2018. január 19. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Hol "égtem" nagyot, avagy cikis volt a helyzet!!
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
 Erazs  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-12-06 13:06   
Bementem a Subway-be és kértem egy McRib-et
Az eladónak göze nem volt, mit akarok, a bentlévö vendégek meg jót kuncogtak..

 
 tucipatch  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-20 11:11   
Tobben kozuletek tudjak, mivel foglalkoztam amig dolgoztam...vagyis dragako selejtezo es csiszolo voltam...
A '90-es evekben kerult fel ujra divatba egy ugynevezett uvegpaszta, amit egy ceg olyan huen imitalt, hogy csak merleggel vagy laboratoriumi vizsgaval lehetet megkulonboztetni a termeszeteset a hamistol. Egy kis tanacs kedveert harom fajta dragako minoseg van:
termeszetes - eredeti - hamis (uveg, plastica).
Tortent hogy, a szemeim olyan jol megszoktak a szineket es az arnyalatokat, hogy nagyobb kivizsgalas nelkul felderitettem a hovatartozasukat. Az uzlet, vagyis az ekszerek gyartasa jol ment, egyik divatlap a masik utan fenykepezte a kesz koveket arany nelkul. A kiallitasokra dolgoztunk naprol napra, s egy alkalommal a munkaadom kerdezte "Keszits el egy par fulbevalonak kek uveg-topazt". Kinyitom a szekrenyt es egyenesen anelkul, hogy megneztem volna a dobozban, hogy mi is van, kiveszem a ket kovet, meg tisztitom es egyenesen beletettem a szamukra kijelolt vattaval kibelelt dobozba. Minden rendben, a kovek elmentek. Ket het mulva megerkezik a vilaghiru havi lap: Vogh Gioielli es a fedolapon a ket kek "uvegtopaz"-al ekesitett fulbevalo. Nezegetjuk, nezegetjuk s egy pillanatban elontott a forrosag, szedultem, emelygett a gyomrom, minde ramjott abban az ezrednyi pillanatban, amikor a jol elkeszitett kep lattan meglattam egy hibat a kovon. A munkaadom nezett is ram azonnal, vizzel kinalt, en meg szohoz sem tudtam jutni a szegyentol es a felelemtol. Kepzeljetek el, a ko ami ott ragyogott a kepen, TERMESZETES volt nem pedig uveg!
A sietsegemben teves dobozbol adtam ki a koveket. Igaz, Luigi a munkaadom, aki a privateletben egy tisztelt grof, egy fanyar mosollyal az arcan csak ezt tudta mondani: "Meg jobb mintha, forditva tortent volna".
Ezzel a kijelentesevel lezartnak tartotta a dolgot, de en viszont ma is elpirosodom, ha ragondolok a meggondolatlan es figyelmetlen sietsegemre. A ko erteket jobb ha nem is mondom, csak a kulonbseg a ketto kozott 1 a 15-hez caratonkent. 1 grammban 5 carat van es a koveknek 13 carat kozott mozogott a sulya.
Azota is a kektopazt utalom.

Udvozlettel,
Iren-Tucipatch

 
 czimbi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-20 08:59   
Tegnap este kellett volna kukáznom, de nem tettem meg. Szombaton reggel rendbe szedtem a fürdöszobát, s a szekrényen megláttam egy arckrémes tégelyt. Annak idején két adagot vásároltam, hogy ne kelljen szaladgálnom, ha egyik elfogy. Biztos voltam benne, hogy az üreset tettem ki a polcról, hogy el ne felejtsem eldobni.
Vasárnap egész napos kirándulás, a tavaszi nap megpirította az arcom, így az esti fürdés és pakolás után be szeretném kenni, mert már olyan száraz volt, hogy valósággal fájt. Nyitom a tégelyt, üres. Ott állok lenge pizsamában, kint megint 0 fok alatt a hömérséklet, a szemetet már kivittem, a kuka az utcára húzva... s az arckrémem a család legfiatalabb tagjának sz-os pelenkái között.
Nem kutakodtam. Mérgelödtem egy adagot és rákentem a képemre a babakrémet, mert más nem volt. De a szagló pelenkák közé nem nyúltam volna be semmi pénzért.

 
 Erazs  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-19 21:03   
2006-03-19 20:04, Rzsike:
-
OMGI ez nagyon jó Előbb utóbb kiderül hogy itt mindenki szeret kukázni, csak titkoljuk
-
Nekem is volt egy kukázásom, a "titkolás" jól sikerült, mert nem látott meg senki (gondolom legalábbis én).
A story úgy hangzik, hogy a párom rohant a munkába. Induláskor a kezében az épp levinni készült szemét (is). Kb. 1 óra múlva csörög otthon a telcsi: - Nincs ott véletlen abba a sarokba ahol szokott, a munkásruhám?
- Nincs.
- B***a meg, akkor kidobtam azt is !!!!

Szerintem a folytatás mindenki el tudja képzelni. De szerencsém volt, mert legfölül volt, még senki nem dobott rá semmit, szóval én csak "kiemeltem".

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-19 20:52   
2006-03-19 20:04, Rzsike:
-
"Előbb utóbb kiderül hogy itt mindenki szeret kukázni, csak titkoljuk "

Ez így van!
Legemlékezetesebb kukázásom akkor fordult elő, mikor egyszer mi is "siettünk" valahova. Csakhogy kiderült, az éjszaka betörték az utcán az autónk egyik ablakát. Üvegtakarítás, stb. után nekiindulnánk megint, csakhogy most meg nincs meg a lakáskulcs. Autó ismételt kirámolása, utcán körülnézegetés, aztán a házban, kabátzsebekben, mindenütt, ahol jártunk aznap. Órák múlva, még mindig otthon, eszembe jut még egy hely, ahol megfordultunk aznap. Kuka, ki a papírdobozt amibe az üveget szedtük, ki az összes üvegtörmeléket, és a nyavalyás kulcs ott a legalján.

 
 Rzsike  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-19 20:04   
OMGI ez nagyon jó Előbb utóbb kiderül hogy itt mindenki szeret kukázni, csak titkoljuk
 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-19 18:34   
Rzsike!
Eszembejutatál egy illetve kettö, velünk megesett, évekkel ezelôtti esetet.

1.
Idôspórolás. Vigyük le a szemetet induláskor.
OK. Kistáska, nagytáska, kabát, kesztyû stb., kulcsok, szemét. Lift, kapu, szemetesládák a ház elôtt, gyors mozdulat (mert ugyebár sietünk!) kulcs bele a szemetesbe! Szemeteszacskó a kézben. Kulcs csörögve bujkál, valószínûleg a edény fenekéig.
... és most hová is kellene sietni? Szóval ez a négyszögletes szemétgyüjtô azért nem volt azonos a mostani "szelektált" szemetessel.
Kiboritás, keresés, visszapakolás, hazamenés, majdnem fürdés, mire tisztának éreztük magunkat....és mindeközben betegre röhögtük magunkat, fôképp amikor a hazaérkezô szomszédok megdöbbent arcára néztünk.
Ja, és kiderült, nem is volt olyan sürgôs és fontos mennivalónk.

2. történet,
szintén a szemetes zsákkal. Elfelejtettük bedobni, s leghamarabb a metrón vettük észre, amikor helyet foglalva a normális sztyrokhoz hasonlóan "ölbevettük" a kis édeset.
De ez lagalább össze volt kötve a szájánál, átlátszó volt,... folytassam??? Másik szatyor nem lévén, még takarni is alig tudtuk, berejtve a lábunk közé. Aztán mire a felszínen találtunk egy ház elé kirakott kukát, amibe észrevétlenül "bele tudtuk" lopni! No, ez se volt semmi!

Rszike, a könnyem kicsordult, mert a 3 történetet az agyamba egybevágtam!

 
 Rzsike  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-19 13:31   
2006-03-19 11:22, Fredi:
-

Drága Fredi, szégyenérzetem már, protézisem még nincs ... ami az utóbbit illeti ami késik nem múlik
A bundasztori azért elég jól sült el. Gondold el, ha a bőrkabátot dobod ki, járhattál volna egész télen bélésben

 
 amadeus  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-19 11:35   
2006-03-18 23:37, Rzsike:

Rzsike, nagyot kuncogtam a történeteden
Közben arra gondolok, hogy nálunk már hatodik hete sztrájkolnak a kukások, itt aztán van miben turkálni a járdán

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-19 11:22   
Kedves Rzsike,

nagyon örvendek, hogy félretetted szégyenérzetedet és a humor gyözedelmeskedett, mert így nem csak nekünk szereztél egy néhány vidám pillanatot, de a Te emberi értékedet is jobban megtudjuk itélni, rokonszenves módon meséled el a történteket.Hasonló élményekben nyilvánvalóan másoknak is van részük, csak ők restellik megírni. Én már hallottam olyat is, hogy valaki enyhén eltérő körülmények között ugyan, de a fogprotézisát kereste.
Magam is bátorságot kaptam egy idevágó saját sztorit elmesélni. Baselben jártunk a feleségemmel és egy kiárúsításnál egy nagyon jó hosszú bőrkabátot találtam magamnak kigombolható bundabéléssel jutányos áron. Mivel már nem volt annyira hideg, kigomboltam a bundabélést és egy nagy fekete nylonzacskóba tettem jövő télig, Aztán valamikor jött a lomtalanítás és a kidobandó holmik színtén nagy fekete nylonzsákokban voltak. Persze repült a vadonatúj bundabélés is. Azóta minden kis és nagy zacskót, dobozt, stb. felcimkézek.

 
 bobe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-19 10:53   
A kukazas nem szégyen, lehet hasznos is.
 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-19 01:53   
Rzsike drága
Jót derültem az elbeszéléseden, bár akkor ott biztosan nem volt vicces.
A megoldás egy kis családi széf, ott legalább a betörő is hamar megtalálja


_________________
poe

 
 Rzsike  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-18 23:37   
Tavaszi hideg borongós nap volt ma... én mégis akkorát égtem hogy még most is vörös a fejem a szégyentől és a röhögéstől. Megosztom veletek kínomat:

1. felvonás
Városunkban ma a szokásos tavaszi lomtalanítási akció keretében mindenki kirakta megunt, kinőtt cuccait, bútorait, szóval limlomtalanítottunk. A szállítás könnyítése érdekében az utcasarkokra hatalmas billenős tetejű konténereket helyezett el az önkormányzat, ezekbe kellett rakni a fém-, használtruha, és egyéb nemkívánatos dolgokat, persze szelektálva.

2. felvonás
Párommal korán reggel nekiláttunk mi is és lehordtuk az emeleti szobák szekrényeiből a kinőtt ruháinkat a konténerbe, ami a korai időpont miatt eléggé üresen árválkodott még. Sebaj, legalább a kétzsáknyi ruhát könnyedén az aljára tudtuk dobni.
Délután derült égből villámcsapásként nyilalt belém a gondolat, melyet utána tett is követett: Eszembe jutott, hogy a szakadt nyakláncaimat, fél-fülbevalóimat annak a szobának a szekrényében tartottam – egy kockás flaneling zsebében – ahol férjemuram szelektált. Felszaladtam a vendégszobába, kinyitom a szekrényajtót és látom, hogy a kedves becsületes munkát végzett!
Tök üresen tátongott a ruhásszekrény, csak a vállfák néztek rám kérdően és megkönnyebbülten.

- Hol a kockás inged???? - Kérdeztem elhaló hangon – bár a választ már előre sejtettem.
Jött is a felelet:
- Hol.. hol… hát lehordtam mindent a zsákba! Mi a fenének tartogassam? Minek neked az én kockás ingem?

3. felvonás
Szégyen a futás de hasznos, tartja a mondás. Illa berek nádak erek, rohanás az utcasarokra, ahol még ott voltak gyűjtőedények szerencsére. Megkönnyebbültem. Örömöm azonban nem tartott sokáig, mert amikor felnyitottam a tetejét látom ám, szinte dugig van gyömöszölve mindenféle rongyokkal, holmival, persze nem az utolsó divat szerint.
Aki mer az nyer alapon nekiláttam a kipakolásnak...
Már derékig benne voltam a rongyosban, mikor egy teherautó brummogását hallottam a hátam mögött, utána fék... és csönd.

Óvatosan, rosszat sejtve egyenesedtem ki a konténerből, bár legszívesebben belebújtam volna szégyenemben.
A gyűjtőkocsi volt az...
A fiatalember látta zavaromat, majd megértően megszólalt: Tessék csak nyugodtan válogatni, teszünk még egy kanyart, és visszafelé erre jövünk, de ami nem kell azt rámolja ám vissza – mondta, és magyarázkodásra nem is adott időt... igaz egy hang nem jött ki a torkomon, olyan zavarban voltam.
Ez után a kis incidens után rögtön rá is találtam az ominozus flanelingre, melyet most először áldottam hogy randa vörös-zöld kockás. Ordított a zsákban a színe. Feltéptem a csomagot, kiráncigáltam az inget, belenyúltam a zsebébe és örömmel nyugtáztam, megvan amit kerestem…

Az utasításnak megfelelően ördögi gyorsasággal dobáltam vissza a konténerbe a mások levetett ruháját, közben imádkoztam hogy nehogy jöjjön vagy rámköszönjöm még valaki...
Visszaérve a házba, a nagy munkától kicsit ziláltan elmeséltem mi történt. Párom szeme elkerekedett, láttam rajta hogy először ordíthatnékja támad, de mire véghezvitte volna kitört belőle a röhögés, és megígérte hogy ezek után lakatolni fogja itthon a kukákat, mert közveszélyes vagyok

Mindig is tudtam hogy drága az arany, és én ma nagy árat fizettem érte.

 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-18 21:56   
2005-10-18 21:37, poe:

Poe, nekem tetszett ahogy a felmerült problémát - veled született retorikai képességednek köszönhetöen - remekül, frappánsan, lényegretöröen interpretáltad.
Le a kalappal!!!

ui: izé...., csak azt akartam írni, hogy egy jót "röhögtem"!

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-18 21:37   
Holnap lesz a nagy nap, és a mosoly az enyhe kifejezés. Azóta is vigyorgok, ha eszembe jut ez a párbeszéd

_________________
poe

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-18 21:34   
2005-10-18 20:12, poe:

Gratulálok Poe, hogy Te ilyenkor is még mosolyogni tudsz!
Hogy az éjjel tudjak aludni, most kimentek megcsinálni a lefolyót, vagy majd jönnek?

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-18 20:12   
Amikor a hóhért akasztják....

Mindig jókat nevettem a neten keringő humoros összeállításokon, amikben az info-pultnál vagy telefonos tudakozónál dolgozók írják le alacsony Íkús ügyfeleikkel folytatott párbeszédeiket. Magam is aktív hibavadász vagyok.
Ma aztán egyik pillanatról a másikra a túloldalon találtam magam, azaz velem beszéltek úgy, mint egy kiscsoportból kibukott óvodással.

A történet a következő:
Negyedik napja vívom harcomat egy eldugult konyhai lefolyóval, ami átalakult lenemfolyóvá. Murphyt emlegettem, két okból
1) Ami el tud romlani, az előbb-utóbb el is romlik
2) Ilyesmi kizárólag akkor történik, amikor a kedves hetekre elhagyja a közös hajlékot.

Na de nem vagyok én egy kétbalkezes kis naíva, 28 éve tartó házasság tett edzett szakemberré a házi barkácsolásban. Legott szétszedtem a szifont. Némi nyákot, szöszt találtam, dugulás sehol. Hasonló módon haladtam tovább a számos U S L és az ABC egyéb betűivel jellemezhető kanyarulatokban egy csőgörénynek nevezett háziasított állatfajtával. Eredmény semmi. Ezt a kemoterápiás megoldások követték, klór, sósav, valami bioenzimmel dúsított drága lötty, végül a Mr. Muscle Johnsonéktól. Akárha szenteltvízzel öntözném. Órák alatt elszivárog lassan, de így mosogatni nem lehet. Ez végülis előny lenne, de mivel a mosogatógép is ide folyik, illetve nem folyik, mégsem járható út.

Vasárnap átjött a szomszéd legényke. Pillanatok alatt szétpakolt, kibontott mindent, végigvette a már általam kipróbált metódusokat, majd fejét csóválva magamra hagyott.
Tegnap este 9 körül jöve a másik szomszéd. Megsajnált, tele jóindulattal végigjátszotta a már lefutott meccseket, majd 11 után okosabb ötlete nem lévén elvágta a csövet az utolsó látható kanyarulatnál. Ide öntözgettük az újabb nedveket, az eddigiekkel azonos hatásfokkal.
Ma végre feladtam az egyenlőtlen küzdelmet. -Jól van, te győztél - leheltem a sandán tátogó cső felé, és felhívtam a városi tanácsot. Azt olvasta ugyanis a szomszéd az újságban, hogy azok majd kijönnek, valami nagy erős masinával belefújnak a csőbe, és megszűnik a dugulás. Kolumbusz tojása.

A drót túloldalán kapcsoltak ide, kapcsoltak oda, majd amoda, végül udvariasan elmagyarázták, hogy ez a szolgáltatás csak a bérlakásban élőket illeti meg. Aki olyan burzsuj, hogy saját házában lakik, az viselje a következményeket. Megszánt végül az illetékes, és megadta egy duguláselhárító szakember telefonszámát (szerintem a sógora lehet ).
No nem sokat tétováztam, konyhám, ebédlőm romokban hever, hívtam hát a szakit. És itt veszi kezdetét a beszélgetés, amiért az egész kálváriát képernyőre vetettem.
-Jó napot kívánok, X vagyok. Nem folyik le a víz a lefolyón.
-Ne aggódjon asszonyom, megoldjuk. Mikor van otthon?
-Most itthon vagyok.
-Úgy értem, mikor elérhető?
-Mindig elérhető vagyok. A konyhám darabokban, itt ülök és várom a segítséget.
-Nagyszerű, és hol található ez a lefolyó?
-Hát a konyhában.
(kuncogást hallok)
-A címet kérném, ha lehetne...
-Ja bocsánat, Tölgyfa utca 3
-És hol van ez a Tölgyfa utca 3?
- A temetővel szemben.
(most már hangosan vigyorog a szaki)
- Jó de mi a város neve?
-Jaj hát azt hittem, maga is idevalósi, hát G.

Magyarázkodásként annyit, hogy 3 kisvárost egyesítettek pár évvel ezelőtt. A körzeti hívószám azonos, én pedig úgy véltem, természetes, hogy a legközelebbi mesterhez irányítanak.

Ritkán vagyok ilyen nehéz felfogású, bár talán a kérdésekben is lapult némi csalafintaság
A slusszpoén, hogy tíz perc múlva visszahívott a pasas, mert elfelejtette felírni a házszámot. Mondtam semmi baj, nem olyan hosszú ez az utca

_________________
poe

 
 ibolyai  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-01 18:13   
Kedves PBerlin: Mint egy bonozo regenyben, ugy epitetted fel a beszamolot - jo kis tortenet!

Tengeri hertyentyuket ugy erdemes elvezni, ahogy a Maryland Crabhouse-ban szokas: vodrokben hozzak a rakot ki az asztalra, az arban 2 oran keresztul amennyi beledfer annyit ehetsz. Nincs abrosz hanem papirral teritik meg az asztalt, egy ocska farmerben vagy rovidnadragban menni a legjobb mert a maszatbol ki nem latszik senki. Mindenki kalapacsot kap, avval torjuk a rak labat, nagy szamu tarsasaggal menni a legjobb. A rak (crab) folseges - mindenkinek jo etvagyat a rakhoz vagy barmi egyeb finomsaghoz es kellemes Julius 4-ei unnepeket azoknak akiknek szabadnap a hetfo!

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-01 17:06   
Egy szakácskönyv margórája - A halak és halfélék


Alapjában véve nem-igen szeretem őket. Mármint a halakat. A fizikai közelségüket. Sem simogatni, sem a tányéron. Főleg az édesvízieket. Ha már muszáj, akkor csak egyféleképp. Bográcsban. Vagyis halászlének. De az nem izgalmas. Erről jut eszembe Takáts Gyula Kossuth díjas költő mondása: „Átkozott legyen a hal a harmadik vízben!” Ezt pedig úgy kell érteni, hogy a hal az első vízben él, a másodikban főzik, de harmadjára semmiképpen ne vízzel, inkább borral öblítsük le. A tonhal, pl. az más. Az már eleve dobozban jön a világra.

Ami pedig a halak tengerlakó társait illeti, nos velük többször is póruljártam. ...
Folytatás itt:
http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=2865&forum=27&1

 
 GTL  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-28 22:11   
2004-09-25 19:25, Ria:
-
Várjuk a többi 12 hágásról a folytatást....!

GTL
kihágás, kihágás, ki hágás...

 
 Ria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-25 19:25   
Nekem egy hetvege alatt volt ket cikis helyzetem. Egy 2 napos 14 hágós motoros turara indultam. Szombat reggel az elso hágon a Splügenpasson mentem at motorral Svajcbol Olaszorszagba, amikor egy nagyon eles jobbkanyarban (amibe eleve rossz szogben mentem be) megijedtem a szembejovo kocsitol es max erovel befekeztem. Sikeresen el is estem a megallitott motorral, mert nem ert le a labam. A mogottem allo motoros felreallt es segitett felallitani. Par perc varakozas utan indultam tovabb jobb tukor nelkul es torott jobb indexxel.
Masnap reggel a Stilfserjoch volt az elso hago, ahol teljesen veletlenul pontosan megismeteltem az esetet. Rossz szog, szembejovo kocsi, satufek, borulas. Itt mar csak a fekkar tort es meg a kipufogo horpadt be egy kicsit. Na es persze megint egy pasi segitett felallitani, mert a 250 kilos gepet max sik terepen tudom labraallitani egyedul.

A vegen nem is tudom, hogy mi idegesitett jobban :
- a toreskar a motoron
- a sajat benasagom (egyszer mindenki lehet ugyetlen, de 24 oran belul megegyszer??? )
- vagy az az elnezo mosoly es fejcsovalas a pasiktol "Nö" megszolalassal amig felallitottak a motoromat

Szerintem az utolso

 
 kibic  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-22 22:38   
Húgommal úgy 12 éve Londonban jártam. A metrón utaztunk és leült velünk szembe egy srác. Iszonyatosan büdös és ápolatlan volt. Ezt -- magyarul, halkan -- de meg is jegyeztük egymás között. Már fel akartunk állni, amikor a srác ékes magyarsággal megszólított minket, hogy hol kell átszállni a Victoria Line-ra... Tényleg nagyon kell vigyázni, mert sok magyar van mindenütt. Nagyon szégyelltük magunkat, még szerencse, hogy vette a lapot és ő is mosolygott rajta...
 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-18 18:38   
Az autós és HÉV-es történetek után itt egy biciklis is.

Megyünk hazafelé a gyerekkel egy nap az iskolából, és hátulnézetből látunk egy férfit az út szélén, a biciklije vázán áthajolva babrál valamit. Ismerős a formája, a család egyik barátja. Kérdezem a gyereket, meglepjük? Mögé osonunk és adunk egyet a hátsójára.

Gyereknek tetszik a dolog, óvatosan a férfi mögé lopakodunk, kezünket felemeljük... ekkor felegyenesedik - egy ismeretlen.

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-18 16:55   
Lányom van sokszor olyan helyzetben hogy felhiv cell phonejával engem, hogy Anyuci segits, eltévedtem. 2 napja is az volt, persze nekem rohanni térképet keresni, mert én vagyok a családban az aki legkevesebbet vezetett eddig. Nem is tudom, hányszor mondtam már neki, hogy az Automobil Clubban adnak ingyen térképeket, hozzon magának egy köteggel. Ez alkalommal végre megtaláltam második huzamra a kis kedvenc kartonbol lévö térképet is, amit régen kerestem ahol az összes környéki freeway rajta van. Az elsö amit felkaptam csak Los Angelest mutatta, s ö kint volt Sherman Oaksnál! Mondta a 405-ösön van, sikerült átvezényelnem a 101-esre s onnan a 134-esre ahol már ismerös volt neki a táj s mondta, onnan haza talál a 210-esre. Mondtam érdekes, hisz Sherman Oaksban volt mikor a music video dolgozott mint sminkelö! Mire ö hogy nappal minden másként néz ki mint este!

Nekem a 405-ös még mindig rossz emlék, mikor német barátnöm mondta hogy menjek hozzá, mert uj házba költözött, arra vezényelt s eltévedtem, Long Beachben kötöttem ki ahol akkor még az autom is leállt és nem indult többé, s el kellett vontatnom, de a szerelö egy nagyon kedves magyar volt aki megcsinálta addig amig Claudia odajött s elmentünk egy közeli kávézoba. Még haza is telefonált nekem hogy szerencsésen megérkeztem-e! Sajnáltam hogy nem a mi környékünkön van a mühelye!

A mai napig összezavarnak olyan freeway táblák, ahol ki van irva a freeway szám s mellette csak East, West, North vagy South!

 
 Ödönke  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-18 16:27   
A napokban el kellett vinni az autót szervízbe Csepelen. Utána még délelőtt valami miatt be akartam menni a városba. Na autót leadtam és mentem vissza a Szent Imre térre, hogy felszálljak a HÉVre. Épp odaértem, mikor észrevettem, hogy a kocsikulcs nálam maradt. Felhívtam a szervízt, hogy nagyon kell-e az nekik a kulcs és természetesen nagyon kellett. Visszavittem.

Visszajöttem a Szent Imre térre, ahonnan láttam, hogy épp elmegy a HÉV, szóval szép lassan sétáltam a megállóhoz. Vártam, vártam a HÉVet többed magammal, de csak nem jött. Akkor eszembe jutott, hogy egyszer műszaki okok miatt nem járt a HÉV, és akkor a barátnöm mondta, hogy ha legközelebb így járok, szálljak fel a 79-es buszra és az bevisz a Soroksári útig, onnan meg 2-es villamos...meg még mondott valamit, de azt elfelejtettem. Hát mit látok?! A 79-es busz épp áll be a megállóba a HÉV mellett. Na azonnal lendítettem is át magam a korláton és egy rövid sprinttel el is értem. Tök üres volt, le is ültem mert jó sok megálló onnan a Soroksári út és az induló busz ablakából figyeltem a sok élhetetlen birkát a HÉVmegállóban ))

A következő megálló azonban a végállomás volt, a Szent Imre tér. Ez a busz ugyanis az ellenkező irányba ment, csak fordul egyet mielőtt beáll a végállomásra. Azt hiszem - bár ez inkább találgatás - hogy a kedvesem azt mondta még, hogy nem a HÉV mellett áll meg a városba menő 79-es.

Na leszállva a buszról a fák között még láttam a tovasuhanó HÉVet. Gondoltam nem is baj, mert valahogy nem akartam találkozni azokkal, akik látták korábban az elszánt vágtámat.

Szóval visszamentem a megállóba - és nem jött több HÉV. Háromnegyed órája ücsörögtem már, mikor egy eléggé beteges mozgású szerelvény becsikorgott a megállóba. Gondoltam, jobb mint a semmi, meg a sinen ugyse lehet előzni, szóval tuti, hogy ez fog legelőször a Boráros térre érni. Valami miatt azonban ez a HÉV minden megállóban kb 5-6 percig állt ami eléggé idegörlő volt az előzmények után. Na végül szerencsésen megérkeztem a Boráros térre, ám ott láttam, hogy fél 1 van már, úgyhogy gondolkozás nélkül (a korábbiakból tanulva) felszálltam az ellenvonatra és hazamentem.



Hm...nem volt csattanó. Valami vér kellett volna. ))


_________________
"Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer el kezdek beszélni"...

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-09 16:50   
Nagy égés, ami barátnőmmel történt, de ugyanennyi erővel lehettem volna én is a leégett.
Tizennyolc évesek voltunk, Budapesten. Barátnőm későn, éjjel 11 után hazafelé igyekezett. Észrevette, hogy egy "öreg" pasi, 3o éves körüli, követi az utcán. Felgyorsitotta lépteit. Pasi is. Látta, jön a villamos. Futni kezdett a megállóhoz. Pasi is. Felszállt. Pasi is. Egymástól nem messze leültek. Amikor barátnőm megérkezett a megállójához, leugrott a villamosról. Körül se nézve, futólépésben igyekezett haza. Egyszercsak megérezte, hogy pasi még mindig mögötte.
Odaért a kapuhoz, ami már zárva volt. Kétségbeesve kereste a kapukulcsot, nem találta.
Hirtelen a pasi megszólalt mögötte: "Drága kisasszony, kinyitom én a kaput"... Barátnőm, akinek kezei és már a térdei is reszkettek, TUDTA, hogy most vége.
Ha szerencséje van, nem gyilkolja meg az idegen, csak megerőszakolja, ott a kapuban.
Ezért minden erejét összeszedve, jó hangosan, hogy esetleges fültanúk is lehessenek, kiabálni kezdett: "Nem szégyelli magát? Mit akar tőlem? Tudom, hogy tetszem magának, mert már egy órája követ, de én nem foglalkozom ilyen vén pasikkal!"
"Mit idegeskedsz, Marikám? Elfelejtetted,hogy én is itt lakom? Egy emelettel alattad, mióta megszülettél... "

Ezt a sztorit, ha önmagában nem lett volna elég megszégyenitő, a barátnőm idétlen tizenhat éves öccse aztán "Mari hóditásának története" cimmel mesélte tovább a környéken fünek-fának.

 
 Balu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-09 14:45   
Az 'vén majom' akinek jó az ízlése és megnézi izlése tárgyát?Nem,nem:Az a személy igényességre vall.)
 
 gvirag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-09 11:27   
2004-09-04 10:02, Pompéry Berlin

Nono Judit, csak semmi bíztatás! Én is mint a többi vén majom mindent ami rámnézve hízelgő, elhiszem.

 
 gvirag  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-09 11:19   
Fiatal házasok voltunk. A szomszédasszonynak is akkor született egy késői gyermeke, Zsófi. A gyerek sokat volt nálunk és bizony többször is megesett, hogy én mostam ki a gyalázatból.

Kis idő eltelt közben. Bekanyarodva az utcánkba látom, hogy a második buszmegállónál leszáll a buszról egy bomba csinos nő (két megálló távolából is jól látszott). Na rendben gondoltam magamban, éppen együtt érünk majd az útkereszteződéshez, ezt Géza megnézzük!

Kilépek a kocsiból, félszemmel odasandítok és:

- Kezét csókolom Gézabácsi.
- Kezét csókolom Zsófi, dadogtam.

Se köpni, se nyelni nem tudtam, akkor bácsiztak le elsőízben.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-09-04 11:47   
2004-09-04 10:02, gvirag:
-
Csak ne tessék álszerénynek lenni! Engem, pl. a gvirágos írások inspirálnak.

 
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó