2018. december 19. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> ÉLET EUrópában >> Élet Europában - VÉLEMÉNY
Új topik indítása   Üzenet küldése
 GTL2  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-07-19 22:50   
2005-06-07 12:24, Salaj:
-
Szia,
A vejem most végez Németországbn az orvosin.
Nem ez a hír, hanem az, hogy gondolkodik szon, hogy kijön Angliába dolgozni, mert itt az ő lehetőségeihez képesz is többet tudna keresni.
Akkor miről beszélünk?
Hol van eg magyar, vagy erdélyi orvos ehhez, és mikor lesz valahol egyáltalán?!
Valóban tragikus egyik oldalról, hogy éhezik, a másik oldalról, hogy annyit keres, mint itt, azaz, a magyar angoltudor orvosnak megéri akár egy hétvégi ügyeletért is repülőre ülni, és utánna visszabumli pl. Bristolba. Mellesleg tényleg, mert eszméletlen összegeket tud itt kapni az otthonihoz, de még az ittenihez képest is egy orvos.
Van is ellátás mellesleg, ezt személyesen tapasztaltam.
Az anamnézist meg az adatokat a nővér veszi fel, az orvos még sehol.
Maikorra előkerül, már kész a labor, és a computerből előszedi az adataidat, megvizsgál és kész.
De tényleg ezt csinálja, és csak ezt, azaz gyógyít és nem adminisztrál, stb.
Mellesleg hatalmas a felelőssége, és komoly pénzeket fizet a felelősségbiztosítójának, és ez az, amiről sokan megfeledkeznek, azaz a felelősség.
Tudni kell ngolul, és nem alapfokon, mert a paciens, ha angol akkor az a baj, mert ő jól tudja mondani mi a panasza, ha meg nem az, akkor rosszul mondja, rosszul érti, és kész a baj. Akkor pedig jön a many... Illetve megz.
Na hallottam már olyan magyar orbosról, aki azt a napot is átkozza, amikor elinxdult a fejében a szikrája is gondolatnak.
Nem volt felelősségbiztosítása, a szerződésnek azt a pontját, miszerint a kórház az a kisegítő ügyeletet ellátókra nem terjesztette ki a felelősségbiztosítását, azt sem és a beteget sem értette meg.

Üdv
GTL

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-09 04:13   
A barátnőm férje kiváló orvos volt, a Székelyföldön, s bizony a betegeitől (az éhinség idején) elfogadta a tojást, a pityókát, szalonnát, túrót. S bizony továbbadta azoknak a betegeknek, akik éheztek.
Nekem is küldött Bukarestbe "betegszalonnát" (így nevezte).

 
 Salaj  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-07 12:24   
2005-06-06 11:24, ngabi:
-
Pali,

van talán a családodban egészségügyi dolgozó? Netán orvos? Mert ugy veszem ki a szavaidból, hogy szapulod a magyar orvosokat! Én is orvos vagyok és a férjem is, de nem ezért irok ide, hanem mert a szüleim is azok. És tették a dolgukat az elmult évtizedek során,a nem megfelelő anyagi-tárgyi feltételek ellenére és számtalan emberi életet mentettek meg! Egyedül az elkötelezettségük miatt és mert hüek voltak az eskühöz, amit munkájuk kezdetekor letettek. Ismered ennek az eskünek a szövegét...?
A szüleim nevében kikérem magamnak, amit te itt a magyar orvosokról irsz!
Tény, hogy nem minden orvos végzi ugy a munkáját, ahogyan elvárható lenne, de nem általánosithatsz!

Gabi


Elnézést, hogy beidézem a teljes post-ot, de megvan az oka, s kérem Hunort is, ne törölje ki. Az ok pedig, hogy a hálapénzes topicba is írtál, majd nagyvonalúan a teljes hozzászólásodat kitörölted, pedig azt gondolom, ezen a szinten már nem illik ezt megtenni.

Elhiszem, sőt megértem, hogy a lentebb írt hozzászólás bántólag hat rád, hiszen mint írod orvos vagy, sőt a családod is. Ettől függetlenül viszont a jelenség létező, még ha ezt nehéz is elismerni. Az általánosítás valóban nem szerencsés, de sajnos elmondható, hogy az orvosok többségénél ez a mentalitás. Tehát én megfordítanám az általad mondottakat: vannak olyan orvosok, akik megfelelően végzik a munkájukat. Ja, hogy kevesen tudnak ilyenről beszámolni? Az esetek zöme negatív visszhangú, s ez igazolja az általam mondottakat. Sajnos.

Persze, tudom, rossz anyagi és technikai körülmények között dolgoznak, s ez az állapot napról napra romlik. Mikor is kezdődött? Talán ugye az '50-es években. Azóta folyamatosan alulfizetettek, és mindennapossá - sőt, mondhatni szükségessé - vált a paraszolvencia ahhoz, hogy úgy tudjon élni, ahogy a társadalmi ranglétrán betöltött helye szerint elvárható.

Megfigyelheteő azonban, hogy a nyilvánvaló alulfizetettség ellenére soha nem volt hiány az orvosi egyetemekre jelentkezőkből. Manapság ugye már elég nagy méreteket ölt a túljelentkezés. Miért??? Miért akar mégis mindenki orvos lenni annak ellenére, hogy tudja, valószínűleg éhen fog halni belőle? A választ mindenki ismeri. Már be van kalkulálva a hálapénz.

Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan orvosok, akik hivatástudatból, becsülettel dolgoznak. De sajnos csak kis százalékuk ilyen.
Nyugodtan kikérheted a magad és a szüleid nevében, de engedd meg azoknak az embereknek, akik a szenvedő oldaláról élték meg az eseményeket, hogy elmondják véleményüket, hiszen ők élték át azokat.

Én már nem is akarok arról beszélni, hogy édesanyám, aki daganatos beteg, miken ment át több mint két éven keresztül úgy, hogy nyilvánvalóan sorozatos hibákat követtek el az orvosok. És itt nem csak az orvosokról van szó, ha egészségügyről beszélünk, mert az ápolónők közömbössége, hozzáállása legalább annyira dühíti a jóérzésű embereket. Tudom, hogy Ők sincsenek megfizetve, de nem kötelező ott dolgozni, ha szemmel láthatóan utálja a munkáját. És itt is hozzáteszem, hogy vannak kivételek, de sajnos az arány nagyon kicsi.

A megoldás talán az lenne, ha versenyképes fizetést kapnának az orvosok (s természetesen más EÜ-ben dolgozók), majd pedig ezután megszűnnének azok az összefonódások, amelyekről Dr. Kende Péter (ha jól emlékszem a nevére) ír a műhibaperekről szóló könyvében, és bizony az orvosokat is végre felelősségre lehetne vonni a hibáikért, hisz nem egy tárggyal dolgoznak, amit ha elrontanak, félre lehet dobni. Egy kicsit nagyobb felelősségérzet lenne bennük, ha tudnák, bizony felelni kell keményen a hibáikért. A dolog viszont már az első ponton elbukik, mert az állam nem tud elvárható mértékű fizetésemelést adni az orvosainknak, így nincs is miről beszélni. Törvényekkel, tiltással pedig nem lehet eredményt elérni.

_________________
üdv. Salaj

 
 ngabi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-06 11:24   
2005-06-01 19:38, content:

-

Pali,

van talán a családodban egészségügyi dolgozó? Netán orvos? Mert ugy veszem ki a szavaidból, hogy szapulod a magyar orvosokat! Én is orvos vagyok és a férjem is, de nem ezért irok ide, hanem mert a szüleim is azok. És tették a dolgukat az elmult évtizedek során,a nem megfelelő anyagi-tárgyi feltételek ellenére és számtalan emberi életet mentettek meg! Egyedül az elkötelezettségük miatt és mert hüek voltak az eskühöz, amit munkájuk kezdetekor letettek. Ismered ennek az eskünek a szövegét...?
A szüleim nevében kikérem magamnak, amit te itt a magyar orvosokról irsz!
Tény, hogy nem minden orvos végzi ugy a munkáját, ahogyan elvárható lenne, de nem általánosithatsz!

Gabi

 
 Laira  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-04 20:58   
OK Jacks!
Csak áttételesen beszélhetek dolgokról. Úgy tudom, tilos a fórumon a politizálás.
Az egyéni esetek mintavételek lehetnek az általánosból.
Nincs miért elnézést kérned.
Üdv. Laira



 
 Jacks  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-04 15:12   
2005-06-04 13:20, Laira:
Kedves Laira,
Igazad van, csak hébe-hóba nézek be az itteni fórumba. Hozzászólásodat ugy értettem, hogy a "nagy magyar politikáról" beszélsz (igy jött a DEMOKRÁCIA) és nem az egyéni privát és föleg hivatali/szakmai életproblémákról. Ezért elnézésedet kérem. Az egyéni életünket sajnos mindenhol mások is befolyásoljak, irányitják. Röviden ugy mondhatjuk, hogy vagy van szerencsénk vagy nincsen. Kivánom Neked, hogy több szerencsével járjad a további utakat. Üdv: Jacks


 
 Laira  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-04 13:20   
Jacks!
Reggel más kötelezettségeim miatt abba kellett hagynom az írást, de még szeretném az előzőekhez hozzátenni.
Ha valaha is höbörögtem az ember életében nem kis jelentőségű munka tevékenység közben, az mindig közérdekű volt. Az alatta bizonyos két hónapi betegácsi alatt rá kellett döbbennem, hogy nagyot merészeltem. El is hűlt a vér mindenkiben körülöttem. De magm is rájöttem az itthonlét alatt, hogy most aztán zabszem problémám van. És megfogalmaztam magamban, hogy félek. Csak ezt nem publikáltam. Valahogy visszavarázsoltam magam, látszólag peckes önérzetességgel, de aztán olyan csönbe voltam ahogy csak tudtam. Körülöttem több hullámban zajlott az intézmény által képviselt ügynek ártalmas leépítések sora. Egyet-kettőt megúsztam, de mondanom sem kell, hogy idő kérdése volt, mikor hánynak kardélre. nem is mentem simán nyugdíjba! megkínáltak a lapulevélle, de volt még annyi lélekjelenlétem, hogy szóvá tegyem, 9 hónap mulva rendes nyugdíjjogosult vagyok és magamtól megyek. Megalkudtunk közbülső megoldásként a korengedményesbe, de új rendelet a javamra keresztbe szervezett. A koreg. megállapdás nem jöhetett létre, így végül rendes módon és akarom szerint mehettem nyugdíjba. De ha nem mentem volna, utilapu következett volna. Nagyon sok közvetlen ismerősőm szenvedett ártatlan és méltatlan csalódásokat.
Függetlenül a munkahelyi ilyetén ügyektől, a pályabéli csalódásoktól. Az élet nagyon sok terén hátrányossá, kiszolgáltatottá vált az életem, és nem vagyok egyedül. Sőt még szerencsésnek mondhatom magam.
Nem ahhoz viszonyítok, hogy mert bezzeg régen, a változás lehetőségével egyeértek, a a megvalósítással baj van, főleg mert nem is engedik, hogy segítsen az ember. Ahhoz képest romlottak az életviteli lehetőségeim, ami lehetne a jelen nagy bűdős szabadságban. Igen több tekintetben én húztam a rövidebbet, amiért meghátrálásra kénmyszerítenek. Nálam ez azt jelenti, hogy nem lépek, csöndbe maradok. De a világ úgy is megváltozott, hogy este 8 után nem nagyon merek az utcára menni. Ha mégis, idős anyukámat látnád, esernyőt vesz magához, hogy megvédjen minket. Nem csak politikai, gazdasági, társadalmi rendellenességek, hanem emberi természetű, morális, stb. változások is keserűvé teszik az ember közérzetét.
Lehetnék okosabb, ügyesebb, még bátrabb, vihettem volna többre az életben, de a bérből-fizetésből élő munkát, és a becsületet követtem, ez meg nem mindig kifizetődő. Viszont az egyéb, szürke, fekete, stb megoldásokhoz sosem értettem.

Befejezem a témát, mert mindent úgy sem tudnék leírni, amit kéne. Aztán meg jeges pályára tévedek és Hunortól sárgaklapot kaphatok.

 
 Laira  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-04 07:40   
Kedves Jacks!
(Feltehetően a bemutatkozásom szövegét nem olvastad el. Az talán más is sejtetne számomdra rólam.)
Nem vehető zokon a negatív kiritikád, hiszen az előző hozzászólásomból miért is ismérnél ennél jobban.
(Ez a fórumok átka, hogy valahol belekapunk valakinek pár mondatába, azután az egész embert minősítjük. Ebbe a hibába én is beleeshetek persze, bár igyekszem másként csinálni. Ha megszólít valaki, rögtön körbejárom. Most is minden hozzászólásodnak utánanéztem, hogy lássam, kivel beszélgetek. Persze aki fórumozik, számíthat rá, hogy felelős minden sercli mondatáért. Na, ez csak mellékes véleményem itt.)
Nyilván valamivel bővebb magyarázatra szorul az előző hozzászólásom.
Én nem mentem sehová, itt ülök, állok ebben az országban, bármi történik körülöttem. Ilyen mondatokon szoktak megsértődni, mintha ezzel mást kritizálnék. Ezért gyorsan megerősítem, kizárólag magamról, a magam álláspontjáról beszélek. Mivel ha nem tetszik a rendszer, én is odébb állhatnék innen. Ennem eddig még a mérlegeléséig sem jutottam.
Nem vagyok közömbös a közélet iránt, és a magam életét is következetesen, jóhiszeműségem és tudásom keretei között, de határozottan vezettem. Persze a sorsom a karmám is egyben.

Az előző, engem körülvevő rendszerben pl. egyszer felkért a vezetőm, lépjek be a pártba, hogy helyi alapszervezetet hozhassanak létre. Én meg kiléptem a munkahelyemről, máshová mentem dolgozni. Rám ilyesmit nem lehet kényszeríteni, és ilyen okok miatt nem veszem fel a harcot egy munkahelyen az esetleges nemet mondás következményeiért. Lehet, hogy ezt más másként csinálta volna, az adott körülmények között számomra ez volt a tiszta helyzet.
Emberszolgálathoz szokott, másokért, ügyekért harcolni tudó, nagy szájú ember vagyok. De bizonyos dolgoktól szeretem távol tartani magam. A "fülem-farkam" behúzom" ennyire azért nem általánosan értendő rám. (Az életemből itt mégsem írhatok le mindent.)
A munkám terén, és amiben feltétlenül kell, alkotó természetű ember vagyok, de nem vagyok politikusan történelemcsináló, mellveregető, zászlólengető, utcán hagoskodó, felvonuló, dobogón ordíbáló természet.
Bár pl. pont a rendszerváltáskor, amikor nagy vállalatok kezdtek átváltozáson keresztül menni, az is megesett, hogy osztályvezetői mivoltomban be kellett zárnom az ügyfélszolgálati iroda ajtaját, és egy asztal tetejére perdülve nyugtatgattam a helyi irodai dolgozók lázongását. Petőfi kolléga is megirigyelhetet volna.
Csak annyi volt a probléma, hogy a ketté szakított cég dolgozóinak fele a másik, új céghez ment, és nálunk nem maradt elegendő munkaerőnk az elvégzendő feladatokhoz mérten. Türelem és sok munka, fantázia kellett az újra felnövekedéshez.
Következetesen teszem a dolgomat ott, akkor ahol kell, és amihez értek. 31 éves szakmai tudás és tapasztalat után lettem fogyasztóvédő, mert hittem, a gyengék oldalán van a helyem. Hirtelen túl sok új cég lett a szakmában. A fogy.védelmet 9 évig csináltam a szakmám területén. Ha ezt a munkát jól csinálja az ember, hitem szerint harcos feladat. Sajnos azonban a terület ma nálunk nagyon korlátozott jogi lehetőségeket élvez legalább is a pénzügyi szolgáltatások területén. Ahol én tudtam mozogni, nem is hagytam szó nélkül a tehetetlenkedést.
Cca 2-3 évvel nyugdíjazámom előtt nem volt pl. bátortalan tett felállni négy vezetőm előtt azzal, hogy akkor nem kérek a tehetelenkedő intézményből, odébb állok, mert nem engedtek aktívabban értelmezni gyenge, kétes értékű jogszabályokat, amelyekbe épp ezért belefért volna az aktívabb munka lehetősége is. Halál komolyan elvonultam betegácsiba, elkezdtem új munkahelyet keresni, ahol hasznosabb tudok lenni, de körberöhögte a világ az ötvenes évek közepén munkát kereső énemet. Ölég megalázó dolgokba botlottam, és józanul meg kellett értenek, hogy ez a módi az új világban már nem jön be. Ez idő alatt elfoglalt legfelsőbb vezetőm előtt, ahová bejelentkeztem, két órát töltöttem agitálva, miért hibás a passzív intézeti felfogás, és igazam bizonyítékaként fél méteres iratanyagot vittem. Abba maradtunk, eldöntik mi legyen a munkaterületemmel és a visszavonult énvelem.
A sors úgy hozta, hogy visszatérhettem a munkahelyemre. Ugyanis otthon sokan megtaláltak a segítségkérő páciensek közül. A fogy.véd hatósági, jogszabályi keretekben folyó munka. Én meg hajlamos vagyok más nem tiltoltott, de meg nem engedett segítő eszközöket is igénybe venni, ha másnak segíthetek. Régről ismernek, régiek új panaszosoknak ajánlanak, stb. Ezért két hónapi munkahelyi csend után felhívtam a legfelsőbb vezetőmet és azt mondtam: Itthon táppénzemen dolgozom, bemennék a válaszukig, hogy a béremen betegeskedve dolgozzak. (Közben derült ki, hogy tényleg beteg vagyok és három műtétem következett.)

A lényeg. A fülem-farkam behúzom alatt étsd, csupán bizonyos nem kívánatos és értelmetlen, önző, stb. dolgoktól való távolmaradást jelent az esetemben.
Remélem valamit sikerült tennem a jobb megértésem tekintetében.

 
 Jacks  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-03 18:53   
2005-06-03 06:28, Laira:
-
Kedves Laira,
Szerintem pont forditva csináltál mindent. A demokrácia lényege a polgárok aktivitása. Aki fülét-farkat behuzza, az ne varjon el semmit, az kirekeszti magát az életböl.

 
 Laira  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-03 06:28   
A rendszerváltás csatazajában suhogó nagy köpönyegforgatásokat, véres szemforgatásokat, visszamenőlegesen helycserés nagy támadásokat láttam. Örült nagy csörömpölést hallottam attól, amint minden értéket lesöpörtek az asztalról. Hirtelen valami kiismerhetetlen, se füle, se farka nagy zavarosba találtam magam. Fülem-farkam behúztva, hunyorogva, embrió állapotnyi összegömbölyödésben néztem, miként röppködnek körülöttem a szép reményú új ígéretek.
Na, gondoltam, 8-10 év, és irányba fordulunk, kitisztul a célkereszt!
Eltelt azóta 16 év. Most fogalmam sincs, ki kicsoda, mi micsoda, minek hol az eleje-vége, veleje, lényege.
Azelőtt kb ötször meg tudtam tenni, hogy a maradandó, közvetlen környezetemben bekövesedett változtathatatlanságoknak hátat fordítva, 180 fokos fordulattal új életet kezdtem. Új munkahely, új lakóhely, új emberi kapcsolatok, új tervek, új célok. Ez működött!
A rendszerváltás óta viszont megtanultam félni, veszteg maradni, és iszonyúan kapaszkodni egyszál íróasztalomba! Az előrehozott nyugdíjazást meg Messiásként vártam. Korombeliekkel e vágy kifejezésében versenyeztünk. Most már fedezékben vagyok, mint egy menekült, és iszonyúan vegyes gondolatokkal, érzésekkel pislogok vissza az elmúlt 16 évre!
Viszont egyre több külföldön élő magyarral levelezhetek a nete-en!

Ez a magyar történelem! Hogy van mindez?! Kérem, nekem itt szabadságot ígértek, de szabadosságot látok csak!

 
 content  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-06-01 19:38   
Sziasztok!
Olvasom leveleiteket és teljesen egyetértek
velük. Hálapénz dokinak, magyar egészségügy, sorbanállás, nem megfelelő kezelés, gépek ellavultsága stb. Még száz év kell, mert bilibe lóg a kezünk lehetetlen állapotok miatt. Mindenki panaszkodik, kevés a fizetés. De ha több lenne, tudnának jobban, hatékonyan dolgozni? Egy frászt! Megszokták már, igy esik jól. Szegény Magyarország, itt senki sohasem felelős, senki nem hibás, csak mindenki mondja a magáét, és mindent jobban tud a másiknál. Valahol össze kéne fogni és ami jó, akárhonnan való, azt elfogadni, és nem szégyelni megkérdezni: tesék mondani, ez hogy müködik Önöknél, mert mi nem értünk hozzá. De ez nem csak az egészségügyre, hanem nagyon sok mindenre igaz.

Mért mennek ki tehetséges magyar emberek dolgozni külföldre? A választ tudja mindenki.
Sziasztok: Pali.

 
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó