2017. november 23. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Honvágy?
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 következő lap )
 zacherlászló  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-09 13:21   
Nagyon szépeket lehet itt olvasni!
 
 cresta  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-08 10:25   
30 eves vagyok, 1 evet dolgoztam Firenzeben, 2,5 eve dolgozom Milanoban. Azt tervezem, hogy visszamegyek Magyarorszagra.
Az elso par honapban kinzott a legjobban a honvagy. Mostanra szoktam meg az eletet itt. Latom, hogy a helyzet Magyarorszagon nagyon nagyon rossz, labilis... Es megis...
Ami nagyon hianyzik, az a magyar nyelv. Mindig tulsulyt fizetek a repteren, amikor jovok vissza Olaszorszagba, mert otthonrol hozom a konyveket. Magyarul szeretek olvasni. Hianyoznak a kulturalis fesztivalok, amelyeken azelott reszt vettem.
Megismertem egy uj nyelvet, egy masfajta gondolkozasmodot. Nem mondom, hogy az olaszok jobbak a magyaroknal, hanem egyszeruen masok. Az biztos, hogy sokkal optimistabb nep az olasz, mint a magyar. De en ebben is azt latom, hogy azt az igazi "sirva vigad a magyar" erzest nem erthetik az olaszok...
Nem tudtam elfogadni bizonyos dolgaikat az olaszoknak... Otthon lehet, hogy ugyanezekert a dolgokert nem haragudnek. Pl. az olasz ferfiak nagyon udvariatlanok. Szinte soha nem fordul elo, hogy eloreengednek az ajtonal, vagy a buszon. Sot. Felloknek. Biciklivel jarok dolgozni es hetente egyszer van halalkozeli elmenyem. Az autosok vagy tenyleg nem latnak engem (a piros kabatomban), vagy ugy tesznek, mintha nem latnanak.
Szabadsagom alatt mentem a boltba (Gyor) es egyszerre ertunk a bolt ajtajahoz, egy ferfi es en. Mind a ketten megalltunk es egyikunk sem ertette a helyzetet. Aztan o mondta, tessek! En meg magamban,tenyleg, most itthon vagyok. Es a szivemet elontotte valami nagyon nagyon jo erzes. Mert itt Olaszorszagban (Milanotol Firenzeig bezarolag) ez nem szokas... En meg nem szoktam ilyenkor tolakodni, ha annyira siet az a ferfi, akkor tessek.
Na jo. Ez ket kicsi dolog volt. Termeszetesen nem ezert a ket dologert hagyom itt Olaszorszagot.
Nincs meg az idetartozas erzesem. Valoszinuleg ugyanolyan stressz lesz hazakoltozni, mint annak idejen jonni. Megis vallalom, mert ugy erzem otthon kell boldogulnom ezentul. Fel fogom boritani a jol kialakitott kis eletemet. Biztosan mas lenne a helyzet, ha olasz parom lenne. De nincs (szerencsere )

 
 huba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-08 09:44   
A honvágy attól is függ miért/miként hagytad el az országot. A katona a lövészárokban? 56-ban? Ha valaki férjhez megy külföldre? Mint gyerek cipelnek szüleid valahová? Vagy nyakadba veszed a világot illegál és nincs vissza út? Vagy...vagy...
73 óta építem a kapitalizmust. Az elsö 10-évben nem mehettem Budapestre, vagy is, nem volt ajánlatos.
E hosszú idö kényszerített rá, hogy megtanultam fözni magyaros kajákat, emlékezetböl, ahogy anyámtól láttam.

Aztán a nyolcvanas évek elején Düsseldorfban rábukkantam egy magyar étteremre. Belül ilyen falusi csárda féle, fa padok, kemence, pogácsa az asztalon, kaja illatok, stb. hangulatossan meg volt csinálva.
Olyan érzés volt mintha az utcáról beléptél volna magyarországra.
Egy francia fiatalasszony társaságában beültünk. Pálinkát szürcsölgetve, a pörköltre várva, a háttérböl egyszer csak magyar zene szólalt meg, cimbalom, hegedü stb. nosza erre elbögtem magam. A szerencsétlen fiatalasszony kissé megdöbbent mert fogalma sem volt, hogy mi történt velem, aki elötte még "jópofáskodott"... én se tudtam.. csak rámzúdult egy pár év, ami alatt bemagyaráztam magamnak hogy "nincs honvágyam mert nem kell!"

Manapság oda mész melózni ahova akarsz, ha nem tetszik legfeljebb vissza mész. Kölnböl 1 óra alatt Budapesten vagyok, ha akarok... honvágy?

 
 zacherlászló  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 13:54   
2008-04-07 11:08, Pompéry Berlin:
-
Nem, azt hiszem ez egy másik felmérés! Kifejezetten a fiatalok terveiről!

Balla Zsófiának Budapest lehet, hogy idegenebb, mint nekem New York! (Sőt! NYC nagyon idegen, de nagyon vonzó volt - nekem! Mindenekelőtt a barátságos lakói miatt!)

 
 Andu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:59   
2008-04-07 12:28, Pompéry Berlin:
-
2008-04-07 12:02, huba:

Èrdekes a téma, és nagyont meglepnek a különbözö vélemények.
Meg voltam róla gyözödve, hogy Huba mondta ki az alapigazságot, erre jön Judit és teljesen megkever engem.

Èletem jelenlegi szakaszában Huba gondolatával tudok jobban azonosulni (a coffos csajokat leszámítva).

Durván 5 éve élek külföldön. Magyarországot 37 évesen hagytam el, nem hiszem, hogy össze lehetne hasonlítani a honvágyamat a 20-30 éve külföldön élö emberekével.

Nekem rettenetesen hiányzik minden... de az igaz, már én se szólítom meg a városban a magyarul beszélöket, sajnos rossz tapasztalataim vannak. Valóban leépülnek dolgok, korábban azt hittem, hogy egy bizonyos reggeli rádiómüsor nélkül nem lehet létezni, a Heti hetes nélkül nem lehet kibírni... de lehet. Elmúlik az égetö hiány, pótolja más. Pénteken pl. én is színházba megyek és állatira várom.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:51   
2008-04-07 12:28, Pompéry Berlin:

Amiket felsoroltál, azok szerintem pótcselekvések, pótszerek.
Ha férfira vágysz, nézegetheted persze fess fickók képeit, horribile dictu, vibrátor, gumibaba is kapható, de egy igazi pasas, no az azért más, annak karizma van, meg karizmája, meg illata
Így vagyunk a honvággyal is. Hallgatunk magyar zenét, valahol a fiókban akár kalocsai terítőnk is van, más egy kokárdát őrizget, esetleg a jó magyar borokat favorizálja, van, akit az otthoni illatok hoznak izgalomba. Sok minden pótolható, elfelejthető, vagy épp sose hiányzott. A piros-fehér-zöld színkombináció és a Himnusz talán legmélyebben kapaszkodik a zsigereinkbe. Vagy csak én vagyok így vele?

(Van itt egy köztisztasági cég, munkaruhájuk ezekben a színekben pompázik. Ha meglátom, tudatalattim mindig magyarral köti össze

_________________
poe

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:41   
2008-04-07 12:39, egyedls:
-
Igen, én is így látom. Honvágy = reménytelen szerelem.

Mindenki volt már reménytelenül szerelmes, de nem mndenkinél tart ez az állapot egy életen át.

 
 egyedls  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:39   
Szerintem a honvágy és a szerelem azonos gyökerűek: Ha a hazádat nem valamiért vágyod vissza, ha a szerelmedet nem valamiért szereted mindenkinél jobban, hanem "mindenek ellenére", akkor az az igazi honvágy/szerelem.
 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:28   
2008-04-07 12:02, huba:
-
Ha valaki azt állítja hogy nincs honvágya, az olyan mint amikor az alkoholista próbálja meggyözni a külvilágot hogy ö nem beteg.

Már megbocsáss, ez így nem igaz. Valóban van, aki tagadja és mégis van honvágya. Másnak nincs. Vagy már nincs. Nekem, pl. már nincs. Majdnem 33 év után nem leng piros-fehér-zöldben a lakásom, nem gyűjtök semmilyen kalocsai mintájú giccset, nem szólítok (már) meg senkit ismeretlenül az utcán, ha magyarul hallom beszélni, nem járok magyar éttermekbe, nem lábad könnybe a szemem a bográcsgulyástól, nem hiszem, hogy a herendi porcelán és a Balaton a legszebb, a magyar rockzene a legklasszabb, stb... Bartókot nem azért szeretem, mert magyar, hanem mert óriási.

Ez nem politika, nem felmérések.

Így igaz. Az érzés politikamentes. Hogy bennem lassan kihalt, az - részben - a közérzet eredménye, nem a politikáé. A felemérések pedig nem a honvágyat, hanem az agyelszívást vizsgálják.

A honvágy az egyszerüen szíved leghátsó csücskében van mint a levegö, víz, ízek, tájak, zene, pia, (zopfos csajok!), stb. ami csak ott lehet ahol születtél.. még akkor is ha pezsgöbe fürdessz új hazádban naponta.

Ez szószerint így igaz. De nem kötelező.

A honvágy szó tartalmazza a vágyat. A magyar értékek iránti érdeklődés bennem változatlanul megvan és ezeket ki is tudom, szoktam elégíteni. Vágy azonban a "haza", a magyarság, az ... akármi, amit a honvágy alatt értünk, szóval az iránt viszont - már - nincs.

 
 huba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 12:02   
Ha valaki azt állítja hogy nincs honvágya, az olyan mint amikor az alkoholista próbálja meggyözni a külvilágot hogy ö nem beteg.
Ez nem politika, nem felmérések.
A honvágy az egyszerüen szíved leghátsó csücskében van mint a levegö, víz, ízek, tájak, zene, pia, (zopfos csajok!), stb. ami csak ott lehet ahol születtél.. még akkor is ha pezsgöbe fürdessz új hazádban naponta.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 11:38   
2008-04-07 10:57, poe:
-
... Honvágya egyébként nemcsak a szülőhaza iránt lehet az embernek. Bármilyen más hely, ahol hosszabban élt, vagy gyakran megfordult, kiválthatja ezt a visszavágyódást, nosztalgiát.
-
Valóban. Én, pl. így voltam egy időben Görögországgal. Ha sikerült volna kiderítenem, hogyan lehetne ott élnem de/és németo-i szintű bevételre szert tennem, azonnal Görögorszába költöztem volna.

Ma már tudom, hogy
- ilyen kellemes mediterrán klímájú, kultúragazdag, szívélyes, ... stb. még több is akad - pl. Andalúzia, Toszkána, Ardéche, Albánia, ... és még nem is ismerek mindent a Földközi tenger peremén
- más vendégnek lenni és más állandóan ott élni -->
- ergo: nem minden arany, ami fénylik
- megvan ennek a Berlinnek a maga szépsége, amit nem cserélnék föl ma semmiért
- ki tudja, hogy akkor mi után lenne honvágyam

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 11:08   
2008-04-07 10:31, zacherlászló:
-
... Egyébként volt valami felmérés mostanában, mely szerint (nem igazán meglepő!) a magyar fiatalok jelentős része külföldre készül. ...
-
Az MTA kutatásra gondolsz az Elnöki Hivatal megbízásából? Ez azt vizsgálja, hogy miért mennek/tek külföldre a diplomások, mivel elégedetlenek M.o-on, (karrierlehetőség, megélhetési lehetőség, önmegvalósítas, presztízs, munkahelyi hangulat, stb.), illetve ugyanez hogy néz ki jelenlegi (külföldi) munkahelyükön, továbbá mik a távlati céljaik. Ennek keretében engem is megkérdeztek. Bár nem rám van kihegyezve a tanulmány - elsősorban a fiatalok elvándorlását vizsgálja -, mégis érdekesnek, egyben kicsit egyoldalúnak tartom, mert a számomra ismert kérdőív azt sugallja, hogy a tanulmány - noha veszteséget vizsgál - csak a m.o- elvándorlást tekinti tárgyának. Nem vizsgálja a határontúliak betelepedését, valamint a nyugati értelmiség - nyilván sokkal kisebbszámú, mégis mérhető nagyságú - M.o-ra való mozgását. A veszteség pedig matematikailag és statisztikailag is egy eredmény: a be- és kivándorlás közti különbség. A csak kiáramlás nyilván nagyobb, mint az eredmény.

Apropó honvágy: érdekes lenne ezt a M.o-ra költözők szempontjából is nézni. Pl. nagy megdöbbenéssel olvastam, hallgattam jónéhány évvel ezelőtt Balla Zsófiát, aki ugyanolyan beilleszkedési és honvágy-gondokkal küzködött, mint a Nyugatra került magyarok, de Kolozsvár-Budapest-relációban.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 10:57   
Azt hiszem, két malomban őröltök.
A honvágy egy érzés, és néha irracionális és befolyásolhatatlan. Akinek kínzó honvágya van, annak hiába magyarázzátok, hogy sokkal jobb helyen van most Magyarázd meg egy őrülten féltékeny szerelmesnek, hogy a kedvese nem érdemli meg ezt az érzést. Nem fog sikerülni.
Az erős honvágy végül arra készteti az illetőt, hogy minden észérvet felrúgva hazaköltözzön. Ehhez fog is találni megfelelő mentséget/indokot.
A szelídebb honvágyak kielégíthetők évente többszöri hazautazással, rendszeres kapcsolattartással, és az idő múltával ki is lehet gyógyulni belőle. Honvágya egyébként nemcsak a szülőhaza iránt lehet az embernek. Bármilyen más hely, ahol hosszabban élt, vagy gyakran megfordult, kiválthatja ezt a visszavágyódást, nosztalgiát.
_________________
poe

 
 zacherlászló  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 10:31   
Én Magyarországon (sőt! rosszabb: Budapesten) élek, és gyakran támad "disszidálhatnékom"!
Egyébként volt valami felmérés mostanában, mely szerint (nem igazán meglepő!) a magyar fiatalok jelentős része külföldre készül. Ami, ugye, nem is, baj! Éppen ellenkezőleg!
DE nem is nagyon tervezik, hogy visszajönnének!

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-07 08:17   
A magyar irodalomban (sőt filmművészetben is, pl.Mészáros Márta naplói) sok szó esett a honvágyról. Azt hiszem, a legelső, aki erről írt, épp Mikes Kelemen volt. Idézném zseniális mondatát: Úgy megszerettem Rodostót, hogy Zágont nem feledhetem.
Azt hiszem, a világon tömörebben senki se fogalmazta meg e kettősséget.
Vajon ha sikerült volna visszakerülnie Zágonba, elmondhatta volt azt, hogy: Úgy megszerettem Zágont, hogy Rodostót nem feledhetem?

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-06 18:51   
Nagyon szeretem Márait. (Egyik legjobb kényvének a "Föld, föld...!"-et tartom.) Ha jól emlékszem, az "Egy polgár vallomásai" c. művében (is) ír nosztalgikus vágyódással gyermekkora Kassájáról. A régvolt polgári értékek végérvényes elvesztét panaszolja nosztalgikus fájdalommal. Gyönyörűvé stilizálja nagyanyjának 19. századvégi világát Kassán, amely talán sosem volt olyan egyértelműen és kizárólagosan pozitív, mint amilyennek Márai a későbbi és általa sohasem kedvelt budapesti évek alatt látta, illetve látni kívánta. Vagyis egy olyan világot sír vissza, amelyet személyesen nem is ismert és az elbeszélések alapján jobbnak gondol az őt körülvevőnél. A régi rómaiak beszéltek így az ú.n. aranykorról.

Valami ilyesmit él át a küldöldre szakadt hazánkfia is. Amikor a honvágy gyötri, egy ilyen idealizált állapotba vágyik vissza, amely annak idején egyáltalán nem volt ideális. Ezt neveztem megszépítő messzeségnek alább.

Szemben Márai emigránsaival - Istenem, de gyönyörűen fogalmazza meg ezt az érzést a "San Gennaro vére" c. felülmúlhatatlan regényében! - én nem érzem magam idegennek, ezért a honvágy gyötrelmeinek csak a második fele lép(ett) föl időnként: a jó beszélgetések, hazai ízek iránti vágy. Ma már tudom, hogy az emberi kapcsolatok jellege sem állt meg azon a szinten, amikor én elmentem M.o-ról, sőt. Tehát ez a vágyakozás az érett ember fiatalkora, a visszahozhatatlan fiatalság iránti nosztalgia és szerintem ma már független a földrajzi helyzettől.

 
 melindalaczay  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-06 12:34   
2008-04-06 02:44, Pompéry Berlin:
-

ebben van valami, gondolok itt a kivagyiságra ami engem is rettentöen tud irritálni (ezért is szeretem Berlint, legalábbis itt lehet a legjobban megtanulni, hogy a kutyát nem érdekli, hogy ki kicsoda, hogy hol lakik és mennyit keres, a lényeg, hogy itt van, és jól érzi magát.) és a "távolság megszépíti a valóságot" és aztán mégsem amikor megint otthon vagyok... Az biztos, hogy ha valaha is hazaköltöznék akkor már nekem is külön integrációs treeningre lenne szükségem,:-) hogy megint mindent értsek ami otthon folyik. Napokra van szükségem mikor otthon vagyok, hogy visszacsöppenjek a magyar valóságba. Otthon élö rokonaim pedig csak mondják és mondják, mintha tegnap mentem volna el, vagy csak a szomszédban lennék, minden ott folytatódik mintha otthon lennék és nem értik, hogy nekem az agyam és egész létem már máshogy ketyeg. És én sem értem öket. Ebböl szoktak lenni aztán 3 nap után a feszültségek... De ez már akkor is így volt amikor a nagyszüleimhez mentem vidékre Budapeströl. Szerettem az állomástól gyalog sétálni a faluig, hogy abban a 20 perc sétában belecsöppenjek a kisvárosi életbe. És mikor visszafelé mentem Budapestre akkor is idö kellett a falusi nyugalom után megint a pörgést felvenni. Berlin már nekem is otthonom lett, ismerem és szeretek itt élni. A honvágy nálam a szüleim és családom hiányában mutatkozik meg, az otthoni szeretet hiánya ami hiányzik a legjobban, az összes többi dolog pótolható itt is.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-06 02:44   
32 éve élek Berlinben és ez már több, mint az életem fele. Valahol már évekkel ezelött írtam erröl, de most megpróbálom röviden összefoglalni: Az integráció egy hosszú folyamat, amely során ellentétes gyakorisággal és intenzitással jelentkezik a honvágy. Nálam az ez elleni legjobb módszernek a hazautazás mutatkozott. Abban a pillanaban, amikor leküzdöm a megszépítö messzeséget, elöjönnek azonnal a "szépséghibák".

Minél tovább élek itt, annál inkább úgy érzem, hogy folyamatosan az elszakadás. A politikai, közhangulati és a mindennapi élet jelenségei annyira elrettentöek ma számomra, hogy elenyészönek tünik szememben mindaz a pozitivum, ami honvágyat kelthetne. Egyre nehezebben viselem honfitásaim kérkedö kivagyiságát, amelyet tapasztalok a magyar intézmények hivatalos képviselöi részéröl.

 
 Lepu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-05 22:31   
Te, én már annyi mindent tudó magyarral találkoztam, hogy nem vágyom rájuk. A szüleim és a testvérem itt élnek. A többi rokonra nem vagyok kiváncsi. A német nyelvvel is mindent ki lehet fejezni amit a magyarral, sőt ha magyarosan beszéled a németet, szóval nuku passzív és ha lehet, igét használsz a főnév helyett, és az állítmányt mennél közelebb csapod az alanyhoz, sokkal érthetőbb vagy, mint az átlag német. Az egyetlen ami hiányzik, az a finom különbségek, de ezeket a németek nem nagyon használják. De ha nagyon igényes vagy, akkor ezeket az árnyalatokat is megtanulhatod, létezni léteznek.
 
 melindalaczay  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-05 19:46   
2008-04-05 17:20, Lepu:
-
miért nekem a Ferike és a Vikike nem hiányzik egyáltalán, de van ott egy csomó ember aki fonos számomra, vagy például akkor is honvágyam van amikor nem értek egyet a német munka metóddal és egyszerüen képtelen vagyok német lenni! vagy például valamiben döntenem kellene, és nem tudok Anyuval a nyugatinál összefutni munka után és egy kávét meginni és a véleményét kikérni, a vasárnapi családi ebéd is hiányzik, a születésnapok, a karácsony, mert nem mindig tudok otthon lenni. A magyar szó,és kifejezések, a humor, 160 alkalmazottal hadakozom nap mint nap aki mind német és néha nem tudom úgy kifejezni magamat ahogyan a szívem szerint szeretném, mert a német nyelv nem adja meg ezt a lehetöséget rá. Még mindig nem tudok a német vicceken nevetni, a menzai kaja is szar, tegnap annyira sóskára vágytam például, hát ilyenek, na. Biztos neked is vannak ilyen napjaid, amikor szívesebben lennél otthon mint itt, vagy már nem?

 
 huba  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-05 18:27   
Na, egy Roland Koch fényképpel el lehetne szokni nemetorszagtól is..

Cicus csak neked, ha angolul értesz..

http://de.youtube.com/watch?v=zvhrPMJe8LE


 
 Lepu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-05 17:20   
Ha ez sem segít, akkor az egész parlament fényképe hatásos lehet. Ha az sem, akkor egy parlamenti tudósítás videófelvétele. Ha még ez sem, akkor a legújabb adótörvények gyüjteménye. A legradikálisabb megoldás meg az, ha kocsival bemész a csúcsforgalmban Pestre. Nekem általában csak 15 perc kell ahhoz, hogy honvágyam legyen vissza Németországba. Ráadásul egy ilyen pesti élmény évekig hat, szóval utána évekig eszedbe sem jut Magyarország fele menni, nem hogy oda vágynál.
 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-05 16:26   
Kedves Cicus,

van egy módszer, amit kipróbáltam, nálam bevált. Amikor Romániából Németországba költöztem, magammal hoztam egy Ceausescu nevű döglött patkány fényképét. Ha a honvágy legkisebb jelei mutatkoztak elég volt egy másodpercre ránéznem és hosszú hónapokig kigyógyultam belőle. Próbáld meg, legyen nálad egy Ferike, vagy egy Viktorka fénykép, de a legjobb, ha mind a kettő és hátha nálad is beválik.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-04-03 18:48   
CICUS ÜZENETE:


Sziasztok, kivancsi lennek valakinek a velemenyere a honvagy dologgal kapcsolatosan.
Lassan hat eve elek Dublinban, de a legutobbi idoben nagyon ramjott a honvagy. Pedig tudom, hogy nehez lenne otthon ebben az ingatag politikai rendszerben. A baratom ausztral, tervezzuk, hogy jovore odakoltozunk, ami nagyon jol hangzik egy kivulallonak, de bennem viharok dulnak. Tulerzekenyseg? Mennyire szentimentalis alapu ez az erzes, mert azert az orok boldogtalansag egy kicsit gaz lenne... (-:
Jo lenne egy kis tanacs ezzel kapcsolatban.

Elore is koszonom,
Cicus

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-11-28 16:51   
2007-11-28 01:19, Rékamanó:
-

Szia,

akkor semmi gond, a honlap lassan hatodik évében jár, még legalább ennyi szerepel tervként, tehát indulhatsz vissza.

Hunor

 
 Rékamanó  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-11-28 01:19   
helló

én annyit tudok hozzáfűzni a témához kilenc hónapnyi hollandiai élet után, ha akkor tudom, hogy van ez a honlap, talán lehet soha haza sem jövök, de így nagyon nehéz volt.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-17 22:29   
2006-02-09 10:46, gszekely:

Kedves Gszékely"

Ha visszaolvasol ebben a témában, látni fogod, hogy ahány ember, annyiféleképpen kezeli a honvágyat. Olyan is van, akinek nincsen ilyen (egyik véglet), olyan is, aki semmi egyébbel nem foglalkozik, csak ezzel a vággyal(másik véglet).

A honvágy annyira szubjektív és annyira különbözik emberröl emberre, hogy receptet a gyógyítására nem lehet várni. Csak magadtól.

"A márciusi események után csak ideiglenes szándékkal."

Hm, látod, ez egy olyan pont, amin érdemes elgondolkodni, hogy szeretnél-e továbbra is ilyen élményeken keresztül menni? A veszély továbbra is fennáll. Vagy választasz a köz- és a magánérdek között.

"egy év után sem találtam otthon sem a helyemet."

Igen, ez is tipikus, az ember kikerül a megszokott környezetböl, tágul a horizontja, megismer más életformákat - és hirtelen nem fér bele a lába a régi cipöbe. Értsd, nem találja helyét a régi életformában.

"A gyerek már itt született, iskolába jár, tehát már nem az én érzéseim az elsődlegesek a családban."

Talán ez a legfontosabb érv, hiszen a kitelepedés hosszú távon éppen a gyermekeknek hoz valamit, nem a szülöknek.

"Talán a fiatalságot, a gondtalan életet, a barátokat, ismerős helyeket, emlékeket, az akkori erkölcs, hangulat, emberi érték és mit tudom én még mit szeretnék újra élni."

Talán ez a honvágy oka? Lehet.

"azóta sem érzem jól magam a bőrömben, de lehet ha otthon maradtam volna sem lenne másképp. Ezt sosem fogom megtudni."

Igen, a mi lenne, ha..., meg tudja keseríteni az életet. Szerintem el kell fogadni, ami van és ha ez végképp nem megy, haza kell telepedni.

"Mire is vágyunk, és mi is a honvágy ? valószínű mindenki másra vágyik az életben, és a honvágyat is másképp éli meg."

Pontosan, ahogy fennebb is írtam, mindekinek mást jelent, mindenki más rajtból indul, más emlékei vannak stb.

"lehet hogy a honvágy csak annyi hogy felnöttünk és nem akarjuk elfogadni ? "

Azt hiszem, hasonló.

"Miért szeretné sok ember ha saját szülőföldjén temetnék el ? "

Ez is szubjektív kérdés, sokan ezt akarják, mások protestálnak ellene (különféle okokból).

Egy dolgot tudok biztosan, tapasztalatból, hogy mihelyt elrázódtál új, választott hazádban és gyökereket eresztettél, alábbhagy a kínzó honvágy is. A szeretet a szülöföld iránt viszont megmarad.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-17 16:42   
TAVOL UZENETE:


Csak szeretnem tudni, hogy egyedul vagyok-e ezzel az erzesel. Szeretnek vissza koltozni Magyarorszagra, de felek, hogy mar nem ereznem otthon magamat, de itt uj hazamban sem vagyok otthon.
Barmikor mikor hazalatogatok, csak allok es bamulok, mennyi minden valtozott az evek alatt.
Ti hogy erzitek ezt?

 
 gszekely  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-09 10:46   
Honvágy !
Sokat foglalkoztat és igen erős. Még nem sikerült rájönnöm mi, és miért, talán nem is fogok, csak próbálom megérteni. marosvásárhelyen születtem, és 28 évesen jöttem át Magyarországra. A márciusi események után csak ideiglenes szándékkal. Egy év után, haza mentem, de a barátnőm, aki ma a feleségem nem akart jönni. de már egy év után sem találtam otthon sem a helyemet. Nagyon megváltozott a város. Azóta is nagyon erős, a vágyódás, de ha haza megyek már 3 nap után, nem találom a helyem. És ez már 16 éve. A gyerek már itt született, iskolába jár, tehát már nem az én érzéseim az elsődlegesek a családban. Talán a fiatalságot, a gondtalan életet, a barátokat, ismerős helyeket, emlékeket, az akkori erkölcs, hangulat, emberi érték és mit tudom én még mit szeretnék újra élni. Nem tudom. Az tény hogy azóta sem érzem jól magam a bőrömben, de lehet ha otthon maradtam volna sem lenne másképp. Ezt sosem fogom megtudni. Amit érdekesnek tartok, egy éve voltam Braziliában, Manaus, messze bent az őserdő mélyén. Bár nem élnek jobban mint mi, boldogabbaknak látszanak. Még őszintébbek, örülnek a kevesebbnek, tudnak a mának is élni, és a holnapért dolgozni, egyszóval jól éreztem magam. És talán maradtam is volna, vagy visszamennék. Mire is vágyunk, és mi is a honvágy ? valószínű mindenki másra vágyik az életben, és a honvágyat is másképp éli meg. lehet hogy a honvágy csak annyi hogy felnöttünk és nem akarjuk elfogadni ? Miért szeretné sok ember ha saját szülőföldjén temetnék el ?

 
 barna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-08 19:07   
2005-11-08 09:55, espa:
-
2005-11-07 22:51, hunor:
-

A magam részéről Hunorral értek egyet, mert Dóri sem vacsorázni akart a betonon, szerintem csak látni. Ha valaki honvágy "fogékony" akkor a munka úgyis csak időlegesen segít. Az évek tudnak megoldani dolgokat. Egyébként több magyarul "rosszul" beszélő lengyelt is ismertem már életemben.
Üdv Barna

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 | 4 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó