2018. december 16. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Turizmus
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 | 5 következő lap )
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-16 10:35   
Amennyiben valakit érdekel, az Olaszország rovatban irtam egy-két élményt a toscanai utamrol.
_________________
üdv:bovi

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-04-21 15:34   
PKE UZENETE:


Kedves poe!

Nagy érdeklődéssel olvastam végig az erdélyi utazásukról írt élménybeszámolóját; mindig is kíváncsi voltam, hogyan tölthetik, milyen élményekkel lesznek gazdagabbak azok, akik egy-egy székelyföldi nyaralást beterveznek, különösen, ha több, mint 15-20 éve nem voltak Erdélyben.

Sok egyéni utazónak, kisebb-nagyobb csoportnak segítettem az elmúlt 3-4 év során információval, szállásfoglalásban, de ennyire szép, részletes élménybeszámolót nemigen láttam. A fenti mondatom nem teljesen elfogulatlan, hiszen leírását olvasva gondolatban ismét otthon éreztem magam.

Szívesen venném, ha az általam működtetett portál - Székelyföldi szálláskereső - www.szekelyszallas.hu - Fórumába: www.forum.szekelyszallas.hu is beírná (így hitelesebb lenne vagy engedelmével szívesen átvenném, akár a forrás megjelőlésével), hiszen sokan tapasztalatot szerezhetnének más Erdélybe induló turisták ezáltal.

Üdvözlettel:
Parajdi Kálmán Endre
www.szekelyszallas.hu
skype: szekelyszallas

*************************************

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-03-19 18:49   
Felhoztam a topikot, hátha cassi idetalál a szép képeivel!
 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-02-01 15:08   
Hát Kedveseim, Poe és a többiek!

Sajnos nem tudom elôvakarni most a 10 évvel ezelõtti albumot, mert azok már el vannak ásva egy láda mélyére.

De azért hátha valaki más ír ide nekünk valamit.
Téli túra, sítúra, stb. Senki nem jár sehol????

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-02 11:20   
poe!
OLyan régen volt, hogy elô kellene szednem a feljegyzéseimet meg az albumokat. Nekünk viszont a holmijaink egy része már csomagban van, mondhatnám útra készen. De meglátom, háta találok valamit. A fejemben lévô emlékek szépek.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-02 10:59   
Szia Útitárs

Szívesen veszem, ha hozzáteszed a nyári élményeidet a téli leíráshoz. Kezdheted készíteni, mert nem sok folytatás van


_________________
poe

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-01-01 23:43   
Szia poe!

No, most megint az emlékezetembe idéztél valamit.
Örebro ennek a városnak a testvérvárosa. Jártunk ott a zenekarral, 3 remek napot töltöttünk ott, -de mi nyáron.
Egyébként többször is átszeltük az országot, amikor még "ifju", sátorozós utazók voltunk, -de hát ennekmár 10 éve is van.

Kiváncsian várom a folytatást! Elgondolkodtam, hogy mennyire élveznél egy kelet-finnországi utat! Hm.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-31 11:14   
Magyar morzsák a svédasztalról

2.rész Az örebrói vár

Este alig győztük kibeszélgetni magunkat, így vasárnap későn ébredtünk. Komótosan reggeliztünk, ismerkedtünk a svéd élelmiszerekkel. A kenyerek kicsit édesebbek, mint nálunk, de a szalámifélék, sajtok eléggé hasonlóak. Már délfelé járt az idő, mire felkerekedtünk Örebró felé. A város 200 kilométerre van Stockholmtól, és Göteborgtól is, a hosszú ország déli felében. 130 ezer lakosával a hetedik a városok nagyságrendjében. A főutak, vízi- és vasútvonalak mind keresztülhaladnak itt, sőt saját repülőtere is van, tehát logisztikai központként is szolgál. Örebro az azonos nevű megye székhelye 750 éve települt a Svårtan folyó gázlója köré, neve is ebből az időből származik, kb. “kavicsok hídja” a jelentése.

Az autót a parkolóban hagyva gyalog sétálunk a folyópartra. Útközben régi házak közt megbúvó kis téren vágunk át. A patinás lószobor büszkén viseli karácsonyi koszorúját, a drága butikok ajtajában vendégcsalogató mécsesek égnek, az oszlopon elvesztett kesztyű siratja a párját. Pár méterrel arrébb váratlanul szembetaláljuk magunkat a várral, kissé anakronisztikusan hat a középkori épület a modern üzletházak között, az autók lámpáinak fényében.

Először a vadkacsákkal ismerkedünk. Mennyivel bátrabbak, mint a mi holland kacsáink, igaz, azok nem egy nagyváros kellős közepén laknak. Jöttünkre hangos hápogással futnak felénk, meztelen kacsatalpuk csak úgy csattog a jeges sétaúton. Látva zsebredugott kezünket gyorsan fogy a lelkesedésük, lehúzódnak a folyópartra.



A hídon átkelve a várkapuhoz érünk, a boltíves bejáraton túl fagyos-szeles belső udvar, a szemközti lépcső mellett már ismerősen csalogatnak az apró gyertyalángok. Turistairoda, ajándékbolt működik itt, sok érdekes térképpel, információs füzetkével, képeslapokkal, szuvenirral tele, de itt kapjuk a belépőjegyeket is.
Hamarosan középkorú, barátságos hölgy érkezik népviseletben. Mi kabátban, sapka-sállal felszerelve borzongva nézzük rövidujjú, fehér blúzát, szélcibálta, vékony, hosszú szoknyáját. Vagy tíz percen át mesél a fagyon a vár építésének fázisairól, a négy szárny különböző koráról és funkciójáról. Lelkes és jó előadás volt, sok humorral fűszerezve. Mi inkább csak kíváncsian hallgattuk a svéd beszédet, sok szót felismertünk, de azért a német nyelvű ismertetőnek jó hasznát vettük.

Az első őrtorony a XIII. században épült, amikor Örebro városi rangra emelkedett, ehhez építettek a következő században egy újabb részt, majd a XVI-XVII. században épültek a kerek bástyák és a bejárat. Mire elkészült a vár, addigra már nem volt, aki hasznosítsa, így az ezt követő másfél évszázadban szinte tönkrement az épület. A XIX.századi renováláskor végül kialakult a várkastély mai alakja. Mivel az őrtoronyra már nem volt szükség, megszüntették, és helyette a mindenkori megyei vezető lakosztályát alakították ki, mert ő kötelezően a várban lakik ma is..



Végigjártuk a vár nyilvános termeit. A címerterem a régi őrtorony része volt. A festményeken a város elöljáróinak és hercegeinek arcképei láthatók, a padlón ezen családok címereinek mozaikja. Hatalmas, vaspántos láda a fal mellett, több zárral, a legenda szerint minden kulcsot más őrzött, el ne lopják a város pénztárát.
Egy alkóvban Engelbrekt szabadsághős szobra áll. Ő volt az, aki a német-dán uralom ellen felemelte szavát és kardját. Miután megölték, száz év kellett elmúljon, hogy Gustav Wasa személyében végre ismét svéd uralkodó kerülhessen a trónra.

A kápolnateremben volt régebben a helytörténeti múzeum gyűjteménye.
A tanácsteremben a XVII. században gyakran tartottak országyűlést, később fegyverraktárként funkcionált.. Jelenleg hét nagyméretü festmény otthona, melyeken svéd királyok, királynék láthatók, ezek életéről és haláláról is kaptunk rövid ismertetést. Itt láttunk egy kandallót is, innnen kapott egy kevéske meleget a torony többi része. A többi termek rémesen hidegek lehettek, mi most kellemesen éreztük magunkat a központi fűtés melegében.

Még egy hatalmas teremben jártunk, ahol szintén rendezvényeket szoktak tartani. Az egyik festményen szereplő herceg arról volt nevezetes, hogy zsebében kis kalapácsot hordott, és ha nem tetszett neki valaki, megkopogtatta a fejét. Egyszer addig kopogtatta, míg az illető belehalt.
Egy másik festmény csinos alakjának a cipője érdekes, mindig arrafelé fordul, amerről nézik.
Az egyik helyiséget korabeli bútorokkal rendezték be.
Egy szűk csigalépcsőn leereszkedtünk a pincébe, ahol az üveges tárlókban kis maketteken a várlakók életét ábrázolták.

A folyosókon láttunk kicsi toalettfülkéket, ajtó, függöny nélkül, de vízöblítéssel, az ereszcsatorna vize volt belevezetve.
Az egyik toronyban körben szépen terített asztalok állnak, (közepén modern lift rontja az összhatást) étteremként szolgál, esküvőkre, egyéb rendezvényekre lehet kibérelni. Pálmafákat idéző oszlopaiból kihajló boltíves plafonja teszi különlegessé.

Kis oldalajtón jutunk ki a várból, patinás ágyúk merednek a túlsó partra. A várkapu még nyitva, de az iroda már bezárt. Lassan leszáll a korai téli este...



Folytatása következik...

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-28 01:14   
2005-12-27 22:39, poe:
-

EVOE!

Olvaslak, mégha nem is mentetek fel a lappokhoz.. , de ez már más lappra tartozik.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-27 22:39   
Magyar morzsák a svédasztalról

1. rész Kalandra fel, irány észak!


December 2-10 között egy hetet töltöttünk Svédországban, két kedves barátnőmet és családjukat látogattunk meg. (Az egyik kedves fórumtársunk, Böbe, a másik egy középiskolai osztálytársnőm és kamaszéveim legkedvesebb barátnője. Milyen kicsi a világ, ők ketten közel laknak egymáshoz).
Az időjárás nem kényeztetett el bennünket, ónos eső, ködszitálás, a jeges út és a korai sötétedés nem sok szabadtéri programra adott lehetőséget.
Erről a kiruccanásról tehát csak morzsák vannak, amiket elszórtunk, mint a mesében, hogy visszataláljunk majd egy nyári látogatásra.

1. A Ryanair fapados járatára vettünk jegyet, igazán olcsó volt, kettőnknek 110 euro. A gép szombaton kora délután indult a németországi Weeze reptérről. A repülőtársaság kissé csalókán Düsseldorfnak írja, pedig az 80 km távolságra van. A közeli falu Niederrhein, és pár kilométerre, a Maas folyó túloldalán már Hollandia van.
Ez a kis repülőtér 1954-1999 között a Royal Air Force bázisa volt. Az elhagyott kaszárnyaépületek ablakai sötéten ásítanak, a gyakorlótér közepén a zászlórúd zászló nélkül nyikorog a téli szélben. Csak a kis kápolna ablakán szűrődik ki halvány fény, minden más elhagyatott.
A sorompó túloldalán azonban zajlik az élet, utasok jönnek-mennek. Beállunk a parkolóba és böngésszük a táblán a tarifát. A fenébe, augusztus óta 30-ról 50 euróra emelték a heti díjat. Akárhogy számolom, ez 40%. Nemrég volt egy műsor a tévében arról, hogy Weeze nem rentábilis. Valóban nem tudom, a napi 4-5 járat hogy tudja eltartani a kiszolgáló személyzetet. Nyáron persze nagyobb a forgalom.

2. Míg a beszállásra várakoztunk, ismerkedtem kicsit a svédekkel. Nem a szőke hajukról, nem is a beszédjükről ismertem fel őket, hanem a kézipoggyászuk hangjáról. Kivétel nélkül mindegyikük alaposan felpakolt itallal. A hátizsákokban, aktatáskákban, retikülökben a sörösdobozok rekedt hangon koccantak egymáshoz, a whiskys üvegek diszkréten, finoman csilingeltek. Rengeteg volt a csomag, senki nem ellenőrzi. Így a gépben a poggyásztartó ezzel lett tele, alig tudtuk begyömöszölni a télikabátokat, pedig nagyon meleg volt.

3. Szép napfényes időben indultunk, szinte tavaszias szellő fújdogált, a múlt héten esett hó már mindenhol elolvadt, csak egy dombocska északi oldalán szürkéllett még mutatóban egy-egy folt.
Szerencsére időben jöttünk, a járatunk ugyanis negyed órával hamarabb startolt. Jó tudni, hogy ilyen is megeshet. Gépünk észak felé tartott, hamar magunk mögött hagytuk a lapos holland tájat és ezzel együtt a derűs napsütést is. Leszállt az este, a kisablakon kitekintve nem láttam mást, csak a szárnyvégen pislákoló pici jelzőfényt. Alig több, mint másfél óra múlva elértük célunkat, a menetrend szerint Stockholmot, valójában egy Skavsta nevű repteret. Ez szintén katonai célokra épült 1940-ben, de már 22 éve civil repülőtér. Jóval nagyobb és forgalmasabb, mint Weeze, érkezésünkkor négy másik Ryanair gép állt már bent. Több terminálja is van, nagyobb várócsarnokai, rendes étterme.
Sötét volt, jeges szél fújt, és bár leszórtak valamit a lábunk alá, csúszkálva értünk be az épületbe.

4. Az előttünk landolt parizsi gép utasai is a csomagjukat várták, volt idő bámészkodni. Két fiatal mamán akadt meg a szemem. Egyikük pár hónapos bébivel érkezett, másikuk kislánya már két év körül járt. Az első hölgy elment egy kofferkulit szerezni, társnője várta a poggyászt. Ahogy forgott a futószalag körbe, úgy gyűltek körülötte a csomagok. Kis-és nagy táska, bőrönd, egy becsomagolt ikerbabakocsi, hátizsák, szatyor, sporttáska. Rossz volt nézni a küszködést, mire a fiatalasszony hátára-vállára-hónaalá vette a rengeteg cuccot, a kicsi lány elkóborolt, vagy elveszítette a mackóját, cumiját, sapkáját. Az oszlop mellé támasztott babakocsi eldőlt, a válltáska lecsúszott. Szerettem volna segíteni neki, de akkor hová tegyem a mi holminkat? Végül befutott a másik nő a csomagszállítóval és hamar eligazított mindet. Kicsomagolta az ikerkocsit, belepakolta a két gyereket és elindultak. Később hallottam, hogy a svéd nők annyira túlzásba vitték az emancipálódást, hogy megsértődnek, ha valaki segíteni akar nekik. Ezért hát az elemi udvariasság is kiveszőben van. No én ennyire nem szeretnék öntudatos lenni.

5. Végre megérkezett a csomag is, és mi Böbével egymás nyakába borulhattunk. Olyan hihetetlen volt az egész, délelőtt még fecsegtünk az interneten, most pedig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A két férfi elöl az autókról beszélget, mi hátul mondjuk a magunkét. Mint a régi világban fogadták a vendégeket sóval és kenyérrel, mi szép kék frissítőt kapunk, bonbont, cukorkát. És megkezdődik az ismerkedés Svédországgal. Az első, ami feltűnik, hogy alig van autó az úton. Pedig szombat este van, mifelénk ilyenkor zajlik az élet. A ritkán feltűnő személygépkocsik sokkal lassabban haladnak, mint nálunk, igaz, kezdett már fagyni. Kamionforgalmat egyáltalán nem láttam.
A másik furcsaság a lakott és lakatlan részek váltakozása. Hollandiában szinte már nincsenek üres területek, a lakatlan az itt legelő méretű, és sötétség sincsen sehol. Ott szép erdők között kanyarog az út, méghozzá piros színű aszfalt, és néha hosszú kilométereken át sehol egy lélek. Majd egy kis tanya fényei pislákolnak, odébb falucska és ismét erdő. A kilencmillió svéd szétszóródott ebben a hatalmas országban. Alig várom, hogy világos legyen és többet láthassak belőle.

Folytatása következik


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-26 20:38   
aranyosak vagytok
A svédországi útijegyzet készül, de az ünnepek miatt kicsit lassan. Hamarosan jelentkezem vele. Addig esetleg valaki más?...

_________________
poe

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-26 18:42   
Poe! Egyetértek a többiekkel, ha utaztál valamerre az erdélyi út után, gyere, mesélj!
Sajnos én "csak" otthon jártam, az is csak néhány nap volt, így a Ki merre járt-at nem tudom feléleszteni. Persze más is meghetné!
Nem hiszem, hogy a MON-on csak mi ketten utazgatunk !

 
 domos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-26 17:36   
Kedves Poe!

Egyszerűen lenyűgöző az erdélyi útleírásod.Végig olvasva egy kicsit én is haza utaztam.
Csak remélni tudom, hogy ha még utazgattok velünk is megosztod élményeidet )

Üdv.domos

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-22 03:08   
Kedves Poe, Carolnak igaza van. Ülj le és írj nekünk,sokat-sokat, kérlek
 
 carol1  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-22 01:36   
Sziasztok!
Mióta Poe nem ír élményeiről ezen a topikon semmisem történik. Poe kérlek írjál a téli kalandodról, mert el kell menned vissza télen is . Azok a helyek télen még cxsodálatosabbak.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-17 22:39   
Omgi kedves, fújd ki magad te is. Kár, hogy a kispadon már hideg van. Kiülhetnénk megvitatni, ami a beszámolókba nem került bele
_________________
poe

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-17 22:14   
Poe, kedves -majdnem- utitársam! Én is befejeztem, P. Juditon a sor.

Hová megyünk jövôre?

Köszi Neked azokat, amiket csak a Te szemeddel láthattam!

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-16 02:22   
En is koszonom , megegyszer !
 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-15 23:10   
Kedves Poe, mint tudod már, nagy örömmel olvastam beszamolód részleteit. Kár, hogy egyszer minden szépnek, jónak vége szakad. De majd jön egy következő nyár is, ugye? Csak azt remélem most, hogy hamarosan rajtunk is lesz a sor irni az "otthonról". Köszi mégegyszer az olvasás élményét.
 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-15 20:26   
Kedve poe, nagy kár, hogy a mesélés végére értél, eddig volt aminek elöre örvendezni. Nagyon szépen, színesen írtad le az erdélyi szabadságodat. Olyan volt, mint egy izgalmas könyv, amit az ember ha letett, alig várja, hogy újra elövehesse és folytassa, ahol abbahagyta. Köszönet érte!

(Légyszí, menjél minél többször szabadságra s aztán írjál, írjál!)

 
 Rzsike  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-15 20:16   
Ilyenkor mondják azt, hogy "egyik szemem sír a másik nevet"...
Jó hogy letelt a szabid.... de kár hogy letelt a szabid...
Köszönöm poe ezt az élményt amit nyújtottál

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-15 15:59   
Hölgyeim, örülök, hogy tetszett
_________________
poe

 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-15 14:04   
Kedves Poe!
Köszönöm a szép leirást és, hogy egyszer ne kelljen itt visszalapozni, ha megengeded, kimásoltam CD-re, ujra elfogom olvasni!

_________________
üdv:bovi

 
 shilakiss  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-15 11:43   
Szia,

Gondoltam csatlakozom a forumhoz egyebkent is csak igy van lehetosegem arra, hogy valaszoljak neked.
Klasszak a leirasaid (mar ameddig eljutottam az olvasasban).
A foto a toval tetszik a legjobban!


Csilla


_________________

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-14 12:39   
14. azaz utolsó rész A búcsú

Minden jónak vége szakad egyszer, mondják. Már nem a napokat, csak az órákat számolhatjuk. Az utolsó reggeli a napfényes domboldalon. Az utolsó ebéd a panzió barátságos teraszán. Az utolsó fürdés a sós vízben.
Délután elindulunk a Sóvidék egyik legmagasabban fekvő települése, Atyha (Atia) felé. Meghívtak a rokonok a családi gyümölcsösbe közös hússütésre és búcsúzkodásra. Végre a másik unokatestvér családját is alkalmunk lesz megismerni. A falucska pici, vagy 300 lakosa van, nem sok látnivaló van benne, de nem is azt keressük. Az Udvarhely felé vezető úton Felső-Sófalva után jobbra kell letérni egy kis leágazáson, amit száz éve vágtak a hegyoldalba. Átmegyünk a patak hídján, balra egy kavicsos hegyi úton felkapaszkodunk párszáz métert, és egy ösvényre befordulva megállunk. Megérkeztünk. A többiek már várnak bennünket, megismerkedünk, letelepszünk, kipakolunk. Vettem a boltban egy kis édességet, üdítőitalt, hozzájárulni a terüljasztalkához. A lépcsőzetes hegyoldalban fekvő gyümölcsöskertet a három testvér közösen örökölte. Ősöreg gyümölcsfák állnak tágasan, dió, alma, szilva, alattuk zöld gyep. A leterített pokrócokra ülve hallgatjuk az adomát a düledező kis faházról. Építési engedélyt nem lehetett szerezni erre a területre. Vagy negyven éve saját kezűleg tákolták össze a kalyibát, és a négy sarkához odaszögeltek egy-egy taligakereket. A ház így már nem ház lett, hanem lakókocsi. Igazi székely furfang. Segíts magadon, az Isten is megsegít.

A kerítés főleg bokrokból áll. A kert lábánál csordogál egy szelíd kis patak, pár méterre tőle a másik, picit szélesebb. A férfiak a tűzgyújtással foglalkoznak, a hozzávalókat az öreg fák önként kínálják rekedten roppanó száraz ágaik képében. A két asszony a parázsravalót készíti a házikó árnyékában. Egy kóbor fehér kuvasz kíváncsian húzódik mind közelebb a leendő vacsorához. Mi többi lányok : két 18-19 éves rokon lány, és egy 7 év körüli szöszi szomszéd gyerek meg én elindulunk krumplit hámozni és mosni a patakra. Közmű ugyanis nincsen, de nem is hiányzik, ez így érdekesebb. A közelebbi patakvíz sáros, hordalékos, de át kell menni rajta. Lerúgjuk a cipőt, és élvezettel tapicskolunk a naptól langyos puha iszapban. A másik patak hidegebb és kristálytiszta. Meghámozzuk a krumplikat, megmossuk, a krumplihajat is visszavisszük persze. Érintetlen itt a természet. Újabb lábmosás következik, majd a gúnyaszaggató bokorkerítésen átóvakodva leszállítjuk a tűz mellé a pityókát. Az egyik lány vegetariánus, főként miatta kell a krumpli, gomba, de mi sem vetjük meg. A menüben szerepel még roston sült csirkecomb, rablóhús, és az elmaradhatatlan mics, azaz mititei. Ezt a darált húsból készült, kolbászkát ismerjük mi is, a szerbek csevapcsicsije hasonló, csak kisebb. Desszertnek szilvásgombócot is hoztak egy hatalmas tállal. Foszlós fehér kenyér, paprika, paradicsom, uborka, mustár, úgy tűnik, a két kosár feneketlen és kifogyhatatlan.

A kis szöszke szivárványos szappanbuborékokat fúj, a kutya már a tűz mellett liheg. Beszélgetünk, eszegetünk. A sült gombákra juhtúrót morzsolnak, a krumpli a húsok alatt összegyűlt fűszeres zsírban sül. Még most is úszik a nyál a szánkban, ha eszünkbe jut a fejedelmi lakoma. Forrásvizet iszunk rá, hiába van bor, üdítőital, valahogy nem tudunk betelni a források jóízű vizével.
Míg falatozunk, szemünk a túlsó dombokat, hegyeket pásztázza. Külön ajándék a csönd, nincs zene, hírek, piaci zsivaj, a forgalom zaja sem ér ide föl, bár látjuk a hangyaforma autók futását.
Két öregasszony közeledik göcsörtös botra támaszkodva. Naivul azt hiszem, az illat csalta őket ide. De tévedés, az öregebbiknek férje nyugszik a gyümölcsösben, rá hozott pár szál virágot, minden nap megteszi a rövid utat, hiszen itt lakik mindjárt a második házban. Most vesszük csak észre a sírkövet a kert sarkában, mellette a fából faragott kopjafát. Megtudjuk, hogy Erdélyben még mostanában is lehet így temetkezni. A kopjafa a három férfi (beleértve a páromat is) dédöregapjának sírján áll. Talán ez az, ami segít a megmaradásban, a hagyományok, a tulajdon őrzésében. Ez nem egy gyümölcsös, ez A Gyümölcsös. Az övék, és ma délután óta icipicit a miénk is. Jó érzés tölt el, tartozom valahová, még ha csak másodkézből is. Hol is nyugszanak vajon az én dédszüleim? A gyökerek elvesznek a múlt ködében.

Kellemesen, de túl gyorsan múlik az idő. A búcsú pillanatát nem halogathatjuk már, sötétedik. Címeket, telefonszámokat cserélgetünk, fogadkozunk, hogy küldjük majd a fényképeket mailen. Írunk, hívjuk egymást.
De valahol a lelkünk legmélyén tudjuk, hogy a mostani ihletett órákra megint sokáig kell várni. Jó dolog a technika, ha jobb nincs de azért mégis ez az igazi, a személyes találkozás. Megígérjük, hogy jövünk és persze várjuk őket is, ha tehetik, látogassanak el hozzánk bármikor.

Összeszorult szívvel, hallgatagon autózunk vissza parajdi szállásunkra. A többi már megszokott rutin, csomagolás, a hazaút tervezése.
Másnap reggel a számla rendezésekor találkozunk a motoros magyar párral, ők is indulnak már, a panzió csak miattunk tartott nyitva. Vége a szezonnak. A reggeli bágyadt napfényben ökörnyál úszik a rét felett.
A fürdőnél még megállunk, veszünk kürtőskalácsot a pestieknek, veszünk dobozos fürdősót tíz kilót, hogy otthon is folytathassuk a kúrát. Veszünk képeslapokat, sókristályt, parajdi képes kávésbögrét, tücsköt-bogarat. Mindent, ami segít megőrizni ennek a gyönyörű hétnek az emlékét. Húzzuk az időt, halogatjuk az indulást. Megismerkedünk a bazáros fiatalemberrel. Műbútorasztalos, de Budapesten tanult idegenforgalmi szakon. Hamarosan megnyitja saját panzióját, amiben maga készítette bútorok szolgálják majd a kényelmet. Lelkes, optimista, az új idők követe. Legközelebb hozzá szálljunk, biztosan nem bánjuk meg. Sok sikert kívánunk neki, és ezzel hagyjuk magunk mögött a sóvidéket és a nyaralást. De hiszem és remélem, visszajövünk……...



_________________
poe

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-12 08:56   
Kedves Som
örülök, hogy kellemes idötöltést szereztünk Neked (Nektek), bár szerintem jobb nyaralni, mint mások nyaralását olvasni
_________________
poe

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-12 04:46   
Ma ismét otthon voltam. Veletek Poe és OMGI. Köszönet érte.
 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-11 14:45   
Tudom, az utolsó rész van még hátra de legkorábban vasárnap lesz rá időm. Ha Te szabadabb vagy, tartsd a lelket közös olvasóinkban

_________________
poe

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-11 14:09   
Poe! Tudod, hogy Te következel?

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-08 14:29   
Valószínûleg én is így tettem volna, kissé feszült lettem volna. Örülj, hogy a csemeték egyáltalán leszálltak rólad,-nekünk volt másfajta tapasztalatunk is, igaz, a gondot a felnôttek okozták.
 
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 | 4 | 5 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó