2017. november 23. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> Egy nyelvet beszélünk, mégsem értjük egymást
Új topik indítása   Üzenet küldése
 mazeltof  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-29 18:02   
Nagyon nagyon sajnalom, nem ismertem a netikettet. legkozelebb vigyazok.


 
 Gyula  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-19 00:12   
Kedves Fórumos Barátaim!

Köszönöm nektek először is azt, hogy személyetekben két teljes hónap elteltével első ízben figyelt fel valaki alábbi hozzászólásomra! Másodszor köszönöm a hozzászólásaitokból áradó melegséget, bíztatást, együttérzést! Ami pedig az általánosítást illeti, nos: ebben maximálisan igazat kell, hogy adjak nektek! Ez úton kérek mély alázattal bocsánatot mindenkitől, akit az alábbi hozzászólásomban lévő általánosítással megsértettem! ( Noha eszem ágában sem volt semmi ilyesmi. A levelem témája is más volt, de ez már igazán ne foglalkoztasson senkit se! )

Annyit azonban mégis megjegyeznék, hogy szerintem egyetlen félresikerült hozzászólása alapján nem lehet megítélni egy embert. Pláne nem lehet megkérdőjelezni az erkölcseit! Ez ugyanis pontosan olyan általánosítás és pontosan olyan erkölcstelenség, mint az, hogy az előző hozzászólásomban a román szót pejoratív jelző gyanánt használtam!

Kár, hogy nem ismeritek azt az embert, akiről írtam. Akkor talán kicsit engem is megértenétek, és talán azon a szerencsétlen általánosításon kívül a hozzászólásom többi részét is észrevettétek volna.

Előző hozzászólásomat annyiban vagyok kénytelen pontosítani, hogy ez a bizonyos atyánkfia ( mint időközben megtudtam ) nem erdélyi magyar, de még csak nem is a román!

Mazeltofnak üzenem: a netikettben a csupa nagybetűk használata kiabálást jelent. Az volna a konstruktív javaslatom, hogy a kiabálást tartogassuk azokra az időkre, amikor már tényleg menthetetlenül reménytelennek érezzük embertársunk agyament baromságait!

 
 mazeltof  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-15 16:40   
Miert ne szivatnanak valakit, akit lehet? Ha az illetonek nincs mas munkaja, neki az is jo. Esetleg megprobal elmenni az anyamagyarorszagra, ahol lebudosromanozzak. Esetleg elmegy Amerikaba, ahol megmutatjak neki, hogy kell kezelni a telefont, mindezt keeping smiling, with a radiant face, and high pitched tone.

Mazeltof, Romania

 
 csatao  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-11-05 16:37   
Hát mint erdélyi magyar nem tudom szó nélkül hagyni, amit Gyula ír. Az általánosítások eleve idegesítenek, a románozas egyenesen kiborít. És az, hogy egy normális magyar ember ezzel egyet is ért, hát..
Szóval a keleti kapitalizmus, melynek ugye alig néhény éves úgymond régisége van, az egy nagyon vad mûfaj. Mind tudjuk, akik Kelet-Európában élünk és dolgozunk. Mert megaláznak, kihasználnak, és valóban nagyon nehéz erkölcsösen, megalkuvás nélkül végezni a munkádat úgy, hogy közben meg is fizessenek. De akkor is kell lennie erkölcsnek. Ez az egyik része.
A másik az, hogy itt meg a magyarországi magyarok a "kapitalisták". Akik minden mellé még le is románoznak. Akkor mi az ábra?

 
 Gyula  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 22:26   
Egyébként pedig ezt a fajta pozitív diszkriminációt, amiről előző hozzászólásaimban szóltam, ki tudja, talán meg sem érdemelnénk. Mi módon várhatnánk azt el nyugati magyaroktól, ha mi, hazai magyarok egymás között sem tartunk be bizonyos normákat! Ugyanis való igaz, hogy volt már negatív tapasztalatom emigráns magyarok által alapított céggel is, de az nem is hasonlítható ahhoz a pocsék mentalitáshoz, amit magyarországi magyar kisvállalkozóknál tapasztaltam! Ismerek ugyanis olyan debreceni kivállalkozót, aki a takarítónői keresetnél is kevesebb fizetést ajánlott egy gyakorlott szakember számára, és amikor az ezt szóvá tette, akkor a meglehetősen nagyképű válasz így hangzott: "Ja, kérlek! Én kapitalista vagyok!" Mintha bizony a kapitalizmus feljogosítana bárkit is arra, hogy végzett szakembereket mélyen a béka feneke alatti jövedelemmel meg lehessen alázni!

Ismerek olyan Kolozsvárról Magyarországra áttelepült erdélyi magyart, aki áttelepülése után itt céget alapított, de az a mentalitás amit képvisel szó szerint hirhedté tette a városban! Sajnos dolgoztam is a cégénél cirka másfél évig. Szó szerint az alkalmazottaival lopatja el a hozzá nem értő ügyfelei modemjét, stb. Volt, hogy hóban - sárban - fagyban, no meg méteres latyakban zavart ki tárgyalni egy céghez valahová az Isten háta mögé. Járda nem volt, az úttest rendkívül csúszott, közvetlenül mellettem hatalmas kamionok dübörögtek el, csoda, hogy el nem gázoltak, és persze a cipőm is totál szétázott. És mindez miért? Azért, mert ha térdenállva könyörögtem volna se adta volna kölcsön a cégautót, ami mellesleg épp az ehhez hasonló esetek miatt lett megvásárolva! Egyszer egy utazási irodához mentem ki tárgyalni. Az utazási iroda tulajdonosa azt mondta nekem: "Tudja, a maga főnökének baj van a származásával!" Kérdezem: "Hogy érti ezt?" Válasz: "Román!" Persze a főnököm nem volt román, erdélyi magyar származású volt, de - bocsássanak meg érte - ott, akkor mélységes mélyen egyet tudtam érteni ezzel a rövid, frappáns és tömör jelzővel! Amikor másfél év után megelégeltem ezeket a lehetetlen állapotokat, és elhatároztam, hogy fölveszem a kapcsolatot budapesti cégekkel, hátha találnék valami normális - emberi munkahelyet Pesten, akkor az öreg persze szimatot kapott, és kétségbeesett kisérletet tett, hogy valahogy mégis megtartson. De nem ám a munkakörülményeimet javította, vagy a fizetésemet emelte meg! Ááá, dehogy! E-maileket küldözgetett egy halom budapesti cég mail címére AZ ÉN NEVEMMEL, AZ ÉN E-MAIL CÍMEMRŐL ELKÜLDVE, a következő tartalommal: "Sajnálattal kell közölnöm, hogy az önök által számomra felajánlott állást nem áll módomban elfogadni, mert úgy érzem a feltételeknek nem tudnék megfelelni!" A dologra úgy derült fény, hogy egyszer véletlenül egy rossz, nem létező e-mail címre is küldött a nevemben egy levelet, és a rendszer által visszadobott mailt én töltöttem le! Amikor azt mondtam neki, hogy ezért feljelentem, akkor azt válaszolta: "Gyula, ne keresd velem a konfliktust, mert hidd el: én tudok nagyobbat ütni!" Aranyos mi?

És még a legutóbbi kelet-magyarországi munkahelyemen szerzett egészen friss élményeimet el se meséltem! Higyjétek el nekem, még fiatal vagyok, de már tudom mi az élet! Én a kelet-magyarországi munkavállalók helyzetéről már akár könyvet is írhatnék! Egy kivétellel valamennyi munkahelyemről úgy távoztam, hogy az utolsó havi munkabérnek "természetesen" bottal üthettem a nyomát! Ez errefelé tök mindennapi dolog! Szóval dehogyis bántalak én titeket kedves emigráns magyar cégtulajdonosok! Az se baj, ha nem alkalmaztok velünk szemben pozitív diszkriminációt! Ilyen állapotok közepette az is kész felüdülés, ha a ti cégeiteknél dolgozhat az embernek fia!

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 22:15   
Kedves Gyula,

gyarmatosítás-ügyben teljesen egyetértünk. Magam is azt bátorkodtam mondani, hogy nem meglepő, ha a leírt példát az érintett gyarmatosításként éli meg.

A "bennszülött" szót pedig tudatosan idézőjelbe tettem. Reméltem, hogy ez kellő mértékben helyettesíti a nem hallható mosolygóan jóindulatú hangszínt.

Az elmúlt majdnem 6 hónapban - Hunor tudja pontosan, hogy hány - ezer hozzászólás született a legkülönbözőbb témákhoz. Képtelenség ezeket egy-két nap alatt átolvasni, személyhez kötődően feltérképezni. Amennyiben ilyen igényed támadna, ill. a jobb tájékozódás végett, ebben segítséget nyújt a lap tetején a Keresés c. funkció.

Barátsággal

Pompéry Judit

 
 Gyula  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 19:09   
A pozitív diszkriminációról meg csak annyit: az sem valami igazságtalan dolog, nem is valami ördögi találmány! Ha emlékezetem nem csal, talán Széchenyi mondta el egyszer a következő példázatot:

"Ha két gyermeket látok belepottyanni a folyóba, amely gyermekek közül az egyik a sajátom, és nekem csak egyet van módom megmenteni, akkor minden bizonnyal bevonulnék a történelemkönyvek hasábjaira, ha az idegen gyermeket menteném meg! De engedtessék meg nekem: én, ha lehetséges mégis inkább a saját véremhez ragaszkodnék!" (Nem szó szerinti idézet!)

Na látják: ez a pozitív diszkrimináció!

 
 Gyula  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 18:53   
Először is meg kell mondanom, hogy csak ámulok és bámulok, hogy effajta korrekt, kellemes hangvételű és intelligens fórumot sikerült itt a hozzászólóknak és a moderátoroknak létrehozniuk! Minden elismerésem az Önöké! Jól érzem magam itt! Előre felhívom azonban mindenkinek a figyelmét, hogy ne vegye zokon tőlem, ha néha majd kissé sarkosabban, élesebben fogalmazom meg a mondanivalómat, mint ahogy szükséges lenne. Ez - sajnos vagy nem sajnos - alapvető emberi jellemvonásom, nem hiszem, hogy képes lennék rajta változtatni.

Kedves Pompéry!

Nos, a magyar bennszülöttek - noha számomra kissé sajátságosan hat a "bennszülött" jelző - , nem élik meg gyarmatosításként, ha egy emigráns magyar korrekt feltételek mellett, a kölcsönös előnyök mentén állást, munkát, együttműködést ajánl nekik. És még csak el se várják - pedig morális alapon igenis elvárható lenne - hogy pusztán az azonos nemzethez tartozás, és az ebből fakadó szolidaritás ürügyén egy emigrációban élő magyar cégvezető nagyobb előnyökhöz, nagyobb juttatásokhoz, nagyobb fizetéshez juttassa őket, mint ahogy tenné ezt adott esetben más nációhoz tartozó alkalmazottaival! Tehát mégegyszer mondom, hogy noha a pozitív diszkriminációnak az azonos nemzethez tartozás okán létjogosultsága is lenne, a magyar "bennszülöttnek" nincsenek ilyen elvárásai! De hogy sok esetben a korrekt feltételek és a kölcsönös előnyök helyett még az emigráns magyarok is pusztán csak olcsó munkaerőt látnak egykori testvéreikben, néhai hazájukban pedig meghódítandó szűz terepet ( csúnyábban mondhatnám gyarmatnak is ), nos az minősíthetetlen! Mert ez még mondjuk egy némettől sem szép dolog, de részéről talán még érthető. Hiszen neki sohasem volt hazája ez az ország, s annak lakosai is idegenek a számára. Na de egy magyar részéről ... !? Tehát még egyszer: Ha az emigráns magyaroknak nem áll szándékában pozitív diszkriminációt alkalmazni e szerencsétlen kis ország munkavállalóival szemben, nos nem kötelező, nem várjuk el! De ne lepődjenek meg, ha a korrekt feltételeket és a kölcsönös előnyöket mindig mindenkor számon fogjuk kérni, a gyarmatosítást pedig visszautasítjuk!

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 16:54   
Gyula,

hogy konkrétan is vitába szálljak:

"Akkor most kérdezem én: vajon ok nélkül mondja-e azt egy magyarországi magyar, a néhány évtized után gyarmatosítóként visszatérő 56-os magyarról, hogy "németebb vagy a németnél!" vagy jelen esetben "franciább a franciánál"?" - írod.

Ennek az általános emberi tartáshoz, üzleti morálhoz van köze, nem a nemzetiséghez, ill, hogy hazatelepülő vagy kitelepülő, esetleg újgazdag. Megértem, persze, ha ezt a "bennszülött" gyarmatosító magatartásként éli meg.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 16:46   
Kedves Gyula,

nagyon örülök, hogy ránktaláltál. Ezzel az általam indított rovattal vitát akartam provokálni. Pont azokra a különbségekre akartam ráirányítani a figyelmet, amelyek az életkörülmények, eddigi tapasztalatok alapján eredményeznek más-más reakciót, véleményt, szemléletmódot.

Igaza van Hunornak, a szerencselovag figuráját mindkét oldalon meg lehet találni. Én pl. szintén kellemetlenül érintett vagyok, mert M.o.-i befektetésemet eddig csak költségek fémjelzik. Azt az alapelvemet, hogy az üzletben mindkét félnek meg kell találnia a számítását - és ezt nem csak a moralitás diktálja, hanem a józan üzleti szemlélet is -, a helybeli partner ugyanis úgy értelmezte, hogy csak ő juthat haszonhoz. 1999-ben éjfél előtt 5 perccel sikerült megakadályoznom, hogy egy ügyes trükkel megszabadítson a vagyonomtól. Azóta pereskedünk.

De helyes Hunor, ne használjunk semmilyen Mi és Ti skatulyákat és ne ítélkezzünk egymás fölött. Sem földrajzilag, sem életkorilag, sem másként.

Gyula, a Te hozzászólásodnak azért örülök, mert bár harcosan, de konkrétumokra támaszkodva írod le egy széles társadalmi réteg helyzetét, fejted ki álláspontodat, amellyel persze lehet vitatkozni. Célom az volt, hogy ne csak kritizáljuk, hanem ismerjük meg egymás nézeteit. Ehhez a Te hozzászólásaid lényegesen hozzájárultak. Akkor is, ha több ponton nem vagyunk azonos véleményen.

Úgy érzem, hogy ez a téma messzebb vezet, mint amennyit egy ilyen hozzászólás keretében itt le lehetne írni. Az EPMSZ pl. jubileumi konferenciáján két kerekasztal beszélgetést is szánt a kérdésnek:
- Nyugatiak tapasztalata otthon
- Magyarországiak elvárása a nyugatiak felé
Nagyon tanulságos volt mindkettő, és a vita egyik esetben sem akart végetérni. Ott is látható volt, hogy a vitának csak akkor van értelme, ha EGYMÁSSAL beszélünk és nem EGYMÁSRÓL.

Erre a kisérletemre érzem válasznak Gyula hozzászólásait fenntartván a jogot, hogy - teljes személyes szimpátiám mellet - nézeteink (nyiylván tapasztalataink) különböznek egyes pontokon.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 11:56   
Kedves Gyula,

Ecet az alábbiakat írta:

"Elöfordul, hogy ugyanazon az osztalyon, ugyanabban a munkakörben a tiz évvel fiatalabb kolléga egy ezressel többet keres."

Én öszintén szólva ezt tökéletesen rendjénvalónak tartom, egész pontosan azt, hogy valaki ugyanazon osztályon, ugyanabban a munkakörben kereshet jóval többet, kevesebbet, mint más. Nyilván a munkáltató joga eldönteni, kinek, miért, mennyit, engem csupán a saját számlámon jelentkező összeg érdekel, másé még összegszerűen sem.

És igaza van ebben is: ezt a gyakorlatot erkölcsi szemszögböl nézni nem visz semmire. Pontosabban: erkölcsösnek tartom azt, hogy elfogadjam a részemre felajánlott - vagy elfogadott, vagy nem -, fizetést anélkül, hogy foglalkoztatna másoké.

Viszont az általad elmesélt esetben jól tetted, hogy nem fogadtad el, hiszen Téged, mint küldöttet, próbáltak "korrumpálni". De mindenképpen árnyalnám a Te hozzászólásaid, egyrészt nem érdemes a Mi, Ti megfogalmazást használni, és egy-egy esetből semmiképp nem érdemes általánosítva beszélni, mert nyilván mindenkinek élménye, amit negatív, és ezt, itt listázni semmi értelme.

És itt szólnék hozzá a fejlődéssel kapcsolatos írásodhoz (offtopik leszek en is ), abban egyáltalán nem értek egyet Veled, én, amikor Budapesten tanultam (89 után), olyan lehetőségek adottak, melyek addig a szüleim, mások részére ismeretlenek voltak. És most pedig valamennyi osztálytársamnak, főiskolai csoporttársaimnak sikerült elhelyezkedniük, kapcsolatok, egyéb kommunizmusban müködő maszlag nélkül, kinek alapítványnál, ki gyógypedagógusként, ki közgazdászként, ki stb., németországi fizetésről nézve is szép jövedelemmel. Előtte pedig ki Németországba jutott ki ösztöndíjjal, ki Indiában tanult fél évet, ki Tháiföldön mentett egyetemistaként fehér majmokat - ezek mind addig ismeretlen lehetőségek voltak. És mi mind Budapesten, átlagos körülmények éltünk, de elég sok mindent megtudtunk engedni magunknak az iskola alatt is - igaz, mellette dolgoztunk is, akkor még ki gyorsétteremben, stb., de abból még külföldi út is kijött. Egyszerű volt, megszoktuk, ha nincsen valamire pénzünk, dolgozunk, de akkor összejön. És az esetekben többségében össze is jött.

Én ezt az eltelt tíz évet - megengedve magamnak, hogy tévedek -, átmenetnek tartom, egy olyan átmenetnek, ami jóval nehezebb, mint megélhetési szempontokból, stb., és bizony, mindenkinek el kell fogadni (nem Rád gondolok, hanem sok más esetre), hogy ennek bizony lesznek komoly vesztesei, mint ahogy vannak nyertesei is (tisztességes nyertesekre gondolok ).

Amit pedig Pompéry írt, hogy vannak szerencselovagok, akik ígérgetésel, stb. kihasznalják az alkalmazottaikat: nos ez igaz, de minden országra, minden nemzetiségre, vonatkoztatható. Nyilván ahol pedig az emberek jobban kiszolgáltatottak, a különböző mechanizmusok nehézkésebben müködnek: ott több esetben előfordul, és kevesebb eset is lát napvilágot.

Üdv,

Hunor

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 11:47   
2002-09-05 10:03, Gyula:
-
Kedves Gyula!

Félreértettél. Elfelejtettem, hogy nem tudhatod: 30 éve Svajcban élek.
En nem rolad, hanem sokkal inkabb magamrol beszélek.
Hogy jönnék ahhoz az otthoniakat kioktatni? Remélem nem veszed rossznéven a kis svajci életképet. Minden hatso gondolat nélkül kanyarintottam ide. Csak informacio, semmi mas.

Zaroul a "gondolkodasmodrol": mi emigransok hogy gondolkodunk az altalam ecsetelt munkapiaci gyakorlatrol - kedves Gyula, az nem érdekel senkit. Különössen nem a munkaadot.
Ez van!


üdv.
eZ

 
 Gyula  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 10:03   
Kedves Ecet!

Az előző hozzászólásom mely részéből olvastad ki, hogy nekem szándékomban állt volna a titoktartási kötelezettség megszegése? Én ugyanis semmi ilyesmit nem írtam! Én csak azt írtam, hogy "nem tudtam volna a többiek szemébe nézni"! És ez még azért messze nem a titoktartási kötelezettség megszegése! Nem így gondolod? Egyszerűen csak arról volt szó, hogy erkölcsi szempontból egy nagyon lehetetlen szituációnak tartottam volna, hogyha a szemébe kellett volna néznem annak a két-három embernek, akik megbíztak, hogy a kérésüket tolmácsoljam a tulajdonos felé, ha hagyom magam egy kis fizetésemeléssel megvenni, miközben az ő esetükben maradt volna minden a régiben. Az Isten tudja csak, hogy miért vagyok ilyen hülye. Talán azért, mert még nem halt ki belőlem gyökerestől a szolidaritás, mint olyan. De megígérem neked, hogy majd igyekezni, fogok, hogy e téren is mihamarabb felzárkózzak a fejlett nyugati etalonhoz!

A másik dolog: Azt írod, hogy a dolgokat erkölcsi szemszögből nézni nem vezet semmire. Na, ... lassan kezdem már kapisgálni, hogy valóban évtizedes lemaradásban vagyunk mi itt Magyarországon a ti gondolkodásmódotokhoz képest! Tudniillik én még az apámtól meg a nagyapámtól akik egyszerű falusi emberek voltak olyan maradi-kelet-európai-feudális-csökevény gondolkodásmódot örököltem, ami szerint az erkölcs egy olyan valami, amit soha semmilyen körülmények között nem lehet, és nem szabad figyelmen kívül hagyni. Még akkor se, ha - amint írod: "nem vezet semmire". És az én maradi értékrendem szerint be nem tartott hazug ígéretekkel fölcsalni valakit családostól a fővárosba, éhbérért dolgoztatni, majd kirúgni azért, mert nyomokban fölfedezhető a viselkedésében a munkatársi szolidaritás, különösen egy külföldre emigrált 56-os magyar részéről: erkölcstelen! Bocsásd meg nekem, ha egy kissé sarkosan fogalmazok! Nem állt szándékomban ünneprontó lenni, vagy elrontani a fórumon kialakult kedves - kedélyes hangulatot, de úgy éreztem ezeket le kell írnom, mert ez is hozzátartozik a mai magyar valósághoz. Meg az is lehet, hogy a hozzászólásom egy kicsit "offtopic", mert a topic címe az, hogy "Magyarként külföldön, külföldiként otthon!" én meg arról írok itt folyamatosan, hogy milyen "magyarként otthon, Magyarországon". Úgyhogy inkább hagyom is a témát ...

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 06:34   
2002-09-05 02:59, Gyula:
-
Kedves Gyula

Tudom, hogy nem vigasz, infoként mégis megemlitem. CH-ban a munkavallalot szerzödésben kötelezik a titoktartasra.
Ha ez nem része a szerzödésnek, akkor egy hallgatolagos kötelezettség. Megszegése következményeket von maga utan. Elöfordul, hogy ugyanazon az osztalyon, ugyanabban a munkakörben a tiz évvel fiatalabb kolléga egy ezressel többet keres. Azt nem kell hangsulyoznom, a külföldi csak egy töredékét kapja az itteni fizetésnek.
Ezt a gyakorlatot erkölcsi szemszögböl nézni nem visz semmire, mindenki tudomasul veszi, és addig amig fiatal megprobalja a lehetségest.
Negyven éves kortol kezdve a béremelést el lehet felejteni. A melos örül, hogy van munkaja, összehuzza magat és retteg az elbocsajtastol.

 
 Gyula  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-05 02:59   
Kedves Pompéry!

Bizonyára igazad van, már ami a magyarországi munkavállalókkal kapcsolatos tapasztalataidat illeti. Én helyzetemből adódóan mégis inkább a másik fél fogadatlan prókátorának szerepében tündökölnék. Ismerek egy 1956-ban Franciaországba menekült magyart, aki rendszerváltás után Budapesten egy jó nevű software-fejlesztő céget alapított. Ennél a cégnél dolgoztam kb. másfél-két évig. Tagja voltam egy három-négy főből álló kis csoportnak, akikkel együtt közösen egy pénzügyi internetes portált fejlesztettünk. Amikor ez a cég toborozta az ország minden részéből az alkalmazottjait, hatalmas, mondhatni grandiózus igéretek hangzottak el, hogy ilyen meg olyan nagy jutalékok lesznek majd meg hasonlók. Mi meg, kis csóró magyarok örültünk, hogy végre kapunk egy lehetőséget az élettől, és például én is, feladva debreceni egzisztenciámat, a feleségemmel, a kisfiammal, felköltöztem a fővárosba. Lelkiismeretesen, becsülettel végeztem a dolgomat, de ahogy teltek-múltak a hónapok, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy sem jutalék, sem tisztességes fizetés, sem semmi! Úgyhogy abban a három-négy fős kis csoportban, amelyben dolgoztam, megbeszéltük, hogy indítványozni fogjuk, hogy ha már egyszer nincsenek jutalékok, akkor legalább a fizetésünket javítsák fel egy olyan szintre, amivel esetleg sikerrel elkerülhetjük az éhhalált. Namármost kérem szépen az történt, hogy ez a bizonyos idegenbe szakadt hazánk fia behivatott magához és azt mondta nekem, hogy az én fizetésemet megemeli ugyan, de el ne mondjam senkinek se, és a jövőben lehetőleg kerüljük el az efféle "lázadás szerű" megnyílvánulásokat! Mikor közöltem, hogy nem tudnék a többiek szemébe nézni, ha kizárólag csak az én fizetésemet emelné meg, akkor ennek az lett a következménye, hogy rövid úton eltávolított a cégétől. Akkor most kérdezem én: vajon ok nélkül mondja-e azt egy magyarországi magyar, a néhány évtized után gyarmatosítóként visszatérő 56-os magyarról, hogy "németebb vagy a németnél!" vagy jelen esetben "franciább a franciánál"?

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-03 19:43   
Ha külföldi cég küldi a másik országba alkalmazottaikat, mindig is ugy volt, hogy a megszokott fizetést kapták. Mikor férjem Belgiumban dolgozott, itt kapta tovább a cégtöl a fizetését s az adot is itt fizette, amig fel nem épitették Belgiumban a titánium öntödét.

Bátyám ugy került Angliába, hogy egy svájci cég küldte ki, svájci fizetést kapott, késöbb fel lett bontva az a külföldi kapcsolat s mivel öt közben privát dolog kötötte oda, ott maradt s keresett helybeli cégnél állást, helybeli fizetéssel, amire az fiatal feleség nem gondolt akkor, mikor ragaszkodott ahhoz, hogy nem akar Svájcban élni, hanem hazájában, Angliában.

Sok embernek tetszik a tény persze, ha a megszokott fizetéssel jobb anyagi helyzetbe kerül az uj országban, pláne, ha családja is ott él vele. Nehezebb azoknak, ahol csak a férj megy idegen országba s repkedhet haza idönként s a család magára lessz hagyva a hétköznapi élettel s munkákkal, melyeket külömben a férj végzett el.

Andrea

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-03 17:59   
A fizetési problémát jól ismerem német-magyar, német-orosz, stb. viszonylatban. Magam is voltam német munkaadó Moszkvában, ill. vagyok Tokajhegyalján. A helybeli fizetések mindig a helybeli életkörülményekhez igazodnak. Ha nem így lenne, tönkremenne hosszútávon a vállalkozás. Hegyaljai cégünk idegenforgalmi létesítmény, tehát szolgáltató, amelynek bevételei is a helyben keletkeznek a - részben fizetőképtelen - keresletre alapozva.

Moszkvában jobban fizettem, mint az orosz cégek, de messze nem annyit, mint pl. Németországban. Színvonalas, kultúrált munkahelyet kínáltam önálló feladatkörrel, de ennek megfelelő elkötelezettséget, felelősséget, egyben lojalitást is elvártam, amely utóbbira nehezen találtam megfelelő igényes munkatársat. Hosszú nevelési folyamat eredményeképpen van persze remény. (A sors fintora, hogy miután megtaláltam és kineveltem, addigra a rossz gazdasági helyzetben tönkrement a moszkvai irodám.)

Moszkvai éveim alatt azt hittem, hogy egy tipikusan orosz (szovjet) mentalitásba ütközöm. Érdekes, évekkel később Hegyalján ugyanezt a jelenséget tapasztaltam. Itt is jelentkezett az a mentalitáskülönbség, amelyre célozni kívántam vitaindító szavaimmal. Szerintem ez a kiindulópontja az ellentétek sokaságának, amelyek rossz szájízhez vezetnek a hazalátogatóknál.

Ugyanis megfigyelésem szerint az élettapasztalat arra tanította a környezetemben lévő embereket Moszkvától Mezőzomborig, hogy
- Az a biztos, ami most, ma van, mit tudni mit hoz a jövő
- Órabért kapok, azt az időt le kell húzni, az élet utána kezdődik
- Mindenkinek ugyanannyi jelenlétért ugyanannyi jár
- Nem érdekelnek mások szempontjai, mi miért van, hónap végé cash a kézbe, a többi nem számít
- Nem kell beleszólás, de felelősség sem
- Csapatmunka (teamwork) lehetetlen. Demokratikus együttműködési igény nincs. Ha én csinálok 100-at, a másik szintén 100-at. Ketten együtt ugyan elérhetnénk a 300-at, de félő, hogy az osztozkodás után 140-160 lesz az eredmény, tehát inkább maradjon fejenként a 100.
- A másik úgyis átver, jobb, ha előbb én rázom őt át.

Aki megtapasztalta a felelősségteljes munka lehetőségét és az azzal járó előnyöket, az könnyebben is él a felelősség terhével. Aki biztos abban, hogy az íróasztala/munkahelye a jövő hónapban is áll, az nyilván törekszik annak a megtartására és nem játssza el az esélyét linkséggel, lopással apró pillanatnyi előnyért.

A fentiekről hosszasan tudnék írni, itt csak néhány vitaindító gondolat. Nyilván van másik oldal is: szerencselovagok nyugatról a rendszerváltást, valamint az otthonmaradottak tapasztalatlanságát, később kiszolgáltatott anyagi helyzetüket kihasználva igyekeztek előnyhöz jutni.

Mint mindennek, ennek az éremnek is két oldala van.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-03 17:20   
Ferencz Zsuzsanna üzenet 2002-09-03 05:17

Kedves fórumosok!
Újabb témával jövök, amely azonban összefügg a magyarokkal.
Mint talán ismeretes, Románia időközben az egyik legdrágább volt szocialista országgá lett. Az átlagfizetés 100 euró, amelyből képtelenség megélni, hiszen a lakásrezsi is több.
Erdélyben, sőt Románia egész területén megjelentek a magyar cégek, amelyek sajnos nem magyarországi fizetést adnak alkalmazottjaiknak, hanem szintén 100 euró körül. Tehát ugyanaz a cég a ugyanazért a munkáért háromszor-négyszer nagyobb fizetést ad magyarországi alkalmazottjainak, mint az erdélyieknek. Erről mi a véleményetek?


 
 Sarga Medve  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-09-03 14:04   
Szervusztok!

A topic cime egyenest a szivembe hatott. (Talalt!) A svajci magyarok Balatoni invaziojahoz nem tudok mit hozzaszolni. A Varpalotai hazatelepult szulokhoz, mar egy icipicit...-mert, hogy en meg eppen Varpalotarol indulva, telepultem ki. De kulonben, ha megengeditek, olvasnalak benneteket. Hat ha egy-egy beszed tema engem is szolasra kesztet.

Udv

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-31 10:47   
Szija andi_usa
-
Mo' moll! A mar többször emlitett Gödrös Matyas is a környéken lakik, rajta kivül még egy tucat masik zürichi magyar.
Kövagoörsön van egy "Svajci-Magyar tarsasag". Összejövetel minden évben augusztus elsején.
A Kékkuti forras/asvanyviz idöközben a Nestle tulajdona, és Salföldön a svajciak finanszirozzak a "Természetvédelmi Majort."

 
 andi_usa  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-31 05:46   
Nem tudtam, hogy a svajci-magyaroknak van kedvenc helyuk, apam Varpalota-Petfurdon vett hazat, mikor visszatelepedtek Magyarorszagra.

Andrea

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-31 00:39   
Lehet, hogy én vagyok egyedül itt akinek a jelenség ismeretlen? Ez ugyan nem mond semmit, csak megjegyzem

Van egy hazunk a Balaton-felvidéken, igy 12 éve (kötelezöen) oda jarunk évente kétszer. A falucskanak esetleg 150 a lakosa, viszont jelentös szamu "bebiro" él a helységben (igy nevezik az orszag mas részéröl odaköltözött haztulajdonosokat). Mindenki mindenkit ismer. Van ugyan falusi szobeszéd minden mennyiségben, de hogy a külföldieket szapultak volna azért mert gazdagok vagy mert külföldiek azt még nem hallottam, pedig vagyunk ott egy paran.

Ez a környék egyébként a svajcimagyarok kedvenc visszatalepedési helye.

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-30 23:22   
Megfigyelésem szerint a hazalátogatók, hazatelepülők gyakran panaszkodnak az otthoniakra (modortalanság, tudatos átrázás, dolgozni nemakarás, szolgáltatások hiánya, beszűkült látásmód, pénzéhesség, a másik kihasználása, jóindulatú tanácsok visszautasítása, stb.)

Ugyanígy az otthonmaradottak szidják a nyugatról hazalátogatókat (fenn hordja az orrát, semmi nem elég jó neki, úgy tesz, mintha nem innen ment volna el, németebb a németnél..., nem él itt, de mindent jobban akar tudni, stb.)

 
 ecet  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-30 23:09   
Hm.
Mire gondolsz pontosan kedves Pompéry?

 
 Pompéry Berlin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2002-08-30 18:03   
Liz "hazai" élménybeszámolója kapcsán jutott eszembe, hogy sokunkat gyötörhet a címadó kérdés.

1999 öszén váratlanul abba a helyzetbe kerültem, hogy fél évre át kellett vennem keletmagyarországi cégem irányítását. Naponta többször ütköztem a helyszínen érthetetlen jelenségekbe, környezetem gyakran úgy nézett rám, mintha kínaiul szólnék, pedig nyelvi akadály nem volt köztünk.

Meggyőződésem, hogy nem egyszerűen csak udvariatlanság, gorombaság, szocializmusból visszamaradt struktúrák az okai annak, ha a nyugatról hazatérő magyart a Liz-nél leírt események megbotránykoztatják, ha nem érti a helyzetet. Az életkörülmények adta szemléletmód-különbségről is szólnak ezek a történetek.

Mi a Ti véleményetek?

 
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó