2020. január 29. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Hollandia >> Levelek itthonról - haza
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 )
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-07 10:31   
ELSŐ LEVÉL megjelent 1999. márciusában

Nekem tetszik ez az ország

Kedves Terike!

Rendszeresen bíztatsz bennünket, külföldön élőket a levélírásra, én mégis évek óta halogatom azt.
Az egyik ok, hogy én nem vagyok igazán csernyei, húszéves "felnőttként" kerültem a faluba. Mégis sajátomnak érzem,
ismerem minden zegét-zugát, hol ugat mérges kutya, ki előtt törte fel a fa gyökere a járda betonját. Ha kérdezik, hova
megyünk nyaralni, a válasz: haza, Csernyére. Így talán mégis megbocsátod, ha csernyeiként írok Neked. Hisz sok
elszármazott az én tizenöt évemnél kevesebbet töltött a faluban. A másik oka a bizonytalanságnak a bőség zavara.
Hollandiáról annyi témám van, akár egy könyv is kitelne belőle.

Véletlenül csöppentem ide, de már az első látogatáskor beleszerettem...Mi az, ami az erre járónak szemébe ötlik,amitől olyan barátságos ez a világ? A mosoly, ez a holland találmány. A legolcsóbb ajándék, amit mindenki válogatás nélkül osztogat. Mosolyog a postás a levél mellé, az eladó a tíz deka szalámihoz, a bébi a babakocsiból,a szomszéd, a kutyasétáltató idegen,uram bocsá` a rendőr is. Ez ingyen van, de a jóleső érzés végigkiséri a napunkat. Nem azt jelenti ez a mosoly, hogy az embereknek nincs gondjuk-bajuk. A nagy családok szerényen, takarékosan élnek. A gyerekek öröklik egymás ruháit, kerékpárját, az édesség napi egy szem cukorka, vagy egy kocka csoki - nincs is annyi rossz foguk!

Sok a gyerek, a növény és a háziállat. Minden talpalatnyi helyen szobanövények,a tenyérnyi kiskert februártól novemberig tarkállik, nem látni gazzal benőtt üres telkeket. Ha másra nem telik, pázsit és egy fenyőfa.

A zsírral, hússal mértéktartóan bánnak. Disznózsír egyáltalán nem kapható, a húst darabszámra vásárolják. Ezt szoktam meg legnehezebben: ahány személy, annyi szelet, akkor is, ha vendég van. Ellenben az asztal tele salátákkal, köretekkel, tejtermékkel.

Jellemző még a hollandokra, hogy szeretnek és tudnak is ünnepelni, mulatni.Itt mindig valami ünnepre készülünk. Ha gyászod, bánatod van, arról csak a legközelebbiek tudnak, ha örömöd, részese az egész város. Itt nem divat a gyászruha,nincs fekete lobogó, részvétnyilvánítás csak képeslapon vagy táviratban. A temetők a város közepén vannak, szép, gondozott parkok, amit a város
vagy a falu tanácsa tart rendben - az adóból - , de úgy tartják, aki meghalt, nyugodjék békében, ne szomorítsa az élőket.
Ám ha családi ünnep van, néha az egész utcát feldíszítik, és ünnepelnek olcsón, de boldogan.
Egy példa: egyik távolabbi
szomszédasszonyom 50 éves lett tavaly.Már egy héttel előbb megjelentek a plakátok a fákon és a villanyoszlopokon: "Szerdán egész nap várlak kávéra-kalácsra!" Kíváncsi voltam, mi lesz ebből? Aznap többször is elsétáltam arra . Már reggel kitett a ház elé néhány kerti asztalt, széket, padot, napernyőt. Egy zsúrkocsin 5-6 termoszban kávé,több tucat papírpohár, néhány csomag szalvéta, dobozokban aprósütemény. És a dekoráció: vagy száz felfújt tarka luftballon. Az asszony egész nap ült a ház előtt, az arrajáró ismerősök, ismeretlenek leültek mellé, ki öt percre, ki két órára, elhozták a kisgyerekeket, a kutyát, és beszélgettek. Én is ittam vele egy kávét, kicsit beszélgettünk, azóta üdvözöljük egymást. Egy ismerőssel több, és ez nagy szó egy idegen ország idegen városában. Másik történet: a közeli önkiszolgáló kasszásnője kérdi a napokban, milyen nemzetiségű vagyok? Kissé csodálkozva feleltem, hogy magyar." Ó, de kár!- sóhajtotta -Tudja,nemrég költözött ide egy lengyel fiatalasszony, nagyon egyedül érzi magát, szerettem volna honfitársnőt találni neki." Ez nem egy kis faluban történt, hanem városban.

Persze, kicsit egyoldalú a kép, amit rajzoltam, de hát én alapvetően optimista vagyok, a rosszat hamar elfelejtem. Azért itt sem csak angyalok élnek. Van veszekedés, válás, neveletlen gyerek, mogorva szomszéd. Mégis szépnek találom ezt az országot, ahol nemcsak lőfegyvert, de kést sem tarthat magánál senki, ha nem akar börtönbe kerülni.

Kedves Terike , egy ötletemet szeretném megosztani Veled. Minden évben látunk szép kiállitást: kézimunka, képző- és népművészet, hagyományok. A csernyeiek többségének ez nem újdonság, csak a rég elszármazottak nosztalgiáznak. Miért ne lehetne a dolgot megfordítani, hogy a messziről jött csernyeiek mutassák be választott új hazájukat az otthon élőknek? A mai nehéz időkben keveseknek telik utazásra, így mégis ismerkedhetnének egy kicsit a világgal. Ebbe a tárlatba minden beleférne, ami az adott országra jellemző: porcelán, újság, képeslap, térkép, videofilm, magnószalag,ipari vagy mezőgazdasági termék. A falu lakói is kölcsönadhatnák az egyes országokból hozott, vagy kapott emlékeket, tárgyakat. A külföldön élők így tevékeny részt vállalhatnának nemcsak az anyagi segítség, de az ismeretterjesztés területén is. Egy-két tárgyat a klubnak ajándékozva pár év alatt összejönne egy falusi "világkiállítás", ami azt hiszem, egyedülálló lenne a környéken. Talán a földrajzórák, vagy a nyelvtanulás is jobban menne a gyerekeknek.

Mára ennyi jutott eszembe, üdvözöllek.
További sok sikert kivánok, és üdvözlöm a Csernyei Klub tagjait.

A képen jellegzetes holland utca (Maastricht) sorházakkal, amire azt mondja az először erre járó : itt minden város egyforma.




 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-07 09:19   
Az első írás nem levél. Egy hollandiai irodalmi est verseinek bevezetőjeként hangzott el, az újságban nem jelent meg. Nem is kellett, hiszen Magyarcsernyén ismernek.

BEVEZETÉS - BEMUTATKOZÁS


Vajon gondolkoztatok-e már azon, hányfélék a hollandiai magyarok? Vannak, akik ötven éve érkeztek, mások csak mostanában. Vannak, akik itt születtek, akik Romániából jöttek, vagy a Délvidékről. Mások előbb máshol próbálkoztak, hosszú , viszontagságos utazás után kötöttek itt ki.Egy valami közös bennünk, ami összeköt mindnyájunkat, édes anyanyelvünk.
Sokan vannak szerte a világon, akiknek két hazájuk van, egy szülőhaza és egy választott haza. Én azon szerencsés kevesek közé tartozom, akik három országban érezhetik otthon magukat. Magyarországon születtem és nevelkedtem, húszévesen mentem férjhez Jugoszláviába. Tizenöt évet éltem egy bánáti kis faluban, aminek már a neve is jól hangzik : Magyarcsernye. Megismertem és megszerettem a bánáti tájat, az ott élő embereket. Ám ez a múlt, az idill, a nosztalgia. Jugoszlávia legújabb történelme valami más. Mindenki előtt ismertek a legutóbbi évtized eseményei, amik emberek tízezreinek adták kezébe a vándorbotot, a koldustarisznyát. Néhányan közűlünk ezért vannak itt. Én is vándorbottal, üres tarisznyával érkeztem, batyumban honvággyal. Hollandia befogadott, otthont, kenyeret adott, de a honvágyról nem tehet. A kínzó távollétet enyhíti valamelyest, hogy leveleket küldözgetek haza. Ezek a hollandiai tudósítások megjelennek egy világszerte ismert sajtóorgánum, a Csernyei Újság hasábjain. Méltán viseli ezt a jelzőt, és nem csúfolódásból, hiszen kis falunk nehéz időkben napvilágot látott lapjának 500 példányából több mint a felét postázzák külföldre. Hogy hol élnek még csernyeiek? A teljesség igénye nélkül: Ausztria, Németország, Svájc,Belgium, Luxemburg , Svédország, Kanada, Izrael, Anglia , Amerika, Ausztrália, Argentína. A Csernyei Újság tehát eljut a világ minden zugába, és vele az én leveleim. E lap lelkes készítőinek és olvasóinak én is sokat köszönhetek. Ők bíztattak az írásra, erőt adtak, önbizalmat, dicséretet. Köszönet érte.



 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2004-10-07 09:12   
Kedves Látogató
Ezúton szeretném megosztani mindenkivel azokat a hollandiai leveleket, amiket egy bánáti kis lapnak, a háromhavonta megjelenő Csernyei Újságnak írtam. A leveleknek kettős célja volt, enyhítették magányomat és honvágyamat, és megismertették Hollandiát azokkal, akik eddig csak annyit tudtak róla, hogy van. Ezek az ismeretek egy (tiszteletbeli) csernyei szemével nézve, és szájával mondva könnyebben eljutnak hozzájuk, mint a földrajzkönyvek száraz adatai, vagy az utikönyv zsugorított információi. A levelek küldése most is tart, tehát a rovat, ha lassan is , de bővülni fog.

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó