2019. szeptember 16. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> MON 2002 - 2011 >> Gondolatok - bármiről, bárkinek
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 következő lap )
 tundver  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-26 23:01   
Ma láttam a képernyőn. Bocs Hunor, de ezt nem hagyhattam ki - " élidőben vagyunk. Már 4 év eltelt a kormány idejéből". Most nálunk ez is humor.


_________________
Tünde

 
 efraim  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-18 18:59   
Azt hiszem Heltai Jenőtől loptam:
"Az életben az a szép, hogy mindenki a saját esze szerint rontja el"

 
 zsoki  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-18 17:30   
Ez a gondolat egyik kedvencem, ma, különösen aktuális volt, mostanában ennyit nem vesződtem olvasóval! Kész is vagyok mára!

" Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenbe holtbiztosak, az okosak meg televannak kételyekkel!"

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-18 06:19   
Az egyik román Tv vezérszólama:" Romániában élünk, s ez minden időnket elrabolja".
Van benne valami...

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-05 13:55   
Ma olvastam: "Ez itt, kérem, az Internet. A fiúk - fiúk, a lányok szintén fiúk, a kisfiúk pedig az FBI."
 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-17 07:48   
Saját aforizmám: A történelem túl sokat lazsál.
 
 gekkom  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-15 14:22   
2006-03-15 00:32, Rzsike:
-
A "csak egy orvos" helyett és a doktornéni helyett is köszönöm, hogy végre valaki el mer mondani valami pozitív tapasztalatot is az egészségügyröl... Persze én is sokszor átéltem az ellenkezöjét is, akár az egyik, akár a másik oldalról (pl a szomszéd klinika egyik szakrendelésének folyosójára fehérben betévedni mindig olyan, mintha vörös posztót lobogtatnék, de sokszor nálunk is eza hangulat), de jó hallani, hogy ezen a területen is vannak pozitív változások, és akad, aki ezeknek hangot is ad.
G
-
--

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-15 10:30   
Rzsikém
Nem csak az a nagyszerű, hogy van ilyen, hanem az is, hogy elmesélted nekünk. Annyi siránkozást hallunk, nagy szükség van a jó hírekre. Kérlek, sose fogd vissza magad, ha jót tapasztalsz
_________________
poe

 
 amadeus  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-15 09:56   
2006-03-15 00:32, Rzsike:

De jó neked, Rzsike, hogy ilyen szépeket tudsz álmodni!
Viccen kívül, végre valami jó hír "otthonrol".
Reméljük így fejlödnek a dolgok tovább!

 
 Rzsike  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-15 00:32   
Mivel ez a topik bármiről szólhat, el kell meséljem a mai délutánom. Ma délután úgy éreztem mintha megváltozott volna körülöttem a világ, vagy én cseppentem volna máshová.
Nem is hinném ha nem velem történt volna:

A múlt héten hátfájásommal háziorvosom beutalt egy pesti kerületi SZTK (régen: OTI) szakrendelőjének rheumatológiai osztályára. Hozzá kell tegyem, hogy nálunk a rheumatológiai vizsálati időpontra több hetet, de néha egy-két hónapot is várni kell, hacsak nem akut esetről van szó.

Na ekkor történt meg az első csoda:
Felhívtam a rendelőt, és a kedves nővér azt kérdezte melyik időpont felelne meg nekem. Lányos zavaromban – amit humornak szántam ugyan - annyit tudtam elmakogni, hogy talán a jövő hét? Jött a gyors válasz: kedd délután megfelel Önnek?
Lefixáltuk az időpontot, majd a kedves hang megköszönte hogy intézményüket választottam. Miután letettem a telefont, kétségeim támadtak hogy jó helyre telefonáltam-e, de olyan kellemes érzés volt ez a bánásmód, hogy nem is forszíroztam tovább a dolgot, bejegyeztem a naptárba az időpontot.

Ma délután pontos időpontra érkeztem a szakrendelőbe, még a kabátomat sem fejtettem le magamról, amikor kivillant az ajtó felett a következő beteg sorszáma. Az enyém volt!
Beléptem, egy idős doktornő kedvesen fogadott, megkérdezte hogy jártam-e már náluk. Miután nemleges választ kapott, a számítógép elé ült, és elkezdte a nacionálémat beírni a computerbe. A három éves koromban történt mandulaműtétemnél kezdtük…. utána az összes ügyes bajos múltszázadbeli betegségeim sorra kerütek. Majd miután ezzel végeztünk, a vizsgálat következett, ami felért egy gyógytorna órával. Alaposan minden porcikámat, az összes létező izületemet végigkopogtatta, tekergette, nem érdekelte hogy a beutalón csak a hátam panaszai szerepelnek.

Miután evvel végzett, körültekintően megnézte a bediktált előző betegségeimet, és ezekhez passzoló gyógyszert írt ki, közben elmagyarázta, hogy miért ezeket kell szednem. Ezután következett az, hogy elküldött röntgenre, és már előre szabadkozott: Lehet hogy sokat kell várni, mert sajnos egy orvosunk van, a többiek külföldre mentek dolgozni”.

Felmentem egy emeletet és leültem. Jónéhányan vártak már türelmesen a röntgenvizsgálatra. Az ajtón egy tábla függött: „Elnézésüket kérjük, de egy orvos rendel, szíves türelmüket és megértésüket kérjük!”
Kb. 25 percet kellett várnom, szólítottak. Megtörtént a röntgen, utána visszamentem a kapott eredménnyel a rheumatológia váróhelyiségébe. Letettem a táskám, összehajtottam a leletet, s mielőtt leültem volna újra kivillant a sorszámom az ajtó felett! Újra kedves tanácsok, a latin nyelvű diagnozis magyarra fordítása, vigasztalás, hogy az idő vasfoga ugye engem sem kímél meg, tanácsok, 10 kezelés kiírása, amit ha nálunk, helyben nem tudnak megcsinálni a rendelőben, náluk bármikor jelentkezhetek bármilyen időpontban szívesen fogadnak.

Annyi lélekjelenlétem maradt még a csodálkozástól és az elégedettségtől, hogy elköszönés előtt megkérdezzem: minek köszönhető ez a szervezett, korrekt betegellátás. Szerényen válaszolt, hogy egy új betegkezelő-csomag szoftver bevezetésének köszönhető az egész, mely még akadozik ugyan, de igyekeznek minél előbb megtanulni és hatékonyan alkalmazni.

Hát énnekem szoftver ide vagy oda, ma átéltem azt az érzést, hogy a beteg is ember…. és köszönöm Vezekényi doktornőnek, valamint a XIX. Ker. SZTK dolgozóinak ezt az emberséges, önzetlen bánásmódot, amit azt hiszem mindnyájan megérdemelnénk mi betegek, csak sajnos egyre kevesebb helyen tapasztaljuk.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-05 20:38   
Nem csak a szeretet kimutatása miatt fontos az érintés, hanem az energiaáramlás miatt is. Ismerősünk koraszülött kisbabája az inkubátorban volt, naponta 2-2 órát ültek a szülők mellette, és melengették a tenyerükkel, beszéltek hozzá. Orvosi rendeletre!
_________________
poe

 
 fodorerika  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-05 19:56   
2006-03-05 19:06, poe:
-
Hát igen, az érintés biztos jó módja az érzelmek kimutatásának, bár szerintem másképp is lehet. Mindenesetre jobb megoldás mintha csokival tömné az anyuka a gyerekét, mert úgy szereti. Amitöl meg extra hülyét kapok, amikor nulla tartalommal hajtogatját az emberek kit mennyire szeretnek. Mint az amerikai filmekben, mondják a konyhában szeretlek mami, aztán elmennek pisilni. Most nem a kontinenssel van problémám, valószínüleg semmi sincs úgy mint a filmekben, csak ez ott volt tipikusan jellemzö.
Egyébként, most azért csak a pozitív dolgokról beszélek ilyen téren, mert negatívan meg lehet érinteni vkit, csak nagyon kell érezni a határt. Hogy amikor lefogom a gyerek kezét, hogy ne nyúljon a vasalóhoz, ne szorítsan meg. Kicsit sem. De ezt már egy másik topikban megbeszéltük.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-05 19:06   
Az érintés nem csak símogatást jelent, határozott kézfogást is például, masszázst, de ide tartozik a sok gyerekjáték is, a csip-csip-csóka, meg a kerekecske-gombocska, biztosan emlékszel még ezekre. Az érintés vígasztalás is. Mikor én még óvónéni voltam, ha megszidtam valamelyik kis rosszcsontot, vagy büntetést kapott, mindig szerét ejtettem, hogy max. 10 percen belül, mintegy véletlenül arra járva, megsímogassam a buksiját. Nem mehetett haza azzal a tudattal, hogy haragszom rá.
_________________
poe

 
 fodorerika  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-05 18:59   
2006-03-05 18:46, poe:

Nem tudom, én ennek nem tulajdonítok túl nagy jelentöséget, magyarán nem érdekel egyenlöre a dolog. Nem érzem problémának, nekem a barátaim és a családtagjaim tudják, hogy nincs se puszi se semmi.
Az öregnéninek, akit ápolok, hagyom magam néha simogatni, ijesztö is lenne neki, ha elhúzódnék, az vhogy más. Ö mást nem tud csinálni, egész nap csak az ágyban van. Ezért akartam egy picit a cicát, terápiának.

Nem vitatom, hogy fontos dolog az érintés, és biztos van köze a csecsemökorhoz, csak nekem ez olyan furi. Nem kell ezt túlzásba vinni, de jobb spórolni vele, hogy igazán és tényleg legyen jelentése annak az érintésnek. Vagy ez hülyeség? Mert a simogatás sosem fogy el??? Az az igazság ezeken a dolgokon én még nem gondolkoztam el...

 
 sycamore  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-01 11:57   
Drága Zulokám te még szemtelenül fiatal vagy.
Amikor annyi idős voltam mint te, én például mindig kerültem ezt a témát.

 
 Zuloaga  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-01 10:42   
Na, akkor éljünk még! Ráadásul Honoluluban! Nem is kell messze menni, elég Budapestre!

http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=113513

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-27 13:28   
Persze, olyan emberek is léteznek, akik úgy közlednek a halál eszméjéhez, hogy ironizálnak közben.Hallowaykor is ezt láthatjuk...
De számtalan képzőművészeti alkotás is mutat nekünk nevető halált.
Van egy Amerikában élő német barátnőm, öregecske, tele fura ötletekkel.
Hát ő megrendezte a saját temetését: egy bérelt (!!!) koporsóba beletettte a fényképét. A barátok elmondták a halotti bezédeiket, majd koccintottak a "halottal". Nagy dínom-dánom következett.

 
 Várady  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-27 12:54   
Olvasva az alábbi irásokat, én is azt mondom, hogy a halál gondolatával meg kell barátkozni.
Igy 60 után meg különösen elgondolkoztat ez a gondolat, hogy fel kell készülni erre az elkerülhetetlen dologra is. Sajnos több év van mögöttünk, mint ami elöttünk áll.
Többször próbálom ezt a gondolatot elhessegetni az agyamból, de amikor egy-egy ismerős temetésére kell menni, akkor szembesülök a valósággal.

Szóval ahogy alant irtátok, tudomásul kell venni az élet is csak véges dolog, és egyszer az is bekövetkezik. Ha nehezen is, de ezzel együtt kell élnünk.
De minnél később következik be, annál jobb!

 
 espa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-27 10:56   
A fiamtól hallottam:

A megbocsájtás az az illat, amelyet az ibolya bocsájt ki a cipősarokra, mely eltaposta"



_________________

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-26 13:45   
Egyetértek Valériával és Sycamore-ral: a halál hozzátartozik az élethez és meg kell barátkoznunk a gondolatával. Ha valaki nem hirtelen hal meg, hanem belátható idön belül, betegség vagy öregség miatt, van idö lelkileg felkészülni és és a magunk módján búcsút venni. Hogy a mai jóléti társadalmak teljesen kiszorítják és agyonhallgatják a témát, nem jelenti azt, hogy nem is hal meg senki.

A temetkezési rítusok kultúránként változnak, de azokon belül is. Indiában régebb máglyán elégették a halottakat. A muzulmán világban minél hamarabb el kell temetni a halottat, máshol várnak néhány napot. Sok helyen nem koporsóban temetnek, hanem csak egy lepelbe bugyolálva. És így tovább. Nálunk a temetkezés honosodott meg, és egyre inkább divatba jön az elhamvasztás.

Hogy kinek mi a preferenciája, mindegy, kívülállóként úgy sem tudja ezt az ember megítélni, és nem is kell, mivel ez egy nagyon személyes és szubjektív döntés.

Egy sír a temetöben sok embernek lelki vigaszt jelent. Nem föltétlenül a "nem elengedni" tudás jele, ha egy sírhelyet látogatunk vagy gyertyát gyújtunk halottak napján. Mivel az elhunyt eltávozott közülünk, nem mi döntjük el, hogy elengedjük-e, vagy nem. És ha érzelmileg még ragaszkodunk hozzá, akkor az emlékezéssel nem ártunk. Én pl. jobban tudok egy kedves halottammal kapcsolatos szép emlékeket, beszélgetéseket felidézni a temetö csendjében, mint máshol.

Gyerekkoromban olvastam egy történetet a halottak erdejéröl: tele kiszáradt fákkal, elhalt ágakkal, közöttük egy-egy zöld, viruló fa. Minden fa egy emberéletet jelképezett. Akiket nem felejtettek el, azok fája továbbra is zöld volt. Ez a szimbólika talán kifejezi azt is, miért járnak az emberek a temetöbe, miért ápolják a sírokat stb. Mert így ápolják az emlékezetet és ezt nem lehet sehol máshol jobban.

 
 sycamore  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-25 20:22   
Valerianak igaza van. A halal gondolataval meg kell baratkoznunk.
Mindenki tudja, es tisztaban van vele, hogy ez az elet rendje. Szuletunk, elunk es meghalunk. De nagyon nehez elfogadni, meg nehezebb megbaratkozni az elmulas gondolataval.
Vannak akik rettenetesen felnek a halaltol, es ez kihat a mindennapi eletukre is. Vannak akiknek "jobb termeszetuk" van, es belatjak,(kepesek lelkileg elfogadni) hogy egyszer meghalunk, tehat mar eletunkben fel lehet keszulni ra.
A temetobe jaras a ragaszkodas jelkepe, a szeretteink kozeleben ugy erezzuk, hogy egyutt vagyunk meg mindig.
En megis a hamvasztas mellett maradok, meghozza szetszorva.
Engem mindig lehurrognak, hogy :"Nincs jobb temad?" Dehat miert ne lehetne errol is szabadon beszelni? Talan azt hisszuk, hogy ha beszelunk rola, akkor elobb szenderedunk jobbletre?
A halallal kapcsolatos visszafojtott gondolatok sok problemat okozhatnak es okoznak is csaladon belul, ha megtortent a baj.

 
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-25 19:40   
Ugy, hogy elore felkeszulsz ra lelkileg. Ez a vilag rendje, mindenki meghal egyszer. Mi nok erosebbek vagyunk mint gondolnank, es mindent kibirunk, ezt en garantalom Neked. Viszont, az megkonnyiti a dolgot, hogy az oregneni nem kozvetlen csaladtagod, es, bar biztosan szereted, nem ugyanaz mintha anyadad, apadat, ferjedet, vagy Isten ments, valamelyik gyerekedet kellene elengedned.
 
 fodorerika  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-25 19:35   
2006-01-25 19:20, Valeria:
-
elengedni, vagy beletorodni, nem tudom pontosan kifejezni magam. sajnos... a legjobb baratnom, akinek egy eve halt meg az anyukaja, azt mondta a halalt nem lehet elfogadni, hogy ebbe csak beleorulni lehet. en megprobalok maskent hozzaallni, de az en helyzetemben ez konnyu. csak en meg mindig attol felek, hogy az en oregnenim, akit apolok, nekem fog meghalni, en fogom megtalalni (mivel en vagyok vele napi 24 orat) es hogy fel lehet-e erre lelkileg keszulni???

 
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-25 19:20   
Nekem az az erzesem, hogy Erika egy haldoklo szemelyre gondolhat, akit barhogy is szeretunk (legalabbis mostanaban azt mondjak hogy), el kell engedni. Tevedek?
 
 fodorerika  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-25 19:19   
2006-01-25 19:07, rigojanos:
-
Az elso mondatod most nem ertem - mit jelent nalad elengedni valakit, akit szeretunk, de mar nem el?
-

fu, biztos nem tudom ugy leirni, ahogy gondolom, es nem is szeretnek senkit megbantani vele. szoval nekem a temetobejaras, az vmi ilyenfajta ragaszkodast jelent. nagymamam is 18 eve jar a nagypapam sirjahoz, es senki masrol nem vett tudomast. ( marmint mas ferfiemberrol, merthogy fiatal volt meg amikor a papam meghalt) szoval en ezt igy ertem. mintha nem akarna lelekben elengedni, es akkor nem kell szembenezni a valosaggal. most ez lehet hogy hulyeseg, de nekem ilyen erzeseim vannak. de lehet, hogy csak azert, mert ezt lattam.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-25 19:07   
2006-01-25 15:19, fodorerika:

az emebrek nehezen engedik el akit szeretnek. pedig ennek igy kell lennie. van amikor meg eleteben el kell engednunk, es aki igazan szeret az hagyja masikat elmenni, meg akkor is ha nagy veszteseg.


Az elso mondatod most nem ertem - mit jelent nalad elengedni valakit, akit szeretunk, de mar nem el? A masik kijelentest meg en mindig egy pusztan jol hangzo klisenek tartottam, mikor szerelemmel kapcsolatban megemlitik. Miert kellene, hogy az fejezze ki az oszinte szeretetet, ha hagyunk valakit elmenni? Aki el akar menni, ugyis elmegy, de szerelembol/szeretetbol lemondani a szeretet/szerelem targyarol eleg logikatlannak tunik.


 
 fodorerika  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-25 15:19   
2006-01-24 18:51, rigojanos:
-
Nincs, de szimbolumokra talan mindannyiunknak van. Talan segit kifejezhetove tenni az erzeseket.
-
az emebrek nehezen engedik el akit szeretnek. pedig ennek igy kell lennie. van amikor meg eleteben el kell engednunk, es aki igazan szeret az hagyja masikat elmenni, meg akkor is ha nagy veszteseg. szerencsere nekem nem halt meg senkim felnottkent, remelem meg meguszom egy darabig.

egyebkent igazad van, egy targyhoz kapcsolni konnyebb vmit. amugy meg ha nem temetobe jarkal az ember, hanem csak otthon gyujt egy gyertyat, vegulis ugyanaz csak a hely mas.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-24 18:51   
2006-01-24 17:10, fodorerika:

Ezt mar meg akartam kerdezni toletek, hogy szerintetek miert jarnak az emberek temetobe??? MIert nem a hamvasztas az elterjedtebb temetkezesi forma???

Szerintem a halal koncepcioja nagyon kulonbozo modokon ertelmezett, es nem csak kulturankent, de egyenenkent is. Ez egy olyan dolog, ahol az erzelmek es a logika olyan szetvalaszthatatlanul tudnak osszemosodni, es mindenkinel mashol kezdodik az egyik es er veget a masik. En szemely szerint nem akarom, hogy elhamvasszanak. Ez egy erzelmi dontes a reszemrol, biztosan el tudnam magyarazni logikusan, de az en logikam szerint, ami masokra nem feltetlenul hasznalhato. Viszont tudom, hogy ha tegyuk fel ellepne egy aradas a kornyeket a halalom napjan, es nem tudnanak atmenetileg temetni, akkor hiaba ez a preferenciam, elhamvasztananak.

De egyebkent engem nem tudna meggyozni senki arrol, hogy a hamvasztast valasszam a temetes helyett. Mit ahogy arrol sem, hogy a szerveimet ajanljam fel.


En sose megyek temetoba, es nem si akarok. Mi siman megbeszeltuk a csaladon belul, hogy mindenkit hamvasztunk, azta dunaba szorunk. Szabad egyaltalan ilyet???

Ez megint csak erzelmi dolog, en most itt ulve azt mondom, hogy szeretnem, ha eljonnenek neha a siromhoz azok, akiknek fontos voltam. De erre nincs szabaly, ha valaki nem erzi, hogy a siromat kellene latogatnia, hogy ugymond "formalisan" is emlekezzen ram, az privat dontes. Logikusan nezve termeszetesen nem mondhatom azt, hogy ha szemelyesen nem ballag ki a temetobe idonkent egy szal viraggal, akkor nem orzi az emlekemet.


hisz nincs szukseg targyakhoz, es helyekhez az emlekezeshez...

Nincs, de szimbolumokra talan mindannyiunknak van. Talan segit kifejezhetove tenni az erzeseket. Mint a virag, amit szuletesnapon adunk valakinek nem? Az is egy "targy", egy szimboluma annak, amit ki akarunk fejezni. Az emlekezessel is ez a helyzet talan.

 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-07 16:48   
2005-02-06 21:00, espa:
Ideals! Vállalkozzunk!


Hát, nem tudom...
Idősebb fiam 33 éves lesz márciusban. Már számára is ilyen cég szolgáltatta Kanadában a tiszta pelenkát. Viszonylag olcsón.

 
 espa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-06 21:00   
2005-02-06 20:35, ideals:
-
! Másutt is gyakorolhatnák...
------------

Ideals! Vállalkozzunk!
_________________

 
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó