2019. szeptember 21. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> MON 2002 - 2011 >> Előítéletek
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
 sycamore  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-05-15 16:27   
Gyerekek! Hogy lehet fajgyűlölőnek nevezni olyan országokat, akik százezer számra befogadják az idegeneket. Fajgyűlölet manapság már nincs. Viszont lehet előitélet, illetve "csak úgy" utálni az idegeneket. De az közel sem fajgyűlölet.
Ha valaki nem pozitivan beszél a cigányról, az sem fajgyűlölet. Szerintem. Mert az illető a kész tényeket mondja, és általában nem a levegőből beszél. Tehát az csak vélemény, és nem fajgyűlölet.
Szerintem manapság már éppen forditva van minden.
Nemrég egy újságiró kiment London utcáira egy mikrofonnal, valami aktuális kérdést (már nem emlékszem, hogy mi volt az) akart feltenni a járókelőknek. A huszadik próbálkozásnál feladta, mert senki sem beszélt angolul, vagy alig értette a kérdést. Ez London.
Tehát az angoloknak is elegük lehet belőlünk idegenekbol, hiszen már meg sem lepődnék,ha egy statisztikai adat azt mutatná, hogy 55%idegen, 45% angol.
Jut eszembe. A szombati Eurovizios dalfesztiválon a németek nagyon jó pontszámmal jutalmazták a törököket. Tehát mégis éreznek valamit irántuk, úgy mint az angolok a pakisztániak, vagy az indiaiak iránt. Az is igaz, hogy Anglia esetében ezek az országok gyarmatok voltak.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-05-15 15:41   
Kedves Krisz, hidd el mekem: sehol a világon semmi nép nem mentes az előítéletektől. Viszont egyes emberek lehetnek előítélettől mentesek.
 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-05-15 15:24   
Élményeiddel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy azért, amiért nem beszélnek róla, a németek egyáltalán nem mentesek az előitéletektől. Lehet, hogy fajgyűlöletről éppen helytelen a németek nagyáltalánosságában beszélni, de az is tény, hogy nem igen szeretik az idegeneket, minél kevésbé hasonlítanak rájuk (kinézetben, beszédben, szokásokban, stb.) annál kevésbé szeretik őket. A cigányokat is volt szerencséjük megismerni, már a kilencvenes években. Az történt, hogy nagy csoportban érkeztek Romániából és olyanokat csináltak, hogy a parki tóból megfogták a hattyút, megsütötték és megették. Mit gondolsz mi volt a németek reaciója? Azt mondták, hát ilyenek a románok!
 
 Krisz11  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-05-15 14:17   
Hümm... Elöitelet, fajgyülölet..
Tudom, hogy ez nagyon hihetetlennek hangzik de en itt a nemeteknel nem talalkoztam vele.

En szegeny magyar csaladbol jöttem. A környekünk tele volt ciganyokkal. Hat bennem aztan volt rendesen fajgyülölet!
Elöiteletröl nem beszelnek, mert a mai napig allitom, hogy az az igazsag volt es nem itelet.
Ide kint a ferjemnek nem tudtam elmagyarazni ezt.Egyszerüen nem ertette meg, miert különböztettek meg embereket. Hiszen a naci idök elmultak!

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-27 01:04   
2006-11-26 23:52, SOM:
Gyerekek!
En is kimondottan büszke vagyok góbéságomra.

_______
Semmi szégyelnivaló nincs a góbéságban. Nem tudom , miért érzik sértve magukat némelyek a hovatartozásuk miatt. Szerintem, mindenkinek vállalni kellene azt, hogy nem vagyunk egyformák és különbözô néven ismernek minket, asszerint, hogy hova tartozunk. Mi abban a sértô, hogy valaki fehér és nem fekete vagy fordítva? Az amerikai feketéket csak afrikai-amerikainak illik nevezni, különben rögtön fajgyûlôlôvé válik az ember, ha nem is az. Úgy néz ki, hogy túlérzékenyek lettek az emberek és minden alkalmat megragadnak, hogy a "másfajtákat" hibáztathassák okkal és ok nélkül.

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-26 23:52   
Gyerekek!
En is kimondottan büszke vagyok góbéságomra.

Most ebben a 'büszke' szó, avagy a 'góbéság' szó lenne az elöitélet? Vagy melyik inkább?
Hogy engem a ti kérdéseitek mennyire megzavarnak, az utóbbi idökben.

 
 Erazs  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-26 22:45   
2006-11-26 12:30, Andu:
Különben a véleményt a "csomagolás" különbözteti meg sokszor az elöítélettöl. A megfelelö szavak használata csodákat müvel.

Ezzel tökéletesen egyetértek, ugyanakkor sokszor kiakadok azon, hogy - amit már lejjebb említett valaki - az egyszerü tények miért számítanak sértésnek, vagy elöítéletnek.
Miért nem lehet azt mondani otthon, hogy cigány, miért kell azt, hogy kisebbségi. Ez egy nép. Èdesanyámnak volt egy munkatársa, ö kifejezetten büszke volt az ilyen jellegü származására, söt mindig hozzátette, hogy ö "kokero" (fajtiszta).

Ha valaki "sovány", az nem sértés. Ugyanakkor ha ennek az ellentétét veszem: "kövér", az már az?

Tulajdonképp a "negatív szavak" számítanak elöítéletnek, sértésnek. Na de vajon ki vagy mi tette ezeket a szavakat azzá??

 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-26 12:30   
2006-11-26 10:04, Ferencz Zsuzsanna:

Bizony, mivel esendöek vagyunk, rendelkezünk az utóbbival is. Nyilvánítunk véleményt, ami egy megfontolt, tudatos átgondolás eredménye, vigyázva a helyénvaló szavakra és apró nyüanszokra - ahogy ebbe a topikba is egy megrágott, javított "szép" végtermék kerül.
De bizony rendelkezünk elöítéletekkel is, ez az a kis piszok, kekeckedö, gyakran bennünk dumáló valami eredménye, ami sokszor nem szalonképes, ezért inkább megtartjuk magunknak. àltalában frusztráció, irígység, harag, utálat az eredöje.

Aki mindig is mentes volt, elöítélektöl (pl. hú de unszimpatikus ez az ipse, jaj de egyszerü lehet ez az illetö, stb.) az jelentkezzen, és rögvest szentté avatom!

Számomra a kérdés az, hogyan képezödik le a másik embernél a kinyilatkoztatásunk? Ha ütközik a véleményünk a másikéval akkor könnyen degradálódik negatívvá, elöítéletté, de egy nézetegyenlöség esetén, még a legnagyobb baromság, gyilkos indulat is pozitív vélemény képében tetszeleghet.

Különben a véleményt a "csomagolás" különbözteti meg sokszor az elöítélettöl. A megfelelö szavak használata csodákat müvel.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-26 12:26   
2006-11-26 11:49, Fredi:

Nekem is az a tapasztalatom, hogy általában nem az érintettek tiltakoznak. De nem tudom az okát. Hacsak az nem lehet, hogy az emberek egy része ettől érzi magát különbnek, toleránsabbnak, jobbnak.

Visszatérve magára a szóra, elő és ítélet, nekem ez azt jelenti, hogy mindenféle tény, objektív tapasztalat nélkül formálok véleményt valamiről. Ha a tapasztalataimra hagyatkozom, akkor az már ítélet. Lehet negatív, lehet téves, de nem lehet elő...

példa: ha valaki sosem járt Hollandiában, de azt állítja, hogy a hollandok drogosok, ez előítélet. Ha járt Amszterdamban és azt mondja, hogy sok drogost látott, ez vélemény. Az elsőért háborgok, a másodikért nem.

_________________
poe

 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-26 12:07   
Ha már a szavaknál tartunk ... az előítéleteket előételeknek olvastam.

off

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-26 11:49   
Kedves Poe egy olyan témát kezdtél el, amiről rengeteget lehetne beszélni - remélem ez meg is fog itt történni, előitéletekkel, vagy a nélkül. Az általad emlitett dolgokból annyit szeretnék hozzátanni, hogy bizonyos szavak töltete változik térben és időben. Az általad említett zsidó-izraelita párhuzamot nem igen tudom magamévá tenni, mert egyrészt zsidó ismerőseim, ha saját identitásukról van szó, mindig a zsidó szót használják, másrészt a kettő szerintem nem ugyanazt jelenti. Az izraelita szerintem kizárólag vallási jelző, mig a zsidó sokkal több, vallás, nép, nemzet életmód, stb.
Érdekes módon a cigány szónak sincs ab ovo pejorativ tartalma. Persze ma illik romát, vag szintit mondani, ha róluk van szó, pedig én még életemben nem találkoztam olyan erdélyi cigánnyal, aki magát így nevezte volna. A legtöbbjük egy fajta veleszületett öntudattal, büszkeséggel vallotta magát cigánynak.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-26 10:04   
Kedves Poe, nem tudom, hol a határ.
Annyit azonban észrevettem: magunkról mindig azt mondjuk, hogy véleményünk van, nem pedig előítéletünk )

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-26 01:28   
Szerdán parlamenti választások voltak Hollandiában. Ennek kapcsán egy nagyobb társaságban - nyelviskola, különböző anyanyelvű, állampolgárságú, képzettségű, nemű és korú emberek csoportja - beszélgettünk a pártok programjairól, a bevándorlási politikáról és az un. diszkriminációról.
Az egyik kérdés a választópolgárokhoz: "fontosnak tartja-e, hogy véleményt mondhasson abban az esetben is, ha az valaki számára diszkriminatív, esetlegesen sértő lehet?"

A csoport nagy többsége igennel felelt.

Én is. Mint magánember, úgy érzem, jogom van véleményt formálni bármiről, és véleményemet kimondani, ha azt igaznak érzem. Csupán a megfelelő hangnemet kell eltalálni.

Előítéletnek nevezhetjük-e, ha elmondjuk egy tapasztalatunkat? Vagy csak ítélet? Diszkriminatív-e valakiről megállapítani, hogy mosdatlan, ha nyolc méterről érezni a szagát? Pozitív diszkrimináció-e, ha a magyar konyhát a többiek elé helyezem?
Egyáltalán, muszáj nekem mindig mindenkivel egyetérteni?
Sértő-e azt mondani valakiről, hogy vak? Hogy zsidó? Hogy öreg, kövér, esetleg kopasz?
Szerintem ezek jelzők, egyszerű ténymegállapítások. Mások szerint világtalant, izraelitát, időset, teltkarcsút, hajtalant kell mondani. Mert így illik.

Ki tudja megmondani, hol húzódik a határ vélemény és előítélet között?

_________________
poe

 
 Ravay J.  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-27 12:32   
Itélet-előitéletről rögtön a "Ne ítélj, hogy ne ítéltess." jut eszembe és neha megdöbbenek hogy milyen gyakran fordul elő a saját hétköznapjaimban. Csak egy kicsi odafigyelést no meg objektivitást igényel...
 
 GTL  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-30 11:03   
Kérdésem: előítélet mint olyan? Már a primitív népeknél is fellelhető az igen szigorú, a kiközösítésig menő megkülönböztetés, bizonyos külsőségbeli eltérések alapján. Ha másra nem gondolok, mint az indiánok erős fajgyűlölete a négerekkel szemben. Statisztikai számok igazolják, hogy az alacsonyabb intelligenciával rendelkező emberek hajlamosabbak az előítéletekre. Mesterségesen generált előítélet, mikor különböző manipulációkkal gerjesztik fel az emberekben szunnyadó hajlamot, így használva fel őket bizonyos célok érdekében.
Ezekhez még konkrét tapasztalások sem szükségesek, elég a valamiféle közösség kinyilvánítása a másokkal szemben.
Az egyén toleranciáját valóban a személyes tapasztalások alakítják, és miután a rossz tapasztalatok sokáig megmaradnak, egy életen át van tüzelőanyag az ilyen megvezetésekhez. Keresztesháborúk, vallási fanatikusok, terroristák csak a folyamat szemszögéből nézve.
Én azt mondom, kit könnyebben, kit nehezebben, de mindenkit manipulálnak valamilyen szinten, és ebben a felgyorsult kommunikáció igen komoly fegyverré vált az ilyen rossz szándékú csoportok kezében.

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-28 23:10   
2004-08-28 14:40, Lacoka:
- ha valaki már a kezét a tűzben megégette az nem csupán előítélet kérdése, hogy a tűz az éget.
-
Es nem TERMESZETES kovetkezmeny az , hogy ha mar megegettuk a kezunket egyszer , akkor ovatosabbak leszunk ?? Erre tanitjuk a gyermekeinket , mert sajat tapasztalatunkbol tudjuk , hogy ha "megegetted" a kezed , LEGY OVATOS !
En , szemely szerint , nagyon jo hiszemu voltam mindig es vagyok ... De nagyon SOKSZOR "megegettem" a kezem emiatt . Mi maradt , hat ? Abban , legalabb , amiben az Elet megtanitott valamire , ovatosabb lettem . Tehat , BIZONYOS dolgokkal , szemelyekkel szemben , eloiteleteim lettek , meg akkor is , ha EDDIG masokat eliteltem ezert. Baj ez ?

 
 Balu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-28 17:27   
Az ember amikor megtapasztalja a dolgokat és történéseket,akkor már nincs előítélet.A gondolatok szabad áramlása marad és megtapasztalás öröme,vagy bánata. A tűz éget de mindent földdel egyenlővé is tehet.Sajnos ezeket megtapasztaljuk ha véletlen mégsem _bár nincsenek véletlenek_ elég egy TV-híradót megtekínteni:hamu és por minden.
 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-28 14:40   
Persze előítéletekből is van több fajta. Az egyik a már említett az információk hiányából fakadó "előzetes megítélés" és van egy amit az ember vagy a saját vagy a más "tapasztalata" alapján fogalmaz meg akkor amikor hasonló esetben nyilatkozik.

Én magam egy időben esküdt ellensége voltam a tapasztalatoknak, hiszen rájöttem, hogy mennyi előítéletet szül és mennyi lehetőségtől fosztja meg az embert. Másrészt azt hiszem nem elhanyagolható a tapasztalati világ alapján történő szelektív magatartás, hiszen ha valaki már a kezét a tűzben megégette az nem csupán előítélet kérdése, hogy a tűz az éget.

Egy egészséges egyensúly megkeresése és megtalálása a lényeges, nem beszélve arról, hogy szerintem az előítélet amúgy sem feltétlenűl törvényszerűség hanem inkább érzelemi vagy jobb esetben tapasztalati értékelése a környezetnek.
_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-27 02:43   
2004-08-27 01:05, Atticus:
-
Ezert kell, hogy Jancsika osszekoltozzon Marcsikaval az eskuvo elott, mert lakva ismeri meg ugye az ember a masikat.

 
 Atticus  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-27 01:05   
valasz--alltalanossagban---nem "specific" beiroknak

szerintem az eloitelet nem baj, a baj ott kezdodik, amikor rajovunk, hogy nem ugy van a dolog ))
Jancsika szerelmes a Marcsikaba, es ugy gondolja, (eloitelettel) hogy majd szep csendes boldog eletuk lesz egyutt.
Az eskuvo utan kisul, hogy semmiben sem volt igaza... Marcsika, lusta, buta, kozonseges es meg fozni sem tud.
Na puff!!

)

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-26 19:53   
2004-08-26 19:22, LM:
-
Tapasztalatom szerint sokkal nyitottabbak, de azért ők sem előítéletmentesek. Ők is hajlamosak másokat öltözködésük, fizimiskájuk alapján valamilyen valós vagy vélt csoportba osztani. Ha nem így lenne, nem volna a márkás cikkek "kötelező" ereje, hogy csak egy példát említsek.

De nehéz általánosságban beszélni. Az is előítélet. Nyilván más a helyzet Berlinben mint egy bajor faluban, más a magasabb képzettségű, külföldöt bejárt, külföldiekkel gyakori kapcsolatban állók véleménye az idegenekről, mint a kerületét soha el nem hagyóé, másként vélekeedik a több nyelvet bíró, mint aki csak az anyanyelvén beszél és nem néz túl a fazék peremén, stb.

 
 LM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-26 19:22   
Szervusztok!

Vegyük akkor a fiatal generációt -természetesen ez ránk idösebbekre vonatkozik -, hogy látjuk az elöitélet kérdését a nemzetköziségben élö fiataloknál.
Gondolok arra, hogy a mai gyerekek közvetlen információt cserélnek, beszélnek vadidegenekkel az interneten keresztul, többet tudnak mozogni a világban,több információt kapnak mindenröl, TV, sajtón keresztül. Ezeknél a gyerekeknél is kialakul az elöitélet bármi iránt?
Ti hogy gondoljátok?

üdv.

 
 GTL  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-26 19:18   
bovi:

Köszi!

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-25 19:17   
2004-08-25 17:40, Lacoka:
-
- a saját "jó" tapasztalataimat megosztottam az orromra koppintottak.
-
Nekem az az erzesem, hogy az emberek hajlamosak leven arra , hogy a jo hirt dicsekveskent osztalyozzak vagy mert irigyseg foghatja el oket , konnyebben kezelik a negativot , mert sok embernek meg mindig a legszebb orom a karorom . Es az sem lehetetlen, hogy meg az onbizalmukat is noveli esetenkent.

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-25 18:16   
Lacóka, jó itt látni Téged megint

 
 Lacoka  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-25 17:40   
Azt hiszem, az előítéletek kérdésének a megértéséhez sok mindent el lehet mondani, ime egy gondolat:

Egyik munkahelyemen egy adott pillanatban nagyon divatossá vált a pletyka, vagy ahogy annakidején én neveztem az "úgy hallottam hogy" műfaly. Én nagyon rühellem ezt a műfalyt így ennek megfelelően harcoltam is ellene. Nos ez a műfaly az egyik táptalaja az előítéleteknek. Hogy miért?

Aki csak részinformációval rendelkezeik az nem tud hiteles, képviseleti erővel bíró állásfoglalást megfogalmazni. S ha a részinformációk birtokában mégis ezt próbálja tenni, akkor vagy ígénytelen ember, vagy pedig valamilyen külső társadalmi "kényszer" készteti arra, hogy butának ne tünjön, s ilyenként szükségszerüen nyilatkozzon. Az eredmény: egy nem teljes, vagy nem eléggé körüljárt kérdésben való szószátyárkodás.

Másrészt, azt hiszem senki nem vonhatja meg senkitől azt a jogot, hogy bizonyos információk ( mégha azok csak részlegesek is ) alapján, a saját benyomását, érzését megfogalmazza. A gond csak az, amikor az ember erre építi az üggyel kapcsolatos életfilozófiáját, és egyfajta falcs törvényszerűságet vél felismerni és másokkal is elfogadtatni.

Egyébként Bobe, én már egyszer ezzel a jelenséggel találkoztam itt a MON-on is, abban a pillanatban amikor egy bizonyos dologgal kapcsolatban a saját "jó" tapasztalataimat megosztottam az orromra koppintottak. Nem lepődtem meg, és e hangulatnak megfelelően viselkedem.

A kérdésed ezzel együtt nagyon indokolt és jó.

Tisztelettel ( újra itt )
_________________
Szilágyi László
a pusztai predikátor

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-25 16:17   
2004-08-25 15:46, GTL:
-
ui: hogy kell ilyen mosolygó izét rakni?

http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=121&forum=62&5
Itt megtalálod!!!

 
 GTL  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-25 15:46   
Sziasztok,
nagyon érdekes a téma, ha megengeditek egy gondolat (bocs kettő) A médiumokból azért ömlik a rossz, a katasztrófa, a halál, a negatívum, mert azt hiszik, a jóhír nem hír. Sajnos ebben az olvasók, a nézők is ludasak. Ennek a mentális vetületeiről itt írt gondolatokhoz csak csatlakozni tudok.
A másik, hogy mi is hajlamosak vagyunk a negatív tapasztalásokat később felejteni, mint a pozitív élményeket. Így vagyunk összerakva. Ez talán abból ered, hogy a jó, az alap elvárás, minden ettől eltérő pedig égbekiáltó. Korábbi munkaadóm közölte egyszer, hogy a tökéletesen végzett munkáért nem jár elismerés, mert az a minimum. A hibákért viszont azonnali retorziót kell alkalmazni. Én a magam részéről mindig is örültem a sikereknek, még akkor is, ha az egy tökéletesen ellátott feladat volt.
A népekről meg tényleg csak annyit, hogy lakva ismerszik meg a másik, és akkor is van csapda a dologban, lásd a katonatisztet, aki egy jól átmulatott éjszaka után kapatosan megy haza. Nem azt mondják, hogy Fix Ypszilon berúgott, hanem, látod ezek a katonatisztek milyen részegesek?!
üdv GTL
ui: hogy kell ilyen mosolygó izét rakni?

 
 LM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-24 17:49   
Talán kezdjük kérdéssel:

A kérdés úgy is szólhatna, hogy magányos teremtmény (lény)-e az ember? Szerintem ez a kérdés nem kérdés: az ember ugyanis eredendõen és lényegénél fogva magányos. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint az, hogy egész életünkben a keresés állapotában vagyunk: az elvesztett teljesség iránti vágy hajt bennünket, amíg csak élünk. És tulajdonképpen mindegy is, hogy ezt mire vezetjük vissza: arra, hogy az istenek valamikor elvágtak bennünket önmagunk másik felétõl -Platón-,vagy arra, hogy a Biblia szerint elvesztettük az Édenkertet, és ezzel együtt az Istennel való azonosságunkat vagyis az "alma után" tudatára ébredtünk saját önálló létezésünknek és halandóságunknak-, vagy arra, hogy az ember könyörtelenül bele van vetve a világba, szabadságra ítéltetett, és minden támasz és segítség nélkül, minden tettéért teljes felelõsséget vállalva kénytelen percenként megalkotni önmagát.A magányt, az egyedüllétet, önmagunkat csak az élet kivételes pillanataiban érezzük át.

Magányra vagyunk ítélve azért is, mert önmagunk megnyilvánításában roppant korlátozottak a lehetõségeink. A magány feloldásának a másik emberrel való tökéletes kommunikáció lenne az eszköze, ilyen kommunikáció azonban nem létezik: egyrészt mert a nyelv csak igen tökéletlen kifejezése gondolataink, érzéseink és érzeteink bonyolult összességének, a beszéd révén tehát jószerivel áttörhetetlen az a fal, amelyik a másik embertõl elválaszt minket. Másrészt mert viszonylag biztonságos érzékelésünket - a másikról alkotott benyomásainkat, megérzéseinket, ösztönös tudásunkat - minduntalan eltérítik, összezavarják, megtévesztik az érdekeink: nincs olyan kapcsolatunk, amelyikben ne akarnánk valamit elérni - tetszést, nem tetszést, akár még a másik érdektelenségét is, Mindig, mindenki a folytonos találgatás és mérlegelés állapotában van, ha egy másik emberrel áll szemközt: akaratlanul is a szándékait, a hátsó gondolatait, a valódi akaratát, fürkészi, a róla kialakított képét igyekszik kitalálni, sõt, alakítani, tehát mindenki folytonosan valamiféle viszony, távolság és sohasem az azonosulás állapotában van. Az emlitett kivételes pillanatoktól eltekintve sohasem engedi el önmagát, sohasem hagyatkozik feltétel nélkül a másikra - sohasem képes tehát valóban feloldani a magányát.
A társadalom szintjén - gyakran vagyunk magányra ítélve. Amikor a társadalom, amelynek tagjai vagyunk, képtelen megszervezni önmagát, képtelen megalakítani a saját valóságos közösségeit, vagyis nincsenek biztos pontok, nincs biztos háttér, közös forrás híján kimerülnek az egyéni tartalékaink, nincsenek másokkal együtt megfogalmazott perspektíváink: amikor mindenki mindenki ellen van, és mindenki egyedül kénytelen megvívni a maga harcait.Ez van ma otthon, Magyarországon.

Tehát magányos lények vagyunk? Mikor és miért érzitek úgy, hogy a szavaitok elégtelenek egy másik emberhez való közeledésre? Van-e ennek ellenszere, és mi lehet az, illetve számotokra mi szokott az lenni? Ha van ilyen ellenszer - márpedig biztosan van -, az csak elfed, vagy valóban meg is szünteti a magány érzését?

Sokak szerint a netes beszélgetõhelyeket általában a magányos emberek használják a másokkal való találkozásra és kommunikációra. Az ember önkéntelenül is elveti az elöitéleteit, mert egyedül van,nem kell vigyázni magára.

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-08-23 20:42   
Böbenéni kiváló témájához kapcsolódó kérdés: az emberek többsége miért hiszi el könnyebben a rosszat, mint a jót?
Lehetséges, hogy a menekülési és önvédelmi ösztön a magyarázat erre?

 
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó