2017. november 20. Címlapra!
[Regisztráció]  [Profil szerkesztése]  [Beállítások szerkesztése]  [Keresés]
[Magánüzenetek]  [Felhasználók listája [Bejelentkezés]
MagyarOnline.net Fórumok >> A Magyar Világkapcsolat >> 1956 - ötvenedik évforduló
Új topik indítása   Üzenet küldése
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-21 19:32   
2006-07-20 10:32, lundi:

lundi!
írjál, írjál, írjál.
ìgy fog menni.


 
 bovi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-20 15:27   
Èrdekes volt a történetet olvasni itt alant és párhuzamot húzni, hogy is volt mikor mi ezt az utat jártuk.
Bizony voltunk sokan, akinek sokkal görönygösebb volt az útja ennél.
Igen, az 56-os eseményék ujra felélednek bennünk!
Ma már oda tartozunk, ahol életünk nagyobb részét éltük, de a valóságban itt az idök folyámán sem vagyunk mások, mint idegenek.
A hazánk mindig ott lesz, ahol születtünk, felnöttünk.
Ezen az elmúlt 50 év sem változtat.

 
 IluskaSE  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-20 10:32   
Kedves Anna Blidal !

Meghatodva, részemre érdekesen olvastam az 56-os illegalis kiszökésed leirását.

Sok mindent a fiatalkori életedben föladtál, de remélem a késöbbi 50 éves külföldi országban élö életedben minden boldogságot visszakaptál, és a számitásodat megtaláltad a magad és a családod részére is a távoli életedben.

<<<<"HAZÁM, HAZÁM TE MINDENEM"<<<<

Látom a magyar nyelv irásodban, hogy hüségesen és büszkén Magyarnak érzed magadat a sok évi távolléted után a szülöhazádtol.

További sok sikert kivánok a jövöben.

 
 hunor  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-19 21:59   
Emailben kuldtek - Anna Blidal uzenete:


Utam a szabadság felé.

Menekülésem elbeszélése.

Eltelt majdnem 50 év hogy ez megtörtént. Akkor nem is gondoltam volna
hogy nyugdijas nagymama koromra visszaemlékezek mindarra ami akkor volt. Többen elhaltak akikröl elbeszélésembe irtam, én élvezem az élet öszét hisz
olyan fiatal voltam egy fél évszázada és nekem olyan nagy esemény volt mind
ami akkor történt velem.

1956 oktober 23-án moziba voltam fiu barátommal. Már nem is tudom milyen filmet néztünk meg, de amikor kijöttünk a mozibol, beszélgetés hallatszott minden felöl, hogy mi is történt a Hösök terén. Az emberek gyülekeztek, és lázadoztak a kormány ellen. Szabadságot akartak az orosz elnyomás alol.
Mi csak hallgattunk, mert abba az idöbe nem volt szabad a rendszer ellen be-
szélni. Ha egy kommunista meghallotta hogy valaki a rendszerröl rosszat beszél, még be is börtönözték.
Hazamentünk. Fiu barátom hazakisért, egy utcába laktunk, már 3 éve udvarolt nekem, és az volt a tervünk, hogy ha elvégzem a 4 éves technikumot, megházasodunk. Az utolso évet kezdtem el és leérettségiztem volna.
Másnap bemondta a rádio, hogy forradalmi tüntetés van Pesten, az iskolák zárva vannak, és a Hösök terén találkozó van.
Ott kiadták az emberek a mérgüket, nekimentek a Sztálin szobornak és azt a hatalmas vas kolosszust teherkocsik és daruk segitségével ledöntötték aztán szét roncsolták és mindenki aki tudott szerezni egy kis darabot belöle boldog volt, hogy végre eltünt.Leverték. Reménykedtek az emberek hogy talán megszabadultunk az elnyomás alol is.
Villamos közlekedés nem volt, de teherautok vitték az embereket a belvárosba.
Mi Budapest külvárosába laktunk, és szüleim megtiltották, hogy bemenjek a központba. Hallgattuk a nyugati rádioadásokat, és tudtuk hogy lövöldöznek
és több fiatal meghalt mert az ávosok belelöttek a tömegbe és lelötték a menekülö embereket.Szovjet katonák is megjelentek a város utcáin tankokkal, fegyverekkel. Hogy fegyverekhez jussanak az emberek feltörték a raktárakat, és igy mindenkinek jutott mivel támadjon és védekezzen.
Az én fiubarátom is résztvett a harcba, a barátjával sikerült fegyvert szerezniük, amit egy omladozo ház padlására rejtettek el minden nap ahogy hazatétek este aludni.
Èdesapám hallgatta a Szabad Europa rádio adóját, ezt az adót tilos volt hallgatni, mert ez kommunista ellenes volt, és megmondták a valoságot hogy a magyar nép hogy el van nyomva a szovjetektöl. Innen tudtunk mindent hogy mi történik a város központjába, és a nagyvilágba. Nagy Imre aki kormányfö lett választva, várt segitséget Amerikátol, hogy most talán eljött az idö és a magyarok megszabadulnak az oroszok igája alol. De Amerikának nagyobb gondja lett, kitört a Szuez háboru, és nemtudták a csatornán szállitani az olajat. Ez a problémájuk nagyobb volt mint hogy velünk a kis Magyarországgal foglalkozzanak.
Jött a hir, hogy az orosz katonaság elindult az ország felé, és november 4-én 1000 hadkocsi megtámadta Budapestet. Mindenfelé véres harc volt a tankok ellen, a fiatalok készitették a benzines kézigránátot és dobták a tankok és gépkocsik felé. De minden hiába volt, mert azzal a nagy hadsereggel nemtudtak megküzdeni a magyar szabadságharcosok. Nagyon sok fiatal meghalt a harcba, és Pest utcáit össze-vissza lövöldözték.
A fiu barátom is mindennap bennt volt a harcolok között, de november 8-án eljött hozzánk és aztmondta nincs sok remény hogy jóra forduljon ez a küzdelem, itt nincs nekünk esélyünk hogy elnyerjük szabadságunkat. Félt hogy valaki beárulja mert résztvett a harcba és a a fegyvert, amit elrejtettek megtalálják. Megesküdünk a templomba és megprobálunk diszidálni. Le is mentünk a plébániára beszéltünk a pappal. Beleegyezett hogy összead bennünket, de 2 tanut kellett szerzni. Beszéltünk unokanövéremmel és a férjével.Ök eljöttek nekünk tanunak és november 9-én megesküdtünk. Nem volt sem fehér ruha, sem fátyol, csak ugy ahogy voltunk hétköznapi kabátba.
Senkinek nem mondtuk meg, csak szüleink tudták és a tanuk.A papp nem adott házasság levelet, mert a mi házasságunk nem volt érvényes a magyar törvények szerint. Elöször polgárilag kellett megesküdni az érvényes volt magába is. Ès utána ha a házastársak akarták akkor templomi esküvöt is tarhattak.Azt mondta a papp, ha sikerül a tervünk akkor utánunk küldi amint mi irunk neki egy cimet.
Egyedül nem akartunk utnak vágni, és hallottuk hogy egy házaspár is diszidálni akar, és szintén szeretne valakivel eggyütt menni. Felkerestük öket, és megegyeztünk egy idöbe amikor indulunk. Barátságos kellemes emberek voltak, és mondtuk, hogy nekünk nincsen sok pénzünk, mert én iskolába jártam, nekem nem volt jövedelmem, és élettársam leszerelt katona volt, neki szintén nem volt sporolt pénze. Ök megnyugtattak, és mondták nekik van egy kis tartalék forintjuk és az valószinü elég lesz négyünknek.
November 14-én délelött 11 orakor indultunk. Elköszöntem szüleimtöl, de alighogy elhagytam a házat ahol laktunk eszembe jutott, hogy nemhoztam magammal egy tollat amivel irni tudok. Igy visszaszaladtam. Èdesanyám mindjárt mondta, na nem jelent jot ha az ember visszajön a már elindult utrol. „Ez csak babona,” én fiatal létemre soha sem hittem ilyesmibe.
Gyalog mentünk a Kamara erdön keresztül, majd fellszálltunk egy Törökbálinti villamosra. A külvárosba kezdtek járni a vonatok, villamosok.Ezzel a villamossal elutaztunk a vonat állomásig, és ott vártakoztunk. Bizonytalan volt a közlekedés, nemtudta senki mikor jön vonat. Végre délután 4 orakor jött egy vonat, amivel Bicskéig tudtunk eljutni. Bementünk egy egyedül állo kis házba, és szállás után érdeklödtünk.Horváth nevezetü család lakott ott. Persze nem mondtuk meg hogy milyen szándékunk van, csak azt hogy Györbe akarunk utazni. Kaptunk egy szobát, abba 2 nagy ágy volt, igy minden párnak jutott egy. Vacsorával is megkináltak bennünket.
Másnap megint vonatra szálltunk, és egy kicsit közelebb kerültünk célunkhoz, délután 4 orakor Kisbérbe leszálltunk, mert a vonat nem arra folytatta utját amerre mi gondoltuk. Itt megint szállás után kérdeztünk és kaptunk is szintén egy jo szobát.
16-án reggel busszal utaztunk Györig és onnan ment egy busz Markotabö-
dögére. Gyalog fojtattuk utunkat Bösárkány felé. Innen a határ 15 km-re volt. Itt mindenkin látszott hogy milyen szándéka van. Àlldogáltak az emberek és beszélgettek egymással, mi is hozzájuk verödtünk és mondogatták hogy jön valaki aki átvezeti öket a határon. Mi is mondtuk hogy hozzájuk kapcsolodunk, ugy hogy elég szépen összeverödtünk vagy 20-an voltunk.Nekünk nem volt csak egy kis táska a kezünkbe, de másoknak nagy hátizsák, bunda a kabátjuk alatt.
Jött is egy férfi, mondták akik hallattak rola, megbizhato. Mert történt olyan hogy bevezették a menekülöket az oroszok táborába.
A vezetönk a Tarcsai hidig kisért bennünket. Odaadtuk majdnem minden pénzünket ami volt. Nagyon nehéz gyalogolni az ilyen szántoföldön. Èjjel megfagyott a föld felülete, és amikor ráléptünk besüppedt. Rajtam egy félcipö volt, olyan sáros és nehéz hogy alig birtam a lábomat emelni. 15 km-t megtenni ilyen uton nagyon megviselt bennünket.
November 16-án délután ½3-kor léptük át a határt, egy hid a Tarcsai hid választotta el a két országot. Amikor odaértünk aztmondtam nembirok tovább menni.Elfogott a sirás. De mindjárt odaát vagyunk monták. Eröt gyüjtöttem magamba, és fojtattam. Ott már nem szántoföldön mentünk hanem rendes ut volt, és hamarosn jött egy traktor, annak az utánfutojára felszálltunk. Az Dulinba vitt bennünket. Ez magyarnéven Tarcsa. Itt ebbe a határszéli gyüjtölágerba rengetegen voltak. Mindjárt kaptunk meleg ennivalot, és mondták várjunk és továbbvisznek bennünket. Èjjel 2 orakor vittek el busszal Golsba.
Itt egy nagy termbe helyeztek el, amibe asztalok voltak egymásba rakva, és a földön szalma volt leteritve. Mi nem mertünk a szalmába feküdni, nehogy valami poloskát vagy tetüt kapjunk, igy leteritettük a kabátunkat az asztalba és ráfeküdtünk. Persze ez az éjszaka nem volt a leg kellemessebb, de olyan fáradtak voltunk hogy egy keveset aludtunk. Itt nem volt megfelelö tisztálkodási lehetöség. Már alig vártuk hogy megtudjunk jol mosakodni.
November 17-én este vittek bennünket Eisenstatba, magyar néven Kismarton.
Itt már jobbak voltak a viszonyok, szalmazsákon aludtunk, de az ellátás rossz volt, és tisztálkodási lehetöség sem volt a legjobb. Itt nem voltunk csak 2 napig, és 19-én este vonattal Traiskirchenbe vittek. November 20-án délelött értünk oda.
Egy hatalmas katonai laktanya volt, és nagyon sokan voltunk. Sokan aludtunk egy szobába, minden házaspárnak csak egy ágy jutott, a családosokat gyerkekkel külön tették, és a férfia-nök is külön termekbe voltak.Itt már ágyban aludtunk, de csak lavorba tudtunk mosakodni. Az élelmi ellátás jo volt, itt már kaphattunk ruhákat, alsonemüt. Mindenki kapott egy kis táskát, abba szappan, fogkefe, fogkrém fésü volt. Emlékszem Colgate fogkrémet kaptam és nagyon kellemes ize volt a magyar fogkrémek után.
Mindig hallottunk hireket hogy mitörténik otthon, és mondták hogy 200 ezer ember hagyta el hazáját. Hallgattuk a Szabad Europa rádioját, és volt egy olyan müsor, amibe üzenetet lehetett küldeni a hazaiaknak. Mi is értesitettük szüleinket hogy jolvagyunk, és meg is kapták, ök nem hallották, de ismerösök mondták nekik. Lehetett zenés üzenetet küldeni és abba az idöbe nagyon nagy szám volt az a dal „ Oly messze távol van hazám” Amikor ezt játszották mindig kicsordultak a könnyeim, mert azért ha kalanddus volt a menekülés, sok ujat láttam, nekem mint fiatalnak ez nagy élmény is volt a viszontakságtol eltekintve, de hiányzott az otthoni melegség, a szüleim.
Ki volt elöttünk nyilva a világ kapuja. Oda mehettünk volna ahova akarunk. Sokan mentek Amerikába. Azoknak kellet pár hétig várni amig rendezték a papirjaikat. Hajoval szállitották öket és hosszu idöbe tellett amig az a nagy hajo megtellt. Belgiumba bányába gyüjtötték az embereket, de nemakartunk odamenni.
A házaspár akivel eggyütt indultunk, ök azt mondták, Svédországba akarnak jelentkezni, mert ott királyság van, és ott biztos nem érvényesülnek a kommunisták. Igy mi is Svédországba jelentkeztünk.
November 22-én egy csütörtöki napon vittek Bécsbe orvosi vizsgálatra. Nagyon örültünk hogy ilyen hamar elintézödött minden, volt velünk személyazonosság, igy tudtuk magunkat igazolni. Nagyon vártuk mikor mondják hogy indulunk.
November 26-án reggel 8-kor busszal Bécsbe vittek, majd ½11-kor egy kék szinü Linje busszal elindültunk a csodás utunkra. Nekünk ez nász ut volt az esküvönk után, és még soha sem voltunk külföldön. Igy nemgyöztem betellni a látvánnyal egész uton. A busz nagyon kényelmes volt mosdó wc benne, ilyet mi nem láttunk mert abba az idöbe azok a nagy robusztus buszok voltak otthon.
Linzbe ebédeltünk, nagyon jol esett végre emberi modon asztalnál, késsel, villával ettünk, mert a lágerba olyan elökelö tálalás nem volt.Salsburgba
19-orakor érkeztünk, és innen a német határ 40 percnyire volt. Itt pénzváltás, vámvizsgálat után 20 orakor tovább utaztun Németországba.
Èjszaka az ülést hátradönttük és aludhattunk. De és nem aludtam csak csodáltam a tájat, azt a kivilágitott városokat. 22 orakor Münchenbe értünk itt megvacsoráztunk. Ahogy állunk a busznál persze beszélgettünk és jön egy pár. Nagyon megörültek hogy magyar hangot hallanak. Egy cigány zenés házaspár volt akik ott éltek. Minden nönek, gyerknek vettek egy tábla csokoládét. De finom volt, elöször ettem svájci csokit.
Utunk Ausburg,Frankfurt és Hannoveren keresztül Hamburgba vezetett.Ide este 17 orakor érkeztünk. Megvacsoráztunk, a benzin állomásnál megmosakodtunk és elkészültünk az éjszakai pihenésre.Itt találkoztunk magyarokkal. Hallották hogy magyarul beszélünk, és megszolitottak bennünket. Mondtuk hogy merre tartunk, és mondták ott jo lesz nekünk.
Legközelebbi állomásunk Dánia határa volt.Reggel 5 orakor értünk oda. Dán lányok vártak bennünket meleg reggelivel, finom kakaot kaptunk, nagyon jol esett. Dániába fojtattuk utunkat, és ½8-kor elértük az elsö tengeri kikötöt.
Soha sem láttam tengert. Azok a nagy hajok, elnyelték a buszokat amikkel utaztunk. 1½ orát tartott a hajout. Az étteremben ettünk, majd a hajorol legurultunk és ujbol busszal Koppenhágán keresztül 13 orakor Hälsingörbe érkeztünk. Itt ismét hajoval fojtattuk utunkat. Ez csak egy 20 perces ut volt,
és ismét határnál voltunk, de ez már a végállomás volt.
1956 november 28-án 14.ora 30-kor kikötöttünk Hälsinborg városába.
Elvittek bennünket egy kis faluba, tele voltak kis bordo faházakkal. Késöbb megtudtuk, hogy az 1912-es olimpiára épitették, egy edzötábor volt, és olimpiai falunak nevezték el.
Itt lezuhanyoztunk, hajatmostunk ,mindenki tiszta uj alsonemüt kapott.Erre már nagyon vágytunk.Minden családot külön szobába helyeztek. Igy kipihentük az ut fáradalmát.Nem maradtunk csak 1½ napig. Innen Ronnebybe vittek bennünket november 30-án.
Ronneby brunn-nak hivták ezt az üdülöt. Ez egy nagyon szép épület volt, ahogy hallottuk Skandinávia legnagyobb öreg faépülete. A nagy házba jártunk enni, és a kis faházakba, amik elszortam feküdtek a területen, ott laktunk.
Nagyon kedvesen fogadtak, tetötöl talpig felöltöztettek, és teljes ellátást kaptunk. Szabadon mozoghattunk, kaptunk kis zsebpénz. Még moziba is elmentünk. Nem értettünk svédül, de akkor mutatták az”elfujta a szél” cimü filmet. Mivel mind a ketten olvastuk a könyvet, igy megértettük a film tartalmát.
Déli gyümölcsöt nem ettünk otthon, igy banán izét nem ismertem. Egy nap bementünk a városba és egy speceri üzletbe láttunk olyan nagy böröket. Nemtudtuk mi lehet az. Késöbb megtudtuk hogy lut hal lesz belöle, és magyarázatot is kaptunk hogy hogyan csainálják azt. Ott láttunk banánt is. Jo zöldek voltak, mi megvettük. Hazamentünk mindjárt megkostoltuk. Ahogy beleharaptam majd el vásott a fogam. Nem izlett. Kérdeztem a többieket hogy ezen mit lehet szeretni. 2 év is eltelet, mire megkostoltam egy érett banánt, amit nagyon megszerettem.Azota is a legkedveltebb gyümölcsöm.
A lágerbol tudtunk levelet irni és volt cim amire kaptunk választ. Irtunk a papnak is, és elküldte a házasságlevelet, amit itt Svédországba elfogadtak.A leveleknek nagyon örültünk. Vártuk minden nap a postát.Volt ugy hogy fél éjszakát átsirtam. Öszintén volt egy kis honvágyam is, na meg talán kijött az a sok izgalom amin keresztülmentünk amig elértük célunkat.Sokszor álmodtam hogy menekültünk. Bujdostunk,és jöttek az ávosok utánunk. Egy álmom amit nem felejtek el soha sem. Már Svédországba voltam, de álmomba otthon a szülöi házba. Aludtam és hajnalfelé,felébredtem a nagy kiabálásra, és a lópaták zörejére az utca kövezetén.A postáskocsi jött és hozta a csomagokat.Kinéztem az ablakon és erre felébredtem.Örömmel rádöbbentem, hogy milyen jo itt nem zavarják az ember álmait ilyesmivel, mert nincsen lovaskocsi és zaj éjszaka.
A csomagokat sem viszi a postás hanem mindenki maga megy érte a postára.
Akkor kezdték épiteni a hatalmas tengerjáro hajokat. Kellet hajomunkás. Mivel az én férjemnek tetöfedö volt a szakmája, igy nem kaphatott munkát, mert nem volt svéd állampolgár. A szakszervezet nagyon védte az épitkezö ipart. Igy átképezték heggesztönek egy 4 honapos tanfolyamon. Minden nap mentek az iskolába tanulni. Májusba lett vége a tanfolyamnak.A lágerba nekünk nagyon jo volt, minden ellátást kaptunk, egy dolgot hiányolok most utólag, nem volt svéd nyelvtanfolyam. De egy elönyünk volt hogy mindjárt kikerültünk svédek közé, és igy elég hamar belejöttünk a svéd nyelv gyakorlásába, és mivel fiatalok voltunk hamar megtanultuk.
A telefon nem volt olyan természetes mint ma igy levéllel tartottuk a kapcsolatot az otthoniakkal. Irta édesanyám, hogy a férjem barátját akivek eggyütt harcoltak a forradalom allatt letartoztatták, mert a fegyvert amit elrejtegettek megtalálták, és kitudodott hogy kik tették oda. De hogy a barátja megmeneküljön a börtönbüntetéstöl, mindent ráháritott a férjemre, mert Öt ugysem tudták megbüntetni. Igy hosszu évekig nem mert hazamenni, már megvolt az állampolgársága, de félt hogy minkettöjüknek baja lesz. Majd a 80-as évek végén, amikor már anmesztiát adtak mindenkinek akik a forradalomba résztvettek, akkor ment Magyarországra.
Május 20-án vonattal Göteborgba jöttünk, jelentkeztünk a munkaközvetitö hivatalba, rögtön kaptunk munkát. Lakáshoz nem jutottunk olyan könnyen, elsö két héten hotellbe laktunk, és utána albérletbe egy szobába, majd hosszu idöre rá jutottunk egy egyszobás kis o modern lakáshoz.
Azota is itt élek ebbe a városba családommal.
„Hazám, hazám te mindenem” élek ezekkel a szavakkal, és sokszor látogatok Budafokra ahol nevelkedtem 56-ig. Felkeresem még élö rokonságomat és nem engedem kihülni a baráti kapcsolatokat. Ha lessz eröm és lehetöségem talán elmesélem törtétekben dus életemet az olvasokak.
Köszönöm hogy elolvasták leirásomat.

 
 hajnalkaszl  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-19 21:55   
Talàn ide kell ezt betenni, ki olvasta ?
http://index.hu/politika/belfold/ffmosz0719/

 
 menon  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-19 17:06   
2006-07-16 01:16, SOM:
-

Dr. Brusznyai Árpád klasszika-filológus, csak középiskolai tanárként tudott elhelyezkedni. Veszprémben volt gimnáziumi tanár, ott érte meg a forradalmat is. A veszprémi MSZMP MB első titkára - írásos folyamodványa lapján - enyhének tartotta az életfogytiglani büntetést. Az ítéletet újabb per során(?) megváltoztatták - kötél általi halálra.
Post humus könyve: A Homérosz-kérdés.

 
 melindalaczay  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-18 21:12   
Lesz film is:
http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/szab07017/

 
 melindalaczay  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-16 11:28   
(...)

http://merengo.hu/galeria/?id=740

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-16 01:16   
Ismereteim fàjdalmasan (szégyenteljesen) hiànyosak '56-ról. Példàul, ma hallottam elöször Dr. Brusznyai Árpádról, aki "A forradalmat jelképesen olyan kocsihoz hasonlította, amelyet mások elindítottak, megvadították a lovakat, majd leugráltak arról. Engem hívtak, hogy fogjam meg a gyeplôt. Én azt megragadtam, minden tôlem telhetôt megtettem, hogy a kocsi ne zuhanjon a szakadékba. Elmenekülhettem volna a felelôsségre vonás elôl, de ezt én nem tettem..." s a hóhér kötele végzett vele...
http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2001/02_0112/200101123.htm

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-11 21:07   
Andau 1999

Kora délután érkezünk a faluba, egy csendes tiszta osztrák falu, a föutca aszfaltozott, a járdák rendezettek, virágültetés az utca mellett, a házak mind karbantartva vannak.

Keressük a falui vendéglöt, bemegyünk, mi vagyunk az egyetlen vendégük, barátságosan fogadnak, rendeljük a menüt: az paprika szelet naturell. Egy leves után élvezzük az ebédet, útóétel valami mint nálunk.

Elbeszélgetek a fönökkel, mondja ö olyan fiatal és nem emlékszik az 56-os eseményekre, de bevezet a külön terembe, a falakon mindenütt fényképek vannak az 56-os eseményekröl, amikor a magyar menekültek érkeztek.

A régi kocsma, ahol elsö éjszakámat töltöttem Andauban, az már nincs meg, az a mult, emlékszem hideg éj volt, a hömérséklet -10 fok volt, a kocsma melléktermében szalna volt a betonpadlón, beburkoklództam a kabátomba és valahogy elaludtam.

Elbeszélgetés a pincérnövel, velem nagyjából egyeskorközi, mondja, fiatal leány korában 1956-ban ott dolgozott a népkonyhában és meleg ételeket adtak az ide érkezöknek. Esetleg töle kaptam egy meleg ételt!! Az elköszöntéssel óvatosan megölelem és köszönöm, hogy az osztrákok milyen bátorsággal fogadták a magyarokat, csak hónapokkal elöbb szabadultak a szovjet megszállásról.

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-08 17:38   
Lelkileg fájdalmas nekem az 1956-i eseményekre visszaemlékezni, halogatom, halogatom még.

Elövettem azt a könyvet ami segített emlékezetemböl 2 hetet kitörült események rekonstruálására, de egy kicsit belelapozva megint visszatettem a könyvespolcba. Októberben lesz az ideje az emlékezésnek.

Ha valakinek sikerül megszerezni azt a könyvet, ajánlom elovasni. James A. Michener, The Bridge at Andau. Megjelent in Great Britain 1957 by Secker & Warburg Ltd. Késöbb töbször újranyomtatták, az én könyven az 1975-ös kiadás. Német fordításban is megjelent.

A könyvet leányomnak ajándékoztam beírva: "ez az én történetem is".

ui a könyvet a 90-évek közepén találtam egy antikváriumban, 1999-ben látogattam Andauba.

 
 poe  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-07-08 09:36   
Az origo hírportál is megemlékezik 1956-ról. Régi újságcikkekből válogat és várja az olvasók személyes élményeit, korabeli emlékeit, fényképeket, dokumentumokat.
Különös élmény olvasni, mi történt a születésem előtti évben.
_________________
poe

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-30 22:07   
Ha visszagondolok az 56-i eseményekre az olyan, mint egy kiásott római fürdö mozaik padlója. Itt ott mozaikok vannak, de sok kö hiányzik, így az én emlékeim is. Emlékszem sok történt dologra, de utána nagyon sok szürke folt van, az emlékszés hiányzik.

Èvekig töprengtem abban, hol és melyik napon jöttem át Ausztriába. Egy Mo-i látogatásomon kerestem bátyámmal azt a helyet, közel voltunk, de nem sikerült. Két évvel kesöbb lányommal és vejemmel sikerült megtalálni a helyet. A választ egy kanadai ujságíró könyvében találtam, amit egy helsinki-i antikváriumban vettem érdekességnek. Otthon derült ki, hogy ez nekem milyen fontos adatokat tartalmaz. Késöbb, ha közelebb lesz az október, elmondom részletesebben élményemet.

Fiatal voltam, sok minden történt rövid idöben, de mivel csak elöre néztem, a mult szürkébe változott. Keresem még mindig a hiányzó mozaik köveket.

Ha zavaros az irásom, zavarosak a gondolataim is az 50 évvel ezelött történt eseményekre.

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-30 20:56   
2006-06-30 20:14, lundi:

Kedves Lundi,

örülök hogy jöttél a fórumra.

üdv. Tihi

 
 IluskaSE  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-30 20:14   
56-0s forradalom...

Tihi-nek

és minden MON Forum olvasójának ajánlok egy web-oldalt ahol érdekes történelmi dolgokat tudtok olvasni.

Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentácios web-oldala

www.rev.hu

Kellemes estét !
Lundi

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-25 09:49   
Bush juniusi látogatása és az iraki helyzet említése az 56-os forradalommal kapcsolatban szerintem izléstelen!

Az iraki inváziót én inkább a november 4-i eröszakos támadáshoz hasonlítanám. Mindkét eseményt borzalmas hazugságokkal próbáltak feljogosítani (kémiai és biologiai fegyverek vs ellenforradalom). Mindkettöt én "felszabadítás"-nak nevezném!

Az amerikaik olyan naivok, hogy úgy vélik, a demokráciát lehet exportálni, a másik nagyhatalomról nem is mondom el, hogy mit is gondolok.

 
 zéel  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-24 09:09   
..."szimfonikus költemény" (tone poem)...haha! Gyöngyszem!


Kész kis abszurd! Bukarestben élő (és a Gerbaudban kávézgató!!!) magyar írónő tollára való "szépség"!
Hát ez nagyon jó! Igazán vidáman kezdődik a napom!
Köszönöm SOM!
(Zárójel: akkor tehát a Fehérház beismerte, hogy zagyvaságokat hordott össze Bush!)
(Még egy zárójel: amit persze a magyar vezetők szó nélkül tudomásul vettek, sőt, megtapsoltak! Szóval. Kik vagyunk?! Mik vagyunk?!)

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-24 04:54   
Brit Kolumbia magyar közösségei 1970-ben elérték Vancouver város vezetőségénél azt, hogy az '56-os Magyar Forradalom évfordulójának napja, Oktober 23., hivatalosan "Hungarian Day"-nek nyilvánittasson.
A szabadság kivivásáért elesett ezrek emlékét pedig ma már két emléktábla is jelzi; a Burnaby's Forest Lawn Memorial Parkban (1986), valamint a Vancouver's Queen Elizabeth Parkban (1989).

50th Anniversary of the '56 Hungarian Revolution / Programs
http://www.dfait-maeci.gc.ca/canada-europa/hungary/right_nav/1956-en.asp
http://www.dfait-maeci.gc.ca/canada-europa/hungary/right_nav/1956-en.asp#Canada

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-24 02:52   
Lehet én hibbantam meg, de ilyesmit kijelenteni Bush beszédéröl, több mint bizarr:

"This is not a policy speech, it's kind of a tone poem about the 1956 revolution." -- White House spokesman Tony Snow
http://www.rferl.org/featuresarticle/2006/06/7309C080-D2AF-42D6-905F-B6DE3695F556.html

Igen, márcsak ez hiányzott Budapestnek: egy a Gellért hegyről felzengő "szimfonikus költemény" (tone poem) à la Bush!

 
 SOM  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-23 22:50   
Nem, ezt nem lehet érteni!! - de neki IRAK a beteges rögeszméje....

http://www.magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=1680&forum=25&1


 
 zéel  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-23 22:22   
Bush budapesti beszéde BOTRÁNYOS volt.
Összehozni az iraki inváziót a magyar felkeléssel. Érti ezt valaki?

 
 Tihi  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-23 21:46   
2006-06-23 20:43, kudzu:
-

Kedves kudzu!

igazad van, én is így gondolkodok. Az a jelenlegi divat, hogy szidjuk az amerikaikat, de a angolokat és franciákat kellene szidni, azért az örültségért, amit Trianonnál tettek.

Az amerikaik idealistak, "elefánt a porcelán üzletben", de idealizmiukat csodálom, beléptek az elsö világháborúba, bele a másodikba, végigharcolták és sok fiatal amerikai életét vesztette, esetleg megmentették Európát.

Az europiaik nézzenek tükörbe, a magyarok is. A feudális környezetben a magyar nemesség lenézte a szolgákat, esetleg magyarul sem tudtak, de nagy urak voltak. Mivel Trianon után felszabadultak a környezö népek, a mai helyzet logikus.

Aki más véleményen van, jelentkezzen!

 
 kudzu  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-23 20:43   
Ne haragudjatok, de a magyar írásom és szókincsem lefelé megy az ötvenévi kevés használata miatt. Én 56-os disszidált magyar származású vagyok. Nekem most már Magyarország csak a szülö hazám de nem az otthonom.

Itt vagyok USA-ba majdnem ötven éve és nekem ez az otthonom. Volt honvágyam, amikor ide jöttem vagy öt percig, de gyorsan elment, amikor rágondoltam az otthagyott életemre, és hogy mit csináltak volna velem azok a JÓ magyarok, ha ott maradok.

Én egy fiatal diák voltam 56-ba és nagyon fájt, amikor a nyugat nem segített nekünk. Nekem csak az nem tetszik most, hogy mindenki Amerikát szidja hogy nem segítettek akkor. Hol voltak az angolok, franciák és a többi GYÁVA nyugati országok? Miért kell Amerika, hogy segítsen? Miért nem intézkedtek az Európai országok Szerbiával egy pár éve?

Az hogy a Bush nem sokat tud a magyarokról az igaz, de miért is tudna vagy érdekelné, Magyarország jelent a világ politikai és gazdasági menéséhez annyit, mint egy pattanás az elefánt sexén.

 
 bobo.2003  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-23 19:20   
Nincs meg az okt. 23.ahoz egy kicsit koran ? Mert az ertem hogy Bush elnok nem fog eljonni oktober 23-ra, de a rendezvenyek elotte utanna pusz-minusz egy hetre fognak koncentralodni. Juniusban szerintem nincs alkalom a jubileumi unnepsegre. Az 50. jubileum megunneplesere meg foleg nem.
 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-23 18:08   
Hát szóval Bush szövegei révén sok mindenre gondolhatunk, kivéve azt, hogy lenne valami fogalma a magyarokról és az 1956-os forradalomról.
 
 boots  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-22 10:26   
Falunkban reggel helikopteres ebresztovel kezdodott az unnep: reggel fel hattol fel nyolcig percenkent ropkodtek a fejunk felett katonai gepek.
Tegnap es ma az ulloi ut lezarasaval emlekezunk az 56-ban elmaradt amerikai segitsegre.
Az elnoki reggeli tojasos sult csirkeve'r volt. Vacsorara baranykarajt szolgaltak fel.

 
 Ferencz Zsuzsanna  módosítás |   válasz erre |   profil |  2006-06-22 07:14   
George Bush elnök mai budapesti látogatásával és beszédével kezdődik az 1956-os forradalom ötvenedik ávfordulójának a megünneplése.
Itt, a MON-on, létezett ugyan egy 1956-os topik, viszont Hunorral arra gondoltunk, a félévszázados ünnep új rovatot érdemel.
Szeretnénk, ha az idősebbek ideírnák esetleges emlékeiket, a fiatalabbak pedig azt, hogy mit jelent számukra a forradalom.
Persze, az is érdekes a MON számára, melyik országban mi módon emlékeznek meg a forradalomról.

 
Ugrás a ( előző lap 1 | 2 | 3 )
Új topik indítása   Üzenet küldése




Irjon nekünk! - Impresszum - Médiaajánlat - Súgó