 |
 |
 | |
|
|  | ||
 | |||
 |
2021. február 26. |  |
 |
 |
   |
Címlapra! |  | ||
 | |||||||||
|
|
|
|
| Ugrás a ( 1 | 2 | 3 következő lap ) |
| ||
|
2007-01-07 10:13, ideals:
- Szia, ideals, Santiagoban vagy-e még? Mi Viñában lakunk, és hiányzik a magyar beszéd. A régi magyarokat nemigen érdeklik az újonnan érkezettek. Az én férjem is chilei, de mi már - úristen, rengeteg éve együtt vagyunk  , öt éve jöttünk vissza. Mármint ő vissza.
_________________ Kiss Ida ---------- "Ne nevesd ki a világot, ne is sirasd, hanem értsd meg." Baruch Spinoza | ||
| | ||
| ||
|
Az en ferjem spanyol, 8 eve vagyunk egyutt. Imadom a spanyol mentalitast: nagyon konnyeden veszik az eletet, mindenki kedves es segitokesz. Ferjem csak par szot beszel magyarul (kerek egy bort, palinkat), de apuval, es anyuval kezzel-labbal is megertik egymast! Nalunk ketszer van karacsony: december 24.-en mint Magyarorszagon, es januar 6.-an, mint itt! | ||
| | ||
| ||
|
Sziasztok, nekem feleségem magyar, és nagyon szeretem ).
Szerintem a magyar és francia kultura kicsit hasonlitó. És mind a kettőn ugyanazt szeretjük az életben: olvasni, enni, kirándulni, ilyes mit. A kapcsolat mindig munka is, ez sokkal egyértelmü a vegyes házaságba, mint ha francia lányal lennék. Lehet hogy ezért is müködik jobban. De dolgozni kell
malcoiffe | ||
| | ||
| ||
|
2006-11-06 19:52, Krisz11:
- Kedves Kris! Nagyon örülök bátorító szavaidnak. Én is most készülök összekötni az életemet német barátommal. Szerintem is ez két emberen múlik. Minden jót kívánok, sok boldogságot: Mártha | ||
| | ||
| ||
|
2007-01-21 23:10, hunor:
- Köszi Hunor, neked is viszont üdv! | ||
| | ||
| ||
|
Zulóka, hahaha.
Moxxi: a taljánok az olaszok. Italiano. | ||
| | ||
| ||
|
2007-01-21 22:46, moxxi:
Jé, üdv újra négy és fél év után. 
Hunor | ||
| | ||
| ||
|
2007-01-21 22:46, moxxi:
egyszerüen szuper!!!! a kérdésem csak az lenne; kik azok a taljánok? olvasd esetleg (újra) a Ludas Matyit
| ||
| | ||
| ||
|
2006-11-14 08:44, egyedls:
- egyszerüen szuper!!!! a kérdésem csak az lenne; kik azok a taljánok? | ||
| | ||
| ||
|
2007-01-07 15:44, ideals:
- Az èn fèrjem olasz ès ö is azt mondta, hogy a mi himnuszunk szomorù. Sokszor voltunk màr otthon, de nem csak a szülövàrosomat mutattam meg, hanem màs vàrosokat is. Mind tetszett neki. | ||
| | ||
| ||
|
2005-01-22 01:58, george:
- Mikor átküldtem zenei file-ban a Magyar Himnuszt a páromnak, ő hallgatta, és azt mondta, "..nagyon szép, nagyon szomorú, de ismernem kell, mert Magyarország a második hazám lesz." - hát?? nagyon meg voltam hatódva.. | ||
| | ||
| ||
|
Szervusztok!
Ha lehet, mesélek egy kicsit.. - mi interneten ismerkedtünk meg a másik felemmel. Tudom, sokan elítélik a netes ismerkedéseket. Mi a "sikertörténetek" közé tartozunk -- remélem a következő úgy 50-60 évre... A párom chilei. Eddig kétszer voltam Santiagoban, most - ha az Égiek is úgy akarják! - megyek "örökre" - már ha lehet ilyet mondani - .. 
Hogy két ember összetartozik-e, azt nem a nyelv határozza meg, valóban. Mi angolul kommunikálunk egy spanyol nyelvi kultúrában. Mondanom sem kell, spanyolul még nem tudok egy pohár vizet kérni..
Kettőnknek "egyedi" szótárunk van, és mi fél szavakból is értjük egymást.. -
Az angolunk persze egyébként is eléggé sajátos, ez főleg akkor derül ki, ha a barátokkal vagyunk együtt, mert folyton kijavítanak - persze főleg én szorulok a javításra - és miattam érdekes az angol, hiszen ők értik egymást az anyanyelvükön. Persze, tudom és érzem, hogy kedvelnek, szeretnek a barátok: "befogadtak", és maximálisan respektálom, hogy javítgatják az angolomat, hiszen meg akarnak érteni, és addig "írják körül" a mondanivalót angolul és viszont, míg sikerül tutira kihámozni, ki mi akar. Egyébként, "házi" konfliktuskerülésre, ha netán adódik, tökéletes stratégiának bizonyult a "nem értem" mondóka.. Erre a másik felem is hamar rájött, úgyhogy, ha netán vita kezdődne valami apróságból, akkor jön a "nem értem"... - próbáljátok ki, ha úgy adódik! - szerintem másutt is beválik... | ||
| | ||
| ||
|
Kösz a biztatasokat.
Ha fujnak az olasz nök, akkor az azert lehet mert a magyar lanyok az egesz vilagon ugyanolyan kaposak mint ök. | ||
| | ||
| ||
|
2006-11-13 20:56, arcobaleno:
Azt mondja meg valaki, az olasz nòk tòbbsège mièrt fùj ùgy a magyar lànyokra? Miert? Fuj? | ||
| | ||
| ||
|
Azt mondja meg valaki, az olasz nòk tòbbsège mièrt fùj ùgy a magyar lànyokra?Meg ùgy àltalàban a keletiekre?Nem tudom bevenni.A mentalitàsuk? | ||
| | ||
| ||
|
Az biztos, a kòzòs nyelv kialakul, csak egymàson mùlik.Az irigyekkel meg nem kell foglalkozni.Mindenkinek nehèz elòszòr. | ||
| | ||
| ||
|
2006-11-06 19:52, Krisz11:
- Egy kapcsolat ket emberen mulik Igen így van, saját tapasztalataim is ezt mondják. Biztatlak, müködik a vegyes házasság, ha mindketten akarjátok. A közös nyelv az majd kialakul, amihez azonban a környezetnek nagy befojása van. | ||
| | ||
| ||
|
Sziasztok.
Regi mar ez a topik de a tema örök. A parommal eleg volt egy pillantas, hogy tudjuk összetartozunk. Egyetlen szot sem beszeltem nemetül de szavak nelkül is tökeletesen ertettük egymast. Nem volt erössegem az alkamazkodas, a beilleszkedes plane nem, de a szerelem minden akadalyt elsöpört. Meggyözödesem, hogy nem müködne ilyen csodalatosan a kapcsolatunk ha ö is magyar lenne.Akkor sok kerdes lenne ketseg es magyarazkodas. Buta ervelesekre eselyünk sem volt. Egy kerdes letezett csak belevagunk vagy kihagyjuk es banjuk egy eleten at. Mi megtanultunk a masik szemeböl olvasni, a masik fejevel gondolkodni es egymasra maximalisan odafigyelni. En büszke vagyok ra, hogy magyar vagyok es Ö is az. Ö tanul magyarul , en nemetül. Egy kapcsolat ket emberen mulik, minden mas mellebeszeles. A magyar temperamentum es a nemet maximalizmus tökeletes parositas. Nagyon sok peldat lattok erre a környezetemben is. Krisz Bocs a helyesirasi hibakert, nincs magyar billentyüzetem. | ||
| | ||
| ||
|
Sajnos én még csak most értem el erre a topicra és az érdekes témához röviden szeretnél reflektálni. Én is vegyesházasságban élek már nagyon régen. 1967-ben ismertem meg a feleségem a volt NDK-ban, megnösültem, gyerekek és majd hazajöttünk Pestre. A nejemnek igen nehéz volt megszokni és párhuzamosan a nyelvet is megtanulni. Amig otthon volt addig nehezen ment, de miután dolgozni kezdett, ott már sokkal könnyebb lett. A családban nálunk mindkét nyelv otthonos, a gyerekek egyaránt beszélik mindkét nyelvet. Ebben közrejátszik a gyakori látogatás a német nagyiékhoz. Én nem mondom, hogy könnyü volt a nejemnek beilleszkedni itt nálunk de a nézeteink és igényeink hasonlóak voltak a kölcsönös szeretett összekovácsolt bennünket. Ennyi év során sem merült fel (esetenkénti gondok ellenére) bennünk a széthúzás. Igaz, hogy annak idején maradhattunk volna odakint, de engem hazahúzott a honvágy. Feleségem pedig követett mert benne nagyfokú családszeretett él még ma is. Ez a kohéziós erő tart minket össze 38 éve. George korábbi véleményét nagyon is megértem és elismerésem az állásfoglalásáért. Nekem is már 3 unokám van és a legnagyobb most töltötte a 15-ket. Elmondhatom,hogy az én un. vegyesházaságom minden téren jónak itélhető és gondolom sokan hasonlóképpen vélekednek. Megjegyzem,hogy a feleségem nem a magyar állampolgárságira "utazott" mert még a mai napig is német állampolgár maradt. Vannak barátaim akik kint maradtak vegyesházasságon belül és sajnos sokan már elváltak és újraházasodtak. A többségüknek nehéz volt a beilleszkedés a német családokba. Összeségében ha két ember közt megértés van akkor a házasságuk is jó alapon nyugszik. Az pedig lehet vegyes vagy csak egy nemzetiségü. | ||
| | ||
| ||
|
2005-05-07 07:25, espa:
- Lényeg az, hogy moroghasson.
---------------------- Hogy mennyire igazad van! Jól megnevettettél; épp késöi reggelizés közben vagyok,´s a kakóm is ráfujtam a tastatúrámra. Apropó! nem ide való, de nem is bün vagy szégyen: az elsö feleség német volt...(?!) Na de most rohanok a szombatonkénti ! stresszembe! Belenéztem a profilodba s elgondolkodtam az Omega 3E-n. Azt hiszem, nekem is elkéne ! | ||
| | ||
| ||
|
2005-05-07 06:35, Tessényi Györgyi:
Az utolsó gondolatoddal, azt hiszem, fején találtad a szöget! Mivel eléggé érzékeny (férjem szerint önpusztító !) típus vagyok, talán csak magamnak csinálok ebböl ügyet ?! Hogy hozzátegyem még, reakciója az én humoros válaszomra: imába kulcsolt kezeivel felnéz (a Teremtöhöz) s azt kérdezi "Akkor meg, kérlek, áruld el, mi volt a szándékod ezzel-büntetni vagy jutalmazni?" mire már ö is elneveti mágát, egy pici szájkörüli szívvel és egy naggyal, amibe arca formálódik ilyenkor...Elárulhatom? ( ebben a korban: 50-60!!) Nála ez a kérdése a "szeretlek"-et jelenti. Hát nem csodálatos?! Tudom, mit kérdeznél most tölem! "Hát akkor meg mi a bajod, te szerencses asszony?!" A nöi hármasunknak meg van egy véletlen érdekessége: férjem és anyám hihetetlenül egyforma természetüek ( vízöntök), valamint anyósom és én (nyilas-bak pár nap kül.). Épp ezért itt ö az elsöszámu barátnöm, bizalmasom,tanácsadóm, pártfogóm; csak összenézünk s máris értjük egymást, ami férjemnek nagyon jólesik, talán mert ö nehezen tudja kimutatni a szeretetét. Tehát, vegyes vagy nem, alapjában véve OK-s. Viszont van egy igazi problémám ebben a vegyesházasságban, ami inkább a kétnyelvüséggel függ össze, de erröl majd máskor.Biztos van külön topikja. | ||
| | ||
| ||
|
2005-05-05 14:55, Noémi:
- "Sose fogom megérteni ezt a mentalitást!", ------------ Kedves Noémi! vigasztaljon az a tudat, hogy ha német lennél ezt a mondatot valami mással helyettesitené az életed párja; mondjuk: "sosem fogom megérteni a nőket" Lényeg az, hogy moroghasson.
sztem... Kérdezd meg tőle egyszer: Minden németnek ugyanolyan dettóra a mentalitása? | ||
| | ||
| ||
|
2005-05-06 17:24, Noémi:
Vàlaszod nagyon tetszett, hirtelen nem is tudom , hol kéne a fonalat tovàbb vezetni. Egész biztos nem ott, hogy az én vegyeshàzassàgokbol alakult multam szerencsésnek vagy inkàbb nagyon nehéznek irjam le itt. A legszebb és legsokatigéröbb megjegyzésed a hàrom nö: te, édesanyàd és anyosod megértéséröl, szeretetéröl szol. Ez eröt adhat neked minden felsohajtàssal szemben. Ami téged talàn azért tesz érzékennyé, mert igazolni làtszik a régi szabàlyt, amit te elvetettél, hogy az idegent vàlasztottad. Férjednek talàn joval kisebb problémàt jelent,talàn nagyon is jol érzi magàt a "hösszerepben", hogy ö milyen különleges feleség mentalitàsàval is megbirkozik. _________________ | ||
| | ||
| ||
|
2005-05-05 19:25, Tessényi Györgyi:
- Végiggondoltad màr a pozitivumokat is? az egész magyar történelem egy nagy vegyeshàzassàg, nem????? Hát persze, hogy az. Igazad van. Ami pedig a pozitívumokat illeti - ha nem léteznének, akkor azt tettem volna, amit nagyon sokan mások: 3 év házasság után, ill. a korlátlan itttartózkodási engedély megszerzése után továbbálltam volna, ami viszont eszembe sem jut, mi több, ,mégcsak a német állampolgárságra se vágyom, pedig már ezen is túllehetnék. Te szerencsés ember vagy a vegyes családi multoddal, én viszont 42 éves koromig áldozata voltam apai oldalról egy régimódi dondolkodásmódnak. De ha az apám még élne, tudom, hogy nagyon tettszene neki a német férjem s bizonyára azt mondaná, " na látod, épp egy ilyen embert képzeltem el melléd!" Az anyámmal is jól " megértik" egymást, mint ahogyan én is az ö anyjával, s tulajdonképpen minden úgy müködik, mint bármelyik más vegyes vagy nem vegyes házasságban, mégis kezd kissé unalmassá válni az idézett " felsóhajtása". ...Még szerencse, hogy én el tudom fogadni a német mentalitást és mindazt, ami jó benne, használom is. | ||
| | ||
| ||
|
2005-05-05 14:55, Noémi: -
de a párod csak a sajád fajtádból válaszd!" A mi csalàdunkban kivétel nélkül mindenki vegyeshàzassàgban élt, igy én nem mondhatom, hogy valaki bölcs tanàcsàt nem tartottam be! Végiggondoltad màr a pozitivumokat is? Szerintem több van, mint az ismert nehézségek, mint szokàsok, mentalitàsok különbsége.Ràadàsul az egész magyar történelem egy nagy vegyeshàzassàg, nem????? _________________ | ||
| | ||
| ||
|
Erröl a témáról a sokat tapasztalt apai nagyanyám valamikori bölcs tanácsa jut eszembe, amikor 15 éves koromban azt mondta: "Ne feledd, mindenki a felebarátod, nemzetiségi vagy vallási hovatartozástól, börszíntöl, stb. függetlenül, de a párod csak a sajád fajtádból válaszd!"
Akkoriban, olyan fiatalon, persze megmosolyogtam a szavait, de ma, 35 év távlatából és életem utóbbi 7 éve után sokszor igazat adok neki. Mert az utóbbi tanácsát mégsem fogadtam meg... Hosszú várakozás után sem magyar férjem lett. Nem panaszként mondom, csak úgy mellesleg megemlítvén: szinte naponta elismétli, mintegy hangosan gondolkodván, de felsóhajtván, "Sose fogom megérteni ezt a mentalitást!", mire én mindig ugyanazt válaszolom neki, a magam tipikus humorérzékével, " Ugyan már!adj hálát a Teremtönek, hogy egy magyart küldött az utadba!!"...és jót nevetek. | ||
| | ||
| ||
|
2005-04-30 00:18, mimii:
Én Itthon vagyok... és azt gondolom , hogy mindenki érezheti magát otthon ahol éppen él. amár szerintem nem okoz ilyen fennakadást itt Magyarországon sem. mindenki tiszteletben tartja a másikat... végezük a dolgunkat, éljük az életünket, mindenki ahogy tudja... Nagy lépés màr az is, ha a kölcsönös tisztelet a màsik irànt lézezik! A baràtsàg meg kialakulhat néha egész kis apro mindennapi dolgokbol, ha valaki a jo szàndékàt és kedvességét is meri mutatni az idegennel szemben! Egy jo szo, egy kis segitség bajban, egy kis figyelmesség, aminek tartozkodonak, de kedvesnek kell lennie, segit a hatàrokat legyözni az idegen felé. Ebben a topikban a vegyeshàzassàgokrol van szo, és tudom , miröl beszélek, 37 év mult el az "idegen" partner mellett. Néha azt gondolom, jobban ismerem, mint ö maga magàt. Ugyanigy van ez a lakossàggal, akiknek annyira megszokott minden és természetes, hogy egy kivülröl bekerült egyén sokkal tisztàbban làthatja dolgaikat. _________________ | ||
| | ||
| ||
|
Sziasztok mindenkinek..
Nemrégen jöttem erre a lapra és szép lassan kezdem magam, kiismerni. Erre -arra körülnézek és sok érdekes dolgot olvasok napról napra. A hazáról beszéltek... Én Itthon vagyok... és azt gondolom , hogy mindenki érezheti magát otthon ahol éppen él. Talán régebben érdekesebb lehette, hogy sokféle nemzetiségü ember él egy városban, községben, faluban. Mamár szerintem nem okoz ilyen fennakadást itt Magyarországon sem. Viszonylag újjonnan kialakított városrészben lakom,.. az egyik szomszédom németországból hazatelepült család , a másik szomszédom egy cigány család, a szembe szomszédom egy szír- magyar család... Azt gondolom, hogy kinyílt a világ és aki teheti , vagy olyan helyzetbe kerül megy arra amerre a szíve vagy tehetsége, kíváncsisága húzza... Nem nézünk rájuk ferde szemmel, nincs barátság, de mindenki tiszteletben tartja a másikat... végezük a dolgunkat, éljük az életünket, mindenki ahogy tudja... Itthon vagyok, bár mindenem megvan mindenféle téren, azt gondolom mindenkinek megvannak a nehézségei. Üdvözlök mindenkit és bárhol van a világban minden jót kívánok | ||
| | ||
| ||
|
Köszi Hunor!!! | ||
| | ||
| ||
|
2005-01-23 15:31, Sylviatje:
- Kedves Sylviatje, semmi gond, bemasoltam oda, vagyis a Bemutatkozas topikba.
Udv, Hunor | ||
| |
| Ugrás a ( 1 | 2 | 3 következő lap ) | |
| Új topik indítása Üzenet küldése | |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|