2018. április 20. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Kultúra >> Történelem
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2010-04-14 10:28   
Ferencz Zsuzsanna emlékére*


Gróf Bercsényi Miklós Bukarestben

Szinte hihetetlen, hogy Bukarestben egy lakónegyed, egy országút, egy metróállomás és egy község (egyetlen falu) viselik a Berceni (ejtsd Bércsény) nevet. Nem kell ahhoz románul tudni, vagy filológusnak lenni, hogy ne gondoljon az ember automatikusan Bercsényire. Persze ezek mind kapcsolódnak egymáshoz. A lakónegyed annak az országútnak a mentén épült, amelyik a névadó községbe vezet és a metrómegálló is ebben a lakónegyedben található.
De hogyan kerül egy Bercsényi a román köztudatba?
A román etimológusok egy része nem lát semmi összefüggést a nagy hadvezér neve és a bukaresti toponímiák között. Szerintük a Berceni elnevezés a birciu (ejsd: bircsu) szóból ered, ami annyit jelentett, mint adóbeszedő, vámos. A szó ma már nem él, csak mint családnév, de a román értelmező szótár szerint a bir szótő magyar eredetű, a bér szóból származik (ma is használatos, még ha egy kicsit régies hangzása is van, adó, illeték jelentéssel).
A magyarázathoz filológiai szempontból nem tudok hozzászólni, de logikai alapon lehet benne valami, ha tekintetbe vesszük, hogy a falú Bukarest határában könnyen működhetett vámhelyként.
Az erdélyi magyar köztudatban a nevet egyértelműen Gróf Bercsényi Miklóstól származtatják. Ma már ezt a nézetet egyre több román hivatkozás is magáévá teszi.
Elképzelhetőnek tartom, hogy mindkét magyarázat részben helytálló. Azt, hogy a magyar Bercsényi neve gyorsan és maradandóan román névként elfogadtatott és rögződött, gondolom nagyban befolyásolta az a tény, hogy a románban az –eni helységnévképző sokszor előfordul (pl. Cotroceni, Urziceni, stb.)

A történelmi háttér az, hogy a kurucok egy része a háború elvesztése után Havaselvére, Bukarest mellé hózódott. Itt biztonságban voltak, hiszen a terület oszmán fennhatóság alatt volt. Itt táboroztak, vagy telepedtek le.
A magyar források ezzel a témával kapcsolatban rendkívül lakonikusak és talán pontatlanok is.
Nem világos például a kurucok idetelepedésének időpontja. Az egyik forrás az 1710-es éveket említi, ami egy rendkívül tág fogalom. Már a trencséni ütközet után (1708 aug.3.), a szatmári béke (1711.ápr.30) vagy talán Bercsényi 1717-es, utolsó betörési kísérlete után történt?
Az sem világos, hogy maga Bercsényi is járt itt? Ez nem tűnik valószínűnek, hiszen 1711 és 1716 között Lengyelországban, Bržanban tartózkodott, 1717-ben tette utolsó hadi kísérletét és 1718-ban már Törökországban volt.
A témával foglalkozó egyik cikk az egyik bukaresti bulvár nevét is próbálja csatlakoztatni a Berceni néveredethez. A Drumul Tabereiről van szó, ami a tábor útját jelenti és a szerző itt a Bercsényi táborra gondol. Ahhoz, hogy láthassuk mennyire alaptalan ez a felvetés, elég egy pillantás Bukarest térképére. Míg a Berceni országút délnek tart, Berceni község irányába, addig a Drumul Taberei kelet-nyugati irányú, semmi köze nem lehetette Bercsényiékhez, ha csak nem volt két táboruk, ami igen valószínűtlen.

Abban reménykedtem, hogy Beke György írásai között, aki sok éven keresztül élt Bukarestben és alapos, lelkiismeretes író volt, találok a témával kapcsolatban háttér-információkat. Fia, a Budapesten élő Beke Mihály író, újságíró jóvoltából, akinek ez úton köszönöm segítőkészségét, hozzá is jutottam az idevágó szövegrészekhez. (Beke két regényében is érinti a témát, a Fölöttünk a havasok, Családi krónika, Dacia könyvkiadó, Kolozsvár, 1980 és Kossuth-emigráció Bukarestben, Magyar emlékírók a régi Romániában, Közdok, Budapest, 1998 című műveiben.)
Innen megtudtam egy néhány érdekes dolgot. Pontosítva van a letelepedés időpontja: 1711 után. Az is rendkívül érdekes, hogy bizonyítottan már jóval Bercsényi kurucai előtt, egy bizonyos Makray és egy Decsey, mindkettő Apafi Mihály kurucai Bukarestben telepednek le és vesznek maguknak telket. Sokkal többet ő sem ír, ami érthető is, hiszen nem ez a fő témája munkáinak. A témával még foglalkoztak : Veress Sándor (1828-1884), Koós Ferenc (1828-1905), az élők közül pedig Spielmann Sebestyén és Demény Lajos. Sajnos Veress és Koós munkáihoz nem sikerült hozzájutnom, Spielmann Sebestyénnel és Demény Lajossal nem sikerült kapcsolatba kerülnöm.
Aki a legalaposabban foglalkozott Bercsényi Miklóssal, az kétségkívül Thaly Kálmán.
Munkái, mint: Székesi gróf Bercsényi Miklós főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczi fejedelemhez, 1704-1712, Gróf Bercsényi Miklós könyv-és kézírattára, stb. digitalizálva vannak és elérhetőek, de 1712-vel zárulnak és nem találtam bennük utalást a Bukarest melletti táborra.

Cikkem tele van tűzdelve bizonytalanságokkal: feltételezhető, elképzelhető, stb.
Jobb lett volna, ha a témával kapcsolatban történészek és nyelvészek írtak volna egy dokumentumokra alapozott tanulmányt. Csodálkozom, hogy az erdélyi magyar történészek közömbösek e téma iránt, hiszen kétnyelvűségüknél fogva ők a legilletékesebbek a magyar és román levéltárakban kutatni. Ha egy ilyen munka megszületik, akkor talán egyszer állani fog Bukarestben egy szobor, amin ezt olvashatjuk majd:
Gróf Bercsényi Miklós, a Nagyságos Fejedelem II.Rákóczi Ferenc főhadvezére és fejedelmi helytartója, Berceni névadója.

Schneider Alfréd

*Ferencz Zsuzsanna Bukarestben a Berceni negyedben lakott. Én pedig ott katonáskodtam. Mindketten tudtunk a név eredetéről. Egyszer egy levéláltásban, illetve az azt követő telefonbeszélgetésben utalás történt erre, sőt Kiss Törék Ildikó szinművésznő is szóba jött, aki szüleivel a kolozsvári Bercsényi úton lakott. Ha a Bercsényi nevet hallom, vagy olvasom valahol, mindig eszembe jut Zsuzsa

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-04-07 19:59   
Utoljära 49 évvel ezelőtt tanultam latinul - nem vagyok szakértője a nyelvnek, de gondolom ugyan azt jelenti, mint amivel Te ezt a témát kezdted.
 
 Exfórumtag4  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-04-07 15:22   
Kedves Fredi, úgy örülök, hogy ezen igen érdekes témánál leragadtunk, de mit jelentenek a lenti szavak együtt?
Én magam csak orvosi latint tanultam, ezért nem könnyű összepakolnom őket értelmesen.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-04-07 07:10   
Nem vitatom, de az eredeti így hangzik: Ab iaculis Ungerorum, nos defenda Domine.
 
 Exfórumtag4  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-04-07 06:14   
Ugye?
 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-04-07 05:26   
Magam egy svájci barátnőmtől hallottam, hogy Baselben egy templom bejárata mellett is olvasható a fohász.
 
 Exfórumtag4  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-04-06 20:14   
Nagyon köszönöm a válaszodat. Egy szakácskönyvben volt, gondolom nem egy atombiztos forrás.
 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-04-06 18:38   
Az általad idézett mondattal tudtommal az észak-itáliaiak imádkoztak a magyarok 899 évi portyázása után. Azt hiszem csak pontatlan általánitások ragasztották a bajorokra ezt a mondatot, bár kizárni teljesen nem tudom. Nem találtam idevonatkozó megbízható forrást.
 
 Exfórumtag4  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-04-05 19:12   
Kedves Fredi!

Igaz, hogy a bajorok nemzeti imájában sokáig benne volt, hogy "a magyarok nyilaitól ments meg uram minket"?
Szíves válaszodat köszönöm.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-29 09:03   
A hunok emlékezete Breisgauban
Egy, a német történelmet feldolgozó munkában összesen 57 szót tartalmazó rövid hat mondat foglalkozik a hunokkal és Attilával (A könyv formátuma 21x28,5 cm és 352 oldalas).
Ehhez viszonyítva feltűnően sok kiemelkedést, dombocskát neveznek Németországban, Ausztriában és Svájcban Hunnenbucknak, vagy Hunnengrabnak (hun halom, hun sír). A Google 468, illetve 192 oldalt tartalmaz ezekkel a címszavakkal. A nyelvészek szerint a Hunnengrab elnevezés eredete a Heunen szóra vezethető vissza, ami aztán később Hünen formát vett fel melyeknek óriás volt a jelentése és csak a népi nyelv változtatta azt Hunnenra. Amennyiben igaz ez a fejtegetés, akkor is érdekes az, hogy a kollektív tudatban mekkora nyoma van a hunoknak.
Freiburg közvetlen közelében is megtalálhatjuk a hunok és Attila nyomait legalábbis mitikus szinten. Közvetlen Bad Krozingen mellett található a Schlatt nevű falú. Szent Sebestyén nevét viselő temploma mellett van egy barlangforrás, melynek a múltban gyógyító erőt tulajdonítottak. Közel a falúhoz volt található egy, még 1839-ben 12m magas sírhalom, a Hunnenbuck. Ehhez, a következő legenda fűződik:
Egyszer, amikor a hunok betörtek Németországba, eljöttek Schlattba. Lerombolták a gyógyforrásnál az apácazárdát és a falú nagy részét. Schlatt és a Rajna között megütköztek a német sereggel és teljes vereséget szenvedtek. Fejedelmük a csatában elesett és emberei egy aranykoporsóba helyezték, amit egy ezüstkoporsóba, majd egy fakoporsóba raktak. Minden kincsével és egy életnagyságú aranyborjú bálvánnyal együtt eltemették, a főúttól 3 órányi járásra. Azért, hogy az ellenség ne tudhassa, hol van fejedelmük eltemetve, a katonák a sírra egy nagy dombot emeltek és ettől jobbra és balra, kis távolságra egy-egy kisebbet. Ezek, minden értékükkel, még mindig nem lettek megtalálva. A csatamezőn ellenben némely éjszakán még mindig gyakran hallható láthatatlan harcosok csatakiáltása és fegyvercsörtetés.
1933-ban az Állami Műemlékvédelem megbízásából Walter Rest vezetése alatt ásatások folytak az említett helyen. Valóban találtak egy sírhelyet az archeológusok, de nem hun, hanem kelta eredetűt.
Egy másik Hunnenbuck található az opfingeni határban, úgy féluton Opfingen és Rieselfeld között, a K 9853-as úttól jobbra. Ez a Hunnenbuck, vagy Honigbuck egy a sík erdőből mintegy 13m-re kimagasló 150m széles és 350 m hosszú kiemelkedés, ami egyben a Regierungsbezirk Freiburg (Freiburgi Kormányzási Körzet) legkisebb természetvédelmi területe is. Ulrich Ecker, a Freiburgi Városi Levéltár vezetője szerint a magyarázat a Hunnenbuck elnevezésre egy régi monda, miszerint Attila sírja valahol a Kandel és a Rajna között található. Itt is folytattak ásatásokat és megállapították, hogy a kiemelkedés nem rejt sírt, természetes eredetű, amolyan mini Tuniberg, azaz mészkő alapkőzeten vastag lősz réteg.
A harmadik helyiség amely kapcsolódik valamilyen módon a hunokhoz és Attilához az Niederrimsingen.Az itteni látványos Attila kultusz egy április elsejei kajánságon alapszik,az 50-es évek itteni polgármestere az ujságban közölte, hogy a szolőhegyen megtalálták Attila sírját. A hír annyiban nem vot csalás,amennyiben tekintetbe vesszük, hogy a schlatti ásatást végző Walter Rest a Badische Vorzeit című 1937 augusztusában megjelent kiadványban megemlíti, hogy nagy temetkezési helyeket találtak Ihringenben, Gündlingenben, Reuteban, Buchheimban, Feldkirchben és Rimsingenben is. Így az olvasott polgármester csak azt tette, amit a néphit tett máshol, egy létező sírt felcímkézett Attila sírnak.

Nos egyértelmű, hogy az említett három helyen nincsenek hunkori sírok, még kevésbé Attila sírja. Az is tudott, hogy Attila hármas koporsó mondája is szinte egész Európában elterjedt, megtaláljuk Gárdonyi Láthatalan emberében , Jordanesnél és amint láttuk Schlattnál, illetve Niederrimsingennél.
A történelemtudomány eddigi állása szerint a hunok előnyomulásuk során nem érintették a mai Breisgau területét. Egyáltalán csak nagyon lakonikus és körülbelüli utalások vannak az előnyomulás vonalát tekintve. Az egyik forrásként is sokat emlegetett szerző, Franz Altheim is csak annyit említ ide vonatkozólag, hogy a hunok a Duna-Rajna vonalán vonultak nyugatnak.
Mivel minden mítosznak van egy igazság magva, és mivel a három említett Freiburghoz közeli helységben a kollektív emlékezet mindmáig megőrizte a hunok emlékét, nem tartom lehetetlennek, hogy vagy nyugatnak menet, vagy a visszavonuláskor egyik vagy másik csapategység ne tett volna egy kirándulást errefelé.

© Schneider Alfréd

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2009-01-13 14:30   
Pár nap múlva lesz 40 éve annak, hogy Jan Palach a prágai Vencel téren felgyújtotta megát.

Jan Palach
tovább itt: http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=1356&forum=26&18

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-08-29 12:55   
Kedves Judith,

el vagyok ragadtatva! Már évek óta nem olvastam a MON-ban ilyen értékes írást. Gondolom rengeteg idődbe tellett az adatgyűjtés, kutatás. Gratulálok munkádhoz, remélem nyomtatásban is megjelenik hamarosan. Van néhány kérdésem a témával kapcsolatban, ezeket megírom privátban - kérlek nézd majd meg, holnap, holnapután magánüzeneteidet.
Tisztelettel
Frédi

 
 Kopácsi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2008-08-29 01:58   
Igéretemhez híven (egy pár éves késéssel ugyan, de) ide helyezem el a Wallenbergről szóló cikkem magyar forditását elöször.

Wallenberg - A katyini tragédia utolsó áldozata

Judith Kopácsi Gelberger



Orosz beismerés: Wallenberg Sztálin utasítására lett kivégezve

Raoul Wallenberget, a svéd diplomatát, - aki a második világháború utolsó hónapjaiban az Amerikai Menekültügyi Bizottság megbízottjaként több ezer magyar zsidót mentett meg Budapesten -, 1945. január 17-én vették őrizetbe a szovjet csapatok. Attól a naptól kezdve Wallenberg sorsa több mint 55 éven át homályba borult, egészen 2000. év végéig, amikor is a Kreml által kinevezett vizsgálóbizottság - amelyik Wallenberg sorsát volt hivatva felderíteni - végre bevallotta, hogy „Wallenberget egy moszkvai börtönben a KGB fogságában lőtték agyon”. Egyúttal kiadtak egy hivatalos közleményt is, aminek értelmében „Wallenberg a bizalmatlan és cinikus sztálini rezsim áldozata lett”, - és kijelentették, hogy „Wallenberget és sofőrjét, Langerfelt Vilmost, utólag, felmentik a kémkedés vádja alól”.
De ez a közlemény még mindig nem magyarázza meg, hogy ez a két ember miért és milyen körülmények között halt meg. Leonyid Trosin, az orosz főügyészség szóvivője szerint az esetre továbbra sem derül majd fény, egyszerűen azért, mert az erre vonatkozó dokumentumoknak az irattárból nyoma veszett. Valakiknek - ezek szerint - még mindig érdekében áll, hogy az adatokat erről az esetről elrejtsék, vagy elpusztítsák. A jelenlegi orosz kormány továbbra is ragaszkodik ama álláspontjához, hogy „ugyan lehetetlen kideríteni pontosan, hogy Wallenberg és sofőrje milyen körülmények között halt meg, de a dokumentumok eltűnése arra mutat, hogy sorsuk azonos volt azokkal, akiket Sztálin utasítására végeztek ki”.

Miért kellett Wallenbergnek meghalnia?

Raoul Wallenberg halála okának kulcsát Magyarországon találjuk meg. Két fontos forrás is próbálja bizonyítani, hogy Raoul Wallenbergnek az 1940-ben elkövetett katyini tömeggyilkosság igazi elkövetőinek eltusolása érdekében kellett elpusztulnia. A közel négyezer lengyel tisztnek a katyini erdőben történt brutális kivégzésével eredetileg a náci németek voltak meggyanúsítva és ezt mind a szovjet propagandagépezet, mind a szövetségesek több évtizeden át náciellenes propagandaként alaposan ki is használták. A második világháború végnapjaiban Wallenberg számos, ezt az adatot cáfoló, és a szovjet titkosszolgálatot vádoló dokumentumot kapott kézhez, megőrzés végett. 1945 elején a szovjeteknek nem állt érdekükben, hogy erről a tettükről a világ értesüljön, ezért minden olyan személyt, akiről gyanítható volt, hogy tudomása van az igazságról, Sztálin külön utasítására el kellett tenni láb alól.

A katyini tömeggyilkosság

Az 1939. augusztus 23-án kötött Hitler és Sztálin közötti titkos, egymással kötött megnemtámadási szerződés második passzusa szerint a náci Németország és a Szovjetunió felosztotta Lengyelországot egymás között. Németország, fittyet hányva Anglia és Franciaország tiltakozásának, 1939. szeptember 1-én bevonult Lengyelországba, és ezzel megindította a második világháborút. A szovjetek viszont vártak egészen szeptember 17-ig a támadással . A lengyel hadsereg egy része, a német támadástól alaposan megtépázva ugyan, de nemcsak hogy fölvette keleten a szovjetekkel a harcot, de néhány csatát meg is nyertek a beözönlő Vörös Hadsereggel szemben. 1939. szeptember 27-én a lengyelek végül is kénytelenek voltak kapitulálni a hatalmas túlerő előtt.
1939 szeptemberében és októberében a szovjetek majdnem 15 ezer lengyel hadifoglyot ejtettek. Köztük igen sokan tartalékos tisztek voltak, akik a civil életben, mint orvosok, mérnökök és egyetemi professzorok funkcionáltak. A hadifoglyokat három hadifogolytáborba szállították: a Moszkvától délnyugatra eső Kozielszkbe, a Moszkva és Leningrád között fekvő Ostasovskba, és Harkovtól délkeletre fekvő Sztarobjelszkbe.
1939-40 telén az NKVD, (a KGB elődje) mindent megpróbált, hogy a lengyeleket megnyerje a sztálini szovjet kommunizmus számára. Néhány kivétellel, a primitív és drasztikus módon lefolytatott kihallgatásokat és a propaganda-hadjáratot a hűséges, és művelt tisztek többsége visszautasította. A végén az NKVD csak egy pár száz potenciális közreműködőt volt képes megagitálni. A többieket 1940 tavaszán, élelemmel ellátva és biztosítva őket, hogy haza lesznek szállítva, százasával vonatra rakták őket. A családtagok 1940 tavaszáig bezáróan rendszeres levelezésben álltak ezekkel a tisztekkel. Utána minden egyes levél – a címzett ismeretlen - pecséttel ellátva, visszament a feladóknak. A Londonban székelő, száműzött lengyel parlament által küldött, és az eltűnt lengyel tisztek sorsáról érdeklődő leveleket a szovjet kormány válaszra sem méltatta.
Mint később kiderült, a tiszteteket három különböző kivégzőtáborba szállítottak. A Kozielszkből elszállított rabok Katyinba, az ostasovszkiak a kalinyini, és a Sztarobielszkieket a harkovi vasútállomáshoz irányították. Az utolsó két helyen talált tömegsírt 1992-ben tárták fel .
A Szovjetunió 1942. június 22-én történő német megtámadását követően a Londonban székelő száműzött lengyel kormány új szövetségeséhez, a szovjet kormányhoz folyamodott, amiben az eltűnt lengyel tisztek sorsáról, és hollétéről tudakozódtak. Sztálin válasza az volt, hogy: - Előfordulhat, hogy Mandzsúriába menekültek.
Azután 1943. április 13-án a berlini rádió bejelentette, hogy az orosz Katyin település erdejében egy nagy tömegsírra bukkantak. A sírban több ezer lengyel tiszt holtteste volt, akiket – a rádióhír szerint - 1940 nyarán az NKVD gyilkolt meg. A szovjetek válasza erre az volt, hogy ezt a gyilkosságot csakis a nácik követhették el, mert most jutott eszükbe, hogy míg ők a németek elöl vonultak vissza, „véletlenül” hátrahagytak néhány lengyel tisztet, akiket a németek 1941 őszén kivégeztek.
Amikor a londoni menekült lengyel kormány a Nemzetközi Vöröskereszthez fordult, hogy az ügyet kivizsgálja, a Szovjetunió, tiltakozásul, megszakította diplomáciai kapcsolatát a lengyelekkel. Viszont több nemzetközileg is elismert szakértő, így a Svájci és a Lengyel Vöröskereszt is, minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a kivégzések pontos időpontja 1940. április 4-e és 13-a között történt. A dátumot a holtestek, az egyenruhák zsebében található naplók, levelek és szovjet újságpapírfoszlányok is alátámasztották. Összesen 4143 személyt azonosítottak. Sajnos, a felfedezés időpontja a győztes sztálingrádi csata utánra esett, amikor is Anglia és az USA - mint a Szovjetuniónak hálás szövetségesei - hajlandók voltak szemet hunyni az események felett.

A katyini tömeggyilkosságról szóló akták Magyarországon

Varga Béla, pápai prelátus - aki a Kisgazdapárt képviselőjeként 1945 és 1947 között a magyar parlament országgyűlési elnöke - volt az első, aki felvillantotta, hogy a katyini tömeggyilkosság és Wallenberg sorsa között kapcsolat van. Varga Béla 1947 és 1991 között az USÁ-ban élt. 1995-ben halt meg Budapesten. 1980-ban az Új Látóhatár című, egy - a Német Szövetségi Köztársaságban kiadott - magyar nyelvű magazinban adott interjújában a következőket mondta: - A Szovjetuniónak olyan fontos volt, hogy a katyini mészárlás felelősségéről eltereljék magukról a figyelmet, hogy Sztálin parancsára minden személyt, aki tudta az igazságot, el kellett tenni láb alól.
1939 őszétől majdnem 200 ezer lengyel katona és civil lépte át a magyar határt. A lengyel menekülteket mind a lakosság, mind a magyar kormány szeretettel fogadta. Az elsők között érkezettek közül igen sokan voltak tisztek, sőt jó néhány pilóta is, akik közül majdnem 55 ezernek sikerült a menekülését biztosítani Olaszországon keresztül Franciaországba, ahol sikerült megalakítaniuk a Lengyel Hadsereget, amelyik aztán Hitler ellen harcolt. Igen sokan közülük később részt vettek London védelmében is . És szinte nyílt titok volt, hogy az illegális Lengyel Honi Hadsereg végig tartotta a kapcsolatot a Londonban tartózkodó menekült lengyel kormánnyal, a Magyarországon tartózkodó lengyel menekülteken keresztül.
Amikor 1943-ban a katyini mészárlásokra fény derült, a londoni lengyel menekültkormány kétségbeesetten próbált információkat szerezni. Varga Bélát kérték föl a majdnem 15 ezer hiányzó lengyel tisztről szóló információk összegyűjtésére és azok továbbítására. Varga Béla összeszedte a Nemzetközi Vöröskereszt szakértőinek törvényszéki leleteit, amiben a svájciakon és a lengyeleken kívül magyar részről részt vett Orsós Ferenc egyetemi tanár, a Bonctani Intézet igazgatója is. Ez a bizottság aztán megállapította, hogy a kivégzések kétségkívül 1940. április 4-e és 13-a között zajlottak le, és ezt akkor és ott csakis a szovjetek követhették el. Varga Béla az adatok nagy részét átadta a Londonba távozó lengyel tiszteknek, de néhány bizalmasabbat sajátkezűleg szállított el Svájcba. A maradék dokumentum - egy nagyobb pénzösszeggel együtt - a budapesti Hitelbank páncélszekrényében lett elhelyezve.

A Wallenberg-kapcsolat

1944. március 19-étől, a német megszállás napjától kezdően Per Anger, a Svéd Követség másodtitkárának egyik legfontosabb feladata lett az ideiglenes útlevelek kiállítása olyan zsidó személyeknek, akiknek rokonai vagy üzleti kapcsolatai voltak Svédországban. Ezek az útlevelek eredetileg ideiglenes dokumentumok voltak olyan svéd személyek számára, akik utazás közben elvesztették papírjaikat. Csakhogy ebben az időben a svéd követség egyszerre hét másik országot is képviselt, így a segítséget kérők száma egyik napról a másikra megsokszorozódott. A követség sürgős segítséget kért. Ez a kérelem egybeesett azokkal a tárgyalásokkal, amelyek az Amerikai Menekültügyi Bizottság, a svéd külügyminisztérium és a Zsidók Világkongresszusa között zajlott arról, hogy a magyar zsidókat mentendő misszióra egy személyt küldjenek Magyarországra.
Raoul Wallenberg, a svéd delegáció titkáraként lett erre a misszióra kijelölve. Wallenberg közvetlen főnöke Iver. C. Olsen, aki nemcsak mint a (War Refugee Board) Háborús Menekültek szervezete nevében működött Stockholmban, de egyúttal az Office of Strategic Services-t is képviselte (ami a CIA elődje volt) Svédországban. Ez a tény valószínűleg felkeltette később a Kreml bizalmatlanságát, különösen arra való tekintettel, hogy a szovjetek ügynökök agresszív munkát végeztek, hogy behatoljanak az OSS körébe.
Wallenberg 1944. július 9-én érkezett Budapestre, négy hónappal a német megszállás, és annak agresszív antiszemita politikájának végrehajtása után. A magyar határon számtalan marhavagont látott, telezsúfolva zsidó személyekkel, akik a „munkatáborokba” való deportálásukra vártak. Augusztusban érkeztek a titkos hírek a „munkatáborokról” szóló borzalmas igazságról, amikor is Wallenberg nemcsak Horthy beleegyezését , de határozott felkérését is megkapta a budapesti zsidók megmentésére. Wallenberg, amerikai pénzzel, mint svéd diplomata, a svéd koronát képét viselő védelmi papírokat kezdett osztogatni az arra szorulóknak. Számos épületet vásárolt vagy bérelt ki, ahol svéd zászló védte az odaköltözőket. Amikor októberben, a szovjetekkel való különbéke-tárgyalása miatt a nácik letartoztatták Horthyt, Wallenberg, a többi semleges ország képviselőjével egyetemben, mint pl. Svájc, rábeszélték az új, a németek által támogatott báb- kormányt egy közel 33 ezer zsidót befogadó „nemzetközi gettó” felállítására . Számos lengyel menekült, akiknek sikerült kikerülniük a Gestapó markából, talált oltalmat ezekben a védett házakban. Több mint valószínű, hogy ezek a lengyel menekültek egyedül Wallenbergre merték bízni fontos és titkos irataikat. És ezek között nemcsak a katyini mészárlásokról szóló adatok, de más, fontos diplomáciai papírok is voltak, amik bizonyították, hogy a magyar kormány aktívan részt vett a lengyel menekültek mentésében, és azok biztonságba helyezésében is.
A CIA által 1990-ben feloldott titkos anyagokból számos amerikai, orosz és más európai forrás is arra mutat, hogy Wallenberget az amerikai titkosszolgálat értékes információs forrásként tartott számon. Franklin Roosevelt, amerikai elnök hagyta jóvá kinevezését és missziója nem csupán a zsidók megmentésére terjedt ki, hanem a Berlinnel szövetkező magyar nácikat szabotálandó antináci csoportok felderítésével és azokkal való kapcsolatfelvétellel is meg lett bízva. James McCargar, aki a budapesti amerikai követség titkosszolgálati specialistája volt 1946-ban, állította, hogy „az amerikai titkosszolgálatnak a háború végén Wallenberg volt a legmegbízhatóbb összekötője Budapesten.” Neki volt lehetősége titkosírással Stockholmon keresztül, diplomáciai zsákok segítségével hetente többször is beszámolni az ellenállás vezetőivel való együttműködésről is.
Az ellenállás egyik vezetője volt Mikó Zoltán vezérkari százados is. Wallenberg számos alkalommal vette igénybe Mikó szolgálatait, többek között a svéd házakba történő élelem beszerzésében és szállításában is. 1944 karácsonyán Mikót égetően sürgős dologra kérte fel Wallenberg. Addigra Budapestet már körülvette a Vörös Hadsereg és az ostrom elkerülhetetlennek látszott. Wallenberg segítséget kért a követség által tárolt értékek és papírok biztonságos helyre történő azonnali elszállítására. A papírok között voltak többek között azok a dokumentumok, amelyek a svéd követség közvetítésével a magyar és az angol parlament közti titkos tárgyalásokról számoltak be.
A svéd követségnek már előzőleg is voltak bérelt biztonsági páncélszekrényei a Magyar Nemzeti Bank pincéjében, amelyek a Magyar Hadsereg által őrizve, tűz- és bombabiztosnak is bizonyultak. Más követség is használta ezeket értéktárgyaik és bizalmas dokumentumaik tárolására. Mire Mikó a követséghez érkezett, az iratok már az autóban voltak. Wallenberg és Mikó egy másik gépkocsiban a teherautó előtt hajtottak és amint az iratok a bankban biztonságba lettek helyezve, útjaik elváltak egymástól.

A szovjet megszállás

Amikor 1945. január közepén a németek föladták Pestet, nem volt idejük arra, hogy akármilyen értéket is magukkal vigyenek. Az oroszok feltörték a bankokat és minden különösebb probléma nélkül felrobbantották a biztonsági páncélszekrényeket is. Pár nappal ezután tartóztatták le Raoul Wallenberget, Varga Bélát, Mikó századost és segédjét, Bondor Miklós főhadnagyot is.
Varga Bélát Kispestre, a szovjet katonai börtönbe szállották, ahol az NKVD faggatta ki arról, hogy postosan mit is tud a katyini mészárlásokról. Az egyik jóindulatú tolmács oktatta ki Vargát arra, hogy ha életben akar maradni, vallja azt, hogy erről az esetről nincsenek értesülései. Ugyanis, a tolmács szerint Sztálin külön utasítására, „minden személyt, akinek bármi tudomása van Katyinról, ki kell irtani” .
Az NKVD Bondor Miklós főhadnagyot 1945. február 13-án tartóztatta le, pár nappal azután, hogy sikerült annak elszöknie a Gestapó fogságából. Saját vallomása szerint a két szervezet kihallgatása között csak annyi volt a különbség, hogy amíg a Gestapó őt Mikó kapitánnyal való kapcsolatáról faggatta, akit ők hazaárulónak tartottak, mert Budapestet akarta a teljes lerombolástól megvédeni; addig az NKVD Bondort a Mikó és Wallenberg közötti kapcsolatról vallatta. Bondor csak annyit mondott, hogy tudtával Mikó csupán élelem- és gyógyszerszerzésben és annak a szállításában segédkezett Wallenbergnek, és Bondor a felpakolt teherautóknak csupán a fegyveres őrségét látta el, amíg azok a védett házakhoz nem értek el. De a kihallgatókat csupán a „dokumentumok” érdekelték, amire Bondor nem tudott kielégítő választ adni. Egy alkalommal közvetlenül is neki lett szögezve a kérdés: pontosan mit tud Katyinról. Bondor válasza, hogy ő a németeket tartja felelősnek a kivégzésekért, és hogy azok próbálják az atrocitásokat az oroszokra kenni, - ez valószínűleg az életét mentette meg. Ezek után legalább egy fél tucat fényképet nyomtak az orra alá és követelték, hogy nevezze meg, kiket ábrázol. Amikor Bondor kijelentette, hogy életében nem találkozott egyikkel sem, akkor a kihallgatók megnevezték őket. Mindegyiknek lengyel hangzású neve volt. Viszont az oroszok soha nem világosították fel Bondort arról, hogy szerintük mi lehet a kapcsolat a lengyelek, Mikó és Wallenberg között. Bondor emiatt meg volt róla győződve, hogy az oroszok azt hitték, Wallenberg egy kém volt, és mind Mikó, mind Bondor az ő bűntársai voltak.
Mikó százados és Bondor főhadnagy tárgyalására 1945. július 9-én került sor a romániai Konstanza (Constanţa) nevű városban. Mindkettőjüket golyó általi halálra ítélték kémek kiképzésével vádolva őket, akik „ártatlan, jóindulatú embereket tévesztettek meg és akartak felhasználni a szovjet hadsereg feltartóztatására.” Ítélethirdetés után elvezették őket a halálra ítéltek cellájába, ahol Mikó elmondta Bondornak Wallenbergnek a katyini dokumentumokkal való kapcsolatát. Mikó szerint Wallenberg komolyan hitt abban, hogy az amerikaiak meg fogják őt menteni az oroszoktól.

Hasonlóságok Wallenberg és Mikó eltűnése között

Wallenberg és Mikó sorsa között igen sok a párhuzam. Eredetileg mindketten a lakosság érdekében és saját akaratukból vették fel a kapcsolatot a Budapestet ostromló szovjet parancsnoksággal.
Wallenberg 1945. január 17-én indult el Budapestről, az ideiglenes magyar országgyűlés városába, Debrecenbe, hogy Malinovszkij marsallal, a szovjet megszálló csapatok főparancsnokával megtárgyalja a svéd követség által kidolgozott tervet a budapesti gettókat túlélő zsidók megsegítésére.
Mikó 1945. január végén Vörös János, a magyar honvédelmi miniszter, felkérésére indult el a szovjet csapatokhoz, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen Budapest kapitulációjáról, lehetőleg elkerülve azt a teljes pusztítást, amit a németekkel szimpatizáló magyar csapatok ellenállása váltott ki.
Mindkét esetben az egyéneket letartóztatták és sorsuk utána ismeretlen lett.

Wallenberg fogadtatása a szovjet parancsnokságon igen hézagos. Annyi még tudunk, hogy a budapesti szovjet parancsnokságon barátságosan és közreműködően bántak vele, és engedélyt kapott a város elhagyására is, hogy Malinovszkij marsallal találkozhasson. A következő információ Wallenbergről már Moszkvából érkezik, ahol udvarias fogadtatás részeként körbeviszik megmutatni neki Moszkva turista nevezetességeit is. Utána, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, letartóztatják és a hírhedt Ljubjanka börtönbe szállítják.
Mikót szintén a legnagyobb szívélyességgel fogadják és majdnem egy hétig még készségesen kikérik véleményét a magyar hadsereg akkori körülményeiről is. Azután minden teketória nélkül letartóztatják őt is.
Wallenberg, még mielőtt Mikó a szovjet katonai parancsnokságon jelentkezett volna, már 1945. január 17-én szovjet fogságban volt. Ez elegendő idő lehetett arra, hogy a szovjetek információkat szerezzenek mind Wallenbergtől, mind az elfogott lengyel tisztektől Mikó szerepéről, az iratok elhelyezésének segítésében a Nemzeti Bank pincéjében. Mikó már az NKVD őrizetében volt, amikor egy detektívcsoport a lakására ment és őszintén meg voltak lepődve, amikor közölték velük, Mikó már jelentkezett a szovjet parancsnokságon. Igen nagy a valószínűsége annak, hogy ez a csoport már megkezdte a nyomozást a Wallenberg és Mikó közötti kapcsolat felderítésére.
A szovjetek mind Wallenberg, mind Mikó ügyében kategorikusan megtagadtak minden információt. Wallenberg esetében a nemzetközi nyomás sem működött. Csak Gorbacsov hatalomra kerülése után vallották be, hogy Wallenberg eltűnéséért ők a felelősek, de még ezek után sem adtak erre elfogadható magyarázatot. Mikó esetében a szovjetek 1990-ig tagadták, hogy ő valaha is a fogságukban lett volna. Ez igen meglepő volt, miután Mikó a magyar honvédelmi miniszter felkérésére indult el tárgyalásokat folytatni a szovjet csapatok vezetőivel, és Mikó kapitány legközelebbi rokonai és barátai is tudták, hogy Mikó 1945. január utolsó napjaiban jelentkezett a Szovjet Parancsnokságon.

Folyamatos hamis propaganda Wallenberg sorsáról és a katyini tömeggyilkosságról

Wallenberg esetében a szovjetek közel 55 éven át folytatták hamis propagandájukat. Sztálin idejében a félrevezetések négy, egymásnak ellentétes verzióban lettek tálalva.
Először a Kreml ugyan elismerte, hogy Wallenberg szovjet fennhatóság alatt áll, de azt már tagadta, hogy a svéd diplomatát elrabolták és a ljubjankai börtönben tartják fogságban.
Két évvel később a szovjetek kategorikusan kijelentették, hogy a szovjet hatóságoknak semmiféle tudomása nincs Wallenbergről.
A harmadik változat egy évtizeddel későbbi, Hruscsov idejéből származik, amikor is a szovjetek elismerik, hogy Wallenberg a ljubjankai börtönben volt, ahol valószínűleg szívtrombózisban halt meg, még 1947-ben. Ehhez a változathoz majdnem 25 éven keresztül ragaszkodtak, amikor is ezt a gorbacsovi felmelegedés alatt felváltotta a negyedik változat: Wallenberg meghalt, de halálának részletei ismeretlenek.
Ugyan az orosz kormány 1992-ben kiadott olyan dokumentumokat, amelyik beismeri, hogy a szovjet vezetőség és az NKVD voltak felelősek a katyini mészárlásokért, de ennek a tagadása hosszú évekkel ezután is folyamatban volt. Például, még 1998 nyarán a washingtoni Ronald Reagan épületben, egy USA által szponzorált, az orosz Katonai Múzeum által kölcsönadott Második Világháborús Fényképek kiállításán, az egyik orosz program szerint a lengyel tisztek katyini meggyilkolásáért változatlanul a németeket és nem az NKVD-t tartották felelősnek.

És amíg a lengyel parlament egy csoportja azon igyekezett, hogy kicsikarjon egy elismerést az orosz kormánytól, amiben az elismerné részvételét ebben a tömeggyilkosságban, 1998 őszén Jurij Csajka, az orosz kormány által kinevezett biztos levéllel fordult a lengyel igazságminiszterhez, és követelte, hogy hozzanak létre egy vizsgálóbizottságot, ami felderítené azon orosz katonák halálának okát, akik 1919/20-ban az orosz-lengyel háborúban estek lengyel fogságba. A levél szerint legalább 83500 orosz hadifogoly halt meg embertelen állapotok miatt lengyel koncentrációs táborokban. Az 1990-es évek elején az a hír terjedt el Varsóban, hogy Gorbacsov adott ki utasítást beosztottjainak, amely szerint olyan adatokat találjanak, amivel a katyini eseményeket ellensúlyozhatják. A lengyelek ugyan tiltakoztak a gyanúsítások ellen, de egyúttal kijelentették, hogy hajlandók lennének egy közös bizottságot létrehozni, amelyik mind a lengyel, mind az orosz levéltárakban korlátlanul kutathatna további információkért. Az ajánlat kategorikusan vissza lett utasítva.

Miért volt fontos a szovjeteknek, hogy a katyini atrocitásban való részvételüket titokban tartsák?

Az incidens egy maradandó politikai következménnyel járó, az emberiség ellen elkövetett bűnügynek számit. A lengyel foglyok tömeges kivégzése a második világháborúban nem a csaták hevében történt, hanem bizonyíthatóan egy hidegvérrel elkövetett politikai gyilkosság volt. Az áldozatok, 1939 szeptemberében a szovjet Vörös Hadsereg által, Lengyelország keleti részének lerohanása közben elfogott lengyel tisztek, katonák, és civilek voltak. Igazából ezek a lengyel katonák nem is számíthattak hadifogolynak, mert a Szovjetunió nem üzent háborút Lengyelországnak és a lengyel katonai parancsnokság parancsba adta, hogy ne vegyék fel a harcot a szovjetekkel. A közel 15 ezer lengyel tiszt kivégzése egy nemzet vezetőrétegének szisztematikus kiirtásának számit és az megfelel a genocídium , azaz a népirtás fogalmának.
A Szovjetunió soha nem lett hivatalosan elitélve a katyini mészárlások miatt. A Szovjetunió több mint 50 évig tagadta felelősségét ez ügyben. A katyini mészárlásért a németek lettek okolva, és ezt mind a Szovjetunió, mind a nyugati hatalmak is, náciellenes propagandának használták fel. Katyin tiltott téma volt mind a háború utáni Lengyelországban, mind a szovjetek által ellenőrzés alatt tartott mindegyik országban. Cenzorok töröltek ki minden erre vonatkozó adatot, és még említése is komoly következményeket vont maga után.
1945-ben, Wallenberg eltűnése idejében a szovjetek mindent elkövettek annak érdekében, hogy erről az ügyről eltereljék magukról a figyelmet, olyan mértékben, hogy Sztálin külön utasítására, mindenkit, akinek tudomása van az igazságról, el kell tenni láb alól. A bizalmatlan és paranoid sztálini szovjet vezetés szempontjából az 1940-ben történt katyini erdőben elkövetett tömegmészárlás felelősségének eltusolása érdekében teljesen jogosultnak tartotta Wallenberg kivégzését. Így lett Wallenberg a katyini tömeggyilkosság utolsó áldozata.

Wallenberg – forrásmunkák

“Wallenberg: Russia ends a mystery” The Toronto Star, 23 December 2000,
“Wallenberg: Russia ends a mystery” The Toronto Star, 23 December 2000,

Edward J. Rozek, Allied Wartime Diplomacy: A Pattern in Poland (New York: John Wiley & Sons, 1958), 34. By invading Poland, the Soviets violated their 1932 non-aggression pact with Poland (which had been extended to 31 December 1945), as well as the 1929 Treaty of Paris, outlawing war, which they had signed. Ibid., 18-9, 35.

Robert Conquest, historian, U.S. State Department Soviet affairs strategic analyst, interviewed by Louis R. Coatney, 18 June 1992.

“Katyn Massacre,” Encyclopaedia Britannica” (on-line)
Janusz K. Zawodny, Death in the Forest: The Story of the Katyn Forest Massacre, (Notre Dame IN: University of Notre Dame, 1962). Pg.15.

Christopher Andrew & Oleg Gordievsky, KGB: The Inside Story, pg.270, 273

John Flournoy Montgomery, American Ambassador to Hungary,: Hungary, The Unwilling Satellite

Radio Interview with Bela Varga: Új Látóhatár (New Horizon), a West Germany based Hungarian language literary magazine, that frequently published radio interviews that appeared in Radio Free Europe, published in 1980. (Dokumentum: Varga Béla – Kovács Imre: Lengyel menekültek és Francia hadifoglyok Magyarországon 1939-1945. Rádióbeszélgetés. Pg. 363.)

Radio Interview with Bela Varga: Új Látóhatár (New Horizon), a West Germany based Hungarian language literary magazine, that frequently published radio interviews that appeared in Radio Free Europe, published in 1980. (Dokumentum: Varga Béla – Kovács Imre: Lengyel menekültek és Francia hadifoglyok Magyarországon 1939-1945. Rádióbeszélgetés. Pg. 363.)

Per Anger, The Jewish student centre online resource http://fcit.usf.edu/holocaust/People/Rescuer.htm

David E. Murphy, Sergei A. Kondrashin, and George Bailey, Battleground Berlin: CIA vs. KGB in the Cold War (New Haven: Yale University Press, 1997), p. 4.

On July 29, 1944, in a report to his government Raoul Wallenberg wrote: “Horthy’s position is illustrated by the very real fact that the deportations were cancelled per his order, but also by a number of smaller interventions. Among them, two verified instances of trains loaded with prisoners being ordered to turn back just before reaching the border. That Horthy’s power is a factor to be reckoned with is shown by the fact that while the above- mentioned trainload of intellectuals was sent across the border, the entire Jewish Council was detained by the Gestapo, so that they would not be able to report the matter to the head of state, who was judged to have enough power to order the train to turn back.” (U.S. Holocaust Museum: Raoul Wallenberg: Letters and Dispatches 1924-1944; New York: Arcade, 1995, p. 241.)
Elenore Lester and Frederick E. Werbell, “The Lost Hero of the Holocaust.: The Search for Sweden’s Raoul Wallenberg,”

Vilmos Bondor, The Mikó Puzzle. (A Mikó-rejtély) 1995. Puski. ,
ISBN 963-8256-65-6. Pg.37.
“Evidence that Raoul Wallenberg was a U.S. espionage asset.” U.S. News Online, 13 May 1996.
Bondor, Pg.37
Bondor, Pg.159.

Bondor, Pg.73.
Radio Interview with Bela Varga: Új Látóhatár (New Horizon), a West Germany based Hungarian language literary magazine, that frequently published radio interviews that appeared in Radio Free Europe, published in 1980. (Dokumentum: Varga Béla – Kovács Imre: Lengyel menekültek és Francia hadifoglyok Magyarországon 1939-1945. Rádióbeszélgetés. Pg. 363.)

John Bierman, Righteous Gentile: The Story of Raoul Wallenberg, Missing Hero of the Holocaust (New York: Viking Press, 1981), pp. 117-19.

Maria Ember, Wallenberg Elrablása, (The Kidnapping of Wallenberg), Budapesti Negyed 8.(1995/2)

The Wallenberg Mystery: Fifty-five Years Later http://www.ajc.org/site/c.ijITI2PHKoG/b.848905/k.1BFE/The_Wallenberg_Mystery_Fiftyfive_Years_Later/apps/nl/newsletter3.asp

See Benjamin J. Stein, "Can We Talk?" American Spectator, November 1998, p. 66.

Zdzislaw M. Rurarz, former Polish ambassador to Japan, who was granted asylum in the U.S. in 1981. “Soviets Murder Truth in Memorial to Katyn Massacre.” Wall Street Journal, 6 January 1989, p. A10: 3

“Genocide – 1) the use of deliberate systematic measures (as killing, bodily or mental injury, unliveable conditions, prevention of births) calculated to bring about the extermination of a racial, political, or cultural group or to destroy the language, religion, or culture of a group . . . .” Webster's Third New International Dictionary of the English Language, Unabridged, (Springfield MA: Merriam-Webster, 1986.)

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-06-07 15:43   
Kedves Mary,
Apáczai három holland egyetemen is tanult, Frankener, Leyden és Utrecht egyetemein. A frankeneri egyetem helyét, illetve azt a kevés épületrészt ami a régi egyetemből megmaradt holland barátaim jóvoltából, pontosabban Hollandiában élő magyar barátaim jóvoltából 2000-ben volt szerencsém megtekinteni. Sajnos fényképet nem tudok mellékelni, mert a diadobozok a pincében vannak és nagyon nehéz hozzájuk férni.

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-06-07 13:50   
Jó hogy eszembe juttattad, már majdnem elfelejtettem, mennyire jó ez a vers. Kb. harmadik lefelé, azt hiszem.
http://www.mek.oszk.hu/00500/00592/00592.htm#3

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-06-06 23:39   
2007-06-06 00:55, perec:
-
Aletta van der Maet?

A tavasz jött a parttalan időben...
-
Igen, rá gondoltam, és ezekre az idötlen sorokra.

 
 perec  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-06-06 00:55   
2007-06-05 22:55, Mary:
-
Aletta van der Maet?

A tavasz jött a parttalan időben...

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-06-05 22:55   
2007-06-05 08:10, Fredi:

Apáczai Csere János is? Vagy teljesen eltévedtem a különféle történelmi korokban? Nem jut eszembe, hogy hívták a holland feleségét, pedig nagyon szépen, romantikusan írt róla...

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-06-05 08:10   
Köszönöm Zsuzsa. Felsorolásodhoz tegyük még hozzá Hollandiát, ahol főleg Bethlen Gábor bőkezű támogatása révén sok erdélyi magyar fiatal tanulhatott.
 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-06-05 04:44   
Frédi, gratula. Ezt jól kibányásztad.
Közben én tényleg voltam Jénában, de eszem ágába sem jutott, hogy létezhet egy magyar asztal.
Most nincs időm interneten keresgélni, de úgy tudom: az erdélyi szászok Németországban tanultak. A magyarok Németországban, a flamandoknál és a mai Olaszországban, főleg Bolognában. A svábok - akiket ugye Mária Terézia telepített be- Ausztriában keresték a tudományt.
A románok akkoriban még nemigen érdeklődtek a tudományok iránt, de később elsősorban Franciaországba mentek tanulni.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-06-04 11:12   
A jénai egyetem és a magyar asztal


Az interneten kerestem valamit, amikor véletlenül egy a jénai egyetemet ábrázoló képre akadtam, alatta a következő szöveggel:

Abb.2: Das ”Collegium Jenense” mit dem Convictorium, in dem sich nach 1815 der „Ungarntisch” befand

Én egy konkrét asztalra gondoltam és rém kíváncsi voltam hogy azt miért nevezik magyar asztalnak. Kíváncsiságomnak email formát adtam és elküldtem a jénai Friedrich Schiller Egyetemre. Prof.Dr. Ulrich Steltner szívélyesen válaszolt. Válaszából kiderül, hogy a német szóhasználat szerint a „magyar asztal” itt nem konkrét tárgyat, hanem sokkal inkább egy találkozóhelyet jelöl, azt a helyet ahol a magyarok találkoztak. „Ma magyar klubnak mondanánk” – írja Steltner professzor.
Sajnos a „magyar klub” már térben sem létezik, mivel az említett képen látható épület akkori formájában már nem létezik.
Minden esetre, ha az „Ungarntisch” kifejezés mai napig fennmaradt, ez arra utal, hogy a jénai egyetemen a jelzett időben aránylag sok magyar végezte tanulmányait. Ezt a feltevést igazolják az egyetem statisztikai adatai is. Már 1550 és 1560 között volt az egyetemnek négy magyar diákja, hogy aztán 1791 – 1800 között összesen 262 magyar és erdélyi* diák tanuljon itt, de még 1861 – 1870 között is 208 magyar és erdélyi* diák tartózkodik Jénában.
Friedrich Schiller a Die Piccoliminiben többek között ezt írja: „...Nyugodtan mondhatjuk, hogy egyetlen, még a régebbi vagy egykorú észak német egyetemen sem tanul olyan nagyszámú főleg Magyarországról és Erdélyből jövő diák, mint a miénken...”
Az a tény, hogy relatív sok magyar és erdélyi* diák tanult a jénai egyetemen, elsősorban a jénai egyetem protestáns-lutheri alapjellegével magyarázható (a magyar diákok nagy része teológiát tanult).
A magyarok intenzív jénai jelenlétéről még többet mond abszolút számuknál , különböző társaságokban való tagságuk. Így például a Latin Társaság 70 tiszteletbeli tagja közül 6 magyar, az Ásványtani Társaság összesen 19 tagja közül 4 magyar. A nyitott társaságok tagjainak száma 928 volt. Ebből 74-en voltak magyarok és erdélyiek.* A titkos társaságoknál már az arány sokkal rosszabb: 772/4.
Sajnos arról nem találtam adatokat, hogy a „magyar asztalon” mennyi és milyen sör és bor fordult meg.

*A forrásmunkákban az Erdélyre vonatkozó adatoknál nem világos, hogy a megadott szám magyarokra, szászokra, vagy mindkettőre vonatkozik

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-04-14 11:53   
Lazarus von Schwendi, az elzászi tokaji és a magyar hadiszabályzat


Kevés embernek adatott meg a világon akkora karrier, mint Lazarus von Schwendinek. 1522-ben fattyúként látta meg a napvilágot Mittelbiberachban, hogy aztán II.Miksa császár alatt a német hadak főparancsnoka, katonai ügyekben a császár helyettese legyen.
Apja Rutland von Schwendi, anyja Apollonia Wenk, a Schwendi családnál szolgáló cselédlány. 1524-ben V. Károly törvényesítette Lazarus von Schwendit ezzel nemes-és öröklő képessé vált.
Baselben, majd Straßburgban tanult és 24 évesen V. Károly szolgálatába állt.
1552-ben lovaggá ütik.
1564-ben II. Miksa császár szolgálatába áll, aki a törökök elleni védelem irányítására, mint főparancsnokot Magyarországra küldi.
Két sikeres évet tölt itt. Többek között visszafoglalja a törököktől a tokaji várat és megszervezi egész Tokajhegyalja védelmét. Sajnos nem csak a törököket sikerült megverje, de az erdélyi Zápolya Zsigmondot is. 1565-ben elfoglalja Szatmárt, majd 1567-ben Munkácsot. Lazarus von Schwendi nem csak kiváló katona volt, de jó szervező is.
Felismerte a tokaji borok jó minőségét és a monda szerint hazatértekor 5000 hordó tokaji bort vitt magával (a mennyiség forrásonként változik. Másutt 4000 gönci hordóról van szó, megint máshol pedig 5000 üvegről esik említés). Ami még fontosabb betelepítette elzászi és badeni (L.v. Schwendi korában mind Előausztria) birtokaira az általa tokajinak vélt - ma egyértelműen szürkebarátot. Ezt Elzászban még ma is Tokay d’Alsacenak hívják.
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

Egyébként az Európai Unió döntése szerint ez év márciusától a tokaji márkanevet kizárólag a Magyarországon gyártott tokaji borok viselhetik. Különben Kaiserstuhlban (Burkheim, Kirchhofen, stb.) is egy-két generációval ezelőtt a Tokayer elnevezés volt forgalomban, hogy aztán a Ruländer, illetve a Grauburgunder, vagy Grauer Burgunder megnevezés terjedjen el.
Lazarus von Schwendinek a császár 1568-ban birodalmi bárói rangot és birtokokat adott, mint Hohenlandsberg, Katzental, Kintzheim, Igersheim, Sigolsheim, Angersheim, Logelnheim, Scherweiler, Türkheim, , Morschweier, Winzenheim, Ensisheim, Ammerschweier, Fessenheim, Kaysersberg, Münster és Gregoriental Elzászban, valamint Burkheim, Breisach, Kirchhofen, Ehrenstetten, Ober- és Unterambringen, Jechtingen, Ober- és Niederrotweil, Oberbergen, Vogtsberg és Triberg (ezek egy részét csak hűbérül birtokolta).
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Ezen kívűl rendelkezett házakkal és birtokokkal Ausztriában és Magyarországon.
Von Schwendiről már említettem, hogy jó szervező volt. Ez abban is megmutatkozott, hogy birtokain megszervezte a bortermelést, reformokat vezetett be és ezáltal Elzászban és Breisgauban egy gazdasági fellendülés következett be. Újabb kutatások szerint Lazarus von Schwendi a német későhumanizmus kiváló képviselője, aki nem csak népe szociális-gazdasági problémáival törődött, de támogatta a tudományt és művészetet is. Maga a németen kívül beszélt latinul, franciául, spanyolul, magyarul, és hollandul. Ennek a humanizmusnak a jegyében próbált békítőleg a felekezeti viszályokba is beavatkozni, sajnos eredménytelenül.
Mint láttuk, von Schwendi kapott valamit Magyarországtól, de adott is cserébe valamit a magyaroknak. Legújabb kutatások szerint, nem csak a végvárak megszervezésében vannak érdemei, de mint az a kiváló magyar hadtörténész, Pálffy Géza egyik disszertációjából kiderül, nagy érdemei vannak a hadiszabályzat modernizálásában és a katonai igazságszolgáltatás modernizálásában is. Lazarus von Schwendi kidolgozta az u.n. Artikelbriefeket, és a 74 artikulus az elkövetkező száz évben érvényben volt.
Idézek Pálffy dolgozatából: „Egy ilyen »jus militare Hungaricum« megszerkesztésére Lazarus von Schwendi főkapitány felső-magyarországi hadjárata során valószínűleg 1566-ban került sor. Schwendi személyében a kor egyik legjelentősebb hadvezére és hadtudományi gondolkodója érkezett a magyar hadszíntérre, aki feladatának érezte, hogy a német katonaság mellett a magyar számára is egységes hadiszabályzatot készíttessen, és ennek elfogadtatásához Bécsben kellő befolyással és tekintéllyel rendelkezett. Ezen próbálkozásáról ez ideig sem a magyar, sem a nemzetközi hadtörténetírás nem tudott”
Lazarus von Schwendi 1583. május 27-én halt meg Kirchhofenban.
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
A kirchhofeni Schwendi kastély

Sírja Kintzheimban van, az ottani templomban.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Az eltelt majdnem 400 év alatt Lazarus von Schwendi emléke mit sem fakult. Terek, utcák, egy iskola vannak róla elnevezve, szobrai vannak Colmarban és Kirchhofenban és a bortermelés és az idekapcsolódó idegenforgalom virágzanak.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
Egy kirchhofeni vendéglő ablagüvege (részlet)
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket
a kintztheimi Lazar de Schwendi téren az azonos nevű vendéglő

Talán mi magyarok is egy jó pohár tokai fogyasztása közben áldozhatunk néha egy gondolatot Lazarus von Schwendire!



© Schneider Alfréd

 
 Fulop Laszlo G  módosítás |   válasz erre |   profil |  2007-02-10 06:46   
Történelmi "távlataink"

Apám mint fiatalember még látta a nagy Kossuth fiát, a politikust szerepelni. Büszkén emlegette, hogy szülôvárosa, Cegléd, Kossuth Lajos lelkesítô beszéde után, emberek ezreit adta az 1848-as szabadságharcnak a fenyegetô, osztrák császári udvar vezette veszélyek ellen... Ô még elérzékenyült amikor, gyerekkora emlékeként, Kossuth testének hazahozataláról és ünepélyes temetésérôl beszélt. Mi, a hallgató gyerekek, akkor alig mérhetô, hihetetlen távlatokat véltünk emlékeket idézô szavai mögött.

Bennem még él a mozdulat mellyel segítettem felszedni egy halálbahült munkás testét a kiskörúti járdáról 1956 október végén. A pinceablak felé mászott... Borostás arcára iszonyt merevített a belészántott golyó: érezte, a golyóval eljött a vég. A mai fiataloknak az én '56-om olyan mint nekem apám Kossuthja volt. Egyesek nem tudnak róla, másoknak ürben is távoli, megtörtént, a régmúltba távozott.
Apám Kossuthja az ünnepek fennköltségében lebegett, ilyenekbôl csináltak nemzeti évfordulót az emberek. Néha néztem, - a szobortalapzat horgonyától függetlenítve, csak önfenségtôl, okos, jóságos arccal, a közönséges gravitációtól mentesen álltak... a történelmet alkotók. Bár újratemetésén nem lehettem ott, nekem Nagy Imre olyan, mint apámnak volt a Nagy Kossuth. Róla is, mint Kossuthról, a korabeliek véleménye megoszlik. Vajjon meddig él az én hôsi halált halt munkásom emléke? Elmúlik majd velem?
..., s most, - mint valamikor apám,- lemondó legyintéssel nyugtázzuk, hogy az új nemzedék nem ért bennünket; hogy nem tudjuk továbbadni a nagyszerü felemelô érzést, ami bennünket a nagy alkalmakkor áthatott. Nem tudjuk érdemben kielégítôen tudatosítani, hogy a mi nagyszerü élményünk is segített az új generációnak szabadabb emberré lenni.

(1997. Szeptember/FLG)


 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-12-12 07:24   
Kedves Frédi és önzetlen segítője, Böbe!
Sajnos, csak most akadt időm elolvasni. De nagyon örvendtem neki.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-12-09 14:07   
Árpádházi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója

Élete és tettei

Az évfordulóval kapcsolatosan a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jubileumi évet hirdetett, ami ez év november 19-én a Szent István-bazilikában bemutatott ünnepi misével kezdődött.
Magyarországon kívül is nagyarányú ünnepségekre kerül sor elsősorban Türingiában,
Hessenben és Bajorországban.
Árpádházi Szent Erzsébettel, német nyelvterületen Türingiai Szent Erzsébettel kapcsolatban nehéz szétválasztani a történelmi valóságot a mondától. Úgy tartják, hogy 1207. július 7-én született de, hogy hol az még bizonytalanabb. A kutatók felvetik Sárospatakot, Pozsonyt, de még Óbudát is. Talán a legvalószínűbb Sárospatak.
Biztos azonban, hogy Pozsonyban, a ferencrendiek templomában lett megkeresztelve.
Szülei II. Endre magyar király és Andechs-Meráni Gertrúd voltak.
Már négy évesen Wartburgba viszik, ahol eljegyzik a türingiai gróf Hermann nevű fiával. Erzsébet már zsenge korától kezdve nagyon vallásos indíttatású volt. Játékát megszakítva be-befutott a templomba egy rövid imára. Hat éves, amikor meghal édesanyja. Ettől kezdve szinte csak az ima volt egyetlen vigasztalódása. Az udvar viszonyulása Erzsébethez az idevonatkozó irodalomban ellentétesen kerül bemutatásra. Feltehetően azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy Erzsébet vakbuzgósága, a munka szeretete, az udvari etikett mellőzése és házassága után a szegények bőkezű segítése inkább ellenséges érzelmeket szított.
Mivel jegyese Hermann meghalt, ennek öccsével IV. Lajossal jegyzik el, akivel 13 és fél évesen házasságra lép. Nagy szerelemben és megértésben élnek. Lajos megvédte őt az udvari intrikáktól és nagyfokú megértést mutatott hitbuzgóságával és jótékonykodásával szemben, még akkor is, amikor 1225-ben egy éhínség sújtotta évben szinte kiüríti adományai révén a vár hombárját, vagy férje távollétében a várban ápol egy leprás beteget.
Sajnos nem sokáig örülhettek egymásnak. IV. Lajos a keresztes háborúba ment és 1227-ben, egy járványban meghalt. Ezek után Erzsébet három gyermekével (Hermann, Zsófia és Gertrúd) elhagyja Wartburg várát. A források itt sem egységesek. Egyesek szerint Erzsébet önakaratából ment el, mások szerint el lett kergetve. Tény az, hogy ezután három évig nagy nyomorban él, alantas munkákat végez, de töretlen marad hite és önfeláldozó szolgálatkészsége. Később férje barátainak nyomására visszafogadták Wartburgba, de ő 1228-ban Marburgba megy, ahol Konrád ferences mester lett lelki gondozója. Sajnos a Konrád mester – szerény véleményem szerint hozzájárult Erzsébet korai halálához, amennyiben kérlelhetetlen szigorával és büntetéseivel (ostorozás) feltehetően rontotta Erzsébet ellenálló képességét, rombolta egészségét. Erzsébet önként is kínozta magát (pl. excesszív böjtjeivel). Erzsébet, aki nagy csodálója volt Assisi Szent Ferencnek, Marburgban maga is ferences harmadrendivé vált. Özvegyi javaiból ispotályt rendezett be, mindenét elajándékozta. Itt szolgált maga is, mint betegápoló.
Nem világos hogyan és miért hagyta el gyermekeit. Csak egy lakonikus mondat jelzi, hogy gyerekeit nevelőkre bízta.
1231. novemberben megbetegedett. Még betegágyán is ő vigasztalta a mellette állókat.
November 17-én halt meg, 19-én volt a temetése. Csak négy évre rá már szentté avatták. Marburgban sírja fölé 1235 és 1238 között felépítették az Erzsébet templomot. E templom hamarosan olyan búcsújáróhellyé fejlődött, hogy Santiago de Compostellaval hasonlították össze.
Árpádházi Szent Erzsébet rendkívüli élete és tettei nyomán az egész világban ismert és tisztelt. A keresztény humanizmus mintaképének lehet tekinteni.
Méltó ünnepségeket rendeznek emlékére Németországban is, főleg azokban a helységekben ahova élete kötődött: Wartburg, Marburg, Eisenach és Neuenburg.
Szent Erzsébetről Magyarországon és Németországban számtalan templom, korház, otthon és iskola van elnevezve.

Árpádházi Szent Erzsébet ereklyék

Kétségtelenül a legértékesebb a szent fejet tartalmazó ereklye. Az ereklyetartó egy aranykehelyből és egy ráhelyezett drágakövekkel kirakott aranykoronából áll. Ezt a marburgi Erzsébet templomban őriztek 1631-ig, amikor a svédek a harmincéves háborút követően hadisarcként elvitték. Ma a stockholmi Historiska Museetben őrzik, az aranykamarában, mint 1. számú kiállítási tárgyat. (érdemes megnézni: http://www.historiska.se/collections/treasures/medel/Elisabethsrelikvariet.jpg )
Egy másik Szent Erzsébet ereklye az u.n. Karereklye. Ezt még Szent Erzsébet legkisebb lánya Gertrúd (altenburgi apát főnökasszony) csináltatta és egy alkarcsontot tartalmaz. Ezt az altenburgi apátságban őrizték a szekularizációig és innen lett a sayni kastélyba menekítve, ahol ma is megtalálható.

Ez uton mondok köszönetet Bobenak, aki segitett a dokumentáció egy részének összegyüjtésében, tette ezt gyorsan és önzetlenül



 
 kaytee  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-02 19:11   
1994 április hatodika és július eleje között
937 EZER embertársukat mészárolták le szélsőséges ruandai hutuk. Célpontjuk az ország tutsi törzsi kisebbsége volt, de a máskéntgondolkodó (azaz a tutsikat nem meggyilkolni akaró) saját törzsbélijeiket is kiirtották.
Mielőtt megkezdődött ellenük a hajtóvadászat, a hatalmon lévők és szimpatizánsaik rádiónyilatkozatokban szitották a közhangulatot az "élősködő tutsi csótányok" ellen.
A gyerekeket, akiknek még nem volt személyi igazolványuk, ahol szerepelt származásuk is, az iskolákban külön padsorokba ültették a tanárok. Hogy felismerhetők legyenek, mint ellenség...
Gondoljátok végig: alig több mint 3 hónap alatt közel egy millió embert kiirtottak, és méghozzá többnyire bozótvágó késekkel!
32 dollár volt a "menő" ár azért, hogy a kiszemelt áldozatot ne vagdossák élve darabokra, hanem agyonlőjék.
A világ, amelyik elég gyorsan tudomást szerzett az atrocitásokról, nemhogy semmit se tett, hanem, ami még rosszabb: az Ensz békefenntartás központi főnöke (bizonyos Kofi Annan!) megtiltotta a korábban Ruandába küldött kéksisakosoknak, hogy megakadályozzák, vagy megpróbálják megakadályozni, ami bekövetkezett.
Amikor 1o belga békefenntartót meggyilkoltak - ez volt az előre ismert kezdete a vérengzésnek - Brüsszel egyszerüen hazarendelte különitményét.
Egy politikus, azt hiszem kanadai, mert kanadai főparancsnoka volt a ruandai békefenntartóknak, egy Tv interjúban akkortájt össze-vissza habogva próbálta megmagyarázni, hogy " valóban vannak genocid tényezői" a ruandai "polgárháborúnak", de azt mégsem lehet népirtásnak minősiteni.
Miért nem?
Az Ensz 1948-ban elfogadta a genocidiumról szóló konvenciót - lényege, hogy "Soha többé", mert ha valahol felüti fejét ez a szörnyüség, az aláiró országok majd közösen hadat inditanak a népirtók ellen és megmentik a kiszemelt áldozatokat.
Nem tudom, más országokban mi történt, de itt az USAban közel 5o ÉV kellett ahhoz, hogy a Kongresszus ratifikálja, tehát hivatalosan elfogadja az Ensz döntést, aminek eredeti megfogalmazásában élen járt Nagy Britanniával karöltve.
Washingtonnak állitólag az volt a problémája, hogy az eredeti megfogalmazás zöld utat nyithatott (volna) az amerikai indián őslakosság valamint a rabszolgaként idehurcolt négerek leszármazottai számára, hogy visszamenőleg genocid magatartással vádolhassák az USA kormányát.
Aztán ugye hidegháború is volt, kellettek a szövetségesek, haragudtunk a kommunistákra, stb.
Ha az Enszben komolyan fel is merült volna a genocidium vádja pl. az iraki kurdok elleni mérgesgáztámadás, vagy Bosznia vagy Ruanda esetében, a Biztonsági Tanácsban valamelyik tag azonnal vétózott volna, igy a háttértárgyalások után a témát mindig dobták.
A hidegháború vége felé és utána az USA ismét élenjárt, ezúttal a Nemzetközi Biróság létrehozatalában, ott is kikötve, hogy amerikai katonákat és vezetőket pl. és talán másokat is - ezt nem tudom - nem lehet vád alá helyezni, és ezzel az új hágai biróságnak gyakorlatilag nem lett elég legitimitása.
A ruandai népirtás sokezer felelőse ellen Tanzániában folynak az eljárások, de a cél inkább a nemzeti megbékélés.
Kofi Annan és korábbi helyettese a békefenntartó szervezetben nem is olyan régen nyivánosan beismerte, hogy többet tehettek volna Ruanda esetében.
Ennek ellenére a Világszervezet nem vonta őket felelősségre. És másokat se, akik szintén cinkosokká váltak némaságuk miatt.
És ez már történelem.

 
 LM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-02 17:22   
2005-02-02 05:28, gyongyos:
-
Nem értem,hogy mit irsz, ill,hogy mit akarsz a szavaiddal mondani. Azért mert emberek vagyunk meg lehet csinálni mindent és bocsánatot is lehet nyerni?
nem inkább ha már megcsináltuk, akkor vállaljuk a következményeket??
Az állat csak a táplálékért öl, tehát nem bosszúból, gyülöletböl!!

Ha teheted parasztosan magyarázd el mondanivalódat ha lehet. Számomra nem világosak a gondolataid.
köszönöm elöre is.

 
 gyongyos_NZ  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-02 05:28   
2005-01-31 22:21, LM:

Mit szégyenfolt?!
Az emberben megvan ez a gyűlölködő gyilkosság. Mindannyiunkban megvannak a tapasztalatok, a megismerések, a tudás lehetőségei ahhoz, hogy felmagasztalt próféták vagy tömeg- esetleg szériagyilkosok legyünk. És még azt sem mondhatjuk, hogy ez kizárólag állati. Mert az állat is öl haragból! Nemcsak táplálkozási szükségletből!
A legnagyobb baj a hordalélek: a pszihózis befolyásolhatósága, a falkaszámozottság, a közösség ítélet nélküli sodródása és sodorhatósága. Emberlétünkért semmi magasztos érzés sem indokolt! Aki kérkedik emberségünk magasztosságával, az a történelmünk vérengzésével kérkedik! Manapság senkisem lehet büszke az emberségére, még a szent sem! Még mother Theresa sem!


_________________
ignotoo

 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-02-01 22:53   
Nem tetszik, ahogy megfogalmaztam, meg gombolkozom es ujra irom a mondanivalomat

 
 LM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-01-31 22:21   
2005-01-31 21:25, hunor:
-
Úgy érzem, hogy mindezek óriási szégyenfoltjai az emberiségnek.

Egyik bünös elkövetö sem akar beszélni a tetteiröl, ha más csinálja, akkor biztosan sok érzékeny újjra lép.

Pedig az igazat megtudni és megtanitani nem lenne baj.Tisztábban látná a maga aljasságát az emberiség ill. a történelmet.

De a tényeket kik és hogyan tanitják? Egyáltalán tanítják? Ki azok akik pártatlanok, autentikusak?

Nagyon nehéz ezekröl vitatkozni és ez az oldal nem erre való.

Sajnálom, hogy felhoztam a témát, elnézéseteket kérem.

üdv.LM


 
Ugrás a ( 1 | 2 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó