2018. június 25. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> MagyarOnline.net Vendégek >> Dr. Grétsy László
Új topik indítása  
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-14 15:30   
Tanar ur, melyik szo a helyes? A retikul, vagy a ridikul? (mindkettot hallottam mar).

Noi taska szinonimajarol lenne szo

 
 Nagy Lajos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-14 11:54   
Tisztelt Dr. Grétsy László Ur !

Nagyon szépen megköszönöm az igen részletes, alapos válaszát Önnek. ... De egy kicsit be kell vallanom, hogy ez egy kicsit éh-kopon hagyott is engem.

Nem (csak) azért, mert a második kérdésemet nem válaszolta Ön meg, hanem magában a válaszában található ..., valahogy érthetetlen számomra. Ezt írja, így ír Ön :
"Az a megfogalmazás, hogy a székely rovásírás lenne nyelvünk írott formája, olyan osi összefüggéseket sejtet, amelyeket ilyen formában túlzás volna felelosséggel képviselni, kijelenteni. De az tény, hogy a magyarságnak már a honfoglalás elott is volt egy sajátos, a türk írás családjába tartozó írása, amint ezt jó néhány rovásírásos emlékünk bizonyítja. A legjelentosebb emlékek közé tartozik az ún. nikolsburgi ábécé..."

Egy tendenciós (-usos) kérdés sejtet, kényszerít egy irányban, igaz. De én nem hiszem, hogy ezt tenném. Pl-ul az és a betuk létezése, még ha nyelvünkben már csaknem észrevehetetlen ezek különbsége (mivel ez már napirenden is volt itt ...)
a "székely rovásírás"-ban (vagy ennek nem létezése is !) azt jelzi számomra, hogy ezen írás a magyar nyelv (a néhány évszázaddal,
évezreddel -?- ezelotti hangjeleink megfeleloje. De ezt én, mint szakbarbár teszem, gondolom így. Ezért, csak ezért kérdeztem Öntol, hogy Ön mit is mond errol.

A második kérdésem is igen fontos (lenne). Egy kicsit a ketto (a 'fejemben') egyben is tartozik. Ha lenne olyan szíves és megválaszolna erre is (még ha érthetetlennek is tartanám ezt utána !).
Nagyon szépen megköszönöm elore is.
Szívélyes, de foként tiszteletteljes üdvözlettel ; NL

 
 Dr. Grétsy László  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-09 12:11   
2005-10-26 18:50, érdeklôdô:
-
2005-10-25 19:59, hunor:
-

Mikor lesz ez a "majd" Kedves Hunor?

Egyébként vigyázz...épp errôl kérdezôskôdtem a Professzor úrtól:

Szerintem nem szembe, hanem szemben találjuk magunkat. Vagy tévednék?

Ne haragudj, csak érdeklôdöm...

üdv,

érdeklôdô

-


Olykor csupán szemlélet kérdése, hogy a szembe és a szemben közül melyiket választjuk. Mondhatom ezt is: széllel szembe, de ezt is: széllel szemben. Az elso inkább irányt jelölo, dinamikus forma (hová, merre), a második statikus. Helyes ez: szembe találtam magam azzal a kérdéssel..., de kifogástalan ez is: ezzel a kérdéssel találtam magamat szemben.

GL

 
 Dr. Grétsy László  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-09 12:10   
2005-10-26 14:34, adamk:

-

Tisztelt Grétsy tanár úr!
Nemrég figyeltem fel arra, hogy több magyar szó megegyezik svájci-német megfelelőjével. Ilyen pl. a vádli/Wadli, vagy a cetli/Zett(e)li. Arra gondoltam, hogy arról van itt szó, hogy hasonlóan képeztük ezeket a szavakat az eredeti német megfelelőjükből (Wade, Zettel). Szerintem ez nagyon érdekes jelenség. Önnek mi erről a véleménye?
Köszönettel és tisztelettel,
adamk

-

Az említett svájci-német és magyar szavak hasonlósága valóban érdekes. De azért emlékeztetem arra, hogy mi nem az Ön által említett Wade, Zettel alakot, hanem a bajor-osztrák wadl, zettl formát vettük át, s csupán egy kissé kellett hozzáigazítanunk oket a mi szavainkhoz!

GL

 
 Dr. Grétsy László  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-09 12:07   
2005-10-26 11:45, érdeklôdô:

-

Kedves (és persze Tisztelt is!) Professzor úr!

(Azzal kezdeném, hogy Franciaországban élvén, nincsen nagy "ú"-m, amiért millió bocsánat, kérem vegye a "kicsit" nagyon nagynak!)

Kérdésem a következô:

Lehetségesnek tünik Önnek az, hogy egy nyelv "fejlôdését" csupán a hanyagság a lustaság, a "pongyolaság", valamint a sietség határozná meg?

Az ikes ige használata - vagy éppen nem használata - már 56 elôtt is, (amikor elhagytam Magyarországot) nagyon kérdéses volt, néha feltünôen, néha nem.

Ezzel szemben a "ban" tökéletes mellôzése és helyettesítése a "ba"-val, ma már jóformán teljesen általános, nem csupán egyszerű embereknél kik ezt talán évszázadok óta gyakorolják, hanem művelt embereknél, egyetemi tanároknál is.

Miután nekem egyetlen egy rosszul használt "ban" sem kerüli el figyelmemet egy beszélgetés alatt és minden egyes hiányzó "n"-t gonolatban hozzábiggyesztek, kérdéseim a következôk:

- fel sem tünik-e már a fiatal magyar generációnak az a lényeges értelmi különbség (és egyben egy nyelvtani kincs) ami a két ragocska között létezik és ha ez így van, miért használja helyesen ôket ennek ellenére akkor, amikor írásról van szó?

- milyen érzést kelt Önben ez az aberáció: teljesen "hidegen hagyja", miután otthon él és már hozzászokott és elfogadta mint "nyelvfejlôdést"?

Nagyon köszönöm elôre is a válaszát és gondolatba már el is tudom képzelni ))

Kíváló tisztelettel,

Havas Kálmán

geológus, Párizs.

-


Azt nem hiszem, hogy csupán a lustaság, a pongyolaság irányítja egy-egy nyelv fejlodését, de hogy az is nagy szerepet játszik benne, abban egészen biztosak lehetünk. Jók a példái. Az ikes ragozás felbomlása is a "lustaság" számlájára írható, továbbá a ban-ben rag ba-be formával való helyettesítése is, mármint az élobeszédben, ugyanis ez ott kiejtési könnyebbséget jelent. De én határozottan vallom, hogy a tudatos anyanyelvápolás is hat a nyelvre. Az ikes ragozás megorzéséért nem szálltak síkra a nyelvmuvelok, mert nem érte volna meg. Az ikes ragozási paradigma nem olyan fontos, hogy küzdeni kellett volna, illetve kellene érte. Sajátos szerepe tulajdonképpen nincs is. A ban-ben helyetti ba-be-zés azonban csak az élobeszédben számít elfogadhatónak, írásban semmiképpen!

Az írásnak nagy konzerváló ereje van, nálunk is, más írástudó népeknél is. Ott a ban-ben és a ba-be egybemosódását semmiképpen sem szabad megengedni, mert ez funkcióvesztéssel járna. Egyébként arra, hogy tudatos nyelvmuveléssel is lehet hatni a nyelv fejlodésére, talán elég bizonyíték, hogy a 18-19. század hivatalos nyelvében még általános tatik-tetik-ezést sikerült visszaszorítani. Igaz, vagy másfél évszázad kellett hozzá, de sikerült. A napjainkban eloforduló szenvedo igealakok - dicsértessék, engedtessék meg, riporter kerestetik stb. - még jót is tesznek a nyelvnek. S hogy még egy példát mondjak: a nyelvújítás korának nagyszóalkotó mozgalma tízezernél is több új szóval gazdagított bennünket. Olyanokkal, amelyek nélkül ma szinte meg sem tudnánk szólalni. Hogy lehet akkor azt feltételezni, hogy a tudatos nyelvápolás eredménytelen?

GL

 
 Dr. Grétsy László  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-09 12:04   
2005-10-26 10:33, Nagy Lajos:

-

Tisztelt Dr. Grétsy László !

Kérem, engedjen meg egy-két kérdést feltennem Önnek és kérjem ezekre válaszolni szíveskedjék !

- mi az ún. "székely rovásírás" és a magyar nyelv közötti viszony (ténylegesen ez lenne a nyelv írott formája ...)?
- mi a nyelvünk és azonosságunk között a viszony (meghatározó -e ez 'identitásunkban', és ha igen ; milyen mértékben ?)

-


Az a megfogalmazás, hogy a székely rovásírás lenne nyelvünk írott formája, olyan osi összefüggéseket sejtet, amelyeket ilyen formában túlzás volna felelosséggel képviselni, kijelenteni. De az tény, hogy a magyarságnak már a honfoglalás elott is volt egy sajátos, a türk írás családjába tartozó írása, amint ezt jó néhány rovásírásos emlékünk bizonyítja. A legjelentosebb emlékek közé tartozik az ún. nikolsburgi ábécé, de igen fontosak és bizonyító erejuek a székelyderzsi, a bögözi és az énlakai templomfeliratok is. A székely rovásírás legterjedelmesebb emléke az ún. Marsigli-féle naptár, de ez csak másolatban maradt ránk, éppen Marsigli (1658-1730) olasz hadmérnök jóvoltából, akinek 1690-ben Erdélyben került a keze ügyébe ez a különleges naptár, amely a névnapokat és a dátumokhoz kötött egyházi ünnepeket tartalmazta egy csaknem másfél méter hosszú faléc négy oldalára rovásírással bevésve.

Sok vita folyt arról, hogy ez a rovásírás csak a székelységnek volt-e a birtokában, vagy a magyarság többi törzsének is. A jeles turkológus professzor, Németh Gyula így írt errol: "Kizártnak tartom, hogy az írás használata - ilyen értékes kincse a muveltségnek - ha egyszer a magyarság egy törzsénél megvolt, a többi törzsnél nem lett volna meg. A székely írás tehát véleményem szerint a pogány magyarságnak általánosan használt írása, amelyet a kereszténység megsemmisített, amely azonban megmaradt az elkülönülve és önálló szervezetben élo székelyeknél." Többen mások is így vélekednek, s ezt az álláspontot erosítik meg például a margitszigeti templomrom egyik kövén, valamint a Léva szomszédságában levo Felsoszemeréd templomának gótikus koportáléján felfedezett rovásjelek is.

Bár ez az osi rovásírás a középkor folyamán egyre jobban háttérbe szorult a latin betus írással szemben (napjainkban ugyan kezdik feléleszteni, sot, kezd divatossá válni!), az úgynevezett számrovás még ezután is sokáig élt, egészen a 19. századig. Ez más népeknél is megvolt, eredete a múlt ködébe vész. Nálunk egész a 19. század végéig megorzött szokás volt bizonyos számszeru adatokat úgy feljegyezni, hogy egy fapálcikába jobbról balra haladva számjegyeknek megfelelo bevágásokat tettek, rovásokat metszettek. A fapálcikát azután kettéhasították, és a rovás egyik felét az tartotta meg, akinek tartoztak, a másik felét pedig az, aki tartozott. A követelés behajtásakor, a tartozás levonásakor - ezért van a lerovás szóban is benne a ró ige - a bevágásokkal ellátott pálcika két felét összeillesztették, s így kölcsönösen ellenorizhették egymást. Ennek emlékét orzi mindmáig a sok van a rováson szólásunk.

GL

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-11-03 11:34   
Kedves Tanár Úr!

Egy egyszerûnek tûnô, eldöntendô kérdést írok ide. Eldöntendô, hogy melyikünknek van igaza, nekem, vagy a 11 éves unokámnak.

Miként helyes a következô mondat:
Gyere, átmegyünk a dédihez/-höz.

Használjuk-e a -hoz/-hez/-höz toldalékokból a -höz -t, helyes-e, ha nem, miért?
Hol található az ilyen esetekre irányadó nyelvtani "mankó", mert én sajnos sehol nem találtam.

Köszönöm elôre a válaszát,
OMGI

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-30 13:34   
Kedves tanár úr, akkor vérszemet kaptam...
Köszönöm a választ. És folytatom a kérdezősködést...
Tehát: lehet, hogy bomlóban van az alanyi és tárgyas ragozás is?
Ilyen mondatokat hallani: Kérek egy kis türelmét...
Az én hajam az égnek áll tőle...

S akkor már azt is megkérdem: nem remélhető-e, hogy az ly (számos helyesírási hiba forrása) eltűnjék?



 
 Dr. Grétsy László  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-29 19:41   
Kedves Szerkesztő Úr! Itt most abbahagyom, mert elfogyott az időm, de hazatérésem után folytatom a válaszadást!

Köszönti:
Grétsy L.

 
 Dr. Grétsy László  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-29 19:39   
2005-10-26 07:16, Ferencz Zsuzsanna:
-
Mélyen tisztelt dr. Grétsy László úr,
mennyire előreláthatóak a nyelvi változások?
Azt már régen beharangozták nekünk, hogy az ikes igék tünedezőben vannak,
s hát magam úgy látom, ez a folyamat most felgyorsult.
És vajon lehet-e tudni, milyen változásokat hoz a magyar nyelvben az Internet és főként a csetiben használatos nyelv?
Más:
elszaporodtak a neologizmusok a magyar nyelvben, talán azon múlik, hogy nincsenek jó nyelvújítóink?

-


Az ikes ragozásról már fél évszázada tudjuk, hogy halálra van ítélve. Lőrincze Lajos, jeles elődöm már 1953-ban megírta Ikes ige - ikes iga című nevezetes cikkét. Az ikes ragozás paradigmarendszere már annyira megromlott, megbomlott, hogy ezt a ragozási formát bűn volna védeni. Pusztul is, elég erőteljesen, de még kell egy nemzedéknyi idő, amíg végleg kiszorul a nyelvből. Nem kár érte, hiszen semmi szerepe sincs.

Egyéb változások is megfigyelhetők, de csak akkor, ha bizonyos tüneteik már mutatkoznak a nyelvben. Látszik például, hogy a kötőhangzók szerepe, azazhogy jelenléte egyre nő. Ahogy másfél évszázada a barátim-ból lett barátaim, a virági-ból virágai, úgy mostanában a megtalálhatók - megtalálhatóak, láthatók - láthatóak változás figyelhető meg. Ez sem ártalmas változás. Nem kell ragaszkodni a korábbi formákhoz!

Az idegen szavakkal csinján kell bánnunk, mert ha túl sok lesz belőlük, ez már rányomhatja bélyegét nyelvünk hangzására, dallamára, hangsúlyozására stb. Új nyelvújítási mozgalom az elmondottak ellenére a köznyelvben nem szükséges, a szaknyelvekben viszont igen, mert ott fennáll az a veszély, hogy a sok új idegen szó lehetetlenné teszi egy-egy tudomány(ág) anyanyelven való művelését. Márpedig "minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem", mint ezt már Bessenyei megmondta.

Üdvözli: G. L.

 
 Dr. Grétsy László  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-29 19:35   
2005-10-26 07:03, Fredi:
-
Mélyen tisztelt dr.Grétsy László,

bevezetőben hadd fejezzem ki csodálatomat munkássága, a mindnyájunk érdekét szolgáló, a nyelv tisztaságát őrző és nevelő tevékenysége iránt.
Néha hallgathatom a rádióban, amikor Ön válaszol a nem éppen mindig világos, nem midig rövid és nem mindig udvarias kérdésekre. Ahogyan Ön nyugodt és szakszerű tud maradni ilyen esetekben is, az szintén csodálatra méltó.
Most kérem elnézését, hogy kérdésem nem a magyar nyelvet, nem a magyar helyesírást érinti. Már rég érdekel, hogyan viszonyul egy kívülálló tudós a német helyesírás reformjához, hiszen nekem laikusnak az új szabályok egyértelműen könnyebbek és logikusabbak, mint a régiek. Engem megdöbbentett az a heves ellenállás, amit sokan, egészen prominensek is (pl. Günter Grass) kifejtettek. Mi az Ön véleménye?

Schneider Alfréd

-


Köszönöm kedves sorait. A német helyesírási reformot nem nyelvészként, inkább csak laikusként ismerem, de kezdettől fogva pártoltam; hasznosnak, fontosnak tartottam. A hagyomány viszont nagy erő, ezért nehéz akár a legésszerűbb újításokat is mindenkivel elfogadtatni.

Üdvözli: Dr. G. L.

 
 Dr. Grétsy László  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-29 19:31   
2005-10-26 03:26, poe:
-
Kedves Grétsy László

Az utóbbi időben figyeltem föl arra a jelenségre, hogy a birtokosrag utáni tárgyrag sokszor eltűnik. Ez az élő beszédben nem is annyira feltűnő, mint írásban. Két példa rá (de naponta találok újabbakat)
Leparkoltam az autóm.
Megetted az uzsonnád?
Leginkább egyes szám első és második személy esetében találkozom vele.
Helytelen ez a forma, vagy csak engem zavar?
Válaszát előre is köszönöm.

-


Nyelvünknek régi sajátsága, hogy a birtokos személyjellel ellátott szavak egyes szám 1. és 2. személyű alakjaiban nem kötelező kitenni a tárgyragot. Elveszett a ceruzám - Elvesztettem a ceruzám. Mindkettő kifogástalan. A többes első és második személyben is előfordul, de ott inkább az irodalmi nyelvre jellemző, a közbeszédre nem. Például Arany János így írt a Szondi két apródjáben: "Lyány-arcotok a nap meg nem süti nála." József Attila pedig a Munkások című versében így: "És sorsunk összefogják / a nők, gyermekek, agitátorok." A személyes és a visszaható névmások megfelelő alakjaiban ugyancsak elmaradhatnak, sőt igen gyakran el is maradnak a tárgyragok! Például: engem, téged; megnézem magam a tükörben. A mind szó mellett is hiányozhat a t.: mind megette. Ez egyik sem hibás forma!

GL

 
 Dr. Grétsy László  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-29 19:29   
2005-10-25 21:38, rigojanos:
-
Nekem van is kerdesem:

Az "idehaza" es "odahaza" valoban letezo szavai a magyar nyelvnek, vagy csak a kozhasznalatban terjedtek el, helytelenul?


-


Az idehaza és az odahaza ugyanazt jelenti, mint az itthon meg az otthon. Tehát élő, létező szavak, A idehaza közelre mutat, az odahaza távolra. Kb. úgy, mint az itt és az ott.

GL

 
 Dr. Grétsy László  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-29 19:28   
2005-10-25 20:47, OMGI:
-
Hú, de jó!

Isten hozta Ôt közénk, remélem jó sok dolga lesz itt !

-


Köszönöm a kedves fogadtatást!

GL

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-29 14:32   
Addig is, amíg a válaszokra várunk, ismét helyesírási dilemmával kerültem szembe.

Kedves Tanár Úr, megmondaná nekem, hogyan helyes: utikönyv avagy útikönyv? Utitárs vagy útitárs, turista vagy túrista? A fülem rövid ú-t mond, ám mindkét alakkal találkozom naponta.

_________________
poe

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-28 18:37   
AMADEUS UZENETE:



Mikor vetjük mar le ezt a borzaszto, a vilagon egyedülallo magyar szokast, hogy a külföldi keresztneveket mindenaron magyarositani akarjuk?
A hatam borsodzik amikor latom, hogy Prinz Charles-bol "Karoly föherceget", Jules Verne-böl "Verne Gyulat", Johannes-Paul-bol "Janos-Palt" -sorolhatnam tovabb- csinalnak.

Mi ertelme van ennek? Nem ugy lettek azok keresztelve!

 
 lafre  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-27 23:04   
tisztelt dr. grétsy úr,

szándékosan írtam mindent kisbetüvel, mert ez a kérdésem lényege is, egyre inkább elterjed az internetben ez a nemecsek stílus, a véleményét szeretném kérdezni, mennyire helyes vagy káros ez a jelenség?

-lf-

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-26 23:21   
2005-10-26 18:50, érdeklôdô:
-

"Mikor lesz ez a "majd" Kedves Hunor?"

Hetente egyszerre kerulnek fel majd a valaszok.

"Szerintem nem szembe, hanem szemben találjuk magunkat. Vagy tévednék?"

Nem tudom, de pont erre szolgal ez a topik, hogy kideruljon.

"Ne haragudj, csak érdeklôdöm..."

Rendben, ezert is ez a forum. Illetve beszelgetesre meg lehet hasznalni a Helyesen, magyarul cimu topikot, mely a Kultura temakor alatt olvashato.

Udv,

Hunor

 
 érdeklôdô  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-26 18:50   
2005-10-25 19:59, hunor:
-

Mikor lesz ez a "majd" Kedves Hunor?

Egyébként vigyázz...épp errôl kérdezôskôdtem a Professzor úrtól:

Szerintem nem szembe, hanem szemben találjuk magunkat. Vagy tévednék?

Ne haragudj, csak érdeklôdöm...

üdv,

érdeklôdô

 
 adamk  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-26 14:34   
Tisztelt Grétsy tanár úr!
Nemrég figyeltem fel arra, hogy több magyar szó megegyezik svájci-német megfelelőjével. Ilyen pl. a vádli/Wadli, vagy a cetli/Zett(e)li. Arra gondoltam, hogy arról van itt szó, hogy hasonlóan képeztük ezeket a szavakat az eredeti német megfelelőjükből (Wade, Zettel). Szerintem ez nagyon érdekes jelenség. Önnek mi erről a véleménye?
Köszönettel és tisztelettel,
adamk

 
 érdeklôdô  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-26 11:45   
Kedves (és persze Tisztelt is!) Professzor úr!

(Azzal kezdeném, hogy Franciaországban élvén, nincsen nagy "ú"-m, amiért millió bocsánat, kérem vegye a "kicsit" nagyon nagynak!)

Kérdésem a következô:

Lehetségesnek tünik Önnek az, hogy egy nyelv "fejlôdését" csupán a hanyagság a lustaság, a "pongyolaság", valamint a sietség határozná meg?

Az ikes ige használata - vagy éppen nem használata - már 56 elôtt is, (amikor elhagytam Magyarországot) nagyon kérdéses volt, néha feltünôen, néha nem.

Ezzel szemben a "ban" tökéletes mellôzése és helyettesítése a "ba"-val, ma már jóformán teljesen általános, nem csupán egyszerű embereknél kik ezt talán évszázadok óta gyakorolják, hanem művelt embereknél, egyetemi tanároknál is.

Miután nekem egyetlen egy rosszul használt "ban" sem kerüli el figyelmemet egy beszélgetés alatt és minden egyes hiányzó "n"-t gonolatban hozzábiggyesztek, kérdéseim a következôk:

- fel sem tünik-e már a fiatal magyar generációnak az a lényeges értelmi különbség (és egyben egy nyelvtani kincs) ami a két ragocska között létezik és ha ez így van, miért használja helyesen ôket ennek ellenére akkor, amikor írásról van szó?

- milyen érzést kelt Önben ez az aberáció: teljesen "hidegen hagyja", miután otthon él és már hozzászokott és elfogadta mint "nyelvfejlôdést"?

Nagyon köszönöm elôre is a válaszát és gondolatba már el is tudom képzelni ))

Kíváló tisztelettel,

Havas Kálmán

geológus, Párizs.

 
 Nagy Lajos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-26 10:33   
Tisztelt Dr. Grétsy László !

Kérem, engedjen meg egy-két kérdést feltennem Önnek és kérjem ezekre válaszolni szíveskedjék !

- mi az ún. "székely rovásírás" és a magyar nyelv közötti viszony (ténylegesen ez lenne a nyelv írott formája ...)?
- mi a nyelvünk és azonosságunk között a viszony (meghatározó -e ez 'identitásunkban', és ha igen ; milyen mértékben ?)

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-26 10:17   
Caracasbol irtak:


Kedves MON Szerkesztöség!
Gratulálni szeretnék, s egyben megköszönni is, Dr. Grétsy László meghívását a Fórumra. Nagyon, nagyon hasznos és értékes hozzájárulás édes anyanyelvünk megörzéséhez.
Ismételt köszönettel,
Diegoné Fedor Aliz
Caracas-Venezuela

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-26 07:16   
Mélyen tisztelt dr. Grétsy László úr,
mennyire előreláthatóak a nyelvi változások?
Azt már régen beharangozták nekünk, hogy az ikes igék tünedezőben vannak,
s hát magam úgy látom, ez a folyamat most felgyorsult.
És vajon lehet-e tudni, milyen változásokat hoz a magyar nyelvben az Internet és főként a csetiben használatos nyelv?
Más:
elszaporodtak a neologizmusok a magyar nyelvben, talán azon múlik, hogy nincsenek jó nyelvújítóink?

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-26 07:03   
Mélyen tisztelt dr.Grétsy László,

bevezetőben hadd fejezzem ki csodálatomat munkássága, a mindnyájunk érdekét szolgáló, a nyelv tisztaságát őrző és nevelő tevékenysége iránt.
Néha hallgathatom a rádióban, amikor Ön válaszol a nem éppen mindig világos, nem midig rövid és nem mindig udvarias kérdésekre. Ahogyan Ön nyugodt és szakszerű tud maradni ilyen esetekben is, az szintén csodálatra méltó.
Most kérem elnézését, hogy kérdésem nem a magyar nyelvet, nem a magyar helyesírást érinti. Már rég érdekel, hogyan viszonyul egy kívülálló tudós a német helyesírás reformjához, hiszen nekem laikusnak az új szabályok egyértelműen könnyebbek és logikusabbak, mint a régiek. Engem megdöbbentett az a heves ellenállás, amit sokan, egészen prominensek is (pl. Günter Grass) kifejtettek. Mi az Ön véleménye?

Schneider Alfréd

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-26 03:26   
Kedves Grétsy László

Az utóbbi időben figyeltem föl arra a jelenségre, hogy a birtokosrag utáni tárgyrag sokszor eltűnik. Ez az élő beszédben nem is annyira feltűnő, mint írásban. Két példa rá (de naponta találok újabbakat)
Leparkoltam az autóm.
Megetted az uzsonnád?
Leginkább egyes szám első és második személy esetében találkozom vele.
Helytelen ez a forma, vagy csak engem zavar?
Válaszát előre is köszönöm.

_________________
poe

 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 21:41   
Várom a kérdésre a szakértôi választ, de

én úgy érzem; amikor valahol helyben vagyok, és ott mondom, akkor "idehaza", de ha távol vagyok otthonról, akkor "odahaza".
Ezért mondhatom most pl. hogy itthon vagyok (itt, ahol most vagyok), de nemrég voltam otthon, Magyarországon. Így van ez, amikor egy igazi "gazdag" embernek két otthona is van.


 
 rigojanos  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 21:38   
Nekem van is kerdesem:

Az "idehaza" es "odahaza" valoban letezo szavai a magyar nyelvnek, vagy csak a kozhasznalatban terjedtek el, helytelenul?


 
 OMGI  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 20:47   
Hú, de jó!

Isten hozta Ôt közénk, remélem jó sok dolga lesz itt !

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-10-25 19:59   
VENDÉGÜNK: Dr. Grétsy László


Napi írásainkban sokszor találjuk szembe magunkat a dilemmával: egybe vagy külön? ly vagy j? Hosszú vagy rövid? És hogy írjuk helyesen magyarul? Vajon még mindig érvényes, amit az órán tanultunk? És az élő beszéddel mi a helyzet?


A MON állandó meghívott vendége: Dr. Grétsy László nyelvész - őt lehet kérdezni ebben a topikban, es ugyanitt olvashatók majd a válaszai is.




Kapcsolodó cikkek:
http://www.t-online.hu/katalogus/tudomany/tarsadalomtudomany/nyelvtudomany/Gretsy_Laszlo/index.html


És egy írás - köszöntő hetvenedik születésnapja alkalmából:


Grétsy László hetvenéves

Az átlag tévénéző – ha van ilyen – csodálkozik: Grétsy László 70 éves. Hiszen mennyire fiatalos, derűs, mosolygós, mindig mindenre gyorsan reagál, erőteljesen és hatásosan gesztikulál, aki utcán is látja, tudja, hogy fürge, szinte szalad. Találkozhatunk vele a Belvárosban, de másutt is: egyik nap Szatmárban, másnap Vasban bukkan föl.

Nem véletlenül kezdtem a tévénéző szemszögéből: Lőrincze Lajos volt az a nyelvész, akit a rádió, Grétsy Lászlót pedig a televízió emelte a legismertebb, legnépszerűbb magyar nyelvészek sorába. Így lettek ők a magyar nép „nyelvészei”, „tanár urai”, mindkettőjüket szavakba-szólásokba, sőt ünnepeltünket népszerű rockszámba is foglalták. Az egyik méltán legnépszerűbb, Vágó Istvánnal közös műsorát az Irigy Hónaljmirigy nevű együttes például így őrizte meg az utókornak: „lemegyek a tóra, ott a Grétsy László, na álljunk meg egy szóra”.

Grétsy László – úgy érzem – kevéssé azonosul az együttes stílusával, de kibékül a jelenséggel. Tanúja voltam számtalanszor, hogy az utcán megszólították, sőt utána kiabáltak, sokszor eléggé kétes egzisztenciájúnak tűnő emberek. A „tanár úr”, mert mindenki így szólítja, soha nem menekült el, hanem mindenkihez volt egy-két jó szava. Az Álljunk egy szóra! műsor szerkesztői mesélik, hogy többször fölforrósodott a légkör egy-egy forgatáson (mondjuk az ezerszer „áldott” nyolcadik kerületben). Ilyenkor, ha előkerült Grétsy László, kikerekedtek az összeszűkült szemek, mindenki derűssé, érdeklődővé vált. Magam is tanúja voltam annak, amikor fölbőszült boltos a műsorszám „letiltásával” fenyegetőzött („Ne szórakozzunk már az ő feliratával!”), azután a „tanár úr” néhány csendes, szelíd szava lefegyverezte (és ő még hálás is lehetett az ingyen reklámért).

A „tanár úr” nagyon érti, ismeri a szavak hatalmát. Ismeri múltjukat, a nyelv történetét, fejlődési irányait, élénken figyeli, követi a mai változásokat, és mindig elemez, kutat, és tanít, tanít…

Magáról nagyon keveset beszél. Most, a 70. születésnapján rendezett ünnepségen vallott először bővebben életéről, s a megemlékezések sorába illeszkedett két egyórás rádiós portréműsor is (a Petőfi és Kossuth rádióban), amelyekben tőle szokatlan módon személyesebb húrokat is pengetett. 1932. február 13-án Budán született, de kétéves korától Pestszenterzsébeten laktak. Élete első 10 évét csodásnak tartja, amelyet csak a háború helyi élményei árnyékoltak be. Ott járt általános iskolába, majd pedig a Kossuth Gimnáziumba. Ezt követte 1950–1954 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar és történelem szaka. Még a Múzeum körúton kezdte a tanulást, 1952-ben részt vett a Karnak és a Pais-tanszéknek a Pesti Barnabás utcába való költöztetésében. (Érdekes módon, pont 50 év telt el azóta, mi most meg éppen visszaköltözködünk.) Az egyetemen is először még az irodalomtörténet érdekli igazán, első jelentősebb tanulmánya Ady versmondatairól szól (1954). De azután fokról-fokra tolódik az érdeklődése a nyelvtörténet, majd pedig korszakról korszakra a jelen nyelvi helyzete felé. Az egyetemet követően a Nyelvtudományi Intézet tudományos ösztöndíjasa, majd munkatársa, főmunkatársa lett. 1971 és 1987 között a magyar nyelvi osztályt vezette. Főállású munkás éveinek utolsó csaknem másfél évtizedét pedig az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Magyar Nyelvészeti Tanszékén töltötte mint tanszékvezető főiskolai tanár. Addig tévéműsoraival, a Nyelvtudományi Intézetben működő osztály nyelvművelő kisugárzásával, alapvető szakkönyvek írójaként, szerkesztőjeként volt az ország nyelvész tanára, itt valóságosan a legfiatalabb tudományra éhes és tanítani akaró generációt taníthatta – s ezt az egyetemi hírek szerint igen hozzáértően, igen szeretetteljes légkörben tette.

Grétsy Lászlónak alapvető tudományos munkákat köszönhetünk. Nagy szorgalmú tudós, úgyhogy most aligha lehetne fölsorolni valamennyit. A 700 oldalas kandidátusi értekezésének csak rövidített változata az 1962-ban megjelent, máig alapvető munka, A szóhasadás (a jelenség elnevezése is az ő leleménye). Ugyancsak nélkülözhetetlen forrás A szaknyelvi kalauz (1964). Ettől kezdve inkább szerkesztőként látjuk a nevét nagyszabású műveken, de tudható, hogy a szerkesztés-szervezésen túl a koncepció és számos, monográfiába számba illő tanulmány is őtőle származik. A sok munkából csak a három legjelentősebbet említem: Mai magyar nyelvünk (1976), a kétkötetes Nyelvművelő kézikönyv (1980, 1985. Kovalovszky Miklóssal közösen jegyzik), valamint a Nyelvművelő kéziszótár (1996. Kemény Gáborral együtt). Aki veszi a fáradságot és alaposan elmélyed ezekben a szakkönyvekben, láthatja, hogy komoly, veretes, átgondolt és maradandó koncepció van mögöttük. Elsősorban kiemelendő a nyelvi tények felkutatása és tiszteletben tartása. Ezután következik a grammatikai, jelentéstani leírás: nagyon sokszor – új nyelvi tényekről lévén szó – első, felfedezői leírás, megnevezés, rendszerbe helyezés. Nem szokták kiemelni, de a nyelvművelői attitűdből fakad a pontos pragmatikai behatárolás. És csak ezt követi a stilisztikai, nyelvhelyességi besorolás, ez utóbbi is mindig a Lőrincze Lajos nyomán vallott „emberközpontú” és „pozitív” nyelvművelés szellemében. Nagyon sok mai tudományos gondolatnak a magva van elrejtve vagy kifejtve ezekben a munkákban. Magam sok olyan adatot és ötletet merítek belőlük, amelyek az antropológiai vagy kognitív nyelvészet számára alapvető példát, igazolást jelenthetnek. Számos nagy mai fölfedezés gyökere ott van ezekben a könyvekben!

De foglalkozott a tömegkommunikáció, a hivatalos nyelv, a nyelvi illem kérdéseivel is, s megjelent számos ismeretterjesztő nyelvi munkája.

E kis köszöntő nem ad teret nekem még csak vázlatosan sem fölsorolni Grétsy László egyéb, igen gazdag munkásságát. Csak megemlíthetem a nyelvi játékokkal való foglalkozását (amelyek szintén nagyon sok antropológiai nyelvi jegyre világítanak rá, mellesleg kiváló oktató-ismeretterjesztő „eszközök”), vagy A mi nyelvünk című gyűjteményét (2000) a magyar irodalom nyelvre vonatkozó szövegeinek páratlan gazdagságából.

Személyes vonatkozásokkal kezdtem, azokkal is fejezem be. Följogosít engem a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott köszöntőn mondott beszéde. Akik ők köszöntötték, mind kiemelték derűs, mosolygós, konfliktuskerülő személyiségét. Ezt én is tanúsíthatom. Soha más emberről rosszat nem mondott (baráti beszélgetésben se), akkor sem, ha méltatlan támadás érte. (Ebben egyébként édesapámra hasonlít, akivel sokáig munkatársak voltak.) Azt hiszem, ő viselkedett jól, hiszen a támadások elmúlnak, az őt köszöntők pedig nem fértek be a Károlyi Palota legnagyobb termébe. Tudom, hogy zavarja, ha róla van szó, azt hiszem, nem könnyen viselte el a sok laudációt, bár valamennyi szívből jött.

Én 20 éve ismerem személyesen. 1982-ben egy szegedi Országos Tudományos Diákköri Konferencián szekcióelnököm volt, s az ő buzdításának köszönhetően foglalkoztam tovább azzal a témával, amely még abban az évben meg is jelenhetett könyv alakban. Így első önálló munkám megjelenéséhez nagy köze volt. 10 éve az Édes Anyanyelvünk szerkesztőségébe hívott, és azóta gyakrabban találkozunk. 2 éve az MTV Szószóló című műsorát vezetjük, azóta már napirend szerint. Grétsy László ezzel az élő műsorral tért vissza a korábban már gyakorolt „élőzéshez”. Ebben a műsorban a nyelvi kérdéseken túl mindig szerepel egy meghívott vendég (színész, építész, várostervező, zenész, tudós, fényképész stb.). Az élő adásban egészen közelről csak csodálni tudom a tanár úr hallatlan empátiáját, műveltségét, amellyel megszólít és reagál. Erre nem lehet adásonként készülni, erre egy egész élettel „készülni” kell.

Tudom róla, hogy lelkes színház- és operabarát, fiatal korában atletizált, de ma is rendszeresen mozog, úszik; nagy családjával (négy gyermekével és eddig 10 unokájával) legendásak a szervezett országjárásai, 45 éve él feleségével békés házasságban. Mindig dolgozik, élvezi, szereti a munkáját, de minden napra igyekszik valami más „élményt” is szervezni: a magyar értelmiségi nem hajszoló, nem öncélú, hanem kiegyensúlyozott, a társadalmat segíteni, arra a legjobb szándék jegyében hatni akaró típusa. Aki közeli kapcsolatba került vele, igazolni fog. Aki még nem, az megteheti, mert senkit sem utasít vissza. De elég csak meghallgatni a rádióban, megnézni a televízióban, vagy elég elolvasni egy-egy esszéjét.

Köszöntésén számtalanszor elhangzott: a derű szó. „Csak a derű óráit számolom.” Még sok-sok derűs percet kívánok neki a magyar kultúrában, a magyar nyelvművelésben és közművelődésben; s azt is, hogy mi, nyelvészek is vegyünk példát róla: legyünk egy kicsit derűsebbek. Jót tenne nekünk.

Balázs Géza

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
Új topik indítása  




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó