2017. november 20. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> 1956 - ötvenedik évforduló
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 következő lap )
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-22 15:30   
Kösz, Tihi. Vagyis igen, az az a híd.Most már réveden személyes ismerősöm.
 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-22 15:14   
2006-11-20 04:01, Ferencz Zsuzsanna:
-
ez az a híd, amelyet az osztrákok műemléknek nyilvánítottak?

Találtam még adatokat ehez a témához:
http://www.burgenland.at/aktuell/256

Jó képeket is találtam amelyek jobbak mint én fényképeim, az objektek aránylagos viszonylatban vannak a környezethez:
http://home.pages.at/pibuk/andau/andau.htm

Meg egy térképkép az útról, a hídtól az Andau faluba vezetö 9 km-es útról, amin tízezrek és tízezrek menekültek ballagtak valahová, de mindenki csak egy irányba, az elképzelt jobb jövö felé:
http://www.museumonline.at/1998/schools/burgenla/BL_Andau/fluchtstrasse.htm

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-20 21:00   
November 20, 50 évvel ezelött.

Hajnalban átmentünk a hídon, egy egyenes mezöi út vezetett valahová. Mentünk, mentünk jó reményben, hogy valahová eljutunk. Elöre nézve az uton, és hátra, emberek mozogtak, de mindenki csak egy irányba ment, valahová.....

Késöbb derült ki, hogy több km után egy kis osztrák faluba érkeztünk. Itt már nagy tömeg volt a kis falu utcáin, az emberek jöttek ide oda, egyes helyeken nagy sorok voltak, ott meleg ételeket osztottak. Este felé hideg lett az idö, menedéket kerestem, egy falu kocsma külsö raktárhelységében szalna volt a beton padlón, borzalmas hideg volt, beburkolódtam kabátomba és valahogy elaludtam.

Késöbb 40 év után, James A Michener könyvét "The Bridge at Andau" olvasva megtudtam, hogy Andau-ban vagyok és november 20-a van. Erröl visszaszámolva kiderült, hogy november 19-én indultam Budapeströl.

Hogy a következö napokon mi történt, arra nem nagyom emlékszem. Valahogy vonattal Bécsbe érkeztem és ott egy valami iskola épületében szállást kaptam. Az iskola bútorait az ablakokon keresztül a belsö udvarra dobálták és az iskola termeibe ideiglenes szállást rendeztek az osztrákok.

Következö emlékem, egy piros bécsi villamos nyitott peronán állok és nézem az újjáépített bécsi operát a Ringen. Zsebemben van egy ideiglenes igazolvány, amivel ingyen utazhattunk a villamosokon. Az igazolványon nevem, születési helyem és dátuma van, nem vagyok tehát többé egy névtelen valaki.
Photobucket - Video and Image Hosting

Újjá születtem Bécsben, de ez már nem az 1956-os topikhoz tartozik.

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-20 20:17   
2006-11-20 04:01, Ferencz Zsuzsanna:

ez az a híd, amelyet az osztrákok műemléknek nyilvánítottak?

Délután nem tudtam pontosan válaszolni kérdésedre, adatokat kerestem, fényképeket vizsgáltam. A híd Mo területén van, a kis csatorna is, a képen látszó kinézötorony osztrák földön van. De mi más híd lehetne a kérdésben? James A Michener említett könyve a történelembe hozta azt a november 21-én felrobbantott hidat, amit 1996-ban újjáépítettek 1956 40 éves emlékezésére.

A Spiegelben (német folyóirat) találtam: James A Michener sz. 3.2.1907 NY, elhunyt 16.10.1997 Texas. Tehát még megélte a híd ujjáépítését, ami szerintem könyve következménye volt.


 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-20 13:43   
Andau 1999
Ez a kép is hozzátartozik az elözöhöz, ez az Einserkanal, ezen a kis vízszbályozó csatornán van a híd.
Photobucket - Video and Image Hosting

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-20 13:31   
2006-11-20 04:01, Ferencz Zsuzsanna:
-
Kedves Tihi, mielőtt folytatnád, megkérdem: a szovjet kiskatona vajon tudta, hova mentek?
Más: ez az a híd, amelyet az osztrákok műemléknek nyilvánítottak?

Kedves Zsuzsa,
úgy vélem az a kiskatona nem tudhatta, még Budapest környékén voltunk messze a határtól. Különben is a szovjet katonák nem is tudták milyen országban vannak, keresték a Suezt!

Azt a hidat Andau közelében Michener könyve szerint november 21-én felrobbantották. A hidat 1996-ban osztrák és magyar katonaság pionér egységei újjáépítették. Én 1999-ben jutottam oda és beteszek egy képet a hídról. A háttérben egy kilátó tornyot lehet látni az osztrák oldalon. Egyúttal javitom elözö írásomat, 40 év után tudtam meg, hogy az a kis falu ahova érkeztem, az Andau volt. Michener könyvét 1996 körül találtam egy antikváriumban.

Photobucket - Video and Image Hosting

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-20 04:01   
Kedves Tihi, mielőtt folytatnád, megkérdem: a szovjet kiskatona vajon tudta, hova mentek?
Más: ez az a híd, amelyet az osztrákok műemléknek nyilvánítottak?

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-19 20:51   
Emlékezek az 1956-os eseményekre. Esténként olvasgatom a könyvet: James A Michener, The Brigde at Andau. E könyv segítségével tudtam 45 év után felfedezni, hol és melyik napon jöttem át a határon. Esténként nyogodtan olvasom a könyvet, rémálmaim már nincsenek, úgy látszik, feldolgoztam a multat tudatásomban.

November 19-én indultam el gyalog a határ felé, nagy szerencsésen felkerültem egy teherautóra. Az emberiség nevében és abban a hitben, hogy vannak jó emberek is a világon, elmondom, mi történt ott.

Több fiatal velem együtt áldogált Budapest határán az országúton és próbált felkényelkezni az elfutó autókra, de egy se állt meg. Ekkor egy fiatal orosz katona, olyan fiatalnak nézett ki mint mi voltunk, felemelte géppisztolyát és megállitotta a következö teherautót és intette a gépisztollyal, hogy öket fel kell venni. A mai napig is emlékszem fiatal, kerek arcára és hálásan emlékszem tettére.

A teherautó hátsó része tele volt utasokkal, egyideileg gyanúsan nézegettük egymást, de lassan kiderült, mindannyiunknak egyes volt a célunk, a sors csak összehozott bennünket. Este felé az auto lekanyarodott mellékutakra, hosszú ideig lámpa nélkül vezetett a soför a mezei utakon és valamikor éjfél tájban egy tanya csürje mellett áltunk meg. Hajnalig várakoztunk ott és amikor lassan világosodott elindultunk a határ felé.

Libasorban jártunk, valakik tudták, hogy hova megyünk. Egy keskeny csatornán átvezetö hidhoz érkeztünk, a hídon két magyar határör volt, szavakat nem váltottunk, csak integettünk nekik és átmentünk a hídon. Valaki mondta tovább, tovább, de lassan osztrák területre jutottunk. Tragikomikus vagy nem, de egy barátságos osztrák paraszt felvett a trágyaszekerére és behozott a faluba, aminek nevét csak 45-év után fedeztem fel a fent említett James A Michener könyvét olvasva.

Holnap folytatom.




 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-18 11:20   
Bukarestben kétnapos szimpozion zajlott, tegnap és tegnapelőtt délelőtt, Az 56-os magyar forradalom és hatása a régióban címmel.
Vagyis: Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában, a Vajdaságban és Macedóniában.
Színvonalas rendezvény volt, sok újat hozott, pédául nem tudtam, hogy Szerbiában, Macedóniában és Bulgáriában is voltak megmozdulások.
Persze, volt kis fennakadás is: a lengyel történész szövegét senki sem értette, mivel elfeledkeztek a tolmácsról.

 
 Mary  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-11-04 19:47   
Találtam egy egyszerü, de kifejezö verset a forradalom emlékér.

Kányádi Sándor


Naplótöredék
A fény, a fény
szuronyok hegyén villan.
Nem ilyen fényre vágytam én,
amilyen itt van.

A szél, a szél
katonaszaggal libben.
Ne fújd, ne fújd el őszi szél,
amit még hittem.

A vér, a vér
agyamban vadul lüktet.
Ó, isten, isten, hogyha vagy,segítsd meg véreinket.

Kolozsvár, 1956. október 25. éjszaka

Az erdélyi lapok most foglalkoznak a forradalommal, tehát nem a kezdettel, hanem a véggel.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-28 06:13   
Varjúröptetés címmel a szintén MON-tag Fischer István filmjét mutatja be a DunaTv nov. 4.-én este 8 órától. A film az 1956-os forradalom romániai (és nemcsak erdélyi) hatásáról szól, feltár sok eddig ismeretlen eseményt.
 
 mkulin  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-26 13:42   
1956-2006
A forradalom ötvenedik évfordulójának megünneplése pénteken,
október 27-én, 19.00 órai kezdettel.

•Ünnepi mûsorunk elôadója a Lichtwarksaal-ban, Neanderstrasse 22, dr. Masát András professzor, a berlini Collegium Hungaricum igazgatója, követségi tanácsos.
•Elôadását a forradalom emlékének politikai és erkölcsi vetületérôl egy új 1956-os dokumentumfilmmel teszi teljessé: "Forró ôsz a hidegháborúban - Magyarország 1956-ban", a forgatókönyv Rainer M. János, - 1956-os intézet Budapest – munkája.
•Az ünnepi hangversenyen Csíky Boldizsár, kolozsvári zongoramûvész Mozart, Liszt és Schumann mûveket ad elô.

A belépôjegy ára 10 euro, engedménnyel 5 (gyermek, diák, stb.) euro.
_____________________________________________

1956-2006
Gedenkfeier zum fünfzigsten Jahrestag der Revolution am Freitag,
27. Oktober 2006, 19.00 Uhr.

•Festvortrag in deutscher Sprache im Lichtwarksaal, Neanderstrasse 22, von Prof. Dr. András Masát, Botschaftsrat, Direktor des Collegium Hungaricum Berlin: "Ungarn 1956 – Geschichte, Erinnerungspolitik und Erinnerungsstrategien".
•Vorführung des Dokumentarfilms mit deutschem Untertitel: "Heißer Herbst im Kalten Krieg – Ungarn 1956", Drehbuch: János M. Rainer, 1956-er Institut, Budapest.
•Festkonzert des Pianisten Boldizsár Csíky aus Klausenburg, im Programm: Mozart, Liszt und Schumann.

Der Eintritt beträgt 10 Euro, mit Ermäßigung für Kinder, Schüler, etc. 5 Euro.

Hamburgi Magyarok Egyesülete Vereinigung der Hamburger Ungarn e. V.
Honlap: www.hamburgi-magyarok.de
Emil: mkulin@web.de
Tel.: 0049 1751664203

Mindenkit (német/magyar) sok szeretettel várunk,
Üdvözlettel,
Kulin Miklós, elnök

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-26 06:40   
1956 október 24.-én az egykori romániai Magyar Autonóm Tartomány írói közgyűlést tartottak, amelyen elitélték a magyarországi "ellenforradalmat". Majd hatázozatot is hoztak.
A határozat nyomán a Magyar Autonóm Tartomány vezetõ magyar értelmiségei levelet küldtek a bukaresti pártvezetőséghez Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élő írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetőségéhez címmel, amelyben elítélték a magyarországi ellenforradalmat és hűséget fogadtak a pártnak, illetve a vezetőségnek. A hűségnyilatkozatot Hajdu Győző és Kovács György fogalmazták, aláírták többek között: Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző, Hajdu Zoltán, Kovács György, Molter Károly és Sütő András írók.
p.s.
Mondjuk, hozzá lehet számítani, hogy nem voltak valós információik az eseményekről.
De lám, másoknak is csak szóbeli infóik voltak, pl. Kolozsváron, mégis a forradalom mellé álltak.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-25 13:10   
Kedves Laszlo,

uzeneted itt olvashato:
http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=3564&forum=75&351

Hunor

PS: egyfele megegyezes/ tudomasulvetel alapjan ott vannak magyarorszagi belpolitikat/ helyzetet konkretan erinto temak.

 
 Fredi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-24 15:12   
őszinteséget is akartak
Lehet, hogy amikor valaki elkezd a politikával foglalkozni, akkor még őszinte. Ez előfordulhat amatőröknél. Tapasztalatom szerint azonban nem léteznek őszinte profi politikusok független pártjuktól, nemzetőktől, fajuktól és vallásuktól, beleérve a Vatikán politikusait is. Ezt tőlük elvárni pont olyan abszurd lenne, mint az ecetes uborkától azt elvárni, hogy édes íze legyen.

 
 szucs_g  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-24 14:36   
"Magyarország jelent a világ politikai és gazdasági menéséhez annyit, mint egy pattanás az elefánt sexén. "

És csak ez számít?

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-24 07:38   
DunaTv:
A sok-sok fájdalmas képsor között oázis: riport egy francia öregúrral, aki 1956-ban a budapesti francia Intézet igazgatója volt.
Elmondta, mennyire megdöbbent a forradalmárok követelésein, akik ugye becsületességet és őszinteséget is akartak. Az öregúr elmondta, ő franciaként akár diplomázhatna is a forradalmakból, a franciák szabadságért vonultak az utcára, soha egyiküknek se jutott volna eszébe őszinteségért küzdeni.
Az már csak ráadás, hogy az öregúr szerint a magyarok becsületesek, büszkék és nemesek.

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-23 18:50   
2006-10-23 12:30, Koborlo:
-
Kedves Koborlo,

Tiszta szívböl köszönöm írásodat az 1956-os eseményekröl!

Kortársak vagyunk, én 1938-as vagyok, és amit eléltünk akkor, az úgy volt ahogy írod, úgy szivem mint tudatom is egyetért Veled.

Baráti üdvözlettel
Tihi

 
 Koborlo  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-23 12:30   
2006-10-20 20:43, eötvös:
-
Kedves Barátaim.

Eötvös kérdésére felelet.

Mint elözmények a mi kortársaink sajnos kivették részüket nem csak egy de sokkal több egymást követő esemény megélésében és ezek az események befolyásolták a történetét sokunknak.
Legfőképpen a 1937-40 között születettek.
Nyilladozó értelmünk már felfogta a bombázó gépek utáni robanások borzalmát,a sztalin-orgonák visitását, az ovóhelyek dohos penész bűzét, tej nélküli reggelik
a kukorica proszák és sárgaborsó fözelékek egyhangú izét.
A lassan fogságbol hazatérő apák(ha nem pusztultak el a Don kanyarban vagy a szovjet
hadifogság Ólombányáiban)már koravén felnött gyermekeikel ismerkedtek.
Hamisitott választások utáni történelmi hamisitások könyveiböl szivtuk a férevezetést és láttuk szüleink keservét vagy megalkuvását egy besugó rendszer félelmetes kebelén.
Gyermeki igazságérzetünk tiltakozása észlelte e terort, a spicli állam iránt érzett ellenszenvünk lassan csurgott kinyiló értelmünk poharába.
Amit munkásmozgalmi dalok mögé rejtve adagoltak kis uttörő fejünkbe az a hazugság rengeteg és az ÁVH tömeges jogtalan embertelen gyakorlati tettei pont ellenkező hatást gyakoroltak a felnövekvő ifjuságra mint amit nekünk szántak.
Igen mi voltunk az első szocialista nemzedék.
A tizenévesek akik az utcára mentünk 56 oktober 23-án.
-
56. Kinek mit jelent ez a szám? -

Nekem 16 évessen az utca szabadságát,baráti kört,játszótársaimat, nyiló szerelmet és még sok mást.
Egy feledhetetlen Nyár után nehéz 3-ik tanév
(2 éves ipari tanidőt tavasszal az elvtársak
3 évre hosszabitották meg) még feledhetetebb
Ősz.
A legujabb viccet is késő hallottam:
Melyik a legjobb kömüves brigád?
Rákosi-Gerő páros.
Mig Gerő falazik Rákosi pucol.
Egyetemi hallgatok szervezkedéséröl se volt fogalmam.

Nem voltam sem ellenforradalmár, sem csöcselék csak egy fiatal a sok közül.
Bünt se tudtam elkövetni mert forrófejű se voltam.
Tetteim és tapasztalataim röviden vázolom.
Ötven év után is ismerem azokat a gondolataimat melyeket ma itt leirok.
Azon a keddi délutánon is ott ültem az iskolapadban mikor mindazok az események
történtek.
Már a harmadik órárol elengedett tanárunk mert felvonulások, tüntetések kezdetéröl jött hir.
Hazafelé menet a Sztálin szobornál sok embert láttam kik Magyar zászlókkal gyülekeztek.
De azért én haza szaladtam táskám letenni és barátaimat keresni.
Mire egy barátom akit találtam és én visszaértünk a térre már tizezrek voltak.
Heggesztök vágták a szobor lábát, erös drotkötelek szakadtak de a szobor még állta a népakarat viharát.
Nem sokáig mert mintegy 24 soderszállitó Csepel összehangolt erejével egy uj korszak kezdödött (egyben a Csizma tér elnevezés is találó volt jo pár honapig).
Azt a pofáraesést.
Több tizezren látták amint a modern gyarmatositó a Jaltai egyezmény hősének szobra, kinek a nyugat odadobta Hazánkat prédaként, immár három évre halála után pofára esve birodalmának recsegő kerekei közé éket vertünk.
A népakarat lázadása kezdte el a forradalmat.
Közben hireket kapott a csizmatéri tömeg hogy a Rádiónál a nép közé lőnek, a Kossuth téren gyilkolják a békés tüntetőket.
A Soder szállitó teherautokrol a térre került a soder és a Zászlókkal felszerelt
emberekkel megrakott teherautok lelkes éneklő tömegei a rádió és Kossuth tér irányába száguldoztak.
E nap hősiessége az elkeseredett polgárok forradalma,lázadás volt egy igazságtalan rendszer és azoknak gyilkos pribékjei ellen.
Ez nem politika ez tény.
Én merész nem voltam ezért amikor meghallottam a géppisztolyok zenéjét a Krudy Gyula utcában barátommal hazafelé gyalogoltunk a villamosokat garázsaik felé tolattató,ürülő Rákoczy uton.
A máskor 11-kor zárt kapuajak mind nyitva voltak mindenütt hogy az esetleges megtorló
Ávos golyók elöl menekülök meghuzodhassanak.
Pedig azon az éjszakán még nem soknak jutott fegyver a felkelők közül.

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-22 23:10   
2006-10-20 10:10, bobo.2006:

2006-10-04 15:53, poe:

1956-rol a mi csaladunkban sem beszeltek soha

Annakidején szüleim sohasenm beszéltek velünk gyerekekkel politikáról, azért hogy a gyerekek nehogy az utcán valamit kicsevegjenek, ami az egész családot veszélybe helyezné. Féltünk az 50-es években esténként mikor jönnek hozzánk éjjel és elvisznek. Jelenlegi családommal se tárgyalok politikáról, pedig ma semmi veszélytöl nem kell félni itteni "választott hazámban". Ugyanígy nehezemre esik az 1956-os eseményekre is emlékezni és azokról nyilvánosan írni, beszélni.

Háborús veteránok, akik a háborút a fronton töltötték 1939-töl 1945-ig, sokszor némán hallgatnak és nem nyilatkoznak nyilvánosan, amit átéltek, arról jobb hallgatni, az nem tép régi sebeket újabbrá. Ez megérthetö, az ember altudata kerüli a legkellemetlen emlékezéseket.



 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-22 22:36   
A mult hét szombatán a Die Welt-ben (német független ujság) volt egy interjú egy annakidejü pufajkással. Megragadta figyelmemet kijelentése, hogy "Ez volt az elsö és nagyon jelentös kísérlet arra, hogy Magyarország Oroszországtól függetlenné váljon." Ebben én is egyetértek vele. Következö kijelentése viszont a tények elhamisítása mikor mondja, hogy "1956 nem a kommunizmus elleni harc volt". Lehet ezt mondani, de 1956 a kommunista diktatúra elleni harc is volt. Egy kommunista rendszer diktatúra nélkül nem müködik, emberarcú kommunizmus nem létezik, annak napjai meg vannak számolva. A közeli idök története ezt bizonyosítja.

A fent említett személy viszont a 80-as évek végén hozzásegített az osztrák-magyar határ kinyitásának és ezzel megkezdödött az NDK és a többi közép-európai kommunista rendszer felbomlása.

Szerintem az 1956-os események meghatározottan elindították azt a történelmi folyamatot, ami a kommunista-rendszerek összebomlására vezetett Európában.




 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-21 20:43   
Meghívót hozott ma a postás a Hollandiai Magyar Szövetségtől. November negyedikén Amsterdamban, a Szabadság sugárúton (volt Sztálin sugárút) emléktáblát avatnak. Utána a Győzelem terén egy sátorban kis fogadás lesz.

Utánanéztem egy kicsit az ötven éve történteknek. A második világháború után nem sokkal egy három sugárútból és egy térből álló amszterdami rész kapott új nevet a fasizmus legyőzésének emlékére. A tér neve Victoria lett, a belőle nyíló három sugárút pedig a három győztes Roosevelt, Churchill és Sztálin nevét kapta. Egészen 1956 októberéig nem is volt ez ellen senkinek kifogása. De amikor az orosz tankok elözönlötték Magyarországot, Sztálin eljátszotta a nyugat szimpátiáját. Még aznap titokzatos kezek letakarták a két Sztálin utcanévtáblát házilag készített kartonlapokkal, amelyeken a November 4. utcanév volt olvasható. Másnap a városi tanács intézkedett az ügyben, és az utca nevét Szabadság sugárút-ra változtatta.



A Holland Kommunista Párt ugyan élénken tiltakozott ez ellen, mondván: a történelmet nem szabad megváltoztatni, és a fasizmus felett aratott győzelem emlékét meg kell őrizni, de a protestálásnak nem sok foganatja lett. Az utcát azóta is Szabadság sugárútnak nevezik az 56-os szabadságharc emlékére.


_________________
poe

 
 bobo.2006  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-21 13:45   
2006-10-20 20:43, eötvös:
>>> Arra emlékeztet, hogy a politikai elnyomás és a kisemmizés határait senki nem lépheti át büntetlenül.

Ha tenyleg ez 56 uzenete, akkor nem ertem. A forradalmarokat tenyleg buntettek, terrorizaltak, eluldoztek, kisemmiztek vagy meggyilkoltak. Ez teny, viszont az akkori kommunista vezetes es osszes tettestarsuk vagy diszsiremlekek mogott nyugszik bekeben, vagy eppen az orszagban garazdalkodik meg mindig buntetlenul, hajuk szala sem gorbult!


 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-21 07:16   
Itt írok a Szilágyi Domokos ügyről, mert ide kívánkozik.
Másutt már nagyjából lejártak a besúgói ügyek, Romániában viszont most kezdődnek igazából: ha nehezen is, de talán nagyjából hozzá lehet már férni a szekus dossziékhoz.
Az elmúlt hónapokban semmi sem rázta meg úgy az erdélyi magyar közérzetet, mint a Sz.D. ügy. Szilágyi Domokos (Szisz) a második világháború után erdélyi irodalom legkiemelkedőbb, forma- és tartalomújító, közismert és szeretett egyénisége volt. Öngyilkos lett, 1976-ban, Kolozsváron. Úgy tudtuk, ez volt a költő felelete a diktatúrára.
Most pedig előkerültek a feljelentései,amelyeket Balogh Francisc néven írt egyetemista társairól és a Bolyai Tudományegyetem magyar tanársegédjeiről, akik többé-kevésbé belekeveredtek az 56-os forradalmi eseményekbe, Kolozsváron.
Az egyik kollega, Péterfi Irén, tizenöt évnyi börtönbüntetést kapott, talán épp Szisz jelentéseinek a nyomán.A többi jelentésének "főszereplői" is fekete listára, börtönbe kerültek, szakmai karrierjük kettébe tört.
A http://www.helikon.ro c. honlap közzétette Sz.D. jelentéseinek magyar fordítását.
Itt lehet még olvasni róluk:
http://politika.transindex.ro/?cikk=4811

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-21 04:49   
2006-10-20 17:33, poe:
Anyukám nagyon büszke volt rá, hogy egy egész nemzetközi fórum tud az ő nagy napjukról.
__________
Photobucket - Video and Image Hosting

 
 eötvös  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-20 20:43   
Én ezt mondanám, ha beszélnem kellene…

Tisztelt hallgatóim, barátaim!
Ünnepelni jöttünk, nem temetni. Ünnepelni kellene, mert 50 éve annak, hogy néhányan közülünk kimentek az utcára. Akkor ugyan nagyon sokan voltunk, de az ötven év és a megtorlás megtette a magáét. A megtorlástól való nem egészen jogtalan félelem sokunkat futásra késztetett; az ittmaradtak közül néhányan közvetlen áldozatoká váltak, a többség pedig fejet hajtva, derekat littyentve feladta rövid ideig tartó álmait. Majd eltellt 50 év és a mai generációk legtöbbje a korabeli hihetetlen eseményeket már legfeljebb - ha egyáltalán - úgy hírből ismeri.
De azért csak ünnepeljünk bátran, mert ma már lehet. Sőt, úgy is mondhatom hogy kell, feltétlenül szükséges. Részemről mindenkivel szívesen ünnepelem azokat a fennkölt napokat, amit tizennyolc évemmel oly lelkesen éltem meg és oly szívesen vettem részt benne. Igaz, nem tettem sokat, jobbára csak része voltam az utcai tömegeknek. De ez volt a forradalom.
Mint mondtam, már igen kevesen vagyunk, akik személyesen is megéltük azokat a napokat. Valahogy, talán éppen ezért furcsa érzések vesznek rajtam erőt az ünnep közeledtére. Ugyan azt mondtam, hogy mindenkivel szívesen ünnepelek és emlékezem, de azért a most készülő ünnepségek sora kicsit elgondolkoztat. Aggodalommal tölt el, hogy a ma ünnepelni szándékozó közjogi méltóságok nagy része a dolgok logikája szerint talán mégsem egészen méltó arra, hogy a nevemben és sok más aktív és passzív forradalmár nevében, az ország nevében hitet tegyen nagyszerű forradalmunk emléke mellett. A sors szomorú fintora, hogy éppen azok, illetve azok közvetlen hozzátartozói kívánnak a nevemben ünnepelni, éppen azt a forradalmat és szabadságharcot nagy pátosszal méltatni, amit ellenük folytattunk. Ellenük, mert megelőzően végtelen sok áldozatot követelő terrort valósítottak meg. Ezek a mai hivatalos ünneplők ezzel a készülő megemlékezésekkel és az ezeken elhangzó kötelező méltatásokkal a kör négyszögesítését valósítják meg. Nem tudok öket és az ünneplési szándékaikat jó szívvel akceptálni.
Így aztán mégis temetés lesz az ünneplésből. Eltemetjük azt a tiszta és önzetlen lelkesedést, ami minket 50 évvel ezelött mozgatott. Engem mindez végtelen szomorúsággal tölt el. Annál is inkább, mert érzésem szerint ezzel egyszer és mindenkorra eltemetjük annak a lehetőségét, hogy az akkori szellem és lelkesedés a mai fiatal generációhoz eljuthasson. Ezek az úgynevezett ünneplő közjogi méltóságok hiteltelenné tesznek mindent, amit mi annak idején szépnek, jónak és követendőnek tartottunk. Az a miniszterelnök, akinek közeli hozzátartozója jelentette be álságos módon az országgyűlésnek, hogy a magyar nép nagy elégtételére Nagy Imrét kivégezték, nem kimondottan predesztinált az eseményt ma pozitívan értékelni. Apró Antal, akiről szó van, volt az 56 elötti kommunista terror egyik fő megvalósítója, majd a Kádár fő támasza. Hihető ilyen háttérrel a miniszterelnök kenetteljes ötvenhatos megemlékezése? Ezt döntse el mindenki magának.
Sajnos itt más hibák is vannak a közgondolkodásban. A mai társadalmat, illetve ennek egy jelentős részét nem érdeklik túlzottan az ötven éves események. Ennek első számú oka az a tudatos félremagyarázás és agyonhallgatás, amivel a témát kezelték. Ez talán érthető viselkedés volt a kádári időkben, de mi a helyzet a 16 évvel ezelötti rendszerváltás után? Sajnos a rendszerváltás ebben a tekintetben sem hozott érdemi változást. Hogy mennyire nem, azt éppen a mai kormány összetétele bizonyítja szemléltető módon. Ennek a vezető rétegnek egyértelműen nem célja a történtek objektív ismertetése. Ha az iskolai tankönyvek erre vonatkozó részeit keressük, ismét csak a valódi rendszerváltás hiányát állapíthatjuk meg. Ennek következménye a mai gyerekek és fiatalok ez irányú nagyfokú tájékozatlansága.

56. Kinek mit jelent ez a szám? Nekem ennek végtelen nagy emocionális tartalma van. A jelentős történelmi események egész sorát ismerjük iskalai tanulmányainkból és irodalmi élményeinkből. Az igazi hatást azonban csak az a kevés esemény váltja ki az emberből, amit maga is megélt. A 48-as forradalom eseményei nem ráztak meg soha különösebben. Az évről évre ismétlődő, a pillanatnyi politikai helyzethez igazított március tizenötödikék a kötelező ünnepléseken igen közhelyszerűen hatottak.
Nem így 56! Ahogy ezt a szót kimondom, megelevenednek a képek a Sztalin szobor ledöntéséről, a teheratók száguldásáról, amint a rádió felé vágtattunk, a tankokról, a lövöldözésekről, az utcai tömegekről és az izgalommal túlfűtött beszélgetésekről, a kőrúti eseményekről, az orosz halottakról, a nemzetőrségről. Látom magamat géppisztollyal a hátamon, motorral a jéghideg rakparton és minütt orosz katonák. Újra átérzem azt a feszült izgalmat, ami hol félelem, hol lelkesedés volt. 18 éves voltam.
Az utcai tömegben mindenütt az egymás iránti kedves jószándékot éreztem és gondolom ez másnál is így volt. Vad idegenek, villanásszerű alkalmi találkozások során bizalommal néztek egymásra. A segítőkészség és az összetartozás érzése dominált. A vidékiek spontán élelmiszer ajándékai mindezen érzéseket csak erősítették.
Vajon a mai társadalom képes lenne ilyen erkölcsi teljesítményekre? Lehet, de én igen szkeptikus vagyok. Sajnos azt hiszem, hogy nem megalapozatlanul.
De ennek ellenére és ezzel együtt ünnepeljünk! Ünnepeljünk és reméljünk, hogy azért sokan közülünk megértik és főleg megérzik 56 üzenetét. Ami igen egyszerű üzenet. Arra emlékeztet, hogy a politikai elnyomás és a kisemmizés határait senki nem lépheti át büntetlenül.


 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-20 17:37   
2006-10-20 10:10, bobo.2006:

Kedves Bobo, neked is köszönöm a jókivánságot.

Amit leírtál, ismerős, hiszen ha a szűk családban sem beszélnek ezekről a történésekről, akkor a nyilvánosság előtt még úgy se.

_________________
poe

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-20 17:33   
2006-10-04 18:03, fellegvar:

Kedves Katica

Köszönöm nevükben is Anyukám nagyon büszke volt rá, hogy egy egész nemzetközi fórum tud az ő nagy napjukról.
_________________
poe

 
 bobo.2006  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-20 10:10   
2006-10-04 15:53, poe:
>>>Nálunk a családban sose beszéltek ötvenhatról. Ahogy sose beszéltek Trianonról sem.

En is (igy utolag) gratulalok a szuleid hazassagi evfordulojahoz. 1956-rol a mi csaladunkban sem beszeltek soha,akkor sem ha a mi csaladunkban senki nem volt bortonben 56 miatt. Ez most azert jott elo, mert az itteni radio az evfordulo alkalmabol az 56 menekultetekkel egy interjut akart csinalni. Vegigtelefonaltuk az osszes 56-ost es senki nem volt hajlando nyilatkozni.Egyetlenegy volt, aki nem mondott rogton nemet, hanem meg megakarja gondolni, de inkabb nem..

 
 fellegvar  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-10-04 18:03   
2006-10-04 15:53, poe:
Pénteken lesz pontosan ötven éve, hogy szüleim összeházasodtak .
-------
Mégis kitartottak és kitartanak egymás mellett.

____________
Elnézést kérek az OFF-olásért, de ez esetben, úgy érzem, helyénvaló...
Szívbôl kívánok boldogságot, jó egészséget a kedves szüleidnek, hogy együtt ünnepelhessék a gyémánt lakodalmat is! Persze Veletek együtt!!
Szeretettel: fellegvar
Photobucket - Video and Image Hosting




 
Ugrás a ( 1 | 2 | 3 következő lap )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó