 |
 |
 | |
|
|  | ||
 | |||
 |
2021. február 26. |  |
 |
 |
   |
Címlapra! |  | ||
 | |||||||||
|
|
|
|
|
[Regisztráció]
[Profil szerkesztése]
[Beállítások szerkesztése]
[Keresés] [Magánüzenetek] [Felhasználók listája] [Bejelentkezés] |
|
| |
| MagyarOnline.net Fórumok >> MON 2002 - 2011 >> Vendéglátás - ami illik, és ami nem | |
| Új topik indítása Üzenet küldése |
| Ugrás a ( 1 | 2 következő lap ) |
| ||
|
2006-03-15 01:44, Valeria:
Biztos lehetsz benne. Ezért írtam, hogy nem csak barátok jönnek. Mindenképpen jó elöbb telefonálni, s megkérdezni, hogy jöhet-e vagy zavarna. | ||
| | ||
| ||
Abba legy biztos, hogy tobbe ne engedd be a lakasodba. Ez nem barat  | ||
| | ||
| ||
|
2006-03-14 14:08, czimbi:
"S aztán hallanom kell, hogy ö nem ilyennek képzelte a lakásomat (elöször járt nálam), hogy nálam minden összevissza van és piszkos, rendezetlen, hogy meghíztam és milyen borzasztóan nézek ki." hat ez is egy jó barat lehetett. 
| ||
| | ||
| ||
|
2006-03-14 12:25, boots:
Látogatóba sajnos nem mindig vagy nem csak a barátok jönnek. Múltkorjában betoppant egy ismerösöm, igaz, amikor a buszon találkoztunk, mondtam neki, valamikor jöjjön el. És megadtam a telefonszámom. Erre jött vasárnap délután a kislányával, kint esik az esö, nem mondhattam, hogy ne jöjjenek be. De: vendégem volt, a nappaliban ott a vendég, aki magyarul nem beszél, az egyik gyermekszobában a vendégágy, a másikban alszik a kicsi és ott a szárítón a ruha... Behívtam a konyhába, megkínáltam egy csésze teával, agy kicsit beszélgettünk, a gyermekek társasjátákot játszodtak... S aztán hallanom kell, hogy ö nem ilyennek képzelte a lakásomat (elöször járt nálam), hogy nálam minden összevissza van és piszkos, rendezetlen, hogy meghíztam és milyen borzasztóan nézek ki... Született kedvességem és jóérzésem, valamint jó neveltetésem tartott vissza, hogy borzas kölykével kidobjam a lakásból. Tehát jobb elöbb telefonálni... Arról nem is szólva, hogy másvalamit terveztünk vasárnap délutánra. A fürdökádból csengetett ki, pihenni akartam, egy kis nyugalmat, s késöbb sétálni menni, mikor az esö eláll. De már semmi kedvem nem volt rá. | ||
| | ||
| ||
|
Nalam azok szamitanak igaz baratnak, akikhez ejjel kettokor is mehetek, ha segitsegre vagy barmire szuksegem van, es ok is hozzam. Igaz ezek az emberek megertik azt is ha azt mondom, hogy gyere be julikam, de nekem egy oran belul mas dolgom van.. iszunk egy kavet addig, oke? S az illeto nem haragszik meg, hanem tudja,menni kell, de masnap szivesen latom ujra. S en sem haragszom, ha o kozli velem ugyanezt.
Mindig is szerettem a nyuzsgest korulottem, de hozzatartozik a dologhoz az ember szukebb ertelembe vett maganelete. Ha strandra keszulok a ferjemmel, es megkerdezi, jojjon-e velem, a legkevesebb, hogy megmondom oszinten: Figyi, kettesben akarok lenni vele, stb. Meg sosem volt ezekbol harag egyik fel reszerol sem! Igy vannak baratok is, es nyugtom is.
udv: Era | ||
| | ||
| ||
|
Ugy latom ez itt a dolog gyokere:
2005-11-16 08:35, Híúz: ...akkor már senki nem mondhatja, hogy sajnálom, indisponált vagyok. Akármikor lehet valakinek egy kevésbé jó napja... Korabban is volt olyan, hogy valakinek rossz napja volt? Epp az ismerosok azok, akikre a rossz napokon szuksegunk van. Es ha nincs kitakaritva? Ha nem az unneplo ruhankat viseljuk? Ha epp nem tudjuk leultetni, megvendegelni? Ha durvan banunk veluk? Ha a baratunk, akkor nem veheti rossz neven. Ha nem a baratunk, akkor miert jott? | ||
| | ||
| ||
|
2006-03-14 10:19, melindalaczay:
Van igazság abban amit mondasz, az ember könnyen áteshet a ló másik oldalára. Mindenkinek magának kell keresnie egy középutat, amelyik összeegyeztethetö a nyugalomigénnyel és a társasági élettel. Erre én vigyázok, és a barátaim (de csakis azok) tudják hogyan találjanak meg. | ||
| | ||
| ||
|
2006-03-14 10:07, amadeus:
- "Változtak az idök, a nyugalom értékes kincs lett, a szabadidö pedig egyre kevesebb. Azt a keveset pedig szeretem én beosztani magamnak, nem szeretem ha más kényszeríti rám az akaratát. Én ezt a személyi szabadság egy fontos elemének tartom, fontosabbnak az ál-udvariasságnál." ebben igazad van a szabadido manapsag a legfontosabb kincs, meg penzben sem merheto! de, most eppen a pesti nagyanyamra gondolok, aki szinten igy gondolkodott es aztan egyedul halt meg, baratok nelkul. O amolyan urino volt, uri neveltetest kapott,mindig kenye-kedve szerint elt,kozolte velunk gyerekekkel, hogy ot most ne zavarjak, a telefonra sem valaszolt, regi baratai szepen lassan elkoptak, amikor mar oreg volt es beteg akkor mar jajjgatott, hogy O milyen egyedul van es nincs egy baratja sem.Felo, hogy ha mi is igy bezarkozunk mi is igy vegezzuk. | ||
| | ||
| ||
|
2006-03-14 09:46, melindalaczay:
...erdekes, hogy miert van ez igy, ilyen zarkozottak lettunk, vagy igy volt ez mindig is? Nem, Melinda, nem volt ez mindíg így. Volt idö, amikor még a fürdöszobába is magammal vittem a mobiltelefonomat, hátha akar tölem valaki valamit. Idövel rájöttem, hogy nem vagyok én olyan fontos ember, hogy állandóan elérhetö legyek. Változtak az idök, a nyugalom értékes kincs lett, a szabadidö pedig egyre kevesebb. Azt a keveset pedig szeretem én beosztani magamnak, nem szeretem ha más kényszeríti rám az akaratát. Én ezt a személyi szabadság egy fontos elemének tartom, fontosabbnak az ál-udvariasságnál. | ||
| | ||
| ||
|
2006-03-14 08:58, amadeus:
- 2006-03-13 21:26, rigojanos: "En meg sem nezem, hogy ki csenget, ha nem varok valakit." "Én még a telefont sem veszem fel ha nem várok egy hívást, beszéljen az illetö az üzenetrögzítöre és visszahívom amikor idöm van rá."
erdekes, hogy miert van ez igy, ilyen zarkozottak lettunk, vagy igy volt ez mindig is? | ||
| | ||
| ||
|
2006-03-13 21:26, rigojanos:
En meg sem nezem, hogy ki csenget, ha nem varok valakit. Én még a telefont sem veszem fel ha nem várok egy hívást, beszéljen az illetö az üzenetrögzítöre és visszahívom amikor idöm van rá.
| ||
| | ||
| ||
|
Hozzám is jönnek bejelentetlenül. De csak olyanok, akiknek örvendek. | ||
| | ||
| ||
|
En meg sem nezem, hogy ki csenget, ha nem varok valakit.
| ||
| | ||
| ||
|
Csatlakozom. hozzám bármikor jöhetnek barátok, max nem tudnak leülni...
- -- | ||
| | ||
| ||
|
Vegig olvastam amiket irtatok, es reszben egyet ertek vele.
De vessetek ram követ,pont ma gondolkodtam el azon, hogy milyen jo volt mikor nagyon regen, otthon, egy par baratom beallitott varatlanul, es en orultem neki es meg mindig van egy ket baratom(meg tudom szamolni a kezemen persze) akikhez en is barmikor beallithatok, ha otthon jarok telefon nelkul, orulni fognak neki. Nekem ez hianyzik itt Nemeto- ban, hogy olyan formalis lett az egesz, nemtom, de szamomra az tenyleg egy baratot jelent ahova csak ugy be lehet allitani es ez nem von semmi rosszat maga utan. Ott ahol a nagyapom lakik, allandoan jonnek a hivatlan vendegek, a szomszedok, beneznek, meg nezik, hogy van? Szerintem ez olyan szep, ti nem igy latjatok? | ||
| | ||
| ||
|
Latom senki nem kedveli a varatlan vendegeket, szerintem is ugy a jo es illo, ha idoben megegyeznek a "felek", igy nem er senkit varatlan "nem kivant" meglepetes. | ||
| | ||
| ||
|
Itt Németo.-ban is már igy, vagy hasonló módon van a vendéglátás, mint SOM irja.
Nincs váratlan vendég, igy biztos a kedves (?) fogadtatás. A 60-as évek végén, innen 3 km-re lakó szintén magyarok, gyakran, hetente 2-3x jöttek "át" egy kicsit. Igy karácsony táján pont megsütöttem a beiglit, kérdem negkóstoljátok? Naná!!! Egy morzsa sem maradt! Melegében gyorsabban fogy. Most már kellemetlen nekik is, sokat emlegetik az esetet Idöközben mindannyian a német szokásokat vettük át. | ||
| | ||
| ||
|
Szerintem is így lenne természetes. Legalább felhívni valakit, amielött megjelenik az ember az ajtó elött, amert akkor már senki nem mondhatja, hogy sajnálom, indisponált vagyok. Akármikor lehet valakinek egy kevésbé jó napja, amikor éppen vendéglátásos kényszerkedveskedés nem hiányzik. S ha éppen ilyenkor érkezik valaki... | ||
| | ||
| ||
|
2005-11-15 10:24, Híúz:
- Udvarhelyi vagy? Nem, de gyakorta megfordultam azon a vidéken is, voltak onnan származó, nagyon közeli ismeröseim. Ami pedig a vendéglátást illeti, itt Kanadában pl. - szerintem - nagyon jól funkcionál az. Itt csakis egyeztetéssel látogatják egymást az emberek, és igy mindig pontosan lehet tudni mindent előre, vagyis időtartamot, szolgaltatást.. E kissé rigidnek is mondható vagy inkább annak gondolható (ANGOL!) módozattól még semmit sem veszit a barátiság hangulata. Sőt, éppen igy nem lehet ok a feszélyezettségre. Kezdetben kissé furcsa volt, ma igy a természetes. | ||
| | ||
| ||
|
2005-11-15 19:59, Rzsike:
Ezt megjártuk már élöben is. Ismerös ugrott be, csak úgy dumálni egy kicsit, s anyám közben az ebédet fözte. A leveshúst már kivette, s a zöldséget fözte be éppen, a húst meg a csontról fejtette le... Közben a kérdés: Maradsz ebédre? Jaj, nem, otthon várnak. Beszélgetnek, beszélgetnek, anyám háttal a vendégnek, a kályhánál van elfoglalva, s mire megfordult, már nem volt hús. Megkóstolta a vendég a kiló húst úgyannyira, hogy semmi nem maradt belöle. | ||
| | ||
| ||
|
2005-11-15 11:12, Híúz:
- Erről nekem is eszembe jutott egy egy valószínűleg ismert történet: A vendéglátók kínálják a vendéget, aki nagy unszolásra elfogadja a felkínált ebédet és süteményt, azzal a fogadkozással, hogy már túl van az ebéden és "legfeljebb csipegetek egy kicsit" hagyja magát rábeszélni. Mit ad Isten, befalta az egészet amit elébe tettek, az utolsó morzsáig. Erre a házigazda azt mondja neki: "Tudja mit kedves sógor? Máskor csipegessen otthon, és utána jöjjön ide ebédelni" 
| ||
| | ||
| ||
|
En nem ertem, hogy hogy lehet napokig (hetekrol nem is beszelve) ott maradni valakinel? Boronddel mennek egy vacsorameghivasra?
| ||
| | ||
| ||
|
Ami a szállóvendégeket illeti, sokéves tapasztalataink indikálták az alábbi 2005.08.08-ikai gondolataimat, azért most újabb hozzászólás helyett csak egy link:
http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=761&forum=26&80 | ||
| | ||
| ||
|
Ismeritek a viccet a székely háziasszonnyal?
Rántott csirke volt ebédre, s vendéget hozott haza a férje. Az asszony kínálgatja: vegyen még, vegyen. Erre a vendég: köszönöm, mér megettem három darabot húst, már nem kérek többet. Mire az asszony: Igaz, hogy volt ott öt is, de hát ki számolja... | ||
| | ||
| ||
|
A vendéget ugye meg is illik kinálni.
Teszünk mondjuk egy nagy tányérra akármit és kináljuk a vendégeket. Mikor aztán látjuk, hogy nekiesnek mint tot az ...nak, akkor megjegyezzük szép laposan: - nem azért mondom, de 4 euró volt kilója, de azért vegyetek! u.i. Megint csak komolytalankodom | ||
| | ||
| ||
|
2005-11-15 09:53, SOM:
- Ismerem, de ezt akkor lehet énekelni, amikor többen vannak a vendégek - egyedül nem sok esélyem lett volna. Udvarhelyi vagy? | ||
| | ||
| ||
|
Ehhez a témához regényket tudnék irni! Egy példa:
22 évvel ezelött minket is meghivtak karácsonyra. Ide füzöm, hogy ez a család negyedmagával több izben volt nálunk hoszabb-rövidebb idöre. A távolság 800 km. Egy véletlen folytán ott jártunk 300km-re és gondolva egy hónap mulva úgyis meghivtak, hát inkább most mennénk. Telefon, mit szóltok, ha már most jönnénk, a hangsúly legyen a találkozáson. Válasz, nem, most nemlehet, a szönyeg a tisztitóban van!!!
Ebböl le lehet szürni a barátság mélységét, 20 évig nem volt kapcsolatunk! Idövel az ember felejt, megenyhül, aztán ujra jöttek, mi is mentünk, ujra meghivtak egy ünnepre. Amint közeledett az idöpont jött a himölés-hámolás: Tudjátok meg, hogy olyankor itt még nincs jó idö.
Gondoltuk, ha még azt sem tudják garantálni, hogy az idö jó legyen, akkor inkább nem megyünk!!! | ||
| | ||
| ||
|
Ismered ezt, Híúz?
"Nem, nem, nem. Nem megyünk mi innen el... (ha már az ünnepeket náluk töltésre voltál meghiva..) S ha nem tetszik a gazdának... vigye el a házát innen, de mi itten maradunk." Na ez csak hülyéskedés volt eddig. Az ellenben meglep, hogy Erdélynek épp azon a részén ne értenék a viccet. - hááát nemistudomnaa, valahol talán máshol lehetett a kutya elásva.
Kellemetlen Karácsonyod lehetett, az biztos. | ||
| | ||
| ||
|
Ami a vendéglátókat illeti:
Egyetemista koromban megismerkedtem egy udvarhelyi lánnyal, aki aztán, levelezés stb. után, meghívott a téli vakációban, hogy az ünnepeket náluk töltsem. Mit is mondjak, Udvarhelyen addig még nem jártam, elfogadtam a meghívást. Pár nappal karácsony elött érkeztem, szívélyes fogadtatás, én meg, ha már ott voltam, már elsö nap átadtam a hozott karácsonyi ajándékokat. Én hülye. A meghívó kislánynak volt egy jó barátnöje, az állandóan ott volt - persze neki is került ajándék. Második nap reggel megkérdi, hogy meddig maradok - én pedig nem gondoltam, hogy itt a humorérzék gyatrább volna, mint másutt, s azt mondtam: "Addig maradok, amíg ki nem dobtok". De hát ez természetesen vicc volt, ök is tudták, hogy legkésöbb szilveszter után az egyetemen kell lennem. Hogy mi lett belöle? Délben jött a meghívó leýnazó és sajnálatát fejezte ki, de nem maradhatok, mert nem számítottak arra, hogy a bátyja hazajön, és így nincs hely. Mellesleg megjegyezném, hogy kezdettöl fogva világos volt, hogy az egész család hazajön. Így aztán ott álltam egy nappal karácsony elött egy vadidegen városban, s a buszforgalom is leállt már az ünnepek közeleddtével. Ez azt jelentette, hogy ha át akarok jutni Gyergyószékbe (ami nincs olyan messze) meg kellett kerülnöm fél Erdélyt (aki nem ismeri, nézze meg a térképet) - Udvarhelyröl Segesvárra, onnan Brassóba, Csíkba, s végül Gyergyóba. Többszáz kilométeres út. Azóta soha egy meghívást nem fogadtam el, köszönöm szépen, egyszer kérem a világos méghatározást, mettöl meddig és miképpen. | ||
| | ||
| ||
|
2005-11-14 18:28, Fredi:
- És mit mond amikor elmegy? - Vagy: - Maradj még egy percet, és holnap nem kell jönnöd. | ||
| |
| Ugrás a ( 1 | 2 következő lap ) | |
| Új topik indítása Üzenet küldése | |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|