2018. május 20. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Honvágy?
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 következő lap )
 bobo.2006  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-23 18:21   
Kedves Judit! Voltal mar megnezni a Stasi aktadat?
 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-21 17:10   
Kávé-preferenciák
avagy
Kinek-kinek a maga honvágya



A 80-as évek elején lehetett, hogy a Berlin-Budapest repülőjáraton szimpatikus fiatalember ült mellettem és elmélyülten olvasta Móricz már nem emlékszem melyik regényét német fordításban. Beszédbe elegyedtünk. Megtudtam, hogy fergetegesen szerelmes egy debreceni lányba, aki viszontszereti. A család is szimpatikus, befogadták, ahogyan az övéi is a lányt. Mégis nagyon tépelődik, hogy mit tegyen: elvegye-e vagy sem. ...

Tovább a publicisztikában, illetve alább
http://pomperyberlin.nolblog.hu/?post_id=37042

 
 Valeria  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-12 14:29   
A honvágyról Földes Jolán irt egy nagyon jó könyvet. A halászó macska utcája. Olvassátok el!!!


 
 melindalaczay  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-12 13:31   
2008-04-08 10:25, cresta:
-
megleptél beírásoddal. Mert nekem a legtöbb barátom itt milánói olasz és mind udvarias.
bár beírásod után megkérdeztem öket és mondták, hogy igazad van! Milánóban a legarogánsabbak az olaszok, ez volt rá a válasz, rettentöen ego centrikusak, csak a karrier számít és semmi, senki más nem.

De én sok közös vonást találtam itteni olasz barátaim gondolkodásában és az enyémben,és honvágy terén is megegyezik a véleményünk.
Mondok rá egy példát a honvágyra,hogy ez az lenne? Hmm Nekem ebben a pillanatban az volt!

Tavaly nyáron Rómában töltöttem pár napot, olasz barátommal aki szinén itt él már 7 éve Berlinben, döglesztö meleg volt, már este felé járt mégis étvágyunk nem sok volt,sétáltunk a Tevere mellett és akkor megcsapott egy illat bennünket: barack illat volt! Az az igazi, pont olyan mint otthon, olyan illatos volt! Azonnal vissza léptünk két lépést, hogy mégegyszer érezzük az illatot.(Itt Németországban akárhányszor elmegyek egy zöldéges bolt elött, nem érzek semmilyen illatot, nem úgy mint otthon) Nekem az egész gyerekkorom, a szombati piacozás benne volt ebben a barack illatban. Én is elbögtem magamat mint Huba az étteremben...Aztán a néni, a zöldséges néni beinvitált minket a boltba, megmosott két barackot és becsomagolta egy papirzacskóba. Nem is tudom leírni nektek milyen érzés volt megenni ezt a barackot, ahogy fröcsögött,végre egy lédús barack ami édes! pont úgy mint otthon. De ugyanígy faltam az olasz paradicsomot is kilószámra, Rómában.

 
 egyedls  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-11 09:33   
2008-04-11 08:51, Fredi:

-

Külön szerencse, hogy annak a gyereknek nem az alkohol iránt támadt "honvágya"

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-11 08:51   
Zsuzsa gratulálok az elnevezéshez, nagyon találó. Ennek az indukált honvágynak ismerem egy másik formáját is. Egy 13 éves kislány, akinek az apja egy román alkoholista volt és korán meghalt állandóan Romániáról álmodozik. Itt nem lehet szó arról amit Te írtál, hiszen anyja német és soha nem tett dicsérő megjegyzéseket sem az apa, sem pedig Románia irányába. Itt gondolom, hogy a hiányzó apa elmosodó emléke idealizálva lesz és ez kelt vágyat az apa országa iránt.
 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-11 08:11   
Beszélhetünk még az "indukált honvágyról". Az elnevezés tőlem származik, egy baráti családnál figyeltem meg. A szülők afrikaiak, Bukarestben telepedtek le vagy 15 évvel ezelőtt, azóta sose jártak Afrikában. Van egy hétéves kislányuk, akinek annyit meséltek Afrikáról, szuperlativuszokban, hogy a kislánynak honvágya lett, folyvást csak Afrikáról mesél, mint aki haza vágyik.
 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-10 22:40   
Az én tapasztalatom az, hogy a nosztalgia és a honvágy két különféle pár csizma.

Bizonyára mindannyiunkat gyötört ideig-óráig a honvágy, egyeseknél elmúlt, mások nem bírták ki, hazamentek.

A magyar étteremben sírvafakadás (ill. a szilveszeti himnuszozás) és más ilyen helyezetek az én szememben nosztalgia és nem honvágy. Nekem is voltak ilyen rohamaim és biztosan másoknak is. Meg még ezután is lesznek.

A honvágy annyira kínzó érzés (és biztosan mindannyian átestünk rajta hosszabb-rövidebb idöszakokon át), hogy egy honvágyból kigyógyult "veterán" nehezen érti meg, miért is siránkozik a frissen külföldre szakadt emberke.

A prognózis emberenként és - amint Huba is írta alább - a helyzetböl eredöen alakul ki. Van, aki kigyógyul idövel, van, aki mindig szenvedni fog a honvágytól. És mindkettönek megvan a létjogosultsága, mint szubjektív érzésnek.

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-10 19:13   
Furcsa a honvágy szó értelme és jelentése. A beírások után mindenki másként érzi és írja érzéseit a honvágyhoz, ùgy vélem, hogy a honvágy az, amihez hozzászoktunk és az új (ország) helyen alkalmazkodási nehézségeink vanak.

Mindig mondtam, hogy nekem sohasem volt honvágyan, mert sohasem akartam visszamenni oda, ahonnét egyszer elmentam, továbbmentem, mindig elöre néztem és próbáltam beilleszkedni a környezetbe. Szándékosan nem írtam pontosan hova, milyen országba nincs honvágyam.

MON-társunk Huba véleménye közel van az én "honvágy" kifejezés értelméhez, Huba írta, hogy fontosak a körülmények, amelyekböl valaki a megszokott környezetet elhagyta és tovább ment máshová (menekült).

Magamról még annyit, hogy sohasem volt honvágyam, mert sohasem akartam visszafelé menni. A németek barátságosan befogadtak, munkát találtam, késöbb ösztöndíjat kaptam, be tudtam illeszkedni a társadalomba.

Késöbb egy más országba kerültem, családot alapítottam, ott is a társadalom barátságosan befogadott és érvényesülni tudtam. Jelenleg nyugdíjas vagyok 35 éves munkaviszony után, de a rendszerváltás után évnként látogatok Mo-ra, régi hazámra.

ps valamit duplán irok, de nem javítgatom tovább írásomat, írtam, amit írtam.

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-10 15:53   
2008-04-08 10:25, cresta:

"...Az autosok vagy tenyleg nem latnak engem (a piros kabatomban), vagy ugy tesznek, mintha nem latnanak..."

Sarga kabat kell.

 
 Lepu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-10 15:38   
Szóval olyasmit, mint pl.:
"Két Forint a forró lángos, bajnok lett a Ferencváros"?

 
 bobo.2006  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-10 15:03   
Az en pszihomokusi praxisombol:) a honvagy az az erzes, amikor olyasmit szeretnel, amit mar magyarban sem talalsz meg garantaltan...
 
 zacherlászló  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-09 13:21   
Nagyon szépeket lehet itt olvasni!
 
 cresta  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-08 10:25   
30 eves vagyok, 1 evet dolgoztam Firenzeben, 2,5 eve dolgozom Milanoban. Azt tervezem, hogy visszamegyek Magyarorszagra.
Az elso par honapban kinzott a legjobban a honvagy. Mostanra szoktam meg az eletet itt. Latom, hogy a helyzet Magyarorszagon nagyon nagyon rossz, labilis... Es megis...
Ami nagyon hianyzik, az a magyar nyelv. Mindig tulsulyt fizetek a repteren, amikor jovok vissza Olaszorszagba, mert otthonrol hozom a konyveket. Magyarul szeretek olvasni. Hianyoznak a kulturalis fesztivalok, amelyeken azelott reszt vettem.
Megismertem egy uj nyelvet, egy masfajta gondolkozasmodot. Nem mondom, hogy az olaszok jobbak a magyaroknal, hanem egyszeruen masok. Az biztos, hogy sokkal optimistabb nep az olasz, mint a magyar. De en ebben is azt latom, hogy azt az igazi "sirva vigad a magyar" erzest nem erthetik az olaszok...
Nem tudtam elfogadni bizonyos dolgaikat az olaszoknak... Otthon lehet, hogy ugyanezekert a dolgokert nem haragudnek. Pl. az olasz ferfiak nagyon udvariatlanok. Szinte soha nem fordul elo, hogy eloreengednek az ajtonal, vagy a buszon. Sot. Felloknek. Biciklivel jarok dolgozni es hetente egyszer van halalkozeli elmenyem. Az autosok vagy tenyleg nem latnak engem (a piros kabatomban), vagy ugy tesznek, mintha nem latnanak.
Szabadsagom alatt mentem a boltba (Gyor) es egyszerre ertunk a bolt ajtajahoz, egy ferfi es en. Mind a ketten megalltunk es egyikunk sem ertette a helyzetet. Aztan o mondta, tessek! En meg magamban,tenyleg, most itthon vagyok. Es a szivemet elontotte valami nagyon nagyon jo erzes. Mert itt Olaszorszagban (Milanotol Firenzeig bezarolag) ez nem szokas... En meg nem szoktam ilyenkor tolakodni, ha annyira siet az a ferfi, akkor tessek.
Na jo. Ez ket kicsi dolog volt. Termeszetesen nem ezert a ket dologert hagyom itt Olaszorszagot.
Nincs meg az idetartozas erzesem. Valoszinuleg ugyanolyan stressz lesz hazakoltozni, mint annak idejen jonni. Megis vallalom, mert ugy erzem otthon kell boldogulnom ezentul. Fel fogom boritani a jol kialakitott kis eletemet. Biztosan mas lenne a helyzet, ha olasz parom lenne. De nincs (szerencsere )

 
 huba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-08 09:44   
A honvágy attól is függ miért/miként hagytad el az országot. A katona a lövészárokban? 56-ban? Ha valaki férjhez megy külföldre? Mint gyerek cipelnek szüleid valahová? Vagy nyakadba veszed a világot illegál és nincs vissza út? Vagy...vagy...
73 óta építem a kapitalizmust. Az elsö 10-évben nem mehettem Budapestre, vagy is, nem volt ajánlatos.
E hosszú idö kényszerített rá, hogy megtanultam fözni magyaros kajákat, emlékezetböl, ahogy anyámtól láttam.

Aztán a nyolcvanas évek elején Düsseldorfban rábukkantam egy magyar étteremre. Belül ilyen falusi csárda féle, fa padok, kemence, pogácsa az asztalon, kaja illatok, stb. hangulatossan meg volt csinálva.
Olyan érzés volt mintha az utcáról beléptél volna magyarországra.
Egy francia fiatalasszony társaságában beültünk. Pálinkát szürcsölgetve, a pörköltre várva, a háttérböl egyszer csak magyar zene szólalt meg, cimbalom, hegedü stb. nosza erre elbögtem magam. A szerencsétlen fiatalasszony kissé megdöbbent mert fogalma sem volt, hogy mi történt velem, aki elötte még "jópofáskodott"... én se tudtam.. csak rámzúdult egy pár év, ami alatt bemagyaráztam magamnak hogy "nincs honvágyam mert nem kell!"

Manapság oda mész melózni ahova akarsz, ha nem tetszik legfeljebb vissza mész. Kölnböl 1 óra alatt Budapesten vagyok, ha akarok... honvágy?

 
 zacherlászló  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 13:54   
2008-04-07 11:08, Pompéry Berlin:
-
Nem, azt hiszem ez egy másik felmérés! Kifejezetten a fiatalok terveiről!

Balla Zsófiának Budapest lehet, hogy idegenebb, mint nekem New York! (Sőt! NYC nagyon idegen, de nagyon vonzó volt - nekem! Mindenekelőtt a barátságos lakói miatt!)

 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:59   
2008-04-07 12:28, Pompéry Berlin:
-
2008-04-07 12:02, huba:

Èrdekes a téma, és nagyont meglepnek a különbözö vélemények.
Meg voltam róla gyözödve, hogy Huba mondta ki az alapigazságot, erre jön Judit és teljesen megkever engem.

Èletem jelenlegi szakaszában Huba gondolatával tudok jobban azonosulni (a coffos csajokat leszámítva).

Durván 5 éve élek külföldön. Magyarországot 37 évesen hagytam el, nem hiszem, hogy össze lehetne hasonlítani a honvágyamat a 20-30 éve külföldön élö emberekével.

Nekem rettenetesen hiányzik minden... de az igaz, már én se szólítom meg a városban a magyarul beszélöket, sajnos rossz tapasztalataim vannak. Valóban leépülnek dolgok, korábban azt hittem, hogy egy bizonyos reggeli rádiómüsor nélkül nem lehet létezni, a Heti hetes nélkül nem lehet kibírni... de lehet. Elmúlik az égetö hiány, pótolja más. Pénteken pl. én is színházba megyek és állatira várom.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:51   
2008-04-07 12:28, Pompéry Berlin:

Amiket felsoroltál, azok szerintem pótcselekvések, pótszerek.
Ha férfira vágysz, nézegetheted persze fess fickók képeit, horribile dictu, vibrátor, gumibaba is kapható, de egy igazi pasas, no az azért más, annak karizma van, meg karizmája, meg illata
Így vagyunk a honvággyal is. Hallgatunk magyar zenét, valahol a fiókban akár kalocsai terítőnk is van, más egy kokárdát őrizget, esetleg a jó magyar borokat favorizálja, van, akit az otthoni illatok hoznak izgalomba. Sok minden pótolható, elfelejthető, vagy épp sose hiányzott. A piros-fehér-zöld színkombináció és a Himnusz talán legmélyebben kapaszkodik a zsigereinkbe. Vagy csak én vagyok így vele?

(Van itt egy köztisztasági cég, munkaruhájuk ezekben a színekben pompázik. Ha meglátom, tudatalattim mindig magyarral köti össze

_________________
poe

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:41   
2008-04-07 12:39, egyedls:
-
Igen, én is így látom. Honvágy = reménytelen szerelem.

Mindenki volt már reménytelenül szerelmes, de nem mndenkinél tart ez az állapot egy életen át.

 
 egyedls  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:39   
Szerintem a honvágy és a szerelem azonos gyökerűek: Ha a hazádat nem valamiért vágyod vissza, ha a szerelmedet nem valamiért szereted mindenkinél jobban, hanem "mindenek ellenére", akkor az az igazi honvágy/szerelem.
 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:28   
2008-04-07 12:02, huba:
-
Ha valaki azt állítja hogy nincs honvágya, az olyan mint amikor az alkoholista próbálja meggyözni a külvilágot hogy ö nem beteg.

Már megbocsáss, ez így nem igaz. Valóban van, aki tagadja és mégis van honvágya. Másnak nincs. Vagy már nincs. Nekem, pl. már nincs. Majdnem 33 év után nem leng piros-fehér-zöldben a lakásom, nem gyűjtök semmilyen kalocsai mintájú giccset, nem szólítok (már) meg senkit ismeretlenül az utcán, ha magyarul hallom beszélni, nem járok magyar éttermekbe, nem lábad könnybe a szemem a bográcsgulyástól, nem hiszem, hogy a herendi porcelán és a Balaton a legszebb, a magyar rockzene a legklasszabb, stb... Bartókot nem azért szeretem, mert magyar, hanem mert óriási.

Ez nem politika, nem felmérések.

Így igaz. Az érzés politikamentes. Hogy bennem lassan kihalt, az - részben - a közérzet eredménye, nem a politikáé. A felemérések pedig nem a honvágyat, hanem az agyelszívást vizsgálják.

A honvágy az egyszerüen szíved leghátsó csücskében van mint a levegö, víz, ízek, tájak, zene, pia, (zopfos csajok!), stb. ami csak ott lehet ahol születtél.. még akkor is ha pezsgöbe fürdessz új hazádban naponta.

Ez szószerint így igaz. De nem kötelező.

A honvágy szó tartalmazza a vágyat. A magyar értékek iránti érdeklődés bennem változatlanul megvan és ezeket ki is tudom, szoktam elégíteni. Vágy azonban a "haza", a magyarság, az ... akármi, amit a honvágy alatt értünk, szóval az iránt viszont - már - nincs.

 
 huba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:02   
Ha valaki azt állítja hogy nincs honvágya, az olyan mint amikor az alkoholista próbálja meggyözni a külvilágot hogy ö nem beteg.
Ez nem politika, nem felmérések.
A honvágy az egyszerüen szíved leghátsó csücskében van mint a levegö, víz, ízek, tájak, zene, pia, (zopfos csajok!), stb. ami csak ott lehet ahol születtél.. még akkor is ha pezsgöbe fürdessz új hazádban naponta.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 11:38   
2008-04-07 10:57, poe:
-
... Honvágya egyébként nemcsak a szülőhaza iránt lehet az embernek. Bármilyen más hely, ahol hosszabban élt, vagy gyakran megfordult, kiválthatja ezt a visszavágyódást, nosztalgiát.
-
Valóban. Én, pl. így voltam egy időben Görögországgal. Ha sikerült volna kiderítenem, hogyan lehetne ott élnem de/és németo-i szintű bevételre szert tennem, azonnal Görögorszába költöztem volna.

Ma már tudom, hogy
- ilyen kellemes mediterrán klímájú, kultúragazdag, szívélyes, ... stb. még több is akad - pl. Andalúzia, Toszkána, Ardéche, Albánia, ... és még nem is ismerek mindent a Földközi tenger peremén
- más vendégnek lenni és más állandóan ott élni -->
- ergo: nem minden arany, ami fénylik
- megvan ennek a Berlinnek a maga szépsége, amit nem cserélnék föl ma semmiért
- ki tudja, hogy akkor mi után lenne honvágyam

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 11:08   
2008-04-07 10:31, zacherlászló:
-
... Egyébként volt valami felmérés mostanában, mely szerint (nem igazán meglepő!) a magyar fiatalok jelentős része külföldre készül. ...
-
Az MTA kutatásra gondolsz az Elnöki Hivatal megbízásából? Ez azt vizsgálja, hogy miért mennek/tek külföldre a diplomások, mivel elégedetlenek M.o-on, (karrierlehetőség, megélhetési lehetőség, önmegvalósítas, presztízs, munkahelyi hangulat, stb.), illetve ugyanez hogy néz ki jelenlegi (külföldi) munkahelyükön, továbbá mik a távlati céljaik. Ennek keretében engem is megkérdeztek. Bár nem rám van kihegyezve a tanulmány - elsősorban a fiatalok elvándorlását vizsgálja -, mégis érdekesnek, egyben kicsit egyoldalúnak tartom, mert a számomra ismert kérdőív azt sugallja, hogy a tanulmány - noha veszteséget vizsgál - csak a m.o- elvándorlást tekinti tárgyának. Nem vizsgálja a határontúliak betelepedését, valamint a nyugati értelmiség - nyilván sokkal kisebbszámú, mégis mérhető nagyságú - M.o-ra való mozgását. A veszteség pedig matematikailag és statisztikailag is egy eredmény: a be- és kivándorlás közti különbség. A csak kiáramlás nyilván nagyobb, mint az eredmény.

Apropó honvágy: érdekes lenne ezt a M.o-ra költözők szempontjából is nézni. Pl. nagy megdöbbenéssel olvastam, hallgattam jónéhány évvel ezelőtt Balla Zsófiát, aki ugyanolyan beilleszkedési és honvágy-gondokkal küzködött, mint a Nyugatra került magyarok, de Kolozsvár-Budapest-relációban.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 10:57   
Azt hiszem, két malomban őröltök.
A honvágy egy érzés, és néha irracionális és befolyásolhatatlan. Akinek kínzó honvágya van, annak hiába magyarázzátok, hogy sokkal jobb helyen van most Magyarázd meg egy őrülten féltékeny szerelmesnek, hogy a kedvese nem érdemli meg ezt az érzést. Nem fog sikerülni.
Az erős honvágy végül arra készteti az illetőt, hogy minden észérvet felrúgva hazaköltözzön. Ehhez fog is találni megfelelő mentséget/indokot.
A szelídebb honvágyak kielégíthetők évente többszöri hazautazással, rendszeres kapcsolattartással, és az idő múltával ki is lehet gyógyulni belőle. Honvágya egyébként nemcsak a szülőhaza iránt lehet az embernek. Bármilyen más hely, ahol hosszabban élt, vagy gyakran megfordult, kiválthatja ezt a visszavágyódást, nosztalgiát.
_________________
poe

 
 zacherlászló  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 10:31   
Én Magyarországon (sőt! rosszabb: Budapesten) élek, és gyakran támad "disszidálhatnékom"!
Egyébként volt valami felmérés mostanában, mely szerint (nem igazán meglepő!) a magyar fiatalok jelentős része külföldre készül. Ami, ugye, nem is, baj! Éppen ellenkezőleg!
DE nem is nagyon tervezik, hogy visszajönnének!

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 08:17   
A magyar irodalomban (sőt filmművészetben is, pl.Mészáros Márta naplói) sok szó esett a honvágyról. Azt hiszem, a legelső, aki erről írt, épp Mikes Kelemen volt. Idézném zseniális mondatát: Úgy megszerettem Rodostót, hogy Zágont nem feledhetem.
Azt hiszem, a világon tömörebben senki se fogalmazta meg e kettősséget.
Vajon ha sikerült volna visszakerülnie Zágonba, elmondhatta volt azt, hogy: Úgy megszerettem Zágont, hogy Rodostót nem feledhetem?

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-06 18:51   
Nagyon szeretem Márait. (Egyik legjobb kényvének a "Föld, föld...!"-et tartom.) Ha jól emlékszem, az "Egy polgár vallomásai" c. művében (is) ír nosztalgikus vágyódással gyermekkora Kassájáról. A régvolt polgári értékek végérvényes elvesztét panaszolja nosztalgikus fájdalommal. Gyönyörűvé stilizálja nagyanyjának 19. századvégi világát Kassán, amely talán sosem volt olyan egyértelműen és kizárólagosan pozitív, mint amilyennek Márai a későbbi és általa sohasem kedvelt budapesti évek alatt látta, illetve látni kívánta. Vagyis egy olyan világot sír vissza, amelyet személyesen nem is ismert és az elbeszélések alapján jobbnak gondol az őt körülvevőnél. A régi rómaiak beszéltek így az ú.n. aranykorról.

Valami ilyesmit él át a küldöldre szakadt hazánkfia is. Amikor a honvágy gyötri, egy ilyen idealizált állapotba vágyik vissza, amely annak idején egyáltalán nem volt ideális. Ezt neveztem megszépítő messzeségnek alább.

Szemben Márai emigránsaival - Istenem, de gyönyörűen fogalmazza meg ezt az érzést a "San Gennaro vére" c. felülmúlhatatlan regényében! - én nem érzem magam idegennek, ezért a honvágy gyötrelmeinek csak a második fele lép(ett) föl időnként: a jó beszélgetések, hazai ízek iránti vágy. Ma már tudom, hogy az emberi kapcsolatok jellege sem állt meg azon a szinten, amikor én elmentem M.o-ról, sőt. Tehát ez a vágyakozás az érett ember fiatalkora, a visszahozhatatlan fiatalság iránti nosztalgia és szerintem ma már független a földrajzi helyzettől.

 
 melindalaczay  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-06 12:34   
2008-04-06 02:44, Pompéry Berlin:
-

ebben van valami, gondolok itt a kivagyiságra ami engem is rettentöen tud irritálni (ezért is szeretem Berlint, legalábbis itt lehet a legjobban megtanulni, hogy a kutyát nem érdekli, hogy ki kicsoda, hogy hol lakik és mennyit keres, a lényeg, hogy itt van, és jól érzi magát.) és a "távolság megszépíti a valóságot" és aztán mégsem amikor megint otthon vagyok... Az biztos, hogy ha valaha is hazaköltöznék akkor már nekem is külön integrációs treeningre lenne szükségem,:-) hogy megint mindent értsek ami otthon folyik. Napokra van szükségem mikor otthon vagyok, hogy visszacsöppenjek a magyar valóságba. Otthon élö rokonaim pedig csak mondják és mondják, mintha tegnap mentem volna el, vagy csak a szomszédban lennék, minden ott folytatódik mintha otthon lennék és nem értik, hogy nekem az agyam és egész létem már máshogy ketyeg. És én sem értem öket. Ebböl szoktak lenni aztán 3 nap után a feszültségek... De ez már akkor is így volt amikor a nagyszüleimhez mentem vidékre Budapeströl. Szerettem az állomástól gyalog sétálni a faluig, hogy abban a 20 perc sétában belecsöppenjek a kisvárosi életbe. És mikor visszafelé mentem Budapestre akkor is idö kellett a falusi nyugalom után megint a pörgést felvenni. Berlin már nekem is otthonom lett, ismerem és szeretek itt élni. A honvágy nálam a szüleim és családom hiányában mutatkozik meg, az otthoni szeretet hiánya ami hiányzik a legjobban, az összes többi dolog pótolható itt is.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-06 02:44   
32 éve élek Berlinben és ez már több, mint az életem fele. Valahol már évekkel ezelött írtam erröl, de most megpróbálom röviden összefoglalni: Az integráció egy hosszú folyamat, amely során ellentétes gyakorisággal és intenzitással jelentkezik a honvágy. Nálam az ez elleni legjobb módszernek a hazautazás mutatkozott. Abban a pillanaban, amikor leküzdöm a megszépítö messzeséget, elöjönnek azonnal a "szépséghibák".

Minél tovább élek itt, annál inkább úgy érzem, hogy folyamatosan az elszakadás. A politikai, közhangulati és a mindennapi élet jelenségei annyira elrettentöek ma számomra, hogy elenyészönek tünik szememben mindaz a pozitivum, ami honvágyat kelthetne. Egyre nehezebben viselem honfitásaim kérkedö kivagyiságát, amelyet tapasztalok a magyar intézmények hivatalos képviselöi részéröl.

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 | 5 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó