2018. július 20. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> Család, szabadidő, érdekességek >> Asszonysorsok
Új topik indítása   Üzenet küldése
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-14 11:41   
Hozzaszolasok helye:
http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=762&forum=26&265

Hunor

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2005-12-11 17:53   
Kedves idetévedt olvasó!
Az asszonysorsok című rovattal az a célom, hogy két-három, vagy több ismert, de mégsem nagyon híres asszony életéből tömören bemutassak néhány mozzanatot. Azt szeretném, ha a rovat nyitott maradna. Bárki közölhet benne a címhez illő, műfajilag nem korlátozott alkotást.

1.
Cornelia Schlosserrel
véletlenül ismerkedtem meg. Egy egyesület számára készítettem elő egy túrát és a térképen kikeresett útvonal kiindulópontja a délbádeni Emmendingen városa volt. Ide vonattal kellet megérkezzünk és innen indultunk tovább gyalog.
Ha egy túra vezetését elvállalom, akkor igyekszem az útvonallal, az ott található természeti és kulturális látnivalókkal kapcsolatban minél több információt összegyűjteni. Így találtam egy könyvecskében egy lakonikus mondatot, miszerint Emmendingenben van Cornelia Schlosser, született Goethe sírja.
Cornelia és Johann Wolfgang gyermekkorukban nagyon szoros testvéri kapcsolatban állottak egymással, szinte elválaszthatatlanok voltak. Ez még akkor is így volt, amikor Goethe a leipzigi egyetemről betegsége miatt hazatér. Cornelia ekkor éli legszebb éveit. Segít testvére irodalmi munkásságában, bíztatja őt a Götz von Berlichen élettörténetének dramatizálására.
Amikor aztán Goethe végleg elhagyja Frankfurtot, „ ...a magány elviselhetetlennek tűnt számára; barátom Schlosser, aki sem ellenszenves sem pedig ismeretlen nem volt, a helyembe lépett.”¹
Cornelia férjhez megy, mivel az intellektuális alkatú lány, sokoldalú képzettsége ellenére (latin, görög, angol és olasz nyelvtudás, alapos zenei képzettség, tudott vívni és lovagolni, stb.) nem mehetett egyetemre mint bátyja, és nem látott más perspektívát, mint a házasságot.
Házassága Schlosserrel eleinte boldognak tűnt, de hamar megmutatkozik, hogy e házasság hosszútávon nem lesz boldog. A kis vidéki városban Cornelia magános lesz, ahol férje vallási eszmékkel és államreformtervekkel van elfoglalva. Emellett az asszony nagyon gyakran beteg. Első gyermeke 1774. okt. 28-án született. Cornelia majdnem belehalt a szülésbe és utána szinte két évig nyomja az ágyat.
Goethe 1775-ben meglátogatja a Schlosser házaspárt. Május 27. és június 5. között tartózkodik Emmendingenben. Rövid ottléte alatt Cornelia, az addig hervadt virág feléled, hosszú sétákat tesz testvérével és annak barátaival (többek között Reinhold Lenz költővel, aki az asszony legnagyobb tisztelője, és aki később egy fél évig vendége a Schlosseréknek)², egyszerűen boldog. Goethe gyógyító hatása húgára feltűnik a körülötte levőknek (ezt levelek tanúsítják) és ezt a nagy költőnek is észlelni kellet. Ennek ellenére 1775. június 5-én, pünkösd másodnapján, elutazik és többé soha nem látják egymást. Cornelia nem értette, hogy testvére miért nem válaszol egyetlen levelére sem, az pedig, hogy a Cornelia leveleit miért égette el még az irodalomtörténészek számára is rejtély.
Az asszony testi-lelki állapota egyre rosszabbodik, lázas delíriumban szenved. Egyik levelében ezt írja Stolzberg grófnőnek: „...lassan settenkedem át a világon egy olyan testtel, amely sehova sem illik, csak a sírba.” Cornelia Schlosser csak négy héttel második gyermeke megszülése után 1777. június 8-án, 26 és fél- évesen visszaadta lelkét teremtőjének.
A nagy testvér három napig gyászolja húgát. Számos művében nyíltan, vagy burkoltan említi húgát, visszaemlékezik kapcsolatukra. (Vers és valóság, A testvérek, Hermann és Dorottya, stb.)

Schneider Alfréd



¹ A Vers és valóságból
² Johann Georg Schlosser , Cornelia férje nagyon támogatta Lenzet a költőt és embert. Lenz írt egy szép verset a Schlosserék második gyermekének, a kis Júliának a születése alkalmából. Sajnos ezt már Cornelia nem olvashatta.

2. Vékesné Korzáti Erzsébet 1902 június 25-én született Keszthelyen. Már gyermekkorában kijárt neki a szenvedésből (szűkös anyagi körülmények közt nőtt fel) ami aztán haláláig kísérte.
Áldozat volt a kultúra oltárán, ő volt a magyar költészet legszebb szerelmes verseinek ihletője, Szabó Lőrinc múzsája.
Korzáti Erzsébet már fiatalon férjhez ment, egy akkor még jómódú kereskedőhöz, Vékes Ödönhöz (1920)
Szabó Lőrinc 1921 szilveszterén feleségül veszi Mikes Klárát. Mikes Klára jó barátságban van Vékesné Korzáti Erzsébettel, aki őt szinte isteníti. Mikes Klára (Nagyklára) művelt asszony, aki sokat tanítja, neveli a fogékony Erzsébetet, elviszi magával operába, kirándulni, utazásokra. Erzsébetnek imponált az, hogy Szabóék révén költők, újságírók, festők világába pillanthatott be.
1925-ben egy csillebérci kiránduláson kipattant a szerelem Vékesné Korzáti Erzsébet és Szabó Lőrinc között, ami aztán 25 évig tartott, 25 év állandó bujkálással, lelkiismeret-furdalással, bűntudattal , szakítani akarással és szakítani nem tudással.
Erzsébet szenvedélyesen szerette Lőrincet , de ez a szerelem rengeteg szenvedést és kételyt is okozott neki. Főleg Nagyklárával szemben érezte magát bűnösnek, mert úgy érezte, hogy elárulta azt az asszonyt akitől annyi jót kapott, de szenvedett valláserkölcsi okok miatt is, meg azért is mert oly keveset lehetett Lőrinccel és akkor is csak rejtőzködve mint a tolvajok. Később a szenvedés anyagi vonatkozást is kap. Férje tönkremegy és ettől kezdve hosszú ideig él férjével és fiával nyomorúságban. Mintha ez még mind nem lenne elég, sokat betegeskedik is, mint aztán kiderül csont TBC-je van, amiből soká és nehezen gyógyul ki.
Pihenés végett és a gyógyulásban reménykedve Vékesné Korzáti Erzsébet 1928 júliusában az Országos Gyermekvédő Liga közvetítésével, az ottani Weutsnik család meghívására Hollandiába megy.
A hosszú eschedei hónapok alatt intenzív levelezés folyik Lőrinc és Erzsike között. Ebben az időben írja Szabó Lőrinc a Szeretlek és a Melleted című verseit. Íme néhány sor a Szeretlekből:

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Minden percedet csókolom
nem múlik ízed ajkamon
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek. *

(Mint apró részletet említem meg, hogy felkutattam az akkori Weutsnik család egyik élő unokáját, abban a reményben, hogy valami Vékesné Korzáti Erzsébethez kapcsolódó dokumentumot, levelet, képeslapot kaphatnék tőle, de legalább egy fényképet a vendégfogadókról, vagy házukról. Wilma Breukers Weutsnik asszony készségesen válaszolt, de legnagyobb sajnálatára semmivel sem rendelkezik az általam reméltek közül, sőt ma már sem a Weutsnikék háza, de még a Roomweg utca sem léteznek, mert a 2000-es hatalmas enschedei robbanás és tűzvész egy egész városnegyedet semmisített meg.)
Szabó Lőrinc, akinek felesége és Erzsike mellett még számtalan más nőügye is van, egy olyanfajta hármas házasságot képzel el, ahol mintegy legalizált módon tolerálná a két asszony egymást. Így neki nem kellene lemondani sem Nagykláráról, gyermeke anyjáról, sem pedig Erzsikéről. Ezt az őrült tervet, Erzsike enschedei tartózkodása alatt, egyelőre konkrét név említése nélkül kifejti feleségének, aki tudott férje kicsapongó szexualitásáról. Az asszony képes elvileg erre a nagy kompromisszumra, de amikor megtudja kiről van szó, akkor bekövetkezik a robbanás. Az asszony ezt már nem tudja elviselni. Persze Erzsikén is, miután megtudja a nagy gyónást erőt vesz a pánik és a Klárával szembeni lelkiismeret-furdalása csak nő.
Részlet Erzsike egyik leveléből: „Hallatlan szégyellem magam sokszor, mégiscsak egy aljas csalás avval szemben, akit a legjobban szeretek, Ödönről nem is beszélve, aki eltart...., szörnyű hitvány féregnek érzem magam, akinek nincsen joga semmihez sem, ami rendes és tiszta.” *
De Szabó Lőrincnek is vannak néha őszinteségi megnyilvánulásai : „Én Szabó Lőrinc, a gyalázatos és bűnös, az erotikus és beteg és őrült és erkölcstelen disznó,....” *
Enschedéből hazatérve Erzsike mindent elmond férjének, aki megbocsát. Az, az elképzelés a jövőt tekintve, hogy Erzsike továbbra is élvezi a Klára barátságát, aki szintén nagylelkűen megbocsát és Lőrinccel egy fajta szigorúan baráti viszony marad némi önként vállalt játékszabályok betartása mellett. Persze mindez csak önámítás volt, hiszen Klára sem tud igazán megbocsátani és a szerelem Lőrinc és Erzsike között is csak el van nyomva ideig-óráig, hogy aztán elemi erővel törjön újra fel. Lőrincet felbosszantják feleségének jelenetei (öngyilkossági kísérletek) és úgy dönt, ha Erzsike is kész e lépésre, elválik. Erzsike, valószínűleg elsősorban fiára való tekintettel, nem él ezzel az egyszeri lehetőséggel, pedig aztán már 1929-től anélkül, hogy elválnának férjétől külön él. Telnek az évek. Korzáti Erzsébet közben kiválóan képzett individuálpszichológus nevelőnő.
Megkezdődik a háború, annak minden szörnyűségével. Korzáti Erzsébet kicsiny intézetében zsidó gyermekeket bújtat Ezt méltányolva posztumusz oklevelet kap és a Jad Vasem emlékfát ültet tiszteletére. Vékesné Korzáti Erzsébeten 1949-től a fokozatos összeroppanás jelei mutatkoznak.
1950 február 12-én luminált vett be, majd kinyitotta a gázcsapot és véget vetett életének.
Amikor Szabó Lőrinc megírta a Semmiért egészent, sokak szerint a magyar irodalom legkegyetlenebb szerelmes versét , bizonyára nem gondolt arra, hogy az ott írottak egyík része egészen konkréttá válhat:

Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
míg nem vagy mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.


Szabó Lőrinc élete végéig siratta elhunyt kedvesét. Rengeteg verset írt emlékére, vagy emlékét idézve, a Huszonhatodik év 120 szonettjét, de sok verset a Tücsökzenéből is.

A huszonhatodik év Úgy legyen című verséből:


. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Két új rózsatő a sírod felett.
Jó s rossz most zárja könyvbe a neved.
Te se halsz meg egészen! Kétezer
évig mindig lesz , aki rád figyel:
férfi sóváran, asszony irigyen –
örök vágy őriz....Ámen. Úgy legyen!


* A levélidézetek a Huszonöt év Szabó Lőrinc és Vékesné Korzáti Erzsébet című Kabdebó Lóránt és Lengyel Tóth Krisztina gondozásában a Magvető könyvkiadónál megjelent kötetből valók.


Schneider Alfréd


 
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó