2018. december 15. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Mentalitás - névhasználat, család, karrier...
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 következő lap )
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-26 18:43   
Kedves George,

tegnap olvastam az MSN fölapján egy érdekes tudományos kutatás eredmény cikket a házasságkötésröl s tartosságárol is. Logikus volt az a meglátás is, hogy aki házasság elött együtt él, nem annyira tartos a legális kapcsolata azért, mert ha már legális, nem lehet csak ugy kiugrani belöle, mint elötte, s a probaházasság emiatt sem jo ötlet s alap erre.

Nekem ehhez mindig az volt a nézetem, hogy aki ilyenbe belemegy, nem biztos a dolgában, s ha ez igy van, jobb hagyni az egészet. Svájcban volt erre egy cinikus mondás, lebiztositani s továbbkeresni közben. Az a másik meglátás, hogy a mai fiatalok, akik mind szakmával nönek fel, késöbb házasodnak s a frigy tartossabb lessz, ad egy mert látott s tapasztalt a világbol az illetö s nincs olyan ideája, hogy valamit elpasszolt ha korán házasodott amelett érettebb fejjel is választott, jobban ismerte önmagát s tisztában volt azzal, mire van szüksége, mit tud tolerálni a partnernál.

Szerintem a nagy emancipácio alatt még az nem lett teljesen tisztázva a nökkel, hogy nem kötelezö anyának lenni s van olyan férfi aki szintén igy gondolkodik s nyugodtan lehet ilyen alapon is házasodni s egy karriernek szentelni életüket.

Virtuálisan megismertem egyszer egy svájci férfit, aki otthon maradt s vezette a háztartást, a feleség járt dolgozni. Gyerek nem volt. Elváltak, mert a férfi az Interneten keresztül megismert valakit s össze is házasodtak, a nö német volt, s elment a férfihez Svájcba élni, a második házassága boldogabb. Kevés olyan férfit ismerek viszont, aki hajlando fözni s megosztaná rendesen, ahogy emlitetted 50-50 a házimunkát, ha a nö is dolgozik a házon kivül, mert sok férfi sajnos ugy lett nevelve, hogy ez férfi munka, az nöi munka! Ezért nem müködik sokszor ez az uj modell miszerint mindketten dolgoznak s együtt nevelik a gyerekeket is. Ahogy láttam itt, az amerikai férj jobb az europainál, itt természetes hogy a férfi is pelenkázhatja a bébit s természetes az is, hogy a BBQ férfi munka. Erröl eszembe jutott hogy emiatt engem megszolt régen aposom (nyugodjon békében), hogy miért fia teszi azt, miért nem én fözök illetve sütöm a hust kint a grillen!

Ez a cikk arrol is szolt, hogy néha generáciokon megy végig egy tanult s tapasztalt modell, legyen az negativ vagy pozitiv s az is hozzá járul a sikeres házassághoz. Azelött amikor a nök ugy lettek nevelve, hogy férjhez megy s nem tanultak szakmát, ki voltak téve a férjüknek s többet türtek s ezért is voltak tartossabbak a házasságok mint ma, mikor a nö meg tud élni önálloan is s nem függ egy férfitöl, s ha valami nem tetszik neki, egyszerüen elválik.

Andrea

 
 george  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-26 14:28   
Kedves Oleander,

koszonom az elismerest az Apak szereperol irt soraimra, csak ott akadtam meg, hogy megemlitetted a II.Vh-ra celzottakat. Ezek sajnos nem csak az en gondolataim, de a valosag. Az egyetemi tanulmanyok a csalad helyzeterol, s a fiatalok romlasa, a csaladok felbomlasa, mind erre vezetnek vissza. A valosag bizonyitja helyes meglatasomat. Sok szazalekban a nok raebredtek, hogy onallo eletet tudnak elni egy ferfi segitsege nelkul is, s erre alapoztam a meglatast. Kevesebb idot toltenek csemeteikkel, s a sajat eletceljuk a legfontosabb, sok helyen (irom, sok helyen) a gyerekek a szenvedok, egy allami nevelt, vagy egy bejarono nem tudja helyettesiteni a mama helyet, a csaladi szeretetet s kesobb derul ki, hogy nem tudjak mi a csalad, pont ezert. Bar ha tenyleg olyan szukseg volna a noi hivatasra, azt mellekuton, szabadidoben is el lehet erni, de a csalad jojjon eloszor, kesobb is ki lehet bontakozni, ervenyesulni, amikor a gyerekek felnottek, s a mama egyedul marad. Lehet hogy tevedek, de ez az en meglatasom, bocsx-bocsx.

 
 Oleander  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-26 09:48   
Kedves George,

erdeklodessel olvastam hozzaszolasodat. Valo igaz, apara nagy-nagy szukseg van egy csaladban, mint ahogy anyara is. Ha az egyik nincs jelen, az eletre kihato serulesekkel jar altalaban es hatalmas hianyerzettel. Ez altalaban aztan kihat a gyerek kesobbi csaladjara is... es igy tobb generaciora is talan.

De nem hiszem, hogy csupan a II. VH okolhato ezert. Az okokat felsorolni azonban egy kulon tanulmany lenne.

Van itt azonban valami, amit nem egeszen ertek. Azt irod, hogy a VH alatt a nok 'onallosagot kaptak' (es ez volt az egyik baj). Miert, addig nem voltak onalloak? Ha nem, ki volt az onallo? Az apa? Ha igen, akkor az apa onallo volt, az anya pedig nem? Hat akkor hol van itt az a bizonyos 50-50 %?

En latok olyan csaladokat a mai vilagban, ahol az apa is es az anya is kivaloan nevelik a gyereket/ gyerekeket es kozben dolgoznak es esetleg karriert is befutnak. A no azon kivul, hogy anya, szinten kepes 'onallo' munkat vegezni, mint ahogyan a ferfi is, aki apa is szinten. Ha valoban fennall az a bizonyos 50-50 %, akkor ez tokeletesen mukodhet. A baj ott van, ahol ez valamilyen oknal fogva nem all fenn.

Oleander

 
 george  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-26 01:18   
Olvasgattam a hozzaszolasokat, s valoban a Chatmaster levele ami megragadott, mennyire igaza van, amikor az apak szereperol szol. Sajnos a mai vilagban majdmindenki a szegeny anya eleterol szol s elfelejtkeznek az apai eletrol, mintha nem is lenne szukseg ra.

Teves a gondolat. Ha csaladot akarunk alapitani, az egy 50-50% megegyezes, apa nelkul nincsen csalad, az o ferfiui hozzatetele, persze kozosen, a gyermeknevelesben, igen nagy fontossagu szerepkort jatszik be. Mar a termeszeti adottsag, a ferfi vonal megadja azt ami hianyzik egy csaladban. Persze alairom, hogy sok teher esik egy no vallara is, de ne felejtsuk el egy idealis hazassagban mind a ket felre szukseg van. Ha egy holgy karriert akar csinalni, ervenyesulni akar a nagy vilagban akkor nem is szabad egy csaladrol almodoznia, mert megosztani onmagat senki sem kepes. Vagy ez, vagy az. En a II.ik VH-t okolom, amikor a ferfiak hadseregbe lettek vonultatva, s az ures helyeket a holgyek vettek at ugy a joval mint a rosszal. Onallosagot kaptak, anyagilag fedeztek magukat, s ezt nem akartak felaldozni, mikor is az apa, a ferj hazatert. A mai vilagban termeszetesen kell egymast segiteni s csak igy lehet a csaladot felnevelni. APAK-ra szukseg van EGY csaladban. Remelem helyesen fogalmaztam meg, de igy gondolom a kerdesekre valaszomat.

 
 Chatmaster  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-25 20:01   
Legutóbbi hozzászólásom óta sokan írtak a témához. Furcsáltam is mikor visszajöttem a nyaralásból, hogy mennyire lelankadt a nagy lelkesedés, viszont ez most már visszatért.

A sok vélemény mind-mind egy szelet a valóságból. Ez (szerintem) olyan mint egy puzzle ahol a hozzászólások az elemek. És a puzzle folyamatosan épül, teljesebb lesz, de biztos vannak még üres részek (kihagyott témák).

Kiváncsi vagyok milyen lesz a teljes egész.

-------------------------------

Anri utolsó írásához hozzátenném, hogy a családban ott van az apa is. Ő az anyát emelte ki és lehet hogy jogosan mert az általános felfogás az, hogy a szüléknél az anya a fontos az apa "nem sokat ér", majdnemhogy nélkülözhető.

Pedig szerintem ez egy tévhit. A családban szükség van az apára is. Szerintem ez a tévhit azért alakulhatott ki mert a férfiak legtöbbje csapnivaló (pocsék) apa. És a rossznál (talán ) jobb a semmi? Ezért állíthatják (egyes) gyermeküket egyedül nevelő anyák, hogy jól megvannak férj nélkül is?

De szerintem a gyerek is érzi, hogy kéne 1 apa is. Csakhát nem minden férfi filmapa.

Én úgy gondolom, hogy a családnak szüksége van a férjre, az apára, de nem olyanra aki meg tud birkózni a gyermekneveléssel is nem csak a házas élettel. Sőt, inkább azt mondanám csak azok alapítsanak családot akik képesek helyt állni szülőkként.

Nos? Ti mit gondoltok?

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-25 16:53   
Kedves Mindenki!

Ezen a helyen szeretnék egy sajnálatos félreértést tisztázni. Tegnapelőtti hozzászólásom "kályhafunkció" kifejezése ugyanis heves ellenérzést váltott ki. Mélyen sajnálom, ha egy számomra pozitív tartalmú szóval bárkit is megbántottam volna. Ez nem állt szándékomban, sőt!

Anri nagyon szép, örökigazság érvényű gyerekszáj-története elgondolkoztatott. Demonstrálandó, hogy magam is fontosnak érzem az általa líraian ábrázolt szerepkört, igyekeztem a magam életéből egy hasonló momentumot megörökíteni. Alapvetően racionális lényemből fakadóan az ugyanarra a dologra vonatkozó leírás az én tollamból valószínűleg kevésbé megható színezetűre sikeredett. Ennek ellenére szóhasználatom mögött semmi sértő szándék nem állt, számomra a kályha pozitív tartalmú: meleget ad, hozzábújunk, onnan indulunk el a nagyvilábga, stb. Kamaszkorom óta így neveztük anyai barátnőimmel lelkizések során az otthont teremtő anyai melegséget, amelyet így tudtunk egy szóban, körülírás nélkül kifejezni. Úgy tudtam, ez általánosan elfogadott, dicsérő megfogalmazás.

Amennyiben pozitív szándékom ellenére kifejezésmódommal félreértésre adtam volna okot, úgy azt sajnálom.

Szeretettel

Judit

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-25 10:44   
Kedves Judit,

szerintem az a fontos, hogy megelégedett legyen az a nö is, aki utálja a háztartást, s inkább részben elhanyagolja de örömet s kielégülést talál szakmájában, házon kivül. A környezetének is több öröme lessz, ha ezt érzik, s nem minden férj tartja a perfekt háztartást a életszükségletnek.

Ha valaki kreativ szakmában dolgozott mint én, akkor azt meg tudja valositani más téren is, a környezete szépitése, belsö berendezéssel, ugyanannyi örömet vagy többet tud egy olyan embernek szerezni aki vizuális s szereti a szépet, mint egy ruha kollekcio tervezése s létrehozása. Egy olasz vendégmunkás varronövel vagy anyag kiszaboval nyilván nem lehet szellemileg kielégitö beszélgetést végezni munka közben, legfeljebb nyelvet tanulni, hogy ne legyen az a kifogás, hogy nem értette meg németül.

Nem éreztem magam szellemileg elhanyagoltnak azért mert itthon maradtam, hisz voltak az üzleti utak s vacsorák férjemmel, s belga vagy francia üzleti látogatokkal, igy még a franciát is gyakorolhattam itt is. Tetszett nekem ez a szokás, hogy a feleségek is megismerkedhettek s találkozhattak a férjük kollégáival, feleségeikkel, s ezek az összejövetelek a magasabb alkalmazottakkal sürün voltak. Nagyon sok érdekes embert ismertem igy meg s férjem szakmáját is jobban, a sok szakbeszélgetések alatt. Egy alkalommal érdekelt a titánium jobban, amikor ékszert készitettek belöle, férjemnek pecsétgyürüt csináltattunk. A legunalmasabb video amit viszont láttam a titánium öntésröl szolt, amit Belgiumba vitt el férjem az ottani épitendö gyár részére.

Sokkal internacionálisabb volt itt, mint annak idején Svájcban vagy Németországban. Az elsö hindukat, házi szokásaikat, ételeiket, pl. itt ismertem meg közelebbröl.

Hajadon koromban sürübben utaztam, de föleg Europában.

Andrea

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-25 10:01   
Kedves Judit,

sok gyerek szeret másoknál látogatoban lenni, mert érdeklödik s tanul mindenböl, nem hinném hogy azért, mert realizálja, hogy neki hiányozna valami "szellemi" amit otthon nem kapna meg.

Erröl eszembe jutott egy kis szomszéd fiu, elemista korban voltak, s a fiu szeretett itt lenni, még az üres szemetes ládát is betolni az utcárol a tolokocsival, hogy ö kapja a pénzt s ne a mi lányunk érte. Viszont egyszer öszinte volt, s megmondta lányomnak, hogy azért barátkozik vele, mert ö egy nagy házban lakik! Ö kis apartmentben lakott szüleivel.

Nem minden nönek adatik meg a kézimunkázási tehetség habár mi Svájcban azt is tanultuk, kötelezö volt még zoknit stoppolni is de varrogéppel is ilyesmit. Csecsemöréklit kötöttünk, s bébi cipöket horgoltunk s himeztünk is. Férfiak is tudnak, a nagybátyámrol halála után tudtam meg, hogy az egyik falvédöt ott a budai lakásban ö himezte. Nyugdijazása elött a föposta föigazgatoja volt Budapesten. Ezzel azt szeretném ecsetelni, hogy a kézimunka nem zárja ki a szellemi kapacitást.

Üdvözlettel,

Andrea

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-24 20:01   
Kedves Pacsirta,

én voltam az, aki emlitette, hogy megérti, ha egy hires nö megtartja a nevét házasság után is. Külföldön élö magyar szinésznök közül Sunnyi Melles jut eszembe, anyja leánykori neve Rohonczy Judit, férjem udvarolt neki valaha régen, véletlenül akadt rá egyszer a német BUNTE lapban, s a szerkesztöség megadta a cimét, Svájcban él, leánya az apja nevét hordja dacára hogy a szülök elváltak. Érdekes, hogy Sunnyi nem vette fel se a mamája nevét, sem pedig a német nemes férje nevét hanem maradt annál, amivel megismerték.

Ahogy olvastam azt a megjegyzést, hogy "fiamnak" lettek szolitva a lányok is családodban, tünödtem azon, nem-e egy tudatalatti averzio a magyar nöknél, akik ezek szerint nem kapnak annyi elismerést férfiaktol, mint más államokban?

Föleg Svájcban nöttem fel s nem tapasztaltam ezt, s talán ezért se tartottam szükségesnek megtartani leánykori nevemet, mikor 24 éve házasságot kötöttem férjemmel. Eszembe jutott az is, hogy nem sokszor lett nyilvánosan megemlitve leánykori nevem, láthato voltam egy osztrák televizio riportban melyet a divatiskolárol készitettek ahova jártam, név nélkül, késöbb egy svájci cég prospektusában jelent meg fényképem név nélkül melyet egy svájci lap is közölt, de szintén név nélkül. A nevem szerepelt egyszer a bécsi Philharmoniker Ball programjában mivel a megnyito párok között voltam s egyszer egy müncheni magyar ujságcikkben, szintén mint megnyito táncos.

Férjem vezetéknevén megjelentem egy kis könyvben, melyet németre forditottam itt, azzal a névvel ismertek pár éven keresztül a német Compuservenél, amig a Pconline Magazin computer ujság megbizásábol vezettem a forumukat.

Itt nem divat cimeket sem használni, igy nincs elönyöm férjem doktorátusábol sem. Nem is magyar név, mert megváltoztatta, mikor amerikai állampolgár lett, igy az sem volt ok, hogy direkt ragaszkodtam volna ahhoz a névhez, csak természetesnek tartottam, hogy férjem nevét viselem, ha már házassági közösségbe lépek vele s a kis családunkban mindhárman azt a nevet hordjuk. 24 évvel ezelött nem is tudtam, mi lesz a jövöben s használom-e valaha nyilvánosan nyomtatva azt a nevet vagy sem.

Andrea

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-24 16:21   

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-23 22:13   
Anri,

nagy elismerés, amit kaptál ettől a kislánytól. A családi kályhafunkció fontos és nem mindenkinek van ehhez készsége. Az sem mindegy ugyanis, hogy hogyan töltjük el együtt az időt.

Hasonló megható dologban volt részem a múlt héten. Szomszédaink 9 éves kislányától kaptam egy kedves levelet három nekem készült rajz kiséretében. "Frau Nabel, Ön nagyon jó barátnőm!!!" - írja. (Nem tudja, hogy engem másként hívnak.)

A mama ugyan nem dolgozik és egész nap otthon van a 3 gyerekkel, de a foglalkozás kizárólag a fizikai ellátásban, az etetésben és ruházkodásban nyilvánul meg. A kislánnyal mi szoktunk beszélgetni, Zsófi tanította batikolni és szeret hozzánk járni szerintem az otthon hiányzó "szellemiek'" miatt. A szülő csak azt tudja továbbadni, amije van.

Szeretettel

Judit

 
 Zsizel  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-23 18:44   
Gyönyörü ez a történet Anri!!!

Puszi Zsizel

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-23 17:39   
Kedves Anri,

nekem is mindig eszembe jut egy mondás, de felnöttöl származott, férjem unokaöccsétöl. Mikor itt volt egyszer látogatoban, mondta, kislányunkat figyelve (nem rövid látogatás, közben liliomokat ültetett s pálmát, ajtokat cserélt nekem segitve), hogy mennyire meglátszik a gyereken, ha otthon nö fel, a mamával, az ö lánya a Sandoz napközi otthonában tette, mivel ök elváltak nejével s a mama napközben dolgozott.

Lányával késöbb találkoztam nagykorában is, mikor egy barátnöjével turázták Kaliforniát, s ide is eljöttek fel a lakásba pár napra. Mondta, mint gyermeknövér jol keres, de év közben nagy a hajsza Svájcban abban a szakmában.

Andrea

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-23 15:33   

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-23 00:06   
Család ./. ú.n. karrier

Kedves pacsirta, Andi, Ria és minden érdeklődő!

Minél tovább beszélgetünk, minél több vélemény hangzik el, annál inkább látható, hogy nemcsak névhasználat és nemcsak mentalitásról folyik a vita. Hogy kinek mire van igénye, ki mit tud mivel összeegyeztetni, és az végül megéri-e, az szubjektív. Feltételezem, hogy pacsirta mosógépe a rajta álló írógéppel a miskolci fürdőszobában a harmadik tevékenység részét képezte: a család és a munka utáni hobby/ önmegvalósítást. Szerencséjére ezt a bővebb értelemben vett szakmájában találhatja meg.

Gyakran hallom itt Németországban, hogy nem érdemes elmenni dolgozni, mert a gyerek mellett amúgy is csak fél napra lehet/kell/illdomos/célszerű, akkor pedig anyagilag nem éri meg. Azt hiszem, ez nem "megérés" kérdése. Nekem igényem volt, hogy önálló munkát végezzek. Soha nem számoltam, hogy megéri-e az igénybevett takarítónő, babysitter, magyartanár, időnkénti taxi, hogy a gyerek odaérjen a magyarórára, stb. költségei szempontjából. Valószínűleg azért nem, mert a munkámat szeretem, a háztartást pedig nem. Ha csak annyit keresnék, amennyit a mindenkori takarítónő kap, akkor is inkább dolgoznék, hogy ne kelljen takarítanom. És itt évek óta mindenféle kompromisszumra hajlok (Persze, ha én takarítanék, alaposabb lenne, csakhogy utálom csinálni, ergo jó így tökéletlenül is.) Ugyanez vonatkozik a kertre is. Beletörődtem, hogy nem fogom a környék potenciális "legszebb-rózsatő-díját" elnyerni.

Törvényesen N.o.-ban egy gyerek évente max. 6 napot lehet beteg. Ezt az érintettek azonban sajnos nem tudják. Több gyerek esetén a betegség sose esik egybe, csak egymás után szokás abszolválni. Természetesen minden gyereknyavalya azon a hétfőn tört ki, amikor nekem egy hetes üzleti útra kellett mennem, pl. Moszkvába. Pozitív kilátás: egy idő után elfogynak az egyszeri gyermekbetegségek. Túléltük.

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy ami nekünk fontos, arra ráérünk, ill. ahhoz megtaláljuk a megoldást. Azt látom magam körül, hogy akinek igénye, aki mindent akar, az ezt valahogy megszervezi magának. A dolognak ez az oldala tehát tőlünk függ.

Sorsunk alakulását legalább ekkora mértékben befolyásolják az életkörülmények, lakhelyünk adta helyzet, a bennünket körülvevő társadalom általános és gazdasági helyzete. Ez tőlünk független, ez adott. Ami Andinak elképzelhetetlen, megszervezhetetlen a kaliforniai távolságok és kötelező életmód mellett, az teljesen másként néz ki egy nagyváros 5. emeleti lakásából nézve. Mások a lehetőségek és mások a kötelezettségek. Gondolom, hogy Ferencz Zsuzsának kevés gondja volt a kertésszel és a swimming pool-lal, nem kellett naponta autóval hordania a gyerekét iskolába, balettra Bukarestben.

A létfenntartás körülmények is különböznek és némelyikünk munkavállalásában minden bizonnyal nem kizárólag az önmegvalósulás játsza az egyedüli szerepet.

Éppen ezért szerintem sincs recept. Ez nem csak pénz kérdése, de nem is csak esetleges pénztelenségből fakadó kényszer. Tanácsot sem lehet adni, ezt kinek-kinek vérmérséklete, igénye, helyzete szerint kell eldönteni. Egy viszont lényeges: ne a környezetünk társadalmi elvárásainak igyekezzünk megfelelni, hanem saját normánknak, igényünknek.

Pompéry Judit

 
 Pacsirta  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-22 19:53   
Végigböngésztem szellemes párbeszédeteket és riposztjaitokat - a Hunor HONATYÁK-indíttatásától kezdve. Nagyon élveztem valamennyit.
 
 Ria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-18 19:25   

Amikor én elöször kezdtem el családalapításon törni a fejecskémet, akkor arra gondoltam, hogy egy olyan szakma kellene, ahol otthon, a gyerek mellet is tudnék dolgozgatni. Hát most van egy olyan szakmám, de arra tényleg kíváncsi lennék, hogy mi a tapasztalat ezügyben.

Van arra valami esély, hogy az ember kisgyerek mellett esetleg még otthon dolgozni is tudjon vagy ki sem fog látszani a házimunkából?

Mennyire általános és igaz az a hiedelem, hogy a kisgyermekével otthon maradó nö automatikusan elveszít minden (vagy ha nem is minden, de majdnem minden) lehetöséget arra, hogy a késöbbiekben még valami karrierje lehessen? Ne vegyük most figyelembe azokat, akik 25 évesnél fiatalabbként már 3 év feletti gyermekkel rendelkeznek, mert nekik a gyerek elött nem is igazán volt elkezdett karrierjük...Tisztelet a kivételnek

Ebben az esetben karriernek igazán nem azt nevezem, hogy én vagyok a fönök, de a barátaim példája alapján sokan még azt a lehetöséget sem kapják meg, hogy a saját szakmájukban tudjanak elhelyezkedni.


*-----------------------
Ha legalább négy hatalmas logikai bukfenccel is, de akkor is a témához tartozik

RIA

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-06 18:58   
Kedves Chatmaster,

köszönjük a válaszodat, sok mindent emlitettél ami eddig kimaradt, hogy vajjon megéri-e azt a kettös karriert, ha mindketten fáradtak otthon munka után? Talán a mai fiatalok többre vágynak s nem elégszenek meg kevesebbel, mint az elözö korosztály? Vagy van olyan nö, aki csak az adott szituácioban realizálja, hogy nem neki valo a háztartás, s ezt inkább fizetett alkalmazottra bizza, vagy ha nem akkor van oka elhanyagolnia?

Nem bántam meg soha, hogy itthon maradtam s inkább a családi fészket épitgettem s ápoltam, megtanultam régi festéket eltávolitani, butort pácolni, festeni s tapétázni s még szerelni is.

Talán azért is volt nekem annyira fontos, mert gyerekkoromban sokat költöztünk s külömbözö országban éltünk. Most 24 éve élek egy helyen s örülök ennek a stabil helyzetnek.

Andrea

 
 george  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-06 00:16   
anri keresere olvasgattam a leveleket, de a chatmaster levele talalt ra a legjobban, mi a csalad, mi a noi egyenjogusag az eletben, foleg a gyerekek fiatalsaga.

amikor az alapozas megy a Mamara mindig szukseg van, egy korai ovoda nem eri el azt, hogy a csaladi szeretet meglegyen. sajnos a mai vilagban, foleg a II. VH-ota sokan rajottek, foleg a nok, hogy onalloak lehetnek s kulon eletuk is lehet. a masik, a nevvaltozas, miert rossz a ferj nevet hasznalni, ez a csalad neve, a szabo csalad, nem pedig miss xyz gyermekei.

munkahelyen is a cim egybol megadja a tartozkodasi kort, a miss adja a lehetoseget egy konnyebb ismeretseghez, remelem jol fogtam fel, bocsx

 
 Chatmaster  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-05 20:49   
Szerintem tényleg nehéz egyeztetni a családi életet a karierrel.Ezért van (lehet) az, hogy nem sok embernek adatik meg a jó család jó karierrel.(Nem úgy mint a filmekben). Inkább vagy az egyik van meg vagy egyik sem. Egyiket sem könnyű elérni és ha mindkettőt akarja az ember akkor tényleg meg fog izzadni. Nem is tudom mi lesz velem, mert én is el szeretném érni mindkettőt.

Nem tudom jó ötlet-e az Andi által említett "help", mert segít is de árt is.

Mert akkor a gyerekek alig látják a szüleiket és ez tönkreteheti a "jó családi életet". Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy "help" nélkül mehet az ember vmire is.

Azt pedig nem minden ember engedheti meg magának, hogy a gyerekek mellett dolgozik. Mármint, hogy egyszerre foglalkozik a kölkeivel és a karierrel is.

Volt egy nagyon jó film ami részben erről szólt (Erin Bronkovich: Zűrös természet)

Talán úgy lehet megoldani ezt, hogy egy közeli ismerős foglalkozik a gyerekekkel. Bár erre a problémára még nem találtam igazi megoldást.

Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a magán/ családi élet nem csak a gyerekekből áll. Ott van a férj és a feleség is (vagy a nő és férfi ha nem házasok). A kettejük kapcsolata is nagyon fontos szerintem és nem abból áll, hogy hajnalba látják egymást meg munka után, éjszaka és nem marad idejük beszélni, stb. Vmint, ha az ember csak munka után, hullafáradtan tud találkozni a kedvesével akkor már nincs ideje semmire. Hiába áll előttük az egész éjszaka, vszínű, hogy még "pikáns" dolgokra sem tudnak időt szakítani mert hát pihenni is kell. Bár én ezt nem tudom igazán, még nem volt lehetőségem megtapasztalni.

Az ugyancsak Andi által említett otthoni munka jó, de szerintem az is csak akkor ér vmit ha mindkét fél otthon dolgozik.

Sajnos a valós világban az embereknek nagy szerencse kell, hogy jó magánélettel és jó karierrel rendelkezzen. És szerencséből kevés van. Így hát választaniuk kell a kettő között.

Viszont ha az ember egyedül van akkor meg aztán belegebed, hogy elérje ezt a két dolgot, sőt akár csak az egyiket is.

Ez a megszólításos dologhoz pedig csak annyit fűznék, hogy ha vkinek nem ismerjük a családi állapotát akkor a semleges megszólítás az illő. Viszont ha mondjuk nem a megfelelő megszólítást kapjuk, akkor ne sértődjünk meg, csak azért mert nem a nekük "jó" szólítással üdvözöltek, mert a másik nem tudhatja mindig kinek mi a megszokott, elfogadott. (De azért magunkban megjegyezhetjük, hogy na én jobb lettem volna és a semlegeset használtam volna)

A másik, a Ria által említett nemi megkülömböztetés. Hát ez van. A nők még mindig nem (teljesen) egyenrangúak a férfiakkal.(még jó, hogy nem nő vagyok )Viszont ez talán néhány kivételes helyzetben így jó is.(a gyengébb nemé az elsőbbség, stb. stb.)

Hát ez az én személyes véleményem az alább leírtakról. Nem tudom ki mennyire ért egyet, de mindenkinek más a véleménye.

Egyébként meg mit tudhatok én, egy tizenéves az ilyen dolgokól ?

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-05 19:55   
Kedves Anri,

Még eszembe jutott pár tény a témához, ad egy 24 év alatt soha senkivel nem találkoztam itt, akinek valami segitsége is lett volna a házával, talán azért mert alkalmazottakat ismertünk, mérnököket bérháztulajdonosokat.

Vissza emlékeztem egyik magyar ismerösünk sorsára, aki munkába ment, mert gondolta az akkor 14 éves lánya megbizhato s kis mostohaöcssére is tud vigyázni. Nagyon szép házuk van, svéd épitész mérnök férje tervei szerint készült, de sajnos leégett! A teenager valamit fözöcskézett s meggyulladt a konyha s aztán az egész ház. A ház biztositása sajnos nem fedezte az ujra épitési s berendezési költségeket igy adosságba kerültek. Mikor megismertem öket, még láttam elégett mintákat a berendezésböl, a feleség magyar örökölt dolgait melyeket sose lehet bepotolni!

Itt külömben törvényileg is tiltva van egy gyereket egyedül hagyni, "child endangerment".

Üdvözlettel, Andrea


 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-05 01:53   
Kedves Anri,

engem is a konktrét dolgok érdekelnek, s nem a teorétikusak, pl. az amit a mai Chaten hallottam, hogy meg lehet oldani a feleség karrierjét a gyerekek mellett ugy, hogy alkalmaznak háztartási segitséget.

Na lássuk: hol talál valaki egy olyan tündért, aki hajlando több mint napi 8 orát dolgozni a háztartásban a gyerekek mellett? A mama korán indul el munkába, 1/2 7-7 körül a reggeli forgalom miatt, igy a segitségnek kell a gyerekeket elkésziteni az iskolára s elvinni öket, ehhez kell egy auto is, hisz a school bus ahogy tapasztaltam magam, föleg az amerikai filmekben létezik. Amig a gyerekek iskolában vannak, addig elintézheti a háztartást, elrakodni, takaritani, mosni, vasalni, bevásárolni.

Kora délután ismét beszáll az autoba s megy a gyerekekért az iskolába, s késöbb ha kell, a külömbözö iskola utáni kurzusokra szállithatja öket. A nap részére csak akkor fejezödik be, ha a mama hazaért a munkábol, mely az esti forgalom miatt bizony elhuzodhat este 19 oráig is!

Ha van uszoda, akkor persze kell egy pool man is, mert egy háztartási alkalmazott azt nem fogja elvégezni, s kell egy kertész is, mert arra sem lessz hajlando az a tündér, aki az ábra szerint naponta 10 orát töltött abban a háztartásban. Még nem is tartunk ott, hogy mennyiért tenné ezt meg, s ha nincs autoja, akkor mibe kerül a kocsitartás s biztositás részére.

Ezek délkaliforniai tények s részben tapasztaltam, mikor probáltam munkát vállalni házon kivül. Hogy milyen ijesztöen megbizhatatlan egy fiatal nö, aki gyerekre hajlando vigyázni, azt szintén tapasztaltam, igy lett aztán az, hogy inkább itthon maradtam, s olyan mellék foglalkozást vállaltam itthon, ami nem igényelt idegen háztartási segitséget.

De nagyon érdekel más feleség tapasztalata s megoldásai, hogy tudta a karriert összekötni a családi élettel, s háztartási segitséggel, konkréten.

Itt egyszer egy fiatal svájci tanitonöt ismertem meg, aki kijött pár honapra egy svájci családhoz mint "házi tanitonö" a gyerekek mellé. Vettek neki egy autot, hogy fuvarozhassa a gyerekeket mivel a szülök együtt mentek el minden reggel dolgozni. Mivel a fiatal leány igy is sokallta ezt, a családi étkezés sokszor kész, rendelt meleg ételböl adodott esténként. Mégis megunta s otthagyta öket, elment egy idös amerikai házaspár otthonába segiteni, ahol persze nem kapott saját autot, s sokszor én mentem el érte, s elhoztam magunkhoz, ha menekült a hétvégi jello-saladok elöl, mert nem volt kedve gyalogolni a buszhoz s átszállni hogy eljusson ide.

Üdvözlettel, Andrea

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-04 18:17   

 
 Ria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-03 17:36   
Sziasztok

Ha már így sikerült középpontba kerülnöm, akkor válaszolnék is az üzenetekre

Válasz Tasiordognek

A teljesség kedvéért hozzátenném, hogy én nem angol nyelvterületen dolgozok és a cégek sem angolok, akikkel levelezek. Talán emiatt, de itt minden levél Mrs vagy Frau. Az elmúlt több, mint két év során még egyszer sem kaptam Madam megszólítást, hiába kapok minden levelet angolul.



Válasz Andinak

Bocs, ha félreérthető voltam, de én "sajnos" rendszeresen találkozok ezzel az elvárással, igaz nem a világ vagy a kollégák, hanem a számomra sokkal fontosabb család részérôl Engem egyébként tényleg zavar egy kicsit, hogy a korosztályomból minden ismerősöm, barátom házas és istenien tud beszélgetni a gyerekeiről. Én részemről azt tartanám sikernek (magamra nézve), ha a viszonylag sikeres szakmai életem után végre a magánéletben is "sikeres" lehetnék. Elhiszem, hogy ez ma már nem mérhető így, de számomra a férj és a család jelentené azt, hogy végre a magánéletben is elértem, amit akartam.



Válasz Juditnak

A Frau-t már én is megszoktam valamennyire , de az Mrs-t továbbra sem szeretem. Talán azért mert a németben van magázás, tehát a Frau a "férjes asszonyon" kívül egyszerű magázást is jelent, de angolul magázástól függetlenül (ha jól tudom, akkor kifejezeten magázás, mint a magyarban és a németben található nincs is) a Miss és a Mrs egyaránt használható és tényleg inkább a családi állapotot jelzi.


Baráti üdvözlettel
RIA

 
 tasiordog  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-03 10:59   
Kedves Ria!

Ha nekem levelet kuld egy ceg, altalaban Madam megszolitast hasznal, mint ahogy en is Sir vagy Madamkent cimezek valakit irasban, ha nem tudom a valasztott elonevet. Ez legalabb semleges, hazassagi allapotunkat tekintve !

 
 tasiordog  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-03 10:54   
Kedves Judit!

Az egocentrista exhibicionista teljesen jellemzo ram is !

Az itteni feminizmus sok megnyilvanulasa neha teljesen kiborit. Viszont ra kellett jojjek, hogy bizony Ausztraliaban -tapasztalatom szerint - (ne altalanositsak ) jogosan kiabalnak es kovetelnek tobb mindent is asszonytarsaink. Ami otthon nekem teljesen magatol erthetodo volt, hogy egyenjogukent kezeltek a ferfiakkal, hogy nem volt kerdes (issue) egy vallalatot no vagy ferfi vezet, ha megfeleloen kepzett volt ra, itt annal inkabb talalkozom a megkulonboztetessel!

Mikor a bankigazgatonk folyamatosan atnezve a fejem tetejen, csak a paromhoz intezte szavait, annak ellenere, hogy tolem kapta a valaszokat, hat akkor bizony felment a pumpam es felvilagositottam felreerthetetlenul, hogy ki intezi a mi csaladunkban a penzugyeket Azota szerencsere valtozott a vilag, vagy csak az uj bankunk menedzsere felvilagosultabb

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-03 09:57   
Kedves Ria,

az üzenetedben párszor elöjött az "illene férjnél lenni" s hasonlo megjegyzés. Miért? Nekem valahogy sose tünt az elvárandonak, hisz a régi idökben is elöfordult, hogy egy nö ugy döntött, hogy nem megy férjhez s mégis egésznek érezte magát s mások se néztek emiatt ferdén rá. Nem azért nem ment férjhez, mert talán nem kellett volna egy férfinek sem.

Gloria Steinem 60 felül volt, mikor *elöször* férjhez ment, sikeres, és ismert nö volt, s az is, nem? Vannak nök, akik csak férjükön keresztül jutnak ilyen szintre, társadalmi poziciora, házasságon keresztül. A másik oldala az éremnek, ha a karrierista nö egy szürke férjet választ, hogy az ö csillaga fényes maradjon továbbra is.

Sose láttam hiányosnak önmagam amig hajadon voltam s cégeknél dolgoztam s nem szolitottak "Frau"-nak, hanem Fräulein-nak s az volt a helyes tényállás. Nem értem miért kell ezt MS.el takargatni, dacára annak, hogy a férjes asszony elönyben volt szabadság beosztásnál részesitve, mert akkor mehetett, ha férje kapta, s a gyerekeknek iskola szünetük volt, a hajadonok viszont a maradt lehetöségekböl választhattak. Ezek a dolgok mindig ismertek egy cégnél, s nem lehet egy Ms.-el sem eltüntetni.

Az elmult üzenetekben senkinek sem jutott eszébe, hogy milyen megszolitást kapjon egy elvált asszony, felvette-e a leánykori nevét, ha nem volt gyerek a házasságbol vagy viseli-e tovább férje nevét, mely szintén megtévesztö, ha Frau XY de nincs férje s keres uj kapcsolatot. Egy érdeklödö férfi mennyire kutat ilyen tények után?

Andrea

 
 U.dit  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-03 02:00   
Szerintem a Ms. megjeloles nem kivanja "semlegesiteni" a noket, egyszeruen egy olyan formula, ami a nemet elarulja, de a csaladiallapotot nem. Ahogy a ferfi Mr. is. Ha muszaj valahol valasztanom a "cimkek" kozul (Mrs, Miss, Ms) en mindig az Ms-t valasztom, mert szerintem maganugy, hogy van-e ferjem avagy nincs...

Ez nem feminista hobort.

Mar Magyarorszagon is egyre tobb nevhasznalati variacio van arra az esetre, ha az ember lanya ferjhez megy. A legnepszerubb az XYne Toth Maria mod, mert meg fontos, hogy "latszodjek" a ferjezett allapotot. Sokszor a ferjek igenylik ezt.

Mikor en mentem ferjhez (17 evvel ezelott ) meg nem volt elterjedt, hogy a no megtartsa a lanynevet, de nekem mas megoldas szoba sem johetett volna!

Szerencsere a ferjemnek ez teljesen elfogadhato es termeszetes. Azonkivul, hogy a szuleszeten "lanyanyanak" neztek, problemam ebbol sosem volt.

Udvozlettel,

juditS

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-03 01:27   
Ria,

Neked még annyit tennék hozzá, hogy a Frau általános megszólítás Berlinben és a megszólított korától abszolút független. A gimi felsö tagozatán, amikor a tanároknak hirtelen kötelezö magázni a diákokat, azonnal megjelenik. Igy tehát ma 18 éves lányom már két éve Frau Nabel hivatalosan. Nekem anakronisztikus, ö már megszokta.

Judit

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-03 01:14   
Kedves vitatársaim, de hogy senkit meg ne bántsak, -társnöim!

Úgy gondolom, az ember nemcsak karakterében, tulajdonságaiban, de funkcióiban is összetett lény. Hadd soroljak fel ezek közül néhányat a teljesség igénye nélkül kapásból, ahogy eszembe jutnak a saját személyes példámon:

anya, barnahajú, berlini, fehérbörü, feleség, hagyományápoló, kajakos, kistermetü, középkorú, közgazda, kulturszervezet tagja, külföldi, magyar, nő, összeurópai, porcelánfestö, régiséggyüjtö, szervező, ügyvezetö, zenekedvelö.

Ez 20 tulajdonságom, ha úgy tetszik minöségem - szándékosan ABC-sorrendbe szedve. De vehettem volna másokat is.

Bármit teszünk, az valamilyen minöségünkben történik, esetleg egyszerre többen is. Ezek közül az egyik, hogy nö vagyok. Kétségtelenül fontos tulajdonságom, amelyre súlyt is fektetek és semmi képen nem akarnám se letagadni, sem megváltoztatni. Élek is ezen adottságommal, ha a helyzet úgy kívánja. (Pl. szivesen hordok ékszert, festem magam, szeretek jól öltözni és határozottan értékelem, ha a "célpublikum" mindezt érzékeli.) De azért nem ez határozza meg minden lépésemet. Ha a kulturszervezetem érdekében teszek valamit, azt nem feleség minöségemben teszem, akkor nem az a lényeg pl., hogy férjnél vagyok-e vagy sem. A betegbiztosítónál megértem, hogy nyilvántartják nönemü mivoltomat, de tiltakoznék, ha a külföldiségem itt szerepet játszana. Remélem, hogy jó anya vagyok, de ennek a funkciónak semmi köze a munkaterületemhez. Ahogyan magyar vagyok és elég sokat teszek is ezért, úgy egyben berlini is, ugyanakkor más összefüggésben europäer. Vagyis mindent a maga helyén és idejében.

Nem tartom az emancipációt sem a 68-as mozgalom eredményének, sem hagyatékának. Csak a túllihegett és kieröszakolt, ezért esetenként nevetséges vívmányait tartom túlzónak, zavarónak, amelyek idönként az ellentétükbe csapnak át. Ilyenek pl. a közigazgatásban kivívott ú.n. kvóták. Szomorú, ha valaki azért kap meg egy állást, mert a poziciót az adott pillanatban egy növel kötelezö betölteni. Ha szakmailag nem üti meg a mértéket, akkor ezt az elönynek szánt hendikeppet az isten sem mossa le róla. Ide sorolom a már korábban kritizált -in/-IN-eket. Ott ugyanis a foglalkozás a lényeg, nem az, hogy milyen nemü gyakorolja. Ez nem jelenti azt, hogy semlegesiteni akarnám akár magam, akár a nöket, csak mindent a megfelelö helyen. Ha meg akartam szerezni egy állást, akkor igyekeztem szakmailag és emberileg jó benyomást kelteni, de sosem mély dekoltázzsal kihangsúlyozni nöi mivoltomat. A kivágott ruhának, szexy megjelenésnek is megvan a létjogosultsága, de nem a munkahelyen, hanem a privátszféra hódító hadjáratain.

Névválasztásomban éltem a törvény által biztosított jogaimmal. Itt lehetett befolyásoló tényezö az alapvetö felfogás (erröl irtam korábban), a családi hagyomány (nálunk volt, férjemnél nem), vagy egyszerüen a személyes izlés.

Én is úgy gondolom, hogy minden foglalkozást kétféle ember tölthet be: nö és férfi. De nincs külön orvosnö-, vagy tanárnöképzés. Akkor vagyunk haladóak, ha eleve feltételezzük, hogy az orvosok, tanárok, stb. fele nö. Nem attól leszünk egyenrangúak, hogy azt az írásmóddal lépten-nyomon hangoztatjuk, de nem is semlegesít bennünket, ha azt nem hangoztatjuk lépten-nyomon.

Ami a napi bonyodalmakat illeti: éveken át voltam szülöi képviselö a Francia Gimnáziumban. Eleinte a mindenkori osztályfönök felirta a nevemet a táblára: Zsófi lányom az apja után Nabel, tehát az én vezetéknevem nem szerepelt az osztálylistán. Ez azonban senkiböl nem váltott ki csodálkozást. Nem én voltam az egyetlen csodabogár. A 80 érettségizö legalább 30 nemzetiség között oszlott meg, így itt bármiféle szokatlan dolog elöfordulhatott. Névhasználatom azonban ma már nem olyan egzotikus.

Meglepödtem, hogy a részemröl ugyan kritikusnak, de nem provokatívnak szánt néhány megjegyzés akaratlanul ennyi érzelmet váltott ki éppen nötársaimból. Úgy gondolom, attól érdekes a világ, hogy különbözöek vagyunk, ezért az örök igazság kitulajdonítása nélkül ajánlom gondolataimat szeretettel

Judit

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó