2018. december 10. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Mentalitás - névhasználat, család, karrier...
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
 Ria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-02 23:45   
Sziasztok

Elolvastam a véleményeket és ellenvéleményeket és meg kell mondanom, hogy itt-ott mindkét csoporttal egyetértek.

Lehet, hogy én nagyon konzervativ vagy maradi vagyok, de például engem halálra idegesit az, hogy a németeknél engem Frau-nak azaz asszonynak szólítanak noha még lány vagyok. Viszont az a szabály, hogy egy bizonyos kor felett nem lehetsz leány (ami azert jogos ).

Ebből a szempontból eléggé kérdéses, hogy igazándiból mire is jó az angol Ms. Mondhatom azt, hogy semlegesíti a nőt, ahogy azt itt pár helyen láttam leírva, de ugyanakkor a hozzám hasonlóknak talán kellemesebb a használata. Sok-sok éves vagyok es hajadon, bizonyos körülmények között (mondhatni sűrűn) én például szivesebben használom az Ms jelzést. Nem akarom magamat, mint vénlányt bemutatni (erre, ha sor kerül magától is rájön az illetô) es a Miss-t használni. Viszont csak a korom miatt nem akarom a férjezett Mrs-t hazudni. Már csak azért sem, mert akkor szóba sem állnának velem a nősülni vágyó pasik

Emiatt nem igazán értek egyet Anri logikájával. Ez nem a nők semlegesítése. Egyszerűen csak annyi, hogy sima bemutatkozásnál ne kelljen azonnal beismerni, hogy még mindig nem sikerült férjhez mennem Lenne egy fogadásom rá, hogy eredetileg a férj (család) helyett ilyen-olyan okokból a hivatást választó nők találták ki még abban az időszakban, amikor még a család volt a siker mércéje.

Még egy szempontból hasznos az Ms megszólítás. Azt elvárni a cégektôl, akikkel együtt dolgozok, hogy a megszólításomat az első pillanattól tudják, nem lehet. Mit tehetnének? Ha azt írja, hogy Mrs azzal automatikusan feltételezi, hogy ennyi idős korban már illik férjnél lenni. Egy olyan nőnek, aki nem akar férjhezmenni es büszke a Miss megszólítására ez ugyanakkora probléma lehet, mint annak a férjezett es az Mrs megszólítást büszkén viselô asszonynak, akit véletlenül Miss-nek szólítanak. Ebben az esetben sokkal egyszerübb az Ms. Ha az illető ragaszkodik a pontos megszólításhoz, akkor a választ Miss vagy Mrs használatával írja alá és el van intézve

Nekem eddig megszólítással még csak egyszer volt keményen hisztérikus megnyilatkozásom, amikor az egyik német kolléga összerakta, hogy Svájc, német nyelvterület, a keresztnév Maria es programozó. A végeredmény egy Mr Maria Belovai lett, ami miatt hirtelen idegességemben eléggé morcos levelet írtam az illetőnek

A névhasználatról a véleményem az, hogy nekem, mivel már eléggé "sokan" ismernek a szakmámban feltétlenül láthatóvá kell tennem az eredeti nevem, de ugyanakkor az is biztos, hogy viselném a férjem nevét és főleg az Mrs megszólítást.

Tehát magyarul maradna a Mrs XY B Maria vagy XYné B Maria.

A Judit által írt -in végződés viszont eléggé szakmafüggő. En szakmám szerint programozó vagyok. Ez a terület, ahogy a legtöbb usernél komolyabb tudást igénylő számítástechnikai terület is, olyan szinten férfiasított, hogy az már zavaró. Évek óta dolgozok a szakmában, de rendszeresen azzal találkozok, hogy "Nő? Akkor már nem is lehet igazi programozó."

A legtöbb munkaterületen tényleg az orvos-orvosnő, tanár-tanárnő egyenrangú, de a programozó-programozónő NEM igazán . Ez volt a tapasztalatom elég sok cégnél most már két országban is. Innentôl kezdve a programmiererin -in-je engem is zavar.

Ugyanakkor szerintem magát az -in végződést akár "megtiszteltetésnek" is fel lehet fogni. Megkülönböztetés mindig is volt a férfiak és nők között. Főleg régebben, de szerencsére azért most is valamennyire igaz az, hogy a nőkkel jelentôsen udvariasabban kellett, kell viselkedni. Ebből a szempontból azt is jelentheti ez az -in kiegészítés, hogy elfogadom az illetőt, mint orvost, de tudomásul veszem azt is, hogy nő és eszerint viselkedek vele szemben. Tehát megkapja azt a tiszteletet, amit az orvosomnak egyébként is megadnék plusz még azt is, amit bármelyik nőnek megadok.

Innentôl kezdve viszont ahány ember annyi vélemény lehetséges.

Na most aztán jól megmondtam, hogy mindenkivel egyetértek

Sziasztok
RIA

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-02 18:06   
Judit,

megfigyelésem szerint Németországban komoly névkulturát üznek. Az egyik barátnöm nem vette fel férje nevét azzal hogy az már "használt" mivel férje elvált! Van gyerekük, akit férje adoptált, mivel még nem volt végleges a válás, mikor a gyerek 2 honappal korábban megszületett. Nem tudom, mi a helyzet a német iskolákban, de itt pl. nem engednek a szülökön kivül senkit iskolákba a gyerek miatt, ha csak nem különös engedélyel, ha nem költöznek, akkor mindenki megismeri az anyát mint törvényileg a gyerekhez tartozot s megjegyzik, hogy leánykori nevét használja, dacára annak, hogy férjnél van.

Megértem, ha valaki hajadon korában hires lett a nevével s meg akarja azt további pályafutása miatt tartani, de sose komplikáltam volna az életemet dupla név használatával (elég egyet lebetüzni, ami itt szokás akkor is ha könnyen irhato vezetékneve van valakinek). 24 éve vagyok büszke Mrs., itt igen ritkán kérdezik papirok miatt a leánykori nevet.

Andrea

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-02 16:24   
Hamár a jogi lehetöségeknél tartunk:

Németországban minkét fél felveheti a másik nevét. Egyre több férfi él ezzel a lehetöséggel. Vagy teljesen, vagy duplanévként. Lényeg az, hogy mindkettönek valahol valamilyen "névközössége" legyen.

Ma már ez is liberálisabb lett, de amikor idekerültem, ez a szabály még élt. Ebböl aztán rengeteg nevetséges bonyodalom támadt, mert a központi kompjúterek (adóhivatal, társadalombiztosítás, stb.) nem tudta megemészteni, hogy asszonyneve = leánykori neve, ugyanakkor férjezett. Ilyen rubrika nem volt az adatbankban. Rendszeresen visszaküldték a papirokat azzal, hogy figyelmesebben töltsem ki a nyomtatványokat.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-02 16:10   
Nem a nemi semlegességet értem ezalatt, hanem semleges, ha úgy tetszik indifferens az, hogy leány vagy asszony.

Üzleti kapcsolatban, hivatalos viszonyban, tehát kifelé az ember lánya nem feleségként/hajadonként lép fel, hanem ügyfélként, vevöként, diákként, álláskeresöként, tehát valamilyen, a páros kapcsolattól független minöségben. Egy-két ritka kivételtöl eltekintve a férjezett/hajadon állapot nem is játszik szerepet. Álláskeresésnél pl. érthetö a munkaadó érdeklödése egy fiatal nö esetén, hisz ennek lehetnek kihatásai a munkaviszonyra. Ámbár ez sem igaz már, hisz lehet és egyre gyakoribb a férj nélküli gyerekszülés. Vagyis ma már erre sincs garancia.

 
 MagyarOnline.net  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-02 14:57   
Pompéry Berlin üzenete:


Kedves Kati,

ez persze szubjektiv, hogy ki hogyan érzi, ezért tartózkodom is minden explicite kijelentéstöl és igyekszem úgy fogalmazni, hogy szerintem, megfigyelésem szerint, nekem úgy tünik, ...stb.

De azért valljuk meg, az XY-né mégiscsak elsösorban arra utal, kinek a tulajdona, tartozéka. Nevezd bárhogy, bizonyos birtokviszonyt jelöl. Ha bemutatkozik a "-né" társaságban, az elsö kérdés mindig: "És akkor Téged akkor hogy is hivnak, hogy szólithatlak, stb?" Mert a pl. Tóth Jánosnéból ez ugye nem derül ki.

Lehet, hogy én egocentrikus exhibicionista vagyok, de én nem akartam senkinek sem a függeléke lenni. Szerintem az összetartozás a két ember belsö ügye. Ahogyan a férjtöl nem várják el, hogy ezt kifelé demonstrálja, úgy ezt magam sem szeretném. Remélem, fenti véleményemet bocsánatos bünömnek tekinted.

Megjegyzem, férjem ezt a döntésemet mindig is természetesnek találta. Nem úgy rokonsága, környezete. Esküvöi tanuja pl. hosszú prédikációt tartott nekem arról, hogy szerinte ez helytelen. Az úr NDK-ás volt és nem értette, hogy én, aki abban a szerencsében részesültem, hogy a házasság jogán Nyugat-Berlinbe kerülhettem - számára teljesülhetetlen vágyálom - , még ennyivel sem kivántam "hálát" mutatni a sors konkrét kezének. Férjem végül leállitotta mondván, hogy ha ez öt nem zavarja, akkor más mi kifogásolnivaló találhat benne.

Ennek ellenére nem vagyok az emancipáció élharcosa és annak még a látszatát is szeretném elkerülni.

Jó lenne, ha az életben csak ilyen nézetkülönbözöségeken vitatkoznánk.

 
 MagyarOnline.net  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-02 14:56   
Tasiordog uzenete:


Kosz a valaszod Judit!

Latod,milyen furcsa,hogy mindonk maskent latjuk a nevhasznalatot. En nem ereztem ugy, hogy identitasvaltast "kerne" tolem,ha nevet valtoztatok. Hasznalva a ferjem nevet, azt szeretnem kifejezni, hogy teljes szivvel es hosszutavra kotottem vele hazassagot.

Nem "adtam" el magam neki, hogy tulajdonava valjak, a nevhasznalattal megerositeni akarom a kapcsolatunkat. Nem is az asszonyi statusz velt magassabrendusege kesztetett ra. Nagyon elgondolkodtato! Ezek szerint a nevhasznalattal sokkal tobbet kifejezunk magunkbol, mint elsore latszik es kivancsi lennek masok velemenyere is, hogy ok miert valasztottak ezt vagy azt a format.

Emlekszem, hogy jol atgondolt dontes volt, tehat mindonknek sokat jelent, hogy melyiket valasztjuk. Valahogy ugy ereztem, hogy megsertem vele a paromat, ha visszautasitom a nevet. Bar nem igy volt, mert o szivesen elfogadta volna, ha megtartom a lanynevem. Elmeseltem neki, hogy ha nem szuletett volna fiu testverem, aki viszi tovabb a csaladnevet, akkor nem vettem volna fel az asszonynevem. Sokaig en is azon a velemenyen voltam, hogy maradok Korosi (mint Csoma Sandor), de szuleimnek sikerult egy "meglepetes" babat produkaljanak, mikor en 17 eves voltam, es fiu lett!

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-02 13:47   
Nálunk, Romániában, még az is lehetséges, hogy a férj és feleség kölcsönösen felvegyék a házastárs nevét, második családnévként.

Ami engem illet, számomra már eleve világos volt, hogy maradok a lánynevemen. Épp mint Judit, én sem hihettem, hogy lényegileg megváltozik az egyéniségem egy házassággal. Márpedig a névváltoztatás ezt fejezi ki.

Édesanyám ugyan felvette az édesapám nevét, mert kötelező volt, de végig a lánynevét használta bemutatkozáskor, írásai szignálásában stb. A lányom is megmaradt a saját nevével. A család mindenkori férfitagjai egyetlen pillanatig sem rosszallták ezt.

Azt sem hiszem, hogy a házas mivolt társadalmi emelkedés. Hanem a családi állapot változása. A barátok véleményét nem változtatja meg egy férjhezmenés, a karrierhez nem szükséges. Bár némely szakmában elvárják, hogy a hölgyek férjezettek legyenek, de ez lassan kimegy a divatból.

Azt hiszem, nem a férjek akarják mindenképpen az asszonynév felvételét, hanem éppen a nők. De azt hiszem, ennek lassan vége lesz.

...S akkor még mindig nem beszéltünk azokról a hölgyekről, akik többször mennek férjhez, és mindig nevet változtatnak.

 
 tasiordog  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-02 11:41   
Judit!

Nem tudod rosszul. Tenyleg a Ms a semleges nonem meghatarozasara szuletett. Vagyis en is igy tudom. De mi az,hogy semleges nonem? Vagy nonemu vagy semleges! En nem szeretek semleges lenni Noisegemet es asszonysagomat is buszken vallalom.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-02 10:54   
Tasiordog, alias Molnárné, Körösi Katalin!

Boldoggá teszel ezzel a kérdéssel. Azt hiszem azonban, hogy ez nem nyelvhelyességi, hanem társadalmi, mentalitásbeli kérdés, így szerintem nem ebben a topicban (ROVAT) lenne a helye.

De elöször is nézzük a történeti fejlödést. Valamikor a 70-es évek elején M.o-on született egy új családi törvény, amely szabályozta a névhasználatot. Az 50-es évekkel szemben, amikor is választhatott a feleség a lánykori neve (1) és a háború elöttröl átvett asszonynév (2) között, az új törvény lehetövé tett további két változatot, amely az elözöek kombinációja. A saját nevemen mutatom be a változásokat. Tehát:

1. Pompéry Judit
2. Nabel Eberhardné
3. Nabel Judit
4. Nabelné, Pompéry Judit

A háború elötti feudális társadalmi normák szerint a nö egyetlen érvényesülési lehetösége, tehát legföbb életcélja a férjhezmenetel volt. Ezt a "felemelkedést" a társ. ranglétrán , ha úgy tetszik, a "beérkezést" jelezte kifelé a "-né". Ezt a változatot csak azok nem követték, akik már akkor lánykori néven szereztek diplomát, hírnevet: orvosok, ügyvédek, müvészek, stb. Az én korosztályomban (1975-ben mentem férjhez) még mindig a 2. változat volt általános gyakorlat. Diplomásoknál talán többször fordult elő az 1., majd terjedt a 4. variáns. Tapasztalatom szerint a 3. lehetöség nem-igen kedvelt, mert nem örzi meg az eredeti nevet, ugyanakkor azt a látszatot kelti, mintha viselöje nem lenne férjnél.

Magam úgy gondolom, hogy ahogyan a férfiaknál sem válik társadalmilag nyilvánossá, ha megnösül az illetö, úgy én is magánügyként kivánom ezt kezelni. A névváltozás az én elképzelésem szerint valahogy egy identitásváltással is jár. Nem váltam attól más emberré, hogy férjhez mentem, ezért semmi szükségszerüségét nem éreztem, hogy nevet változtassak.

Tapasztalataim szerint azonban ez a független, ha úgy tetszik "felvilágosult" nézet ugyan terjed, de még mindig nem általános. Közvetlen környezetemben tudok olyat, aki egy vállalkozás 10 éve köztiszteletben álló vezetöjeként és közgazdász doktorként kívánja ma úgymond "legalizálni" több évtizedes kapcsolatát azért, hogy ne maradjon élete végéig vénkisasszony. (Nincs közös gyerek és biológiailag már nem is várható.) Az én szememben a dr. XY sokkal több, mint a Z-né. Diplomás doktor hölgyismerösöm ezt ma, 2002-ben is másként látja.

Pompéry Judit - nem Nabelné


 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-02 10:53   
Kati,

hát eddig rosszul tudtam? Azt hittem, hogy az Ms a Mrs. és Miss összedolgozásából született semleges nönemü kombináció.

Angolórán úgy tanultuk, hogy a korrekt cimzés

Miss Miller avagy
Mrs. Miller

Eddig azt hittem, hogy a Ms egy demokratikus nönemü cim, amelyböl éppen hogy nem derül ki, hogy missz avagy misszisz.

Mindig tanul az ember valamit.

Judit

 
 tasiordog  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-07-01 09:01   
Judit!

engem meg az itt Ausztraliaban divo Ms elonev hoz ki a sodrombol ! Emancipalt holgyek, "politikai korrektseg"... nem tudom ki talalta ki, de szinte kotelezo Ms-kent megnevezd magad, ha muveltnek,haladonak szamitasz. Nem ertem mitol leszek en magasabb rendu,ha eltagadom a ferjezett mivoltom, vagy epp lanysagomat! Mar tobbszor "kozelharcot" kellett vivjak a Mrs mellett, engem ne miz-ezzen le senki

Viszont ugyanebben a temaban, sosem ertettem, miert hasznaljak a magyarorszagi asszonyok csakis a ferjuk nevet. Pl. Molnar Palne..., sehol utalas az illeto keresztnevere vagy esetleg lanykori nevere a cimben. En Molnarne Korosi Katalinnak szoktam magam megnevezni, ami tokeletesen erthetove teszi, hogy ferjezett vagyok es a lanykori nevemet is. Meg tudna valaki magyarazni ennek a szokasnak az eredetet?

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-30 12:22   
Eddig olyan boldog voltam, hogy a magyar nyelv messzemenöleg mentes a nemi megkülönböztetéstöl. Még akkor is, ha van pl. doktornö és tanítónö. Mindenki tudja, hogy a helyes szakmai megnevezés az orvos, tanár, pedagógis, stb. Ezzel eddig a magyar nyelvhasználatban - szemben a német emancipációs hullámmal - nem tapasztaltam problémát.

Ebben a témában ugyanis még a mai napig is élö utózöngéket produkált az ú.n. 68-as nemzedék Németországban, ahol az egyenjogúságra való hivatkozással azóta is minden megszólításnál kiemelik, hogy kedves kollégaNÖK és kollágák, diákLÁNYOK és diákok, ....stb. Németül ez a fönév végére ragasztott nönemüsítö "-in". Ez az eredetileg a politikailag haladó baloldalt szimbolizáló szó(vég)használat átment félhivatalosba is: az újságok álláshirdetéseiben is csak ügy hemzsgnek a ".../in"-ek. Ráadásul ezt az emancipáció élharcosai gyakran hangsúlyosan és provokativan még nagybetüvel is irják: "...-IN" vagy ".../IN".

Komoly harcot vivtam évekkel ezelött egy nyomdásszal, hogy kivánságom szerint a névjegykártyámra ügyvezetöt és ne ügyvezetönöt nyomtasson. (Geschäftsführer és nem Geschäftsführerin.) Ilyen nönemü beosztás ugyanis nincs. Meg volt lepve, hogy az én poziciómban ezt ne tudnám és ö mint férfi kellene, hogy erre felhivja a figyelmemet. Nem tudtunk egyetérteni. Úgy gondolom ugyanis, hogy én közgazda, esetleg közgaszdász vagyok és nem közgaszdásznö, ill. ügyvetezö és nem ügyvezetönö. Mindenesetre végül elértem, amit akartam, hisz én voltam az ügyfél - bár esetleg szerinte ügyfélnö, de ezt aztán már nem tisztáztuk.

Hisztérikus állapotot vált ki nálam, ha kijavít valamelyik nötársam mondván, hogy én, mint képzett, diplomás, ... stb. igazán tudhatnám és súlyt fektethetnék rá, hogy ...! Hát, ez az! Nincs jobb dolguk? Ez lenne az egyenjogúság és esélyegyenlöség lényege? Hogy a tartalom mindegy, csak "-in" legyen? Nem veszik észre, hogy ez az "-in-vita" harc egy abszolút jelentéktelen mellékszinpadon?

Ennek ez álemancipációs tébolynak kifigurázása volt az a vicc, amikor a vonaton egy férfi figyelmezteti a vele szemben cigarettázó nöt, hogy ez nemdohányzó kupé. ("Nichtraucher" németül) A nö tovább pöfékel mondván, hogy ez rá nem vonatkozik, hisz a felirat himnemü, tilalomról nöknek szó sincs (németül "Nichtraucherin" - lenne, ha lenne ilyen).

Szerintem nem akkor emancipálódunk, ha mindenütt kihangsúlyozzuk a nönemü megkülönböztetést, hanem akkor, ha természetesnek vesszük, hogy a bármilyen foglalkozást, beosztást gyakorló populáció fele automatikusan és természetszerüleg nönemü.

Pompéry Judit

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-30 09:57   
Lehetséges, hogy ebben az esetben a Honatyák szó a funkció megjelölését takarja, és ebben az esetben vonatkozik mind a két nemre?

Hunor

 
 ExMONTag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-06-08 23:48   

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó