nem törekednek, nem is törekedhetnek a követelmények megtartására, mivel céljuk nem lehet a minőség, amikor alapvetően mennyiségi kritériumoknak kell megfelelniük, mivel az mérhető, a minőség azonban nem.
A tanárokkal szemben nem a tanítás az elsőrendű követelmény, hanem az, hogy pénzt hozzanak az iskolának. Ez azt jelenti, hogy a bukottak helye foglalt marad, nem tud az intézmény újabb fizető hallgatót fölvenni. Buktatni tehát az intézmény bevételeinek tekintetbe vételével nem érdemes.
A más szellemben felnőtt tanárnemzedék kiöregedésével előbb-utóbb, de máris megfigyelhetően olyan tanerők is kerülnek a pályára, akik megfelelnek az ilyen elvárásoknak. Aki nem alkalmazkodik, mehet tovább.

A kormányfüggetlennek mondott jelenség viszonylagos, de az olvasóra bízhatóan értelmezendő. A mai magyar kormány a pályakezdő fiataloknak 20 százalékát kívánja diplomával elláttatni. Statisztikai eredménynek imponáló, de a hatásai könnyen kiszámíthatók. Elég megkérdezni, évente ennyi új diplomással hol és mit lehet kezdeni? Lesz-e munkahelyük?
Mielőtt bárki feltételezné, hogy ez adat közlése mögött sanda politikai szándék lapul, tudatom, hogy a jelenlegit megelőző kormány ideája a pályakezdők 40 százalékát szerette volna diplomásként látni. Nincs kommentár.

Kik kerülnek a középfokú oktatás intézeteibe? Nyilván az általános iskolát végzettek. Az általános iskola alapmodellje az iskolák államosítása után kialakult 8 osztályos rendszer, amitől jelentős eltérések is vannak, de a többség ez.
A hajdani 4 elemis végzettség elemi ismereteket adott. Alapfeladata szerint megtanította írni, olvasni és számolni a gyerekeket. Ezek azok az elemi ismeretek, amelyek nélkül lehetetlen volt elviselhető szintem megélni.
Az általános iskola rendeltetése az, hogy az elemi ismeretekre épülő olyan általános ismereteket adjon, amikkel az iskolát elvégzett gyerekember eligazodik a világ dolgaiban, illetve, lehetőleg tovább is tanul. Ugyanakkor az általános iskola nem tanít meg írni. A már-már 30 éve adaptált szóképekkel való manipulálás szavak lerajzolására, nem pedig hangok jeleinek egymást követő leírására épül. Ha valaki nem tudja lerajzolni a szó képét, írásra alkalmatlan. Nem tanít meg olvasni. A tanulók többsége találgatja, hogy az általa ismert szavak képei közül melyiket látja. Elhivatott pedagógusok titokban tanítják az olvasást annyira, amennyire. Csakhogy egy részük már azoknak a tanítványa, akiket a föntebb leírt módon vettek fel egyetemre, tanár-, vagy tanítóképzőbe, és a tőlük tanultakból igyekszik valamit oktatásra felhasználni. Aki nem képes így megtanulni írni és olvasni, ráfogják, hogy dyslexiás. Ezek aránya Magyarországon világviszonylatban is magas. Holott semmi ilyen járványról nincs szó: csupán az történt, hogy eltörölték az olvasásórát. A gyerekek nem gyakorolják naponta egy tanóra (40 perc a hajdani 50-nel szemben) keretében sem az olvasást. Így nemhogy nem ismerik meg az olvasás örömét, hanem, mivel nem boldogulnak vele, meg is gyűlölik az olvasást.
Érdemes megnézni egy magyarországi általános iskolában, hogyan fogják a gyerekek a ceruzát, vagy a tollat. Nem létezik, hogy tíz perc alatt ne merülnének ki az írás fizikai követelményétől, hiszen meg sem mutatják nekik, hogyan fogják meg úgy az íróeszközt, hogy könnyebben tudjanak írni. Egy mai fiatal ember írását messziről föl lehet ismerni görcsbe facsarodott kezének nyomáról. Régebben ezt úgy mondták, hogy nem íráshoz szokott kéz munkája. Tessék megnézni, hogyan fogja a ceruzát vagy a tollat a tanítója! Ugyanúgy. Valahol, valamikor abbahagyták az írás megtanítása egyik alapvető technikai ismeretének, az íróeszköz megfogásának oktatását. Az általános iskola nem tanít meg számolni. Alsótagozatos, tehát elemi ismereteket tanuló gyerekek kezében számológép van. Jó tudni valamit a szorzótábláról, de ismerete egyáltalán nem jellemző.
Ilyen alapokra épül a felső tagozatban az általános ismeretek elsajátítása. Nem minősítem, hiszen aki nem tud olvasni, és nem is tanítják meg tanulni, nem fog megtanulni az általános ismeretek közül semmit.
Ilyen alapokkal mennek tovább valamelyik középiskolába. Van, aki alapítványi iskolába kerül, ahova annyi ideig jár, amíg egyszer csak valahogy le tud érettségizni.

Ha megvan az érettségi, lehet menni a felsőoktatásba diplomát szerezni.

Úgy hírlik, jövőre már nem lesz felvételi a magyar felsőoktatásban.



 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-29 10:28   
Es valaki Magyarorszagrol, vagy aki ismeri alaposan pl. Romaniat, vagy mast - jo lenne egy reszletesebb beszamolo onnan is. Magyarorszag - szigy? Es persze minden mas orszagrol is jo lenne.

Hunor

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-29 10:14   
2004-07-29 09:12, Toeby:
-
... Az iskolarenszerhez csak annyi megjegyzést, hogy a "nincs" ... túl leegyszerüsitett. Rendszer van, ha bizonyos eltérésekkel is.
-
Kedves Toeby,

helyesbítek: a tartományi kultúrhatalom és függetlenség miatt lényeges eltérések mutatkoznak.

A tagolódás: Primarbereich, Sekundarbereich I, Sekundarbereich II, és azokon belül pl. az utolsóban: gymnasiale Oberstufe, Berusschule, Berufsfachschule, Höhere Berufsfachschule, Fachgymnysium, Berufskolleg, s még sorolhatnám, ...
-
Igazad van, mindazonáltal éppen nem az volt a szándékom, hogy szakkönyvet írjak, csak tömör áttekintést kívántam adni típusonként. Abból a feltételezésből indultam ki, hogy első nekifutásra aligha érdekelné a téma német változata ilyen részletesen az olvasót.

Ha Te viszont beveted a fenti fogalmakat, akkor, kérlek, magyarázd is meg őket, mert a máshol élőknek - esetleg németül nem beszélőknek - mindez a felsorolás így aligha mond valamit.

 
 Toeby  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-29 09:12   
2004-07-28 23:00, Pompéry Berlin:
-
Kedves Pompéry!

Köszönjük a részletes tájékoztatót. Talán ha idöd engedi, kiegészithetnéd beszámolódat részletesebben a föiskolákról, egyetemekröl, akadémiákról és a különbözö felnöttképzésekröl is.

Az iskolarenszerhez csak annyi megjegyzést, hogy a "nincs" nem egészen helyes, azaz túl leegyszerüsitett. Rendszer van, ha bizonyos eltérésekkel is. A tagolódás: Primarbereich, Sekundarbereich I, Sekundarbereich II, és azokon belül pl. az utolsóban: gymnasiale Oberstufe, Berusschule, Berufsfachschule, Höhere Berufsfachschule, Fachgymnysium, Berufskolleg, s még sorolhatnám, önmagában kidolgozott rendszerek, amihez nem szükséges egy leegyszerüsités, mint pl. az általános iskola, vagy egyszerüen középiskola. Egyébként egy iskola nem elismerése nem egyedüli német jelenség. Példának emlitem a korábbi magyar közgazdasági szakközépiskolát, hogy az eleve szakositott oktatás miatt hogyan is mehetett volna valaki azután orvosi egyetemre? (Holott az érettségi állitólag egyenértékü volt)

A német viszonylatban persze a nivón függö harcok is jelentkeznek, hogy egy bajor, ahol egységesebb oktatás folyik, nem igen ismeri el a Gesamtschulét Nordrhein-Westfalenból.

Toeby

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-28 23:00   
Akkor itt most néhány szót a „német” iskolarendszerről.

Először ilyen nincs. A háborús vereség eredménye, hogy az oktatás és kultúra nem össznémet, hanem tartományi fennhatóság alatt áll. Más-más a rendszer Bajorországban és Hamburgban. Ad abszurdum előfordulhat, hogy a szocdemek által irányított protestáns északi tartományok érettségijét nem fogadják el a szigorúbb – esetleg vaskalaposabb, konzervatívabb, mindez nézőpont kérdése – katolikus déli tartományokban.

Hogy az elején kezdjem: 16 éves koráig mindenki iskolaköteles. Ez az egyetlen dolog, ami egész N.o-ra érvényes. Az általános iskola helyenként 4, máshol 6 osztály. A kiválasztódás a további iskolatípusok felé tehát egyes helyeken 10 éves korban adódik, más tartományokban 12 évesen. Mindkét rendszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Nem kívánom itt az összes álláspontot ismertetni, mert túl hosszúra nyúlna ez a szöveg. Az általánosból a továbblépési lehetőségek nagy vonalakban:
• Gimnázium = összesen 13 tanév (jelenleg próbálják lenyomni az Eu-ban általános 12 évre)
• Reáliskola = összesen 10 tanév
• Főiskola (Hauptschule), amely nem azonos a magyar felsőoktatási intézménnyel = összesen 9 tanév
• Össziskola (Gesamtschule) Kombinált lehetőség – itt később lehet dönteni, hogy alkalmas-e a diák az érettségi szintre, amely a 10. osztály után dől el. (Ezt az érettségit nem ismerik el Bajorországban)

A gimnáziumokban nincsenek tagozatok, hanem eleve olyan gimnáziumot választ a diák, amilyen súlypontot akar tanulni. Ez vonatkozik úgy a nyelvi kombinációra, mint a természettudományi vagy humán, ill. művészeti hangsúlyra. A 10. osztálytól (Oberstufe) a gimnázium egyetemesdit játszik: megszűnik az osztályközösség, kurzusrendszer van annak megfelelően, hogy milyen típusú érettségit akar tenni a diák. (Hosszúra nyúlna ennek részletezése.)

Szakmai továbbképzés
Magyar fogalmak szerint szakmunkásképzés, de minden más egyetemet nem igénylő foglalkozási ágban ugyanaz. Nem iskolába jelentkezik a delikvens, hanem munkahelyre. A cég képez ki, amely jelent gyakorlati munkát (munka közben gyakorlat elsajátítását) és elméleti oktatást egy iskolán belül. De addig nincs iskola, amíg nem talált magának a diák egy céget, amelyik hajlandó őt kiképezni. Ez komoly próbatétel, mert a fiatalkori munkanélküliség itt kezdődik: t.i. ha a Hauptschule vagy Realschule befejezése után nem akad cég, amelyik felvenné.

Aránylag sok foglalkozáshoz nem szükséges egyetemi végzettség, amely M.o.-on ahhoz kötött. Ebből adódok, hogy a legtöbb esetben az illetőnek érettségije sincs, mert korábban eleve csak az érettségizett, aki felsőoktatásra készült. Ez az állapot most kezd megváltozni és sokan érettségi után nem egyetemre mennek, hanem szakmát tanulnak, amely változás sajnos negatív hatással van a másik két iskolatípus végzettjeinek esélyeire.

Általában megjegyezhető, hogy a 9 osztályt végzettek szinte teljesen esélytelenek. A Hauptschule mára sajnos társadalmi szemétládává vált, viselkedési zavarokkal küzdő, szellemileg, társadalmilag elhanyagolt, gyakran vendégmunkás környezetből jövő, demotivált gyerekek gyűjtőhelye. Durva hasonlat, de össznémet társadalmi szinten kicsit olyan, mint a m.o-i cigánygyerekek kisegítő iskolája. Ennek kitárgyalása külön téma.

Általános műveltség
Erről más az elképzelése az 1960 előtt született magyarnak, mint az átlag németnek. A K.u.K. hagyományokon alapuló magyar rendszer elsősorban humán műveltséget ért ez alatt. N.o. iskolai hagyományai eleve gyakorlatiasabbak, több súlyt fektettek mindig is a természettudományokra és ez kihat a mára. Az egész oktatás a kezdetektől fogva inkább gyakorlati életre, az abban való boldogulásra nevel és inkább dialektikus, valamint módszerében motivációra törekvő. Lehetőleg kerüli a frontális oktatást, semmit nem igyekszik bemagoltatni – a memoriter ezért hiánycikk – viszont sokkal inkább ösztökél önálló gondolkodásra, munkára. Kevesebb Tacitus-idézetet tudnak, de megtanulják, hogyan kell kinézni az álláspályázatnak, milyen stíluskülönbségek vannak az újságírás terén a bulvár és az igényes napilap között. Már az elemiben megtanítják, pl. a szótárhasználatot, ránevelik őket a segédeszközök, segédkönyvek alkalmazására, maguk kutatnak témákat, írnak referátumot, stb. Ez a módszer jellemzi az idegen nyelvek oktatását is, amely – ismerjük el őszintén – sokkal eredményesebb, mint M.o-on. (Zeneoktatás, pl. nem a Kodály módszerrel tanított énekóra népdalokkal, hanem zeneelmélet, amelyből éppúgy írnak dolgozatot, mint fizikából.) Irodalomból, pl. nincs kronologikus német- és világirodalom-oktatás, hanem ehelyett témák vannak és azok tárgyalása koronként egyes példákkal. (Szerelmi irodalom, emigráció az irodalomban, utazás mint irodalmi téma, stb.) Ez a módszer kisebb tételes tudást ad, de sokkal nagyobb rálátást.

 
 Toeby  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-28 14:40   
2004-07-27 22:19, rigojanos:
-
Halló Rigó!

Még a korrábbi topikot nem olvastam vissza, de addig is itt egy rövid válasz.

Nem mondanám, hogy a középfoku végzettséggel nem lehetne elég szakmai alapja a kezdönek, mert pl. a "Reisebürokauffrau", "Industriekaufmann oder -frau" (utazási irodai, minek mondjam, "tanácsadó" és ipari szakos kereskedö) mint középfoku végzettségü elméletileg és gyakorlatilag van felkészitve a munkára, mindegy, hogy elötte középfoku érettségit (Mittlere Reife) vagy teljes értékü érettségit (Hochschulreife) végzett.

És sorolhatnám a gyakorlati iskolákat mindazzal szemben, amik Magyarországon hiányoztak, s rábizták a cégeket arra, hogy "tanitsák be". Erre azt hiszem az utazási iroda volt a legjellemzöbb. Most nem az a fontos a témában, hogy a felkészültség tökéletes vagy nem, hanem hogy egyáltalán létezik e olyan iskola.

Pl. a szinházi világositó és hasonlóak is a foglalkozást mint hozzátanultat, vagy ráragadtat, vagy éppen a személyes érdeklödésével kapcsolatban tanultakat, sajátitották el.

Ezzel kapcsolatban emlithetném meg, hogy a médiatechnikában is léteznek már középfokon is iskolák, ahol minazt, ami a TV-studiókkal, stb. kapcsolatos, elsajátithatod. Természetesen van aztán felsöfoku iskola is arra.

Az általános müveltség jogosultságát nem vitatja senki, de itt én azzal érveltem, hogy Adyt, a földrajzot és történelmet sem verhetik mindenki fejébe, azaz ha meg is próbálták, mert az érdeklödés nem volt meg, az iskola végeztével ugyanúgy el is szállt. Tehát egy általános igazság, hogy a magyar iskolákat végzettek nagyobb általános müveltséggel rendelkeznek, nagyon vitatható.

Az általános müveltségre utána még van az embernek legalább 40-50 éve, ami bizonyára jelentösebb, mert akkor már az érdeklödési körének megfelelöen foglalkozik az ember a dolgokkal.

Az általános müveltség fogalma is nagyon homályos. Ma ahhoz több tartozik, mint csak az, amit az ember az iskolai éveiben tanult, legtöbb dolgot már az idö alatt maga is elsajátitja, de ha nem, késöbb biztos foglalkozik vele. Ugyanúgy általános müveltség a technikával való bánásmód is. Pl. video, digitál fényképészet, stb.

Az felfogás, hogy ha egy gimnáziumot végzett az utazási irodában csak "blablát" mesél el, mert nem ért hozzá, de a Toldit kivülröl felmondja neked, s ezáltal értékesebb ember, tarthatatlan.

Különben nem az iskola az egyedüli, ahol az "általános müveltségre" szert tehetsz. Pl. az összes népdal, amit ismerek, és nagyon sokat, mind anyámtól és dédnagyanyámtól tanultam. Az operát, gyerekkori barátom, a "Kékszakállu herceg" kedveltette meg velem, akit nem igen kellett biztatni, minden alkalommal elöadott valamit nekünk, s ezáltal én is elsajátitottam azokat, s még manapság is a család idegeire megyek velük. (Különben barátomban a "hozzáértök" nem hittek, még az sem, akinek a fia késöbb világhirü karmester lett. De barátom maga is bejárta az egész világot.) A klasszikus regényeket mind kényszer nélkül is elolvastam.

Ha viszont visszaemlékszel az osztályaidra, talán öten, hatan voltak akiknek megvolt a megfelelö érdeklödésük, a többi csak nyögött, vagy egyáltalán nem érdekelte öket a dolog. Most hogyan mondhatjuk rájuk, hogy már az általános iskolában milyen nagy müveltségre tettek szert. Ezt még arra az öt, hatra sem lehetne érvényesiteni.

De az is bebizonyosodott, hogy sokan késöbb érettek be arra, hogy feltöltsék magukat a kulturával. Az ú. n. "butákból" lettek a müveltebbek, szorgalmasabbak. Az ember amúgy is egy életen keresztül tanul.

A másik téma, a magyar nyelv ismeretével kapcsolatban, hogy azt el lehet várni mindenkitöl, hogy 8 osztály után tökéletesen
tudja a magyar nyelvtant alkalmazni. Más téma a válsztékos beszéd. Itt nagy szerepet játszik a személy is, aki azt megpróbálja átadni neked. Az én "puskacsöves-gorillás magyar tanárom" azt különösen értette, s ha össeszedem magam, még ma is képes vagyok helyesen irni.

Az is téves felfogás, hogy újságiróknál és hasonló foglalkozásokban a magyar nyelv, földrajz, történelem az általános müveltség. Azoknál az ilyenek már "szakmüveltségnek" felelnek meg. Más az, ha egy villamos mérnök nem tudja, hogy hol van Irkutsz, s más az az újságirónál.

Tehát egyáltalán nem "haszontalan tudományokról" van itt szó, hanem azok nyomatékáról, sorrendjéröl, stb.

Különben az orosz nyelv ismerete bizonyára nem tartozik az általános müveltséghez. Azt lehetett valamikor mondani Magyarországon a németröl, most az IT-társadalomban az angolról, az arisztokrácia idején a franciáról, stb.

Az, hogy aztán valaki valamilyen úton képezi magát, ami nem szakmai, nem jelenti azonnal, hogy "általános müveltségröl" van szó. Az lehet egy abszolut egyéni dolog is. Pl. ha elsajátitok egy indián nyelvet. Még a finn sem tartozik Magyarországon az általános müveltségek közé.

Különben az "irodalom kritikus", ha olvas, akkor nem az általános müveltségét gyarapitja, hanem a szakmájában dolgozik.

Megint hosszúra sikerült, de a lényeg, ne hivatkozzunk annyira a nagy általános müveltségünkre, mert a tények mást bizonyitanak. Különben 1990 óta a multik, de egyáltalán a nyugat megjelenésével Magyarországon is más szemlélet állt be.

Toeby

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-28 07:15   
Hogy veheti fel az ilyen oktatással egy csak "általános müveltség" a versenyt?

Kedves Toeby, kedves Rigojanos, mindig, amikor az általános műveltség kifejezést olvasom Fejes Endre Rozsdatamatőjéből jut eszembe a következő idézet: "Semmihez sem értett igazán, de mindenhez konyitott annyira, hogy az ismeretek teljes hiányának a helyébe, az általános műveltségnek nevezett relativ tudatlanság léphessen."
Üdv. Nektek

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-27 22:19   
Hallo Toeby

Egy szó, egy beszéd, a középfoku végzettséggel ott álltál midenütt mint a "szamár".

Na de ez most sincs maskent, es a szinte mindenhol a vilagon hasonlo merteku a kulonbseg a kozepfoku vegzettseg es a munkara valo szakmai keszenlet kozott.

A szakkozepiskola 4 eve alatt alig tanithato meg az alapokon kivul barmi. Es ahogyan ezt Te is irtad, a szakmai gyakorlat meg egyetemi vegzettseg mellett is alapfeltetele az elhelyezkedesnek, a nyugati orszagokban foleg. Ami meg a gimnaziumot illeti, ott nyilvan (manapsag foleg) limitaltak az elhelyezkedes lehetosegei egyetemi/foiskolai diploma nelkul.

Egyebkent volt mar szo errol mashol, hogy barmilyen haszontalannak is bizonyul a munkas hetkoznapokban Ady vagy az orosz nyelv ismerete, azert ezek a "haszontalan" tudomanyok karba soha nem vesznek, ami az intellektualis, erzelmi, vagy mas fejlodeset jelenti egy embernek.

Es pont az alabbi kerdesedhez lyukadtam ki itt

Most egyelöre ennyit, de még egy kérdés: Hogy veheti fel az ilyen oktatással egy csak "általános müveltség" a versenyt? S ha igen, hol láthatjuk, s miben azok eredményeit?

Vegyuk pl. az orosz nyelvet. Alapvetoen aligha vettem hasznat a penzkereso hetkoznapokban annak a kevesnek, amire emlekszem, de az peldaul, hogy tudom olvasni a cyrill betuket erdekes tudomanynak bizonyult mar a tarsasagi eletben Az olykor nehez, maskor unalmas irodalomoraknak koszonhetoen meg elolvastam sok konyvet, amit egyebkent talan a kezembe sem vettem volna.

 
 Toeby  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-25 18:28   
Halló! Itt Toeby!

Kezdetnek csak röviden kapcsolódom be ebbe a témába, ha esetleg késöbb kialakul valamilyen irányzat, s megvan az érdeklödés, talán hozzászólok ismét.

Elöször is felteszem a kérdést, mi az a "német iskolarendszer", mi a román, s itt bekapcsolom, hogy mi a magyar?

Én persze nem az utolsó 15 év idöszakáról irok, hanem arról, amikor az 50-es években, s 60-as évek elsö felében saját magam is Magyarországon résztvettem abban, ill. amit késöbb látogatásaim során a 80-as évek 2. felében tapasztaltam ott.

Elöször is volt az általános iskola, ahol megtanultál olvasni, helyesen irni, számolni, a magyar történelmet, az ókort már annyira nem értetted, de még nehezebb volt a rómaiak, germánok, stb. történelme. Kicsit énekeltünk, söt komponálnunk is kellett, kézimunkáztunk, kis kémia, fizika, mindenböl egy kicsi. Ránkeröszakolták az oroszt, más nyelv nem igen volt, csak idölegesen, szakkörökben, privát úton. Felkészitettek bennünket az életre, a tovább tanulásra, a szakmunkásképzöre, stb. Ha szorgalmas voltál, nem is volt rossz az egész. Ha a 8-at sem végezted el, akkor már az analfabéták közé soroltak. De az egész még nem volt olyan megrázkódtató, nem lehetett mondani, hogy túl sokat követeltek, az unalmas részeket amúgy is kihagytuk.

A továbbtanulás is relativ egyszerü volt, mert létezett a humán és reálgimnázium, a technikumok vagy szakközépiskolák, valamint a szakmunkásképzö.

Az általános müveltség terén újra elkezdtük azt, amit az általánosban már átvettünk, s ki milyen iskolában volt éppen, különbözö fokon azt továbbfejlesztettük. A reál szakokon elötérben volt valamilyen szakma, mint rádiószerelö, villanyszerelö, stb. A technikumokban az épitészet, gépészet, villamosság, a közgazdaságiban meg az annak megfelelöek.

De röviden csak annyit: Sokat tanultál, bizonyos intelligenciára is szert tettél, de ezekkel dolgozni nem tudtál. Az érettségizett elment dolgozni az utazási irodába, amiröl fogalma sem volt. A villamosságot végzett olyan munkahelyre, ahol elöször ütközött szembe pl. az épületvillamossággal, amire fel sem készitették. A közgazdaságis elment a nyugdijbiztositóhoz, amiröl szintén semmi fogalma sem volt. Söt ha utánakérdeztél: "Most mire jogosít fel ez a papir?",a válasz az volt: "Semmire!".

Egy szó, egy beszéd, a középfoku végzettséggel ott álltál midenütt mint a "szamár". A szakmunkásokat sem igen készitették jól fel. Abban az idöben a magyar szakmunka rendkivül el volt maradva. Az olasz, német és amerikai kapcsolószekrényeket mint a világ csodáját bámulták, hozzáértés nem volt, söt gondoskodtak annak gyors tönkretételéröl is. Tisztelet a kivételnek, de a modern nyugati értelemben vett munkahelyek abszolút hiányoztak.

A felsöfokú végzettség sem nézett ki rózsásabban, hacsak nem valami elméleti szakra igyekezett az ember, mert a mérnökök alkotásait sokszor szinte könnyed mosollyal könyvelhettük el.

Bizonyitékom erre, ha valaki kételkedik a dolgokban, hogy szinte minden termék, ami a nemzetközi piacon megállta a helyét, valamilyen licenc eredménye, vagy bérmunkából származott. A csepel teharautó eléggé elavult volt, de motorja és hajtótengelye MAN volt. Ikarusz autóbuszok hol MAN, hol Volvo, hol valami más. A csepel gépgyár nagyszerü helytállt termékei MAN megrendelések voltak a világpiacra, ahol MAN-technológiát használtak. És sorolhatnám. Ki épitette a modern hotelokat Budapesten, a Ferihegy 2-öt? Ezzel ezt a témát részemröl le is zárhatom, valóban kicsit hosszabbra sikerült.

A német iskolarendszert nem kivánom most felvázolni, majd talán egy esetleges vita során. Sok önkritika és kivülröl ért kritikák ellenére is, a biztositótársaságnál olyan ül, aki kimondottan az olyan fajta biztositásokat tanulta, azaz arra készitették fel. Az utazási irodában egy olyan szakot tanult, s még sorolhatnám. Tehát sokkal gyakorlatiasabbak, ami nemcsak a dolgozó elönyére válik, hanem annak is, aki attól valamit elvár. Nagyon sok szakon a felsöfoku végzettséget legtöbbször egy szakma tanulása elözte meg. A villanyszerelöböl lett a villamos mérnök, az asztalosból a belsö épitész, a lakatosból a gépészmérnök. S itt nem csak egy bizonyos továbbképzésröl volt szó, hanem a felsöfoku oktatás bizonyos követelményekhez volt kötve, ill. egy iratlan szabály is létrejött önelhatározásból, hogy elöbb asztalost tanulok, tudom azzal nem akarok semmit sem kezdeni, mert utána azonnal megyek a belsöépitészeti szakra.

Igy adódott aztán, hogy föiskolások a felsöfoku oktatás mellett már komolyan be tudtak kapcsolódni a munkába, pl. a szünetek idején, vagy bármikor, hogy mellékesen pénzt keressenek. S bárki, bármikor eredményesen hagyta el az iskolát, nem állt "szamárként" a munkahelyen, s nem mondták neki, hogy egyelöre még nem biznak rá semmit, olvasgassa elöször az elöirásokat. Nevetséges is lett volna valakit "semmiért" megfizetni.

Ha egy kicsit kevert is, de remélem gondolataim valamennyire érthetöek.

Most egyelöre ennyit, de még egy kérdés: Hogy veheti fel az ilyen oktatással egy csak "általános müveltség" a versenyt? S ha igen, hol láthatjuk, s miben azok eredményeit?

Toeby

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-25 09:13   
Altalanos "kötelezö" iskolarol beszeltek?
Itt 9 ev a kötelezö es nincs jegyrendszer csak az utolso evben talan.
Ezen lehet vitatkozni hogy jo vagy rossz. En szemely szerint nem tartom jonak. Nincs hazifeladat, nincs törtenelemoktatas ,es nincs tisztelet a tanar a diaktars a felnött irant,nem altalanos de gyakori es az ebböl eredö konfliktusokbol mindig a felnött kerul ki vesztesen mert ilyenek a törvenyek.

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-24 22:00   
Azt hiszem ez egy nagy téma, sokat lehet róla dumálni.

Egy kicsit provokatív, hiszen ha a német rendszert nézem akkor jónak is meg rossznak is tartom. Ugyanígy vagyok az otthoni, azaz az román rendszerrel.

A román rendszer megnyomorítja a gyermekeket. Egyszerre és nagyon sokat, pontosabban egyre többet kér a diáktól. Igaz, ennek az is az egyik eredménye, hogy az általános műveltségi fok nem túl rossz a román diákok körében. Persze a kivételek erősítik a szabályt, és persze lehet hogy külömbséget kéne tenni regionális igényesség szerint is.

A német oktatásban nagyon tetszik, hogy disztingváltan kezelik a gyerekeket. Így nem akarnak egy gyerekből se olyan területen zsenit faragni ami nem megy neki.

Másrészt viszont én személy szerint egy kicsit korainak tartom az ötödikben való szortírozást. Nem tudom, hogy azért az nem fontos-e hogy bizonyos tudományok alapdolgait mégis minden gyermek legalább halljon, ha nem is vizsgáztatják szigorúan.

Az az érzésem, hogy a jelenlegi német rendszerben sok diák kényelemből hagyja magát gyengébb iskolákba képeztetni, s így ez később visszaüthet.

Most ennyit. Azt hiszem a felsőoktatás kérdése az egy külön kérdés, amit majd a folytatásban szintén lehet értékelni.

_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-07-24 10:11   
Oktatás, tanulás... az EUban, a nagyvilágban.
 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó