2019. augusztus 23. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Hollandia >> Levelek itthonról - haza
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 következő lap )
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-05 23:44   
TIZENNEGYEDIK LEVÉL

A delfti porcelán

Aki szereti a szép porcelán csecsebecséket, az biztosan hallott már a híres “delfti kék”-ről. Delft egy jellegzetes holland kisváros Hága és Rotterdam között, csatornákkal, kis hidakkal, vízitaxikkal, és történelmi épületekkel. Egyik nevezetessége a porcelángyár.


A XVI-XVII. században a holland úri családok ezüst és arany evőeszközeik mellé a messzi Kínából hozatták a festett porcelántárgyakat, melyeknek az ára a nagy szállítási költségek miatt elég borsos volt. Az 1600-as évek közepén Kínában háború dúlt , így hosszú ideig lehetetlenné vált a távolkeleti kereskedelem. A hollandok mindig szerették a szépet, és elég élelmesek voltak, hogy leutánozzák a távoli országok termékeit. Mivel Delftben megszűnt a sörgyártás, az üresen maradt gyárépületből kerámiaüzemet létesítettek, és hamarosan nem kevesebb, mint 32 kis kézművesműhely gyártotta az agyagedényeket.

1653-ban Delft egyik kolostorában megkezdődött a finom porcelán gyártása is. A fehér agyagból formázott, különleges eljárással festett és égetett kerámiák gyorsan híressé váltak, (1900-ban a párizsi világkiállításon Grand prix díjat is nyertek) a kis üzem egyre bővült, mígnem kinőtte az épületet, és 1903-ban elkészült a mostani gyár. A termelés menete nem sokat változott, ma is a hagyományos korongozással, kézi festéssel készülnek a gyár védjegyével ellátott egyedi darabok, ehhez mérten az áruk is magas. Az ajándékboltokban persze találhatunk “hamisítványokat”, olcsó gyári utánzatokat is.

A delfti fajansz gyártásának négy korszaka van. Az első volt a Delft Blue , azaz a delfti kék, fehér alapon kék minták, főként a kínai motívumokat használták szívesen. A másik, szintén régi stílus a Polychrome, színei a sárga, zöld, barna, mediterrán összhatású . A Pynacker-stílus színei a vörös-kék-arany, ezek a tárgyak japán behatásra készültek. A legújabb, modern stílust az Unique termékcsalád képviseli, ezek egyedi darabok fiatal művészek elképzelései alapján.

A gyár bemutatóterme egyben múzeum is, a tárlókban a hétköznapi porcelántárgyak: vázák, tálak, gyertyatartók, kávéskészletek láthatók, míg körben a falakon porcelán mozaikképek, a szegletekben hatalmas padlóvázák, fajansz cserépkályhák, állványokon szobrok gyönyörködtetik a látogatókat.

A képen jellegzetes holland házak delfti kékben:



Fennállásának 350-dik évfordulóját ünnepelte 2003-ban a delfti porcelángyár. A kerek évfordulóra készült néhány nagyon szép egyedi porcelántál és szobor is.

A múzeum bejárata hatalmas vázáival az ablakban



Aki többet szeretne megtudni és a képekre is kiváncsi, ezen az oldalon megtalálja, angol szöveg is van

http://www.royaldelft.nl/

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-30 00:35   
TIZENHARMADIK LEVÉL megjelent 2002 márciusában

A trónörökös házassága


Mai levelemben szeretnék egy kicsit pletykálkodni. Még alig hevertük ki az új pénznem az euró bevezetése körüli hercehurcát, Hollandiában máris megkezdődött az újabb kampány.

Eddig csupa szépet, jót írtam erről az országról, most olyasmiről lesz szó, ami nem tetszik. Ez pedig bizonyos dolgok túlhajtása és az ezzel karöltve járó giccsáradat, melynek legfrissebb példája a napokban megtartott királyi esküvő.
Elöljáróban hadd mutassam be dióhéjban az ifjú párt. A vőlegény Prins Willem Alexander, a holland trónörökös, a mesebeli protestáns herceg. Vállas , szőke, nyugodt fiatalember. A menyasszony, Maxima Zorreguieta argentín származású, polgári családból származó és ó mi szörnyűség - katolikus.

Pár éve ismerkedtek meg , időnként titokban találkozgattak, míg egyszer egy minden lében kanál fotoriporter leleplezte őket. Vége lett gyorsan az idillnek, szegény princet kérdőre vonták az ország elöljárói , milyen szándékai vannak a hölggyel? Mit felelhetett erre Alex? Természetesen komoly szándékai vannak, szerelmes és feleségül kívánja venni Maximát.

Nagy lett a riadalom erre , a hatalom berkeiben mindent megpróbáltak, hogy megtorpedózzák ezt a kapcsolatot. Először a leányzó múltjában kutattak kissé, egy divatlapban találtak is róla pár fotót, egyetemistaként modellkedéssel kereste kenyerét. Ám Alexet ez nem hozta zavarba. Ekkor a papát vették sorra, aki mezőgazdasági miniszter volt Argentínában a diktatúra idején. Alex azt felelte, nem a papát akarja elvenni, hanem a lányát. Jött a következő bomba: protestáns herceg nem vehet feleségül katolikus lányt, ha király akar lenni. Erre a princ is robbantott, mondván: nem akar király lenni, nősülni akar.

Ennyi konokság láttán nem maradt más hátra, beárulták a renitens ifjút a felséges mamánál. Ám ez a puska is visszafelé sült el, Beatrix ötösre vizsgázott, amikor nyilvános beszédben kiállt a fiatalok mellett. Érvelése körülbelül így hangzott:
- én szeretem a fiamat, és azt akarom, hogy boldog legyen. Akit ő választ, az lesz a menyem. Az európai királyi családok évszázadok óta egymás közt házasodnak, ami egészségtelen, tehát itt az ideje a vérfrissítésnek. A leány csinos, kedves , okos, egzotikus. Ja és hogy katolikus? Ebben az országban vallásszabadság van nem?...- happy end.

A beszéd után rögtön meg is hívta a mama Maximát egy közös távol-keleti utazásra ezzel egyértelműen befogadva a családba. Rövidesen megtartották az eljegyzést, Maxima nyelvleckéket vett, majd születésnapjára holland állampolgárságot kapott.
És most, másfél évvel később 2002 02.02. egy szép szombati napon délután 2 órakor lezajlott az esküvő. Nagyon szép volt a ceremónia, a menyasszony szülei a politikai békesség kedvéért távollétükkel ajándékozták meg az ifjú párt , az aranyhintót csak egy festékeszacskó találta el, és a nászút helyszínét is sikerült titokban tartani.

Végre mi is fellélegezhetünk, mert eltűnnek a médiákból a méltatók és méltatlankodók, az internetről a fényképek ezrei, ajándék- és jókívánságlisták, az üzletekből pedig az “álompár” képével, nevével díszített párnák, poharak sótartók, pólók és albumok, a felfújható műanyag koronák, a narancsszínű tollbokréták, az étlapokról a Maxima-steak és torta. Életünk visszatér a normális kerékvágásba, bár nem sokáig, mert hecc nélkül nem megy . Így hamarosan kezdetét veszi a következő kampány, elárasztva a piacot és médiát egy másik hóbort színeivel és jelképeivel. A mindenható üzletnek mindegy, hogy 101 kiskutya, foci VB, űrutazás vagy esküvő, egy a fontos, hogy vásároljon a nép. A jobb ízlésűek vérmérsékletük szerint szörnyülködnek, morognak vagy dühöngenek, hiába. Egyet tehetünk csak ellene, nem vásárolunk. Remélem, ez nem befolyásolja majd hátrányosan az ifjú pár boldogságát.


Kávésbögre jegyespárral



Aki szeretné az esküvőn készült képeket is látni, az alábbi linkre kattintva megtalálja őket

http://dennisjuh.webhippies.com/

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-22 23:43   
TIZENKETTEDIK LEVÉL megjelent 2001 decemberében

Gondolatok karácsony táján

Istent keresed, és nem találod?

Talán ezzel is úgy vagyunk, mint a tárgyakkal általában.
Ha valamit nem találsz, az nem azt jelenti, hogy nincs, csupán rossz helyen keresed.
A legtöbb ember az építészetben keresi Istent. A hatalmas és díszes templomokat, katedrálisokat vér, veríték és könny tartja össze. Némelyik több száz évig épült, generációk adták oda utolsó garasaikat, egészségüket, életüket érte, hogy elkészülhessen a nagy MŰ. Aztán telehordták arannyal, márvánnyal, selyemmel és bársonnyal, és nem Istent imádták benne, hanem a művet, amit alkottak.

Mások a képzőművészetben vélik megtalálni őt. Festmények, szobrok ábrázolják Istent úgy, ahogy mi emberek elképzeljük. Emberalak, természetesen férfi, szakállal-bajússzal, amint áll és néz szemrehányóan, szomorúan vagy merengőn. Körülrakhatod magad szentképek százaival, mégsem fogod köztük megtalálni Istent, hisz csak festett vásznak, holt kövek, csecsebecse.

Ismét mások az irodalom vagy a zene útját választják. Dühödten lapozzák az újabbnál újabb bibliákat és imakönyveket, útmutatást, vígasztalást keresve. Szemüket ájtatosan forgatva hallgatják Bach kantátáit vagy Liszt Ferenc miséit, és azt suttogják: “mennyei” . Istent mégsem találják.

És végül a tömeg, az egyszerű emberek milliói, akik láncon vagy bőrszíjon keresztet hordanak a nyakukban, akik néha -ha bajuk van - buzgón imádkoznak. Karácsonykor és húsvétkor gyónnak, elmormogják sietve a kiszabott penitenciát, ezzel leróják tartozásukat az Úrnak. Templomban esküsznek “ biztos, ami biztos”, gyereküket is megkeresztelik előrelátásból, és elküldik hittanra, mondván: ott rosszat nem tanul.
De Istent õk sem ismerik.

Hol van hát az Isten? Ne az égben keresd , hanem itt a földön. Ott van ő a símogató napsugárban,az enyhet adó árnyékban, az éltető nyári zápor csöppjeiben, a katicabogár hétpettyes hátán. Őt hallod a madárdalban, a tücsök ciripelésében, a szél zúgásában. A virág szirmai közt õ az illat, a búzatáblában a kenyér igérete, a szívben a szerelem. Őt látod a boldogok mosolyában, és a szenvedők könnyeiben.

Minél több mosolyt fakasztasz, minél több könnyet felszárítasz, annál több esélyed van az üdvözülésre. Ne csóváld a fejed kétkedőn, ne a mesebeli mennyországra gondolj, ahol Szent Péter a portás. A paradicsom, miként a pokol is itt van a földön, mi teremtjük magunknak és egymásnak. Ide születünk vissza újra és újra, míg életek hosszú során át fejlődve és javulva meg nem érdemeljük, hogy megszabadulva a gyarló test börtönéből jó lelkekké -ha tetszik, angyalokká - váljunk. Keveseknek adatott még meg, hogy ideáig eljussanak. Ők azok, akik néha felfogják a felénk zúduló bajt. Az ő jelenlétük mutatkozik minden csodás megmenekülésben, gyógyulásban. Ez mindannyiunk közös célja, életünk értelme, ahová majd eljutunk, ki előbb, ki később.

Gyönyörködj hát a környező világban , mosolyogj, és tégy minél többet azért, hogy mások is mosolyogjanak. Így megtalálhatod, amit keresel, és minden jótettel közelebb jutsz a célhoz.



…és mondá az Úr…

Ember, ki sírsz és átkozódsz morogva,
Engem vádolsz érte, hogy sorsod mostoha ?
Nem kérsz, de követelsz: “Tégy csodát nekem!“
Megtagadsz naponta, hogyha nem teszem.

Adtam földet, folyót. Napfényt és virágot.
Néked adtam ezt a szép kerek világot.
Adtam két fürge lábat, hogy mehess.
Adtam két kezet, hogy alkoss és teremts.

Kaptál fejet is, melyben ott az ész,
gondolkozni és emlékezni kész.
Adtam szívet is, hogy szeress és örülj,
és lelket, amivel másokon könyörülj.

Nem várom, hogy imádj, előttem leborulj,
csak azért könyörgök, hogy végre boldogulj.
Ha elfogy otthon a só, ne hozzám imádkozz,
menj a boltba magad, vegyél sót a házhoz.

Annyi a világon a nyomorult, a dőre,
ezek önerőből nem jutnak előre.
Asztalát sokaknak én kell, hogy terítsem,
pedig magam vagyok, nincs, aki segítsen.

Legalább az, kinek keze-lába ép,
ne tőlem várja a napi kenyerét.
Használd fel, mit kaptál, ne keresd, mi nincsen,
És segíts magadon, ha nem segít az Isten.



 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-16 21:39   
Csatlakozom az előttem szólóhoz. Szégyen, de keveset tudok Hollandiáról, noha szomszéd. Restanciám most poe jóvoltából remélhetőleg leépül.
 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-16 20:46   
Nagyon tetszenek a levelek, remelem van meg sok beloluk

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-16 20:29   
TIZENEGYEDIK LEVÉL megjelent 2001 szeptemberében

Levél a holland iskolákról

Újra ősz van és újra iskolakezdés. Itt Hollandiában már megkezdődött az új tanév. Az év folyamán többször kapnak a gyerekek egy-egy hetes minivakációt, a síszünet is két hét, így a nyári vakáció rövidebb. Az iskolarendszer is másabb kicsit, mint minálunk, négy évesen kerülnek közösségbe a gyerekek. Amit mi óvodának ismerünk, az itt a hatosztályos alsó iskola – basisschool – első két éve, természetesen kötelező. Nincsenek külön óvónők sem, tanítók foglalkoznak a kicsikkel, szerencsés esetben hat éven keresztül. Óvónők, gondozók a gyermekmegőrzőkben dolgoznak, ahol nincs tanterv, csak a gyerekek megőrzése, gondozása folyik, míg a szülők dolgoznak.
A tanítónők megszólítása kortól és családi állapottól függetlenül Kisasszony, a férfi tanerőké Mester.

A kisiskolásokon számomra az a legfurcsább, hogy nincs iskolatáskájuk, minden holmijuk az iskolában van, csak a tornaruhát viszik haza néha kimosni. Kis hátizsákjukban uzsonnásdoboz, abban egy szendvics, némi gyümölcs, falatka édesség és valami innivaló van.
Természetesen házi feladat sincs tíz éves korig, hiszen nem a szülők dolga az oktatás, hanem a szakembereké. Persze ez csak úgy lehetséges, hogy egész napos a tanítás. Reggel fél kilenckor kezdődik, hiszen a nap itt két órával később kel, mint mifelénk. Délben egy órás szünetet tartanak, aki közel lakik, hazamehet ebédelni. Délutánra teszik a művészeti, testnevelési és esetleges különórákat, meg a gyakorlást. Pénteken délután viszont már szabadok.

Az iskolák nem egyformák, vannak állami, katolikus, és speciális képzést nyújtó intézmények is, mindegyikben más rendszert követnek. A szülők választanak lakhelyük , anyagi lehetőségeik és igényeik szerint. A “jobb” iskolákba nehezebb bekerülni. Sok egyéni- és csoportmunkával, állandó számítógéphasználattal próbálnak öntevékeny, kreatív fiatalokat nevelni. Tavaly óta minden holland iskola rendelkezik internet összeköttetéssel. Az alapoktatás ingyenes, bár természetesen itt is akad mindenféle fizetnivaló, viszont 10 éves kor után ez jelentősen emelkedik, a közép- és felsőfokú képzés pedig kifejezetten drága.

A tantárgyak közül külön figyelmet érdemel a közlekedési ismeret, amely komoly alapot ad, és 14 éves kortól lehetővé teszi, hogy a gyerekek megszerezzék kismotorra a jogosítványt.
Az úszásoktatás is a tanterv szerves része, rendszeresen járnak a tanulók úszni, vizsgát tesznek, melynek legutolsó fázisa, hogy teljes öltözékben, cipőben kell a vízbe ugraniuk, és egymást kimenteni. Hollandia tele van folyókkal, kisebb-nagyobb csatornákkal, ezért létfontosságú, hogy minden gyerek megtanuljon úszni.
A nyelvek szintén fontos helyet kapnak az oktatásban. A legtöbb iskolában tanulnak a gyerekek angolt, és németet vagy franciát. Persze mindezek mellett lehetőség van még sportolásra és zenei tanulmányokra is, így a gyerekeknek nem sok idejük marad unatkozni.

Tizenöt éves kortól már a munkával is ismerkednek, újságot hordanak ki, kutyát sétáltatnak, kisbabákra vigyáznak. Sokan segítenek alkalomszerűen a szüleik munkájában is, vagy étteremben, üzletben vállalnak kisegítő munkát.

Az iskola kezdetéhez és végéhez is fűződik holland szokás. Augusztus végén ellepik a falvakat, városokat a hatalmas transzparensek “Újra megkezdődött az iskola, vigyázzatok gyermekeinkre!”
Amikor pedig egy gyerek befejezi a tanulmányait egy iskolatípusban, füzeteit, könyveit, elnyűtt iskolatáskáját spárgára fűzve kilógatja az emeleti hálószoba ablakán. Szülei zászlókkal, léggömbökkel díszítik fel a házat, így ünneplik a gyerek sok éves munkáját.



kis csoportokban dolgoznak tanórán



háztartási ismeretek: sütés-főzés

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-09 01:16   
TIZEDIK LEVÉL megjelent 2001 júniusában

Levél a hulladékról

Már régóta készülök rá, hogy bemutassam a hollandok takarékosságának és szervezőkészségének egyik ékes bizonyítékát, a hulladékok gyűjtését és újrahasznosítását. Ez volt a legelső, amit meg kellett tanulnom, és szívesen tettem, hiszen környezetünk védelme mindig szívügyem volt.

Nincs olyan kis falu, eldugott lakóhely, ahová ne járna a szemetesautó. A helyi tanácsok műanyag konténereket vagy erős nylonzsákokat adnak a polgároknak, hogy abba gyűjtsék a háztartási hulladékot. De nem ám csak úgy összevissza! A mi városunkban mindenkinek két konténere van, a szürke a vegyes szemétnek, a zöld pedig a bio: ebbe kerül a kerti hulladék, a penészes kenyér, maradék spagetti, csontok, krumplihéj, sőt a kutyakaki is. Nagy silókban komposztálják, tavasszal mindenki
vihet a kertjébe 500 kg komposztot ingyen. A többit a parkokban használják fel illetve virágföldként értékesítik.

Ez eddig még egyszerű, de a szürke tartályba sem dobhatunk ám akármit. Az üvegek, műanyag flakonok többségét az üzletekben ügyes automaták visszaváltják, a betéti díj elég magas ahhoz, hogy biztosan visszavigyék. Az üvegeket fertőtlenítés után újratöltik, a műanyagpalackokat beolvasztják és újraöntik. Az egyéb üvegféle számára minden lakónegyedben vannak gyűjtőládák, több nyíláson szinek szerint válogatva lehet bedobálni még a törött poharat, villanyégőt is.

A vegyszeres –festékes dobozokat, vegyi hulladékot, maradékot, negyedévenként szállítják el.
A papírt szintén külön gyűjtjük, havonta egyszer elviszik a ház elől, de központi gyűjtőhelyek is vannak. A kimerült elemeket az üzletek ajtajánál elhelyezett ládákba kell dobni, a benne lévő anyagok még felhasználhatók. Benzinkutak, autójavítók foglalkoznak az autógumik, akkumulátorok, fáradtolaj begyűjtésével. A régi gumikat megdarálják, kevés bitumennel kötve járszóterek, sportpályák rugalmas talajául szolgál. A textilfélét, cipőt a Vöröskereszt és az Üdvhadsereg gyűjti, szortírozza és juttatja el a rászorulóknak. Aki egy természeti katasztrófában vagy háborúban mindenét elvesztette, az tud örülni igazán egy meleg pulóvernek,takarónak.
A patikában gyakran látom, hogy visszaviszik a szirupos üvegeket, kenőcsös tégelyt, és a fel nem használt orvosságokat.
A tönkrement háztartási gépeket a műszaki áruházak veszik át, egységesen 50 eurót engedve az új készülék árából. Ezen az úton sok drága és ritka alkotóelem kerül vissza a termelésbe. A régi bútor, öreg autó nagy érték, státusszimbólum. A ritkán előforduló házbontásból származó régi téglák értéke vetekszik az újéval.

A hulladékgyűjtésnek ez a módja persze némi többletmunkával és odafigyeléssel jár mind az állam, mind a polgárok részéről, de megéri, mert a környezet tisztább, és az újrafelhasznált anyagok olcsóbbá teszik a termékeket. Ez a program nem tegnap kezdődött, a gyerekek ebben nőnek fel, és el sem tudják képzelni másképp. A szabályok szigorúak, a köztisztasági dolgozók minden konténerbe belenéznek, ha nincs rendben valami, messzire látszó vörös cédulát ragasztanak rá a “bűn” leírásával, és nem ürítik ki a tartályt. A lakónak az egész utca szeme láttára kell hazatolnia a szégyenét, és két hetet várhat , mire elviszik a szemetet, pedig a szolgáltatás drága, kilogrammonként kell fizetni érte.

Egyetlen dologgal bánnak Hollandiában bőkezűen, a világítással. Az otthonokban 8-10 lámpa ég esténként, bár nem divat a nyolcágú csillár, mindenhol irányított fény világít az olvasáshoz, varráshoz, főzéshez vagy étkezéshez. Tolvajok, rablók ellen is hatásos és olcsó védekezés a fény. Éjszakánként nemcsak a közvilágítás, de az üzletek, intézmények lámpái is szórják a fényt. Lámpa ég az első és hátsó bejáratoknál és a garázsajtó fölött is, vagy egy 25-ös égő, vagy szenzoros mozgásérzékelő teszi takarékossá a módszert. Ennek köszönhetően rácsokat szinte sehol sem látni. (Olaszországban, Spanyolországban járva elborzasztott, hogy keresztben-hosszában karvastagságú rácsok csúfitottak el sok épületet. De Magyarországon is sok a rács üzleteken és magánházakon egyaránt.)

Ezek után az csak természetes, hogy a gyárakban, munkahelyeken is spórolnak, idővel, pénzzel, alapanyaggal. A hulladékot ott is külön gyűjtjük – papír, fém, műanyag, fa, vegyszer. Gyorsan meg lehet szokni a rendet, ha azt látjuk, hogy értelme van. Talán nem véletlen, hogy a gazdaságilag legfejlettebb országokban a legszervezettebb a hulladékgyűjtés és újrahasznosítás, és legszigorúbbak a szabályok. Néha eljátszom a gondolattal, mennyivel egészségesebb, szebb világban élhetnénk, ha földünk minden lakójának lehetősége volna rá, hogy megtanulja és használja az itteni gyakorlatot. De legalább a saját területén tegyen mindenki valamit környezete tisztaságáért és védelméért, ehhez kívánok kitartást és sikert mindenkinek. Nem szabad elfelejteni, hogy nemcsak a rossz, de a jó példa is ragadós.


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-12-02 01:18   
KILENCEDIK LEVÉL megjelent 2001 márciusában

A hollandiai magyarokról

Akárcsak szerte a világon, Hollandiában is sok magyar él. A holland-magyar kapcsolatoknak történelmi hagyományai is vannak, amennyiben Beatrix királynő egyik őse II. Endre magyar király lánya volt, így ereiben az árpádháziak vére (is) folyik. A magyar kollégiumok és a holland egyetemek között évszázadok óta tart a kapcsolat, a református teológusok számára holland ösztöndíjakat alapítottak.

Az első magyarnyelvű bibliát is Amsterdamban nyomtatták a XVII. században , 700 példányban. Az első és második világháború után gyermekvonatok jöttek Magyarországról Hollandiába, majd a családok között is megindult a kapcsolatkeresés. Az 1956-os forradalom utáni menekülthullámból is sokan találtak itt otthonra, akárcsak később az erdélyi és a vajdasági menekültek.

Az országban élő mintegy 10 ezer magyar tehát sokféle. Múltjuk, kultúrájuk, sorsuk alakulása változatos, de anyanyelvük és magyarságtudatuk összeköti őket.
A magyarok többsége gyorsan és jól beilleszkedett a holland hétköznapokba, mégsem olvadtak be, megtartották identitásukat. Erről tanúskodik az a sok szervezet és tevékenység, amelyek alapításához és fennmaradásához ez az ország nem csak lehetőséget, de minden segítséget megad.
Az első hivatalos magyar csoportosulás az 1929-ben létrejött Hungária Klub, melynek még az amsterdami városi múzeum is külön részleget szentelt. A harmincas évek végén Hágában Magyar Női Klub alakult, 1948-ban pedig beindult mind a katolikus, mind a református vonalon az egyházi munka. A vianeni Magyar Otthonban minden vasárnap van magyar nyelvű szentmise, Hágában évente négyszer. Utrechtben pedig magyar lelkészi hivatal működik.

A holland egyetemeken tanuló diákok alapították 1951-ben Utrechtben a Mikes Kelemen Kört, amely a hollandiai magyarság szellemi fóruma. 1957-ben jött létre a Hollandiai Magyar Szövetség, mint a hollandiai magyarok ügyeinek hivatalos képviselője, évente megjelenő kiadványuk a Hollandiai Magyar Hírek, amelyben minden jelentős adat, cím megtalálható, ami fontos lehet számunkra. A szövetség tartja a kapcsolatot a holland kormánnyal éppúgy, mint a követség által Magyarországgal.A katolikus magyar értelmiség szervezete a Pax Romana.

A gyerekekről sem feledkeznek meg, a magyar otthonban hétvégi nyelvtanítás van külön az óvodások, külön az iskolások részére, Tekergő néven pedig gyermekfolyóirat jelenik meg és nyári tábort is működtetnek. Viszonylag új szervezet a MAFI, azaz Magyar Fiatalok Baráti Köre, és a Széchenyi Egyesület, melynek tagjai magyarul nem beszélő, de a magyarok iránt érdeklődő hollandok.

Limburgban a Rákóczi klub, Alkmaarban a Kölcsey Egyesület, Ede városában a Magyar Asszonyok Egyesülete tartja össze a magyarságot.
Pár szóban megemlékeznék a programokról is, hiszen van itt minden: kiállítás, néptánccsoportok, szép versek délutánja, koncert, főzőcske, kajakverseny, könyvvásár, amatőrszínjátszás, a nemzeti ünnepek megülése,a költészet napja megünneplése, kézimunkacsoport, sakk-klub, és persze az évente megrendezett szüreti bál, batyubál, újévi bál.

Végezetül álljon itt pár sor a Hollandiai Magyar Szövetség honlapjáról:
„Mi valamennyien, bárhol éljünk is a földgömbön, a magyar szellemi haza tagjai vagyunk. Annak az egységében élünk. Ezt a magyar szellemi hazát végső fokon a magyar történelem értékei és ideáljai vezetik és tartják össze. Ezek nem nemzetieskedő (más szóval nacionalista) ideálok, hanem tiszta egyetemes emberi értékek. Hollandia európai kilátótorony, ahonnét könnyű minden irányban tájékozódni és kapcsolatot teremteni a világban. A magyarság világában is.”
A témához illőnek találtam egy Reményik Sándor verset. Ő erdélyi magyar költő volt, versei főként a magyarságról és a magyarsághoz szólnak. Szeretettel küldöm, mert nekem nagyon kedves.

Reményik Sándor

Köszönt egy ember ...

Köszönt egy ember: "Egészséggel járjon".
"Adjon Isten", ... feleltem halkan én.
Köd ült, csend ült az elhagyatott tájon,
S szürke varjak egy száraz jegenyén.

Mint valami fogadás, esküvés,
A ködben úgy koppant tompán a szó,
Aztán két összedobbant szívverés
Elvált, mint óceánon két hajó.

Először látott — utoljára tán,
Először, tán utolszor láttam én,
A varjak e szürke nap hajnalán
Jajgattak a ködben, a jegenyén.

A szemünk összevillant hirtelen,
A szívünk dobbant, megzajlott a vérünk,
Pedig nem történt semmi, semmi sem,
Csak jólesett, hogy magyarul beszéltünk.

1919. január 12.

Aki részletesebben szeretne olvasni a témáról, annak ajánlom az alábbi linket, a Szövetség titkárának Tóth Miklósnak az írását. Az ismertetőm főbb adatai innen származnak

http://www.federatio.org/tort.html

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-11-27 20:10   
Mindig tanul az ember valamit ... En mindig abban a hiszemben voltam , hogy Hollandiaban telen boven van HO !! A szokasok hasonloak , de megis egyeniek . Talan egyszer Mikulaskor latogatok el Hollandiaba .
 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-11-25 14:06   
Most ugrunk egyet az időben, hiszen a mostani adventi hangulathoz illenek a következő évek téli hangulatú levelei.

NYOLCADIK LEVÉL megjelent 2001 decemberében

Ünnepváró

Úgy látszik, belejöttem a levélírásba, ismét jelentkezem. A tél beköszöntével miről is lehetne írni, ha nem a közelgő ünnepekről?

Hollandia lakóinak többsége három fő vallásfelekezethez tartozik: katolikus, protestáns és izraelita. De emellett minden más megtalálható, hiszen a bevándorlók magukkal hozták és gyakorolják is saját "egzotikus" vallásukat. A szokások, az ünnepek azonban a katolikus vallásra épültek.

A karácsonyi ünnepi időszak advent első vasárnapjával kezdődik, amikor az ajtókon-ablakokban megjelennek az elsö dekorációk és a nappali szoba asztalán elhelyezett adventi koszorún meggyújtják az első gyertyát. Ettől kezdve minden este ég gyertya a lakásokban, az utcákon, üzletekben ünnepi zene szól, a dekorációk napról-napra szaporodnak. A hollandok legnagyobb családi ünnepe
december 5.-e, Mikulás előestéje. Ilyenkor díszítik fel a karácsonyfát, ünneplőbe öltöznek és megajándékozzák egymást. Ezen az estén nem illik senkit zavarni, még telefonon sem. Az üzletek még délután bezárnak és mindenki siet haza. Nem járnak a buszok sem, csend borul a kisvárosra.

A holland Mikulás egyébként hajóval érkezik Spanyolországból, kisérője egy szerecsen, aki "Fekete Péter" névre hallgat. Jó pénzért házhoz is mennek. De a legnagyobb ajándék kicsinek és nagynak, hogy ezen a napon, honnan-honnan nem, de szállingózik a hó. Sosem láttam még ahhoz fogható örömet, mint amikor itt 10 centis hó esett, és néhány napig meg is maradt. Padlásokról-pincékből előkerültek a szánkók, a fiatalok éjnek évadján lopták a hóembernek valót a szomszéd utcából, és bizony engem is bezavartak a söprüvel.
De ilyen öröm ritkán akad, a tél épp csak meglegyint bennünket. Az ünnepvárás azonban nem áll meg. Minden ház előtt apró égők százai díszítik az örökzöldeket vagy a lombjavesztett kis fákat, a lakótelepeken az ablakokat és az erkélyeket. A karácsony előtti napokban tucatszám kapjuk az ajándékokat: az egyik üzletben piros gyertyát, a másikban néhány csillagszórót, ceruzát, sörnyitót, postán naptárt, noteszt. A cégek is kedveskednek dolgozóiknak egy-egy csomaggal. Ebben általában olyasmi van, amit az ünnepi asztalnál felhasználhatunk. Karácsonyi szalvéta, díszgyertya, egy üveg bor, nyalánkságok, kávé-tea, exotikus gyümölcskonzervek, esetleg valamelyik üzlet ajándékutalványa sorakozik a hatalmas díszes dobozban.

Szentestén a hollandok szívesen mennek étterembe, társaságba, de az éjfél mise idejére megtelnek a templomok, aki elkésik, még állóhelyet sem kap. Itt a téren protestáns templom van, és bár én katolikus nevelést kaptam, ha máskor nem is , de néha az éjféli misére elmegyek. Amikor a körülöttem lévők a kezüket nyújtják egy kézszorításra, úgy érzem, hiába a másság, itthon vagyok mégis.

Az év utolsó hete már az újévre való készülődés jegyében telik. A legtöbb cég ilyenkor már nem dolgozik, sokan elutaznak téli vakációra, síelni. Szilveszterkor az éttermek, szórakozóhelyek nagy része zárva van, mindenki családi vagy baráti körben várja az éjfélt ,amikor is látványos tüzijáték kezdődik. A szomszédok, vagy az együtt ünneplő barátok közösen vásárolják az egy órahosszára elegendő rakétákat. Bármerre nézünk, tündöklik az égbolt. Pezsgőt bontunk a hideg éjszakában és a távollévőkre gondolunk.



Idén januárban EKKORA hó esett, szaladtam hamar megörökíteni mert nem tartott sokáig


 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-11-25 12:48   
Kedves Poe, a topic címe nagyon tetszett és beléptem ... Hollandiába!
És milyen jól tettem!
Te pedig tedd tovább a dolgod, folytasd a leveleket!
Nagyon jól csinálod!

Zulo

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-11-23 11:33   

ADVENT


Telet álmodtam, halkan hullt a hó
Csikorogtak, roppantak a léptek
Zengett-zúgott az éjféli harangszó
Szél szárnyán röppent tova az ének.

Fenyő és sült alma illata lengett
A gyertyák imbolygó lánggal égtek
Angyal szállt felettem, a szárnya lebbent
Titkokat suttogott bársony éjnek.

Távol fénylett a betlehemi csillag
Feléje indultak ifjak és vének
Az óra csörgött, az álom elillant
De szívemben egész nap szólt az ének.

2000.november

 
 Törölt Nicknév2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-11-22 21:35   
Most olvastam bele ebbe a témába.
Köszönöm Neked ezeket a leveleket.
_________________

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-11-22 21:01   
HETEDIK LEVÉL megjelent 2000 decemberében

Advent

Nem tudom, más hogy van vele, nálunk rohan az idő. Nemrég készültünk az ezredfordulóra és már megint itt az advent. Böjti szelek fújnak, a kirakatokban ott virítanak a Mikulások, nyakunkon a karácsony és az újév, és már megint öregebbek lettünk. Egyetlen vígasz, hogy szeretem ezt a karácsonyi dilit, és mintha a hollandok is így lennének vele, megnyújtották az ünnepet.

A készülődés a 11. hónap 11.-én 11 órakor veszi kezdetét a karneváli szezon látványos megnyitójával. Néhány napra rá nagy tömegek várják Amszterdamban ( és szinte minden más településen ) a hajóval érkező Mikulás partraszállását.



Ilyenkor indulok a pincébe , hogy előkeressem a tavaly gondosan elcsomagolt ajtó- és ablakdekorációkat.
Szép szokásnak tartom az adventi koszorút is, ami karácsony előtt négy héttel kerül a nappali szoba asztalára. A díszes, örökzöldekből font koszorún négy hosszú gyertya van, minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg rajta.

A hollandok különben is bolondulnak a gyertyákért. Nincs is tán még egy árucikk, ami ekkora választékban és ilyen olcsón lenne látható az üzletekben. A holland otthonokban minden este tucatnyi gyertya ég, gyakran látom, ha esti sétára indulok, hiszen nincs függöny az ablakokon. Romantikus lelkemnek mindig jólesik ez a látvány.

December ötödikéig naponta szaporodnak a díszítések, minden utca ragyog a sok ezernyi apró égő fényében. Ezt a napot a hollandok (mivel szinte mindent kicsinyítenek, becéznek ) úgy nevezik: pakjes-avond, vagyis a csomagocskák estéje. Helyes az elnevezés, mert senki nem kap nagy ajándékot. Sokkal több hangsúlyt fektetnek az ajándék személyes , esetleg tréfás voltára, mint az árára. Szintén szép szokás, hogy minden csomag mellé rövidebb-hosszabb vers is jár, tehát november folyamán a lakosság apraja-nagyja tollát rágva verseket ír, és rajzolgatja a betűket egy díszes kártyára.

A csomagolás is nagyon fontos számukra, sok apró egyéni ötlettel teszik kedvessé az ajándékot. És hogy mi kerül a csomagocskákba? Saját kezűleg festett kávésbögre vagy pohár, házilag kötött sapka-sál, barkácsolt bababútor, vagy monogrammos tollak, ceruzák, a kedvenc parfüm, régóta vágyott könyv. Az a lényeg, hogy az ünnep ne döntse anyagi romlásba a családot, és ne kelljen az ajándékok felét visszacserélni.

A különböző közösségekben – iskolai osztály, munkatársak, sportklub-tagok, sőt a kocsma törzsvendégei között - is megszokott dolog a december eleji mikulásvárás. Novemberben kisorsolják, ki kit fog megajándékozni, de senki nem mondja meg, kinek a nevét húzta ki.
Meghatározzák a jelképes összeget, amit ki lehet adni, és kezdetét veszi a fejtörés. Először ki kell találni, hogy mi legyen az ajándék, majd el kell készíteni, becsomagolni, és végül megírni hozzá a verset. Az ünneplésre érkezők az ajtónál egy zsákba rakják a csomagokat, amin csak a megajándékozandó személy neve szerepel. A csomag hátuljára van erősítve a vers. Az est fénypontja, amikor jön Sint-Niklaas (Mikulás) teli marokkal szórja a cukorkát, mogyorót, apró mézes puszedlit, egy-két Zwarte Piet (krampusz?) segít neki becipelni a zsákot.


Kicsik és nagyok egyaránt izgatottan várakoznak. A Sint előhúz egy csomagot, szólítja a szerencsést és felolvassa neki a verset. Néha megkéri, hogy énekeljen valamit. Fantasztikus a hangulat, és bármit kap az ember, nagy az öröm és a nevetés.

Ez a két kép tíz éve egy Mikulás ünnepségen készült a Café-ban. Nem túl jó minőségű fotók, de a jó játék öröme látszik mindenki arcán







 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-11-18 00:28   
HATODIK LEVÉL megjelent 2000 decemberében

A sajtfejűek országa

Ha egy külföldi származású egy hollanddal vitázik, gyakran elhangzik a szidalom: te sajtfejű! Bár sértésnek szánják, mégsem veszi senki tragikusan, hiszen a holland sajt világhírű.

Először is lássuk a teheneket. Hollandia rendkívül kevés földterületéhez képest igen sok a legelő, ahol télen-nyáron szabadon kószálnak a fekete-fehér foltos tehenek. A ridegen tartott állatok kistermetűek, de egészségesek és jó tejelők. Az összegyűjtött tej a feldolgozókba kerül, ahol ezernyi finom tejterméket készítenek belőle, többek között sajtokat is.

Nemrégiben alkalmam volt rá, hogy meglátogassam egy középkorú magántermelő házaspár sajtüzemét. A férj feladata a 80 tehén és 40 borjú ellátása, a legelő, a karám és az automatizált istálló rendbentartása. A napi kétszeri fejésből származó tej csöveken keresztül, emberi kéz érintése nélkül kerül a régi pajtából kialakított sajtkészítőbe. A melléktermékként keletkezö savó ugyanígy jut vissza takarmányként az állatokhoz.

A gépek kezelése, a sajt formába töltése, viasszal történő bevonása, a szárítás, forgatás, az áruháznak is beillő szuvenírbolt működtetése és a látogatók kalauzolása az asszony dolga. A család többi tagja besegít a háztartási és adminisztrációs munkába.
A hihetetlenül jól szervezett mintagazdaságban azt is megtudtam, mi a parmezán. Az olasz specialitásnak tartott sajtféle valójában egy három éven keresztül érlelt sajt, amit hetente forgatnak, és havonta új viaszréteggel vonnak be.

Hollandia több városában rendszeresen tartanak turistacsalogató sajtvásárokat. Ezek közül legnépszerűbb az északi város, Alkmaar piacán péntekenként rendezett látványosság , ahol korabeli népviseletben, muzeális eszközökkel szállítják, mérik, kóstolják a hatalmas sajtokat. A kiváncsiskodókat az un. sajtvonat viszi az ország minden részéből a helyszínre.
A városok, falvak hétköznapi vagy szombati piacain több sajtkereskedő is árul egymás mellett, és mindegyik megél, hiszen a hollandok nemcsak nagy termelők, de nagy fogyasztók is, a legtöbben előnyben részesítik a sajtot a húskészítmények rovására.

Álljon itt egy kis ízelítő a különlegességekből: füstölt sajt, fokhagymás, köményes, diós, ananászos, mazsolás, tejszines, zelleres, és ezek kombinációja, a rakott sajt. Az árusok szívesen adnak kóstolót, hogy a vásárló könnyebben választhasson a széles kínálatból. Üdvözletemet küldöm a sajtfejűek országából.

Ezen a linken körpanorámás kép található az alkmaari sajtvásárról

http://www.alkmaar.nl/portal/ipict/kaasmark.htm




Ez a kép pedig a Maria Hoeve magángazdaság mini sajtüzemében készült


 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-11-16 02:40   
2004-11-15 14:53, poe:
LEVÉL A FÉSZEKHAGYÓKHOZ
Fecskefészek


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-11-15 14:53   
ÖTÖDIK LEVÉL megjelent 2000 októberében



Levél a fészekhagyókhoz

Sorstárs, hozzád szólok, hisz Te is elhagytad az ősi fészket. Nem kérdem, mi űzött: kalandvágy, kényszer vagy keserűség? Csak annyit kérdezek, tudod-e, mi a honvágy?
Ha kezedbe kerül az otthoni újság, egy messziről jött levél, megsárgult fénykép, megállsz-e egy pillanatra a hétköznapi hajszában, hogy lehunyt szemmel érezd rég kivágott akácfák virágillatát, rég kidöntött kemencék melegét, rég elporladt nagyszülők simogatását? Álmodsz-e néha harangzúgást, hegedűszót? Eszedbe jut még az ősi fészek? És fáj-e a szíved, ha hírét hallod, hogy vihar tépázta ezt a fészket?

A madár, ha fészke pusztul, csőrében szalmaszállal, szívében töretlen reménnyel siet azt felépíteni újra meg újra. Mi sem lehetünk rosszabbak az oktalan madárnál.
Sorstárs, ha megérint újra a honvágy, nézz körül, talán lelsz Te is egy szalmaszálat a fészekhez. Ha másod nincs, adj jó szót. Bíztatást, bátorítást a fészekrakóknak, hogy tudják, nincsenek egyedül.

Van, aki azt mondja, szétszóródtunk a nagyvilágban. Én azt mondom, nincs még egy falu, amelyik ennyi köldökzsinórral kapcsolódik a nagyvilághoz. Bárhová bök a térképen az ujjad, csernyeit talál. Sokan vagyunk, de egyedül kevesen.

Fészekrakók és fészekhagyók, csak egy szalmaszálat adjatok, reményt az újrakezdéshez, a jövőhöz. Hisz mindannyiunkban él még az emlék : az ősi fészek.


Fecskefészek


Mint fecskék tavasszal
romos-régi fészket,
én is foltozgatom
a tűnő emléket.

Levelek, virágok,
megfakult fényképek,
életem szálai
mégis töredékek.

Itthon vagyok megint,
s újból hazavágyom,
gondolatom röpít
át három határon.

Mindhárom az enyém,
mindhárom idegen,
költözködő fecskék
segítsetek nekem.

Mondjátok meg végre,
hol van az én fészkem,
hová kell majd egyszer
végleg hazatérnem.


 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-28 15:42   
2004-10-28 09:02, poe:
- A nagy páratartalom sajnos kedvez a reumatikus betegségek kialakulásának is
_____________________
Hat , ilyenforman , ha nem muszaj nem koltozom oda ...

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-28 09:02   
NEGYEDIK LEVÉL megjelent 2000.júniusában


Hollandia éghajlata

Legutóbbi beszámolóm földrajzi témájú volt, mára a meteorológiát választottam.

Hollandia klímáját, időjárását nagymértékben befolyásolja a tenger közelsége. Tíz éve még enyhe telek és esős, hűvös nyarak jellemezték, a növények öntözés nélkül is egész évben zöldelltek. Ez mostanra kicsit megváltozott. A sokat emlegetett üvegház-hatás, a föld lassú fölmelegedése erősen érezteti hatását, a telek még enyhébbek lettek, nyáron azonban van már néhány száraz, meleg hetünk.

Ami azonban a legjellemzőbb, az a szeles , esős napok nagy száma. Az esernyő, az esőkabát itt a napi öltözék része.
Ez az éghajlat csak számunkra szokatlan, a hollandok kialakították hozzá a saját életvitelüket.
A hagyományos holland házakban a hálószobákat nem fűtik, még a gyerekekét sem. A földszinti közös helyiségekben 20 fokot tartanak. Kevesen hordanak bundát, télikabátot, már az első tavaszi napsugár hatására lekerülnek a pulóverek, harisnyák. A sűrűn eleredő záportól sem félnek, mi sietünk fedél alá jutni, ők nyugodtan sétálnak, bicikliznek tovább. Naponta látom a gyerekeket a szakadó esőben a néha 6-7 kilométer távolságra lévő iskolába kerékpárral menni. Nevetve viháncolnak: ha esik , hát esik. Próbálom eltanulni tőlük ezt a viselkedést, eddig kevés sikerrel.

A nagy páratartalom sajnos kedvez a reumatikus betegségek kialakulásának is, amely a betegszabadságok jelentős hányadát képezi. A melegebb éghajlatról érkező bevándorlók különösen szenvednek ettől a klímától.

Mivel a nyarak eddig hűvösek voltak, országszerte kevés a szabadtéri strand, úszómedence, még a milliomosoknak sem éri meg ilyesmit építtetni néhány napért. Két-három éve, a fent említett éghajlatváltozás eredményeképpen jöttek divatba az olcsó, felfújható kerti medencék, tavaly pedig, háromheti szárazság után láttam először, hogy öntözték a kerteket.

Még egy jellegzetesség a gyakran és erősen fújó nyugati, északnyugati szél, amit már régebben is munkára fogtak az élelmes hollandok, hiszen az ország tele van muzeális és működő szélmalmokkal. Az újabb időkben a tengerparton hatalmas szélturbina-sorokat építettek, amelyek egy-egy kisvárost látnak el villanyárammal. Ez a legolcsóbb és legtisztább energiaforrás, és Hollandia kis ország létére előkelő helyet foglal el szélenergia-termelésben.

A klímával függ össze egy borúlátó jóslat is, miszerint 2017-re a tengerek szintje az északi sarki jégolvadás miatt annyit fog emelkedni, hogy az ország nagy része víz alá kerül majd. Ezt szeretném nem elhinni. Kár lenne érte.
Remélem, addigra csak kitalálnak valamit .



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-21 20:19   
Nem ismertem a verset, köszönöm, hogy hoztad.

_________________
poe

 
 Tyukodipajtas  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-21 20:04   
Friss sírok sorolnak bácskai homokon
” Istennek hála, lába nincs, de él “
sűrű gond ráncai mindenik homlokon
és csillagos zászló füstölgő romokon.

Valahol messze épül egy jobb világ
hol napfény melengeti az elvetett magot
a sötét Balkánról egy árva hang kiált:
Európa hol vagy? adj életet...vagy halált.


Erröl Morgenstern jutott eszembe, lehet, hogy ismered. Magyarul igy hangzik (Szabo Lörinc)

A Föld körül egy térd bolyong,
egy térd és semmi más.
Nem szálfacsonk, nem ponyvarongy,
egy térd és semmi más.

A háburuban szitává löttek egy legényt,
de térde fent maradt szent ereklyeként.

Azota társtalan bolyong,
egy térd és semmi más.
Nem szálfacsonk, nem ponyvarongy,
egy térd és semmi más.

 
 Tyukodipajtas  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-21 19:05   
Te (poe) ezek nagyon szép dolgok, (meg szomoruak, meg vidámak is)amiket irsz.

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-21 15:28   
2004-10-21 01:59, poe:
- Lehet, hogy utál fodrászhoz járni?!
-

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-21 01:59   
HARMADIK LEVÉL megjelent 2000. márciusában

Hollandia földrajza

Talán itt az ideje, hogy a hollandiai hétköznapok bemutatása után egy kis földrajzi áttekintéssel is szolgáljak erről az országról. Hollandia egy pici nyugat-európai ország, területe alig nagyobb, mint Vajdaságé, de 16 millióan lakják. Azt hiszem, Európa legsűrűbben lakott állama. A falvak, városok egymásba érnek, és 6 millió autó szaladgál az utakon, így a közlekedés sokszor katasztrofális.
Hollandiára azt is gyakran mondják, víziország. Északon és nyugaton az Északi-tenger határolja, és egész területét átszelik a kisebb-nagyobb folyók, tengeröblök, csatornák. Keleten Németország, délen Belgium, az Ardennek nyúlványának szelíd dombjai. Az ország kilenctizede síkság, ebből adódóan főként mezőgazdaságra rendezkedett be. Ásványkincsei nincsenek, így ipara a vegyi és textiliparra, és más országoknak végzett bérmunkára épül. Régi "csavargó" nemzet a holland , párszáz éve hajóval járták a világot - lásd bolygó hollandi - hatalmas gyarmataik voltak, többek között Dél-Afrika, Indonézia, de a mai New Yorkot is ők alapították. Ma is fejlett a hajózás, de a szárazföldi áruszállításban is fontos szerepet töltenek be. Az európai utakon járó kamionok legalább fele holland.
Ez a világjáró hajlam egy pozitív örökséget is hagyott az emberekben, az idegen nyelvek iránti érdeklődést. Míg a német, az angol, a francia csak a saját nyelvén hajlandó beszélni, a hollandok négy-öt nyelvet váltogatnak csodálatos könnyedséggel. Igaz, a saját nyelvük is különös keveréke az ősi flamandnak, angolnak, németnek, franciának. Ráadásul minden Kikinda méretű városkájának saját nyelvjárása van, amit pár kilométerrel odébb a kutya sem ért. Szerencsére a hivatalos holland nyelvet mindenki beszéli, így mégis szót értenek egymással.
Hollandia területe állandóan növekszik. Erős gáttal elzárnak egy tengeröblöt, kiszárítják, feltöltik, és építenek. Az ország nagy része néhány méterrel a tengerszint alatt fekszik, innen a neve is : Nederland, vagyis alföld. Fővárosa kettő is van, a diplomáciai Den Haag, azaz Hága, itt ülésezik a parlament, itt van az állami intézmények, követségek zöme.
A kereskedelem és a kultúra fővárosa Amszterdam. Az Amstel folyó két partján fekvő gyönyörű várost észak Velencéjének is nevezik. Hollandia államformája királyság, pontosabban királynőség, hiszen három nemzedék óta kontyon ül a korona: Wilhelmina-Julianna-Beatrix. Ez azonban hamarosan megváltozik, mert Beatrixnak három fia van, lányutód nincs. A trónörökös 30 éves , jogot végzett, egyik öccse építészmérnök, a másik informatikát tanul egy holland egyetemen, és kollégiumban lakik. Ez a közvetlenség jellemző az egész királyi családra. Juliannát sokszor látták biciklivel bevásárolni menni, Beatrix körül sem állnak testőrök, ha egy várost, intézményt meglátogat. Ilyenkor mindenkivel kezet fog, szóba elegyedik. Egyszerűen öltözik, mindössze a kalapok iránt mutat nagyobb érdeklődést. Lehet, hogy utál fodrászhoz járni?!
Ezzel a kis pletykával zárom mai levelem.


http://www.leejoo.nl/java/imageeffects/holland/HOLLAND.HTM
http://www.kaart-europa.nl/nederland.htm

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-14 02:06   
2004-10-13 23:47, poe:
-a vajdasági magyarságot én képviselem.

Ahol en dolgozom , 600 alkalmazott kozott en vagyok az egyetlen magyar .
Varom a kovetkezo csutortokot !

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-13 23:47   
MÁSODIK LEVÉL megjelent 1999 decemberében

Egy autógyári munkás mindennapjai

Szeretnék eleget tenni ígéretemnek, hogy rendszeresen beszámolok Hollandiáról, itteni életünkről.

A gyár, ahol dolgozom, különös konglomerátum. Bár Hollandiában van, egy angol-amerikai vegyesvállalat része, amely belga, német, svéd cégeknek végez bérmunkát; különböző autók részeit, a műszerfalakat, az ajtókat készíti. Négyszáz munkása van, negyvenhét nemzet fia-lánya, elvétve még holland is akad. És a négyszáz között két magyar.
Néhány kolléga neve, csak érdekességképpen: Azizi, Risto, Silva, Mechi, Misak, Oja, Nasszer, Jesus, Omar, Izet, Bingolo, Khalid, Madzsid, Szergej, Fahruk.

Ha az ebédszünetben körülnézek a kantinban, Bábel tornya jut eszembe. Elgondolkoztató jeleneteket látok: itt egy iraki és egy iráni osztozik egy tál kuszkuszon, amott a török és a görög békésen eszi a giroszt. (Természetes, hogy a szakácsnök tiszteletben tartják mindenki vallási elöírását, az ételek mellett ott szerepel, miböl készült.) Megfér a marokkói a palesztínnal, az olasz a spanyollal. Két örmény a holland nyelvet töri, anyanyelvüket kiölte belőlük a török és az iraki nemzetiségi politika. A belga a kanadaival franciául, a lengyel az afgánnal oroszul beszélget. Az indonéz a vietnamival és a mauritániaival angolul mutogat. Színek, nyelvek, vallások, kultúrák kavalkádja, még a képzettség is ezerféle, van itt orvos, ügyvéd, kereskedő, ékszerész, bányász és postás is.
És persze a "jugoszláv különítmény": macedón, albán, szlovén, horvát, mindhárom boszniai nemzet; a vajdasági magyarságot én képviselem. Van öröm, ha valaki burekot, sültpaprika-salátát hoz! A múlt héten nyolcan osztoztunk egy üveg Radenska ásványvízen. A politika a nosztalgia szintjén marad, hiszen mindannyian egyformán küszködünk a hazátlanság érzésével.

Bár a munka nehéz, és a három műszakot is nehezebb negyvenéves fejjel elkezdeni, mégis izgalmas ez a fajta élet. Minden nap látok, hallok valami érdekeset, idegen országok kultúrájával ismerkedem, képeslapokat, fényképeket nézegetünk, recepteket cserélünk. A hollandok többsége is érdeklődéssel és megbecsüléssel fordul az idegen származásúak felé, ha azok hajlandóak beilleszkedni és tisztességesen dolgozni.
A munkásoknak évente kétszer-háromszor szerveznek kirándulásokat, januárban ismerkedös-táncos bulit. A gyárnak van saját újságja , és sportklubja is.
Így hát - bár nem a szakmámban dolgozom- mégis elégedett vagyok a sorsommal.
A képen a Nedcar, Limburg legnagyobb autógyára látható, körülötte vannak a kisebbek, az alkatrészgyárak, lerakatok.



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-10 00:58   
Az első levéllel egyidőben azaz 1999 március 24-én jelent meg a Csernyei Újság utolsó oldalán egy versem is Levél Európába címmel. Még 1992-ben írtam, a Horvátország elleni háború idején, véletlen, hogy pont hét évvel később vált véresen aktuálissá. Ez az első versem ami nyomtatásban olvasható, és a dátum különösen jelentős: ezen a napon március 24-én bombázták először a NATO repülőgépei a jugoszláv, köztük a vajdasági célpontokat. Magyar légtérből indultak a gépek, a szülőhazámból. Még ma is összeszorul a szívem, ha azokra a napokra gondolok. Úgy éreztem, háromfelé szakad a szívem. Mint magyar és mint holland ellenség vagyok. Ellensége annak az országnak, amelyik befogadott, ahol annyi évig otthon éreztem magam, ahová most is visszavágyom. Álljon itt ez a vers örök mementóként az áldozatok emlékére.

Levél Európába

A Balkán vakondtúrásain túl
az óperenciás Adrián innen
ahol a kérges tenyerű paraszt túr
Vajdaság rónáin ki lesz az úr?

Itt délen, véráztatta rögökön
veszett kutyák acsarognak egymásra
lázas lihegésük érzed a bőrödön
tegnapi testvér vére öklükön.

A józan ész szűkölve bújik el
gyűlöli egymást barát, szomszéd, rokon
az erőszak vonítva békéről énekel
múlt? jövő?- már semmi sem érdekel.

Friss sírok sorolnak bácskai homokon
” Istennek hála, lába nincs, de él “
sűrű gond ráncai mindenik homlokon
és csillagos zászló füstölgő romokon.

Valahol messze épül egy jobb világ
hol napfény melengeti az elvetett magot
a sötét Balkánról egy árva hang kiált:
Európa hol vagy? adj életet...vagy halált.

1992. március



 
 Zsuzsie  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-09 22:31   
Szia!

Jo neked, ha tenyleg ilyennek latod Hollandiat. Nekem ez egy kicsit tulidealizalt. Viszont tiszteletben tartom, hogy te ilyennek latod.
Egyebkent nagyon jol irsz.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-07 12:39   
Perec 2004-10-07 11:21
Kedves Perec
Hetente egyet terveztem, mindig csütörtökön. Tehát viszontlátásra egy hét múlva.
___
poe

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-07 11:21   
Várjuk a többi szép levelet is.
 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó